A nevelés eszközrendszere Dr. Nyéki Lajos 2015
A nevelési eszköz szűkebb és tágabb értelmezése A nevelési eszköz fogalma szűkebb és tágabb értelemben is használatos a pedagógiában. Tágabb értelemben vett nevelési eszköznek szokás nevezni azokat az utakat, nevelési formákat (az oktatást és a szűkebb értelemben vett nevelést), amelyek révén a nevelés megvalósul. Ezzel a szóhasználattal mondhatjuk például azt, hogy az oktatás a nevelés eszköze, sőt fő eszköze.
A nevelés eszközrendszere A nevelés eszközrendszere alatt a nevelési módszerek; a szűkebb értelemben vett nevelési eszközök, és a nevelési eljárások rendszerét értjük.
A nevelési módszer fogalma A módszer általános értelemben egy célhoz vezető utat jelent. A görög meta hodosz (azaz a felé vezető út) kifejezésből származik, és szóösszevonással alakult ki a methodosz szó, amely különböző európai nyelvek módszer szavának a görög elődje (gondoljunk az angol method, a francia méthode vagy az orosz metóda szavakra). A különböző tudományterületeken, így a pedagógiában is ebből az általános értelmezésből alakult ki a tudományos (kutatási) módszer fogalma.
A nevelési módszer fogalma A nevelési módszer meghatározására azonban ez az általános értelmezés nem igazán alkalmas. Gondoljunk arra, hogy ha a cél helyébe a nevelés általános célját helyettesítenénk, akkor a cél felé vezető út máris az egész nevelési folyamatot jelentené. Ez pedig nem eredményezne használható módszerfogalmat. Ezért a nevelési módszer meghatározásánál másképpen kell eljárnunk. Nyilvánvaló az előzőek alapján, hogy a cél helyébe csak részletcélt helyettesíthetünk.
A nevelési módszer fogalma Nevelési módszernek nevezzük a nevelőmunka gyakorlati végrehajtása során egy-egy nevelési feladat, helyzet, probléma megoldásának módját, menetét. A mód szó itt arra utal, ahogyan a problémát megoldjuk, a menet pedig arra, hogy a megoldás nem csak egy, hanem több lépésben is történhet.
A szűkebb értelemben vett nevelési eszköz fogalma Szűkebb értelemben vett nevelési eszköznek nevezzük mindazokat a jelenségeket, tárgyakat, tevékenységi-, szervezeti- és munkaformákat, amelyeket valamely nevelési módszerhez felhasználunk. A jelenség illetve a tárgy alatt itt pedagógiai célból felhasznált (például természeti) jelenségeket illetve tárgyakat értünk. A tevékenységi forma általában a későbbiekben előforduló munka, játék és tanulás kategóriákat jelenti. A szervezeti forma kifejezés azt a szervezeti keretet (osztályt vagy tanulókört) jelenti, amelyben az egyén nevelése folyik.
A nevelési eljárás fogalma Nevelési eljárásnak nevezzük a nevelési eszköz alkalmazásának a módját. Megjegyezzük, hogy az így értelmezett eljárás fogalom helyett egyes pedagógiai szakírók a fogás kategóriát használják azért, mert a módszert definiálják az eljárás segítségével.
A nevelési célok és a nevelési eszközök kapcsolata Bizonyos pedagógiai fogalmak egyaránt felfoghatók cél- és eszközkategóriának. Az egyik fogalom a közösség, a másik pedig az alapműveltség. A közösség célkategória, mivel a nevelés általános céljában a közösségi beállítottság is szerepel, ugyanakkor tágabb értelemben vett eszközkategória is, hiszen a közösségi beállítottság csak közösség által (nevelési eljárás), a közösségben (szervezeti forma) alakítható ki. Az alapműveltség azért célkategória, mert a társadalom minden egyes tagjának szüksége van rá, ugyanakkor tágabb értelemben vett eszközkategória is, mivel elsajátíttatásával a személyiséget kívánjuk fejleszteni.
Az eszköz és a cél kölcsönhatása Általában az eszköz alá van rendelve a célnak, hiszen a célhoz választjuk meg az eszközöket. A pedagógia esetében azonban, eltérően a politikától, csak az erkölcsi normák és a nevelési elvek által meghatározott eszköztárból választhatunk. Az eszköznek abban a vonatkozásban viszont kitüntetett szerepe van a célhoz képest, hogy nélküle a cél nem érhető el. A cél megvalósíthatóságát ugyanis meghatározzák a rendelkezésre álló, illetve a közeljövőben létrehozható eszközök. A célok mindaddig irreálisak maradnak, amíg az elérésükhöz szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre. Az eszköz a cél elérésének feltétele, garanciája.
A célrendszer az eszközrendszer szabályozója A célrendszer és az eszközrendszer viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy egy adott nevelési rendszerben a reális, a társadalmi valóságot figyelembe vevő célokhoz rendelkezésre kell, hogy álljanak az eszközök is. A nevelés történetét vizsgálva azonban az is észrevehető, hogy a rendszerváltások nyomán, amikor a hatalomra került új elit minőségileg megváltozott célokat határoz meg a nevelés számára is, akkor ellentét támad az új célrendszer és a régi eszközrendszer között. Ennek az ellentétnek a feloldása érdekében erőfeszítések történnek az eszközrendszer továbbfejlesztésére, hiszen a nevelés alapvetően fontos társadalmi funkció. Ezek a próbálkozások lehetnek sikeresek vagy sikertelenek, és az eredmény természetesen minősíti az új célrendszert is.
John Dewey felfogása A célok és eszközök ugyanazon dolgoknak különböző nevei aszerint, hogy milyen perspektívából nézzük azokat. A célokat kifejteni csak úgy érdemes, ha kifejtjük az elérésükhöz vezető folyamatot is, amelyben a tettek eszközök sorával alkotnak egy értelmes egészet. Ha a célokat az elérésükhöz szükséges eszközök vizsgálata nélkül állapítjuk meg, akkor csak álmokat kergetünk. A célok és az eszközök közötti különbségtétel csak nézőpont kérdése. Minden olyan feltételnek a megteremtése, amelyet azért kell létrehoznunk, hogy majd eszközül szolgáljon egy cél eléréséhez, önmagában is cél jellegű, ha pedig a kívánt célunkat elértük, akkor az alapul, eszközül szolgálhat jövőbeli célok eléréséhez.
A nevelés tevékenységi formái Az eszközök között fontos szerepe van a tevékenységi formáknak, hiszen a nevelt aktivitása nélkül nincs eredményes nevelés. A nevelés eredményessége szempontjából különösen fontos az, hogy olyan összefüggő tevékenységrendszert tudjunk kialakítani, amely lehetővé teszi mind az egyén, mind a közösség formálását. A társadalomba való eredményes beillesztés érdekében a tevékenységrendszernek tükröznie kell azt a társadalmi gyakorlatot, amelyre a nevelteket fel kívánjuk készíteni.
A nevelés tevékenységi formái A nevelés tervezése során az egyes nevelési követelményekhez tevékenységi formákat rendelünk, és meghatározzuk a hozzájuk kapcsolódó, a nevelők által megoldandó feladatokat is. A tevékenységi formákat két csoportra oszthatjuk, egyszerű és összetett tevékenységi formákra. Az egyszerű tevékenységi formák a munka, a játék és a tanulás. Az összetett tevékenységi formák ezekből épülnek fel. Ilyen összetett tevékenységi forma például a közéleti vagy a szabadidős tevékenységek köre. A továbbiakban itt csak az egyszerű tevékenységi formákkal foglalkozunk.
A tanulás A tanulás a nevelési közösségek elsődleges tevékenységi formája. A tanulásra korábban adott definíció mindennemű, tehát a tanítás és a tapasztalás hatására bekövetkező magatartás-változást ide sorol. A nevelési folyamatban természetesen arra törekszünk, hogy az irányított tapasztalás minél jelentősebb szerepet kapjon.
A játék A játék mind a gyermekek, mind a felnőttek életében fontos szerepet játszik, ha eltérő hangsúlyokkal is. A játék alapvető jelentősége az aktivitás biztosításában van, játszani ugyanis csak aktívan lehet, ellentétben a tanórákon való üldögélés jelentette passzív részvétellel. A játék nem csak a szórakozás eszköze, hanem az ismeretszerzésé is. A döntési- és a szerepjátékok fontos szerepet töltenek be úgy a gyermekek, mint a felnőttek képzésében.
A munka Az általános képzésben a munka elsősorban eszközjellegű, az erkölcsi és az esztétikai nevelésben egyaránt alkalmazzák. A szakképzésben a munka oktatása céljellegű is, hiszen része a választott szakterületre való felkészítésnek. A szakképzésben a munkavégzés lehet produktív és improduktív jellegű. Produktív munkáról akkor beszélünk, ha a tanuló a gyakorlati feladatvégzés során valamilyen terméket állít elő, improduktív a munkavégzés akkor, ha a végrehajtott műveletsor csupán a gyakorlást, és nem valamely használható munkadarab elkészítését szolgálja. Az általános- és a szakképzésben egyaránt végezhetjük a munkát egyéni vagy közösségi célok megvalósítása érdekében.