Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a hyper IgM szindrómáról

Átírás

1 4. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1187 Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a hyper IgM szindrómáról Készítette: a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium BNO: D80.5 Betegségcsoport: Immunhiány megnövekedett immunglobulin M (IgM) mellett I. Alapvetõ megfontolások 1. A protokollok alkalmazási / érvényességi területe Felnõttkorra áthúzódó, vagy felnõttkorban diagnosztizált immunhiányos állapot, melyet megnövekedett IgM szint jellemez. Segítséget adhat a klinikai immunológus/allergológus szakorvosoknak a klinikai kép felismerésében és a diagnózis megállapításában. Felnõttkorú betegekben igazolt hiper-igm szindróma (HIGM) kezelésére is ad alapvetõ irányelveket. A szakmai protokoll az ebben a betegcsoportban fellelhetõ legerõsebb bizonyítékok figyelembevételével, hazai és nemzetközi irodalom és irányelvek alapján (1-6). 2. A protokollok bevezetésének alapfeltétele A hyper IgM szindróma diagnózisa. A betegek ellenõrzése és kezelése immunológiai centrumban szükséges, ahol teljesülnek a legmagasabb szintû betegellátás feltételei. A központok meg kell feleljenek az idevonatkozó szakmai minimumfeltételeknek. 3. Definíció A hyper IgM szindróma (HIGM) lényege, hogy antigénstimulációt követõen az IgM-et termelõ B-limfociták nem képesek IgG, IgA és IgE immunglobulinokat termelõ B-sejtekké (plazmasejtekké) differenciálódni. Ennek következtében a szérum IgM szint emelkedett, míg az IgG és IgA alacsony. A B-sejt érés és differenciálódás során a centrum germinativumok sem alakulnak ki Kiváltó tényezõk: A HIGM szindrómának primer (genetikai) és szekunder (szerzett) formáját különítik el. A szekunder HIGM szindróma kialakulásában veleszületett rubeola, tumor és antiepileptikumok szerepelhetnek. A primer-genetikus HIGM szindrómának a pathomechanizmus alapján több altípusa ismeretes: CD40L, CD40 génmutáció, valamint az aktivált B-sejtek differenciálódásához szükséges enzimek genetikus funkciózavara (AID, UNG, NEMO deficiencia). A leggyakoribb forma a HIGM1 típus: Az aktivált CD4+ T limfociták CD40 ligandja (CD154) segíti elõ a T-B sejt interakciót, azaz a CD40L-CD40 kapcsolódást, ami meghatározó szerepû a B sejtek ellenanyag termelésében. CD40L defektusban a B sejtek antitesttermelésében nem következik be IgM-IgG izotípus váltás Kockázati tényezõk: A családban már elõforduló veleszületett immunhiány felhívhatja a figyelmet a betegségre. 4. Panaszok / Tünetek / Általános jellemzõk A panaszokat az ismétlõdõ fertõzések jelentik. Visszatérõ, vagy különösen elhúzódó láz, gyakran jelentkezõ felsõlégúti gyulladások, tüdõgyulladás, gyengeség, fáradékonyság jellemzõ. A klinikai tünetek között náthás tünetek, fülfájás, torokfájás, köhögés, gennyes köpetürítés, illetve hasmenés, étvágytalanság, fogyás jellemzõ. 5. A betegség leírása 5.1.Érintett szervrendszer(ek): A betegség klinikailag hasonló a közönséges variábilis immundefektusra (CVID). A kórképben gyakoriak a virális és a visszatérõ bakteriális etiológiájú fertõzések (Pneumocystitis jiroveci (carinii) pneumonia). A HIGM betegek több mint felében észlelt krónikus hasmenés Criptosporidium, Giardia lamblia, Salmonella vagy Entamoeba histolytica fertõzés következménye. Az esetek 10 %-ban a rheumatoid arthritishez hasonló megjelenésû polyarthritis alakul ki. A betegség

2 1188 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 4. szám hajlamosít anaemiára, thrombocytopeniára, autoimmun neutropeniára. Sclerotizáló cholangitis, hepatitis B és C vírusertõzések gyakorta vezetnek fulmináns májcirrhosishoz. Klinikailag jellegzetes a száraz, érdes bõr, a ritka hajzat, a verejtékmirigyek hiánya, valamint a metszõ-és rágófogak kónuszos alakja Genetikai háttér: A hyper IgM szindróma öröklésmenete változó, a legtöbb esetben X kromoszómához köthetõ, de autoszomális recessziv öröklésmenet is elõfordul. A CD40L deficiencia a HIGM szindróma 1-es, az X kromoszómához kötötten öröklõdõ, míg a CD40 deficiencia a HIGM szindróma 3-as, autosom recessziv formáját mutatja Incidencia / Prevalecia / Morbiditás / Mortalitás Incidencia: pontos felmérések az amerikai és az európai populációban nincsenek. Prevalencia: A betegség elõfordulási gyakorisága 0,6-3 / 1 millió, a betegek %-a férfi. Morbiditás: A morbiditást a visszatérõ és krónikus sinusitisek, pulmonalis betegség okozza, a bronchiectasia, krónikus hasmenés, ami cachexiához vezet, neurológiai tünetek, meningitis, valamint a malignomák kialakulása, ami rendszerint lymphoma vagy a gastrointestinalis rendszer adenocarcinomája. Mortalitás: Az Európai Immunhiányos Regiszterben a túlélési arány 20 %, ami hasonló az X-hez kötött (Bruton) agammaglobulinaemiához Jellemzõ életkor: A HIGM szindrómát az esetek többségében egy éves kor körül diagnosztizálják. HIGM szindrómára gyanús, ha a fél egy éves kor körüli fiúgyermeknek sinopulmonalis fertõzése van, krónikus hasmenéssel. A betegek egy része eléri a felnõtt kort, amikor is a kezelése már belgyógyász immunológushoz tartozik Jellemzõ nem: A betegek %-a férfi 6. Gyakori társbetegségek Krónikus cholangitis, cirrhosis gyakori. Neurológiai eltérések: kognitív funkciózavar, ataxia, hemiplegia, enterovírus vagy cytomegalovirus okozta meningoencephalitis. Nagy a malignitás veszélye: lymphoma kialakulásával lehet számolni, a máj és az epeutak betegsége cirrhosist okoz. A hasmenést és a cholangitist Cryptosporidium fertõzés okozza. II. Diagnózis 1. Diagnosztikai algoritmusok Lymphadenomegalia és splenomegalia idõsebb gyerekekben vagy felnõttekben. Nyelv és perirectalis fekélyek gyakoriak. A betegekben magas az IgM szint. 2. Anamnézis Családi anamnézis: célja a genetikailag örökölhetõ, a család több tagján létrejöhetett betegségek kiderítése. Régebbi betegségek: A gyerekkori betegségek felõl kell érdeklõdni (Pl. scarlát, diphteria, és ha volt, az esetleges komplikációkat is meg kell kérdezni (otitis, nephritis, carditis). Védõoltások ideje, szûrõvizsgálatok, részesült-e már sebészeti kezelésben, milyen gyógyszereket szedett általában. Voltak-e korábban gyakori fertõzései, melléküreg, fülgyulladás, hasi panaszok, hasmenés, allergiás tünetek, asthmás panaszok. Jelen panaszok: volt-e gyakori gyerekkori fertõzése, milyen életkorban kezdõdtek, milyen elõzetes gyógyszereket kapott, volt-e kórházban és mi miatt. Kiegészítõ kérdések: étvágy, hízás, fogyás, székelés-széklet, vizelés-vizelet, látás, hallás, szédülés, fejfájás, idegesség, alvás, munkabírás, szedett gyógyszerek, túlérzékenységi reakció.

3 4. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY Fizikális vizsgálatok Bõr, nyálkahártyák, szájüreg, garat Nyirokcsomók Mellkasi szervek (szív, tüdõ) Has, hasüregi szervek (máj, lép) Mozgásszervek 4. Kötelezõ (minimálisan elvégzendõ) diagnosztikai vizsgálatok (1-6), (III) Elsõdleges: A szérum IgM szint emelkedett, az IgG és az IgA szint azonban jelentõsen csökkent vagy nem is mérhetõ Laboratóriumi vizsgálatok Immunglobulin szint mérése: magas IgM szint, alacsony IgG és IgA Sejtfelszíni analízis: CD40L hiány: HIGM szindróma 1 CD40 deficiencia: HIGM szindróma 3 Teljes vérkép, kvalitatív vérkép Májfunkciók Gyógyszerek, amelyek befolyásolhatják a laboratóriumi eredményeket Nem ismert Betegségek, amelyek befolyásolhatják a laboratóriumi eredményeket Nem ismert 4.2. Képalkotó vizsgálatok Mellkas felvétel Melléküreg felvétel (chronikus sinusitis) CT MR 4.3. Egyéb Légzésfunkciós tesztek károsodása Bronchoscopia Endoscopia: gyulladásos bélbetegség kizárására 5. Kiegészítõ diagnosztikai vizsgálatok (1-6, III) Nyirokcsomó biopszia: Reaktív lymphoid hyperplasia, a germinalis centrumok hiánya 6. Differenciál diagnosztika (1-6) (III). Agammaglobulinaemia Bruton agammaglobulinaemia Common variable immunodeficiency Súlyos kombinált Immundeficiencia Csecsemõkori átmeneti hypogammaglobulinaemia III. Kezelés III/1. Nem gyógyszeres kezelés III/2. Gyógyszeres kezelés (1-6) (III) 1. A megfelelõ egészségügyi ellátás szintje Az HIGM szindrómás beteget immunológiai centrumban kell kezelni, ahol megfelelõ labordiagnosztikai háttér mellett a beteg megfelelõ belgyógyászati és immunológiai szakellátást kap 2. Speciális ápolási teendõk HIGM szindrómás beteget védeni kell az opportunista infekciótól.

4 1190 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 4. szám 3. Ajánlott gyógyszeres kezelés A fertõzések erélyes, célzott és tartós antimikróbás kezelése Intravénás Ig (IVIG) kezelés indikációja HIGM szindrómában relatív, a fertõzések halmozódása esetén azonban, különösen az õszi-téli hónapokban jó hatású a 3-4 hetente adott mg/tskg IgG. HIGM 1 szindrómában: vérképzõ-õssejt transzplantáció Krónikus neutropenia: G-CSF Krónikus ekcéma kezelése. Lokális kortikoszteroid készítmény 3.1. Kontraindikációk nem ismert 3.2. Lehetséges jelentõs interakciók nem ismert 4. Kiegészítõ / Alternatív gyógyszeres kezelés Antimikróbás kezelés Köptetõk Lokális kortikoszteroid Multivitaminok 5. Terápiás algoritmusok Antibiotikum IVIG G-CSF Antibiotikum profilaxis Trimetoprim-sulfonamid csökkenti a Pneumocystis jiroveci okozta pneumonia kialakulását. IV. Rehabilitáció V. Gondozás 1. Rendszeres ellenõrzés 3-6 havonta immunglobulin szintek ellenõrzése, Hasi UH- máj lépnagyság megítélése Rendszeres immunológiai kontroll malignus tumor kizárására Neutropenia ellenõrzése Pulmonológiai gondozás - bronchodilatator kezelés Egyéb autoimmun betegségek, mint immunkomplex nephritis, kizárása Májkárosodás esetén transzplantáció mérlegelése 2. Megelõzés Hideg, fertõzésre hajlamosító környezet kerülése javasolt 3. Lehetséges szövõdmények Felsõ és alsó légúti infekciók Sinusitis Bronchitis Pneumónia Malignitás 3.1. szövõdmények kezelése Antibiotikum profilaxis Expectorans

5 4. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY Kezelés várható idõtartama/prognózis Életen át tartó folyamatos ellenõrzés Retrospektív felmérések alapján a túlélés 20 %. A szakmai protokoll érvényessége: december.31. VI. Irodalomjegyzék 1. Maródi L. Primer immundefektusok. In: Petrányi Gy. (szerk), Klinikai Immunológia. Medicina, Budapest, 2000, pp Ochs HD, Smith ECI, Puck JM: Primary immunodeficiency diseases. Oxford. University Press, Erdõs M, Maródi L: Fertõzések etiopatológiája veleszületett immunglobulin-defektusokban. Családorvosi Fórum, 2005;2: Rich RR (ed). Clinical Immunology. Mosby Elsevier, Third Edition, Park LC. X-linked immunodeficiency with hyper IgM; 6. National Guideline Clearinghouse: Practice parameter for the diagnosis and management of primary immunodeficiency; htpp:// VII. Melléklet Az érintett társszakmákkal való konszenzus: Gyermekgyógyászat immunológia szekció Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az IgA hiányról Készítette: a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium BNO: D80.2 Betegségcsoport: Immunglobulin A (IgA) szelektív hiánya I. Alapvetõ megfontolások 1. A protokollok alkalmazási / érvényességi területe Veleszületett IgA antitest hiányos, felnõttkorú betegek kivizsgálása és kezelése. A szakmai protokoll az ebben a betegcsoportban fellelhetõ legerõsebb bizonyítékok figyelembevételével, hazai és nemzetközi irodalom és irányelvek alapján (1-6). 2. A protokoll bevezetésének alapfeltétele Az IgA hiány diagnózis megállapítása. Az IgA hiány az antitest hiánnyal jellemezhetõ kórképek legenyhébb formája, felismeréséhez immunglobulin szint meghatározást végzõ laboratórium elégséges, de a betegek immunológiai decentrumban, szükség esetén centrumban történõ ellátása és követése feltétlenül ajánlott. E központok meg kell feleljenek az idevonatkozó szakmai minimumfeltételeknek.

6 1192 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 4. szám 3. Definíció A szelektív IgA hiány a specifikus adaptív immunitáson belül a B sejtek primer defektusát képezi. Szelektív IgA hiányról akkor beszélünk, ha a szérum IgA szint alacsonyabb, mint 0,05g/l. A szérum IgA hiányhoz szekretoros IgA hiány is társulhat. Az IgA hiány gyakran együtt jelentkezik az IgG2 alcsoport deficienciával. Szelektív IgA hiányos betegekben gyakori az allergiás és az autoimmun betegségek elõfordulása. Részleges IgA hiányról beszélünk akkor, ha IgA kimutatható a szérumban, de a standard deviáció alsó értéke (SD) a normál, korhoz viszonyított átlagérték alatt van Kiváltó tényezõk: In vitro a B sejtek nem differenciálódnak IgA pozitív plazmasejtekké. Az IgA hiányát az magyarázhatja, hogy az IgM-IgG váltást nem követi az IgG-IgA átkapcsolás ( switch ). Másik feltevés, hogy a betegek B limfocitái képesek ugyan IgA-t szintetizálni, de funkciózavar miatt az immunglobulinok sejthez kötötten maradnak és nem jutnak a szérumba Kockázati tényezõk: Környezeti tényezõk, gyógyszerek, vagy infekciók okozhatnak IgA csökkenést, ez a forma azonban az esetek többségében reverzibilis. A szelektív IgA hiányos esetek többsége sporadikus, de családi halmozódást is megfigyeltek. Az IgA hiány gyermekkorban gyakran csak átmeneti, a betegekben néhány év eltelte után megindulhat az IgA immunglobulin izotípus termelése. Epilepsziás, rheumatoid arthritises és Wilson kóros betegekben a difenilhidantoin-, a sulfasalazin- és a D-Penicillamin kezelés reverzibilis IgA hiányt okozhat. Az IgA hiány társulhat congenitális rubeolával, strukturális kromoszóma anomáliákkal és egyéb immundeficiens állapotokkal. 4. Panaszok / Tünetek / Általános jellemzõk Panaszok: A legtöbb, szelektív IgA hiányos beteg panaszmentes. Tünetek: A betegek túlnyomó többsége tünetmentes. Tünetes esetekben a legyakoribbak az infekciók: visszatérõ sinopulmonalis fertõzések, légúti fertõzések. Emellett jelentkezhetnek gastrointestinalis tünetek, ételallergia, és más atopiás betegségek, allergiás conjunctivitis, rhinitis, asthma. Általános jellemzõk: krónikus légzõszervi betegségek, gastrointestinalis tünetek, allergia, urticaria, atopiás ekzéma. 5. A betegség leírása 5.1. Érintett szervrendszer(ek): A szelektív IgA hiányos betegek 80%-a tünetmentes, de recidiváló légúti, húgyúti virális és bakteriális fertõzések, allergiás betegségek, ételallergia, atopiás betegségek, rhinitis, asthma, autoimmun betegségek (rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus) gyakrabban fordulnak elõ, mint normális IgA szint mellett. Gastrointestinalis betegségek, hasmenés, vagy felszívódási zavar elõfordulhat. Felnõttekben IgA hiányos állapotban megnõ a carcinoma, elsõsorban a gyomor és colon adenocarcinoma vagy a lymphoma veszélye Genetikai háttér: A humán 6-os kromoszómán lokalizálódó MHC komplex összefüggését az IgA hiánnyal több tanulmány támasztja alá. HLA-A1,-B8,-DR3; HLA-B57,-SC61, -DR7; és a HLA-B44,-FC31, DR7 IgA hiányra hajlamosító genetikai hátteret jelentenek. A nem MHC gének közül a kostimulátor molekulákat és a B-sejt aktiváló faktort (BA) kódoló gének mutációját mutatták ki IgA hiányos betegekben Incidencia / Prevalencia / Morbiditás / Mortalitás Magyarországon Incidencia: felnõtt populációban 1:400-1:600 Prevalencia: 250/ lakos Morbiditás. Az IgA hiányos betegek kevésbé hajlamosak infekcióra, mint az agammaglobulinaemiás egyének. Az IgA hiányos betegek között magas az allergiás, atopiás betegség elõfordulása. Gyakoriak a másodlagos bakteriális fertõzések, otitis media, bronchitis, visszatérõ gastroenteritisek. Mortalitás: A szekunder infekciók gyakorisága ellenére nem találtak ok-okozati összefüggést a mortalitás és az IgA hiányos állapot között Jellemzõ életkor:

7 4. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 1193 Bármely életkorban diagnosztizálhatják, de a legtöbb szelektív IgA hiányt kora gyermekkorban észlelik. A 6 hónaposnál idõsebb gyerekekben, akiknek visszatérõ felsõ vagy alsó légúti fertõzésük van (H. Influenzae, S. pneumoniae), gondolni kell IgA hiányra. Az IgA hiány gyermekkorban gyakran csak átmeneti, a betegekben néhány év eltelte után megindulhat az immunglobulin izotípus termelése. Máskor az IgA hiányos betegekben common variable immunodeficiency (CVID) fejlõdik ki Jellemzõ nem Nemek megoszlásában nincs eltérés az IgA hiányos egyénekben, néhány tanulmányban a magasabbnak találták a férfi nem elõfordulását. 6. Gyakori társbetegségek Rheumatoid arthritis Szisztémás lupus erythematosus Coeliakia Colitis ulcerosa Enteritis regionalis Addison kór Evans szinróma I-es típusú diabetes mellitus A 4-es kromoszóma részleges deléciójának társulása (Wolf-Hirschhorn szindróma) súlyos immundefektussal járó CVID-t okoz IgA hiányos betegekben II. Diagnózis 1. Diagnosztikai algoritmusok A szelektív IgA hiány laboratóriumi kritériuma: 7 mg/dl IgA szint és a szekretoros IgA hiánya a nyálban. Alacsony lehet az IgG alosztályok (IgG1, IgG2, IgG3, IgG4) szintje IgA elleni antitest a betegek 40-50%-ában kimutatható. Hypogammaglobulinaemia vagy agammaglobulinaemia kizárható; Normális az immunglobulin válasz: diphteria, pertussis, varicella, hepatitis B, H. influenzae vaccinációra. 2. Anamnézis Családi anamnesis: célja a genetikailag örökölhetõ, a család több tagját érinthetõ betegségek kiderítése. Korábbi betegségek: A gyerekkori betegségek, esetleges komplikációk (otitis nephritis, carditis). Az iskolai kor után milyen védõoltásokban részesült, mikor kapta meg azokat, milyen szûrõvizsgálatokon vett részt, részesült-e már sebészeti kezelésben, milyen gyógyszereket szedett általában. Voltak-e korábban gyakori fertõzései, melléküreg, fülgyulladás, hasi panaszok, hasmenés, allergiás tünetek, asthmás panaszok. Jelen panaszok: Ezeket a beteg az anamnézis felvétel legelején már elmondta, de most újra kell kérdezni: volt-e gyakori gyerekkori fertõzése, milyen életkorban kezdõdtek, mire szûnt, milyen elõzetes gyógyszereket kapott, volt e kórházban és mivel. Kiegészítõ kérdések: mint étvágy, hízás, fogyás, székelés-széklet, vizelés-vizelet, látás, hallás, szédülés, fejfájás, idegesség, alvás, munkabírás. Mindig kérdezzük meg, milyen gyógyszereket szed, miért mennyit. Volt-e valamilyen gyógyszerre túlérzékenységi reakciója. 3. Fizikális vizsgálatok Bõr, nyálkahártyák, szájüreg, garat Nyirokcsomók Mellkasi szervek (szív, tüdõ) Has, hasüregi szervek (máj, lép)

8 1194 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 4. szám 4. Kötelezõ (minimálisan elvégzendõ) diagnosztikai vizsgálatok (1, 2, 3, 4, 5, 6) (III) Elsõdleges: Alacsony IgA szint (0,05 g/l alatti érték) és a beteg 4 éves kornál idõsebb legyen + szekretoros IgA mérése, valamint akikben a hypogammaglobulinaemia egyéb oka kizárható (Pan-American Group for Immunodeiciency PAGID) és European Society or Immunoeiciency (EDIS) Laboratóriumi vizsgálatok Immunglobulin szint + szekretoros IgA mérése Ig alosztályok valamelyikének- elsõsorban az IgG2 alacsony szintje Gyógyszerek, amelyek befolyásolhatják a laboratóriumi eredményeket Difenilhidantoin, Sulfasalazin D-Penicillamin Thyroxin Chloroquin Carbamazepin Captopril Ibuprofen Szalicilsav Betegségek, amelyek befolyásolhatják a laboratóriumi eredményeket A betegséggel össze nem függõ vírus vagy bakteriális fertõzésekátmeneti IgA hiány okozhatnak: Velszületett rubeola; Cytomegalovírus; Toxoplasma gondii 4.2. Képalkotó vizsgálatok Mellkas felvétel Melléküreg felvétel (chronikus sinusitis) Colonoscopia- Colitis ulcerosa, Crohn kizárására 4.3. Egyéb Gluten szenzitiv enteropathia kizárása Tej allergia kimutatása Pulmonalis funkciós tesztek 5. Kiegészítõ diagnosztikai vizsgálatok (1-6) (III) Vékonybél biopszia 6. Differenciál diagnosztika (1-6), (III) Agammaglobulinaemia B sejt és T sejt kombinált betegség Bruton agammaglobulinaemia Common variable immunodeficiency Rubeola Csecsemõkori átmeneti hypogammaglobulinaemia X-hez kötött immundeficiencia hyper IgM-el III. Kezelés III/1. Nem gyógyszeres kezelés III/2. Gyógyszeres kezelés (1-6), (III) 1. A megfelelõ egészségügyi ellátás szintje- Az IgA hiányos beteget immunológiai decentrumban, szükség esetén centrumban szükséges kezelni, ahol megfelelõ labordiagnosztikai háttér biztosított. A beteg megfelelõ belgyógyászati és immunológiai szakellátást kap, és intenzív osztályos háttér biztosítva van.

9 4. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY Speciális ápolási teendõk IgA hiányos lázas- bakteriális vagy vírus infekcióban szenvedõ beteg külön kórterembe kerüljön, ahol védett a másodlagos felülfertõzéstõl. 3. Ajánlott gyógyszeres kezelés A fertõzések erélyes és célzott antimikróbás kezelése Expectoránsok adása Asthma allergia kezelése csökkenti az infekciókat Intravénás Ig kezelés akkor jön szóba, ha az IgA hiány IgG alosztály deficienciával társul, és gyakoriak a fertõzések, mint sinusitis, asthma, bronchitis. Pneumococcus poliszacharid vaccinával immunizálás 3.1. Kontraindikációk Intravénás immunglobulin- az IVIG IgA tartalma miatt 3.2. Lehetséges jelentõs interakciók Az IgA antitestek jelenléte miatt plazma, vérkészítmények, IVIG adása anaphylaxiás reakciót okozhatnak 4. Kiegészítõ / Alternatív gyógyszeres kezelés Antimikróbás kezelés Köptetõk IV. Rehabilitáció V. Gondozás 1. Rendszeres ellenõrzés Évente immunglobulin szintek ellenõrzése, Évente T sejtszám és funkció kontroll Rendszeres immunológiai kontroll a B sejt betegség, malignus tumor kizárására 2. Megelõzés Hideg, fertõzésre hajlamosító környezet kerülése 3. Lehetséges szövõdmények Felsõ és alsó légúti infekciók Sinusitis Bronchitis Pneumónia 3.1. szövõdmények kezelése Antibiotikum profilaxis expectorans antiallergicum 4. Kezelés várható idõtartama/prognózis Életen át tartó folyamatos ellenõrzés A prognózis a humorális immundeficiencia súlyosságától függ, amit jelentõsen befolyásol az atopiás hajlam, és az esetlegesen kialakult autoimmun betegség (RA, SLE).

10 1196 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 4. szám VI. Irodalomjegyzék 1. Maródi L. Primer immundefektusok. In: Petrányi Gy. (szerk), Klinikai Immunológia. Medicina, Budapest, 2000, pp Ochs HD, Smith ECI, Puck JM: Primary immunodeficiency diseases. Oxford. University Press, Rich RR (ed). Clinical Immunology, Mosby Elsevier, Third Eition, Lati AHA. The clinical signiicance of immunoglobulin A eiiency. Ann Clin Biochem National Guideline Clearinghouse: Practice parameter for the diagnosis and management of primary immunodeficiency; htpp:// 6. emedicine.com/med/topic1159.htm. A szakmai protokoll érvényessége: december 31. VII. Melléklet Az érintett társszakmákkal való konszenzus: Gyermekgyógyászat immunológia szekció Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a szisztémás lupus erythematosus diagnosztikájáról (1. módosított változat) Készítette: A Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium I. Alapvetõ megfontolások A szakmai protokoll célja Klinikai szakmai irányelvek a Szisztémás lupus erythematosus (SLE) diagnosztizálására és gondozására Betegség/betegségcsoport neve: Szisztémás lupus erythematosus (BNO 321.0, BNO 328.0, BNO 329.0) A protokoll készítõje A Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium Szisztémás Lupus Erythematosus Munkacsoportja A szakmai protokoll alkalmazási / érvényességi területe és célja Az irányelvek célja, hogy az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére összefoglalja a lupus diagnosztizálásának egységes rendszerét. Meghatározza az arra szolgáló vizsgálóeljárásokat, ismertesse a betegség aktivitásának és a krónikus szervi szövõdményeknek a számszerû jellemzésére alkalmazható pontrendszereket, valamint az azokhoz szükséges vizsgálómódokat, jellemezze a betegség különbözõ súlyosságú formáit/alcsoportjait, meghatározza a gondozás, követés során és a kezelés mellékhatásainak monitorozása céljából végzendõ vizsgálatokat és azok gyakoriságát, összefoglalja a diagnosztika alkalmazásának szakmai és szervezeti feltételeit. Célcsoportok: 1. Klinikai immunológiai/reumatológiai centrumok 2. Klinikai immunológusok 3. Belgyógyászok 4. Reumatológusok