Változtatás átvezetésére kötelezett példány: nem kötelezett példány: Példány sorszám: ELEKTROFIZIOLÓGIAI VIZSGÁLAT (MP 066.B1) Készítette: Dr. Lőrincz István egyetemi docens Átvizsgálta: Dr. Várvölgyi Csaba MICS vezető Jóváhagyta: Dr. Paragh György klinikaigazgató M ó d o s í t á s o k Sorszáma Dátuma Leírása 1. 2. 3. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 1/9
Az elektrofiziológiai vizsgálat (EFV) a legpontosabb módszerré vált mind a hyperdynám, mind a hypodynám ritmuszavarok mechanizmusának meghatározásában. Segíti a diagnózis felállítását, az antiaritmiás gyógyszerek hatékonyságának lemérését és a definitív pacemaker, implantábilis cardioverter defibrillator terápia indikációjának, az optimális generátor típus kiválasztását, a rádiófrekvenciás katéter abláció indikációjának a felállítását, elvégzését. Az EFV és katéterabláció módszertana Az EFV-ra és katéterablációra más szívkatéteres beavatkozásokhoz hasonlóan mintegy 6 órás éhezést követően kerül sor. A beavatkozás előtt fizikális vizsgálat, rutin laborvizsgálat (különös tekintettel az alvadási paraméterekre, esetleges elektrolit eltérésekre, süllyedés, fehérvérsejt szám) szükséges, továbbá transztoracikus echocardiographia, kivéve, ha fél éven belül készült, normális viszonyokat mutató echocardiogram rendelkezésre áll. Esetenként szükség lehet egyéb elővizsgálatokra is pl: terheléses EKG, Holter monitorozás, esemény monitor a ritmuszavar igazolására, coronaria angiographia (bár ez ilyenkor az elektrofiziológiával együlésben is elvégezhető), izotóp, CT, MRI vizsgálat elvégzésére. Az antiaritmiás gyógyszereket általában 5-féléletidővel korábban érdemes kihagyni (kivéve ha krónikus vagy incessant tachycardiáról van szó). A beavatkozáshoz, más elektív műtétekhez hasonlóan a betegtől írásos beleegyező nyilatkozatot kell kérni a beavatkozás céljára, menetére, az esetleges szövődményekre vonatkozó részletes felvilágosítást követően. A vizsgálat első lépéseként elektród katétereket (általában több, minimum 2 pólusú) vezetünk percutan módszerrel a szívbe a vena femoralis és a vena subclavia vagy vena jugularis interna felől. A bevezetett elektródkatéterek száma és szíven belüli pozicionálásuk a vizsgálandó ritmuszavar függvénye. A részletes, standard EFV supraventricularis tachycardia esetén 4 elektródkatéter elhelyezését foglalja magában, a jobb pitvarban, a jobb kamra csúcsában, a sinus coronariusban valamint a His-köteg potenciál regisztrálási helyén. Kamrai tachycardia vizsgálata során ezzel szemben elegendő lehet 2 elektród katéter elhelyezése a His-kötegnél és a jobb kamracsúcsban. Az elektród katétereken keresztül elvezetett intracardialis jelek megfelelő szűrés és erősítés után megjeleníthetők, regisztrálhatók, analizálhatók. Ugyancsak ezeken az elektródákon keresztül történik a szív ingerlése. A csak diagnosztikus EFV célja lehet egy adott ritmuszavar igazolása, mechanizmusának vizsgálata, anélkül, hogy a ritmuszavarért felelős aritmia szubsztrátumot egészen pontosan lokalizálná. Amennyiben az EFV-ot katéter abláció (esetleg aritmia műtét) követi, az aritmia szubsztrátum mm-es pontosságú lokalizálására van szükség. A katéter abláció célja, hogy az EFV során igazolt és pontosan lokalizált aritmia szubsztrátumot a katéteren keresztül leadott energiával végérvényesen roncsolja. Erre a célra kezdetben direct áramot (DC) használtak a 80-as évek elejétől kezdődően, azonban számos hátránya (fájdalmas, altatást igényelt, inhomogén lézió jött létre, ami maga is aritmogénné válhatott, barotraumához társuló szövődmények) miatt a DC abláció nem terjedt el. 1987-ben Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 2/9
Huang számolt be először a rádiófrekvenciás energia használatáról katéter abláció során, a technika széles körű elterjedése a 90-es évek elején következett be. A rádiófrekvenciás árammal fájdalmatlanul lehet létrehozni katéteren keresztül homogén, jól körülírt, néhány mm-es coagulációs necrosist, ami (az eddigi tapasztalatok szerint) a későbbiekben sem válik aritmogénné. Az ablációhoz olyan speciális katétert használnak, amelynek a vége mozgatható, ezáltal lehetővé téve a pozicionálást mm-es pontossággal. A rádiófrekvenciás energiaközlés az ablációs katéter végén lévő 4-8 mm hosszú electróda (pozitiv polus) és a beteg bal lapockája alatt elhelyezett nagy méretű indifferens lapát elektróda között biztosítja, hogy a legnagyobb ion sűrűség a kis méretű, szíven belüli elektróda körül alakuljon ki, ahol elsősorban rezisztiv hő kifejlődése révén jön létre a szövetelhalás. Végleges necrosis létrehozásához minimum 50 C szöveti hőmérséklet elérésére van szükség. A klinikumban használt rádiófrekvenciás generátorokon szabályozható a leadásra kerülő energia, a katéter vég elektródába épített hőmérő visszajelzése alapján beállítható az elérni kívánt célhőmérséklet, folyamatosan monitorozható az impedancia. A transzkatéteres cryoabláció mint ígéretes, a rádiófrekvenciás energia esetleges alternativáját jelentő energiaforrás jelenleg a klinikai kipróbálás stádiumában van. Invazív szívefv indikációi I, Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi bradyarrhythmia vagy annak gyanúja esetén A bradyarrhythmiák az esetek egy részében nem járnak panasszal, máskor állandó vagy csak tranzitorikusan jelentkező panaszokat okozhatnak. A panaszok a fáradtság-érzéstől, gyengeségérzéstől a megszédülésen át akár az eszméletvesztésig terjedő súlyosságúak lehetnek. A panasz és a bradyarrhytmia közötti összefüggés bizonyítása alapvető a kezelés, elsősorban a pacemaker beültetés szükségességének elbírálása szempontjából. Az EFV-nak azokban az esetekben van létjogosultsága, amelyekben ez az összefüggés nem egyértelmű illetve bizonyított a standard 12 elvezetéses EKG kép alapján. Ilyenkor az EFVnak magában kell foglalnia a sinus csomó működés (sinus feléledési idő, sinoatrialis vezetési idő) és a pitvar-kamrai átvezetés (1:1 ciklushossz, pitvar-kamrai blokk szintje supra- vagy infra-his) vizsgálatát. 1, Panaszos betegen, sinus csomó betegség gyanúja esetén, ha a panasz és a bradyarrhythnia közötti ok-okozati kapcsolat nem bizonyított. 2, Panaszt okozó, dokumentált sinus csomó betegség esetén, a pitvar-kamrai átvezetés vizsgálatára, az optimális pacemaker kiválasztásához. 3, Panaszos betegen, ha a panaszok hátterében His-Purkinje block feltételezhető, de nem bizonyított. 4, Krónikus intraventricularis vezetési zavarhoz társuló panaszok esetén, amelyek oka nem tisztázott. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 3/9
II. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi tisztázatlan etiológiájú megszédüléssel, eszméletvesztéssel járó rosszullétek esetén A spontán múló eszméletvesztés (syncope) etiológiájának tisztázása egyike a legnehezebb diagnosztikus kihívásoknak. A lehetséges neurológiai vagy kardiológiai háttér tisztázására elvégzett nagyszámú és költséges vizsgálatokat követően is tisztázatlan marad az aetiológia az esetek mintegy felében. A syncope hátterében akár brady- akár tachyarrhythmia áll, EFVtal történő bizonyításának esélye szignifikánsan nő organikus szívbetegség jelenlétében. A syncopét megelőző palpitáció tachyarrhythmiára utalhat, ilyenkor is indokolt az EFV elvégzése. Meg kell azonban jegyezni, hogy syncopéhoz vezető, magas frekvenciájú tachyarrhythmia ritkán tudatosul a betegben, tehát a palpitáció hiánya az anamnésisben nem szól ez ellen a lehetőség ellen. Az EFV diagnosztikus hozama syncopéban organikusan ép szívű betegen alacsony, költséghatékonysága rossz, ennek ellenére gyakori panaszok esetén elvégzésére sor kerülhet, ha egyéb kardiológiai és neurológiai vizsgálatok a syncope okát nem tisztázták. 1, Organikus szívbetegséghez társuló eszméletvesztés, aminek okát az elvégzett neurológiai és kardiológiai vizsgálatok nem tisztázták. 2, Olyan eszméletvesztés, amit palpitáció előzött meg. 3, Ismétlődő syncope organikus szívbetegség nélkül, aminek okát neurológiai és kardiológiai vizsgálatok nem tisztázták, és a billenő asztal teszt (head up tilt test) is negatív volt. III. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi tisztázatlan eredetű palpitációk esetén A palpitáció rendszertelen vagy szapora szívműködésérzést jelent. A panaszok többnyire tranziensen jelentkeznek, változó ideig tarthatnak, mely EKG dokumentálásukat megnehezíti. Az EFV során a reentry mechanizmusú ritmuszavarok nagy valószínűséggel kiválthatóak, ami lehetőséget ad a ritmuszavar mechanizmusának, klinikai jelentőségének, az optimális kezelésnek a meghatározására. Indokolt a vizsgálat az alábbi esetben: 1, Panaszt okozó palpitáció, amit sporadikus jelentkezése és viszonylag rövid tartama miatt nem sikerült EKG-n dokumentálni, de hátterében ritmuszavar feltételezhető. IV. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi keskeny QRS complexus tachycardia esetén A keskeny QRS complexus (QRS<120 msec) tachycardiák ritka kivételtől eltekintve supraventricularis eredetűek. A pontos mechanizmus az esetek egy részében a testfelszíni EKG kép alapján meghatározható. Amennyiben nem, az EFV pontos diagnózist ad, amit gyakran katéter abláció követ, aminek a hatékonysága ezekben az aritmiákban 90 % feletti. Indokolt a vizsgálat az alábbi esetben: 1, Tervezett rádiófrekvenciás abláció előtt, azzal egy ülésben. 2, Gyakori, panaszt okozó, gyógyszer-refracter tachycardia, amelynek a pontos mechanizmusára, kiindulási helyére, elektrofiziológiai tulajdonságaira vonatkozó, az EFVtal Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 4/9
megszerezhető információ szükséges a legmegfelelőbb terápia (gyógyszer, abláció, pacemaker, műtét) megválasztásához. V. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi széles QRS complexus tachycardia esetén Széles QRS (120 msec-ot meghaladó) tachycardiát okozhat kamrai tachycardia, supraventricularis tachycardia intraventricularis vezetési zavarral (fix vagy frekvencia függő) és anterográd pitvar-kamrai járulékos kötegvezetéssel járó supraventricularis tachycardiák. Ezek elkülönítése teljes biztonsággal a 12 elvezetéses EKG alapján (a számos erre vonatkozó kritérium ellenére) sokszor nem lehetséges. Az EFV során a széles QRS tachycardiák mechanizmusa biztonsággal diagnosztizálható, aminek prognosztikus és az esetek többségében terápiás konzekvenciái vannak. Supraventricularis tachycardia esetén a katéter abláció lehetősége adott a vizsgálattal egy ülésben. Kamrai tachycardia esetén lehetővé válik a gyógyszeres terápia hatékonyságának ellenőrzése, tervezett ICD beültetés esetén a hatékony antitachycardia pace (ATP) tesztelése. 1. Olyan széles QRS complexus tachycardia, amelynek a pontos mechanizmusa (supraventricularis versus kamrai) a rendelkezésre álló EKG felvételek alapján nem határozható meg, és a pontos diagnózisnak terápiás konzekvenciája van az adott betegen. 2. Tartós kamrai tachycardia Sotalol kezelése esetén a gyógyszerhatás megítélésére. 3. Tartós monomorf kamrai tachycardia tervezett rádiófrekvenciás ablációja előtt. VI. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi WPW syndromában Kamrai pre-excitációt mutató EKG az esetek egy részében véletlenül kerül felismerésre panaszmentes betegeken, gyakoribb azonban a paroxysmalis palpitációt okozó symptomás WPW syndroma. A palpitációk hátterében állhat reguláris tachycardiát okozó ortodrom, ritkábban antidrom pitvar-kamrai reentry vagy pitvarfibrilláció, amit veszélyessé tehet, ha a járulékos köteg anterográd vezetési tulajdonságai lehetővé teszik magas kamrai frekvencia kialakulását. Ez utóbbi ritmuszavar felelős a WPW-s populációban évente 1-2 ezrelékre becsült hirtelen halál előfordulásáért. EFV általában panaszos betegeken indokolt, továbbá akkor, ha az egyébként panaszmentes beteget foglalkozása, életmódja az átlagembernél magasabb kockázati kategóriába sorolja egy esetleges ritmuszavar kialakulása esetén. Mivel a WPW syndroma a katéter abláció egyik leggyakoribb indikációja, ezeket az EFVokat feltétlenül olyan centrumban célszerű végezni, ahol lehetőség van az abláció elvégzésére is. 1. Tervezett járulékos köteg abláció előtt 2. Kamrai pre-excitációhoz társuló tisztázatlan eredetű syncope, vagy abortált szívhalál 3. Panaszmentes beteg, akinek EKG-ján kamrai pre-excitáció látható és a családban hirtelen halál fordult elő. 4. Panaszmentes beteg EKG-ján kamrai pre-excitációval, aki olyan magas rizikójú foglalkozást vagy sportot kíván folytatni, ami miatt a járulékos köteg elektrofiziológiai tulajdonságainak, veszélyes aritmia kiválthatóságának megizélése feltétlenül szükséges. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 5/9
VII. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi kamrai extrasystolék, nem tartós kamrai tachycardia esetén A kamrai extrasystolék gyakoriságának összefüggése a hirtelen szívhalállal organikus szívbetegeken régóta ismert. A közelmúltban elvégzett MADIT vizsgálat azt igazolta, hogy postinfarctusos betegeken, megromlott (EF<35 %) bal kamrafunkció és a Holter vizsgálattal kimutatható nem tartós kamrai tachycardia esetén, amennyiben EFV során programozott ingerléssel tartós kamrai tachycardia indukálható, a betegek túlélése szignifikánsan javul automata defibrillátor (ICD) beültetést követően a gyógyszeres kezeléssel összehasonlítva. Ez a vizsgálat felértékelte a rutinszerűen végzett EFV szerepét ebben a betegcsoportban. Kamrai extrasystolék gyakran előfordulnak organikusan ép szív mellett is. Ezekben az esetekben a ritmuszavar kitűnő prognózissal társul, a beteg megnyugtatásán, esetleg kis dózisú betablockolón kívül egyéb kezelésre nincs szükség. Ezeknek a betegeknek egy része azonban a fenti terápia vagy bármilyen gyógyszeres próbálkozás ellenére nagyon panaszos marad. Amennyiben az extrasystolék a 12 elvezetéses EKG-n monomorf megjelenésűek, szóba jön az EFV a pontos kiindulási hely meghatározására rádiófrekvenciás roncsolás céljából. 1. Nem tartós kamrai tachycardia organikus szívbetegen, megromlott bal kamrafunkcióval, korábban lezajlott myocardium infarctus után. 2. Panaszt okozó, gyógyszeres terápiára rezisztens monomorf kamrai extrasystolék vagy nem tartós kamrai tachycardiák esetén tervezett rádiófrekvenciás abláció esetén. VIII. Elektrofiziológiai vizsgálat indikációi abortált szívhalált követően A hirtelen szívhalált halt és sikeresen újraélesztett betegek prognózisa rossz. Megfelelő kezelés hiányában a szívhalál ismétlődése várható a betegek jelentős hányadában. Az infarktus akut szakában előforduló illetve coronaria betegeken akut ischaemiához társuló hirtelen halál mechanizmusa többnyire ischaemia indukálta polymorf kamrai tachycardia, kamrafibrilláció. A kezelés fő iránya ilyen esetekben az ischaemia megelőzése gyógyszeres, műtéti, vagy catheter interventio útján. A nem akut infarktushoz vagy ischaemiához társuló hirtelen halál esetén az antiischaemiás kezelés önmagában nem elegendő. A keringés összeomláshoz vezető aritmia postinfarctusos betegekben leggyakrabban monomorf kamrai tachycardia, ami programozott stimulációval az esetek 60-80 %-ban reprodukálható. Organikusan ép szívű és normális QT idővel rendelkező betegeken a hirtelen halált gyakran idiopathiás kamrafibrilláció okozza, ritkábban egyéb aritmia, mint például fel nem ismert kamrai preexcitáció, pitvari aritmia magas kamrai frekvenciával gyors anterográd AV csomó vagy járulékos köteg vezetéssel. Ezeknek a ritmuszavaroknak a pontos tisztázása EFVtal lehetséges. 1. Minden olyan szívhalált követően, ami nem Q hullám infarctus acut szakához társult. 2. Acut myocardialis infarctus acut szakát követő 48 órán túli szívhalál, ami nem aktív myocardium ischaemiához társult. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 6/9
Rádiófrekvenciás katéter abláció indikációi I. Aritmia szubsztrátum szelektiv ablációja AV csomó reentry tachycardia, pitvarkamrai járulékos köteg-vezetésen alapuló tachycardiák, pitvari tachycardia, pitvarlebegés esetén A rádiófrekvenciás abláció eredményessége a paroxysmalis supraventricularis tachycardiáknak ezekben a típusaiban igen magas. Járulékos kötegek ablációja, az AV csomó rádiófrekvenciás modifikációja AV csomó reentry tachycardia kezelésére 90-95 %-ban sikeres, pitvari tachycardia, pitvarlebegés esetén a siker ráta 75-90 % körüli. Ezeknek az aritmia entitásoknak a kezelésében a katéter abláció elsőként is választható módszer, amennyiben a beteg az egyszeri, nagy valószínűséggel végleges gyógyulást eredményező, invazív beavatkozást részesíti előnyben a bizonytalanabb hatékonyságú, tartós gyógyszerszedéssel szemben. Különösen fontos szerep jut a katéter ablációnak a fenti aritmia entitások olyan viszonylag ritka eseteiben, amelyek a panaszokon túlmenően potenciálisan az életet is veszélyeztető ritmuszavarként jelennek meg (elsősorban jó anterográd vezetési sajátságokkal rendelkező járulékos kötegek mellett) vagy a beteg valamilyen speciális életkörülménye (foglalkozás, sport) miatt jelent egy spontán ritmuszavar az átlagosnál nagyobb kockázatot. A sikeres abláció után további gyógyszeres kezelésre, ellenőrző vizsgálatokra nincs szükség, a betegek, akik az elektromos hibát leszámítva általában organikusan ép szívűek, teljes egészében gyógyultnak tekinthetők. Mindebből következik, hogy a rádiófrekvenciás abláció nem csak a kardiológián, de az egész medicinán belül csaknem példátlanul költséghatékony beavatkozás a fenti ritmuszavarok kezelésére. Rádiófrekvenciás abláció indikációja az alábbi esetekben áll fenn: 1. Panaszt okozó tartós tachycardia amelynek hátterében EFVtal igazoltan a fenti mechanizmusok bármelyike áll, amennyiben a beteg a végleges megoldást kínáló ablációt preferálja a tartós gyógyszeres kezeléssel szemben, vagy a farmakotherápia ineffektívnek bizonyult, vagy a beteg intoleráns az egyébként hatékony gyógyszerre. 2. Dokumentált keskeny QRS complexus tachycardia esetén, amennyiben az EFV során tartós tachycardiát nem sikerül kiváltani, de kettős AV csomó pálya fiziológia AV csomó echo ütésekkel vagy anélkül bizonyítást nyer, indokolt az AV csomó modifikáció elvégzése. 3. Tisztázatlan eredetű eszméletvesztés vagy abortált szívhalál olyan betegen, akinek EKGján kamrai pre-excitáció látható és a járulékos köteg vezetési tulajdonságai EFVtal igazoltan magas kamrai frekvencia kialakulását teszik lehetővé. 4. Panaszmentes személyek, akiknek EKG-ján kamrai pre-excitáció látható, és akik olyan fizikai aktivitást, sportot vagy foglalkozást űznek, ami miatt egy esetleges spontán tachyarrhythmia különösen magas rizikót jelentene rájuk, vagy a közösségre nézve. 5. Panaszmentes beteg, akinek EKG-ján kamrai pre-excitacio látható, a családban hirtelen halál fordult elő, és EFV során a járulékos köteg elektrofiziológiai tulajdonságai alapján alkalmasnak bizonyult magas frekvenciájú aritmia fenntartására. 6. Egyéb ritmuszavar miatt végzett EFV során kiváltott tartós pitvari tachycardia, pitvarlebegés, AV csomó reentry tachycardia, járulékos köteg vezetésen alapuló tachycardia az aritmogén szövet ablációjának relativ indikációját képezi, amennyiben ilyen ritmuszavar korábban nem került dokumentálásra és a ritmuszavar szubjektive sem reprodukál olyan ritmuszavar érzést, amit a beteg spontán klinikai ritmuszavarként valaha megélt. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 7/9
II. AV csomó abláció és / vagy moduláció Az aritmia szubsztrátum szelektív ablációja az előzőekben tárgyalt aritmia entitásokban gyógyító, curativ beavatkozás. Azokban a supraventricularis aritmiákban, amelyek az aritmia szubsztrátum célzott roncsolásával nem kezelhetők (vagy a szelektív abláció sikertelen), palliativ beavatkozásként a pitvar-kamrai csomó teljes roncsolása jön szóba, amit szükségszerűen pacemaker beültetés követ, vagy részleges AV csomó abláció (moduláció), ami a pitvar-kamrai átvezetést rontja, anélkül, hogy pacemaker beültetést igénylő teljes AV block alakulna ki. Ennek leggyakoribb indikációja a pitvarfibrilláció, amennyiben magas kamrafrekvenciával jár, és sem magát a ritmuszavart, sem a kamrai frekvenciát nem sikerül gyógyszeres kezeléssel kontrollálni. Ritkán, kivételes esetben ezek az AV csomóra irányuló beavatkozások olyan esetben is elvégezhetők, amikor a ritmuszavar általában katéter ablációval célzottan is kezelhető, de az adott betegen ez sikertelen, vagy valamilyen körülmény (idős, rossz állapotú beteg, anatómiai rendellenesség stb) miatt ennek elvégzése magas kockázattal jár. Ilyenkor, az AV csomó abláció / moduláció elvégzésének az is feltétele, hogy a farmakológiai terápiás lehetőségek előzőleg kimerítésre kerüljenek. Ugyanez a megoldás jön szóba az AV csomóból kiinduló automatikus junkcionális tachycardia és a más módon nem uralható pacemaker mediálta tachycardia ritka eseteiben is Rádiófrekvenciás AV csomó abláció / moduláció indikációja az alábbi esetekben áll fenn: 1. Magas kamrai frekvenciával járó olyan pitvari aritmiák esetén, amelyek primer ablációja nem lehetséges, továbbá a gyógyszeres kezelés nem képes sem a ritmuszavart, sem a kamrafrekvenciát adekvátan kontrollálni, vagy a beteg gyógyszerintoleráns vagy nem kíván tartósan gyógyszert szedni. 2. Magas kamrafrekvenciát eredményező pitvari aritmia, ami abortált szívhalált eredményezett, és pitvar-kamrai járulékos köteg kizárható. 3. Kétüregű pacemaker implantáció után kialakult pacemaker-mediált tachycardia vagy pacemaker syndroma igazolt retrográd vezetéssel, amennyiben gyógyszeres kezeléssel vagy a készülék programozásával nem megoldható. 4. Tünetet okozó, nem paroxysmalis (automatikus) junkcionális tachycardia, ami gyógyszer refracter vagy a beteg gyógyszer intoleráns illetve a tartós gyógyszerszedéssel szemben a katéter ablációt preferálja. III. Kamrai aritmiák A kamrai ritmuszavarok közül magas, 80 %-ot meghaladó siker arány várható organikusan egészséges szivű betegeken az idiopathiás kamrai tachycardiák ablációs kezelése során, továbbá a viszonylag ritka Tawara-szár reentry tachycardiában végzett jobb vagy bal Tawaraszár ablációtól. Ezekben a kórképekben a katéter abláció elsőként választható beavatkozás. Az organikus szívbetegséghez társuló, leggyakrabban postinfarctusos kamrai tachycardia ablációs kezelése ugyanakkor kevésbé sikeres, a leggyakorlottabb kézben, szelektált esetekben sem haladja meg az 50 %-ot, és egy kamrai tachycardia sikeres eliminálása sem jelent biztosítékot egy a későbbiekben jelentkező más morfológiájú tachycardia vagy esetleges kamrafibrilláció Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 8/9
kialakulására nézve. Ezért, az abláció ezekben az esetekben adjuváns kezelésként jöhet szóba a gyógyszeres terápia és ICD beültetés kiegészítésére. Kamrai aritmiák rádiófrekvenciás ablációjának indikációi: 1. Tawara-szár reentry mechanizmuson alapuló kamrai tachycardia. 2. Idiopathiás bal kamrai tachycardia, amennyiben gyógyszer rezisztens, vagy a beteg intoleráns az egyébként effektív gyógyszerre vagy a végleges megoldást jelentő ablációt részesíti előnyben a tartós gyógyszerszedéssel szemben. 3. Idiopathiás jobb kamra kifolyó tractus tachycardia, amennyiben gyógyszer rezisztens, vagy a beteg intoleráns az egyébként effektív gyógyszerre vagy a végleges megoldást jelentő ablációt preferálja a tartós gyógyszerszedéssel szemben. 4. Organikus szívbetegséghez (postinfarctusos állapot, aritmogén jobb kamrai dysplasia, stb) társuló tartós monomorf kamrai tachycardia esetén adjuváns kezelésként végezhető rádiófrekvenciás abláció az antiaritmiás farmakológiával együtt vagy implantábilis cardioverter defibrillátor beültetést követően, amennyiben a gyakori spontán ritmuszavar a beteg életminőségét rontja, továbbá a generátor telep korai kimerüléséhez vezet. 5. Nem tartós monomorf kamrai tachycardia, azonos morfológiájú gyakori kamrai extrasystolék, amennyiben a ritmuszavar súlyos panaszt okoz és gyógyszer rezisztens, vagy a beteg intoleráns az egyébként effektív gyógyszerre vagy a végleges megoldást jelentő ablációt részesíti előnyben a tartós gyógyszerszedéssel szemben. Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 9/9