Szerző: Boronkai Dóra Lektor: Horányi Özséb TÁMOP A/1-11/ INFORMÁCIÓ - TUDÁS ÉRVÉNYESÜLÉS

Átírás

1 1.a kommunikációelméleti iskolák rendszere Elméletek és modellek a kommunikációról Szerző: Boronkai Dóra Lektor: Horányi Özséb

2 Bevezető Ebben az elektronikus tananyagban ön megismerkedhet a kommunikációelmélet főbb kutatási irányaival, iskoláival, a kommunikációelméleti iskolák rendszerével. A kommunikációelméleti iskolákat a tananyag első része ( lecke) két szempontból mutatja be részletesen. Egyrészt tárgyalja a kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolákat (a kommunikáció tranzakciós és interakciós felfogása), és bemutatja a kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolákat (a kultivációs, a participációs és a rituális iskola). Másrészt foglalkozik a kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzataival, tárgyalja többek között az interakciós szociolingvisztika, az etnometodológia, a konverzációelemzés és a diskurzuselemzés főbb jellemzőit. A tananyag második felében (5. és 6. lecke) a kommunikációs modellek rendszerének bemutatása következik, amelyben helyet kapnak az általános és személyközi kommunikációs modellek (pl. Shannon Weaver, Newcomb, Jakobson, Schramm és Osgood modellje, Dance spirálmodellje), és vázlatosan említésre kerülnek a főbb tömegkommunikációs modellek is (pl. Lasswel,l Schramm, Katz és Lazarsfeld, Westley és MacLean). Ezekről a modellekről a Tömegkommunikáció és médiaismeret c. tananyagban bővebben lesz majd szó.

3 Tartalom Első rész: A kommunikációelmélet főbb kutatási irányai, iskolái, a kommunikációelméleti iskolák rendszere Második rész: A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák: a kommunikáció tranzakciós és interakciós felfogása Harmadik rész: A kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolák: a kultivációs, a participációs és a rituális iskola Negyedik rész: A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatai: az interakciós szociolingvisztika, az etnometodológia, a beszélés néprajza, Dell Hymes SPEAKING modellje, diskurzuselemzés Ötödik rész: A kommunikációs modellek rendszere; az általános és személyközi kommunikációs modellek: Shannon Weaver, Newcomb, Jakobson, Schramm és Osgood modellje, Dance spirálmodellje Hatodik rész: A kommunikációs modellek rendszere; a tömegkommunikációs modellek: Lasswell transzmissziós modellje, a kapuőrvizsgálatok, Schramm tömegkommunikációs modellje, Katz és Lazarsfeld kétlépcsős modellje, Westley és MacLean modellje

4 Első rész A kommunikációelmélet főbb kutatási irányai, iskolái, modelljei, a kommunikációelméleti iskolák rendszere

5 A kommunikációs iskolák rendszere 1. A kommunikációt egyszeri vagy folyamatos aktusként felfogó csoportosítás 1.1. A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák A tranzakciós kommunikációs modellek (Barnlund, Berne) Az interakciós modellek (szimbolikus interakcionizmus, beszédaktus-elmélet, relevancia-elmélet) A kommunikációt mint folyamatot vizsgáló iskolák A kommunikáció szocializáló szerepe, a kultivációs iskola (Gerbner) A kommunikáció mint problémamegoldás, Horányi Özséb participációs modellje A kommunikáció mint kultúrateremtés és fenntartás: James Carey rituális modellje, a transzmissziós és a rituális modell összevetése

6 A kommunikációs iskolák rendszere 2. A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatai 2.1. A folyamatiskola irányzatai, a szociológiai és szociálpszichológiai indíttatású iskolák Az interakciós szociolingvisztika Az etnometodológia 2.2. A szemiotikai iskola irányzatai, a nyelvészeti és esztétikai alapú iskolák A beszélés néprajza Dell Hymes SPEAKING modellje A társalgáselemzés/konverzációelemzés A diskurzuselemzés

7 A kommunikációs iskolák rendszere 3. A kommunikációs modellek csoportosítása 3.1. Az általános és személyközi kommunikációs modellek Shannon Weaver telekommunikációs modellje, információelméleti alapfogalmak Newcomb társadalmi kommunikációs modellje Jakobson kommunikációs modellje, a kommunikáció tényezői és funkciói Wilbur Schramm és Osgood modellje Dance spirálmodellje 3.2. A tömegkommunikációs modellek Lasswell transzmissziós modellje White kapuőr vizsgálatai Schramm tömegkommunikációs modellje Katz és Lazarsfeld kétlépcsős modellje Westley és MacLean tömegkommunikációs modellje A tömegkommunikáció koncentrikus kör modellje

8 A kommunikációt egyszeri vagy folyamatos aktusként felfogó elméletek általános jellemzői

9 A kommunikáció tranzakciós felfogása A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszava ezeknek az elméleteknek az átadás. A kommunikációt befolyásoló tényezőket csak részlegesen képesek beépíteni a modellbe. A tranzakciós megközelítés megfelelő pl. egy levélírás feladás elolvasás folyamatban, de nem vagy csak nehézkesen működik egy párbeszéd modellálásakor. Több modell is tartozik ehhez a megközelítéshez: Shannon-Weaver, Schramm, Jakobson, Barnlund és Berne neve is ide sorolható.

10 A kommunikáció interakciós felfogása Ezek a modellek úgy tekintenek a kommunikáció tartalmára, amelyet a kommunikációban résztvevő felek közösen hoztak létre, nincs aktív és passzív résztvevő, itt az aktivitás mindkét félre jellemző. Ehhez az irányzathoz szorosan kapcsolódik az a nyelvfilozófiai iskola, amely a késő Wittgensteinre építve kidolgozta a beszédaktus-elméletet (John Austin, John Searle, Paul Grice) Az elmélet azt a tételt dolgozza ki, miszerint a szavainkkal nem csupán megnevezni tudunk, hanem a szavakkal cselekedni is lehet. Ez esetben a megnevezés, a kimondás, létrehozás és cselekvés is egyben. Pl.: Egy hajó elnevezése: Ezt a hajót Queen Elisabethnek nevezem el. Ezen mondat kimondásával egyben végre is hajtottam az elnevezési aktust is.

11 A kommunikáció kultivációs és participációs felfogása Kultivációs felfogás: George Gerbner nevéhez fűződik az elmélet, Gerbner azt vizsgálja, hogy a szocializáció szerepét miként vette, veszi át a szülőktől, tanároktól a média, elsősorban a televízió. A kisgyerekek manapság már nem feltétlenül a szüleiktől tanulják meg a követendő viselkedésformákat, hanem a televíziós minták alapján. Gerbner vizsgálataiban arra törekszik, hogy megmutassa azokat a területeket, ahol a televízió különösen sokat torzít, s emellett erősen fellép a televíziót elárasztó erőszakkal szemben. Participációs felfogás: Horányi Özséb nevéhez köthető, aki úgy véli, hogy a kommunikációt az emberek arra használják, hogy felismerjék életükben a problémás helyzeteket, illetve közösen, segítséggel megoldják azokat.

12 A kommunikáció rituális felfogása A kommunikáció rituális elméletének megalkotója James W. Carey. Communication as Culture című könyvében alapvetően fenomenológiai megközelítésben tárgyalja a kommunikáció kérdéskörét. Úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre. Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatos fenntartására is szolgál a kommunikáció.

13 A kommunikációkutatás folyamat és szemiotikai irányzatainak általános jellemzői

14 A folyamat iskola jellemzői A kommunikációt üzenetátadásnak tekinti (kódolás, dekódolás, csatornák, hatékonyság, pontosság, zavarok létrejöttének okai) Célja: a kommunikációs aktusok vizsgálata. A kommunikáció társadalmi interakció, amely során valaki kapcsolatot létesít valaki mással, közben befolyásolja a másik viselkedését, attitűdjét, érzelmi reakcióját. Az üzenet az, amit a kommunikációs folyamat továbbít, ebben nagy szerepe van az intenciónak (szándéknak). A kommunikáció üzenet átadás, a lényeg annak vizsgálata, hogy az üzenet küldője és befogadója hogyan kódol és dekódol, valamint hogy az átadók hogyan használják a csatornákat a hatékonyság és a pontosság szempontjából. A kommunikáció olyan folyamat,, amelynek során egy személy befolyásol egy másikat. Ha a hatás nem az elvártnak megfelelő, akkor kommunikációs zavarról beszél, vizsgálja a zavar okait. Főként a szociológiai és a pszichológiai alapú kutatások sorolhatók ide.

15 Szemiotikai iskola A kommunikációt a jelentések kialakulásaként és cseréjeként értelmezi. (szöveg kulturális szerepe, szemiotika =jeltudomány) Célja: a szöveg és kultúra kapcsolatának, a szöveg, az üzenet kulturális hatásának és szerepének a vizsgálata. A kommunikáció társadalmi interakció, az a globális folyamat, jelenség, amely során az egyén bizonyos kultúra, társadalom tagjává válik. Az üzenet egy jelképződmény, amely a befogadóval folytatott interakció során jelentést hoz létre. Az üzenet továbbítójának jelentősége háttérbe szorul, a hangsúly magán a szövegen és annak olvasatán van. A kommunikációt, mint a jelentések kialakulását és cseréjét értelmezi. Azt vizsgálja, hogy az üzenetek és a szövegek hogyan hatnak szemantikailag a befogadóra (milyen jelentésértelmezést váltanak ki a befogadóban). A vizsgálat eszközeit a szemantikából vesz. Főként művészeti, nyelvészeti indíttatású kommunikációs kutatásokat folytat.

16 1. Azonosságok a két iskola között: Azonosságok és különbségek A kommunikációt azonos módon értelmezik: üzeneteken át zajló társadalmi interakció 2. Különbözőségek: Az interakció meghatározásában: Folyamatiskola szerint a társadalmi interakció az a folyamat, amely során valaki kapcsolatot teremt valaki mással, azért, hogy befolyásolja ez utóbbi viselkedését, érzelmi reakcióját, attitűdjét. A szemiotika szerint az egyén a társadalmi interakció során válik egy bizonyos kultúra, a társadalom tagjává. Az üzenet meghatározásában: A folyamatiskola szerint a kommunikációs folyamat továbbítja az üzenetet és ebben nagy szerepe van a szándékosságnak. Az üzenet az, amit a kommunikátor beleért, vagy kifejez az adott jellel. A szemiotikánál az üzenet egy jelképződmény, amely a befogadóval folytatott interakció során jelentést hoz létre. A hangsúly az üzeneten és annak olvasatán van.

17 Hivatkozott források: Griffin, E Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat. Bp. Horányi Özséb (szerk.) Kommunikáció 1-2. General Press, Bp. Béres István - Horányi Özséb Elöljáróban. A különböző kommunikációs modellekről, elméletekről. In. Béres István.- Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. Terestyéni Tamás Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig. Budapest, Typotex. Róka Jolán Kommunikációtan. Fejezetek a kommunikáció elméletéből és gyakorlatából. Századvég, Bp.

18 Második rész A kommunikációt mint egyszeri aktust vizsgáló iskolák, a tranzakciós és az interakciós iskola

19 A kommunikáció posztulátumai Dean C. Barnlund alapján 1. a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le - a kommunikáció tranzakció, jelentések produkciója és tulajdonítása a kommunikátor céljainak megvalósítása érdekében 2. a kommunikáció dinamikus - nem dolog és statikus entitás -támpontok (privát és nyilvános) alapján történő absztrahálás 3. a kommunikáció folytonos 4. a kommunikáció körkörös 5. a kommunikáció megismételhetetlen 6. a kommunikáció irreverzibilis (megfordíthatatlan) 7. a kommunikáció összetett - szerkezetileg - dinamikájában - következményeiben

20 A kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le. Ennek a posztulátumnak a kiindulópontja, hogy a világ, amelybe beleszülettünk, jelentés nélkül való, s az ember az, aki gyorsan megtölti jelentéssel és renddel a világot. Az érzékelésünk ugyanakkor szelektív, megtanuljuk, hogy mi a fontos a számunkra, mit kell észrevennünk a világból. A kommunikáció szó azokat az aktusokat jelöli, amelyek keretében kifejlődik az emberekben a jelentés. Ezért a kommunikáció se nem reakció, se nem interakció, hanem tranzakció, amelynek keretében az ember jelentéseket produkál és tulajdonít, céljai megvalósítása végett.

21 Dinamikus, folytonos, körkörös 2. A kommunikáció dinamikus. Nem valamiféle statikus entitás, statikus dolog, hanem az interpretálóban lejátszódó dinamikus folyamat. (Személyen belüliséget hangsúlyoz!) 3. A kommunikáció folytonos. Nem egy dolog, nem egy elhatárolható aktus, hanem egy olyan folyamat, amelynek nincs is kezdete meg vége, hanem szinte állandóan tart az emberi élet során, még az alvás ideje alatt is. 4. A kommunikáció körkörös. (Ezt például a Shannon-Weaver-féle egyirányú modellel lehet szembeállítani.)

22 Megismételhetetlen, irreverzibilis, összetett 5. A kommunikáció megismételhetetlen. Elképzelhetetlen hogy kétszer ugyanaz a közlemény kerüljön a rendszerbe, és az kétszer ugyanazt a hatást váltsa ki. A rendszert olyan szabályok irányítják, amelyek maguk is változásnak vannak alávetve. 6. A kommunikáció irreverzibilis. Ahogy az eseményeket, dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni, úgy a kommunikációt sem lehet visszafelé gördíteni. 7. A kommunikáció összetett. A jelentés evolúciója a személyiségben magában is több szinten halad egyszerre.

23 Barnlund tranzakciós elmélete Dean C. Barnlund szerint a kommunikáció kifejezés azokat az aktusokat jelöli, amelyek keretében kifejlődik a jelentés az emberben akkor, amikor a neuromotoros válasz kialakul, illetve módosul. A kommunikáció szükségszerű, mely által az én igyekszik csökkenteni bizonytalanságát, hogy képes legyen hatékonyan cselekedni, védekezni, megerősödni. A kommunikáció, leírása szerint nem reakció valamire, sem nem interakció valamivel, hanem tranzakció, amely által az ember jelentéseket produkál és tulajdonít céljai megvalósítása érdekében. Kiegészítő anyag: A kommunikáció tranzakciós modellje

24 Az intraperszonális kommunikáció modellje

25 A modell értelmezése Egy (A) személy nevezzük (P 1 )-nek, aki a szituáció szerint egy klinika rendelőjében ülve, észlel bizonyos támpontokat. Az A mint kommunikációs rendszer dekódolja (D) ezeket, azaz jelentést tulajdonít nekik, oly módon, írja a szerző hogy a szenzoros különbségtételeket neuromuszkuláris komplexumokká alakítja. A nyilakban végződő vonalak azokat az ingereket jelzik, melyek (A) figyelmének a fókuszába kerültek. Barnlund az észlelésben három jelkomplexumot különít el, melyeknek (A) majd jelentést tulajdonít. 1. Nyilvános jelkomplexum (CPU) nevezhetnénk őket ingereknek jellemzője, hogy beletartozik (A) észlelési mezejébe, s már az elemzett eset előtt létrejött. Ezeknek két típusát különbözteti meg: természetes támpontok: melyeket a fizikai világ szolgáltatja, pl.: hőmérséklet a mesterséges támpontok: ahogy az ember módosította a környezetét, pl.: légkondicionálás Azaz mindaz ide tartozik, amit (A) lát, érzékel, ha körbenéz a váróteremben.

26 A modell értelmezése 2. Privát jelkomplexum (CPR) nem mindenki számára hozzáférhetők, pl.: fejhallgatóból szóló zene. (A) esetében ez lehet egy hirtelen a mellkasába nyilalló fájdalom, végül is minden belső érzet. 3. Viselkedési támpontok (C BEHNV ): Ezek nonverbálisak és verbálisak is lehetnek. Az alany (A) generáljaőket, és azőellenőrzése alatt állnak. Pl.: meglátja magát a tükörben, s ezután helyet változtat. Vagyis (A)-nak mindenféle tudatos, verbális vagy nem verbális aktusa ide tartozik. A folyamattal kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy az egyének mindig azok felé a támpontok felé törekednek, amelyeknek pozitív értékeket tulajdoníthatnak, amelyek megerősítik saját korábbi támpontjaikat és értelmezéseiket. Ugyanakkor távol tartják magukat azoktól, melyek ellentmondanak kialakult véleményeiknek vagy viselkedési sémáiknak, vagyis egyfajta egyensúlyi állapot fenntartására törekszenek.

27 Az interperszonális kommunikáció modellje

28 A modell értelmezése Az előzőnél bonyolultabb a leírás, ha két személy interakcióba lép. Jelen esetben, ha megjelenik dr. B személy (P 2 ), az orvos, akkor azőérzékelési mezőjébe is beletartoznak nyilvános támpontok, csakúgy mint (A)-éba, de ezek a támpontok nem egyeznek meg a két személy esetében, és nem is ugyanazt jelentik számukra, mert a két személynek mások az értékeik, szemléletük, a hátterük és a céljaik. dr. (B) pl. észreveheti, hogy mennyit mutat a falióra, hogy (A)-n kívül nincs más beteg a váróteremben. dr. (B)-nek is lesznek privát támpontjai, melyeket csak maga ismer és érzékel, pl. mennyire fáradt már, mert 9 órája fogadja a betegeket. Viselkedési támpontjai (C BEHNV ) azok, amelyek a saját mozdulatait kísérik. Mielőtt egyetlen szót is váltanának, bizonyos változás következik be a két fél kommunikációs orientációjában. Mert a másik jelenlétében mindketten öntudatosabbá válnak, s jobban figyelnek saját aktusaikra valamint a nem verbális támpontokra is. Szorosabban és gondosabban ellenőrzik saját akcióikat. Az ábrán megjelenik a közlemény jele (M), valamint a verbális viselkedés jele (C BEHN ).

29 Eric Berne ( ) Életrajz

30 Az elmélet alapja biológiai oldalról, hogy az ember érzelmekre és ingerekre vágyik, s ha nem kapja meg, akkor annak akár szervi (betegség) következményei is lehetnek. Az inger- és élményéhség mellett fontos az elismerés utáni vágy és harmadikként a struktúraéhség. Emiatt alakulnak ki szervezett rendszerek. A játszmák elméletét illetően pedig összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy akármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképpen előnyösebb mintha nincs érintkezés. A társas érintkezésből származó előnyök a testi és a lelki egyensúly körül forognak. S a következő tényezőkre vonatkoznak: 1. Feszültségcsökkentés 2. Ártalmas helyzetek elkerülése 3. A simogatás megszerzése Eric Berne: Emberi játszmák 4. A fennálló egyensúly fenntartása

31 Strukturális elemzés Az emberek időről időre figyelemre méltó módon változtatnak viselkedésükön: magatartásukon, nézőpontjukon, hangjukon, szókincsükön. Ezek a változások, változtatások vezettek el az én-állapotok fogalmához. Az én-állapotok esetében érzések rendszerét megfelelő magatartásminták együttese kíséri. Három én-állapotot különböztetnek meg. Szülői én-állapot: szüleink magatartásmintáját követjük, ahogy gyermekeinkkel viselkedünk. Bizonyos válaszokat automatikussá tesz, s ezzel időt takarítunk meg: azért csináljuk így, mert így szokás. A szülői énállapotot feloszthatjuk egy apai és egy anyai részre. Felnőtt én-állapot: ez autonóm, a valóság tárgyilagos értékelésére irányul. Szabályozza ugyanakkor a szülő és a gyermek tevékenységét, esetenként közvetít közöttük. Gyermeki én-állapot: archaikus maradványokra épülő, korai gyermekkorban rögzült minta. Három összetevőre osztható: természetes gyermeki, alkalmazkodó gyermeki és lázadó gyermeki.

32 A tranzakcionális analízis három én-állapota SZ F GY

33 Tranzakcionális analízis A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ez egy tranzakciós ingerből és egy tranzakciós válaszból áll. Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert és milyenek váltották ki a tranzakciós választ. 1. Egyszerű, kiegészítő jellegű tranzakciók 2. Egyszerű, keresztezett tranzakciók 3. Rejtett, szöget bezáró tranzakció 4. Duplafenekű, rejtett tranzakció

34 Játszmák Berne így ír a Játszmákról könyvében: A Játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Köznapibb nyelven: csapdákat állító, vagy trükkös lépések sorozata. Lényegét tekintve a Játszma kezdeményezője győzelemre törekszik. S ezért minden játszma becstelen. A Játszmázást tulajdonképpen három alaphelyzetből végezhetjük: az áldozat, a megmentő, és a végrehajtó szerepből. A Játszma során a szerepek változhatnak. A játszmát Berne megkülönbözteti a művelettől egy szemléletes példával. Amikor valaki bátorításért fordul a másikhoz, s azt megkapja, akkor az egy művelet. Ha valaki bátorításért fordul a másikhoz, s miután megkapta, a másik ellen fordítja, az játszma. Kiegészítő anyag: Emberi játszmák

35 Játszmák menete A kezdeményező valamilyen csalit dob ki a másik elé, akit áldozatul kiszemelt Az áldozat bekapja a csalit ennek megfelelően reagál. A kezdeményező szorít még egyet a helyzeten valahogy. Zavar áll be egy pillanatra csupán. Mindkét játékos megfizeti a játszma árát. A játszmák sémája Horog: a játszmára való felhívást képviselő tranzakcionális inger. Gyenge pont: a tranzakcionális válasz, amelyben a partner elfogadja a játszmára való felhívást. Átkapcsolás: a játszmának az a pontja ahol a játékos a nyereség érdekében szerepet vált. Szembesülés: a partner által közvetlenül az átkapcsolás után megtapasztalt pillanatnyi zavar. Kiegyenlítés: a játszma résztvevői összegyűjtik a különféle sztrókokat a kiértékeléshez.

36 A játszmák osztályozása Vannak kétszemélyes (Ha te nem lennél ), háromszemélyes (Verekedjetek meg értem ), ötszemélyes (Alkoholista) játszmák. Vannak klinikaiak: hisztérikus, paranoid (Miért mindig velem ), depresszív (Már megint beleestem ) Életjátszmák: Adós, Alkoholista, Most rajtacsíptelek, te gazember Házassági játszmák: Sarokba szorítás, Bíróság, Frigid nő, Alvilági játszmák: Rabló-pandúr, Húzzuk be a csőbe Kiegészítő anyag: Játszmaelemzések

37 Az alkoholista életjátszma Öt szereplős: Alkoholista, Üldöző (általában ellenkező nemű, házastárs), Megmentő (orvos), Balek (akitől dugiban pénzt lehet szerezni, alkoholista anyja), Agitátor (barát: gyere igyál meg velem egy ) Két kedvelt időtöltés: Martini (mennyit ittak, milyen keverésben), Másnap reggel (macskajajj, katzenjammer). Tranzakciós szándék: az Alkoholista olyan helyzetet teremt, hogy a Gyermeket szigorúan megdorgálhatja nem csak a benne élő Szülő, de a környezetéből bárki más is. Hasonló játszma: kábítószer élvezőé. Csapda: Ha nem lépnek ki a játszmából,hanem pusztán szerepet cserélnek. Pl. Névtelen Alkoholisták példája: egy esetben üldözővé váltak, majd amikor már nem akadt a csoportban üldözendő, akkor újra elkezdtek inni, csakhogy folytatni lehessen a játszmát.

38 George Herbert Mead és Herbert Blumer ( ) ( ) Életrajz Életrajz

39 A szimbolikus interakcionizmus jellemzői A pszichikum, az én és a társadalom c. mű (1973, Mead nyomán a tanítványai adták ki). Az a szociológiai irányzat, amely az emberek közötti kapcsolatok, interakciók kutatását helyezi középpontba, ezek megfigyelésén keresztül kívánja megismerni a társadalmat. Az ún. makroszociológiai (társadalmi szerkezet, osztályok, rétegek, az intézmények változása) helyett a mikroszociológiai jelenségekre, a mindennapi életre, az emberek közötti kapcsolatokra összpontosítja a figyelmét. Ezért ebben az irányzatban a szociálpszichológiai szemlélet a domináns, módszerei között pedig a survey-módszernél sokkal lényegesebb szerepe van a megfigyeléseknek, különösen a részt vevő megfigyelésnek.

40 A szimbolikus interakcionizmus jellemzői Az egész irányzat általában nagy figyelmet fordít a deviáns viselkedés vizsgálatára. Az irányzat képviselői hangsúlyozták, hogy a deviáns viselkedés nem egyszerűen valamilyen viselkedés következménye, hanem a deviáns minősítés az interakcióknak, a társadalom többi tagjának reagálása útján kerül valamely magatartásra vagy személyre. Kiegészítő anyag: Szimbolikus interakcionizmus

41 Mead és Blumer nézetei Alapegység az egyén. A nyelv és a szimbólumok jelentősége. Az elme a tapasztalat értelmezésének, reflektálásának és megítélésének folyamata. Viselkedésünket az irányítja, hogy más emberek és tárgyak milyen szimbolikus jelentéssel bírnak számunkra A jelentések nyitottak, változhatnak, alakulhatnak az emberi társas interakció konkrét szituációiban. Három alapelv: jelentés, nyelv, gondolat ennek alapján következtetések a személyiség kialakulásáról és a közösségbe történő szocializálásáról.

42 Jelentés nyelv gondolkodás Előfeltevés: az ember úgy viszonyul a környezetéhez (másokhoz és a tárgyakhoz), ahogyan arról gondolkodik. Ha az emberek egy helyzetet valóságosnak tekintenek, annak valóságos következményei is lesznek. A jelentésalkotás közösségi feladat. A jelentés az emberek közötti társadalmi interakcióból ered. A jelentés a nyelv használata során alakul ki innen származik a szimbolikus interakcionizmus elnevezés. Az interakcionisták szerint csak akkor tudunk valamit, ha meg tudjuk nevezni. A gondolkodás: belső párbeszéd Mead: villámgyors elmélkedés (minding) Különleges képességünk: képesek vagyunk átvenni mások szerepét Mead szerint a gondolkodás: másokkal gondolatban folytatott beszélgetés.

43 A szimbolikus interakcionizmus egyéb képviselői Cooley A tükörkép én (looking glass self): megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen benyomást keltünk másokban tetteinkkel, milyen ítéletet alkotnak mások ezekről a cselekedeteinkről, s amikor ezeket a másoktól jövő reakciókat érzékeljük, azok érzelmeket váltanak ki belőlünk. Önmagunkról való képalkotás: mások szerepébe belehelyezkedve, kívülről nézzük magunkat, ahogy mások látnak (tehát nem önmegfigyeléssel). E folyamat révén alakul ki társas énünk. Az énkép alakítása állandó folyamat, amelyben az én és az engem fogalmai kombinálódnak. Általános tükörkép (generalized other): valamennyi tükrözött én összekapcsolása szinonimája az engem -nek.

44 John Austin ( ) Életrajz

45 A beszédaktus-elmélet A beszélést régóta cselekvésként értelmezte a nyelvtudomány, de Austin elmélete előtt soha nem határozták meg, hogy mi minden tartozik bele a beszédtevékenységek körébe. Olyan összefüggéseket kínált, ami alapján a kommunikációs tevékenység, mint cselekvés is kutathatóvá vált. Abból indult ki, hogy miként kezelhetők egy, a logikához csak részben hasonló modellben éppen azok a mondatok, amelyeket a logika kizár vizsgálatai köréből, vagy értelmetlennek minősít, mert nem rendelhető hozzájuk igazságérték. Az elmélet forrásvidéke a filozófiában van, melynek képviselői Gottlob Frege, Russel, Whitehead. Ezen iskola szerint a filozófia feladata a tudomány nyelvének elemzése, a nyelv logikai szerkezetének feltárása. Miként tud a tudomány a nyelv segítségével beszélni a valóságról? Russel nézete szerint a nyelvet atomi kijelentések alkotják. Egy kijelentés igazsága pedig tapasztalati ellenőrzésének módjában van.

46 A beszédaktus-elmélet Austin kidolgozta a beszédaktus-elméletet, melyben szakít az akkor divatos ábrázoló funkció primátusával, és kidolgoz egy új, cselekvésközpontú modellt. Két csoportra osztotta a megnyilatkozásokat: 1. Konstatívumok: ezekkel csak megállapítunk, leírunk valamit. S ezekhez a mondatokhoz lehet igazságértéket rendelni. Pl.: Esik az eső. Sötét van. Éva épp most lép ki a kapun. 2. Performatívok: a mondáson kívül ezekkel a megnyilatkozásokkal cselekszünk is egyben. A mondat kimondása maga a csinálás, egy cselekvés elvégzése. Ezekhez a mondatokhoz nem rendelhetünk igazságértéket, ezeknek sikerességi vagy szerencsefeltételeik vannak. Vagyis ahhoz, hogy sikerültek legyenek, szükség van bizonyos körülmények teljesülésére. Pl.: Fogadok egy húszasba, hogy holnap esni fog. Ígérem, hogy még ma áthozom a könyvet. Részvétem!

47 Mi kell ahhoz, hogy a beszédaktus szerencsésen működjék? Léteznie kell egy hagyományosan elfogadott, konvencionális hatású eljárásnak, melynek során bizonyos személyeknek adott körülmények között meghatározott szavakat kell kimondaniuk. Az adott esetben az érintett személyeknek és körülményeknek meg kell felelniük az adott helyzetekben megkívánt eljárás kívánalmainak. Ezt az eljárást minden résztvevőnek helyesen és. maradéktalanul végre kell hajtania. Amennyiben, amint az gyakran előfordul, az eljárást végrehajtó személyeknek bizonyos gondolatokat vagy érzéseket tulajdonítanak vagy a résztvevőktől meghatározott magatartást várnak cl, akkor az eljárás szereplőinek és felhasználóinak valóban gondolniuk illetve érezniük kell az említett gondolatokat és érzéseket és a megfelelő magatartásra is hajlandóságot kell mutatniuk, továbbá később ténylegesen így kell viselkedniük.

48 Austin az elméletében megkülönböztette az explicit és az implicit beszédaktusokat. Explicit egy beszédaktus akkor, ha van benne performatív ige: pl. Utasítalak, hogy menj el. Implicit, ha nincs benne performatív ige: pl. Menj el! De hangsúlyozza, hogy ezek a mondatok is explicitté tehetők, ha beletesszük a performatív igét. A beszéd aktusokra bontása A beszélés során, Austin szerint 3 aktust végzünk, ezek a következőek: 1. Lokúciós aktus: egy bizonyos mondat kiejtése egy bizonyos értelemmel és referenciával. a) Fonetikus aktus: hangok kiejtése, esetleg lehetnek zajok, zörejek. b) Fatikus aktus: olyan hangsorkiejtése, mely egy meghatározott grammatikához tartozik. c) Rétikus aktus: a fenti szavak határozott értelemmel és referenciával telítődnek. 2. Illokúciós aktus: valamire használjuk a lokúciós aktust: Pl. kérdés feltevése, kérdés megválaszolása, ítélet kihirdetése, szándék bejelentése. 3. Perlokúciós aktus: A hallgatóra gyakorolt hatás. Vagyis a lokúciós és az illokúciós aktussal elérünk valamit a hallgatóban.

49 A beszédaktusok felosztása 1. Ítélkezők: ez egy tipikus bírói aktus. Pl.: ítélet, döntéshozás, becslés, felmérés. 2. Végrehajtók: hatalom, jogkör gyakorlása során elhangzó mondatok. Pl.: kinevez, elvet, elrendel, koboz, kiközösít, stb. 3. Elkötelezők: A beszélő egy bizonyos cselekvés mellett elkötelezi magát. Pl.: ígér, elvállal, javasol, megfogad, stb. 4. Viselkedők: Az emberi viselkedésre reagálunk velük. Pl.: bocsánatkérés, gratulálás, ajánlás, stb. 5. Bemutatók: ezekkel álláspontot fejtünk ki. Pl.: állít tagad, kijelent, informál, említ, megjegyez, megmond, kérdez, stb.

50 John R. Searle (1932- ) Életrajz

51 Az elmélet továbbfejlesztője: John Searle Ő is három aktusra bontja a beszélést, csak ezt másként teszi mint Austin. Searle három aktusa a következő: 1. Megnyilatkozás aktus 2. Propozíciós aktus: a propozíció kifejezése, predikáció és referálás. 3. Illokúciós aktus: maga a végrehajtott tett, parancs, stb. Ez a felosztás lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük az ugyanahhoz a propozícióhoz tartozó illokúciós aktusokat. Pl.: János elmegy. János menj el! Szeretném, ha János elmenne! Elképzelhetők olyan esetek is, hogy van megnyilatkozás, van illokúciós érték, de nincs propozíció: pl. Szia! Indulatszavak, káromkodások.

52 Az illokúciós aktusoknak három fontos jellemzőjük van: 1. Mindig konkrét kontextusban vannak. 2. Meghatározott feltételek mellett, 3. A beszélő meghatározott szándékával valósulnak meg. Az illokúciós aktust két részre lehet bontani, a mondatokban van propozíciós tartalom és illokúciós erő. Pl.: Megígérem (illokúciós erő), hogy eljövök (propozíciós tartalom). Ez itt egy explicit példa, mert benne van a performatív ige, a megígérem. De előfordulnak implicitek is, ahol csak a kontextusból derül ki a mondat illokúciós ereje.