Az észlelés alapjai 6. ÉSZLELÉS ÉS ÉRTELMEZÉS. 3.1.Az érzékelés. Az érzékelés Az érzéki modalitások. Az érzéki modalitások

Átírás

1 Az észlelés alapjai Érzékelés, észlelés, felismerés, top down, bottom up feldolgozás, leképezés és konstrukció. Az érzéki modalitások reprezentatív funkciói. 6. ÉSZLELÉS ÉS ÉRTELMEZÉS. Az érzéki modalitások 3.1.Az érzékelés Érzékszerveink befogadnak: 1. kognitív értékkel rendelkező hatásokat: Elektromágneses hullámokat: ezek fény és hő ingereket keltenek Kémia hatásokat: ezek íz és szagingereket keltenek. Mechanikai hatásokat: tapintási ingerek, testhelyzet, egyensúly érzékelés a belső fülben ( a gravitáció gradiensének érzékelése.) Hanghullámokat (gázokban és folyadékokban terjedő rezgéseket): ezek hallásingereket keltenek. Idő és térérzékelési ingerek 2.Kognitív értékkel nem rendelkező hatásokat: a mágneses térerősség hatása: rossz közérzetet, fejfájás idézhet elő. Az érzékelési tartományon kívüli hatások (pl. Röntgen sugárzás, infra és ultrahangok): ezek nem informálnak eredetükről: pl földrengés, stb. A légköri ionkoncentráció változása: rossz közérzetet okozhat, de nem teszi előreláthatóvá az időjárást. Az érzékelés Az érzékelési depriváció : Kísérleti helyzetben előállított érzéki benyomás hiány állapota az agy súlyos működési zavarához vezetett. Az un. ingerszegény környezet okozta problémák ( börtön, magánzárka, hospitalizáció, elmagányosodás, izolációs kamra, stb. ) társadalmi hatásai. Az érzékelés túlterheltségének problémái: Túl sok, vagy sokféle inger egyidejű hatása nemcsak az érzékszervekben, de az agyi tevékenységben is károsodást okozhat. Ingertúlterheltség : pszichológiai, pszichiátriai, szociális következmények.(depresszió, agresszió, irracionalitás, hárítás, miszticizmusba menekülés) Az érzékelés 3.2. Az érzéki modalitások A szubliminális (nem tudatos) érzékelés: Az érzékelhető, de túl gyenge vagy túl rövid ideig tartó ingerhatások (pl. rövid időre felvillanó képek, hangok) komoly problémákat vetnek fel kognitív értékük és főleg tudatosíthatóságuk kérdésében.(eysenck Kean) A kommunikáció és főleg a reklámozás területén különösen fontos, tanulmányozandó problémákat okoz.(manipulációs lehetőség?) Az un. extra szenzoriális érzékelés (percepció, ESP) kérdése: Tudományosan nem elfogadott, sokat vizsgált és vitatott kérdés, hogy van e: telepátia, prekognició, gondolat átvitel, stb., vagyis érzékszerveken kívüli, kognitív értékű érzékelés. Az ezzel foglalkozó kutatásokat a parapszichológia körébe utalják. (Ál tudománynak tekintik. V.ö: Kutrovátz Láng Zemplén: A tudomány határai, 2008.) Látás (vizuális érzékelés): domináns az embernél fokális és periférikus (a hallgatólagos integráció Polányi Mihály) színérzékelés (szín konstancia) térérzékelés (binokuláris látás) mozgásérzékelés alak, forma érzélés Hallás (auditív érzékelés): térérzékelés (binaurális észlelés) szelektív idő, sorrend észlelés (zene, dallam észlelés, hangmagasság) mozgásérzékelés (közeledés távolodás) egyensúly, gravitációs gradiens 1

2 Érzéki modalitások Az érzéki modalitások kooperációja Tapintás (haptikus, taktilis érzékelés): alak, forma érzékelés anyag minőség érzékelés hő érzékelés Izlelés, szaglás: anyag minőség (kémiai, fizikai) hő érzet alak, forma érzékelés feromon hatások A modalitási információk kombinálása, az észlelés létrejötte: A modális érzetek együttes fellépése és együtt járása indítja el az észlelési ciklust és hozza létre a sémákat, az észleleteket. Ez a tanulási folyamatban vésődik be.(pl. a szemlencse által szolgáltatott fordított kép talpra áll, Stratton kísérlet) A memória tárolja. (Az anticipáció lehetősége előáll.) A Molyneux probléma. Kulturálisan jóváhagyást vagy szankcionálást von maga után. Már a bevésődés során. A nyel is rögzíti. A modalitások együttműködésének problémái: A különböző érzet modalitások nem illeszkednek a bevésődött sémába (pl. Alice Csodaországban, szoprán hangon éneklő férfi). A modalitási információk ellentmondanak egymásnak (pl. töröttnek látszó evező, lehetetlen tárgyak ábrái, Escher, Piranesi festményei, hologrammok, ktérértelmű ábrák: kacsa/nyúl, lásd függelék) Az érzéki modalitások ismeretelméleti problémái Az érzéki információk kombinálása, az észleleltek létrehozása konstruktív és kontextus függő folyamat, amelyet a figyelem (intenció) irányít. A szelekció: a különböző modalitásokban létrejövő érzetek már egy kiválasztási (szelektív) folyamat eredményei. Pl. nagy zajban is tudunk a partnerre figyelni. ami fontos, azt meghalljuk/meglátjuk a Föld forgását nem érzékeljük, a hintáét igen. A szelektív észlelés nem biológiailag adott (csak a lehetősége, de belül van az érzékszervek működésén), hanem társadalmilag, a tanulás (beállítódás), gyakorlás és a kollektív számonkérés eredményeképpen. Pl. Az anomális kártya kisérlet (Bruner Postman) a szupernova észlelés Kínában, hiánya Európában (Kuhn: A tud.forr.) A modalitások ismeretelméleti problémái A projekció: nemcsak azt nem észleljük, amit lehetne, de nem fontos számunkra, azaz szelektálunk, hanem olyasmit is észlelünk, ami viszont nincs úgy, ahogy észlelni véljük. Ezt projektív érzékelésnek, észlelésnek nevezhetjük. Pl.: csillagképek, perspektivikus ábrák arc sémák (lásd az előadás anyag függelékében) Hold illúzió, taktilis és auditív illúziók A tudás nyomán eltűnő és megmaradó illúziók problémája. ( Hold, Müller Lyer, arcok, Ames szoba) A beállítódás : tanulás, a kulturális elvárás hatása: A paradigmatikus észlelés (Kuhn) A hallgatólagos tudás szerepe (Polányi) A diszkrimináció (szín, térbeli, részlet érzékelés) növekedése A modalitások ismeretelméleti problémái 3.3. A modalitások és a kultúra Az érzékelés és észlelés kritikai értékelése a tudományos megismerésben: 1. A naiv köznapi és tudományos (Arisztoteliánus) tapasztalat korai kritikája: Kopernikusz:nem a Nap kel fel, a Föld forog Galilei: a torony argumentum : a kő nem egyenes mentén esik le a torony tetejéről (a mozgás első relativitási elve) 2. A későbbi kritikák: az un. szemléletesség elvének elutasítása: A nem euklideszi geometria, a 3 nál több dimenziós téridő a kvantumelmélet világa, a szilárd testek eltűnése, stb. A logikai pozitivista un. érzet adat elmélet tarthatatlansága: A Bécsi Kör által feltételezett tiszta, végső, megbízható, fundamentális érzékletek nem létezhetnek a modalitások kooperációja, az érzékelés kiküszöbölhetetlen biológiai és társadalmi meghatározottsága (szelektivitás, projektivitás) miatt (V.ö: Tud. fil. szöv.gyűjt.) Az észlelés meghatározottságai: Minden modalitásban : csak részben biológiai: veleszületett pl. frekvencia tartomány pl. színvakság jórészt társadalmi kulturális: tanult. Néhány példa erre a kulturális antropológia és tudománytörténet szerint: a szín diszkrimináció és terminológia jelentős eltérései (navajok) hang diszkrimináció zenészeknél szelektív látás (Darwin gályája, a 11.századi szupernova, anomális kártyák, Röntgen esete) térérzékelés: rejtett dimenziók kulturális különbségek a közel ség észlelésében. (A polinéz halászok térképe ). 2

3 Kérdések és függelék Kérdések: 1. Hogyan érintik az érzékelés említett problémái az észlelés realista elméleteinek tarthatóságát? 2. Melyik fajta realista elmélet ellen és melett szólnak érvek ezek után? 3. Milyen tényezők biztosíthatják az észlelések veridikus voltát? Kulturális emlékezet A memória művészete Már az ókorban megkülönböztették a természetes és a mesterséges (mesterség/művészet révén tökéletesített) emlékezetet A mesterséges memóriának vagy a memória művészetének az a lényege, hogy elképzelünk egy épületbelsőt, és ebbe a képzeletbeli térbe elhelyezzük a megjegyezni kívánt dolgok képeit (vagy a megjegyezni kívánt szavakra utaló képeket) abban a sorrendben, amelyben fel akarjuk őket idézni (pl. egy elmondandó szónoklat témáinak, érveinek sorrendjében) A képek összetettek is lehetnek, ahogy az alábbi példa mutatja, de mindenképp meglepőnek, szokatlannak kell lenniük Példa (Rhetorica ad Herennium): Egy ügyvéd meg akarja jegyezni egy eset körülményeit, amelyben a vádlottat azzal gyanúsítják, hogy az örökségért megmérgezett valakit. A képen az áldozat fekszik az ágyon, a vádlott mellette ül, jobb kezében egy kupa, bal kezében táblák és egy kos heréi. A kupa a mérgezésre emlékeztet, a táblák az örökségre, a herék pedig homonímia révén (testes = herék, tanúk) arra, hogy az esetnek voltak tanúi F.C. Bartlett kísérletei Frederick C. Bartlett ( ) angol pszichológus híres emlékezettel kapcsolatos kísérleteiben a résztvevőknek képeket ill. történeteket kellett emlékezetből felidézniük változó idő elteltével különböző időközönként többször mások által felidézettet felidézve Példa: Egy észak amerikai népmese memorizálása; mindegyik résztvevő kétszer olvasta el a történetet, az első felidézés 15 perccel követte az olvasást; a visszaemlékezés során a történet jelentősen lerövidül, elsősorban kihagyások révén; a kifejezések modernizálódnak, zsurnalisztikussá válnak (pl. családi kapcsolatokra hivatkozva, heves harc kezdődött ); a történet összefüggőbbé, következetesebbé válik, a hiányosnak tűnő részeket kiegészítik Vagy: egy afrikai maszkra emlékeztető rajzot kellett többször, lerajzolással felidézniük; minél távolabb volt időben egy visszaemlékezés, annál inkább hasonlított a maszk egy emberi arcra A séma Az emlékezést Bartlett kifejezésével a jelentésre törekvés vezérli, vagyis a [látott] minta összekapcsolása valamilyen kerettel vagy sémával ; az emberi arc pl. ilyen séma: a maszkot e séma hatására emberi arcként jegyezték meg A séma határozza meg, hogy mi fog feltűnni az észlelt tárgyon, majd ennek a kiugró részletnek megfelelően a séma ad értelmet az észlelt tárgy egészének. A séma szerveződése részint az egyén korábbi élményeitől, tapasztalataitól, ismereteitől függ, részint pedig kultúrájának sajátosságaitól Például az Angliába látogató szvázi törzsi vezetők számára legmaradandóbb élményt a forgalmat feltartott kézzel irányító rendőr jelentett a szvázik ugyanis feltartott kézzel üdvözlik egymást Minden korban, minden csoportnál s szinte minden témaváltozatnál javarészt a társadalom által szentesített értékekkel bíró tendenciák, érdeklődések és tények következménye az, hogy mi tűnik kiindulásként kiugrónak, s ezt követően mire emlékezünk. 3

4 Egyéni és kollektív emlékezet A közösen megélt eseményeknek csak töredéke marad meg a saját elménkben Az események egészének visszaidézéséhez szükségünk van azokra, akik velünk együtt élték át és a miénkkel megegyező perspektívából látták az eseményeket. M. Halbwachs szerint az események a maguk teljességében csak a kollektív emlékezetben élnek, de részleteiket is csak úgy tudjuk felidézni ha azonosulunk azzal a csoporttal melynek részeként a kérdéses eseményt átéltük. A régi diákjával találkozó tanár, bár részese volt ugyanazoknak az eseményeknek, képtelen élő emlékképekkel összekapcsolni a diák szavait, mert ő nem volt annak a csoportnak (az osztálynak) tagja, mely számára az esemény emlékezetes volt. Az egyéni emlékezet pusztán különféle kollektív emlékezetek metszéspontja azon csoportok emlékezete találkozik benne, mely csoportoknak az egyén visszaemlékezése pillanatáig tagja volt. Kommunikatív és kulturális emlékezet Jan Assmann (1938 ) német egyiptológus fogalmi megkülönböztetése Kommunikatív emlékezet: nemzedéken belül és nemzedékek között átadott személyes emlékek, tapasztalatok összessége; időbeli korlátait az egyszerre élő generációk száma jelöli ki, vagyis 3 4 generáció, tehát a mindenkori jelentől számítva év Kulturális emlékezet: a kommunikatív emlékezet időbeli határán túli eseményekre, tapasztalatokra vonatkozó emlékek összessége; összegyűjtésük, rendszerezésük és megőrzésük minden kultúrában erre szakosodott szakemberek (történészek, írnokok, bárdok, igricek) feladata A kommunikatív emlékezet spontán jelenség, a kulturális emlékezetet viszont tudatosan fenn kell tartani Identitás Jan Assmann az identitás három típusát különbözteti meg egyéni: az a minden kultúrában, minden mentálisan egészséges egyénben kialakuló meggyőződés, hogy ő mindenki mástól különböző, egyedi lény személyes: az egyénnek a társadalomban elfoglalt helyére vonatkozik kollektív: a társadalmi csoportok önmagukról kialakított képe, amellyel tagjaik azonosulnak A személyes identitás nem feltétlenül egyedi; a modern ember individualizmusa azt jelenti, hogy ez is egyedivé válik G. Simmel ( ) német szociológus szerint a modern individualizmus történeti előfeltétele az, hogy az egyén számos egymástól független társadalmi csoportnak legyen a tagja, vagyis egyszerre különböző társadalmi szerepeket töltsön be (pl. apa, belgyógyász, sakkversenyző stb.) Az így kialakuló identitás egyediségét az adja, hogy a csoporttagságok kombinációja egyénenként más és más 4

5 Emlékezet és identitás Identitás = azonosság; ez mindenek előtt azt jelenti, hogy az egyén azonos önmagával különböző időpillanatokban ( az vagyok, ki voltam ), és különböző társadalmi csoportokban / helyzetekben ( az apa, a belgyógyász, és a sakkversenyző ugyanaz a személy ) Az időbeli azonosság, vagyis a folytonosság, előfeltétele az emlékezet (klasszikus filmtéma: az amnéziás ember elveszíti személyes identitását, nem tudja,hogy kicsoda) A kollektív identitás lényege úgyszintén a folytonosság, az hogy a csoport önképének alapelemei ugyanazok ma, mint régen voltak Ezért a kulturális emlékezet az intézményesült, hosszabb ideig fennmaradó csoportok (vallási közösségek, szakmai közösségek, nemzetiségek, népek stb.) identitásának, összetartozásának az alapja Kulturális koherencia A kulturális emlékezet nem pusztán az identitás előfeltétele, hanem ahhoz is szükséges, hogy az adott kultúrában élők értsék egymást A kultúrának értelmes egészként kell nemzedékről nemzedékre reprodukálódnia; ezt jelenti a kulturális koherencia fogalma (Jan Assmann) az idegen, az utazó számára a újonnan megismert kultúra nem alkot értelmes egészet; idegenül hat, nem érti, hogy ki mit miért csinál a kulturális koherencia sérülését jelzi, hogy az öregek nem értik a mai világot vagy a mai fiatalokat A kulturális koherencia megteremtésének két legalapvetőbb eljárása az ismétlés és az értelmezés Az ismétlés biztosítja a kulturális emlékezet tartalmainak lehetőleg változatlan fennmaradását, az értelmezés pedig az érthetővé tételét A kulturális emlékezet két legfőbb hordozója a rítus és a szöveg; a kulturális koherencia ezeken keresztül jut érvényre Rítus és kulturális emlékezet Az év meghatározott napjain, az ünnepeken, újra és újra ugyanazokat a mozdulatokat végzik, ugyanazokat az eszközöket használva és ugyanazokat a szavakat kimondva ez a rítus A rítus alkotóelemeinek ugyanakkor jelentése is van, valamit elbeszélnek, megjelenítenek (pl. a kenyér és a bor a keresztény istentiszteletben Krisztus szenvedésére utal); a jelentés ugyan értelmezést igényel, de az értelmezés az ismétléshez képest másodrendű Assmann szerint, ha a kulturális koherenciát elsősorban rítusok biztosítják, akkor rituális koherenciáról beszélünk A rituális koherencia előnye, hogy a kultúra stabil reprodukcióját teszi lehetővé; kevéssé van kitéve az értelmezés bizonytalanságainak, a potenciális egyet nem értésnek, a kritikának Szöveg és kulturális emlékezet A kulturális koherencia alapszövegeken (szent szövegeken, klasszikusokon, nemzeti irodalmon, alapvető jogszabályokon stb.) keresztül is érvényre juthat Itt is megvan, mind az ismétlés, mind pedig az értelmezés összetevője, de itt az ismétlés (templomban, iskolában, bíróságon stb.) válik másodrendűvé az értelmezéshez képest Ha a kulturális koherenciát elsősorban szövegek (alapszövegek) biztosítják, akkor textuális koherenciáról beszélünk A szöveg az értelmezés révén sokkal rugalmasabban alakítható a változó körülményekhez, mint a rítus Ugyanakkor a textuális koherencia sokkal jobban ki van téve az értelmezés eltéréseiből, ill. az alapszövegek készletének változásaiból eredő konfliktusoknak, mint a rituális A kánon fogalma Az alapszövegek számának a megnövekedése, illetve az értelmezésükkel kapcsolatos konszenzus sérülése veszélyezteti a kulturális koherenciát Ekkor korlátozni kell az alapszövegek számát és rögzíteni kell értelmezésük helyes módját: ez a kánonképződés jelensége A kánon görög/latin kanna/canna = nád szóból ered; eredeti jelentése: építészetben használt egyenes oszlop, mérőléc, vonalzó Metaforikus jelentése (már az ókorban): minta, norma, szabály, előírás ill. mintaadónak, mértékadónak tekintett (pl. irodalmi kánon) vagy egyedül helyes (pl. bibliai kánon) alkotások összessége Jan Assmann szerint a fenti tág kánonfogalom mellett meg lehet határozni egy szűkebb kánonfogalmat is A szűkebb kánonfogalom az alapszövegek (és értelmezésük) korlátozásnak arra a radikális formájára utal, amely kizárja az alternatívákat, szemben a klasszikával, amely az alternatívákat csak másodrendűvé fokozza le 5

6 Hideg és forró emlékezés Claude Lévi Strauss (1908 ) francia antropológus megkülönböztetése szerint egyes társadalmak, sajátos intézményeik révén egyensúlyra, változatlan fennmaradásra hajlamosak ezeket nevezi hidegeknek mások pedig folytonos előrehaladásra, fejlődésre vannak hangolva ezek a forró társadalmak. Jan Assmann szerint ez e megkülönböztetés megfeleltethető a kulturális emlékezet két fajtájának is. Az egyik a változatlanra, a tipikusra, az állandóan visszatérőre emlékszik, a másik pedig az újra, a különlegesre, az egyszerire Egy társadalmon belül is lehetnek az emlékezéshez való viszonyuk szerint eltérő, hideg illetve forró intézmények; az előbbire jelentenek példát az egyházak vagy az iskolák, míg az utóbbira a tudományos kutatóintézetek vagy a gazdasági vállalatok Múlt és jelen Jan Assmann megközelítésében a mítosz olyan múltra vonatkozó tudás, amelyből kiindulva ill. amelyre hivatkozva egy csoport jelenbeli identitását és értékeit meghatározza A mítosz egy funkció; bármilyen múltra vonatkozó ismeretből (függetlenül attól hogy igaz e vagy sem) mítosz válhat, amennyiben így használják A mítosz hozzájárulása a jelen alakításához a mitomotorika A mitomotorika két fajtája: megalapozó: a múltra vonatkozó tudást ekkor a jelenbeli viszonyok helyességének, értelmességének, vagy akár szükségszerűségének igazolására használják kontraprezentikus: az emlékezés ekkor a jelenbeli viszonyok megkérdőjelezésének alapjává válik általában egy a jelen felett álló hőskorra vagy aranykorra hivatkozva Legitimáció és emlékezet A kulturális emlékezet fenntartása nemcsak a csoport hosszú távú fennmaradásának feltétele, hanem a csoporton belüli uralmi viszonyok fenntartásának is A hagyományos társadalmakban az uralkodó közvetlenül abból nyeri legitimitását, hogy emberemlékezet óta ősei uralkodnak az adott területen, akik ráadásul tetteikkel érdemesnek is mutatkoztak az uralkodásra Többek között ezért készíttetnek családfákat, krónikákat: őseik tetteinek feljegyzése saját uralmukat legitimálja, saját tetteik feljegyzése pedig leszármazottaik uralmát fogja alátámasztani A modern társadalmakban is számos uralmi viszonyt a hagyomány legitimál: pl. szülő gyerek viszony Sőt: megalapozó mítoszokra a modern demokráciáknak is szükségük van, még akkor is, ha a kormányok legitimációja nem közvetlenül a hagyományból, hanem a jogrendből következik Ugyanakkor a múlt bizonyos elemeinek elfelejtése ill. szándékos kitörlése a kulturális emlékezetből szintén hozzájárulhat az uralmi viszonyok fennmaradásához; pl. a sztálinizmusra vonatkozó tudás elhallgatása a háború utáni kommunista rendszerekben 6