Apró közlemények. * Közgazdaság. A világ búzatermése és búzafogyasztása 1888-ban. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium az idén is felszólitotta a külföldön székelı cs. és kir. consulatusokat, hogy azon országokból, illetve azon kerületbıl, melyre tevékenységök kiterjed, az idén várható búzatermésre, az ország netaláni beviteli szükségletére vagy kivitelre szánt fölöslegére nézve augusztus hó 20-ig jelentést tegyenek. Tette ezt a ministerium azon czélból, hogy egyrészt Európa és a tengerentúli fıbb búzatermelı államok az idei termésrıl tájékoztató képet nyujtson, másrészt pedig, hogy most, midın nálunk már az aratás be van fejezve, a cséplés javában folyik, sıt a termett gabona tetemes része már piaczra kerül, úgy a termelıt, mint a fogyasztót és kereskedıt termésünk értékesíthetési esélye fölött felvilágítsa. Báró Fiáth ministeri osztálytanácsos, a mezıgazdasági statistikai osztály vezetıje, a beérkezett jelentések alapján terjedelmes munkálatot állitott össze a várható búzatermésrıl és -fogyasztásról. E munkálatból, mely bizonyára minden gazdát kiválóan érdekel, átveszszük az általános részt, továbbá a Magyarországra vonatkozó részletes kimutatásokat és a conclusiókat. A jelentések beérkeztek és ezek alapján a várható búzatermésrıl és -fogyasztásról következı adatok voltak egybeállíthatók: Az összes államokat az idén is két csoportra osztjuk: az elsı csoportba soroltuk azokat, melyek búzabevitelre szorulnak, a második csoportba pedig azon országokat, melyeknek elıreláthatólag búzafölöslegük leend. Elsıhöz tartoznak fıleg Angol-, Franczia-, Németország, Svájcz, Belgium és Ausztria; a másodikhoz a tengerentúli államok, ú. m. az amerikai Egyesült Államok, Canada, India és Ausztrália; Európában pedig Oroszország, Románia és Magyarország. Londoni consulunk az idei termésrıl a következıket jelenti: Angliában az idei búzatermés valószinü eredményérıl most, minthogy az aratás még alig vette kezdetét és az ország különbözı részérıl a vetések állásáról nagyon ellentmondó jelentések érkeznek, alig lehet valami biztosat mondani; annak kivételével, hogy az idei eredmény minden valószinüség szerint jóval kisebb lesz a tavalyinál, minek következtében a külföldrıl beszerzendı búzamennyiség is jóval nagyobb leend. Hivatalos adatok alapján az 1887. évi búzatermés 74,322.747 bushel-ra (= 26,979.156 H / l ) van kitüntetve. Az 1887-ki búzával bevetett terület kitett 2,387.518 acre-t. A búzabevitel kitett 1887-ben 55,784.685 angol mázsát és az idei bevitel 1888 junius 1-jéig 21,945.317 angol mázsát; ennek ellenében kitett a kivitel 1887-ben 619.548 angol mázsát és 1888. évi junius 1-jéig 265.065 angol mázsát. Ezen consuli jelentésnek kiegészitéseül az idei búzatermésrıl s a fogyasztási szükségletrıl még a következıket közölhetjük: Angolországban az ország különbözı vidékérıl 400 gazda e czélból felszólíttatván oda nyilatkozott, hogy ez évben Anglia búzatermése e század termései közt egyike a leggyengébbeknek fog lenni. Becslésük szerint a búzatermés a középszerünél 21.6 %-kal gyengébb, vagyis az összes termés mintegy 20 millió hektoliterre tehetı, melynek folytán minthogy Anglia évi szükséglete búzából 78 80 millió hektoliterre terjed ezévi beviteli szükséglete legalább is 58 60 millió hektoliterre tehetı.
Angliában a búzával bevetett terület, termés és beviteli szükséglet az utolsó években a következı volt: Amint ezen adatokból kitünik, Anglia búzatermésével fogyasztásának csak egyharmadát volt képes a mult években fedezni; az esetben tehát, ha a folyó évben csak 20 millió hektoliter lesz összes búzatermése, fogyasztásának nem több, mint legfeljebb csak negyedét fedezheti. Érdekesnek tartjuk a következı adatokat is közölni, melyekbıl kitünik, hogy mily arányban vettek részt az egyes államok Anglia búzabevitelében: Látjuk ezen adatokból, hogy Magyarország és Ausztria Anglia búza-ellátásában csak nagyon csekély mennyiséggel szerepel, az összes bevitelben csak 2 2.5 %-kal; míg Németország mely állam pedig tudvalevıleg szintén bevitelre szorul 2.30 4.48 %-kal vett részt, Oroszország 7 50 20 81 %-kal, az amerikai Egyesült Államok 40.74 62.30 %-kal, India 11 70 egész 23.24 %-kal, Románia 0.50 egész 0.80 %-kal stb. Oroszország az utolsó két évben a bevitelben jóval kisebb százalékkal fordul elı, mint elıfordult például 1885-ben Amerika, különösen 1887-ben exportált nagy mennyiségben búzát Angliába, míg India 1886-ki nagy kivitele daczára is 1887-ben sokkal kisebb mennyiséggel szerepel, amely a tavalyi rosszabb termésnek eredménye. Románia még most nem igen jöhet tekintetbe, azonban évrıl évre nagyobb tért hódít és valószinü, hogy nemsokára nagyobb mennyiségben fogja búzáját az angol piaczokon értékesiteni; tengerit már most is körülbelül ugyanannyit szállít Angliába, mint az amerikai Egyesült Államok (11 millió angol mázsa = 4.98 millió métermázsa); de árpabevitele is jelentékeny immár, mintegy hatszor annyit (2.4 millió angol mázsa) szállít, mint Ausztria-Magyarország, s így Anglia összes árpabeviteli forgalmában évrıl évre közel 20 %-kal vesz részt; ha tehát Románia tengerit és árpát képes Angliába szállitani, kétségtelenül búzával is versenyezhet, minthogy évenkint mint késıbben rájövünk 10 14 millió hektoliter fölösleggel rendelkezik. Magyarország ez évben szintén tekintetbe jöhet Anglia búza-ellátásában, mivel éppen az amerikai Egyesült Államok (honnan, mint láttuk, a legtöbb importáltatik Angliába) nem lesznek abban a helyzetben, hogy a rendes átlagmennyiséget szolgáltathassák az idei rosszabb termés következtében. Magyarországban az idei búzatermés jó középszerünek jeleztetett; sokhelyt a gazdák reményét jóval felülmulta, minthogy cséplés alkalmával kitünt, hogy annak daczára, hogy szalmára nézve többnyire kevesebbet adott, mint tavaly, szemre nézve jól fizetett. Az
országos statistikai hivatal a begyüjtött adatokat már feldolgozta, s ezekbıl kitünik, hogy a búzával bevetett terület kitett 5,108.797 k. holdat, vagyis 2,940.112 H / a -t; holdankinti átlagtermés 7 85 q-át tett ki, ennek folytán az idei búzatermés 50 7 millió hektoliterre volna becsülhetı. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy a kitüntetett terület nem felel meg a tényleg learatottnak. Az elemi csapások által tönkre tett vetések területét a fent kimutatott összegbıl le kell vonni, ha a tényleg learatott terület nagyságát akarjuk ismerni. Így tavaly a bevetett terület kitett 4,950.376 kat. holdat, míg ellenben a tényleg learatott 4,825.481 kat. holdat; a különbség tehát 125.000 kat. holdat, vagyis 2 5 %-ot. Tudjuk, hogy az idén rendkivül sok elemi csapás érte az országot, az árvíz sok százezer holdat boritott el, ennek következtében a károsult terület nagysága is jóval nagyobb lesz a tavalyinál. Az erre vonatkozó adatok még eddigelé birtokunkban nem lehetnek, minthogy ezek csak most gyüjtetnek, de azon véleményben vagyunk, hogy a valóságnak meg fognak felelni, ha a károsult területet circa 250.000 kat. holdra, vagyis az összes terület circa 5 %-ára becsüljük. Az idén learatott terület tehát 4,859.000 kat. holdra tehetı, a búzatermés tehát 48 millió hektoliterre. Következı táblázat Magyarország utolsó öt évbeni termését,és kivitelét tünteti ki: E táblázatból kitünik, hogy circa 27 millió hektoliterre tehetı azon búzamennyiség mely az évi termésbıl az országban fogyasztásra marad. Ha ezen összeget levonjuk az idei termésmennyiségbıl, meghatározhatjuk azon összeget, mely az idei termésbıl kivitelre felhasználható, vagyis a búzafölösleget; ez kitesz eszerint circa 21 millió hektolitert, ebbıl Ausztria körülbelül 8 milliót fogyaszt, marad tehát a közös vámterületen kivüli kivitelre circa 10 11 millió hektoliter. Az adatokból kitünik, hogy annak daczára, hogy azon országok, melyek rendesen búzafölösleggel birnak, nagyobbrészt jó, sıt kitünı terméssel dicsekedhetnek, a világ idei búzatermése sikerültnek nem mondható, s hogy tetemes azon hiány, mely részben az itt ki nem tüntetett államokból, ú. m. az ázsiai és dél-amerikai tartományokból, részben pedig a mult évek készletébıl (azaz el nem fogyasztott búzából) pótolandó. A ki nem tüntetett államokhoz, melyek rendes körülmények közt kisebb-nagyobb fölösleggel birnak, számitandó: Szerbia circa 300.000 400.000 H / l fölösleggel, Bulgária circa 600.000 700.000 H / l -rel, Törökország európai és ázsiai tartományai circa 4 millióval, Egyptom circa 2 millióval, Amerikában az argentinai köztársaság circa 2 3 millióval, Chili körülbelül 1 1½ millióval, Afrikában, Tunis, Tripolis circa 1 millióval fokföldi tartománya circa ½ millióval. Egészben tehát e kimutatásban fel nem sorol államok circa 11 4 13 1 millió hektoliterrel járulhatnak a hiány apasztásához. Algiert mely tartomány rendesen circa 1½ millió fölösleggel szokott birni, nem soroltuk fel a fölösleggel biró tartományok közé, minthogy az idei termése rendkivüli elemi csapások mint a sáskapusztitás következtében igen gyenge. Ha ezen, a fenti államok circa 13 14 millióra tehetı fölöslegét levonjuk az idei kimutatott búzahiányból, vagyis 19 22 millió hektoliterbıl, marad még circa 8 10 millió hektoliter hiány, mely a mult évek készlet -ébıl fedezendı.
A fenmaradt búzakészlet, rendelkezésünkre levı adatok szerint, az egyes államokban következı lehet: Oroszországban, mint Európa legnagyobb búzatermı területtel biró államában, a tavalyi jó termés következtében jelentékeny búzakészlet van a fontosabb gabonakereskedelmi emporiumokban (Odessa, Pétervár stb.) felhalmozva; de minthogy éppen itt búzatorlódás van, a raktározás pedig sok tekintetben kifogásolható, azon mennyiség, mely még kivitel szempontjából rendelkezésre állhatna, minıségileg alig felel meg a kereskedık követelményeiknek. Magyarországban nagy készlet van még elhelyezve, mivel évi szükségletünk csak circa 27 millió hektoliter; kivitelünk pedig mult évben 14 5 millió hektoliter volt, ez évben pedig január április hónapokban mintegy 4 66 millió hektoliter vitetett ki, mely adatokból kitünik, hogy az összes készlet mintegy 4 millió hektoliterre tehetı. Románia ez évben jelentékeny kivitele daczára is mintegy 3 4 millió hektoliter készlettel birhat. Angolországban a rendesnél jóval kisebb készlet van felhalmozva s ennek következtében az utóbbi idıben a külföldrıl tömeges megrendelések is eszközöltettek. Az összes készlet az angol raktárakban augusztus hó közepén 16 millió bushelt, vagyis csak 5 8 millió hektolitert tett ki, mely mennyiség a nagy fogyasztás mellett és szemben a tavalyi jóval nagyobb készlettel éppen nem mondható nagynak. Francziaországban állitólag nagyobb lenne a készlet, mint ugyancsak ilyen idıben tavaly volt; e körülmény abban leli magyarázatát, hogy tavaly Francziaországnak jó termése volt, továbbá a vámemelés következtében ezt megelızıleg többet vitt be, mint rendesen. Németország készlete rendes, Berlinben összesen csak mintegy 250.000 q volt elhelyezve augusztus hó elsı napjaiban, míg más városokban levı készletre nézve adataink nincsenek; valószinü azonban, hogy összes készlete nem lesz több 4 5 millió hektoliternél, mely mennyiség éppen Németországra nézve tekintettel kifejlett malomiparára, mely kivitelre is dolgozik csak csekélynek mondható. Az amerikai Egyesült Államokban a készlet a tavalyihoz képest jóval kisebb. Augusztus hó elején az összes amerikai raktárakban el volt helyezve 25 millió bushel = 9 1 millió hektoliter, míg tavaly ugyanez idıszakba 33 millió bushel = 12 millió hektoliter. Az imént összeállitottakból az idei búzaüzletre nézve következı conclusiókat vonhatunk: Az idei búzatermést általában sikerültnek nem mondhatjuk, s habár a tavalyi sem volt megfelelı mindamellett a kettı közt lényeges különbség létezik, mert míg tavaly azon államok, melyek búzabehozatalra szorulnak, ú. m. kiváltképen Anglia, Francziaország, sıt Németország is, jó búzatermést tudtak felmutatni s a búzafölösleggel rendelkezı államok az átlagon alóli terméssel birtak, addig az elıbbiekben az idén a búzatermés határozottan gyenge, utóbbiakban pedig az Egyesült Államok kivételével határozottan jobb, mint a tavalyi. E termésalakulásnak befolyása a gabonaüzletre alig szorul bıvebb magyarázatra. A tavalyi búzatermés mellett a kereslet azon államok részérıl, melyek behozatalra szorulnak, nem volt sürgısnek nevezhetı, míg ellenben a kinálat a még fölösleggel rendelkezı államok részérıl nagy volt, minek folytán a búzaárak a vevık javára alakultak. Az idén azonban e viszony elıreláthatólag meg fog változni. A búzabehozatalra utalt államoknak rosz termésük van; a készlet mint azt kimutattuk a rendesnél csekélyebb, a kereslet tehát okvetlen sürgıssé fog válni, minek következménye az, hogy az árak valószinüleg az eladók javára alakulnak. Tejgazdaság. Miként lehet jó vajat késziteni? A schleswig-holsteini szövetkezeti tejgazdaságok központi igazgatósága a tejgazdaságok részére egy szabályzatot dolgozott ki, hogy miként kelljen az
Anglia számára exportálandó jó vajat elıállitaniok. Ezek a szabályok a jó vaj készitésére oly általános érvényüek, hogy szükségesnek tartjuk azokat ehelyütt közölni: a) Mindenekelıtt a fıkellék, hogy a vaj készitésénél és kidolgozásánál úgy a tejjel vagy tejföllel, mint a már kész vajjal a legnagyobb tisztasággal bánjunk. A tej a kifejés utáni azonnal eltávolitandó az istállóból s a legnagyobb gonddal megszürendı. A tehenek takarmányoztatását olyképen kell berendezni, hogy se a tej, se a vaj attól mellékízt ne nyerhessen. b) A tejföl nyerésére berendezett tejfölözési eljárások szabályai a legnagyobb gonddal betartandók és mindenekelıtt a természetes uton való tejfölképzıdésen alapuló lefölözésnél arra ügyeljünk, hogy a tejföl édesen nyeressék. Ha a tejfölt separatorral nyertük, úgy azt a lefölözés után lehetı alacsony fokra kell lehőteni. c) A tejföl savanyodási processusát a legnagyobb gonddal kell vezetni, a tejfölnek 24 óránál tovább savanyodni nem szabad. A savanyitásra 5 % lefölözetlen savanyu tej használtassék és sohase iró vagy savanyu tejföl. A tejföl fölmelegedését a savanyodás elımozditása miatt 12 18 C -nál magasabbra engedni nem szabad. A tejfölhöz forró víznek öntése vagy az olyan melegitıpalaczkok használata, melyek 35 egész 40 C -nál melegebb vízzel vannak töltve, szorgosan kerülendı. d) Mielıtt a tejföl a köpülıbe kerül, azt az idıjárás s a lég hımérsékének megfelelıleg 12 15 C -ra fel kell melegiteni. A köpülı csapószárnyának forgási sebessége a tejföl hıfoka szerint szabályoztassék és 120 140 forgást tegyen az perczenkint. A köpülés alatt a tejföl hımérsékét többször kell megnézni, hogy az az egész köpülés alatt lehetıleg egyforma fokon tartható legyen. e) A vaj kigyurása elıtt annak szilárdságát kell megnézni, s ha az kellı, akkor kétszeri gyurás elegendı: az egyik sózás elıtt, a másik utána. Az utóbbi 6 24 óra leforgása után eszközlendı. A használandó só mennyisége 3 5 %-nál több ne legyen. A kék tej. A kék tej a leggyakoribb és legkellemetlenebb tejhibák egyike; kék tej alatt nem azt kell érteni, mely bizonyos növények élvezete után már a fejéskor kékes szinü, mert ezen a takarmány- vagy legelıváltoztatás azonnal segítnek; a valódi kék tej 12 24 órával a fejés után, melynél a tej kifogástalannak mutatkozik, lép fel a tejpinczében. A tejen apró kék pontok s helylyel-közzel sárgás és vöröses apróbb pontok mutatkoznak; a kék szín azután mindinkább terjed s az egész kék lesz, úgy a tejföl, mint a belıle készült sajt és savó; az ilyen tejfölbıl készült vaj kékesszürke és eladhatatlan. A kék szint a Triphenyl rosanilin festék okozza, s állitólag a Penicillium glaucum és Vibrio cyanogenes képezik e festéket a sajtanyagból; minthogy ezek fejlıdésére a meleg kedvezı, azért leginkább a nyári hónapokban és meleg helyiségekben mutatkozik. A kék tej mérges, és Mosler jelentést tesz egy esetrıl, midın a kék tejtıl egy egész család megbetegedett. A borjúk is betegek lesznek tıle, erıs hasmenést kapnak és lesoványodnak, sıt el is hullanak, mely okból a kék tejet nem szabad etetni. Minthogy a kék tej keletkezésének okait teljes biztossággal nem tudjuk. Elháríthatónak bizonyult azonban, ha a tejeshelyiségek szárazak, hüvösek és jól szellızöttek s a tejesedények kifogástalanul tiszták. Miután a megkékülés csak 12 24 óra mulva mutatkozik, czélszerü a tejet azonnal centrifugálni s a lefölözött tejet sovány sajttá dolgozni fel. A kékülés ellen czélszerü továbbá a frissen fejt tejet azonnal lehőteni; s ha van okunk a tejpincze tisztaságát gyanuba venni, azt elıször is kénezzük meg, 2 3 marok kénszálat égessünk el benne s a kéngızt 3 4 óráig bennhagyván, szellıztessünk. A tejföl és tej nem veszik fel a kénszagot, vagy még czélszerőbb lesz a tejeskamrát egészen újból kimeszelni, minden benne levı farészt chlormészszel lemosni s a ruhanemőt szódával kifızni.
Növénytermelés. Az intensiv takarmánytermelés. A mőtrágyák használata s a besavanyitás alkalmazása lehetıvé tették, hogy a sovány homoktalajok a legtermékenyebb ligetekkel versenyezzenek. Az elsı a növénytermelést felszabadítja az istállótrágya használata alól, a második lehetıvé teszi a talaj többszöri használatát. A Journal d agriculture pratique leirja három takarmánynövénynek a Dauphinében kipróbált egy évben való termesztését egymásután. A vetésforgó a következı: 1-sı év burgonya, 2-ik év rozs és pohánka, 3-ik év biborhere, csalamádé és tarlórépa. A biborherét a második évben a pohánkával vetik, lehengerezik s a harmadik év májusában lekaszálják. Azon szekerek, melyek a biborherét a kasza alól elszállítják, hogy az bevermeltessék, trágyát hoznak vissza; a kukoriczát most elszórják s a trágyával egyidejüleg sekélyen alászántják. Augusztus elején hamarosan levágják a csalamádét bevermelésre és jó sőrően tarlórépát vetnek. E három takarmánynövény annál jobban sikerül egymásután, mert három különbözı növénycsaládhoz: a leguminosák, gramineák és cruciferák családjához tartozván, a talaj iránt különbözı igényekkel lépnek fel, s ha nagy szárazság a vegetatiót nem hátráltatja, 1 H / a -ról (= 1 74 kat. hold) 40.000 k / g biborherét, 60.000 k / g csalamádét és 45.000 k / g tarlórépát (ebben 15.000 k / g levél) szolgáltat. E termések csak akkor lehetségesek, ha a talaj kitünı culturállapotban van és mindenekelıtt megfelelı humustartalommal bir, hogy csak a kivánt növénytömeg elıállitására a megfelelı táplálékra van szükség. Föltéve, hogy e talaj 20.000 k / g burgonyát és 30 H / l rozsot terem: akkor a három évi turnus alatt a talaj 576 k / g nitrogent, 209 k / g phosphorsavat és 659 k / g kálit és nátront veszít. A phosphorsav és káli egészben pótlandók; a nitrogen egy részét, mint a levegıbıl származót, pótolatlanul hagyhatjuk. Így pótlandók: 308 k / g nitrogen; 209 k / g phosphorsav és 659 k / g káli és nátron. Ezek pedig lelhetık: E trágyaszerek következıleg oszthatók el: tavaszszal felhordanak 25.000 k / g istállótrágyát és 100 k / g káli-sulphatot a burgonya alá. E trágya elégséges lesz még a rozs és pohánka alá is. A káli alkalmazása a burgonya keményitıtartalmát fogja növelni, mely a nátront nem szereti. A harmadik év februárjában a lóherre 200 k / g chilisalétromot, 200 k / g káli-sulphatot és 200 k / g superphosphatot hintünk. A nátron itt sokra becsülendı, mert a biborhere azon ritka növények egyike, melyeknél a nátron a kálit pótolhatja. A csalamádé vetése elıtt a talajra vitetnek: 20.000 k / g istállótrágya, 200 k / g salétrom, 240 k / g káli-sulphat és, 200 k / g superphosphat, s végül, midın a csalamádé gyökerei kiszedetnek, a boronálás elıtt 140 k / g salétromot és 340 k / g superphosphatot hintetünk fel, ezt kétszer boronáljuk és hengerezzük; ez utóbbi gátolja a kiszáradást és elısegiti a káposztarépa kikelését. Ennek akarattal takaritottunk meg annyi phosphatot, mert a répafélék a phosphorsav-trágyát igen meghálálják. E példa azt mutatja, hogy a háromszoros mívelés csak azáltal válik lehetıvé, ha az utóvetemény érdekében a termést hamarosan eltakarítjuk a földrıl és ez csak a besavanyitás által válik lehetıvé. A biborherén kivül a csalamádé s a répalevelek is besavanyitandók; a
besavanyitásnak, történjék az akár vermekben, akár a szabad levegın, bár anyagveszteséggel jár is, igen nagy elınyei vannak. Tanulságos továbbá a trágyaféléknek a növények trágyaigényeihez képest való felosztása. Fıelvül ez alkalommal az van felállítva, hogy a gramineák a nitrogent, a cruciferák a phosphorsavat s a leguminosák a kálit hálálják meg legjobban. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni a következıt sem: 450 q istállótrágya 20 krral számítva 90 frtba, 83 k / g nitrogen 83 frtba, 74 k / g phosphorsav 40 krjával 30 frtba, 199 k / g káli 35 krral számítva 68 frtba, s így az egész trágya 90 + 83 + 30 + 68 = 271 frtba kerül, s ily összeget csak olyan vidéken lehet koczkáztatni, hol a kedvezı idıjárásra jóformán biztosan számíthatunk, hogy az bennünket cserben nem hagy; különben 1¾ holdra ennyi kiadás aligha térül meg, a terméstöbbletben pedig a trágyázásnak ez a végczélja. A burgonyának legczélszerübb eltartási módja. Tagadhatatlan tény, hogy a gyök- és gumós növények eltartására sok helyütt még mindig nem forditanak elegendı gondot. Sok gazda saját kárán tanulta már meg, hogy a burgonya a könnyelmü eljárását az eltartásnál igen megboszulja. G. Neuhauss-Selchow saját tapasztalatai alapján a burgonya legjobb eltartási módjáról az erbsdorfi burgonyakiszedı-gépek kiállitása és versenye alkalmával felolvasást tartott, melyet ismertetni idıszerünek tartunk. A burgonyát kétféle módon lehet eltartani: 1. pinczében, 2. veremben. A burgonyának pinczében való eltartási módja évrıl évre csökken, mert a pinczében a burgonya különösen ha a tél szigoru könnyen elfagy; ha pedig a tél igen enyhe, úgy a burgonya igen fölmelegszik, minek következtében sok vizet párologtat el, mely a felületre lecsapódván, a burgonya könnyen rothad s a sötét helyiségben nehezen is ellenırizhetı. Ha a burgonyát mégis pinczében akarjuk eltartani, úgy czélszerü a falakba szellıztetı nyilásokat alkalmazni, melyek a netalán fölmelegedett levegıt elvezessék s a friss levegı behatolását lehetségessé tegyék. Más eltartási mód a pinczében az, hogy a szárazan és teljesen érett állapotban kiszedett burgonyát a pinczében elhelyezvén, 2 3 láb vastag réteg törekszalmával födik be. A törek arra való, hogy a gyors hımérsék-változásokat és ezzel a burgonya rothadását elısegitı nedvesség lecsapódását a burgonyára megakadályozzuk. Ezen eljárásnál is czélszerőbb a vermekben, illetıleg prismákban való eltartás. A vermekben eltartandó burgonyánál mindenekelıtt annak minısége kell, hogy megállapíttassék, mert a keményitıszegény, vízdús burgonya jobban hajlandó a fölmelegedés folytán a benne foglalt vizet elpárologtatni; a silányabb minıségü burgonya a vermekben szalmával födendı be, s a vermeknek nem szabad 5 6 lábnál hosszabnak és igen mélynek lenniök. Különösen ajánlatos ez az eljárás, ha a burgonya nedves idıben szedetett ki a talajból. Keményitıdús, érett és száraz burgonya még ha homoktalajon termett is nem igényli a szalmatakarót s a vermek 1 egész 1½ lábnyi mélyek lehetnek. Szerzı a burgonya vermekbe rakásánál a következı eljárást követi és ajánlja: Úgy a könnyü, mint a nehéz talajokon termett puhább és nedvdúsabb burgonyafajtákat, melyeket esetleg tavaszig is el kell tartani, csak száraz idıben szabad a földbıl kiszedni. Ezektıl egészen külön tartja el a nedves idıben kiszedett burgonyát és ezeket lehetıleg hamar használja fel. Egy verembe mindig 150 mázsa burgonyát rak, hogy a meglevı burgonyamennyiség bármely idıben fölbecsülhetı legyen, másrészt azonban fıként azért, hogy elkerülhetı legyen a nagyobb vermekben bekövetkezhetı rothadás nagyobb mérvü elterjedése. A burgonya azonnal a berakás után 2 láb vastag szalmaréteggel födetik be, a szalmára földet hánynak, hogy a víz a burgonyarakáshoz hozzá ne férhessen. A befödött burgonyarakást szelelı-nyilásokkal ellátni nem szabad, mert az ezeken behatoló hideg levegı a vízpára lecsapódását és ezzel a rothadás beálltát idézi elı. A burgonyaprismát addig, míg a
6 7 R -ra föl nem melegedett, befödni nem szabad; ha azonban 14 R -ra vagy följebb emelkedett, úgy a födıanyagot helyenkint vagy egészen le kell a prismáról fejteni s a burgonyát esetleg átlapátolni; ha azután a hımérsék 6 7 R -ra leszállt, újból össze kell szedni és befödni. A hımérséket egy hımérıvel akként határozzuk meg, hogy a burgonyarakásba helyenkint botot szurunk; azt kihúzván, az ezáltal képezett lyukba teszünk egy közönséges hımérıt. A hömérséket télen is havonkint legalább egyszer meg kell nézni, tavaszszal pedig többször. Ha a burgonya. hımérséke tavaszszal egyenlı a levegı hımérsékével, akkor a téli födıt el kell róla távolitani. A téli takarónak oly vastagnak kell lennie, hogy azon át a téli fagy a burgonyának ne árthasson, és pedig oly anyagot kell használni, amely legkönnyebben beszerezhetı, vagyis a földön kivül szalma, tızeg, burgonyaszár stb. Szerzı még azt állítja, hogy a burgonyának nyárig való legbiztosabb eltartási módja az, hogy a burgonyát Henze-féle gızölıben megfızzük és azután kicementezett vermekbe bevermeljük. Szılımívelés. A szénkénegezésnél figyelembe veendı szabályok. 1 A gyérítı eljárás lényegét és fıbb szabályait az eddigi tapasztalatok szerint következı pontokban lehet összefoglalni: 1. A gyéritı eljárás lényege abban áll, hogy a phylloxeralepett szılı talajába bizonyos csekélyebb mennyiségü szénkéneg fecskendeztetik, minek következtében a szılıgyökereken tanyázó phylloxerák száma megkevesbíttetik, meggyéríttetik. 2. A szénkéneg sajátságos záptojásszagu illékony és színtelen folyadék, mely a víznél nehezebb, a szabad levegın gyorsan elpárolog és époly gyulékony, mint a petroleum. Azért szigoruan óvakodni kell a szénkéneghez égı gyertyával, szivarral, pipával stb. közeledni; a gyéritést végezı munkásoknak a dohányzás feltétlenül megtiltandó. 3. A gyéritı eljárás alkalmazását azonnal el kell kezdeni, mihelyt az illetı szılıben a phylloxera jelenléte megállapíttatik. Nem tanácsos vele addig várni, amikor a szılın a pusztulás jelei már külsıleg is mutatkoznak, mert ilyen esetben gyakran több év kell, amíg a szılı ismét magához jön és ismét normális termést ad. 4. A gyéritı eljárás évenkint egyszer alkalmazandó, és pedig rendesen vagy ıszszel szüret után, vagy kora tavaszszal a szılı fakadása elıtt. 5. A szılı talaja ne legyen átázva, mert akkor a szénkéneg párái nem terjedhetnek el benne egyenletesen és nem érhetnek el minden gyökérszálat. Emiatt esıs idıben vagy sáros talajban sohasem szabad gyériteni. 6. A kezelendı szılı talaja legalább 30 c / m mélységő legyen. Ahol a sziklás altalaj ennél csekélyebb mélységben van, ott a gyérités nem vezet sikerre. 7. Oly túlságosan nyirkos és kötött agyagtalajnál, mely ıszszel és tavaszszal nem bir eléggé kiszikkadni, a gyérités inkább nyáron a szılı elvirágzása és érése közé esı idıszakban végzendı. 8. A szénkéneg arra való fecskendıkkel löveltetik a talajba. A legjobb efféle fecskendık: a Vermorel-féle Excelsior és a Muschinek által javitott Gastine-féle fecskendı. 9. A szénkéneg 25 30 c / m mélységre fecskendeztetik a talajba. Rigolozott vagy lazább talajba a fecskendı egyszerően leszuratik s a kellı adag belöveltetik; kemény, kötött talajnál azonban, melybe a fecskendı csak nehezen szúrható le, czélszerü a lyukakat vasfuróval elıre megfuratni. 10. Az egy-egy lyukba fecskendezendı adag nagysága attól függ, hogy mekkora távolságban állanak egymástól a szılıtıkék. A fıelv az, hogy minden négyszög-méternyi területre 1 A phylloxerakisérleti állomás 1887. évrıl szóló jelentésébıl.
mintegy 20 24 g / szénkéneg jusson; és hogy minden egyes tıke körül (de tıle legalább 15 c / m távolságra) négy lyuk kerüljön. 11. Ilyen adagolás mellett 1 kat. holdra körülbelül 114 137 k / g szénkéneg szükséges. 12. A szénkéneg-fecskendıknél arra kell ügyelni különösen, hogy azok a kivánt szénkénegadagot, melynek nagysága a dugattyúikra alkalmazott rézgyőrőkkel szabályoztatik, pontosan adják ki. Azért a fecskendıket mindig tisztán kell tartani és kellı gondozásban részesiteni. 13. Hogy a talajba fecskendett szénkéneg kárba ne veszszen és el ne párologjon, a lyukakat a befecskendezés után azonnal gondosan be kell tömni. 14. A gyérités mindig legalább két héttel elıbb vagy utóbb történjék, mint a szılıtıkék téli befödése vagy tavaszi nyitása. 15. A gyéritı eljárással kezelt szılık átlag minden három évben megfelelı trágyázásban részesitentık. A szılı friss állapotban való eltartása. A szılınek friss állapotban való eltartása télen által fölöttébb jövedelmezı eljárás, azonban a Thomeryben gyakorolt módon rendkivüli gondot, fáradságot és ezeken felül külön helyiségeket igényel. Sokkal egyszerőbbnek mutatkozik a Cajeuxtól a Le Jardin -ban közölt eljárás, melyet a következıkben ismertetünk: Ha a szılı teljesen megérett, a teljesen egészséges fürtöket, melyekrıl a hibás vagy éretlen bogyókat ollóval eltávolitották, körülbelül 1 H / l -es hordókba rakják, melynek fenekére dugaszport (parafa-port) hintenek; erre a szılıréteg ismét dugaszporral hintetik be, hogy a fürtök és bogyók köze megteljék s az érintkezés és dörzsölés meggátoltassék. Az ily módon elrakott szılı egész éven át friss és egészséges marad, s ha eladásra kerül a dolog, felütik a hordó fenekét, eltávolitják a felsı réteg dugaszport s a fürtöt megrázva, az teljesen megtisztul, vagy ha nem, akkor vízbe mártják. E szılıelrakási eljárást az algieri kormányzóság is elrendelte. E czélszerü eljáráshoz meg kell még emliteni, hogy a fürtöt ameddig csak lehetséges tıkén hagyjuk és száraz idıben szedjük le s csak azután rakjuk a hordóba. Algierra ez eljárás annál inkább czélszerü, mert ott a dugaszpor nagy mennyiségben és olcsón kapható. Gazdasági gépek és eszközök. A földmívelı eszközök gondozása. Gazdaságainkban manapság számtalan, a legkülönfélébb eszközök és gépek alkalmaztatnak, melyek használata kétségen kivül nagyban hozzájárul gazdasági üzletünk jövedelmezıbbé tételéhez. Eszközeink és gépeink azonban nemcsak hasznos dolgok, hanem egyszersmind drágák és el is használhatók s a gazdának mindent meg kellene tennie, hogy gépeit minél jobb karbantartsa és minél jobban gondozza. Ez azonban kevés esetben történik így. Hányszor látunk a határban künn a tábla szélén egyes eszközöket napokon át heverni esınek kitéve, vagy hány helyütt tartják az eszközöket a szabad ég alatt még talán télen át is? A következıkben pár alapelvet óhajtunk ismertetni, melyek a gazdasági gépek és eszközök jókarban tartásánál jelentıséggel birni látszanak. Az eszközök és gépek gondozásánál figyelembe kell hogy jöjjön: a) a gépekkel való bánásmód; b) a gépek farészeinek impregnálása; c) a gépek és eszközök festékkel való bemázolása; d) a gépek tengelyeinek kenése. Nagyon kivánatos, hogy a gépek és eszközök; amennyire csak lehetséges, födél alatt tartassanak, hogy így az idıjárás szeszélyeinek káros behatásaitól mentek legyenek. Az ily
gonddal eltett gépek nagyobb tartósságukkal hálálják meg a rájuk forditott munkát és költséget. Munkaközben gyakran szükséges az eszközöket esetleg éjen át is a szántóföldön hagyni, mert a folytonos ide-oda hurczolás nem válik javukra; mihelyt azonban az illetı munkát bevégezték, rögtön haza kell a gépeket vinni és födél alá helyezni, s ha az eszközökre tapadt sarat letisztitottuk, a csiszolt vas- és aczélrészek olajos ruhával megtörlendık, hogy a rozsda azokat ki ne kezdhesse. Az eszközök és gépek szállitásának módja nagy befolyással van azok tartósságára. Legczélszerőbb alacsony kerekő szállitókocsikat alkalmazni, különösen az ekék, hengerek, boronák szállitására, melyek az ekelovaknál annyiban jobbak, hogy az utakat nem rontják. Ellenvetik ugyan, hogy az eszközöknek szekéren való szállitása sok idıpocsékolással jár, és ez igaz is, azonban ezen idıveszteség által okozott kárt az eszközök nagyobb tartóssága bıven födözi. A gondos kezelés mellett igen nagy mértékben képes a gépek tartósságát emelni a farészek impregnálása; továbbá úgy fa-, mint a vasrészeknek olajfestékkel való bemázolása. A farészek impregnálását illetıleg következıket említjük meg: A farothadást gátló szerek egyik legjobbika a higany-chlorid-oldat, mely úgy készül, hogy 1 k / g higany-chloridot 50 100 l vízben feloldunk; vagy 1 k / g chlor-zinket 30 l vízben feloldunk és a gépek vagy eszközök farészeit ezen oldatok valamelyikével bemázoljuk. Mindkét szer sokkal alkalmasabb, mint a rézgálicz-oldat, mer ez idıvel felbomolván, a kiszabaduló kénsav igen hamar rontja meg azon fát, melyet tulajdonképen megóvnia kellett volna. Meg kell jegyeznünk, hogy minden impregnáló szert csak akkor szabad a fára rámázolnunk, ha az teljesen száraz. Ha a conserváló szert nem egészen kiszáradt fára mázoljuk, az nemcsak hogy nem használ, de sıt káros, mert az impregnáló szer kivül egy réteget képezvén, a belsı részek nedvességének elpárolgását megakadályozza, minek folytán az belül könnyebben indul rothadásnak. A gyalult farészeket ajánlatos olajfestékkel többizben bevonni, a gyalulatlan fát pedig kıszénkátránynyal is lehet, mely igen jó természetes conserváló szer. Újabban a Fischer és Heidelberg-féle carbol-oleum s az Avenarius-féle carbolineum jó hatását igen dicsérik. Mindkettıt forró állapotban kenjük az illetı eszköz farészeire, melyen az 24 óra alatt megszárad. Ezen két szer alkalmazása által a fa külsı felületén egy kemény réteg képzıdik, mely megakadályozza a levegı behatolását a fa belsı részeibe. A fa conserválására különben ma már oly sok szerrel rendelkezünk, hogy azoknak csak legtöbbjét is itt ismertetni meszszire vezetne és elég is, ha a legfontosabbakra és elismert legjobbakra terjeszkedtünk ki. A vasrészek épúgy ki vannak téve a levegı oxygenje káros behatásainak, mint a farészek. A vasat kivévén a csiszolt vas- és aczélrészeket szintén bemázolással lehet a rozsdától megóvni. A vasrészek bekenésére az asphalt-kátrány igen alkalmas. A vas- és aczélrészek rozsdafoltjait horzsakıvel, üvegpapirral vagy téglatörmelékkel ledörzsölni nem szabad, mert ezek az érczeket megkarczolják, mely karczolási a helyek a rozsda megkapaszkodására új támpontokat nyujtanak. A rozsdafoltok eltávolitására legalkalmasabb a következı szer: 15 g / kénsavas mész összekeverve 15 g / szappan és 30 g / iszapolt krétával és kellı mennyiségü vízzel úgy, hogy meglehetıs szilárd gyúrmát nyerjünk. Mielıtt azonban ezen szerrel az illetı rozsdafoltokat kezelnık, bekenjük azokat 15 g / kénsavas mész és 30 g / víz keverékével. Petroleummal szintén jól le lehet a rozsdafoltokat tisztitani, azonban ennél sokkal tovább tart. Végül a gépek tengelyeinek kenésérıl kell megemlékeznünk. A tengelyek kenése arra való, hogy a csapágyak és a tengelyek közötti surlódás minél kisebbre redukáltatván, a kopás kismérvü legyen. A jó kenıanyagnak kellı sőrőségünek kell lennie, hogy hamar ki ne nyomassék a csapágyból; kivánatos továbbá, hogy a kenıanyag a levegın változást ne
szenvedjen és semmiféle maró anyagot ne tartalmazzon. Az ilyen minıségü kenıanyag csak a finomabb gépek kenésére való. Jó kenıanyag a faolaj, patazsír, czetvelı-olaj, olcsóbb a paraffinolaj és a kıolaj. Ha sőrőbb kenıanyagot akarunk, úgy azt zsiros graphittal vagy oltott mészszel kell keverni. Az úgynevezett pyroleint, mely igen kitünı kenıanyag, mindenki könnyen elkészítheti. E czélra 50 k / g karórépamagolajat egy rézüstben a forrásig hevítjük föl, ha egynegyed óráig forrott, úgy lassan, kis adagokban miniumot adunk hozzá; minden egyes adagnak elıbb el kell olvadnia és csak azután szabad ujat adni hozzá, ha azután a folyadék tetején már sok fekete hab van, a hevitést abbahagyjuk, egy óráig hőlni engedjük és a folyadék tiszta részét érczedényekbe lehúzzuk, hol is a használatig tartatik el. A dél-oroszországi puszták lakói kocsikenıjüket sáskából és cserebogárból készitik. Ezt csak curiosumként említjük, mert ha jó is volna ezen káros állatokat ilyenformán hasznosra forditani, azonban az elıállitás oly drága volna, hogy csak ott foganatosítható, ahol egyéb kenıanyagot nem ismernek. Vegyes. A gazdasági tanintézeteknél, földmíves-iskoláknál és vinczellér-iskoláknál 1888 julius hó utolsó napján készletben volt eladó tárgyak jegyzéke. I. Keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet. a) Állatok: Simmenthali növendékbika (12 19 hónapos) 3 drb; Nathusius tenyészkos (1 éves) 3 drb, 1 drb ára 50 frt; Merino tenyészkos (1 éves) 2 drb, 1 drb ára 30 frt; fésüs tenyészkos (1 éves) 1 drb, 1 drb ára 30 frt; kiselejtezett öreg és növendék-anyajuh 15 drb; szopósbárány (2 3 hetes) 9 drb. b) Gazdasági magvak: Kapásbúza (85 k / g -os) 52 H / l ; ugyanaz sőrő mívelés után (84 k / g -os) 190 H / l. II. Kolozs-monostori m. kir. gazdasági tanintézet. a) Állatok: Bikák, pinzgaui fajta (1¼ 2 évesek) 3 drb, 1 drb ára 150 180 frt; malaczok: fehér mangalicza (februárhavi ellés) kan 25 drb, kocza 45 drb, ártány 25 drb. Nyilatkozat. A 29 év óta fennálló Gazdasági Zsebnaptár mellékleteként 10 éven át szerkesztettem a Magyar Gazdák Évkönyvét, mely 1888-ban csupán szemeim meggyengülése miatt a szerkesztésben beállott változás folytán nem jelenhetett meg. E körülményt Kormos Alfréd és Kende Zsigmond arra használták fel, hogy 1888-ra a gazdaközönség félrevezetésére egy szintén Magyar Gazdák Évkönyve czimü férczelményt adtak ki. Midın ezen, minden irodalmi tisztességet lábbal taposó irodalmi portyzázás ellen ezennel óvást teszek, egyszersmind kinyilatkoztatom, hogy a Magyar Gazdák Évkönyve, mint a Gazdasági Zsebnaptár melléklete 1889-re s ezentúl folyton meg fog jelenni s a Kormos Alfréd és Kende Zsigmond által szerkesztett, Magyar Gazdák Évkönyvé -vel nekem semminemü összeköttetésem sincs. Budapest, 1888 augusztus 21-én. Kodolányi Antal. A pozsonyi m. kir. kertészeti és szılıszeti kétéves tanfolyama s a czímzett szakokban és pinczekezelésben teljes kiképeztetést nyujtó szakiskolába növendékek még mindig felvétetnek. Szegénysorsu, jól tanuló egyének részére még több fél, esetleges teljes ellátásból álló ösztöndíj is áll rendelkezésre, sajátköltségesek pedig teljes ellátásért évenkint 140 frtot fizetnek. A kérvények szeptember 10-ig nyujtandók be az igazgatósághoz; megkeresésre programmok bérmentve küldetnek.