Ausztria 2010. Tartalom

Ausztria 2010 Tartalom Gazdasági politikai környezet...2 Demográfia...2 Az egészségügyi rendszer irányítása...3 Az egészségügy finanszírozási forrásai...4 Egészségügyi ellátórendszer...8 Forrásallokáció...11 Reformok...14 Források...25 1

Gazdasági politikai környezet Az országban 2009-ben az egy főre jutó GDP folyó áron számolva 33 090 euró volt. 1980 és 2009 között a GDP éves szinten mintegy 3,9%-kal növekedett, 2009-ben 276,89 milliárd eurót tett ki. 2008- hoz viszonyítva 2009-ben az osztrák gazdaság teljesítménye 1,8%-kal csökkent (reálértéken 3,6%-kal). 2010-ben ismét 2%-os gazdasági növekedés várható. Ausztriában a gazdasági válság hatásait ellensúlyozó válságkezelő intézkedések alapvetően eredményesek voltak. Ennek köszönhetően 2009-ben a gazdasági visszaesés mértéke más EU-s tagországokkal összehasonlítva mérsékelt maradt. A válságkezelő intézkedések hatására 2009-ben a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány 3,4%-ra nőtt (2006: 1,5%; 2007: 0,4). A bruttó államadósság mértéke a GDP százalékában kifejezve szintén igen jelentősen 66,5%-ra (2006: 62%) emelkedett. A munkahelyek megtartását célzó kormányzati válságintézkedések eredményesek voltak, amit az is mutat, hogy a munkanélküliségi ráta a gazdasági teljesítmény csökkenésének mértékéhez viszonyítva csupán kis mértékben emelkedett az előző évekhez képest. 2009-ben a munkanélküliek aránya 4,8%-ra nőtt (2007: 4,4%; 2008:3,8%). A fogyasztói árak mérsékelten növekedtek (2006:1,7%; 2008:3,2%; 2009-ben 0,4%). Ausztria gazdaságpolitikájában nagy hangsúlyt fektet a versenyszféra erősítésére, az állami tulajdon és az állami vállalatok támogatásának fokozatos csökkentésére, a tartományok és a szövetség közötti pénzügyi kapcsolatok fokozatos átrendezésére, valamint a nyugdíj- és adórendszer reformjára. Ausztria államformája szövetségi köztársaság, kilenc tartomány alkotja. Az államfő a szövetségi elnök, közvetlenül választják az állampolgárok, mandátuma hat évre szól, és csak egyszer választható újra. 2004 áprilisa óta a szociáldemokrata Heinz Fischer a szövetségi elnök. Az osztrák törvényhozó hatalom, a Szövetségi Gyűlés kétkamarás testület, a Nemzeti Tanácsból és a Szövetségi Tanácsból áll. A 183 képviselőből álló Nemzeti Tanács fogadja el a szövetségi törvényeket. A föderalizmust megtestesítő Szövetségi Tanács 62 tagját lakosságuk arányában a tartományok delegálják. A szövetségi kormány élén a szövetségi kancellár áll, a kormány dönt a parlament elé kerülő javaslatokról. A legutóbbi (előrehozott) választás 2008 szeptemberében volt, ekkor ismét nagykoalíció jött létre az Osztrák Szociáldemokrata Párt és az Osztrák Néppárt között, jelenleg ők kormányoznak Werner Faymann szövetségi kancellár elnökletével. Demográfia Ausztria népessége 2009-ban 8,363 millió fő volt. Az utóbbi két évtizedben a lakosság növekedési aránya alacsonyabb a korábbinál. A születési arányszámokat a 70-as évektől folyamatos csökkenés jellemzi, 2007-ben az 1000 főre jutó élveszületések száma 9,2. A halálozási arány az 1970-es évektől folyamatosan csökkenő tendenciájú. 2007-ben az 1000 főre jutó halálozási ráta 8,99. 1989-ig a természetes szaporodás mutatója negatív előjelű volt. A halálozási arány csökkenésének tulajdoníthatóan a fogyás azonban megszűnt, 1990-től a természetes szaporodás kedvezőbb irányt vett. 2

Ausztriában is a népesség öregedési folyamata figyelhető meg. A fiatalabb korcsoportok aránya csökken, a 60 éven felülieké pedig növekedést mutat. Előrejelzések szerint a 15-60 éves keresőképes lakosság száma a jövőben tovább csökken, 2041-re a 60 éven felüliek várható száma 2,85 millió, mintegy 1,13 millióval lesz magasabb, mint 2001-ben. A születéskor várható átlagos élettartam nőknél és férfiaknál egyaránt növekvő (2009: nők 82,9 év, férfiak 77,4 év). Ez a mutató a 90-es években az EU átlaga körül mozgott, 2001-ben már meghaladta azt. Az utóbbi tíz évet alapul véve a születéskor várható átlagos élettartam nőknél 2,3 évvel, férfiaknál 3,3 évvel emelkedett. Az eredményeket kedvezően befolyásolta, hogy az utóbbi 30 évben kimagasló javulást értek el a csecsemőhalálozás területén (2009-ben 3,8 ezrelék volt a csecsemőhalálozás 1000 élveszületettre, 1980-hoz képest kb. az ötödére csökkent), amihez nagymértékben hozzájárult a terhes nők és a gyermekek magas színvonalú ellátása. A fertilitási ráta 2009-ben 1,39. Az osztrák lakosság körében 2007-ben az összes halálozás száma 74 625 (nők 53%, férfiak 43%). A vezető halálokok a kardiovaszkuláris megbetegedések, melyek aránya 2007-ben 44%-ot tett ki (2007- ben ennek következtében összesen 32 864 személy halt meg). A vezető halálokok között második helyen szerepelnek 25,4%-os aránnyal a daganatos betegségek (2007-ben összesen 18 966 személy halt meg). E két halálok együttesen a halálozások közel háromnegyedéért felelős, mindkettő rátájában csökkenés tapasztalható, összességében a daganatos megbetegedések terén az utóbbi évtizedben 14,2%-os csökkenés volt megfigyelhető. A 40 és 70 év közöttiek esetében a halálesetek zömért a daganatos megbetegedések felelősek. Ebben a korcsoportban a leggyakoribb halálok férfiak esetében a tüdőrák, a limfatikus és vérképző szövetek, a hasnyálmirigy és a vastagbélrák, a nők körében a mellrák, tüdőrák és hasnyálmirigyrák. Az összes halálozáshoz viszonyítva 2007-ben a légzőszervi megbetegedések aránya 6,1% körül alakult (4552 személy), az emésztőszervi megbetegedéseké 4,4%-ot (3294 személy), az egyéb halálesetek aránya 14,4%-ot (10 736 személy), valamint a nem természetes halálesetek (sérülések és mérgezések) aránya 5,6%-ot (4213 személy) tett ki. Az egészségügyi rendszer irányítása A társadalombiztosításon alapuló egészségügyi rendszerben a hatáskörök megoszlanak a szövetségi kormány és a kilenc tartományi hatóság között. A kormány felelős az egészségügyi ellátásért a törvényben rögzített kivételek mellett. A legfontosabb kivétel a kórházi szektor, ahol a kormány felelőssége az alaptörvényre terjed ki, amely alkalmazása a tartományok hatásköre. Szövetségi feladat a kórházi szektor egészségügyi szakmai felügyelete, ellenőrzése. Ausztriában önálló egészségügyi minisztériumot először 1972-ben hoztak létre. Azóta több átszervezés történt. 2007-től az egészségügy irányítását a Szövetségi Egészségügyi, Család és Ifjúságügyi Minisztérium látja el. 3

Az egészségügy finanszírozási forrásai 2008-ban az egészségügyi kiadások az ország GDP-jének 10,5%-át tették ki. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás 2008-ban 3970 USD PPP. Az egészségügy finanszírozása több forrásból ered. Az egészségügyi ellátás anyagi hátterét túlnyomórészt az állami kiadások adják: 76,9% ami már tartalmazza a szövetségi kormány, a tartományok és helyi önkormányzatok adókból történő hozzájárulását -, ebből a társadalombiztosítás 57,4%-ot tesz ki. 2008-ban az összes egészségügyi kiadás 23,1%-át a magánkiadások adták. A kiadások magánfinanszírozásának nagyobbik része (65,4%-a) out-of-pocket kifizetés. A lakosok fizetnek egyebek mellett az e-card-ért, amely az ellátás igénybevételének igazolására szolgál, fizetnek a kórházi ellátásért naponként, a felírt gyógyszerekért (receptdíjat), önrész vállalás kíséri a gyógyfürdő szolgáltatások, a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét, a gyógyászati segédeszköz felírásokat. Az e-card szolgáltatás éves díja a betegek részére 10 EUR. A magánbiztosításra kifizetett összegek a magánkiadások körülbelül 19,3%-át teszik ki. Önkéntes magánbiztosítással a lakosság harmada rendelkezik, legnagyobb arányban a jobb kórházi elhelyezés külön felszámított költségeit finanszírozza, valamint napi juttatást nyújt a kórházi tartózkodás idejére. Társadalombiztosítás A társadalombiztosítás magában foglalja a betegbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás szolgáltatásait, a munkanélküliek ellátását. Az ausztriai társadalombiztosításnak a XIX. század második felében létrejött rendszere kezdettől fogva az önkormányzatiság elve alapján szerveződik: a biztosítottak és a munkaadók képviselői végzik a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyek intézését és az állam felügyeleti joggal bír. A társadalombiztosítás alapelvei a szolidaritás, a kötelező jelleg, nem létezik kockázati mérlegelés, a társadalombiztosítás nem nyereségorientált. Ausztriában a betegbiztosítás 2009-ben 8,3 millió főre, azaz a népesség 99 százalékára terjedt ki. 2000-től néhány foglalkozási kategória tagjai, mint pl. az orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek stb. kiléphetnek a kötelező biztosításból, ha ezt választják, magánbiztosítással kell megoldaniuk egészségbiztosítási fedezetüket. 2009-ben a betegbiztosítás összbevétele 14,269 milliárd eurót tett ki, ebből a biztosítottak és a munkáltatók által fizetett járulékok nagysága 11,650 milliárd euró, az egyéb bevételek 2,619 milliárd eurót (receptdíjból származó bevételek 0,363 milliárd, állami költségvetési hozzájárulás 1,155 milliárd euró, tőkehozam 0,058 milliárd euró, kockázatkiigazítási alapból származó pénzeszközök (strukturális kiigazító hozzájárulások) 0,309 milliárd euró, egyéb bevételek 0,734 milliárd euró). 2008-hoz viszonyítva ez mintegy 4,3%-os növekedést jelent. A betegbiztosítás összkiadása 2009-ben 14,1 milliárd eurót tett ki. A betegbiztosítás legnagyobb kiadási tételei: a kórházi ellátás 29% (4,098 milliárd euró), orvosi ellátás 24% (3,430 milliárd euró) és a gyógyszerek 20% (2,840 milliárd euró). Az adminisztrációs költségek mértéke 3%, azaz 401 millió euró. 2008-hoz viszonyítva a kiadások 2,4%-os növekedése figyelhető meg. 2009-ben az osztrák betegbiztosítók az évet 0,169 milliárd eurós többlettel zárták. 4

A betegbiztosítás 2009. évi bevételeinek és kiadásainak alakulását egyes szolgáltatási tételek szerinti bontásban a következő tábla szemlélteti. Az országban 22 társadalombiztosító közül 19 biztosító foglakozik betegbiztosítással (2009), közülük három biztosító balesetbiztosítást és nyugdíjbiztosítást is kínál. Egy biztosító balesetbiztosításra, kettő nyugdíjbiztosításra szakosodott. A biztosítók területi alapon, illetve foglalkozási csoportonként szerveződnek. A biztosítók között nincs verseny, a lakosok biztosítójukat nem választhatják meg szabadon. A törvény által előírtak szerint a lakos foglalkozás (pl. egy Alsó-Ausztriában lakó személy a Bécsi területi betegbiztosítónál kerül biztosításra, ha a munkáltató telephelye Bécsben található, vagy a foglalkozás szerinti kategóriájának biztosítójánál, ha ilyen létezik) és lakóhely szerint kerül besorolásra (pl. nyugdíjasok az illetékes területi betegbiztosítóhoz) az illetékes biztosítóhoz. 5

A kötelező betegbiztosítás forrásai A kötelező biztosítást társadalombiztosítási járulékokból finanszírozzák. A járulékokat törvény határozza meg, a fizetendő járulék mértéke a jövedelemtől függő, 2008-tól minden foglakozási csoport számára egységes alapjárulék került bevezetésre. A betegbiztosítási járulék együttes mértéke 2008-tól a bruttó kereset 7,65%-át teszi, 2010-ben ez nem módosult. A fizetendő járulék megoszlásának aránya az egyes foglalkozási csoportokban a munkaadó és munkavállaló között eltérő 1. Az alapjárulék tartalmazza a 0,5% kiegészítő járulékot a kórházi ellátás megoszlása a munkaadó és munkavállaló között egyenlő arányú, valamint a munkavállaló részéről további 0,1%-os kiegészítő járulékot a balesetekből eredő szolgáltatások finanszírozására. A járulékalap felső határa alkalmazásban állók esetén havi 4110 (2010). 2008-tól az önfoglalkoztatók és a mezőgazdászok szintén 7,65%-os járulékot térítenek (amely szintén magába foglalja a 0,5% kiegészítő biztosítást és a 0,1%-os kiegészítő járulékot a balesetekből eredő szolgáltatások finanszírozására). A járulékalap felső határa az ő esetükben (mezőgazdászok esetén 3 kategória létezik) a 4795 eurós jövedelem (2010). A kötelező betegbiztosítás szolgáltatásai A kötelező betegbiztosítás az alábbi szolgáltatásokat kínálja: Általános és szakorvos által nyújtott egészségügyi ellátás a járóbeteg ellátás keretében, beleértve a fizikoterápiát, foglalkozás egészségügyet, beszédterápiát, pszichoterápiát, klinikai pszichológusok által nyújtott diagnosztikai szolgáltatásokat, masszőrök szolgáltatásait, Gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök, Fogászati kezelés és fogászati protézis, Kórházi ellátás, Otthoni ápolás, Táppénz, Anyasági juttatások, Orvosi rehabilitáció, Egészségvédelem és betegségmegelőzés (gyógyfürdő), Korai betegség felismerés, szűrés, egészségfejlesztés, Utazási kiadások. Mindezekből a szolgáltatásokból a biztosító által finanszírozott rész változó, a finanszírozás kiegészül az adóból származó bevételekkel, a lakossági önrészfizetéssel és a magánbiztosítók finanszírozásával. 1 Foglalkozási csoportonkénti megoszlás: alkalmazottak (munkáltató 3,83, munkavállaló 3,82% ), fizikai állományú dolgozók (munkáltató 3,7, munkavállaló 3,95% ), köztisztviselők (munkáltató 3,55, munkavállaló 4,10% ). 6

Adóból történő finanszírozás Az adóból történő finanszírozás jellemző területe a kórházi szektor, az aktív ellátás és a tartós ápolás, a krónikus ellátás, aránya e területek finanszírozásában 40% körüli. A tartományok, mint a kórházak tulajdonosai finanszírozzák a fejlesztéseket, beruházásokat, fenntartást, de a szövetségi kormánnyal együtt, megállapodás alapján hozzájárulnak a működési költségekhez is. Az oktatókórházak a szövetségi kormánytól a kutatási és oktatási kiadásaik finanszírozására kapnak működési költségkiegészítést. Magánkiadások A lakossági önrész a járóbeteg ellátásban részben az e-card éves költsége, részben meghatározott biztosítóknál százalékban kifejezett kezelési hozzájárulás (közalkalmazottakat, vállalkozókat tömörítő biztosítók esetében 20%, vasutasok és bányászok biztosítói esetében 14%). Szintén a járóbeteg ellátásban a nem szerződött orvos felkeresése esetében a szerződött orvos díjának csak 80%-át térítik További önrész fizetendő a kórházi ellátásban napidíj formájában és a hozzátartozó családtagok ellátásánál 10%-os mértékben. Rehabilitáció és preventív célú ellátás esetében (pl. gyógyfürdő) szintén napidíjat kell fizetni. A kórházi költséghozzájárulás díját a betegek a kórházban az ott nyújtott ellátásért (elszállásolás, élelmezés stb.) térítik. A hozzájárulás mértéke 2008-ban (Bécs) 10,47 euró/nap (csökkentett díj: 8,27 euró). A díj évente maximum 28 napig térítendő. A díj fizetése alól mentességet élveznek a receptdíj fizetése alóli mentességet élvezők, a szervadományozók és a terhes nők. A kórházi költséghozzájárulás mértéke a területi betegbiztosítóknál biztosítottak hozzátartozói számára magasabbak, napi 15,60 eurót (2007) tesz ki. A díj éves szinten az ő esetükben is maximálisan 28 napig térítendő. Gyermekek kórházi kezelése esetén egy Bécs városában elő kísérőszemély elszállásolásnak kórházi költségeit a gyermek életkora szerint a következőképpen alakul: 0-3 éves kor: térítésmentes (krónikus megbetegedés esetén vagy olyan esetben, ha idősebb gyermek a kísérő személy segítségére szorul), 3-6 éves kor: 10,49 euró, 7-10 éves kor: 21,00 euró, 11-15 éves kor: 29,75 euró, 15 év felett: 35 euró. Az élelmezésért a kísérő személy részéről a kórházban térítendő további 13,50 euró díj. A díjak éves szinten maximum 14 napig kerülnek felszámolásra és az áfa-t nem tartalmazzák. Gyógyszerekért receptdíjat (5 euró), gyógyászati segédeszközökért százalékos díjat számolnak fel (10%). Természetesen többfajta önrészfizetés alól léteznek mentességek szociális rászorultság vagy krónikus betegség esetén. 7

Egészségügyi ellátórendszer Alapellátás és járóbeteg-szakellátás A járóbetegek ellátását elsősorban az önálló praxisukban 2 háziorvosként tevékenykedő magánorvosok végzik. 2007-ben a háziorvosok száma 12 725, egy háziorvosra átlagosan 653 lakos jutott. A szakorvosok száma 2007-ben 18 450 volt. Az orvosok két kategóriába tartoznak aszerint, hogy szerződésben állnak-e a társadalombiztosítással vagy sem. A betegek szabadon választhatják meg orvosukat (vonatkozik ez a háziorvosokra és a szakorvosokra egyaránt). A szerződéses orvosok a megkötött szerződésük alapján a kötelesek a kötelező betegbiztosítottak ellátására. A szerződésessel nem rendelkező orvosokra nem vonatkozik ellátási kötelezettség. A járóbetegek szakellátásában az önálló praxisukban tevékenykedő orvosokon kívül jelentős számú szakrendelő, egészségügyi központ, illetve kórházi ambulancia vesz részt. Fekvőbeteg-ellátás A kórházi ellátást a Szövetségi Kórháztörvény szabályozza, amely elvi keretszabályozás. Minden tartomány és az azonos jogállású főváros saját kórháztörvényt ad ki. A lakosság fekvőbeteg-ellátásáért túlnyomórészt a tartományi hatóságok felelősek. 2008-ban 64 ezer körüli kórházi ágy 72%-a állami tulajdonban volt, a magán nonprofit tulajdon aránya 18%, a forprofit tulajdon aránya 10%. Közjogi státusszal rendelkezik az intézmények kb. fele, a hozzájuk tartozó ágyszám az összes ágyszám 76%-a, a többi intézmény nem közjogi státuszú. A kórházak és ágyak számának megoszlása fenntartók szerint (2008.12.31.) Fenntartó Kórházak száma Ágyszám Szövetség 9 539 Tartományok, tartományi társaságok 92 35995 Önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, önkormányzati társaságok 14 3470 Társadalombiztosítás, szociális gondozó szövetségek 40 6046 Egyház 51 11977 Magánszemélyek, magán társaságok, egyesületek, alapítványok 61 6240 Összesen 267 64267 A fekvőbeteg-intézmények között megtalálhatók általános kórházak (számuk az összes kórházon belül a legutóbbi 2006-os adatok szerint 103, 41770 ággyal), szakkórházak (gyermekkórház, ortopédia, 2 ún. niedergelassene Ärzte 8

tüdőkórház, belgyógyászat, rehabilitációs központok (ezek száma 2006-ban összesen 106, 15652 ággyal), krónikus betegápoló-otthonok (számuk 2006-ben 12, 1925 ággyal) és szanatóriumok. Ez utóbbiak magas színvonalú ellátást biztosító magánintézmények, melyek az aktív szektorban általános ellátás nyújtanak, illetve aktív és nem aktív szakellátást (számuk 2006-ben 43, 4007 fenntartott ággyal). A kórházak átalakítása korábban kórháztervek és nagyberendezésekre vonatkozó tervek alapján, ma a 2006-os Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (Österreichischer Strukturplan Gesundheit) szerint történik, amiben meghatározzák a szükséges osztályokat, ágyakat, orvostechnikai nagyberendezéseket a szövetségi kormány és a tartományok közös megállapodása alapján. Az ágyellátottság eloszlásában előfordulnak egyenlőtlenségek (Burgenlandban 58, Steiermark tartományban 87 ágy jut 10 ezer lakosra). Országosan 10 ezer lakosra 2006-ban 76,5 kórházi ágy jutott. Mivel a kórházak Ausztriában is a legdrágább egészségügyi intézmények, mind a kormányzat, mind a biztosítók főszövetsége keresi a megoldást az átlagos ápolási idő optimálisra való leszorítására. Az aktív kórházakban jelentősen lerövidült az ápolási idő: 1995-ben 7,2, 2000-ben 6,31 és 2005-ben 5,8 nap volt. Az utóbbi években - a kórházak igen magas működtetési költségei miatt - ágycsökkentéseket hajtottak végre. Kórházüzemeltető Társaságok A kórházak üzemeltetése többnyire gazdasági társaságok (Kórházüzemeltető Korlátolt Felelősségű Társaságok formájában) vagy kórházakból alakult szövetségek formájában történik. Az első kórházüzemeltető társaság (KHBG) megalapítását elősegítette, hogy a legtöbb önkormányzati kórháztulajdonos jelentős adósságokat halmozott fel. Vorarlberg tartományban a KHBG mára a legnagyobb egészségügyi ellátóvá vált, 80%-os piaci részesedéssel. Irányítása alá tartozik 5 tartományi kórház, 3300 alkalmazottal, 1700 ággyal, ahol évente 220 000 beteget látnak el. A KHBG külső cégeket szerződtet a kisegítő szolgáltatások (mosoda, étkeztetés, karbantartás, részben IT) nyújtására. Az elmúlt évtizedben ez a koncepció a kórház átalakítás legfontosabb modelljévé vált, a 9 tartományból 7 hozott létre üzemeltető társaságokat. A 13 kórházból és 11 geriátriai központból álló Bécsi Kórházszövetség 32 ezer foglalkoztatottal éves szinten 400 ezer fekvőbeteget lát el. 2002 óta működik gazdasági társaságként, melyhez négy alvállalat tartozik. Az igazgatóság feladata a koordináció, a szolgáltatások biztosítása, a betegellátásban ténylegesen szerepet játszó három alrészleg munkájában jelentkező átfedések megszüntetése. A három alvállalat a bécsi kórházak, a bécsi ápolási intézmények és az Általános Kórház, ami mérete és jelentősége miatt külön besorolást kap. A Bécsi Általános Kórház 1993-ban szervezte ki mindennemű technikai jellegű tevékenységét a Vamed Kórházmenedzsment és Üzemeltető Korlátolt Felelősségű Társasághoz. A megbízás keretében a Vamed látja el 42000 orvostechnikai eszköz, 1500 klíma és szellőztető berendezés, 130 lift, egy konténer szállítóeszköz és egy áramkimaradás esetén üzemelő aggregátor üzemeltetését. Felső-Ausztriában a GESPAG - OÖ. Gesundheits- und Spitals-AG jelenleg (2010) 45%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Mint a tartomány legnagyobb ellátója, 9300 munkavállalót alkalmaz, 10 kórházat üzemeltet két súlyponti kórházat (Vöcklabruck und Steyr) 570/650 ággyal 11 különböző körzetben ezek közül 8 általános kórház, 3 egyprofilú szakosodott kórház. Létrehozása több változáshoz vezetett a felső-ausztriai kórházi színtér szerkezetében és kapacitásában. A többi tartomány tapasztalatát követve néhány kórházat megszűntettek, ágyáthelyezések történtek A tapasztalatok szerint a különálló kórházakhoz képest a források hatékonyabban kezelhetők, ami 9

szinergiához és a tőkebefektetés kockázatának megosztásához vezet. Emellett a földrajzi régió kórházai bizonyos területekre specializálódhatnak, így a többletkapacitás és az átfedések elkerülhetőek, ami további költségmegtakarítást eredményez. A korábbi speciális közalkalmazotti státuszokat eltörölték (mint rugalmas munkaidő, védelem az elbocsátástól), helyette magánjogi szabályozás lépett életbe. Az üzemeltető e szerint vehet fel és bocsáthat el embereket. Így a személyzet kiválasztása lerövidült, rugalmasabbá vált. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az átalakított kórházi ágazat elérte kitűzött céljait. A kórházak egyesítése más reformokkal együtt a forrás menedzsment és a szolgáltatások minőségének javulását, a költségek csökkenését eredményezte. Egészségügyi dolgozók Az orvosok száma Ausztriában 1960 óta folyamatosan nő, 2009-ben 39123 orvos dolgozott Ausztriában, így 10 ezer főre 46,8 orvos jutott. 2009-ben 11087 szakorvos (az összes orvos 28,4%-a), 12979 általános orvos (33,2%), valamint 4619 fogorvos (12%) működött az országban. Az orvos ellátottságban azonban jelentős különbségek vannak az egyes tartományok között. 2008-ban a 10 ezer főre jutó nővérek száma 75,2. Szabadfoglalkozású orvosként Ausztriában mintegy 16000 orvos tevékenykedett 2009-ben. Ebből a betegbiztosítással szerződve az orvosok 48%-a - 4108 orvos általános orvos, 3574 orvos szakorvos (fogorvosok nélkül) - végezte tevékenységét. A kórházi dolgozók esetében jellemző az alkalmazotti státusz, továbbá jellemző a befektető orvosok intézménye. Gyógyszerek 2009-ben a gyógyszerekre fordított kiadások összege 2,84 milliárd eurót amiből 12,8%-ot tett ki a receptdíjból (2009: 0,363 milliárd euró) befolyt összeg - tett ki. Ez 2008-hoz viszonyítva 6,4%-os, azaz 195 millió eurós csökkenést jelent. A csökkenés elsősorban az áfa 20%-ról 10%-ra történő csökkentésével magyarázható. E intézkedés nélkül 2,1%-os növekedéssel számoltak. További megtakarítást eredményezett a Főszövetség által a speciális gyógyszerek esetében elért árcsökkentés, ami 95 millió euró (áfával) megtakarítást jelent. A 2008 és 2013 között érvényes megállapodás egy új aut-idem szabályozást irányoz elő (a gyógyszertárak kötelezése azonos hatóanyagcsoport esetén a kedvezőbb áru termék eladására), melynek oka a 2007-ben és 2008 első negyedévében tapasztalt növekedés. Ez alól a szabályozás alól kivételt képeznek a krónikus betegek és az allergiások. A Salzburgban elvégzett gyógyszer-biztonságiöv 3 pilótaprojekt tapasztalataira támaszkodva az új megállapodás értelmében várhatóan megtörténik a gyógyszertárak és orvosok egységes hálózatba 3 Egy gyógyszertárak által a betegek részére fejlesztett adatbázis, amelynek célja a gyógyszerek hatásának optimalizálása. A rendszerbe jelentkező személyek részére a gyógyszertár dolgozója létrehoz egy blokkot a rendszer adatbázisában, az adatbázishoz való hozzáférés kulcsaként az e-card szolgál. Minden gyógyszervásárlás előtt (fontos, hogy minden gyógyszerfogyasztás bekerüljön a rendszerbe) ellenőrizhetővé válik, hogy az adott gyógyszernek lehet-e valamilyen nem kívánatos hatása. A projektben résztvevő gyógyszertárakat jelzéssel látják el a bejárati ajtón. 10

tömörítése, aminek célja a betegek körében a gyógyszerszedés biztonságának fokozása, illetve a bevett gyógyszerek mennyiségének csökkentése. 2009 januárjában 1233 állami gyógyszertár működött, 2009 júliusában 936 háziorvos által fenntartott patikát jegyeztek az országban. A gyógyszerek engedélyezését a BMGF alá rendelt AGES PharmaMed Austria végzi. A minisztérium határozza meg a társadalombiztosító által térített készítmények listáját (ún. Erstattungskodex EKO: http://oertl.at/ek/), a pozitív listára kerülő készítmények árát az EU-s átlagárak alapján. Ez az ár képzi a támogatás alapját. Az átlagár meghatározásához a készítménynek legalább két EU- tagországban kell forgalomban lennie, ennek hiányában a készítményt az ahhoz legközelebb álló termék árával hasonlítják össze. A gyártónak a kérvényt az Osztrák Társadalombiztosító felügyelete alá tartozó HEKhez (Heilmittel-evaluierungskommission vagy Gyógyszerértékelő Bizottság) kell benyújtania, amely a terméket az EKO megfelelő csoportjába besorolja. A befogadáshoz többek között a készítménynek gazdaságossági kritériumoknak is meg kell felelnie. Az engedélyezett készítmények esetén, amennyiben azt recepten írták elő, a költségeket a biztosítók vállalják át. A biztosítottaknak téríteniük kell azonban a receptdíj költségét. A támogatott gyógyszerek jegyzékében (2010: 4222 készítmény) a készítmények három csoportba kerülnek besorolásra, illetve van egy negyedik csoport, amely a nem támogatott készítményeket tartalmazza: első csoport (zöld színnel jelölt): előzetes felírási engedélyhez nem kötött készítmények csoportja, amely a korábban 2004. december 31-ig érvényes gyógyszerjegyzékben (Heilmittelverzeichnis) lévő készítményeket tartalmazza, második csoport (sárga színnel jelölt): azon termékek kerültek ebbe a csoportba (a felíráshoz főorvosi engedélyezés szükséges, mennyiségi ellenőrzés), amelyeknek jelentős járulékos haszna van, de orvosi vagy gyógyszer-gazdaságossági okokból nem sorolhatóak az első csoporthoz (Heilmittel-Sonderliste, Stoffe für magistrale Zubereitung), a harmadik csoport (vörös színnel jelölt): a piacon újonnan megjelent készítmények csoportja, a kategóriában a készítmények maximum 36 hónapig szerepelhetnek (a felíráshoz főorvosi engedélyezés szükséges, mennyiségi ellenőrzés). 2008 elején 174 készítmény tartozott ide. Nem támogatott készítmények csoportja (No-Box): bizonyos esetekben azonban támogathatóak ebből a csoportból is készítmények (nem áll rendelkezésre azonos értékű, azzal helyettesíthető készítmény és annak felírása főorvosi engedéllyel történt). Az OTC termékek bizonyos esetekben támogatottak. A generikus helyettesítés Ausztriában növekvő, a betegek körében is egyre elfogadottabb. Az aut-idem szabályozás a helyettesítés előmozdítását célozza. A receptet felíró orvos egy ún. gazdaságossági lista alapján tájékozódik, ami segíti egy kedvezőbb alternatíva kiválasztásában. Forrásallokáció Az egészségügyi szolgáltatók finanszírozását többszereplős modell jellemzi. Míg a kórházon kívüli ellátás szereplői a társadalombiztosítókkal szerződnek (a kereteket tárgyalásokon meghatározva az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetsége és az orvosi kamarák tartományi szervezetei szabályozzák a honoráriumokra, a szolgáltatások mennyiségére és a szolgáltatók számára vonatkozóan), a kórházak finanszírozása részben ún. tartományi alapokon keresztül történik, amelyek a társadalombiztosítás 11

forrásain kívül szövetségi, tartományi és helyi önkormányzati pénzeszközöket is tartalmaznak. Ebben a formában a biztosítók által nyújtott finanszírozást a szövetségi kormány és a tartományok között kötött megállapodások szabályozzák úgy az állami kórházak, mint az ellátásban résztvevő magánkórházak számára. Ambuláns ellátás finanszírozása Az ambuláns ellátás orvosai vegyes finanszírozásban részesülnek, az alapszolgáltatások fix díja mellett szolgáltatásonkénti díjat kapnak. A költségtérítés alakulása magánpraxist folytató nem szerződéses orvos (választott orvos)/választott csoportpraxis igénybevétele esetén Ausztriában az orvosok mintegy harmada nem szerződéses orvosként praktizál. A biztosítottak számára lehetőség nyílik nem szerződéses orvos/választott csoportpraxis felkeresésére, ilyen esetekben a kötelező betegbiztosítás a szerződéses keretek között rögzített honorárium 80%-os arányában téríti meg a felmerülő költségeket. A gyakorlatban a betegek tehát a teljes összeget térítik, majd a biztosítójukhoz benyújtott eredeti számla ellenében történik meg számukra a visszatérítés. A honorárium fennmaradó 20%-os részét, ill. a szolgáltatás tényleges ára közötti különbözetet a betegek direkt módon önrész térítésével vagy kiegészítő biztosítás megkötésével tudják finanszírozni. Magánorvos választására a háziorvosi ellátás és a szakellátás keretében nyílik lehetőség. Amennyiben a honoráriumrendeletben elszámolási korlátozások vannak előirányozva (limitálás, esetkorlátozás, átalányok, degresszív honorárium, mennyiségi kedvezményekre vonatkozó szabályozások) a költségtérítés a pénztárak alapszabályzatához mellékelt függelékekben meghatározott pont- és euró értékek 80%-ában történik (pénztáranként eltérő szabályozások vannak). A költségtérítésnek azonban nem szabad a választott orvosnál/választott csoportpraxisnál ténylegesen térített honoráriumot meghaladnia. Amennyiben nincs összehasonlítható szerződéses-csoportpraxis, a pénztár által nyújtott költség-hozzájárulás mértéke: 1. 80%-a a honorárium rendelet szerint egy összehasonlítható szerződéses orvos számára előirányzott térítés díj 10%-kal csökkentett értékének 2. 80%-a az egy adott mellékletben egy összehasonlítható szerződéses orvos számára meghatározott pont- és euró érték 10%-kal csökkentett értékének Olyan szolgáltatások, amiket egy hasonló szerződéses orvos sem számolhatna el, a választott orvos esetén sem kerülhet térítésre. Költségtérítésre csak olyan esetekben kerülhet sor, ha egy konkrét betegség vagy annak gyanúja fennáll. Rutinvizsgálatok vagy szűrés rendszerint nem kerül térítésre. Mivel a választott orvosok nem kötöttek a szerződéses orvosok esetében érvényes gazdaságossági irányelvekhez, ezért amennyiben egy szolgáltatás nagyobb intenzitással kerül igénybevételre, annak szükségességét ellenőrzik, és ha az orvosilag nem indokolt, szintén nem térítik. Nincs költségtérítés olyan esetekben sem, ha azonos negyedévben egy beteg ugyanazon biztosítási esettel keres fel egy választott általános vagy szakorvost és egy szerződéses általános vagy szakorvost. A korlátozások alól kivételt képeznek az ún. anya-gyermek vizsgálatok. Kórházfinanszírozás Az állami kiadások (társadalombiztosítás; szövetségi, tartományi, helyi önkormányzati adóbevételek megállapodásban rögzített meghatározott hányada) a kórházak bevételeinek 50%-át képezik. Ez az összeg a 9 tartományi alapon keresztül jut el a kórházakhoz, a teljesítményelvű kórház-finanszírozási 12

rendszer alapján (LKF - Leistungsorientierte Krankenanstalten-Finanzierung). 2006-ban ezen a módon 157 intézményt finanszíroztak összesen 45941 ággyal. A teljesítményelvű kórház-finanszírozási rendszer keretében további 43 szanatórium (ezek ún. magánkórházak, összesen 4007 ágy) meghatározott eseteinek, illetve szolgáltatásainak a finanszírozását végzi a társadalombiztosítás a Magánkórházak Finanszírozási Alapjába (Privatkrankenanstalten-Finanzierungsfonds - PRIKAF) történő befizetés révén. Itt olyan szolgáltatások térítéséről van szó, amelyek a kötelező betegbiztosítás hatáskörébe tartoznak. A kórházak költségvetésének fennmaradó 50%-ából 40% a tulajdonosok hozzájárulása (beruházási és fenntartási költségek), 10% magánbiztosítás vagy önrész. Ezek az összegek közvetlenül a kórházakhoz kerülnek. Egyébként a finanszírozási rendszerben a helyi autonómia következtében tartományonként jellemzőek a különbségek. Az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetségnek adatai szerint a társadalombiztosításból a kórházak finanszírozásra fordított összeg 2009-ben 4,098 milliárd eurót tett ki. Kiemelt osztályok A kiemelt osztályokra vonatkozó kérdéseket alapvetően a KAKuG 27., 4. és 5. bekezdései és a 46. szabályozzák. Ez a szabályozás azonban csupán annyi, hogy a kérdés pontosabb szabályozása tartományi hatáskörbe tartozik, azaz a tartományi törvényhozás által meghatározandó, hogy az ún. kiemelt osztályon lévő betegektől (akik egy ún. hotelkomponenst és egy választott orvost kapnak a kiegészítő biztosításukért) az LKF díjakon és az ápolási díjakon kívül, milyen további díjak hajthatóak be. E kérdés szabályozása Ausztriában tartományonként eltérő módon történik. A KAKuG 16. még 13

annyiban szabályozza az ún. kiemelt osztályok létrehozását, hogy kiemelt osztályok számára meghatározott ágyak száma nem haladhatja meg az ágyak egynegyedét. A KAKuG 46. konkrétan megengedi továbbá az egyetemi klinikák és klinikai osztályok vezetői részére a kiemelt betegekkel és olyan személyekkel, akik ambuláns ellátása saját költségen történik, egy ún. speciális honoráriumról történő megállapodás megkötését, amennyiben ezek a betegek saját kérésükre a klinika vezetője vagy a klinikai osztály vezetője általi személyes ellátást kérik. A magánbetegekből befolyó díjak felosztásáról az osztrák intézményekben a vezető főorvosok döntenek. Általánosságban elmondható, hogy a bevételek hotelkomponensért járó díja (10%) az intézményt illeti. A fennmaradó összeg 60%-a illeti a vezető főorvost, 40% pedig az alárendelt orvosok között kerül a megegyezések szerint felosztásra. Reformok Az egészségügyi reformintézkedések kidolgozása és bevezetése 1988 óta folyamatos. A fő célkitűzés a kiadások növekedésének csökkentése, az ellátás minőségének és hatékonyságának javítása. Az egységes tervezés, koordináció és finanszírozás kialakítása A 2004-ben elfogadott reformnak köszönhetően tartományi szinten kilenc egészségügyi platformot hoztak létre, illetve szövetségi szinten egy Szövetségi Egészségügyi Irodát a szektorokat átfogó egységes tervezés és finanszírozás megvalósításáért a kórházon belüli és a kórházon kívüli területeken. Az egészségügyi platformok a tartományi alapok addigi strukturális bizottságait helyettesítik és nem csupán a kórházi, hanem az önálló praxist létrehozó orvosok területeinek ellátását is tervezik és irányítják, illetve e két terület koordinációját végzik. Az egészségügyi platform a tartományi alapot irányító legmagasabb grémium, ami rendszerint a tartományi egészségügyi tanácsos irányításával működik. Feladatai közé tartozik az integrált egészségügyi strukturális terv elkészítésében való közreműködés, a beruházásokhoz és a nagyberendezésekkel való ellátáshoz nyújtott támogatáshoz szükséges szabályok kidolgozása, az LKF-pontértékek és az előzetesen becsült pontértékek megállapítása, az évzárások végrehajtása, illetve a kórházakat tehermentesítő funkciók átruházása. A tartományi egészségügyi platformokban, ahol az egészségügy szervezése és finanszírozása részletes tervének kidolgozása folyik, az egészségügy minden fontos szereplője helyet kapott: a kormány, a tartományok és a társadalombiztosító azonos arányban, de ezen kívül az orvosi kamara, a betegjogi képviselet és még az egyházi tulajdonban lévő kórházak is kaptak egy-egy szavazati jogot. Ezzel első ízben valósul meg a társadalombiztosító és a tartományok közös felelőssége a teljes egészségügyi ellátás finanszírozása és a szektorokat átfogó tervezés és irányítás felett, kiegészítő intézmények létrehozása nélkül, tehát ezzel is csökkentve az igazgatási költségeket. A létrehozott Szövetségi Egészségügyi Iroda (Bundesgesundheitsagentur) végrehajtó szerve a Szövetségi Egészségügyi Bizottság, amelyben szavazati jogokkal a szövetségi kormányzat, a tartományok, a társadalombiztosítók, a városok és önkormányzatok érdekképviseleti szervei, betegjogi szervezetek az orvosi kamara és kórházak kapnak helyet, végzi az egységes tervezést mind a 14

kórházak szükségleteire, mind az önálló praxissal rendelkező orvosok ellátási szükségleteire vonatkozóan. A tervezés kerete az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (az ÖBIG készíti a Szövetségi Egészségügyi Iroda megbízásából). Magyarázatok: 1. a) A Szövetségi kormány (miniszter), illetve a tartományi kormány törvényjavaslatai a parlament (szövetségi ill. tartományi szinten) részére; b) szövetségi törvények parlament általi elfogadása, tartományi törvények elfogadása a tartományi szintű parlament által. 2. A BMGF támogatása. 3. A BMGF támogatása a gyógyszerbefogadás keretében. 4. Egészségügyi igazgatás a) szövetség (TB és érdekképviseleti szervek felügyelete, kórházak egészségügyi felügyelete); b) tartományok (pl. kórházak létesítése és üzemeltetése terén, a tervezés végrehajtása tartományi szinten, beruházások finanszírozása; társadalombiztosítási intézmények feletti felügyelet). 5. Tagok kijelölése a Szövetségi Egészségügyi Bizottságba ill. az egészségügyi platformokba tartományi szinten 6. Konzultációs mechanizmus (törvények és rendeletek esetében) a szövetség és a tartományok ill. önkormányzatok között, melyek többletköltséget okoznak 7. Szankciós intézkedések: a Szövetségi Egészségügyi Iroda minőséggel és dokumentációval kapcsolatos kötelező érvényű tervezek és előírások elleni vétség esetén financiális eszközöket tarthat vissza az egyes tartományi alapoktól (egészségügyi platform); b) Tartományi Egészségügyi Alap (egészségügyi platform) hasonló szankcióval élhetnek kórházakkal szemben 8. Tárgyalások a piacra történő belépésről, szolgáltatásokról, tarifákról (egyetemes szerződések, egyedi szerződések) 9. Kötelező biztosítás a társadalombiztosítási intézményeknél 15

10. Alapvető választási szabadság a betegek részére a kórházakra és önálló praxist létrehozó orvosokra vonatkozóan; b) a (állami és közhasznú) kórházak és pénztári szerződéses önálló praxissal rendelkező egészségügyi foglalkozásúak ellátási kínálata 11. Tartományonkénti törvényes betegképviselet Az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv Integrált regionális ellátástervezés ellátási régiók és ellátási zónák alapján Az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (ÖSG) a kötelező alapja az osztrák egészségügyi ellátás integrált strukturális tervezésének. Az ÖSG egy a szövetség és a tartományok között a Szövetségibiztosítási Törvény egészségügyi rendszer szervezetéről és finanszírozásáról szóló 15a cikkelyének megfelelően létrejött megállapodás (Szövetségi Közlöny I No. 105/2008). Az ÖSG a regionális szintű részletes tervezés kerettervét adja - különösképpen a regionális egészségügyi tervek esetében, amit a tartományoknak és társadalombiztosítási intézményeknek ajánlott figyelembe venni. A Szövetségi Egészségügyi Bizottság 2005 decemberében fogadta el az ÖSG első változatát, majd 2006 júniusában a második változatot ÖSG 2006 néven. A minden területre vonatkozó integrált, egységes szolgáltatástervezés alapja a 2006-os Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (Österreichischer Strukturplan Gesundheit - ÖSG) lett, ami 2006. január 1-én váltotta fel az addig érvényes kórházakra és nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervet (Österreichischen Krankenanstalten und Großgeräteplan - ÖKAP/GGP 2003). A reformnak köszönhetően a szövetség és a tartományok között az egészségügyi szolgáltatások tervezése már nem minden kórházra külön-külön történik, hanem az ÖSG-ben található ajánlások figyelembe vételével. Az új tervezés 4 ellátási zóna és 32 ellátási régió szerint koordinálja a kórházak (aktív beleértve a nappali ellátást nyújtó kórházakat is), az ambulanciák (kórházi ambulanciák, önálló egészségügyi központok) és orvosok (önálló praxist alapító) által nyújtott szolgáltatásokat, a rehabilitációs (rehabilitációs központok és ambuláns rehabilitáció), az ápolási és szociális (ápolási otthonok, idősek otthonai, mobil szolgálatok, fogyatékos személyek intézményei, pszichoszociális ellátás) területeteket, továbbá ezek egymás közötti kapcsolatát, ami a koordináció, a kooperáció és a kommunikáció javítására irányul. A korábbi kórházakra és nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervben (Österreichischen Krankenanstalten und Großgeräteplan - ÖKAP/GGP 2003) még minden kórházra saját ágy- és nagyberendezés tervezést hajtottak végre. 2009. március elején született meg a módosított és kiegészített ÖSG 2008. Az ÖSG 2008 tartalmaz egy új fejezetet a járóbeteg szektorral kapcsolatos általános célkitűzésekről, tervezési alapelvekről és módszerekről (2.2), valamint új fejezeteket a gyermek- és ifjúsági pszichiátria (3.3.3), idegsebészet (3.3.5) és pulmonológia (3.3.15) szolgáltatáskínálatának tervezéséről és minőségi kritériumairól. Továbbá a pszichiátriai terület (3.3.9) kiegészítésre került az addiktív megbetegedések ellátásának meghatározásaival, valamint a korábbi 3.7.1-es krónikus dialízis kezelésre vonatkozó fejezetet egy új fejezetbe (nefrológiai 3.6.12) integrálták. Általánosságban az összes jelenlegi állapotra vonatkozó adat frissült 2006/2007-es állapotok szerint. A tervezési horizont (2010) és a tervezéssel kapcsolatos megállapítások (néhány változtatást kivéve a 4. fejezetben - Kapacitástervezés és nagy értékű berendezések terve) változatlan maradt. Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv 2008 16

4 ellátási zónára és 32 ellátási régióra vonatkozó tervezés a kórházak és minden további ellátó (ambuláns terület, rehabilitáció és az ezek közötti koordináció, a kooperáció és a kommunikáció) esetében csak a jelenlegi állapot (2006/2007)-re szorítkozik. 2010-re vonatkozó irányértékek a fekvőbeteg intézményben való tartózkodásra nézve mintegy 450 DRG (osztrák MEL/HDG csoport) alapján kerültek meghatározásra. Ellátási régiónként/zónánként +/-25 százalékos toleranciaküszöb, ami felváltotta az eddigi kórházankénti maximális ágyszámot. Minőségi kritériumok, éves minimálisan nyújtandó szolgáltatásszám vagy az elérhetőségre vonatkozó előírások csak olyan esetekben kerülnek meghatározásra, ha az a szakértői meglátás szerint szükséges. A nagy értékű berendezések esetében általános tervezési alapok és technikai leírások kerültek meghatározásra, valamint olyan előírások, hogy mely orvosi szolgáltatás nyújtásához milyen eszköz (CT, MR) szükséges. Az ÖSG tartalmazza továbbá a szövetségi szintű nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervet, amely tartományonként a nagy értékű berendezések maximális számát (CT, MR, ECT) tartalmazza a kórházi és kórházon kívüli ellátás esetén. A reformpool A reformpool az egyes kórházon belüli szolgáltatások önálló praxissal rendelkező orvosokhoz való áthelyezésének biztosítására elkülönített pénzeszközöket foglalja magába. Az ilyen intézkedésekhez az illetékes tartomány és a társadalombiztosító előzetes beleegyezése is szükséges, valamint további fontos szempont az, hogy mind az adott tartománynak, mind a társadalombiztosítónak a szolgáltatások áthelyezéséből valamilyen módon profitálniuk kell. 2005 és 2006 között az erre a célra elkülönített pénzeszközök a járulékok és adók 1%-át tették ki, 2007 és 2008 között pedig 2% volt fordítható e célokra. A kórházi ambulanciákon és az önálló praxissal rendelkező orvosok területein folyó teljes ambuláns szakorvosi ellátás átalakítása és az együttműködések új formáinak szervezése kezdődött meg. Modellkísérletekben próbálják ki, hogy az ambuláns szakorvosi ellátást ún. orvosi centrumokban 17

végezzék. Cél: a szakorvosi ellátásban a betegek többször ismétlődő felesleges kezeléseinek és az így keletkező többletköltségeknek a kiküszöbölése, a hosszú várakozási idő csökkentése. A legfontosabb finanszírozási intézkedések A maximálisan fizetendő receptdíj 2008-tól (a gyógyszertárak szedik be és utalják a betegpénztráraknak) az éves nettó jövedelem 2%-ban került maximálásra. A receptdíj-fizetési kötelezettség szempontjából három kategóriát határoztak meg. Az első csoportba a járadékból, segélyből és nyugdíjból élők, a másodikba az alkalmazottak (a számítás a biztosítótársaságok szövetségének adatait alapján történik, a 13. és 14. havi jövedelmeket nem veszik figyelembe) és a harmadik csoportba az önálló-, vagy szabadfoglalkozású személyek (számítási alap: a legutolsó adóbevallásban szereplő jövedelem) tartoznak. A páciensek által térített receptdíjakat egy un. receptdíj számlán tartják nyilván. Az ellátó orvos az elektromos betegkártya (e-card) segítségével képes ellenőrizni, hogy a páciens befizetései elérték-e a 2%-os határt. 2010-ben 5 euró receptdíj térítendő. A betegbiztosítási járulék egységesítése. Jelenlegi mértéke 7,65%. A legmagasabb járulékalap emelése (2010 4110 euró; 2008: 3930 euró), vállalkozók és mezőgazdasági dolgozók esetében 4795 euró (besegítő gyermekeik: 1598 euró; szülők 2397 euró). A kórházi költség-hozzájárulás (napidíj) tartományonként eltérő összegű 10,47 euróra (Bécs: 2008) történő emelése. Rászorultság esetén (havi 667 eurónál alacsonyabb jövedelem) a napidíj 8,27 euróra csökken. Az emelésről minden esetben az illetékes tartományok jogosultak dönteni. Gyógyító eljárások és gyógyászati segédeszközök esetében maradt a 10%-os önrész, de minimálisan 25,6 eurót kell téríteni (szociális rászorultság esetén nincs önrész. A látást javító eszközök esetén tovább emelkedett a minimum költségtérítés összege 76,8 euróra. A 27 év alatti családtagként biztosított fiatalok (főiskolai, egyetemi hallgatók) esetében maradt a 25,6 eurós összeghatár. Ezen intézkedéseknek köszönhetően keletkező többletbevételek fele a tartományokhoz és az önkormányzatokhoz kerül a kórházak finanszírozására, az összeg másik fele pedig a betegpénztárakat illeti. A 2008-ban megkezdett reformok Szövetségi és tartományi megállapodás született a Szövetségi-biztosítási Törvény 15a cikkelye szerint az egészségügy struktúrájának és finanszírozásának 2008-2013 közötti reformjáról. A megkötött megállapodás lényeges pontjai: Az eddigi (Szövetségi Egészségügyi Bizottság és a Tartományi Egészségügyi Platformok) irányítási és döntési testületek megtartása: ezekben a grémiumokban a három központi felelősséget tartomány, szociális biztosítás és a szövetség valamint a további jelentős egészségügyi intézmények egysége/közös integrált és szektorokon átívelő tervezés és irányítás, illetve egységes finanszírozást az osztrák egészségügyben biztosítani tudják. 18

Integrált tervezés megvalósulásának alapjait sikerült megvalósítani az egészségügyben (lásd: egységes tervezés, koordináció és finanszírozás kialakítása, valamint az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv 2006 részek). Az új megállapodásban központi szerepet kapott az ambuláns ellátás tervezése. A legfontosabb célok között szerepel a szolgáltatások regionális szinten történő egyenletes elosztása, valamint a tervezés keretében a szolgáltatásnyújtás optimalizálása, szem előtt tartva a strukturális, folyamat és eredmény indikátorokat, valamint a szolgáltatásnyújtás hatékonyságát. A tartományi egészségügyi platformok időközben megkezdték a regionális egészségügyi strukturális tervek elkészítését, melyek alapján a fekvőés járóbeteg-ellátás szektoraiban megkezdődhet a kapacitások és a feladatok egymással való összehangolása. Szektorokon átívelő finanszírozás: A tervek szerint a Szövetségi Egészségügyi Iroda munkacsoportja dolgozza ki a szektorokon átívelő elszámolási modellt az ambuláns ellátás területén. Ezt követően elvégzik az ambuláns terület elszámolásával kapcsolatos koncepció és bizonyos szolgáltatási területek szerinti konkrét modellfejlesztések hatásainak szimulációját. Ezen tapasztalatok és számítások alapján kerül három éven belül kidolgozásra a lehetséges új elszámolási modell az ambuláns területeken. A szükségletek szerinti ellátás modelljének kialakítása az ambuláns ellátás területen: A szövetség és a tartományok e megállapodás értelmében létrehoznak egy munkacsoportot (a szövetség, tartományok, társadalombiztosítás, orvosi kamarák és a szövetségi gazdasági kamara szakértőiből), melynek célja 2009-ig egy jövőorientált ellátási struktúra kidolgozása. Legfőbb célkitűzések: a szükséglet és betegorientált, illetve hatékony ellátási struktúra kialakítása, továbbá a fennálló ellátási hiányosságok és kettős struktúrák megszüntetése. A reformpool kiépítése és továbbfejlesztése: a tartományi egészségügyi alapok szintjén létrehozott reformpoolt az elkövetkezendő években nem csak továbbműködtetik, hanem olyan kiegészítő lehetőségeket kívánnak teremteni, melyek révén a strukturális változások felgyorsíthatók. A jövőben például lehetőség nyílik az ambuláns ellátás területén a szektorokon átívelő finanszírozással kapcsolatos pilótaprojektek és az integrált ellátással (diseasemanagement programok: diabetes, infarktus, szívkoszorúér és nephrológiai megbetegedések) kapcsolatos programok reformpool által történő előkészítésére, támogatására. A dokumentáció transzparenciájának és egyszerűsítésének megteremtése az ambuláns területen: a tervezéshez, a szektorokon átívelő finanszírozáshoz és a reformpool projektekhez elengedhetetlen az ambuláns területen folyó szolgáltatások transzparenciája. A célok között szerepel a szisztematikus minőségi munka további fejlesztése: standardok fejlesztése és továbbfejlesztése; irányelvek és cselekvési programok a struktúra, folyamat és eredményindikátorok, továbbá a minőséggel kapcsolatos beszámolók terén. A teljesítményorientált kórházfinanszírozás rendszerének elemzése és továbbfejlesztése (tekintettel a 10 éves fennállására - a rendszer 1997-ben került Ausztriában bevezetésre) 2009- ig nemzetközi, külső szakértők bevonásával, különös tekintettel az irányítási és motivációs elemekre. Az elektronikus egészségügyi akta (ELGA) továbbfejlesztése az összehangoltabb kezelési folyamatok lehetővé tételének érdekében. Megállapodás született a kórházak következő hat éves időtartamra szóló finanszírozásának biztosításáról: a tartományok, helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás eddigi mértékű járulékbefizetése megmarad. Új elem a rendszerben a Szövetség kórházfinanszírozás részére 19

rendelkezésre bocsátott évi 100 millió eurós kerete, illetve éves szinten a Szövetség által nyújtott finanszírozás inflációval történő korrigálása. A többletforrások ellenére további cél marad a költségcsökkentés és hatékonyságnövelés. Fontos megemlíteni a további célkitűzések között a beutalások és újrafelvételek számának csökkentését, a kórházakban végzett egynapos sebészeti beavatkozások optimalizálását, valamint a beszerzések, orvosi termékek, gyógyszerek és más fogyasztási cikkek hatékonyabb felhasználását. Költségnövekedés csökkentése (orvosi honoráriumok, gyógyszerek, intézeti szolgáltatások, betegszállítás, adminisztráció). Egyedi szerződések lehetővé tétele (kollektív szerződés helyett egyedi kötése, az egyedi szerződések megkötésének lehetőségével erősíteni kívánják a pénzárak helyzetét az orvosi kamara pozíciójával szemben. Ezenkívül az egyedi szerződés révén a kollektív szerződés felbontása esetén is biztosíthatóvá válik a betegek ellátása). Hatékony minőség-ellenőrzés biztosítása: a betegek érdekében annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy azokkal az orvosokkal felbonthatóvá váljon a szerződés, akik bizonyos standardokat nem tartanak be. Az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetségének kisebb holdinggá történő átalakítása: az átalakítás indoka a célok kijelölésének és a controlling folyamatoknak a professzionalizálása. A holding irányelveket és célokat határoz meg a pénztárak számára, érdekképviseleti szervezetüknek vétójoggal kell rendelkezni. A 2008-2013 közötti egészségpolitikai célkitűzések 2008. július 8-án a nagykoalíciós kormány a kialakult feszültségek hatására lemondott. Az új, szintén nagykoalíciós kormány 2008. november 23-án 262 oldalon hozta nyilvánosságra programját. Az egészségüggyel foglalkozó részben megfogalmazott általános intézkedések a főbb területeken a következőkre terjednek ki. Egészségfejlesztés és prevenció Nemzeti szintű egészségügyi célok felállítása különös tekintettel a szívinfarktus, szívszélhűdés, rák, demencia, diabetes, túlsúly, mozgás, táplálkozás és pszichés egészségre, A függőséget és öngyilkosságot megelőző nemzeti stratégia továbbfejlesztése, különös tekintettel a gyermekre és fiatalokra, A betegségmegelőző vizsgálatok igénybevételének célcsoport orientálttá tétele, A munkahelyi egészségfejlesztés továbbfejlesztése és kiépítése, Országos szinten a koordinációt a Szövetségi Egészségügyi Bizottság végzi. A betegek érdekében előirányzott változtatások A betegek érdekében az állam által finanszírozott szolgáltatási kínálat átstrukturálására és a betegek igényeihez történő igazítása kerül sor (különös tekintettel a fogorvosi szolgáltatásokra, pszichoterápiára, a gyermekek és felnőttek oltásaira) szem előtt tartva a szolgáltatások finanszírozhatóságának biztosítását. A szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása érdekében a következő intézkedések bevezetésére kerül sor: 20