Római jog I. Örökjogi alapfogalmak. a 2010/2011. I. félév eredményei. a 2010-ben felvettek félév eredményei ban felvettek aláírás és átlag

Átírás

1 a 2010/2011. I. félév eredményei Római jog I. A tárgyat felvette: 269 fő Aláírást szerzett: 249 fő Ebből nem jött vizsgá zni: 44 elégtelen egs közepes jó jeles összesen végső arány 42% 3% 12% 9% 2% 100 % Örökjogi alapfogalmak sikeres vizsga átlag: 1,94 (2009/2010. I. félév: 2,16) a 2010-ben felvettek félév eredményei A tárgyat felvette: 21 fő Aláírást szerzett: 183 fő Ebből nem jött vizsgá zni: 14 elégtelen egs közepes jó jeles elégtelen l. v 2. vizsga után végső 3% összesen % sikeres vizsga átlag: 2,09 bruttó átlag: 1, arány 32% 42% 14% 9% 2010-ban felvettek aláírás és átlag Zh. pontátlag Átlag ,6 2, ,6 2, ,8 1, ,1 1, ,0 1,16 Összevetés a zh-kal (2010-ben felvettek) a vagyonjog elégtelen 3 x elégtelen 2 x db pontátlag 2,3 2,0 A magánjognak azt a részét, mely a vagyonalkotó részek részletes szabályait adja, továbbá e zeknek az egyes vagyonok közti mozgását meghatározza, vagyonjognak nevezzük. elégtelen 1 x egs (2 x elégtelen) egs (1 x elégtelen) egs közepes jó jeles ,1 7,6 6,7 7,82 12,6 23,8 28,6 Három fő része: dologi jog, kötelmi jog é s öröklé si jog. Vagyonjogok alanyai csak vagyonjogi képességgel (com m ercium ) rendelkező sze mélyek lehetnek, azaz mi ndenek előtt az önjogú cives Rom ani és Latini, továbbá a jogi sze mélyek, jogalanyi ságuk határain belül!! 1

2 az öröklési jog Az öröklési jog nem más, mint azon szabályok összessége, amely egy magánszemély halála esetén meghatározzák ezen személy vagyonának sorsát. 1. az ember halála által megszűnnek családi jogviszonyai (családfői, gyámi hatalma, házassága) 2. szabály szerint azonban megmaradnak vagyoni viszonyai, amelyben jogosítottként, vagy kötelezettként haláláig szerepelt. Ezek egy vagy több személyre szállnak át. Az elhunyt (decuius), az örökhagyó vagyona annak halálával rendszerint tehát nem veszíti el egységét, amely addig az örökhagyóhoz való tartozásban testesült meg, hanem egészként (per universitatem) száll át egy másik személyre, vagy személyekre. A fejlett jogokban ezt az átszállást szabályozzák az örökjogi normák. a római öröklési jog kezdetei (1) A római öröklési jog kiinduló pontját a családba tartozó hatalomalattiak (sui heredes) törvényes jogutódlásában kell keresni: A pater familias halálával szétesett a családi közösség, mégpedig annyi új hatalmi viszonyra, ahány közvetlen hatalomalattija (suus) volt. A személyek és dolgok feletti uralom átment az új családfőkre. A) A hangsúly eleinte a családfői hatalommal járó (nem vagyoni) terhek és jogok átszállásán volt: a házi kultusszal járó kötelezettségek (sa cra), a felszabadít ottakkal szembeni patronat us, a cliense kke l é s vendé gbarátokka l szemben i j ogok é s kötelez ettsé ge k. Ezzel tkp. csak megerősödött a sui heredes már a családfő életében lappangóan fennálló teljes hatalma saját felesége, leszármazói (illetve családi vagyona) felett. a római öröklési jog kezdetei (2) B) a vagyon sorsa a legkorábbi időben az örökösök osztatlan vagyonközösségben maradtak (consortium ercto non cito); legkésőbb a XII táblás törvény korától azonban a vagyon örökösök közötti megosztása vált főszabállyá. Ekkorra a család felaprózódásával illetve a hatalmi helyzetben való utódlással kapcsolatos elképzelések átalakultak és előtérbe a családfő vagyonának sorsa lépett. Ez vált az öröklés fő problémájává. a római öröklési jog kezdetei (3) Nehézséget jelentett azonban, hogy bizonyos esetekben a vagyon nem szállhatott át a hatalomalattiakra, mivel nem voltak ilyenek. Ekkor a környező népek szokásjogából átvett szabályt alkalmazhatták volna, mely szerint a vagyon sui heredes híján a legközelebbi agnat rokonokra esett, ezek híján pedig a nemzetség (gens) tagjaira. DE! Rómában a kezdeti időkben ez még nem volt feltétlenül alkalmazható, KIEGÉSZÍTÉSRE szorult - ennek oka volt: a nagycsaládok, a tágabb értele mben vett agnatio-k a termé szet rendje sze rint csak nemzedékek multával szerveződhettek meg, illetve jöhettek létre az új környezetben, az önálló Rómában, és a gentilis szervezet se m jelentett sokáig igazi kapcsolatot a különböző családok között. a római öröklési jog kezdetei (4) A római polgár emiatt csak saját közvetlen háza népe körében számíthatott biztos utódra, s ha ilyen nem volt vagy meghalt, indokolt volt arról valami módon gondoskodni. Ha a római polgár hadba vonult, és nem hagyott maga mögött házában megfelelő felnőtt férfi utódot, mesterségesen kreálhatott ilyet: a csata előtt harcostársai körében (in procinctu), vagy a fegyveres polgárok testülete előtt, a comitia curiata alkalmából SUUSAI közé emelhette azt, akiben utódját és/vagy emellett kiskorú vagy nőnemű hátrahagyottai támaszát szerette volna látni. (Az ilyen örökössé -rendelés egyúttal fiúvá fogadást is jelentett, ez bizonyítja, hogy a családon kívüli örökös rendelésére tulajdonképpeni végrendelkezésre ez időben még nem volt mód!!) végrendelkezési szabadság a régi jogban? A modern római jogászok a XII táblás törvény korára a paterfamilias teljes szabad rendelkezési jogát vélik kiolvasni a törvény.3. és.4. rendelkezéseiből: vagyis azt, hogy természetes (törvényes - suus) jogutód léte esetén is szabadon rendelkezhetett a családfő vagyona felett. Fontos: A XII táblás törvényből nem lehet kiolvasni olyan tételt, hogy a paterfamilias bárki mást örökösévé jelölhetett suusai helyett. 2

3 a XII. táblás törvény szövege.3. UTI LEGASSIT SUPER PECUNIA TUTELAVE SUAE REI, ITA IUS ESTO..4. SI INTESTATO MORITUR, CUI SUUS HERES NEC ESCIT, ADGNATUS PROXIMUS FAMILIAM HABETO. Amint vagyonáról és dolgai feletti gyámságról hagyatkozott, úgy legyen a jog. Ha rendelkezés nélkül hal meg az, akinek nincs saját örököse, a legközelebbi agnát rokon kapja meg a családi vagyont... SI ADGNATUS NEC Ha agnát rokon sincs, a ESCIT, GENTILES FAMILIAM nemzetség kapja a családi HABENTO. vagyont. a XII táblás törvény utódlási rendje (az ősi törzsi szokásjogi ius utódlási rendjének javított, római igényekre átformált kiadása) a) A sui heredes automatikusan örökölték az apai vagyont, s abban általában tovább gazdálkodtak. (Ezt a közösséget a törvény engedte módon fel is lehetett számolni = actio familiae herciscundae).4. b) A pater familias a népgyűlésen felvehetett valakit (felnőtt férfit) suusai közé. Csata előtt joga volt ezt feltételesen halála esetére tenni a fegyveres nép előtt..4. (TESTARE!! TE ST AT US) c) Jogosult volt továbbá e nélkül is kiskorú hátramaradottairól, azok gyámságáról rendelkezni, valamint EGYES VAGYON- TÁRGYAKAT halál esetére hagyományozni, egyes szolgákat ez esetben felszabadítani..3. (LEGARE!!) d) Ha a paterfamilias nem hagyott suust hátra, testamentumban, tehát a comitia vagy a csapat előtt sem, az agnatus proximus öröklése állt be..4. Ha nem volt se suus, se agnatus, a gens kapta a vagyont... a végrendelet megjelenése Csak jóval a XII. t.t. után (Kr.e. IV-III. század) alakult ki az a lehetőség, hogy az örökhagyó szabadon válassza meg örökösét, de akkor is csak a közvetlen leszármazói érdekében alkalmazott bizonyos korlátozásokkal. Csak ekkortól vált lassan elsődlegessé a végrendeleti öröklés (a törvényes öröklés kivételes lesz, csak ha nincs végrendelet) ennek okai: - a paterfamilias kivétele s h atalmi helyzetét c sa k t ovább erősítette ez a lehetősé g; - a család i vagyon me gta rtása, me góvá sa a felapróz ód ást ól, hozzájá ru lt a politikai hatalomból v aló részesedés megtartásához; - végü l a t örvén ye s öröklé si rend t ökélet len sé ge is h ozz ájárult ehhe z, hiszen a c salád közössé g é s a z ag natio elvét má r a kora i köztársa sá g korában me gha ladta a fej lődés és a szü kségsz erű sé g. Ugyanakkor elmaradt egy újabb törvényi rendezés - az öröklési jog elveinek átalakítása a praetori gyakorlatra maradt. a praetori joggyakorlat (1) A praetor joggyakorlata a hiányosságok kiküszöbölésére törekedett. A civiljogon alapuló törvényes öröklés mellé a ius honorariumon alapuló új öröklési jog, a bonorum possessio lehetősége lépett. A praetor, mint ahogy a civiljogi tulajdon mellett védelmet adva megteremtette a bonitár tulajdont, ugyanúgy a civiljogi öröklés mellé saját hatalmán alapulva, meghatározott körülmények fennforgása esetén és bizonyos személyi körnek bonorum possessiot adott és megvédte abban a részesítetteket lehetőséget adva az elbirtoklásra. Ezzel a rendszerrel a gyakorlati igényeknek megfelelően szolgálta, kiegészítette és bizonyos esetben megváltoztatta a civiljogi törvényes öröklési rendet: adiuvandi, supplendi et corrigendi iuris civilis gratia a praetori joggyakorlat (2) A praetori gyakorlat a végrendeleti öröklésben is új elveket vezetett be: hereditas bonorum possessio A klasszikus korban mind a jogtudomány, mind a császári rendeleti jog belefolyt az öröklési jog alakításába: egy meglehetősen tarka öröklési rend alakult ki, amely megfelelt a gyakorlati igényeknek, azonban a szerves és elméleti tisztaság nem igazán jellemezte. a császári öröklési jog áttekinthetetlensége A császárkorban a törvényhozás tovább bonyolította az öröklési rendszert, azzal hogy - mind a civiljogi, - mind a praetori szabályokba egyes pontokon belenyúlt. Ezzel bizonyos mértékben elősegítette a két rend összeolvadását is. Ezt az összeolvadást aztán Justinianus rendeletei tetőzték be: pl. a 118. és 127. novellák, melyek a törvényes öröklés szabályait rendezték újra. 3

4 örökjogi alapfogalmak (1) 1. Öröklés tágabb értelemben: a megmaradt vagyon átszállásának a folyamata (hereditas egyik jelentése) szűkebb értelemben: az egyetemes jogutódlás (universalis successio) 2. Hagyaték (hereditas másik jelentése) a természetes személy halála után fennmaradó vagyoni természetű jogok és kötelezettségek, melyek egységes vagyont (universitas iuris) alkotnak ez az örökhagyó halála esetén utódaira átszállhat. As zerint, hogy benne az aktívák (jogok) vagy passzívák (kötelezettségek) vannak-e túlsúlyban aktív és passzív (hereditas damnosa v. odiosa) hagyatékról beszélünk. Hagyaték csak vagyonképes (sui iuris) személy után maradhat. örökjogi alapfogalmak (1a) A hagyaték nem tartalmazza az örökhagyó birtokát, személyes szolgalmait, alimentatios jogát és kötelezettségét, delictuális tartozásait, személyéhez tapadó követeléseit (actiones vindictam spirantes) actio iniuriarum querela inofficiosi testa menti [Természetesen családi jogai (patria potestas, manus, tutela) is elenyésznek.] örökjogi alapfogalmak (2) A hagyatékban bekövetkező jogutódlás kétféle lehet: a) egyetemes jogutódlás (universalis successio) amikor a hagyaték mint egész, a bennefoglalt összes jog és kötelezettség együttesen száll át egy vagy több személyre. Ezt öröklésnek nevezzük. Az egyetemes jogutódot örökösnek nevezzük. Lehet több örökös, mikor is eszmei hányadban lesznek jogosítottjai az örökségben lévő jogoknak és kötelességeknek. b) különös jogutódlás (singularis successio) amikor az örökhagyó egyes (szorosan meghatározott) vagyoni jogai szállnak át a jogutódra pl. a hagyomány esetén a kedvezményezett itt nem örökös, hanem hagyományos Ilyenkor tehát egyes jogok ki vannak véve az egyetemes jogutódlás alól, és másnak vannak juttatva. örökjogi alapfogalmak (3) 3. Örökség (hereditas harmadik jelentése) Az a vagyontömeg, amely egyetemesen, mint egész száll át az egy vagy több örökösre. Amennyiben a hagyaték nincsen singularis successioval, hagyománnyal terhelve, az örökösre átszálló vagyon (örökség) megegyezik a hagyatékkal. Hagyaték = örökség + hagyomány örökjogi alapfogalmak (4) A rómaiaknál a hangsúly az egyetemes jogutódláson volt, ugyanis a római jog szerint a hagyaték lebonyolítása (a tágabb értelemben vett öröklés) csak akkor mehet végbe, ha van legalább egy örökös. Ennek oka: a hagyatéki hitelezők kielégítésének biztosítása, a családi szentségek tiszteletének biztosítása. Csak ekkor rendezett a hagyaték sorsa! A hagyatékból való szinguláris juttatás kísérője és korlátozója lehet az egyetemes jogutódlásnak, de önmagában nem állhat meg! milyen alapon örökölhet valaki? Három alapon lehetséges, hogy valaki számára öröklés (egyetemes jogutódlás) nyíljék a római jogban: a) végrendelet alapján (successio testamentaria v. secundum tabulas) b) törvény rendelkezése alapján (successio legitima v. ab intestato) c) végrendelet ellenére (successio contra tabulas) A végrendeleti és törvényes öröklés mereven kizárja egymást!! (Nemo pro parte testatus, pro parte intestatus decedere potest) Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha végrendelet nincs (nem is volt, v. egészében megdőlt). ha végrende let csak a hagyaté k e gy részéről intéz ked ik is, vagy a kinevezett örökösök közül c sak e gy maradt is, a hagyaték végrendelet alapján nyílik meg! Az on vagyon része k is, me lyekről a végrende let ne m szól, a me gmaradt örököst illetik (n övedékjog) itt eltérés a modern jogok felf ogásától!! 4

5 milyen alapon örökölhet valaki? (2) Ugyanakkor a végrendeleti öröklés későbbi eredetű, és csak fokozatosan törte át a szabad rendelkezés elve a családi vagyonközösség kereteit. Nem is törte át teljesen, hiszen a) a preklasszikus jogtól a családfő rendelkezhet vagyonáról, de családja tagjairól meg kell emlékeznie: - vagy örökössé nevezi őket, - vagy kitagadja őket, elhárítja az útból = alaki mellőzhetetlenség b) majd a jog fejlődésével bizonyos közeli családtagok a törvény alapján kötelezően részesedtek a hagyatékból a végrendelkező akarata ellenére is, a törvény rendelkezése alapján = anyagi mellőzhetetlenség végrendelet vs. törvényes öröklés Nota bene! A Nemo pro parte elve alól vannak kivételek: a katonák végrendelete, az anyagi mellőzhetetlenség = köteles rész, (a régi jogban az uti legassit - elv XII. tt..3.). Utóbbi szabályokkal egy új egyetemes öröklési jogalap jelent meg: a végrendelet ellenére való öröklés örökjogi alapfogalmak () A hagyaték megnyílása (delatio hereditatis): beáll az öröklés lehetősége Szabály szerint ez az örökhagyó halálával következik be - korábban nincs öröklés a delatio feltétele, hogy örökös túlélje az örökhagyót!! A delatio időpontja esetleg csak később válik meghatározottá: - a végrendeleti feltételes örökösnevezésnél, ha a feltétel beáll, - a fictio legis Corneliae alkalmazási körében. A delatioval tehát csak az öröklés lehetősége nyílik meg, az öröklés vagyis a hagyaték átháramlása az örökösre egyes esetekben csak akkor következik be, ha az öröklésre meghívott elfogadja a meghívatást, vagy más módon megszerzi a hagyatékot. örökjogi alapfogalmak (6) Az örökség megnyílásától tehát meg kell különböztetnünk az örökség megszerzésének (acq uisitio hereditatis) momentumát: az örökös megszerzi a teljes rendelkezési jogot az örökség felett, vagyis amikor hatalmába keríti örökséget. A megszerzés tekintetében kétféle örököst különböztetünk meg: A) a famíliabeli örökösök (domestici heredes) már a delatioval ipso iure örökösökké válnak szükségképpeni örökösök (necessarii heredes): akár tudnak a megnyílásról, akár nem; akár akarnak örökösök lenni, akár nem. Itt a delatio és acq uisitio egybeesik. Ez a lehetőség a régi familiáris örökjog és a családi alárendeltség következménye. B) velük szemben állnak a házon kívüli örökösök (extranei heredes), akik csak az elfogadást tanúsító cselekményük alapján válnak örökösökké akaratlagos örökösök (voluntarii heredes) Szükségképpeni örökösök voltak: az örökhagyó suus családtagjai, valamint az örökhagyó rabszolgája, akit felszabadítás mellett nevezett örökössé (servus cum libertate institutus) Szükségképpeni örökösök, mert örökössé kell lenniük akaratuk ellenére is, tehát akkor is, ha a hagyaték passzív! örökjogi alapfogalmak (7) A házonkívüli örökösök csak saját aktusukkal szerezhetik meg az örökséget, vagyis be kell lépniük az örökösi pozícióba (aditio hereditatis). Lehetnek végrendeleti és törvényes házonkívüli örökösök is. (A törvényes örökösök közül ilyen : a prox imus agnat us és a Sc. Tert ullianum és Orfitia num alapján megh ívottak) A megh ívott há zon kívüli örökös a me g- nyílá ssal j ogot szere z az öröksé g elfoga dá sára illetve v issz auta sítá sára, de a me gszerz ésig nem tekinthető örökösne k. nyugvó hagyaték (hereditas iacens) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és acq uisitio közé eső időben: - necessarius heresnél ilyen nincs, - voluntarius heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - már nem az örökhagyó vagyona, - s még nem az örökösé: függő, átmeneti állapotban levő vagyonegység (épp ezért nem jogi személy!), függősége megszűnik az acq uisitióval, mely a delatio időpontjára visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditas iacensé), mintha már a halál pillanatában örökössé lett volna.

6 nyugvó hagyaték (hereditas iacens) (2) Időközben ez a vagyon változásokon mehet keresztül: szere zhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon al anyának tevékenységét ne m tételezi fel, pl. - tulajdonsze rzé s dologegyesülés, gyümölcselvál ás, rabszolgák szerze ményei, ne gotiorum gestor által való szerzés révén, - másfelől kötelezés rabszolgák delictumaiból, ügyleteiből stb., - az elbirtoklást folytatja, be is fejezheti, vi szont ellene elbirtoklás, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a p raetor szükség e setén gondnokot rendelt. uratlan hagyaték (bona vacantia) Ha a hagyatékot végrendeleti vagy törvényes öröklés címén senki sem szerzi meg, a régibb jog nem ismert külön rendszabályt: bármely hagyaték bárki által elfoglalható s elbirtokolható volt, ha az örökös nem jelentkezett vagy késlekedett. Az ilyen elbirtokló mintegy occupatioval vált örökössé. Később a lex Papia Poppaea (Kr.u. 9.) értelmében az uratlan hagyaték, mint caducum (eleső örökrész) az aerariumra, később az ennek helyére lépő fiscusra szállt. A fiscusra háramlás ipso iure állt be, általa azonban a fiscus nem örökössé válik, csupán heredis loco jut a vagyonhoz (universalis successor), s mint ilyen, terhelik az esetleges hagyományok és felszabadítások, valamint tartozik fizetni a hagyatéki adósságokat, azonban az utóbbiakat csak a hagyaték erejéig. uratlan hagyaték (bona vacantia) (2) A fiscus joga a hagyaték bevonására (bonorum vindicatio) az uratlanná válástól négy év alatt megszűnik. Ha a fiscus is elhárítja az adóssággal túlterhelt hagyatékot, akkor következik a hagyaték csődje (bonorum venditio), melynél természetesen a hagyományok, rabszolga-felszabadítások érvénytelenekké váltak. Éppen ezért, hogy a végrendeletben esetleg rendelt felszabadítások érvényre juthassanak, Marcus Aurelius (Kr.u. II. sz.) megengedte, hogy a felszabadulandó vagy helyette bárki más kérhesse a hagyaték addictioját annak ellenében, hogy a hitelezők kielégítését vállalja és biztosítja (addictio bonorum libertatum conservandarum causa). Ekkor a kérelmező válik universalis sucessorrá (heredis loco), őt illetik utiliter a hagyatéki keresetek, a felszabadítások pedig érvénybe léphetnek. 6