A szakképzés Magyarországon 2011.

Átírás

1 A szakképzés Magyarországon ReferNet országjelentés szeptember

2 Tartalomjegyzék 1. Általános környezet - a tudástársadalom kerete Politikai és társadalmi-gazdasági környezet Népesség és demográfia Gazdasági és munkaerő-piaci mutatók A népesség iskolai végzettsége Definíciók A szakképzés modernizálása az egész életen át tartó tanulás (Lifelong learning - LLL), a nemzetközisesedés és a mobilitás támogatása érdekében A szakképzés-politika alakulása és prioritásai az LLL támogatásában Az EU-s eszközök és elvek alkalmazása Nemzetköziesedés és határon túli mobilitás a szakképzésben Szakképzés a válságból történő kilábalás szolgálatában Áttekintés A válság hatása a szakképzésre és az ehhez kapcsolódó intézkedések Történeti háttér, jogszabályi és intézményi keretek Történeti háttér A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jogszabályi környezete A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) intézményi kerete és organigramja A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) jogszabályi környezete A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) intézményi kerete és organigramja Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) A nappali iskolarendszerű szakképzés háttere és az oktatási-képzési rendszer ábrája Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) alsó középfokú szinten Szakmai alapképzés a felsőközépfokú oktatásban (iskolai [school-based] és duális [alternance] képzés) Duális képzés (beleértve a tanulószerződéssel végzett képzést) Egyéb ifjúsági programok és alternatív képzési formák Szakképzés posztszekunder (nem felsőfokú) szinten (főként iskolai képzés) Szakképzés harmadfokú szinten Nyelvtanulás a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) Szakmai felnőttoktatás és képzés (CVET) Általános háttér Formális tanulás a szakmai felnőttoktatásban és -képzésben (CVET) Nem-formális tanulás a szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) Nyelvtanulás a szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) Az álláskeresők és egyéb, a munkaerőpiacról kiszorult csoportok segítését célzó képzési programok

3 7. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzése A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzésének prioritásai A nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) dolgozó tanárok és oktatók A szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) dolgozó tanárok és oktatók A képzési kínálat közelítése a munkaerőpiac igényeihez A készségszükségletek előrejelzésének rendszerei és mechanizmusai (szektoronként, foglalkozásonként, képzési szintenként) A képzési kínálat és a készségszükségletek közelítésének gyakorlata Egész életen át tartó pályatanácsadás az egész életen át tartó tanulásért és a fenntartható foglalkoztatásért Stratégia és szolgáltatások Célcsoportok és módszerek Tanácsadó alkalmazottak Finanszírozás: beruházás az emberi erőforrásba A szakképzés finanszírozás-politikája A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) finanszírozása A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) és a felnőttkori tanulás finanszírozása A munkanélküliek és egyéb, a munkaerőpiacról kiszorult csoportok számára kínált képzések finanszírozása Melléklet: Táblázatok és ábrák Melléklet: Glosszárium Melléklet: Jogszabályok jegyzéke Szerzők, Források, szakirodalom, köszönetnyilvánítás és rövidítésjegyzék Szerzők Források, szakirodalom és hasznos weboldalak Rövidítések jegyzéke

4 1. ÁLTALÁNOS KÖRNYEZET - A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE 1.1. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfőbb törvényhozó szerve az Országgyűlés, amelynek 386 képviselőjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetőjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A 19 megye és Budapest főváros a középszintű közigazgatás tradicionális egységei. Közigazgatásban játszott szerepük azonban kisebb, mint a több mint területi helyi önkormányzaté, melyek széleskörű jogai és feladatai jelenleg még az oktatás-képzés területét is lefedik (a jövőben azonban változások várhatóak e téren, lásd 4.3) óta hét, tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintű régiót 1 hoztak létre az EU követelményeinek megfelelően. Az egyes régiókon belül összesen 174 statisztikai kistérséget, a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A régiók legfőbb döntéshozó szervei a regionális fejlesztési tanácsok. A közigazgatás közelmúltban történt átalakítása azonban újra a megyék szerepét erősítette meg január 1-étől számos állami szerv, így az Oktatási Hivatal (OH) és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) korábban regionális egységeit új megyei (fővárosi) kormányhivatalokba integrálták. Mindazonáltal a szakképzés területén a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) egyre fontosabb szerepet játszanak (lásd 4.3) NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe km 2, népessége 10 millió körüli (lásd 1. táblázatot). Az állampolgárok körülbelül 98%-nak magyar az anyanyelve 2 és túlnyomó többségük magyar nemzetiségű. A legnépesebb kisebbség a roma, létszáma fő körüli (6%). A német, horvát, szlovák, román és egyéb nemzetiséghez tartozók a lakosság legfeljebb 2%-át teszik ki. Noha a cigány népesség születési arányszámai - az általános demográfiai trendekhez hasonlóan csökkenést mutatnak, a nem roma lakosság megfelelő mutatóihoz képest jelentősen magasabbak. A romák aránya az iskoláskorú gyerekek korcsoportjában magasabb, mint más korcsoportokban. 1. TÁBLÁZAT: TELJES LAKOSSÁG (JANUÁR 1-I ÁLLAPOT), 2003, 2006, 2009, EU (p) (p) HU Forrás: Eurostat (Demográfiai statisztikák); lekérdezés ideje: (p) ideiglenes 1 Az EU Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája regionális statisztikák gyűjtése, társadalmi gazdasági elemzések készítése és regionális szakpolitikák kialakítása céljából felosztja a gazdasági területet. A Strukturális Alapok támogatására jogosult régiókat (1. célkitűzés) NUTS 2 szinten határozták meg. s [idézve: ]. 2 A 2001-es népszámlálási adatok szerint, a megkérdezettek 98,85%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, KSH) 4

5 Magyarország népessége az európai tendenciáknak megfelelően öregszik (lásd a 2. táblázatot), valamint az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében 1981 óta csökken is. Az időskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2030 között 24,22%-ról (EU: 25,9%) várhatóan 34,06%-ra (EU: 38,08%) emelkedik. Míg az aktív korú népességen belül nő az 50 éven felüliek aránya, az iskoláskorú korcsoportok létszáma csökken. Ez a nappali iskolarendszerű szakképzésben tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és a felnőttkori tanulás egyéb formái iránti igények növekedését vetíti előre. 2. TÁBLÁZAT: DEMOGRÁFIAI TENDENCIÁK KORCSOPORT SZERINT 2010-BEN, ALAPVÁLTOZAT 2025-IG TELJES NÉPESSÉG 10,016,709 9,839,679 9,743, ÉVES 2,726,172 2,479,672 2,432, ÉVES 5,623,462 5,386,078 5,194, ÉVESNÉL IDŐSEBB 1,667,075 1,973,929 2,116,121 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 3. TÁBLÁZAT: AZ IDŐSKORÚ NÉPESSÉG ELTARTOTTSÁGI RÁTÁJÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSA (%), EU HU Forrás: Eurostat (EUROPOP 2008). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétől részben ellentételezi a migrációs nyereség. A bevándorlók döntő többsége jól képzett, magyar anyanyelvű, a szomszédos országokból érkező állampolgár. Abszolút számuk és arányuk nemzetközi összehasonlításban alacsony és (különösen Románia uniós csatlakozása óta) csökkenő tendenciát mutat. A fejlődő országokból való beáramlás csekély mértékű. A szakképzett mind a diplomás, mind a szakmunkás munkaerő elvándorlása Nyugat-Európába azonban gyorsulóban van a jelenlegi pénzügyi válság és gazdasági depresszió alatt GAZDASÁGI ÉS MUNKAERŐ-PIACI MUTATÓK A magyar gazdaság az előző évtized közepéig folyamatos bővülést mutatott évi 4% feletti reál GDP növekedéssel (lásd a 4. táblázatot). Ennek eredményeként 2006-ra az egy főre eső GDP értéke az EU-átlag 63,6%-ára nőtt, a 10 évvel korábbi 50%-ról. A növekvő költségvetési hiány és nemzeti adósság azonban, a kormányzat által 2006 óta bevezetett megszorító intézkedésekkel együtt már a pénzügyi világválság előtt megakasztotta a gazdasági fejlődést. A 2009-es 6,7%-os csökkenést követően 2010-ben újraéledt a gazdaság az export jelentős fellendülésének köszönhetően re már 2,5% feletti növekedést vártak, ezt azonban 2011 szeptemberében 1,5%-ra kellett mérsékelni. 4. TÁBLÁZAT: A REÁL GDP NÖVEKEDÉSI RÁTÁJA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-27-EKBEN, (%-OS VÁLTOZÁS A MEGELŐZŐ ÉVHEZ VISZONYÍTVA) HU 4,9 3,8 4,1 4 4,5 3,2 3,6 0,8 0,8-6,7 1,2 EU- 27 3,9 2 1,2 1,3 2,5 2 3,2 3 0,5-4,2 1,8 5

6 NB: A gross domestic product (GDP) bruttó hazai termék a gazdasági tevékenység egy mérőszáma, meghatározása szerint a termékek és szolgáltatások összességének értéke, leszámítva az előállításuk során felhasznált termékek és szolgáltatások értékét. Forrás: Eurostat, statisztikai adatbázisok, reális GDP növekedési ráta. Interneten elérhető: tsieb020 [lekérdezés ideje: ]. A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (94,7%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,4%, illetve 0,7%. E vállalkozások 2009-ben együttesen az alkalmazottak 71%-át foglalkoztatták, azonban a bruttó hozzáadott értéknek csupán a felét állították elő (lásd a melléklet 1. táblázatát) ben a munkaerő legnagyobb arányban (28,0%) a közlekedési-szállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt követte a nem piaci szolgáltatások szektora (23,3%) és a feldolgozóipar (20,8%). Az elsődleges szektor és a közüzemek (7,0%), az építőipar (7,3%), valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások (13,5%) együttesen a foglalkoztatás 27,8%-át teszik ki. Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemző tartós (szakképzett) munkaerőhiány, illetve a készségek nem megfelelő volta jelentősen gátolják a gazdaság fejlődését. A szakmai továbbképzésben (felnőttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben a vállalatok méretével áll összefüggésben. 5. TÁBLÁZAT: A 15 ÉVESNÉL IDŐSEBB FOGLALKOZTATOTTAK GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÁGAZATA SZERINT (1000 FŐ, ILLETVE A TELJES FOGLALKOZTATÁS, %), 2010 Orsz ág ELSŐDLEGES SZEKTOR ÉS KÖZSZOLGÁL- TATÁSOK FELDOLGOZÓ- IPAR ÉPÍTŐIPAR KÖZLEKEDÉS, SZÁLLÍTÁS ÉS KERESKEDELEM ÜZLETI ÉS EGYÉB SZOLGÁLTATÁ- SOK NEM-PIACI SZOLGÁLTATÁ -SOK fő % fő % fő % fő % fő % fő % EU ,8 7, , 7 15, , 2 7, , 0 26, ,1 17, , 1 HU 265,4 7,0 785,1 20,8 277,6 7,3 1059,0 28,0 511,5 13,5 881,9 23,3 Forrás: Eurostat (Labour Force Survey). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: ,8 A magyarországi foglalkoztatási ráták rendkívül alacsonyak, különösen az alacsony képzettségűek, a hátrányos helyzetűek, a nők és az idősek körében ben a éves korosztálynak csupán 55,4%-a volt foglalkoztatott (a férfiak 60,4%-a, a nők 50,6%-a), ami messze elmarad az EU-27-ek 64,2%-os átlagától (lásd a melléklet 2. táblázatát) ben a legfiatalabbak (15-24 éves korosztály) foglalkoztatási aránya az EU-27 átlag (34,1%) felénél csupán picivel volt több (18,3%), míg az éveseknek is csak 46,8%-a dolgozott ugyanebben az időszakban, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az EU-27 átlaga a megfelelő korcsoportban. Az alacsony foglalkoztatási arányszámok kiugróan magas inaktivitási rátákkal járnak együtt, utóbbiak az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartoznak (lásd a melléklet 1. ábráját). 6

7 E U 2 7 H U 6. TÁBLÁZAT: FOGLALKOZTATÁSI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2003, 2006 ÉS 2010 ÉV ISCED / KOR ,1(i) 66,1(i) 41,9 (i) 24,8 66,9 43,5 21,5 62,8 43, ,2(i) 79,1 (i) 54,9 (i) 48,1 80,5 57,9 45,0 79,7 59, ,0(i) 88,0 (i) 72,4 (i) 60,5 88,5 74,2 57,1 87,4 74,5 N.A. 14,9 i) 72,6 (i) 39,1 (i) 5,1 76,0 5,6 5,2 72,8 62,2 ÖSSZESEN 36,0(i) 77,4 (i) 51,5 (i) 36,6 79,1 54,4 34,1 78,1 56, ,8 53,4 22,7 7,3 49,9 26,7 5,4 46,2 27, ,3 78,2 53,7 34,3 78,6 53,4 29,2 76,1 48, ,0 89,0 70,2 65,8 87,6 69,7 57,0 83,7 67,3 N.A. : : : : : : : : : ÖSSZESEN 26,7 75,2 43,9 21,7 75,4 47,9 18,3 73,1 46,8 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (i) értelmező megjegyzéseket lásd: A munkanélküliség emelkedett az elmúlt években. A munkanélküliségi ráta 2010-ben 11,2% volt a teljes éves népesség körében, 11,6% a férfiak, 10,8% a nők esetében (lásd a melléklet 3. táblázatát). Az ifjúsági munkanélküliség az EU átlagnál magasabb (2010-ben a évesek 26,6%-a volt munkanélküli az EU-átlag 20,8%-kal szemben), és különösen magas a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (ISCED 0-2) között: 41,4%. Ez 14 százalékponttal magasabb, mint az EU-27 átlaga. EU 27 HU 7. TÁBLÁZAT: MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT 2003, 2006 ÉS 2010 ÉV ISCED / KOR ,2 (i) 11,6 (i) 7,2 (i) 21,2 11,2 7,5 27,4 16,3 10, ,7 (i) 8,4 (i) 7,7 (i) 15,4 7,3 6,9 18,1 8,2 6, ,0 (i) 4,8 (i) 3,7 (i) 13,4 4,3 3,6 16,2 5,3 3,6 NINCS ADAT 13,9 (i) 7,8 (i) 7,4 (i) 20,1 : : : 8,2 : ÖSSZESEN 18,0 (i) 8,3 (i) 6,6 (i) 17,2 7,3 6,3 20,8 8,9 6, ,4 12,6 6,4 31,8 17,8 8,8 41,4 26,5 17, ,5 5,1 3,4 15,7 6,5 4,8 23,3 9,9 8,4 5-6 : 1,1 : 16,9 2,5 1,6 (u) 22,2 4,8 2,3 NINCS ADAT : : : : : : : : : ÖSSZESEN 12,9 5,5 3,5 19,1 7,1 4,8 26,6 10,7 8,4 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (u) megbízhatatlan/bizonytalan adat; (i) értelmező megjegyzéseket lásd: Amint a fentiek sugallják, Magyarországon a munkaerő-piaci helyzet még szorosabban összefügg az egyén iskolai végzettségével, mint az EU-27-ekben. Nagyon magas az 7

8 iskolázottság egyéni megtérülése is. A gazdaság és munkaerőpiac további fontos jellemzői a jelentős regionális és településtípus szerinti egyenlőtlenségek és az alacsony ágazati és földrajzi mobilitás is. A középfokú oktatásra (ISCED 2-4) fordított közkiadások részesedése a GDP-ből az EU-27 átlagánál kissé magasabb Magyarországon (lásd a 8. táblázatot). A felső középfokú oktatás esetében azonban az arányszám 2005 óta csökken, és hasonló trend érvényesül az egy tanulóra jutó ráfordítások adatait illetően is (lásd Balázs et al., 2011, old.). 8. TÁBLÁZAT: A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSRA (ISCED 2-4) FORDÍTOTT KÖZKIADÁSOK A GDP %-OS ARÁNYÁBAN, EU27 2,32 (s) 2,35 (s) 2,29 (s) 2,25 (s) 2,23 (s) 2,20 (s) : HU 2,29 2,68 2,46 2,36 2,33 2,29 2,25 Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (s) - Eurostat becslés 1.4. A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A tanulók döntő hányada (98,5% körül) 16 éves korára elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 1A-2A). Az 1990-es évek elején jelentős középiskolai expanzió kezdődött (lásd a 2. ábrát a mellékletben). Mozgatórugója elsősorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvő társadalmi igény volt, melynek kielégítése hamarosan az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitűzésévé vált. Jelentősen nőtt az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A) adó felső középfokú iskolákba történő továbbtanulás, mivel az érettségi a felsőoktatásba történő belépés előfeltétele. A szakiskolák 3 (ISCED 2C vagy 3C) azonban nem adnak érettségit, így a gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal 4 szemben csökkent a szakiskolák presztízse és tanulóik száma egyaránt (lásd 9a. táblázat, valamint 6. ábra az 5.3 fejezetben). Miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan emelkedik (lásd 9b. táblázat), arányuk az aktív korosztályon belül, különösen a éves korcsoportban még mindig alacsonyabb, mint az EU-27-ekben (20,1% versus 25,9%, és 25,7% versus 33,6%, forrás: Eurostat), különösen, ami a férfiakat illeti. 9 A. TÁBLÁZAT: VÉGZETTEK SZÁMA ISCED 3 ÉS ISCED 4 SZINTEN, AZ OKTATÁS SZINTJE, A PROGRAM IRÁNYULTSÁGA ÉS NEM SZERINT, 2007, 2009 ÉV GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC 3 GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC HU T : : : : : : M : : : : : : F : 7315 : : : 7992 : : Forrás: Eurostat (UOE adatgyűjtés); lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: szakiskola: felső középfokú képzési programok (ISCED 3C vagy 2C), melyek 14 éves korban kezdődnek és szakképesítést nyújtanak. Lásd a Glosszáriumot és az 5. fejezetet is. 4 szakközépiskola: szakmai irányultságú felső középfokú képzési programok (ISCED 3A), melyek 14 éves korban kezdődnek és a felsőoktatásba történő belépésre feljogosító képesítésre készítenek fel, majd ezt követően szakképesítéshez vezető poszt-szekunder szintű képzési programokat (ISCED 4) nyújtanak. Lásd a Glosszáriumot és az 5. fejezetet is. 8

9 9 B. TÁBLÁZAT: VÉGZETTEK SZÁMA ISCED 5 ÉS 6 SZINTEN, AZ OKTATÁS SZINTJE, A PROGRAM KIMENETE, 1./2. SZAKASZ ÉS NEM SZERINT, 2007, 2009 ÉV S 5 A1 5 A2 5 B1 5 B A1 5 A2 5 B1 5 B HU T : : M : : F : : Forrás: Eurostat (UOE adatgyűjtés); lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A korai iskolaelhagyók aránya alacsonyabb az EU átlagnál (ld. 10. táblázat). A középiskolai expanzió mellett további magyarázatot kínál erre az is, hogy az első szakképesítés (illetve az 1999 és 2005 közötti időszakban a 2. is) 23 éves korig ingyen megszerezhető nappali tagozatos oktatásban. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az a tény sem, hogy a tanulók körülbelül 95%-a átmegy az érettségi (lásd Balázs et al., 2011, 170. old.), illetve a szakmai vizsgán. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan, a legalább felsőközépfokú oktatást végzettek aránya a éves korcsoportban az EU-átlagnál tartósan magasabb Magyarországon (lásd 11. táblázat). Mindazonáltal e magas arányszám némileg csökkent az elmúlt évtizedben, és a lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent a szakiskolákban (ISCED 2/3C). Ahogy azt kutatási eredmények is megerősítik, a magyar oktatási rendszer rendkívül szelektívvé és polarizálttá vált. A hátrányos helyzetű diákok nagyobb valószínűséggel kerülnek szakiskolákba, amelyek nem képesek ellensúlyozni hátrányaikat, ami jelentős lemorzsolódási arányokat eredményez (egyenlőtlenségek újratermelése). 10. TÁBLÁZAT: KORAI ISKOLAELHAGYÓK (%), ORSZ ÁG/É V EU HU (b) 12.0 (b) , ,2 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (b) törés a sorban 11. TÁBLÁZAT: A FIATALOK ISKOLÁZOTTSÁGI SZINTJE* NEM SZERINT (%), 2002, 2005, 2009 TIME GEO T F M T F M T F M EU HU * A éves korosztályban a legalább felső középfokú oktatás befejezők aránya Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

10 Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnőttképzésben való részvétel ösztönzését célzó intézkedést vezetett be (ld. 6.1, 10.1 és 10.3). Ennek ellenére a részvételi arányok még mindig messze elmaradnak az EU átlagtól, 2004 óta pedig kifejezetten csökkennek (lásd 12. táblázat). A 2013-ra előirányzott célérték 8%, szemben az Unió 2010-re, illetve 2020-ra előirányzott 12,5%, illetve 15%-ával. Ami a nemek megoszlását illeti, a nők nagyobb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban (ld. 8. táblázat). Az alacsony részvételi arányszámok egyik oka az, hogy a felnőttképzésben való részvétel a magasabban képzett és fiatalabb korosztályra koncentrálódik, akik jellemzően motiváltabbak arra, hogy képezzék magukat. 12. TÁBLÁZAT: EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS A FELNŐTT LAKOSSÁG RÉSZVÉTELE AZ OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN, NEMEK ALAPJÁN (%), 2002, 2005, 2009 ÉV ORSZÁG ÖSSZES EN NŐ FÉRFI ÖSSZES EN NŐ FÉRFI ÖSSZES EN NŐ FÉRFI 9,3 10,2 8,5 EU (p) (p) (p) MAGYARO ,7 3 2,5 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (p) ideiglenes érték 1.5. DEFINÍCIÓK ALTERNANCE TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: DUÁLIS KÉPZÉS (DUAL TRAINING) Az 1993-as szakképzési törvény alapján a szakképző iskolák tanulóinak gyakorlati képzése folyhat az iskolában és gazdálkodó szervezetnél is (lásd a school-based program címszó alatt). A jogszabályok a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés két lehetséges formáját engedik meg, bár a törvény és az oktatáspolitika a tanulószerződésen alapuló képzést részesíti előnyben. Ez csak abban az esetben helyettesíthető a szakképző iskola és egy gazdálkodó szervezet által kötött együttműködési megállapodáson alapuló képzéssel, ha a gyakorlati képzés aránya a képzési idő negyven százalékánál kevesebb, illetve ha: a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél; a gyakorlati képzés szervezője szakképző iskola, és az összefüggő szakmai gyakorlatra gazdálkodó szervezetnél; a gyakorlati képzés szervezője csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért a tanuló kiegészítő gyakorlati képzésére a gyakorlati képzési idő legfeljebb ötven százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervezőnél; a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen működtetett üzemközi tanműhelyben; a tanuló gyakorlati képzésére az állami felnőttképzési intézmény által működtetett tanműhelyben; illetve a tanuló gyakorlati képzésére központi képzőhelyen kerül sor. Az együttműködési megállapodástól eltérően a tanulószerződést a tanuló köti meg egy gazdálkodó szervezettel, mely a szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a tanuló 10

11 részére gyakorlati képzést biztosít, emellett rendszeres pénzbeli juttatást is fizet számára (a tanulószerződés sajátosságairól lásd az 5.4. fejezetet) január 1-jétől, amennyiben a gyakorlati képzési idő több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. Amint a fentiek mutatják, sem az együttműködési megállapodáson, sem a tanulószerződésen alapuló képzés nem különálló képzési út a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET). Ezek inkább egy iskolarendszerű képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének - annak egészének vagy részének - egy-egy lehetséges szervezési formáit jelentik. APPRENTICESHIP TANULÓSZERZŐDÉS ALAPJÁN FOLYÓ GYAKORLATI KÉPZÉS (PRACTICAL TRAINING PROVIDED BASED ON A STUDENT CONTRACT), MAGYARÁZATÁT LÁSD FENT AZ ALTERNANCE TRAINING CÍMSZÓ ALATT CONTINUING VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS KÉPZÉS (ADULTS VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING) A CVET kifejezés magyar megfelelője valójában nem a tükörfordítása, ami a szakmai továbbképzés ez utóbbi kifejezést ugyanis sokkal szűkebb értelemben használják, mint amit a CVET fogalma a Cedefop terminológia szerint magába foglal, egy korábban megszerzett képesítést követő szakmai továbbképzést értenek alatta. A felnőttek számára tanulási lehetőségek mind az iskolarendszeren belül, mind azon kívül (lásd a Glosszáriumot), azaz a felsőoktatásban és felnőttoktatásként a közoktatásban (lásd 5.1 és a Glosszáriumot), illetve a felnőttképzésben (lásd a Glosszáriumot és a 6. fejezetet) is elérhetőek. INITIAL VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (FULL TIME VET PROVIDED WITHIN THE SCHOOL SYSTEM) Az IVET nappali iskolarendszerű szakképzés, melyet a szakképző iskolák két típusában kínálnak a közoktatásban, továbbá a felsőoktatásban (ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés). E szakképző programok gyakorlati része folyhat az iskolában éppúgy, mint egy gazdálkodónál. A nappali iskolarendszerű szakképzésben nincsenek a gyakorlati képzés helyszínétől függően különböző képzési utak. LOWER SECONDARY EDUCATION (ISCED 2) ALSÓ KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS (LOWER SECONDARY EDUCATION) Az alsó középfokú oktatás Magyarországon mesterséges megosztásként hat, ami nem illeszkedik a hazai oktatási rendszer szerkezetéhez. ISCED 2 szintű oktatást elsősorban a 8 osztályos általános iskola utolsó négy évében (felső tagozat) folytatnak, ISCED 1 szintű oktatást (alsó tagozat) követően. A nyolc- és hatosztályos gimnáziumok is nyújtanak azonban ISCED 2 szintű oktatást első két vagy négy évfolyamukon, ISCED 2 szintű szakképzés pedig folyhat a speciális szakiskolákban (lásd 5.2 és Glosszárium). 11

12 POST-SECONDARY NON-TERTIARY EDUCATION ÉRETTSÉGI UTÁNI SZAKKÉPZÉS (VET PROVIDED FOLLOWING THE SECONDARY SCHOOL LEAVING EXAM) VAGY POSZTSZEKUNDER NEM FELSŐFOKÚ KÉPZÉS (POST-SECONDARY NON-TERTIARY TRAINING) Posztszekunder nem felsőfokú képzés a szakközépiskolák szakképző évfolyamain folyik az 1990-es évek második fele óta, amikor jelentősen átalakult a szakképző iskolák szerkezete. Ennek eredményeként az általános képzést a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig terjesztették ki, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Jelenleg a tanulók a szakközépiskolák szakképző évfolyamaira legkorábban 18 éves korban léphetnek be, jellemzően az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után. A szakképző program időtartama a megszerezhető OKJ-s szakképesítéstől függ, annak szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) határozzák meg azt. A képzés többnyire kétéves, ez azonban a legtöbb tanuló számára egyévesre rövidül, ha a szakközépiskolai szakmai orientációban és alapozó képzésben elsajátított tananyagrészeket beszámítják. PRE-VOCATIONAL EDUCATION NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: SZAKMAI ALAPOZÓ KÉPZÉS (VOCATIONAL GROUNDING) 1998 és 2010 között szakképesítést adó szakképzés legkorábban 16 éves korban kezdődhetett meg. A közoktatási törvény július 7-i módosítása következtében 2010 szeptemberétől a szakképzés a szakiskolákban a 9. évfolyamon is megkezdődhet 86 szakmában azok számára, akik elvégezték az általános iskola 8 osztályát (ennek a 3 éves programnak a neve előrehozott vagy alternatív szakképzés). Szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció azonban már a szakképző iskolák általánosan képző évfolyamain is folytatható. Ilyen alapozó programok (lásd az 5.1. fejezetet is): szakiskolában: pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (2010-ig a kötelező órák legfeljebb 40%, 2010-től legfeljebb 50%-ában) e tantárgyak bevezetése kötelező 2006 óta; szakközépiskolában: szakmai orientáció a 9., valamint szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve e tanulmányok során megszerzett szakmai kompetenciákat elismerhetik a szakképző évfolyamokon, ami lecsökkentheti a képzés idejét. E programok célja a munka világának bemutatása és a résztvevők felkészítése a szakképző évfolyamokra történő belépésre, de nem nyújtanak munkaerő-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. Hasonlóképpen nem nyújtanak munkakör betöltésére feljogosító szakképesítést az úgynevezett felzárkóztató, gyakran kompetencia alapú programok, melyek az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőket készítik fel a szakképzésbe történő belépésre (a 2009/2010-es tanévben 2099 tanuló vett részt ilyen programokon, lásd 5.5.). SCHOOL-BASED PROGRAMMES NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE (MERT NEM KÜLÖNÁLLÓ KÉPZÉSI ÚT, LÁSD A DEFINÍCIÓT), BÁR FORDÍTHATÓ ISKOLÁBAN FOLYÓ SZAKKÉPZÉS -KÉNT (VET PROVIDED IN THE SCHOOL) Az 1993-as szakképzési törvény alapján a formális iskolarendszerben folytatott szakképzés esetében a szakmai elméleti képzés csak szakképző iskolában folyhat (illetve a felsőfokú szakképzés esetében felsőoktatási intézményben), míg a tanulók gyakorlati képzése minden olyan szakképző iskola, jogi személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó 12

13 által fenntartott/működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak (kivéve a 2010 óta 9. évfolyamon megkezdhető szakképzést, amikor azt első évben az iskolában kell megszervezni). A gyakorlati képzés szervezésében - a gyakorlati képzés szervezőjével kötött megállapodás alapján központi képzőhely is részt vehet. Az elmúlt évtizedben az oktatáspolitika célja elsősorban a szakiskolai, fizikai szakmákban folytatott képzés esetében annak ösztönzése volt, hogy a gyakorlati képzés első, az alapvető szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanműhelyben folyjon, amit egy valódi munkahelyen történő képzés kövessen. Ami a jelenlegi gyakorlatot illeti, míg a szakközépiskolai tanulók többsége továbbra is kizárólag az iskolában kapja gyakorlati képzését, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodónál szervezett gyakorlati képzésben vesz részt, jellemzően tanulószerződés alapján. Amint a fentiek jelzik, az iskolában, az együttműködési megállapodás, illetve a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés Magyarországon valójában nem különálló képzési utak a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) rendszerében, és a szakképzés szerkezete és tartalmi követelményei, valamint a megszerezhető képesítések függetlenek attól, hogy a tanuló hol kapja gyakorlati képzését. 13

14 2. A SZAKKÉPZÉS MODERNIZÁLÁSA AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS (LIFELONG LEARNING - LLL), A NEMZETKÖZISESEDÉS ÉS A MOBILITÁS TÁMOGATÁSA ÉRDEKÉBEN 2.1. A SZAKKÉPZÉS-POLITIKA ALAKULÁSA ÉS PRIORITÁSAI AZ LLL TÁMOGATÁSÁBAN NEMZETI LLL STRATÉGIA 2005-ben a foglalkoztatáspolitika, illetve az oktatás és képzés szakpolitikai céljait és törekvéseit meghatározó stratégiai anyagok sorát fogadta el a kormányzat. E stratégiák céljainak megvalósítását elsősorban az EU-s Strukturális Alapok felhasználását irányító nemzeti fejlesztési tervek operatív programjainak keretében tervezték. Míg a Szakképzés-fejlesztési stratégia a szakképzésre vonatkozó célkitűzéseket sorolta fel, az Egész életen át tartó tanulás stratégiája a hosszú távú fejlesztési célokat jelölte ki. Az LLL stratégia az alábbi 5, legfontosabbnak ítélt cél köré épül fel: a) Az oktatás, képzés esélyteremtő szerepének erősítése; b) Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítése; c) Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása (széles körű partnerségek bevonásával történő döntéshozatal); d) Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése; e) Az oktatás, képzés minőségének javítása. A fejlesztés LLL stratégiában meghatározott kulcsfontosságú területeinek mindegyike közvetlenül kapcsolódik a szakképzéshez is: a) Az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban; b) széles és gazdag kínálat a szakképzésben, a felsőoktatásban és a felnőttkori tanulásban; c) Folyamatosan bővülő tanulási lehetőségek (pl. IKT); d) munkahelyi tanulás, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira; e) Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés; f) Az informális és nem-formális tanulás elismerése (pl. szakképesítések rendszerének átalakítása); g) A hátrányos helyzetű és munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása; Az LLL stratégia megvalósítását azonban nagyban hátráltatta a különböző felelős kormányzati szereplők közötti együttműködés gyengesége, és valójában a stratégia soha nem tudott valódi orientációs ponttá válni az egyes oktatási ágazatok szakpolitikai fejlesztéseinek szinkronba hozása érdekében. A SZAKKÉPZÉST ÉRINTŐ JELENLEGI SZAKPOLITIKAI VITATÉMÁK A szakképző iskolák jelenlegi szerkezetét egy 1998-ban elindult jelentős reform alakította ki, amely azonban szakmai kidolgozatlansága és az érdekviszonyok figyelmen kívül hagyása miatt szükségszerűen kudarcba fulladt. A korrekciós innovációs kísérletek így a 2003 és 2009 között futó Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) erőtleneknek bizonyultak, és ezek sem kaptak következetes kormánytámogatást. Az ezredforduló óta a szakképzés presztízse alacsony a tanulók és más érintettek részéről. A fiatalok a jobb életesélyeket ígérő, 14

15 általánosan képző iskolai programokat preferálják, a szakmunkásképzést legtöbben csak utolsó lehetőségként választják. A lemorzsolódás magas a szakiskolákban. Bár rohamosan nőtt a tanulószerződéssel a gazdaságnál gyakorlatot szerzők aránya (lásd 5.4), a gyakorlati képzésre fordítható idő továbbra is alacsony maradt. E nehézségek miatt széles körben a szereplők napi érdekeitől és szakmai horizontjának korlátaitól nem függetlenül generálódott nosztalgia a megelőző, korábban korszerűtlennek tekintett szakképzési szerkezet iránt. Az utóbbi években előtérbe került új megközelítés a fiatalok oktatásban és képzésben tartását és a szakmunkás-utánpótlás biztosítását a szakképzés megkezdésének korábbra helyezésével látja megoldhatónak, a jelenlegi 16 év helyett 14 éves korban, mint 1998 előtt. Bár a szakma és az államigazgatás is erősen megosztott volt, az Országgyűlés 2009 nyarán olyan törvénymódosítást fogadott el, amely 2010-től 86 szakmában lehetővé tette ilyen hároméves szakképzés bevezetését a jelenlegi szakképzési szerkezettel párhuzamosan (lásd 5.1). A 2010-ben megalakított kormány szándéka a szakképzés arányának és presztízsének növelése. A szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a munka alapú képzés arányát növelni kívánja, a vállalatoknál folyó képzés arányának növelésével egyfajta duális képzés irányába való elmozdulással (melyet olyan, erős tanoncképzéssel rendelkező országok ihlettek, mint Németország). E cél elérése érdekében Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke keretmegállapodást írt alá 2010 novemberében. Az MKIK kulcsszerepet fog játszani a jövőben, mivel az államtól szakképzéssel kapcsolatos feladatokat vesz át, amelyek finanszírozását az állami költségvetés biztosítja (lásd 4.3 és 8.2). A kamara szándéka a jelenlegi szakiskolai (lásd az 5. fejezetet és a Glosszáriumot) szakmunkásképző programok helyett egy, a 2010-ben bevezetetthez hasonló (lásd fent és 5.1) hároméves képzési program bevezetése 2012-től, amelyet a tanulók az alapfokú és az alsó-középfokú szint (az általános iskola 8. osztálya) elvégzése után kezdhetnek meg. Jelenleg is folynak azonban az egyeztetések az érintett minisztériumok és a kamara között. Vita kezdődött egy úgynevezett Hídprogramról azok számára, akik nem elég felkészültek a szakképzés megkezdésére ez akár a tanulók többségét is jelentheti. Az intézkedések megosztják a szakképzési szakértőket. Vannak, akik szerint az elképzelt új szakképzési szerkezet, mely rövidebb idejű és több gyakorlati képzést tartalmaz, nem hagy majd elegendő időt a kulcskompetenciák fejlesztésére. Ennek eredménye pedig a gyenge olvasási és tanulási készséggel rendelkező, a képzésből lemorzsolódó és előbb vagy utóbb a munkaerőpiacról való kiszorulás veszélyével fenyegetett fiatalok hányadának növekedése lehet. Tovább nőhet a szakadék a szakiskola és a felsőoktatási belépésre felkészítő programok között. Nem világos az sem, hogy mennyire lesz egyértelmű az állam és a gazdaság szakképzés iránti felelőssége, illetve, hogy mely vállalatok szolgálhatnának az új duális rendszer alappilléreiként. A kormányzat alapvető változásokat tervez a szakközépiskolai (lásd az 5. fejezetet és a Glosszáriumot) képzéssel kapcsolatosan is. A szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújtana szakképzést, párhuzamosan a közismereti képzéssel, úgy, mint az 1998-as reform előtt. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös elemeinek tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást foglalna magába. A tanulók ezután szakmai érettségit tehetnének le, és olyan bizonyítványt szerezhetnének, mely bizonyos munkakörök betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelentene. Ezt követően a tanulók választhatnának, hogy munkába kívánnak állni, folytatják tanulmányaikat egy posztszekunder szintű szakképesítés megszerzéséért, vagy belépnek a felsőoktatásba. A es időszakban két nagyhorderejű fejlesztésre került sor az Európai Szociális Alap támogatásával. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ, lásd a Glosszáriumot) közötti moduláris, kompetencia alapú megújítása a magyarországi foglalkoztatási szerkezet 15

16 és munkakörök széleskörű elemzése alapján történt és 2008 között elkészültek az új szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK-k, lásd a Glosszáriumot). Ezek többek között tartalmazzák az egyes szakmai követelménymodulok feladatprofilját és a képzés során fejlesztendő szakmai, társas, személyes és módszerkompetenciákat. A kerettantervek szintén megújulnak a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében. Az innováció elvileg széles körű támogatást élvez, de a gyakorlatban nehézkesen működő elemek átalakításáról vita folyik (ilyenek például a modulok és tantárgyak viszonya az iskolarendszerben). A legújabb kormányzati tervek az OKJ szerkezetének egyszerűsítését célozzák, ezáltal a képesítések és a szakmai modulok számának csökkentését, valamint a túlságosan hosszú modulrendszerű vizsga felváltását rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb komplex vizsgákkal. A tervek szerint a felsőfokú szakképesítések kikerülnek az OKJ-ból és a jövőben felsőfokú szakképzés már csak felsőoktatásban folyhat. A közelmúlt másik nagyhorderejű fejleménye a szakképző iskolák a holland ROC modell 5 ihlette térségi integrált szakképző központokba (TISZK) történő integrációja volt. Az indok a korábban rendkívüli mértékben elaprózódott intézményrendszer volt előtt több mint szakképző intézmény létezett -, ami a finanszírozás racionalizálásának és a minőség javításának akadályát jelentette. A folyamat 2005-ben kezdődött ESZA támogatással, és jelenleg már a szakképző iskolák több mint 90%-a a 86 TISZK egyikéhez tartozik. A jelenlegi intézményi rendszert azonban legalább olyan fokú heterogenitás jellemzi, mint a reform előtt, sőt, talán még nőtt is a rendszer inkoherenciája. A TISZK-ek nem csak méret, területi beiskolázási körzet és profilok terén különböznek, de a működésük módjában is. Egyes TISZK-ek erősen centralizáltak. Általában azonban az egyazon TISZK-hez tartozó iskolák között csak a legszükségesebb, az előírt és/vagy az EU-s forrásokból finanszírozott feladatokban van együttműködés. A TISZK-ek 20-25%-a valójában nem is térségi elven szerveződött. Ez lényeges akadályát jelenti a szakképzési profilok tervezésének és alakításának, melynek normálisan a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k, lásd 4.3) döntésével egyhangúan kell megtörténnie. A 2010-ben megalakult kormány nem szándékozik felszámolni a TISZK-rendszert, de tényleges integráción alapuló TISZK-eket kíván létrehozni a ROC modell alapján, finanszírozásuk és szakmaszerkezetük meghatározását a központi kormányzatra bízva (lásd Koncepció a szakképzés..., 2011) AZ EU-S ESZKÖZÖK ÉS ELVEK ALKALMAZÁSA Az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) kidolgozását a közötti időszakban az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében támogatták. A cél egy az egész életen át tartó tanulást átfogó keretrendszer kidolgozása, mely az összes hazai képesítést és oktatási és képzési alágazatot magába foglal, továbbá nyitott a nem-formális és informális tanulás validálása és elismerése irányában is. A kompetencia-alapú Országos Képzési jegyzék (OKJ) és SZVK-k a szakképzésben (lásd 2.1), valamint a kimenet irányába történő elmozdulás a felsőoktatásban olyan elemek, amelyek hozzájárulnak egy ilyen átfogó nemzeti képesítési keretrendszer kialakításához. Alapvető kihívást jelentett azonban, hogy az egyes oktatási szektorokban különböző értelmezést alkalmaznak, illetve különböző súlyt tulajdonítanak a tanulási eredmények fogalmának. Az OKKR bevezetésétől az alábbi előnyök várhatóak: 5 ROC: Regionális képző központ (regionale opleidingscentra), mely szakmai felső-középfokú oktatást kínál 16-18/20 éves tanulók, valamint felnőttoktatást 18 évnél idősebbek számára. 16

17 a) az egész életen át tartó tanulás támogatása a felnőttképzés és a formális oktatási rendszer közötti kapcsolatok erősítése és a nem-formális és informális tanulás elismerésének elősegítése által; b) az egyes oktatási alágazatok közötti, jelenleg meglehetősen gyenge szakpolitikai koordináció erősítése; c) a hazai képesítések átláthatóságának, transzferálhatóságának és összehasonlíthatóságának javítása a közöttük létező kapcsolatok felmutatásával; d) a tanulási eredmények használatának megszilárdítása és megerősítése a vizsgakövetelmények, tantervek és értékelés meghatározásában, és a tanulási eredmények leírásában egy közös megközelítés biztosítása a különböző szektorokban; e) az OKKR az Európai Képesítési Keretrendszernek (EKKR) való megfeleltetésével a magyar képesítések összehasonlíthatóságának és átláthatóságának erősítése külföldön, ezáltal a kölcsönös bizalom erősítése; f) közös hazai minőségügyi szabványok bevezetése; a képesítések munkaerő-piaci relevanciájának javítása; és a pályaorientáció és tanácsadási rendszer támogatása. A fejlesztési munka egy 2008 nyarán született kormányhatározat alapján, az egyes oktatási szektorok együttműködésével folyik. A két elsősorban felelős minisztérium az oktatásért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) és a szakképzésért és felnőttképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) benyújtotta az OKKR tervezetét a kormánynak, melyben az OKKR szintjeit ismeretek, készségek, attitűdök, autonómia és felelősség dimenziókban javasolják leírni. A deskriptorokat az egyes oktatási alágazatok jogi szabályozásának, irányításának, és a köztük lévő kapcsolatoknak az elemzése, valamint a képzési kimenetek leírása alapján határozták meg, és a deskriptorok további, alágazat-specifikus értelmezését is tervezik. Egy nyolcszintű szerkezetet javasolnak, a végső döntést az egyes szintek részletes elemzésére bízva. A kormány 2011 januárjában elfogadott határozatában támogatta az OKKR megfeleltetését az EKKR-nek és az OKKR 2013-tól történő bevezetését. Egy minisztériumok, társadalmi partnerek és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló munkacsoportot hoztak létre 2011 februárjában, melynek feladata az OKKR-fejlesztés és -bevezetés további fázisainak tervezése, harmonizálása és ellenőrzése. Az ECVET Hálózatban és az Európai Bizottság ECVET munkacsoportjában Magyarország a kezdetektől képviselteti magát. A munkacsoport által kidolgozott, az ECVET fő jellemzőit körvonalazó munkaanyag nemzeti konzultációjára 2007 februárjában került sor Magyarországon a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szervezésében. Az Európai Parlament és a Tanács június 18-i Ajánlásának megfelelően 2011 júniusától Magyarországon is működik ECVET Nemzeti Koordináló Pont, melynek feladatait a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet látja el. Bár kredit alapú oktatás a szakképzésen belül jelenleg csupán az FSZ-ben működik (lásd 5.7.), a kreditalapú képzés hangsúlyos téma az ágazati stratégiai gondolkodásban. Bevezetését támogatja a 2006-ban megújult OKJ szerinti moduláris és kompetencia alapú képzés (lásd 2.1). A jogi kereteket már 2001-ben megteremtették, egy-két kísérleti projekt is indult, (így például az ECVET-ASSET kísérleti projekt), de a feltételek rendszerszerű megteremtése még várat magára. Egy, az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszerhez (EQAVET) illeszkedő rendszer minden szakképző intézményre kiterjedő bevezetése érdekében a TÁMOP támogatásával épül ki egy egységes minőségirányítási rendszer a korábban már alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek alapján. A projekt keretében elkészült egy Módszertani Kézikönyv, amely bemutatja többek között az Egységes Szakképzési Önértékelési Modellt (ESZÖM). Az Egységes Szakképzési Minőségirányítási Keretrendszer 17

18 (ESZMK) bevezetését az intézményekben egy országos, 60 fős mentorhálózat segíti szakmailag és technikailag. Az Európai Parlament és a Tanács június 18-án kiadott ajánlásának megfelelően Magyarország is létrehozott egy nemzeti szakképzési minőségbiztosítási referencia pontot (Quality Assurance National Reference Point, QANRP), mely az EQAVET bevezetését hivatott támogatni az EQAVET Hálózat együttműködésével. Magyarországon a referencia pont szerepét az EQAVET Hálózat tagja, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet látja el. Feladatai közül az egyik legfontosabb a szakképzés minőségbiztosításában érintettek folyamatos tájékoztatása az Európai Hálózat tevékenységeiről ben elindult a Szakképzési Minőségbiztosítási Nemzeti Referencia Pont honlapja is. A magyarországi Nemzeti Europass Központot (NEK) 2004-ben hozta létre az Oktatási Minisztérium. Az Europass Magyarországon megvalósult rendszere több területen is kiemelkedően sikeresnek mondható. Hazánkban került először bevezetésre az Europass önéletrajzzal (ECV) kompatibilis munkaerő-közvetítő adatbázis, melynek érdekében a NEK együttműködést alakított ki magáncégekkel, akik adatbázisukat az ECV-hez alakítva könnyebbé tették az ilyen típusú önéletrajzzal már rendelkező álláskeresők regisztrációját. Már rögtön a csatlakozás után, 2004-től elérhetővé vált a mobilitási igazolvány (akkor még Szakképzés Dokumentum) a külföldi szakmai gyakorlatban résztvevőknek. A bizonyítványkiegészítő és az oklevélmelléklet kiadása 2007 óta már országos szinten működik, s az utóbbi elkészítéséhez szükséges szoftver lehetővé teszi, hogy az egyetemek egységes, mégis kurzusonként különböző oklevélmellékleteket bocsássanak ki. Az eredeti diplomát adó felsőoktatási intézményeknek a március 1. után végzettek számára mind a magyar, mind az angol nyelvű oklevélmellékletet térítésmentesen ki kell adni. A címen 2005 májusa óta működik az önként kitölthető dokumentumok és az azokhoz kapcsolódó információk elérését lehetővé tevő internetes felületet. 13. táblázat: A Magyarországon kiadott Europass oklevélmellékletek, bizonyítvány-kiegészítők, mobilitási igazolványok, valamint a oldalra történő látogatások száma Év Oklevélmellékletek (fő) Bizonyítvány- kiegészítő (db) Mobilitási igazolvány (db) látogatások száma Forrás: Nemzeti Europass Központ A NEK tevékenységének eredményességét az Europass Cedefop által üzemeltetett honlapjának gyorsan növekvő látogatottsági adatai is mutatják. Míg Magyarország népességét tekintve csupán a 13. helyen áll Európában, az Europass felhasználók, holnaplátogatók tekintetében a 4-5., illetve 7. helyet foglalta el 2010-ben. 18

19 Bár az Europass céljai között a nemzetközi mobilitás növelésének szándéka is szerepel, hatására nem következett be jelentős változás e területen, s az online Europass dokumentumok nemzeti nyelvű kitöltése is igen magas más országokéhoz képest. A magyar nyelven kitöltött önéletrajzok száma például 2007-ben 43 ezer, 2010-ben 146 ezer volt. 2.3 NEMZETKÖZIESEDÉS ÉS HATÁRON TÚLI MOBILITÁS A SZAKKÉPZÉSBEN SZAKPOLITIKAI KERETEK A magyar szakpolitika felismerte a földrajzi mobilitás szerepét a szakképzésben és az uniós kezdeményezésű, elsősorban Leonardo program keretében megvalósult és a Tempus Közalapítvány által koordinált projektek mintául szolgáltak hazai szervezésű mobilitási programok kidolgozása számára is. Magyarország az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszerben meghatározott céloknak megfelelően elő kívánja mozdítani a fiatalok tanulmányi célú külföldi mobilitását és a kapcsolódó szolgáltatások minőségének javítását (NEFMI, 2011). A tervezett intézkedések között szerepel a szakképzés kreditrendszerének (ECVET) előkészítése, a szakemberek és hallgatók mobilitásának ösztönzése. A Leonardo mobilitási programban a legnépszerűbb partnerország hagyományosan, bár némileg csökkenő mértékben Németország, köszönhető ez elsősorban a magyar-német történelmi kapcsolatoknak, az ország földrajzi közelségének, a német nyelv viszonylagos elterjedtségének és a színvonalas oktatási és képzési hagyományoknak. Franciaország és az Egyesült Királyság a nyelvek miatt ugyancsak népszerű célország. Az intézményi kapcsolatok az idővel bővültek, így Olaszország, Finnország, Hollandia és Horvátország is népszerű célországoknak bizonyult a programban. A Szakértői Tanulmányutak még nagyobb sokszínűséget mutatnak: 2010-ben a magyar szakértők 22 tagállamba utaztak, s ezek a tagállamok - ha nem is egyenlő mértékben - de Európa valamennyi régióját reprezentálták. Az Apáczai Közalapítvány HATÁRTALANUL! elnevezésű programjának keretében magyarországi szakképző intézmények határon túli magyar nemzetiségi szakképző intézményekbe - Romániába, Szlovákiába, Szerbiába és Ukrajnába- szerveznek tanulmányi kirándulásokat és utakat. A földrajzi mobilitás legfőbb akadályai jelenleg a megfelelő szintű nyelvtudás hiánya, a külföldön szerzett ismeretek elismerésének nehézsége és a finanszírozás. Mivel a szakmunkástanulók jelentős része hátrányos helyzetű családból származik, így esetükben a külföldi utazással járó költségekhez való hozzájárulás még nagyobb, javarészt áthidalhatatlan problémát jelent. Magyarország 2008-ban döntött az Európai Képesítési Keretrendszerhez igazodó Országos Képesítési Keretrendszer kidolgozásáról. A 2013-ra befejezni szándékozott fejlesztés csökkentheti a mobilitás előtt álló akadályokat. A magyar szakmunkástanulók és tanárok idegen nyelvtudásának, valamint a nyelvtanítás hatékonyságának alacsony szintjére már számos kutatás felhívta a figyelmet. A 2009-ben indult TÁMOP program egyik alprogramja ezen a helyzeten kíván változtatni a nyelvtanítás hatékonyságának javításával. A fejlesztő munka elemei közé tartozik a szakmaspecifikus módszertani anyagok és tananyagsegédletek kidolgozása, továbbá intenzív, hathetes nyelvtanfolyam biztosítása a szakmai tárgyakat oktató szakmai tanárok és szakoktatók részére Magyarországon és külföldön. A mobilitás lehetőségeinek és akadályainak megtárgyalására különféle rendezvények is lehetőséget adtak az elmúlt években. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a Tempus Közalapítvánnyal együttműködve 2009 novemberében nemzeti konzultációt szervezett a Zöld Könyv a fiatalok mobilitásának előmozdításáról c. dokumentumról, melyen a 19

20 nemzeti hatóságok képviselői mellett a mobilitásban érintett különböző célcsoportok képviselői vettek részt. Ilyen rendezvény volt még a Tempus Közalapítvány Mobilitás Magyarországon lehetőségek és teendők című rendezvénye valamint az Európai Bizottság Mozgásban az ifjúság (Youth on the Move) budapesti kampánya 2010 októberében HATÁRON TÚLI MOBILITÁSI PROGRAMOK ÉS RENDSZEREK A SZAKKÉPZÉSBEN Magyarország 1997-től kapcsolódhatott be a Lifelong Learning Program (Egész életen át tartó tanulás program) előd programjaiba. A programoknak 1999 óta a Tempus Közalapítvány a pályáztató-bonyolító nemzeti irodája. Szakértői vélemények szerint is a Leonardo Program mobilitási projektjei az Egész életen át tartó tanulás program legsikeresebbjei közé tartoznak. A program 1997-es indulása óta folyamatos növekedést mutat a kedvezményezettek száma: 2000-ben összesen 563, ben 1196, 2010-ben pedig kedvezményezett kapott támogatást. A magyarországi Leonardo mobilitási programok magas minőségét támasztja alá a résztvevő kedvezményezettekkel készített értékelések, az Európai Mobilitási Nívódíj és a "Nemzetközi együttműködési kultúráért" Nívódíj eredményei is. Az LLP többi mobilitási programjaiban is évről évre növekszik a kiutazók és a pályázók száma. A Comenius szakmai továbbképzés pedagógusoknak pályázattípusban 2010-ben a beadott pályázatok száma 696 volt (2009-ben 451), közülük 210 pályázat kapott támogatást. Évről évre több szakember utazik külföldre a Szakértői tanulmányutak programtípusban és a Grundtvig tanulási kapcsolatok beadott pályázatai is 10%-al emelkedtek a korábbi évhez képest. Az LLP-s pályázatok minősége is folyamatosan javult az elmúlt években; ez minőségi tartalékot jelent a mobilitás további növekedéséhez, csupán a finanszírozás jelent korlátokat. A hazai forrásokból 2003-ban indított Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) kiemelten a tanárok, oktatók, vezetők mobilitását támogatta, de kiegészítő forrást diákok mobilitására is biztosítottak. A Szakiskolai mobilitási program külföldi szakmai gyakorlat megvalósítását támogatta a Szakiskolai Fejlesztési Programban résztvevő iskolák tanulói számára a Leonardo mobilitási program mintájára. A program a Leonardo-nál magasabb támogatást nyújtott annak érdekében, hogy elősegítse a több szempontból is hátrányosabb helyzetű szakiskolai célcsoport pályázását. A program 2009-ben és 2005 után harmadszor - biztosított forrást szakiskolások mobilitására. Ebben 587 diák 106 kísérővel vett részt külföldi szakmai gyakorlatban. Az SZFP II. szakaszában 2006 és 2009 között összesen 350 tanár és oktató utazott külföldre nyelvet tanulni. Az Apáczai Közalapítvány a környező országok magyar nemzetiségű fiataljainak szakmai és felsőfokú tanulmányait, valamint az oktatásban dolgozó szakemberek szakmai továbbképzését hivatott támogatni. Az Alapítvány 2009 novemberében indította HATÁRTALANUL! elnevezésű kísérleti programját, amely a magyarországi és határon túli magyar diákok számára csereprogramok szervezését támogatja. A program keretében magyarországi szakképző intézmények pályázhatnak tanulmányi kirándulások és utak szervezésére határon túli szakképző intézményekbe Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában, másrészt különféle közös, magyar-magyar projektek lebonyolítására. A támogatásokra Ft-os ( EUR) keret áll rendelkezésre. A Határtalanul! Program keretében 2010-ben 5984 magyarországi szakiskolás és 610 tanár utazott tanulmányi kirándulásra magyarlakta területekre. A program a 2011/2012-es tanévre is pályázható. A szakmai elemet is tartalmazó diák- és tanármobilitásokra már a Leonardo program es magyarországi indulása előtt is bőven volt példa, a helyi szinten és forrásból - megvalósított projektek száma valószínűleg jelenleg is annak a többszörösére rúgnak. Ezek ugyan rövidebbek, szakmai tartalmuk kevésbé kidolgozott, de a kiutazók létszáma igen 20

21 magas. A mobilitás finanszírozását sokszor egyéb pályázati együttműködésekből, de leggyakrabban helyi nem kis mértékben a kiutazók családi költségvetését terhelő forrásokból fedezik ben és 2010-ben a korábbi évekhez hasonlóan az Egész életen át tartó tanulás program jelentette Magyarországon a mobilitási programok legnagyobb finanszírozási forrását. A Leonardo da Vinci 2010-es évi kerete euro volt. A Leonardo külföldi szakmai gyakorlatait hazai kötelező gyakorlatként elismerhetik az iskolák, ez sok esetben meg is történik. Az Europass (bővebben lásd 2.2) mobilitási igazolvány használata a szakképzési mobilitási projektek körében a leggyakoribb: 2010-ben 1745 igazolvány kiállítására került sor az előző évi 972-höz képest, többségében a Leonardo mobilitási projektekhez kapcsolódóan. A jelentős növekedésnek egyik oka valószínűleg az volt, hogy más mobilitási pályázattípusok is zajlottak 2010-ben (például a szakiskolai mobilitási program), amikhez kapcsolódóan szintén kiállítottak mobilitási igazolványokat. A jogszabályok teljes körűen beszámítják a Comenius tanártovábbképzéseken való részvételt a kötelező tanár-továbbképzésekbe. Az ENIC-NARIC hálózat magyarországi képviselője az Oktatási Hivatal főosztálya, a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ, feladatai közé tartozik a külföldön szerzett szakképesítést tanúsító bizonyítványok elismerése. Az ECVET rendszer (bővebben lásd 2.2) adaptációs előkészületei jelenleg folynak Magyarországon, az első projektpéldák EU-s pénzből most állnak megvalósítás alatt. A határon túli szakképzési mobilitási programok összefoglalását lásd az alábbi táblázatban. 21

22 Összefoglaló táblázat a mobilitási programokról A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása Leonardo da Vinci mobilitás Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Comenius Szakmai továbbképzés pedagógusoknak Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Tempus Közalapítvá ny Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás es keret: EUR Európai Uniós forrás. EUR június május május április 30. Szakmai alapképzésb en résztvevő fiatalok Munkavállal ók, munkanélkü liek Szakképzési szakértők Közoktatásb an dolgozó pedagóguso k, nyelviskoláb an dolgozó pedagóguso k EU-s programok Iskolarendszerű szakképzésben tanulók 2-39 hét Szakképzésben dolgozók 1-6 hét Munkavállalók, munkanélküliek: 2-26 hét Iskolarendszerű szakképzésben tanulók és tanoncok együtt: 1478 Szakképzésben dolgozók 378 Munkavállalók, munkanélküliek 220 Europass mobilitási igazolvány kiállítása, a külföldi szakmai gyakorlat hazai kötelező gyakorlatként történő elismerése, esetleg érdemjegy adás a gyakorlat sikeres teljesítésének függvényében, oktatók esetében esetenként a külföldi továbbképzés elfogadása a hétévenkénti továbbképzés részeként. 24 hónap 210 pedagógus Magyarországon a jogszabályok teljes körűen beszámítják a Comenius tanártovábbképzéseken való részvételt a kötelező tanártovábbképzésekbe Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Tempus Közalapítvány Éves Jelentés 2010.

23 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Comenius Iskolai együttműködések Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás. EUR augusztus július 31. Óvoda, általános iskola, középiskola dolgozói, diákjai 1-6 hét tanár és diák Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Grundtvig Tanulási kapcsolatok Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás. EUR Felnőttképz és résztvevői 24 hónap 636 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés

24 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása Törökország, Horvátország és Svájc. Pestalozzi Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny A kiutazók költségeinek egy részét (megélhetés, szállás) közvetlenül a kurzusszervező állja, az útiköltséget pedig az Európa Tanács téríti meg január december 31. Közoktatásb an dolgozók Max. 7 napos szemináriumok 10 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Szakértői tanulmányutak Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny Finanszírozás forrása: Munkaerőpiaci Alap EUR szeptember június 30. oktatási és képzési szakember 3-5 napos nemzetközi tanulmányutak 77 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés

25 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása HATÁRTALANUL! Célországok: Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna Két programtípus: tanulmányutak és együttműködések Szakiskolai mobilitási program Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Apáczai Közalapítvá ny Tempus Közalapítvá ny Finanszírozás forrása: Munkaerőpiaci Alap Rendelkezésre álló keretösszeg: EUR Munkaerőpiaci Alap HUF május október ben volt utoljára pályázati lehetőség. Több országot érintő programok középfokú, nappali rendszerű szakképzésb en tanulók Szakiskolai Fejlesztési programban résztvevői iskolák tanulói szakiskolai tanulók 4 nap Iskolarendszerű szakképzésben tanulók: 5771 Nemzeti programok kísérőtanárok: hét Iskolarendszerű szakképzésben tanulók./tanonc ok 587 fő együttműködésben résztvevők esetében néhány esetben a határon túl végzett tevékenységet a magyarországi intézmény elismerte szakmai gyakorlatként Europass mobilitási igazolvány kiállítása, a külföldi szakmai gyakorlat hazai kötelező gyakorlatként történő elismerése, esetleg érdemjegy adás a gyakorlat sikeres teljesítésének függvényében, oktatók esetében esetenként a külföldi továbbképzés elfogadása a hétévenkénti továbbképzés részeként. Apáczai Közalapítvány adatai Tempus Közalapítvány Éves Jelentés 25

26 MUNKAHELYI GYAKORLATI FÉRŐHELYEK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK A HATÁRON TÚLI MOBILITÁS SZÁMÁRA A SZAKKÉPZÉSBEN A vállalatok számára szintén a Leonardo nyújt pályázati lehetőséget mobilitási programban történő részvételhez: a kkv-k 2-26 hetes külföldi szakmai gyakorlatokra küldhetik a munkatársaikat egy európai partner szervezethez, illetve külföldi szakembereket vagy iskolarendszerű szakképzésben tanuló diákokat fogadhatnak. A Tempus Közalapítvány honlapján külön oldalt alakított ki a KKV-k részére ( amely információkat tartalmaz a vállalatok számára többek között a Leonardo programról, az eddigi eredményekről és az Europassról. Ugyanilyen céllal szórólap is készült a kkv-k számára. A Közalapítvány tervezi kiadvány megjelentetését Mobilitás és munkaerőpiac címmel, illetve egyéb célzott információs anyagok terjesztését is. A Leonardo mobilitási program esetében a Tempus rendelkezik küldő szervezetekről egy nem nyilvános adatbázissal. A pályázóknak azonban a partnerkereséshez nem áll rendelkezésre egy központi adatbázis, bár az egyes országok Leonardo nemzeti irodáinak vannak partnerkereső rendszerei.

27 3. SZAKKÉPZÉS A VÁLSÁGBÓL TÖRTÉNŐ KILÁBALÁS SZOLGÁLATÁBAN 3.1. ÁTTEKINTÉS A gazdasági válság rendkívül negatív hatást gyakorolt a magyar munkaerőpiacra, amelyet már azelőtt is az EU-ban az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási ráta jellemzett (lásd 1.3) ben a éves korosztályra számított foglalkoztatottsági ráta (55,4%) 1,3 százalékponttal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, míg a munkanélküliségi ráta 2,2 százalékpontos növekedéssel 10,5%-ra emelkedett ez a legmagasabb érték volt 1995 óta. Általánosságban elmondható, hogy a munkahelyi elbocsátások a legnagyobb mértékben a fizikai munkát végző alkalmazottakat érintették. Egyéb tekintetben az alkalmazottak válság általi érintettsége elsősorban a munkáltató területi elhelyezkedésétől és gazdasági ágazattól függött, mintsem társadalmi helyzettől, nemtől vagy életkortól. A válság a legfejlettebb régiók (Közép- és Nyugat-Dunántúl) legjobban teljesítő ágazataira és vállalataira gyakorolta a legkedvezőtlenebb hatást. Így az az érdekes jelenség figyelhető meg, hogy a válság hatására átmenetileg mind az egyes vállalati csoportok, mind az egyes régiók közötti különbségek csökkentek májusában az alábbi ágazatokban volt a legnagyobb az elbocsátások aránya (KSH, 2010): a feldolgozóipar 8,8%-kal kevesebb munkahellyel rendelkezett, mint az előző évben; jelentős volt a létszámvesztés (13,5%-os) a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása, a gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása, a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása, továbbá a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában; az építőipar létszámindexe 92,8% volt, és a felmérések szerint a cégek ebben az ágazatban tervezték a legkevésbé emelni az alkalmazottaik számát; a kereskedelem és gépjárműgyártás 4,4%-kal kevesebb embert foglalkoztatott, mint a megelőző évben ben a gazdaság a fellendülés jeleit kezdte mutatni és a növekedési ráta értéke elérte a válság előtti szintet, azonban a munkaerőpiaci adatok javulása ezt csak jóval lassabban követi negyedévében kissé magasabb volt a foglalkoztatási ráta, mint egy évvel korábban, és a munkanélküliség növekedése lelassult. Az MKIK GVI áprilisi konjunktúra felmérése szerint 2009 októbere óta erősödött a várható munkaerő-kereslet és további emelkedés várható 2011-re. A létszámbővítést leginkább a nagy iparvállalatok tervezik, illetve különösen a nagyobb méretű, exportban részt vevő és a tisztán külföldi tulajdonban lévő vállalatok. Bár a foglalkoztatottak átlagos éves száma 2010-ben (2750 ezer) nem emelkedett a megelőző évhez képest (3751,3 ezer) (forrás: NFSZ), 2011 júniusa és augusztusa között a foglalkoztatottak száma 0,8%-kal magasabb (32 ezer fő) volt, mint 2010 ugyanezen időszakában (forrás: KSH) A VÁLSÁG HATÁSA A SZAKKÉPZÉSRE ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ INTÉZKEDÉSEK A TANULÓK SZÁNDÉKAIBAN MEGFIGYELHETŐ TENDENCIÁK Mivel a válság Magyarországot egy olyan időszakban érte el, amikor jelentős szakpolitikai döntések végrehajtására került sor, a szakképzés és egyes szakképző programok keresettségének a válság általi változásáról gyakorlatilag lehetetlen becslést adni. Az 27

28 elmúlt két évben a 9. évfolyamra belépő tanulók között két százalékponttal nőtt a szakiskolában (ISCED 2C, 3C) továbbtanulók aránya, míg a gimnáziumban (ISCED 3A), illetve szakközépiskolában (ISCED 3A-4C) továbbtanulóké 1-1 százalékponttal csökkent (lásd 5. ábra az 5.1-ben). A hiányszakmákban tanulók száma szintén növekedett a szakiskolákban. E változások azonban valószínűleg inkább olyan szakpolitikai intézkedések következményei voltak, mint a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) felhatalmazása a szakképzés irányainak és arányainak meghatározására a TISZK-ekben (lásd 4.3), valamint a hiányszakmákra irányuló politikák és a szakiskolai ösztöndíj bevezetése (lásd 10.2). Az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesületének 2010-es felmérése szerint 2009 második félévében felére esett vissza a felnőttképzés azon résztvevőinek a száma, akik tanulásuk költségeit saját maguk finanszírozták. Ezt azonban egyelőre nem tükrözik a statisztikai adatok, mivel e negatív hatást enyhíteni tudták a különböző hazai és EU-s forrásokból finanszírozott támogatási intézkedések (lásd 6. fejezet). Valójában a felnőttképzésben résztvevők aránya nőtt is a es időszakban (8%-kal 2008 és 2009, illetve 33%-kal 2009 és 2010 között), bár e növekedés minden valószínűség szerint annak a következménye, hogy a felnőttképzők körében erősödött a regisztrációs fegyelem A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK VISELKEDÉSÉBEN MEGFIGYELHETŐ TENDENCIÁK 2008 és 2009 között országos átlagban 3,2 százalékponttal csökkent a vállalatok saját dolgozók képzésére való hajlandósága; a csökkenés jelentősebb volt a közép/nagyvállalatoknál és az exportorientált vállalkozásoknál (5%-os, illetve 11%-os csökkenés). Mindazonáltal mintegy 5%-kal csökkent a vállalatok képzési aktivitása 2007 óta, amikor a magyar gazdasági növekedés leállt még a világválság kitörése előtt. Az MKIK GVI felmérésének eredménye szerint a saját dolgozók részére képzést biztosító vállalatok aránya enyhe növekedésnek indult 2010-ben (lásd 1. ábrát). Másrészről viszont a vállalatok által saját munkavállalók képzésére fordított szakképzési hozzájárulás (lásd 10.1) összege és e képzéseken résztvevők száma csökkent 2009 és 2010 között (27,1 millió euróról 23,96 millió euróra, illetve főről főre), bár ez részben a 2009 júliusában bevezetett új szabályozás következménye is lehet (lásd ). 1. ábra: A saját munkavállalók számára képzést biztosító vállalatok aránya Forrás: MKIK GVI 2009-ben a szakképző iskolai tanulók számára gyakorlati képzést biztosító vállalkozások száma és aránya valójában még nőtt is (átlagosan 7,8 százalékponttal), különösen a kis és nagy vállalkozások (13%, illetve 16%-os növekedés), a kisebbségi külföldi tulajdonban lévők (16,8%), továbbá a kereskedelem (11,6%) és az egyéb szolgáltatások (16,3%) ágazatokban 28

29 működő vállalkozások között. A 2010-es adatok azonban újra csökkenést mutatnak (lásd 2. ábra). 2. ábra: A szakképző iskolai tanulók számára gyakorlati képzést biztosító vállalkozások aránya Forrás: MKIK GVI KORMÁNYZATI SZINTŰ INTÉZKEDÉSEK A gazdasági válság a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) számára biztosított központi költségvetési támogatás összegét legalábbis névleges értéken nem érintette, és míg a válság hatásait enyhítendő az (EU-s Strukturális Alapok támogatásához keretet biztosító) operatív programok között költség-átcsoportosításra került sor, a szakképzés fejlesztését célzó Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) intézkedés költségvetése érintetlen maradt. A válság azonban pénzügyi megszorításokhoz vezetett, így csökkent az iskolafenntartó helyi önkormányzatok kiegészítő támogatásának összege, a tanári béreket befagyasztották és a 13. havi fizetésüket eltörölték, továbbá nem írtak ki pályázatokat a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészének decentralizált keretéből nyújtható fejlesztési támogatásokra (lásd 10.2), ami a TISZK-ek költségvetésében a korábbi évekhez képest 3-4 milliárd forintos nagyságrendű hiányt jelentett. Elsősorban pénzügyi megszorítások álltak a számos területen pozitív változást hozó és eredetileg 2011-ig tervezett Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) lezárása mögött is. Azok az intézkedések, melyek a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a hiányszakmákban folytatott képzés támogatását (pénzügyi ösztönzők, szakiskolai ösztöndíjprogram, lásd 5.3 és 10.2), a szakképző programok és tantervek megújítását (OKJ fejlesztési program, lásd 2.1), vagy a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) racionalizálását és a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelésének erősítését (TISZK-ek létrehozása, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok megnövekedett jogosítványai, lásd 2.1 és 4.3) célozták, jórészt már a gazdasági válság kitörése előtt és attól függetlenül kerültek bevezetésre. A legfontosabb szakképzéshez kötődő, a válság negatív hatásának enyhítésére irányuló intézkedés a felnőttképzés ösztönzését célozta. Az úgynevezett 4+1 program az ESZA társfinanszírozásával a TÁMOP keretében 2009 májusában indult el. Céljai: 29

30 a válság által különösen érintett, ám hosszú távon működőképes vállalkozások foglalkoztatási kapacitásának/potenciáljának megőrzése, továbbá a munkavállalók képzésben való részvételével munkanélkülivé válásuk megelőzése. Az intézkedés szektorsemleges volt, és mind az egyént, mind a vállalatokat segítette, de kiemelt célcsoportját alkották a mikro,- kis és középvállalkozások. A pályázati úton igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatást a saját dolgozók képzési és vizsgázási költségeire, valamint a képzés idejére számított bérköltségeire fordíthatták. A kedvezményezett vállalkozások egyes alkalmazottai így 3-10 hónapig, munkaidejük 20%- ában (azaz a heti 5 munkanapból átlagosan egyet) tanulással tölthettek: szakmai, általános felzárkóztató vagy munkaerő-piaci kulcskompetenciák (pl. idegen nyelvi és IKT kompetenciák) fejlesztésére irányuló képzéseken vehettek részt. A támogatás igénybevételének egyik feltétele volt, hogy a munkáltató legalább ugyanolyan időtartamra vállalja a programban résztvevő alkalmazottai képzés utáni foglalkoztatását, mint amennyi időt a képzésük igénybe vett. A rendelkezésre álló, több mint 30 milliárd forintos (107 millió euró) keretösszegből 20 milliárd Ft (71 millió euró) a kis- és középvállalkozások, 10 milliárd Ft (35 millió euró) a nagyvállalatok támogatását szolgálta. Egy további 2,5 milliárd Ft-os (9 millió euró) támogatási keret állt rendelkezésre az 5 fő alatti mikro vállalkozások hasonló jellegű támogatására. Összességében több mint munkavállaló vehetett részt képzésben. A gazdasági válság hazai következményeit valójában nagymértékben kompenzálta, hogy az országnak a Strukturális Alapok forrásai segítségével 2007 és 2013 között jelentős mennyiségű fejlesztési támogatás felhasználására van lehetősége. Másrészről azonban sem a szakképzés-politika, sem a szakképzés szerepéről és céljairól szóló diskurzus nem változott a válság hatására. A válságból történő kilábalás után a munkaerő-piaci igényekben vagy a gazdasági szerkezetben jelentkező lehetséges változásokról nem nyílt nyilvános vita. Az egyes érdekcsoportok szakképzési érvrendszere gyakorlatilag a válság előttivel azonosnak tekinthető. 30

31 4. TÖRTÉNETI HÁTTÉR, JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK 4.1. TÖRTÉNETI HÁTTÉR A szakképzés kialakulásának kezdetei a középkorra vezethetők vissza, de átfogó intézményesítésére és törvényi szabályozására csak a 19. század második felében került sor. A szakmunkásképzés a német típusú duális modell mintáját követő tanoncképzés formájában folyt. A szakképzés jelenlegi rendszerének közvetlenebb előzménye a II. világháború után alakult ki az új, államosított közoktatási rendszer keretei között. A szakmunkások többségét szakmunkásképző iskolákban képezték, melyek rövidebb időtartamú (2-3 éves) képzést folytattak. A tanoncképzést 1969-ben integrálták a formális iskolarendszerbe, ezután a tanoncok jogállása a többi diákéval lett azonos. A szakközépiskolákat az 1961-es oktatási törvény alapján hozták létre azzal a céllal, hogy a szakmunkások képzését a felsőfokú tanulmányok előfeltételét jelentő érettségi bizonyítvány megszerzésének lehetőségével egészítsék ki ben négy évfolyamos technikumokat állítottak fel, melyek lehetőséget adtak a továbbtanulásra éppúgy, mint a munkaerőpiacra történő belépésre középszintű vezetői munkakörökben vagy szakmunkát igénylő foglalkozásokban után azonban ezek nagy részét szakközépiskolává, néhányat műszaki főiskolává alakítottak át. A rendszerváltás (1989) a gazdaság és a társadalom átfogó átalakulásával járt együtt, ami megváltoztatta a szakképzés feltételeit és feladatait is. Az 1990-es éveket a középiskolai képzés és a felsőoktatás expanziója jellemezte (lásd az 1.4. fejezetet) a szakmunkásképző iskolák és utódiak, a szakiskolák rovására. Bár az 1990-es évek második felében átalakították az iskolarendszerű szakképzés rendszerét az általános képzést a 10. illetve 12. évfolyamig terjesztették ki, ennek következményeként a szakképzés részben posztszekunder szintre került (a szakközépiskolákban), míg a szakképzés egy új formáját is bevezették 1998-ban ISCED 5B szinten -, a szakképzés presztízse és vonzereje továbbra is csökken. A szakiskolák mára a nagyon gyenge előképzettséggel és motivációval rendelkező hátrányos helyzetű tanulók gyűjtőhelyévé váltak, akik a társadalmi egyenlőtlenségek hatásainak semlegesítésére képtelen korábbi oktatási szintek áldozatai, ami már a szakképzés hatékonyságának csökkenéséhez is vezetett A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) négy fontos törvény szabályozza, amelyeket kihirdetésük óta több alkalommal módosítottak, és amelyeket határozatok és egyéb jogszabályok egészítenek ki. A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény) szabályozza a formális oktatás és képzés minden szintjét és típusát az alapfok előttitől a posztszekunder szintig. A törvény a közoktatás biztosításának felelősségét az államra ruházza, és mindenki számára garantálja az ingyenes oktatásban való részvétel jogát (lásd a közoktatás címszót a Glosszáriumban is). E törvény szabályozza tehát a középfokú és posztszekunder szakképzést folytató intézmények működését, irányítási rendszerét és finanszírozását. A felsőoktatási intézményekben folytatott ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés (lásd 4.7) esetében ezekről a felsőoktatási törvény rendelkezik (2005. évi CXXXIX. törvény). A szakképzési törvény (1993. évi LXXVI. törvény) szabályozza a szakképzés folytatásának feltételeit, mind a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET), mind a szakmai felnőttoktatás és -képzés esetében (CVET) (lásd 5. és 6. fejezeteket). Rendelkezései azonban nem vonatkoznak az ISCED 5A és 6 szintű felsőoktatási programokra, illetve a felnőttek ún. hatósági jellegű képzéseire. E törvény határozza meg: 31

32 a) a szakképzés intézményeit; ReferNet országjelentés 2011 b) az összes, bármely szinten megszerezhető, államilag elismert szakképesítést felsoroló - miniszteri rendeletekben kiadott - Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmi követelményeit; c) a szakképzés irányítási rendszerét az érintett minisztériumok, állami hatóságok, intézmények és tanácsadó testületek feladatainak meghatározásával együtt; d) az OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek tartalmi követelményeit és a szakmai vizsga általános szabályait; e) az iskolarendszerű szakképzést (szakmai elméleti és gyakorlati képzést, tanulószerződéseket, oktatási szünetet és tanulói juttatásokat) érintő sajátos szabályozást; valamint f) a szakképzés finanszírozását. A gazdálkodó szervezetek Magyarországon egy szakképzési adó fizetésére kötelezettek (szakképzési hozzájárulás, lásd 10.1). A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény (2003. évi LXXXVI. törvény) határozza meg a fizetés és elszámolás feltételeit, illetve a Munkaerő-piaci Alap (MPA) képzési alaprészéből rendelkezésre álló fejlesztési források elosztását (lásd 10.1). Rendelkezései egyaránt vonatkoznak a nappali iskolarendszerű szakképzésre és a szakmai felnőttoktatásra és - képzésre. A kollektív szerződések nem játszanak szerepet a szakmai alapképzésben. A szakképzés folytatását szabályozó legfontosabb jogszabályok jegyzékét lásd a 3. mellékletben A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAMJA AZ ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉST FOLYTATÓ INTÉZMÉNYEK TÍPUSAI Felső középfokú, illetve posztszekunder szintű nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) szakiskolák (lásd 5. fejezet és Glosszárium), illetve szakközépiskolák (lásd 5. fejezet és Glosszárium) folytatnak, bár gyakran mindkét típusú szakképző iskolai programot vagy egy szakképző és egy általános gimnáziumi programot egyazon többcélú intézményben kínálnak. Felsőfokú szakképzést (ISCED 5B) felsőoktatási intézmények (főiskolák, egyetemek) és szakközépiskolák folytatnak, utóbbiak a képzést szervező felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodás alapján. A közoktatási törvény (lásd 4.2) értelmében a megyei (fővárosi) önkormányzatok kötelessége a felső középfokú és posztszekunder szintű szakképzés biztosítása, de iskolát létesíthet és fenntarthat az állam, egyházak és gazdasági szervezetek, alapítványok, egyesületek stb. is (lásd 14. táblázat). Az összes iskolafenntartó jogosult támogatásra az állami költségvetésből a tanulók létszáma és az intézmény által ellátott feladatok típusa alapján (lásd 10.2). A fenntartó felelős az iskola törvényes működéséért és hagyja jóvá annak belső szabályzatait és a nevelési és pedagógiai programját, de máskülönben az iskolák jelentős autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben, az iskolaigazgató vezetése alatt. 32

33 14. TÁBLÁZAT: NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZŐ PROGRAMOKBAN RÉSZTVEVŐ TANULÓK SZÁMA AZ INTÉZMÉNY FENNTARTÓJA SZERINT 2010/2011 KÉPZÉS TÍPUSA szakközép iskola szakiskola speciális szakiskola összesen ÁLLAMI (ÖNKORMÁNYZATI EGYHÁZI FENNTARTÓ ALAPÍTVÁNY, TERMÉSZETES SZEMÉLY EGYÉB ÖSSZESEN ) No % No % No % No % No % , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,01 Forrás: NEFMI, Statisztikai Osztály, Az iskolarendszerű szakképzés intézményi rendszerét érintően jelentős koncentrációs folyamat ment végbe az elmúlt években a térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek) létrehozásával (ld. 2.1). Jelenleg a szakképző iskolák több mint 90%-a a 86 TISZK egyikéhez tartozik. Felsőoktatási intézményt létrehozhat és fenntarthat az állam, helyi önkormányzatok, egyházak és gazdasági szervezetek vagy alapítványok. Mindegyik esetben részesülnek állami normatív támogatásban (lásd 10.2). A fenntartó felügyeli az intézmény irányítását, törvényes működését, hatékonyságát és eredményességét, az intézmények azonban széleskörű autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. 100,00 DÖNTÉSHOZATAL (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A szakmai alapképzést érintő döntéshozásért felelős testületek: az Európai Unió döntéshozói; a központi kormányzat; a megyei önkormányzatok; valamint különféle, a társadalmi partnereket magukba foglaló országos, regionális és helyi tanácsadó és döntéshozó testületek. Az EU szakpolitikai kezdeményezései és direktívái jelentős hatást gyakorolnak a nemzeti szakpolitika alakulására, amint az megnyilvánul például az elmúlt évek oktatási és képzési stratégiáinak prioritásaiban. Az EU Strukturális Alapok támogatásának felhasználásához kapcsolódó tervezési, lebonyolítási és monitoring feladatok hozzájárultak továbbá a stratégiai szakpolitikai tervezés, valamint a társadalmi partnerekkel történő, illetve az érintett minisztériumok közötti együttműködés fejlesztéséhez is. A szakképzés és felnőttképzés ágazati irányítását 2006-ban egyesítették, amikor a szakképzés a foglalkoztatáspolitikáért és felnőttképzésért felelős szociális és munkaügyi miniszter ellenőrzése alá került től (a kormányváltást követően) e területek a nemzetgazdasági miniszter irányítása alatt állnak. A miniszter felelős a szakképzés folytatásának szabályozásáért, azonban erre vonatkozó rendeleteit a közoktatás és felsőoktatás ágazati irányítását ellátó nemzeti erőforrás miniszter egyetértésével adja ki. Utóbbi feladata a formális iskolarendszerben nyújtott szakképzés folytatásának 33

34 szabályozása, azonban szakképzési tárgyú rendeleteit a nemzetgazdasági miniszter egyetértésével kell kiadnia. A két miniszter közti együttműködést a Munkaerő-piaci Alap (MPA, lásd 10.1) képzési alaprészéből rendelkezésre álló fejlesztési források elosztását illetően is előírja a törvény. Az illetékes ágazati miniszterek felelősek az ágazatukba tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítések kimeneti központi programjainak és kimeneti követelményeinek meghatározásáért. A közigazgatási és igazságügyi miniszter felelős a hátrányos helyzetű csoportok (beleértve a romák) társadalmi felzárkózásához és esélyegyenlőségének biztosításához kapcsolódó szakpolitikák és intézkedések kidolgozásáért. A megyei (és fővárosi) önkormányzatok feladata a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) színterét jelentő közoktatás (lásd 4.2 és Glosszárium) középtávú tervezési és koordinációs feladatainak ellátása. A társadalmi partnerek is részt vesznek a nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) és a szakmai felnőttoktatást és -képzést (CVET) érintő politikaformáló és döntéshozó folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentősebb országos szintű tanácsadó testületek: a) az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mely a szakképzés stratégiai kérdéseinek tripartit érdekegyeztető fóruma (2011-től egy többoldalú Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács, NGTT váltja fel); b) a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT), a nemzetgazdasági miniszternek a felelős minisztériumok és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló tanácsadó és döntéshozó testülete, mely részt vesz az OKJ fejlesztésében, illetve az MPA képzési alaprész forrásainak elosztásában; valamint c) az OKJ fejlesztésében közreműködő OKJ Bizottság. A hét regionális fejlesztési és képzési bizottság (RFKB) tagjai között szintén megtalálhatók a társadalmi partnerek - valójában többségben is vannak bennük a gazdaság képviselői -, valamint a minisztériumok és állami szervek, továbbá a szakképző intézmények fenntartóinak képviselői. A bizottságok eredeti hatásköre jelentősen kibővült a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) regionális munkaerő-piaci igényeknek megfelelő összehangolt fejlesztése és folytatása érdekében. A szakképzés regionális stratégiáinak kidolgozása, a fejlesztési források pályáztatása és a hiányszakképesítések regionális listáinak összeállítása mellett 2008-tól az RFKB-k: a) döntenek a regionális szakképzésfejlesztés céljairól és az MPA képzési alaprész decentralizált keretéből nyújtandó fejlesztési támogatásokról; b) meghatározzák a szakképzés regionális szükségleteit, irányait és beiskolázási arányait; valamint c) javaslatot tesznek a régió számára felhasználható fejlesztési forrás nagyságára és a fejlesztési támogatás (10.1) iskolák/képesítések közti elosztására. Helyi szinten a gazdaság többségi képviseletével létrehozott tanácsadó testületek működnek minden térségi integrált szakképző iskola (TISZK, lásd 2.1) mellett. A testület javaslatot tehet az iskolák, illetve a központi képzőhely képzési kínálatának módosítására, valamint a fejlesztési támogatás felhasználására, és elősegítik az informális kommunikációt a fontos gazdasági szereplőkkel. A diák és szülői szervezetek részt vehetnek a központi szintű döntéshozatalban, ha jelentkeznek regisztrációért az oktatási miniszternél: ezáltal konzultatív jogokra tesznek szert és részt vehetnek egyes tanácsadó testületek összetételének meghatározásában. Helyi szinten különféle testületeket alakíthatnak, melyek véleményt nyilváníthatnak vagy akár egyetértési jogot is gyakorolhatnak az iskola működéséhez kapcsolódó különféle témákban (pl. iskolaszék, diákönkormányzat stb.). 34

35 VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelős testületek a nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) illetően: a) az érintett minisztériumok ágazati irányítási feladatait segítő országos szintű intézmények; b) a gazdasági kamarák; c) az iskolafenntartók és a képzők. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását segíti. Az NSZFI vezeti a szakmai vizsgák, illetve az akkreditált felnőttképzési intézmények és programok, valamint a TISZK-ek nyilvántartását is. Az Oktatási Hivatal (OH) és megyei irodái országos méréseket szerveznek és minőségbiztosítással kapcsolatos, illetve egyéb hatósági feladatokat látnak el a közoktatás (lásd a Glosszáriumot) és felsőoktatás területén től az 1992-ben létrehozott korábbi regionális képző központok a közigazgatási és igazságügyi minisztérium felügyelete alá tartozó Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) területi igazgatóságaiként működnek tovább. A TKKI fő feladata a halmozottan hátrányos helyzetű állampolgárok támogatása képzési, foglalkoztatási és lakhatási projektek módszertani koordinálása által. Az Intézet speciális felzárkóztató programokat is kínál e célcsoport részére, és foglalkoztatásuk elősegítése érdekében szoros együttműködést tart fenn munkáltatókkal, egyházakkal, önkormányzatokkal és egyéb érdekeltekkel egyaránt. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Agrárkamara (MA) az elmúlt évtizedben egyre fontosabb szerepet játszott a szakképzésben. A (korábbi, 27 szakmát érintő megbízást követően) a kormánnyal 2010-ben kötött megállapodás (lásd 2.1) értelmében jelenleg az MKIK felelős 125 szakma, gyakorlatilag az összes szakképzettséget igénylő fizikai foglalkozás képesítési és vizsgakövetelményeinek kidolgozásáért. A kamarák a vizsgák szervezésében is részt vesznek az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködésben, valamint minőségbiztosítási feladatokat is ellátnak az iskolarendszerű szakképzést illetően (tanulószerződés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenőrzése). A szakképző iskolák fenntartója (lásd fent Az iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények típusai c. alfejezetben) felelős az iskola törvényes működéséért és jóváhagyja annak belső szabályzatait és programját. Az általános fenntartói kötelezettségeken túl az iskolafenntartó helyi (megyei vagy települési) önkormányzatnak minőségirányítási programot kell kidolgoznia, mely meghatározza az általa fenntartott iskolákat érintő elvárásait, illetve azok szakmai, törvényességi és pénzügyi ellenőrzésének rendjét. Egy 2007-es törvénymódosítás értelmében az iskolafenntartó helyi önkormányzatok létrehozhatnak és, az új szabályozás által ösztönözve 2009-re szinte mind létre is hoztak szakképzés-szervezési társulásokat (a TISZK egy fajtáját) annak érdekében, hogy a szakképzés folytatását az RFKB-knek a szakképzés fejlesztésének összehangolásával összefüggésben hozott döntéseivel összhangba hozzák. E társulások válnak ezután jogosulttá és kötelezetté a megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettségének átvételére a helyi szakképzés folytatását illetően. A döntéshozatalban és végrehajtásban résztvevő intézmények közötti együttműködést elsősorban a fentiekben bemutatott különféle központi, regionális és helyi szintű tanácsadó-konzultatív testületek segítik elő. Bár egy 2010-es, az országos érdekegyeztető fórumok szerepét és tevékenységét vizsgáló kutatás (Balázs et al., 2011, 116. old.) alapján a párbeszéd sok esetben nem valódi, a társadalmi partnerek pedig gyakran meglehetősen passzívak, mind a kormányzat, mind a társadalmi szervezetek e testületek fenntartásában való érdekeltségüket fejezték ki. 35

36 3. ábra: A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) organigramja nemzetgazdasági miniszter (szakképzésért és felnőttképzésért felelős) nemzeti erőforrás miniszter (közoktatásért felelős) Más, OKJ szakképesítésért felelős miniszterek Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) Oktatási Hivatal (OH) OKJ bizottság Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT)* gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara/MKIK és Magyar Agrárkamara/MAK regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB, összesen 7) Felsőoktatási intézmény fenntartója szakképző iskola fenntartó térségi integrált szakképző központ TISZK tanácsadó testület felsőoktatási intézmény szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola

37 4.4. A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS -KÉPZÉS (CVET) JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A 4.2 fejezetben tárgyaltak mellett két további fontos jogszabály van, mely a felnőttképzés folytatását szabályozza. A felnőttképzési (2001. évi CI.) törvény határozza meg a felnőttképzés fogalmát, irányítási és intézményi rendszerét, tartalmi követelményeit (intézményi és programakkreditáció, felnőttképzési szerződés tartalma stb.), valamint az állami támogatásokat. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló (1991. évi IV.) törvény a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzésének támogatását szabályozza. A kollektív szerződések nem játszanak jelentős szerepet a szakmai felnőttoktatásban és képzésben. Magyarországon a kollektív tárgyalások meghatározó színtere a vállalati szint, de még ezek a vállalati szintű szerződések is inkább csak általános rendelkezéseket és keretszabályokat tartalmaznak a képzések támogatását illetően, a részleteket az egyedi tanulmányi szerződésekre hagyva, melyeken keresztül a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) értelmében a munkáltató támogathatja munkavállalói képzését. A köz- és felsőoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzést a 4.2 fejezetben tárgyalt törvények szabályozzák. A felnőttképzés fogalmát és irányítási, illetve intézményi rendszerét a felnőttképzési törvény (2001. évi CI. törvény) határozza meg. A törvény tárgyalja az intézményi és programakkreditáció, valamint a felnőttképzési szerződés követelményeit, továbbá az állami támogatási formákat. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény (1991. évi IV. törvény) a munkanélküliek és egyéb célcsoportok államilag támogatott képzését szabályozza. A szakképzés folytatását szabályozó legfontosabb jogszabályok jegyzékét lásd a 3. mellékletben A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS -KÉPZÉS (CVET) INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAMJA DÖNTÉSHOZÁSI SZINT (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A szakmai felnőttoktatást és -képzést érintően a döntéshozásért felelős testületek közé tartozik az Európai Unió, a központi kormányzat és a társadalmi partnereket magukba foglaló különféle tanácsadó testületek (ezek szerepéről lásd a 4.3 fejezetet). Ezek mellett a társadalmi partnerek képviselőit magukba foglaló regionális munkaügyi tanácsok tripartit érdekegyeztetési fórumként szolgálnak a munkanélküli és egyéb célcsoportok munkaügyi szervezet által támogatott képzését illetően. VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelős testületek a szakmai felnőttoktatást és -képzést érintően: a társadalmi partnerek képviselőit magába foglaló Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT), mely az intézmény- és program-akkreditációval kapcsolatos feladatokat lát el; a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) megyei munkaügyi központjai, melyek feladata a felnőttképzők és képzési programok regisztrálása, majd azok törvényes működésének ellenőrzése; valamint a két gazdasági kamara, melyek a mestervizsga kimeneti követelményeinek meghatározásáért és a vizsga szervezéséért felelősek, valamint a munkaügyi központokkal együttműködve részt vesznek az OKJ-s képzések keretében folyó gyakorlati képzés ellenőrzésében.

38 A felnőttképzők között közoktatási és felsőoktatási intézmények és egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. regionális képző központok), képzési vállalkozások, non-profit szervezetek, a munkáltatók (belső képzés), kamarák stb. is megtalálhatók. A képzők szabadon kidolgozhatják és kínálhatják képzési programjaikat, amennyiben regisztráltatták magukat a megyei munkaügyi központban. A köz- és felsőoktatásban kínált formális felnőttoktatásban érintett testületeket lásd a 4.3 fejezetben. A döntéshozatalban és végrehajtásban résztvevő intézmények közti együttműködést elsősorban a fentiekben és a 4.3 alfejezetben tárgyalt különféle központi, regionális és helyi szintű tanácsadó-konzultatív testületek segítik elő. 38

39 4. ábra: A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) organigramja Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) nemzetgazdasági miniszter (szakképzésért és felnőttképzésért felelős) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) OKJ bizottság Más, OKJ szakképesítésért felelős miniszterek Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT)* regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB, összesen 7) gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara/MKIK és Magyar Agrárkamara/MAK regionális munkaügyi tanácsok Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) megyei munkaügyi központjai (2011-től a megyei kormányhivatalok részei) felnőttképzők

40 5. NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) 5.1. A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS HÁTTERE ÉS AZ OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZER ÁBRÁJA Nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) alsó és felső középfokú, posztszekunder és felsőfokú oktatásban kínálnak Magyarországon. A formális oktatást és képzést az iskola előtti szinttől a posztszekunder szintig terjedően közoktatásnak nevezik (lásd a Glosszáriumot), függetlenül attól, hogy az intézményt állami, önkormányzati vagy magánszervezet hozta-e létre. Működtetése és szabályozása az állam feladata és a központi állami költségvetésből kap támogatást (lásd 4.3 és 10.2). A Országos Képzési Jegyzék (OKJ, lásd Glosszárium és 2.1) tartalmazza a megszerezhető szakképesítéseket, melyek a megfelelő foglalkozások gyakorlására jogosítanak fel. Az oktatási rendszerben történő továbblépés lehetősége attól függ, hogy az egyén milyen iskolatípusban végzett és milyen képesítéseket szerzett. Az 1990-es évek második felének reformja egy átfogóbb oktatási rendszer kialakítását célozta egy 10. évfolyamot követő vizsgával, és a szakképzés megkezdésének legkorábbi időpontját 14-ről 16 éves korra emelte fel. E koncepciót azonban hamarosan elvetette a soron következő kormányzat, és jelentős maradt a bizonytalanság a szakiskolákban a évfolyam szerepével és céljával kapcsolatban. E reform hozta létre a felső-középfokú és posztszekunder oktatás és képzés jelenlegi szerkezetét és megváltoztatta a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jellegét is. Míg számos más országban általában kombinálják az általános képzést és a szakmai tárgyak oktatását a szakképző programokban, Magyarországon a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jelenleg többnyire két részből épül fel (egy új típusú, előrehozott szakiskolai képzésnek nevezett program indult azonban 2010-ben és alapvető változásokat terveznek az iskolarendszerű szakképzés szerkezetével kapcsolatban, lásd 2.1): az első rész az általános képzésre és bizonyos szakmai alapozó képzésre (pre-vocational training) összpontosít, ezt nevezik általánosan képző évfolyamoknak; a második képesítéshez vezető szakmai képzést ad és szakképző évfolyamoknak hívják. A 1990-es évek reformja a szakközépiskolát a gimnáziuméhoz hasonló tartalmú és célú felső-középfokú szakmai előkészítő útvonallá változtatta, melyhez azonban posztszekunder szintű szakképző rész kapcsolódik (ISCED 4C). HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ ÉS ÁBRA Az oktatási és képzési rendszer szerkezetét az 5. ábra mutatja. A tankötelezettség jelenleg 6 éves kortól 18 éves korig tart (azonban a várhatóan 2011-ben életbe lépő új közoktatási törvénytervezet ezt 16 évre szállítja le). Az óvodai ellátás 3 éves kortól kezdődhet, az 5. életévtől pedig kötelező. A nyolcéves alapfokú és alsó-középfokú általános oktatás elsősorban az általános iskolákban (ISCED 1A-2A) folyik. A tanulók legkorábban 6 éves korban kezdhetik meg az általános iskolát. A gimnáziumok néhány speciális fajtája szintén nyújt alsó-középfokú oktatást (a 7-8., illetve 5-8. évfolyamokon; ISCED 2A). Jellemzően a jobb tanulmányi eredményű, gyakran a középosztályból származó tanulók nyernek felvételt ezekbe az iskolákba. Az alapfokú és alsó-középfokú oktatás elvégzését követően a tanulók három különböző felső-középfokú tanulási útvonal közül választhatnak. Kettő ezek közül felkészít a felsőoktatásba történő belépésre, a harmadik azonban nem:

41 (a) a gimnáziumi képzési programok (ISCED 3A) négyéves (a kéttannyelvűek és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődők, lásd 5.8, ötéves) általános képzést kínálnak, és érettségi bizonyítványt adnak, mely a felsőoktatásba való belépés előfeltétele; a végzősök a posztszekunder szakképzésbe is beléphetnek (lásd alább); (b) a szakközépiskolai programok négyéves (a kéttannyelvűek és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődők, lásd 5.8, ötéves) általános és szakmai alapozó képzést (ISCED 3A) kínálnak, mely az érettségi bizonyítvány megszerzésére készít fel; ezután a tanulók szabadon választhatnak, hogy részt vesznek-e a szakképesítést nyújtó 1-3 éves szakképzésben (ISCED 4C) vagy továbblépnek a felsőoktatásba. A szakképzési program időtartama a megszerezhető szakképesítéstől függ. A legtöbb tanuló számára a képzés egyéves, mivel a szakmai alapozó képzésben való részvételt beszámítják 6 ; (c) a szakiskolai programok általános és szakmai alapozó képzést nyújtanak az első két évben; ezt 1-3 éves szakképesítést adó szakképzés követi ISCED 2C vagy 3C szinten 7. A végzősök szakképzett munkaerőként beléphetnek a munkaerőpiacra. A felsőoktatásba történő továbbhaladáshoz azonban további képzésben kell részt venniük (lásd alább) szeptemberében 8 vezették be az előrehozott szakiskolai képzést, mely hároméves szakképzést kínál közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás befejezése után (lásd 2.1). Amint azt a 6. ábra mutatja, e különböző iskolai programtípusokban való részvétel jelentősen változott az idők során. A szakiskolai tanulók aránya drasztikusan lecsökkent, a felső középfokon beiskolázott tanulók 30%-ára. Ezzel szemben megnőtt a részvétel aránya a szakközépiskolákban és jelentékenyen emelkedett a gimnáziumokban. Az általános és szakmai alapozó képzést nyújtó szakközépiskolák részesedése meghaladja a gimnáziumokét. 6. ábra: A 9. évfolyamos tanulók megoszlása iskolatípus szerint (%) 6 A szakközépiskolai programok egy speciális fajtájában, amelyek egy művészeti ág gyakorlására készítik fel a tanulókat, a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat és már alsó középfokon megkezdődhet (az 5. vagy 7. évfolyamon). 7 A szakiskolai programoknak is vannak speciális fajtáik: (a) a művészeti szakiskolákban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat és már alsó középfokon megkezdődhet (az 5. vagy 7. évfolyamon); (b) a sajátos nevelési igényű tanulókat képző úgynevezett speciális szakiskolák és készségfejlesztő speciális szakiskolák ISCED 2C szintű OKJ-s szakképesítést is nyújthatnak vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeket fejlesztik. 8 Az évi közoktatási törvény évi módosításának megfelelően. 41

42 Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Mint azt fent jeleztük, a posztszekunder nem felsőfokú szintű szakképzés (ISCED 4C) a szakközépiskola szakképző évfolyamainak felel meg. A felsőoktatás az alábbi képzési programokat kínálja: (a) (b) felsőfokú végzettséget nem adó felsőfokú szakképző programokat (ISCED 5B), melyek elvégzésével OKJ-s szakképesítés szerezhető (lásd 5.7); felsőfokú végzettséget és szakképzettséget adó ISCED 5A és ISCED 6 szintű programokat. 42

43

44 A SZAKKÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ELŐSEGÍTÉSE ÉS A LEMORZSOLÓDÁS CSÖKKENTÉSE A nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) való részvétel növelése minden oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó kormányzati stratégiában és cselekvési tervben hangsúlyos elem. Népszerűsítését időnként államilag finanszírozott médiakampányok is szolgálják. A szakképzés vonzerejének növelése az egyik célja a Euroskills és a Worldskills versenyeken való hazai részvételnek is. A nemzetközi példák mintájára rendezi meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az általa gondozott szakmákban meghirdetett Szakma Kiváló Tanulója Verseny évenkénti döntőjét a Szakma sztár fesztivál keretében, amely jelentős médiaeseménnyé vált. A nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) való részvételt különféle pénzügyi ösztönzőkkel is elő kívánják segíteni: (a) (b) (c) A gyakorlati képzésben vállalkozásoknál résztvevők pénzbeli juttatást kapnak, együttműködési megállapodáson alapuló képzés esetén a nyári gyakorlat idejére, tanulószerződéses képzés esetén egész évben (lásd 5.4) februárban országos szakiskolai ösztöndíj programot vezettek be az ún. hiányszakmákat tanuló diákok támogatására (lásd 10.2). A munkaerőpiaci igények és a szakképzés között fennálló általános illeszkedési problémák helyi kezelésére Győr, majd később Zalaegerszeg városa saját ösztöndíjprogramot vezetett be 2008-ban, illetve 2010-ben, melyek segítségével a helyben szükséges szakmák tanulására kívánják ösztönözni a tanulókat. További, a szakképzésből való lemorzsolódás csökkentését célzó intézkedések között említhető egy mentorok alkalmazásával összekötött ösztöndíjprogram ( Út a szakmához ), a tanodák növekvő hálózatának támogatása és különféle második esély programok (lásd 5.5). TANTERVEK ÉS TANÍTÁSI MÓDSZEREK A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) tanterveit a szakképző iskolák dolgozzák ki a központi dokumentumokban meghatározott követelményekkel vagy útmutatókkal összhangban. Mint azt fent jeleztük, a szakiskolai és szakközépiskolai programok - a 2010 szeptemberében bevezetett előrehozott szakiskolai képzés (lásd 2.1 és 5.3) kivételével általános képzést és szakmai alapozó képzést nyújtanak a kezdeti, úgynevezett általánosan képző évfolyamaikon. A közismereti tantárgyak oktatása a Nemzeti Alaptanterv (NAT) követelményeinek és a nemzeti erőforrás miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásainak megfelelően történik. A szakmai alapozó képzés (lásd 1.5) a 21 szakmacsoport (lásd 15. táblázat) mindegyikére kidolgozott kerettantervekkel és az OKJ-s szakképesítések központi programjaival összhangban folyik. A szakközépiskolákban az érettségi követelményeit is figyelembe kell venni. 44

45 15. táblázat: Az OKJ szakmacsoportjai 1. Egészségügy 12. Környezetvédelem-vízgazdálkodás 2. Művészet, közművelődés, kommunikáció 3. Informatika 14. Mezőgazdaság 4. Könnyűipar 15. Oktatás 13. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 5. Közlekedés 16. Elektrotechnika-elektronika 6. Ügyvitel 17. Építészet 7. Egyéb szolgáltatások 18. Nyomdaipar 8. Szociális szolgáltatások 19. Közgazdaság 9. Gépészet 20. Vendéglátás, idegenforgalom 10. Vegyipar 21. Élelmiszeripar 11. Faipar A (szakképző évfolyamokon nyújtott) szakképzés tantervei az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményein (SZVK, lásd a Glosszáriumot) és központi programján alapulnak. Mindkét típusú dokumentumot a szakképesítésért felelős miniszter adja ki. A kulcskompetenciák fejlesztése mind a közismereti oktatás, mind a szakképzés szabályozó dokumentumaiban központi szerepet foglal el, de a kompetencia-alapú vagy a kimenetközpontú megközelítés központibb szerepet játszik a szakképzésben. A ban megújított OKJ és az ahhoz kapcsolódó SZVK-k a tanulási kimeneteket a tevékenységi kör és a kompetencia fajtája alapján határozzák meg. Az egyes foglalkozások kompetenciaprofiljait szakképzési szakértők és gyakorló szakemberek csoportjai dolgozták ki. Ezek nem csupán az adott foglalkozás/munkakör részét alkotó különböző feladatok végzéséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket határozzák meg, hanem a módszer- (gondolkodás, problémamegoldás, munkastílus), társas (kommunikáció, kooperáció, konfliktuskezelés) és személyi (rugalmasság, kreativitás, önállóság, adottságok, jellemvonások) kompetenciákat is. A tanárok/oktatók bevonásával készített új kerettantervek - és az ezekre épülő helyi szakképzési tantervek - az SZVK-kban meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő tananyagegységekből épülnek fel, és a kompetenciák fejlesztésére összpontosítanak. E fejleményekkel összhangban az alkalmazott tanítási/tanulási módszereket illetően is változások mennek végbe. Különféle fejlesztési programok, így különösen a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP, ) által ösztönözve és segítve terjed a projekt- és problémamegoldó oktatás, web alapú tanulás, elektronikus tanulási keretrendszerek használata, virtuális osztálytermi munka, kooperatív tanulás stb. Az ún. frontális tanítás a tipikus azonban továbbra is, ezért elegendő és megfelelő továbbképzési lehetőségek biztosítása elengedhetetlen átfogó változás eléréséhez és a tantervi megújulás sikerének biztosításához. A speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolák (lásd 5.2) gyógypedagógusokat alkalmaznak és a tanulók képességeihez igazított speciális tanterveket, tananyagokat és módszereket használnak. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI MECHANIZMUSOK: ÖNÉRTÉKELÉS ÉS KÜLSŐ MINŐSÉGELLENŐRZÉS 2003 óta a szakképző iskoláknak - mint minden közoktatási intézménynek - intézményi minőségirányítási programot (IMIP) kell kidolgozniuk, melynek végrehajtását a tantestület és a szülői szervezet véleményét is kikérve évente kell kiértékelniük és továbbfejleszteniük. Az értékelésben a 4., 6., 8. és 10. osztályos tanulók matematika és szövegértés terén nyújtott teljesítményét évente mérő országos kompetenciamérés 45

46 eredményeit is figyelembe kell venni. A gyakorlatban azonban sok függ attól, hogy az adott intézmény vezetősége mennyire tartja fontosnak a minőségbiztosítási rendszer segítségével kapott visszajelzéseket. Külső minőségértékelést az iskolafenntartók végeznek, mely elsősorban a gazdálkodási, jogi és balesetvédelmi szempontokra terjed ki. A pedagógiai munka egységes követelmények szerinti külső minőségellenőrzését évtizedekig ellátó körzeti tanfelügyelői hálózatot az 1985-ös oktatási törvény megszüntette. A szakfelügyelet részbeni pótlására jött létre a pedagógiai szakmai szolgáltatások rendszerén belül nyújtható szaktanácsadás. Szaktanácsadók azonban csak az intézményvezető vagy a fenntartó hívása esetén látogatnak az iskolába, de erre igen ritkán kerül sor. A vállalatoknál folyó gyakorlati képzés minőségbiztosítását a kamarák látják el, beleértve a képzést nyújtó gazdasági szervezetek akkreditációját. A kamarák hatáskörébe tartozik az iskolai tanműhelyekben folytatott gyakorlati képzés ellenőrzése, valamint a szintvizsgák (lásd 5.3) szervezése is azon szakképesítések esetében, amelyek SZVK-it a kamara dolgozta ki. Az ESZA finanszírozásával 2013-ra egységes minőségbiztosítási rendszert vezetnek be minden szakképző intézményben (lásd 2.2). A felsőoktatási intézmények által folytatott képzés ellenőrzése a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) feladata. A MAB minden intézményben legalább 8 évente ellenőrzi az előírt feltételek és az intézmények által készített minőségfejlesztési terv teljesítését. 46

47 5.2. NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) ALSÓ KÖZÉPFOKÚ SZINTEN 16. táblázat: Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) alsó középfokú szinten A KÉPZÉSI PROGRAM NEVE FELVÉTELI KÖVETELMÉNYEK FŐ GAZDASÁGI ÁGAZATOK ISCED SZINT ÉS IRÁNY KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAHELYEN FOLYTATOTT KÉPZÉS ARÁNYA (%) TANULMÁNYOK ÁTLAGOS IDŐTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁT/TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉG Párhuzamos közismereti és szakmai oktatás művészeti szakközépiskola vagy művészeti szakiskola 5-8. évfolyamán Felvételi (alkalmassági) vizsga Nem piaci szolgáltatások (művészeti képzés) 2A Párhuzamos közismereti és szakmai képzés Csak iskolai képzés 4 év Horizontális: általános képzés (általános iskola, gimnázium); végzés után továbblépés a 9-12.(13.) osztályokba (egységes szerkezet) Speciális szakiskolai és készségfejlesztő speciális szakiskolai programok (csak nappali) általános iskolai bizonyítvány (ISCED 1A-2A) Elsődleges ágazat és közüzemek; gyáripar; építőipar; üzleti és egyéb szolgáltatások; nem piaci szolgáltatások 2C vagy 3C Általánosan képző (9-10.) évfolyamok: közismereti képzés és szakmai előkészítés, Szakképző (11-12.) évfolyamok: elsősorban szakmai képzés 9 Függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől, de tipikusan iskolai képzés (lásd 5.4) 4 év Horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra 9 Az általánosan képző évfolyamokon a szakmai előkészítés aránya a szakiskolában legfeljebb 50% lehet. A speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolák azonban módosíthatják ezt az értéket a tanulók sajátosságainak megfelelően. A szakképző évfolyamokon a közismereti képzésre fordított időkeretet az iskola helyi tanterve határozza meg. 47

48 A művészeti szakiskolai és művészeti szakközépiskolai programokban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat és megkezdődhet már az ötödik évfolyamon (azaz 10 éves korban). Ezek az iskolák az alsó és felső középfokú oktatást egységes szerkezetben nyújtják, és a tanulók szakképesítést a művészeti szakiskolákban (ISCED 3C) csak a 10. évfolyam elvégzése után, művészeti szakközépiskolákban (ISCED 3A) pedig az érettségi vizsga letételét követően szerezhetnek. A speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolai programok mentális vagy egyéb fogyatékosság miatt - sajátos nevelési igényű tanulókat képeznek. Céljuk éves tanulóik felkészítése az ISCED 2C (vagy kevésbé jellemzően 3C) szintű, OKJ szakképesítést adó szakmai vizsgára, vagy a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeik fejlesztése. Ezek az iskolák azonban erősen szegregáltak abban az értelemben, hogy e programokból még a szakiskola (lásd 5.3) felé sincs átlépési lehetőség, bár gyakran ugyanazon OKJ-s szakképesítés szerezhető meg mindkét típusú iskolai programban. Az értékelés és a képesítés a felső-középfokú oktatásban érvényes követelmények szerint valósul meg (lásd 5.3). Az ISCED 2B szintű, az általános iskolai bizonyítvánnyal nem rendelkező tanulókat a szakképzésbe történő belépésre felkészítő felzárkóztató programokat az 5.5 alfejezet tárgyalja. STATISZTIKA Az ISCED 2 szintű szakképzésben résztvevők aránya, mint azt a lenti 17. táblázat mutatja, az EU-27 átlag alatti, mivel ISCED 2 szintű képzés csupán néhány speciális szakiskolában folyik. Az alsó középfokú szinten szakképzésben résztvevő tanulók tényleges száma és aránya azonban e számoknál magasabb, mivel a táblázat nem tartalmazza azokat a tanulókat, akik párhuzamos közismereti és szakmai képzésben vesznek részt a művészeti szakiskolák és művészeti szakközépiskolák 5-8. évfolyamain. 17. TÁBLÁZAT: AZ ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ (ISCED 2) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 2 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT, 2009 ISCED 2 ORSZÁGOK ÖSSZESEN ÁLTALÁNOS OKTATÁS SZAKMAI ELŐKÉSZÍTÉS SZAKKÉPZÉS TANULÓK % TANULÓK % TANULÓK % EU , , ,1 HU , , ,5 Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés:

49 5.3. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS A FELSŐKÖZÉPFOKÚ OKTATÁSBAN (ISKOLAI [SCHOOL-BASED] ÉS DUÁLIS [ALTERNANCE] KÉPZÉS) 18. táblázat: Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) felsőközépfokú szinten A KÉPZÉSI PROGRAM NEVE FELVÉTELI KÖVETELMÉNYEK FŐ GAZDASÁGI ÁGAZATOK ISCED SZINT ÉS IRÁNY KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI ILL. A MUNKAHELYI KÉPZÉS ARÁNYA TANULMÁNYOK ÁTLAGOS IDŐTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁT/TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉG 10 általános an képző évfolyam ok (9-10.) közismereti képzés (min. 50%), szakmai alapozó képzés (max. 50%) iskolai képzés 2 év horizontális: szakközépiskola, gimnázium szakiskola szakképző évfolyam ok (11., , ) előrehozo tt szakiskola i képzés szakközépiskola általánosan képző évfolyamai (9-12., évfolyam) általános iskolai bizonyítvány (ISCED 1A-2A), lehet felvételi vizsga általános iskolai bizonyítvány (ISCED 1A-2A), jellemzően felvételi vizsga minden ágazat elsődleges ágazat és közüzemek; üzleti és egyéb szolgáltatások; építőipar; gyáripar minden ágazat 3C 3A elsősorban szakmai képzés 11 a közismereti képzés a program 1/3-át teszi ki (959 óra testneveléssel együtt) elsősorban közismereti oktatás, a teljes óraszám max %- ában szakmacsoportos szakmai alapozó oktatás függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől (lásd 5.4) első év: iskolai, évfolyam: döntően munkahelyi iskolai képzés 1-3 év szakképesítéstől függően 12 3 év 4 év (5 év a kéttannyelvű és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődő programokban, lásd 5.8) horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak hároméves teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után horizontális: gimnázium, szakiskola, vagy (9. és 10. osztály végéig) más szakmacsoporthoz tartozó szakközépiskola továbblépés: szakközépiskola szakképző évfolyamai (ISCED 4C) vagy felsőoktatás (ISCED 5A/B) 10 Az egyes szakképző programok közti átjárás tekintetében a szakképzési törvény előírja, hogy egy szakképző iskolában, illetve felsőoktatási intézményben folytatott megelőző formális tanulmányokat be kell számítani a megegyező tartalmú szakmai programban előírt követelmények teljesítésébe (ezáltal felmentést szerezve a program adott részében való részvétel alól). 11 A szakmai elméleti képzést kiegészítő közismereti képzés területeit és időkeretét nem a kerettanterv, hanem az iskola pedagógiai programja határozza meg. 12 Jelenleg a legtöbb tanuló hároméves képzésben vesz részt. 49

50 14 éves korban a tanulók eldönthetik, hogy tanulmányaikat a szakképzésben folytatják-e, és hogy melyik szakképző iskolai programfajtát és területet választják. Az 1990-es évek végének szerkezeti reformja (lásd 5.1) a szakközépiskola szakképző komponensét posztszekunder szintre emelte, ennek következtében az érettségi bizonyítvány és egy szakképesítés (ISCED 3A/4C) megszerzése 21 éves korig is eltarthat. A szakiskola 9. és 10. évfolyamának nem teljesen világos célkitűzései, a lemorzsolódási arányok és a munkaerő-piaci kimenet a reform előtti megközelítés újraéledéséhez és az előrehozott szakiskolai szakképzési programok 2010-es bevezetéséhez vezettek (lásd 2.1 és 4.1). A szakiskolai képzés ezen új formája lehetővé teszi, hogy a tanulók rögtön az általános iskola nyolcadik évfolyama (ISCED 1A-2A) elvégzését követően, 14 éves korban, elkezdjék a szakképzést. A hároméves előrehozott szakiskolai képzésben résztvevő tanulók tehát már akár 17 éves korban szakképzettséget szerezhetnek. A 2010/2011-es tanévben 118 iskola kínált előrehozott szakképzést 51 OKJ-s szakképesítésben fő (7 864 nappali tagozatos tanuló) részvételével. BELÉPÉS Egy szakiskolai vagy szakközépiskolai képzési programba való belépés előfeltétele a befejezett nyolcéves alap- és alsó középfokú oktatás (általános iskola, ISCED 1A-2A). Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők ún. felzárkóztató képzésben vehetnek részt, ahol megszerezhetik a szakképzésbe történő belépéshez szükséges kompetenciákat (lásd 5.5). Az iskolák további követelményeket is meghatározhatnak, így figyelembe vehetik a tanuló általános iskolai teljesítményét és/vagy felvételi vizsgát szervezhetnek. Ez utóbbi lehet szóbeli és/vagy központi írásbeli vizsga matematikából és anyanyelvből. Egyes szakmacsoportok/képesítések esetén a szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) szakmai/pályaalkalmassági vizsgát vagy egészségügyi alkalmassági követelményeket is előírhatnak. ÉRTÉKELÉS, TOVÁBBLÉPÉS ÉS KÉPESÍTÉSEK A tanulók teljesítményét a tanárok/oktatók folyamatosan, valamint országos vizsgákon is értékelik. A tanulók értékelésének és osztályozásának követelményeit és formáit, beleértve a szóbeli és írásbeli teszteket, illetve a magasabb évfolyamokra lépés feltételeit az iskola pedagógiai programja határozza meg. A felsőfokú tanulmányok előfeltételét jelentő ISCED 3A szintű bizonyítványt adó érettségi vizsga csak a szakközépiskolákban tehető le az utolsó általánosan képző évfolyam végén, a szakiskolákban nem. E vizsga országosan egységes vizsgakövetelményekre épül óta a tanulók közép- vagy emelt szinten tehetnek vizsgát öt tantárgyból, melyek közül négy kötelező (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv/kisebbségi anyanyelv), egy pedig szabadon választható (ez lehet szakmai alapozó tárgy). Míg a középszintű vizsgát továbbra is egy, az iskola tanáraiból és az oktatási minisztérium által kijelölt elnökből álló vizsgabizottság előtt kell letenni, az emelt szintű, mint külső vizsga már kemény kimeneti szabályozót jelent. Az emelt szintű tantárgyi vizsgát választók aránya azonban bevezetése óta alacsony, átlagosan 6% körüli. A szakképző évfolyamokon a tanulók gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményét szintvizsgán értékelhetik, melyet körülbelül a képzés félidejében szerveznek meg. A vizsgát a képzés szervezője bonyolítja le az illetékes helyi gazdasági kamara segítségével és az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek, valamint a szakképző iskola együttműködésével. Jelenleg szintvizsgát azokban az ISCED 3C szintű szakképesítésekben lehet szervezni, amelyek SZVK-i gondozásának feladatát és e vizsgák szervezését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) végzi (lásd 2.1 és 8.2). A szintvizsgák célja az irányítás 50

51 melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciák és a megszerzett szakmai és technológiai készségek mérése. A szakmai képzési program végén a tanulók egy, az Országos Szakképzési Jegyzékben (lásd Glosszárium és 2.1) szereplő szakképesítést szerezhetnek a szakmai vizsgán. E vizsgát független vizsgabizottság előtt kell letenni, azonban a vizsgák jellemzően a képző intézményben kerülnek megszervezésre, és a tanulók hozzávetőleg 95%-a sikeres, azaz szakképesítést szerez. A vizsga az SZVK-ban meghatározott, az egyes követelménymoduloknak megfelelő vizsgafeladatokból és különféle (írásbeli, interaktív, gyakorlati és szóbeli) vizsgatevékenységekből áll. Az OKJ-s képesítések az SZVK-ikban meghatározott foglalkozások gyakorlására jogosítanak fel, de nem nyújtanak közvetlen belépési lehetőséget magasabb szintű oktatásba. A szakiskolát végzetteknek ezért további három évet kell elvégezniük nappali vagy részidős formális általános oktatásban, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A), ami a magasabb szintű képzésbe történő belépés előfeltétele. Körülbelül minden harmadik szakiskolát végzett továbbtanul és megszerzi az érettségi bizonyítványt. STATISZTIKA A 19. táblázat számadatai szerint felső-középfokú szinten a szakképzésben illetve általános képzésben résztvevő tanulók megoszlása meglehetősen kiegyensúlyozatlan: jelenleg az összes tanuló csupán körülbelül 14%-a vesz részt tényleges szakképzésben. 19. TÁBLÁZAT : A FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ (ISCED 3) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 3 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT, 2009 ÁLTALÁNOSAN KÉPZŐ SZAKMAI ALAPOZÓ SZAKKÉPZŐ ORSZÁGOK ISCED 3 ÖSSZESEN TANULÓK % TANULÓK % TANULÓK % EU ,0 : : ,0 MAGYAR- ORSZÁG , , ,3 Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés: A szakképzés presztízse és vonzereje valóban jelentősen csökkent az 1990-es évek eleje óta, és a szakiskolai programokban tanulók aránya a felső középfokú oktatásba belépők 50%-áról 30%-ára szűkült (lásd 2. ábra az 5.1-ben). A csökkenés azonban részben az 1990-es évek végén bevezetett szerkezeti reform (lásd 5.1) következménye volt, amikor az általános oktatást a szakiskolák 10., a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig terjesztették ki. Ennek következtében a szakközépiskolai programok szakképző része ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. A szakmai alapozó képzés azonban az általánosan képző évfolyamok tantervének részét alkotja mindkét típusú szakképző iskolában (lásd fent), és a szakközépiskolában az ilyen képzésben való részvételt beszámítják ISCED 4 szinten, ami a képzés időtartamát jellemzően 1-2 félévvel lerövidíti (lásd 5.6). Valójában, amint azt a 20. táblázat mutatja, a 2009/2010. tanévben a felső-középfokon nappali tagozaton tanulók közel kétharmada a két szakképző iskolatípus valamelyikében tanult. 51

52 20. TÁBLÁZAT: A GIMNÁZIUMBAN ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLÁKBAN NAPPALI OKTATÁSBAN TANULÓK SZÁMA ÉS PROGRAMTÍPUS SZERINTI MEGOSZLÁSA (2010/2011) LÉTSZÁM AZ ÖSSZES %-ÁBAN (a) általánosan képző évfolyamok (9-10.) ,45 szakiskola (1) (b) szakképző évfolyamok (11., , ) ,35 (c) előrehozott szakiskolai képzés ,63 összesen: ,43 (d) általánosan képző évfolyamok (9-12./13.) ,71 szakközépiskola (e) szakképző évfolyamok (posztszekunder nem felsőfokú szint) összesen: gimnázium (f) általános képzés (9-12/13. évfolyam) ,86 Felső-középfokú szint összesen (a)+(b)+(c)+(d)+(f) ,00 Összesen a posztszekunder szintű szakképzéssel együtt: (1) A jellemzően ISCED 2 szintű oktatást és képzést nyújtó speciális szakiskolákat (lásd 5.2) nem beleszámítva Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium 5.4. DUÁLIS KÉPZÉS (BELEÉRTVE A TANULÓSZERZŐDÉSSEL VÉGZETT KÉPZÉST) Az, hogy egy nappali iskolarendszerű szakképzési (IVET) program gyakorlati képzési része az iskolai tanműhelyben és/vagy egészben vagy részben egy gazdálkodó szervezetnél valósul-e meg, a külső képzési helyek elérhetőségétől, illetve a tanuló, valamint az iskola döntésétől függ. Azaz a szakképzés típusa és alapvető vonásai felvételi követelmények, tantervek, értékelés, képesítés és továbbhaladás stb. ugyanazok, akár csupán iskolában, akár duális formában történik a képzés, minthogy ezeket egységesen határozza meg az iskola helyi tanterve a szakmai és vizsgakövetelményekkel (SZVK) és a központi programokkal összhangban (lásd 5.1 és 5.3, esetleges különbségeket lásd lent). Ezért a duális képzés és a tanulószerződéses képzés nem különálló képzési utak a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) Magyarországon. Az 1993-as szakképzési törvény a gazdálkodónál folytatott gyakorlati képzés két lehetséges (jogi) formáját különbözteti meg. A törvény és az oktatáspolitika által egyaránt előnyben részesített forma a tanulószerződés (lásd lent) alapján folytatott egyfajta tanoncképzés. Egyéb esetekben, bizonyos feltételek (lásd 1.5) teljesülése esetén, a szakképző iskola együttműködési megállapodást köthet egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulók számára gyakorlati képzést biztosít. Ez utóbbi esetben a tanulók nem állnak szerződéses viszonyban a munkáltatóval, és (a nyári gyakorlat idejét leszámítva) nem is kapnak pénzbeli juttatást. A TANULÓSZERZŐDÉS A tanulók legkorábban 15 éves korban köthetnek tanulószerződést a szakiskolákban és 18 évesen a szakközépiskolákban. A tanulószerződést a gazdálkodó szervezet és a tanuló kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselőjének felügyelete alatt. A kamara 52

53 ellenőrzi a képzés megkezdése előtt és a későbbiekben is a képzés feltételeit és színvonalát. A tanulószerződés előfeltételeit és tartalmát az 1993-as szakképzési törvény szabályozza. E szerződésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára egészséges és biztonságos munkahelyen gondoskodik az adott szakképesítés SZVK-jának megfelelő gyakorlati képzésről. A tanulószerződés jogi kapcsolatot létesít a tanuló és a gazdálkodó szervezet között, mely jogviszony csak közös megegyezéssel vagy a törvény által szabályozott feltételek alapján bontható fel. Míg a szerződés különböző előnyöket biztosít a tanulók számára, nem változtat azonban azok tanulói jogállásán. A gyakorlati képzést folytató gazdálkodó köteles a tanuló részére rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni, az iskolai szünetek időtartamára is. A tanulószerződéses tanulók a kötelező minimálbér 20%-ra jogosultak az első szakképzési évfolyam első félévében, amit további 20% egészít ki hiányszakmában (lásd Glosszárium) történő képzés esetén. Ezt követően a képzés szervezője minden évben a tanuló szorgalma és teljesítménye alapján határozza meg a félévente kötelező emelés mértékét. Ezen felül a tanulók a tanulószerződésnek köszönhetően társadalombiztosítási juttatásokban részesülnek, és a tanulószerződéses képzés ideje a szolgálati időbe is beleszámít. Az oktatáspolitika egyre növekvő mértékben támogatja a tanulószerződéses képzést (különösen az első szakképző évfolyamot követően) mint a szakképzés és a gazdaság közti kapcsolatok erősítésére leginkább alkalmas képzési formát óta, amennyiben a gyakorlati képzési idő több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. Különböző pénzügyi ösztönzőket is bevezettek a szakképző iskolák (részleges normatív támogatás), a tanulók (megemelt havi juttatás), továbbá a gazdálkodó szervezetek részvételének növelése érdekében (lásd 10.2). Csökkentették a képzéssel foglalkozó vállalkozások adminisztrációs terheit is. Ezen intézkedések eredményeképp a tanulószerződések száma 2001 óta megnégyszereződött és emelkedett a képzést folytató gazdálkodó szervezetek száma is (lásd 6. és 7. táblázat az 1. mellékletben). Tanulószerződéses képzés elméletileg bármely iskolarendszerű szakképző programban szervezhető. A tanulószerződések elérhetősége azonban ágazat/foglalkozás szerint változó ben 279 szakmában folyt tanulószerződéses képzésben (beleértve a régi és az új OKJ szerinti szakképesítéseket is); az így tanuló diákok 56%-a azonban csupán tíz ISCED 3C szintű szakképesítés egyikét kívánta megszerezni, amint azt a 21. táblázat mutatja. 21. táblázat: A tanulószerződések száma és megoszlása képesítés/foglalkozás szerint, 2010 Foglalkozás Tanulók létszáma % Szakács Élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő Pincér Fodrász Kőműves Asztalos/bútorasztalos Szobafestő-mázoló és tapétázó Karosszérialakatos Cukrász Villanyszerelő Részösszeg Összesen Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. 53

54 A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) egy 2011-es felmérésének (Vállalkozások tanulószerződéses..., 2011) eredményei alapján a tanulószerződést kínáló gazdálkodók száma növelésének legnagyobb akadálya továbbra is a bonyolult és időigényes adminisztráció (a válaszadók 41%-a választotta e választ). További akadályok között említhetők az anyagi hátrányok, az elszámolható/visszaigényelhető költségek növekvő köre és mértéke (lásd 10.2) ellenére. Éves visszaigénylés esetén jelentős az előrefinanszírozási kötelezettség (35%); költségei nem térülnek meg: 28%-nak. akadály a gyakorlati órák alacsony száma (27%), továbbá a tanulók nem megfelelő elméleti és gyakorlati előképzettsége (22%), illetve fegyelmi problémák (munkafegyelmi probléma: 24%, sok a tanulói hiányzás: 22%). A fennálló hiányosságok és akadályok ellenére a kormány a szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a vállalatoknál folyó képzés arányát növelni kívánja egyfajta, a német rendszer ihlette duális képzés irányába való elmozdulással (lásd 2.1). STATISZTIKA Az 1989-es politikai és gazdasági rendszerváltást követően, a legtöbb vállalati tanműhely bezárása következtében az iskolai tanműhely lett a gyakorlati képzés elsődleges színtere. A 2000-es évek eleje óta az oktatáspolitika különféle ösztönzőket vezetett be azzal a céllal, hogy növelje a vállalatok hajlandóságát a gyakorlati képzésben való részvételre. A szakpolitika célja annak elősegítése volt különösen a szakképzett fizikai munkákra felkészítő szakiskolai programok (főként ISCED 3C) esetén -, hogy a gyakorlati képzés először iskolai tanműhelyben történjen (az alapvető szakmai készségek elsajátítása érdekében), majd a következő években munkahelyen folyjon (lásd 10.2). Jelenleg, míg a legtöbb szakközépiskolai (ISCED 4C) tanuló továbbra is az iskolában kap gyakorlati képzést, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzésben vesz részt, általában tanulószerződés alapján (lásd a 22. és 23. táblázatot és a 4. és 5. táblázatot az 1. mellékletben). 22. táblázat: A szakképző évfolyamon nappali oktatásban tanulók megoszlása az iskola típusa és a gyakorlati képzés helyszíne és formája szerint a 2010/2011. tanévben (%) Gyakorlati képzés helyszíne szakiskola (a) szakközépiskola Iskolai tanműhely 44,60 72,75 Iskolán kívül együttműködési megállapodás alapján Iskolán kívül tanulószerződés alapján 4,95 17,18 50,45 10,07 Összesen 100,00 100,00 ( a ) Beleértve a speciális szakiskolákat. NB: A képzési időtartamtól függően a szakképző évfolyamok a szakiskolában a 11., 12., 13., szakközépiskolában a 13., 14. és 15. évfolyamok. Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium,

55 23. táblázat: A szakmai felső középfokú oktatásban tanulók a program típusa szerint, 2008 [%] HU iskolai 43 vegyes 57 szakképzés összesen 100 Forrás: A Cedefop számításai az Eurostat, UOE oktatási rendszerekre vonatkozó adatgyűjtés alapján, lekérdezés dátuma: Megjegyzés: Az oktatási rendszerekre vonatkozó UOE adatgyűjtésben alkalmazott módszer alapján a szakképző programokat a) iskolai programként (amennyiben a program tantervének legalább 75%-át iskolai környezetben valósítják meg); b) vegyes iskolai és munka-alapú programként (ha a tanterv kevesebb mint 75%-át valósítják meg iskolai környezetben) határozhatjuk meg. Az itt közölt adatok az oktatási rendszerekre vonatkozó UOE adatgyűjtésből származnak, és e módszertanon alapulnak EGYÉB IFJÚSÁGI PROGRAMOK ÉS ALTERNATÍV KÉPZÉSI FORMÁK A lemorzsolódás csökkentését célzó intézkedések (lásd 5.1) mellett második esély típusú intézmények és programok különféle formái alakultak ki az elmúlt évtizedben hazai és EU-s források és szakmai-módszertani segítség támogatásával. Ezek azonban továbbra sem intézményesültek teljes mértékben, és jellemzően projekt-finanszírozáson alapulnak. Néhány iskolarendszerű oktatást és képzést nyújt (pl. néhány speciális második esély iskola vagy az ún. digitális szakközépiskolák, lásd 6.1), mások a felnőttképzés keretében elérhetőek (lásd 6.5). Egy teljes mértékben intézményesült lehetőség a lemorzsolódottak és a veszélyeztettek számára a szakiskolákban szervezhető egy vagy kétéves felzárkóztató képzés. E programok az általános iskolai bizonyítvánnyal (ISCED 2A) nem rendelkező, 15. életévüket betöltött tanulókat (valamint az általános iskolát befejezett, de az általánosan képző évfolyamokon kínált képzésben tanulni nem kívánó) fiatalokat segítik a szakképző évfolyamokra való belépéshez szükséges kompetenciák megszerzésében. Az itt megszerezhető képesítés egyenértékű az általános iskolai bizonyítvánnyal, amennyiben a résztvevő az általános iskola legalább 6 osztályát befejezte. A szakképzés belépési követelményeinek 2005/2006. tanévtől érvényes módosítása értelmében az ISCED 2 és 3 szintű OKJ-s szakképesítéseket azok is megszerezhetik, akik nem rendelkeznek formális iskolai végzettséggel, de egy szakképzésre előkészítő programon megszerezték a szükséges kompetenciákat. A felzárkóztató képzésekben éves fiatalok vehetnek részt. Innovatív, kompetenciafejlesztő, a projekt-módszeren alapuló felzárkóztató programokat dolgoztak ki a Szakiskolai Fejlesztési Program ( ) keretében. A pedagógusok a tanulókkal kis létszámú csoportokban, szociális segítők bevonásával foglalkoznak. A fejlesztés és az értékelés egyéni fejlesztési tervek alapján, egyéni ütemben történik. A 2010/2011-es tanévben a szakiskolák 13,1%-a kínált szakképzést előkészítő felzárkóztató programokat, melyeken összesen tanuló (1,9%) vett részt (forrás: NEFMI). A képzést kínáló iskolák és a résztvevő tanulók száma és aránya csökkent az előző évhez képest. Valójában a felzárkóztató programok létjogosultságát alapvetően kérdőjelezheti meg az előrehozott szakképzés, amely megkezdhető a 8 osztályos általános iskola elvégzése után (lásd 2.1). A kormány ún. híd-programok bevezetését tervezi azok számára, akik nem állnak készen a szakképzésbe történő belépésre. 55

56 5.6. SZAKKÉPZÉS POSZTSZEKUNDER (NEM FELSŐFOKÚ) SZINTEN (FŐKÉNT ISKOLAI KÉPZÉS) 24. táblázat: Nappali iskolarendszerű szakképzés posztszekunder nem felsőfokú szinten A KÉPZÉSI PROGRAM NEVE FELVÉTELI KÖVETELMÉ NYEK FŐ GAZDASÁGI ÁGAZATOK ISCED SZINT ÉS IRÁNY KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAHELYEN FOLYTATOTT KÉPZÉS ARÁNYA (%) TANULMÁNYO K ÁTLAGOS IDŐTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁT/TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉG Szakközépiskola, szakképző évfolyam érettségi bizonyít vány (ISCED 3A) minden ágazat 4C szakmai képzés Függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől, de tipikusan iskolai képzés (lásd 5.4) 1-3 év, képesítést ől függően Horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra Továbblépés: felsőoktatás (ISCED 5A/B) 56

57 Bár a szakközépiskolák szakmai alapozó képzést is nyújtanak általánosan képző (9-12/13., lásd 5.3) évfolyamaikon, ISCED 4C szintű OKJ-s szakképesítést adó szakképzést csak a 13. és esetleges további évfolyamokon nyújtanak. A szakképző program hossza a megszerezhető OKJ-s szakképesítéstől függ, és a vonatkozó szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK, lásd Glosszárium) határozzák meg. A képzés jellemzően egy éves, mivel a 9-12/13. évfolyamon szakmai alapozó képzésben részt vettek számára a kétéves programok időtartamát egy vagy két félévvel lerövidítik. Az általános bemeneti feltétel az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) vagy kevésbé jellemzően az utolsó középiskolai évfolyam elvégzése. Emellett az egyes képesítések SZVKi meghatározhatnak egészségügyi/szakmai alkalmassági vagy szakmai előképzettségi feltételeket is. E képzési programtípus tehát a felső-középfokú szinten általános képzést végzettek (gimnázium, ISCED 3A) számára is elérhető. Az értékelés és képesítés az 5.3 alfejezetben leírtakkal azonos. A szakmai vizsgán megszerezhető ISCED 4C szintű OKJ-s szakképesítés az SZVK-ban meghatározott foglalkozás(ok) gyakorlására jogosít fel. Magyarországon ISCED 4 szinten csupán szakképzés folyik (lásd 25. táblázat). A szakközépiskolák szakképző évfolyamain tanulók száma stagnált vagy kissé csökkent az elmúlt években, ami a felsőoktatási programok által támasztott versennyel magyarázható. 25. TÁBLÁZAT: A POSZTSZEKUNDER (NEM FELSŐFOKÚ) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 4 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT), 2009 ÁLTALÁNOS OKTATÁS SZAKKÉPZÉS ORSZÁG ISCED4 ÖSSZESEN TANULÓK SZÁMA % TANULÓK SZÁMA % EU (s) 88.4 MAGYAR ORSZÁG : (-) : Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés:

58 5.7. SZAKKÉPZÉS HARMADFOKÚ SZINTEN 26. táblázat: Nappali iskolarendszerű szakképzés felsőfokú szinten A KÉPZÉSI PROGRAM NEVE FELVÉTELI KÖVETELMÉ NYEK FŐ GAZDASÁGI ÁGAZATOK ISCED SZINT ÉS IRÁNY KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAHELYEN FOLYTATOTT KÉPZÉS ARÁNYA (%) TANULMÁNYO K ÁTLAGOS IDŐTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁT/TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉG felsőfokú szakképzés érettségi bizonyít vány (ISCED 3A) Minden ágazat 5B elsősorban szakképzés Függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől, de tipikusan iskolai képzés (lásd 5.4) 4 félév (5 egy esetben) Horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra Továbblépés: felsőoktatás (ISCED 5A) 58

59 A felsőoktatási intézmények által nyújtott harmadfokú képzés magába foglal: ReferNet országjelentés 2011 felsőfokú szakképző programokat (ISCED 5B), melyek az Országos Szakképzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések megszerzésére készítenek fel, valamint felsőfokú végzettséget adó felsőoktatási programokat (ISCED 5A), melyek egy adott foglalkozás gyakorlására jogosító szintű felsőfokú végzettséget és szakképzettséget nyújtanak; e programokat azonban nem tekintik a szakképzés részének. FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS Felsőfokú szakképző (FSZ) programok 1998 óta elérhetőek. A felsőfokú szakképzettséget de felsőfokú végzettséget nem nyújtó ISCED 5B szintű FSZ programok eredeti célja az volt, hogy rövidebb, moduláris, a változó munkaerő-piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodni tudó képzést adjon. Az FSZ magas szintű szakmai munkára készíti fel a résztvevőket, ugyanakkor a megszerzett kreditek beszámíthatóságának köszönhetően elősegíti a szakképzésből az ISCED 5A programokba történő átmenetet. FSZ programokat csak főiskolák és egyetemek nyújthatnak. A képzés azonban szakközépiskolában (lásd 5.3 és 5.6) is folyhat és az esetek felében folyik is (lásd 7. ábrát), a felsőoktatási intézmény felügyelete mellett, az intézmények közti megállapodás alapján. Ennek következtében mind a résztvevők jogállása, mind az irányítási, finanszírozási és statisztikai rendszerek attól függően változnak, hogy a képzést valójában hol szervezik. 7. ábra: Az FSZ tanulók száma a képző intézmény szerint Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium A szakképzés folytatását az 1993-as szakképzési törvény szabályozza; a felsőfokú szakképzés más aspektusairól a évi felsőoktatási törvény rendelkezik. Felsőfokú szakképzési programok nappali és részidős, államilag finanszírozott és költségtérítéses formában is elérhetőek. A képzés időtartama 4 (vagy 5) félév. A belépés általános előfeltétele az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A), ezen kívül az adott OKJ-s szakképesítésnek lehetnek egészségügyi/szakmai alkalmassági előfeltételei is. Amennyiben az FSZ program felsőoktatási intézményben folyik, a felvétel a kétszintű érettségi vizsga és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján történik, a 59

60 kormányrendeletben meghatározottak szerint. Ha a képzés szakközépiskolában folyik, a felvételi követelményeket az iskola határozza meg. A felsőfokú szakképzések tanterveit a felsőoktatási intézmények dolgozzák ki az adott OKJs szakképesítésnek a felelős miniszter által kiadott SZVK-val és központi programjával összhangban. A tantervek moduláris felépítésűek, alapműveltségi/kompetenciafejlesztő, kötelező szakmai és választható (specializációs) modulokat foglalnak magukba. A gyakorlati képzés folyhat iskolai tanműhelyben és gazdálkodó szervezetnél is (lásd 5.4). Hallgatói szerződések megkötésére is van lehetőség 2006 óta, amennyiben a gyakorlati képzést a képzési idő legalább 25 százalékában összefüggően szervezik. Az értékelés és az oktatásszervezés annak az intézménynek típusától függően változik, ahol a képzést valójában szervezik. A szakmai vizsga letételével megszerezhető ISCED 5B szintű OKJ-s felsőfokú szakképesítések nem nyújtanak felsőfokú végzettséget, de feljogosítanak az SZVK-ikban meghatározott munkakörök betöltésére. Az FSZ résztvevői számára adott azonban a lehetőség amit a hallgatók nagy számban igénybe is vesznek, hogy kreditpontjaikat (minimum 30, maximum 60 kreditet) beszámíttassák az azonos képzési területhez tartozó alapképzési programba, ami jellemzően 1-2 félévvel lerövidíti képzésük időtartamát. STATISZTIKA A felsőoktatásban résztvevők túlnyomó része Magyarországon felsőfokú végzettséget és szakképzettséget adó képzésben (ISCED 5A) vesz részt. Annak, hogy ez az arány az európai átlaghoz képest magasabb az ISCED 5B képzésekben résztvevőkhöz képest (lásd 27. táblázat), több oka is van. Bár 1998-as bevezetése óta folyamatosan nő a felsőfokú szakképzésben résztvevők aránya, a munkaerőpiac nem kellőképpen nyitott - és még kevésbé tájékozott - e képesítésekkel kapcsolatban. Az ISCED 5A szintű diploma presztízse és munkaerő-piaci hozadéka jelentősen magasabb; a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagyobb eséllyel találnak munkát, ami jobban is fizet. 27. TÁBLÁZAT: AZ ISCED 5 SZINTEN TANULÓK (SZÁMA ÉS ARÁNYA) KÉPZÉSI TÍPUS SZERINT ÉS AZ ISCED 6 SZINTEN TANULÓK (SZÁMA), 2009 ORSZÁG ISCED5 ÖSSZESEN ISCED5A (FŐ) ISCED 5A (%) ISCED5B (FŐ) ISCED 5B (%) ISCED 6 ÖSSZESEN EU MAGYAR ORSZÁG Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés: NYELVTANULÁS A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉSBEN (IVET) A magyarországi oktatással kapcsolatban az egyik legfontosabb elvárás, hogy a hatékony nyelvtanítást biztosítsa, hiszen közismert, hogy a 15 év feletti idegen nyelvet beszélők aránya a lakosságon belül évtizedek óta az uniós országok között az egyik legalacsonyabb. A nyelvtudás hiánya pedig jelentős hátrányt jelent mind a külföldi, mint a belföldi munkaerőpiacon. Az új évezredben dinamikus növekedésnek indult az idegen nyelvet beszélők száma, ami köszönhető többek között az iskolai nyelvtanítás eredményesebbé válásának. Az elmúlt években a kötelező nyelvi érettségi bevezetése következtében a szakközépiskolai nyelvoktatás óraszámai dinamikusan emelkedtek. 60

61 28. táblázat: Az egyes idegen nyelveket tanuló diákok számának és arányának megoszlása nappali tagozaton 1992/ / / /2011 nyelvek fő % fő % fő % fő % szakközépiskola angol , , , ,0 német , , , ,0 egyéb , , , ,1 összesen szakiskola angol , , , ,7 német , , , ,3 egyéb , , , ,0 összesen , , , Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI), Oktatási Minisztérium ( OM) Statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv alapján 2004/05-ig Vágó Irén, 2009/10-ben Híves Tamás számításai A szakiskolai képzés 9. és 10. évfolyamán az intézmények többségében használt kerettanterv szerint egy nyelvet oktatnak. A nyelvi képzés célja, hogy a 10. évfolyam végére a diákok eljussanak a Common European framework for languages szerint meghatározott A2 - B1 szintre. A szakiskolások 7%-a fel van mentve a nyelvtanulás alól, és a szakképző évfolyamokon csak a szakmák egy kisebb hányadában van nyelvtanulás. 29. táblázat: A tanulólétszám és az idegen nyelvet tanulók számának változása a szakiskolai (korábban szakmunkás-) képzésben, nappali tagozaton, 1990/91 és 2009/10 között Tanév Összes tanuló Nyelvet tanulók % 1990/ ,3 1995/ ,6 2001/02 * ,4 2006/ ,4 61

62 Tanév Összes tanuló Nyelvet tanulók % 2007/ ,3 2008/ ,8 2009/ ,7 Forrás: Balázs et al., 2011 (OM Statisztikai tájékoztatók, Oktatási évkönyvek alapján Vágó Irén, 2005/06-tól Híves Tamás számításai) * A 2001/02-es tanévtől a speciális szakiskolákban tanulók és az ott nyelvet tanulók is szerepelnek. A 2012/13-as tanévtől kezdve azonban mivel a szakiskolai képzés egy-két évvel rövidebb lesz, ugyanakkor a gyakorlati képzés óraszáma emelkedik a szakiskolásoknak csak egy kis hányada vesz majd részt nyelvoktatásban. A szakközépiskolai képzésre vonatkozó kerettantervek egy idegen nyelv oktatását teszik kötelezővé, de az intézmények helyi tanterv alapján második idegen nyelvet is oktathatnak. A cél, hogy a diákok a 10. évfolyam végére eljussanak az A2, a 12. évfolyam végére a B1 szintre. (Az emelt szintű nyelvi érettségi vizsga felel meg a B2 szintű nyelvvizsgának). Az idegen nyelv alkalmazása egyes szakmák esetében a szakmai és vizsgakövetelményekben is szerepel, így például a kereskedelmi, idegenforgalmi, informatikai szakterületeken. Ilyenkor a szakmai idegen nyelv oktatása már a középiskolai évfolyamokon elkezdődik, és a szakképző évfolyamokon folytatódik. Egyes szakképesítések esetében a szakképző évfolyamokon a képzés megkezdéséhez előírható nyelvi szintfelmérés, illetve a vizsgára bocsátás feltételeként előírható nyelvvizsga megszerzése is (ilyen pl. az idegenvezető szakképesítés). Egy a 2007/2008-as tanévben készített felmérés (Nikolov et al., 2008) eredményei szerint a szakiskolákban a diákok mindössze egy idegen nyelvet tanulnak és a szakközépiskolások közül is csak minden tízedik diák tanul 2 idegen nyelvet. A felmérés szerint a diákok körében nagyobb igény lenne a 2 idegen nyelv tanulására, mint amit az intézmények lehetővé tesznek. Mindkét intézménytípusban magas azok száma, akik angolul tanulnának, ha választhatnának, de mégis németül tanulnak. 30. táblázat: A szakiskolában és a szakközépiskolában idegen nyelvet tanulók száma és megoszlása a tanult nyelv szerint a 2009/2010-es tanévben Nyelv Szakiskola Szakközépiskola fő % fő % Német ,4% ,4% Angol ,2% ,7% Francia 683 0,7% ,2% Olasz 211 0,2% ,7% 62

63 Orosz 181 0,2% 604 0,3% Latin 20 0,0% 286 0,1% Spanyol ,4% egyéb 288 0,3% 357 0,2% összesen % % Forrás: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) A leggyakrabban oktatott nyelvek a német és az angol, ezeket tanulja a szakiskolások 49,4, ill. 49,2%-a, a szakközépiskolásoknak pedig 32,4, ill. 64,7%-a (lásd 30. táblázat). A nyelvválasztásban egyértelmű eltolódás mutatkozott a kilencvenes évektől az angol nyelv irányába: 1992 óta a szakiskolákban több mint duplájára, a középiskolában harmadával növekedett az angolul (is) tanulók aránya. A Felnőttképzésben tanulók nyelvtanulási adatai szerint (6.4, 36. táblázat) viszont az angolra legalább ötször akkora igény van a felnőttek körében, mint a németre, és ez azt mutatja, hogy az iskola csak roppant lassan követi az igények változását a nyelvtanulásban is. Viszonylag nagyobb számban tanulnak még francia nyelvet, az egyéb, beleértve a kisebbségi nyelveket (lásd 31. táblázat) tanulók aránya azonban elenyésző. 31. táblázat: A szakiskolában és a szakközépiskolában nemzetiségi és kisebbségi oktatásban résztvevő tanulók száma (fő) a 2009/2010 tanévben Nyelv Szakisk ola Szakközépiskola Német Szlovén - 11 Cigány ebből nyelvoktatás Forrás: NSZFI A fent idézett felmérés (Nikolov et al., 2008) szerint szaknyelvet csak a felsőbb évfolyamokon, és ott is csak kis arányban tanulhatnak a diákok, pedig a válaszokból az derül ki, hogy a diákok szívesen részt vennének ilyen képzésben. Kevés viszont az olyan szakoktató, aki jól beszél idegen nyelven és részt vállalna az oktatásban. A felmérésben részt vett intézményekben a tanárok 38%-ának nem volt megfelelő végzettsége és a pályakezdők aránya is igen magas volt. Ugyancsak gondot jelent sok helyen a szaknyelv oktatásához megfelelő tankönyvek hiánya. A tanulók többsége önálló tantárgyként tanulja az idegen nyelvet. A diákok átlagosan 13 fős csoportokban tanulnak idegen nyelvet, a szakiskolákban átlagosan heti 3, a szakközépiskolákban 4 órában. (Nikolov et al., 2008) 63

64 2004-től jelentek meg a nyelvoktatás hatékonyságának növelésére a nyelvi előkészítő évfolyamok a középiskola 9. évfolyamán, aminek következtében a középiskolai képzés időtartama az ebben résztvevő tanulóknak 5 évre nőtt. A nyelvi előkészítő évfolyamon a kötelező tanórai foglalkozásoknak 40%-át intenzív idegen nyelvi képzésre kell fordítani. Sok szakközépiskolában indult ilyen nyelvi előkészítő évfolyam, az első évfolyamok 2009-ben érettségiztek. 12 szakközépiskolában kéttannyelvű oktatás folyik, amelynek keretében egyes szakmai tárgyakat idegen nyelven tanítanak a diákoknak. Az értékelés és a vizsgakövetelmények meghatározása, illetve a külföldön szerzett bizonyítványok egyenértékűségének megállapítása a Közös Európai Nyelvi Referenciakeret (Common European framework of reference for languages) követelményei alapján történik. Egyértelmű pozitív hatása a keretrendszernek, hogy az arra épülő kompetencia alapú érettségi vizsgakövetelmények a tanítási folyamatokra, módszerekre való visszahatása révén a középiskolákban korszerűbb nyelvtanítás folyik. 64

65 6. SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS KÉPZÉS (CVET) 6.1. ÁLTALÁNOS HÁTTÉR A felnőttoktatás és -képzés Magyarországon kétféle alapvető formát ölthet: a) iskolarendszerű felnőttoktatás, mely alapfokú, középfokú, posztszekunder és felsőoktatásban folyik a megfelelő jogszabályok alapján (lásd 3.1); az állam pénzügyileg támogatja (lásd 10.3); résztvevői jogi tekintetben tanulói státusszal rendelkeznek; b) iskolarendszeren kívüli felnőttképzés, melyet mind magán, mind közintézmények folytathatnak; jogszabályi és irányítási szerkezetét, valamint finanszírozását a 2001-es felnőttképzési törvény szabályozza; és amely sok esetben az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ, lásd Glosszárium) szereplő, államilag elismert szakképesítést nyújt. Mindkét forma esetében az ISCED 5A/6 szintű felsőoktatási programok és az ún. hatósági képzések kivételével a szakképzés folytatását az 1993-as szakképzési törvény szabályozza. A Munka törvénykönyve tanulmányi szabadságot garantál az alkalmazásban álló felnőtt számára, amennyiben iskolarendszerű képzésben vesz részt, vagy ha a továbbképzés kötelező abban a munkakörben, illetve a munkáltató előírja azt (lásd ). A munkaerő-piaci megfelelés biztosítása érdekében a gazdaság képviselői közreműködtek a 2006-os megújított OKJ szakképesítések kompetenciaprofiljainak meghatározásában (lásd 2.1.1). A társadalmi partnerek szervezetei az OKJ-fejlesztés formális folyamatában is részt vesznek. A gazdasági kamarák határozzák meg a mestervizsga kimeneti követelményeit és a vizsgát is ők szervezik (lásd 5.3.2). Kötelező, jogszabály által szabályozott továbbképzési rendszer létezik a köz- és a magánszektorban egyaránt. A közszférában ez az egyenruhás foglalkozások, köztisztviselők, tanárok (lásd 7.2.2), egészségügyi szakdolgozók, kulturális és szociális munkások, valamint egyes nagy állami vállalatok, mint például a Magyar Államvasutak vagy a Magyar Posta munkatársaira terjed ki. A magánszektorban azokon a területeken írják elő a kötelező képzést, ahol azt biztonsági szempontok vagy a szabályok folyamatos változása szükségessé teszi, így a földgázellátással, növény- és állatvédő szerek kereskedelmével kapcsolatos foglalkozások, a hivatásos járművezetők, könyvvizsgálók és könyvelők, hivatásos vadászok stb. esetében. Az ilyen szakmai továbbképző programokat jellemzően felnőttképzés keretében szervezik, a közszférában gyakran külön erre szakosodott szervek és intézmények. A képzések között megtalálhatók formális (államilag elismert képesítést adó) és nem-formális tanulási formák is. A felnőttoktatásban és -képzésben való részvétel Magyarországon az egyik legalacsonyabb az EU-ban és az elmúlt években még csökkent is (lásd 12., táblázatokat az 1.4, 6.2 és 6.3 alfejezetekben). Kutatások (Török, 2006) azt találták, hogy bár a felnőtt lakosság általában véve pozitívan viszonyul a képzéshez, és sokuknak szüksége is lenne képzettsége felfrissítésére, jelentős akadályok is vannak: a megtérülés vélt hiánya: egy olyan országban, ahol a formális iskolai végzettség határozza meg a társadalmi pozíciót, a felnőtt lakosság körülbelül harmada, különösen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők nem kellően motiváltak, mert úgy vélik, a nem-formális tanulás többe kerül, mint amennyi hasznot hoz; a képzési rendszer és a szolgáltatások rugalmatlansága: a képzési programok túl hosszúak, nagyon kevés a lehetőség a korábbi munkatapasztalatok, illetve a nemformális/informális tanulás egyéb formáinak elismerésére stb.; 65

66 a foglalkoztatottak túlterheltsége: az éves ledolgozott munkanapok száma lényegesen magasabb, mint Nyugat-Európában, ugyanakkor a rész-munkaidőben foglalkoztatott felnőttek aránya a második legalacsonyabb az OECD országok között (OECD Factbook, 2010). A évi Eurostat felnőttképzési felmérés (Adult Education Survey) eredményei alapján a részvétel fő akadályai között megtalálható a munkaidővel való összeegyeztethetetlenség (53%), a munkáltatói támogatás hiánya (40%), anyagi megfontolások (a képzés túl drága vagy a válaszadó nem engedheti meg magának, 42%), továbbá a képzési lehetőség hiánya elérhető távolságban (32%) a válaszadók e tényezőket az EU átlagnál (rendre 35, 16, 28 és 19%) jelentősen nagyobb arányban azonosították. Az utazási költségeket a legtöbb államilag támogatott programban finanszírozzák, de egyéb kezdeményezések is léteznek a tanulási lehetőség tanulókhoz történő közelítése érdekében. Az ESZA által társfinanszírozott Digitális középiskola program hátrányos helyzetű csoportoknak nyújt iskolarendszerű általános és szakmai képzési lehetőséget a távoktatás és konzultáció kombinációjával, illetve a tanulók lakóhelyének közelében található konzultációs helyszínek biztosításával. A felnőttképzésben a munkahelyen kínált szakmai továbbképzési lehetőségek gyakran e-learning formában elérhetőek, különösen a nagy, multinacionális vállalatoknál. A közösségi közművelődési intézmények szakmai felnőttképzésbe történő bevonására irányuló kormányzati kezdeményezést szintén az ESZA támogatta. A hazai és ESZA források új felnőttképzési programok, tantervek, rugalmasabb képzési formák és új tanulási helyszínek (pl. e-tanulás) kialakítását is támogatták. A ban megújított OKJ (lásd 2.1) az összes, a felsőfokú szakképesítésekénél (ISCED 5B) alacsonyabb szinten megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia-alapú meghatározását, bár ilyen kompetencia-kritériumok egyelőre csupán az ISCED 3 szintű szakmák esetében kerültek kidolgozásra. Az OKJ modularizációja és a részszakképesítések bevezetése szintén elősegíti a képzésekhez való hozzáférést és növeli a szakképzés rugalmasságát. A vállalatok szakmai továbbképzésben történő részvételének növelését az állam elsősorban anyagi ösztönzőkkel és támogatásokkal segíti elő (lásd ). Számos társadalmi partner szervezet kiemelt céljának tekinti a szakmai továbbképzés fejlesztését ágazatában, és többen felnőttképzési tevékenységet is folytatnak (gyakran saját képzési intézmény fenntartásával). A felnőttoktatásban és -képzésben való részvételük azonban meglehetősen korlátozott a források és a szakmai háttér hiánya miatt. Jelenleg új szakképzési és felnőttképzési törvénytervezetek kidolgozása van folyamatban, melyeket előreláthatólag 2011 őszén fognak elfogadni. A felnőttképzést érintő fő szakpolitikai célkitűzéseket a kormány által 2011 májusában elfogadott Szél Kálmán Terv. Magyar Munkaterv c. dokumentum határozza meg, és azok a jelenlegi fő kihívásokra kívánnak választ adni. A cél egy olyan rendszer kialakítása, mely: a) egyszerűbb, átláthatóbb, hatékonyabban ellenőrizhető, egyben kevésbé bürokratikus; b) biztosítja, hogy a támogatott felnőttképzésből minőségi tudással kerüljenek ki a résztvevők, a megszerzett bizonyítvány egyenszilárdságú legyen az iskolarendszerben szerzett szakképesítésével; c) jobban igazodik a munkaerőpiac strukturális és tartalmi elvárásaihoz; d) képes növelni a támogatott képzések munkaerő-piaci eredményességét, a felnőttképzésben szakképzettséget szerzett résztvevők elhelyezkedési arányát; e) képes növelni a szakmai felnőttoktatásban és -képzésben résztvevők számát, közeledve az európai átlaghoz; 66

67 f) igazságosabbá teszi a felnőttképzéshez való hozzáférés rendszerét, ezzel biztosítva, hogy az tanuljon elsősorban és állami támogatással, akinek erre a munkaerő-piaci érvényesülés szempontjából szüksége van. E célok megvalósítása érdekében tervezett intézkedések magukba foglalják: a) az akkreditáció rendszerének (lásd 6.3) megreformálását az adminisztratív teher csökkentése és annak érdekében, hogy a hangsúly a minőségen legyen, illetve az ellenőrzési rendszer egyszerűbbé és hatékonyabbá váljon; b) az állami támogatások munkaerő-piaci igényekhez kapcsolását a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) a szakképzés irányainak és arányainak meghatározásáért felelős regionális fejlesztési és képzési bizottságok (lásd 4.3) iránymutatása szerint FORMÁLIS TANULÁS A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS -KÉPZÉSBEN (CVET) Magyarországon a következő típusú felnőttkori tanulási lehetőségeket jellemezhetjük formális tanulásként: a) iskolarendszerű felnőttoktatási programok alap (ISCED 1-2 szintű általános oktatás), közép (ISCED 3C és 3A), posztszekunder (ISCED 4C) és felsőfokú (ISCED 5B, 5A és 6) szinten; b) államilag elismert szakképesítést adó felnőttképzési programok (elsősorban az Országos Képzési Jegyzékben, OKJ-ban szereplő szakképesítést adó képzések, illetve a hatósági jellegű képzések, melyek országosan vagy nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplő képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, elsősorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területein). Mivel az iskolarendszerű felnőttoktatás, illetve az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés alapvető ismérvei különbözőek (továbbá a statisztikai adatgyűjtés a felnőttképzésben elérhető bármilyen típusú tanulási lehetőséget együttesen nem-formális szakmai továbbképzésnek tekint), ezért a 6.2 alfejezet elsősorban a felnőttoktatást mutatja be és a felnőttképzési programok általános jellemzőit a 6.3 alfejezet tárgyalja. Iskolarendszerű felnőttoktatást csupán közoktatási (lásd Glosszárium) és felsőoktatási intézmények folytathatnak. Általában véve a felnőtteknek kínált képzési programok nem különböznek a nappali rendszerű képzéstől a célok, belépési követelmények, a tantervek fő vonásai, illetve az értékelés és képesítés tekintetében (lásd az 5. fejezetet). A minőségi követelmények és értékelési mechanizmusok a felnőttoktatásban a nappali rendszerű oktatás számára meghatározottakkal azonosak (lásd 5.1). FELNŐTTOKTATÁS A KÖZOKTATÁSBAN Az alap, közép és posztszekunder szintű felnőttoktatás elsődleges funkciója egy második esély biztosítása a résztvevők számára tanulmányaik folytatásához. Elsődleges célcsoportjai: a hátrányos helyzetűek, akik az alapoktatás során lemorzsolódtak, vagy akiket körülményeik arra kényszerítenek, hogy tanulmányaikat részidős formában folytassák (általános iskolában [ISCED 1-2] 17 éves kor fölött, középiskolában és szakiskolában 23 éves kor fölött csak a felnőttképzés keretein belül folytathatóak tanulmányok); 67

68 a szakiskolát (ISCED 2C vagy 3C) végzettek, akik az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A) kívánják megszerezni, mely jobban fizet a munkaerőpiacon, és amely a magasabb szintű képzésbe való belépés előfeltétele; a gimnáziumban (ISCED 3A) és azok a szakközépiskolában végzettek, akik csak általános képzésben vettek részt és egy szakképesítés megszerzésére törekszenek. A felnőttoktatás különböző képzési formákban elérhető, így nappali munkarend szerinti oktatásban (amelyben a tanórák száma az adott iskolatípus és program számára meghatározott kötelező tanóraszám legalább 90%-a), esti (50-90%) és levelező oktatásban (10-50%), valamint egyéb módokon, pl. távoktatás formájában (melynek esetében a tanórák száma a kötelező óraszám legfeljebb 10%-a). A legjellemzőbb közvetítési mód azonban az esti tagozat a szakképző programok mindkét típusában, s csak nagyon kevés felnőtt vesz részt egyéb képzési formában kínált programokban (lásd a 10. táblázatot az 1. mellékletben). A felnőttoktatás jellemzően a nappali rendszerű képzést biztosító közoktatási intézmények tagozatain/csoportjaiban/osztályaiban folyik, bár működik néhány, kifejezetten a felnőttek képzése céljából létrehozott felnőttoktatási iskola is. FELNŐTTOKTATÁS A FELSŐOKTATÁSBAN 1990 és 2004 között a felsőoktatásban jelentős expanzió ment végbe mind a tanulók létszáma, mind a kínált képzési programtípusok tekintetében. A posztgraduális képzések új típusainak bevezetése mellett a képzési és finanszírozási formák megsokszorozódása is hozzájárult ahhoz, hogy a felsőfokú képzés hozzáférhetőbbé vált a felnőttek számára. Jelentős mértékben megnőtt a felsőoktatásban részidőben vagy távoktatási formában tanulók száma az 1990/1991-ben mért ról 2004/2005-re ra emelkedett, ami azt mutatja, hogy a felnőttek egyre nagyobb számban választják a szakmai továbbképzésnek ezt a módját. Az expanzió azonban 2004-re megállt; a 2010/2011. tanévben hallgató vett részt részidős képzésben vagy távoktatásban. A felsőoktatási intézmények jelenleg a következő tanulási lehetőségeket kínálják a felnőttek számára: a) részidős oktatás formájában is hozzáférhető, felsőfokú végzettséget nem adó képzési programok, melyeken ISCED 5B szintű, OKJ-s úgynevezett felsőfokú szakképzettség szerezhető (lásd 5.7); b) alap- és mesterképzési programok (ISCED 5A), melyek részidős formában is hozzáférhetőek és melyeken a résztvevők első vagy egy új végzettséget és szakképzettséget szerezhetnek; c) általában 2-4 féléves szakirányú továbbképzések, amelyek az alapképzés során megszerzett végzettségre és szakképzettségre épülő új, specializált, ISCED 5A szintű szakképzettséget nyújtanak, jellemzően levelező formában; d) 6 féléves ISCED 6 szintű (jellemzően nappali formában kínált) doktori képzések. A felsőoktatási intézmények bármely típusú képzési programjukat kínálhatják nappali, részidős vagy távoktatási formában is. Definíció szerint a részidős képzés esti vagy levelező formában folytatható, melyek óraszáma a teljes idejű képzés óraszámának 30-50%-a, míg a távoktatás óraszáma kevesebb, mint 30%-a. A 2010/2011. tanév során (mint ahogy a korábbi években is) részidős képzés és távoktatás (utóbbi a mester-, osztatlan és doktori képzés kivételével) minden képzési szinten és típusban elérhető volt, és a levelező volt messze a legnépszerűbb oktatási forma. 68

69 FORMÁLIS TANULÁS A FELNŐTTKÉPZÉSBEN A felsőfokú szakképesítések (ISCED 5B) kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhető a formális iskolarendszeren kívül, felnőttképzés formájában is. Az OKJ-s szakképesítéseket adó képzések esetében a képzés céljait, belépési feltételeit, időtartamát (a maximális óraszámot), tartalmi követelményeit és a kimenet típusát az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZKV) határozzák meg, amelyeket az adott szakképesítésért felelős miniszter tesz közzé rendeletben. Míg a közoktatásban az OKJ-s képzési programok helyi iskolai tanterveit az adott szakképesítés az illetékes minisztérium által közzétett központi programjának kötelező elemeivel összhangban kell kidolgozni (lásd 5.1), addig a felnőttképzők tanterveiket elkészíthetik csupán az SZVK-k alapján. A hatósági képzések tartalmát és céljait vagy jogszabály, vagy az érintett állami hatóság határozza meg. E képzési programok olyan képesítéseket (engedélyt, diplomát, képesítést vagy a képző által kiállított részvételi igazolást) adnak, melyek a hatóság által meghatározott tevékenységek gyakorlására jogosítanak fel (jellemzően a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területén). A képzők és a minőségbiztosítási mechanizmusok tárgyalását lásd a 6.3 alfejezetben. STATISZTIKA A felnőttoktatásban és -képzésben való részvételi arány az EU-s átlagnál jelentősen alacsonyabb Magyarországon. A 32. és 33. táblázat azon éves felnőttek arányát mutatja, akik formális iskolarendszerű oktatásban vettek részt. Bár az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéshez képest (lásd 6.3, táblázat) ezekben az adatokban relatíve kisebb a különbség, a trendek azonosak: a részvétel erősen korrelál az iskolai végzettséggel és az életkorral. Amint azt a 32. táblázat mutatja, az ISCED 0-2 képesítéssel rendelkező felnőttek közül csak nagyon kevesen vesznek részt iskolarendszerű oktatásban (részvételi arányuk kevesebb, mint hatoda az EU-s átlagnak). A jelenleg elérhető felnőttoktatási programok valóban gyakran alkalmatlanok arra, hogy e csoportot reintegrálják az oktatásba. Az alacsonyabb képzettségű, idősebb népesség továbbképzését az állam inkább a felnőttképzés keretében kínált speciális célprogramokkal támogatja (lásd 6.5). Hasonlóképpen, a munkaerő-piaci státusz szerinti magyarországi részvételi arányok (lásd a 33. táblázatot) az összes EU-s tagállam között az egyik legalacsonyabbak minden kategóriában, különösen a munkanélkülieknél. Az iskolarendszeren belül elérhető felnőttoktatási programok különböző formáiban való részvétel arányait az 1. melléklet 8-9. táblázatai mutatják. 32. TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYA LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2007 ISCED97/ GEO ÖSSZESEN EU 27 2,7 6 12,7 6,6 HU 0,4 2,5 5,5 2,5 Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje:

70 33. TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYA MUNKAERŐ- PIACI HELYZET SZERINT (%), 2007 WSTATUS INAKTÍV FOGLALKOZTATOTT / GEO NÉPESSÉG ÖSSZESEN MUNKANÉLKÜLI EU 27 6,6 6,3 6,6 7,1 HU 2,9 2 2,5 1,1 ReferNet országjelentés 2011 Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: NEM-FORMÁLIS TANULÁS A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) Nem-formális tanulási lehetőségek a felnőttképzésben érhetők el, amely azonban formális tanulási formákat is magába foglal (pl. OKJ-s képzések, lásd 6.2). A képzési kínálatban megtalálhatók különféle, államilag elismert képesítést vagy egyéb igazolást nem adó szakmai képzések, idegen nyelvi és informatikai tanfolyamok, általános kompetencia vagy személyiségfejlesztő tréningek éppúgy, mint népművészeti, tudomány-népszerűsítő stb. témában kínált kurzusok. Az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) a felnőttképzések alábbi típusait különbözteti meg, melyek közül az államilag elismert képesítést nyújtók inkább formális tanulásnak tekintendők (lásd 6.2): a) szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés; b) állam által elismert OKJ-s szakképesítést adó képzés; c) munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ-s szakképesítést adó képzés; d) szakmai továbbképzés; e) hátrányos helyzetűek felzárkóztató képzése (magába foglalhat szakképzést); f) elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés (személyiség- és kommunikációs készség fejlesztés, álláskeresési technikák, illetve vállalkozási alapismeretek); g) a szakképzési törvény hatálya alá nem tartozó hatósági jellegű képesítésekre felkészítő képzés (az árufuvarozás, kommunikáció és vízgazdálkodás területén): h) nyelvi képzés: i) általános felnőttképzés (általános műveltséget növelő, a személyiség fejlődését, a társadalmi esélyegyenlőség és az állampolgári kompetencia kialakulását elősegítő képzés); j) megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése (magába foglalhat szakképzést és az f) pontban leírtakat is); k) Informatikai képzések. A belépési követelményeket, a képzés időtartamát és egyéb jellemzőit az egyes foglalkozásokban kötelező továbbképzések esetében (lásd 6.1 és ) jogszabály vagy az érintett állami hatóság határozza meg, egyéb esetben a képzők. A évi felnőttképzési statisztikák szerint a képzési programok három legjellemzőbb típusa a szakmai továbbképzések (beleértve a mestervizsgára felkészítő képzéseket, lásd alább), a nyelvi, továbbá az OKJ-s (jellemzően ISCED 3C szintű) képzések (ez azonban formális tanulásnak tekintendő). A résztvevők többsége olyan képzéseken vesz részt, melyek belépési feltételként legfeljebb általános iskolai végzettséget követelnek meg. E képzések általában kevesebb, mint egy évig tartanak, legfeljebb 200 órásak. Egyes kurzusok távoktatás formájában is elérhetők, bár a résztvevők csak körülbelül 10%-a tanul 70

71 távoktatás, levelező oktatás vagy egyéni felkészülés keretében (lásd táblázatokat az 1. mellékletben). A felnőttképzők között megtalálhatóak: a) a felnőttképzést mint kiegészítő tevékenységet folytató köz- és felsőoktatási intézmények, valamint egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. a regionális képző központok, lásd 6.5); b) képzési magánvállalkozások; c) civil szervezetek (non-profit szervezetek, szakmai egyesületek stb.), valamint d) az alkalmazottaik számára vállalati (belső) képzést nyújtó munkáltatók. Számos társadalmi partner szervezet is folytat felnőttképzést, gyakran saját képzési intézmény fenntartásával. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Agrárkamara (MA), az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködésben, határozzák meg a mestervizsga követelményeit és szervezik e vizsgákat. A felnőttképzési törvény értelmében a felnőttképzőknek regisztráltatniuk kell magukat a megyei munkaügyi központnál, máskülönben azonban szabadon dolgozhatják ki és kínálhatják képzéseiket. A törvény csak azt írja elő, hogy a résztvevőkkel felnőttképzési szerződést kell kötniük, és olyan képzési programot kell készíteniük, amely meghatározza: a) a megszerezhető kompetenciákat; b) a belépés és részvétel feltételeit; c) a képzés időtartamát és formáit (egyéni, csoportos vagy távoktatás); d) a tananyag egységeit (beleértve azok célját, tartalmát és terjedelmét); e) a résztvevők maximális csoportlétszámát; f) az értékelés leírását; g) a képzés vagy a képzés egyes egységeinek (moduljainak) elvégzéséről szóló igazolás kiadásának feltételeit; és h) a képzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításának eszközeit. A felnőttképzési intézmények és programok akkreditációja nem kötelező, azonban ez az állami támogatás fogadásának előfeltétele. Az akkreditációt a Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) ítéli oda meghatározott időre (4 évre az intézményi, 2-5 évre a programakkreditáció esetében), egy szakértői bizottság értékelése alapján. A felnőttképzési és a felsőoktatási törvény értelmében a felsőoktatási intézmények költségtérítéses képzéseik tekintetében akkreditált intézménynek, képzési programjaik akkreditált felnőttképzési programnak minősülnek egy bejelentési eljárást követően. A magánvállalatoknál kínált szakmai továbbképzés mennyiségét és formáját tekintve jelentősen különbözik ágazatok és vállalatméret szerint, valamint a tulajdonosi szerkezettől függően. A munkavállalóik számára képzést nyújtó vállalatok aránya a pénzügy, illetve a szállítás és raktározás ágazatában a legmagasabb, míg legalacsonyabb a vendéglátás és turizmus szektorban, és a vállalatmérettel arányosan nő (lásd Rövid távú munkaerőpiaci prognózis 2010, 2009, valamint az 1. ábrát a alfejezetben). A külföldi tulajdonban lévő vállalatok sokkal nagyobb valószínűséggel nyújtanak tanulási lehetőséget, mint a hazai tulajdonban lévők. A vállalaton belül szervezett továbbképzési programoknak igazodniuk kell a felnőttképzési törvény előírásaihoz. A vállalati szakmai továbbképzést az állam elsősorban anyagi ösztönzőkkel és pályázatokon elnyerhető támogatásokkal segíti elő, ahol a mikro-, kis- és középvállalkozások elsőbbséget élvező célcsoportot jelentenek (lásd 10.3). 71

72 A NEM-FORMÁLIS/INFORMÁLIS TANULÁS ELISMERÉSÉNEK MECHANIZMUSAI A korábbi nem-formális/informális tanulás értékelése és elismerése jelenleg csupán a felnőttképzés egyes területein általános gyakorlat: elsősorban olyan államilag elismert képesítéseket nyújtó vizsgák esetében, ahol előkészítő képzésen való részvétel nem követelmény. A példák között említhetők a mestervizsgák, egyes hatósági vizsgák, a European Computer Driving License (ECDL) vizsgarendszer, vagy a nyelvvizsgák. Az előzetes tanulás érvényesítésének és beszámításának lehetőségét a felnőttképzésben máskülönben a felnőttképzési törvény azon rendelkezése biztosítja, mely szerint a képzésre jelentkező felnőtt kérheti tudásszintjének előzetes felmérését, amit a felnőttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni. Az előzetes tudásszint-felmérés és beszámítás módja azonban nincs szabályozva, és a tudásszint mérésére alkalmazott módszerek változatosak. Valójában a profitorientált felnőttképzési intézményeknek kevés érdekük fűződik tanulóik előzetes tudásának elismeréséhez, hiszen az csökkentené a képzés iránti keresletet, és az eltérő belépési szintek nehézséget okoznának az oktatási folyamat szervezésében is. A szakképzést általában tekintve, a szakképzési törvény 2007-es módosítása alapján a nem-formális és informális tanulás, illetve a munkavégzés során szerzett kompetenciáknak a beszámíthatóságát az összes OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben rögzíteni kell. A 2007-ben kiadott szakmai vizsgaszabályzat értelmében mind modulzáró vizsgát, mind szakmai vizsgát (lásd 5.3) tehetnek s így államilag elismert szakképesítést szerezhetnek azok is, akik nem vettek részt képzésben. A felsőoktatásban a felsőoktatási intézmény kreditátviteli bizottsága ismerheti el a korábbi tanulmányokat és munkatapasztalatokat kreditértékben (utóbbit maximum 30 kreditpontban). A monitoring vizsgálatok (lásd Derényi et al., 2007) azonban azt találták, hogy a gyakorlatban a felsőoktatási intézmények autonómiájukra hivatkozva gyakran még a más hazai vagy külföldi intézményben szerzett kreditek elismerését is visszautasítják. A jelenleg kidolgozás alatt álló (lásd 2.2) országos képesítési keretrendszer (OKKR) kialakítása és bevezetése a várakozások szerint jelentősen elősegíti majd a nemformális/informális tanulás elismerését. Az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program egy másik intézkedése egy, a hazai felsőoktatás feltételei között működőképes validációs modell kidolgozását és tesztelését támogatta. Hasonló, az általános és a szakképzésre irányuló projektek elindulását tervezik a jövőben, melyek célja a validációs eljárás és az informatikai és tanácsadói rendszer, valamint a validációs módszertan és egy minőségbiztosítási rendszer kidolgozása, illetve az intézmények közti munkamegosztás meghatározása (Tót, 2010). STATISZTIKA Az iskolarendszeren kívül folytatott felnőttképzésben való részvételi arányok az EUátlagnál jelentősen alacsonyabbak Magyarországon és ténylegesen a második legalacsonyabbak az összes EU tagország között (lásd táblázat, valamint 11. táblázat az 1. mellékletben). Az iskolarendszeren belül folytatott felnőttoktatáshoz hasonlóan a felnőttképzésben való részvétel erősen korrelál az iskolai végzettséggel és az életkorral (lásd 11. és 12. táblázatokat is az 1. mellékletben). Azaz, a felnőttképzési 72

73 tevékenység az iskolázottabb és fiatalabb népességben koncentrálódik, akik motiváltabbak is a tanulásra. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek az inaktív népességhez viszonyítva jelentősen nagyobb arányban vesznek részt képzésben. A munkanélküliek túlnyomó többsége felnőttképzési programokon vesz részt, egyedül ezeket támogatja ugyanis a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) és a legtöbb állami program. Valójában az államilag támogatott képzéseken résztvevő munkanélküliek (és egyéb hátrányos helyzetű emberek) száma azonban évről évre jelentősen változik (lásd 20. táblázat az 1. mellékletben), az elérhető források és a támogatási programok sajátosságaitól függően (pl. a keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás nagysága vagy jutalom biztosítása, valamint az elérhető képzési programok hossza erősen befolyásolja a célcsoportok részvételi hajlandóságát). Az 1. melléklet 25. táblázata részletesebb statisztikai információkkal szolgál az iskolarendszeren kívüli oktatásban és képzésben való részvételről a Központi Statisztikai Hivatal egy 2009-ben végzett felmérése alapján. 34. TÁBLÁZAT: NEM-FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI A LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2007 ISCED97/ GEO ÖSSZESEN EU HU Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: TÁBLÁZAT: A NEM-FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI MUNKAERŐ-PIACI HELYZET SZERINT (%), 2007 WSTATUS INAKTÍV FOGLALKOZTATOTT / GEO NÉPESSÉG ÖSSZESEN EU HU MUNKANÉLKÜLI Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: NYELVTANULÁS A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) A felnőttoktatásban és - képzésben folyó nyelvtanulásról viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. A felnőttképzést folytató intézmények kötelező adatszolgáltatásából készített statisztikákból 13 a képzések és résztvevők létszámát ismerhetjük meg különféle, a résztvevőre, a képző intézményre, illetve a felnőttképzési programra vonatkozó általános szempontok szerinti megoszlásban ben összesen nyelvi képzés valósult meg felnőtt részvételével. Az adatok azt mutatják, hogy akárcsak az iskolarendszerű szakképzésben, a felnőttképzésben is az angol a legnépszerűbb választott idegen nyelv, amit a német követ. Ezt a nyelvi sorrendet mutatja a képzésbe beiratkozottak számának megoszlása (lásd 1. táblázat) is egy különbséggel: míg szakmai alapképzésben az angol és német után a francia egyértelműen a harmadik leggyakrabban tanult nyelv (lásd 5.8), addig a felnőttképzésben tanulók ugyanolyan arányban választják a spanyolt is és az olasz népszerűsége is csak kicsivel alacsonyabb

74 1. táblázat: Nyelvi képzésekbe beiratkozottak száma 2010-ben A2 szint B2 szint C1 szint Angol Német Spanyol Francia Olasz Forrás: OSAP statisztika ben felnőttképzés keretében 2086-an tettek sikeresen a képzések végén középszintű angol (B2) vizsgát, 432 fő pedig felsőfokú (C1) vizsgát. Németből ugyanez az arány B2-es szinten 533 fő, C1 szinten 66 fő volt. Egyes, a regisztrált nyelvi képzéseken alapuló becslések szerint a felnőttképzés résztvevőinek 10-15%-a tanul nyelvet, 5-10% szakmai nyelvet, de ebben nincsenek benne a magán nyelvtanárok képzései, akiktől sok felnőtt tanul. A valós szám a éves korosztályban így ezer felnőtt (a felnőtt lakosság 2%-a) lehet a felsőoktatásban résztvevőket nem számítva. Egy, a szakképzési hozzájárulás felhasználásának gyakorlatát vizsgáló felmérés szerint a munkáltató által biztosított képzés típusát tekintve az idegen nyelvi képzés az egyik legnépszerűbb az informatikai, illetve a vállalat működéséhez kapcsolódó marketing, pénzügyi, stb. képzések mellett (Szalai-Varga, 2009). A munkaerő-piaci képzések, illetve a munkaerő-piaci programok keretében (lásd 6.5) szervezett nyelvi képzések célja elsősorban az elhelyezkedés esélyeinek a növelése. A munkaügyi központok szervezésében 2010-ben 390 nyelvi képzés indult 5850 résztvevővel. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat elsősorban a szakmai végzettséggel rendelkezők nyelvtanulását támogatja, illetve olyan képzéseket, ahol a szakmai végzettség megszerzésének feltétele bizonyos szintű nyelvtudás. A szakmai képzések kb. 10 %-a nyelvórákat is tartalmaz, amelyeknek elsősorban a szakmai nyelvtudás fejlesztése a célja. A nyelvi képzések 80%-a nyelvi előkészítő, tehát alap (B1) vagy középszintű (B2) nyelvvizsgára készíti fel a tanulókat. A Közös Európai Referenciakeret (CEFR) szintjeinek használata elterjedt a képzések és vizsgák követelményeinek és tananyagának meghatározásakor, az állami nyelvvizsgákon a hagyományos 3 szint mellett 2006-tól kötelező feltüntetni a B1, B2, C1 szintjelzéseket is. Ez a kettős jelölés lehetővé teszi a magyar államilag elismert nyelvvizsgák külföldön való elfogadását, valamint a külföldön tett nyelvvizsgáknak a magyar államilag elismert nyelvvizsgarendszerben való értelmezését. Az államilag elfogadott nyelvvizsgák akkreditálása is a szintrendszernek megfelelően működik, a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ (NYAK) dönt arról, hogy egy adott vizsgaközpont kiadhat-e ilyen bizonyítványt AZ ÁLLÁSKERESŐK ÉS EGYÉB, A MUNKAERŐPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SEGÍTÉSÉT CÉLZÓ KÉPZÉSI PROGRAMOK 74

75 A munkaerőpiacon veszélyeztetett csoportok meghatározására nincs egységes nemzeti definíció (a különböző jogszabályok, fejlesztési programok és intézkedések némileg különbözőképpen határozzák meg a fogalmat), de a legjelentősebb ilyen csoportok az alacsonyan képzettek, a fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek, a romák, a fiatal pályakezdők, az elavult szakképesítésekkel rendelkező idősebb emberek és a nők (különösen a kisgyermeket otthon nevelők). Az álláskeresők képzési támogatást kapnak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálaton (NFSZ) keresztül, amely néhány egyéb célcsoport képzését is támogatja (lásd lent). Emellett központi állami programok és különféle pályázati lehetőségek is léteznek, melyek a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását kívánják elősegíteni képzés által. AZ NFSZ ÁLTAL NYÚJTOTT KÉPZÉSTÁMOGATÁS Az NFSZ a következő célcsoportok képzéséhez nyújthat támogatást: álláskeresők; 25 év (vagy felsőfokú végzettségűek esetében 30 év) alatti fiatalok, akik nem jogosultak munkanélküli járadékra; akik gyermek gondozásáért támogatásban vagy beteg/fogyatékkal élő emberek gondozásáért tartós ápolási díjban részesülnek; akik rehabilitációs járadékban részesülnek; akiknek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik; akik közhasznú munkavégzésben vesznek részt; akik munkaviszonyban állnak, de rendszeres foglalkoztatásuk képzés nélkül nem biztosítható; illetve további csoportok, ahogy azt a (társadalmi partnerek képviselőit magába foglaló) Munkaerő-piaci Alap (MPA) Irányító Testülete meghatározza. A képzési támogatás magába foglalhatja a tandíj és a képzéssel kapcsolatos egyéb költségek megtérítését, illetve keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás nyújtását, és iskolarendszeren kívüli szakképző tanfolyamon, készségfejlesztő előkészítő képzésen, pályaorientáló és álláskeresési ismeretek, valamint idegen nyelvi oktatásban való részvételhez adható (lásd 6.3). A munkaügyi központok évente határozzák meg azokat a képzési irányokat, amelyekben a szakképzés támogatható, a munkaerő-piaci előrejelzések és a társadalmi partnereket magába foglaló regionális munkaügyi tanácsok ajánlása alapján. A résztvevőket a munkaügyi központok választják ki, amelyek a képzés irányának kiválasztásában is segítséget nyújtanak számukra. A támogatott képzések átlagos időtartama 538 óra, hossza 5,5 hónap. Többségük (körülbelül kétharmaduk) az OKJ-ban szereplő, államilag elismert szakképesítéseket nyújt (lásd 23. táblázat az 1. mellékletben). A képzési programokat az állami regionális képző központok és akkreditált magán felnőttképzési intézmények szolgáltatják. Ezek jegyzékét a központok évente állítják össze, a képző intézményt azután a résztvevő választja ki. Az 1992-ben létrehozott és 2011 óta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ellenőrzése alatt álló kilenc regionális képző központ elsődleges feladata a munkanélküliek és a munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetettek számára képzési programok és azokhoz kapcsolódó szolgáltatások (pl. pályaorientáció, pályakövetés, tanácsadás) kidolgozása és megvalósítása óta a központok a Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) területi igazgatóságaiként működnek (lásd továbbá 4.3). 75

76 MUNKAERŐ-PIACI PROGRAMOK ÉS PÁLYÁZATI PROGRAMOK ReferNet országjelentés 2011 Az 1990-es évek eleje óta különféle központi és regionális munkaerő-piaci programokat, illetve pályázati programokat indítottak, melyek célja a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának elősegítése volt a célcsoportok speciális igényeihez igazodó komplex, innovatív képzések kidolgozása, kipróbálása és megvalósítása által ben a munkaügyi központok által szervezett regionális munkaerő-piaci programok többsége halmozottan hátrányos helyzetű álláskeresők (romák, alacsony végzettségűek, tartós munkanélküliek) számára kínált képzési és foglalkoztatási támogatást, illetve humánszolgáltatásokat (pl. munka- és pályatanácsadás, mentorszolgálat, álláskereső klub és tréning). Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 1992 óta nagyon fontos szerepet játszik az innovatív kísérleti programok kidolgozásának és megvalósításának támogatásában. Olyan program-modelleket dolgozott ki, melyek képzési és foglalkoztatási elemeket, valamint munkaerő-piaci és mentális-szociális támogatási szolgáltatásokat is magukba foglalnak. Az OFA pályázati programokat is koordinál, melyek e komplex programok helyi szervezetek társulásai által történő megvalósítását támogatják. E kurzusok többsége OKJ-s szakképesítést ad, néhány a szakképzésbe történő belépéshez szükséges kompetenciákat fejlesztő felkészítő képzést kínál, de mindegyik tartalmaz a résztvevők foglalkoztathatóságát kompetenciafejlesztés révén növelő képzési komponenst is. Az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) egyik intézkedése a korábbi OFA pályázatok, PHARE/EQUAL programok, valamint egyéb ESZA programok keretében kidolgozott és/vagy kipróbált és sikeresnek bizonyult módszerek és modellek elterjesztését támogatja. Számos egyéb TÁMOP intézkedés hátrányos helyzetű csoportok képzésének megvalósításához nyújt támogatást pályázati rendszerben. A TÁMOP egyik legnépszerűbb programja a Lépj egyet előre program volt, mely közel 40 ezer felnőtt számára tette lehetővé az általános iskolai bizonyítvány vagy egy szakképesítés megszerzését egy hiányszakmában 2006 és 2009 között. 76

77 7. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK KÉPZÉSE 7.1. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK KÉPZÉSÉNEK PRIORITÁSAI A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képesítésére és továbbképzésére vonatkozó követelményeket a vonatkozó törvények, illetve az azokhoz kapcsolódó kormány- és miniszteri határozatok (lásd és 7.3.1) szabályozzák. A tanári/oktatói pályára lépéssel és építéssel kapcsolatos rendelkezésekben nem történt változás az elmúlt években, ugyanakkor a képzés struktúrája alapvetően átalakult a Bologna folyamathoz kapcsolódóan a 2005-ös felsőoktatási törvény nyomán. Ennek következtében tanárképzés jelenleg kizárólag mesterképzés keretében folyik, míg az oktatók képzése alapképzési szinten zajlik. Nagyobb hangsúlyt helyeznek a kompetenciákban meghatározott tanulási kimenetekre. Az új tanárképzési rendszer bevezetése azonban aggályokat keltett. A ben hivatalba lépett kormány tervei között szerepel a Bologna rendszer felülvizsgálata a magyar felsőoktatásban, amely maga után vonhatja a korábbi egyciklusú képzés visszaállítását a tanárképzés terén. A minisztérium egy új életpálya-modell kialakításán is dolgozik, amely jobb fejlődési és előléptetési lehetőségeket helyez kilátásba a tanárok és oktatók számára. A tanári pálya presztízse általában véve nagyon alacsony, nem utolsósorban az alacsony fizetések miatt. Az alacsony fizetés és a szakmáról alkotott kedvezőtlen kép következtében nem vonzó a tanári pálya. A pedagógusok nagy részének bére a közalkalmazotti bértábla által meghatározott minimum körül mozog. Ez az összeg 2009-ben átlagosan havi nettó forintnak (390 eurónak) felelt meg. A szakmai tanári és szakoktatói pálya a közismereti szakos tanárokéhoz képest is kevésbé vonzó. Ennek következtében az a jól képzett és motivált fiatalok helyett gyakran inkább olyanokat vonz, akiknek nem sikerült bejutniuk más képzési programba. Mindez minőségi problémákat is felvet (Varga, 2007). Mivel a jelenleg alkalmazásban álló szakképző pedagógusok átlagéletkora egyre magasabb, az előrejelzések szerint a következő évtizedben jelentős mennyiségi munkaerőhiány várható a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók körében. A szakképzésben a legtöbb sajátos nevelési igényű (SNI) tanuló képzése speciális szakiskolában történik (lásd 5.2), melyek gyógypedagógiai végzettségű közismereti szakos tanárokat is foglalkoztatnak. A szakmai tanárok és szakoktatók azonban általában nem rendelkeznek gyógypedagógiai végzettséggel. Az oktatási miniszter által kiadott, a mesterszintű tanárképzés céljait és kimeneti követelményeit meghatározó 15/2006-os rendelet kimondja, hogy a tanárképzésből kikerülő tanárjelölteknek megfelelő ismerettel kell rendelkezniük a speciális nevelési igény hátteréről és fokozatairól és megfelelő képzettséggel a tanulók felzárkóztatását segítő, differenciált képzés terén. A tanárjelöltek többsége azonban alapismereteknél többet továbbra sem sajátít el alapképzése során, így a továbbképzési lehetőségek biztosítása rendkívül fontos e tekintetben. Nem ritka az, hogy ilyen képzést az értelmi fogyatékossággal élő embereket támogató civil szervezetek nyújtanak, amelyeket a tanárok a leghasznosabbnak tartanak A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉSBEN (IVET) DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉSBEN (IVET) DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTŐK Az 1. melléklet 26. táblázata áttekintést nyújt a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) dolgozó tanári foglalkozások típusairól. 77

78 A közoktatás (lásd 4.2 és Glosszárium) keretében nyújtott szakképzésben dolgozó tanárok/oktatók annak alapján csoportosíthatók, hogy mit és hol oktatnak: a) közismereti szakos tanárok; b) szakmai tanárok; c) szakoktatók, akik az iskolai tanműhelyben folyó szakmai gyakorlatot irányítják; d) gyakorlati oktatók, akik a vállalati tanműhelyben vagy munkahelyen folyó gyakorlati képzést irányítják. A nevelő-oktató munkát segítő munkakörök közé tartozik a pedagógiai asszisztens, a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, családgondozó, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter), szabadidő-szervező, szociális munkás, műszaki vezető stb. A felsőoktatási intézményekben foglalkoztatottak három típusba sorolhatóak: a) akik tudományos és oktatói teljesítményre épülő fokozatos előmeneteli rendszerben dolgoznak és oktatói címek (tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi vagy főiskolai tanár) viselésére jogosultak; b) ún. tanári munkakörökben foglalkoztatottak (pl. nyelvtanár, kollégiumi tanár, gyakorlati oktató), akik nem használhatják az oktatói címeket; c) tudományos kutatók, akik munkaidejük egy részében oktathatnak is (pl. tudományos munkatárs, tudományos tanácsadó). Egyéb, a hallgatók tanulását segítő státuszokat (pl. mentor, tutor) a felsőoktatási törvény nem határoz meg. Ugyanakkor jelenleg van kialakulóban a tanár szakos hallgatók féléves külső szakmai gyakorlatát segítő mentortanárok szerepköre. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzése a felsőoktatási intézményekben (FOI) történik. A tanári/oktatói szakok tanterveit a felsőoktatási intézmények dolgozzák ki az oktatásért felelős miniszter által határozatban közzétett, az adott szak képzési és kimeneti követelményei alapján. Egy-egy szak követelményeire vonatkozóan alapképzési programok (szakoktató-képzés) esetében a felsőoktatási vezetők konferenciája által létrehozott szakterületi szakmai bizottság; mesterképzési programok (közismereti és szakmai tanárképzés) esetében pedig a felsőoktatási intézmények nyújthatnak be javaslatot. A szakindítási kérelemnek tartalmaznia kell a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) támogató szakvéleményét, az adott szakterülethez kapcsolódó szakmai szövetségek, munkáltatók és minisztériumok véleményét, valamint az új program szociális és munkaerő-piaci irányultságáról szóló indoklás. A felsőoktatási intézményekben folyó képzés színvonalát és a FOI-k minőségfejlesztési rendszereit szintén a MAB értékeli: nyolcévente minden intézmény esetében ellenőrzi az előírt feltételek és a minőségfejlesztési terv teljesítését A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉSBEN (IVET) DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE ALAPKÉPZÉS A közoktatási (lásd Glosszárium) intézményben foglalkoztatott közismereti és a szakmai elméleti tárgyakat oktató tanároknak, valamint a szakoktatóknak felsőfokú (ISCED 5A) végzettséggel és tanári/oktatói képesítéssel kell rendelkezniük. Ha nincs a képzés szakirányának megfelelő tanárszak, az 1993-as közoktatási törvény megengedi a képzés 78

79 szakirányának megfelelő ISCED 4C vagy 5B szintű OKJ-s szakképesítéssel és legalább öt év szakmai gyakorlattal rendelkezők alkalmazását is. A tanárok és oktatók felsőoktatásban folyó képzésben való részvételének feltétele egy legalább ISCED 3A szintű képesítés (az érettségi bizonyítvány). A szakoktatóknak emellett egy szakirányú OKJ-s képesítéssel is rendelkezniük kell. A felsőoktatás korábbi duális rendszerében a szakmai tanárszakok többsége a tanári képesítés az adott szakterületi képzés után, vagy azzal párhuzamosan volt megszerezhető. A 2006 szeptemberétől bevezetett többciklusos képzési rendszerben a (műszaki, agrár és üzleti) szakoktatói képesítések hétféléves alapképzési szakokon szerezhetőek meg. Ezek része egy rövidebb tanítási gyakorlat és egy minimum 12 hetes, külső gyakorlóhelyen gyakornokként eltöltendő tanítási gyakorlat. Közismereti és szakmai tanári képesítés jelenleg csak a mesterciklusban érhető el azok számára, akik rendelkeznek egy, a szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott (ISCED 5A szintű) BA/BSc diplomával. A 2010-től működő kormány azonban kifejezte szándékát a tanárképzés e struktúrájának megváltoztatására. A tanárképző programokat három fő modul alkotja: a) szakterületi képzés, mely az adott diszciplína mellett elsősorban a pedagógiai/módszertani kompetenciák fejlesztésére irányul; b) elméleti és gyakorlati pedagógiai és pszichológiai képzés; c) közoktatási vagy felnőttképző intézményben szervezett, összefüggő szakmai gyakorlat. A képzési és kimeneti követelmények határozzák meg a második (kiegészítő) szakképzettség felvételének feltételeit, amely egyéb pedagógiai feladatokra készíthet fel pl. a drámapedagógia, a játék- és szabadidő-szervezés, a multikulturális nevelés, az inkluzív nevelés, a család- és gyermekvédelem, a tanulási- és pályatanácsadás, a tehetségfejlesztés, a pedagógiai értékelés és mérés, a tantervfejlesztés, vagy az andragógia területén. A tanárjelöltek értékelése az elméleti (vizsga) és gyakorlati értékelés, valamint az iskolai tanítási gyakorlatot lezáró zárótanítás során történik. A tanári képesítés a záróvizsgán szerezhető meg. A vizsgát a hallgatók a tantervben meghatározott követelmények összességének teljesítése, valamint egy, a szakmai tudást összegző szakdolgozat, illetve egy - a tanítási gyakorlat tapasztalatait portfolió jelleggel összegző és elemzését tartalmazó ún. tanári szakdolgozat elkészítése után tehetnek le. A gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzés oktatóinak elegendő csupán egy szakirányú és az általuk nyújtott képzéssel legalább azonos szintű szakképesítéssel, valamint ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezniük. Előnyben részesülnek azonban azok, akik szakoktatói képesítéssel vagy mestervizsgával rendelkeznek (lásd 6.3). A 2005-ös felsőoktatási törvény nem írja elő, hogy a felsőoktatásban foglalkoztatott oktatók pedagógiai képesítéssel rendelkezzenek, és kiválasztásuk a felsőoktatási intézmény hatáskörébe tartozik. A törvény értelmében a jelölteknek csupán felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel (ISCED 5A) kell rendelkezniük, illetve az oktatói címek viselésére jogosultaknak doktori képzésben kell részt venniük, illetve a docensi és annál magasabb szintű munkakörök betöltéséhez PhD/DLA (ISCED 6) fokozattal kell rendelkezniük. TOVÁBBKÉPZÉS A közoktatási törvény kötelező, legalább hétévenkénti, minimum 120 órában végzett továbbképzést ír elő a közoktatási intézményekben alkalmazott tanárok/oktatók számára. A képzés állami támogatása azonban 2010-ben megszűnt (jelenleg kizárólag az Európai Szociális Alapból társfinanszírozott pályázatokon keresztül szerezhető támogatás), és a 79

80 továbbképzésben való részvétel elmulasztása forráshiányból adódóan nem jár jogi következményekkel. A törvényben előírt továbbképzési kötelezettség eredetileg az alábbi módokon volt teljesíthető: a) egy felnőttképzési intézmény által szervezett, a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testület (PAT) által akkreditált továbbképzése(ke)n való részvétellel; e tanfolyamok órásak lehetnek és tanúsítványt adnak a végzésről; b) a pedagógus szakvizsga (ISCED 5A) letételével vagy egy azzal egyenértékű képesítés megszerzésével szakirányú továbbképzés keretében; c) az első pedagógus képesítés megszerzésével; vagy egy magasabb szintű vagy második vagy további felsőfokú diploma megszerzésével; vagy egy emelt szintű vagy felsőfokú OKJ-s szakképesítés megszerzésével; d) egy nemzetközi tanár-továbbképzési programon (tanulmányúton) való részvétellel, amely során egy nap 6 órának felel meg óta lehetőség van a továbbképzési kötelezettség teljesítésére a European Computer Driving License (ECDL) bizonyítvány megszerzésével és egyéb módokon is, amelyek nem követelnek jelentős vagy egyáltalán semmilyen anyagi ráfordítást. Ilyen például a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) által finanszírozott továbbképzési programokban szerzett tapasztalat átadása egy másik iskola részére. A 120 órás továbbképzési kötelezettség egy része továbbá teljesíthető az alábbi módon is: közoktatási kutatási programban való részvétellel, gyakornokok szakmai támogatása által, önképzés (más tanárok óráinak látogatása vagy bemutató óra tartása) révén, legalább 5, legfeljebb 30 órás, nem akkreditált képzési programban való részvétellel, vagy az iskolafenntartó által a tanári közösség számára szervezett szaktanácsadásban való részvétellel. A különböző állami és az Európai Szociális Alapból (ESZA) finanszírozott fejlesztési programok keretében elérhető továbbképzési lehetőségek nagyon fontossá váltak az elmúlt években, nem kis részben a központi költségvetési támogatás megszűnte miatt. A 2003 és 2009 között futó Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) a tanulmányutakon és továbbképzéseken, valamint az itthon és külföldön folytatott nyelvtanulás támogatásán kívül a szakiskolai pedagógusok önképzéséhez is segítséget nyújtott: az ő közreműködésükkel és kifejezetten az ő szükségleteikhez igazítva gazdag módszertani segédanyag-készletet dolgoztak ki számukra. Az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) program többek között a szakképző intézmények pedagógusainak szakmai nyelvtudását fejlesztő külföldi tanulmányutakat támogatta, valamint egy kísérleti, munkahelyen történő továbbképzést, mely lehetővé tette a munka világában való tapasztalatszerzést (lásd 8.2). A számos továbbképzési kötelezettség ugyanakkor túl nagy terhet is jelenthet a sok projektet vivő iskolákra, ráadásul hasznuk is megkérdőjelezhető, hiszen csak korlátozott területre irányulnak, és nem veszik figyelembe a helyi szükségleteket. Vizsgálatok szerint a tanár-továbbképzés minőségbiztosítása és átláthatósága sem kielégítő (Balázs et al., 2011, pp ). A gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzés oktatói esetében nincs törvény által előírt továbbképzési kötelezettség. A tanulószerződés keretében oktató gyakorlati oktatók számára egy TÁMOP programban azonban kifejlesztettek és teszteltek egy négynapos továbbképzési programot. A felsőoktatási intézmények oktatói számára sincs kötelező szervezett továbbképzés, viszont ez a réteg a legkvalifikáltabb, ami részben annak köszönhető, hogy munkájuk követelménye is a folyamatos önképzés. 80

81 7. 3. A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTŐK Az 1. melléklet 27. táblázata a szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) dolgozó tanárok és oktatók típusait mutatja be. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben tanítók között megtalálhatók tanárok, trénerek, instruktorok, tutorok, mentorok stb.. A hatályos jogszabályok megkülönböztetnek általános, idegen nyelvi oktatást, szakmai elméletet oktató tanárokat, valamint szakmai gyakorlatot irányító oktatókat. Emellett számos egyéb tanulássegítő a felnőttképzést szervező, tervező, irányító, értékelő, illetve animátori és tanácsadói munkakör is létezik A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE Az iskolarendszerű felnőttoktatásban ugyanaz a tanári/oktatói testület vesz részt, mint a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET), ezért kategorizálásuk, valamint alap- és továbbképzésük megegyezik a 7.2. fejezetben leírtakkal. ALAPKÉPZÉS A felnőttekkel foglalkozó oktatók számára a jelenlegi jogszabályok szakirányú felsőfokú végzettséget (ISCED 5A) írnak elő vagy abban az esetben, ha meghatározott idejű szakmai tapasztalattal rendelkeznek a képzés szintjével legalább megegyező szintű középfokú képesítést. A pedagógiai (vagy pszichológiai) képesítés csupán a hátrányos helyzetűeknek kínált képzéseken oktatók esetében követelmény. A gyakorlati oktatóknak emellett 5 éves szakmai/felnőttképzési gyakorlattal is rendelkezniük kell. A felnőttképzésben dolgozók többsége nem rendelkezik andragógiai végzettséggel. A felnőttképzésben oktatók képzése ugyanazon felsőoktatási intézményekben történik, mint a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) dolgozó tanárok esetében (lásd 7.2.2). Bár a felnőttképzésben dogozók többsége nem rendelkezik andragógiai képzettséggel, a felsőoktatásban elérhető többféle képzési program, mely különböző tanulássegítő munkakörökre nyújt felkészítést. Ilyen például az emberi erőforrások, valamint az andragógia szak négy lehetséges szakiránnyal (humánszervező, művelődésszervező, személyügyi szervező, munkavállalási tanácsadó). A négy féléves felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzés a felnőttképzési folyamatok tervezésére, szervezésére, irányítására és értékelésére készít fel. Létezik egy 2 éves, képzési szakasszisztens elnevezésű felsőfokú OKJ-s képzés is, mely az érettségi bizonyítvánnyal (ISCED 3A) rendelkezőket készíti fel felnőttképzési szervezői feladatokra, illetve a gyakorlati szakoktatásban való közreműködésre. TOVÁBBKÉPZÉS A felnőttképzésben dolgozó oktatók számára nincs kötelezően előírt továbbképzés. Az akkreditált felnőttképzési intézményeknek azonban olyan humánerőforrás-tervvel kell rendelkezniük, amely tartalmazza az oktatók továbbképzésére vonatkozó szabályokat is. 81

82 A jelenlegi gyakorlat erősen differenciált képet mutat. Az állami regionális képző központok (lásd 6.5) rendszeresen kínálnak szervezett továbbképzéseket oktatóik számára belső képzési tervük alapján. Az ISO minősítésével rendelkező magánvállalkozások egy része belső képzési terveket dolgoz ki és (teljes munkaidőben dolgozó) alkalmazottaik számára belső továbbképzést kínál vagy egy másik vállalkozás által kínált képzést vásárol meg. A felnőttképzők többsége azonban (teljes idejű) alkalmazottaiknak általában csupán alkalomszerűen szervez továbbképzéseket. Jellemzőbb az, hogy szakmai konzultációkat kínálnak számukra vagy szakmai konferenciákra küldik el őket, vagy egyszerűen csak elvárják tőlük, hogy továbbképezzék magukat között, az ESZA társfinanszírozásban megvalósított Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében e-learning továbbképzési program és tananyag készült felnőttképzési oktatók számára, melyek Interneten mindenki számára elérhetőek. 82

83 8. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT KÖZELÍTÉSE A MUNKAERŐPIAC IGÉNYEIHEZ 8.1. A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK ELŐREJELZÉSÉNEK RENDSZEREI ÉS MECHANIZMUSAI (SZEKTORONKÉNT, FOGLALKOZÁSONKÉNT, KÉPZÉSI SZINTENKÉNT) Rövid távú munkaerő-piaci előrejelzéseket 1991 óta készítenek Magyarországon. Kezdetben a munkaügyi szervezet végezte a kapcsolódó adatok gyűjtését és elemzését óta viszont a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztérium megbízásából a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézete (MKIK GVI) végzi az adatfelvételt és az adatfeldolgozást, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal (NFSZ) együttműködésben től évente egyszer készítenek előrejelzéseket egynegyed és egy évre vonatkozóan. Az előrejelzések ágazatokra és vállalati létszám-kategóriákra reprezentatív rétegzett vállalati mintán alapulnak, az adatfelvétel részben személyes interjúkon keresztül történik. A prognózisok az egyes szakmákban várható elbocsátásokról illetve keresletről adnak hírt - általában a foglalkoztatottakra, illetve specifikusan a pályakezdőkre vonatkoztatva óta a lekérdezés alapstatisztikái az Interneten egy interaktív lekérdező rendszer révén bárki számára elérhetőek ( Az NSZF munkaügyi központjai is készítenek negyedéves felméréseket a várható elbocsátásokról, valamint a tervezett létszámcsökkentésről a következő 3-12 hónapban, bár ezek az adatok nem reprezentatív mintán alapulnak. Időről-időre közép- (3-5 éves) és hosszabb távú (5-10 éves) munkaerő-piaci előrejelzések is készülnek, általában a foglalkoztatáspolitikáért felelős tárca megrendelésére. Jelenleg az ESZA társfinanszírozásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében zajlik egy nagyszabású, a "Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése" elnevezésű projekt ( a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete koordinálásában. Célja egy olyan rendszer (modell és adatbank) létrehozása, amely megbízható középtávú (3-5 éves) és hosszú távú (6-8 éves) előrejelzések elkészítésére alkalmas tíz ágazatra vonatkozóan, valamint az előrejelzési eredményekből építkező információs hálózat kialakítása. Ágazati munkaerő-piaci tanulmányok, előrejelzések esetlegesen készülnek. Ilyen volt például 2008-ban az építőipar munkaerőigényének előrejelzése (Schréder, 2008) óta további felméréseket is végeznek a szakképzett munkaerő regionális kínálatának és keresletének feltérképezésére, melyek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) szakképzéssel kapcsolatos döntéseiket hivatottak megalapozni (lásd 4.3 és 10.2). A hiányszakmák RFKB-k által meghatározott regionális listái szolgálnak alapul az ilyen szakmákban gyakorlati képzést nyújtó gazdálkodó szervezetek és az e szakmákat választó tanulók számára juttatott többletforrások elosztásának is (lásd 10.2). Évente mintegy 3,6 millió eurót (900 millió forintot) fordítanak ilyen felmérésekre a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből (lásd 10.1). A felméréseket az MKIK szervezi, illetve valósítja meg az RFKB-kban tömörülő gazdasági ernyőszervezetekkel együttműködésben. Ehhez az MKIK GVI nyújtja a kutatási hátteret. E felmérések a szakmunkás végzettségűek foglalkoztatásáról, illetve az irántuk a következő egy, illetve négy évben várhatóan megnyilvánuló keresletről gyűjtenek információkat. A kutatók többféle eljárással, régiónként becsülik a 14 évesek, a középfokú oktatásban, ezen belül a szakképzésben résztvevők létszámát. Az előző év tapasztalatai alapján a 2009-es felméréshez a módszertant finomították (lásd Fazekas 2009), így például felkeresték a közszféra intézményeit is, és a korábbihoz hasonló szerkezetű vállalati kérdőívek mellett szakértői és munkaadói körben interjúkat is készítettek. A felmérés most már kitér a munkaadók elégedettségére is a pályakezdők általános és szakmai kompetenciáinak tekintetében. Emellett, 2009 óta mintegy 3000 válaszadó bevonásával a munkaerő-piaci érvényesülést feltérképező pályakövetési pillanatfelvétel is készül azok körében, akik valamely hiányszakmában szereztek szakmunkás bizonyítványt 9 hónappal a felmérést 83

84 megelőzően. A következő négy évben várható keresletre vonatkozó válaszadás elmaradásának gyakorisága miatt azonban óvatosan kell kezelni ezeket az eredményeket, melyek az RFKB-kat hivatottak segíteni a beiskolázási irányok és arányok meghatározásában. Az iskolarendszerből kikerülők elhelyezkedéséről szóló információk rendszerezett gyűjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt években, nem utolsósorban azért, hogy az így nyert információk segítséget nyújtsanak a képzési keretszámok tervezéséhez. Az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében országos rendszerek és helyi kezdeményezések kialakítására került sor vagy kialakítása van folyamatban. Egy 2011-ben zárult projekt egy, a szakképzésben végzettekre irányuló országos pályakövetési rendszert dolgozott ki és tesztelte annak módszertanát és informatikai hátterét. E módszertant azonban egyes szakértők túlságosan leegyszerűsítőnek találják, amely túl nagy hangsúlyt fektet a képzési kimenetre és az egyes szakmákban történő foglalkoztatásra. A közoktatási törvény 2007-es módosítása előírta a pályakövetés bevezetését a szakképzésben, azonban a megvalósításról szóló kormányhatározat közzététele továbbra is várat magára. TÁMOP intézkedések támogatják a Diplomás Pályakövető Rendszer kialakítását, valamint TISZK-szintű pályakövetési rendszerek elindítását is (lásd 2.2). Jóval kevesebb kutatás készült a különböző foglalkozások és ágazatok tartalmának és kompetencia követelményének változásairól, amely nem független attól a ténytől, hogy az elmúlt években a szakképzés-politika elsősorban a képzési kínálat és a regionális és helyi munkaerő-piac szükségleteinek mennyiségi összehangolására törekedett. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) os megújítása (lásd 2.1) mindazonáltal 480 foglalkozás/munkakör elemzésén alapult foglalkozás/munkakör-szakértők (kis-, közepes és nagyvállalatoknál az adott foglalkozásban/munkakörben dolgozó gyakorló szakemberek) bevonásával, és ennek részeként sor került az általuk valószínűnek tartott jövőbeli tendenciák feltérképezésére is. A GVI 2004-ben készített egy, a szakmaszerkezet és szakmatartalom változásai előrejelzésének lehetséges puha módszereit felmérő tanulmányt a Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI) megbízásából. Kutatási jelentésük (Szakmastruktúra és szakmatartalom változások, 2004) bemutatta a Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban alkalmazott módszereket, valamint egy strukturált kérdőívet használó, az adott szakma fejlődését befolyásoló tényezőkről és a várható trendekről a szakmákat belülről ismerő szakértők megkérdezésén alapuló, Magyarországon innovatív módszer 16 szakmában történő kísérleti alkalmazásának eredményeit. E kutatás célja volt az egyes szakmákhoz kapcsolódó technológiai fejlődés, valamint a szakma által megkövetelt ismeretek, készségek és kompetenciák irányainak, a változás trendjeinek felmérését szolgáló módszertani keret megtervezése; e vizsgálatot azonban nem követték rendszeres előrejelzések vagy hasonló kutatási projektek A KÉPZÉSI KÍNÁLAT ÉS A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK KÖZELÍTÉSÉNEK GYAKORLATA Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések felvételének/módosításának/törlésének folyamata törvényileg szabályozott, ezeket az adott szakképesítésért felelős miniszter, illetve hozzá benyújtott kérelem útján bárki kezdeményezheti. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérdéses szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit (SZVK), valamint az illetékes gazdasági kamara, a szakmai, munkáltatói és munkavállalói szervezetek, munkaügyi központok stb. nyilatkozatait, melyek megerősítik a szakképesítés iránti gazdasági és munkaerő-piaci igényt. A felelős miniszter a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) és az OKJ bizottság (lásd 4.3) szakmai véleménye alapján dönt (ez alól kivételt képez az ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés: az FSZ programok SZVK-it a képzésért felelős felsőfokú oktatási intézmény és 84

85 az illetékes gazdasági/szakmai kamara közösen dolgozhatja ki). Amennyiben elfogadja a javaslatot, a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszterhez küldi azt tovább, aki a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) véleménye alapján, az oktatásért felelős miniszterrel, valamint az adott szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben hozza meg a végső döntését. A gazdaság által delegált szakemberek nem csak az előbbiekben bemutatott formális folyamatban kapnak szerepet; aktívan részt vettek az OKJ közötti fejlesztésében (lásd 2.1), valamint fontos szerepet játszanak képzési modul képzési mintaprogramjainak jelenleg folyó fejlesztésében is ban hozták létre az OKJ Bizottságot is, melynek célja figyelemmel kísérni és véleményezni a képesítési szerkezet fejlesztését, és javaslatot tenni az OKJ módosítására. Tagjainak túlnyomó többségét a gazdasági érdekképviseletek és szakmai szervezetek delegálják. A korábbi (2004, illetve 2008 óta végzett), 27 szakmát érintő munkáját követően 2010-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát (MKIK) bízta meg a szakképzésért felelős minisztérium összesen mintegy 125 szakma profiljának és a központi programjának kidolgozásával, ami gyakorlatilag az összes fizikai foglalkozást lefedi (lásd 2.1). Emellett, 2011-től kezdődően az MKIK delegálhatja a szakmai vizsgabizottság elnökét e szakmákban. A Kamara szervezi a gyakorlati képzést értékelő szintvizsgákat is, melyek - azon kívül, hogy lehetővé teszik a képzés hatékonyságának felmérését - közvetlen információt nyújtanak a munkaerőpiac igényeiről. Az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program egyik projektje a szakmai tanárok és szakoktatók gazdaságban való továbbképzési lehetőségének megteremtését tűzte ki célul. A cél az volt, hogy a szakképző iskolákban már hosszabb ideje (körülbelül 10 éve) oktató szaktanárok, szakoktatók a programban résztvevő vállalatoknál eltöltött pár hónap során megismerhessék a szakmájukhoz kapcsolódó technológiai, módszertani újdonságokat, és képet kaphassanak a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges követelményekről, és a jellemző munkakörülményekről. A kifejlesztett továbbképzési programot 2010-ben tesztelték, melynek keretében 81 szakoktató 1-2 hónapot töltött gazdálkodó szervezetéknél. 85

86 9. EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ PÁLYATANÁCSADÁS AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁSÉRT ÉS A FENNTARTHATÓ FOGLALKOZTATÁSÉRT 9.1. STRATÉGIA ÉS SZOLGÁLTATÁSOK A tanácsadó szolgáltatások biztosításának, azok fejlesztésének felügyelete jelenleg három - a foglalkoztatáspolitikáért, az oktatásért, valamint a közigazgatásért felelős - minisztérium hatáskörébe tartozik. Bár e minisztériumok között nincs hosszú távú stratégiai együttműködés, jelenleg véleményezés alatt áll egy, az egész életen át tartó pályatanácsadás (lifelong guidance, LLG) országos rendszerét lefektető stratégiai dokumentum. Ennek célja az érintett ágazatok közötti, jelenleg meglehetősen gyenge együttműködés javítása. A pályaorientáció jelenlegi rendszerének további hiányosságai: egyetlen szervezet sincs abban a helyzetben, hogy komplex tanácsadói szolgáltatásokat nyújtson; az ügyfelek elvétve kapnak személyre szabott tanácsadást; kevés az információ az elérhető szolgáltatásokról és sem az állampolgárok, sem a munkáltatók nincsenek tisztában a tanulást, pályaválasztást és a foglalkoztatást segítő tájékoztató és tanácsadó szolgáltatások céljaival, módszereivel és hasznával. A évi nemzeti stratégia az egész életen át tartó tanulásról szintén tartalmaz tanácsadó tevékenységre vonatkozó elemeket, ám leginkább a European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) létrehozása adott lendületet a hazai fejlesztéseknek ban megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT), amelybe a releváns minisztériumok és egyéb érintett szervezetek delegálnak tagokat. Elindult egy nemzeti fejlesztési program is, amely a tanácsadás országos integrált rendszerének kialakítását tűzte ki célul (lásd lent). A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága - amely a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alatt irányítja a humánerőforrás-fejlesztéseket - szintén fontos szerepet játszik a területen. A 2011 áprilisában, Brüsszelben elfogadott Magyarország Nemzeti Reform Programja alapján számos foglalkoztatást és oktatást érintő törvény kerül megváltoztatásra a közeljövőben. A szakképzés tervezett reformja (lásd 2.1) részeként a pályaválasztási tanácsadó szolgáltatások szabályozását is felülvizsgálják és bevezetésre kerül egy országos pályakövetési rendszer a szakképzés terén (lásd 8.1). A jogi szabályozás változása a pályaválasztási tanácsadás és pályakövetés összekapcsolását is célozza a tanácsadás hatékonyságának javítása érdekében. A pályatanácsadáshoz kapcsolódó, Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) által gyűjtött adatokat (munkanélküliségi mutatók és a készségszükségletre vonatkozó információk, lásd 8.1) felhasználják a munkaügyi központokon keresztül nyújtott tanácsadói szolgáltatásokban. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (MKIK GVI, lásd 8.1) által végzett felmérések eredményei alapján információs kiadvány készült, mely az általános iskolás tanulókat hivatott segíteni a szakmaválasztásban (Milyen szakmát válasszak?..., 2009). A különböző, fejlesztés alatt álló pályakövetési rendszerek (lásd 8.1) által összegyűjtött adatok szintén segítik majd a pályatanácsadást. A munkaerőpiacra és a különböző oktatási útvonalak kimenetelére vonatkozó információk és adatok integrált, online elérhető adatbázisának kialakítása volt az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében megvalósított, az NFSZ Foglalkoztatási Hivatala (FH) által koordinált nagyszabású integrált pályaorientációs fejlesztési program egyik célja. A projekt IKT-s, módszertani, valamint a tanár- és pályatanácsadói képzéshez kapcsolódó fejlesztéseket is magába foglalt

87 szeptemberében indult el a Nemzeti Pályaorientációs Portál ( mely több országos adatbázist integrál és kapcsol össze. A módszertani fejlesztés részeként kutatások és képzési anyagok készültek a tanácsadás hatékonyságának javítása céljából, továbbá létrehoztak hét regionális hálózatot, amelyek a pályaorientációhoz kapcsolódó feladatokat ellátó szakembereket tömörítik. A fejlesztési program 2011-ben lezárult első szakaszában 50 szakemberből létrehozott országos LLG tanácsadói hálózat nyújtott pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat 24 városban. Egységes működésük biztosítása érdekében módszertani útmutatókat dolgoztak ki. Az intézkedés keretében szakirányú továbbképzések elindítását is finanszírozták, melyeken 85 tanácsadó szakembert képeztek 2 egyetemen, valamint egy 2x3 napos, ingyenes képzési programot 1996 pályatanácsadással is foglalkozó gyakorló szakember (tanár, szociális munkás, HR vezető, szakszervezeti képviselő stb.) részvételével. PÁLYAORIENTÁCIÓS TÁJÉKOZTATÁST ÉS TANÁCSADÁST NYÚJTÓ FONTOSABB INTÉZMÉNYEK A közoktatásban (lásd Glosszárium) alap- és középfokú oktatásban tanulók az iskolában kaphatnak pályaválasztási tanácsadó szolgáltatásokat. A pályaorientáció egyes iskolákban a tananyag része (lásd 9.2). A felsőoktatásban minden intézmény nyújt valamilyen pályatanácsadó szolgáltatást diákjainak, azonban egy, a közelmúltban végzett kutatás (Borbély-Pecze et al, 2008) szerint csupán 50-60%-uk biztosít szakszerű szolgáltatást. A felsőoktatási intézmények nagy része létrehozott karrier irodát, melyet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK) együttműködésével működtet, bár az ezek által nyújtandó szolgáltatások tekintetében nincsenek egységes országos sztenderdek. Az NFSZ munkaügyi központjainak az foglalkoztatási törvény által előírt alapfeladata a pályainformáció/-tanácsadás biztosítása felnőttek (mind munkanélküliek, mind munkavállalók), valamint a közoktatásban tanuló diákok számára. Az elmúlt években azonban az NFSZ kapacitásainak csökkentése miatt a tanácsadó szolgáltatásokat főként külső megbízottak alkalmazásával biztosították. A TÁMOP fejlesztési program (lásd fent) keretében egy további, 50 szakemberből álló országos LLG tanácsadói hálózatot is létrehoztak, mely 24 városban nyújtott pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat 2008 októbere és 2011 márciusa között. A munkaügyi központok 1994 óta működtetik a Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT) szervezetek és bázisok hálózatát. Ugyancsak az NSZF működteti a Nemzeti Pályainformációs Központot (NPK), amely a EuroGuidance magyar tagja. A 20 FITpont és a Nemzeti EuroGuidance Központ tevékenysége főként egyéni tájékozódást szolgálóinformáció nyújtására korlátozódik. Az 1992-ben létrehozott kilenc regionális képző központ szintén kínál pályaorientációs, információs és tanácsadó szolgáltatásokat hátrányos helyzetű ügyfelei számára től kezdődően a központok a társadalmi befogadásért részben felelős Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt álló Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI, lásd 4.3) területi igazgatóságaként működnek. Számos felnőttképző intézmény (cégek és non-profit szervezetek egyaránt) szintén kínálnak pályainformációs és tanácsadó szolgáltatást programjaik részeként, vagy azok kiegészítéseként. Ilyen jellegű szolgáltatás nyújtása az akkreditált intézmények számára a felnőttképzési törvényben előírt, felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás egyik fajtája. Egyes közművelődési intézmények is fontos szerepet játszanak a pálya-tanácsadási szolgáltatások biztosításában pályaválasztást segítő információs központ működtetésével 87

88 (ezek közül az egyik legfontosabb kezdeményezés a Budapesti Művelődési Központ égisze alatt létrehozott Palló Hálózat) CÉLCSOPORTOK ÉS MÓDSZEREK CÉLCSOPORTOK A pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatások elsősorban az alábbi célcsoportok számára nyújtanak segítséget: a) általános iskolás tanulók (a pálya-, illetve középiskola-választásban); b) középiskolás tanulók (felsőoktatási vagy szakképzési program kiválasztásában); c) a tanulók szülei; d) pályakezdők; e) munkakeresők; f) felnőttek, akiknek továbbképzésre/átképzésre van szükségük (pl. az idősebb munkavállalók, alacsonyan képzettek); g) szakmai továbbképzésben részt venni szándékozók h) pályatanácsadást igénylők; i) a munka világába visszatérni szándékozó inaktív felnőttek. Emellett számos országos és regionális/helyi program kínál speciális szolgáltatásokat kifejezetten a romák és a fogyatékkal élők számára; számos civil szervezet pedig tanulási nehézségekkel küzdő tanulóknak vagy értelmi fogyatékos személyeknek és pszichiátriai problémában érintett felnőtteknek nyújt speciális tájékoztató és tanácsadó szolgáltatásokat. A bevándorlás nem kulcsfontosságú kérdés Magyarországon (lásd 1.2), ezért csupán néhány kisebb civil szervezet kínál tanácsadást migránsoknak (pl. az Artemisszió Alapítvány). Egy, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) által koordinált program keretében rehabilitációs mentort képeznek (120 órában), akik később a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) és magánszolgáltatók alkalmazásában működhetnek majd. A TANÁCSADÁS FŐBB MÓDSZEREI ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK TÍPUSAI Általános iskolában a pályaorientáció a 12 műveltségi terület egyikéhez, az életvitel és gyakorlati ismeretekhez kapcsolódó témakör, amelyre a képzési idő 4-10%-át ajánlott biztosítani 5-8. osztályban (ami sok országban az alsó-középfokú oktatásnak felel meg, lásd 5.1). A gyakorlatban azonban csupán csekély figyelmet fordítanak erre a területre. Az iskolarendszerű szakképzésben a pályaorientációt mint tantárgyat első ízben az 1990-es évek közepén vezették be a Világbank által támogatott fejlesztési programban résztvevő szakközépiskolák (SZKI) helyi tanterveibe tól a szakiskolákban (SZI) is megjelent egy hasonló, a tanulók pályaválasztását, képzési program választását segítő tárgy, amely a 2001/2002 tanévtől bekerült a szakiskolák kerettanterveibe is. Ennek biztosítása 2006 óta kötelező a 9. évfolyamon, bár az iskolák egy része e heti 2 órát ténylegesen szakmacsoportos szakmai alapozó/előkészítő képzésre (lásd 5.1) használja. Az iskolák valójában ellenérdekeltek a pályaorientációban, mivel annak hatására a tanulók az adott szakmacsoporton belül más szakmát és más iskolát választhatnak. A legújabb kormányzati elképzelések szerint azonban a pályaorientáció nem lesz része az új szerkezetű szakiskolák (lásd 2.1) tantervének, míg az egész életen át tartó tanácsadói szolgáltatások a korábbiaknál nagyobb szerepet kapnának. A pályaválasztással kapcsolatos 88

89 döntéseket támogató információk birtokában levő gazdasági kamarák előreláthatólag szintén nagyobb szerepet játszanak majd a tanácsadó szolgáltatások nyújtásában. Az elmúlt néhány évben a felsőoktatási intézmények pályatanácsadói szolgáltatásainak minősége nagymértékben javult, részben a törvényi előírásoknak, részben a pályatanácsadó irodáknak a közötti, az EU-s Strukturális Alapok által társfinanszírozott Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében nyújtott pénzügyi támogatásnak köszönhetően. Összességében elmondható, hogy a pályatanácsadás szolgáltatása és szerkezete a hazai felsőoktatási intézményekben összhangban van a többi EU tagállam gyakorlatával. Ugyanakkor korlátozott az egyéni, csoportos és online szolgáltatások hozzáférhetősége különösen az olyan speciális célcsoportok számára, mint az oktatásból a munka világába lépők, a lemorzsolódók, vagy tanulási pályájukat módosító fiatalok, az oktatásba visszatérő felnőtt tanulók, továbbá a távoktatásban résztvevők és a külföldi tanulók. A pénzügyi korlátok tovább szűkítik a pályatanácsadó központok tevékenységi körét. A pályaorientáció és tanácsadás fejlesztését a felsőoktatásban jelenleg az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) támogatja. Az NFSZ munkaügyi központjai által nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatások közé tartozik a munkaerő-piaci és foglalkozási információk nyújtása, a munkatanácsadás, a pályatanácsadás, az álláskeresési, a rehabilitációs és az ezekhez kapcsolódó pszichológiai tanácsadás, a helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás, valamint a munkaközvetítés. A FIT-ek számos új pályaválasztást segítő eszközt és új szolgáltatást fejlesztettek ki és vezettek be (pl. álláskereső klubokat, pályaismertető filmeket és egyéb információs anyagokat tartalmazó FIT-médiatárat, számítógépes programokat). A Euroguidance Hungary - Nemzeti Pályainformációs Központ 2000 óta az Európai Uniós tanácsadó hálózat, a Euroguidance magyarországi tagja; az iroda feladatai közé tartozik az információgyűjtés és tájékoztatás az Európai Unió tagállamaiban elérhető képzési lehetőségekről és a középés felsőoktatást érintő, Interneten elérhető képzési adatbázist tart fent. Az NFSZ felelős a Nemzeti Pályaorientációs Portál ( lásd 9.1) működtetéséért és fejlesztéséért. Egyes magáncégek is nyújtanak pályatanácsadást, munkaerő-piaci információkat és képzési programokat. Ügyfeleik elsősorban más cégek, amelyek munkaerő-toborzással és felvétellel foglalkoznak, de speciális szolgáltatásaikat a munkaerőpiac más szereplői is igénybe vehetik. A tréning cégek képzési kínálatában szerepel a karrier menedzsment képzés is, amely a résztvevők munkaerő-piaci hatékonyságát hivatott segíteni. Számos megyeszékhelyen működő művelődési központ, valamint családsegítő központok is nyújtanak pálya-tanácsadási információt. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS Jelenleg a pályatanácsadást és tájékoztatást végzők tevékenységének nincs egységes, az egész országra érvényes minőségbiztosítási rendszere, a szolgáltatók maguk értékelik tevékenységüket. A nemzeti LLG fejlesztési program (lásd 9.1) keretében az oktatás minden alágazatában kidolgozásra került egy országos elégedettségi felmérés a különböző típusú (személyes, csoportos, on-line) szolgáltatásokkal való elégedettség mérésére, továbbá értékelték a tanácsadói szolgáltatások hatékonyságát is a tanácsadásban részesülő személyek szempontjából. A program második fázisában ( ) tervezik egy különböző döntési helyzetben levő és problémákkal küzdő ügyfelekből álló fókuszcsoport nyomon követéses vizsgálatát longitudinális felmérés keretében. E felmérés a különböző tanácsadási szolgáltatások hatékonyságáról és eredményeiről lesz képes megbízható adatokat szolgáltatni. 89

90 Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) koordinálta azt az ESZA társfinanszírozással 2010-ben megvalósult projektet, amely a munkaerő-piaci programok és szolgáltatások, így a pályaorientáció és tanácsadás akkreditációs rendszerének (minőségbiztosításának) kialakítását célozta. A projekt során kialakított rendszert jelenleg két megyében tesztelik. Magyarország 2007-ben közreműködött a European Lifelong Guidance Policy Network (ELPGN) létrehozásában, jelenleg pedig a hálózat 4. munkacsomagjának (WP) vezetőjeként részt vesz a tényekre alapozott tanácsadás és minőségbiztosítás kialakításában. Ennek keretében kidolgozására kerül a tanácsadói szolgáltatások minőségbiztosítási rendszere, valamint az ehhez kapcsolódó indikátorok; s emellett megtörténik a tanácsadás szociális, gazdasági és pszichológiai hatásainak felmérése is. A hálózat tevékenységével párhuzamosan a Nemzeti Pályaorientációs Tanács is végzett egy kisebb másodelemzésen alapuló kutatást a tanácsadási szolgáltatások minőségéről és hatásáról. E tanulmány egy másik, a tanácsadást végzők nemzeti kompetencia-mátrixának fejlődését vizsgáló tanulmánnyal együtt 2010-ben készült el TANÁCSADÓ ALKALMAZOTTAK ALAPKÉPZÉS A pályainformációs/tanácsadó szolgáltatásokat nyújtó gyakorló szakemberek képesítési követelményeit csak a közoktatásban (lásd Glosszárium) alkalmazott pályaorientációs tanárok, illetve a munkaügyi szervezet által támogatott szolgáltatásokat nyújtó tanácsadók esetében szabályozzák. Az 1993-as közoktatási törvény értelmében a pályaorientációs ismeretet oktató pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő tanári képesítéssel vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel kell rendelkeznie. A legtöbb tanár azonban nem vesz részt semmilyen, az életpálya-építési készségek fejlesztésére felkészítő képzésben: a közoktatásban alkalmazott tanár közül csupán 900 kapott ilyen speciális képzést ben jelentek meg az első főiskolai (bachelor) szintű képzési programok, melyek pályaorientációs szakembereket képeztek. Pszichológusok számára elérhető egy két és féléves pályatanácsadói képzés. A pályaorientációs tanár képzési program 1999 óta elérhető ISCED 5A szintű szakirányú továbbképzés (lásd 6.2) keretében. További releváns szakirányú továbbképzési programok a pályaorientációs tanár, a tanulási és pályatanácsadó, a diáktanácsadó és a társadalmi integrációs tanácsadó képzés. A bolognai folyamat alapvető változásokat hozott a tanácsadók képzésében. Az elmúlt években pályatanácsadás szakirány indult az andragógus alapképzés (BA szint) keretében, valamint mesterképzés (MA) is választható HR pályatanácsadás területen. Az új rendszerben továbbra sem kötelező azonban a tanárképzési programokban az életpálya-építési készségek fejlesztése kreditek teljesítése. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) által támogatott szolgáltatást nyújtó szakembereknek a gazdasági miniszter 30/2000. (IX.15) rendeletében előírt képesítéssel kell rendelkezniük. A megkívánt képesítés fajtája a szolgáltatás típusától függ; egyes esetekben szakmai gyakorlat is szükséges

91 TOVÁBBKÉPZÉS Továbbképzésben való részvétel kötelező a tanárok, szociális munkások stb. számára, a tanácsadók azonban mentesek e kötelezettség alól. Ugyanakkor különböző tanfolyamok, konferenciák, külföldi tanulmányutak, továbbá a munkájukhoz kapcsolódó tanulási formák (intervízió, szupervízió, csoportos esetmegbeszélés) elérhető számukra. A tanácsadók szakmai továbbképzésként a föntebb felsorolt szakirányú továbbképzési programokon is részt vehetnek. A szakiskolákban pályaorientációt oktató tanárok számára nyújtható továbbképzési lehetőségek kidolgozása és megvalósítása a Szakiskolai Fejlesztési Program ( ) pályaorientációs projektjének lényeges része volt. 91

92 10. FINANSZÍROZÁS: BERUHÁZÁS AZ EMBERI ERŐFORRÁSBA A SZAKKÉPZÉS FINANSZÍROZÁS-POLITIKÁJA A szakképzés finanszírozásának forrásai Magyarországon a következőek: a) a központi állami költségvetés; b) az iskolafenntartók költségvetése; c) a Munkaerőpiaci Alap (MPA); d) a munkáltatók hozzájárulásai; e) a képzésben résztvevők hozzájárulásai; f) nemzetközi (legfontosabb: ESZA) támogatás. A szakképzés különösen jelentős finanszírozási forrása (az 1970-es évek óta) a szakképzési hozzájárulás (SZH), mely gyakorlatilag a gazdálkodó szervezetek által fizetett egyfajta szakképzési adó, összege a bruttó bérköltség 1,5%-a (a közszféra, kivéve az állami vállalatokat, az egyházak, nyugdíjalapok, (kiemelten) közhasznú non-profit szervezetek mentesülnek az adó fizetése alól). A SZH összegét a gazdálkodók többé-kevésbé szabadon az alábbi célokra fordíthatják: a) szakképző iskolai tanulók, illetve felsőoktatásban részt vevő hallgatók gyakorlati képzésének szervezésére (a SZH 100%-a fordítható az ezzel kapcsolatos költségekre); b) saját munkavállalók számára szervezett képzésre (a SZH 33, illetve a mikro- és kisvállalkozások esetében 60%-áig, lásd ); c) szakképző iskolák vagy felsőoktatási intézmények részére fejlesztési támogatás (lásd 10.2) nyújtására (az SZH maximum 60%, illetve 30%-áig); vagy d) befizetik az MPA képzési alaprészébe (legfeljebb 100%-ban). Az SZH teljes összege folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben és 2009-ben 83,6 milliárd forintot (300 millió eurót) ért el (a 2010-es adatok még nem elérhetőek). Megoszlását a 37. táblázat mutatja. 92

93 37. táblázat: A szakképzési hozzájárulás összege (milliárd HUF) a felhasználás célja szerint, [EUR HUF] Év Gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés HU F % Fejlesztési támogatás: szakképző iskolák részére HUF % felsőoktatási intézmények részére HUF % Saját alkalmazottak képzése HUF % MPA képzési alaprészébe történő befizetés HUF % Összesen , n/a ,7-14, , n/a ,0-16, , n/a ,3-19, ,2 16,6 11,9 31,8 0,9 2,41 2,4 6,4 16,0 42,8 37, ,9 15,8 12,5 28,6 2,3 5,26 3,4 7,8 18,6 42,6 43, ,6 15,4 13,3 26,9 3,0 6,06 4,8 9,7 20,8 42,0 49, ,0 15,1 12,4 23,4 3,3 6,21 5,4 10,2 24,0 45,2 53, ,2 14,9 12,8 20,8 4,1 6,66 6,98 11,3 28,5 46,3 61, ,0 16,2 12,3 18,1 4,4 6,49 7,80 11,5 32,3 47,6 67, ,6 18,8 10,4 14,4 4,4 6,08 7,31 10,1 36,7 50,7 72, ,1 19,8 10,7 13,2 4,5 5,54 7,8 9,6 42,1 51,8 81, ,7 22,4 7,4 8,9 4,9 5,86 7,6 9,1 45,0 53,9 83, ,1 * 8,1 * 4,8 * 6,6 * * * * * Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) * A évi adatok még nem elérhetőek HUF % ÉV 38. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS A MUNKAERŐPIACI ALAP KÉPZÉSI ALAPRÉSZÉBE BEFIZETETT ÖSSZEGÉNEK EMELKEDÉSE, MILLIÁRD HUF [1 EUR FT] 1998-HOZ VISZONYÍTOTT % FOGYASZTÓI ÁRINDEX % OF 1998 VÁSÁRLÓERŐ- PARITÁS 1998 = 100% ,7 100, ,0 126,44 110,00 114, ,3 152,87 120,78 126, ,0 183,91 131,89 139, ,6 213,79 138,88 153, ,8 239,08 145,41 164, ,0 275,86 155,30 177, ,5 327,59 160,89 203, ,3 371,26 167,16 222, ,7 421,84 180,54 233, ,1 483,91 191,55 252, Forrás: NGM, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Ágazati képzési alap nincs Magyarországon. Az országos hatókörű Munkaerőpiaci Alap (MPA) azonban nagyon fontos szerepet játszik a szakképzés finanszírozásában. Bevétele a munkáltatók és a munkavállalók különböző kötelező hozzájárulásaiból, költségvetési támogatásból és privatizációs bevételekből származik. Foglakoztatási és rehabilitációs alaprésze a munkanélküliek és egyéb hátrányos helyzetű célcsoportok képzését támogatja 93

94 (lásd 10.4). A képzési alaprész eredeti célja a vállalatoknál folyó gyakorlati képzés költségeinek megtérítése, illetve a szakképzés infrastrukturális fejlesztésének támogatása volt. A támogatható célok köre azonban jelentősen kibővült az elmúlt évtizedekben, és jelenleg a képzési alap többek között támogatja felnőttképzési célok megvalósítását is, illetve biztosítja az ESZA által támogatott programok társfinanszírozását. A szakképzés finanszírozását érintő szakpolitika elsődleges jelenlegi céljai a képzés költséghatékonyságának és eredményességének javítása a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés biztosítása érdekében (vö. kiemelt támogatás a hiányszakmákban folyó képzés esetén, RFKB-k szerepének erősítése). A rendelkezésre álló források teljes összege nőtt az elmúlt évtizedben a szakképzési hozzájárulás rendszerének, illetve az EU-s Strukturális Alapok támogatásának köszönhetően. A különféle finanszírozási eszközök átláthatósága, illetve eredményességük és hatékonyságuk rendszeres nyomon követése és értékelése azonban továbbra is jelentős kihívást jelentenek. Jelenleg folyik egy új szakképzési hozzájárulásról szóló törvény kidolgozása, és a közeljövőben alapvető változások várhatók mind az SZH lehetséges felhasználását, mind az MPA szerkezetét és működését érintően A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) FINANSZÍROZÁSA A KÖZÉPFOKÚ ÉS POSZTSZEKUNDER SZINTŰ NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) FINANSZÍROZÁSA A szakképző iskolák működését finanszírozó elsődleges források: a) a központi állami költségvetés; b) az iskolafenntartók (a helyi megyei vagy települési önkormányzatok, egyházak, alapítványok stb., lásd 4.3) költségvetése. Az állami hozzájárulást az iskolafenntartók kapják meg, egy részét automatikusan, míg a különböző céltámogatások pályázatok útján érhetők el. Átlagosan ez a helyi önkormányzatok közoktatási (lásd Glosszárium) kiadásainak körülbelül 50%-át fedezi (bár az állami finanszírozás valójában még nagyobb arányú, mivel a helyi önkormányzatok legtöbb bevétele a központi költségvetésből származik, Balázs et al., 2011, 125. old.). A magán iskolafenntartók finanszírozásáról, illetve a tanulók szüleinek hozzájárulásáról (pl. az iskolai alapítványokba történő befizetések révén) nincsenek elérhető adatok óta az általános és a szakmai elméleti oktatás állami hozzájárulásának összegét egy teljesítménymutató alkalmazásával számolják ki. E mutató az oktatás költségét meghatározó paramétereken alapul, például a törvény által előírt osztály átlaglétszámon, a heti kötelező pedagógus óraszámokon stb.. A szakképző iskolákban folytatott gyakorlati képzést kiegészítő normatíva támogatja: mind az általánosan képző évfolyamokon folytatott pályaorientációt és szakmai alapozó/előkészítő oktatást, mind a szakmai gyakorlati képzést illetően. Ami az utóbbit illeti, azt ösztönzendő, hogy a gyakorlati képzésre az iskolai tanműhelyben kerüljön sor a képzés első, majd vállalkozásoknál a képzés utolsó szakaszában, az iskolák a támogatási összeg 140%-ára jogosultak az első, de csak 60%-ára az utolsó szakképző évfolyamon. A tanulószerződéses képzés elősegítése érdekében az iskolák a normatíva 20%-ára jogosultak, ha a gyakorlati képzés tanulószerződés alapján folyik egy vállalatnál. A vállalatoknál folyó gyakorlati képzés költségeit a gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulását (SZH, lásd 10.1) az ezzel kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére fordíthatja, továbbá ezen felüli költségeit is visszaigényelheti a Munkaerőpiaci Alap (MPA, lásd 10.1) képzési alaprészéből. A gyakorlati képzés folytatása valójában jövedelmező üzleti tevékenység is lehet. A tanulószerződéses tanulók körülbelül negyedének képzését a 94

95 gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek kevesebb mint egy százaléka végzi, a Gyakorlati Oktató Szervezetek Egyesülete (GYOSZE) 73 tagjának egyike. A GYOSZE tagja csak olyan vállalkozás lehet, ahol a foglalkoztatottak legalább 70%-a tanuló. A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) technológiai és tartalmi fejlesztését a fejlesztési támogatás (azaz a gazdálkodó szervezetek által átadott, az SZH terhére elszámolható, a szakmai gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését szolgáló tárgyi eszköz vagy pénzösszeg), az MPA képzési alaprésze és az ESZA támogatja. Az MPA képzési alaprész feletti rendelkezési jog megosztott a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter és (az iskolarendszerű szakképzéshez kötődő feladataihoz kapcsolódóan) az oktatásért felelős miniszter között. Az alaprész forrásainak elosztása a decentralizált keretből a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) által koordinált pályázatokon, továbbá a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) által segített miniszteri döntéseken keresztül történik (lásd továbbá 4.3) szeptemberétől fejlesztési támogatást és az MPA képzési alaprészéből adható beruházási célú támogatást csak a legalább 1500 fő nappali tagozatos szakképző iskolai tanulóval bíró térségi integrált szakképző központok (TISZK) fenntartói és a speciális és készségfejlesztő szakiskolák kaphatnak, illetve a felsőoktatási intézmények csak a felsőfokú szakképzésre és az úgynevezett gyakorlatigényes alapképzésekre. A kedvezményezetti kör leszűkítésének célja a TISZK-ek létesítésének ösztönzése volt, melyek elfogadják az RFKB-knak a szakképzés irányaira és a beiskolázási arányokra vonatkozó döntéseit (lásd 4.3) folyamán a szakképző iskolák túlnyomó többsége csatlakozott valamely TISZK-hez, így most kevés kivételtől eltekintve valamennyien jogosultak fejlesztési pénzek fogadására. Az elmúlt években különféle pénzügyi ösztönzőket vezettek be a hiányszakmákban folytatott képzés elősegítése érdekében, ezek a hiányszakmákban tanulószerződéssel tanulók és ilyen képzést folytató gazdálkodók számára biztosítottak kiegészítő juttatásokat. Ez volt továbbá a 2010 februárjában elindított szakiskolai (ISCED 2C vagy 3C) ösztöndíjprogram célja is A FELSŐOKTATÁSBAN FOLYÓ SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felsőoktatásban a hallgatók tizenkét féléven át vehetnek részt úgynevezett államilag támogatott képzésben, beleértve a felsőfokú szakképzést. A kormányzat évente határozza meg a felsőfokú szakképzésben, alapképzésben és az úgynevezett osztatlan képzésben államilag támogatott képzésre felvehető hallgatók maximális létszámát az egyes képzési területek és a képzés munkarendje szerint, figyelembe véve a munkaerő-piaci igényeket (2010-ben az új belépők létszámkerete ben volt maximálva, ebből jutott a felsőfokú szakképzésre). A felsőoktatást az alábbi források finanszírozzák: a) központi állami költségvetési támogatás: 15 Az ösztöndíjra jogosult tanulók azok, akik az RFKB-k által meghatározott hiányszakmákban tanulnak, tanulmányi átlaguk legalább 2,5-ös (5-ös a legjobb érdemjegy) és kevesebb, mint 10 óra az igazolatlan hiányzásuk az első félévben egységesen Ft (36 EUR) összeget, az ezt követő félévekben pedig Ft ( EUR) közötti összeget kapnak a szakképző évfolyamokon tanulmányi eredményük függvényében. Az intézkedést, melynek célja a kérdéses szakmák, valamint a szakmunkás életpálya vonzóbbá tétele, az MPA képzési alaprésze finanszírozza. A 2010/2011-es tanévben körülbelül tanuló kapott ösztöndíjat, melynek teljes, 2011 júliusáig kifizetett összege (11,2 millió EUR) volt. Az első jelzések szerint az ösztöndíj a hiányszakmákra való jelentkezési kedvet növelte, de az eredményektől függő jutalmazás a tanulási teljesítményekre való hatását a pedagógusok még nem érzik. 95

96 normatív támogatás (hallgatói juttatásokra, képzésre, állami intézmények esetében a működtetés költségeire, az államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgatók száma alapján; kutatásra; valamint egyes feladatokhoz); pályázatok (pl. oktatói ösztöndíjak finanszírozására, infrastrukturális fejlesztésre, kis létszámú szakok indításához stb.); és az oktatási minisztériummal kötött megállapodás (pl. doktori képzésre, fejlesztésre, stb.) b) intézményi bevételek (tandíjak, szolgáltatások díja, vállalkozási tevékenység bevétele stb.) és fejlesztési támogatások, adományok, ingatlanvagyon stb. A költségvetési támogatás teljes összege 2008-ban millió forint (795 millió EUR) volt az állami, millió forint (129 millió EUR) a nem állami intézmények esetében. Az állami támogatás relatív aránya 74% volt az előző esetben (a nem állami intézmények bevételéről nem állnak rendelkezésre adatok). A felsőoktatás finanszírozását érintő közelmúltbeli változások célja az volt, hogy kiszámíthatóbbá tegyék azt, illetve, hogy elősegítsék a minőség javítását. Az állami hozzájárulás teljes összege a évi 214 milliárd Ft-ról (852 millió EUR) 2010-re 241 milliárd Ft-ra (959 EUR) emelkedett. Az állami fenntartású felsőoktatási intézmények e hozzájárulást egy hároméves fenntartói megállapodás alapján kapják meg, mely tartalmazza az intézmény által meghatározott teljesítménykövetelményeket, továbbá az állami támogatás állandó és változó elemeit. A szakközépiskolában folytatott felsőfokú szakképzés finanszírozása ugyanazon elveken alapul, mint a posztszekunder szintű szakképzésé (lásd fent) A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS -KÉPZÉS (CVET) ÉS A FELNŐTTKORI TANULÁS FINANSZÍROZÁSA ÁLLAMI TÁMOGATÁSI RENDSZEREK ÉS MECHANIZMUSOK A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS KÉPZÉS FINANSZÍROZÁSÁBAN (A KIFEJEZETTEN A MUNKANÉLKÜLIEKET CÉLZÓ TÁMOGATÁSOK KIVÉTELÉVEL) A közszférában kötelező szakmai továbbképzés állami támogatása (egyenruhás foglalkozások, köztisztviselők, közalkalmazottak: tanárok/oktatók, kulturális és szociális szakemberek, egészségügyi szakdolgozók) A közszférában kötelező továbbképzések a központi állami költségvetésből kapnak támogatást. Emellett a Munkaerőpiaci Alap (MPA) képzési alaprésze (lásd 10.1) és az EU Strukturális Alapok támogatása is egyre nagyobb szerepet játszik a tanárok (lásd 7.2.2), a kulturális és szociális szakemberek vagy a köztisztviselők továbbképzésében. A finanszírozási rendszerek és mechanizmusok esetről esetre változnak. A rendvédelmi dolgozók képzésében külön intézmények nyújtják a szakmai továbbképzési programokat, az utazási és szállásköltségeket a résztvevők munkáltatója állja. Az egészségügyben az egészségügyi szakdolgozók (kivéve az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai pszichológusok) továbbképzési programjainak akkreditálását külön szervezet végzi, a képzéseket pedig részben pályázati úton állami forrásokból, részben a munkáltatók finanszírozzák. A köztisztviselők képzési és vizsgarendszerét megyei (fővárosi) kormányhivatalok mellett szintén egy speciális intézmény koordinálja (mely a vizsgakövetelmények és a felkészítő programok tantervét is fejleszti, illetve koordinálja a képzési programok akkreditációját). A kulturális szakemberek munkáltatói a központi állami költségvetésből kapnak támogatást a munkavállalók éves továbbképzési tervei 96

97 alapján, akkreditált képzési programokon történő részvételhez. A költségvetési szervek által saját dolgozók képzésének támogatására fordított teljes összeg 1,24 milliárd Ft (4,95 millió EUR) volt 2009-ben (Állami Számvevőszék, 2010, 3. melléklet). Egyéneknek nyújtott támogatások Egyének számára továbbképző programokon történő részvételhez nyújthatnak támogatást: a) az álláskeresőkön kívül egyes veszélyeztetett csoportok számára (lásd 6.5) a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálaton (NFSZ) keresztül, az MPA foglalkoztatási alaprészéből (lásd ); b) veszélyeztetett csoportok (pl. fogyatékkal élők, romák) számára a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) által koordinált, az MPA képzési alaprészéből finanszírozott pályázatokon keresztül; c) bármely célcsoport és képzési program számára az MPA képzési alaprészéből a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter egyéni döntése alapján, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT, lásd 4.3) közreműködésével; d) hátrányos helyzetűek (pl. fogyatékkal élők, romák) számára az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) által koordinált, az MPA foglalkoztatási, rehabilitációs vagy képzési alaprészéből (lásd 10.1 és 10.4) finanszírozott pályázatokon keresztül (lásd 6.5); e) különféle hátrányos helyzetű csoportok számára az MPA képzési alaprésze és az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) számos intézkedésén keresztül. Vállalatoknak nyújtott támogatások Munkáltatói társfinanszírozást nem igénylő, vállalatoknak munkavállalóik képzéséhez támogatások nyújthatók: a) olyan, 45 éven felüli felnőttek munkáltatóinak, akiknek foglalkoztatása nem tartható fenn képzés nélkül (lásd ), az NFSZ-en keresztül, az MPA foglalkoztatási alaprészének finanszírozásával; b) bármely célcsoport (pl. mikro-, kis és középvállalkozások, MKKV-k) és képzési program számára az MPA képzési alaprészéből a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter NSZFT által javasolt egyéni döntésével ÁLLAMI-MAGÁN KÖLTSÉGMEGOSZTÁS A formális iskolarendszeren belül folytatott felnőttoktatás állami támogatása és a felsőoktatásban tanulók számára elérhető diákhitel A közoktatásban (lásd Glosszárium) a felnőttoktatás keretében folytatott képzés normatív támogatásának összege nappali munkarend szerinti képzés esetén megegyezik a nappali rendszerű oktatás normatív támogatásával (lásd 10.2), az esti oktatás esetében a támogatás ennek 50, levelező oktatás esetében pedig 20%-a. Ezt egészíti ki a résztvevők által fizetett térítési díj/tandíj (a nappali munkarend szerinti, illetve a évfolyamon történő képzés kivételével), valamint a fenntartói hozzájárulás (ezek aránya nem ismert). A felsőoktatási intézmények által kínált programok minden (nappali, részidős és távoktatási) képzési forma esetében elvileg - lehetnek államilag támogatottak és költségtérítésesek is. Részidős képzésben és távoktatásban azonban az államilag 97

98 támogatott hallgatói férőhelyek száma a nappali képzésre megállapított létszámkeret (lásd 10.2) csupán legfeljebb 10%-a lehet. A hallgatói diákhitel rendszerét az állami tulajdonú Diákhitel Központ irányítja, és a pénz- és tőkepiacokról finanszírozzák, állami garancia biztosításával. Egyéneknek nyújtott támogatások Elfogadott munkaerőpiaci képzések Ha a támogatható veszélyeztetett célcsoportok egyikébe tartozó egyén olyan képzési programban akar részt venni, ami nincs a támogatható képzési területek munkaügyi központ által évente meghatározott listáján (lásd 6.5), kaphat részleges képzési támogatást a Nemzeti Foglalkozatási Szolgálaton (NFSZ) keresztül, a Munkaerőpiaci Alap (MPA foglalkoztatási alaprészéből (lásd 10.4). Ebben az esetben a jelentkezők válogatásának további kritériuma a képzési program munkaerő-piaci relevanciája. Az állami támogatás aránya nincs meghatározva, de átlagosan 60-70% körüli ben 7,4 millió eurót fordítottak ilyen elfogadott munkaerőpiaci képzések finanszírozására, melyeken felnőtt vett részt. Adókedvezmény vállalatok számára a saját munkavállalók képzési költségének elszámolhatósága a szakképzési hozzájárulás terhére A szakképzési hozzájárulás (SZH, egyfajta szakképzési adó, lásd 10.1) fizetésére kötelezett vállalatok munkavállalóik (külső vagy belső) szakmai és idegen nyelvi képzésének költségét 1997 óta elszámolhatják az SZH terhére óta a mikro és kisvállalkozások az SZH 60, a többiek 33%-át fordíthatják e célra, de 2009 óta, a 800/2008/EK bizottsági rendelettel összhangban, a vállalatok költségek megosztására kötelezettek: általános képzés esetén a költségek legalább 40, speciális (munkakör-specifikus) képzés esetén 75%-t ők fizetik. Ezek az arányok csökkenthetők a hátrányos helyzetű munkavállalóknak nyújtott képzés (10%), továbbá középvállalkozás (10%), illetve mikro- vagy kisvállalkozás (MKV, 20%) esetén, de a képzési költségek legalább 20%-át mindenképp a vállalkozásnak kell állnia ben 6,6 milliárd forintot (23,96 millió eurót) költöttek munkavállaló képzésére a forrásból. Vállalatoknak nyújtott támogatások A vállalatoknak munkavállalóik továbbképzéséhez nyújtott támogatások jellemzően társfinanszírozást kívánnak meg a munkáltatótól. Ilyen támogatások adhatók: a) munkáltatóinak olyan munkavállalók képzéséhez, akiknek foglalkoztatása nem tartható fenn továbbképzés nélkül (pl. a képesítési követelmények megváltozása vagy a vállalat profilváltása miatt), az NFSZ-en keresztül, az MPA foglalkoztatási alaprészéből (lásd 6.5 és 10.4); a munkaügyi központok a rendelkezésre álló keret összegéig kötelesek támogatást nyújtani; a társfinanszírozás mértéke nincs szabályozva és esetről esetre változik; b) bármely vállalat számára az MPA képzési alaprészéből és az ESZA által finanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében szervezett különféle pályázati programokon; a Regionális és a Gazdaságfejlesztési Operatív Programok szintén tartalmaznak képzési elemeket magukba foglaló intézkedéseket, jellemzően beruházásokhoz, illetve új eszközbeszerzésekhez és informatikai fejlesztésekhez; az MKKV-k és a hátrányos helyzetű munkavállalók kiemelt célcsoportok ezekben a programokban, melyek magasabb arányú támogatásra jogosultak; a támogatás adható mind belső, mind külső, általános és speciális (munkakör-specifikus) képzéshez, a 800/2008/EK bizottsági rendeletnek megfelelően; c) legalább 50 új munkahelyet létrehozó befektetők számára a befektető által alkalmazandó emberek képzéséhez, kormányhatározat alapján a szakképzésért és 98

99 felnőttképzésért felelős miniszterrel kötött keret-megállapodáson keresztül, az MPA képzési alaprésze finanszírozásával; a támogatás adható mind belső, mind külső, általános és speciális (munkakör-specifikus) képzéshez, a 800/2008/EK bizottsági rendeletnek megfelelően; 2008 óta tíz ilyen megállapodást kötöttek, amik összességében körülbelül 4 millió euró támogatást nyújtottak (beleértve a bérkiegészítést, utazási és szállásköltségeket); a magán finanszírozás aránya 40-75%; d) mikro, kis és középvállalkozások számára pályázati programokon keresztül: i. a gazdasági minisztérium szervezésében, egy KKV költségvetési előirányzat forrásaiból; ii. az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) szervezésében, a Munkaerőpiaci Alapból (MPA, lásd 10.1) KOLLEKTÍV (MUNKÁLTATÓI, MUNKAVÁLLALÓI) BEFEKTETÉS A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS KÉPZÉS (CVET) FINANSZÍROZÁSÁBA Tanulmányi szabadság A Munka Törvénykönyve garantál bizonyos tanulmányi szabadságot (lásd 6.1), azonban csak abban az esetben, ha az alkalmazott iskolarendszerű formális oktatásban vesz részt, vagy ha a továbbképzés kötelező az adott munkakörben, illetve a munkáltató előírja azt. Az első esetben a munkavállalók vizsgánként 4 munkanap, szakdolgozatíráshoz 10 munkanap szabadidőre jogosultak, a további szabadság időtartamát a munkáltatónak kell meghatároznia az oktatási intézmény által kibocsátott, a képzés időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően. A tanulmányi szabadság fizetés nélküli ebben az esetben kivéve az általános iskolai (ISCED 1A-2A) tanulmányokat -, azonban fizetett akkor, ha a képzésben való részvételt a munkáltató írja elő. Egyéb esetekben is kaphatnak tanulmányi szabadságot a munkavállalók a munkáltatójukkal kötött tanulmányi szerződésben foglaltak szerint (lásd lent). Visszafizetésre vonatkozó rendelkezések (payback clauses) A Munka Törvénykönyve határozza meg a tanulmányi szerződés ismérveit is, melynek alapján a munkáltató támogathatja alkalmazottja tanulmányait. A munkáltatók jellemzően fizetett tanulmányi szabadságot engedélyeznek (vagy a munkától távol töltött idő későbbi időpontban történő ledolgozását) és fizetik a tandíjat, a tankönyveket és a vizsgadíjat, esetleg az utazási és szállásköltségeket is stb. Ennek fejében az alkalmazott kötelezi magát, hogy meghatározott időn keresztül munkaviszonyát fenntartja, általában a képzés hosszának megfelelő időtartamig, de maximum öt évig A VESZÉLYEZTETETT CSOPORTOK ELÉRÉSE A TÁMOGATÁSI RENDSZEREKEN ÉS MECHANIZMUSOKON KERESZTÜL Az Állami Számvevőszék es időszakra vonatkozó, a felnőttképzés rendszerének hatékonyságát vizsgáló évi jelentése szerint, bár a hátrányos helyzetű embereket célzó képzési programok száma csökkent, a leghátrányosabb helyzetűek az alacsonyan képzettek és az 50 éven felüliek államilag támogatott programokban való részvételi aránya enyhén emelkedett. A felnőttképzés forrásai azonban elsősorban a fejlettebb régiókban növekedtek, ezért ez nem segítette az elmaradott térségek és az ott élő hátrányos helyzetű emberek felzárkózását. 99

100 Számos központi és regionális munkaerő-piaci program (lásd 10.4), illetve pályázati program (lásd ) indult az elmúlt években, melyek célja komplex segítség nyújtása volt a hátrányos helyzetűek számára (lásd 6.5). Ezek a képzést egyénre szabott mentálisszociális támogatással, megélhetési támogatás vagy egyéb pénzügyi ösztönző nyújtásával, mentorok alkalmazásával, vagy éppen foglalkoztatási lehetőség biztosításával ötvözik. Mivel azonban a képzőknek az elvárt kimeneti indikátorokat produkálniuk kell, gyakran mintegy lefölözik a potenciális résztvevőket és csak az amúgy is motiváltakat vonják be programjaikba, így a legrászorultabbak kívül rekednek a kedvezményezetti körön A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS EGYÉB, A MUNKAERŐPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SZÁMÁRA KÍNÁLT KÉPZÉSEK FINANSZÍROZÁSA A munkanélküliek képzését finanszírozó fő források: a) a központi költségvetés, mely a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) működését biztosítja; b) a Munkaerőpiaci Alap (MPA, lásd 10.1) foglalkoztatási, rehabilitációs és képzési alaprészei, melyek az NFSZ által támogatott képzéseket és a különféle központi és regionális munkaerő-piaci és pályázati programokat finanszírozzák; valamint c) az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatása. Az MPA felett a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter rendelkezik, de rendelkezési jogát a tripartit Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülettel (MAT) megosztva gyakorolja a foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészek vonatkozásában. Ezek finanszírozzák az NFSZ által támogatott képzéseket, illetve az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) pályázati programját (lásd 6.5, és ). A képzési alaprész biztosítja az EU Strukturális Alapok által támogatott fejlesztési programok hazai társfinanszírozását. Az NFSZ munkaügyi központjai az MPA foglalkoztatási alaprészének decentralizált keretéből nyújtanak anyagi támogatást a munkanélküliek (és az egyéb célcsoportok, lásd és ) számára a regionális képző központjai és egyéb akkreditált felnőttképzési intézmények által szervezett képzéseken való részvételhez (lásd 6.5). Minden év elején a munkaügyi tanács (lásd 4.4) véleményének kikérésével a munkaügyi központok döntenek arról, hogy a számukra rendelkezésre álló keretösszegből mennyit fognak képzési támogatásra fordítani, illetve, hogy ebből mennyit költenek majd a munkanélküliek, illetve a munkaviszonyban állók képzésére. A munkaügyi központok a támogatott képzések, illetve a központi/regionális munkaerőpiaci programok résztvevőit a jelentkezők szociális helyzetét, életkorát és iskolai végzettségét figyelembe véve választják ki. A munkaügyi központok kötelesek együttműködni azon munkáltatókkal, melyek bejelentett munkaerőigénnyel rendelkeznek és hajlandók az üres álláshelyre álláskeresőt felvenni, amennyiben az részt vesz képzésben (ebben az esetben a munkáltatótól kérhető anyagi hozzájárulás, azonban ez nem jellemző, kivéve a törvény által meghatározott esetet, amikor a képzés hivatásos vezetői engedélyt ad). A képzési támogatás magába foglalja a képzési költségek közvetlenül a képzőnek történő megtérítését, továbbá fedezheti az utazás, étkezés és szállás költségeit, illetve keresetkiegészítést/keresetpótló juttatást biztosíthat. Az elérhető statisztikai adatokat a 21. táblázat mutatja az 1. mellékletben. Az ESZA képzésekhez nyújtott támogatása jelenleg a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) különféle intézkedésein keresztül hasznosul. A TÁMOP különféle szervezetek (pl. munkaügyi központok, OFA stb.) által koordinált központi programokat és pályázati programokat egyaránt magába foglal. 100

101 1. MELLÉKLET: TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK 1. TÁBLÁZAT: KKV-K MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-BAN ALAPVETŐ ADATOK (%) 2009-BEN VÁLLALATMÉRET A VÁLLALATOK SZÁMA A FOGLALKOZTATOTTAK HOZZÁADOTT ÉRTÉK SZÁMA Magyarors EU-átlag Magyarors EU-átlag Magyarország EU-átlag zág zág Mikrovállalat 94,7 91,8 35,8 29,6 15,8 21,1 Kisvállalat 4,4 6,9 18,9 20,6 16,3 19,9 Középvállalat 0,7 1,1 16,2 16,2 18,1 17,8 KKV-k 99,8 99,8 71,0 67,1 50,2 57,9 Nagyvállalat 0,2 0,2 29,0 32,9 49,7 42,1 Forrás: Statisztikai Tükör/Központi Statisztikai Hivatal III. évf sz. ( 2. TÁBLÁZAT: A ÉVES KOROSZTÁLY FOGLALKOZTATÁSI RÁTÁJA NEMEK SZERINT MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-BAN(%) ORSZÁG/ÉV EU-27 62,7 64,5 64,2 FÉRFI 70,3 71,6 70,1 NŐ 54,9 57,3 58,2 MAGYARORSZÁG 57,0 57,3 55,4 FÉRFI 63,5 63,8 60,4 NŐ 50,9 51,1 50,6 Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ;, utolsó frissítés: ÁBRA: A ÉVESEK INAKTIVITÁSI ARÁNYSZÁMAI NEMEK SZERINT, IV. NEGYEDÉV Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

102 3. TÁBLÁZAT: A ÉVESEK MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTÁJA, NEMEK SZERINT MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-BAN (%) ORSZÁG/ÉV EU-27 9,1 8,3 9,7 FÉRFI 8,5 7,6 9,7 NŐ 9,9 9,0 9,7 MAGYARORSZÁG 5,8 7,5 11,2 FÉRFI 6,2 7,2 11,6 NŐ 5,4 7,9 10,8 Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: ÁBRA: A NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGA, 1930, 1960, 1970, 1980, 1990, 2001 ÉS 2005 (%) Forrás: Halász Gábor, Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet, p

103 4. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZŐ ÉVFOLYAMOKON, NAPPALI TAGOZATON TANULÓK LÉTSZÁMA ÉS ARÁNYA KÉPZÉSI PROGRAMTÍPUS ÉS A GYAKORLATI KÉPZÉS HELYSZÍNE ÉS FORMÁJA SZERINT, 2010/2011 szakiskola speciális szakiskola szakközépiskola A gyakorlati képzés helyszíne, formája fő % fő % fő % Iskolai tanműhelyben, csoportos formában , , Iskolai képzési TISZK keretén belül működő központi helyszín képzőhelyen, csoportos formában ,31 5 0, Iskolán kívüli képzési helyszínen együttműkö-dési megállapodás alapján tanulószerződéssel csoportos formában , , egyéni formában , , csoportos formában , , egyéni formában , , Összesen , , ,00 5. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZŐ ISKOLÁK SZAKKÉPZŐ ÉVFOLYAMAIN, NAPPALI TAGOZATON TANULÓK LÉTSZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA KÉPZÉSI PROGRAMTÍPUS ÉS AZ ISKOLÁN KÍVÜL SZERVEZETT GYAKORLATI KÉPZÉS JOGI FORMÁJA SZERINT A 2001/2002 ÉS A 2010 /2011 TANÉVEKBEN 2001/ /2010 ISKOLATÍPUS EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS TANULÓSZERZŐDÉS ÖSSZESEN EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS TANULÓSZERZŐDÉS ÖSSZESEN SZAKISKOLA FŐ % FŐ % FŐ % FŐ % FŐ % FŐ % , , , SPECIÁLIS SZAKISKOLA , , , SZAKKÖZÉPISKOLA , , , Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium 103

104 6. TÁBLÁZAT: TANULÓSZERZŐDÉSEN ALAPULÓ GYAKORLATI KÉPZÉSBEN RÉSZTVEVŐ TANULÓK SZÁMA Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 7. TÁBLÁZAT: TANULÓSZERZŐDÉSEN ALAPULÓ GYAKORLATI KÉPZÉST BIZTOSÍTÓ VÁLLALKOZÁSOK SZÁMA, Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 104

105 8. TÁBLÁZAT: AZ ISKOLARENDSZERŰ FELNŐTTOKTATÁS (ESTI, LEVELEZŐ ÉS TÁVOKTATÁS) RÉSZVÉTELI ARÁNYAI KORCSOPORTOK SZERINT A 2010/2011 TANÉVBEN 2010/ A TELJES ÉLETKORI CSOPORT LÉTSZÁMA létszám népességhez viszonyított arány (%) létszám népességhez viszonyított arány (%) létszám népességhez viszonyított arány (%) létszám népességhez viszonyított arány (%) létszám népességhez viszonyított arány (%) 1. ÁLTALÁNOS ISKOLA 987 0, , , , ,01 2. GIMNÁZIUM , , , , ,27 3. SZAKKÖZÉPISKOLA , , , , ,19 4. SZAKISKOLA , , , , ,08 5. FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS 6. FELSŐFOKÚ ALAPKÉPZÉS (FŐISKOLAI SZINTŰ KÉPZÉS) 7. MESTERKÉPZÉS (EGYETEMI SZINTŰ KÉPZÉS) , , , , , , , , , , , , , , ,15 8. OSZTATLAN KÉPZÉS , , , , ,04 9. SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS 701 0, , , , , PHD/DLA KÉPZÉS 98 0, , , , ,02 TELJES FELNŐTTOKTATÁS (1-10) TELJES SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS (3-10) , , , , , , , , , ,19 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 105

106 9. TÁBLÁZAT: AZ ÁLLAMILAG FINANSZÍROZOTT SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN (ESTI, LEVELEZŐ ÉS TÁVOKTATÁSBAN) RÉSZT VEVŐ FELNŐTTEK SZÁMA ÉS A FELNŐTT NÉPESSÉGHEZ VISZONYÍTOTT ARÁNYA A 2010/2011-ES TANÉVBEN 2010/2011 ÖSSZESEN ÁLLAMILAG FINANSZÍROZOTT ÖSSZESEN % ÁLLAMILAG FINANSZÍROZOTT % szakközépiskola szakiskola felsőfokú szakképzés felsőfokú alapképzés (főiskolai szintű képzés) Forrás: KSH 10. TÁBLÁZAT: FELNŐTTOKTATÁSBAN RÉSZTVEVŐ SZAKKÉPZŐ ISKOLAI TANULÓK LÉTSZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÉPZÉS MUNKARENDJE SZERINT A 2010/2011-ES TANÉVBEN 2010/2011 SZAKISKOLA SZAKKÖZÉPISKOLA ÖSSZESEN mesterképzés (egyetemi szintű képzés) osztatlan képzés szakirányú továbbképzés PhD/DLA képzés MUNKAREND NAPPALI ESTI LEVELEZŐ EGYÉB ÖSSZESEN fő % fő % fő % fő % fő % összes évfolyam , , ,6 0 0, ,0 szakképző évf , , ,2 0 0, ,0 összes évfolyam , , , , ,0 szakképző évf , , , , ,0 összes évfolyam , , , , ,0 szakképző évf , , ,6 2,3 4, ,0 Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium Összesen

107 11. TÁBLÁZAT: A FELNŐTTKÉPZÉS RÉSZTVEVŐI A TELJES FELNŐTT NÉPESSÉG ARÁNYÁBAN KORCSOPORT SZERINT, 2010* KORCSOPORT** AZ ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI FELNŐTTKÉPZÉS RÉSZTVEVŐI NÉPESSÉG ReferNet országjelentés 2011 FŐ NÉPESSÉGHEZ VISZONYÍTOTT ARÁNY (%) FŐ , , , , , , * A tényleges részvételi arányok a táblázatban szereplő adatoknál kissé alacsonyabbak lehetnek, mivel a statisztikákban ugyanaz az egyén többször is szerepel, ha az adott évben több mint egy képzési programban is részt vett. ** A nemzeti statisztikai adatgyűjtésben szereplő kategóriák: 18 éves kor alatt i és 55 éves kor felett Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT: A FELNŐTTKÉPZÉSBEN BEIRATKOZOTTAK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A LEGMAGASABB BEFEJEZETT ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT, 2010 A BEIRATKOZOTTAK LEGMAGASABB BEFEJEZETT ISKOLAI VÉGZETTSÉGE FŐ % általános iskola 8 osztályánál kevesebb ,1 8 évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettség ,4 felzárkóztató program 174 0,0 befejezett 10 évfolyam ,1 szakiskola ,9 speciális szakiskola 617 0,1 szakmunkásképző iskola (szakiskola elődje) ,6 befejezett szakközépiskolai 12 évfolyam ,5 befejezett gimnáziumi 12 évfolyam ,3 szakközépiskolai érettségi ,7 gimnáziumi érettségi ,9 technikumi végzettség ,8 felsőoktatási intézményben megszerzett oklevél, diploma ,6 ÖSSZESEN ,0 107

108 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT: A FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÉPZÉS JELLEGE SZERINT, 2009 KÉPZÉS JELLEGE A KÉPZÉSEK (TANFOLYAMOK) KÉPZÉST BEFEJEZŐK száma % száma % szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés 346 0, ,6 állam által elismert OKJ szakképesítést adó , ,3 munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ szakképesítést adó , ,2 szakmai továbbképző , ,9 hátrányos helyzetűek felzárkóztató képzése 182 0, ,5 elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés 354 0, ,8 hatósági jellegű (közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat) képesítésre , ,5 felkészítő képzés nyelvi képzés , ,3 általános felnőttképzés , ,8 megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése 77 0, ,1 informatikai képzések , ,0 Összesen , ,0 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT: AZ OKJ-S KÉPZÉSEK ÉS A SIKERESEN VIZSGÁT TETT FELNŐTTKÉPZÉSI RÉSZTVEVŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA ISCED SZINT* SZERINT, 2010 ISCED SZINT OKJ-S KÉPZÉSEK A SIKERESEN VIZSGÁT TETTEK száma % száma % 2C 7 0,1 74 0,1 3C , ,9 4C , ,0 5A 108 1, ,0 Összesen , ,0 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember

109 15. TÁBLÁZAT: A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A FELNŐTTKÉPZÉSBEN A BELÉPÉSHEZ SZÜKSÉGES ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT, 2009 BELÉPÉSHEZ SZÜKSÉGES MINIMUM ISKOLAI VÉGZETTSÉG KÉPZÉST BEFEJEZŐK száma % az általános iskola 8. osztályánál kevesebb ,5 8. évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettség ,8 szakiskola ,8 speciális szakiskola 322 0,1 felzárkóztató képzés ,2 szakmunkásképző iskola ,2 szakközépiskola ,6 gimnázium ,5 technikum ,9 főiskola ,0 egyetem ,2 10 befejezett évfolyam ,9 befejezett szakközépiskolai 12 évfolyam ,0 befejezett gimnáziumi 12 évfolyam ,4 bemeneti kompetencia mérés (OKJ 3-as szintjén) ,7 bármilyen szakképesítés ,4 Összesen ,0 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT: A FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÉPZÉSI IDŐ KÉPZÉS IDŐTARTAMA SZERINT, 2010 A KÉPZÉSEK (TANFOLYAMOK)* KÉPZÉST BEFEJEZŐK száma % száma % 1 évnél rövidebb , ,7 1 és 1,5 év között , ,6 1,5 és 2 év között 409 0, ,5 2 év felett 194 0, ,3 nem meghatározható 1 0,0 2 0,0 Összesen , ,0 * A hatósági jellegű és a 25 óránál kevesebb időtartamú képzések kivételével. 109

110 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT : A FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA KÉPZÉSI ÓRASZÁM SZERINT, 2010 A KÉPZÉSEK KÉPZÉSI ÓRASZÁM (TANFOLYAMOK)* KÉPZÉST BEFEJEZŐK száma % száma % 200 óra vagy kevesebb , ,0 201 és 400 óra között , ,7 401 és 600 óra között 988 1, ,2 601 és 800 óra között 476 0, ,2 801 és 1000 óra között 284 0, , és 2000 óra között 439 0, , óránál több 16 0, ,1 Összesen , ,0 * A távoktatásos képzések kivételével. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember TÁBLÁZAT : A FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÉPZÉS A KÉPZÉS FORMÁJA FORMÁJA SZERINT, 2010 A KÉPZÉSEK (TANFOLYAMOK) A KÉPZÉST BEFEJEZŐK SZÁMA % SZÁMA % csoportos képzés , ,8 távoktatás/levelező képzés/egyéni képzés , ,1 informális/non formális felkészülés 68 0, ,1 Összesen , ,0 Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember

111 19. TÁBLÁZAT: A KÉPZÉSBE BEIRATKOZOTTAK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A RÉSZVÉTELI DÍJ KÖLTSÉGVISELŐJE SZERINT, 2010 A KÉPZÉSBE KÖLTSÉGVISELŐ BEIRATKOZOTTAK SZÁMA % A képzésbe beiratkozott (természetes) személy ,3 állami források ,1 egyéb ,2 EU-s források, EU-s és hazai társfinanszírozás vagy nemzetközi és EU-s források ,0 Munkaerőpiaci Alap ,0 Vállalkozások és költségvetési szervek nem a szakképzési hozzájárulás terhére, valamint non-profit szervezetek ,2 Vállalkozások (munkáltatóként) a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére ,2 Összesen* ,0 * A résztvevők összlétszáma e táblázatban azért tér el más táblázatok összesen sorában szereplő létszámtól, mert a többféle forrásból finanszírozott képzések esetében ugyanazon résztvevő több sorban is megjelenik. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis ( Lekérdezés ideje: szeptember

112 Munkanél küliek Munkavisz onyban állók 20. TÁBLÁZAT: A NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT (NFSZ) ÁLTAL TÁMOGATOTT/KOORDINÁLT KÉPZÉSEKEN RÉSZTVEVŐK ÉVES ÉRINTETT LÉTSZÁMA ReferNet országjelentés első tervezet Összesen * Érintett létszám: azoknak a száma, akik az adott évben legalább egy napig részt vettek a munkaerőpiaci képzésben. Forrás: Foglalkoztatási Hivatal (FH) 21. táblázat: Az NFSZ által támogatott/koordinált képzéseken résztvevők felnőtt népességhez viszonyított aránya korcsoportok szerint, 2010 ÉLETKOR* RÉSZTVEVŐK KORCSOPORT LÉTSZÁMA * Az NFSZ statisztikai rendszere a 18 éves és fiatalabb és a 60 évesnél idősebb kategóriákat alkalmazza. Forrás: FH ARÁNYA A KORCSOPORTHOZ (%) SZÁMA , , , , , , ,

113 22. TÁBLÁZAT: AZ NFSZ ÁLTAL TÁMOGATOTT/KOORDINÁLT KÉPZÉSEKEN RÉSZTVEVŐK CÉLCSOPORT SZERINTI MEGOSZLÁSA, 2010 CÉLCSOPORT LÉTSZÁM % pályakezdő munkanélküliek ,6 tartós munkanélküliek ,7 csökkent munkaképességűek 252 0,4 GYES, GYED, GYET-en lévők 128 0,2 egyéb nem említett ,1 összesen ,0 Forrás: FH 23. TÁBLÁZAT: AZ NFSZ ÁLTAL TÁMOGATOTT/KOORDINÁLT KÉPZÉSEKEN RÉSZTVEVŐK LÉTSZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA A KÉPZÉS TÍPUSA KÉPZÉS TÍPUSA SZERINT, 2010 RÉSZTVEVŐK SZÁMA általános képzés ,8 nyelvi képzés ,5 OKJ szerinti ,3 nem OKJ szerinti ,7 hatósági ,8 szolgáltatás 9 0,0 egyéb 574 0,9 összesen ,0 Forrás: FH % 24. TÁBLÁZAT: AZ NFSZ ÁLTAL NYÚJTOTT KÉPZÉSI TÁMOGATÁS ÖSSZEGE 2010 (HUF) KÖLTSÉG TÍPUSA FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ KÉPZÉS MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓK KÉPZÉSE képzési díj és vizsgadíj keresetpótló juttatás szállásköltség utazási költség étkezési költség összesen Forrás: FH

114 25. TÁBLÁZAT: A ÉVES NÉPESSÉG RÉSZVÉTELE AZ ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI OKTATÁSBAN, KÉPZÉSBEN (%) Összese n Nem Korcsop ort Legmagasabb iskolai végzett ség Gazdas ági aktivitá s MEGNEVEZÉS ÖSSZES KÉPZÉSBEN OKJ-S SZAKMÁT BIZTOSÍTÓ KÉPZÉSBEN ÁLLAMI KÉPESÍTÉST NEM NYÚJTÓ SZAKKÉPZŐ TANFOLYAMON GAZDASÁGI EGYSÉGEN BELÜL ELISMERT KÉPESÍTÉST NYÚJTÓ KÉPZÉSBEN KÉPESÍTÉST NEM NYÚJTÓ SZAKMAI TANFOLYAMON résztvevők aránya KONFERENCIÁN, SZEMINÁRIU- MON, ELŐADÁSON CSAPATÉPÍTŐ TRÉNINGEN NYELVTANFOLYA 9,9 0,9 0,4 0,2 3,5 4,3 2,0 1,0 Férfi 9,5 0,7 0,3 0,3 3,5 3,9 2,2 1,1 Nő 10,3 1,0 0,4 0,2 3,5 4,6 1,8 0, ,1 1,8 0,6 0,3 3,5 3,9 3,0 2, ,9 1,2 0,5 0,2 4,9 5,2 3,5 1, ,8 1,0 0,3 0,3 4,5 5,0 2,3 1, ,7 0,8 0,5 0,2 3,7 5,0 1,4 0, ,5 0,2 0,1 0,1 1,4 2,4 0,7 0,2 Alapfokú vagy alacsonyabb 3,3 0,5 0,2 0,1 1,4 0,7 0,5 0,1 Szakmunkásképző, szakiskola 5,1 0,8 0,2 0,1 2,0 1,4 0,8 0,3 Középiskolai érettségi 11,1 1,2 0,5 0,3 4,4 4,0 1,9 1,1 Felsőfokú 21,9 0,9 0,7 0,3 6,6 12,7 5,2 2,9 Alkalmazott, vállalkozó, segítő 13,9 0,9 0,5 0,3 5,4 6,6 3,0 1,3 családtag Munkanélküli 5,7 2,3 0,4 0,0 0,7 0,3 0,3 1,1 Tanuló, fizetés nélküli gyakornok 14,4 1,0 0,3 0,0 0,3 1,9 3,5 5,7 Nyugdíjas 1,5 0,1 0,0 0,0 0,1 0,3 0,1 0,0 Munkaképtelen (rokkant) 0,7 0,2 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 Gyeden, gyesen, gyeten van 4,2 1,3 0,2 0,0 0,5 0,4 0,3 0,7 Háztartásbeli 1,6 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0 Egyéb inaktív 3,3 0,7 0,2 0,0 0,0 0,0 0,3 1,0 -MON Forrás: Részvétel a felnőttképzésben/ Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Tükör 2010/87. Interneten elérhető az alábbi címen:

115 25. TÁBLÁZAT (FOLYTATÁS): A ÉVES NÉPESSÉG RÉSZVÉTELE AZ ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI OKTATÁSBAN, KÉPZÉSBEN (%) MEGNEVEZÉS SZÁMÍTÓGÉPES FELHASZNÁLÓI TANFOLYAMON TANULÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TANFOLYAMON TANULMÁNYOK- HOZ, TOVÁBB- GÉPJÁRMŰ- VEZETŐI TANFOLYAMON KÉZMŰVES, ILL. HÁZTARTÁSI TANFOLYAMON MŰVÉSZETI IRÁNYÚ TANFOLYAMON ÖNISMERETI, KÉPESSÉGFEJ- LESZTŐ TANFOLYAMON ReferNet országjelentés első tervezet ÉLETMÓD, BIO- GAZDÁLKODÁS, ALTERNATÍV ENERGIAHASZNO SÍTÁS TÉMÁJÚ TANFOLYAMON résztvevők aránya Összesen 0,6 0,2 0,2 0,1 0,2 0,4 0,2 0,2 EGYÉB TANFOLYAMON Nem Férfi 0,5 0,2 0,3 0,0 0,1 0,3 0,2 0,2 Nő 0,8 0,2 0,1 0,1 0,2 0,5 0,2 0,2 Korcsopor t Legmagasabb iskolai végzettsé g Gazdasági aktivitás ,0 0,6 0,6 0,1 0,3 0,6 0,3 0, ,7 0,2 0,5 0,1 0,3 0,5 0,2 0, ,8 0,2 0,2 0,1 0,1 0,5 0,3 0, ,3 0,3 0,1 0,1 0,1 0,3 0,2 0, ,4 0,1 0,0 0,1 0,1 0,2 0,1 0,2 Alapfokú vagy 0,2 0,0 0,2 0,1 0,1 0,1 0,0 0,2 alacsonyabb Szakmunkásképző, 0,4 0,0 0,3 0,1 0,0 0,1 0,1 0,2 szakiskola Középiskolai érettségi 0,7 0,2 0,2 0,0 0,1 0,3 0,3 0,2 Felsőfokú 1,2 1,0 0,2 0,2 0,6 1,2 0,4 0,4 Alkalmazott, 0,7 0,3 0,3 0,1 0,2 0,5 0,2 0,2 vállalkozó, segítő családtag Munkanélküli 0,6 0,1 0,2 0,0 0,0 0,3 0,2 0,3 Tanuló, fizetés nélküli 1,3 1,5 0,0 0,0 0,3 0,4 0,0 1,3 gyakornok Nyugdíjas 0,4 0,0 0,0 0,1 0,2 0,2 0,2 0,1 Munkaképtelen 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,1 (rokkant) Gyeden, gyesen, 0,4 0,0 0,1 0,1 0,3 0,5 0,4 0,3 gyeten van Háztartásbeli 0,2 0,0 0,0 0,5 0,0 0,5 0,0 0,0 Egyéb inaktív 0,0 0,1 0,0 0,0 0,2 0,8 0,0 0,6 Forrás: Részvétel a felnőttképzésben/ Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Tükör 2010/87. Interneten elérhető az alábbi címen: 115

116 ISKOLARENDSZER EN KIVÜLI KÉPZÉS SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ISKOLARENDSZERŰ KÉPZÉS FELSŐFOKÚ OKTATÁS ReferNet országjelentés első tervezet 26. TÁBLÁZAT: A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉSBEN (IVET) DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTŐK TÍPUSAI KÉPZÉS TÍPUSA FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIA FOGLALKOZÁS MUNKAHELY FELSŐOKTATÁS FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGET ADÓ PROGRAMJAI (ISCED 5A) FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS (ISCED 5B) (ALSÓ-, FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPFOK UTÁNI SZINTŰ) SZAKKÉPZÉS (ISCED 2C, 3A, 3C, 4C) OKJ-S KÉPESÍTÉST ADÓ FELNŐTTKÉPZÉS (ISCED 2C, 3C, 4C) TANÁROK, OKTATÓK ÉS EGYÉB oktatói címmel járó főiskolai/egyetemi* tanár felsőoktatási intézmény TANULÁSSEGÍTŐK munkakörök főiskolai/egyetemi docens adjunktus tanársegéd (főiskola, egyetem) egyéb oktatói munkakörök nyelvtanár, testnevelő tanár, művésztanár, mérnöktanár, gyakorlatvezető, stb. TANÁROK Lásd Felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó programjai felsőoktatási intézmény (főiskola, egyetem) Lásd Felső középfokú és középfok-utáni szintű szakképzés szakközépiskola OKTATÓK ÉS NEVELŐ-OKTATÓ Lásd Felsőoktatás felsőfokú végzettséget adó programjai felsőoktatási intézmény MUNKÁT SEGÍTŐK (főiskola, egyetem) Lásd Felső középfokú és középfok-utáni szintű szakképzés szakközépiskola TANÁROK közismereti szakos tanár szakközépiskola, szakiskola szakmai tanár OKTATÓK szakoktató szakközépiskola, szakiskolai tanműhely gyakorlati oktató gazdálkodó szervezet NEVELŐ-OKTATÓ MUNKÁT SEGÍTŐK gyógypedagógus, nevelés-oktatást segítő, nem pedagógusi munkakörök (pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, pedagógiai felügyelő, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter) szabadidőszervező, szociális munkás, műszaki vezető stb.) szakközépiskola, szakiskola TANÁROK szakmai elméleti tárgyat oktató tanár felnőttképzést folytató OKTATÓK szakmai gyakorlati tárgyak oktatója intézmények (köz- és felsőoktatási intézmények, felnőttképzési szervező, tervező, irányító, értékelő, animátori és regionális képző központok, egyéb munkakörök oktatási vállalkozások, nonprofit szervezetek, munkahely, kamarák, stb.) EGYÉB TANULÁSSEGÍTŐK * A munkakörök egyetemi vagy főiskolai jellegének megkülönböztetését a felsőoktatás korábbi duális rendszerében az egyetem inkább elméletigényes, illetve a főiskola inkább gyakorlat-orientált képzési jellege indokolta. Szakmai elvárások tekintetében a főiskolai tanári munkakör követelménye az egyetemi docensi munkakör követelményével vethető össze. 116

117 SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS ISKOLARENDSZEREN KIVÜLI KÉPZÉS ISKOLARENDSZERŰ KÉPZÉS ReferNet országjelentés első tervezet 27. TÁBLÁZAT: A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN (CVET) DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTŐK TÍPUSAI KÉPZÉS TÍPUSA FELSŐFOKÚ OKTATÁS (NEM-NAPPALI ISCED 5B ÉS 5A SZINTŰ FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS ÉS ALAPKÉPZÉS; ISCED 5A ÉS 6 SZINTŰ POSZTGRADUÁLIS KÉPZÉSEK) KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPFOK UTÁNI SZINTŰ FELNŐTTOKTATÁS (ISCED 2C, 3A, 3C, 4C) FELNŐTTKÉPZÉS FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIA TANÁROK OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTŐK TANÁROK OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTŐK TANÁROK OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTŐK FOGLALKOZÁS Ugyanaz, mint az IVET esetében Ugyanaz, mint az IVET esetében Ugyanaz, mint az IVET esetében Ugyanaz, mint az IVET esetében szakmai elméleti tárgyat oktató tanárok általános képzés tanárai nyelvi képzés tanárai szakmai gyakorlatot oktató tanárok felnőttképzési szervező, tervező, irányító, értékelő, animátori és egyéb munkakörök EGYÉB SZEREPEK tantervfejlesztés, értékelés 117

118 ReferNet országjelentés első tervezet 2. MELLÉKLET: GLOSSZÁRIUM együttműködési megállapodás: egy szakképző iskola és egy gazdálkodó szervezet közötti megállapodás, aminek alapján a tanulók gyakorlati képzésben vesznek részt a vállalatnál (a szakképzési program teljes ideje vagy egy része alatt). A duális képzés (alternance training) e fajtájában a tanulók nem állnak szerződéses viszonyban a munkáltatóval, és nem is kapnak juttatást (csupán a nyári szünet alatti gyakorlat idejére). Ilyen együttműködési megállapodás csupán speciális feltételek esetén köthető. A vállalatoknál folytatott képzés alapformája a tanulószerződéses képzés. érettségi bizonyítvány: ISCED 3A szintű képesítés, ami az országos érettségi vizsgán szerezhető meg a 12. (kéttannyelvű és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődő programokban a 13.) évfolyam végén a gimnáziumokban és szakközépiskolákban. Jelenleg közép- és emelt szinten tehető le minimum öt tantárgyból, melyek közül négy kötelező (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv/kisebbségi anyanyelv), egy pedig szabadon választható (ami szakközépiskolában lehet szakmai alapozó tantárgy is). felnőttképzés: a felnőttképzési törvény értelmében iskolarendszeren kívül folytatott általános, nyelvi vagy szakmai képzés, mely képzési programon alapul, és egy képesítés megszerzését vagy bizonyos kompetenciák elsajátítását célozza. Számos különböző típusú és formájú tanulási lehetőséget foglal magába. felnőttoktatás: az iskolarendszeren belül a köz- vagy felsőoktatásban nappali vagy részidős, illetve távoktatás formájában folytatott általános vagy szakmai képzési programok; célcsoportját olyan felnőttek alkotják, akik tankötelezettségük ideje alatt nem szereztek meg egy bizonyos szintű iskolai végzettséget vagy egy OKJ-s képesítést, vagy akik új képesítést akarnak szerezni felsőfokú szakképzés: 1998-ban bevezetett ISCED 5B szintű kétéves programok, melyek egy OKJ-s felsőfokú szakképesítést nyújtanak. Jelenleg a képzést felsőoktatási intézmények szervezik, de az folyhat (és az esetek felében folyik is) szakközépiskolákban, a két intézmény közti megállapodás alapján. A megszerzett kreditek (minimum 30, maximum60) beszámítható az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe felsőoktatás: ISCED 5 és 6 szintű programokat nyújtó oktatási ágazat. A felsőoktatás biztosítása az állam felelőssége, de önkormányzatok, egyházak, gazdálkodó szervezetek, illetve alapítványok is alapíthatnak és fenntarthatnak saját főiskolát és egyetemet, és jogosultak állami támogatásra meghatározott szabályoknak való megfelelés esetén óta a felsőoktatás ISCED 5B szintű programokat is magába foglal (lásd a felsőfokú szakképzést). Máskülönben azonban a magyar jogszabályok az ISCED 5A és 6 szintű felsőoktatási programokat nem tekintik a szakképzés részének. hatósági jellegű képzés: olyan képzési programok, amelyek országosan vagy nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplő képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, elsősorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és - védelem vagy élelmiszerhigiénia területein. hiányszakma: olyan foglalkozások, amelyekre nagy a kereslet a munkaerőpiacon. A hiányszakmák regionális listáit a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k, lásd 3.2) állítják össze. 118

119 ReferNet országjelentés első tervezet iskolarendszeren kívüli szakképzés: olyan szakképző programok, melyek résztvevői nem rendelkeznek tanulói jogállással; a képzőhöz fűződő viszonyukat a felnőttképzési szerződés szabályozza. iskolarendszerű szakképzés: szakiskolákban és szakközépiskolákban (vagyis a közoktatásban) és felsőoktatási intézmények által nyújtott szakképző programok; résztvevői tanulói jogállással rendelkeznek. közoktatás: az oktatás azon ágazata, amely iskola előtti, alapfokú, alap- és felsőközépfokú, valamint posztszekunder nem felsőfokú képzési programokat nyújt (azaz magába foglalja a tankötelezettség idejét is, ami jelenleg 6 éves kortól 18 éves korig tart, de 5 éves kortól már kötelező az óvodába járás). A közoktatás működtetése az állam feladata, amely mindenki számára biztosítja az ingyenes részvétel jogát. Jelenleg a közoktatási szolgáltatások biztosítására a helyi (megyei és települési) önkormányzatok kötelezettek. Azonban a helyi önkormányzatokon és az államon kívül egyházak, gazdálkodó szervezetek, alapítványok, egyesületek stb. is alapíthatnak és fenntarthatnak közoktatási intézményeket (vagyis a köz kifejezés itt a mindenki számára elérhető oktatás fogalmára utal, nem a fenntartó típusára; magán fenntartók is nyújthatnak közoktatási szolgáltatásokat). Mindegyik esetben az intézmények állami támogatást kapnak a központi állami költségvetésből a tanulói létszám és az ellátott feladat típusa alapján). középiskola: de facto felső-középfokú iskola (ISCED 3A), amelyik érettségi bizonyítványt ad. Lehet gimnázium, ami csak általános képzést nyújt, vagy szakközépiskola. Országos Képzési Jegyzék (OKJ): az összes államilag elismert, iskolarendszeren belül vagy azon kívül megszerezhető szakképesítés (és azok alapadatainak) listája. Az OKJ meghatározza e képesítések ISCED szintjét is. nyelvi előkészítő évfolyam (NYEK): a 9. évfolyam bizonyos gimnáziumokban, illetve szakközépiskolákban, ahol a kötelező óraszám 40%-át intenzív nyelvi képzésre fordítják. Ezt a felső-középfokú általános oktatás négy évfolyama követi. posztszekunder, nem felsőfokú képzés (érettségi utáni szakképzés): szakközépiskolában az érettségivel rendelkező tanulók számára kínált szakképző programok (ISCED 3 szintről ISCED 4 szintre emelték az 1990-es években). speciális szakiskola: a szakiskola egy speciális fajtája, ami sajátos nevelési igényű tanulókat készít fel egy OKJ-s, esetleg rész-szakképesítés megszerzésére. A készségfejlesztő speciális szakiskolák súlyosabb fogyatékkal élő tanulókat készítenek fel az önálló életkezdéshez és a munkába álláshoz szükséges készségek megszerzésére. szakiskola (SZI): szakképző iskola, ami jelenleg tipikusan általános és szakmai alapozó képzést nyújt a évfolyamon, amit jellemzően két- vagy hároméves szakképzés követ; a program befejeztével a tanulók ISCED 2C, illetve többnyire ISCED 3C szintű OKJ-s képesítést szerezhetnek óta azonban hároméves előrehozott szakiskolai programokat is kínálnak, ahol a szakképzés már a 9. évfolyamon megkezdődik. Mivel a szakiskola nem ad érettségi bizonyítványt, a szakiskolát végzetteknek további három éves nappali vagy részidős általános képzést kell elvégezniük, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt, ha folytatni akarják tanulmányaikat posztszekunder nem felsőfokú szinten vagy a felsőoktatásban. szakközépiskola (SZKI): felső-középfokú szinten, a (vagy kéttannyelvű és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődő programokban a 9-13.) évfolyamokon jelenleg általános és szakmai alapozó képzést nyújt, ami a felsőoktatásba történő belépés előfeltételét jelentő érettségi vizsgához vezet (ISCED 3A). Ezt követően a tanulók szabadon eldönthetik, hogy 119

120 ReferNet országjelentés első tervezet folytatják-e tanulmányaikat a szakképzésben, ahol ISCED 4C OKJ-s szakképesítést szerezhetnek posztszekunder nem felsőfokú oktatásban. nappali iskolarendszerű szakképzés (initial vocational education and training): iskolarendszerű nappali formában folytatott szakképzés, amit: szakiskolákban (ISCED 2C illetve többnyire 3C) és szakközépiskolákban (ISCED 3A-4C); a felsőoktatásban: a felsőfokú szakképzésben (ISCED 5B) kínálnak. E szakképző programok gyakorlati képzési része folyhat az iskolában és egy gazdálkodó szervezetnél is (tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján). A szakmai alapképzésben nincsenek különálló, munkahelyi gyakorlaton alapuló képzési utak. szakmai alapozó képzés (pre-vocational education): pályaorientáció és szakmai alapozó oktatás és képzés a szakiskola és szakközépiskola első éveiben (a 9-10., illetve a évfolyamokon). Ide tartozik az úgynevezett felzárkóztató képzés, gyakran kompetencia alapú programok, melyek az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőket (vagy az azzal rendelkező, de kompetenciahiányos tanulókat) készítik fel a szakképzésbe történő belépésre. szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK): az OKJ-s képesítést nyújtó programok tanulási kimeneteit határozzák meg, a felelős miniszter adja ki őket; meghatározzák továbbá a felvételi követelményeket, a képzési program maximális időtartamát, az elméleti és a gyakorlati képzésre fordítható időt, a szakmai, személyes, szociális és módszer kompetenciákat és a vizsgamodulok követelményeit. szakmai felnőttoktatás és -képzés (continuing vocational education and training): felnőttek számára kínált oktatási és képzési lehetőségek a felsőoktatásban vagy felnőttoktatásként a közép- és posztszekunder szintű iskolákban, illetve az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben. tanulószerződés: egy szakképzésben tanuló és egy gazdálkodó szervezet által kötött szerződés; a tanulószerződés alapján a vállalat gyakorlati képzést nyújt a tanuló számára (a szakképzési program teljes ideje vagy egy része alatt) és rendszeres juttatást fizet a számára. A tanulószerződéses képzés nem alkot önálló képzési útvonalat a szakmai alapképzésben. A szakképzés-politika egyre növekvő mértékben ösztönzi. Amennyiben a gyakorlati képzési idő több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. 120

121 ReferNet országjelentés első tervezet 3. MELLÉKLET: JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről évi LXXIX. törvény a közoktatásról évi LXXVI. törvény a szakképzésről évi CI. törvény a felnőttképzésről évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 121

122 ReferNet országjelentés első tervezet 11. SZERZŐK, FORRÁSOK, SZAKIRODALOM, KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK SZERZŐK Bükki Eszter Bogdán Fruzsina (2.2, 2.3, 5.8, 6.4) SZERKESZTÉS ÉS LEKTORÁLÁS: Mártonfi György SZAKMAI VEZETŐ: Dr. Köpeczi Bócz Tamás KÖSZÖNETÜNKET FEJEZZÜK KI AZ ALÁBBI SZAKÉRTŐKNEK, AKIK A JELENTÉS ELKÉSZÍTÉSÉHEZ SZAKMAI HÁTTÉRANYAGOKKAL ÉS INFORMÁCIÓVAL JÁRULTAK HOZZÁ: Csete Örs Csiszár Zsófia Balla Ágnes Borbély Pecze Tibor Bors Budai Boglárka Csernyák Mariann Natália Derényi András Esztergályos Dóra Ferencz Csaba Zsolt Hagymásy Tünde Erzsébet Janák Katalin Kovács Tibor Könyvesi Tibor Lux Zsófia Makó Ágnes Mátyus Mihály Modláné Görgényi Ildikó Odrobina László Répáczky Rita Sumné Galambos Mária Szent-Léleky György Szilágyi János Tordai Péter Dr. Törökné Dr. Szilágyi Katalin Veres Pál Vész Zsófia Wágnerné Tomcsik Gabriella Zachár László Apáczai Közalapítvány Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Tempus Közalapítvány Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal EDUCATIO Central Statistical Office Institute for Educational Research and Development/National Credit Office Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Nemzeti Erőforrás Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nemzeti Erőforrás Minisztérium Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal Nemzetgazdasági Minisztérium Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Tempus Közalapítvány Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nemzeti Erőforrás Minisztérium Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) 122

123 11.2. FORRÁSOK, SZAKIRODALOM ÉS HASZNOS WEBOLDALAK ReferNet országjelentés első tervezet 1. FEJEZET Balázs, Éva; Kocsis, Mihály; Vágó, Irén (szerk.) (2011). Jelentés a magyar közoktatásról, Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, (megjelenés alatt) Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Hablicsek, László (2008). The development and spatial characteristics of the Roma population in Hungary. Experimental population projections till In: Demográfia, Vol. 51. No. 5. English Edition, pp Interneten elérhető: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk..) (2006). Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet. Interneten elérhető: ftp://ftp.oki.hu/jelentes2006/jelentes2006-pdf-teljes.pdf Kemény, István (2004). A magyarországi cigány népesség demográfiája. In: Demográfia 3-4, pp Interneten elérhető: Központi Statisztikai Hivatal (2009). A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete. Statisztikai Tükör, III. évfolyam 109. szám augusztus 04. Interneten elérhető: HASZNOS WEBOLDALAK Kormányportál. Központi Statisztikai Hivatal. Magyarország.hu Kormányzati Portál FEJEZET Bárány, Botond, Vedovatti, Anildo (szerk.) (2010). Volt egyszer egy program. Szakiskolai Fejlesztési Program Szakoktatás különszám. Budapest: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Interneten elérhető: Cedefop (2010). Hungary. In: The development of national qualifications frameworks in Europe (August 2010). Pp Luxembourg: Publications Office of the European Union. Interneten elérhető: Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: 123

124 ReferNet országjelentés első tervezet Györgyi, Zoltán; Mártonfi, György (2004). A Leonardo programok hatása az egyéni életutakra és a szervező intézményekre. Budapest: Felsőoktatási Kutatóintézet. Kézdi, Gábor; Köllő, János; Varga, Júlia (2008). Az érettségit nem adó szakmunkásképzés válságtünetei. In: Fazekas, Károly; Köllő, János (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör MTA Közgazdaságtudományi Intézet, pp Interneten elérhető: A Magyar Köztársaság kormánya (2005). Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig. Budapest: Ministry of Education; Ministry of Employment and Labour, Interneten elérhető: A Magyar Köztársaság Kormánya (2005). A Magyar Köztársaság kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról. Budapest. Interneten elérhető: 1.pdf Mártonfi György (2009a). ECVET: az elmélettől a gyakorlatig. A december 4 5-i párizsi szemináriumról készült összefoglaló. In: Kompetencia, tanulási eredmények, képesítési keretrendszerek. Támpontok az Uniós képzési politika új fogalmainak és törekvéseinek megértéséhez a nemzetközi szakirodalom alapján. Budapest: Tempus Közalapítvány. Interneten elérhető: /6_fej_ecvet_szeminarium_mgy.pdf Mártonfi György (2009b). A középfokú szakképző intézményrendszer átalakulása a Nyári törvénymódosítás után. Budapest: TÁRKI Társadalomkutatási Intézet TÁRKI-TUDOK Zrt. Interneten elérhető: Mártonfi György (2009c). Belföldi mobilitási program az SZFP-ben. In: Szakoktatás, Vol. 3, pp Mártonfi György (2010). Vélemény az ún. Alternatív szakképzés Évfolyamainak kerettantervéről. Budapest. [kézirat] Mártonfi György; Sinka Edit (2009). TISZK-ek, fenntartók, szakképző intézmények. In: Iskolakultúra, 2009/ Mátyus, Mihály (2009): A szakképzés irányainak és arányainak meghatározása a régiókban. Power Point Presentation április 7. Interneten elérhető: Molnárné Stadler, Katalin; Králik Tibor (2009). Az Egységes Minőségirányítási Keretrendszer bevezetése, [manuscript], p Molnárné Stadler, Katalin; Králik Tibor (2009). Az Egységes Minőségirányítási Keretrendszer bevezetése. Budapest. Készült az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP / , A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése című projekt keretében. minsegbiztositas/98 Nahalka, István, Vass, Vilmos (2009). A szakképzés helye, szerepe a magyar oktatás rendszerében az esélyegyenlőtlenségek és a munkaerő-piaci igények szempontjainak figyelembevételével. Készült az Országos Köznevelési Tanács március 12-i ülésére. Interneten elérhető: Nemzetgazdasági Minisztérium (2011). Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására. Budapest: May Interneten elérhető: 124

125 szakkepzesi-rendszer-atalakitasara-a-gazdasagi-igenyekkel-valoosszehangolasara&catid=10:hir-fj&itemid=166 ReferNet országjelentés első tervezet Nemzeti Erőforrás Minisztérium (2011). National report on the implementation of the Strategic framework for European cooperation in education and training (ET2020). Budapest. Oktatási és Kulturális Minisztérium (2009). Magyarország és az EKKR, az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) kidolgozása és bevezetése. Interneten elérhető: Oktatási és Kulturális Minisztérium; Szociális és Munkaügyi Minisztérium (2009). National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme. Budapest. Interneten elérhető: HASZNOS WEBOLDALAK Apáczai Közalapítvány. ECVET Nemzeti Koordináló Pont. Magyar Europass Központ. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Magyar Ösztöndíj Bizottság. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Nemzeti Referencia Központ. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Europass nemzetközi oldal. Magyar Ekvivalencia és Információs Központ. Szakiskolai Fejlesztési Program. Szakképzési Minőségbiztosítási Nemzeti Referencia Pont. Tárki-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Konferencia: Mit mondanak a tények? - Az új közoktatási törvény küszöbén. Szakmai műhelysorozat az MTA KEB és a Tárki-Tudok szervezésében. Társadalmi Megújulás Operatív Program Tempus Közalapítvány FEJEZET Bárány Botond, Vedovatti Anildo (szerk.). Volt egyszer egy program. Szakiskolai Fejlesztési Program Szakoktatás különszám. Budapest: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Interneten elérhető: 125

126 ReferNet országjelentés első tervezet Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Fazekas, Mihály (2010). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet Központi Statisztikai Hivatal (2010). Főbb munkaügyi folyamatok I. negyedév. In: Statisztikai Tükör, 2010/ június 24. Interneten elérhető: Lőcsei, Hajnalka. A gazdasági válság földrajza Makó, Ágnes (2010). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet, MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2009). Rövid távú munkaerőpiaci prognózis Interneten elérhető: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2011). Javuló kilátások, bizonytalan külpiaci környezet. A áprilisi vállalati konjunktúra felvétel eredményei. Interneten elérhető: Szakképzés válság idején. In: Szaklapozó, HASZNOS WEBOLDALAK Központi Statisztikai Hivatal. MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet. Szakiskolai Fejlesztési Program FEJEZET Balázs, Éva; Kocsis, Mihály; Vágó, Irén (szerk.) (2011). Jelentés a magyar közoktatásról, Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, (megjelenés alatt) Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Halász Gábor; Lannert Judit (szerk.) (2006): Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet. Interneten elérhető: Juhász Judit; Lannert Judit; Sinka Edit; Tót Éva (2010): Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete. Magyarország 2009/10-es kiadás. Interneten elérhető: HU.pdf 126

127 ReferNet országjelentés első tervezet Nahalka, István; Vass, Vilmos (2009). A szakképzés helye, szerepe a magyar oktatás rendszerében az esélyegyenlőtlenségek és a munkaerő-piaci igények szempontjainak figyelembevételével. Készült az Országos Köznevelési Tanács március 12-i ülésére. Interneten elérhető: Oktatási és Kulturális Minisztérium (2008). Tájékoztató a térségi integrált szakképző központok jogi szabályozásáról. January Interneten elérhető: HASZNOS WEBOLDALAK Kormányportál. Magyar Agrárkamara. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Oktatási Hivatal. 5.FEJEZET Balázs, Éva; Kocsis, Mihály; Vágó, Irén (szerk.) (2011). Jelentés a magyar közoktatásról, Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, (megjelenés alatt) Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.) (2006). Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet. Interneten elérhető: Juhász, Judit, Lannert, Judit, Sinka, Edit, Tót, Éva (2010). Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete. Magyarország 2009/10-es kiadás. Interneten elérhető: HU.pdf Kézdi, Gábor; Köllő, János; Varga, Júlia (2008). Az érettségit nem adó szakmunkásképzés válságtünetei. In: Fazekas, Károly; Köllő, János (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör MTA Közgazdaságtudományi Intézet, pp Interneten elérhető: Liskó, Ilona (2008). Szakképzés és lemorzsolódás. In: Fazekas, Károly; Köllő, János; Varga, Júlia (szerk.): Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért Budapest: Ecostat, pp Interneten elérhető: Nikolov Marianne; Ottó István; Öveges Enikő (2008). Az idegennyelv-tanulás és tanítás helyzete és fejlesztésének lehetőségei a szakképző intézményekben. Budapest. Interneten elérhető: 127

128 ReferNet országjelentés első tervezet Nemzeti Erőforrás Minisztérium (2011). Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyv 2010/2011. Interneten elérhető: pdf#!DocumentBrowse HASZNOS WEBOLDALAK Kormányportál. Magyar Agrárkamara: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet: Oktatási Hivatal: 6. FEJEZET Benda, Klára: A digitális középiskola bemutatása. Interneten elérhető: nft352.apertus.hu/files/documents/doc/ /agria%20media%20benda%20kl%e1ra%2 0magyar.doc Bükki, Eszter; Mártonfi, György; Vinczéné Fekete, Lídia (2009). ReferNet Policy Report Hungary. Progress in the policy areas for vocational education and training. Budapest: Observatory for Educational Development. Interneten elérhető: Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Derényi, András et al. (2007). A nem-formális és informális tanulás elismerése Magyarországon. Egy OECD projekt tanulságai. Budapest: Oktatási és Kulturális Minisztérium. Interneten elérhető: Központi Statisztikai Hivatal (2010). Részvétel a felnőttképzésben. In: Statisztikai Tükör 2010/87. Interneten elérhető: A Magyar Köztársaság Kormánya (2011). Széll Kálmán Terv. Magyar Munka Terv. Interneten elérhető: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2009). Rövid távú munkaerőpiaci prognózis Interneten elérhető: Neumann, László et al. (2010). Munkahelyi foglalkoztatási viszonyok 2010 kutatás A kérdőíves felmérés eredményeinek elemzése. Emóció Bt.: Budapest. Interneten elérhető: Oktatási és Kulturális Minisztérium (2007). National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme. Prepared by the Hungarian Institute for Educational Research and Development. Interneten elérhető: 128

129 ReferNet országjelentés első tervezet Organisation for Economic Cooperation and Development (2010). OECD Factbook 2010: Economic, Environmental and Social Statistics. Interneten elérhető: ilibrary.org/sites/factbook en/06/01/06/index.html?contenttype=&itemid=/content/chapter/factbook en&containeritemid=/content/serial/ &accessitemids=&mimetype=text/html Szalai, Piroska; Varga, Zsolt (2009). A szakképzési hozzájárulás felhasználásának gyakorlata Kutatási összefoglaló. In: LifeLong Learning Magyarország Alapítvány (2009). Szakképzési hozzájárulás a lifelong learning szolgálatában. Tanulás Magyarországon. Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja nyilvános közpolitikai elemzése. sulinova Kht., Budapest, Interneten elérhető az alábbi címen: Tót, Éva (2010). European Inventory on Validation of Non- formal and Informal Learning Country Report: Hungary. A project of the European Commission, DG Education and Culture in co-operation with The European Centre for Development of Vocational Training (Cedefop). Interneten elérhető: Török, Balázs (2006). Felnőttkori tanulás Célok és akadályok. In: Educatio, 2006/2. pp Interneten elérhető az alábbi címen: Vámos, Dóra (1997). A közszolgálati szakemberek továbbképzése. In: Educatio, 1997/2. Interneten elérhető az alábbi címen: HASZNOS WEBOLDALAK Digitális szakképzés/apertus Közalapítvány Nemzeti Fejlesztési Terv Iroda. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Magyar Agrárkamara. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. OSAP 1665 Statisztikai Felület FEJEZET Balázs, Éva; Kocsis, Mihály; Vágó, Irén (szerk.) (2011). Jelentés a magyar közoktatásról, Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, (megjelenés alatt) Bárány, Botond, Vedovatti, Anildo (szerk.) (2010). Volt egyszer egy program. Szakiskolai Fejlesztési Program Szakoktatás különszám. Budapest: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. Interneten elérhető: 129

130 ReferNet országjelentés első tervezet Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Juhász Ildikó (2007). A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja és megújuló szakképzése. In: Szakoktatás p Kőpatakiné Mészáros Mária; Mayer József; Singer Péter (2007). Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban. sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., Budapest. Interneten elérhető: Varga Júlia (2007). Kiből lesz ma tanár? A tanári pálya választásának empirikus elemzése. In: Közgazdasági Szemle, LIV Interneten elérhető: HASZNOS WEBOLDALAK Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kht. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet FEJEZET Borbély, Tibor Bors; Fülöp, Edit (szerk.) (2008). Munkaerő-piaci kutatások. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal. Interneten elérhető: Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Cseres-Gergely, Zsombor; Hámori, Szilvia (2009). Az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolata nemzetközi összehasonlításban ( ). In Fazekas, Károly (szerk.): Oktatás és foglalkoztatás. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet (KTI Könyvek, No, 12.), pp Interneten elérhető: Fazekas, Mihály (2009). A 2008-as RFKB döntések előkészítésének elemzése. Az RFKB döntések, tihanyi javaslatok és munkaerőpiaci előrejelzések összevetése. Budapest, MKIK GVI. Interneten elérhető: Fazekas, Mihály (2010). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet: Budapest. Interneten elérhető: Fazekas, Mihály; Makó, Ágnes (2008). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása. Budapest, MKIK GVI. Interneten elérhető: Györgyi, Zoltán (2009): Képzés és munkaerőpiac. (Kézirat) Lázár, György: A rövid távú munkaerő-piaci prognózisok készítésének kialakulása és fejlődése Magyarországon, Interneten elérhető: 130

131 ReferNet országjelentés első tervezet pdf Makó, Ágnes (2009). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete. Interneten elérhető: Mártonfi, György (2006). Szakmák, foglalkozások és a gazdaság igényei a változó munkaerőpiacon. In: Educatio, 2006, No2, pp Interneten elérhető: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2007). Szakmastruktúra és szakmatartalom-változások a gazdasági fejlődés tükrében. Interneten elérhető: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2009). Rövid távú munkaerőpiaci prognózis Interneten elérhető: Schréder, Mihály: A közép-dunántúli régió építőipari szakmunkaerő-állomány helyzetének és szakmabontásának meghatározása az Új Magyarország Fejlesztési Terv időszakára. Interneten elérhető: esourceid%3dapk_dok_epito_kdrmk_ hu/resource.aspx%3fresourceid%3dapk_dok _epito_kdrmk_ &cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu HASZNOS WEBOLDALAK Magyar Munkaerőpiaci Prognózis. MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet. MTA Közgazdaságtudományi Intézet - Munkaerő-piaci előrejelzések FEJEZET Borbély-Pecze, Tibor Bors (szerk.) (2010). Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének kialakítása Magyarországon. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal. Interneten elérhető: advany Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Government of the Republic of Hungary (2011). National Reform Programme of Hungary. Based on the Széll Kálmán Plan. Interneten elérhető: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.) (2006). Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet. oktatasi-rendszer

132 ReferNet országjelentés első tervezet Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (2009). Milyen szakmát válasszak? Szakiskolai szakmaválasztást támogató tájékoztató füzet. Interneten elérhető: National LLG Council (2008). Policy statement concerning the development of a national system of lifelong guidance/counselling harmonised with EU requirements. Interneten elérhető: akpol_ang Oktatási és Kulturális Minisztérium (2007): National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme. Prepared by the Hungarian Institute for Educational Research and Development. Interneten elérhető: HASZNOS WEBOLDALAK Kormányportál. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Nemzeti Pályainformációs Központ: Nemzeti Pályaorientációs Portál. Nemzeti Pályaorientációs Tanács. Országos Felsőoktatási Információs Központ. Palló program. Budapesti Művelődési Központ. Nemzeti pályaorientációs portál FEJEZET Állami Számvevőszék (2010): Jelentés a felnőttképzés feltételrendszerének, eredményességének, a gazdaság munkaerőigénye kielégítésében betöltött szerepének ellenőrzéséről, Budapest. Interneten elérhető: Balázs Éva; Kocsis Mihály; Vágó Irén (szerk.) (2011): Jelentés a magyar közoktatásról, Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, (megjelenés alatt) Cedefop (2011). A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. Interneten elérhető: Halász Gábor; Lannert Judit (szerk.) (2006): Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet. Interneten elérhető: 132

133 ReferNet országjelentés első tervezet Havelda Balázs (2010): Key elements of the Hungarian student loan scheme. Power Point presentation. Interneten elérhető: resentation.pdf Központi Statisztikai Hivatal (2007): A munkahelyi képzések főbb adatai. Statisztikai Tükör 2007/14. Interneten elérhető: A Magyar Köztársaság kormánya (2011): Széll Kálmán Terv. Magyar Munka Terv. Interneten elérhető: Mártonfi, György (2007). A szakképzési rendszer és a szakképzés-politika az életpálya és az azt végigkísérő tanulás (LLL) perspektívájából. In: Áttekintés az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram hazai megvalósításáról az egész életen át tartó tanulás szemszögéből. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet o. Szép, Zsófia (2008): A szakképzés hatékony finanszírozásának lehetőségei. Zárótanulmány. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Pécsi Tudományegyetem. b838 HASZNOS WEBOLDALAK Kormányportál. Központi Statisztikai Hivatal. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

134 ReferNet országjelentés első tervezet RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE CQAF CVET ECVET EKKR ELGPN FAT FEOR FIT HÖOK IKT ISCED IVET KIM KSH LLL MA MAB MKIK MKIK GVI MPA NAT NEFMI NFSZ NGM NPK NPT NSZFI NSZFT OÉT OFA OFI OH OKKR OKJ OSAP RFKB SZFP SZH SZMBK SZMM SZÖM SZVK TÁMOP TISZK TKKI Common Quality Assurance Framework (Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer) continuing vocational education and training (szakmai felnőttoktatás és -képzés) European Credit Transfer for VET (Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer) Európai Képesítési Keretrendszer European Lifelong Guidance Policy Network (Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat) Felnőttképzési Akkreditáló Testület foglalkozások egységes osztályozási rendszere Foglalkozási Információs Tanácsadó (szervezetek és bázisok) Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája információs és kommunikációs technológiák International Standard Classification of Education (az oktatási egységes nemzetközi osztályozási rendszere) initial vocational education and training (nappali iskolarendszerű szakképzés) Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) Magyar Agrárkamara Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet Munkaerő-piaci Alap Nemzeti Alaptanterv Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Pályainformációs Központ Nemzeti Pályaorientációs Tanács Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács Országos Érdekegyeztető Tanács Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Oktatási Hivatal Országos Képesítési Keretrendszer Országos Képzési Jegyzék Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program regionális fejlesztési és képzési bizottság Szakiskola Fejlesztési Program szakképzési hozzájárulás Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szakiskolai Önértékelési Modell szakmai és vizsgakövetelmények Társadalmi Megújulás Operatív Program térségi integrált szakképző központ Türr István Képző és Kutató Intézet 134