Alkotmánytan I. Dezső, Márta Fürész, Klára Kukorelli, István Papp, Imre Sári, János Somody, Bernadette Szegvári, Péter Takács, Imre

Átírás

1 Alkotmánytan I. Dezső, Márta Fürész, Klára Kukorelli, István Papp, Imre Sári, János Somody, Bernadette Szegvári, Péter Takács, Imre

2 Alkotmánytan I. ìrta Dezső, Márta, Fürész, Klára, Kukorelli, István, Papp, Imre, Sári, János, Somody, Bernadette, Szegvári, Péter, és Takács, Imre Publication date Szerzői jog Márta, Dezső; Klára, Fürész; István, Kukorelli; Imre, Papp; János, Sári; Bernadette, Somody; Péter, Szegvári; Imre, Takács Kivonat A tankönyv az alkotmányos intézményeket történetiségükben és nemzetközi összehasonlìtásban dolgozza fel.

3 Tartalom ELŐSZÓ... xii AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA AZ ALKOTMÁNY FOGALMA SZŰKEBB ÉS TÁGABB ÉRTELEMBEN AZ ALKOTMÁNYFOGALOM TÖRTÉNELMI KIALAKULÁSA Az első polgári alkotmányok Az angol történeti alkotmány Az amerikai kartális alkotmány A francia alkotmányok A szociális jogállamok alkotmányai A demokratikus alkotmány tartalmi összetevői AZ ALKOTMÁNYOSSÁG KÖVETELMÉNYEI A népszuverenitás elve és a népképviselet A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve A törvények uralma, a jogállam megvalósìtása Az egyenjogúság elve Az emberi jogok deklarálása AZ EURÓPAI ALKOTMÁNYFEJLŐDÉS MAI IRÁNYAI AZ ALKOTMÁNYJOG FOGALMA, HELYE AJOGRENDSZERBEN Jegyzetek A HATALOMMEGOSZTÁS ÉS A TÁRSADALMI TÖBBSÉGI ELV ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI DIMENZIÓK A KONTRASZT: A HATALOM EGYSÉGE A MAGYAR ALKOTMÁNYELMÉLETI IRÁNYOK A HATALOMMEGOSZTÁS ÉS A TÁRSADALMITÖBBSÉGI ELV MAI ÉRTELME Jegyzetek A MAGYAR ALKOTMÁNY TÖRTÉNETE. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTOZÁS JELLEMZŐI A NEMESI ALKOTMÁNY A POLGÁRI ALKOTMÁNY A KÖZJOGI PROVIZÓRIUM AZ ÉVI I. TÖRVÉNY AZ IDEIGLENES ALKOTMÁNY AZ ÉVI XX. TÖRVÉNY ÉS MÓDOSÍTÁSAI AZ ALKOTMÁNYOS ÁTMENET" KEZDETE A NEMZETI KEREKASZTAL, AZ ÉVI XXXI. TÖRVÉNY AZ ÉVI XL. TÖRVÉNY AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁSOK, AZ ÚJ" ALKOTMÁNY ÜGYE A MAGYAR ALKOTMÁNYOS FORRADALOM" JELLEMZŐI Jegyzetek A JOGFORRÁSOK A JOGFORRÁS FOGALMA A MAGYAR JOGFORRÁSOK RENDSZERE A JOGSZABÁLYOK Az alkotmány A törvény A rendelet Az önkormányzati rendelet A MINŐSÍTETT TÖBBSÉGŰ TÖRVÉNYALKOTÁS PROBLEMATIKÁJA A JOGFORRÁSI RENDSZER KOHERENCIÁJA Jogforrási hierarchia, a szabályozási szint elégtelenné válásának kérdése az Alkotmánybìróság gyakorlatában A normakollìzió kérdése A normavilágosság követelménye A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS A BELSŐ JOG SZERINT iii

4 Alkotmánytan I AZ UNIÓS JOG ÉS A MAGYAR JOGRENDSZER AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ÁLLAMI IRÁNYÍTÁS EGYÉB JOGI ESZKÖZEI A SZOKÁSJOGI JOGALKOTÁS, A BÍRÓ ALKOTTA JOG A JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYESSÉGE A KÖZJOGI ÉRVÉNYTELENSÉG A JOGSZABÁLYOK HATÁLYA A DEREGULÁCIÓ A JOGSZABÁLYOK KIHIRDETÉSE ÉS NYILVÁNTARTÁSA JOGFORRÁSOK TÚL A JOGI NORMA HATÁRÁN Felfogások a jogról és történelmi változásaik Elméleti források Jegyzetek A SZUVERENITÁS A SZUVERENITÁS FOGALMA, A SZUVERENITÁSELMÉLETEK A szuverenitás fogalma A szuverenitáselméletek változása EURÓPAI JOGREND TAGÁLLAMI SZUVERENITÁS Az integrációs folyamat főbb szakaszai A demokratikus legitimáció Alkotmányos felhatalmazás a csatlakozási klauzula Az európai jog jellemzői, hatása a tagállami jogrendszerre Hatalmi súlypontok változása az Országgyűlés és a Kormány viszonyában Közösségi hatáskörök tagállami szuverenitás AZ UNITÁRIUS ÉS A FÖDERÁLIS ÁLLAM A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK JOGAI A nemzeti és etnikai kisebbség fogalma, az elismert kisebbségek Az identitásvállalás szabadsága, a kisebbségi hovatartozás azonosìtása A kisebbségi jogok A kisebbségi önkormányzat AZ ÁLLAMTERÜLET AZ ÁLLAM FELSÉGJELVÉNYEI Jegyzetek NÉPSZAVAZÁS ÉS NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA INTÉZMÉNYEI A REFERENDUM SZABÁLYOZÁSA ÉS TÍPUSAI Az alkotmány által előìrt népszavazás A kormányzat által kezdeményezett népszavazás A népi (választópolgári) kezdeményezésre indult népszavazás AZ ORSZÁGOS NÉPSZAVAZÁS ÉS NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS Az országos népszavazás és népi kezdeményezés szabályozása Országos népszavazások és sikertelen kezdeményezések A HELYI NÉPSZAVAZÁS ÉS NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS Jegyzetek A VÁLASZTÁSI RENDSZER A VÁLASZTÓJOG FOGALMA A VÁLASZTÁSI ALAPELVEK A választójog általánossága A választójog egyenlősége A szavazás közvetlensége A szavazás titkossága A VÁLASZTÁSI RENDSZER A választási rendszer normativitása A választási rendszer meghatározó elemei A választási rendszerek tìpusai A MAGYAR VÁLASZTÁSI RENDSZER FEJLŐDÉSE ÉS A HATÁLYOS VÁLASZTÓJOG Intézménytörténeti áttekintés A választójog forrásai A VÁLASZTÓJOGOSULTSÁG iv

5 Alkotmánytan I A PARLAMENTI VÁLASZTÓKERÜLETI RENDSZEREK Az egymandátumos egyéni választókerületek A többmandátumos területi választókerületek Az országos listák és a választási küszöb AZ ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÓKERÜLETI RENDSZEREK A kislistás rendszer A vegyes választási rendszer A fővárosi és a megyei közgyűlési választások A polgármester, főpolgármester választása AZ EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK A VÁLASZTÁSI ELJÁRÁS GARANCIÁLIS SZABÁLYAI Jegyzetek AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS A STÁTUSJOGOK AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI Az állampolgárság fogalma Az állampolgárság tudományelméleti megközelìtése A magyar állampolgárság szabályozásának története Az állampolgárság szabályozásának alapelvei A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KELETKEZÉSE, MEGSZERZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE Az alkalmazandó jog az állampolgársági jogban A magyar állampolgárság keletkezése A magyar állampolgárság megszerzése A KETTŐS (VAGY TÖBBES) ÁLLAMPOLGÁRSÁG A kettős (vagy többes) állampolgárság keletkezése A kettős (vagy többes) állampolgárság kiküszöbölése A STÁTUSJOGOK A státusjogok az alapjogok rendszerében A magyar állampolgár státusjogai Az EU-polgár státusa Jegyzetek A SZUVERENITÁS TERÜLETI HATÁLYA ALATT ÁLLÓ SZEMÉLYEK (KÜLFÖLDIEK) A KÜLFÖLDIEK FOGALMÁNAK JELENTÉSMÓDOSULÁSA A SZABAD MOZGÁS ÉS TARTÓZKODÁS JOGÁVAL RENDELKEZŐK A három hónapot meg nem haladó ideig tartózkodók A három hónapot meghaladóan itt-tartózkodók Az állandó tartózkodás jogával rendelkezők A HARMADIK ORSZÁGOK ÁLLAMPOLGÁRAINAK BEUTAZÁSA ÉS TARTÓZKODÁSA A három hónapot meg nem haladó ideig tartózkodók A három hónapot meghaladóan itt-tartózkodók, a tartózkodási engedély A LETELEPEDÉS SZABÁLYRENDSZERE, A LETELEPEDETTEK KÖRE A letelepedés jogintézményének metamorfózisa A letelepedés differenciálódása, feltételrendszere Az ideiglenes letelepedési engedély A nemzeti letelepedési engedély Az EK letelepedési engedély A HONTALANOK A MENDÉKJOG, A MENEKÜLTEK ÉS A MENEDÉKESEK A VISSZAKÜLDÉS TILALMA (A NON-REFOULEMENT ELVE) A SZUVERENITÁS TERÜLETI HATÁLYA ALATT ÁLLÓK JOGÁLLÁSA Külföldre utazásuk, Magyarországra való visszatérésük Munkavállalásuk Kiutasìtásuk, kiadatásuk Jegyzetek KORMÁNYZÁS KORMÁNYZATI RENDSZEREK- KORMÁNYFORMÁK A KORMÁNYFORMA FOGALMA AZ ALKOTMÁNYOS MONARCHIA A PARLAMENTARIZMUS v

6 Alkotmánytan I A PREZIDENCIÁLIS KORMÁNYZATI RENDSZER A FÉLPREZIDENCIÁLIS PARLAMENTARIZMUS A KOLLEGIÁLIS KORMÁNYFORMA A SZOCIALISTA KORMÁNYZATI RENDSZEREK Jegyzetek MAGYARORSZÁG KORMÁNYZATI RENDSZEREI A KORMÁNYZÁS ÉS A KIRÁLYI HATALOM AZ ALKOTMÁNYOS MONARCHIA A PARLAMENTARIZMUS KEZDETEI A KIEGYEZÉS KETTŐS KORMÁNYZATI RENDSZERE MAGYARORSZÁG ÉS HORVÁTORSZÁG NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYZATI RENDSZER A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A PROVIZÓRIKUS KORMÁNYZATI RENDSZER ALAKULÁSÁNAK KÉT TENDENCIÁJA ÚJ SZUVERENITÁS, AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS ÉS A NEMZETI FŐTANÁCS A PARLAMENTÁRIS KÖZTÁRSASÁG AZ ÉVI SZOCIALISTA ALKOTMÁNY KORMÁNYZATI RENDSZERE, A NÉPKÖZTÁRSASÁG AZ ES ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTOZÁS, A HARMADIK" KÖZTÁRSASÁG Jegyzetek AZ ORSZÁGGYŰLÉS MAGYAR KÖZJOGTÖRTÉNETI TÁMPONTOK A PARLAMENTI JOG FOGALMA A PARLAMENT HATÁSKÖRÉNEK KÖZJOGI KORLÁTAI A POLITIKAI KÉPVISELET ÉS A TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM KORLÁTOZÁSA A kétkamarás parlamentek A második kamarák történelmi szerepe A második kamarák tìpusai A kétkamarás parlament perspektìvája A PARLAMENT FŐ FUNKCIÓI, A TÖRVÉNYALKOTÁS A törvénykezdeményezés joga A bizottságok szerepe a törvényalkotásban A képviselők módosìtó javaslatai A törvényjavaslatok vitája a parlamenti plénumon A PARLAMENTI ELLENŐRZÉS A beszámoló, a jelentéstétel, a tájékoztató és a politikai vita Az interpelláció és a kérdés A bizottságok szerepe a parlamenti ellenőrzésben A PARLAMENT EGYÉB FELADAT- ÉS HATÁSKÖREI AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZERVEZETE ÉS MEGALAKULÁSA Az Országgyűlés alakuló ülése Az Országgyűlés tisztségviselői A Házbizottság Az Országgyűlés bizottsági rendszere A frakciók A parlamenti apparátus AZ ORSZÁGGYŰLÉS MŰKÖDÉSI RENDJE Az Országgyűlés megbìzatási ideje, ülésszakai és ülései Az Országgyűlés tanácskozási rendje A KÉPVISELŐK JOGÁLLÁSA A mandátum jellege A mandátum keletkezése és megszűnése Az összeférhetetlenség A képviselői munka biztosìtékai: a mentelmi jog és az anyagi juttatási rendszer Jegyzetek vi

7 Alkotmánytan I A KÖZPÉNZÜGYEK. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK. A MAGYAR NEMZETI BANK A KÖZPÉNZÜGYEK ALKOTMÁNYI SZABÁLYOZÁSA Az államháztartás, a közvagyon A költségvetési jog Költségvetési hatáskörmegosztás A rendhagyó költségvetési eljárás A zárszámadás AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK A számvevőszék szervezete és függetlensége A számvevőszék hatásköre A számvevőszéki vizsgálat A MAGYAR NEMZETI BANK A jegybank szervezete A jegybanki függetlenség hatásköri és szervezeti értelemben Jegyzetek A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK AZ INTÉZMÉNY JELLEGE A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK HATÁSKÖRE AZ ÁLLAMFŐ JOGÁLLÁSA, A TISZTSÉG KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE AZ ÁLLAMFŐ FELELŐSSÉGE Jegyzetek A KORMÁNY A KORMÁNYZÁS FOGALMA. A KORMÁNY ÁLTALÁNOS HATÁSKÖRE A KORMÁNY MEGBÍZATÁSA, ÖSSZETÉTELE. A MINISZTERELNÖKI KORMÁNY AZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK FELELŐS KORMÁNY A KORMÁNY MŰKÖDÉSE A MINISZTERELNÖK ÉS A MINISZTEREK. AZ ÁLLAMTITKÁROK A KORMÁNY ÉS A KÖZIGAZGATÁS A MINISZTERI ÉS AZ ÁLLAMTITKÁRI FELELŐSSÉG Jegyzetek AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG AZ ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS FOGALMA AZ ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS KIALAKULÁSA AZ EURÓPAI ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁSKÖRÖK ÉS ELJÁRÁSOK FŐBB TÍPUSAI A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI MODELL JELLEMZŐI A szabályozási koncepció lényege Az Alkotmánybìróság függetlensége Az Alkotmánybìróság jellege AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG FELADAT- ÉS HATÁSKÖREI Az alkotmányellenesség előzetes vizsgálata (előzetes normakontroll) Az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata (utólagos normakontroll) A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata Az Európai Unió jogi aktusai és az Alkotmánybìróság Az alkotmányjogi panasz A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség A hatásköri összeütközés (hatásköri vita) Az alkotmány rendelkezéseinek értelmezése (alkotmányértelmezés) Egyéb hatáskörök AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG SZERVEZETE, ELJÁRÁSA Az Alkotmánybìróság szervezete és működése Az Alkotmánybìróság eljárása Jegyzetek AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS MEGJELENÉSE A MAGYAR KÖZJOGBAN Az intézmény története Az országgyűlési biztos az alkotmányban Az országgyűlési biztosok működésének törvényi szabályozása vii

8 Alkotmánytan I AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS JOGÁLLÁSA Az országgyűlési biztos személyes felelőssége és függetlensége Az országgyűlési biztos hivatali felelőssége és függetlensége AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS FELADATAI ÉS HATÁSKÖRE Az országgyűlési biztos feladat- és hatáskörének tárgyi hatálya A kűlönbiztosok feladat- és hatásköre AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS ELJÁRÁSA A vizsgálati eljárás megindìtása Az országgyűlési biztos által végzett vizsgálat eszközei és módszerei Az országgyűlési biztos intézkedései AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS INTÉZMÉNYESÜLÉSE A MAGYAR KÖZJOGBAN Jegyzetek A HELYI ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER AZ ÖNKORMÁNYZAT ÁLTALÁNOS FOGALMA A TELEPÜLÉSI ÉS A TERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT ESZMÉJE ÉS FŐBB MODELLJEI A MAGYAR ÖNKORMÁNYZATOK TÖRTÉNELMI TÍPUSAI A MAGYAR ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER LÉTREJÖTTE ÉS SAJÁTOSSÁGAI AZ ÖNKORMÁNYZÁS FOGALMA, AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZERVEZETI, HATÁSKÖRI ÉS GAZDASÁGI ÖNÁLLÓSÁGA A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ALKOTMÁNYOS ALAPJOGAI A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE AZ ÖNKORMÁNYZATOK BELSŐ SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE AZ ÁLLAMI TERÜLETI BEOSZTÁS, AZ ÖNKORMÁNYZATOK TÍPUSAI A község A város A megye AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS HATÁSA A HELYI ÖNKORMÁNYZATOKRA Jegyzetek A BÍRÓSÁG A BÍRÓI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FOGALMA Az igazságszolgáltatási tevékenység tartalma Az igazságszolgáltatási tevékenység fajtái Az igazságszolgáltatás szervezeti meghatározottsága Az igazságszolgáltatás tágabb értelemben AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ALKOTMÁNYOS ALAPELVEI Az alapelvek funkciója A bìrói függetlenség elve Az igazságszolgáltatás bìrói monopóliumának elve Az igazságszolgáltatás egységének elve A társasbìráskodás, az ülnökök részvételének elve A bìrósági tárgyalás nyilvánosságának elve Az anyanyelv használatának elve Az ártatlanság vélelmének elve A védelem joga és az ügyvédség A jogorvoslati jogosultság elve A tisztességes eljárás elve A BÍRÓSÁGOK SZERVEZETE ÉS HATÁSKÖRE A bìrósági szervezet sajátosságai A helyi bìróság A megyei bìróság Az ìtélőtábla A Legfelsőbb Bìróság A BÍRÓSÁGOK IGAZGATÁSA A bìróságok igazgatásának általános kérdései Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács A bìrósági vezetők viii

9 Alkotmánytan I A bìrói testületek A bìrósági dolgozók Jegyzetek AZ ÜGYÉSZSÉG AZ ÜGYÉSZSÉG ALKOTMÁNYJOGI MEGKÖZELÍTÉSE Az ügyészi funkció és az ügyészi szervezet történeti modelljei Az ügyészi funkció és szervezet Magyarországon AZ ÜGYÉSZSÉG FUNKCIÓI A nyomozás törvényessége feletti felügyelet A büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete Az ügyész részvétele a bìrósági eljárásokban Az ügyészi törvényességi felügyelet AZ ÜGYÉSZSÉG SZERVEZETE Az ügyészség alkotmányos függetlensége Az ügyészi szervezet felépìtése A katonai ügyészség Az ügyészségi szolgálati viszony Jegyzetek A. FÜGGELÉK AZ ALKOTMÁNYTAN VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA A HATALOMMEGOSZTÁS ÉS A TÁRSADALMI-TÖBBSÉGI ELV A MAGYAR ALKOTMÁNY TÖRTÉNETE. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTOZÁS JELLEMZŐI A JOGFORRÁSOK A SZUVERENITÁS NÉPSZAVAZÁS ÉS NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS A VÁLASZTÁSI RENDSZER AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS A STÁTUSJOGOK A SZUVERENITÁS TERÜLETI HATÁLYA ALATT ÁLLÓ SZEMÉLYEK (KÜLFÖLDIEK) KORMÁNYZÁS KORMÁNYZATI RENDSZEREK KORMÁNYFORMÁK MAGYARORSZÁG KORMÁNYZATI RENDSZEREI AZ ORSZÁGGYŰLÉS A KÖZPÉNZÜGYEK. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK. A MAGYAR NEMZETI BANK A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK A KORMÁNY AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA A HELYI ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER A BÍRÓSÁG AZ ÜGYÉSZSÉG ÉVI XX. TÖRVÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA I. fejezet Általános rendelkezések II. fejezet Az Országgyűlés III. fejezet A köztársasági elnök IV. fejezet Az Alkotmánybìróság V. fejezet Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa VI. fejezet Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank VII. fejezet A Kormány VIII. fejezet A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek IX. fejezet A helyi önkormányzatok X. fejezet A bìrói szervezet XI. fejezet Az ügyészség X fejezet Alapvető jogok és kötelességek XIII. fejezet A választások alapelvei XIV. fejezet A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei ix

10 Alkotmánytan I XV. fejezet Záró rendelkezések x

11 A táblázatok listája 3.1. Az alkotmányt módosìtó törvények a Magyar Köztársaságban xi

12 ELŐSZÓ Az Alkotmánytan cìmű tankönyv első kéziratát január 1-jén zártuk le. Atankönyv- nek a Századvég Kiadónál 1992-ben megjelent kiadása közvetlenül az alkotmányos rendszerváltozás után elsőként vállalkozott az alkotmányjog teljes és átfogó feldolgozására. A szerzők hosszas viták után tudatosan választották az Alkotmánytan elnevezést. A cìmmel jelezni kìvántuk, hogy a jogi felsőoktatás, a jogászképzés egyik alaptantárgya, az alkotmányjog nem csupán az éppen hatályos jogszabályok ismertetését (és ismeretét) követeli meg. A tankönyv készìtőinek határozott szándéka volt, hogy az egyes alkotmányos intézményeket történetiségükben és nemzetközi összehasonlìtásban is feldolgozzák. Határozott szándék volt az is, hogy közvetìtsük az alkotmányos demokrácia, a jogállam európai értékeit az olvasók számára és reménykedtünk abban, hogy ezzel segìtjük a jogász- értelmiség-képzést, a széles értelemben vett politikai kultúrát. A majdnem minden egyetemi tanévben az Osiris Kiadónál megjelent, többször átdolgozott tankönyv több tìzezer példányban fogyott el. Rendszeresen hivatkoztak (hivatkoznak) rá a közjogi publikációk, számos visszajelzés érkezett a belőle vizsgázó joghallgatóktól is. Mindezeket rendre figyelembe vettük az átdolgozások során. A tankönyv 2004-ben elnyerte az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának nìvódìját. A most 2007-ben megjelenő, jelentősen átdolgozott Alkotmány tan I. Alapfogalmak, alkotmányos intézmények cìmet viselő régi-új tankönyvünk régi annyiban, hogy fennmaradtak eredeti fent jelezett tankönyvìrói szándékaink. Régi annyiban is, hogy megőrzi mindazt, ami az alkotmányos rendszer stabilizálódásából következően megőrzendő, ami nem változott az idők során. A stabilitás az alkotmányos demokrácia egyik lényeges jellemzője. Új a tankönyv annyiban, hogy számos új önálló fejezetet tartalmaz (például a szuverenitásról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, az önkormányzati rendszerről) és részletesebben dolgozza fel az egyes alkotmányos intézményeket. Lényeges újdonsága a tankönyvnek, hogy minden fejezetében figyelemmel van az európai uniós csatlakozásra. A tankönyv függelékében alkotmányjogi bibliográfiát tesz közzé, s közli az alkotmány hatályos szövegét is. Változott a szerzői kollektìva összetétele is, két új szerzőtársat köszönthetünk. Sajnos nem lehetnek már közöttünk egykori professzoraink, Takács Imre és Halász József, akikre ezúton is hálás szìvvel emlékezünk. Korábbi szerzőtársunk, Schmidt Péter az átdolgozott tankönyv lektorálását vállalta el. A tankönyv az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszéke mint tudományos műhely és oktatói közösség közös teljesìtménye volt, és az ma is. Köszönet érte szerzőtársaimnak, kollégáimnak. Budapest, január 1. A szerkesztő xii

13 1. fejezet - 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Takács Imre 1.1.AZ ALKOTMÁNY FOGALMA SZŰKEBB ÉS TÁGABB ÉRTELEMBEN 1.2.AZ ALKOTMÁNYFOGALOM TÖRTÉNELMI KIALAKULÁSA 1.3. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG KÖVETELMÉNYEI 1.4. AZ EURÓPAI ALKOTMÁNYFEJLŐDÉS MAI IRÁNYAI 1.5. AZ ALKOTMÁNYJOG FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN AZ ALKOTMÁNY FOGALMA SZŰKEBB ÉS TÁGABB ÉRTELEMBEN Az alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosìtja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az ilyen értelmű alkotmány a polgári fejlődés eredménye. A fogalmat azonban visszavetìtették a megelőző idők államilag szervezett társadalmaira is (az ókori görög poliszokra, Rómára stb.). Nem lehetett azonban a múltra vonatkoztatni azokat a követelményeket, amelyeket a modern társadalom az alkotmányosság elveiként fogalmazott meg, mert ezek az elvek a tulajdon szabadságára épülő polgári társadalmi berendezkedés talaján születtek. A polgári társadalom elutasìtotta az állam mindenhatóságát, az államhatalom minden irányú beavatkozását a társadalom életébe. A civil társadalom csak a társadalmi rend fenntartása érdekében szükséges állami funkciókat igényli, arra törekszik, hogy ezek a funkciók jogilag szabályozottak legyenek, mìg a társadalom létezési formáinak széles körében elutasìtja a közhatalom beavatkozását. A legfontosabb és egyben legvitatottabb ilyen szféra a gazdaság, amelyben az állam a magántulajdont és a szabad vállalkozást védő szabályokkal biztosìtja a gazdaság rendjét, egyben azonban az adókból finanszìrozott közkiadásokkal és saját vállalkozásaival, tulajdonával maga is részese a gazdaságnak. Az állam történelmileg kibontakozott aktìv szerepe a civil társadalom védekező reflexeit is kiváltotta: az államhatalom fokozott társadalmi ellenőrzésére és az önkormányzati formák erősìtésére törekszik (autonóm érdekképviseletek, helyi önkormányzatok, egyesületek, mozgalmak). Ennek folytán a társadalom és az államhatalom viszonyát tükröző alkotmány jelentősége megnövekedett. A progresszìv társadalmi erők, pártok és mozgalmak célkitűzései között ott találjuk a demokratikus alkotmány ìgéretét, amellyel tömegeket tudtak maguknak megnyerni, választói táborukba tömörìteni. A közgondolkodás a demokratikus alkotmányban évszázadok óta a hatalom gyakorlásának olyan biztosìtékát látta, amely lehetővé teszi a társadalom képviselőinek részvételével folyó törvényalkotást, a végrehajtás ellenőrzését és a független bìráskodást, s ìgy megvalósìthatja a közérdek, a törvényesség érvényesülését és a közrend biztosìtását. Az alkotmány politikai megközelìtésben tehát a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapìtja a hatalom korlátait s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait. Az alkotmánnyal szemben támasztott alapvető igény, hogy ne csak deklarálja a jogokat, hanem garanciákat is teremtsen azok érvényesülésére. Az alkotmánytörvényekhez fűződő megnövekedett bizalom a polgári társadalom több évszázados fejlődésének az eredménye. Az ìrott alkotmányok megjelenésével kidolgozták az alkotmányok stabilizálásának biztosìtékait. A módosìtás feltételekhez kötése és az alkotmány megtartásának az ellenőrzése elősegìtette az alkotmányosság kritériumainak kialakulását, egy olyan minta megjelenését, amely viszonyìtási alapként lehetővé tette az alkotmányok minősìtését. Ilyen minősìtési pont például az alkotmány módosìtásának a szabályozása, amelynek alapján a polgári alkotmányokat rugalmas és merev alkotmányok csoportjába sorolják. 1

14 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Fokozottabban a minőségi kritériumokat tartja szem előtt a másik értékelés, amely az állampolgári jogok érvényesülését biztosìtó garanciarendszert vizsgálja, és az alkotmánybiztosìtékok sorában az alkotmánybìráskodás lehetőségét tekinti próbakőnek. A polgári felvilágosodás eszméi között fontos helyet foglaltak el az államhatalomra, a hatalom céljára, szervezetére és gyakorlására vonatkozó követelmények. Az abszolút monarchiával szemben megfogalmazták a népszuverenitás elvét, az államhatalmi ágak megosztását, a polgári jogegyenlőséget. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata szerint: Az a társadalom, amely nem biztosìtja a jogok védelmét, sem a hatalmak elválasztásáról nem intézkedik, nem rendelkezik alkotmánnyal (16. ). Az alkotmányfogalom tehát kettős értelmezést takar: egyfelől szűkebben az alkotmányt mint alaptörvényt, másfelől tágabban az alkotmányosságot mint a jogilag szabályozott és korlátozott állami főhatalom követelményét. Az alkotmánynak ez a kettős jelentése mind a mai napig megtartotta létjogosultságát. Ily módon vizsgálható ugyanis az a kérdés, hogy egy adott állam alkotmánya biztosìtja-e az alkotmányosságot, vagy az alkotmány fiktìv, mert a hatalom gyakorlására vonatkozó tételei csak formális deklarációk. Az eddigiekből következik az alkotmánynak az a célja, hogy jogi kereteket szabjon a hatalom gyakorlásának. Az alkotmány összekapcsolja a jogot és az államhatalmat, garanciákat nyújt az állam polgárainak szabadságuk tiszteletben tartására és védelmére. Részben tehát aláveti a hatalmat a jognak, ugyanakkor elismeri az állam jogalkotó hatáskörét. Az alkotmányosság követelményei, a jogállamiság széles körű biztosìtékai között legfontosabb garanciaként első helyre került a törvényhozó, a végrehajtó és a bìrói hatalom szétválasztása és kölcsönös kontrollja. Az alkotmány definìciója két mérvadó szerző eltérő nézőpontú megközelìtésében az alábbi. Bibó István szerint: Az igazi, lényeges alkotmányszabályok, alaptörvények azok, melyek az alapvető elvek megvalósìtásának, konkretizálásának, a jogszabályok alkotásának módját és eljárásait, a közügyekben való tanácskozást, a közfunkciók betöltését, a kormányzás hatáskörét és korlátait, a közösségi rend társadalomgazdasági alapintézményeit megszabják, s ezáltal közvetìtik az alapvető rendező elvek igazoló hatását az egész szóban lévő közösségi rend, hatalmi szervezet, jogrend számára. 1 Kovács István az alkotmányt ìgy definiálja: Az alkotmány az államjog kódexe, azaz egy adott ország államjogának legfontosabb szabályait rendszerezett formában összefoglaló törvény (esetleg több egymással összefüggő törvény), melyet a benne foglalt szabályok jelentősége, gyakorlati realizálásának biztosìtékai (ún. alkotmányos garanciák) az ország közönséges törvényei fölé emelnek. 2 A fogalom meghatározásában mindkét szerző egyaránt fontosnak tekinti az alkotmány tartalmának és formai elemeinek kiemelését, ezért az alaptörvényi szabályozást igénylő tárgyak körét részben taxációval, részben elvi körülhatárolással definiálja, az alkotmánynak a jogrendben elfoglalt helyét pedig a közönséges törvények fölé helyezésével fejezi ki. Az alaptörvény formai oldalához sorolják ezen túl a megalkotás vagy módosìtás eljárási feltételeit (minősìtett többség vagy népszavazás előìrása, esetleg alkotmányozó gyűlés összehìvása). Az alkotmány jogi megközelìtésben tehát norma, mégpedig a legmagasabb szintű jogi norma, mert magát a törvényalkotót is köti. Szemléletesen úgy fogalmazták meg, hogy az alkotmány a törvények törvénye, a jogrendszerben elfoglalt helyét tekintve alaptörvény. Az alkotmány tartalmát tekintve azért alaptörvény, mert kifejezi a társadalmi berendezkedés alapjait, meghatározza a társadalom és az állam viszonyát, megállapìtja és biztosìtja az alapjogokat, a jogegyenlőséget, szabályozza az államszervezet felépìtését és működését AZ ALKOTMÁNYFOGALOM TÖRTÉNELMI KIALAKULÁSA Az alkotmány tartalmi és formai elemei nem választhatók el egymástól. Történetileg vizsgálva nagyon változatos képet kapunk az egyes polgári alkotmányok tartalmáról, az alkotmányosság biztosìtékairól. Az összehasonlìtó elemzés tanulsága szerint a polgári demokratikus alkotmányok az emberiség jogi kultúrájának fontos alkotóelemei, a társadalmi fejlődés egyetemes értékei, amelyek a fejlődés változó feltételei között is segìtik a demokratikus tradìciók továbbélését, a hatalom jogi keretek között történő gyakorlásának szabályozását. 2

15 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Az első polgári alkotmányok Történeti megközelìtésben az első polgári alkotmánynak a németalföldi forradalom során 1579-ben létrejött Utrechti Unió 1584-ben deklarált köztársasági alkotmányát tekintik. A köztársaság időszaka, a XVI-XVIII. század Hollandia felvirágzásának az ideje. A megszállt országban 1795-ben kikiáltott Batáviai Köztársaság évi alkotmánya a francia forradalom eszméit tükrözi. A holland polgári alkotmányozás az európai felvilágosodás eszmevilágában gyökerezett, de kisugárzása alig volt. A nemzetközi jog atyja, a németalföldi Hugo Grotius az államot az emberek saját jogaik védelmére kötött szabad szerződése eredményének tekintette. A háború és béke jogáról cìmű művének (1625) azonban elsősorban nem ez a gondolata hatott, hanem a nemzetközi jog megalapozásaként kifejtett elmélete. 3 Hasonlóképpen elszigetelt maradt Kálvin alkotmánya, amelyet Genf polgársága ben népszavazással fogadott el. A referendum útján történő alkotmányozás gondolatát Rousseau a genfi példából merìtette Az angol történeti alkotmány A XVII. században Angliában szokásjogi úton alakult ki az alkotmány. A parlament az addigi fejlődés során fokozatosan erősìtette a törvényhozásban betöltött szerepét. Az angol polgári forradalom a személyes szabadság biztosìtékaival, a választójog kiterjesztésével konkrét eredményeket harcolt ki anélkül, hogy vìvmányait ìrott alkotmányba foglalta volna (történeti alkotmány). Az angol alkotmányfejlődés forrásának tekintik az évi Magna Chartát, amelyben János király megerősìtette a régi angol szabadságjogokat és az egyház függetlenségét. A Magna Charta korlátozta a fejedelmi szuverenitást. Fundamentális törvény, de hosszú időre volt még szükség a parlament törvényhozó jogkörének megerősödéséhez ben törvénybe foglalták a választójog gyakorlatban kialakult szabályait. Választójoga annak volt, akinek földtulajdona legalább évi 40 shilling hozadékot biztosìtott. Az angol polgári forradalom folyamatában a parlamentbe jutó erők már számoltak a választók ellenőrzésével. A rendi képviselet ily módon fejlődött népképviseletté. Károllyal, a később, 1649-ben kivégzett királlyal a parlament a királyi bìróságok és az adóemelések miatt fordult szembe. Az ismételt feloszlatás ellenére a parlament tiltakozott a törvénytelen letartóztatások és adók ellen (1628: Petition of Rights). A király válaszul abszolút hatalmat vezetett be, üldözte a nonkonformistákat és vallási ellenfeleit, különösen a puritánokat (ezek sorában szervezkedtek a községi szabadság jelszavával az independensek) ben a skót felkelők elleni hadjárat adóterheinek elfogadására összehìvott parlament a puritán többség kezdeményezésére kormányellenőrzést alkalmazott, és 1640-ben összeállìtotta a sérelmek jegyzékét. Királyi tanácsadókat végeztettek ki, és ezzel kezdetét vette a korona és a parlament közötti harc, amelynek fő alakja a parlamenti sereg élén álló Oliver Cromwell volt. Anglia 1649-től 1660-ig köztársaság volt, a Commonwealth felsőház és államtanács nélkül közvetlenül a parlament kormányzása alatt állt ben a forradalom balszárnyán álló levellerek (egyenlősìtők) a hadsereg tanácsa elé terjesztették A nép szerződése (Agreement of the People) cìmű alkotmánylevelet. A parlament törvényhozási hatásköre nem terjedt ki azokra az ügyekre, amelyeket a választók fenntartottak maguknak (a lelkiismeret, a vallás, az istentisztelet szabad gyakorlása, a jogegyenlőség stb.). A javaslatot a hadsereg tanácsa átdolgozva 1648-ban terjesztette a parlament elé. Bár sem A nép szerződése, sem Cromwell évi Instrument ofgovern- mentje nem lett alkotmány, a benne kifejezett elvek, különösen a közönséges törvények fölött álló alaptörvény fogalma elfogadottá vált, majd az Amerikába kivándorló puritánok szemléletében hatott tovább ben hozta a parlament a Habeas Corpus törvényt, amely a személyes szabadság védelme érdekében biztosìtékot teremtett az önkényes letartóztatással szemben. A dicsőséges forradalom vìvmánya a Bill of Rights (1689), amely megszilárdìtotta a parlament jogait (adómegajánlás, parlamenti szólásszabadság). Ezzel létrejött az alkotmányos monarchia kormányformája, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztása. 4 Az angol alkotmány olyan jelentős intézményei, mint a Lordok Házának legfelső bìrósági szerepe, az alsóház elnökének (speaker) jogállása, a választásokon győztes párt vezérének miniszterelnöki megbìzása (1714-től), a kabinet megalakìtása stb. szokásjogi úton alakult ki. A későbbiekben is alkottak azonban az alkotmányt továbbfejlesztő törvényeket, például 1701-ben a trónöröklés rendjéről (Act of Settlement), 1707-ben az unióról Skóciával, 1911-ben a Lordok Háza jogkörének szűkìtéséről (Parliament Act). 3

16 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Az angol alkotmány kiemelkedő vìvmánya a polgári szabadságjogok biztosìtása. Blackstone szerint az angol szabadság a közönséges jogszokáson (common law) alapul, a választással a nép által hatalommal felruházott parlament kötelessége, hogy ezt a szabadságot tiszteletben tartsa. Az angol polgár szabadságát rögzìtő szokásjog Coke bìró szavaival élve korlátját képezi a parlamenti döntéseknek is, amennyiben azok az angol jog általános elveivel és az értelemmel ellentétesek volnának. 5 Ez az elv látszólag ellentétben áll a King in Parliament korlátlan szuverenitásának tételével. Az ìrott törvény valóban elsőbbséget élvez a common law szabályaival szemben, amelyek nem lehetnek érinthetetlenek a törvényhozás számára. Ezt az ellentmondást hidalja át az angol állameszme, amely szerint a köz hatalma és az egyén jogai közös tőről fakadnak. Mindkettő alá van vetve olyan korlátoknak, amelyeket a tradìció örökìtett át az újabb korokra. Az angol szabadságjogokat az ősi szokásokból, az azokat tiszteletben tartó és továbbfejlesztő bìrói gyakorlatból vezetik le, és ezért nincs szükség szerintük külön alkotmányos garanciákra Az amerikai kartális alkotmány A nép szerződése eszméi vezérelték az észak-amerikai függetlenségi háború győzelme után az USA föderatìv alkotmányának megalkotóit. A volt gyarmatok független állammá alakultak (Függetlenségi nyilatkozat, július 4.), mégpedig a XVIII. század eszmevilágának megfelelő haladó politikai rendszerben ben megalkották az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát. Ez a legrégibb ma is hatályban lévő polgári alkotmány, amely az államszervezetet a hatalommegosztás elve szerint épìti fel. A föderáció jegyében a tagállamokra bìzta az állampolgárok jogainak törvényi szabályozását. Ez magyarázza, hogy még a polgárháború után száz évvel is a szövetségi törvényhozás beavatkozására volt szükség az állampolgári egyenjogúság elérése érdekében (civiljogi törvények). Az Amerikai Egyesült Államok az első olyan állam a történelemben, amelyet polgárai maguk alapìtottak atársadalmi szerződés, a hatalommegosztás és az emberi jogok eszméi alapján. Az alkotmány fenti alapelvei és a népek önrendelkezési jogának elismerése mellett az USA alkotmányának vìvmánya a föderalizmus, a prezidenciális demokrácia, az alkotmánytörvény és az egyszerű törvény megkülönböztetése, az alkotmányosság bìrói kontrollja, valamint az állam és az egyház szétválasztása. Az egyetemes alkotmánytörténet feladata annak a pontosabb feltárása, hogy az USA alkotmányának milyen befolyása volt Európában, különösen a francia forradalom alkotmányozására. Az ìrott alkotmány garanciális jellege az USA példájára vált a kontinentális Európa alkotmányozásában követelménnyé. Később bontakozott ki a bìrói alkotmányértelmezés befolyása az európai alkotmánybìráskodás elterjedésére. Az USA föderatìv alkotmányjogi felépìtése lett valamennyi későbbi föderáció mintája. Az amerikai féltekén a prezidenciális kormányforma mindenütt követésre talált. Az Egyesült Államok alkotmánya az egyik legjelentősebb nemzetközi hatású alaptörvény. Ezt a kisugárzó szerepet az alkotmányban az alkotmánykiegészìtésekben foglalt szabadságjogokhoz, a demokráciához, a föderalizmushoz és a rule of law (a törvények uralma) eszméjéhez való következetes ragaszkodással, valamint az alkotmánynak a törvényhozás és a bìrói alkotmányértelmezés útján történő folyamatos korszerűsìtésével tudta és tudja betölteni. A megalkotásakor kölcsönvett eszmei tőkét, a common law-t, az európai természetjog és az angol puritanizmus demokratikus eszméit kamatostul visszafizette azzal, hogy az európai liberalizmus megerősödése óta a modern alkotmányelméletek legfőbb inspirációs forrása A francia alkotmányok Az európai kontinensen a francia forradalom alkotmányos okmányai gyakorolták a legnagyobb hatást. Az alkotmányozó gyűlés augusztus 26-án kiadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A deklaráció a francia felvilágosodás ideológiáján alapuló program, amelyet alkotói az egész emberiség közkincsének tekintettek (ahogy azzá is vált). A francia forradalom vezetői az emberi jogok egyetemességének nemes szándékán túl négy évvel később ajakobinus alkotmányt is az emberiség közös köztársasága alkotmányának szánták. Az európai kontinens alkotmányozására való hatásuk mégsem az egyetemes érvényességre törekvés eredménye. A forradalom első alkotmánya 1791-ig váratott magára, és a deklarációhoz képest visszalépést jelentett. Hiába tekintette magát a nemzetgyűlés kizárólagos jogforrásnak, az alkotmány még királyi kihirdetéssel lépett hatályba. A megváltoztatásra vonatkozó tilalom ellenére a forradalom radikális iránya ban felfüggesztette az alkotmányt. Az új, jakobinus alkotmány a referendum kiterjesztésével a közvetlen demokrácia nagy kìsérletének tekinthető annak ellenére, hogy a forradalom menetének módosulása megakadályozta hatálybalépését. A francia alkotmányozás példát mutatott az emberi és polgári jogoknak az alkotmány szerkezetében való kiemelésére, az ìrott alkotmány tételes kibontására, a hatalmi ágak 4

17 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA megosztásában a parlament elsőbbségének a biztosìtására. A jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága és védelme, a szerződéses szabadságjogintézményei részletesen a Code Civilben (1804) jelentek meg. A francia hatást közvetìtő, évi belga alkotmányról egyértelműen megállapìtható, hogy összeegyeztette a francia forradalom vìvmányait, szabadság- és egyenlőségeszméit a parlamentáris monarchia kormányformájával, és ezáltal a kontinentális Európában az alkotmányos monarchiák mintájául szolgált. A XIX. századi alkotmányozás a liberalizmus állameszméi jegyében zajlott. Teret nyert a köztársasági államforma is. A személyes szabadságjogokat az emberi jogok katalógusa alapján szélesen értelmezik, beleértve a tulajdon szabadságát. Az államhatalom alkotmányosan korlátozott, ennek garanciája a hatalmi ágak szétválasztása és a jogállamiság megteremtése (demokratikus törvényalkotás, az állam közhatalmi funkciói jogilag szabályozottak és aktusai bìrói úton felülvizsgálhatók). A polgárok a választójog révén részesei az államhatalomnak, a választott parlament dönt a törvényekről és ellenőrzi a kormányt. A gazdaság szabad (szabadversenyes kapitalizmus), az állam feladata a gazdaság szabadsága fölötti őrködés, a laissez faire, laissez passer, le monde va de lui même fiziokrata gazdaságfilozófia jegyében. A liberalizmus kedvezett a politikai mozgalmak, a pártok szervezésének. Megjelent a választójog általánossá tételének követelése. A demokratikus mozgalmakon belül szerveződtek a radikális pártok, a század közepétől a szocialista irányzatok, amelyek támadták a magántulajdont és az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Jelentős konzervatìv politikai irányzatok is pártokat alapìtottak az arisztokrácia és a felső klérus támogatásával. A választópolgárok megnyerésére tömegpártok szerveződtek, ezek fellépése módosìtotta a parlament működését is. A polgári államok nemzetállamokká válása, illetve ennek igénye nyomán megjelent a nacionalizmus, amelyet a különböző politikai erők eltérően értékelnek (a két szélsőség: internacionalizmus, sovinizmus). A polgári társadalom belső ellentétei, az eszmei-politikai küzdelmek felerősödtek, a nemzetközileg keletkezett nagyhatalmi ellentétek a század végére kiéleződtek és háborúkhoz, forradalmakhoz vezettek A szociális jogállamok alkotmányai A polgári alkotmányozás új szakasza, az ún. szociális alkotmányok megjelenése az első világháborút követő forradalmak után kezdődött, amelynek kiemelkedő példája a weimari alkotmány. A németországi munkásmozgalom hatására bekerültek az alkotmányba az ún. gazdasági, szociális és kulturális jogok. Ezek sorában ott volt a munkához való jog, amely ma is az egyik legtöbb vitát kiváltó alapjog. 7 A két világháború közötti alkotmányozás már mennyiségében is jelentős, mert az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország területén új államok alakultak. Az új, független államok vegyes képet mutatnak, demokratikus köztársaságok (Ausztria, Csehszlovákia, Finnország) vagy monarchiák. Egyes esetekben tekintélyelvű kormányzati rendszert vezettek be (Lengyelország, Magyarország). Pregnánsabban jelenik meg a demokratikus intézmények alkotmányos megerősìtése a második világháború utáni szakaszban, amikor a fasizmus világméretű veresége nyomán a demokratikus erők hitet tesznek a demokratikus szabadságjogok és a szuverén államok nemzetközi összefogásának (ENSZ) ügye mellett. Különösen a francia és az olasz köztársasági alkotmány példázza a demokratikus parlamenti rendszer megerősödését. Az 1949-ben elfogadott bonni alaptörvény pedig az alapjogok védelmében a jogállamiság intézményrendszerének gondos kiépìtésével (alkotmánybìróság), a korlátozott államfői hatalom szabályozásával és a parlamenti pártok szétforgácsolódásának megakadályozásával (a szavazatok legalább 5%-a a mandátumhoz jutás feltétele) teremti meg a demokratikus megújulás biztosìtékait. Az NSZK alaptörvénye egyben a modern polgári társadalom által igényelt aktìv állam jellemzésére használt szociális állam sokoldalú funkcióit is megfogalmazza. Mìg az első világháborút követő polgári alkotmányokban a normativizmus 8 tört utat, és a jogállam biztosìtékait kereste, addig a második világháború után a fasizmus támadására reagálva az alkotmányozók a demokratikus eszmékre is nagyobb figyelmet fordìtottak. Az új alkotmányok túllépnek a XIX. század és a századelő liberalizmusán. A két világháború és különösen a totalitárius uralmi rendszerek (kommunizmus, fasizmus) azt bizonyìtották, hogy az egyén kiszolgáltatott és védtelen a hatalommal szemben, a polgár szabadságának társadalmi és állami feltételei vannak. A független individuum képe helyére a közösségre utalt és a közösségért felelős állampolgár alakja lépett. Az egyén szabadságába be nem avatkozó jogállamhoz képest az aktìv és jogszerű állami magatartást sürgetik, hiszen elsősorban az államnak kell megteremtenie és biztosìtania a szabadság feltételeit. Így jelenik meg az alkotmányokban a modern polgári állam szociális jogállamként. 5

18 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Az alkotmány meghatározza az állam gazdasági szerepét, a kizárólagosan állami tulajdonba tartozó tulajdoni tárgyakat (például atomerőművek) és az állami monopóliumokat (bankjegykibocsátás, vámjog, dohánymonopólium stb.). A demokratikus alkotmányfelfogás szerint az államnak garantálnia kell a szociális piacgazdaság működésének feltételeit, mindenekelőtt a tulajdonnak, a szerződéses szabadságnak, a tisztességes verseny követelményének, a foglalkozás és hivatás megválasztásának és a munkavállalás szabadságának a biztosìtását. Az állam múlt századi éjjeliőr szerepén túllépve az alkotmány az állam feladataként szabja meg, hogy jogi szabályozással, kedvezményekkel, esetleg támogatással ösztönözze a gazdasági növekedést (kiemelt ágazatok preferálása, lemaradó régiók támogatása stb.). Az államnak a műveltségi szìnvonal emelése érdekében fenn kell tartania az oktatási intézményeket és segìtenie kell a kulturális tevékenységet. Gondoskodnia kell a rászorulók támogatásáról; szociális intézményekkel, a társadalmi szolidaritás ösztönzésével őrködnie kell a szociális biztonság érvényesülésén. Az állam jogállami jellege nem öncél. A törvények kötelező állampolgári tiszteletben tartása (önkéntes jogkövetés), illetőleg a közhatalom részéről a törvények következetes végrehajtása egyaránt a közjót szolgálja, és a törvényesség érvényesìtése során is tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot és a diszkrimináció tilalmát. A történeti kép teljességéhez hozzátartozik, hogy miután az alkotmányossági eszmék közvetlenül érintik a hatalom gyakorlásának módszereit, ezek az eszmék mindig a hatalmi harcok középpontjába kerültek. A politikai erők céljaiknak megfelelően fogalmazzák meg a hatalom gyakorlására vonatkozó nézeteiket, s ez határozza meg, hogy tiszteletben tartják-e az alkotmányosság követelményeit, vagy elvetik azokat. 9 A nézetek változásait jelzi, hogy az alkotmánytörténet Franciaországban már az V. Köztársaságot jegyzi, Németországban huszonhét év alatt ( ) négy rendszer váltotta egymást, s Spanyolországban a köztársaságot megdöntő Francodiktatúra négy évtizedet ért meg. Nem minden alkotmányjogi szabály épìthető be az alaptörvénybe. Ugyanakkor az alkotmányozás időpontjában érvényesülő érdekek és értékìtéletek az adott pillanatban fontosnak tűnő kérdéseket az alkotmány szintjén szabályozandónak ìtélnek, lényegesebb kérdéseket pedig mellőznek. Gyakori, hogy a joghézagokat a törvényhozó a későbbiek során csak a legfontosabb esetekben tölti ki alkotmánymódosìtással, más esetekben megelégszik azzal, hogy közönséges törvénnyel pótolja az alkotmányos rendelkezést. Az alkotmányok tartalmát az alkotmányértelmezés és a joggyakorlat erősen befolyásolja, továbbfejleszti vagy egyenesen módosìtja. Különösen az alkotmánybìrósággal rendelkező államokban erősìti az alkotmánybìrósági gyakorlat az alkotmány normatìv jellegét, és hozzájárul a politikai viszonyok közjogiasìtásához. Az alkotmány folyamatosan megvalósìtandó, értelmezett és továbbfejlesztett jogi norma. Ennek a folyamatnak a résztvevői a törvényalkotó, az államfő, a kormány, az alkotmánybìróság, a bìróságok és a közigazgatási hatóságok. Természetszerű, hogy az értelmezés szereplői a politikai pártok és nem utolsósorban az alkotmányjog-tudomány is, ezen belül újabban a jog-összehasonlìtás. Az alkotmányt a jogi kultúra legsajátosabb termékének is tekintik. E megközelìtés szerint az alkotmány nemcsak jogi szöveg, amelyet a jogászok régi és új szakmai szabályokkal értelmeznek, hanem a nép önkifejezésének eszköze, kulturális örökségének tükre és reményeinek alapja is. Hangsúlyozzák az alkotmány szerepét a társadalom értékrendjének kifejezésében és befolyásolásában. 10 Az alaptörvény kifejezi a demokratikus államrend lényegét és meghatározza annak intézményi formáit, a jogállamiság követelményeit, az alapjogokat és azok garanciáit, a közhatalom céljait, eszközeit, szervezetét és korlátait. Az alkotmány deklarálja az állam szociális funkcióit, szabályozza a társadalmi viszonyokba történő beavatkozás feltételeit, mértékét és módját, ezzel segìti a társadalmi béke és igazságosság érvényesülését. Számolni kell tehát azzal, hogy az érdekek egyeztetése, a szolidaritás elve, az esélyegyenlőség és a szociális biztonság követelménye a modern alkotmányt a hagyományos közjogi kategóriák világából egy új dimenzióba emeli. Korunkban az alkotmánynak mint új társadalmi szerződésnek kell az egyén, a társadalom és az állam viszonyát szabályoznia. Az alkotmány nemcsak jogi alapnorma, hanem egyben társadalmi norma is, amely segìti az egyén szocializációját, polgárrá válását A demokratikus alkotmány tartalmi összetevői A történeti áttekintés után kìsérletet tehetünk a demokratikus alkotmány definiálására. A klasszikus tömörségű megfogalmazás helyett az alkotmány konkrét tartalmát és funkcióit kifejező meghatározásra törekszünk. Az alkotmány széles körű társadalmi megegyezést kifejező alaptörvény, amely: legalizálja a politikai rendszert és az állami főhatalmat (legitimációs funkció); 6

19 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA jogilag megfogalmazza a társadalom gazdasági és politikai berendezkedésének alapintézményeit (deklaratìv funkció); védi a társadalmi rendet, a tulajdon és a vállalkozás szabadságát, a politikai intézményeket (védelmi funkció); megállapìtja az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogait, politikai és szabadságjogait, azok korlátait és jogi biztosìtékait (alapjogok biztosìtása); biztosìtja az állampolgárok egyenjogúságát (diszkrimináció tilalma); szabályozza a kormányzás szervezetét, a kormányzati szervek feladatait, hatáskörét és felelősségét (kormányforma); megállapìtja a közigazgatás funkcióit, szervezetét és törvényességi felügyeletét (közigazgatás); biztosìtja a helyi és területi önkormányzatok önállóságát, a helyi közösségek működését (helyi autonómia); szabályozza a bìrósági szervezet felépìtését, garantálja a bìrói függetlenséget és megállapìtja a törvényesség érvényesülésének biztosìtékait (igazságszolgáltatás); meghatározza az alkotmány megtartásának jogi biztosìtékait (az alkotmányosság védelme); megerősìti a nemzetközi jogi szerződések és az államok közötti együttműködés alapelveinek tiszteletben tartását, kinyilvánìtja az államterület sérthetetlenségét és rendelkezik a felségjelvényekről (szuverenitás) AZ ALKOTMÁNYOSSÁG KÖVETELMÉNYEI Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Az alábbiakban vázlatosan összefoglalt és a tankönyv későbbi fejezeteiben részletesen tárgyalt alkotmányossági eszmék megvalósulásának módja és mértéke országonként és időbelileg ugyan sok eltérést mutat, de ezek az eszmék lakmuszpapìrként alkalmasak a demokratikus fejlődés mérésére és az egyes alkotmányok összehasonlìtására. Az alkotmányos biztosìtékok az alkotmányossági eszmék érvényesülését szolgálják. Rendeltetésük az, hogy az alaptörvény normái ne maradjanak csupán ünnepélyesen deklarált tételek (fiktìv vagy nem realizált alkotmány) A népszuverenitás elve és a népképviselet A népszuverenitás a feudális államrend eszmei alapjaival szemben forradalmi jellegű követelmény volt. Eszerint az állami főhatalom forrása a nép, ami egyet jelent a közhatalomban való széles körű választópolgári részvétellel, a képviseleti és a közvetlen demokrácia intézményeinek működésével. A népszuverenitás elvéből következik a rendi képviselet felszámolása, a népképviseleti szervek demokratikus választások útján való létrehozása és az államszervezet élén való elhelyezése. A demokratikus rendszer biztosìtja a pluralizmus érvényesülését, a társadalomban megjelenő különböző érdekek kifejezésének és képviseletének a lehetőségét. Ennek alapján a népszuverenitás akkor valósul meg, ha széles körű a választójog, ha a képviseleti szervekben a különböző politikai irányzatok, a csoportérdekek, a helyi közösségek érdekei, nemzetiségi, foglalkozási érdekek kifejeződhetnek, ütközhetnek és hathatnak egymásra A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve Ez az alkotmányos alapelv történetileg az önkényuralom kizárására irányult. A hatalmi ágak elválasztása a kormányzás szervezetének és hatáskörének alkotmányos meghatározása. Lényeges eleme a hatalmi ágak közötti kölcsönös függőség, ellenőrzés, amelyek ellensúlyként és fékként működhetnek a mechanizmusban. A demokratikus alkotmányok ezt az elvet követik, bár a hatalmi ágak közül rendszerint valamelyik szerv meghatározó szerepe érvényesül. 12 A törvényhozás jogköre és néhány privilégiuma a legfelsőbb képviseleti szervet a hatalmi ágak egyensúlya mellett is első helyre sorolja. A parlament részére biztosìtott kizárólagos hatáskör például a költségvetés meghatározása, a hadsereg létszámának megállapìtása, felhasználása az ország határain kìvül. 7

20 1. AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA A törvények uralma, a jogállam megvalósítása A polgári alkotmányok alapvető követelménye a törvényesség biztosìtása, ennek érdekében alkotmányos intézmények létesìtése (alkotmánybìráskodás, ombudsman, közigazgatási bìróság). A polgári alkotmányosság eszmekörébe kell sorolni az alkotmány alaptörvényi jellegének követelményét (alakilag is különleges törvény, módosìtásának szabályai szigorúbbak, mint az egyszerű törvényé) Az egyenjogúság elve Az egyenjogúság a törvény előtti egyenlőséget jelenti. A polgári társadalom jogegyenlőségének kritikája szerint ez azonos a társadalmi egyenlőtlenségek konzerválásával, a gazdaságilag erősek helyzetének megvédésével. A legújabb demokratikus alkotmányok ezért az egyenjogúságon túl már felvetik a szolidaritás elvét, az állami szociálpolitika szükségességét és a gazdaság forrásainak igazságos, a társadalmi rendeltetésnek megfelelő felhasználását is. Az egyenlőség és a szabadság, különösen a tulajdon szabadsága ellentétben állnak egymással. Ezt az ellentmondást a pozitìv diszkriminációval, az esélyegyenlőség biztosìtásával próbálják az alkotmányok feloldani. Ugyancsak kiegyenlìtő elv a gazdasági erővel arányos közteherviselés követelménye Az emberi jogok deklarálása A polgári alkotmányosság követelményei sorában rendkìvül fontos helyet foglal el az emberi jogok deklarálása, amely nem korlátozódhat az egyetemesen elismert alapvető erkölcsi-politikai eszmék ünnepélyes kinyilatkoztatására, hanem olyan általános alkotmányos jogelveket jelent, amelyeket a törvényalkotás a konkrét szabályozás során alkalmazni köteles, és ezek érvényesülése ellenőrizhető AZ EURÓPAI ALKOTMÁNYFEJLŐDÉS MAI IRÁNYAI Az alkotmány tartalmi, alaki követelményei és funkciói, valamint az alkotmányossági eszmék összefoglalhatók ugyan általános érvénnyel, de minden alkotmány egy adott társadalom produktuma, a konkrét történelmi helyzet, a politikai-uralmi rendszer, benne a politikai kultúra, a jogi műveltség (jogi tradìciók, a jogintézmények fejlettsége, a jogtudomány eredményei), végül az érvényesülő nemzetközi hatások eredménye. Az alkotmányok magukon viselik a megalkotásukkor uralkodó politika jegyeit, kifejezik jogilag védett értékeit. Nemcsak tükrözik a konkrét társadalmi feltételeket, hanem védik és erősìtik a társadalom pozitìvnak ìtélt létfeltételeit, rangsorolják a közösségi szükségleteket, ehhez igazìtják a közhatalom feladatait. Az alkotmány politikától való függésének kiemelése leginkább a francia alkotmányfelfogásban jelenik meg. Duverger szerint az alkotmány egyre inkább a politika joga lesz, függetlenül attól, hogy ezt az alkotmány szövege tartalmazza-e vagy sem. 14 Az európai polgári demokráciák köztük 2004 óta Magyarország is a gazdasági, illetőleg a szorosabb politikai együttműködést a huszonhét államot tömörìtő Európai Unió (EU) keretében szervezik. Még szélesebb körű a részvétel az emberi jogok védelmét szolgáló Európa Tanácsban, amely 1990-ben megnyitotta kapuit a demokratikus átalakulás útjára lépett volt szocialista országok előtt is. Ezzel megkezdődhetett az európai emberi jogi szerződés fokozatos kiterjesztése ezekre az országokra is. 15 Végül idetartozik még az ún. helsinki folyamat, az EBESZ egész Európát átfogó, az enyhülést, a leszerelést, a konfliktusok békés megoldását és az emberi jogok érvényesülését szolgáló együttműködés kereteinek megteremtése. (Az EBESZ-nek tagja az USA és Kanada is.) Ebben a nemzetközi környezetben Európában szinte általános jelenség az alkotmányok demokratikus tartalmú modernizációja. A részleges alkotmányreformok körét túllépő alkotmányrevìziók vagy teljesen új alkotmányok születtek, amelyek egyes esetekben forradalmi jellegű átalakulást jelentettek (Spanyolország, Portugália), más esetekben az evolúció útján érlelt változtatásokat fejeznek ki (Belgium, Görögország, Olaszország, Svájc). Az európai alkotmányok összehasonlìtó elemzéséből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A legújabb alkotmányok nem korlátozódnak a társadalmi fejlődést követő, az eredményeket megerősìtő deklarációkra és a politikai rendszer legitimációjának biztosìtására. Az alkotmányok meghatározzák az államiság rendeltetését, társadalmi célokat fogalmaznak meg, és arra törekednek, hogy az alkotmány hatékonyan segìtse a megszabott feladatok végrehajtását. 8