Tolna megye szakképzés-fejlesztési koncepciója

Átírás

1 Tolna megye szakképzés-fejlesztési koncepciója Készült a Tolna Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság számára Szekszárd

2 Tartalomjegyzék Előzmények, preambulum... 4 Bevezetés... 6 A szakképzés szerkezeti felépítésének elemzése... 8 Az iskolarendszerű szakképzés... 9 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés A szakképzés irányítási rendszere A szakoktatáshoz kapcsolódó pályakövetési rendszer vizsgálata Tolna megye gazdasági helyzete Gazdasági, aktivitási, foglalkoztatási adatok A nyilvántartott álláskeresők száma, aránya 2012-ben A nyilvántartott álláskeresők számának és összetételének alakulása, ügyfélforgalmi adatok Az ellátásra jogosult nyilvántartott álláskeresők száma, változása, álláskeresők összetétele az ellátás típusa szerint A bejelentett munkaerőigények alakulása A megye csoportos létszámcsökkentési bejelentései A rövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2013-ra vonatkozó előrejelzései A Dél-Dunántúl oktatási, szakképzési, iskolai és fenntartói jellemzőinek vizsgálata A régió alapfokú képzésének jellemzői és hatásai a szakképzésre A középfokú képzés régiós struktúrája, létszámadatainak vizsgálata Létszámprognózis A régió iskolaszerkezetének jellemzői A régió szakiskoláinak szakmastruktúrája A régióban létrehozott térségi integrált szakképző központok, szakképzés szervezési társulások Tolna megyei szakképzés sajátosságai Iskolák, fenntartók kapcsolata az oktatási rendszerrel Tolna megye felnőttképzési sajátosságainak vizsgálata Hiba! A könyvjelző nem létezik.52 Elemzés és következtetés a szakképzési stratégiára, fejlesztési teendőkre

3 Tolna megye Szakképzési Stratégiájának következtetései, aktualitásai, javaslatai, a hiányszakképesítések összefüggéseiben Tolna megye Szakképzési Stratégiájának következtetései, aktualitásai, javaslatai a hiányszakképesítések összefüggéseiben Gazdaság Preferált szakmák, hiányszakmák túlkínálat Szakképzés, problémák, változások Aktuális feladatok, prioritások, stratégiai szempontok a következő évekre Következtetések, jövőre vonatkozó preferált szakképesítések összegzés Irodalomjegyzék Függelék

4 Előzmények, preambulum Minden fejlesztési koncepció egy nagyobb rendszer része, így a szakképzési is, mely egy megye teljes gazdasági-társadalmi innovációjának az egyik alrendszere. Ezt a kijelentést alátámasztandó, hogy a év CLXXXVII. tv. 82. a) pontja értelmében az Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság (a továbbiakban: MFKB) feladata kidolgozni az adott megye szakképzés-fejlesztési koncepcióját, melynek része a képzési irányok és beiskolázási arányok rövid és középtávú terve is. Így jöhet létre humánerőforrás fejlődés, gazdaságfejlődés és egyáltalán társadalmi fejlődés megyei szinten is. Jelen koncepciónak igyekszik hozzájárulni az MFKB-k munkájához, ugyanakkor olyan szakképzés-fejlesztési célokat és elveket próbál meghatározni, melyek alkalmasak a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakmaszerkezet és megyei szakképzési rendszer kialakítására. A koncepció átfogó módon integrálja azokat az információkat, melyek eltérő intézményrendszerekben, eltérő forrásokból összegyűjtve egymással átfedésben állnak rendelkezésre. Hangsúlyosan ki kell jelenteni, hogy Tolna megye önmagában nem hermetikusan elzárt gazdasági terület, hanem egy nagyobb egység része. Mindenképpen régiós és országos kapcsolati pontokkal rendelkezik. Különösen fontos a dél-dunántúli régió kontextusában is vizsgálódni, melyre a koncepció, mint hasonló jellemzőkkel bíró gazdasági-társadalmi egységre igyekszik következetesen kitérni. A koncepció mellett és vele együtt elválaszthatatlan dokumentumok a szakképzési rendszert irányító jogszabályok. Ezek folyamatos elemzése, nyomon-követése minden érintet számára nagyon fontos. Jelen stratégiai koncepció a jogszabályokkal együtt értelmezhető és használható csak. Ki kell emelni tételesen a évi CLXXXVII. törvényt a szakképzésről, a évi CLV. törvényt a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, a évi CXC. törvényt a nemzeti köznevelésről, a évi CCIV. törvényt a nemzeti felsőoktatásról, a évi CI. törvényt a felnőttképzésről, a évi CLXXXIX. törvényt Magyarország helyi önkormányzatairól, a 150/2012. (VII.6.) Kormányrendeletet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásáról és a 202/2012. (VII.27.) Kormányrendeletet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról. Az elmúlt néhány évben a magyar közigazgatás történetének kiemelkedő jelentőségű közigazgatási és oktatásigazgatási változásai születtek meg. Jelenleg a változások és az új struktúrák konszolidációja zajlik. Számos régi szereplő eltűnt, átalakult és jó néhány született. A 4

5 legfontosabbként feltétlenül ki kell emelni a fővárosi és megyei kormányhivatalok, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, az Oktatási Hivatal, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság, a Kereskedelmi és Iparkamara, Agrárkamara, a gazdasági érdekképviseletek, a munkavállalói érdekképviseletek, a szakmai kamarák szervezeteit. A megyei önkormányzatok új szerepköre, mely szerint a területfejlesztés fő koordinálói előrevetítik, hogy a szakképzés fejlesztésének irányaiban is párhuzamosság és minél szorosabb korreláció jöjjön létre. Tolna megye egy speciális foglalkoztatási jellemzővel bír, mely a paksi atomerőmű jótékony hatásaival függ össze. Különösen fontos a szakképzés és területfejlesztés összehangolása a várható bővítés miatt. Ebben az esetben, ha elindul a beruházás, legalább 3 évvel előre kell a szakemberképzésre figyelni. Fontos a megyei szakképzés és a köznevelés-fejlesztés céljainak összehangolása, mely kormányzati területi feladat. A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. tv. 75. (1) bekezdése értelmében, az oktatásért felelős miniszter a hivatal (Oktatási Hivatal) előterjesztése alapján a kormányhivatalok közreműködésével, megyei szintű bontásban feladat ellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési tervet készít, amelynek része a megyei szakképzési terv. A hivatal a megyei szakképzési terv elkészítéséhez beszerzi a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter véleményét. Az Oktatási Hivatal első alkalommal április 30-ig elkészíti a köznevelési-fejlesztési tervet. A szakképzés további kiemelkedő, ha nem a legnagyobb fontosságú szereplője a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, Feladatköre, hatásköre, szakoktatási koncepciója érthető okokból kifolyólag még I. felében formálódik. A fent érintett szervezetek működési-fejlesztési koncepcióinak java része még képlékeny, nem ad direkt irányt. Ezért jelen stratégia fő célja a térségre jellemző és jól prognosztizálható gazdasági, társadalmi, demográfiai folyamatok alapján szakmák szerinti prioritásokat, fejlesztési irányokat meghatározni. 5

6 Bevezetés A szociális jólét meghatározó előfeltétele a stabil társadalom, az erős gazdaság és az innovatív termelési technológia, melynek egyik alapja a hatékony szakképzés. A szakképzés színvonala alapozza meg azt a tudás alapú társadalmat és gazdaságot, amit a hazai fejlesztési tervek és az Európai Unió is alapvető célként fogalmazott meg. A megfelelő szakképzettség biztosítja a munkavállaló számára a munkahely megszerzésének és megőrzésének lehetőségét, illetve a munkáltató részére a termelés és szolgáltatás elvárt minőségét, folyamatosságát. Elöljáróban célszerű leszögezni, hogy a Dél-Dunántúlon működő szakképző iskolák, Térségi Integrált Szakképző Központok (a továbbiakban: TISZK-ek) hatékony, munkaerő-piaci igényeknek megfelelő működése egyértelműen hozzájárulhat az egész régió területfejlesztéséhez, gazdasági prosperitásához. Ennek megvalósításához azonban állami segítségre, racionálisabb jogi és oktatási keretrendszerre, társadalmi, gazdasági, kormányzati konszenzusra van szükség. Az egész szakoktatási rendszert a területi sajátosságainak megfelelően kell fejleszteni. Ezen helyi feladaton túl a központi kormányzatnak a szakképzés nyugat európai modelljeinek megfelelően, a gazdaság-irányító szerepét is biztosítania kell a képzésben. Az államnak szakképesítésenként differenciált finanszírozást szükséges bevezetnie, ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő piac szempontjából nem keresett szakmák, és az ezeket oktató iskolák támogatásának csökkentése is. Az országos adatokhoz hasonlóan Tolna megyében és az egész dél-dunántúli régió szakképzést érintő tanulólétszámaiban is erőteljes visszaesés figyelhető meg. Elhibázott állami döntések sorozata vezetett oda, hogy a rendszerváltás óta a szakiskolák száma harmadára csökkent, a gimnáziumoké és a szakközépiskoláké majdnem megduplázódott. A szakiskolai tanulói létszám még drasztikusabban csökkent. A születésszámok alakulásából nagyon jól prognosztizálható, hogy legalább évi 3-4%-kal kevesebb szakiskolai tanulóval kell számolni a következő évben. Ez a jelenlegi szakmunkástanulói létszám felére csökkenését jelenti, mellyel már működésképtelenné válik a teljes gazdasági szféra a régióban. A krízis elkerüléséhez vagy növelni kell a szakiskolai tanulók arányát az érettségit adó iskolák rovására, vagy újra be kell vezetni a szakközépiskolákban is a szakmunkásképzést. Utóbbi megoldás lényegesen kisebb költséggel és társadalmi feszültséggel jár és a kutatási tapasztalatok szerint az iskolák, a tanulók egyaránt elfogadnának egy ilyen reformot. A diákok a rendszerváltás előtti prosperáló időszakhoz hasonlóan érettségi bizonyítványt és szakmunkás bizonyítványt is szereznének a tanulmányaik során. 6

7 A problémák megoldása a szakképzés sajátosságainak, hibáinak, területi különbségeinek kutatása, konkrét területi stratégiák felállítása nélkül lehetetlen. Alátámasztja ezt az állítást az évek óta egyre növekvő betöltetlen álláshelyek számának szaporodása, miközben a munkanélküliség többnyire stagnált a 2000 és 2008 közötti időszakban. Már az oktatáspolitikusok és a közgazdászok is tényként kezelik, hogy a magyar gazdaság bővülésének gátját egyre inkább a jól képzett szakemberek égető hiánya jelenti. Számos hazai és külföldi beruházás meghiúsulásának ez a kizárólagos oka. Ha nem sikerül néhány éven belül hatékonnyá tenni a szakképzési rendszert, még a nyugállományba vonuló szakemberek pótlása sem lesz biztosított. Magyarországon a legsúlyosabb helyzet éppen a dél-dunántúli régió legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatában, a magasan kvalifikált munkát végző gépészeti és építőipari területen van. Egy évtizeden belül a ma még aktív szerszámkészítő, hegesztő, lakatos és kőműves szakmunkások fele eléri a nyugdíjkort. Ezekből a szakképesítésekből jelenleg a régióban csupán a munkáltatói igények tizedében képeznek tanulókat. Számos okkal magyarázható a kialakult helyzet, de ezek közül kiemelhető a műszaki szakmák költségesebb oktatása, az iskolai és tanulói motiválatlanság. A legfőbb problémát mégis a területi sajátosságok, a szociológiai, társadalmi, gazdasági adottságok elhanyagolása jelenti. Szót kell ejteni arról is, hogy az iskolaszerkezetben tapasztalható anomáliák mellett az oktatott szakmastruktúra sem megfelelő a régióban. A szakiskolai keretek között oktatott tanulóknak legalább a fele nem a környék vállalkozásai által igényelt szakmákat tanulja. Ennek oka abban keresendő, hogy az oktatási intézmények a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeiknek megfelelő szakmákat oktatják. A változtatás költséggel, többletmunkával jár, melyben az iskolák a jelenlegi finanszírozási, működési szabályok alapján nem érdekeltek. A régióban több olyan szakiskola is működik, mely nagy részben felesleges, vagy teljesen elavult szakképesítést oktat. A Dél-Dunántúlon működő TISZK-ek beiskolázása kedvezőbben alakult az utóbbi években. Korábban az RFKB, most pedig az MFKB meghatározza a munkaerő-piaci igények figyelembe vételével azokat az irány-arányokat, amelyeket az intézményeknek követniük kell. Így a régióban működő hét TISZK-ben elsősorban olyan szakmákat oktatnak, amelyek hiányszakmák, és a régió gazdaságának húzó ágazatai. Ide sorolhatóak a kereskedelmi, vendéglátós, építőipari, gépészeti, elektronikai, mezőgazdasági egészségügyi szakmacsoportokat. Az elmúlt 5 évhez hasonlóan, ehhez a területekhez tartozó szakemberek képzése munkaerő-piaci szempontból feltétlenül indokolt. Jelen szakképzési stratégiának ez a legfőbb üzenete. 7

8 A szakképzés szerkezeti felépítésének elemzése Magyarországon a rendszerváltás előtti időszakban egy stabilabb, kevesebb és egyértelmű szabályokból álló, de rugalmatlanabb oktatási jogrendszer működött. A rendszerváltáskor a demokratizálódás elveinek szellemében erősen liberalizálódtak a törvények és a rendeletek, és ennek folyományaként rendkívüli mértékben kibővültek, számuk jelentősen nőtt. Mára majd száz, egymásnak sok esetben egymással nem koherensen kapcsolódó jogszabály határozza meg a magyar oktatási rendszer működését. Egyszerre jellemző a részleteiben a túlszabályozottság, a túlbürokratizáltság, Az iskolák 2012-ig szinte bármilyen szakmát oktathattak, a fenntartók bármennyi iskolát létrehozhattak, akkor is, ha az adott térségben ezek nem indokoltak. Velük szemben a gazdaság szereplői ebbe a döntésbe egyáltalán nem szólhattak bele, egyedül a saját dolgozóik képzéseit határozhatták meg. Ezek azonban döntően speciális vállalati, technológiai szakképzési célú képzések, illetve egyéb továbbképzések, ismeretbővítő tartalmú tanfolyamok, szakmai, alapvégzettséget nem adnak. A magyar szakképzés két fő területre osztható, az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli (vagy más néven felnőtt) képzésre. Az iskolai rendszerű szakképzés fő feladata, hogy lehetővé tegye a munkaerőpiacra történő belépést (első szakképesítés megszerzését), továbbá hogy egy adott gazdasági ágazat tekintetében széleskörű, megalapozott ismeretek megszerzését biztosítsa, amely stabil alapot nyújthat a későbbi át- és továbbképzésekhez, azaz a felnőttképzéshez. A szakképzés helyét az oktatásban mindenképpen úgy célszerű elképzelni, hogy az a közoktatás és a felnőttképzés rendszerét egyaránt érinti. 1. ábra: A szakképzés helye az oktatás rendszerében Felsőoktatás Közoktatás Szakképzés Felnőttképzés 8

9 Az iskolarendszerű szakképzés A szakképzés iskolatípustól függően szeptemberig csak a 11. évfolyamon kezdődhet és a 15. évfolyamig tarthat. Ez az időszak a tanulók életkorában kifejezve a 16. betöltött életévtől legalább a tanköteles kor végéig, de legfeljebb a tanuló 23. életévéig húzódik. 2. ábra: Az iskolai rendszerű szakképzés lehetséges időbeli felépítése Magyarországon 2012-ig érettségi szakközépiskola alapvizsga szakiskola (23) (24) életkor (17) (18) évfolyamok elsősorban általános műveltséget megalapozó oktatás, de a kerettantervek szerint pályaorientáció, szakmai előkészítés ill. alapozás is folyhat szakképzési évfolyamok szakképzési évfolyamok ( 1. szakképesítés ) ( 2. szakképesítés ) néhány (többségében mezőgazdasági jellegű) szakképesítés esetén a képzési idő 3 év is lehet Forrás: Mádlné Maár I Az iskolarendszerű szakképzés legfőbb színterei a szak- illetve szakközépiskolák, melyeknek kilencedik-tizedik és legalább két szakképzési évfolyama van. A kilencedik-tizedik osztályokban a korábban már említett általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, valamint heti 3-5 órában a pályaorientáció, a szakmai előkészítő ismeretek oktatása és a szakmai alapozó oktatás zajlik. A heti átlagosan 30 órához viszonyítva igen kevés a szakmai képzés 9

10 időtartama. A hazai szakképzés merevségét mutatja, hogy a szakmai képzésre szánt idő az Európai Unió valamennyi tagállamában ennél lényegesen nagyobb hányadát teszik ki a képzési időnek a szakmai részek. A rendszerváltás után közvetlenül a gazdaság nem igényelt új szakembereket, sőt a fiatal pályakezdők nagy része azonnal munkanélkülivé vált. A pillanatnyi helyzet szociális megoldásaként a kormányzat csökkentette a tananyagok szakmai részének mértékét, ezzel párhuzamosan növelte az elméleti, általános műveltséghez kapcsolódó tanórák számát (Benedek A ). A kilencvenes évek végétől a teljes szakiskolai képzési időt is megemelte háromról négy évre, majd 2007-től kezdődően mind több szakma esetében öt évre. Ennél a megállapításnál feltétlenül indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy a kormányzat és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakmai koordinálásával megindul újra a 3 éves szakiskolai képzés, mely szakmai tanéveket foglal magába. Magyarországra a sok kicsi szakképző iskola a jellemző, melyek önálló, kevéssé kihasznált és elavult tanműhelyeket tartanak fenn. Egy intézmény átlagosan csupán 600 tanulót oktat. Az EU átlagát tekintve 3500 fiatal tanul egy gyakorlati képzési bázison. A színvonal növeléséhez és a gazdaságosság javításához, elengedhetetlenül szükséges volt létrehozni és működtetni a több iskolát ellátó, összefogó, európai uniós mintákra épülő, a közös erőforrásokat koncentráló tanműhelyeket, szakképzés irányító bázisokat. Ezekre a főbb feladatokra jöttek létre a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK-ek) és a szakképzés szervezési társulások és 2008 között az unió társfinanszírozásával létrejött az első 16 TISZK Magyarországon. Fő célként megfogalmazódott, hogy a gazdasághoz közeli gyakorlati képzés erősödjön, csúcstechnológiával felszerelt oktatóbázisok szerveződjenek, az egyes szakiskolák képzési szerkezetének összehangolása megtörténjen. Létrehozásuknál is érződik a központi oktatáspolitika szemléletmódja, melyben nem dominálnak földrajzi szempontok. Az új intézmények nagyobb része az EU példákkal ellentétben az ország fejlettebb térségeiben helyezkednek el, pedig éppen az elmaradottabb területeket kellene felzárkóztatni a szakképzéssel. A szakképző központok kialakítása pályázat útján történt, melyben általában a prosperálóbb nagyvárosok a sikeresebbek. A szakképzés kormányzati fejlesztésében a területi differenciák figyelembevétele és a hozzájuk igazított pozitív diszkrimináció szükségessége a képző központok esetében is nagyon fontos lenne. 2008/2009-ben újabb a TISZK-ek létrehozása kezdődött meg. Mára az szakképző iskolák 92%-a betagozódott valamelyik szervezetbe, melyek mindegyike így átlagosan 8-10 tagiskolával rendelkezik. Működtetésük jelentősen eltér az uniós társaikétól. Nálunk a TISZK-en kívüli és TISZKes intézmény típus alapítói, tulajdonosai és irányítói az iskolák fenntartói lehetnek, az EU-ban pedig többnyire a vállalatok, a kamarák és egyéb társadalmi, vagy magánszervezetek. Ez a 10

11 különbség sokkal rugalmatlanabbá teszi a működésüket főként a tagiskolák képzéseinek összehangolásában, a beiskolázás szervezésében, a gyakorlati képzőhely közös fejlesztésében. Létrehozásuk fő céljai pedig éppen ezek voltak. A sok önkormányzati fenntartó a tapasztalatok szerint nem képes a helyi gazdaság igényeinek hathatós érvényesítésére. Ezt az anomáliát a 2012-ben végbement és 2013-ra kiteljesedő állami feladatátvétel oldja fel. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, mint egységes állami szervezet irányítja az egykori önkormányzati fenntartásban működő iskolákat. Markáns szakképzési sajátosság továbbá, hogy a gazdálkodó szervezetek a szakképzésben közvetlenül csak a gyakorlati oktatásban vehetnek részt a duális képzési modell elveinek megfelelően. Ennek lényege, hogy a gyakorlat és az elmélet markánsan elválik egymástól. Az iskolában a tantermi, elméleti oktatás zajlik, a gazdaság szereplőinél pedig a gyakorlat. A minta Németországból származik, melyet az 1990-es évek közepén adaptált Magyarország. Jelenleg gazdálkodó szervezeteknél a tanulók 80-85%-a tanul. Előnye, hogy a gazdaság szereplői a számukra legfontosabb ismereteket oktatják. Hátrányaként fogalmazható meg, hogy a cégek csak a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeket használják, ezek nem terjednek ki a tananyag valamennyi elemének oktatására. Ezeknek a tananyagegységeknek az oktatásában vállalhatnának oroszlánrészt a TISZK-ek. A hazai szakképzés sajátos eleme még a szakközépiskola. Az EU-ban működő hasonló iskolákkal ellentétben elsősorban érettségire készít fel, majd csak utána folytat szakképzést. Alapvetően szakmunkásképző iskolákból alakultak át a rendszerváltás után, amikor nem igényelt a gazdaság szakembereket. Mára feltétlenül indokolt lenne a nyugati minták szerint a szakképzési funkcióikat ismételten visszaállítani, növelni. Ezt feltétlenül szorgalmaznia kell az MFKB-nak is. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés A magyar oktatási rendszerre jellemző számos ellentmondás egyik súlyos példája mutatkozik meg az iskolarendszeren kívüli szakképzésben is. A felnőttképzésben az OKJ által megfogalmazott képzési idő maximális képzési óraszámot, vagy évet jelent, mely nem kötelező a képzők számára úgy, mint az iskolarendszeren belül a szakképzésben. A felnőtt képző intézmények bármennyire lerövidíthetik a képzéseiket és a piaci verseny miatt ezt meg is teszik. Általában az iskolai rendszerű képzéshez viszonyítva fele vagy harmadannyi órában oktatnak, de előfordulnak extrém rövid tanfolyamok is. Ez nem lenne baj, ha kellően szigorú 11

12 vizsgakövetelmények alapján zárulna az oktatás. A hatályos Szakmai és Vizsgakövetelmények azonban nem támasztanak kellően magas mércét. Az EU többi tagállamában a felnőttképzés szintén erősen liberalizált, de minimális képzési idő, vagy egy szigorú vizsga abszolválása kötelező. Magyarországon is hasonló megoldás bevezetése szükségeltetne tól életbe lép az OKJ változása, mely szerint fix óraszáma lesz a felnőttképzéseknek. Ez sem lehet maradéktalanul kifogástalan megoldás. A képzési időre egy adott időintervallum megállapítása hozhat megnyugtatóbb megoldást a kérdésben. A szakiskolaihoz hasonlóan a felnőttképzés szervezetei is nagyszámúak Magyarországon. Meghatározóak a Türr István Képző és Kutató Intézet területi igazgatóságai. Korábbi szervezeteik voltak a Regionális Képző Központok intézményei. A Képző Központok igen jól felszereltek, de a magánszférához képest bürokratikusabbak. Mind a szakiskolai, mind pedig a felnőttképzés együttes alkalmazása, együttélése kiegészítheti a munkájukat. 3. ábra: A Türr István Képző és Kutató Intézet területi igazgatóságai elhelyezkedése, központjai és illetékességi területe Magyarországon Miskolc Nyíregyháza Budapest Debrecen Szombathely Székesfehérvár Kecskemét Békéscsaba Pécs Forrás: TKKI

13 Az Európai Unió-ban a felnőttképzésben általában igen aktív módon részt vesznek a szakképző iskolák is. Magyarországon ez esetben is kivétel, csak igen kevés intézmény vesz részt ebben a tevékenységben. A magyarázat a finanszírozási rendszerükben és a fenntartók ösztönzésének hiányában keresendő. A szakiskolai létszáma után kapott állami és kiegészítő normatívából megélnek, nem kényszerülnek rá a felnőttoktatásra. Az ösztönzés hiányát szűntethetnék meg a Térségi Integrált Szakképző Központok és a Szakképzés Szervezési Társulások, melyek fokozatosan beintegrálódhatnak a felnőttképzés rendszerébe is, természetesen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ támogatásával. A szakképzés irányítási rendszere A hazai szakképzés irányításában az elmúlt 23 év legnagyobb változása állt be. Létrejött az egységes állami fenntartás és iskolairányítás a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezetén keresztül. Minden járásban működik egy szervezeti egysége tankerület néven, mely a területileg hozzá tartozó iskolákat irányítja. A megyében található szakképző iskolákat a megyeközponti tankerület működteti és irányítja. Az új rendszer egyik feladata, hogy a korábbi anomáliát megszűntesse, ugyanis az elmúlt időszak szakképzési koordinálására kettősség volt jellemző. Az egyik eleme az országos szint, mely igen sok szervezetből állt, nagyon sok jogszabály alkalmazásával. A másik eleme a helyi iskolafenntartó volt, főként önkormányzati, kisebb részben egyházi, vagy alapítványi szervezetek rendszere. Ezek között a kapcsolat a túlszabályozottság miatt bizonytalan volt, a szervezetek működésében sok volt a párhuzamosság. A szakképzés hosszabb időperiódusban működik. Három-hat év alatt képezhető ki egy szakmunkás. Ez igen hosszú idő, Európa többi országában három-négy esztendő alatt képzik a fiatal szakmunkásokat. Bizonytalanságot generál az a jelenség is, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan, gyakran év közben is változnak a jogszabályok és az oktatás-igazgatási szervek is. Az EU prosperálóbb államaiban jóval stabilabb, kevésbé változó a helyzet. Szakoktatásunk lomhaságát tovább fokozza, hogy még mindig sok állami szervezet vesz részt az irányító munkában. Az ágazat vezetését korábban az Oktatási és Kulturális Miniszter látta el, jelenleg a Nemzetgazdasági Miniszter a felelős, de feladataik ma is több esetben átfedik egymást től minisztériumi államtitkárság felel a közoktatási intézmények rendszerének 13

14 egészéért, azok törvényes működését ellenőrzi, a pedagógiai képzések felülvizsgálatát, korszerűsítését végzi. Az NGM szervezi a szakképzés szakmai hátterét, a tananyagok, a szakmai és vizsgakövetelmények korszerűsítését. A hazai szakoktatás legfontosabb középirányító szerve a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, korábban a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet mely, a kormányzati döntések előkészítője, közvetítője a szakoktatási intézmények felé, a végrehajtás megszervezője és koordinálója. A szakképzés egyre fontosabb szakmai szervezetei a gazdasági kamarák. Magyarországon a feladataik nagy része a gyakorlati képzés felügyelete és szervezése, a mesterképzés lebonyolítása, a tananyagok és vizsgakövetelmények megalkotása és a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok működtetése. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az Európai Unióban a kamarák hatásköre a szakoktatásban sokkal hangsúlyosabb, mint Magyarországon. Németországban, a hazai duális képzési rendszer mintaállamában a gazdasági és a kereskedelmi kamarák a szakoktatás teljes rendszerét irányításuk és működtetésük alatt tartják. Az oktatástól, a vizsgáztatásig, a térségekre lebontott szakmastruktúra kialakításán át, a finanszírozás koordinálásáig minden fontos feladatot ellátnak. Az utóbbi tíz esztendőben a magyar kamarák feladatai is egyre nőttek. Aktívan részt vesznek a tananyagok fejlesztésében, de a vizsgakövetelmények meghatározásában, az elmélet és a gyakorlat arányának meghatározásában már csak véleményt fogalmazhatnak meg. Nagyon szoros kapcsolatban állnak a vállalkozói szférával, ezért ismerik is annak elvárásait, de csekély a ráhatásuk a beiskolázásokra, az adott térség elvárásainak megfelelő szakmák meghatározására uniós társaikkal ellentétben egyáltalán nincsen. Hatáskörük további bővítése jogszabályi felhatalmazásokkal feltétlenül indokolt lenne. A szakképzés szervezésében 2007-óta egyre fontosabb szerep hárul a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokra, (a továbbiakban: RFKB), majd 2012-től a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságokra. Feladatuk oktatásfejlesztési pályázatok kiírása és értékelése, a régiós hiány-szakképesítések meghatározása, továbbá a beiskolázási irányok és arányok meghatározása a Térségi Integrált Szakképző Központok számára. 14

15 A szakoktatáshoz kapcsolódó pályakövetési rendszer vizsgálata A magyar szakoktatás több mint 20 évnyi hiányossága ezen a területen is megmutatkozik. Semmiféle törvényi kötelezettség nincsen a hatékonyságvizsgálatra a pályakövetés és az elhelyezkedés mutatóinak esetében. A hazai szakképzés szabályozás igen sok bemeneti és folyamat vizsgálatot ír elő, rendkívül terjedelmes adminisztrációval. Kimeneti indikátorokat is vizsgál, de csak a szakmunkásvizsga letételéig, a legfontosabb mutatókat, melyek az elhelyezkedési adatokat prezentálhatják már nem, illetve nem kötelező előírásként. Egyedül az államilag finanszírozott felnőttképzésben tekinthető általános elvárásnak a tanfolyamok végeztével az elhelyezkedési mutatók követése. A szakképzésben a jelenlegi állapotok szerint semmiféle jogi következménye nincsen annak, ha munkaerőpiac szempontjából nem szükséges képzéseket indítanak az iskolák. A működési költségeiket, az állami normatívákat maradéktalanul megkapják. Egyedüli szervezetként a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok rendelkeznek jogosultsággal anyagi korlát támasztására. A 2009/2010-es tanévtől az RFKB-k meghatározhatták a térségükben működő szakképzős központok, társulások számára, hogy mely szakmák esetében juthatnak szakképzés fejlesztési támogatásokhoz, pályázatokhoz. A hazai közoktatásban nagyon sokan dolgoznak, a túlduzzasztott, drágán működtetett iskolarendszer megreformálása igen széles társadalmi réteg ellenállásába ütközik. A kormányzati és a helyi döntéshozó szervek sok esetben kerülik a drasztikus változtatásokat. A rendelkezésre álló személyi állomány számára kell olyan feladatokat adni, melyek a munkaerőpiaci igények jobb kielégítését teszik lehetővé. Ehhez a feladathoz elengedhetetlenül szükségesek a pályakövetési vizsgálatok, azok kötelezővé tétele. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vizsgálja a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési folyamatát vállalati interjúkkal, munkaügyi statisztikai adatok feldolgozásával. Pontos hazai elhelyezkedési adatokat nem lehet kapni, mivel a legtöbb frissen végzett szakember nem helyezkedik el és a munkaügyi központokban sem regisztráltatja magát. Illegális munkát végeznek, vagy külföldön dolgoznak, a hazai statisztikai rendszerekből kimaradnak. A hangsúlyozottan reprezentatív, és becslésekre is hagyatkozó vizsgálatok szerint Magyarországon legfeljebb 10-20%-a helyezkedik el a pályakezdő szakmunkásoknak (a szakmájában), az unió nyugati területein pedig 40-50%-a. Az egyes térségek vizsgálatánál megállapítható, hogy minél fejlettebb gazdaságilag, annál nagyobbak ezek az arányok. A Dél-dunántúli és az Északmagyarországi Régióban a legrosszabbak a hazai adatok, melyek ellenpólusát Európa északi és középső országai adják (Németország, Skandinávia) (TANULMÁNY MKIK 2007). 15

16 4. ábra: Pályakezdő szakmunkások elhelyezkedési rátái az Európai Unió országaiban ben 80-90% között 50-70% között 20-50% között 20% alatt Szerk.: MKIK adatok alapján szerz ábra: Pályakezdő szakmunkások elhelyezkedési rátái Magyarországon ben 15-20% 12-15% 8-12% 5-8% Szerk.: MKIK, OM, NSZFI, MKIK adatok és saját felmérések alapján szerz

17 Tolna megye településszerkezete kistérségenként, január 1 Forrás: Tolna megye statisztikai évkönyve, KSH Tolna megyében az országosnál kedvezőtlenebb demográfiai folyamatokat tapasztalhatunk ben az élve születések korábban is rendkívül alacsony száma 2,7%-kal tovább mérséklődött. Ez azt jelenti, hogy míg 1990-ben en születtek a megyében, addig 2011-ben már csak en. A népesség természetes fogyása főt tett ki 2011 folyamán, a belföldi vándorlás egyenlegeként pedig további 879 fővel csökkent a megye lakosainak száma. A népesség korszerkezetére változatlanul az elöregedés a jellemző. Míg a 15 év alatti népesség aránya 13,9%-ről 13,7%-ra mérséklődött az előző évhez képest, addig a 60 év felettieké 22,7%-ről 24,8%-ra emelkedett (a legutolsó korcsoport szerinti adat január elsejére vonatkozik). A megyében a korösszetétel alapján számított eltartott népesség ráta a gyermek népesség esetén alacsonyabb, az idős népesség esetén magasabb az országos átlagnál. Tolna megye gazdasági helyzete 1 Tolna, az ország gazdaságilag kevésbé fejlett megyéi közé tartozik. A KSH rendelkezésünkre álló legfrissebb adatai szerint az egy lakosra jutó bruttó hazai termék az országos átlag 74,5%-át tette ki 2010-ben, ez az arány 1%-ponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A ezer forintnyi összeg az országos megye-rangsorban a kiemelkedően élen álló fővárost leszámítva a 7. helyet biztosította számunkra. 1 Forrás: Statisztikai tájékoztató Tolna megye, 2012/3 -KSH 17

18 Megyei székhelyű ipar adatai ágazat szerint I-III. negyedév Ágazatok Ágazat súlya az iparon belül (%) A gazdasági szerkezeten belül a mezőgazdaság részesedése a jövedelemtermelésből magasabb (8,1%) az ország Budapest nélküli területének átlagánál (5,6%). Tolna megyében jelentős energiaipari szerepének köszönhetően az országos átlagot (26,5%) meghaladó az ipar jelentősége (36,5%). Ugyanakkor a feldolgozóipar megyei szinten a bruttó hozzáadott érték mindössze 11,5%-át állította elő, amely 10,5%-ponttal marad el az országos átlagtól (a fővárost figyelmen kívül hagyva a megyék átlagától még jóval nagyobb, 16,5%-pontos az eltérés). A piaci (vagyis nem közösségi) szolgáltatások aránya (30,3%) az országos átlagnál 14,7%- ponttal volt kisebb. A közösségi szolgáltatások (közigazgatás, oktatás, egészségügy, művészet szórakozás, egyéb közösségi szolgáltatás) területén kerül előállításra a megye bruttó hozzáadott értékének 19,4%-a, amely az országos átlagnál 1,4%-ponttal alacsonyabb érték. A Tolna megyei székhelyű legalább félszáz munkavállalóval rendelkező ipari vállalkozások I III. negyedévi kibocsátása (212,3 milliárd forint) 5,0%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az időszakon belül az egyes negyedéveket tekintve, a növekedési ütem csökkenését figyelhettük meg. Az év első kilenc hónapjában az értékesítés volumene a termeléshez hasonló mértékben emelkedett. Ezen belül az eladások 78%-át képviselő belföldi értékesítés 6,2%-kal, míg az export 1,4%-kal bővült. Termelési index (%) 18 Belföldi értékesítési index (%) Export index (%) az előző évhez képest Egy alkalmazásban állóra jutó termelés indexe(%) Export aránya a teljes értékesítésen belül (%) Ipar 100,0 105,0 106,2 101,4 108,2 22,0 Feldolgozóipar 38,1 102,6 105,1 101,4 106,9 58,1 - élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása - textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása - fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása 13,3 106,2 108,5 89,8 109,5 11,6 8,4 104,8 125,6 103,0 97,9 88,1 0,6 55,4 66,8 52,1 105,3 49,8 5,5 100,1 78,7 109,9 102,0 80,8 -villamos berendezések gyártása 6,5 92,7 128,4 88,8 95,8 87,7 - gépipar 9,1 104,9 136,8 101,3 104,5 89,3 - egyéb feldolgozóipar, ipari gép, berendezés üzembehelyezése, javítása 0,9 121,7 125,7 117,4 136,1 30,4

19 Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás 61,9 106,5 106,5-107,1 - A növekedés az ipar a gazdálkodói kör által képviselt mindkét ágában megfigyelhető volt, a teljesítmény bővülése azonban a megyében meghatározó a termelés bő hattizedét biztosító energiaszektorban erőteljesebb (6,5%), mint a feldolgozóiparban (2,6%). A megfigyelt feldolgozóipari ágazatok (8) közül 4-ben kisebb-nagyobb mértékben emelkedett, egyben stagnált, 3-ban csökkent a termelési volumen. A legjelentősebb termelési értéket produkáló ágazatok közül a feldolgozóipari teljesítmény 35%-át adó élelmiszer, ital, dohánytermék gyártásban 6,2%-kal, a 22%-ot képviselő textília, ruházat, bőr- és bőrtermék gyártásban 4,8%-kal nőtt a termelés előző év azonos időszakához viszonyított volumene. A fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártás teljesítménye gyakorlatilag stagnált (100,1%), míg a villamos berendezések előállítása területen (7,3%-os) visszaesést regisztráltunk. (Utóbbi ágazat 17, előbbi 14%-kal részesedett a feldolgozóipar január szeptemberi produktumából.) A termelés növekedését nem követte az ipari foglalkoztatottak számának bővülése. A legalább 50 főt foglalkoztató megyei székhelyű szervezetek adatai szerint az alkalmazásban állók száma január szeptemberben a feldolgozóiparban 4,0, az energiaszektorban 0,6%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A megfigyelt 8 feldolgozóipari ágazat közül ötben tovább mérséklődött a munkavállalók száma. A kibocsátás és a létszám eltérő ütemű változásának következtében látványosan javult az ipar termelékenysége, az egy alkalmazásban állóra jutó termelés 8,2%-kal felülmúlta az egy évvel korábbit. Az építőipar teljesítménye a megyei székhelyű 4 fősnél nagyobb építőipari vállalkozások adatai alapján 2012 mindhárom negyedévében számottevően elmaradt a megelőző év azonos időszakitól, az év első kilenc hónapját tekintve pedig közel egynegyedével csökkent. A volumen-visszaesés a tavaly nagymértékű bővülést mutató egyéb építmények kivitelezése építmény-főcsoportban erőteljesebb (36%) volt, mint az épületépítés területén (11%). (Országosan előbbi körben 6%-os növekedést, ez utóbbiban pedig 9%-os mérséklődést regisztráltunk.) A tárgyidőszak folyamán produkált 12,2 milliárd forint értékű építőipari termelés közel hattizede épületek, bő négytizede egyéb építmények kivitelezéséből származott. (Országosan ez utóbbi képviselte a nagyobbik hányadot.) Tolna megyében szeptember 30-án az egy évvel korábbinál 0,7%-kal több, mintegy gazdasági szervezetet tartottak nyilván, amelyeknek 91%-a vállalkozás, fennmaradó része költségvetési és társadalombiztosítási, nonprofit, valamint egyéb szervezet volt. A megyei székhellyel regisztrált közel vállalkozás 77%-a egyéni formában működött, számuk minimálisan (0,2%-kal) bővült szeptember végéhez képest. Az egyéni vállalkozói 19

20 nyilvántartásban ez utóbbiak kevesebb, mint 36%-a szerepelt, e körben az elmúlt egy évben tovább folytatódott a szervezetszám mérséklődése (4,6%). A munkavégzés jellegét tekintve a regisztrációban szereplő egyéni vállalkozás kevesebb, mint egyharmada volt főállású, 43%-a mellékfoglalkozásban, további közel 26%-a nyugdíj mellett végezte tevékenységét. A társas vállalkozások száma 2,4%-kal bővült a 12 hónappal korábbihoz képest, a június 30-án regisztrálttól azonban némileg elmaradt a szeptember végi állomány. Gazdálkodási forma szerint a III. negyedév végén Tolna megyei székhellyel nyilvántartott közel 7970 társas vállalkozás 62%-át a korlátolt felelősségű, 33%-át a betéti társaságok képviselték. Szövetkezeti formában 131, részvénytársaságként 66 cég szerepelt a regiszterben. A kft-k és a részvénytársaságok száma számottevően bővült (7,3, illetve 11,9%-kal), míg az említett másik két gazdálkodási formában működő szervezeteké tovább mérséklődött. Gazdasági, aktivitási, foglalkoztatási adatok 2 A Központi Statisztika Hivatal a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásai alapján végzett munkaerő-felmérése szerint III. negyedévben a éves népességnek 54,5%-a, mintegy gazdaságilag aktív személy volt jelen a munkaerőpiacon. Közülük a foglalkoztatottak száma gyakorlatilag nem változott, a munkanélkülieké 17,0%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A megyei foglalkoztatási arány (49,2%) 0,6 százalékponttal emelkedett, az országostól (51,4%) azonban továbbra is elmaradt. A munkanélküliségi ráta (9,6%) viszont az 1,3 százalékpontos növekedés ellenére is kedvezőbb volt az ország egészére jellemzőnél (10,4%). Az intézményi munkaügyi statisztikák az alkalmazásban állók számának további mérséklődéséről tanúskodnak. A január szeptemberi adatok alapján Tolna megyében a legalább 5 fős vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél valamint a megfigyelt nonprofit szervezeteknél átlagosan an álltak alkalmazásban, csaknem 2%-kal kevesebben, mint az előző év azonos időszakában. A csökkenés mértéke meghaladta az e körben országosan regisztráltat (0,7%). A munkavállalók 63%-át foglalkoztató versenyszférában mind a fizikai, mind a szellemi munkakörben dolgozók száma mérséklődött, együttesen pedig 3,1%-os volt a létszámfogyás a vizsgált időszakban. A költségvetési területen mindkét foglalkozási főcsoportban némileg gyarapodott a létszám, így összességében 0,7%-kal bővült a munkaerőkapacitás. Ez utóbbiban jelentős szerepe volt a növekvő közfoglalkoztatásnak. 2 Forrás: Statisztikai tájékoztató Tolna megye, 2012/3 -KSH 20

21 A jelentősebb létszámot foglalkoztató gazdasági ágakat tekintve a legnagyobb súlyú feldolgozóipar alkalmazottainak száma 5,8%-kal volt kevesebb a bázis időszakhoz képest. A mezőgazdaságban 7,9%-kal, a szállítás, raktározás területén 4%-kal, a kereskedelem, gépjárműjavítás ágazatban 2,7%-kal, az oktatás területén 1,5%-kal csökkent a létszám. Az előbbiekkel ellentétben az egy évvel korábbi azonos időszaki adatokhoz viszonyítva az építőiparban 8,2%-kal, a humán-egészségügyi, szociális ellátás területén pedig 3,6%-kal emelkedett az alkalmazásban állók száma. Az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység, a villamos-energia-, gáz-, gőzellátás ágazat valamint a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás esetében stagnálást mutatnak a I-III. negyedévi foglalkoztatási adatok. Az év első kilenc hónapjában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete a számviteli nyilvántartások szerint forint volt, amely nettó összegben forintot jelentett a családi adókedvezmények figyelembevétele nélkül. (A január szeptemberi időszakhoz viszonyított növekedés 4,7, illetve 0,5%-ot tett ki.) A vállalkozásoknál , a költségvetési területen forintos nettó átlagkereseteket regisztráltunk. Előbbi 2,1%-kal felülmúlta a január szeptemberi átlagot, utóbbi pedig 2,6%-kal elmaradt attól. A költségvetési szféra átlagkeresetét jelentősen mérsékelte az alacsonyabb keresetű közfoglalkoztatottak létszámának bővülése. 21

22 A Tolna megyében alkalmazásban állók megoszlása nemzetgazdasági áganként I-III. negyedév (TEÁOR- 2008) 1,0% 0,5% 14,1% 5,9% 0,0% "Q" "A" 21,3% "C" 11,8% "P" Összesen: fő "D" "O" 8,0% "N" "F" 5,6% "M "H" "G" "K" "J" "I" 1,9% 6,2% "L" 6,5% 1,3% 0,9% 1,0% 2,1% 2,9% 8,3% 0,8% Mezőgazdaság (A) Bányászat, kőfejtés (B) Feldolgozóipar (C) Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás (D) Vízellátás, szennyvíz gyűjtése (E) Építőipar (F) Kereskedelem, javítás (G) Szállítás, raktározás (H) Szálláshely-szolg., vendéglátás (I) Információ, kommunikáció (J) Pénzügyi, biztosítási tevék. (K) Ingatlanügyletek (L) Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység (M) Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység (N) Közigazgatás, védelem; köt. társadalombiztosítás (O) Oktatás (P) Humán-egészségügyi, szociális ellátás (Q) Művészet, szórakoztatás, szabad idő (R) Egyéb szolgáltatás (S) A nyilvántartott álláskeresők száma, aránya 2012-ben A nyilvántartott álláskeresők évi átlagos száma Tolna megyében fő volt, ami 325 fővel, 2,3%-kal volt kevesebb az egy évvel korábbinál. A létszám csökkenése egyértelműen a közfoglalkoztatás kiszélesítésével hozható összefüggésbe. (Országos szinten ugyanakkor az álláskeresők éves átlagos létszámának stagnálása volt a jellemző.) Tolna megyében 2012-ben 22,3 ezer belépés történt az álláskeresők regiszterébe, 0,5%-kal kevesebb, mint 2011-ben. A halmozódás kiszűrésével számított érintett létszám 29,0 ezer fő volt, ami 1,7%-kal alacsonyabb a évinél. A csökkenés az év eleji nyitólétszámra vezethető vissza, amely PSTAT adatok szerint fővel (8,5%-kal) alacsonyabb volt a évinél. 22

23 (fő) A nyilvántartott álláskeresők éves átlagos számának alakulása Tolna megyében fővel (8,5%-kal) alacsonyabb volt a évinél. A megyék munkaerő-piaci helyzetét az álláskeresők aránya alapján tudjuk minősíteni. Tolna megyében 2012-ben átlagosan a gazdaságilag aktív népesség 13,7%-át tették ki a regisztrált álláskeresők, a mutató az országos átlagot 1,1%-ponttal meghaladta, az előző évi megyei adatnál ugyanakkor 0,5%-ponttal kedvezőbb volt. A évi Tolna megyei átlagos mutató az ország összes megyéjét tekintve, Bács-Kiskun megyével megegyezően a 9. legkisebb értéket jelentette. A Dél-Dunántúli régió megyéit tekintve Tolna mutatója volt a legkedvezőbb. A nyilvántartott álláskeresők számának és összetételének alakulása, ügyfélforgalmi adatok Az álláskeresők elhelyezkedési esélyeit legnagyobb mértékben az iskolai végzettségük határozza meg. Komoly problémát jelent, hogy Tolna megyében év átlagában a regisztráltak 43,4%-ának alacsony az iskolázottsága, legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzett volt, ez az arány 0,5%-ponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A szakmunkás végzettségűek részaránya 30,9%-ot tett ki éves átlagban, ami 0,3%-ponttal kisebb az előző évi átlagos mutatónál, a legalább érettségivel rendelkezőké ugyanakkor 0,2%-ponttal 21,6%-ra emelkedett. Főiskolai, vagy egyetemi végzettséggel évben átlagosan a regisztráltak 4,2%- a rendelkezett, ez 0,2%-ponttal jelent alacsonyabb arányt az egy évvel korábbinál. 23

24 A regisztráltak nemek szerinti megoszlás éves átlagban kiegyensúlyozott volt, a férfiak aránya 49,9%-ot, a nőké 50,1%-ot tett ki. Egy évvel korábban magasabb férfi arányt (51,2%) tapasztaltunk. Néhány a Tolna megyei álláskeresők összetételét jellemző adat Jellemző Létszám (fő) év év Változás Arány (%) Létszám (fő) Arány (%) Létszám (%) Arány (%- pont) Összes álláskereső , ,0-2,2 +0,0 Férfi , ,2-4,8-1,3 Nő , ,8 +0,4 +1,3 Legfeljebb 25 éves , ,7 +0,4 +0, éves , ,8-4,7-1,5 50 év feletti , ,5 +3,2 +1,0 Pályakezdő , ,7 +18,4 +2,3 Álláskeresési ellátásban részesülő , ,7-58,1-14,1 Szociális ellátásban részesülő , ,5 +14,2 +4,6 Ellátásban nem részesülő , ,8 +17,2 +9,5 Több mint 12 hónapja folyamatosan nyilvántartott , ,1-5,4-0, ben a Tolna megyei nyilvántartott álláskeresők átlagosan 20,3%-a tartozott a 25 évesek és ennél fiatalabbak körébe, a évesek részesedése 60,2%-ot, az 50 év felettieké 19,5%-ot képviselt. Az előző évi adatokhoz viszonyítva a korcsoportos megoszlás a év közöttiek 1,5%-pontos csökkenését, az 50 év felettieknek 1%-pontos, míg a 25 évesek vagy ennél fiatalabbak arányának 0,5%-pontos emelkedését mutatja. A legalább egy éve folyamatosan regisztrált álláskeresők tábora 2012-ben átlagosan főt számlált Tolna megyében, ami 5,4%-os csökkenést jelentett a évi adathoz képest. Ezzel a tartósan állástalanok éves átlagos részaránya az előző évi 25,1%-ról 24,2%-ra csökkent, és a tárgyévi országos átlagnál (25,7%) is 1,5%-ponttal kedvezőbb volt ben a regisztrációban szereplők közül havi átlagban álláskereső minősült pályakezdőnek, 284 fővel többen az egy évvel korábbinál. A teljes regisztrált állományon belüli arányuk 12,9%-ot tett ki, ami a évi átlagos értéket 2,2%-ponttal haladta meg, és magasabb volt a 11%-os országos átlagnál is. A megye kirendeltségi körzeteit tekintve elmondhatjuk, hogy a nyilvántartott álláskeresők évi átlagos száma kis mértékben, a körzetek többségében csökkent az előző 24

25 évhez viszonyítva. A csökkenés mértéke Dombóvár körzetében volt a legnagyobb (7,6%), amit Tamási (5,3%) és Szekszárd térsége (1,2%) követett. Bonyhád térségében stagnálás figyelhető meg, míg Paks körzetében 4,9%-kal nőtt a regisztráltak átlagos létszáma. A nyilvántartott álláskeresők számának és arányának alakulása kirendeltségi körzetek szerint Változás a évhez év Kirendeltségi viszonyítva körzet Létszám (%- Ráta (%- Létszám (fő) Ráta (%) ban) pontban) Bonyhád ,7 0 0 Dombóvár ,0-7,6-1,7 Paks ,9 +4,9 +0,4 Tamási ,1-5,3-1,1 Szekszárd ,5-1,2-0,3 Tolna megye ,7-2,3-0,5 Az egyes térségek munkaerő-piaci helyzetét leginkább az álláskeresők gazdaságilag aktív népességen belüli aránya mutatja. E szempontból év átlagában Tamási (19,1%) és Dombóvár térsége (17,0%) volt a legkedvezőtlenebb helyzetben, Szekszárd (12,5%) Bonyhád (11,7%) és Paks (10,9%) környékén ugyanakkor a megyei átlagnál (13,7%) kedvezőbb volt a mutató értéke. 25

26 Az alábbi táblázat alapján megfigyelhető, hogy az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérsége közé sorolt Tamási térségben regisztrált álláskeresők körében a legmagasabb mind az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, mind az 50. életévüket betöltöttek aránya is. A Dombóvári kistérség az országos átlagnál alacsonyabb komplex mutatója alapján hátrányos helyzetűnek minősül, ez is magyarázza, hogy a pályakezdők aránya (14,0%) a második, az 50 év felettiek (19,4%) és a tartós álláskeresők (24,0%) aránya pedig a harmadik legmagasabb ebben a térségben. A munkaerőpiacon leginkább hátránnyal küzdő célcsoportok aránya az álláskeresők körében Tolna megye kistérségeiben Kistérség Legfeljebb általános iskolát végzettek 50 év felettiek 26 Több mint 12 hónapja folyamatosa n regisztrálta k Szociális ellátásban részesülők (RÁT, RSZS, BPJ, FHT) Pályakezdők Aránya a nyilvántartott álláskeresők körében, 2012 Bonyhád 35,8% 16,2% 20,8% 25,3% 13,2% Dombóvár 40,5% 19,4% 24,0% 30,4% 14,0% Paks 42,7% 17,7% 22,0% 34,6% 14,4% Tamási 50,7% 22,2% 24,7% 32,6% 11,9% Szekszárd 42,5% 19,7% 26,2% 33,5% 12,2%

27 Tolna megye 43,4% 19,5% 24,2% 32,1% 12,9% Magyarország 40,3% 22,2% 25,7% 35,8% 11,0% Az ellátásra jogosult nyilvántartott álláskeresők száma, változása, álláskeresők összetétele az ellátás típusa szerint 2012-ben a Tolna megyében nyilvántartott állástalan ügyfelek átlagosan 10,6%-a, fő volt jogosult valamely típusú munkaügyi ellátásra, ami az előző év azonos időszakihoz képest 58,1%-os csökkenést jelent. Az előző évhez viszonyított, nagymértékű visszaesés javarészt az ellátási rendszer változására vezethető vissza. (2011. szeptembertől ugyanis álláskeresési támogatásként már csak álláskeresési járadék és nyugdíj előtti álláskeresési segély folyósítható, az álláskeresési segély első két formája (melyet a segélyesek túlnyomó többsége kapott) megszűnt, így a járadékot kimerítők, illetve a rövidebb munkaviszony után elbocsátottak már nem válhattak ellátottá, továbbá a járadékfolyósítási idő leghosszabb időtartama 270 napról 90 napra rövidült.) Az álláskeresési járadékosok (ezt általában a hosszabb munkaviszony után munkájukat elvesztők kapják) évi átlagos száma 42,6%-kal csökkent (2.371 főről főre), így arányuk az előző évi 16,4%-kal szemben 2012-ben már csak 9,6%-ot tett ki. A segélyesek éves átlagos létszáma 88,6%-kal esett vissza az előző évhez hasonlítva, 2012-ben mindössze 137 fő, tehát a regisztráltak 1%-a részesült ebben az ellátási formában, míg egy évvel korábban 1.202fő. A nyilvántartott álláskeresők körében 2012-ben átlagosan csupán 85 fő (0,6%) rendszeres szociális segélyes szerepelt, a szociális ellátásban részesülők túlnyomó többsége ugyanis már nem áll kapcsolatban a munkaügyi szervezettel. Foglalkoztatást helyettesítő támogatásra (2011. szeptember előtt még bérpótló juttatásnak nevezték) a tárgyévben havonta átlagosan fő volt jogosult, ez az előző évinél 15,2%-kal több támogatottat jelentett, arányuk pedig 31,5%ot tett ki ben átlagosan ügyfél, az összes álláskereső 57,3%-a sem munkaügyi, sem szociális ellátásra nem volt jogosult. 27

28 A bejelentett munkaerőigények alakulása évben a munkáltatók Tolna megyében összesen főre vonatkozó új munkaerőigényt jelentettek be a kirendeltségeken. Ez a megelőző évihez képest 16,4%-os csökkenést jelent ben a bejelentett állások 83,9%-ához igényeltek a munkáltatók támogatást, ez a mutató az egy évvel korábbihoz (83,2%) viszonyítva csupán 0,7%-kal növekedett. A támogatott álláshelyek zöme közfoglalkoztatással függött össze, ennek keretében a tárgyévben az országos közfoglalkoztatási programokhoz 286 fős igény kapcsolódott. Az önkormányzatok rövid idejű, napi 4 órás munkavégzési lehetőség megszűnt, azonban hosszabb időtartamú és napi 6-8 órás közfoglalkoztatást 299 főnek tudtak felajánlani. A BM által indított, hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás az egy évvel korábbi 1513 fővel szemben 2012-ben 6910 fő részére kínált munkalehetőséget, ezen kívül országos közfoglalkoztatásra vonatkozóan a munkaadók részéről 582 fős igény jelentkezett. A különféle közmunkákra így együttesen főt kerestek Tolna megyében 2012-ben, ami az összes bejelentett álláshely 73,7%-át fedte le. Egyéb zömében a TÁMOP program keretében kínált bérjellegű támogatásokhoz összesen 716 főre vonatkozó munkaerőigény kapcsolódott, munkahelyteremtő beruházás támogatásához pedig 205 főre vonatkozó álláshely. Mindezeken kívül 4 álláshely kapcsolódott iskolai és utánpótlás sport infrastruktúrafejlesztéshez, valamint 165 fős igényt jelentettek be az Első Munkahely Garancia elnevezésű szeptemberétől bevezetett és december végéig tartó, pályakezdő munkavállalók elhelyezkedését támogató program keretében. A támogatási igény nélkül bejelentett állásajánlatok száma volt a vizsgált időszakban, 447-tel kevesebb az egy évvel korábban bejelentetteknél. A megye csoportos létszámcsökkentési bejelentései év folyamán a Tolna Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának 5 kirendeltségéhez 6 bejelentés érkezett, amely csoportos létszámleépítésről szóló munkáltatói döntésről adott tájékoztatást. Ezen nyilatkozatok összesen 126 munkavállaló várható elbocsátását jelezték előre hivatalos formában. A bejelentések egyik fele a kereskedelem, gépjárműjavítás ágazatban tevékenykedő cégektől érkezett, és 60 fő elbocsátásáról adott számot. A bejelentések másik csoportja a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területét érintette és 66 fő szerepelt az elbocsátásra várók listáján. 28

29 A rövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2013-ra vonatkozó előrejelzései A 2012 őszén lebonyolított éves rövidtávú munkaerő-piaci prognózis felmérés során Tolna megyében 151 a versenyszférában tevékenykedő munkáltatótól gyűjtött adatok alapján, a gazdálkodási és foglalkoztatási terveikkel kapcsolatosan kijelenthetjük, hogy a 151 cég közül 146 volt az, aki a statisztikai állományi létszámát egy évre előre is megpróbálta prognosztizálni. Az együttesen 14,2 ezer főt foglalkoztató 146 munkáltató összességében 2,8%- os (391 fős) létszámemelkedést jelzett 2013-ra. Az alkalmazottak számának kismértékű emelkedésére valamennyi gazdasági ágban számítanak, de a jelzett létszámbővülés 56%-a a felmérés mintájába legnagyobb arányban bekerült feldolgozóipari cégektől származott. Ők együttesen és átlagosan 3,5%-os (219 fős) létszámbővítést terveznek, az ágazaton belül leginkább a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása ágazatban emelkedhet a foglalkoztatottak száma. A novemberben lebonyolított negyedéves munkaerő-piaci felmérés (433 munkáltató, 21,7 ezer alkalmazott) éves távlatban a foglalkoztatottak számának 1,4%-os növekedését jelezte előre. Területi aspektusban vizsgálva a 12 hónapos prognózisokat, csak a dombóvári körzetben számolnak minimális, 0,7%-os csökkenéssel, a többi körzetben kisebb nagyobb létszámbővülést prognosztizáltak a válaszadók év végére a szekszárdi térségben 2,7%-kal, a bonyhádiban 2,5%-kal, Tamási környékén 1,6%-kal emelkedhet a foglalkoztatottak száma. Paks körzetéből stagnálást jeleztek előre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sokéves tapasztalataink alapján a cégek létszámbővítési elképzelései ilyen hosszú időtávban igen optimistának szoktak bizonyulni, ezért mi leginkább a versenyszféra létszámának stagnálását, illetve minimális mértékű emelkedését tartjuk valószínűnek. 29

30 A Dél-Dunántúl oktatási, szakképzési, iskolai és fenntartói jellemzőinek vizsgálata A régió alapfokú képzésének jellemzői és hatásai a szakképzésre A szakképzés fejlesztése csak úgy képzelhető el, ha az alapfokú képzés és a pályaválasztási rendszer is modernizálásra kerül. A rendszerváltás óta eltelt időben egy rendkívül szomorú demográfiai trend alakult ki, mely jelenleg is tart és a középfokú iskolákba kerülő tanulók, illetve a munkaerőpiacra lépők létszámát erősen csökkenti. 11. ábra: Általános iskolai tanulólétszám a Dél Dunántúlon között Forrás: KSH-OH adatok Az általános iskolai tanulólétszám a középfokú oktatás tanulóbázisát alapvetően befolyásolja a dél-dunántúli régióban is. A csökkenés eltéréseket mutat megyénként és településszerkezetileg egyaránt. A régióban átlagosan fővel (3-4%-kal) kevesebb tanévről-tanévre az általános iskolai tanulólétszám egy évfolyamban. Tolnában ennél nagyobb mértékű a gyerekszám csökkenés, Somogyban és Baranyában kisebb. Míg országosan az első évfolyamos tanulólétszám a 2011/2012-es tanévben a 8. évfolyamos tanulóknak 92,34%-a, 30

31 addig a régióban ez az arány 87,94%, Tolna megyében pedig csak 85,56% (KÖZOKTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ, EMMI OH 2011/2012). A fogyás mértéke a településméretekkel fordított összefüggésben van országos, régiós és megyei viszonylatban is. Városokban a fogyás nagyobb, községekben kisebb. Az eltérés 12% és 21% között mozog, az utóbbit Baranya megyében közelíti meg. 12. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám csökkenése a Dél-dunántúli Régió megyéiben 2010 és 2011 között 3% alatt 3-4% 4% felett Szerk.: Közoktatási Tájékoztató alapján szerz Kistelepülések esetén régiós és országos szinten is tendenciózus a növekedés a magasabb évfolyamok felé, országosan 121,72%-os, a Dél-dunántúli Régióban pedig 130,51%-os. Kisebb a tanulólétszám emelkedése (110,73%-os) Baranyában, míg legnagyobb (164,91%-os) az e vonatkozásban dominánsnak nem tekinthető Tolna megyében, ahol az első évfolyamosok száma mintegy harmada a baranyainak, a 8. évfolyamosok száma pedig még a baranyai ötödét sem éri el. A fentiek a gyermekvállalási kedv csökkenésével vannak összefüggésben, amely azonban kevésbé érződik a kisebb méretű településen és a hátrányos helyzetű térségben, a nehezebb megélhetési viszonyok között élők esetén, ahol általában nagyobb a gyermekvállalási hajlandóság. Éppen ezeken a területeken él a romák nagyobbik része is főként a déli somogyi és baranyai térségekben 31

32 13. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám csökkenése a Dél-dunántúli Régió kistérségeiben 2010 és 2011 között 3-5% 1-3% 0-1% 0% Szerk.: Közoktatási Tájékoztató, KSH, saját felmérések alapján szerz Az általános iskolás tanulók nagyobbik része a városok iskoláiban tanul, de arányuk évfolyamonként csökkenő. Országosan a 8. évfolyamos diákok közül a városban tanulók aránya 69,04% volt, az első évfolyamos tanulók aránya pedig 67,00%, míg ezek az arányszámok a Déldunántúli Régióban 63,43%, illetve 59,28%. A városban tanulók arányának csökkenését jelentősen befolyásolja az a tényező is, hogy a szülők hajlamosabbak a városkörnyéki településekről a város általános iskoláiba átíratni magasabb évfolyamokra járó gyermeküket. A szakképzésben gyakorlati oktatást végző gazdasági szereplők és a kamarák egységes véleménye szerint az alapfokú képzés legfőbb hibája a szakképzés szempontjából a túlzott elmélet-centrikusság. Elsősorban tudományokat oktat, és nem a tanulókban rejlő készségeket fejleszti ki. Túl sok az elsajátítandó lexikális tudás, kevés idő jut az alapvető ismeretek, készségek elsajátítására, a gyakorlati és a manuális képességek fejlesztésére. Sajnálatos módon az alapfokú oktatásról elmondható, hogy elsősorban a gimnáziumi és az érettségit nyújtó szakképző iskolai továbbtanulásra készít fel. Mivel a középiskolák mindegyike az évről-évre csökkenő gyereklétszámokkal szembesül, a gyengébb tanulmányi eredményekkel rendelkezőket is beiskolázzák. A régióban végzett vizsgálódások tapasztalatai szerint mivel szabad iskolaválasztás van Magyarországon, minden általános iskola arra törekszik, hogy a lehető legjobb színvonalú képzést adja azon tanulói számára, akik érettségizni, illetve egyetemre, főiskolára szeretnének menni. A gyengébb képességű, illetve hátrányos helyzetű gyerekekkel nem elsődleges érdeke a felzárkóztató foglalkozás. A szakképzésbe egyre inkább ezek a gyerekek kerülnek. A 32

33 gyermekszületések csökkenő tendenciája miatt az elit középiskolákat leszámítva minden középfokú oktatási intézménybe egyre nehezebben sikerül biztosítani a tervezett beiskolázási létszámokat. A középiskolák egyre gyengébb képességű gyerekeket is felvesznek, mivel létezésük záloga a tanulók után kapott állami normatív támogatás. A szakember utánpótlás és a szakképzés rendkívül nehéz helyzetét ez az igen gyenge gyermekanyag is előidézte, illetve konzerválja (LÁSZLÓ GY. 2003). Azokról a gyerekekről, akik nem folytatják az általános iskola elvégzése után tanulmányaikat, semmiféle statisztikai kimutatás nincs. Minden bizonnyal a társadalom perifériájára sodródnak. A 90-es évek elejéig a pályaválasztás az általános iskola befejezése után történt, ma már csak továbbtanulásról, iskolaválasztásról lehet beszélni. Pályát a tanulók döntő többsége 18 éves kora után választ. Ezért joggal megfogalmazható, hogy az általános iskola feladata nem a pályaválasztás előkészítése, hanem a pályaorientáció kell, hogy legyen. Az iskolák egyre inkább felismerik a pályaválasztás fontosságát. A rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrás szűkössége miatt jelentős mértékben támaszkodnak külső segítségre, nevezetesen a munkaügyi szervezet prevenciós és pályaválasztási programjaira. A prevenciós tájékoztatás során az iskolákba ellátogató munkaügyi szakemberek általános munkaerő-piaci információkkal látják el a végzős tanulókat, ez a megyei szinten is sok száz gyereket érintő tevékenység a tavaszi hónapokban zajlik. Ősszel kerülnek megrendezésre a pályaválasztási kiállítások és egyéb programok. Ez már kifejezetten a pályaorientáció témakörébe tartozik, hiszen itt a konkrét továbbtanulási lehetőségről, az elsajátítható szakmákról lehet részletes információkat beszerezni. A pályaválasztási rendezvénysorozat minden kistérséget érint, a központi rendezvényeknek természetesen a megyeszékhely ad helyszínt. A munkaügyi központ szervezi és jelentős részben finanszírozza a programokat, de nagyon szoros és jó együttműködés alakult ki mind az oktatási intézményekkel, mind a munkáltatókkal és érdekvédelmi képviseleteikkel. Az általános iskolák tudják, hogy ezen a téren kötelezettségeik vannak, és érdekük, hogy maximálisan kihasználják a rendezvényekben rejlő lehetőségeket. Fontos megjegyezni, hogy évek óta működik a régió mindhárom megyéjében az ún. Patrónus program, amelynek keretében a pályázaton nyertes iskoláknak a munkaügyi központ mentortanárok foglalkoztatásához ad támogatást. A mentortanárok két legfontosabb feladata közül az egyik a problémával küzdő tanulók iskolai lemorzsolódásának elkerüléséhez való segítségnyújtás, a másik pedig a végzős tanulók pályaorientációjának segítése. 33

34 A középiskolák kapcsolódása a pályaválasztási rendezvényekhez kettős. Egyrészt a tanév végén érettségire készülő tanulóik számára javasolják és lehetővé teszik a kiállítás érettségi utáni képzésekről szóló napján való részvételt, ezzel a továbbtanulási lehetőségek megismerését, másrészt mint kiállítók megjelennek a programokon, és bemutatják magukat és népszerűsítik képzéseiket az általános iskolában végzős gyerekek körében. Nagyon fontos, hogy az utóbbi években a pályaválasztási rendezvényeken belül egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szakmabemutatók, szakmatúrák, nyitott munkahelyek programok. A sokféle elnevezés kisebb eltéréseket takar a szervezésben, de mindegyik arról szól, hogy gyerekek testközelből is találkozhassanak valódi munkahelyekkel és az egyes foglalkozásokat űző emberekkel. A középfokú képzés régiós struktúrája, létszámadatainak vizsgálata A középfokú oktatást szabályozó törvények, rendeletek csak bizonyos kereteket állítanak fel, de a helyi politikai, iskola fenntartói, intézményvezetői és iskolahasználói döntések az oktatás profilját olyan mértékben tudják befolyásolni, hogy azok az ország különböző városaiban, megyéiben jelentős eltéréseket eredményeznek a helyi, megyei iskolarendszerekben. A rendszer alapját azonban a tanulólétszámok alkotják. A korábbi évek adataiból megállapítható, hogy a régióban a 2011/2012-es tanévben a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók száma mintegy 67%-át adja az 1990/1991-es tanévi 43% helyett az összes középiskolai tanuló létszámának, a szakiskolák tanulólétszáma ennek megfelelően 33%-ra csökkent: lásd 36. o. 3. sz. táblázat 57%-ról. A szakmai képzésben tanulók létszáma drasztikusan visszaesett az elmúlt majd két évtizedben (majdnem felére), az érettségit adó iskolák térnyerése viszont vitathatatlan. A szakmunka becsülete a köztudatban rendkívüli módon lecsökkent, az érettségi megszerzése mára tömegigénnyé vált. A gimnáziumi tanulók létszáma 85%-kal, a szakközépiskolai tanulóké 30%-kal növekedett. Természetesen egyre több szakma elvégzése kötődik az érettségi vizsgához, mint előfeltételhez, de sok család úgy gondolja, hogy a tágra nyitott egyetemi, főiskolai kapukon kívánnak inkább belépni, mint sem a szakiskolákat válasszák. Sokkal értékesebbnek tűnik érettségivel 3-4 évet főiskolán tanulni, diplomát szerezni, mint szakmunkástanulóként egyszerű szakmunkás bizonyítványt kapni 2-3 év alatt. 2. táblázat: A középfokon tanulók számának és összetételének alakulása nappali tagozaton programonként 1990/1991-es tanévtől 2011/2012-es tanévig Tanév Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Összesen 34

35 Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország Dél- Dunántú l Magyarország 1990/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Szerk.: OH-KSH szerz Az egyes régiók között, ha nem is nagymértékben, de megfigyelhetőek eltérések a tekintetben, hogy hol csökkent nagyobb arányban a szakiskolai tanulók száma az elmúlt két évtizedben. Éppen azokban a térségekben volt nagyobb arányú a változás, amelyekben nagyobbat hanyatlott a szocialista ipar és mezőgazdaság. Az Észak-magyarországi és a Déldunántúli Régióban különösen markánsak a változások. Velük szemben a tradicionálisan fejlettebb Közép-magyarországi és Nyugat magyarországi Régiókban átlagosan harmadával kisebb mértékű volt a csökkenés. 35

36 14. ábra: A szakiskolai tanulók arányának csökkenése Magyarországon 1990 és 2011 között, régiónként 65-70% 70-75% 75-80% 80-85% Szerk.: KSH- DDRMK adatok alapján szerz Általánosságban megállapítható, hogy a magyar és a dél-dunántúli gazdaság jelenlegi legnagyobb munkaerő-piaci problémája nem az értelmiségi szakember utánpótlása, hanem a szakmunkásé. Nem csak hazai jelenségről van szó, az Európai Unió nyugati országai is hasonló gondokkal küzdenek, mennyiségileg túlképzik a diplomásaikat (IMRE A.-GYÖRGYI Z. 1998). Létszámprognózis A szakember-utánpótlás biztosítását a szakiskolák (középfokú iskolák közötti) háttérbeszorulásán túl még egy nagyon markáns demográfiai folyamat nehezíti. Az általános iskolai adatok korábbi vizsgálatánál már kitűnt, hogy évről évre 3-4%-kal csökken a gyermeklétszám (a hazai születésszám csökkenésével korrelációban). Belátható, hogy a középfokú szakképzés jövőbeni kulcsfontosságú meghatározója az iskolarendszerbe belépő fiatalok száma. Már rég megszülettek azok, akik 2015/2016 tanévtől a középfokú iskolai oktatásba bekerülhetnek. 36

37 3. sz. táblázat: Középfokú iskolákba belépők prognosztizált létszáma a Dél-dunántúli Régióban Terület/tanév százalékos megoszlás 2011/ / / / /2016 Dél-dunántúli Régió 100, Gimnázium 36, Szakközépiskola 31, Szakiskola 32, Forrás: MKIK-Kormányhivatalok-NMH-KSH A gazdasági károkon túl társadalmi feszültséget is hordoz magában ez a tendencia. Változatlan struktúrában kihasználatlanná, feleslegessé válhat a képzési kapacitás (osztálytermek, tanárok, oktatók) egy része. Még kedvezőtlenebb helyzet alakulna ki, ha a Déldunántúli Régió is jobban követte volna az országos trendet, azaz az érettségit adó iskolatípusokba magasabb arányban történt volna, történne a beiskolázás. A fogyás természetesen nem csak szakiskolai vonatkozásban várható, ez bekövetkezik a gimnáziumokban és szakközépiskolákban is. Elképzelhetetlen anélkül biztosítani a szakmunkás utánpótlás, hogy az érettségit adó középiskolák beiskolázási arányain, adminisztratív úton nem kellene változtatást végrehajtani. A jól felkészült szakemberek biztosítása érdekében a szakközépiskola beiskolázási arányainak megváltoztatása, csökkentése semmiképpen sem célszerű. Mindenképpen a gimnáziumokba történő beiskolázási rátáját kell mérsékelni. A csökkentés nem eredményezné a felsőfokú beiskolázás ellehetetlenítését, de elősegítheti a munkaerő-piaci egészséges fejlődését. Ezt a változtatási javaslatot kell képviselnie az MFKBnak is. A régió iskolaszerkezetének jellemzői A régióban működő iskolák számának alakulása a szakközépiskolák és a gimnáziumok esetében teljesen megegyezik az országos tendenciákkal, azokkal együtt növekedett. A 37

38 szakiskolák esetében azonban az országos átlagnál (6%) nagyobb volt a bővülés, bár ez Tolna megye esetében ettől elmarad. 15. ábra: A szakiskolák számának növekedése százalékban között Magyarországon 3-5% 5-7% 8-10% 10-15% Szerk.: KSH, OKM adatok alapján szerz Érdekes jelenség, hogy 2011-ig már valamennyi iskolatípus száma határozottan gyarapszik, bár ez Tolna megyében csak a szakközépiskolák és a gimnáziumok számára igaz. Ez a folyamat az iskolaszerkezet elaprózódásával jár, mely igen negatív folyamat. Az Európai Unió és a magyar kormány is az iskolák integrációját tartja helyes útnak, ennek szellemében jöttek létre a Térségi Integrált Szakképző Központok. Az iskolaalapítások mögött nem racionális szakmai szempontok húzódnak meg, hanem társadalmi igények, melyeket a szülők és a fenntartók együttesen támasztanak. A helyi politika sikert, fejlődést, új munkahelyeket lát elsősorban az új iskolákban ezért támogatja azok létrejöttét. Ennek a folyamatnak a hatására a szakközépiskolákban 17-ről 14-re, a szakiskolákban 17-ről 13-ra, a gimnáziumokban 12-ről 11- re csökkent az egy pedagógusra jutó tanulók száma ezen időszak alatt (KSH ÉVKÖNYVEK). 38

39 4. táblázat: A Dél-dunántúli Régióban működő középiskolák megyénként, (feladat-ellátási helyekkel bővítve) Szakiskola Megye/tanév 2007/ / / /2011 Baranya Somogy Tolna Régió összesen Speciális szakiskola Megye/tanév 2007/ / / /2011 Baranya Somogy Tolna Régió összesen Szakközépiskola Megye/tanév 2007/ / / /2011 Baranya Somogy Tolna Régió összesen

40 Gimnázium Megye/tanév 2007/ / / /2011 Baranya Somogy Tolna Régió összesen Forrás: OH adatok, szerz A régió szakiskoláinak szakmastruktúrája A Dél-Dunántúl szakképző intézményeinek szerkezete meglehetősen merev. Az oktatási intézmények és fenntartóik a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeiknek megfelelő szakmákat oktatják éveken keresztül, igen kis változtatással. A finanszírozási rendszer hibája miatt nincs motiváció a változtatásra, mivel minden szakma állami dotációja, (normatívája) ugyan akkora, az iskolák nagy része alapvetően megmarad a régi szakmastruktúrájánál. A korábbi évekhez hasonlóan a 2011/2012-es tanévben is a vendéglátás-idegenforgalom, a kereskedelem, a gépészet és az építészet szakterületén található a tanulóknak majd fele. Tolnában és Somogyban magas arányt képviselnek a mezőgazdasági és a közgazdasági képzések. Magas az egészségügyi képzések aránya, főként Baranyához és Pécshez kapcsolódva. Jelentős az informatikai képzés, de igen csekély a közlekedési, a környezetvédelmi és az ügyviteli szakmacsoportok aránya. Baranya megyében viszont jelentős arányt képviseltek az elektrotechnikai oktatások. Az évtized végén az átlagos szint alá csökkent a gépészeti és az elektrotechnikai, illetve az informatikai képzés is. A gépészeti képzések 1993-ban még a hazai átlag körüli arányt képviselték, mára kissé már elmaradnak attól. Az építészet és a faipar az országos átlag fölé emelkedett együtt a kereskedelem területén oktatott szakmákkal. Somogy megyében a vendéglátásban képzettek aránya a legmagasabb az országban, oka a Balatonparthoz kapcsolódó turizmussal magyarázható. Összességében megállapítható, hogy a régióban jelentkező munkaerő-piaci igényeket csak kis mértékben követi a szakiskolai képzési struktúra. A hiány-szakképesítések oktatását ellátják az iskolák, de jóval nagyobb arányban (akár kétszeres volumenben) lenne szükség a képzésre. Komoly pazarlást jelent az élelmiszeripar, a szolgáltató szektor, a könnyűipar ilyen mértékű oktatása. Mindenképpen indokolt lenne a csökkentés ezeken a területeken. 40

41 16. ábra: A Dél-Dunántúli Régió Szakképző Iskoláiban tanuló diákok létszámának szakmák szerinti megoszlása a 2010/2011-es tanévben Szerk.: KIR-STAT és iskolai statisztikai adatok alapján szerz A régióban létrehozott térségi integrált szakképző központok, szakképzés szervezési társulások A szakképzés legköltségesebb eleme a gyakorlat. A duális képzési rendszer kiteljesedésével ennek nagy részét a szakiskolai tanulót foglalkoztató cégek, egyéni vállalkozók kezdték ellátni. Jelenleg a szakképzésben (11., 12., 13., 14., 15., évfolyamokon) résztvevő fiataloknak országos átlagban mintegy 80-85%-a tölti a gyakorlatát gazdálkodó szervezeteknél. Dél-dunántúli Régióban ennél magasabb, 92%-os arány figyelhető meg. Oka az elhasználódott, kisméretű szakiskolákból és tanműhelyekből álló iskolai szerkezetben keresendő. A régió gyengébb gazdasági potenciálja, kevesebb bevételhez juttatja az iskolák fenntartóit, azok 41

42 kevésbé képesek dotálni intézményeiket. Ebben a tekintetben is hasonló a helyzet az Északmagyarországi Régióval, ahol 93%-a tanulóknak vállalkozásoknál tanul. 17. ábra: A gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzések aránya Magyarországon ben 75-80% 80-85% 85-90% 90-95% Szerk.: MKIK, területi kamarák, saját felmérések adatai alapján szerz A rendszer előnye, hogy újra a gazdaság szereplői képzik a leendő utánpótlásukat, azokat az ismereteket oktatják, melyekre a leginkább szükségük van. Hátránya, hogy a cégek (főként a kis és középvállalkozások) főként csak a saját profiljuknak megfelelő szegmensét tudják a tananyagnak átadni, nehezen képesek a teljes képzési programot tanulóik számára megtanítani. Tárgyi és személyi feltételeik megfelelőek ugyan, de korántsem terjedhetnek ki minden, a központi programban előírt kritérium maximális biztosítására. Az iskolai tanműhelyek fő feladata éppen abban fogalmazódik meg, hogy a tananyagnak megfelelő eszközökkel, berendezésekkel, speciálisan képzett szakoktatókkal a lehető legkorszerűbb tudást adják át a tanulóknak. Valamennyi iskolai tanműhely korszerű berendezése, fejlesztése, üzemeltetése viszont rendkívül költséges, sőt pazarló megoldás lenne. A gyakorlati képzés színvonalának és hatékonyságának emeléséhez létre kellett hozni a több iskolát és gyakorlati képzést végző 42

43 gazdálkodó szervezetet összefogó, a közös erőforrásokat koncentráló tanműhelyeket, szakképzés irányító bázisokat, azaz a térségi integrált szakképző központokat (TISZK), majd pedig a szakképzés szervezési társulásokat (SZASZET). A TISZK-ek újabb átalakulás előtt állnak. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrejötte új, egységes megyei irányítás alá koncentrálja várhatóan az erőforrásaikat. Pontos koncepció még nem ismert a kérdésben. 5. táblázat: Térségi Integrált Szakképző Központok és Szakképzés Szervezési Társulások a Intézmény megnevezése (központja) Dél-dunántúli Régióban Tagiskolák iskolák száma Az iskolák megyei megoszlása Baranya Somogy Tolna Pannon SZASZET (Pécs) Alapítványi Iskolák Dél-dunántúli Regionális SZASZET (Pécs) Kaposvár-TISZK Nonprofit Kft. (Kaposvár) Marcali, Barcs, Kadarkút, Nagyatád SZASZET (Marcali) FVM Dunántúli Agrár -Szakképző Közp., Csapó Dániel Középisk. Mezőgazdasági SZKI (Szekszárd) Somogyi TISZK (Siófok) Tolna Megyei Önkormányzat Szent László Szakképző Iskolája és Kollégiuma TISZK (Szekszárd) Összesen: Forrás: MKIK 43

44 18. ábra: Szakképző központok elhelyezkedése a Dél-dunántúli Régióban 2011/2012-ben Siófok Marcali Kaposvár Szekszárd Pécs Szerk.: szerz A térségi integrált központok létesítésével vitathatatlanul megindult a szakmai koncentráció. A központok szervezeti formától függő életképessége, hatékonysága, a finanszírozás és irányítás új elvek alapján történő működtetése most indult. Sikerüket beárnyékolja, hogy egymással nem kötelező a koordináció, létrehozóik helyi érdekei a másik központ átfedése miatt ütközhetnek. Tolna megyei szakképzés sajátosságai Tolna megyében, mely az ország egyik legkisebb megyéje és leggyérebben lakott területe, a rendszerváltás előtt jellemzően kis létszámú iskolák működtek. Komoly ipari, logisztikai, idegenforgalmi szerepet a megye sohasem töltött be a régión belül. Jellegét tekintve a mezőgazdaság, a szőlészet-borászat dominált, mint a legtöbb embert foglalkoztató gazdasági ág. A fejletlen úthálózat, a befektetőket nem ösztönző gazdasági adottságok nem tették lehetővé az ipari nagyvállalatok idetelepülését. Az utóbbi 20 évben ez a terület igen nehéz helyzetbe került. A mezőgazdasági szakképző iskolák működése visszaszorult, a gimnáziumoké egyfajta 44

45 menekülő útvonalként megerősödött. Szomorú sajátosság, hogy a Tolnában lakó gyerekek közül sokkal többen járnak más megyében iskolába (235 fő), mint ahányan érkeznek (159 fő) (OH- KIR ADATOK). A szomszédos megyék jó hírű iskolái valósággal elszívják a tehetségesebb gyerekek nagy részét. Az országos tendenciáknak megfelelően Tolna megyében is tapasztalható volt a szakképzési rendszer bizonyos fokú szelekciós és szegregációs vonulata. Szekszárdon van a szakiskoláknak egy olyan csoportja, amely több olyan tanulót vett fel, aki kimaradt a nagy hagyományokkal rendelkező intézményekből. A kisvárosokban ez a jelenség kevésbé volt tapasztalható. A magántulajdonban működő iskolákra jellemző, hogy jobb marketinggel, akár alacsonyabb követelményszinttel jobban magukhoz képesek vonzani a tanulókat, mint a rugalmatlanabb és szigorúbb állami intézmények. (CSÉFALVAY Á. TÓTH L. MESTERHÁZI E. 2008). Az iskolastruktúra jellegéről megállapítható a múlt rendszerre jellemző mezőgazdasági túlsúly megmaradása, az agrárképzés igen jelentős kapacitása. A megye problémája, hogy az ifjú szakemberek helyben nem tudnak elhelyezkedni. A 2011/2012-es tanévben is a szakmák népszerűségi listáján vezető pozíciót ért el az építőipari terület, az összes szakiskolai diák 20%-a tanul ebben az ágazatban. Az építőipari képzés túlzott kapacitásait valószínűleg a gyakorlati oktatást folytató cégek egzisztenciális érdeke indokolja. Érdekérvényesítő képességük erős, ösztönözhetik a fenntartókat a beiskolázási számok magasan tartására. A tanulók után járó állami támogatások miatt igényelnek sok gyereket. A ruhaipari szakmunkásképzést sem a valódi igények tartják életben. Országosan általános gyakorlat, hogy a fenntartók bizonyos szakmai képzéseket valódi munkaerő-piaci igények nélkül működtetetnek, egyrészt azért, hogy a gyenge előképzettségű lánytanulókat foglalkoztatni tudják. A vendéglátó-ipari szakmákban is túlképzés tapasztalható. Okaként egyértelműen országos divatról, szülői attitűdről van szó. Minden piaci előrejelzés ellenére ma is sok szülő készteti gyermekekét e végzettségek megszerzésére. Mindez annak ellenére történik, hogy a munkaerő-piacon nagy számban megjelenő munkaerő lehetetlenné teszi a teljesítménnyel arányos bérezés kialakulását. A gépészet szakmacsoportban kiemelkedően magas volt a megyében tanulók aránya (13,07% az országos 9,64%-kal szemben). Mivel Tolna nem rendelkezik jelentős nehéziparral, de rendelkezik egy igen prosperáló atomerőművel mégis indokolt az országos átlag feletti tanulólétszám. 45

46 Majdnem teljesen hiányzik a képzési palettáról a művészet közművelődés, kommunikáció. E kategóriában 5,82%-os országos átlag mellett a megye ilyen irányú képzéseinek aránya csak 0,25%, miközben a négy szomszéd megyében ez az érték jelentősen magasabb. A gyakorlati oktatás jellege eltér az országos folyamatoktól. A rendszerváltáskor sok intézmény kényszerből megvált a tanműhelyétől, s a gyakorlati képzést termelő vállalatokra, vállalkozókra bízta. Az elavult tanműhelyek sorsa sokhelyütt megoldódott. A szekszárdi Szent László Szakképző Iskola más utat választott. A korábbi fenntartó Tolna Megyei Önkormányzat úgy ítélte meg a kilencvenes évek elején, hogy nem gazdaságos a gyakorlati képzés. Az iskolai tanműhelyeket oktatótermekké alakították, vagy eladták. A gyakorlati oktatást az államnál hatékonyabban működő és korszerűbb technikájú magáncégek, PL: a Mester, a Szoki, a Tailor Tanoda és a Bau-Paks Kft. vették át. A vonzáskörzet, a gyereklétszám nőtt, amiben valószínűleg az új Duna-híd is szerepet játszott. Szakiskolák, speciális szakiskolai feladat ellátási helyek elhelyezkedése a megyében speciális szakiskolai tanulók speciális szakiskolai feladat ellátási helyek száma Tankerület Fenntartó típusa szakiskolai tanulók száma szakiskolai feladat ellátási helyek száma száma Bonyhád állami szerv Dombóvár állami szerv Dombóvár korlátolt felelősségű társaság Paks állami szerv Szekszárd állami szerv egyházi jogi Szekszárd személy Tamási állami szerv Tamási korlátolt felelősségű társaság Tamási részvénytársaság Forrás: O.H

47 Szakiskolák, speciális szakiskolák száma Tolna megyében fenntartó típusa szerintibontásban Fenntartó típusa Intézmények Feladat ellátási száma helyek száma Tanulók száma Összesen állami állami szerv egyház egyházi jogi személy magán korlátolt felelősségű társaság magán részvénytársaság Forrás: O.H Szakközépiskolai feladat ellátási helyek elhelyezkedése a megyében Ebből közismereti képzésben részt vevő tanulók száma Ebből szakképző évfolyamra járó tanulók száma Szakközépiskolai feladat ellátási helyek száma Tankerület Fenntartó típusa Szakközépiskolai tanulók száma Bonyhád állami szerv Dombóvár állami szerv Paks alapítvány Paks állami szerv Szekszárd állami szerv Szekszárd egyéb felsőoktatási intézmény egyházi jogi Szekszárd személy közhasznú Szekszárd alapítvány Tamási állami szerv Tolna korlátolt felelősségű társaság Forrás: O.H

48 Szakközépiskolák Tolna megyei száma fenntartó típusa szerinti bontásban Fenntartó típusa Intézmények Feladatellátási Tanulói száma helyek száma létszám állami állami szerv egyház egyházi jogi személy magán alapítvány 1 1 egyéb felsőoktatási intézmény 1 1 magán magán korlátolt felelősségű társaság magán közhasznú alapítvány 1 1 összesen Forrás: O.H Szakközépiskolákban oktatott OKJ szakmák tanulói létszámadatai a megyében Szakterület Szakmacsoport szakma állami egyházi magán összesen Agrár Mezőgazdaság Agrárrendész Agrár Mezőgazdaság Agrártechnikus Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Kereskedelemmarketing, üzleti adminisztráció Kereskedelmi ügyintéző Kereskedelemmarketing, üzleti Gazdaságiszolgáltatási adminisztráció Logisztikai ügyintéző Kereskedelemmarketing, üzleti Marketing- és adminisztráció reklámügyintéző Gazdaságiszolgáltatási Kereskedelemmarketing, üzleti adminisztráció Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Kereskedelemmarketing, üzleti adminisztráció Postai ügyintéző Közgazdaság Közgazdaság Közgazdaság Kis- és középvállalkozási menedzser Pénzügyi-számviteli ügyintéző Statisztikai és gazdasági ügyintéző

49 Gazdaságiszolgáltatási Ügyvitel Idegen nyelvi titkár Gazdaságiszolgáltatási Ügyvitel Jogi asszisztens Gazdaságiszolgáltatási Ügyvitel Ügyintéző titkár Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Vendéglátásidegenforgalom Idegenvezető Vendéglátásidegenforgalom Protokollügyintéző Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Gazdaságiszolgáltatási Vendéglátásidegenforgalom Utazásügyintéző Vendéglátásidegenforgalom Vendéglátásszervezővendéglős Vendéglátásidegenforgalom Vendéglős Humán Egészségügy Általános ápoló Humán Egészségügy Ápoló Humán Egészségügy Csecsemő- és gyermekápoló Humán Egészségügy Gyógymasszőr Humán Egészségügy Mentőápoló Humán Egészségügy Radiográfus Humán Egészségügy Rehabilitációs tevékenység terapeuta Humán Egyéb szolgáltatások Kozmetikus Humán Művészet, közművelődés, kommunikáció Grafikus -Alkalmazott grafikus Humán Oktatás Sportszervező, -menedzser Műszaki Elektrotechnikaelektronika Elektronikai technikus Műszaki Elektrotechnikaelektronika Erősáramú elektrotechnikus Műszaki Elektrotechnikaelektronika Mechatronikai műszerész Műszaki Építészet Magasépítő technikus Műszaki Gépészet Épületgépész technikus Műszaki Gépészet Gépgyártástechnológiai technikus Műszaki Gépészet Megújuló energiaforrás energetikus Műszaki Informatika (szoftver) CAD-CAM informatikus Műszaki Informatika (szoftver) Informatikai rendszergazda Műszaki Informatika (szoftver) Internetes alkalmazásfejlesztő Műszaki Informatika (szoftver) Műszaki informatikai mérnökasszisztens Műszaki Informatika (szoftver) Webmester Műszaki Környezetvédelemvízgazdálkodás Nukleáris energetikus

50 Műszaki Környezetvédelemvízgazdálkodás Települési környezetvédelmi technikus Műszaki Közlekedés Autószerelő Műszaki Közlekedés Autótechnikus Műszaki Közlekedés Forgalmi szolgálattevő Műszaki Közlekedés Vasúti villamos jármű szerelője Műszaki Közlekedés Vasútijármű-technikus Forrás: O.H ábra: A gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzések aránya a Dél-dunántúli Régióban 2011/2012-ben 85-90% 90-95% Szerk.: MKIK, területi kamarák, saját felmérések adatai alapján szerz Iskolák, fenntartók kapcsolata az oktatási rendszerrel Korábbi szociológiai és kamarai kutatások alapján kiderült, hogy az iskolavezetők véleménye szerint az iskolák a működési költségeik financiális alapjának biztosítása miatt a beiskolázási létszámok szinten tartásában érdekeltek a legjobban. A szakemberigények kielégítése, a tananyagok fejlesztése, a szakmastruktúra korszerűsítése másodlagos szempont. Ennek legfőbb okát a jogi és a pénzügyi szabályozásban látják. Szívesen oktatnának hiányszakképesítéseket, de akkor sem kapnak nagyobb normatívát, a munkájuk viszont lényegesen több lesz. 50

51 Az integrációt sem fogadják szívesen. Önállóságukat csökkenti egy egyesülés, vagy a TISZK-ek és a szakképzés szervezési társulások közé történő betagozódás, 2013-tól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása, mely után kevesebb szabadsággal és áttételesen (az eszközfejlesztéseknél) kevesebb pénzzel rendelkeznek. A nyugati mintáknak megfelelően működő szakképzési és a rá üzleti alapon épülő felnőttképzési tevékenységet nem kívánja (nagy volumenben) az iskolák többsége folytatni. Természetesen nem kötelező érvénnyel, bevétel kiegészítésként a többség helyesli, és végzi is. Az iskolai és a fenntartói munka legnagyobb nehézségének a megkérdezettek 97%-a (a pénzügyi források szűkösségén túl) a túlzott bürokráciát és a jogi szabályozók bonyolultságát, folyamatos változását nevezte meg. Mindössze egy iskola nem érezte ezt túlzottan nyomasztónak. Rendkívül időigényes az adminisztráció, évente (akár többször is) változnak az oktatási, a pénzügyi elszámolási szabályok. Maga az oktatási rendszer is folyamatosan változik. Az OKJ-t, a moduláris rendszert 80%-uk nehézkesebbnek tarja annak ellenére, hogy elismerik a tanulók érdekében végrehajtott racionális változásokat is. 20%-uk még nem akart nyilatkozni, mondván kevés a tapasztalat a témában (Garai P c)). A tanítással az iskolaszerkezet változásával kapcsolatban szintén igen egységes vélemények születtek. Valamennyi intézmény úgy véli, hogy az érettségit adó iskolák térnyerésének növekedése, a szakiskolák presztízsvesztése és a gyereklétszám fokozatos csökkenése hatványozottan növeli a versenyt az iskolák között a tanulók megszerzésében. Ennek eredményeként egyre kisebb követelmények támasztásával, egyre gyengébb képességű gyermekanyaggal szembesülnek. A folyamat velejárója, hogy a szociálisan hátrányosabb családok gyermekei kerülnek túlsúlyba az iskolákban. Egyre nagyobb szükségét látják a speciális tantervek, képzési feltételek kidolgozásának is. 51

52 Tolna megye felnőttképzési sajátosságainak vizsgálata A felnőttképzés funkciója a modern gazdaságban nagyon felértékelődött. Egyrészt fontos, hogy azok is lehetőségeket kapjanak szakma elsajátítására, akik valamilyen okból az iskolarendszeren belül ezt nem tudták megoldani. Másrészt a gyorsan változó környezet szükségessé teszi a szakmai ismeretek felfrissítését, új technológiák, új eszközök, új módszerek megismerését. Harmadrészt napjainkban már csak az emberek kisebb része van abban a helyzetben, hogy egy szakmában, egy képesítés birtokában végig tudjon dolgozni több évtizedet. Gyakran van szükség szakmaváltásra, az eredetitől akár teljesen eltérő jellegű munkaterületre vonatkozó ismeretek elsajátítására. A fejlett gazdaságokban elfogadott gyakorlat, hogy az életpálya során négyszeri szakirányváltás történik. Egyes országokban a felnőttek képzése, átképzése részben vagy egészben az iskolarendszerben történik, magyarán a képzés helyszíne ugyanaz az iskola, ahova a éves tanulók járnak, és a tanulmányi idő és követelmények is hasonlóak. Magyarországon ezzel szemben a felnőttképzéssel többnyire szakosodott szervezetek, zömében vállalkozások jöttek létre, és a feltételrendszer is teljesen eltér az iskolai szakképzéstől. A tanfolyamok egy részét piaci alapon szervezik. Ezekben az esetekben a résztvevők komoly anyagi áldozatot is vállalnak, így nyilvánvaló az érdekeltségük az eredményességben. Más kérdés az, hogy a megfelelő információk birtokában tudtak-e választani a képzési szakirányok, illetve a képző szervezetek között. Az írott és vizuális sajtónak, valamint a napjainkban általánossá vált internetes és egyéb web-es rendszereknek, és az okos telefonok elterjedésének köszönhetően a tájékozódási lehetőségek széles skálája nyílott meg. A felnőttképzés keretében szervezett tanfolyamok jelentős részén a hallgatók valamilyen támogatás birtokában vesznek részt. Munkáltatók fizethetik alkalmazottaik képzését, a munkanélküliek pedig többnyire a munkaügyi központtól ritkább esetben egy foglalkoztatási 52

53 programot pályázati forrásból megvalósító civil szervezettől kapnak támogatást. A legtöbb támogatott munkaerő-piaci szempontból releváns képzést a munkaügyi központ finanszírozza. A 90-es években a foglalkoztatáspolitika kevésbé szigorú követelményeket támasztott a támogatott képzések eredményességével szemben. Ugyanakkor mivel esélyteremtő, egyes esetekben parkoltató funkciója is volt a képzéseknek mennyiségi elvárásokat támasztottak a munkaügyi központokkal szemben, így a legnagyobb figyelmet a toborzás sikeressége kapta. Mivel azonban a szakmai visszajelzések egyre gyakrabban arról szóltak, hogy alacsony a megszerzett ismeretek hasznosulási aránya, egyre inkább hangsúlyt kapott az, hogy ügyelni kell a képzési szakirányok kiválasztására, a képzések minőségének biztosítására és az befejezést követő elhelyezkedési arány növelésére. Igazi áttörés ezen a téren 2011-től történt. Egyrészt a munkaerő-piacra fordítható képzési forrás a korábbi évekhez képest töredékére csökkent, másrészt magas szinten és nagyon határozottan deklarálásra kerültek az eredményességi elvárások. Az engedélyeztetés új szisztémája is azt a célt szolgálja, hogy csak olyan tanfolyamok induljanak, amelyek résztvevői a képesítés megszerzését követően rövid időn belül új szakmájukkal el tudnak helyezkedni. A óta eltelt időszak másik sajátossága, hogy a támogatott képzések egy-egy kivétellel kizárólag uniós programok keretében (TÁMOP /1, TÁMOP 2.1.6) valósulnak meg. A TÁMOP /1 kiemelt projektben is előírások vannak a munkaerő-piaci sikeresség vonatkozásában. Az utóbbi két évben indított tanfolyamok túlnyomó többsége vagy hiányszakmákra, vagy konkrét munkáltatói igényekre reagált. Ebből adódik a fémipari szakmák, illetve a gondozási, ápolási terület túlsúlya a képzési palettán. (A Tolna Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának évi képzési jegyzékét a függelék 3. számú melléklete tartalmazza.) A Tolna megyei gyakorlat szerint a résztvevők kiválasztásánál is elsődleges, hogy olyanok kerüljenek be a kurzusokba, akik képesek elvégezni a tanfolyamot, és ezt követően alkalmasak lesznek és akarnak is dolgozni az adott területen. (Alternatíva a szociális rászorultság előtérbe 53

54 helyezése, néhány megyében ez alapján rangsorolják a jelentkezőket. Természetesen itt is fontos ez a szempont, de az eredményességet tekintik elsődlegesnek, mert ez minden érintett érdeke.) A munkáltatókkal való együttműködés rendkívül szorossá vált. A tevékenységi körük alapján potenciálisan érintett munkaadók gyakran már a felvételi eljárásban is képviseltetik magukat, a szakmai vizsgákon pedig mindig lehetőséget kapnak a jelenlétre. Ennek eredményeként a résztvevők jelentős részéről a munkaügyi központ szakemberei már a záróvizsga napján tudják, hogy hol és mikor tudnak munkába állni. A képzések lebonyolításának lehetőségét általában pályázati úton tudják a képző szervezetek elnyerni. A munkaerő-piaci képzések terén a Türr István Képző és Kutató Intézet megkülönböztetett szereppel bír. Egyrészt ez a szervezet jogszabályi alapon is kiemelt képző szervezetnek számít, másrészt lehetőségei, széles képzési palettája és gazdag referenciája alapján a legtöbb szakirány esetében jó eséllyel pályázik, ez nem minden megyében gyakorlat, még régiónkban sem. 54

55 Elemzés és következtetés a szakképzési stratégiára, fejlesztési teendőkre A Tolna Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság faladatai (a szakképzés irányainak és beiskolázás arányainak meghatározásában) Ki kell választani a szakképzésben stratégiai fontosságú szervezeteket. A jelen oktatásigazgatás rendszerét áttekintve egyértelműen állítható, hogy 4 fontos szereplő határozza meg a megye szakoktatásának jelenét és 10 év távlatában a jövőjét is. A szakképző iskolák és a TISZK-ek legmeghatározóbb szakmai partnere a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Tolna Megyei Kormányhivatal, melyen keresztül az MFKB döntései megszületnek, legfontosabb hatósági partnere az Oktatási Hivatal, legbefolyásosabb felügyeleti szerve a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, fejlesztési irányokat meghatározó szervezete pedig a Tolna Megyeri Önkormányzat. Ezen szereplők együttes és összehangolt munkájának lehet az eredménye a valóban hatékony társadalmi-gazdasági humánerőforrás fejlődés. Nagyszabású iskola átalakítási reformra a rendszerváltás óta Magyarországon nem került még sor. Először 2011-ben a kamarai feladatok kibővítésével, majd 2012-ben egyes iskolák állami fenntartásba kerülésével vette kezdetét sarkalatos változás. A jelenlegi iskolarendszer igen kiterjedt ugyan, de tárgyi feltételeit tekintve több területen vészesen elavult. A nagyszámú, elaprózódott szakképző iskolai hálózat igen költségesen működtethető, az egyes iskolák oktatási palettájának összehangolása eddig nem történt meg, számos párhuzamosság figyelhető meg a képzési szerkezetben. Az egyes intézmények szakmai irányítása az egymástól erősen független fenntartókhoz kötődött, akik a környezetükben működő többi iskolával, fenntartóval csak indirekt kapcsolatot tartottak fenn. Az infrastruktúra elmaradottságán túl a szakmai irányítás ebben a formában megjelenő decentralizáltsága okolható a hiány szakképesítések megjelentéséért és a túlképzés együttes jelenlétéért. A kamarák és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása hozhat valódi áttörést. Az iskolák tárgyi feltételit a koncentrált, modern tanműhelyekkel rendelkező a térségi integrált szakképző központok (TISZK), illetve a szakképzés szervezési társulások (SZASZET) létrejötte már biztosítja. A szeptember 1-től életbe lépő változások miatt ezeknek a szervezeteknek már jóval komolyabb jogosítványai lettek tagiskoláik szakmai oktatásának összehangolására, melyet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tovább erősíthet. A munkaerő-piaci, gazdasági igényeknek megfelelő működéshez kötelező figyelembe venniük a 55

56 Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok szakmai irányíttatásait, mellyel még teljesebb lehet a szakmai munka. A munkaerő-piaci, gazdasági elemzésükből egyértelműen kiderül, hogy Tolna megyében is a legtöbb foglalkoztatott az iparban, a kereskedelemben, a feldolgozó iparban, a közigazgatásban és a tágabb értelemben vett személyi szolgáltatásban, szolgáltatóiparban és a mezőgazdaságban dolgozik. Az elmúlt 10 évben: eladó, irodai adminisztrátor, pincér, kőműves, lakatos, szakács, hegesztő, ács-állványozó, forgácsoló, pék szakmával rendelkező álláskeresők voltak a legtöbben (a szakképesítéssel rendelkező álláskeresők között). Félreértésre adhat okot, hogy ugyanezen szakmákból volt a legtöbb bejelentett, azaz be nem töltött állásajánlat is. A betöltetlen, szakmát igénylő munkahelyek közé tartozik még a forgácsoló, a villanyszerelő, a burkoló, a bádogos, az asztalos. Megállapítható azonban, hogy többnyire azonos vagy hasonló szakképesítéssel rendelkeznek az álláskeresők, mint amelyet keresnek a munkáltatók. Ennek az ellentmondásnak a magyarázata abban keresendő, hogy az álláskeresők közül igen sokan nem kellő komolysággal kívánnak elhelyezkedni, valamint többségük elavult tudással rendelkezik. A munkáltatók által leginkább igényelt szakképesítésekből egyértelműen továbbra is képezni kell a fiatalokat, sőt a képzés volumene is mindenképpen indokolt. A legtöbb, szakmát igénylő betöltetlen álláshoz kapcsolódó oktatást a jelenlegi osztálylétszámok fenntartásával és akár kismértékű növelésével javasolja a bizottság. Az álláskeresők korszerűtlen tudását támasztja alá az is, hogy jelentős részük 40 és 50 év feletti, akik szakmai végzettségüket és szaktudásukat régebben szerezték, azt sem fejleszteni, sem karbantartani a rendszerváltás utáni időszakban nem tudták. Számukra a felnőttképzés és a továbbképzés nyújthat segítséget. A megye gazdasági jellemzőit és fejlődési lehetőségeit kutató dokumentumokból kitűnik, hogy melyek a preferált és növekedés előtt álló ágazatok. Ezek egyértelműen a gépészet, az építőipar, a turizmus, a kereskedelem és a vendéglátás. A meglévő munkaerő-piaci keresleten túl kiemelt súllyal javasolja a bizottság ezeknek az ágazatoknak a szakképesítéseit oktatni a jelenleginél nagyobb volumenben, több osztály indításával. A gépipar országos szinten progresszivitást mutat, a turizmus és az idegenforgalom a megyében egyre erősebb, a mezőgazdaság (főként a szőlészet, borászat) és az építőipar szintén lassan, de biztosan növekvő potenciált mutat. Egyértelműen javasolja a bizottság a gépészeti, az építőipari, a kereskedelmivendéglátóipari és a mezőgazdasági szakképesítések oktatási kapacitásait növelni. Pontatlanul ugyan, de becsülhető a szakmunkás bizonyítványt megszerző fiatalok szakmában történő elhelyezkedési aránya. Az általános iskolára épülő szakképesítések esetében mindössze a bizottság tapasztalatai szerint legfeljebb 20%-uk helyezkedik el a szakmájában, illetve jelenik meg a munkaerő-piacon. A többiek szinte automatikusan bejelentkeznek 56

57 álláskeresőnek. Az érettségire épülő szakmát megszerző fiatalok körében sem jobb a helyzet. Körülbelül egyötödük, egy-nyolcaduk kerül be a munkaerő-piac aktív tagjai közé. Jelentős részük szintén munkanélküliként regisztráltatja magát, de sokan főiskolán, egyetemen tanulnak tovább. Következtetésként megállapítható, hogy legalább ötször, nyolcszor annyi szakmunkást kell képezni az iskolákban, mint amennyire a munkaerő-piacon az adott évben szükség van. A fentieken túlmenően figyelembe kellett vennie a bizottságnak még egy fontos szempontot. Vannak szakképesítések, melyekre egyértelmű gazdasági, munkaerő-piaci igény nem, vagy csak indirekt módon mutatható ki. Ezeknek a szakmáknak a művelése során megjeleníthető profit nem, vagy csak közvetett módon jelenik meg. Itt kell megemlíteni a szociális, az egészségügyi, a karitatív, a kulturális-művészeti szakképesítéseket. Nyilvánvalóan a társadalomban szüksége van ilyen szakemberekre is. Ezért az egészséges és ésszerű mértéket meg nem haladó módon mindenképpen javasolja a bizottság az ilyen szakirányban oktató iskolák működési feltételeinek további biztosítását is. Megjegyzést érdelem továbbá, hogy a hagyományos értelembe vett szakképesítések szinte minden esetben fizikai vagy alapvetően férfias munkához kötődnek. A szakiskolai tanuló (szakmunkás tanulmányokat folytató) lányoknak szinte egyáltalán nem lehet a gazdaság által preferált szakterületek közül szakmát ajánlani. Ezért számukra a társadalom szociális, egészségügyi és művészeti szférájában javasolt tanulási, majd pedig elhelyezkedési lehetőségeket biztosítani. A szakképzési stratégia deklarált célja nem a szakképzés csökkentése, hanem a hiány szakképesítések arányának növelése kell, hogy legyen (a túlképzett szakmák rovására). Nagyon nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy mely szakmák képzésére nincs szükség olyan mértékben, mint amelyben jelenleg folyik. A gazdasági statisztikai adatok szerint a könnyűipar (elsősorban a ruhaipar), az élelmiszeripar (pék), a szolgáltatóipar (fodrász, kozmetikus) lehet az a terület, amelyben ésszerű a képzés volumenének csökkentése. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara minden évben egy több ezer vállalkozást érintő kutatást folytat le a munkaerő-piaci igényeik felmérésére és a szakképzés hatékonyságának vizsgálatára vonatkozóan. Több társszervezet közreműködésével évente vizsgálat zajlik le, melynek szakmai képzésekre vonatkozó általános következtetései az előzetes tapasztalatok szerint egybeesnek a bizottság észrevételeivel és valamennyi feldolgozott gazdasági, munkaerőpiaci kutatás, dokumentum, statisztika, tanulmány általános meglátásaival. Lényegként elmondható, hogy a gazdaság számára a gépészet, az építőipar és a kereskedelem-vendéglátás szakterületei egyértelműen felülsúlyozásra javasoltak. 57

58 Tolna megye vonatkozásában a stratégiához kötődően megállapíthatóak preferált szakképesítések, melyeket az alábbiakban lehet a szakértői elemzés alapján meghatározni: Preferált szakképesítések a következő évekre: 1. Hegesztő 2. Szerszámkészítő 3. Géplakatos 4. Szerkezetlakatos 5. Gépi forgácsoló 6. Kőműves 7. Ács-állványozó 8. Épületasztalos, 9. Bútorasztalos 10. Burkoló 11. Épület- és építménybádogos 12. Villanyszerelő 13. Elektronikai műszerész 14. Műanyag feldolgozó 15. Járműfényező 16. Autószerelő 17. Autóelektronikai műszerész 18. Karosszérialakatos 19. Ápoló 20. Szociális gondozó és ápoló 21. Gyermekgondozó nevelő 22. Csecsemő- és gyermeknevelő-gondozó 23. Gazda 24. Informatikus 58

59 Tolna megye Szakképzési Stratégiájának következtetései, aktualitásai, javaslatai, a hiány-szakképesítések összefüggéseiben A Stratégia a 2013-tól kezdődő 3-5 év távlatára vonatkozik, melyidőszakra biztonsággal prognosztizálhatóak és tervezhetőek a gazdasági-társadalmi és oktatáspolitikai folyamatok. Lefekteti a térség számára fejlődést hozó bizottsági elveket, főbb irányokat, cselekvéseket. Összegző meglátásai az alábbiakra épülnek: Gazdaság A gazdasági recesszió időszakában nagyon nehéz megjósolni a szakképzési irányokat, mivel a vállalatok, vállalkozások sem látják a fejlesztési lehetőségeket. Így nem tudnak megalapozott, egyértelmű visszajelzéseket adni a szakképző iskolák és azok fenntartói részére. Ebben a helyzetben nem lehet mást tenni, mint a térség hosszú távú gazdasági tervére alapozva tervezni a fejlesztéseket, beiskolázásokat. Tolna megye lehetőségeire és adottságaira figyelemmel hosszú távon kell biztosítani a szakember utánpótlást a gépészet, elektronika, építészet, mezőgazdaság, vendéglátás és szolgáltatás szakmacsoportokhoz tartozó szakmákban. A 2008 óta tartó kedvezőtlen gazdasági változások jelentős részben azokat a munkavállalókat érintették, akik a legnagyobb fejlesztésekben gondolkodtak. Rövid időn belül azonban a fejlesztési elképzelések helyébe a fennmaradásért való küzdelem lépett. (Több vállalkozás kezdeményezte a munkahelyteremtés későbbi időpontra történő elhalasztását, sőt munkahely megőrző támogatás folyósítását.) A válság mély pontjában helyes volt az a gyakorlat, hogy a munkáltatók felismerték a hiányszakmával rendelkező, jól bevált dolgozóik értékét, akiket a válságidőszakban sem szeretnének elveszíteni. Egyes cégek a kényszerű leállási időszakot továbbképzés és átképzésre használták fel. A preferált szakmák listáján szerepel néhány olyan foglalkozás is, amelynél a kereslet 2013-ban várható csökkenése és az elbocsátások növekvő száma indokolttá teheti az átminősítést. A gazdasági válság általánosan rontja a munkaerő-piaci pozíciókat, viszont nem jelent érdemi befolyásolást az utóbbi években feltárt munkáltatói elvárásokra. Közép és hosszú távon a gazdaság mindenképpen nagy számban igényli a szakképzett, jól felkészült fizikai dolgozókat (CSÉFALVAY Á. TÓTH L. MESTERHÁZI E. 2008). 59

60 A prognózisok alapján az iskolarendszer várható kibocsátása nem fogja fedezni ezeket az igényeket. A szakképzési rendszer korábban feltárt anomáliáit érdemben nem módosítja a jelenlegi gazdasági visszaesés. Nincs semmi arra mutató jel, hogy a remélt növekedési szakaszban más ágazatok vennék át a vezető szerepet az építőipar, fémfeldolgozás, gépipar, elektronikai iparágaktól. Preferált szakmák, hiányszakmák túlkínálat Időről időre szembesül a bizottság azzal a ténnyel, hogy a munkaerőpiacon bizonyos szakmák esetében nőiruha-készítő, kőműves, felszolgáló, asztalos, lakatos egyszerre vannak jelen a kielégítetlen munkáltatói igények és a megfelelő szakképzettséggel rendelkező regisztrált álláskeresők. Az ellentét kialakulásának oka lehet a munkavállalók mobilitásának, illetve a közlekedési lehetőségeknek a hiánya. De befolyásolja a helyzet kialakulását az is, hogy a munkanélküliek jelentős része már nem képes a szakmájában megfelelő teljesítményt nyújtani, mert elavult az a szakmai ismeret, melyet annak idején megszerzett, vagy a kiesett gyakorlat képtelenné teszi a visszatérésre. Okai lehetnek még egészségügyi vagy mentális problémák is. A pályakezdő fiatalok esetében más a helyzet. Sokan közülük nem is akarnak az eredeti szakmájukban dolgozni, de előfordul az is, hogy a munkáltató nem tartja elfogadhatónak a gyakorlati felkészültségüket. Más esetben az alacsony munkabérek vagy a rossz munkakörülmények miatt alakul ki ilyen helyzet, de torzíthatják a képet elsősorban az építőipari szakmák esetében a feketemunkát vállalók is, akik szintén a regisztrált munkanélküliek listáján szerepelnek. Szakképzés, problémák, változások Az elvi alapokat megfogalmazó országos szakképzés-fejlesztési stratégia kiemelt figyelmet fordít a szakképzés minőségének javítására, a felhasználók igényeihez jobban igazodó és alkalmazkodó képzési rendszer kialakítására. E stratégia szerint 2013 végére ki kell alakítani egy költséghatékonyabb intézményrendszert, meg kell alakítani a képzőktől független vizsgaellenőrzést és be kell vezetni a tanulók pályakövetését. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara már komoly előrelépéseket tett a területen. 60

61 A hatékonyságjavítás és a minőségi oktatás elősegítésére korábban létre jöttek a Térségi Integrált Szakképző Központok, amelyek szakmai programjába bekerültek az érdemi változásokat előidéző célok is. Ezek a következők, melyeket feltétlenül fenn kell tartani a jövőben is az MFKB elvi támogatásával, sőt instruálásával: - hatékony együttműködés a gazdaság szereplőivel, - a gazdaságban alkalmazásra kerülő korszerű technikák, technológiák oktatása a szakképzésben, - hatékonyabb pályaválasztási módszerekkel növelni kell a szakképzésben résztvevő tanulók arányát, - megfelelő felkészültséggel és munkakultúrával rendelkező fiatalok biztosítása a gazdaság részére, - a lemorzsolódás csökkentése érdekében eredményessé kell tenni a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását Az átalakulással együtt megteremtődött a feltétele a valódi szakmai és intézményi integrációnak. Ezzel megvalósíthatóvá válnak azok az elvárások is, amelyeket a folyamatosan változó és fejlődő gazdaság elvár a szakképzéstől. - Hatékonyabbá válhat az iskolákban a munkaerő kihasználása. - Koncentrálhatóak lesznek a szakmai fejlesztések. - Kezelhető lehet a tanulólétszám csökkentésével együtt járó negatív folyamat. - Túlképzések, párhuzamos képzések visszaszorítása megkezdődhet. - Nagyobb lesz az esélye a hiányszakmák indításának. - Tervezhetőbbé, hatékonyabbá válhat a felnőttképzés. - Egységes minőségirányítási rendszer működtetésével javulhat a fiatalok szakmai felkészültsége. Mindez egyelőre lehetőség, melyhez a törvényi feltételek biztosítottak. A megvalósításhoz, a valódi fejlesztési és kitörési lehetőségek feltárásához a szakképzésben résztvevő valamennyi szereplő iskolák, fenntartók, gazdaság szereplői, kamarák, munkaügyi központ, oktatás irányítók, Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok, tulajdonos-fenntartók, iskolák közös bölcsességére és összefogására lesz szükség. A megvalósítás mértéke és minősége alapvetően az érintettek együttműködésén múlik. 61

62 Aktuális feladatok, prioritások, stratégiai szempontok a következő évekre A szakképzés fejlesztésében, irányításában dolgozó szervezeteknek igen szorosan együtt kell működnie. Ebben a munkában az MFKB, az iskolák, a TISZK-ek, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és egyéb szervezetek, a gazdaság szereplői, a munkaügyi központ, a kamarák azonosan kell, hogy gondolkodjanak. Számukra a közös feladatok és prioritások követése az alábbiakban foglalhatóak össze: - Tolna TISZK-jeinek középtávú fejlesztési és beiskolázási tervének megismerése, támogatása. - A fejlesztési, és foglalkoztatási adatok figyelembevételével a fejlesztési prioritások meghatározása, egyeztetése. - A szakképző iskolák személyi és tárgyi feltételeinek vizsgálata, megismerése. - A gyakorlati képzés hatékonyságának vizsgálata. A vállalati gyakorlati képzésben résztvevők arányának növelése. - A beiskolázás irányainak és arányainak meghatározása. Különösen fontos a célirányos fejlesztések elősegítése a decentralizált szakképzési pályázatokkal. - A felnőttképzés szakmai színvonalának, az ott végzettek elhelyezkedési esélyeinek vizsgálata. - A Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal a szakmai együttműködés segítése. - A szakképzők és a gazdálkodó szervezetek szakmai együttműködésének támogatása. - A piaci igényeknek megfelelő fejlett ipari, szolgáltatási és kereskedelmi ismeretek tananyagba kerülésének támogatása. - A gyakorlati képzésben résztvevő, oktató vállalkozások szakmai feladatellátásban vállalt szerepének, a szakmai munka színvonalának, az ott végzett fiatalok elhelyezkedési esélyeinek vizsgálata. - Szükséges a hiány-szakképesítéseket minél intenzívebben népszerűsíteni az iskolákban, a sajtóban. - A szakképző iskolák látogatása, velük közös szakmai megbeszélések egyeztetése - A kormányzat felé javítani a kommunikációt, továbbítani a gazdaság elvárásait a kamarák által és közreműködésével 62

63 Következtetések, jövőre vonatkozó preferált szakképesítések Jelen koncepció készítése során folyamatosan szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy az oktatás és annak elemei minden modern társadalomban igen összetett struktúrát képeznek. A TISZK-ekhez kapcsolódóan a Tolna megye szakképzését vizsgáló több éves feltáró munka tapasztalatai szerint a fejlődés irányainak, módszereinek kidolgozása csak akkor lehet sikeres, ha valamennyi összetevő együttes vizsgálata megtörténik. A komplex rendszerek minden esetben több diszciplína együttes alkalmazásával vizsgálhatóak. A területelvű szempontrendszer alkalmazása nélkül önmagukban álló megállapítások születtek volna a szakoktatásról, a gazdaságról, a munkaerőpiacról, az oktatásigazgatásról és az ezeket irányító szervezetekről. Ezen elvek alkalmazásával az alábbiakban foglalhatóak össze a koncepció főbb következtetései: A szakképzési rendszer vizsgálata A magyar szakoktatási rendszer sokkal bonyolultabb, rugalmatlanabb, a gazdaság szakemberigényeire lassabban válaszoló, sokkal több hivatali intézményből álló, bürokratikusabb, centralizáltabb, mint a nyugati országok prosperálóbb rendszerei. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ hoz ebben a szétaprózódott rendszerben egységet a jövőben. Működési szerkezete még formálódik, melyben az MFKB-ban feltétlenül a legmeghatározóbb szakmai partnerré kell válnia. Közös döntésekkel, azok előkészítésében gyakori és szoros párbeszéd folytatásával, konferenciák és a gazdaság szereplőinek bevonásával történő egyeztetések szervezésével kell együtt dolgozniuk. Ebben a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és a Tolna Megyei Agrárkamara és a Tolna Megyei Kormányhivatal kell, hogy koordináló, szervező szerepet töltsön be. Az elmúlt néhány évben az EU-tól átvett igen korszerű képzési elvek, mint a moduláris szerkezetű tananyagok, a csúcstechnikára épülő központi gyakorlati képzőhelyek, TISZK-ek létrehozása, vagy a Regionális majd a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok hatáskörének kibővülése is erre a bonyolult és merev rendszerre épült rá, ezért jóval kevésbé hatékonyak, mint a modell-országokban működő társaik. Ennek a sikertelenségnek az oka abban keresendő, hogy a hazai szakoktatás irányításában nem feltétlenül a gazdaság igényei dominálnak. Nyugat-Európában az egész szakoktatási rendszer fő elve, hogy szinte bármit és bárhogy lehet oktatni, amit a gazdaság igényel. A területi gazdasági igények maximálisan érvényesülnek. Igen kevés a jogi szabály, a megkötés és a bürokrácia. Ennek szellemében létrehozták a vállalkozások irányítása alatt működő, lokális szerkezetű képzési rendszereket. Magyarország 63

64 ezzel ellentétben államilag irányított szakoktatást működtet, amely a rendszerváltás óta csak kevéssé ismeri a gazdaság szakemberigényeit, a helyi elvárásokat pedig még csekélyebb mértékben tudja követni és intézkedéseinek nagy része is csak részeredményeket hoz. Általában a szakképzés irányításában, az iskoláknál és a fenntartó szervezeteikben, a szakképző központokban nagyobb szerepet kellene kapniuk a szakmai tanácsadó testületeknek. Hatékonyabban összehangolhatóvá válhatna a hiány-szakképesítések és az azokra vonatkozó többletdotáció meghatározása, a beiskolázási és vizsgáztatási rendszer aktív felügyelete az kormányhivatalok, a kamarák és a munkaügyi központok, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által. A tanácsadó testületeket ki kell hangsúlyozni, ilyen az MFKB is, de a Klebelsberg Intézményfenntartó Központban még efféle szerveződés nem működik. Mindenképpen ennek szorgalmazása is a stratégia része. A szakképzést hátráltatja a hazai pályakövetési rendszer hiánya is. A kutatás során kiderült, hogy sem az iskolák, sem a fenntartóik többsége komolyan ilyen jellegű tevékenységet nem végez. Az EU-ban ezzel szemben igen szigorú rendszerek működnek, melyek nagyon pontosan mérik a fiatalok elhelyezkedési adatait. Feltétlenül szükség van a hazai eljárások egységes kidolgozásán túl a szakképzéssel foglalkozó intézmények és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ eljárási rendszerének kidolgozására, majd bevezetésére is. A munkaerő-piaci igényeknek nem megfelelő szakmunkásokat képző intézményeket orientálni kell, ennek jó eszköze lehetne a normatíva. Ezekkel a változásokkal a szakképzők követhetnék a nyugati szakoktatási mintákat, egyszerűsödhetne, sokkal hatékonyabbá válhatna a szakképzési rendszer. Az MFKB és a kamara végezhetné a leghatékonyabban a pályakövetés rendszerének működtetését. Ez is egy egyértelmű stratégiai cél a következő évekre. A feladat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közvetítésében jelenne meg a kormányzati szakképzési döntéshozásban. Tolna megye gazdasági-munkaerőpiaci, demográfiai mutatóinak, folyamatainak vizsgálata A szakképzés területi szemléletű kutatásának alapja a helyi gazdaság működésével összefüggő, azt befolyásoló jellemzők feltárása. Ennek elemzése során egyértelműen kitűnt Tolna hátrányos helyzete az ország többi területéhez, főként a Dunántúlhoz képest. A foglakoztatási helyzet igen rossz, a munkanélküliségi ráta magas, összetételében erősen dominálnak a szakmai végzettséggel nem rendelkező rétegek. A megye közlekedési rendszere fejletlen, településszerkezetében az aprófalvas jelleg uralkodik, mely elmaradott infrastruktúrával párosul. Ez a jelenség kedvezőtlen hatással van a vállalkozások alapítására, 64

65 illetve rentábilis működtetésére, így nagyon kevés helyben a munkalehetőség, a bejárást pedig a nem megfelelő tömegközlekedés is nehezíti. A népesség korszerkezete is kedvezőtlen, hosszú évek óta változatlanul az elöregedés a jellemző. A népességfogyást felerősíti a nagyfokú elvándorlás is. A nemzetközi tőke számára nem vonzó a térség, a külföldi érdekeltségű vállalkozások befektetett tőkeértéke nem éri el az 5%-ot, az ország régiói közül messze a legkisebb. Az egy lakosra jutó ipari termelési érték Tolnában nem éri el a hazai átlag az 50%-ot. A megyénkben a leghátrányosabb helyzetű kistérség Tamási, hátrányos helyzetű Dombóvár térsége. Ahogyan a Tolna megyei Önkormányzat területfejlesztési koncepciója is hangsúlyozza, intézkedéssekkel javítani kell azon a tendencián, hogy Tolna megyéből a fiatalok, és a középkorúak családostól, elvándorolnak. A szakképzés szempontjából is nagyon fontos a tanulók a megyében folytassák iskolai tanulmányaikat, és olyan szakmát tanuljanak, melyekkel a megyében el is tudnak helyezkedni. Országos viszonylatban rendkívül rosszak a népesség gazdasági aktivitásának adatai is. A foglalkoztatási ráta, a havi bruttó kereset a munkanélküliségi mutató is lényegesen kedvezőtlenebbek az átlagnál. Tolna megye, oktatási, szakképzési, iskolai és fenntartói jellemzőinek vizsgálata A gazdasági hanyatláshoz hasonlóan Tolna megye szakképzési, iskolai és tanulólétszám adataiban is egy erőteljes degresszió figyelhető meg. Ki kell jelenteni, hogy elhibázott állami döntések sorozata vezetett oda, hogy a rendszerváltás óta a szakiskolák száma harmadára csökkent, a gimnáziumoké és a szakközépiskoláké majdnem megduplázódott. A szakiskolai tanulói létszám még drasztikusabban lecsökkent. A születésszámok alakulásából nagyon jól prognosztizálható módon legalább évi 5%-kal kevesebb szakiskolai tanulóval kell számolni a következő évben. Ez a jelenlegi szakmunkástanulói létszám fele, mellyel már működésképtelenné válik a teljes gazdasági szféra a megyében. A krízis elkerüléséhez vagy növelni kell a szakiskolai tanulók arányát az érettségit adó iskolák rovására, vagy újra be kell vezetni a szakközépiskolákban is a szakmunkásképzést. Utóbbi megoldás kevesebb költséggel és társadalmi feszültséggel jár és a kutatási tapasztalatok szerint az iskolák, a tanulók egyaránt elfogadnának egy ilyen reformot. A diákok a rendszerváltás előtti prosperáló időszakhoz hasonlóan érettségi bizonyítványt és szakmunkás bizonyítványt is szereznének a tanulmányaik során. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felelőssége ebben a kérdésben óriási. Önálló és egységes állami szervként befolyást gyakorol a képzési szerkezetre, az iskolaszerkezetre. 65

66 Ezeket a döntéseket kellő alapossággal és a terület érintett szerveinek (kamara, MFKB kormányhivatalok, iskolák) kell meghoznia. A fenti problémából ered, hogy az iskolaszerkezetben tapasztalható anomáliák mellett az oktatott szakmastruktúra is hibás. A szakiskolai keretek között oktatott tanulóknak legalább a fele nem a megye vállalkozásai által igényelt szakmákat tanulja. Ennek oka abban keresendő, hogy az oktatási intézmények és fenntartóik a rendelkezésükre álló személyi és tárgyi feltételeiknek megfelelő szakmákat oktatják. A változtatás költséggel, többletmunkával jár, melyeket az iskolák nem tudják végrehajtani. A kereskedelmi, vendéglátó ipari, építőipari, gépészeti, elektronikai szakmacsoportokhoz tartozó szakmák képzése az 1.sz. melléklet adatai alapján indokolt, munkaerő piaci szempontból releváns. Évek óta a vendéglátás-idegenforgalom, a kereskedelem, a gépészet, a mezőgazdaság, az informatika és a közgazdaság szakterületén található a tanulók többsége. Ezzel szemben a munkaerő-piacion legkelendőbb nehéz fizikai munkát igénylő építőipari és a kvalifikált gépészeti szakmákat csak a diákok 5-10%-a tanulja a megyében. A szakképző intézményekben is ezeknek a szakképesítéseknek az oktatását kel felülsúlyozni. Az iskolarendszeren kívüli képzésben, melynek egy jelentős része a munkaügyi központok támogatásával tud megvalósulni, már óta érvényesül a munkaerő-piaci igények figyelembe vétele. Kifejezetten a munkáltatók igényeire alapozva, intézményesített utánkövetési rendszer működtetésével indulnak a képzések. A felnőttképzésben, mely nagyobbrészt szintén államilag finanszírozott, nagyon hasonló problémák tapasztalhatóak. A Tolna megyében indított munkaerő-piacra történő képzések többsége számítástechnikai, nyelvi és közhasznú tevékenység képzése. Az okok között keresendő, hogy a képzők nagy része e szakmák oktatására rendezkedett be, melynek oktatása és infrastruktúrája egyszerű és olcsó. Elsősorban a gépészeti, vendéglátó-ipari, építőipari szakmacsoportokhoz tartozó korszerű szakképesítések oktatását kell megvalósítaniuk. Az oktatás és a gazdasági elvárások eltávolodásának okai a szakképző iskolák és a felnőtt-képző intézmények esetében is ugyan azok. A gazdaság által igényelt modern gépészeti, építőipari szakmák képzése drágább. A megyében tanulók, a szülők, a felnőtt hallgatók, az nem rendelkeznek pontos ismeretekkel a piac szakemberelvárásairól. A tanulók és a hallgatók alulmotiváltsága és érdektelensége is komoly probléma. Sokan a későbbiekben sem helyezkednek el a szakmájukban. Az oktatásban részt vevő képző szervezetek sincsenek ösztönözve a hiány-szakképesítések oktatására, mivel azonos állami normatíva jár minden szakma után. Megoldhatná a kérdést egy szakképesítések szerint erősen differenciált ösztöndíjrendszer bevezetése. Ehhez viszont az országos oktatás pénzügyi szerkezetének a felülvizsgálata, átalakítása is szükséges. 66

67 Javaslatnak, konklúzióként megállapítható, hogy a szakképzést az adott terület sajátosságainak megfelelően kell fejleszteni. Ezen helyi feladaton túl a központi kormányzatnak a szakképzés nyugati modelljeinek megfelelően a gazdaság-irányító szerepét is biztosítania kell a szakképzésben, Klebelsberg Intézményfenntartó Központban, a TISZK-ekben tanácsadó testületként, vagy szakmai orientációkat megfogalmazó szereplőként a jelenlegi államifenntartói koordináció mellett a gazdaság szereplőinek is ott kell lennie, figyelembe véve a munkaügyi szervezetek tanácsait, a kamara direkt szerepének, vagy az MFKB súlyának növelésével. Az államnak szakképesítésenként differenciált finanszírozást szükséges bevezetnie, elkerülhetetlen továbbá a munkaerő-piacilag nem indokolt szakmák és az ezeket oktató iskolák dotációjának csökkentése is. Az oktatási rendszer az élet számos területére hatással van, ezért a területi sajátosságokat is figyelembevevő működése esetén a befektetések sokszoros megtérülésére lehet számítani. A szakképzési rendszer, az iskolák hatékony, munkaerő-piaci igényeknek megfelelő működése egyértelműen hozzájárulhat Tolna megye területfejlesztéséhez, gazdasági prosperitásához, társadalmi jólétének emelkedéséhez. Ennek megvalósításához azonban állami segítségre, racionálisabb jogi keretrendszerre, egységesebb társadalmi, gazdasági, kormányzati konszenzusra is szükség van. Az új rendszer alapjait a kormányzat már a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásával, a kamarai jogkörök kibővítésével, az MFKB-k, és Kormányhivatalok kialakításával már megteremtette. Ezeknek a szervezeteknek az együttműködését, egymásra hatását azonban tovább kell fokozni. Így biztosítható a gazdasági igényeknek megfelelő, hatékony és racionális nyugati mintáknak megfelelő szakoktatás kialakítása. A szakképzési stratégia legfőbb üzenete tehát, hogy Tolna megye humánerőforrását meg kell tartani, ennek érdekében a megfelelő szakmai tudás megszerzését biztosítani kell, mind az iskolarendszerű képzés, mind a felnőttképzés területén. A munkaerő-piaci igényeket hangsúlyosan figyelembe kell venni a képzési irányok meghatározásánál, eleget téve annak a társadalmi igénynek is, hogy a megfelelő szakemberek utánpótlása is megvalósuljon. 67

68 Irodalomjegyzék A Dél-dunántúli Régió Regionális Innovációs Stratégiája Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., Pécs, 174 p. BENEDEK A. 1997: A szakképzés rendszere az Európai Unióban és Magyarországon. A középfokú szakképzés fejlesztése Phare támogatással. Tanulmányok. Munkaügyi Minisztérium, Budapest, pp CSÉFALVAY Á. GYÁNTI I. RABB SZ. VÁMOSI T. 2004: A Dél-Dunántúli régió iskolarendszerű szakképzésének elemzése és fejlesztési-racionalizálási terve. Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., Pécs, 215 p. CSÉFALVAY Á. TÓTH L. MESTERHÁZI E. 2008: A Dél-dunántúli Régió Szakképzési Stratégiájának terve. Oktatási Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság, Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság, Kaposvár (tervezet) GARAI P. 2009: A magyar szakképzés kórrajza Ellentmondások és lehetőségek feltárása a Déldunántúli Régió esetében. Human Exchange Emberi Erőforrás Fejlesztő és Tanácsadó Alapítvány, Kaposvár, 303 p. GARAI P. 2008: A szakoktatás munkaerő-piaci szempontú vizsgálata a Dél-dunántúli Régióban a Kaposvár TISZK Kht. tevékenységének, lehetőségeinek feltárásával. Kaposvár TISZK Kht, Kaposvár. 224 p. GARAI P. JUHÁSZ G a): Az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazásának lehetőségei a társadalmi különbségek csökkentésében I. rész. Munkaügyi Szemle, 51. évf., 1. sz., pp GARAI P. JUHÁSZ G b): Az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazásának lehetőségei a társadalmi különbségek csökkentésében II. rész. Munkaügyi Szemle, 51. évf., 2. sz., pp Garai P c): A Dél-Dunántúli Régió munkaerő-piaci, felnőttképzési jellemzői, ellentmondásai Földrajzi Értesítő, LVI. évf., 3-4. sz., pp GARAI, P d): The role of alternative forms of employment in ending the segregation in the Transdanubian regions of Hungary. In: László, L László, K (ed): 6 th International Conference of PhD Students. University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Center, Miskolc pp GARAI P. 2006: Az iskolai rendszerű szakképzés helyzete a Dél-Dunántúli Régióban. In: Tésits R. Tóth J. Romvári M. (szerk.) Innovációk a térben - A terület- és településfejlesztés aktuális kérdései. PTE TTK FDI, Pécs, pp GARAI, P. KUTI, A. BANK, K. TÉSITS, R. 2005: Possibilities in expanding part-time employment in South-Transdanudia. In: Tésits, R. Tóth, J.-Vonyó, J. (ed.): Atypical Forms of 68

69 Employment Expansion - Experience of the Visegrád Countries. Doctoral School of Earth Sciences, Baranya County Labour Centre, Pécs, pp LÁSZLÓ GY. MÁRTONFI GY. 2003: A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a szakképzés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól az elmúlt négy év gyakorlati képzőhely ellenőrzésének tükrében. MKIK, Budapest, 133 p. MÁDLNÉ MAÁR I. 2002: Szakképzési Kézikönyv. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, pp Magyarországi régiók gazdasági és munkaerőpiaci folyamatai MKIK GVI, Tanulmány MAKÓ Á. 2008: Rövid távú munkaerő-piaci előrejelzés MKIK GVI, Budapest, 197 p. SELMECZY I. SEMJÉN A. 2008: Az európai országokban alkalmazott és Magyarországon alkalmazható szakképzési indikátorok MKIK GVI, Budapest, 317 p. Tanulmány 15 európai uniós tagország szakképzéseiben alkalmazott pályakövetés módszereiről, a pályakövetéses vizsgálatba bevont célcsoportokról, a tevékenységet megalapozó jogi szabályozásról, a pályakövetést segítő intézmények rendszeréről. 2007: Volán Elektronika Zrt., Budapest, 174 p. Zárótanulmány az iskolai rendszerű szakképzést folytató intézményekben a 2003/2004. tanévben szakképzettséget szerzett pályakezdők elhelyezkedésének, a szaktudás hasznosíthatóságának vizsgálatáról. 2006: Nemzeti Szakképzési Intézet, Budapest, 132 p. Internetes és további statisztikai információbázisok: évi népszámlálás. 1992: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 499 p évi népszámlálás, 6. Területi adatok, 6.15 Somogy megye, II. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, p évi népszámlálás, 6. Területi adatok, 6.17 Tolna megye, II. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, p évi népszámlálás, 6. Területi adatok, 6.3 Baranya megye, II. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, p. Baranya megye statisztikai évkönyvei. Központi Statisztikai Hivatal, Pécs, 1990-től 2008-ig Somogy megye statisztikai évkönyvei. Központi Statisztikai Hivatal, Kaposvár, 1990-től 2008-ig 69

70 Tolna megye statisztikai évkönyvei. Központi Statisztikai Hivatal, Szekszárd, 1990-től 2008-ig Oktatás-statisztikai Évkönyvek és a Közoktatási Tájékoztatók. Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest, 1990/1991-es tanévtől a 2007/2008-as tanévig A Somogyi (SKIK), a Pécs-Baranyai (PBKIK), a Tolna Megyei (TMKIK), valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) adatbázisa Tolna, Somogy, Baranya Megye Kormányhivatalainak Munkaügyi Központjai, a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ adatbázisa Közoktatási Információs Rendszer (KIR) adatbázisa 2007/2008-as tanév, Oktatási Hivatal kezelésében Nemzetgazdasági Minisztérium, Emberi Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Munkaügyi Hivatal statisztikái 70

71 Függelék Nyilvántartott álláskeresők száma szakképzettség és nemek szerint Tolna megyében január Szakképzettség Férfi Nő Összesen Kőműves Nőiruha-készítő ABC eladó Asztalos Szobafestő-mázoló és tapétázó Személy- és vagyonőr/ vagyonvédő Szakács Hegesztő Könnyűgépkezelő Pincér Szerkezetlakatos Géplakatos Nehézgépkezelő Mezőgazdasági gépjavító Kereskedő-boltvezető Élelmiszer- és vegyiáru eladó Autószerelő Ács-állványozó Varrómunkás Pénzügyi ügyintéző (a szak megjelölésével) Vendéglátó eladó Számítógép-kezelő (-használó) Húsipari szakmunkás Villanyszerelő Növénytermesztő gépész Fodrász Gépíró és gyorsíró Ápolási asszisztens Esztergályos Gyorsétkeztetési eladó Ruházati kereskedő Parkgondozó Karosszérialakatos Szociális gondozó és ápoló Motorfűrész-kezelő Vendéglátó-üzletvezető Cipőfelsőrész-készítő Vízvezeték- és központifűtés-szerelő Élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő Cukrász Szövő Bőrdíszműves Takarító

72 Villamoshálózat-szerelő Falusi vendéglátó Virágkötő Állattenyésztő Kertész Kereskedelmi technikus Fakitermelő Tanító Kereskedő-boltvezető II Dajka Sütőipari munkás Ápoló Zöldség- és fűszernövény-termelő Számítástechnikai szoftver üzemeltető Kereskedő-boltvezető I Tímár Kéz- és lábápoló, műkörömépítő Kozmetikus Óvodapedagógus Épületburkoló Szőlő- és gyümölcstermesztő CNC-forgácsoló Fogyóelektródás hegesztő Áruházi-üzletházi eladó Gázvezeték- és készülékszerelő Eljárás szerinti hegesztő (az eljárás megjelölésével) Szerszámkészítő Mérlegképes könyvelő (a szak megjelölésével) Vas- és műszaki kereskedő Magasépítő technikus Idegenforgalmi szakmenedzser Kerti munkás Burkoló Férfiruha-készítő Mezőgazdasági gépész Szarvasmarha-tenyésztő Vendéglátó technikus Jogi asszisztens Könyvkötő Fényező-mázoló Kesztyűs Mechanikai műszerész Pék Bolti pénztáros Vendéglátó-üzletvezető II Erdésztechnikus Bádogos és épületbádogos Kötőipari konfekciós-fehérneműkészítő Dísznövénykertész Pénzügyi szakügyintéző

73 Informatikus (a tevékenység megjelölésével) Gépgyártástechnológus technikus Vendéglátó-üzletvezető I Társadalombiztosítási ügyintéző Ruhaipari technikus (a szakirány megjelölésével) Festő Műszakicikk eladó Számviteli ügyintéző (a szak megjelölésével) Elektronikai műszerész Postai forgalomellátó Közgazdász (főiskolai) gazdálkodási szakon Virágkötő* Fonó Pék-cukrász Tetőfedő Kötöttpályás motor- és erőátviteli berendezésszerelő Csecsemő- és kisgyermeknevelő, gondozó Kazánfűtő Töltőállomás-kezelő, eladó Könyvműves Állatgondozó Erdőművelő Szűcs Tejtermékgyártó Szerszámkészítő Európai üzleti asszisztens Kertész- és növényvédelmi technikus Okleveles közgazdász Gépíró és szövegszerkesztő Tehergépkocsi-vezető Hulladékgyűjtő Mezőgazdasági technikus Kereskedelmi menedzser Számviteli szakügyintéző Titkárságvezető Számítástechnikai programozó Logisztikai műszaki menedzserasszisztens Szociális asszisztens Cipész Cipőgyártó Kerámiakészítő Gépi forgácsoló Traktorvezető (mezőgazdasági gépkezelő) Igazgatási ügyintéző-ügykezelő Marketing- és reklámügyintéző Autóvillamossági szerelő Környezetvédelmi technikus (a szak megjelölésével) Csecsemő- és kisgyermekgondozó Agrármérnök Művelődésszervező (főiskolai szint)

74 Gyékény, szalma, csuhéj tárgykészítő Hentes és mészáros Vasbeton- és műkőkészítő Villamosgép- és készülékszerelő Lótenyésztő Szociális gondozó Postai ügyintéző Gyógypedagógiai asszisztens Csecsemő- és gyermekápoló Intézményi kommunikátor Gépészmérnök Kosárfonó Szőnyegszövő 9 9 Csőhálózat-szerelő 9 9 Kárpitos Műkőkészítő 9 9 Növényvédő és méregraktár-kezelő 9 9 Vadász, vadtenyésztő 9 9 Házvezető(nő) 9 9 Külkereskedelmi ügyintéző Szállítmányozási ügyintéző Masszőr (szint és tevékenység megjelölésével) Autóelektronikai műszerész 9 9 Kötöttpályás járművillamossági szerelő 9 9 Állattenyésztő és állategészségügyi technikus Növénytermesztő és növényvédelmi technikus Idegenforgalmi ügyintéző 9 9 Jogász Magyar szakos középiskolai tanár Borász Tartósítóipari szakmunkás Dísznövény- és zöldségtermesztő Kultúrcikk-kereskedő Grafikus (a tevékenység megjelölésével) Masszőr (gyógy) Bútor- és épületasztalosipari technikus 8 8 Fafeldolgozó technikus 8 8 Gépjárművillamossági műszerész Vendéglátó szakmenedzser Építőgép-kezelő és -karbantartó 7 7 Kisteljesítményűkazán-fűtő 7 7 Mezőgazdasági gépkezelő (a gép megjelölésével) 7 7 Tehergépkocsi-vezető (pótkocsis) 7 7 Környezet- és természetvédelmi szakmunkás Zöldség-gyümölcs eladó Gyermek- és ifjúsági felügyelő (gyermekfelügyelő) Utazásügyintéző Csecsemő- és gyermekgondozó 7 7 Fémforgácsoló Elektrotechnikai technikus

75 Közlekedés-üzemviteli, gépjárműüzemi technikus Szociális gondozó és szervező 7 7 Banki szakügyintéző Kereskedelmi szakmenedzser Ifjúságsegítő Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző 7 7 Környezetmérnök Magyar szakos általános iskolai tanár Településihulladék-gyűjtő és -szállító Bőrruhakészítő 6 6 Fapadlózó és burkoló (parkettás) 6 6 Gipszkartonszerelő 6 6 Hő- és hangszigetelő 6 6 Ipari gáz- és olajtüzelőberendezés-kezelő 6 6 Szárazépítő 6 6 Aranykalászos gazda Mezőgazdasági gépjavító (a tevékenység megjelölésével) 6 6 Vegyesiparcikk-kereskedő 6 6 Kereskedelmi ügyintéző 6 6 Mezőgazdasági áruforgalmazó technikus Számítógép-szerelő, -karbantartó Televízió- és videotechnikai műszerész Gépésztechnikus 6 6 Vízügyi technikus 6 6 Lakberendező, lakberendezésicikk-eladó Kis- és középvállalkozási menedzser Vámügyintéző Szoftverfejlesztő Rehabilitációs tevékenység terapeuta 6 6 Moderátor Kommunikáció szakos előadó Építőmérnök Gyors-és gépírás szakos általános iskolai tanár 6 6 Bőrtárgykészítő Konyhai kisegítő Masszőr (fürdős) Kovács 5 5 Marós 5 5 Vájár (mélyművelő) 5 5 Műszaki rajzoló (a szakirány megjelölésével) Gazda (mezőgazdasági szakmunkás) Halász, haltenyésztő 5 5 Szállodai szobaasszony 5 5 Gyorsíró és idegennyelvi gépíró 5 5 Informatikai hálózat-telepítő és -üzemeltető 5 5 Gyógyszertári asszisztens 5 5 Épületgépész technikus 5 5 Élelmiszeripari technikus Közlekedés-üzemviteli, vasútüzemi technikus Idegenforgalmi technikus

76 Marketing- és reklámmenedzser Fogtechnikus Építészmérnök Igazgatásszervező Testnevelés szakos általános iskolai tanár Mezőgazdasági munkás Cserépkályha- és kandallókészítő 4 4 Fazekas Gumigyártó és -feldolgozó Kádár 4 4 NC, CNC gépkezelő (a technológia feltüntetésével) 4 4 Szőnyegszövő Volframelektródás hegesztő 4 4 Vízműkezelő 4 4 Baromfi- és kisállattenyésztő Erdészeti szakmunkás 4 4 Autóbuszvezető 4 4 Postaforgalmi szakmunkás Hús- és hentesáru-eladó Pedagógiai asszisztens 4 4 Banki ügyintéző 4 4 Ügyintézőtitkár II. 4 4 Gazdasági informatikus (szint megjelölésével) Műszaki informatikai mérnökasszisztens 4 4 Felnőtt szakápoló 4 4 Háztartásigép-szerelő 4 4 Mechatronikai műszerész Gumiipari technológus - keverékkészítő 4 4 Anyagvizsgáló és minőségbiztosító technikus 4 4 Közlekedésgépészeti technikus, közútijármű-gépész 4 4 Hulladékgazdálkodó Nukleáris energetikus Fényképész (videofelvétel-készítő) Vendéglős Gazdálkodási menedzser-asszisztens (a szakok megjelölésével) Irodavezető 4 4 CAD-CAM tervező, dokumentációkezelő informatikus Gazdasági informatikus I. 4 4 Számítógép rendszerprogramozó Informatikai rendszergazda Mezőgazdasági menedzser-asszisztens Multimédia-fejlesztő/kezelő Sportkommunikátor 4 4 Gyógytornász 4 4 Biológus Programozó matematikus Mezőgazdasági gépészmérnök Mezőgazdasági üzemmérnök Építő üzemmérnök 4 4 Gépész üzemmérnök

77 Kertészmérnök Közgazdász (főiskolai) kereskedelmi szakon Közgazdász idegenforgalmi és szálloda szakon Pénzügyi szakon üzemgazdász 4 4 Személyügyi szervező Általános szociális munkás Gépjárműkarbantartó 3 3 Lakástextilvarró, -javító 3 3 Gépi fejő 3 3 Gyógynövényismerő és -termelő Gyümölcstermelő Növényvédő 3 3 Műtőssegéd 3 3 Asztalosipari szerelő 3 3 Elektronikus és mechanikus vagyonvédelmirendszer-szerelő Fonottbútor-készítő Gáz- és olajtüzelőberendezés-szerelő, üzembe helyező 3 3 Kőfaragó 3 3 Kötöttárukészítő 3 3 Molnár Segédkönyvkötő Távközlési hálózatépítő 3 3 Textiljáték-készítő 3 3 Finommechanikai gépkarbantartó, gépbeállító 3 3 Géplakatos - Gépbeállító 3 3 Méhész Mezőgazdasági targoncavezető 3 3 Kelmefestő és -tisztító 3 3 Biztosításközvetítő 3 3 Ügyfélszolgálati asszisztens 3 3 Ügyintéző titkár (szint megjelölésével) 3 3 Valutapénztáros és valuta-ügyintéző 3 3 Vámkezelő Gazdasági informatikus II Nyomóforma-készítő Finommechanikai műszerész Erősáramú elektronikai technikus 3 3 Gépipari számítástechnikai technikus 3 3 Gépszerkesztő technikus 3 3 Ipari elektronikai technikus Mechatronikai technikus 3 3 Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus 3 3 Mezőgazdasági környezetvédő technikus Munkavédelmi technikus Textiltechnikus (fonóipari technikus) Vegyipari gépésztechnikus 3 3 Környezet- és vízgazdálkodási technikus Élelmezésvezető 3 3 Vasútüzemvitel-ellátó Drogériai kereskedő

78 Mixer Fényképész és fotótermék-kereskedő PR-munkatárs 3 3 Újságíró II. (a tevékenységi terület megjelölésével) 3 3 Tűzvédelmi előadó Médiatechnológus asszisztens 3 3 Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző 3 3 Reklámszervező szakmenedzser 3 3 Ügyintézőtitkár I. 3 3 Internetes alkalmazás-fejlesztő Webmester 3 3 Adótanácsadó 3 3 Informatikus könyvtáros 3 3 Magyar szakos előadó 3 3 Szociális munkás szakos előadó 3 3 Szociológus 3 3 Geográfus Állattenyésztő üzemmérnök Földmérő és térinformatikai mérnök Műszaki informatikus Ruhaipari üzemmérnök 3 3 Villamos üzemmérnök 3 3 Közgazdász vendéglátó és szálloda szakon 3 3 Politológus Társadalombiztosítási szakelőadó 3 3 Edző (kosárlabda) Gyógypedagógiai tanár Sportmenedzser Hitoktató 3 3 Betonelemgyártó 2 2 Famegmunkáló 2 2 Kefe- és seprűkészítő Lakástextilvarró, -javító Üvegező 2 2 Ezüstkalászos gazda Mozdonyvezető 2 2 Porcelánfestő Informatikai hálózatirendszer-telepítő 2 2 Atomerőművi gépész (a tevékenység feltüntetésével) 2 2 Cipőkészítő Erősáramú berendezések időszakos felülvizsgálója 2 2 Gumijavító és centrírozó 2 2 Kazánkezelő 2 2 Kompresszor-, légtartály- és szivattyúkezelő 2 2 Konfekcióipari szabász 2 2 Kötő 2 2 Motorkerékpár-szerelő és -javító 2 2 Műanyag-hegesztő (az eljárás feltüntetésével) 2 2 Nyomdai berakó Öntő

79 Papírgyártó és feldolgozó Propán-bután gázlefejtő és töltőberendezés-kezelő 2 2 Zöldség- és gyümölcsfeldolgozó Könnyűipari gépkezelő 2 2 Gázhegesztő 2 2 Állattartó-telepi gépész 2 2 Általános állattenyésztő 2 2 Biotermesztő Erdészeti gépész 2 2 Kertészeti gépész 2 2 Mezőgazdasági gazdaasszony 2 2 Sertéstenyésztő 2 2 Kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó 2 2 Kutyakozmetikus 2 2 Nagykereskedelmi eladó 2 2 Tűzoltó 2 2 Ötvös (az anyag és a tevékenység megjelölésével) Anyag- és áruforgalmi ügyintéző (szakirány feltüntetésével) 2 2 Biztosítási ügyintéző Igazgatás- és szolgáltatásszervező 2 2 Ingatlanközvetítő Irodai asszisztens 2 2 Projektmenedzser asszisztens Protokoll ügyintéző 2 2 Vállalkozási ügyintéző Műszaki informatikus (szint megjelölésével) Általános laboratóriumi asszisztens 2 2 Gyermekápoló 2 2 Mentőápoló Rádió- és hangtechnikai műszerész 2 2 Repülőgép-szerelő 2 2 Cipőipari technikus Építőanyagipari technikus 2 2 Faipari technikus 2 2 Földmérő technikus 2 2 Gépjárműtechnikai technikus 2 2 Híradásipari technikus Környezetvédelmi szakelőadó 2 2 Közlekedésgépészeti technikus, vasútgépész 2 2 Minőségellenőr Műszaki üzletszervező technikus 2 2 Textilvegyipari technikus Közlekedésépítő, vasútépítő technikus 2 2 Mélyépítő technikus Víz- és szennyvíztechnológus technikus 2 2 Kertépítő és -fenntartó 2 2 Vadgazdálkodási technikus 2 2 Környezeti (környezetvédelmi) asszisztens Híradóműszerész 2 2 Rendőr

80 Sportedző (a szakág megjelölésével) 2 2 Sportvezető, -szervező, -menedzser Televízióműsor-gyártó 2 2 Banki tanácsadó 2 2 Külkereskedelmi üzletkötő 2 2 Statisztikai szervező, elemző Társadalombiztosítási szakelőadó 2 2 Informatikai statisztikus és gazdasági tervező 2 2 Egészségügyi szakasszisztens (a tevékenység megjelölésével) 2 2 Klinikai szakápoló (a tevékenység megjelölésével) 2 2 Hulladékgazdálkodási technológus (szakterület megjelölésével) Idegenforgalmi menedzser 2 2 Idegenvezető és hostess Sajtótechnikus Német nemzetiségi szakos előadó 2 2 Történelem szakos előadó Védőnő 2 2 Matematikus Vegyész Gazdasági agrármérnök Élelmiszermérnök Műszaki szakoktató Vegyészmérnök 2 2 Villamosmérnök Humán erőforrás menedzser 2 2 Bűnügyi rendőrtiszt 2 2 Angol nyelvtanár 2 2 Egészségtan szakos általános iskolai tanár 2 2 Német nyelvtanár 2 2 Nemzetközi kapcsolatok szakos általános iskolai tanár Orosz szakos középiskolai tanár 2 2 Rajz-vizuális nevelés szakos középiskolai tanár Testnevelés, rekreáció szakos középiskolai tanár Történelem szakos általános iskolai tanár 2 2 Történelem szakos középiskolai tanár 2 2 Közgazdász gazdálkodási (tiszti) 2 2 Bitumenesszigetelés-készítő 1 1 Cipőjavító 1 1 Kosárfonó és fonottbútor-készítő 1 1 Száraztészta-készítő 1 1 Zsaluzó 1 1 Szőlőtermelő 1 1 Vasúti munkagépvezető 1 1 Hulladékkezelő 1 1 Szórakoztató zenész (hangszer és műfaj megjelölésével) 1 1 Számítógépes adatrögzítő 1 1 Egészségőr, fertőtlenítő 1 1 Állványozó 1 1 Áramszolgáltatói hálózatszerelő 1 1 Baromfifeldolgozó-ipari szakmunkás

81 Bőripari szabász 1 1 Bőripari varrómunkás (tűző) 1 1 Cukoripari szakmunkás 1 1 Édesipari termékgyártó 1 1 Épületszigetelő 1 1 Épületszobrász 1 1 Faipari gépmunkás 1 1 Fatömegcikk- és eszközgyártó 1 1 Fűrészipari szerszámélező 1 1 Galvanizáló 1 1 Gipszmintakészítő 1 1 Gumiabroncs-javító és kerékkiegyensúlyozó 1 1 Hűtőgépkezelő 1 1 Ipari- és kereskedelmihűtőgép-szerelő 1 1 Kábelszerelő (a tevékenység feltüntetésével) 1 1 Képkeretező és üvegező 1 1 Kerékpárszerelő 1 1 Könnyűipari gépszerelő 1 1 Mélyfúró 1 1 Mezőgazdasági járműelektromos szerelő 1 1 Műanyag-feldolgozó 1 1 Olvasztár 1 1 Optikaiüveg-csiszoló 1 1 Szellőző- és klímaberendezés-szerelő 1 1 Szeszipari szakmunkás 1 1 Szőrmekikészítő 1 1 Tankállomás- és kútkezelő 1 1 Textilfestő és -kikészítő 1 1 Vas- és fémipari előkészítő 1 1 Vegyi- és élelmiszeripari gépszerelő 1 1 Vegyianyaggyártó 1 1 Villamosgép- és berendezéskezelő 1 1 Raktáros 1 1 Raktárkezelő 1 1 Iparitermék-bontó 1 1 Útfenntartó szakmunkás 1 1 Belovagló (Bereiter) 1 1 Elektromoshalászgép-kezelő 1 1 Fakitermelési gépkezelő 1 1 Gyógynövénytermesztő és -feldolgozó 1 1 Inszeminátor (a terület megnevezésével) 1 1 Juhtenyésztő 1 1 Kertépítő és -fenntartó 1 1 Közelítőgép-kezelő 1 1 Ménesgazda 1 1 Állatorvosi szakalkalmazott (tevékenység feltüntetésével) 1 1 Kertészeti-gazdabolti eladó 1 1 Lovastúra-vezető 1 1 Mozigépkezelő 1 1 Propán-bután cseretelep-kezelő

82 Településihulladék-kezelő 1 1 Vendégfogadós 1 1 Virágkötő-berendező 1 1 Kutyavezető 1 1 Sportoktató (a szakág megjelölésével) 1 1 Alkalmazott fotográfus 1 1 Bábkészítő 1 1 Bőrműves 1 1 Díszműkovács 1 1 Festő (a tevékenység megjelölésével) 1 1 Játék- és animációkészítő, rajzfilmkészítő 1 1 Keramikus 1 1 Mozgókép-gyártó (a tevékenység megjelölésével) 1 1 Színész II., III. (gyakorlatos színész, segédszínész) 1 1 Textilrajzoló és -modelltervező asszisztens 1 1 Üvegműves 1 1 Zenész / zeneművész (a műfaj, a szak és a hangszer 1 1 megjelölésével) Becsüs (szakirány megjelölésével) 1 1 Becsüs I. (a szakirány megjelölésével) 1 1 Controlling asszisztens 1 1 Iskolatitkár (óvodatitkár) 1 1 Munkaerőpiaci ügyintéző 1 1 Nonprofit ügyintéző 1 1 Postai üzleti asszisztens 1 1 Szakstatisztikus (középfokú) 1 1 Személyügyi ügyintéző 1 1 Egészségügyi operátor 1 1 Általános rendszergazda 1 1 Fizioterápiás asszisztens 1 1 Fogászati asszisztens 1 1 Gyógyszerellátási szakasszisztens 1 1 Gyógyszertári analitikus szakasszisztens 1 1 Klinikai elektrofiziológiai asszisztens 1 1 Masszőr (sport) 1 1 Pszichiátriai ápoló és gondozó 1 1 Divat-stílustervező 1 1 Gázautószerelő 1 1 Képfeldolgozó 1 1 Számítástechnikai műszerész 1 1 Távközlési műszerész 1 1 Virágkötő-berendező 1 1 Agrárgazdasági környezetvédelmi szaktechnikus (alágazat 1 1 megjelölésével) Általános vegyésztechnikus 1 1 Automatizálási technikus (a szakirány megjelölésével) 1 1 Bányaipari aknásztechnikus 1 1 Bőrkonfekcióipari technikus 1 1 Drog- és toxikológiai technikus 1 1 Élelmiszeripari környezetvédelmi technikus

83 Emelőgép-ügyintéző 1 1 Energetikus 1 1 Fémkohászati technikus 1 1 Hegesztőtechnikus 1 1 Kötöttpályás motor- és erőátviteli berendezési technikus 1 1 Közlekedési környezetvédelmi technikus 1 1 Létesítménygeodéta szaktechnikus 1 1 Mélyfúró technikus 1 1 Minőségbiztosítási felülvizsgáló és tanúsító 1 1 Távközlési technikus 1 1 Települési környezetvédelmi technikus 1 1 Természetvédelmi technikus 1 1 Villamosgép és -berendezési technikus 1 1 Településüzemeltető és -fenntartó 1 1 Környezetvédelmi berendezés üzemeltetője 1 1 Építési műszaki ellenőr II. 1 1 Közlekedésépítő, hídépítő technikus 1 1 Élelmiszeranalitikus technikus 1 1 Élelmiszer-minősítő technikus 1 1 Gyümölcstermesztő és -feldolgozó szaktechnikus Hús- és baromfiipari technikus 1 1 Képesített mezőgazdasági gazdaasszony 1 1 Parképítő és -fenntartó technikus 1 1 Tartósítóipari technikus Tejipari technikus 1 1 Zöldségtermesztő és -feldolgozó szaktechnikus Dekoratőr, kirakatrendező 1 1 Könyvesbolti eladó 1 1 Könyvtáros asszisztens 1 1 Közművelődési szakember (szint és tevékenység 1 1 megjelölésével) Újságíró (szint és tevékenység megjelölésével) 1 1 Büntetés-végrehajtási felügyelő 1 1 Katonai kiképző (az ágazat megjelölésével) 1 1 Szociális szakgondozó 1 1 Színész / színművész (szint megjelölésével I., II.) 1 1 Táncművész (a műfaj és a szak megjelölésével) 1 1 Anyaggazdálkodó/logisztikai szervező 1 1 Európai Uniós üzleti szakügyintéző 1 1 Gazdálkodásszervező 1 1 Menedzserasszisztens/menedzsertitkár 1 1 Pénzügyi és számviteli szakellenőr (a szak megjelölésével) 1 1 Üzletviteli szakmenedzser 1 1 Vállalkozási szakügyintéző 1 1 Vendéglátó menedzser 1 1 Munkaerőpiaci szervező, elemző 1 1 Web-programozó 1 1 Szülésznő 1 1 Ruhaipari modellező 1 1 Területfejlesztési szakelőadó

84 Könyv- és papírrestaurátor 1 1 Könyvtáros (szint és szakirány megjelölésével) 1 1 Népijáték és kismesterségek oktatója 1 1 Biztonságszervező (szint megjelöléssel) 1 1 Biztonságszervező I. 1 1 Mentálhigiénés asszisztens 1 1 Személyügyi gazdálkodó 1 1 Ügyfélkapcsolati vezető 1 1 Légiutas-kísérő 1 1 Francia szakos előadó 1 1 Könyvtáros 1 1 Művelődési menedzser szakos előadó Német szakos előadó 1 1 Néprajz szakos előadó 1 1 Pedagógia szakos előadó 1 1 Személyügyi, humán szervező szakos előadó 1 1 Szociálpolitikus 1 1 Dietetikus 1 1 Diplomás ápoló 1 1 Fogorvos 1 1 Gyógyszerész 1 1 Geológus 1 1 Élelmiszer minőségbiztosító agrármérnök 1 1 Növénytermesztési mérnök 1 1 Vadgazda mérnök 1 1 Élelmiszeripari gépészmérnök 1 1 Élelmiszertechnológiai üzemmérnök 1 1 Előkészítéstechnikai mérnök 1 1 Közlekedésmérnök 1 1 Magasépítő mérnök 1 1 Meliorációs mérnök 1 1 Műszaki informatikai mérnök 1 1 Műszaki menedzser 1 1 Tájépítészmérnök 1 1 Tűzvédelmi üzemmérnök 1 1 Közgazdász vendéglátó szakoktatói szakon 1 1 Közgazdász (főiskolai) kereskedelmi szakon (angol nyelv) 1 1 Közgazdász (főiskolai) külgazdasági szakon 1 1 Közgazdász nemzetközi marketing és TQM szakon 1 1 Közgazdász tanár 1 1 Mezőgazdasági közgazdász 1 1 Vállalatgazdálkodási üzemgazdász 1 1 Közrendvédelmi rendőrtiszt 1 1 Munkaügyi kapcsolattartó 1 1 Vállalkozásszervező 1 1 Angol szakos középiskolai tanár Biológia szakos általános iskolai tanár 1 1 Ének-zene szakos általános iskolai tanár 1 1 Földrajz szakos középiskolai tanár 1 1 Francia szakos középiskolai tanár

85 Francia szakos általános iskolai tanár 1 1 Kémia szakos általános iskolai tanár 1 1 Konduktor-tanító 1 1 Német nemzetiségi szakos általános iskolai tanár 1 1 Német szakos általános iskolai tanár 1 1 Rajz szakos általános iskolai tanár 1 1 Román szakos középiskolai tanár 1 1 Szociálpedagógus 1 1 Vizuális kommunikáció szakos általános iskolai tanár 1 1 Német nemzetiségi tanító 1 1 Belsőépítész 1 1 Építész (formatervező iparművész) 1 1 Film és TV rendező 1 1 Kameraman (adásrendező, szerkesztő) 1 1 Textiltervező iparművész 1 1 Hittanár 1 1 Teológus-pap, lelkész 1 1 Pénzügyi közgazdász (tiszti) 1 1 Védelmi igazgatási tiszt 1 1 Villamosmérnök (tiszti) 1 1 Összes

86 2. sz. melléklet Tolna megyében bejelentett állások (szakképesítéshez kapcsolódó) FEOR Foglalkozás 2003 év 2008 év 2009 év 2010 év 2011 év 5112 Eladó Húsfeldolgozó (hentes, mészáros), hal- és baromfifeldolgozó Lakatos Szabó, varrónő, modellkészítő Piaci, utcai, vásári árus Hegesztő, lángvágó Irodai adminisztrátor, írnok Kőműves Egyéb irodai jellegű foglalkozások Felszolgáló, vendéglátóipari eladó (pl. pincér, bárpincér) Forgácsoló Sütő-, tésztaipari munkás, pék Egyéb erdőgazdálkodási foglalkozások Egyéb fémmegmunkálók, felületkezelők Szakács Egyéb gépek, berendezések szerelői, javítói Útépítő, útkarbantartó Festő és mázoló Vezeték- és csőhálózat-szerelő Általános állattartó és -tenyésztő Villanyszerelő

87 7490 Egyéb vas- és fémipari foglalkozások Ács-állványozó Raktárkezelő Bolti pénztáros Építmény- és épületszigetelő Könyvelő (analitikus) Gépjármű- és motorszerelő, -javító Szociális ápoló, gondozó Egyéb ügyintézők Cukrász Park- és kertépítő, -gondozó Egyéb villamossági szerelők, műszerészek Bér- és társadalombiztosítási ügyintéző Kereskedelmi ügyintéző Ügynök (szolgáltatási, kereskedelmi) Légijármű-vezető, hajómérnök Sertéstartó és -tenyésztő Villamossági szerelő Épületasztalos Pénzügyi ügyintéző Építésztechnikus Egyéb vendéglátóipari foglalkozások Egyéb állattartási és állattenyésztési foglalkozások Büntetés-végrehajtási felügyelő Igazgatási ügyintéző

88 3643 Szállodai portás, recepciós Kulturális szervező munkatárs Egyéb számítástechnikai foglalkozások Minőségi, műszaki, biztonsági ellenőr Gyermek- és ifjúsági felügyelő Titkárnő Bútorasztalos Egyéb faipari foglalkozások Mezőgazdasági gép- (motor-) szerelő, - javító Egyéb szolgáltatási foglalkozások Egyéb kereskedelmi foglalkozások Egyéb lakás-, kommunális szolgáltatási foglalkozások Számítógéphálózat-üzemeltető Gyógyszertári asszisztens Anyaggazdálkodó, anyagbeszerző Kereskedő Egyéb ruházati és szőrmeipari foglalkozások Mechanikai műszerész Gondozó Forrás: TMKHMK NGM KSH adatok ig 88

89 1 3. sz. melléklet

90 2

91 3

92 4. sz. melléklet Intézmény Intézmény székhelye Fenntartó Intézményvezető Apáczai Csere János Bölcsőde, Óvoda, Általános és Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium 7200 Dombóvár, Hunyadi tér 23. Klebelsberg Imntézményfenntartó Köpont Szenyériné Szabolcska Julianna Dunaföldvár-Bölcske- Madocsa Mikrotérségi Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Gimnázium és Szakiskola 7020 Dunaföldvár, Templom u. 9. Klebelsberg Imntézményfenntartó Köpont Petrovics Józsefné Dunavecsei Református Kollégium Bella István Gimnázium, Általános és Szakképző Iskola 7020 Dunaföldvár, Hunyadi park Dunavecsei Református Egyházközség Csikós Imre EDUTOP Szakközépiskola és Szakiskola 7100 Szekszárd, Szluha Gy. U. 1. Szakképzéssel az Emberekért és az Állatokért Közhasznú Alapítvány Kocsisné Hangonyi Judit Energetikai Szakközépiskola és Kollégium 7030 Paks, Dózsa György út 95. ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítvány Szabó Béla "Esély" Szolgáltató és Szakképző Iskola 7100 Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 10. Baptista Szeretetszolgálat Lőczi József Herceg Esterházy Miklós Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégium 7200 Dombóvár, Népköztársasás u. 21. Klebelsberg Imntézményfenntartó Köpont Kiss Ernő I. István Szakképző Iskola 7030 Paks, Iskola u. 7. Klebelsberg Imntézményfenntartó Köpont Czethoffer Gyuláné Kolping Katolikus Szakképző Iskola 7100 Szekszárd, Pázmány tér 4. Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet László Péter Ferenc 1

93 7130 Tolna, Kun László Középiskola és Szakiskola Bajcsy-Zsilinszky u. 73 SZILTOP Oktatási Nonprofit Kft. Kovács Attila Mezőföld Gimnázium és Szakiskola 7020 Dunaföldvár, Hunyadi park EUROPA EDUCATIO Közhasznú Non-profit Kft. Csikós Imre Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola 7020 Dunaföldvár, Templom u. 5. "Esély a Hátrányos Helyzetűeknek" Közhasznú Alapítvány Hüvös László Tanext Akadémia Szakképző Iskola 7150 Bonyhád, Perczel Mór u. 3. KONTIKI-SZAKKÉPZŐ Szakképzés Szervezési Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Zártkörűen Működő Részvénytársaság Csikós Ildikó TIT Alapítványi Középiskola és Szakiskola 7200 Dombóvár, Szabadság u. 4. Oktatásért TIT Alapítvány Horváth László Árpád Tolna Megyei Szent László Szakképző Iskolája és Kollégiuma (Térségi Integrált Szakképző Központ) 7100 Szekszárd, Széchenyi u Tolna Megyei Intézményfenntartó Központ Vida Lajos Vak Bottyán Általános Művelődési Központ 7081 Simontornya, Hunyadi u. 15. Klebelsberg Imntézményfenntartó Köpont Tóthné Unghy Ilona VM Dunántúli Agrárszakképző Központ, Csapó Dániel Középiskola, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Szekszárd 7100 Szekszárd, Palánk 19. Vidékfejlesztési Minisztérium Kutatás és Oktatásszervezési Főosztály Dömötör Csaba 2