KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR BAROMFI- ÉS TÁRSÁLLATTENYÉSZTÉSI TANSZÉK Az epilepszia és diagnosztikai lehetőségei kutyákban egy esettanulmányon keresztül Készítette: MÉSZÁROS ESZTER MÓNIKA III. évfolyam Állattenyésztő mérnök BSC szak Konzulens: DR. ZOMBORSZKY ZOLTÁN egyetemi docens Társ-konzulensek: DR. PETRÁSI ZSOLT tudományos munkatárs DR. KISS GABRIELLA állatorvos Tanszékvezető: DR. SÜTŐ ZOLTÁN egyetemi docens 2011
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés... 2 2. Témafelvetés, célkitűzés... 5 3. Szakirodalmi áttekintés... 7 3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek... 7 3.2. Az epilepszia... 15 3.3. Az epilepszia diagnosztikai lehetőségei... 27 4. Anyag és módszer... 35 4.1. Esettanulmány egyede... 35 4.2. Anamnézis... 35 4.3. Leletek... 37 4.4. Diagnózis a tünetek és a vizsgálatok eredményének összevetése alapján... 41 5. Eredmények... 43 6. Következtetések és ajánlások... 44 7. Összefoglalás... 45 8. Irodalomjegyzék... 47 9. Köszönetnyilvánítás... 49 Nyilatkozat... 50 2
1. BEVEZETÉS A kutya domesztikációjával egy olyan állat bizalmára tett szert az emberiség, aki minden szinten támogatni és segíteni tudja azt. Számtalan területen nyújtanak a kutyák segítséget a szórakozás, terelés, őrzés-védés, terrorelhárítás, személykeresés, személysegítés, és nem utolsó sorban a pszichológia területén, hogy csak néhányat említsünk azon feladatok közül, amelyekkel megkönnyítik az ember létét és munkáját. Az egészséges, a szakterületnek megfelelő képességű kutyák születésének az alapja a tudatos kutyatenyésztés. A különböző fajták kialakulásában nagy szerepet játszottak azok a tenyésztők, akik speciális tulajdonságokkal rendelkező egyedeket szelektáltak ki a kívánt tenyészcél elérése érdekében. A munkakutyák tenyésztésénél másodlagos szempont volt a küllem. A középpontban a kutya belső tulajdonságainak vizsgálata állt. Mindennél fontosabb a megfelelő szintű és típusú ösztönök megléte, a munka típusától függően az agresszió jelenléte, vagy éppen a nyugodtság megőrzése minden szituációban. Sok esetben előfordul, hogy a kívánt tulajdonságok megléte mellett háttérbe szorulnak az egyedek egészségügyi problémái. A tenyésztés velejárója a nem kívánt génmutációk megjelenése, melyek kiszűrése nélkül elszaporodhatnak az egyébként kiváló belső tulajdonsággal rendelkező, de fizikálisan beteg állatok. A tenyésztő feladata az arany középút megtalálása. A legtöbb örökletes betegség csak a kor előrehaladtával manifesztálódik, így ezek kiszűrése még a tenyésztésbe vétel előtt szükséges. Az előzetes szűrővizsgálatok negatív leletei után sem lehet nyugodt a tenyésztő az örökletes betegségekkel kapcsolatban, mivel a tenyészállat lehet, hogy csak hordozza az adott betegséget, esetleg a 2
betegségre való hajlamot, de rajta nem jelenik meg. Az első alom sokrétű vizsgálata és a kegyetlennek tűnő szelekció elengedhetetlen a megfelelő tenyészegyedek kiválasztásához. Szigorú szabályok betartása mellett sem lehet teljesen kiszűrni még a dominánsan öröklődő betegségeket sem, melyek csak a kor előrehaladtával jelennek meg. Feltehetően ekkorra a tenyészállat már több utóddal is rendelkezik. A domesztikált fajok közül a kutyát érinti a leginkább az urbanizáció negatív hatása. A végtelennek tűnő vadászterületről gyakran egy kis lakásba kényszerülnek. Nem csak az életterüket, hanem legtöbb fajtánál a funkciójukat is elvesztették. A tenyésztők célja a kiállításokon való minél jobb szereplés. Ennek elérése érdekében sokszor etikátlan dolgokat is megtesznek a leendő utódok minél magasabb áron való eladása érdekében. Több mint 500 genetikai megbetegedést azonosítottak fajtatiszta kutyákban, amik nagy része autoszomális recesszív módon öröklődik, így ezek kiszűrése a tenyészetekből igen nagy feladat a tenyésztők számára. Nagy problémát jelent emellett a tenyésztők és a tenyésztést felügyelő szervezetek nem megfelelő hozzáállása. Vannak olyan tenyésztői klubok, ahol elfogadott bizonyos örökletes betegséggel terhelt egyedek tenyésztése. Tenyésztői oldalról nem ismeretlen a kozmetikai műtétek végeztetése, mellyel elfedik a genetikai betegséget. A technika és az orvostudomány fejlődése az állattenyésztésben is látványos eredményekhez vezetett. Bár a betegségek szűrésének tárháza még igen szűkös, de vannak alternatívák a diagnosztikában. 3
Az állatgyógyászatban manapság a következő eszközök állnak rendelkezésre a genetikai betegségek diagnosztizálására: Röntgen CT (Computer Tomographia) MRI (Magnetic Resonance Imaging) UH (Ultrahang) EEG (Elektroencephalographia) EKG (Elektrocardiographia) Laboratóriumi és molekuláris szintű vizsgálatok A felsorolt diagnosztikai eszközök technikai megvalósítása is változik, fejlődik. Gondoljunk csak a csípőízületi dysplasia röntgen vizsgálatára. Éveken keresztül a combcsontok befordításával készítettek röntgen képet, melyen a Norberg-szög (a két combcsontfej középpontjait összekötő egyenes és a középpontot az ízületi vápa elülső szélével összekötő egyenes által bezárt szög) meghatározásával állapították meg a csípőízület állapotát. Külföldön ma már az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett PennHip protokoll szerint végzik a vizsgálatot. Ebben az eljárásban két felvételt készítenek egy speciális berendezéssel: először a csípőízület összepréselésekor, másodszor az ízület szétfeszítésekor. A combcsontfejek távolságának meghatározásával és viszonyításával megadják a csípőízület lazasági indexét, ami alapján elbírálják az állapotot. (Magyar Állatorvosok Lapja, 2000. június) Egy genetikailag erősen terhelt populáció átgondolatlan szelekciója sok veszélyt rejt magában. Meg kell tudni húzni a határt a kiemelkedően kívánatos fenotípus megtartása és az örökletes betegségek esetleges továbbörökítése között. A nagymértékű szelekció a génállomány beszűküléséhez vezethet, illetve más betegségek is megjelenhetnek, felerősödhetnek. 4
2. TÉMAFELVETÉS, CÉLKITŰZÉS Magyarországon nincs megfelelően koordinálva a kutyatenyésztés annak ellenére, hogy minden fajta rendelkezik úgy nevezett Fajta Klubbal. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) hivatott a tenyésztési felügyelet ellátására, a törzskönyvek kiadására és ellenőrzésére, valamint kiállítások szervezésére. Ezen Egyesület fennhatósága alá tartoznak a Fajta Klubok is. Sajnos a törzskönyvezés vezetése, az adatok pontos rögzítése és nyomon követése még mindig nem megoldott a MEOE berkein belül, ami számos visszaélésre ad lehetőséget. Hallani lehet például olyan szukáról, akire egy évben hat almot törzskönyveztek le, de erről természetesen hivatalos dokumentáció nem áll rendelkezésemre. A tenyésztők nincsenek olyan alapvető információk birtokában, ami az örökletes vagy veleszületett betegségek öröklődését és a terheltség meglétét vizsgáló diagnosztikai lehetőségeket illeti. Tizennyolc év munkakutya-kiképzés alatt sokszor találkoztam kitűnő ösztönös adottságokkal rendelkező, de örökletes betegségben szenvedő kutyákkal. Ez a negatív tapasztalat vezetett a dolgozat témájának kifejtéséhez. Dolgozatom során bemutatásra kerülnek az örökletes betegségek megismeréséhez szükséges legfontosabb fogalmak, a klinikogenetikai módszerek és ezek használata az örökletesség igazolására. A saját vizsgálati részben az egyik legsokoldalúbb örökletes betegség, az epilepszia kóroktanának és kórfejlődésének megfogalmazása, leírása, az ismert és feltételezett tünetek és a diagnosztikai lehetőségek kerülnek bemutatásra egy konkrét eseten keresztül. 5
A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézete már évek óta segíti az epilepszia kutatását, mely terület vizsgálatával dr. Kiss Gabriella már lassan 20 éve foglalkozik. Munkássága ezen a területen egyedülálló Magyarországon. Több mint 70 kutya és macska MRI és MRA vizsgálati anyagaival rendelkezik. Dolgozatom során az általa összegyűjtött tapasztalatok, leletek kerülnek felhasználásra. 6
3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek Zöldág (1998) szerint meg kell különböztetni az öröklődő és a veleszületett bántalmakat. Definíciója alapján: A veleszületett bántalmak olyan strukturális, szervi és funkcionális rendellenességek, amelyekkel a kölyök megszületik. Az öröklődő betegségeket két csoportra bontotta: - véletlen (spontán) rendellenességek: olyan betegségek és hibák, amelyek spontán mutáció következményei. - szelekciós rendellenességek: a szervek, szervrendszerek működésében és felépítésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket a szelektív tenyésztés során előnyben részesítünk. Vannak olyan betegségek, mint például a szájpadláshasadék, mely manifesztálódhat örökletesség következtében, de akár méhen belüli embrionális fejlődési zavar is előidézheti. Összegezve a következő problémákkal állunk szemben: - örökletes és veleszületett betegség (pl. szájpadláshasadék) - örökletes, de nem veleszületett betegség (pl. csípőízületi dysplasia, szívbetegségek, vesebetegségek) - nem örökletes, de veleszületett betegség (méhen belüli fejlődési rendellenességek) Szabó és mtsai (2004) fogalmazták meg, hogy genetikai kutatások alapján a gén mindazon kódokat tartalmazza, amik az adott fehérje aminosav-sorrendjének előállításához szükségesek. A génhatások csoportosíthatók aszerint, hogy azonos, vagy másik lokuszon, más kromoszómán elhelyezkedő gén hat egymásra, illetve 7
aszerint, hogy bizonyos számú tulajdonság kialakulását hány gén befolyásolja (monogénia, pleiotrópia, poligénia). A génkölcsönhatásokat a következő ábra szemléltetni Horvainé (1996) nyomán. 1. ábra: Génkölcsönhatások (Horvainé, 1996) Matthew Binns (2008) cikke szerint az 1990-es évek elején fejlesztették ki az első DNS genetikai markereket, majd megalkották az első, kezdetleges genetikai térképeket. Jelenleg körülbelül 500 genetikai megbetegedést azonosítottak, ezeket az Inherited Diseases in Dogs (http://www.upei.ca/~cidd/intro.htm) weboldalán lehet megtalálni betegségek, illetve fajták szerint. A talált betegségek nagy része egyszerű mendeli autoszomális recesszív módon öröklődik, ezért ezen defektusok kiszűrése nagyon nehéz feladat. Az öröklődő betegségek diagnosztizálásának módszereit klinikogenetikai szempontok szerint Zöldág és mtsai írták le az Állatorvosi genetika és állattenyésztés (2008) című könyvben, melyet a könyv 8
megjelenése előtt már a Magyar Állatorvosok Lapjában (2003) is publikált A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt genetikai betegségei című cikk sorozatában. A továbbiakban ennek alapján sorolom fel a lehetőségeket. Klinikogenetikai diagnózis Három alapvető módszer van arra vonatkozóan, hogy a betegség öröklődése megállapítható legyen: - tenyésztési módszerek (családfaelemzés, tesztpárosítás) - fenotípusos módszerek (klinikai, laboratóriumi eszközökkel) - molekuláris módszerek (citogenetikai vizsgálat, közvetett és közvetlen géntesztek) Családfaelemzés (pedigréanalízis): A homozigótaság valószínűsítésének módszere, mely a széles családra vonatkozó adatok feldolgozásán alapul. A családfák felrajzolásával és szegregációs analízissel megbecsülhető, hogy valamely egyed milyen valószínűséggel hordozója egy adott betegségnek. Tesztpárosítások: a módszer a tenyészállatok genetikai terheltségének igazolására alkalmazott eljárás. Szoros rokonságban lévő vagy már ismert genomú egyedek párosítása során megjelenő örökletes betegség előfordulása a vizsgált egyed terheltségét bizonyítja. A módszer előnye, hogy nagy valószínűséggel olyan hibás allélek is felszínre kerülnek, amik eddig rejtve voltak. Fenotípusos szűrés: minden laboratóriumi és más klinikai vizsgálat ebbe a csoportba tartozik, kezdve a biokémiai, enzim, vizelet, stb. vizsgálatoktól a radiológiai, kardiológiai, CT, MRI, EEG stb. vizsgálatokig. 9
Molekuláris vizsgálatok: 1. Citogenetikai vizsgálat (kromoszóma, kariogram, kariotípus vizsgálata): Kariogram: adott egyed metafázisban lévő teljes diploid kromoszóma garnitúráját jeleníti meg. A kariotípus megállapításához több kariogram kiértékelésére van szükség. A kromoszómákat limfocitatenyésztéssel nyernek heparinos vérből, vagy valamilyen más osztódó sejtből. 2. Molekuláris szintű gén- és mutációvizsgálatok - géndiagnózis (direkt géndiagnózis, PCR-RFLP (Restriction fragment length polymorphism)): a gén és mutációját magába foglaló polimorf szekvencia közvetlen kimutatására kerül sor. - markeres vizsgálat (közvetett génteszt, STR (Short Tandem Repeat)-PCR, mikroszatellita-markeres vizsgálat): a mutáns génszakaszt a hozzá szorosan kapcsolódó rövidebb és egyébként polimorf szekvencia kimutatásával közelítjük meg. Szabó és mtsai (2004) a DNS-markerek használatával hatékonyabb lett a génkutatás. 1987-ben Mullis és Faloona fedezte fel a polimeráz láncreakciót (polymerase chain reaction: PCR), ami felgyorsította a DNSmarker kutatásokat. Fésüs és mtsai (2000) leírták a PCR technológia alapelveit, mely egy adott DNS szakasz in vitro sokszorosítását teszi lehetővé. 10
A reakció komponensei: - a sokszorosítandó részlet, - a kiválasztott DNS szakasz 3 végeinek szintetikusan előállított komplementerei (primerek), - nukleotidok, - DNS-polimeráz enzim, - stabilizáló vegyszerek és - egyéb kiegészítők. Három egymást követő lépésben a hőmérséklet változtatásával jutnak el a DNS sokszorosításához. Először 92-96 C-on szétválasztják a kétszálú DNS-t, majd 35-70 C között feltapadnak a primerek, ezt követően a DNS polimeráz segítségével 72 C-on a primereket megnövesztik. Ezt a három lépést (ciklus) ismétlik, aminek eredménye végül a kívánt DNS szakasz felhalmozódása. A bevezetésben felsorolásra kerültek az örökletes betegségek fenotípusosan vizsgálható diagnosztikai módszerei, melyek technológiája határozza meg, hogy mely betegségtípus megállapítására használhatók. A következőkben a leggyakrabban használt technológiák rövid áttekintése következik. Laboratóriumi vizsgálatok: a testben lévő nedvek és a szervek által kiválasztott anyagok (vér, vizelet, bélsár, liquor, stb.) kémiai és fizikai vizsgálata, mely meghatározott referenciaértékek alapján lehetőséget biztosít a normális értéktől való eltérés megállapítására. Röntgen: különböző szövetek (csont, izom, kötőszövetek, stb.) eltérő mértékben nyelik el a röntgensugárzást. Ez a különbség segít abban, hogy 11
láthatóvá váljanak a szöveteken való elváltozások, lerakódások, deformálódások. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Röntgensugárzás) 2. ábra: Kutya csípőízületének röntgen képe (Magyar Kisállatortopédiai Egyesület) UH: Az ultrahang nagy frekvenciájú mechanikai hullám, mely a közeghatárokon megtörik. A képalkotás az impulzus-visszhang elv alapján valósul meg. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Hang, ultrahang) Főként belső szervek vizsgálatára használják (szív, vese, máj, stb.) A gázokkal telt és a csontszövet által árnyékolt területek nem láthatóak. 3. ábra: Szív ultrahang, Lőrinci Állatorvosi Rendelő 12
EKG: Az elektrokardiográfia (röviden EKG) egy non-invazív szívvizsgáló eljárás, amely a szív működéséről ad hasznos információt. Egy szívizomösszehúzódás és elernyedés során elektromos sejttevékenység jön létre, amely a testfelszínre vezetődik és elektródákkal mérhetővé válik. Az elektródák közötti feszültségváltozás jelenik meg a vizsgálat eredményeképpen. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995, 109.p) 4. ábra: Kutya EKG-ja, http://cardiology.vetmed.lsu.edu CT: A computer tomographia a röntgensugárzás alkalmazásán alapuló keresztmetszeti vizsgálómódszer. Alapja, hogy az egyes szövetek, a levegő és a víz másként nyeli el a röntgensugarakat. Az agy egyes síkjait lépésenként tapogatják le és arról röntgenfelvételt készítenek. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995, 511.p) 5. ábra: 3 dimenziós CT rekonstruált bullterrier koponya oldal és elöl nézetből 13
MRI: A mágneses rezonancián alapuló képalkotó tomográfia. A mágneses magrezonancia módszerével egy adott szövetben lévő H-atommagok mágneses tulajdonságának változásait vizsgáljuk külső mágneses mezők hatására. Mivel az egyes szövetek víztartalma különböző, az egyes szervek elkülönülnek egymástól. A különböző kórfolyamatok hatására a szervek víztartalma, illetve a H-atomok kötöttségi állapota változik, és így a vizsgálat során az ép szövetektől elkülöníthetőek. (Gyuricza Renáta: A keresztmetszeti digitális képalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazása kutya koponyájának vizsgálatában, 2004, Szakdolgozat) A mágneses rezonancia képalkotás bármilyen síkban képes képet alkotni és érzékenyen mutatja a különböző lágyszöveti részek elváltozásait. Főbb alkalmazási területei az ideggyógyászat és az ortopédia. Az epilepszia rohamokat okozó agyi strukturális elváltozások lokalizációjának a meghatározására alkalmas diagnosztikai eszköz. 6. ábra: Agydaganat sagittalis, transversalis és coronalis síkú MRI felvétele bordeaux-i dogban (Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet) 14
Jellemzők Ultrahang Röntgen CT MRI Páciens sugárterhelése 0 + +++ 0 Képminőség --tól ++ +-tól +++ +++ +++ Mélységélesség - - kiváló kiváló Térhatás nincs nincs van van Adaptációs képesség nincs nincs van van Időtartam középhosszú rövid rövid, hosszú rövid, hosszú Narcosis nem szükséges nem szükséges szükséges szükséges Páciens előkészítése szőrtelenítés +/- narcosis narcosis narcosis Kontrasztanyag nincs lehet lehet lehet Szövetek elkülönítése korlátozott korlátozott lehet lehet Műtermék ++++ + ++ + Absz. mozdulatlanság nem szükséges szükséges szükséges szükséges Vizsgálati díj (kutya) 2e HUF 2e HUF 25e HUF 50e HUF Beszerzési ár közepes közepes/magas extrém magas extrém magas Üzemeltetési költség alacsony közepes magas extrém magas (Krauss, 1997) 1. táblázat: Az egyes képalkotó eljárások összehasonlítása EEG: Az elektroencephalographiás vizsgálat az agy működése során keletkező bioáramok elvezetésére és detektálására szolgáló eljárás. A fejbőrre helyezett skalpelektródák segítségével elektromos változások regisztrálhatók. A mért hullámok amplitudója és alakja jellegzetes összefüggést mutat az agy működésével. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995, 508.p) 3.2. Az epilepszia Humán vonatkozásban epilepsziáról már ie. 2000 előttről is vannak írásos feljegyzések. Janszky (2006) (http://neurology.pote.hu/neuro/ modules/postgrad/data/061103_janszky_j.pdf) történelmi áttekintésében kifejti, hogy az epilepszia értelmezése nagy változatosságot mutatott. 15
Egyszer földön túlinak tekintették és tisztelték őket, máskor viszont üldözték, kínozták a betegeket. Az epilepszia egyik legelismertebb kutatója Jackson fiziológiai értelemben vizsgálódott, szerinte az epilepsziás roham oka az idegrendszerből eredő epizodikus elektromos kisülés, mely az izmokra terjed. Az epilepsziás rohamok tünetei függenek az agyi elektromos zavar helyétől. 1920-ban Hans Berger fedezte fel az EEG-t, amely 1929-ben vált a gyakorlati diagnosztika eszközévé. Állatorvosi vonatkozásban meg kell említeni dr. Wolfgang Löscher, A. Jaggy, Linda G. Shell és Pákozdy Ákos munkásságát a kutyák epilepsziás betegségének gyógykezelésében. (Kisállat Praxis, 2000) 3.2.1. Anatómiai és élettani alapok 7. ábra: A kutya agy vázlatosan (http://upload.wikimedia.org/ wikipedia/commons/0/0f/anatomy_and_physiology_ls_dog%27s_brain.jpg) Karsai és Vörös (1999) idegrendszer betegségeinek általános ismereteiben kifejtette, hogy a központi idegrendszer két fő részből áll, melyek további területekre oszthatók funkciójuk szerint: 16
- agyvelő (encephalon) nagyagyvelő (cerebrum) agytörzs (truncus cerebri) köztiagy (diencephalon) középagy (mesencephalon) híd (pons) nyúltagyvelő kisagyvelő (cerebellum) - gerincvelő (medulla spinalis) Az agyvelőt és a gerincvelőt burkok (meninges) fedik, üregrendszerüket az agyfolyadék (liquor) tölti ki. A nagyagyvelő további két féltekére osztható, melynek külső részét az agykéreg (cortex cerebri) képezi. Az egyes agyvelőrészek megbetegedéseit foglalja össze a következő táblázat: Agyvelő terület Cerebrum Cerebellum Agytörzs Klinikai tünet tudat- és magatartásváltozás látászavar kényszermozgások, -testtartások hemitetraparesis görcsök ataxia intenciós tremor nystagmus fej oldaltartás agyi idegek működészavara fej oldaltartása, nystagmus rendellenes testtartás ataxia szívműködés- és légzészavar depresszió kényszermozgások ataxia elesés vagy gurulás körmozgás Vestibulum fej oldaltartás nystagmus strabismus 2. táblázat: Klinikai következmények az agyvelő egyes részeinek elváltozása miatt (Karsai és Vörös, 1999) 17
Rudas és Frenyó (1995): Az állati szervezet szöveteiben az intracelluláris tér és az extracelluláris tér között állandó feszültségkülönbség tapasztalható. A sejtbe vezetett elektródon keresztül ingerelhetjük a sejtet, amivel a sejt típusától függő választ fogunk kapni. Megkülönböztetünk ingerlékeny és nem ingerelhető sejteket. Az idegsejt, az izomsejt és a receptor sejtek tartoznak az ingerlékeny sejtekhez. A többi sejttípus ingerlése esetén ugyan a nyugalmi potenciál értéke pozitív lehet, de ennek nincs további következménye. Az agykéreg bizonyos területeinek ingerlésével mozgást lehet kiváltani, ezt a területet hívják mozgatóterületnek. A motoros kéreg módszeres ingerlésével részletes funkcionális térképet hoztak létre, mely a különböző testtájakat az agykéreg megfelelő területén ábrázolják, nagysága az adott mozgás fontosságával függ össze. 8. ábra: A motoros kéreg szomatotópiás képe (kutyaagykéreg frontális metszete) 18
3.2.2. Definíció Kiss (2008) szerint el kell különíteni az epilepszia betegséget az epilepszia rohamtól. A két fogalom nem feltétlenül jár együtt, hiszen egy betegség, vagy egy kémiai anyag is elő tud idézni epilepszia rohamot, de ettől még nem mondjuk az egyedre, hogy epilepszia betegségben szenved. Epilepsziás roham: Az agykérget alkotó idegsejtek valamilyen oknál fogva átmenetileg fokozott izgalmi állapotba kerülnek, és amíg az izgalmi állapot tart, addig tart a roham is. Epilepsziás roham bármikor előidézhető elektrosokk-kal, nagy dózisú inzulin adagolásával, pentatrazol hatóanyagú gyógyszerrel. Ezen hatások megszűntetésével a roham megszűnik. Provokált roham esetében nem beszélhetünk epilepszia betegségről. A külső behatásnak el kell érnie egy bizonyos agyi ingerküszöböt (görcsküszöb), ami az epilepsziás rohamot már képes előidézi A valódi epilepszia betegséget jelző roham hirtelen támad, minden látható kiváltó ok nélkül, kiszámíthatatlanul jelentkezik. Általában változó ideig tart és mindig ugyanazokat a rohamtüneteket mutatja. Epilepszia betegség: Akkor beszélünk epilepszia betegségről, ha a beteg rohamai krónikusan, sztereotip módon, többnyire ugyanazon klinikai tünetek formájában ismétlődnek, minden látható, kiváltó ok nélkül. Karsai és Vörös (1999) a görcsrohamokkal, görcsökkel járó idegrendszeri betegségek közé sorolja az epilepsziát. Elkülöníti az agyvelő megbetegedése által okozott görcsrohamokat a más szervi elváltozásnak az 19
agyvelő működésére gyakorolt hatásától. Az epilepszia betegség meghatározása alapján az epilepszia alatt ismétlődő, jellegzetes tonicoclonicus görcsrohamokkal járó megbetegedést érünk. Jaggy és Bernardini (1998) munkásságára hivatkozva említi meg, hogy az epilepsziás góc a jobb oldali cortex motoros mezőjében helyeződik. A görcsöt okozó inger ráterjed a szenzoros területekre, majd az agyvelőféltekék összeköttetésein keresztül a bal cortexre is. Az impulzus ezután a thalamus vegetatív centrumain és a formatio reticularison át eléri az agytörzset is. 9. ábra: A jobb haemispherium átmetszeti rajza (Jaggy és Bernardini, 1998 nyomán) Epilepszia típusok csoportosítása Karsai és Vörös (1999) két csoportra osztotta az epilepsziát: - idiopathicus epilepszia - másodlagos, szerzett epilepszia Idiopathicus epilepsziáról akkor beszélünk, ha klinikai vizsgálatok nem mutatnak kóros elváltozást, amely a rohamokat indokolná, de a görcsök kezelés hiányában újra jelentkeznek. 20
Másodlagos, szerzett epilepsziáról akkor beszélünk, ha az agyvelőben helyi károsodás történik, gócok maradnak vissza, amik miatt a neuronokból erőteljes ingerületek indulnak, ezzel rohamot idézve elő. Kiss (2009) a humán epileptológiában az epilepsziás tünetcsoportok osztályozása és rendszerbe foglalása máig is folyamatos módosítás és kiegészítés alatt áll. A világszerte elfogadott nómenklatúra-rendszer a Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga (NEL). Két szempont szerint csoportosít: Kóroki tényezők alapján: - idiopathiás (elsődleges) epilepsziák - szimptómás (másodlagos) epilepsziák intracraniális kórok génrendellenességek agyi fejlődési rendellenességek agyi érfejlődési rendellenességek, illetve stroke fertőző betegségek okozta agyvelő és agyburokgyulladások koponyát ért traumák agydaganatok lizoszomális tárolási betegségek extracraniális kórok toxikus és anyagcsere-zavaron alapuló idegsejt-elfajulások - cryptogén epilepsziák (nem dönthető el egyértelműen, hogy idiopátiás vagy szimptómás epilepsziával állunk szemben) 21
Klinikai tünetek alapján: - fokális (parciális) epilepsziák elemi parciális rohamok (tudat nem érintett) motoros rohamok (valamelyik izom ütemes rángása) szomatoszenzoros rohamok (fokozott idegizgalom valamelyik testrészben) vizuális rohamok (néz valamit a levegőben) szaglási rohamok (erősen szívja és fújja a levegőt) ízlelési rohamok (folyamatosan nyalogat valamit) szédülési rohamok (hirtelen feldől a kutya, majd feláll és továbbmegy) vegetatív rohamok (pl. bél perisztaltika fokozódása, has puffadás, bizonytalan hasi fájdalmak, szájnyálkahártya elsápadása, szívfrekvencia fokozódás) pszichés rohamok (álomállapot, idegenség érzés) komplex parciális rohamok (enyhébb vagy súlyosabb tudatzavarral jár) orális automatizmusok (nyalakodás, nyelvöltögetés, rágás) beszűkült tudatállapotban hallucinációk (légykapkodás, csillagvizsgáló fejtartás, beszűkült tudatállapot) hiperszexualitás - generalizált epilepsziák eszméletvesztéssel járó roham, görcsös jelenségek nélkül (petit mal kisroham) eszméletvesztéssel járó roham (grand mal nagyroham) - pszichogén rohamok (álrohamok) - speciális epilepszia szindrómák alkalmi rohamok (toxinok, a vér összetevőinek megváltozása anyagforgalmi betegségek következtében) 22
Jaggy és mtsai (2010) Small Animal Neurology Atlas and Textbook című könyvében hasonló csoportosítást követ, mint a humán epileptológia. Kóroki tényezők alapján: - idiopathiás epilepszia öröklött spontán - symptomás epilepszia intracraniális extracraniális Klinikai tünetek alapján: - generalizált roham grand mal roham tudatvesztés nélküli roham - fokális roham komplex (psychomotoros) roham egyszerű roham (motoros, zsigeri, szenzoros) - nem osztályozható roham (a besorolás nem lehetséges nem megfelelő vagy nem teljes adatok miatt) 3.2.3. Tünettan Figyelembe véve az egyes lebenyek funkcionalitását a pontos tünetleírásból nagy valószínűséggel következtethetünk az érintett területre. Homloklebeny (frontalis lebeny): akaratlagos mozgásokat szabályozó motoros központ, szociális viselkedés, intellektuális működés, gondolkodás, kreativitás. 23
Fali lebeny (parietalis lebeny): érzéseket feldolgozó érzőközpont. Halántéklebeny (temporalis lebeny): szaglóközpont, hallóközpont, memóriafolyamatok, érzelmek szabályozása. Nyakszirti lebeny (occipitalis lebeny): látóközpont. 10. ábra: Ember nagyagykéreg lebenyei és a kisagy (http://hu.wikipedia.org/wiki/agy) 1. Fokális epilepsziák tünettana Az epilepsziás működészavar kezdete, vagy teljes egésze az agy körülírt területén zajlik. Attól függően, hogy melyik agylebenyből indul ki a roham, az arra jellemző klinikai tünetek jelentkeznek. Elemi parciális rohamok esetén a roham alatt a tudat nem érintett, bármelyik agylebenyből indulhat. Feltehetően hallucinációk lépnek fel, mely akár hirtelen félelemérzet, vagy szorongásos tünetek formájában is jelentkezhet, ritkán agresszív megnyilvánulásokkal. Komplex parciális rohamok főként a temporális lebenyből, ritkábban a frontális lebenyből indulnak, sőt, mélyebb agyi struktúrák is érintettek lehetnek (limbikus rendszer). A limbikus rendszer a belső szervek működésének irányításáért felelős, de meghatározza az érzelmi életünket, személyiségünket, közérzetünket is. A limbikus rendszer körülírt 24
magcsoportjainak érintettsége esetén a rohamtünet lehet maga az agresszió is. Ha más területről indul a roham és áttevődik erre a területre, akkor gyakori a roham utáni agresszió. A tudatzavar a roham alatt megtartott, temporális lebenybeli gócok esetén postictalis zavartság, nyugtalanság, esetleg amnézia és agresszív motívumok is jelentkezhetnek. A kutya kontaktusa a környezetével részlegesen fennmaradhat, vagy erre az időszakra teljesen megszűnhet. Ezek a rohamtípusok ritkán járnak görcsökkel. Jellemzőbb a végtagok merev, nyújtott tartása, vagy a néhány másodpercig tartó izombénulás, amikor a kutya összeesik. 2. Generalizált epilepsziák tünettana Primer generalizációról beszélünk, ha mindkét oldali agyfélteke, minden idegsejtje egyszerre vonódik be az epilepsziás működészavarba. Szekunder generalizóció esetén valamelyik agylebeny kérgi területéről, vagy mélyebb agykérgi struktúrákból indul ki a roham. Tudatvesztés akkor alakul ki, amikor a két oldali agyféltekét összekötő rostrendszeren át az ellenoldali agyféltekébe is átjut a működészavar. Eszméletvesztéssel, de görcsökkel nem járó generalizált rohamok esetében a kutya másodpercekig néz a semmibe (távollét epilepszia, petit mal). Ez a tünet gyakorta vált át a későbbiek folyamán kezelhetetlen nagy rohamokba. A legtöbb grand mal rohammal érintett egyedeknél az anamnézis folyamán kiderül, hogy már kölyökkora óta mutatja petit mal vagy különböző fokális rohamok tüneteit. 25
Az eszméletvesztéssel és görcsökkel járó nagyroham (gran mal) a leggyakrabban észlelt rohamtípus kutyán. Általában három részre tagolható: - aura (preictalis szakasz): a nagy rohamot bevezető szakasz, amely néhány másodpercig tart. Leggyakrabban a temporális, ritkábban a frontális, ritkábban a nyakszirti lebenyből indulnak. Néhány rohamtípus az aura szakaszában megszakítható! - nagyroham (ictalis szakasz): általában éber állapotból, de jóval gyakrabban az agy éberségi szintjének csökkenésekor jelentkezik, vagyis felületes alvási, szendergési stádiumban. Ez a típusú roham a gyógyszeresen nehezen beállítható epilepsziák közé tartozik, mivel az alvási fázisokat, mint rohamprovokáló tényezőt, nem lehet kiiktatni. - roham utáni szakasz (postictalis szakasz): a roham után a tudatállapot kitisztulása perceket, sőt, órákat vehet igénybe. A tudat feltisztulása lassú a temporális epilepsziák esetén, a rövid postictus, vagy a postictus hiánya pedig frontális lebeny eredetű epilepsziákra jellemző. A nagyroham tünetei látványosak: szédülés, fejremegés, oldalt dőlés, hangjelzéssel vagy anélkül. A végtagok merevek vagy rángó mozgást mutatnak (görcs), gyakori a bevizelés, bélsár ürítés és az erős nyálzás. A temporális lebeny eredetű szekunder generalizált rohamok rövidek (20-120 másodperc), a postictalis fázis viszont 20-30 perc, vagy akár több óra vagy nap is lehet. Ez a postictalis fázis a legkritikusabb, legnehezebben befolyásolható állapot. A kutya beszűkült tudatállapotban megállíthatatlanul köröz, sétál, nekimegy tárgyaknak, nem látható értelem a 26