HALLGATÓI JEGYZET. A munkaerőpiaci ismeretek képzéshez NSZFT FKA-KT-15/2008. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 2008.

Átírás

1 Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 2008.

2 Felelős kiadó Pirisi Károly főigazgató Témavezető: Borbély-Pecze Tibor Bors Szerzők: Bogátiné Lakatos Edit Fehér Ildikó Ignits Györgyi Lektorok: Busch Irén Dr. Ritoókné Ádám Magda Foglalkoztatási és Szociális Hivatal

3

4 Tartalomjegyzék Bevezető...5 A tananyagtartalom meghatározása...6 I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; A SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA... 8 A közoktatás intézményrendszere... 8 A szakképzés intézményrendszere A felnőttképzés intézményrendszere...22 A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra Képzési, szakképzési fogalomtár...40 II. A MUNKAERŐPIAC DINAMIKÁJA Munkaerőpiaci és pályaismereti alapfogalmak Munkaerőpiaci helyzetkép: nemzetközi és hazai trendek Munkaerőpiaci előrejelzések, prognózisok Magyarországon és Európában Információk és adatbázisok a képzésekről, és a munkaerőpiacról III. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY IV. WEB-TÁR V. IRODALOMJEGYZÉK

5

6 Bevezető Az életút-tervezéssel, karrierépítéssel, pályaorientációval és tanácsadással foglalkozó szakemberek számára meglehetősen sokféle - tematikáját, módszertanát, célcsoportját tekintve eltérő - oktatási- és tréninganyag került összeállításra az elmúlt években. Ezek többsége lényegében az önismeretre, személyiség- és kompetenciafejlesztésre fókuszál, illetve különböző mélységben érinti a pálya- és szakmaismeret témakörét. A megalapozott döntés azonban egy harmadik lábon is támaszkodik: a munkaerőpiaci lehetőségek ismeretén. Az emberek egy része azt mondja: Olyan szakmát akarok szerezni, amivel utána biztosan el is tudok helyezkedni. A helyzet nem ennyire egyszerű: vannak ugyan olyan szakterületek, ahol könnyebb az elhelyezkedés, mint máshol, de az egyén rátermettsége, előzetes tapasztalatai, életkora, lakhelye jelentősen meghatározzák a munkához jutást. Ezzel a tananyaggal olyan hiánypótlásra vállalkoztunk, ami a hazai szakemberek számára lehetőséget teremt a szakképzési szerkezet és a munkaerőpiaci helyzet szövevényeiben való eligazodásra úgy, hogy az elsajátított ismereteket multiplikátorként továbbadni legyenek képesek, illetőleg a hozzájuk forduló tanácskérők, kliensek, ügyfelek számára megfelelő információval tudjanak szolgálni. Ha egy érettségiző szakmá(ka)t kíván szerezni, akkor leül, az OKJ-t a kezébe veszi, és megtervezi, hogy milyen pályát szeretne befutni, ehhez milyen képesítéseket kell megszereznie, majd ezekhez a szakmákhoz megkeresi a munkaügyi központoknál, iskolák, cégek hirdetéseiben vagy éppen az interneten a megfelelő képzéseket. Ha van három éve a tanulásra, akkor szinte bármilyen területen két vagy akár három egymásra épülő jó szakmát is a kezébe kaphat. Hogy ez megvalósulhasson, az orientációval foglalkozó szakembereknek ismerniük kell a munkaerőpiaci kutatásokat, a kutatások eredményeit és az azokra épülő prognózisokat mert, ezek ismerete nélkül nem tudnak megfelelő információt nyújtani a hozzájuk segítségért fordulóknak. Budapest, augusztus 5

7 A tananyagtartalom meghatározása I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; A SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA 1. A közoktatás intézményrendszere 1.1 A közoktatás intézményei 1.2 A közoktatási intézmények jellemzői 2. A szakképzés intézményrendszere 2.1 Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 2.2 Iskolarendszerű szakképzés intézményei 2.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményei 2.4 Felsőoktatási intézmény, mint szakképző intézmény 3. A felnőttképzés intézményrendszere 3.1 Felnőttképzés jellemzői 3.2 A felnőttképzés intézménytípusai 4. A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra 4.1 A népesség képzettségi színvonalának, az iskolai kibocsátásnak az alakulása 4.2 Fiatalok munkaerő-piaci helyzete: átmenet az iskolapadból a munka világába 4.3 A szakképzési rendszer munkaerőpiachoz való közelítésére tett intézkedések, programok 4.4 Zökkenőkkel a munkaerőpiacra segítő szakemberek és szervezetek 5. Képzési, szakképzési fogalomtár II. A MUNKAERŐPIAC DINAMIKÁJA 1. Munkaerőpiaci és pályaismereti alapfogalmak 1.1 Munkaerőpiaci alapfogalmak I. 1.2 Munkaerőpiaci alapfogalmak II. 1.3 A képzettségek és a foglalkozások kapcsolata 1.4 Pályaismereti alapfogalmak 2. A munkaerőpiac jellegzetességei a fogyasztói társadalmak korában 2.1 A szolgáltatási szektor dominánssá válása 2.2 Az új gazdasági teret formáló erők: regionalizáció és globalizáció 2.3 Átalakuló foglalkoztatási formák 2.4 Az egyéni életutak átalakulása 6

8 3. Munkaerőpiaci helyzetkép: nemzetközi és hazai trendek 3.1 Demográfiai folyamatok, a népesség korösszetétele, a munkavállalási korú népesség számának alakulása 3.2 Gazdasági aktivitás: foglalkoztatottság és munkanélküliség itthon és Európában 3.3 A munkavállalási korú inaktívak 3.4 A munkaerőpiac szerkezete Magyarországon 3.5 Területi különbségek a magyar munkaerőpiacon 4. Munkaerőpiaci előrejelzések, prognózisok Magyarországon és Európában 4.1 Az előrejelzések funkciói és az eredmények értelmezése 4.2 A magyar és az európai munkaerőpiacra vonatkozó rövid és középtávú prognózisok főbb megállapításai 5. Információk és adatbázisok a képzésekről és a munkaerőpiacról 5.1 A képzésekkel, képző intézményekkel, továbbá pályaismerettel, pályaorientációval kapcsolatos információk és elérhetőségeik 5.2 A munkaerőpiaccal kapcsolatos információkat tartalmazó hazai és nemzetközi adatbázisok elérhetősége, információtartalma III. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY IV. WEB-TÁR V. IRODALOMJEGYZÉK 7

9 I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; A SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA 1. A közoktatás intézményrendszere Miről lesz szó ebben a fejezetben? Bemutatjuk a magyar oktatási rendszer felépítését, megnevezzük a legfontosabb kapcsolódó jogszabályokat, röviden jellemezzük az egyes intézménytípusokat. Megismerkedhetünk egy nemzetközi osztályozási rendszerrel, ami az egymásra épülő képzettségi szinteket határozza meg. Az ember élete során hosszú utat tesz meg ahhoz, hogy elérje céljait. Van, aki végigjárja az oktatási rendszer valamennyi lépcsőfokát, mások a lehetséges útelágazásoknál irányt váltanak, kilépnek a munkaerőpiacra. Azt hogy ki milyen életutat jár be, több tényező befolyásolja. A magyarországi oktatás egységnek tekintendő, mely magába foglalja a közoktatást, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést. Ezek együttesen alkotják az oktatási rendszert, bár mindegyik területéről külön jogszabály rendelkezik: közoktatás: évi LXXIX törvény szakképzés: évi LXXVI törvény felnőttképzés: évi CI törvény felsőoktatás: évi CXXXIX törvény valamint az ezekhez tartozó rendeletek és határozatok. A magyar iskolarendszer felépítését a következő ábra szemlélteti: 8

10 Forrás: 1. sz. ábra Az oktatási-nevelési, illetve a képzési formák, programok egységes nemzetközi értelmezése érdekében statisztikai céllal három nemzetközi szervezet (UNESCO, OECD és az EU) 1997-ben kidolgozta az oktatás nemzetközi szabvány szerinti osztályozási rendszerét (International Standard Classification of Education ISCED), amely lehetővé teszi a különböző országok oktatási rendszereinek összehasonlítását. A rendszer legfontosabb kategóriái a program és a szint. Az ISCED rendszer hét szintbe sorolja a nevelési-oktatási programokat. 9

11 A magyar képzési formák, nevelési, oktatási programok ISCED (nemzetközi osztályozás) szerinti besorolása: Feladat-ellátási hely típusa Óvoda 0 Lehetséges ISCEDbesorolások, kombinációk Magyarázat Általános iskola Szakiskola Speciális szakiskola Gimnázium Szakközépiskola 1AG 2AG 1AG 2AG 2BG 2CV 3CG 3CV 4CV 5B 2CP 2AG 3AG 2AG 3AG 3AP 3BP 4CV 5B 1 4. évfolyam 5 8. évfolyam E1, E2, 1 8 (10). évfolyam Felzárkóztató oktatás Szakiskola alapfokú iskolai végzettség nélküli szakmákra Szakiskola, évfolyam, szakképző évfolyam kivételével Szakiskolai szakképző évfolyamok (ha évfolyamon van szakképző évfolyam, az is idesorolandó), ezenkívül a szakmunkásképzés az évi törvény szerint Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (nem felsőfokú) Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (felsőfokú) Speciális szakiskola, speciális készségfejlesztő szakiskola, előkészítő szakiskola 5 8. évfolyam évfolyam évfolyam Nappali szakközépiskola, (13.) évfolyam Felnőtt szakközépiskola, (13.) évfolyam Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (nem felsőfokú) Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (felsőfokú) Főiskola, egyetem 5A Főiskolai szintű alap- és szakirányú továbbképzés, egyetemi szintű alapképzés, kiegészítő egyetemi képzés főiskolát végzettek számára, műszaki tanárképzés műszaki főiskolát végzetteknek, egyetemi szakirányú továbbképzés Egyetem 6 DLA (művészképzésben megfelel a PhD-nek)PhD doktori program Forrás: OM Közoktatás-statisztikai kézikönyv, 2005/ sz. ábra Az A általános, a B szakirányú továbbtanulási lehetőségre, a C elsősorban munkaerőpiacra vezető képzésre utalnak. G = general (általános) P = prevocational (előkészítő) V = vocational (szakképzési) megjelölések a program típusát jelzik 10

12 Az E1, E2 jelölés az átmeneti évfolyamokat jelenti a gyógypedagógiai tanterv szerinti általános iskolai oktatásnál. A szakközépiskolánál szereplő 3AP, illetve 3BP besoroláshoz: az OKJ rendszerű képzésben az érettségiig tartó időszakra (nem szakképző évfolyamok) vonatkozik, és a szakképző évfolyamokra a táblázatban megadott külön kódok vonatkoznak A közoktatás intézményei A közoktatáshoz az iskolarendszer három szakasza tartozik: óvodai nevelés, alapfokú nevelés-oktatás, középfokú nevelés-oktatás. A közoktatási intézmény a törvényben meghatározott közoktatási feladatok ellátására létesített intézmény. A többször módosított, a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény szerint a közoktatás intézményei a következők: 20. (1) A közoktatás nevelő, valamint nevelő és oktató intézményei: óvoda; általános iskola; szakiskola; gimnázium, szakközépiskola (együtt: középiskola); alapfokú művészetoktatási intézmény gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény; diákotthon és kollégium (2) Gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény: a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvoda, általános iskola, középiskola, speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, előkészítő szakiskola, kollégium. 21. A közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményei: - gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ; - tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, valamint az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság; - nevelési tanácsadó, - logopédiai intézet, - továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó, - konduktív pedagógiai intézmény. 22. (1) Pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények: az önkormányzati és az országos pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények. (2) Szolgáltató intézmények: a központi műhelyek Már kisgyermekkorban a szülők döntenek arról, hogy gyermeküket melyik óvodába íratják, majd a tanköteles kort elérve már komoly előkészületet igényel az iskolaválasztás. Magyarországon minden gyermek tanköteles. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. (A sajátos nevelési igényű tanulók esetében ez meghosszabbítható legfeljebb a huszadik életév betöltéséig. Így a gyermekéletük meghatározó időszakából legalább 12 évet a közoktatásban töltenek. 11

13 A közoktatási intézmények jellemzői Bár a közoktatás intézményei szélesebb kört ölelnek fel, ebben a részben a munkaerőpiachoz szorosabban kötődő intézményeket mutatjuk be röviden. Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, az iskolatípustól függően a tizedik, a tizenkettedik, illetőleg a tizenharmadik évfolyamig bezárólag - az alapfokú művészetoktatási intézmény kivételével - a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik. A középfokú képzés nem egyszerűen az általános iskolai tanulmányok meghosszabbítása. Míg az alapfokú oktatás feladata az alapvető készségek (kulcskompetenciák, vagyis a kommunikációs, a technikai és a tanulási kompetenciák) kialakítása, addig a középfokú képzés a felnőtt életbe való átemelés szakasza, feladata pedig a fiatalok pályára kalauzolása, felkészítése a további tanulmányokra, illetve a munkaerőpiacra történő közvetlen belépés támogatása. A középfokú iskolák ezért miközben sok tekintetben ugyanolyanok, mint a közoktatás alsóbb szakaszai, sajátos célokkal és funkciókkal is bírnak, ami összefügg azzal, hogy a tanulókat egyéni elképzeléseik megvalósításában kell támogatniuk és orientálniuk. Általános iskola Az általános iskola jellemzői a közoktatási törvény 26. szerint a következő: 26. (1) Az általános iskolának nyolc évfolyama van (5) Az általános iskolában a tanuló az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészül középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra, valamint a társadalomba való beilleszkedésre. (6) Az általános iskola tanulója - az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42., 46., ) - folytathatja tanulmányait másik általános iskola, szakiskola vagy középiskola megfelelő évfolyamán Az általános iskola kiválasztásában még leginkább a szülőké a döntő szerep, de rokonok, szomszédok jó ismerősök ajánlásai már befolyásolással bírnak. A választásban egyre lényegesebb szempont az iskolák kínálata. Ma már az intézmények nevelési-oktatási programjaik széles spektrumával versengenek egymással a tanulókért, szülőkért. A tanulmányok során az első elágazás, kilépési lehetőség a gyermek 10 éves korában van, amikor a negyedik osztály elvégzése és egy sikeres felvételi vizsga után a nyolc évfolyamos gimnáziumi képzésen tanulhatnak a diákok. A következő váltási lehetőség a tanulók 12 éves kora körül van, a 6. osztály után, a gimnáziumok 6 évfolyamos képzésére jelentkezhetnek. Ezek a váltások a környezeti hatások eredményeként, főleg tanuló és szüleik együttes döntésének eredménye. A pályaorientáció célirányosan az általános iskola 7. évfolyamán kezdődik. Az osztályfőnökök felmérik a tanulók érdeklődését humán-, reálterületen. Ilyenkor általában őszinte, tapogatózó megnyilvánulások születnek, melyeket később felvált a család hagyományőrző, valamint a gyermek által hallott divatos szakmák, 12

14 foglalkozások iránti érdeklődés. A tanulók nagy része még mindig az általános iskola 8. évfolyamán szembesül az első komoly döntéssel. A serdülőknek ebben az időben azt kell eldönteniük, hogy milyen iskolatípusban tanuljanak tovább, vagyis leginkább iskolát kell választani. A nyolcadik évfolyam befejezése után 4 évfolyamos gimnáziumban, szakközépiskolában, valamint szakiskolában lehet továbbtanulni. A továbbtanulásra választott iskolatípus azonban a későbbi szakmatanulás, a pályaválasztás lehetőségét is meghatározhatja. Szakiskola A Szakképzés intézményrendszere fejezetben kerül kifejtésre. Gimnázium Célja az általános műveltség megalapozása, az érettségire és a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés. A közoktatás intézményrendszerében a gimnáziumi képzés változott meg a legkevésbé. A négy évfolyamos normál és emelt óraszámú oktatás mellett, van öt évfolyamos, két tanítási nyelvű vagy nyelvi előkészítő évfolyamos képzés, illetve választható hat- vagy nyolc évfolyamos gimnáziumi képzés is. A gimnáziumot még mindig azok a tanulók választják, akiknek vagy van konkrét elképzelésük a jövőjükkel kapcsolatban, vagy feltett szándékuk a felsőoktatásban való továbbtanulás, illetve azok a jó képességű tanulók, akik egy adott tantárgyat magasabb óraszámban szeretnének tanulni. A gimnázium 12. (13.) évfolyama érettségivel zárul. Az érettségi megszerzése újabb elágazást jelent a tanulmányokban: az érett fiatal a felsőoktatásban, a szakképzésben vagy a munkaerőpiacon folytathatja életútját. Szakközépiskola A Szakképzés intézményrendszere fejezetben kerül kifejtésre. Gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. (Kt.30. ) 13

15 2. A szakképzés intézményrendszere Miről lesz szó ebben a fejezetben? Röviden felvázoljuk a szakképzéshez kapcsoló EU-s irányelveket és említést teszünk azokról a hazai szakképzést érintő fejlesztésekről, amelyek az Európai Unio támogatásával valósulhattak meg. Jellemezzük az Országos Képzési Jegyzék évi átalakítását és a szerkezeti módosulásokat. Beszélünk az iskolarendszerű szakképzés intézményeiről. Új szemszögből világítjuk meg a felsőoktatást: mint szakképzési intézmény tárgyaljuk azzal együtt, hogy röviden bemutatjuk a bolognai rendszerű felsőoktatásunkat. Az Európai Tanács 1963-ban fektette le a közös szakképzés-politika alapelveit és a lehetséges együttműködés lépéseit, eszerint a tagállamoknak az alapelvek betartásával kellett megvalósítaniuk szakképzés-politikájukat. Az 1975-ben létrejött CEDEFOP-nak, (European Centre for the Development of Vocational Training= Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) mely a szakképzés fejlesztésének európai központja, a szakképzés fejlesztése, programok megvalósítása, szakképzési problémák megoldása volt a fő feladata. Kiemelt fontosságú feladat volt, hogy könnyebbé váljon a fiatalok átlépése az oktatásból a munkaerő-piacra, a munkavállalásra való felkészítésük megtörténjen, valamint a felnőttképzés, a tanácsadás, a speciális képzési formák is kiemeltebb szerepet kapjanak. Figyelmet fordítottak a lemorzsolódott tanulókra, az alapiskolai végzettséggel nem rendelkezőkre, a fogyatékkal élőkre. A szakképzés minőségi fejlesztését a nyolcvanas évek második és a kilencvenes évek első felétől különböző programok segítik. Ilyen a Leonardo-program, amely a kilencvenes évek közepétől a fogja össze a szakképzési programokat. A 2000 márciusában tartott lisszaboni találkozón az Európai Unió (továbbiakban: EU) új középtávú stratégiákat határozott meg re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő térségévé szeretne válni. (Liszaboni Szerződés) 2002-ben Koppenhágában aláírt Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és a szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzték ki célul. (Koppenhágai Nyilatkozat) Kidolgozásra került a szakképzésre és a felsőoktatásra vonatkozó Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR). A képesítési rendszer három fő dologra épül: referenciaszintek kialakítása, a hozzájuk kapcsolódó eszköztárral (pl.: a kredit-átviteli rendszer, az Europassokmány, a Ploteus-adatbázis), és az együttműködést meghatározó elemek kidolgozásával, különös tekintettel a minőségbiztosításra, a non-formális és informális tanulásra, a pályaorientációra és a kulcskompetenciákra. 14

16 A tudásalapú társadalom megteremtése érdekében fontos az oktatás és képzés mindenki számára elérhetővé tétele, az élethosszig tartó tanulás feltételrendszerének megteremtése. EU-s támogatások jelentősége a fejlesztésben: Forrás PHARE Pályaválasztási és pályaorientációs tanácsadási regionális kísérleti projekt; HEFOP pályázatok Szakiskolai Fejlesztési Program A társadalmi folyamatokhoz, az információs társadalom és a nemzetgazdaság követelményeihez, a munkaerőpiac igényeihez és az Európai Unió közösségi vívmányaihoz igazodó rugalmas és differenciált, a gazdaság dinamikus fejlődését segítő szakképzési rendszer működésének biztosítása, a pályakezdéshez és a folyamatos foglalkoztatáshoz szükséges szakképesítés(ek)nek az esélyegyenlőségen alapuló megszerzése, valamint az Alkotmányban meghatározott tanuláshoz való jog érvényesülése céljából jött létre az évi LXXVI. törvény a szakképzésről. Országos Képzési Jegyzék A szakképzési törvény alapján az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) tartalmazza. Az régi OKJ 1993-ban született és szinte minden évben módosult, mégsem tudta követni a gazdaság, a munkaerőpiac fejlődését, átalakulását. A jegyzékben szereplő szakképesítések elavultak, mások meg hiányoztak belőle. A magyar szakképzési rendszer a rendszerváltást követően teljesen átalakult. A régi rendszerű szakmunkásképzés, technikusképzés, szakközépiskolai képzés megszűnt szeptember 1- től szakképzés csak az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések megszerzésére indítható. A régi képzési jegyzékben a szakmák alig voltak kapcsolatban egymással, nem volt jellemző az egymásra-épülés, így ha valaki másik szakmát akart tanulni, minden esetben teljesen elölről kellett kezdeni a képzést. Mindez nagyon megnehezítette az élethosszig tartó tanulás céljainak megvalósulását, megnehezítette azt, hogy a tanulni vágyók lépést tudjanak tartani a munkaerőpiac változó igényeivel. Az új OKJ-val ezeket a hibákat szerették volna kiküszöbölni ban átalakult a szakképzés irányítási rendszere: a szakképzés ágazati tartalmi irányítása a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz került. Felgyorsult az a folyamat, amelynek célja a szakképzés és a foglalkoztatáspolitika összehangolt irányítása. Az új szerkezetű OKJ-t az 1/2006. (II. 17.) OM rendeletben adták ki, amely április 1- jén lépett hatályba. Az új Országos Képzési Jegyzék jellemzői: Szerkezetében és tartalmában is átdolgozásra került. Benne a szakmák oktatása moduláris rendszerű, az egyes modulok egymásra épülnek, így biztosítják az adott szakterületen való 15

17 továbblépés lehetőségét, magasabb szintű képzés megszerzését, a szakmák közti átjárhatóságot. Ez rugalmas alkalmazkodást jelent a munkaerőpiac igényeihez. A moduláris szerkezet azt jelenti, hogy a rokonszakmák közös tudásanyagát mostantól ugyanaz a követelménymodul tartalmazza. Így, aki egy szakma megszerzése során sikeres vizsgával teljesített egy bizonyos modult, annak nem kell abból ismét vizsgáznia, és a második szakma tanulásakor felmentést kaphat a tananyag egy - az első szakma keretében már megismert - része alól is. Rendeletben kiadott szakmai- és vizsgakövetelménnyel rendelkező szakképesítések, részszakképesítések, elágazások, ráépülések szakmai követelménymoduljait modultérképen lehet megkeresni. A modultérkép a linken elérhető. Szakképesítések száma is változott, a korábbi OKJ 800 szakmájával szemben az új OKJ-ban csak 400 van, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy csökkent volna a szakmakínálat. Egy soron belül ugyanis több elágazást, ráépülő szakképesítést is találhatunk. Ha ezeket összeszámoljuk, akkor - az eddiginél több fölötti megszerezhető szakmát kapunk. Rész-szakképesítések segítségével lehetővé válik, hogy az se maradjon szakma nélkül, aki az elkezdett képzést valamiért nem tudja befejezni, illetve a vizsgán nem tud minden feladatot az elvárt szinten teljesíteni. Az így megszerzett rész-szakképesítések - amellett, hogy akár az elhelyezkedést is lehetővé teszik - azt is biztosítják, hogy később a már megszerzett ismeretek beszámításával folytathassuk a tanulást. Elágazásaikkal, ráépülő szakképesítésekkel a szakképesítések ezen túl sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, így - amellett, hogy az OKJ is átláthatóbbá válik - hatékonyabb képzési utak (például egymásra épülő szakmák megszerzése) jöhetnek létre. Az új képzési jegyzék bevezetésével az OKJ-azonosító is megváltozott. Az eddig 8 számjegyű kód helyét egy hosszabb, 15 számból álló azonosító vette át, ami maga is leírja az adott szakma helyét a rendszerben, az OKJ-szám is tükrözi ezen túl az egyes szakképesítések kapcsolatát, viszonyát: 1-2. számjegy a szakképesítés szintjét jelöli 3-5. számjegy a szakképesítés tanulmányi területét mutatja 6-7. számjegy az azonos területbe tartozó képzéseket jelöli számjegy a szakképesítések körét jelzi (alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés) számjegy az alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés szintjét jelöli számjegy, egyszerű sorszám, az alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés megkülönböztetésére szolgál Régi és új OKJ egymás melletti léte átmeneti állapot, fokozatosan kerül bevezetésre az új, és szűnik meg a régi rendszer. 16

18 Iskolarendszerű szakképzés intézményei A szakképzés intézményei a szakképzési törvény szerint: 2. (1) A szakképzés intézményei: szakközépiskola a szakiskola, beleértve a speciális szakiskolát és a készségfejlesztő speciális szakiskolát is a felsőoktatási intézmény az állami felnőttképzési intézmény a felnőttképzési törvényben meghatározott, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést folytató intézmény a központi képzőhely A szakképzés a munkaerőpiaci elvárásokat, a foglalkoztatás elősegítését közép szinten döntően két formában biztosítja: az iskolarendszerű szakképzéssel - amely a közoktatás része, és az iskolarendszeren kívüli szakképzéssel, melynek változatos formái léteznek. Iskolarendszerű szakképzés intézményei A közoktatáson belül az iskolarendszerű szakképzés működését a közoktatási és a szakképzési törvény, és ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Sokan még mindig azt gondolják, hogy az érettségi nélküli szakképzés 3 éves és szakmunkásképző iskolákban folyik, a szakközépiskola az érettségi mellett 4 év alatt szakmát is ad, illetve a technikumban lehet a szakosodást, specializációt megszerezni. Ezzel szemben a szakképzés intézményrendszere jelentősen átalakult. Szakképző iskolák: szakközépiskola szakiskola (speciális, készségfejlesztő speciális szakiskola) Magyarországon a évfolyamon az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik. Az EU élethosszig tartó tanulási stratégiáját elfogadva, szükséges a tanulók azon képességeinek fejlesztése, melyek alkalmassá teszik őket az önálló ismeretszerzésre, a sikeres pályamódosításhoz elengedhetetlen tudás, mobilitási képesség és motiváció megszerzésére. Ugyanakkor lehetőséget ad ez a két év a korai pályaválasztási döntés elhalasztására is. Ha a tizedik évfolyam végén a pályaorientáció és a szakmacsoportos alapozó oktatás során kiderül, hogy mégsem a megfelelő szakma irányába indult el a tanuló, a 10. évfolyam végén van lehetőség egy másik szakképző iskola szakképzési évfolyamán szakmát tanulni. A tanköteleskor megemelésével így csak módosítás következik, nem hagyja abba a tanulmányait, mint abban az időben, amikor 16 éves korig volt kötelező az iskolába járás. A szakközép- és a szakiskolában szakmai alapozó vagy szakmacsoportos alapozó oktatás keretében a tanulók megismerhetik az OKJ-ban szereplő szakmacsoportokhoz kapcsolódó tevékenységformákat. Hazánkban az iskolarendszerű szakképzés az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítések tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter 17

19 által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakmai tantárgyak, tananyagegységek (modulok) központi programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik. Az összes oktatható szakmát az OKJ szerint 21 szakmacsoportba sorolták. A szakközépiskolában amellett, hogy a négy (vagy öt) általános műveltséget megalapozó évfolyamán felkészít az érettségire, a kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően - az Országos Képzési Jegyzék szerinti - elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A középiskolai nevelés-oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik (tizenharmadik) évfolyamon fejeződik be. Érettségit követően az iskola szakképző évfolyamán, más szakképző iskolában, a felsőoktatásban folytathatja a tanulmányait, vagy a munkaerő-piacra léphet. A közoktatási törvény 29. -a részletesen taglalja a szakközépiskolára vonatkozókat. A szakiskola kilencedik évfolyamán általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, pályaorientáció, gyakorlati oktatás, tizedik évfolyamán a kötelező tanórai foglalkozások legfeljebb negyven százalékában szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás folyik. A szakiskolának kilencedik-tizedik és az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges, az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyama van. Ha a szakiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma - a felkészítési időtől függően - az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól. A szakiskola (speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola) célja az első szakképesítés megszerzése. A szakiskola a) speciális szakiskolaként működik, ha a többi tanulóval fogyatékossága miatt együtt haladásra képteleneket készíti fel szakmai vizsgára, vagy nyújt részükre munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismereteket; a munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismeretek átadása esetén a szakképzési évfolyamok száma kettő, b) készségfejlesztő speciális szakiskolaként működik, ha a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását. Ebben az esetben a szakképzési évfolyamok száma kettő. Középfokú iskolai rendszerű nappali képzésben a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti a 22. életévét. A határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a 7. életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az életkorhoz három évet hozzá kell számítani. Az iskolai rendszerű nappali képzésben részt vevő tanulók az iskolával tanulói jogviszonyban vannak, a beiratkozás napjától. Ha a gyakorlati képzést nem az iskola folytatja, a képzés 18

20 együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés alapján történhet. Az együttműködési megállapodást a szakképző intézmény és a gyakorlati oktatást ellátó (egyéni vállalkozó vagy társas vállalkozás) köti meg a gyakorlati oktatás teljes időtartamára. Iskolai rendszerű felnőttoktatás Általában munka mellet választják a szakmatanulásnak ezt a formáját. Ismérvei a következők: a tanuló tanulói jogviszonyt létesít az iskolával, amely azonban nem jogosítja fel a nappali képzésben részt vevő tanulókat megillető valamennyi kedvezmény (pl. árvaellátás stb.) igénybevételére, ugyanakkor a képzési formától függő utazási kedvezmény és 20 éven aluliak esetén családi pótlék jár a hallgatónak, a munkaviszonyban álló tanuló képzésben való részvételét a Munka törvénykönyvében meghatározott módon lehetővé kell tenni a képzés a nappali képzéshez igazodva, azzal azonos képzési idővel, a nappali tantervek (központi és helyi programok) adaptálásával folyik tartalmát tekintve lehet felzárkóztató, érettségit adó, szakképesítést adó képzés a képzés szervezése nem annyira kötött, mint a nappali formánál (esti, levelező, távoktatási stb. formák is léteznek) nincs felső korhatár a felvételinél a tanulók tandíjat fizetnek, amelynek mértéke az iskola költségvetésének egy főre eső hányadától függ Iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményei Iskolarendszeren kívüli szakképzés= felnőttképzés Tekintettel arra, hogy a felnőttképzésnek külön fejezetet szánunk, ezért az iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményeinek bemutatása a Felnőttképzés intézményrendszere fejezetben található. Felsőoktatási intézmény, mint szakképző intézmény június 19-én Európa oktatási miniszterei közös nyilatkozatot adtak ki. A Bolognai Nyilatkozattal elindult az európai felsőoktatás átalakítása. A bolognai folyamat célja az európai felsőoktatás ésszerű harmonizációja. A Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok (1999-ben 29 és később újabb tizenhat) önként vállalták, hogy felsőoktatás-politikáikat összehangolják. E folyamat eredményeképpen az egyes országok felsőoktatási rendszerei egy nagy, európai rendszer, az Európai Felsőoktatási Térség részeivé válhatnak. A Bolognai Nyilatkozat közös európai problémákra keresi a közös európai választ. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik: a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek rendszerének bevezetése; 19

21 az alapvetően két fő cikluson alapuló felsőfokú képzési rendszer, illetve a mobilitást segítő kreditrendszer bevezetése; a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése; összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztése által az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosítás területén, valamint az európai érdekek és értékek megjelenítése a felsőoktatásban szeptember 1-től Magyarország a korábbi, főiskolai vagy egyetemi végzettséget adó felsőoktatási rendszerről áttért a többciklusú (bolognai) képzési rendszerre. Az átalakult magyar felsőoktatás működését az új, módosított évi CXXXIX. Felsőoktatási törvény szabályozza. Az új felsőoktatási struktúra átjárhatóbb a régi rendszernél. A többciklusú képzés alsó szintjén lévő alapképzés a munka világában hasznosítható szakmai ismereteket és a mesterképzéshez szükséges elméleti tudást biztosítja. Az utána elvégezhető mesterképzés során további ismeretek szerezhetők, melyek a munkaerő piacon és a doktori képzésben egyaránt hasznosak. A felsőoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény egyik fontos célja az alábbiak szerint: 2. i) A felsőoktatás képzési szerkezetének átalakításával lehetővé tenni a hallgató munkaerőpiaci megjelenését biztosító szakképzettség rövid képzési idő alatt történő megszerzését, a kimagasló képességűek részére a magasabb szintű tanulmányok folytatását, további végzettség, újabb szakképzettség megszerzését Felsőfokú képzési szintek: felsőfokú szakképzés felsőfokú alapképzés felsőfokú mesterképzés (Az alap- és mesterképzést egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, illetve jogszabályban meghatározott esetben egységes, osztatlan képzésként lehet megszervezni) doktori (PhD-, DLA-) képzés szakirányú továbbképzés Felsőfokú szakképzés A felsőoktatási és közoktatási intézményekben folyó, hallgatói jogviszonyt eredményező szakképzés, amely beépül az intézmény képzési programjába, és olyan felsőfokú szakmai képesítést ad, mely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, de nem jár felsőfokú végzettséggel. A felsőfokú szakképzés célja gyakorlatorientált, piacképes felsőfokú képzettségű szakemberek felkészítése munkavégzésre és továbbtanulásra. A felsőfokú szakképzés, érettségire épülő harmadik szintű szakképzés (ISCED 5.5 szint). Híd szerepe van a középfokú szakképzés és a felsőoktatás között. Rövid ciklusú, iskolai rendszerű szakképzés. Modularizált képzési struktúra jellemzi, a szerzett krediteket beszámítják szakirányú továbbtanulás esetén. Magyarországon a felsőfokú szakképzésben résztvevők aránya 2000-ben mindössze 2% volt. Az arány folyamatosan, évről évre növekedett és mára meghaladja a 6%-ot. 20

22 Felsőoktatási képzési ciklusok: alapképzés (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BA, BSc) Időtartama: A képzési idő legalább hat, legfeljebb nyolc félév (korábbi főiskolai szintnek felel meg). Az alapképzés csak egyszakos, az alapfokozat megszerzésével egy szakképzettség szerezhető. A tehetséges hallgatóknak lehetőségük van párhuzamos tanulmányok folytatására. Az alapfokozat az első felsőfokú végzettségi szint, amely feljogosít a mesterképzés megkezdésére. mesterképzés (magister, master; rövidítve: MA, MSc) Időtartama: 1-2 év (kivéve a tanárképzést, amely 5 féléves) A korábbi egyetemi szintnek felel meg. A mesterképzésben mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Mesterképzésre az vehető fel, aki alapképzésben fokozatot és szakképzettséget tanúsító oklevelet vagy korábban főiskolai, illetve egyetemi oklevelet szerzett. doktori képzés Időtartama: 3 év (tudományos fokozat - Ph.D - megszerzésének a lehetősége) szakirányú továbbképzés Alap- vagy mesterfokozat megszerzését követő (korábban egyetemi vagy főiskolai végzettség), illetve meghatározott szakképzettségre épülő olyan, újabb végzettséget nem adó képzés, amely speciális szakirányú szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásával zárul. A képzési programok kapcsolódhatnak egymáshoz, épülhetnek egymásra. A felsőoktatás új képzési szerkezete biztosítja az Life long learning egész életen át tartó tanulást, összhangban áll a mobilitás követelményeivel. A felsőoktatásban nappali, esti, levelező vagy távoktatási tagozaton lehet tanulni. 21

23 3. A felnőttképzés intézményrendszere Miről lesz szó ebben a fejezetben? Vázoljuk a hazai felnőttképzés jellemzőit, beszélünk a felnőttek tanulási céljairól. Sorra vesszük a felnőttképzés intézményeit és tájékoztatást adunk az egyes típusokról ben az iskolarendszeren kívüli képzés területén jelentős változások történtek. Az országgyűlés megalkotta a felnőttképzésről szóló évi CI. törvényt, amelyet az óta többször módosítottak. A törvény szempontjából felnőtt mindenki, aki tankötelezettségét teljesítette. A felnőttképzés szakmai, ágazati irányítását ellátó szociális és munkaügyi miniszter a felnőttképzési tevékenység ellátása érdekében különböző testületeket, szervezeteket tart fenn. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács a miniszter felnőttképzéssel és szakképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását segítő, szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületeként működik. Az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények hivatalos regisztráció után kezdhetik meg tevékenységüket. A felnőttképzést a módosított évi CI. felnőttképzési törvény szabályozza. Felnőttképzés jellemzői Felnőttképzési tevékenység a képző intézmény képzési programja alapján folyó olyan iskolarendszeren kívüli képzés, amely célja szerint meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányuló általános, nyelvi vagy szakmai képzés. A felnőttképzés résztvevői nem létesítenek tanulói jogviszonyt, így az iskolai rendszerű képzés juttatásaira nem jogosultak, utánuk a szülők családi pótlékot stb. nem igényelhetnek. A felnőttképzési törvény rendelkezései szerint azonban a magyar állampolgárságú felnőtt részére nyújtott felnőttképzést az állam támogatja. A támogatást különböző formában kapják a felnőttképzésben résztvevők. A tanulás célja sokféle lehet: szakképzettség megszerzésének a segítése folyamatos szakmai képzés foglalkoztatást segítő képzés kiegészítő képzések: - pályaorientációs (pályaválasztási) ismeretek megszerzésére - közismeretek előírt szintű elsajátítására - álláskeresési ismeretek és/vagy készségek megszerzése - a munkakör színvonalasabb ellátásához szükséges, nem szakképesítést nyújtó ismeretek megszerzése (pl.: nyelvtanulás) 22

24 A kiegészítő képzések igen jól működnek, mert a foglalkoztatási célú képzési programok közül a szakképzési és a foglalkoztatási törvény alapján ezeket az Állami Foglalkoztatási Szolgálat támogatja. A felnőttképzés intézménytípusai A felnőttképzést folytató intézmény az általa szervezett képzésben részt vevő, már nem tanköteles felnőttel felnőttképzési szerződést köt. A szerződést írásba kell foglalni és öt évig a felnőttképzést folytató intézmény köteles megőrizni. Intézmények: regionális képző központok (RKK) felnőttképzést folytató gazdasági szervezetek saját dolgozók belső képzése szakképző iskola, mint felnőtt képző térségi integrált szakképző központok (TISZK) Regionális képző központok (RKK) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés állami intézményrendszere, kiépülésük világbanki támogatással a kilencvenes években zajlott. Fő tevékenységük a felnőttképzés, amely a régió Fő tevékenységük a felnőttképzés, amely a régió munkaerőpiaca által megfogalmazott igények szerint a munkakör ellátására alkalmas szakmai tudás megszerzését, a gazdaság struktúraváltásainak mentén megjelenő beruházók számára az emberi erőforrás fejlesztését, illetve az EU normáin alapuló képzést biztosítja. (Forrás: Dr. Henczi, /4.21.) január 1-jétől a feladataikat a 23/2005. (XII. 26.) FMM rendelet 2. (1)-(2) bekezdése jelöli ki, mely szerint a képző központ képzési, képzéshez kapcsolódó, szolgáltatási és különböző jogszabályokban meghatározott feladatokat lát el. Az országban 9 regionális képző központ működik. Fő feladatuk elsősorban tehát a munkanélküliek képzése és a munkáltatók képzési igényeinek kielégítése. Felnőttképzést folytató gazdasági szervezetek A gazdasági szervezetek által folytatott felnőttképzési tevékenység előnye, hogy e társaságok közvetlen kapcsolatban vannak az adott ágazattal. Az oktatást-képzést többnyire gyakorló szakemberek végzik. Ezeknél jelent meg először az oktatás minőségbiztosításának igénye, ami később az akkreditácó része lett. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés piacán a vállalkozásoké a legnagyobb piaci szegmens, s a képzések zömét az oktatást fő tevékenységként végző vállalkozások végezték. (Henczi, 2005:75) A vállalkozási formák közül szinte valamennyi megtalálható. Éppen ezért a képzési kínálat, a képzések színvonala és a szükséges 23

25 eszközállomány nagyon különböző. A képzések finanszírozása is igen eltérő, de egyre többen a különböző támogatási rendszerekre építenek. Henczi (2007) szerint az üzleti vállalkozásokra jellemző, hogy: egy részük az államigazgatási főhatóságok (minisztériumok) egykori önálló továbbképző és vezetőképző intézeteiből alakult oktatási vállalkozássá. Nyilván az így alakult oktatási vállalkozások nagyobb előnyre tettek szert az oktatás, képzés területén, kiterjedt hálózattal rendelkeznek, széles körben ismertek. Újabb cégek alakultak, főleg a számítástechnika-informatika területén, akik tevékenységükben bevállalták a felnőttoktatást is. Az informatika mellett a nyelvi képzésre szakosodott felnőttképzők a legelterjedtebbek és igen népszerűek is. Saját dolgozók belső képzése Az iskolarendszeren kívüli oktatás fontos része az intézmények saját dolgozóinak házon belüli képzése. Az egyébként valamilyen gazdasági tevékenységet folytató cég egy-egy új munkafolyamat, vagy eszközbevezetés esetén végez ilyen tevékenységet. Egyre nő azoknak a cégeknek a száma, melyek alkalmazottaiknak szakmai képzést, belső továbbképzést biztosítanak. Napjainkban a cégek csaknem fele folytat belső képzést Magyarországon. Belső képzésekre fordítható a cégek szakképzési hozzájárulásának egy része, melyet a 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet szabályozza. Belső képzés: az a képzés, amelyet a - szakképzési hozzájárulásra kötelezett munkaadó saját munkavállalói részére, teljes egészében saját munkaszervezetén belül, nem üzletszerűen szervezve valósít meg. A felnőttek képzését a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló évi LXXXVI. törvényben meghatározott módon támogatja. Nálunk a képzés még mindig nem megtérülő befektetésnek minősül, míg a külföldi érdekeltségű Magyarországon működő cégeknél ez sokkal jobb megítélés alá esik. Szakképző iskola, mint felnőtt képző Az a szakképző iskola végezheti ezt a tevékenységet, amelynek az alapító okiratában szerepel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés. Egy másik intézet alvállalkozójaként is folytathat ilyen tevékenységet, ha van engedélye rá. A közoktatás, a szakképzés (TISZK) és a felsőoktatás intézményei közül sokan a törvényben előírt alapfeladatuk ellátása mellett, részt vesznek a felnőttoktatásban is. Ezzel amellett, hogy kihasználják a meglévő eszközeiket, humánerőforrásukat, még többletjövedelemhez is jutnak, nem beszélve arról, hogy a csökkenő tanulólétszám mindenképpen többlet-feladat felvállalását teszi szükségessé a fennmaradásukhoz. Gyakran vállalkozók alvállalkozóiként végzik a felnőttoktatást. Van, hogy a pedagógusok, vagy a felsőoktatás dolgozói önállóan vállalnak feladatot a felnőttoktatásban, valamely oktatási vállalkozásban. 24

26 Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) Az NFT I. HEFOP (Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Programja) keretében jöttek létre TISZK-ek az országban - első körben 16 intézmény - a következő céllal: a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a központi képzőhelyeken gyakorlatorientált szakképzési lehetőségek megteremtése Több szakképző iskola és azok fenntartói, valamint felsőoktatási intézmény megállapodása alapján jöttek létre az első TISZK-ek. Központi képzőhelyként vesznek részt az iskolarendszerű gyakorlati oktatásban. Intézményi együttműködésen alapuló, korszerű technológiával rendelkező új elemeket vezettek be a szakképzésbe. Az új, moduláris szakképzést először a TISZK-ben vezették be gépészet, kereskedelem-marketing, és informatika szakmacsoportokban szeptember 1-től a törvénymódosításokkal jogilag lehetségessé vált az új típusú térségi integrált szakképző központok létrehozása. Ezekben koordinált és közös feladatellátás valósul meg. Ezeket a TISZK-eket azért nevezzük új típusúnak, mert az eddig megvalósult központok elsősorban oktatásszervezési területen (a gyakorlati képzés területén) jelentettek előrelépést, míg az új TISZK-ek a gazdaság igényeinek megfelelő képzési struktúra és szakmaszerkezet kialakításának szervezeti formái. A TISZK-ek törvényi szabályozásának átalakításával létrejön egy olyan intézményfenntartói és intézményi hálózat, amelynek szakképzési feladatellátása (képzési struktúra, tanulólétszámok, stb.) regionális szinten koordinált és vezérelt lesz. (Forrás: dr. Szivi, 2007.) Kamarák, érdekképviseleti szervezetek A kamarák és érdek-képviseleti szervezetek feladata, hogy az egyes szakmákat érintő tájékoztatási, képzési és vizsgáztatási feladatokat elássa. Továbbképzésekkel, tanácsadással, előadások tartásával, konferenciákkal, szakmai kiadványokkal és új módszerekkel segítik tagjaikat és/vagy partnereiket. Fontos feladatuk még a szakmai képzések megszervezése, a vizsgáztatás és a mesterképzés, mestervizsga lebonyolítása. Civilszervezetek, önkéntes állampolgári csoportosulások Ezek a különböző társaságok, népfőiskolák, egyesületek, művelődési házak, stb. akiknek a szerepe rendkívül jelentős, különösen a nem formális képzések területén. Segítenek az alap- és kulcskompetenciák fejlesztésében. Tevékenységük gyakran a piac egy kis részéhez kötődik. A törvény előírása szerint minden olyan intézménynek, amely felnőttképzési tevékenységet kíván folytatni, nyilvántartásba kell vetetnie magát, megjelölve a végzett tevékenységet. Emellett lehetőség van az intézmény, illetve a képzési programok akkreditációjára is (intézményi akkreditáció, programakkreditáció). Az eljárás során megvizsgálják, hogy az intézmény és a program megfelel-e bizonyos minőségi követelményeknek. 25

27 4. A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra Miről lesz szó ebben a fejezetben? Az egyének iskolai végzettsége, szakképzetsége alapvetően meghatározza a munkaerő-piaci esélyekeit, miközben a foglalkoztatók oldaláról a munkaerőpiacon potenciális munkavállalóként megjelenő személyek jelentik a kínálatot. Az oktatás szerkezetének alakulásával a munkaerőpiac kínálati oldala is változik. Először röviden bemutatjuk, hogyan változott a népesség képzettségi színvonala az elmúlt szűk 20 esztendőben, majd a fiatalok munkaerő-piaci helyzetét tárgyaljuk: azt, hogy az oktatási, képzési szerkezet átalakulása, az oktatási expanzió nyomán hogyan alakult a fiatal korosztályok munkaerő-piaci jelenléte. Kitérünk arra is, hogy a munkaerő-piaci részvételt illetően milyen különbségek vannak a különböző iskolázottságú fiatalok között. Bemutatjuk, hogy manapság az iskolapadból a munka világába átlépés egy elhúzódó, átmenetekkel és munkanélküliségi tapasztalatokkal tarkított időszak, még a felsőfokú végzettséget szerzettek egy jó része számára is. A fejezet végén röviden kitérünk arra, hogy milyen intézkedések, programok születtek az elmúlt időszakban a szakképzés és a munkaerőpiac igényeinek közelítésére, majd ismertetjük azon, a pályaorientációban segítséget nyújtó szervezeteket, melyek célja, hogy a fiatalokat segítsék a munkaerő-piaci integrációjukban.bemutatjuk, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeznek ezen szervezetek, s mit várhatnak tőlük a hozzájuk fordulók. A munkaerőpiaci kereslet és a képzési kibocsátás között régóta nagy a feszültség. A lakosság egyre nagyobb hányada veszítette el az állását a rendszerváltást követően; a munkanélkülivé válást a fiatalok sem kerülték el. Ennek legfőbb okai a következők voltak: a munkaerőpiaci tájékozatlanságból fakadó megalapozatlan pályaválasztás, az oktatásból képzettség nélkül kilépők magas aránya, az iskolarendszerű képzéseknek a gazdaság igényeit nehézkesen követő szakmastruktúrája, az érintettek álláskeresési készségének, motivációjának alacsony szintje. A folyamat megállításához reformokra, változtatásokra volt szükség. A reformfolyamat a közoktatási rendszer átalakításával kezdődött: A tanköteleskor megemelésével sikerült megakadályozni a 18 év alattiak lemorzsolódását, iskola elhagyását. A képzési szerkezetben is változás történt, a konkrét szakmaválasztás későbbre tolódott. A szakközép- és szakiskolában bevezetésre került a szakmacsoportos előkészítő és szakmacsoportos alapozó oktatás, mely orientációt jelentett az adott szakmák választásához. A középiskolai képzések (gimnázium, szakközépiskola) iránt nagyobb lett az érdeklődés, míg a szakiskolák iránt egyre kevésbé. Ennek oka főként abban keresendő, hogy a szakmáknak nem volt és még napjainkban sincs megfelelő presztízse. A 26

28 szakiskolák tanulói legkevésbé a szakma miatt választanak egy-egy szakiskolát, leginkább azért, mert csak oda vették fel őket. Az egyes iskolatípusok közötti átjárhatóság sem lett teljesen megoldva. 4.1 A népesség képzettségi színvonalának, az iskolai kibocsátásnak az alakulása A munkaerőpiac kínálati oldalát alapvetően meghatározza a munkaerőpiacon megjelenő népesség iskolai végzettsége, tudásszintje. Az iskolarendszer átalakulásával párhuzamosan jelentősen módosult a tanulók szerkezete és így az iskolákból kikerülők végzettsége, szakképzettsége is. Az átalakulás során az első lényeges változás, hogy középfokon egyre nagyobb szerepet kapnak az érettségit adó iskolafajták, miközben a szakiskolák presztízse és beiskolázási arányai is jelentősen csökkentek ban már a tanulók mintegy 80%-a érettségit adó iskolákban tanult középfokon. Mivel ezekben a középiskolákban a lemorzsolódás alacsony, a diákok túlnyomó többsége le is érettségizik. Azonban az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a középfokon érettségit nem szerző szakiskolások jelentős része néhány éven belül szintén leérettségizik (a nem nappali képzésben érettségizők száma az ezredfordulót követően évi ezer fő között mozgott). Ezek a folyamatok azt valószínűsítik, hogy az egyes évfolyamokon belül az érettségizettek aránya a 80%-ot is meg fogja haladni, eközben az érettségi társadalmi szerepe is egyértelműen átalakul: az egyre inkább nem a továbbtanulás esélyét megnyitó lehetőség, hanem a munkaerőpiaci elhelyezkedéshez szükséges minimum szerepét tölti be / fogja betölteni (Andorka 2006). A felsőoktatásban tanulók száma 1990 és 2006 között csaknem a négyszeresére nőtt. Míg 1990/1991. tanévben 108,4 ezren tanultak felsőfokú intézményekben, a 2006/2007. tanévben 416,3 ezret tett ki ez a szám. A nem nappali képzéseket tekintve még nagyobb növekedés mutatkozott. A felsőoktatási expanzió közben ugyanis átalakult annak szerkezete is, az ezredfordulót követően a nem nappali képzésben járók jelentik a hallgatók valamivel több mint 40%-át ban az egyetemi, főiskolai oklevelet szerzők 44%-a nem nappali tagozaton (tehát esti, levelező vagy távoktatási tagozaton) szerezte meg diplomáját. (Ez az arány a 90- es évtized elején még 30% körül mozgott). A felsőoktatásban tanulók számának a növekedési forrását jelentős részben a túlkoros generációk, a korábban érettségizettek jelentették. Elsősorban a nem nappali képzési formákba egyre többen léptek be az idősebb korcsoportokból is olyanok, akik korábban a továbbtanulással nem, vagy sikertelenül próbálkoztak. Azonban ez a tartalék fokozatosan merül ki, a frissen érettségizettek száma pedig a demográfiai visszaesés miatt a növekvő beiskolázási arányok mellett sem növelhető jelentős mértékben. Így az ezredforduló után a középiskolába járó korosztályok többsége bekerül a felsőfokú képzésbe, hacsak a meghirdetett helyek száma nem csökken jelentősen. A fiatalabb korosztályok iskolázottságának növekedése és az idősebb, alacsonyabb átlagos végzettségű generációk kihalása következtében jelentősen javult a teljes népesség legmagasabb iskolai végzettsége, ez a javuló tendencia pedig a munkaképes korú lakosság körében természetesen még inkább érvényesül, mint a teljes népességben. A 2005-ös 27