AZ ÉRTÉKELÉSI RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS KÉRDŐÍVEK ÉRTÉKELÉSE NÉMETORSZÁG GÖRÖGORSZÁG MAGYARORSZÁG HOLLANDIA SPANYOLORSZÁG - TÖRÖKORSZÁG ÉRTÉKELÉSI RENDSZERÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Education the key for your future! 16/1/KA219/022827 Készítette: Skonc Erzsébet, a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium tanára, 2018. január
2 A magyarországi ERASMUS+ találkozó kiemelt célja volt az értékelési rendszerek vizsgálata, ezért a tanulókat és a tanárokat egy-egy kérdőív kitöltésére kértük. A beérkezett összesen 120 tanulói (országonként 20-20) és összesen 60 tanári (országonként 10-10) válasz alapján került sor az eredmények ismertetésére és a következtetések levonására. A kérdőíveket Magyarországon használt, sztenderdizált kérdések (Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk Neveléspszichológiai módszerek az iskola belső értékelésében, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010, pp. 276-292.) alapján állítottuk össze. Egy erre a célra létrehozott német és angol nyelvű online felületen keresztül juttattuk el a partneriskolákba a kérdéseinket, majd ugyanígy kaptuk meg a válaszokat. 1. Az aktuális értékelés rendszer jellemzése 1.1 Pozitívumok és negatívumok az értékelési rendszerben Arra kértük a válaszadókat, hogy 3-3 pozitívumot és negatívumot soroljanak fel a jelenleg náluk használt értékelési rendszerről. A tanárok és a diákok megítélése több területen megegyezik. Jól követhető, egyszerű és sztenderdizált a rendszer, amelyben a tanulók közötti különbségek megmutatkoznak. Segíti azt, hogy mely területen van szüksége a tanulónak fejlesztésre vagy fejlődésre. A rendszer negatívumának tekintik azt, hogy túl sok stresszt és frusztrációt okoznak a számonkérések. Probléma az is, hogy az egyéni képességek és előrehaladás mérésére nincs lehetőség. A tanárok és a tanulók is kiemelik válaszaikban egy kettősséget: egyszerre motiváló és demotiváló az osztályozás. Motiváló, hiszen a jó érdemjegyek lehetőséget biztosítanak a továbbhaladáshoz és a továbbtanuláshoz, a fejlődéshez, a jobb teljesítmény eléréséhez. Ezzel szemben demotiváló is, mert a tanulási nehézségekkel küzdő, illetve gyengébb képességű tanulók számára nem megfelelő a jelenlegi rendszer. Az ő esetükben a rossz érdemjegy okozta stressz még rosszabb teljesítményt, felesleges frusztrációt eredményez. A megkérdezett két csoport véleményében különbségek is mutatkoztak. A tanulók jobban kiemelték azt, hogy sokszor szubjektív az értékelés, és egyértelműen a vizsgák, beszámolók, dolgozatok számát tekintették túl magasnak. A tanárok ez utóbbit a rendszeres monitoring részeként inkább pozitívumként kezelték, viszont számukra az ezek javítására fordított idő jelentett negatívumot. Általános problémaként jelent meg a pedagógusoknál, hogy a gyerekek ebben a rendszerben nem azért motiváltak a tanulásban, hogy minél több ismeretet szerezzenek, hanem azért, hogy minél jobb érdemjegyet kapjanak. 1. 2 A tanárokat befolyásoló elemek az osztályozás során A tanárokat befolyásoló elemekkel kapcsolatban ugyanazt a kérdéscsoportot tettük fel a tanulóknak és a tanároknak. Egy öt kérdésből álló kérdőíven kértük, hogy 1-5-ig terjedő skálán jelöljék a válaszadók, mennyire tartják jellemzőnek a pedagógusra az adott tényezőt. A skálán az 1 érték a legkevésbé, az 5 érték a legjobban jellemző a pedagógusra. (1. és 2. ábra) A válaszadók mindkét csoportja szerint a legfontosabb a tanárok számára a diákok egyéni teljesítménye. A következő a fontossági sorrendben az osztályozási rendszer és az adott feladatsor nehézsége a tanárok esetében. A tanulók azonban jobban kiemelték azt, hogy a tanuló korábbi érdemjegyei meghatározóak lehetnek. Ezzel újra kifejezték azt a problémát, hogy szubjektívnek gondolják az értékelési rendszert. A tanárok válaszaiból viszont inkább az derül ki, hogy igyekeznek objektívek maradni.
3 1. 3 Tanulók véleménye a tanárok igazságosságáról A tanárok osztályozásának igazságossága kapcsán a diákokat kérdeztük meg, akik egy 12 kérdésből álló értékelési táblát töltöttek ki, ahol 1-6 skálán jellemezték a tanárokat. Ebben az esetben az 1 érték a legjobban, a 6 érték a legkevésbé jellemző a pedagógusra. (3. és 4. ábra) Az osztályozást jellemzően igazságosnak tartják a tanulók. A vélemények nagy szóródást mutattak a skálán azokban a kérdésekben, ahol a pedagógus tanulókkal szembeni kivételezésére, illetve arra kérdeztünk, hogy mennyire tudják megbeszélni tanáraikkal azt, ha igazságtalanság érte őket. A tanárok igazságtalansága inkább a gyermekekkel szembeni bánásmódban mutatkozik meg, kevésbé jellemző akkor, amikor a teljesítményt osztályozzák.
4 1. 4 A pedagógusok véleménye a tanulók értékeléséről A tanárokat is külön megkérdeztük részletesebben arról, hogy mi a véleményük az értékelés hatásáról. 16 kérdést tettünk fel, amelyet 1-4-ig terjedő skálán kellett értékelnie a pedagógusnak, ahol az 1 = maximálisan egyetért, a 4 = egyáltalán nem ért egyet szélső értékeket jelentette. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokat a rendelkezésre álló segédanyagok alapján különböző szempontok szerint csoportosítottuk. A tanárok megértőnek és elfogadónak tartják az értékelésüket, leginkább abban az esetben fogalmaztak meg negatív véleményt is magasabb arányban, amikor a tanulók hozzáállása is szerepet játszott a válaszban. (5. ábra) Ez annyiban mond mást, mint a tanulók, hogy ők mindennek a negatív oldalát látják a pedagógus részéről: kivételezésnek, igazságtalanságnak értékelik. Ebben a kérdésben tehát egyértelműen megmutatkozik, hogy mennyire máshogy látják ugyanazt az elemet a tanulók és tanáraik. Amikor a pedagógus osztályoz, sokféle egyéb célt is elér ezzel. Ezek közül tudatosan használják a pedagógusok a rendszeres osztályozást arra, hogy rendszeres tanulásra sarkallják a diákokat. (6. ábra) Ennek viszont az az egyenes következménye, hogy a gyerekek inkább tanulnak a jegyért, mint pusztán érdeklődésből. (7. ábra) A pedagógusok ez utóbbi tényt kiemelték akkor is, amikor a kérdőív elején bemutatták a jelenlegi értékelési rendszer hátrányait. (1.1 Pozitívumok és negatívumok az értékelési rendszerben) A tanárok szerint eszköze a tanulók fegyelmezésében vagy általában a figyelem felkeltésében, az érdeklődés fenntartásában nem kizárólag az osztályozás. (6. ábra) A tanárok is úgy látják, hogy nem alkalmaznak egyforma mércét a tanulók osztályozása során (8. ábra), amit a diákok túlságosan részre hajlónak ítélnek meg (3. és 4. ábra). Amiben a tanárok a leginkább egyetértenek az az, hogy sokféle módszerrel kell értékelni a tanulókat.
5 2. Változtatások az értékelés rendszerben 2.1 Mire fókuszál a jelenlegi rendszer, és mit változtatna meg rajta? A most használt értékelési rendszerekben egységesen azt látják a tanulók és tanáraik, hogy a legfontosabb célja, eldönteni, hogy melyik tanuló milyen szinten áll az adott tantárgyból és ez alapján tovább léphet-e a következő szintre vagy másik oktatási intézménybe. A tanárok jobban hangsúlyozták azt, hogy kategorizálni lehet a tanulókat, míg a dákok esetében hangsúlyosabb a tanulásra történő kényszerítő hatása és a szülők felé történő visszajelzés fontossága. A változtatás esetében is több szempontból ugyanazt gondolják a diákok és tanáraik: differenciáltabb értékelési skála, többféle beszámolási (elsősorban szóbeli) lehetőség biztosítása lenne szükséges. Ezek esetében fontos az, hogy így személyre szabott lehetne az osztályozás, valamint az egyéni fejlődést és a befektetett energiát jobban figyelembe tudná venni a tanár az értékelésnél. Az értékelési módok esetében a tanárok kiemelik a szóbeli értékelés jelentőségét, míg a diákok inkább a házi feladatok és az otthoni projektek értékelését szeretnék hangsúlyosabbá tenni. A tanulók egyértelműen gyengébb %-os értékelési skálákat, kevesebb és könnyebb vizsgákat látnának szívesen, a tanárok erre nem térnek ki konkrétan a válaszaikban. 2.2 Két példa az értékelési rendszer szélsőséges megváltoztatására Kérdéseinkben kitértünk arra is, hogy egy alapjaiban új értékelési rendszert el tudnának-e képzelni a tanulók, szüleik és a tanáraik. Konkrétan azt kérdeztük, hogy egy értékelés nélküli rendszer elképzelhető-e számukra, illetve azt, hogy mit szólnának a szülők egy teljes mértékben szöveges értékelési rendszer bevezetéséhez. Ezeket csak abban az esetben tartaná a megkérdezettek mintegy 10 %-a alkalmazhatónak, ha megfelelő előkészítő munka és megfelelő idő állna rendelkezésre. Erre példaként a pedagógusok válaszaiban külön kiemelésre kerül Finnország példája, ahol egy ilyen rendszer már jól bevált. A válaszadók nagy többsége elképzelhetetlennek tartja a nagymértékű változtatást a jelenlegi rendszerben. Emellett szól az is, hogy egy teljesen új szisztémát a szülők sem tudnák könnyen megszokni vagy elfogadni. 3. Összegzés Az értékelési rendszerben a legfontosabb erősítésre váró terület a diákok motivációjának kialakítása és fenntartása. Azokkal a tanulókkal, akik leginkább veszélyeztetettek a lemorzsolódásban, a motiváció kialakításában is fontos szerep jut a pedagógusnak, hiszen az ő esetükben sokszor még abban is segíteni kell, hogy megfogalmazzák az alapvető céljaikat. Ha ez megtörtént, már könnyebben lehet az értékelési rendszeren keresztül visszajelzést adni a tanulóknak. Az osztályozásban megfontolandó egy olyan értékelési rendszer kidolgozása, ami csak a kimenetnél ad érdemjegyet, a tanulási folyamat közben viszont az előrehaladást érdemjegyek és százalékok mellett szövegesen (írásban vagy szóban) is kifejezi.