Budapesti Gazdasági Főiskola

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti ismeretek szakirány MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG GAZDASÁGI- KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A KGST-TŐL NAPJAINKIG Készítette: Molnár Melinda Budapest, 2004 2

Tartalomjegyzék: 1. Bevezetés 5 2. Lengyelország: a társadalmi-gazdasági fejlődés néhány vonása 7 3. A magyar-lengyel gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a KGST. 40 éves fennállása alatt 9 3.1. A KGST megalakulásának körülményei 9 3.2 A KGST- országok gazdaságpolitikájának általános jellemzői 10 3.3 A magyar - lengyel kereskedelmi kapcsolatok orientációja a KGSTben 12 3.4 A KGST válságának hatása a gazdasági és kereskedelmi együttműködésre 14 4. Magyar-lengyel együttműködés a CEFTA tükrében 15 4.1 A rendszerváltás eredménye a kétoldalú áruforgalomra 15 4.2 A CEFTA létrejötte 17 4.3 Nem vámjellegű akadályok a magyar-lengyel kereskedelemben 19 5. Magyar-lengyel kereskedelem 1990-1997 között 20 5. 1 Felszálló ágon a kétoldalú kereskedelem (1992-1997) 22 5.2 A CEFTA működése beváltotta a hozzá fűzött reményeket 30 3

6. A viták és problémák ellenére kedvezően alakultak gazdasági kapcsolataink 33 6.1 Feszültségek a CEFTA- n belül 36 6.2 A lengyel-magyar kereskedelmi forgalom determinánsai a 2000. évben 39 6.3 Több év után újból fellángolt a kereskedelmi vita 45 7. A magyar-lengyel külgazdasági kapcsolatok alakulása az utóbbi években 48 8. Befejezés 52 9. Ábrák és táblázatok jegyzéke 55 10. Irodalomjegyzék 57 4

1. Bevezetés Az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatokat mindenkor szívélyes barátság és mély rokonszenv hatotta át. Alig volt példa, hasonlóra a nemzetközi kapcsolatok történetében. Ezt a barátságot a tapasztalatok és a közös sors szülték, fennmaradt jóban-rosszban, s teljes erővel, valódi jelentőségében nyilatkozik meg napjainkban. 1 Lengyelország a politikai érdekek és célok egybeesését figyelembe véve a keletközép európai régióban Magyarországhoz legközelebb álló ország, amely egyben hazánk egyik legfontosabb stratégiai partnere is. A két országnak van közös múltja, amely már több mint 100 évvel ezelőtt összefonódott. A 2 országnak voltak közös uralkodói, (pl. Nagy Lajos) tartottak közös királytalálkozókat, mélyen érintette őket az 1848-49-es forradalom, illetve az I. világháború. A II. világháború alatt Magyarország többszázezer lengyel menekültet fogadott be majd szovjet megszállás, a KGST-tagság, az 1956-os forradalom, a mintegy negyven éves tervgazdaság és politikai diktatúra okozta lemaradás, közös jelene a CEFTA tagság és a Visegrádi Négyek újjáélesztésére való törekvés, a mindketten tagjai a NATO-nak; a társult viszony az Európai Unióval illetve közös jövője a 2004. májusi Európai Uniós csatlakozás. 2 Így formálódik a két nemzet kölcsönös viszonyának merőben új, megváltozott tartalma és ennek az új viszonynak állandó kísérő mozzanata a múltra, a közös hagyományokra való emlékezés. Véleményem szerint kiemelkedő a téma aktualitása, mert a szomszéd országokkal (második körbeli szomszédokkal is) való gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése a magyar külgazdaság egyik központi kérdése. A statisztikai adatok viszont nem támasztják alá ezt a feltevést. Lengyelország a kereskedelmi partnerek sorában csak a 15. helyet éri el, ami a földrajzi közelséget, a piac nagyságát és a kedvező szállítási lehetőségeket figyelembe véve messzemenőleg nem kielégítő hely. A következőkben egy pár gondolattal szeretném bemutatni a szubjektív okokat, amiért ezt a témát választottam. A szubjektív okok természetesen saját benyomásaimon és tapasztalatiamon alapulnak. Széles körű baráti kapcsolataim révén többször is megfordultam Lengyelországban, -illetve az Egyesült Államokban is volt szerencsém jó néhány lengyel 1 Dávid Katalin: A barátság ezer éve. Magyarország-Lengyelország, 1979 5.oldal 5

embert megismerni-, s mindannyiszor meglepődve vettem tudomásul mennyire alacsony szinten vannak kereskedelmi kapcsolataink: az áruházak polcai csak nagyritkán volt lehetőségem egy-egy kiváló minőségű magyar terméket megpillantani (a magyar bor is ritka vendég a lengyel boltokban) Magyar terméket hirdető reklámot sem az elektronikus, sem a nyomtatott médiában nem véltem fölfedezni. Dolgozatommal szeretném honfitársaim -megítélésem szerint- nem túl pozitív hozzáállását a lengyel néphez valamelyest javítani. Feltevésemet arra alapozom, hogy a személyes kapcsolatok ápolását a lengyel nép nagyon fontosnak tartja. Ez derült ki a lengyel magyar baráti társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett előadáson Poznanban, amin lehetőségem nyílt részt venni, és amelyről később a Világgazdaság mellékletében is olvastam. A következő idézet is onnan való: A lengyelek egyetlen testvérnépüknek és igaz barátjuknak a magyarokat tartják 3. - mondta a társaság elnöke ünnepi beszédében. Erről sajnos mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A diplomamunkában bemutatom Magyarország és Lengyelország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat a KGST szervezeti keretein belül, majd a rendszerváltás és gazdasági újjáépítés évtizedeiben, kitérve az egyes országokban végrehajtott reformok összehasonlítására, jellemezve a két ország gazdasági berendezkedésének sajátosságait és hasonlóságait továbbá a CEFTA- n belül folytatott kereskedelmet, majd az Európai Unióba vezető úton lebonyolított gazdasági együttműködést a 2003-as év első félévével lezáróan. Arra is próbálok rávilágítani, a két ország más országokkal, ország csoportokkal lebonyolított áru- és termékforgalmának összehasonlításával, hogy bár természetes piacai vagyunk egymásnak, és kapcsolataink sikertörténetnek számítanak mégsem használjuk ki gyümölcsözően ezt a helyzetet Mivel a két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak valamennyi területre kiterjedő összehasonlítása túllépné a terjedelmi korlátokat, ezért a vizsgálódást a következő kérdésekre történő elemzésre szűkítettem: 2 www.lengyelorszag.hu/-a lengyel nagykövetség honlapja 3 A Világgazdaság Lengyelország melléklete 1998. november pp.23. 6

Az országok mindenkori gazdasági helyzetének, állapotának hatása a kétoldalú áruforgalomra Az export, import növekedés dinamikája illetve a csökkenő tendenciák bemutatása Kivitel, behozatal termékösszetételének változása A két ország más országokkal, ország csoportokkal folytatott kereskedelmének összehasonlítása 2. Lengyelország- a társadalmi-gazdasági fejlődés néhány vonása Lengyelország több mint ezer éve Európa része. Az ország 311 700ezer négyzetkilométerét 40 millióan lakják. Terület és népesség tekintetében a legnagyobb értéket tudhatja magáénak. Az átalakulási folyamatban az első időszakokon már túljutott a lengyel gazdaság azzal, hogy 1996-ban csatlakozott az OECD-hez. Az államhatalom legfelsőbb szerve a szejm (nemzetgyűlés), amelynek képviselőit négyévenként választják meg. A szejm mellett a második vezető hatalmi szerv az Államtanács, amelynek tagjait a nemzetgyűlés saját képviselői közül választja meg. A legfelsőbb államigazgatási szerv a Minisztertanács. Lengyelország a KGST országok között számos történelmi, más országokétól eltérő sajátosságot mondhat magáénak. Nyersanyag ellátottsága a KGST országok között a legjobb. A politikai sajátosságok közül a legjelentősebb a lengyel-szovjet viszony alakulása, a lengyel parasztság magatartása, a lengyel nemzeti öntudat és annak fejlődése. A népi Lengyelország a háború és a német megszállás következtében szétrombolt gazdaságot örökölt. Az iparvállalatok 65%-a teljesen vagy jelentős mértékben üzemképtelen volt. A gazdaság helyreállításának nagy munkáját, -amely a lakosságtól jelentős erőfeszítést kívánt- lényegében 1949-re befejezték. 7

A társadalmi-gazdasági fejlődés menetét könnyen nyomon követhetjük akkor, ha a megtett út főbb jellemzőit, az egymást követő népgazdasági tervek szerint szakaszokra bontva tekintjük át. Így a következő szakaszok különböztethetők meg: -1947-49 évi 3 éves terv: célul tűzte ki a szocialista iparosítást és a szocializmus alapjainak lerakását -1950-55. évi 6 éves terv -1956-60. évi első ötéves terv: legfőbb feladata volt a meglévő aránytalanságok felszámolása, egyensúly teremtése a gazdaságban -1961-65. évi második ötéves terv keretében az iparosítás új, magasabb szakaszba lépett -1966-70: a hatvanas évek második fele a lengyel gazdasági és politikai élet nehéz szakasza volt, a gazdasági struktúra elmaradottságának következtében. 1971-75: az erre az időszakra szóló ötéves terv nagy figyelmet szentelt a szocialista társadalmi célok és az elérésüket szolgáló gazdasági feltételek szoros összekapcsolásának. Lengyelország már 1971-ben az úgynevezett aktív hitelpolitika útjára lépett, ami anyagilag a tőkés viszonylatú külkereskedelmi mérleg jelentős import többletében öltött testet. Az ország külkereskedelmi mérlege a hetvenes évek első felében kedvezőtlenül alakult: a növekvő importot a lengyel gazdaság nem tudta megfelelő exportbővüléssel ellensúlyozni. 1976 decemberében fogadta el a szejm a következő ötéves tervet ami célul tűzte ki az élelmezési helyzet javítását illetve a piaci igények kielégítését. Lengyelország a 70-es, 80-as évek során jelentős adósságot halmozott fel, amit a 80-as évek alatt nem törlesztettek. Lengyelországban a gazdasági válság már a nyolcvanas évek elején jelentkezett. 1991 decemberében a szükségállapot elrendelésekor az ország nemzetközileg elszigetelődött. A rendszerváltás idejére a lengyel gazdaság mélypontra került, az infláció 200 százalék felé emelkedett. 1990 januárjában vette kezdetét, a Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter nevével fémjelzett sokkterápia, ami a piacgazdaságra való átállást vette célba. 1992-től a lengyel gazdaság növekedésnek indult, 1995-re pedig növekedési üteme Európában a leggyorsabb volt. A gazdaság növekedési üteme 1995-97 között még átlagosan 6, 6%-os volt, ám 1998-tól kezdve visszaesés tapasztalható. 8

A politikusok alapfeladatuknak tekintették olyan magas és tartós növekedési ütem megalapozását, amely lehetőséget biztosított az ország modernizálására, a civilizációs haladásra és az állampolgárok életszínvonalának növelésére. Átszervezték a hagyományos ipar néhány fontos ágazatát (hajóipar, kohászat, szénbányászat és hadiipar). Csökkentették az állam szerepét a gazdaságban és a társadalmi életben. A lengyel gazdaság helyzetének a nemzetközi szakmai megítélésében a pozitív, összecsengő vélemények dominálnak. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) az úgynevezett átmeneti gazdaságokról készült 1996-os jelentése arra következtetésre jut, hogy a 22 volt szocialista ország közül egyedül Lengyelország teljesítménye haladta meg 1996-ra a rendszerváltás előtti utolsó év -1989- eredményét. 3. A magyar-lengyel gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a KGST 40 éves fennállása alatt 3.1 A KGST megalakulásának körülményei A KGST megalakulásának körülményei, fejlődése elválaszthatatlanok a szocialista világrendszer kialakulásától és világgazdasági szerepének növekedésétől, emellett azonban a világgazdaság általános fejlődési folyamatához is sok szállal kapcsolódnak. Mivel a tőkés országok diszkriminációs gazdaságpolitikát folytattak a Szovjetunió és az európai népi demokratikus államok ellen, a hagyományos gazdasági kapcsolatok hirtelen megszakadtak. Ez fejlődésüket veszélyeztette, hiszen egymás közti kapcsolataik, bár gyors fejlődésnek indultak, még nem váltak uralkodókká és gazdasági adottságuknál, méretüknél fogva nemzetközi kapcsolatok nélkül csak igen lassan fejlődhettek. A KGST megalakulásáról szóló határozatot 1949 januárjában Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői fogadták el a Moszkvában tartott gazdasági tanácskozáson. Még 1949-ben csatlakozott Albánia, 1958-ban a 9

Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben Mongólia és 1972-ben Kuba lett a tagja. A Vietnami Szocialista Köztáraságot 1978-ban vették fel a szervezetbe. A KGST a tervgazdaságot folytató szocialista országok történelmileg első gazdasági közössége. Az alapokmány szerint a KGST célkitűzése, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelését és a népek jólétének állandó növekedését. 4 3.2 A KGST-országok gazdaságpolitikájának általános jellemzői 54 évvel ezelőtt a KGST szervezetét létrehozó tagországok helyesen ismerték fel, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági céljaikhoz vezető utat megkönnyíti a nemzeti célok elérését nagyban, segíti a nemzetközi összefogás a gazdaságban. A nemzetközi összefogás sokat ígérő gazdasági programok kidolgozásának és végrehajtásának biztos háttere lett. Kibővültek a beszerzési és értékesítési szférák, a hosszabb távra szóló egyezmények pedig megalapozták majd megszilárdították a gazdasági fejlődést, lehetőséget teremtettek a nemzeti erőforrások legcélszerűbb kiaknázására, az egyes országok szükségleteit meghaladó mértékű kapacitások kiépítésére. Ezekkel a lehetőségekkel a KGST tagországok jól éltek. 1950 és 1970 között nemzeti jövedelmük 7, 6-szorosára, ipari termelésük, több mint 11-szeresére növekedett. Ugyanezen időszakban a fejlett tőkés országok nemzeti jövedelme 3,2-szeresére, ipari termelésük pedig 3,4-szeresére nőtt. 1980-ig (30 év alatt) a KGST a világ legdinamikusabban és legkiegyensúlyozattabban fejlődő gazdasági közösségévé alakult. Jellemző rá, hogy 1980-ban a világ ipari termelésének több mint egyharmadát mondhatta magáénak. A tagországok a bizonyos időközönként megtartott kongresszusukon a következő feladatok megvalósítását tartották a legfontosabbnak: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbszélesítése, az életszínvonal sokoldalú javítását, a nemzeti jövedelem tervezett 4 Meisel Sándor: A KGST 30 éve 1979, pp.9. 10

növekedési ütemével összhangban a külkereskedelmi forgalom magasabb növekedési ütemét. 5 1. sz. táblázat: A külkereskedelmi forgalom növekedési üteme (százalék) ORSZÁG 1975-BEN 1980. ÉVI TERV 1970=100 * 1975-HÖZ VISZONYÍTVA Bulgária 118 60 Csehszlovákia. 81 35-37 Kuba 158 - Lengyelország. 165 48 Magyarország 101 45-50 Mongólia 89 40-45 NDK 88 50 Románia 132 90-101, 5 Szovjetunió 130 33, 5 Forrás: Mosóczy Róbert: A KGST országok gazdaságpolitikája (1976-80) 1979, pp. 47. * folyó áron ** szocialista országokkal A KGST országok gazdasági fejlődésében dinamikus szerepet töltött be a külkereskedelem összvolumene: ez 1976-ban 142 és 1977-ben 158 milliárd rubel volt. Magyarország esetében a külkereskedelem 1980-ban 1975-höz viszonyítva 45-50%- kal, míg Lengyelországban 48%-kal bővült. Bővültek az országok egymás közötti kapcsolatai is (Románia külkereskedelmi forgalma 90-101 százalékkal növekedett), szélesedtek a műszaki-tudományos és kereskedelmi kapcsolatok a fejlődő országokkal és a legdinamikusabban a külkereskedelmi forgalom az iparilag fejlett országokkal nőtt. 5 Mosóczy Róbert: A KGST országok gazdaságpolitikája (1976-80) 1979, pp. 5. 11

3.3 A magyar- lengyel kereskedelmi kapcsolatok orientációja a KGST-ben A magyar-lengyel kapcsolatok a második világháború előtt igen alacsony színvonalon álltak. A háború után a Szovjetuniót követően Lengyelország létesített először kereskedelmi kapcsolatot Magyarországgal. Magyarország és Lengyelország 1919-ben vette fel egymással diplomáciai kapcsolatot. Az aláírt kétoldalú szerződések közül a legfontosabbak: 1992-ben lépett hatályba a két ország közötti alapszerződés a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok államközi, jogi kereteit az 1992-ben aláírt beruházás-védelmi és a kettős adózás kizárásáról szóló megállapodás, valamint a szállítmányozási, kombinált áruszállítási és CEFTA egyezmények határozzák meg a két ország rendelkezik közös vízummentességi megállapodással, tudományos, technológiai, állategészségügyi egyezménnyel 1947-ben írtuk alá az első éves kereskedelmi megállapodást. Az ötvenes évektől kezdve már ötéves hosszú lejáratú megállapodások alapján bonyolódik le a két ország közötti árucsere. Az ötvenes évek közepén a magyar exportnak több mint a fele ipari késztermék, főleg gép és berendezés volt, lengyel export, döntő hányadban energiahordozókból és alapanyagokból állt. 1958-ban megalakult a magyar-lengyel gazdasági és együttműködési állandó bizottság, amelynek feladata az volt, hogy feltárja a 2 ország gazdasági kapcsolatai bővítésének további lehetőségeit. A bizottság működésének eredményeként már 1958-1965 között háromszorosára növekedett a két ország közötti árucsere. 1959-ben kormányközi egyezménnyel létrehoztuk a Haldex Magyar-Lengyel részvénytársaságot, amelynek célja a lengyel területen keletkezett meddőhányók kőszéntartalmának visszanyerése volt. A hatvanas évek végére a gépválaszték dinamikus bővülése a forgalom további növekedését eredményezte. 12

Magyarországon a hetvenes években már több olyan ipari létesítmény üzemelt, amelynek berendezéseit Lengyelországból importáltuk. A gépek mellett fontos tételei maradtak az áruforgalomnak az alapanyagok és energiahordozók, amelyek részaránya az árucserében mintegy 30-35%. Az 1971-75. évre szóló kereskedelmi megállapodás forgalmi előirányzatait (1,4 milliárd rubel) túltejesítettük. Az egyezmény alapján előirányzott forgalomban jelentősebb volument képviselő termékek a következők votak: A magyar exportban: szerszámgépek, vendéglátó ipari berendezések, könnyűipari gépek, vegyipari berendezések. A lengyel exportban: tengeri hajó, szerszámgépek, útépítő gépek. Magyarországon a nyolcvanas évek első felében viszonylag lassú növekedés volt, Lengyelországban a visszaesés már ekkor megkezdődött. Az ezt követő időszakban azonban lényeges csökkenés mutatkozott, amely már a nyolcvanas évek első felében is-elsősorban a beruházásokban- jelentkezett. Magyarországon a külkereskedelmi forgalom egyenlege negatívvá vált. Az is jellemző, hogy a fejlett, tőkés országok aránya a vizsgált országok kivitelében 20% vagy akörüli volt. A kereskedelem legnagyobb része a volt KGST országokkal bonyolódott. Az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom egyenlege 27 millió dolláros negatívumot jelzett hazánkban. Jól látható, hogy míg Magyarországon a nyolcvanas évek első felében viszonylag lassú növekedés volt, Lengyelországban a visszaesés már ekkor megindult. Magyarország esetében a nyolcvanas évek második felében a külkereskedelmi forgalom egyenlege negatívvá vált, és a kivitel aránya a behozatalhoz 97, 2%-os volt, ellentétben Lengyelországgal, ahol sokkal egészségesebb volt a forgalom egyenlege. (2. sz. táblázat) 2. sz. táblázat: Az átalakulás előtti helyzet Magyarországon és Lengyelországban MUTATÓ Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez (%) ÉV, IDŐSZAK LENGYELORSZÁG MAGYARORSZÁG 1987 48, 3 48, 7 13

A nemzeti jövedelem indexe (%) 1987/80 103, 0 112, 0 Egy főre jutó külkereskedelmi forgalom egyenlege, (USA) dollár A kivitel arány a behozatalhoz nemzeti valutában, (%) A fejlett, tőkés országok arány a kivitelben, (%) 1987 34-27 1987 112, 8 97, 2 1987 20, 6 20, 0 Forrás: Felzárkózás Európához 1990-95, KSH 1996, pp.8.l 3.4 A KGST válságának hatása a gazdasági és kereskedelmi együttműködésre Bár a KGST-n belüli cserekereskedelem nagyfokú biztonságot nyújtott, azonban ennek a következménye egy mindenáron kielégített, igénytelen mennyiségi szemléletű forgalom lett. Ezen kívül, az egyes tagországokon belül akkortájt kialakult berendezkedés is nagymértékben letorzult gazdasági struktúrát, hatalmas államadósság felhalmozódást, inflációt, a fejlett gazdasággal rendelkező nyugati országoktól való elszigeteltséget, életszínvonalbeli jelentős visszaesését eredményezett. Az 1980-as évek II. felétől megkérdőjeleződött az integráció működőképessége. Amikor már több volt szocialista országban összeomlott a rendszer megszüntették. Ezzel egyidejűleg számos, jól bejáratott piac veszett el, s ezt tetézte a Szovjetunió felbomlása 1992. decemberében. Egyértelművé vált a külgazdasági irányváltás égető szükségessége, azaz hogy a túldimenzionált és erőltetett kelet-európai kereskedelmet részben fel kell cserélni a fejlett ipari országokkal való kereskedelemre. Ezért is mindinkább a tervgazdaságból a liberális piacgazdaságra való áttérés kellett, hogy az elsődleges célkitűzés legyen mivel csak a jól működő piagazdaságok képesek a hatékony együttműködésre. Felerősödött a külkereskedelem liberalizálásának folyamata, már a 80-as évtized II. felében. Az elmúlt rendszer utolsó 5 évében az integráció országai jelentősen növelték a szervezeten kívüli kereskedelmük volumenét, ami cserekereskedelem erőteljes visszaesésével járt szükségszerűen együtt. Külgazdasági kapcsolatainkban a szocialista országoktól a fejlett ipari 14

országok felé való súlyponteltolódás 1968 után kezdődött, hiszen ekkor vezette be kormány az új Gazdasági Mechanizmust, ami nagyobb mozgásteret adott a magyar külpolitikának. Az 1990-es évben külkereskedelmünk 75 százalékát folytattuk az iparilag fejlett országokkal (ami nagy előrelépés az 1980-as évhez képest) bár 1950 és 60 között még százalékos volt ez az arány, míg a volt KGST államokkal folytatott árucserénk 25 százalékkal esett vissza (45 százalékról 20 százalékra) 1990-re. A fejlődőkkel való kereskedelmünk az összvolumen mindössze 5-10 a százalékát tette ki a KGST fennállása alatt. A KGST-belüli kereskedelem 1960 és 70 között érte el csúcspontját és 1990-re már csupán az összforgalom 20% százalékát tette ki. Ezt hivatott bemutatni a következő táblázat: 3. sz. táblázat: Magyarország külkereskedelmének százalékos megoszlása (1950-90) IPARILAG FEJLETTEK VOLT KGST A FEJLŐDŐK 1950 90 10-1960 20 75 5 1970 30 60 10 1980 50 45 5 1990 75 20 5 Forrás: Bereczky Norbert: A közép-kelet európai országok gazdaságai és a közöttük létrejött kapcsolatok alakulása, Diplomamunka, KKF 1997, pp.8. 4. Magyar-lengyel együttműködés a CEFTA tükrében 4.1 A rendszerváltás eredménye a kétoldalú áruforgalomra A gazdasági és társadalmi rendszerváltás megrázkódtatást okozott mindkét országban. A kilencvenes évtized első éveiben az átalakulással együtt járó meredek 15

teljesítmény-visszaesés következett be. A GDP négy év alatt a hetvenes évek közepének szintjére esett vissza Magyarországon. A lengyel recesszió is megrázó mértékű volt, az átalakulás háromjegyű inflációval kezdődött (Magyarországon 29% körüli volt) A gazdasági teljesítmény szempontjából 1993 volt a rendszerváltást követő időszak mélypontja, a GDP 18%-kal volt kisebb, mint 1990-ben. Az időszak további fontos jellemzője a magas infláció, a romló életszínvonal, továbbá a munkanélküliség gyors felfutása. A mezőgazdaság és az építőipar GDP-hez való hozzájárulása négy év alatt mintegy a harmadával csökkent, az iparé pedig 27%-kal lett kisebb. Ebben jelentős szerepe volt az export 25%-os csökkenésének hazánkban. Lengyelországban a rendszerváltozási visszaesés a többiek előtt csaknem egy évvel indult el, és így az ország nem az 1991-es esztendőben szenvedte el a legnagyobb csökkenést, hanem már azt megelőzően. Lengyel földön a bruttó hazai termék volumene 1991-ben 1990-hez képest 7 százalékkal esett vissza, a külkereskedelmi forgalom egyenlege, pedig 689 milliós negatívummal zárult 1991-ben az előző évhez képest. A reálbérek-keresetek indexe 1989-hez viszonyítva 24, 4%-kal volt kevesebb. Mindkét országra erősen hatott a Szovjetunió kibontakozó gazdasági szétesése, s annak részeként az oda irányuló export után esedékes fizetés elmaradása s az onnan esedékes szállítások bizonytalanná válása. Ez önmagában is felgyorsította a KGST megszüntetését. Távlati következményei súlyosaknak bizonyultak térségünkre nézve: műszaki lemaradásunk és gazdaságainkat összekuszáló ésszerűtlenségek egyik meghatározó tényezője a KGSTszakosodás és a KGST- árrendszer volt. Megszűnése mégis nagy megrázkódtatásokkal járt. A sokkot lehetett volna ugyan tompítani áthidaló megoldásokkal, ha a térségbeli gazdaságok mindegyike és maga szovjet gazdaság nem egyszerre került volna ebbe a helyzetbe. A Szovjetunió hirtelen dezintegrációja, majd a FÁK országainak-s a számukra legfontosabb Oroszországnak 1990-92 között felszínre törő válsága azt jelentette, hogy a volt szovjet térség radikálisan csökkenteni kényszerült behozatalát. Az orosz összbehozatal 1991-ben csak nem felére esett vissza, és negyedével zsugorodott kivitele a belső termelési és gazdálkodási gondok hatására. Kiviteli lehetőségeink sorvadása hazánkat és persze a lengyeleket is súlyosan érintette mind a megszokott behozatalunk kétségessé és ezen közben drágábbá válása. Összefoglalva a keleti kereskedelem hirtelen összeszűkülése számos nagyvállalatot, sőt egész ágazatokat hozott nehéz helyzetbe. Közös jellemzője volt vizsgált nemzeteknek a túlfoglalkoztatás, eltérő volt viszont gazdasági és szervezeti struktúra: Magyarország rendelkezett a legerősebben centralizált gazdasági szervezetekkel és az ipari nagyvállalatok aránya is itt volt a legmagasabb. 16

A kilencvenes évtizedbe érve bekövetkező gazdasági válságjelenség megoldása felé tett lépések során a piacosodásra való törekvésekben megtett útjuk nagyjából párhuzamosnak mondható. Közös momentumként említhető külgazdasági orientációváltásuk is. Szinte egy időben merült fel a Szovjetunió megszűnésének következményeiből fakadó nehézségek után a nyugat-európai közeledés szükségessége-nem elhanyagolandó tény, hogy az államok különkülön gyengébb pozícióban voltak. Magyarország nyitottságát mutatja, hogy a hetvenes-nyolcvanas években fokozatosan érdeklődtünk, majd beléptünk a legfontosabb nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi intézményekbe, így 1973-ban csatlakozott Magyarország a GATT-hoz, 1982 óta pedig a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak lettünk tagjai. 1990-től kezdve dinamikusan nőtt a magyar kivitel és a behozatal. A vizsgált országok között fennálló kereskedelmi kapcsolatok hanyatlásának sikerült gátat szabni együttműködésünk új mederbe terelésével. 1991-92-ben egyedülálló lehetőség kínálkozott számunkra. A nagyhatalmak, a Hetek, illetve az európai integrációk is támogatták ezt a folyamatot. Őszintén hiszem, hogy parlamenti demokrácia, a piacgazdaság és a fejlett világban kialakult normarend érték nemzeteink számára, amelyet meg fogunk tölteni értékeinkkel és prosperitással. A gazdaságot és a társadalmat nem lehet rendbetenni, különösen nem lerendezni. Csehország, Lengyelország és Magyarország átalakulása éppen azt mutatta meg, hogy a gazdasági és társadalmi vezetésnek a megoldható feladatokat kell megoldania az ország népét hagynia, kell elhelyezkednie az új viszonyok között a külvilág, nyújtotta, esélyeket meg kell ragadnia, a veszélyes és káros hatásokat, pedig a lehető legkisebbre kell csökkentenie. 6 - írta Bod Péter Ákos az EBRD akkori igazgatója egy tanulmányában. 4.2 A CEFTA létrejötte 1989-ban Brezinski az USA-beli nemzetbiztonsági tanácsadó vetítette fel egy lengyel-cseh-szlovák együttműködés lehetőségét, amelyet lengyel javaslatra Magyarországgal kibővítettek. Ezt követte a Németh-kormányzat úgynevezett kisintegrációs javaslata majd nem 6 Mario I. Blejer, Fabrizio Coricelli: 3 ország, 3 történet, 3 szereplő -Rendszerváltozás Kelet- Közép Európában 1997, pp.206. 17

sokkal később Havel elnök fogalmazott meg egy hasonló koncepciót Pozsonyban. 1990 őszén Lengyelországban újították fel a javaslatokat. Ezek tekinthetők a közvetlen előzményeknek. A regionális együttműködés egyik lehetséges formájaként felvetődött a Kelet-európai Pénzügyi Unió terve, egy klíringunió keretében. Ezt a javaslatot a klíringrendszer miatt elutasították. A legcélszerűbbnek tűnő integrálódási forma a 3 ország közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt. 1991. november 30.-án elfogadták azt az alapelvet, amely szerint a vámok és mennyiségi korlátozások lebontása kölcsönösen történik 10 év alatt. Felgyorsultak a tárgyalások, amikor kiderült, hogy az Európai Közösséggel kötött társulási megállapodások miatt egymás piacon versenyhátrányba kerülünk. Végül 1992. december 21.-én Krakkóban aláírták a Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA) továbbá egy közös nyilatkozatot (cseh kérésre) amelyben megfogalmazták, hogy a felek tárgyalásokat kezdenek arról, hogy a teljes vámmentesség a tervezett 8 év helyett 5 év legyen. A Közös Nyilatkozatban foglaltak teljesítését szem előtt tartva a 4 oldalú egyezetések a Megállapodás 1993. március 1.-i hatálybalépésével kezdődtek meg a 4 ország külgazdaságáért felelős minisztériumai között. A csaknem egy éves szakértői szintű tárgyalásokat követően került sor a kiegészítő jegyzőkönyv aláírására. 4.3 Nem vámjellegű akadályok a lengyel-magyar kereskedelemben A nem vámjellegű kereskedelmi akadályok 2001. január 1.-ig megszűntek. Több olyan gátló körülmény is létezett, azonban amiről kevés szó esik, de megnehezítette a külkereskedők munkáját és manapság is jelen vannak bizonyos mértékben. A megfelelő pénzügyi technikák hiánya, valamint a bankrendszerek akkori fejletlensége számos problémát vetett fel. Megjelent a sok ismeretlen tulajdonosi hátterű bank, így a sima átutalások is akadoztak, hosszadalmasak voltak. Továbbá a minőségi tanúsítványok kölcsönös elismerésében sem történt jelentős előrelépés. A tőkeszegény kereskedők kénytelenek voltak elég tetemes összegeket áldozni a bevizsgálásokra. Például az élemiszeriparban legjobb esetben 2 hónap elteltével volt kézhez kapható a tanúsítvány. Ugyanakkor a multinacionális 18

cégek jelenléte is korlátozta a kereskedési lehetőségeket, hiszen a reklámanyagok rendkívül költségesek voltak, a promóciós árak, pedig kitaszítottak a piac többi résztvevőjét. Mindamellett a Lengyel Vámhatóság bürokráciája és túlterheltsége is, tovább lassította az amúgy is lassú vámkezelést, bizonytalanok a szállítmányok érkezési időpontjai. Lengyelországgal az eredeti CEFTA megállapodásban szereplő valamennyi termékre vonatkozóan olyan megállapodás született, hogy a Kiegészítő Jegyzőkönyv életbe lépésének napjától 50%-kal csökkentjük a vámokat, a preferenciális kvóták megemelésével. A magyar termékek piacra jutását segítette a jelentős kvótaemelés, gabonafélékből, olajos magvakból és borból. A CEFTA megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvei pozitív hatást gyakoroltak az egymás között kereskedelmi volumen növelésére lés a fejlődés dinamizmusára. Kimutatható a megállapodás forgalomélénkítő és terelő hatása. A liberalizáció adta előnyök kihasználása nem egyformán alakult a vizsgált két országban. A CEFTA megállapodás kimondja az ipari termékekre vonatkozóan, hogy a résztvevő országok kötelezik magukat arra, hogy az ipari termékek körében új import-illetve exportvámokat nem alkalmaznak, továbbá hogy az egymás közötti kereskedelemben új mennyiségi exportkorlátozásokat sem vezetnek be. Az agrártermékek esetében a felek kölcsönös kedvezményeket nyújtanak egymásnak, valamint tekintettel a mezőgazdaság fontos szerepére gazdaságukban illetve a mezőgazdasági termékek különös érzékenységére megvizsgálják a további kölcsönös engedmények nyújtásának lehetőségeit. Általános rendelkezésként, pedig a megállapodás kimondja, hogy kerülni kell minden intézkedést mely a verseny megakadályozása és korlátozására irányul. A vámlebontási gyorsítások tovább bővítették vámmentes termékek körét. Ez az ipari termékek kb. 80 százalékát, érintette. Mindkét ország azonban a vámok lassúbb lebontásával igyekeztek hosszabb távon megoldani a textil-és papíripar, valamint a járműipar védelmét. 5. Magyar-lengyel kereskedelem 1990-1997 között 19

1990. december 8.-án aláírta a magyar kormány a dollárelszámolásra való áttérésről szóló szerződést. Az egyezmény tiszta, konvertibilis kereskedelmet irányzott elő klíringelemek nélkül. Lehetőség volt 1991-ben még transzferábilis rubelben kereskedni, exportálni is már csak március 31.-ig lehetett. A kölcsönös kereskedelem összességében tovább csökkent és 1991-ben Lengyelország részaránya a magyar külkereskedelmi forgalomban 1, 9% volt, ami számszerűleg 300 millió dollárt takar. A kereskedelmi mérleg egyenlege hazánk esetében volt a legnagyobb mértékben negatív (- 3635dollár értékű volt) összehasonlítva a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, Szlovénia és Lengyelország adataival bár az import értéke (11 248 dollár) nagyobb volt, mint az exporté (7613 dollár). Lengyelországban, 1994- ben a kereskedelmi mérleg egyenlege kevésbé volt negatív, mint hazánkban és az import értéke itt is magasabb volt. Ez természetes, hiszen az importált termékek között a korábban hiányzó korszerű fogyasztási cikkek, részben modern technikai-technológiai eszközök szerepeltek nagyobb mértékben. Összehasonlítva az is látszik, hogy Magyarországon a termékimport közel kétszeresére növekedett, s lengyel esetben csökkenés volt tapasztalható. Az exportnál a tendencia nem azonos: a lengyel export 65%-kal, itthon viszont a vizsgált négy évben a termékexport növekedése csak mintegy 20%-os volt. Mivel az átalakulás legjelentősebb eleme és az állami vezetés tevékenységét leginkább motiváló tényezője az, hogy hogyan alakult a folyó fizetési mérleg az átalakulás során, és ennek egyes részletei hogyan változtak, ezért ezt ismerteti az 1990-es és az 1994-es évet összehasonlítva 4. sz. táblázat. 4. sz. táblázat: a folyó fizetési mérleg Lengyelországban és Magyarországon 1990-94 között (millió dollár) MUTATÓ ÉV LENGYELORSZÁG MAGYARORSZÁG A fizetési mérleg egyenlege 1990 1994 A kereskedelmi mérleg egyenlege 1990 1994 1990 Termékexport a 1994 +716-944 +2214-836 10863 16950 +127-3911 +348-3635 6346 7613 20

Termékimport 1990 1994 8649 b 17786 Forrás: Felzárkózás Európához 1990-1995 KSH, 1996, pp. 15. a.: f.o.b. b.: c.i.f. 5998 b 11248 1990-től kezdve dinamikusan nőtt a magyar kivitel és a behozatal. Az export dinamikájában 1992 őszétől törést figyelhetünk meg. A kereskedelmi mérleg 1991-től kezdve erősen passzív s ez a fizetési mérlegben is hiányt eredményez, aminek következtében nőtt az adósságállomány. A külkereskedelmi mérleg egyenlege az egyes országokban eltérően alakult, 1994- ben a GDP felhasználásán belül a külkereskedelmi mérleg negatív egyenlege nagyobb szerepet játszott hazánkban, mint Lengyelországban: 1990-ben 2, 6 volt 1994-ben viszont 6, 8. A fizetési mérleg egyenlege szempontjából Magyarország helyzete kedvezőtlen, ami szükségessé tette az államháztartási reformot és a restriktív gazdálkodást. A kétoldalú áruforgalom összetételében változás következett be. Korábban a KGST feltételek között nagy hangsúlyt fektettek a beruházási javak kereskedelmére-ez nem mindig szolgálta érdekeinket. Az 1991-es csökkent volumenű áruforgalomnak jobb az összetétele: a beruházási javak aránya a korábbi 60%-kal szemben nem több 30-nál. Az év első felében Lengyelország 33, 9 milliárd dollár értékben exportált ebből 8 milliárd dollár értékben rezet. Ugyancsak nőtt a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek és a tartós fogyasztási cikkek forgalma is mindkét irányban. Jelentősen nőtt a kétoldalú áruforgalomban résztvevő üzleti partnerek száma is: 1990-ben az áruforgalmat 109 vállalat bonyolította, 1991-re ugyanez a szám már 169 volt.(a kis cégeket nem számolva bele) Gondot okozott viszont, hogy az új cégek alakulásával, forgalomba lépésével a statisztikák nem tartottak lépést. A dollárelszámolásra való áttérést nem kísérték fizetési problémák, azonban az új rendszerben olyan vámokat vezettek be, mindkét viszonylatban, amelyeket korábban nem kellet fizetni. Csupán ezért számos lengyel illetve magyar árucikk nem vett részt a kétoldalú áruforgalomban. pl. lengyel áruk közül a Polski autó, magyar viszonylatban, pedig a mezőgazdasági termékek egy része. 21