Pedagógiai elméletek és irányzatok

Átírás

1 BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM TÁVOKTATÁSI KÖZPONT PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR Iskola- és Óvodapedagógusi Szak Székelyudvarhely Pedagógiai elméletek és irányzatok tanulmányi útmutató 2. félév dr. Péter Lilla egyetemi adjunktus

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. MODUL: NEVELÉS A FOLYAMMENTI KULTÚRÁKBAN 1. téma: Nevelés az ókori Mezopotámiában 2. téma: Az ókori Egyiptom nevelési szokásai 3. téma: Az ókori India nevelési rendszere 2. MODUL: AZ EURÓPAI KULTÚRA ALAPJAI 1. téma: Az ókori spártai nevelés 2. téma: Az ókori athéni nevelés 3. MODUL: Az ókori görög filozófusok nevelésrıl vallott nézetei 4. MODUL: AZ ÓKORI RÓMAI NEVELÉS 5. MODUL: A KÖZÉPKORI NEVELÉS KETTİS JELLEGE 6. MODUL: JOHN LOCKE ÉS A GENTLEMAN-NEVELÉS 7. MODUL: J. A.. COMENIUS PEDAGÓGIÁJA 8. MODUL: J. J. ROUSSEAU TERMÉSZETELVŐ PEDAGÓGIÁJA 1. téma: Rousseau gyermekképe 2. téma: Rousseau nevelési módszerei 3. téma: Az életkori szakaszok és a nevelés 9. MODUL: J. F. HERBART PEDAGÓGIÁJA 10. MODUL: PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI TÖREKVÉSEK A XX. SZÁZADBAN. A REFORMPEDAGÓGIA KIALAKULÁSA ÉS FEJLİDÉSE 1. téma: A pragmatizmus nevelésfelfogása. J. Dewey nevelési rendszere 2. téma: A gyermektanulmány irányzata 3. téma: M. Montessori pedagógiája 4. téma: A Waldorf pedagógia 5. téma:.helen Parkhurst és a Dalton Plan 2

3 1. MODUL: NEVELÉS AZ ÓKORI FOLYAMMENTI KULTÚRÁKBAN Az ısközösség felbomlását követıen a rabszolgatartó termelési mód megjelenése új lehetıséget teremtett az emberi kultúra fejlıdésének, nagy rabszolgatartó birodalmak jöttek létre a Nílus, a Tigris, az Eufrátesz, az Indus, a Gangesz, a Sárga folyók mentén. A mezıgazdaság, a kézmővesség a kereskedelem fejlıdése ösztönözte a különféle tudományok fejlıdését. Ebben az idıszakban a természetre, a társadalomra és az emberre vonatkozó ismeretek kizárólagos birtokosai a papok voltak, így a matematika, a geometria, az asztronómia, az orvoslás mővelıi a vallástannal együtt a papok lettek. Az írásbeliség kialakulása lehetıvé tette az ismeretek egyre bıvülı körének a megörökítését, ez megkönnyítette a tudás, a kultúra áthagyományozását. Egyiptomban a legrégebbi írás a hieroglifírás (képírás) volt. Kezdetben a szótagokat, fogalmakat egy-egy képpel ábrázolták. Mezopotámiában az ékírás volt használatos. A ma is használatos betőírás ısét a fıníciaiak alakították ki (Kr. e. XIV-XII. sz.). A fıníciaiak írásából alakult ki késıbb a görög és latin betőírás. 1. ábra: Summér iskolai gyakorlótábla: szótagjelek, szavak, istennevek 1. téma: Nevelés az ókori Mezopotámiában Kulcsfogalmak: sumérok, írnok, írnokképzés, írnokképzı templomiskolák, kis írnok (dup satur), írnok (dupsarru), fıírnok, fıjegyzı, tábla háza (Édubba), bölcsesség háza (Bét mummi), "felsıs testvérek", értelmiségi réteg. 3

4 Mezopotámiában az elsı civilizáció a suméroké volt, elsı településeik Kr. e. VII. évezredben létesültek. Ezek önálló városállamok voltak. İk teremtették meg a IV. évezred végén az írnokképzı "templomiskolákat". Ezekben az "iskolákban" (nem a szó mai értelmében vett iskolák voltak ezek) a tanítást vállaló írnokok a legelemibb módszerekkel (utánzás, gyakoroltatás) adták át tudásukat. A gyermekek csoportosítása nem életkorok szerint történt, a tanítás tervét pedig az élet diktálta. Az írnok társadalmi elismertsége ebben a kultúrában is rendkívül magas volt. Az írnokpálya több lépcsıbıl állt: a "kis írnok" kifejezés (dup sar-tur) a tanulót jelölte. Az írnokiskola elvégzése után inasévek következtek, majd "írnokká" nevezték ki ıket. A legkiválóbbak "fıírnokká", sıt királyi" fıjegyzıvé" is elıléphettek (Bognár, 1991). Mezopotámiában a Kr.e. II. évezred elejétıl kétféle írnokképzıt ismertek: az alapképzést és az erre ráépülı magasabb szintő képzést (Pukánszky Mészáros, 1997). Az alapképzés, tehát az írást, olvasást, számolást és elemi tudományos ismereteket a "tábla háza" (Édubba) nyújtotta. A magasabb képzés színhelye a "bölcsesség háza" (Bét mummi) volt, ahol nagyon erıs volt a kulturális tradíciók tisztelete és a képzés hagyományırzı szerepe. 2. ábra:,,tábla háza'' - Édubba A "tábla házá"-ban igen nagy gondot fordítottak a sumér nyelv tanítására, akkor is, amikor az már holt nyelvvé vált. A tanítás általában az iskola udvarán folyt, csak rossz idı esetén használták az iskola épületét. A tanulók a tanító lábainál ültek. A gyerekek szinte egész napjukat itt töltötték: irodalmi szemelvényeket másoltak, gyakorolták az írásjeleket, a fordítást sumérrıl akkád nyelvre. Ezen kívül hosszú szövegeket véstek emlékezetükbe szó szerint (mechanikus tanulás), a tanító kérdéseire kellett felelniük. A tanítás anyagában szerepeltek matematikai és geometriai feladatok is. Igen gyakran alkalmazták a testi fenyítés módszerét. A tanító mellett mőködı felügyelık csak ezt a fegyelmezı eljárást ismerték. Ennek a bánásmódnak azonban az 4

5 oka is ismert, gyakran értelmetlen mai szemszögünkbıl nézve. Például ha a gyermek atyja adós maradt a tandíjjal, a gyermekkel szembeni bánásmód csak akkor változott meg, amikor a szülı természetben (ruhanemővel, élelmiszerrel) fizetett. Az iskolai felügyelı szerepét idısebb tanulók "felsıs testvérek" töltötték be. A tanulmányok "kisgyermekkortól férfikorig" tartottak. A növendékek életkor és tananyag szerint alkottak különbözı csoportokat. Az alapfokú képzésen túl ismerkedtek meg a sumer-akkád költészet legfontosabb alkotásaival, a mítoszok, himnuszok szövegeivel. Matematikai feladatokat is oldottak meg. Az idısebbek oktatásának anyaga annak függvényében differenciálódott, hogy milyen életpályára készültek: énekes, zenész, ráolvasó, pap, királyi írnok, orvos. A nık elıtt is nyitva állt az írnoki pálya. A legmagasabb szintő képzést a bemutatott "bölcsesség háza" nyújtotta. Mezopotámiában a Kr.e. II-I. évezredben kialakult egy független értelmiségi réteg (Pukánszky Németh, 1997), mivel a tábla házának tanárai már csak oktatással és tudománnyal foglalkozó, szellemi tevékenységbıl élı, szabad emberek voltak. Az itt tanulók széleskörő ismeretrendszert sajátítottak el. Az írnokok legfontosabb tudománya a naptárkészítés volt. A matematikai, geometriai ismeretek mellett magas fokú csillagászati anyaggal is rendelkeztek. A naptárokat a Hold megfigyelése alapján készítették el, amelynek egységei: 24 órás nap, holdhónap és a 354 napból álló év. A legelıkelıbbek udvari, ún. "apród"- nevelésben részesíthették gyermekeiket. 2. téma: Az ókori Egyiptom nevelési szokásai Kulcsfogalmak: sajátos világkép (világ változatlan és változhatatlan jellege), gyermekkori sajátosságok, fáraók gyermekeinek nevelése, írnokok képzése, írnokképzı, az íráskészség mint a mőveltség elsajátításának kulcsa, erkölcsi szabályok, papi szemináriumok, orvosképzés. Az egyiptomiakat különleges gyermeknevelési szokások jellemezték, a többi ókori néptıl eltérıen különleges érdeklıdést tanúsítottak a gyermekkori sajátosságok iránt. Ezek a szokások összefüggésben voltak sajátos világképükkel. Az egyiptomiak a világot teremtése óta változatlannak és változtathatatlannak hitték. Aki megsérti az együttélés szabályait büntetést érdemel. A gyermekeknek minél hamarabb felnıtté kellett válniuk és a felnıttek életszabályai szerint kellett élniük. Képzımővészetükre is az állandóság dicsérete volt jellemzı. 5

6 z egyiptomiak érdeklıdtek a gyermekkor sajátosságai iránt, ugyanis foglalkoztatta ıket gyermekeik esendısége, sebezhetısége. Mivel virágzó, gazdag birodalom volt, így megengedhette magának a népszaporulatot. Tiltották a csecsemıgyilkosságot, szemben az ókori népek többségével. Az újszülötteket általában nem pólyázták be, így nagyfokú mozgási lehetıséget biztosítva a számukra, szemben azoknak a népeknek a szokásaival, akik a csecsemıket "gúzsba kötötték", s így mozdulatlanságra kárhoztatták. A gyermekeket három éves korukig szoptatták, az édesanyák foglalkoztak velük, de az elıkelı családok dajkát fogadtak. A kisgyermekeket ruhátlanul járatták a szegény és gazdag szülık egyaránt. Feladat: Mi a véleménye az egyiptomi gyermekképrıl és gyermeknevelési szokásokról? A társadalmi berendezkedésnek megfelelıen két sajátos nevelési gyakorlat különült el: az úri ifjak, a fáraók gyermekeinek a nevelése és az írnokok képzése. A fáraók gyermekeit a magánnevelık gyakran az elıkelık gyermekeivel együtt oktatták. Így szoros kapcsolat alakulhatott ki a trón várományosa és a leendı legbefolyásosabb alattvalók között. Bizonyos esetekben a hercegnık és az elıkelı családok leánygyermekei is részesülhettek ilyen udvari nevelésben. A fiúk nevelése többnyire a testi nevelésben kimerült (lovaglás, kocsihajtás, nyilazás). A nevelés másik területét az államapparátus mőködtetésében fontos szerepet betöltı írnokok képzése töltötte be. Itt is kiemelkedı szerep jutott a különféle rangú írnokoknak. A királysírok építésekor ık ellenırizték a munkáslétszámot, ık vették át naponta a szerszámokat, és a munkások járandóságát is ık fizették ki. Ezen kívül magánjellegő feladatokat is vállaltak: leveleket írtak, irodalmi mőveket másoltak. Kezdetben nem voltak hivatásos nevelık, de majd késıbb létrejöttek különbözı tanulócsoportok az írástudók és a közhivatalnokok körül. Így alakult ki itt is az írnokképzı, vagyis az 6

7 írnokok " iskolája". A legelemibb módszerek (utánzás, gyakoroltatás) révén adták át tudásukat. A gyermekek csoportosítása nem életkorok szerint történt, a tanítás tervét szintén az élet diktálta, de tanóráknak, osztályoknak, tantervnek itt sem találjuk még nyomát. Az írás készségének birtoklása volt a mővelıdés elsajátításának kulcsa. 3. ábra: A híres Irnok szobor a párizsi Louvre-ban Az írnokképzıbe elıkelıek és közrendőek gyermekei egyaránt jártak. Ez az alsóbb néprétegek számára a felemelkedés lehetıségét kínálta. Az alapkészségeken túl a számolás, mérés, a csillagászat, a földrajz és a vallás elemeit sajátították el a gyerekek. A gyerekek többnyire öt éves korukban fogtak az írás elsajátításához, és esztendıkig tartott, amíg megtanulták. Az erkölcsi nevelésre is hangsúlyt fektettek. Ha a szavak, erkölcsi szózatok, intelmek útján nem tudtak hatni a gyermekek lelkére, akkor alkalmazták a verést. A kezdık olvasástanításakor nem a betőztetés módszerét alkalmazták, hanem a gyermekek nagyobb egységeket, teljes mondatokat kellett a tanító után mondaniuk. Gyakorlat volt a szövegek bemagoltatása anélkül, hogy értelmét megkeresték volna. Így jártak el az erkölcsi szabályokkal is: azt gondolták, hogy ha a gyermekek ezeket kívülrıl megtanulják, ezeknek megfelelıen fognak cselekedni is. Ezeknek a szabályoknak a jelentıs része a hétköznapi viselkedésre vonatkozott, de voltak kimondottan a tanulóknak az iskolai viselkedésére vonatkozók is. Tekintsünk át néhányat: Ne lépj felszólítás nélkül másnak a házába! Hallgasd el azt, amit felebarátod házában láttál, és ne beszéld el künn másnak! Evés közben viseld magad illedelmesen, és ne tömd mohón magad! 7

8 Légy beszédedben óvatos, mert az ember nyelvén hordja romlását! Óh tanuló, ne légy tunya különben megbüntetlek! Ha nem tudsz valamit, ne röstelkedj kérdéseiddel másokhoz fordulni! Az írnokképzı intézet után a fiatalok egy-egy nagy tudású mester famulusaként (segédeként) nyertek alapos szakképzést. Nagyobb városok (Memphis, Theba, Heliopolisz) templomai mellett mőködtek a magasabb mőveltséget nyújtó papi szemináriumok. A leendı papok itt a teológiával, szent könyvekkel foglalkoztak, de sor került a természettudományokra is. Matematikát, geometriát, asztrológiát és zeneelméletet is tanítottak. Késıbb megjelentek az orvosok képzésével foglalkozó intézetek is. A tanulás lehetısége elvileg a nıket is megillette, azonban a mőveltség elıjoga kizárólag a szabadoknak járt, a rabszolgák mindezekbıl nem részesültek. 3. téma: Az ókori India nevelési rendszere Kulcsfogalmak: dravidák, zárt kasztrendszer, brahmanok (papok), kszatriák (katonai elıkelık), vaiszják (betelepült közrendőek), páriák (legszegényebbek), Védák, brahman-iskola, kszatriaiskola, vaiszja-iskola, parisad (felsıfokú iskola), Buddha, buddhizmus, a buddhista mőveltség. Elızmények, társadalmi háttér India már az ókorban is a Föld legsőrőbben lakott területe volt. Az Indus folyó völgyében kibontakozó kultúra virágkora a Kr. e. III. évezred végére, a II. évezred elejére tehetı, amelynek megteremtıi a dravidák voltak, akik ismerték az írást, és nagy városokban éltek. Az ıslakóktól világosabb színő bırük alapján különböztették meg magukat. A származásbeli eltérés az évszázadok alatt mereven zárt kasztok kialakulásához vezetett. Az uralkodó osztályt a brahmanok (papok) és a kszatriák (katonai elıkelık) alkották. A betelepült közrendőek tömegei képezték a vaiszják kasztját. A leigázott ıslakók és elszegényedett hódítók milliói a páriák kasztját képezték. Feladat: Az indiai kasztrendszer milyen módon határozta/határozhatta meg a nevelési rendszert? Ez abban a korban mit szolgálhatott? Elıször próbáljon úgy válaszolni, hogy ne olvassa el a jegyzet következı részét! Késıbb válaszát egészítse ki! 8

9 Az indiaiak úgy gondolták, hogy a különbözı kasztok gyermekei más és más ütemben fejlıdnek, ezért az ıket megilletı nevelésnek is, eltérınek kellett lennie. A hindu mővelıdés középpontjában a Védák (óind nyelven írt szakkönyvek) álltak, amelyeknek legfontosabb tartalmát a kasztok kialakulásának a története alkotta. Nyelvükbıl alakult a szanszkrit, amely az irodalom és a tudományok nyelve lett. A brahmanok ezekbıl a szent könyvekbıl tanulhatták meg az isteneiket dicsıítı himnuszokat. A második és harmadik kaszthoz tartozók csak a Védák egyes fejezeteivel ismerkedhettek meg, míg a páriák számára tiltott volt a szent tudomány. A magasabb ismeretekbıl a lányok is ki voltak zárva. Nevelési színterek, iskolatípusok A nevelési gyakorlatban három iskolatípus alakult ki, amelyek egy-egy társadalmi réteget céloztak meg: a brahman-, a kszatrija- és a vajszja- iskola. a.) A brahman-iskolában a legfelsı kasztbeli gyerekeket oktatták. A tanulást 9 éves korban kezdték el, és 12 éven át tanultak. Évente 4-5 hónapot töltöttek tanítójuk házában, ahol szigorú szabályok szerint éltek. Eközben megismerkedtek az írás-olvasás tudományával, késıbb filozófiát, csillagászatot és mővészeteket tanultak. Az oktatás alapvetı módszere a szigorú emlékezetbe vésés volt. Kerülték a testi fenyítést, ehelyett éheztetéssel, hideg vízben fürdetéssel vagy tanítástól való eltiltással büntették a gyerekeket. b.) A kszatria-iskolában a tanítás 12 éves korban kezdıdött. Lakhelyük a tanító pap háza volt, és alapoktatásuk megegyezett a brahmanokéval. Tanító célzatú mesékkel is megismerkedtek a Pancatantra győjteményébıl. Késıbb hadászattal, a kormányzás tudományával, és a törvényekkel foglalkoztak. Megismerkedtek a mezıgazdaság, az állattenyésztés, valamint a kereskedelem alapjaival is. 9

10 c.) A vaiszja-iskolában az ide tartozó gyerekek számára 13 éves korban kezdték az oktatást. Megismerkedtek az írás-olvasás alapjaival, a számtannal, a levelek fogalmazásának gyakorlatával. A brahmanizmus világfelfogása szerint, aki saját lelkét megismeri, az egyúttal ismereteket szerez az egész világról. Az önnevelés legfontosabb feladata a lélek belsı harmóniájának megteremtése. A buddhizmus és a nevelés Teljesen más alapokra helyezte a nevelést a buddhizmus megjelenése. A buddhizmus indiai eredető vallás. A hinduizmusban és a Védákban gyökerezik, de elutasítja annak néhány kulcsfontosságú elemét, helyettük népszerőbb, könnyen érthetı tanításokat és istentiszteletet állít a hivık elé (O Donnell, 2oo6). Létrehozója Buddha (jelentése: A megvilágosodott), vagyis Sziddhartha Gautama királyfi (Kr. e ). Luxuskörülmények között élt a királyi palotában, de ifjúként is a belsı igazságot kereste. Egy ideig a közeli erdıben tanyázó aszkéta szent emberekhez csatlakozott, majd meditálva megtapasztalta a megvilágosodás, ébredés élményét. Ettıl kezdve még 49 éven át nincstelen zarándokként élt. Buddha kétségbe vonta az emberi lélek (atman) létét. Tanítása szerint a lélek nélküliség állapotában vagyunk, jelen és múltbeli életeink alakulása céljaink, indítékaink, reményeink, félelmeink és karmikus erık függvénye. A megvilágosodottak megtapasztalják a tudatnak a személyiségtıl mentes, tiszta állapotát. A megvilágosodás a belsı nyugalmi állapota a nirvána. A szó a hővös nyugalom fogalmából származik. Buddha a megvilágosodást ahhoz hasonlította, mint amikor az ember a tőzı napról a kellemes árnyékba lép (O Donnell, 2oo6). Buddha szerint: Akinek elméje elérte a tökéletes megvilágosodás állapotát, aki lemondott a szerzésvágyról, aki örömet lel abban, hogy a tárgyakhoz nem kötıdik az a bölcsességtıl sugárzik, az már ebben az életben elérte a nirvána állapotát. A buddhizmus a kasztrendszert elutasította, minden embert egyenlınek és jónak tartott, ekkor kezdtek el a néptömegek mővelésével is foglalkozni. A buddhista papok tanítóként jelentıs érdemeket szereztek az írásbeliség terjesztésében. A buddhista iskolák a kolostorokban mőködtek, a gyermekek 8 éves korukban kerültek ide, 20 éves korukban avatták fel ıket. A buddhista mőveltség nyolc legfontosabb tantárgyát (logika, metafizika, szertartástan, matematika, csillagászat, orvostudomány, a páli és szanszkrit nyelv) a világiak is tanulhatták. 10

11 Önálló tanulást segítı kérdések és feladatok: 1. Nevezze meg és jellemezze az ókori mezopotámiai nevelésben szerepet betöltı két iskolatípust! 2. Hasonlítsa össze a folyammenti kultúrák nevelésében megjelenı testi fenyítés használatának szokásait! 3. Az írnokképzés jelentıségének ismeretében értelmezze az alábbi fennmaradt sírfeliratot! Szeresd a tudományt, mint egy anyát, mivel nincs más, mi a tudomány fölébe érhetne. A tudós állása fejedelmi állás, írószere és könyvtekercse gazdagságot és kellemetességet hoz (...) A tudós jóllakik az ı tudományával, a király birtokából mindazt szállítják, amire szüksége van. (idézi Bognár, 1992, 34). 4. Az alábbi idézet értelmezése kapcsán próbálja megfejteni, hogy miért képezhette az írnokká válás a társadalmi mobilitás alapvetı csatornáját? Légy írnok, hiszen karod gyenge, s kezed is könnyen fárad. A testi munkától hamar kiégnél, mint a lámpás. (...) Szép hivatás az írnoké, az való neked. Szavadra ezrek 11

12 válaszolnak, s engedelmeskednek. Szabadon járhatsz utadon, nem löknek félre, mint valami állatot (Idézi Brunner, 1957, 42). 5. Milyen alapvetı erkölcsi szabályok voltak érvényben az ókori egyiptomi írnokképzésben? Mit tartottak az egyiptomiak az erkölcsi szabályok bemagolásáról? 6. Az alábbi idézetet is felhasználva hozzák összefüggésbe az indiai nevelésre vonatkozó, a különbözı kasztokhoz tartozó gyermekek fejlıdésérıl vallott felfogást iskolarendszerükkel! Egy brahmannak nyolc-, egy kszatrijának tizenegy, egy vaiszjának tizenkét éves korában közölje atyja ünnepélyesen osztályának megkülönböztetı jelét. (Bognár, 1992). A második születésnek tartott beavatás -on csak a felsı három kaszt tagjai vehettek részt. Iskolába csak ezt követıen járhattak a gyerekek (Pukánszky Németh, 1997, 29). 12

13 Bibliográfia Pukánszky Béla Németh András (1997): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. O Donnell, Kevin (2oo6): Eszmék története. Magyar Könyvklub, Budapest. 2. MODUL: AZ EURÓPAI KULTÚRA ALAPJAI 1. téma: Az ókori spártai nevelés (Kr.e. VIII-IV sz.) Kulcsfogalmak: polisz, Lükurgosz törvényei, katonai rendırállam, katonai arisztokrácia, harci létre való felkészítés, az egyéniség elfojtása, lakonikus beszéd, paidanomosz, tabui, eirén, krüpteia, lányok nevelése. Elızmények, társadalmi feltételek Spárta, Kr. e. VIII. században a görögség kulturális centruma volt, több polisszal élénk kapcsolatot tartott fent. Azonban a második messzéniai háborút követıen az uralom a katonai arisztokrácia kezébe került, és megszakítottak minden kapcsolatot a külvilággal. Lükurgosz törvényei biztosították az együttélés szabályait, melyek a kiváltságokkal rendelkezı uralkodó osztály egységét megerısítették: - a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek - az étkezésük közösen történjék - gyermekeik egységes állami nevelésbe részesüljenek Spárta ettıl kezdve a hagyományosan ismert,,,katonai rendırállam arculatát mutatta, ahol a nevelés legfıbb célja az állandó harci készenlétre való felkészítés volt. Ezt indokolta az is, hogy a perzsa háborúk idejére (Kr.e ) az uralkodó osztály tagjainak száma 8000 körül mozog, szemben az állandóan lázongó helóták 200 ezres tömegével. A békés idıszakok sem különböztek a háborústól. Az állandó harckészségre való nevelés együtt járt az egyéniség teljes elfojtásával, a gyermekekben rejlı egyéni sajátosságok megszüntetésével. 13

14 Feladat: Milyen összefüggés lehetett a társadalmi rétegzıdés (uralkodók, elnyomottak) és a spártai nevelési eszmény, ill. nevelési célok között? Plutarkosz írja a Párhuzamos életrajzokban:,,senki sem tehette, amihez egyénileg kedve volt, hanem mintha a város egyetlen katonai tábor lenne,elıre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz érdekében. A spártaiak általában úgy gondolták, hogy senki sem él önmagának, hanem a polisznak Nagy gondot fordítottak a harcban elınyös tulajdonságok kialakítására. A spártai harcost a testi erın túl a fanatizmus jellemezte. Szükség esetén képesek voltak gondolkodás nélkül, mindenféle erkölcsi megfontolást félretéve, gátlástalanul cselekedni. Hogyan tudtak gyermekeikbıl ilyen kíméletlen harcost faragni? A polisz vezetıinek joga volt beleszólni a polgárok legkényesebb magánügyeibe is. Igy például a házasságkötést feltételeit is szabályozták, hogy egészséges gyermekek születhessenek. Az újszülöttel nem saját szülei rendelkeztek, hanem az állam. 4. ábra: A Spártától néhány kilométerre létezı Thaigetosz hegye a szakadékkal A csecsemıt édesapja karjába vette és elvitte a Leszkhé nevő helyre, ahol a vének összegyőltek és megvizsgálták a gyermeket. Ha egészséges alkatú és erıteljes csecsemı volt, utasították az apát, hogy nevelje fel, és egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai 14

15 parcellából. Ha viszont nem felelt meg spártaiak által elvárt fizikai ideálnak (idételn, nyomorék), akkor mélybedobták Taigetosz hegységnél, az Apothetai nevő szakadékba (Pukánszky Németh, 1997). Az Apotheti (jelentése lerakó), ezért a visszautasítás helyének is nevezték. A csecsemıgyilkosság nem volt ismeretlen az ókori világban, általában nem elhamarkodottan, hanem hosszas lelki vívódás után hajtották végre ezt a cselekedetet. Mindezt azzal a meggyızıdéssel tették, hogy: nem elınyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétıl kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad. Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet borban és nem vízben, hogy kipróbálják szervezete életképességét. (Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok) Nevelési színterek, nevelési intézmények A családi élet, így a családi nevelés is az állam érdekeinek rendelıdött alá. Akárcsak az egyiptomiak, a csecsemıket nem pólyázták be. Lehetıséget teremtve ezzel, hogy testük szabadon fejlıdhessék. A 7 éves korig tartó családi nevelésben fontos szerepet kapott a test fokozatos edzése az egyre nehezedı erıpróbák által. Teret kapott a lélek keményítése is, hiszen már kisgyermekkorban nem szabadott sírni, vagy félni a sötétben. Intézményes nevelés 7 éves kortól veszi kezdetét, amikor a gyermekeknek el kellett hagyniuk a családjukat, és bekerültek az agoginak nevezett rendszerbe. Az agogi nevelést jelent, de ne gondoljunk a klasszikus értelembe vett görög nevelésre. Itt a gyermekeket kicsivel tartották jobban, mint az állatokat. A városon kívül, táborokban éltek, a paidanomosz (gyermekfelügyelı) felügyelete alatt, és úgynevezett tabuikba (jelentése). A csoportok vezetıi a legbátrabb, legértelmesebb fiúk voltak (eirén), akik a csoport fegyelméért, a büntetéséért voltak felelısek, s akiknek a többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek. Egész évre minden gyermek egyetlen ruhát kapott, hajukat lenyírták, mezítláb jártak. Fekhelyük szalmazsák volt, melyet maguk töltöttek. Az ennivaló szándékosan kevés volt, az ennivaló kiegészítéséhez lopásra bíztatták a gyerekeket. Korbácsolás járt annak, akit elfogtak annak, de nem a lopásért, hanem az ügyetlensége miatt. 15

16 5. ábra: Edzı spártai ifjak A spártai fiúk írni-olvasni számolni alig tanultak meg, fontos volt viszont gondolataik egyszerő, tömör megfogalmazása, ami a gondolkodásmódjukat is jellemezte. Ezt a beszédstílust lakonikus beszédnek nevezzük, amely Spárta államának eredeti nevébıl, a Lakóniából származik. Az egyik legismertebb spártai mondás szerint egy spártai anya a következı szavakkal küldte a harcba a fiát, miközben annak a pajzsára mutatott:,,vagy ezzel, vagy ezen., azaz vagy ezzel térj haza, vagy ezen hozzák haza holttestedet. Költészet, zene alig kapott helyet a fiatalok képzésében, azaz csak olyan mőveket hallgattak, tanultak melyek alkalmasak voltak a bátorság fokozására, az elszántságot erısítették, gyávákat szidalmazták stb. 12 éves korukban elvitték a fiúkat egy helyre nem messze Spártától, ahol Artemisz-Orthüa szentélye állt. Itt egy brutális beavatási szertartáson estek át, és bár életre szóló sebeket okozhattak a korbácsütések (akár bele is haltak), a fájdalmat mutatni nem volt szabad. Ezen a nyilvános eseményen átesve kerülhettek képzésük következı lépcsıfokára. Az erkölcsi nevelés a hazaszeretet, a fegyelem, az idısek tisztelete és az engedelmesség állt mint követendı érték. A feljebbvalónak való feltétel nélküli engedelmességet követelte meg azok a gyakorlatok is, melyeket krüpteianak (rejtızködés) neveztek. Ez elıször a közösségbıl ideiglenesen kivett ifjak túlélési gyakorlata volt, késıbb egy harcias szertartássá, mészárlássá vált. Gyakorlatilag azt jelentette, hogy az idısebb fiúk, a helóták (szolgasorba taszított, leigázott népek tagjai) táborát óvatosan megközelítették, tagjait válogatás nélkül lemészárolták. A krüpteia kettıs célt szolgált: egyrészt a kegyetlen magatartás kialakítása, erkölcsi aggályok nélküli gyilkolás kialakítása, másrészt a rabszolgák (helóták) megfélemlítése, állandó rettegésben tartása. A spártai férfiakra 20 éves korukban várt az utolsó jelentıs próbatétel, nem sokkal a kiképzésük befejezése elıtt. Be kellett kerülniük egy asztaltársaságba (szüsszitia), amelyben 16

17 aztán a spártai férfiak minden szabadidejüket töltötték. A társaság tagjainak szavazata alapján lehetett bejutni, de ha valaki feketelistára került nem lehetett spártai polgár. Nyilvánosan alázták meg és kizárták abból a társadalomból, amibe beleszületett. Ha viszont bekerült, 30 éves korában kapott egy nagy parcella földet az államtól, és kellı mennyiségő helótát hozzá. 6. ábra: Spártai harcos mellszobra Így lett a férfi a spártai hierarchia csúcsán álló harcos elit, az egyenlık része. 20 éves koruktól megnısülhettek, de csak 30 éves koruk után költözhettek családjukhoz, és akkor is katonakötelesek maradtak 60 éves korukig. A spártai férfiú legfontosabb értéke a hısi helytállás volt. Gyönyörő dolog meghalni hısiesen, elesni az elsı sorban, amikor az ember hazájáért harcol. Micsoda nyomorúság elhagyni városunkat és földjeinket és elmenni koldulni idegenbe... Tehát, ha a hazátlan embert senki sem becsüli, senki sem tiszteli, senki sem könyörül rajta, akkor harcoljunk hısiesen földünkért és gyermekeinkért, ne kíméljük életünket és haljunk meg bátran. (Türtaioszt, idézi Croiset, ) Beszélik, hogy egy spártai atléta az olümpiai játékokon nagy összeget utasított vissza, amikor meg akarták vesztegetni. Majd miután nehéz küzdelemben legyızte ellenfelét, s valaki megkérdezte tıle:»mi hasznod lesz most a gyızelembıl, derék spártai«ı mosolyogva felelte:»az, hogy a csatasorban a király elıtt harcolok az ellenség ellen«. (Plutarkhosz). A spártai nevelés érdeme volt, hogy a lányok nevelését is szívügyüknek tartották, szinte a 17

18 fiúkkal egyenértékő képzésben részesítették ıket. İk is megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsısorban azért, hogy jövendı gyermekeik erıs, edzett, egészséges szervezetben foganjanak, másrészt az otthon védelmét biztosították amikor hadjáratok idején a férfiak nem voltak otthon. A spártai nevelés egy befele forduló, zárt életmódot választó, állandó harci készenlétben alakuló pedagógiai rendszer. Harckészségük fenntartását az a tény is indokolta, hogy a spártaiak nem tudtak,és államilag szabályzott szinten nem akartak a leigázott helótákkal összeolvadni. Croiset (1994) francia történész szavaival:,, A spártai uralkodó osztály ennélfogva sohasem tehette le a fegyvert, egyszer s mindenkorra nem volt egyéb, mint megszálló hadsereg ellenséges területen. Ez az ellenséges terület saját államuk volt egyben! Önálló tanulást segítı kérdések és feladatok: 1. Határozza meg a spártai nevelés nevelési eszményét, és a nevelési eszmény alapján kirajzolódó nevelési célokat! 2. Röviden jellemezze a spártai nevelést! 18

19 3. Milyen tulajdonságok képezték a spártai ifjú erkölcsi arcélét? Mi jelentett erkölcsösséget az ókori Spártában? 4. Miért mondhatjuk, hogy a spártai nevelés teljes mértékben állami érdekeknek rendelıdött alá? 5. Milyen volt a lányok nevelése az ókori Spártában? Ez milyen nevelés volt a korabeli más civilizációkéhoz viszonyítva? Bibliográfia: Pukánszky Béla Németh András (1997): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp Croiset, Maurice (1994): A görög kultúra. Holnap Kiadó, Budapest. Plutarkhosz (1978): Párhuzamos életrajzok. Ford.. Máté Elek, I. Kötet, Budapest. 19

20 2. téma: Az ókori athéni nevelés (Kr. e. VI-V. század) Kulcsfogalmak: velünk született bátorság, szép és jó egysége, kalokagathia, általános mőveltség, szakmai mőveltség, magántanítók, múzsai képzés, gümnasztikai képzés, grammatikaiirodalmi képzés, kithara-képzés, paidagogosz, grammatisztész, kitharisztész, palaisztra, paidotribész, gümnaszion, szümpozion, népgyőlés színhelye (agora), ephebeia, ephébosz, melephébosz, Arisztotelész katarzisz-elmélete. Spárta mellett, a másik híres városállam Athén, amelynek nevelési rendszere szintén sokáig meghatározó jellegő a nevelés történetében. A spártai és athéni nevelési rendszer, nevelési beállítódás közti különbséget Periklész, a híres államférfi a kiválóan emeli ki.,,az ı nevelésüket az jellemzi, hogy már kora ifjúságuktól fogva szüntelenül fáradságos gyakorlatokkal edzik magukat a férfias helytállásra, mi viszont szabadabb módon élünk, de nem csekélyebb elszántsággal tudunk ugyanolyan veszélyekkel szembenézni ( ) S mi inkább könnyedebb életmóddal, mint fáradságos gyakorlatokkal, és nem a törvények által belénk oltott, hanem elsısorban velünk született bátorsággal készülünk a veszedelmek leküzdésére (Periklész, idézi Thuküdidész, 1985, 188). Valójában nevelésükben rejlik a titok. Hogyan tudták gyermekeiket úgy nevelni, hogy azok akár a harcokban is felvették a versenyt a harcos spártaiakkal, sıt értelmük nyitottságával, erkölcsi érzékük fejlettségével, szépség iránti fogékonyságukkal felülmúlták ıket. Elızmények, társadalmi feltételek A kedvezı földrajzi helyzet lehetıséget teremtett a termelı erık további fejlıdéséhez. Athénban a rabszolgák és a jogokkal nem rendelkezı betelepültek (metoikoszok) nem voltak olyan nagy számbeli fölényben, mint Spártában, s bár létszámuk emelkedett volt, a szabadoknak mégsem kellett állandó harci készültségben élniük (25o ezer embernek, kb. a fele volt szabad). Ennek ellenéra a gazdagok és szegények ellentéte itt is feszültségekhez vezetett. A gazdagok és szegények közti feszültségek enyhítésére Szolónt ruházták fel törvényhozói hatalommal (Kr. e 594). Szolón elengedte a földbirtokokat terhelı adósságokat, így elszegényedett kisparasztok 20