Hajléktalan emberek traumás élményei és azok feldolgozása narratív eszközökkel

Átírás

1 ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális munka Szociálpolitika Doktori Program Hajléktalan emberek traumás élményei és azok feldolgozása narratív eszközökkel Mit kellene tudni egy szociális munkásnak ahhoz, hogy a hajléktalanokkal dolgozni tudjon? Disszertáció Készítette: Fehér Boróka Témavezetı: Dr. Gyıri Péter Budapest, június 30.

2 Bevezetı Elméleti háttér- Mit tudunk a hajléktalan emberekrıl? Magyar és nemzetközi definíciós kísérletek Egy lehetséges európai tipológia ETHOS Magyarország törvényi szabályozás Szakmai definíció Definíciós nehézségek az utcai hajléktalanokkal kapcsolatban Hazai kutatások utcai hajléktalanok körében Kutatási nehézségek általában A népszámlálás Szakmai kutatások Ami az eddigi kutatásokból kimaradt A dolgozat kérdései Elméleti háttér- Trauma, veszteség A trauma jelentése bevezetés A trauma fogalmának fejlıdése a pszichológiában A kezdetek a hisztéria és pszichoanalízis Traumás tünetek a férfiak körében háborús sokkok A PTSD mint hivatalos diagnózis A Komplex poszttraumás stressz szindróma Hiány, veszteség, gyász, szégyen Trauma, veszteség és utcai hajléktalanok Elméleti háttér- A narratív irányzat A posztmodern gondolkodás Identitás narratív nézıszögbıl Az identitás (állapot) mint társadalmi konstrukció hatalom és nyelv A posztmodern világkép összefoglalása A narratív kutatás Mi a narratív kutatás? A narratív interjú, mint kutatási módszer A narratív interjú mint a szociális munka eszköze Gyakorlati alkalmazhatóság- Saját kutatásom Gyakorlati alkalmazhatóság- Narratív interjúk hajléktalan emberekkel Margit József Lajos Gyakorlati alkalmazhatóság - A segítı beszélgetés és a trauma feldolgozása A segítı beszélgetés szerepe a trauma feldolgozás során A trauma feldolgozásának lehetséges lépései A narratív segítı beszélgetés Rövid történeti bemutatás narratív módszerek megjelenése a segítı folyamatban A narratív segítı beszélgetés alapelvei A narratív beszélgetés lépései, technikái A narratív segítés lehetıségei traumák feldolgozásában Narratívák használata a hajléktalan emberekkel folytatott szociális munkában gyakorlati példák Összegzés Irodalomjegyzék

3 Bevezetı Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, s a jövıt sem tudja felépíteni. Cicero Cicero idézete, úgy érzem, hogy jól fejezi ki a hajléktalan emberek egyik problémáját: ahhoz, hogy jövıjüket alakítani tudják, érteni kellene jelen helyzetüket, s a múltból odáig vezetı utat. Hipotézisem szerint az utcai hajléktalan emberek olyan múltbéli traumákat hordoznak, melyeket sem a múltban, sem azóta nem sikerült feldolgozni, s melyek hatása a mindennapokban is érezhetı. A traumás emlékek, s az azokat kísérı tünetek miatt nem érzik, hogy életük alakítói lehetnek és befolyásuk lehet életük eseményeire. Amennyiben a múlt nem kapcsolódik szervesen a jelenhez, lehetetlen konstruktív jövıképet álmodni és azt (fel)építeni. Akivel csak úgy megtörténnek a dolgok, az nem tud aktívan tenni jövıbeli célokért. Dolgozatom fı kérdése az, hogy vajon kialakítható-e egy olyan értelmezési keret és egyben gyakorlati módszer, mely segíthet a traumákat megélt hajléktalan embereknek a továbblépésben? Dolgozatom alcímét Pik Katalin (1994) A hajléktalanokról címő, azonos alcímő kandidátusi disszertációjától kölcsönöztem. İ volt az, aki a doktori iskola felé orientált, majd elsı konzulensemként órákat beszélgettünk a szociális munka jelenérıl és múltjáról, lehetıségeirıl, szépségeirıl és buktatóiról. Látásmódja, értékrendszere, tisztelete minden ember iránt, ideértve a szociális munka különbözı szereplıit, segítıket és segítetteket, mélyen megérintett. Az általa a témában összegyőjtött és készített szakirodalom pedig megkönnyítette, s halála után is befolyásolta, ösztönözte saját munkámat. S bár a kettınk disszertációja között eltelt 15 év, mégis úgy érzem, vannak kapcsolódási pontok. A dolgozat két nagy részbıl áll: az elsı részben (1-3 fejezet) az elméleti hátteret mutatom be a hajléktalanság, a trauma, valamint a narratív gondolkodás, és egyben a kutatási módszertan elméletét ismertetem. A disszertáció második felében (4-5 fejezet) a korábban bemutatott elméleteket a gyakorlatba ültetem át: a 4. fejezet maga a kutatásom, mely önmagában is gyakorlatias jellegő, míg az 5. fejezet a kutatási kérdésekre kíván választ adni. 3

4 Hogyan épül hát fel az elméleti rész? Bár mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalom bıvelkedik a hajléktalanságról készített összefoglalókban, az 1. fejezetben röviden én is bemutatom a hajléktalanság definíciós kereteit, s azt a fogalomrendszert, melyet saját munkámban használni fogok. Összefoglalom a közterületi hajléktalanság hazai kutatási eredményeit, és megfogalmazom saját kérdéseimet, melyek a korábbi vizsgálatokból is származnak. Dr. Gyıri Péter (2008c) a fedél nélküli emberekkel kapcsolatban úgy látja, hogy sokan közülük traumatikus, sokkszerő állapotban, az egzisztencia-vesztés traumájá -tól szenvednek (10. o). Azokhoz a menekültekhez hasonlítja ıket, aki országukat elhagyni kényszerülve, szinte minden tulajdonukat és szerepüket elveszítve, idegen környezetben, befogadó-állomásokon élnek, ami csak fokozza az elszigeteltség, idegenség, bizonytalanság érzését. Bemutatja a poszttraumás stressz betegség fıbb tüneteit, melyek a befogadó-állomásokon élık 20-25%-ára (bizonyos csoportok esetében akár 80-90%-ára) is jellemzıek. Ez adta dolgozatom egyik kiinduló pontját: mi is az a poszttraumás stressz betegség? Milyen jellemzıi vannak általában, s hogyan jelentkeznek a hajléktalan emberek között? S ha úgy tőnik, hogy a hajléktalan emberek ilyen tünetekkel küzdenek, mit tehet a szociális munkás a tünetek enyhítése, megszüntetése érdekében? A 2. fejezetben összefoglalom a trauma mint pszichológiai fogalom (ki)alakulását, a traumás állapot lehetséges tüneteit: a poszttraumás stressz betegséget és a komplex poszttraumás stressz szindrómát, s bemutatom azt, hogy milyen különbözı csoportoknál figyelték meg a traumatizálódás jeleit. A hajléktalanságot egy olyan veszteség-sorozat eredményeként értelmezem, mely összegzıdve (de egy-egy súlyosabb veszteség akár) önmagában is, traumatizálódáshoz, traumatikus tünetekhez vezethet. Interjúszemelvényeken keresztül illusztrálom, hogy hogyan jelenhetnek meg egyes emberek életében akár az események, akár a traumatizálás tünetei. A fejezet végén megfogalmazom saját kutatási hipotéziseimet. Elsı hipotézisem szerint a hajléktalanná válás, közterületre kerülés, traumatikus élmény lehet az egyén számára. A második hipotézis pedig az, hogy a hajléktalan emberek életében a hajléktalanná váláson, utcára kerülésen kívül is léteznek (akár azt megelızı, akár azt követı) traumatizáló események, emlékek, melyek feldolgozatlansága is akadálya lehet a hajléktalan létbıl való kikerülésnek. 4

5 Az ELTE szociális képzésének keretében a Vajda Júlia vezette narratív interjú készítés és feldolgozás szeminárium keltette fel a narratív paradigma iránti érdeklıdésemet: hogyan lehet olyan interjút készíteni, amiben a kérdezı szinte nem is kérdez, s a mesélı szabadon irányíthatja az interjú menetét? Hogyan lehetséges, hogy egy-egy interjúrészletnek többféle értelmezése is van, és nincs olyan, ami helyes vagy helytelen? A dolgozat 3. fejezetében arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, mik a társadalomtudományokat az elmúlt évtizedek során meghódító posztmodern gondolkodás sajátosságai, elsısorban az identitás és a társadalom, valamint a nyelv kapcsolatában; továbbá hogyan segíthet a narratív megközelítés, akár kutatási, akár gyakorlatias módszerként az egyén szubjektív világának, tapasztalatainak megértésében. Kutatásom módszereként a narratív kutatást választottam, így ismertetem sajátosságait. Kutatásomban közterületen élıkkel készült interjúk narratív elemzésére vállalkozom. A traumás emlékek létét, hatását keresem az egyén életében, a társadalmi kontextus figyelembe vételével. A narratív elemzés elınye, hogy a szöveg mögött meghúzódó mélyebb, gyakran tudattalan tartalmakat hozza a felszínre: a történetben ezekután nem az az érdekes, hogy mik a valós tények, hanem az, hogy az egyén hogyan éli meg, hogyan meséli el azokat, és hogy milyen szerepet tulajdonít saját magának. Az elméleti megalapozást a következı két gyakorlati fejezet követi: A 4. fejezetben saját kutatásomat mutatom be. Három utcai hajléktalan emberrel készült interjú narratív elemzését teszem közzé. A bemutatott interjúk elemzésekor elıször a megélt élet, majd az elmesélt élet elemzése szerepel. Az elemzés elsı felében a társadalmi-kulturális adottságok kontextusában kísérlem meg végiggondolni, hogy milyen életútra számíthat az adott hátterő egyén, s milyen olyan eseményeket említ, melyek traumatikus hatásúak lehetnek. Az elemzés második felében interjúrészleteken haladok aprólékosan végig traumaemlékek után kutatva, s azt próbálom megérteni (és bemutatni), hogy vajon mit akart az interjú alany kifejezni azáltal, hogy úgy mondta el az eseményeket, ahogy. Gyakorlati(as) szociális munkásként mindezzel az a célom, hogy a segítı beszélgetés s az azt bonyolító szociális munkás szerepét erısítsem, az elemzések eredményeit gyakorlattá fordítsam. A dolgozatban támpontokat nyújtok a segítı beszélgetés 5

6 számára: hogyan lehet a szociális esetmunka folyamatába illeszteni az utcán élı emberek halmozott veszteségeinek feldolgozását, megértését? Errıl szól az 5. fejezet. A fejezet elsı részében ismertetem a trauma feldolgozásának egy lehetséges modelljét, mely a segítségnyújtás három szakaszát különíti el: a biztonságteremtés, az emlékezés és a gyász, valamint a visszakapcsolódás szakaszait, s átgondolom azt, hogy mindezek az ismeretek mit jelenthetnek a hajléktalan emberekkel folytatott munkában. A külföldi szakirodalmak olvasása közben azonban felfedeztem a segítı beszélgetés narratív irányzatát, ami a szociális munka új távlatait nyitotta meg elıttem, s ami ismereteim szerint magyar nyelven még nem került bemutatásra ugyanakkor logikus továbbvitele a posztmodern, narratív gondolkodásnak és a narratív interjús kutatási illetve gyakorlati módszernek. Ezért külön alfejezetben mutatom be a segítı beszélgetés narratív irányzatát, röviden ismertetve annak kialakulását, jellemzıit, s az abban rejlı lehetıségeket errıl szól az 5.2 alfejezet. Köszönetnyilvánítások A dolgozat megírásában sokan voltak segítségemre, közülük is elsıként szeretnék köszönetet mondani témavezetımnek, dr. Gyıri Péternek, valamint Bányai Emıkének, Csongor Annának, Vajda Júliának, dr. Katz Katalinnak és Vályi Rékának a dolgozat különbözı részeinek véleményezéséért, konstruktív kritikájukért, bátorításukért. Továbbá hálás vagyok munkatársaimnak, Bércesi Ildikónak, Breitner Péternek, Horváth Takács Bernadettnek, Gurály Zoltánnak és Vida Judithnak, akik a dolgozat utolsó elıtti változatához főztek hozzá értékes szempontok, észrevételeket. Judith emellett a szöveg gondozását, lektorálását is vállalta. Külön köszönet Nagy Tibornak, aki a szöveg végsı formázásában segített. Köszönöm! 6

7 1 Elméleti háttér- Mit tudunk a hajléktalan emberekrıl? Talán minden álmom az lenne, hogy legyen egy hely, amit meg lehet osztani valakivel, legyen egy élet, ami élet, ahol az emberek kommunikálnak. Szerintem a hajléktalan élet nem élet, nincsen semmi, ami köti valamihez, semmi Van egy lakás, van egy gyereked, egy feleséged, azt nevezni életnek Részlet O. Lajos 27 éves hajléktalan férfivel készített interjúból Dolgozatom a hajléktalan emberekrıl szól, így szükségesnek tartom, hogy egy bevezetınek szánt fejezetben ismertessem a téma (elsısorban hazai) szakirodalmát, az eddigi kutatások eredményeit. Ugyanakkor nem kívánok túlzott részletekbe merülni, hiszen a hajléktalan emberekrıl és helyzetükrıl, az ıket segítı (vagy büntetı) intézmény- és szabályrendszer történetérıl mind magyar (Gyıri 1990; Oross 2001; Pik 2001; Fehér 2008; vagy legutóbb PhD disszertációjában Szoboszlai 2009), mind európai viszonylatban (Castel 1998) többen írtak. Elsısorban saját kutatásom elıszavaként készült az összefoglalás, melynek célja kiemelni, hogy bár a hajléktalan emberekkel kapcsolatos szakirodalom gazdagnak tekinthetı, mégis számos megválaszolatlan kérdés áll a társadalomtudósok elıtt. Magáról a jelenségrıl a puszta demográfiai mutatókon túl még mindig keveset tudunk. 1.1 Magyar és nemzetközi definíciós kísérletek Az, hogy egy adott társadalom kit tekint hajléktalannak, kultúránként és idıszakonként változik ahogy a velük való bánásmód, az értük (vagy a jelenség felszámolására) hozott intézkedések is. Az értelmezési kerettıl függıen hívhatják ıket csavargóknak, csöveseknek, közveszélyes munkakerülıknek, alkoholistáknak, koldusoknak, elzüllött semmirekellıknek vagy egyszerően csak hajléktalanoknak. Japánban a johatsu kifejezéssel illetik a fedél nélkülieket, ami azt jelenti, hogy vándorló lélek, olyan valaki, aki elveszítette identitását (Toth 1993:35) Egy lehetséges európai tipológia ETHOS A FEANTSA (Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Egyesülete) az európai gyakorlat alapján összegyőjtötte a hajléktalanság teljes spektrumának definíciós keretét. Országonként eltérı, hogy (hivatalosan) kit tekintenek hajléktalannak. 7

8 ETHOS A hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség európai tipológiája 1 Fogalmi kategória Gyakorlati kategória (csoportok) Lakhatási forma Általános meghatározás FEDÉL NÉLKÜLI LAKÁSTALAN 1 Közterületen élı emberek 1.1 Közterület vagy szabad ég alatt Utcán vagy közterületen életvitelszerő tartózkodás olyan menedékhely hiányában, amely lakóhelyül szolgálhatna 2 Krízisszálláson élı emberek 2.1 Éjjeli menedékhely Olyan emberek, akik nem rendelkeznek szokványos tartózkodási hellyel és így éjjeli menedékhelyen, alacsony küszöbő menhelyen élnek 3 Hajléktalanszállón élı emberek Hajléktalanszálló Átmeneti szálló Átmeneti támogatott lakhatás Ahol csak átmeneti ideig lehet lakni 4 Anyaotthonban élı emberek 4.1 Anyaotthon Családon belüli erıszak miatt elszállásolt nık rövid idejő tartózkodásra szolgáló szálláshelyeken 5 Bevándorlók szálláshelyén élı emberek Befogadóállomások, bevándorlók menedékhelye Bevándorló munkások szállása Bevándorló státuszuk miatt befogadóállomásokon vagy átmeneti szálláshelyen elszállásolt bevándorlók 6 Intézményi ellátásból kikerülı emberek Büntetés-végrehajtási intézetek Egészségügyi intézmények 2 Gyermekek intézményei/otthonai A szabadulást megelızıen nem áll rendelkezésre lakhatás A lakhatás hiányából kifolyólag marad a szükségesnél hosszabb ideig Megoldatlan a lakáshelyzete (pl. 18 éves koráig) 7 (Hajléktalan élethelyzetük miatt) tartós (lakhatási) támogatásban részesülı emberek Hajléktalanok idısotthona Támogatott lakhatás korábban hajléktalan emberek részére Korábban hajléktalan személyek számára tartós lakhatás gondozással egybekötve (általában egy évet meghaladóan) 1 Bakos Péter Gyıri Péter, lásd 2 Magában foglalja a drogrehabilitációs intézményeket, pszichiátriákat stb. 8

9 BIZONYTALAN LAKÁSHELYZET 8 Bizonytalan lakhatási körülmények között élı emberek 9 A kilakoltatás fenyegetettségében élı emberek Átmenetileg szülıknél/barátoknál Nem jogszabályszerő (al)bérlet Illegálisan elfoglalt telken lakás Kilakoltatási határozattal rendelkezik (bérelt lakásban) Ingatlan-végrehajtási határozattal rendelkezik (saját lakásban) Lakásban él, de a lakáshiány miatt nem az állandó lakóhelyén, nem önálló lakásban. Lakásban bérleti szerzıdés nélkül, jogcím nélkül él, illetve önkényes lakásfoglaló Egy telek jogtalan elfoglalása A kilakoltatás végrehajtása a közeli jövıben várható A jelzálogjog birtokosa a jelzálogjog érvényesítésérıl határozattal rendelkezik 10 Erıszak fenyegetettségében élık 10.1 Rendırség által jegyzıkönyvezett esetek Rendırségi intézkedéssel/beavatkozással kell védelmet nyújtani a családon belüli erıszak áldozata számára ELÉGTELEN LAKÁSKÖRÜL- MÉNY 11 Ideiglenes/nem standard építményekben élı emberek Mobil otthonok Nem szabványos építmények Ideiglenes építmények Szokásos lakóhelyként nem használható Összetákolt/alkalmilag barkácsolt menedék, kunyhó, kalyiba Bizonytalan ideig álló építmény, bódé 12 Alkalmatlan lakásban élı emberek 12.1 Lakhatásra alkalmatlan lakott lakások A hazai törvények vagy építési rendeletek értelmében lakóhelyként alkalmatlan 13 Szélsıséges túlzsúfoltságban élı emberek 13.1 Meghaladja a túlzsúfoltság az országos küszöbértéket Meghaladja az adott lakóterületre vagy szobaszámra vonatkozó országos laksőrőségi szintet 9

10 A legtöbb európai országban hivatalosan hajléktalannak számítanak azok, akik az 1-es kategóriában, közterületen élnek (az már egy másik kérdés, hogy az ilyen helyzetben levı emberek számára létrehoznak-e ellátásokat, akár krízisszállásokat (2.1) Görögországban pl. nincsenek ilyen intézmények). A Lakástalanok kategóriáinak (3 7) megítélése már kevésbé egyértelmő: országonként eltérı az intézményi struktúra, egyes országokban a 3. és 7. kategóriák a hajléktalanellátó rendszer részét képezik, míg a fent említett Görögország esetében pl. támogatott lakhatási programba nem hajléktalan (hanem fogyatékkal élı, pszichiátriai beteg) emberek kerülhetnek be. Más országokban (Franciaország, Németország) a támogatott lakhatási programban való résztvevı akkor hajléktalan, ha a lakhatása ezen a módon csak rövid idıre megoldott tartós bérleti szerzıdés esetén nem. Írországban a Bizonytalan lakáshelyzetőek lakástalanként kerülnek nyilvántartásba, míg máshol ez a csoport inkább a hajléktalanság megelızését célzó stratégiák kialakításánál kerül elıtérbe. (Bıvebben lásd Edgar Meert et al ) Magyarországon a fenti kategóriák közül a közvélemény számára talán egyértelmően az hajléktalan, aki fedél nélküli (1.1 közterületen vagy 2.1 krízisszálláson él), továbbá a lakástalanok azon része, akik hajléktalanszállón (3.1) vagy hajléktalanok (idıs)otthonában (7.1) élnek. Fedél nélküliek lehetnek az alkalmatlan lakásban (12.1) vagy nem szabványos illetve ideiglenes építményben élık (11.2 és 11.3) fıleg, ha ezek az építmények nem lakóövezetben vannak. Hazánkban a menekültek és bevándorlók nem számítanak hajléktalannak (5), ahogy az intézményekbıl szabadulók (6) sem (már amennyiben nem kerülnek be a fenti hajléktalankategóriák egyikébe!). Ha a bizonytalan lakhatású honfitársaink (8) hajléktalannak számítanának, majdnem kilencvenezer fıvel gyarapodna a hajléktalan emberek tábora, ha pedig a szélsıségesen túlzsúfolt lakásban élıket (13) is hozzáadnánk, további négyszázezer ember lenne hazánkban hajléktalan a 2001-es népszámlálási adatok alapján, Dr. Gyıri Péter számításai szerint (Gyıri 2005) Magyarország törvényi szabályozás Az persze nem véletlen, hogy egy adott országban, így a mai Magyarországon kiket tartanak hivatalosan hajléktalannak a kategóriák felállítása mindig az adott (szociál)politika álláspontját tükrözi. A két világháború közötti jogszabályok szerint évtizedeken át azt kell [hajléktalannak] tekinteni, aki körülményeinél fogva képtelen 10

11 arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson. A családos hajléktalanok számára szükséglakásokat, az egyedülállók számára menhelyeket hoztak létre (Gyıri 1996). A második világháború után a lakástalanok elméletileg átkerültek a tanácsi lakásra várók közé, és bizonyos amúgy senkinek nem ártó viselkedések kriminalizálásával a közterületen élés és a munkanélküliség tolerálása is megszőntek. Mindenkinek kellett valahol laknia, és mindenkinek kellett, hogy munkahelye legyen különben közveszélyes munkakerülıként a hatóságokkal győlt meg a baja. A rendszerváltás után készült ún. Szociális (1993: III.) törvény, mely a hajléktalan embereknek nyújtandó ellátások formáit is szabályozza, kétfajta jogi definícióját adja a hajléktalanságnak: E törvény a 6. és a II III. fejezet alkalmazásában hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkezı személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalanszállás. E törvény 7., 78., 84. és 89. -ai alkalmazásában hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti. 3 Az elsı definíció szerint az a hajléktalan, akinek nincs bejelentett lakóhelye, illetve a bejelentett lakóhelye hajléktalanszállás; a második szerint az a hajléktalan, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti. Az elsı definíció a közigazgatási, illetékességi szempontok kielégítésére született, a második az élethelyzetet vizsgálja. Az egy évvel késıbbi Lakástörvény változtatása ugyanakkor eltörölte a két világháború közötti, közösségi felelısség elvét: megszőnt a lakásigénylési rendszer, szőkültek a bérlık jogai, s bérlıbıl tulajdonossá épp a legrászorulóbbak nem válhattak (Gyıri 1996) Szakmai definíció A hazai szakmai körökben talán elfogadottnak tekintett értelmezés megkülönbözteti a fedél nélkülieket, akik vagy a szabadban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról. 11

12 (barlang, garázs, trafóház, pályaudvar, aluljáró, romház stb.) éjszakáznak ık talán a fejlett világban mindenhol hajléktalannak minısülnek. Az effektív hajléktalanok megjelölés az elıbbieken túl azokra vonatkozik, akiknek nincs stabil lakhatási lehetıségük, éjszakáról éjszakára bizonytalan, hogy hol alszanak, pihennek. Még ennél is nagyobb kategória a lakástalanok csoportja: akik ugyan lakásban vagy lakhatásra alkalmas intézményben (börtön, kórház, munkásszálló) élnek, de a jogviszonyuk bizonytalan (albérlık, ágybérlık, szívességi lakáshasználók vagy épp szabadulásra váró lakástalanok), és bármikor belecsúszhatnak az effektív hajléktalan létbe bár, ahogy láttuk, hivatalosan hazánkban ıket nem számítják hajléktalannak. Ez vonatkozik az ún. otthontalanokra is, akikhez a fenti csoportokon túl a nem megfelelı lakásban (túlzsúfolt, rossz minıségő stb.) élık is tartoznak (lásd az ábrát is). otthontalanok lakástalanok effektív hajléktalanok fedél nélküliek 1. ábra A hajléktalan élethelyzet lehetséges szintjei 4 A fedél nélküliek hajléktalanok lakástalanok otthontalanok népes csoportjából engem a közterületen élı hajléktalan emberek, a fenti ábra belsı magját alkotó fedél nélküliek érdekelnek. Mivel azonban egyfelıl a fedél nélkül egyben a legrégibb budapesti utcalap címe is, s a kifejezésrıl sokan (köztük én is) a lapra és annak árusaira asszociálnak, másfelıl a már fent ismertetett ETHOS-tipológia a krízisszállón éjszakázókat is ideérti, ezért inkább az utcai hajléktalan kifejezést fogom jobb híján használni. 4 Forrás: Bényei Gurály Gyıri Mezei (2000). 12

13 1.1.4 Definíciós nehézségek az utcai hajléktalanokkal kapcsolatban Korábban láttuk, hogy a hajléktalanság maga nehezen megragadható fogalom, de az utcai hajléktalanságot sem egyszerő körülírni, behatárolni. Az egyértelmő eseteken túl (amikor valaki fedél nélküliként például egy kapualjban alszik, kartonpapíron, takaróval vagy anélkül lásd Ethos 1.1 vagy a Szociális törvény elsı definíciója vagy effektív fedél nélküliek kategóriája) szociális munkásként számos átmeneti helyzettel találkozunk: ha valaki egy erdı közepén tákol magának kunyhót (és nem erdész!), akkor utcai hajléktalan de mi van akkor, ha ugyanez a kunyhó (gyakran csak szimbolikus) kerítéssel körbevéve Budapest valamelyik külsı kerületében található, névtáblás utcában, akár még házszámmal is ellátva? Hova csoportosítsuk azt a krízisautós ügyfelet, aki a nyarat egy parkban tölti, télen viszont egy akár még ablakkal és ajtóval is felszerelt, főthetı szoba-konyhába ( csövitanya ) húzódik ötödmagával, s onnan kell fagyási sérüléssel a hajléktalanok orvosi rendelıjébe szállítani? 5 Kutatásokból tudjuk, hogy a hajléktalan emberek egy része nem állandó utcai hajléktalan, és még az sem mondható, hogy az év 52 hetében végig hajléktalan (akár fedél nélküliként, akár effektív hajléktalanként). Ez tehát egy képlékeny, változó állapot még akkor is, ha az utcai hajléktalanok gyakran több éve ugyanazon a helyen laknak. Dolgozatomban az utcai hajléktalanok olyan emberek, akik életük során (akár a jelenben, akár a múltban) huzamosabb ideig a szabadban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben (barlang, garázs, trafóház, pályaudvar, aluljáró, romház stb.) éjszakáznak, éjszakáztak. 5 Itt említenék meg néhány, egy korábbi de a késıbbiek során még tárgyalandó hajléktalanszámlálásnál felmerülı szempontot: a február 3-ai közterületen élık összeírásához laikus civil önkéntesek segítségét kértük. Fontos volt tehát, hogy jól meg tudjuk határozni, kiket is kell összeírni, kik a fedél nélküliek. Az elıkészítés során számtalan kérdés merült fel: egyértelmően regisztrálni kellett a közterületen alvó, alváshoz készülı vagy fekvı embereket... kivéve, ha az illetı rosszul lett! De mi a teendı pl. azokkal, akik ránézésre akár utcai hajléktalan emberek is lehetnek, de valahol társaságban ülnek és vacsoráznak? Tehát lehet, hogy nem is ott alszanak vagy nagy szatyrokkal ugyan, de mozgásban vannak, valahova mennek(?). 13

14 1.2 Hazai kutatások utcai hajléktalanok körében Kutatási nehézségek általában Nem csak a célcsoport körülírása okozhat nehézséget az utcai hajléktalan emberek életét kutatni vágyó (szociális) szakembernek. Mivel az utcai hajléktalanok egy földrajzilag igen mobil csoportot alkotnak, akik otthon definitíve ritkán vannak (vagy soha nincsenek), az ıket célzó kutatásoknak számos további, sajátos nehézséggel kell megküzdeniük. Az egyik ilyen nehézség a csoport képlékenysége : a közterületen élık tartózkodási helye is gyakran változik ahogy a város él és fejlıdik/pusztul, ugyanúgy nem csak a lakásban élık, hanem az utcai hajléktalanok élettere is változik. Egy-egy sikeres akció (mint pl. a Pilisi parkerdı-program6) egész erdıket szabadíthat fel, más tisztogatási akciók (mint amik pl. Budapest egyes kerületeiben, kevésbé dokumentált módon zajlottak és zajlanak) erıszakos területi átcsoportosítást hajtanak végre, mely során a hajléktalan emberek egy szomszédos kerületbe kényszerülnek mindenesetre a hajléktalanpopuláció az adott környékrıl (esetleg csak éjszakára) eltőnhet. Részben ebbıl fakad a következı kihívás: a mintavétel (lásd dr. Gyıri Fehér Gurály 2007). Az utcai hajléktalan emberekkel való kapcsolatfelvétel sem mindenki számára egyszerő feladat. Lengyel Gabriella felhívja a potenciális interjúkészítık figyelmét a különbözı lehetséges helyszínek elınyeire és hátrányaira, a beszélgetıtárs fizikai és mentális állapotának felmérésére ( Éhes, szomjas, fázó, vécére menni akaró, rágyújtani vágyó, az esti szállásáért aggódó emberrel nem lehet beszélgetni. ), valamint a beszélgetésvezetés sajátosságaira (Lengyel 2005). Hasonló kihívásokról számolnak be nemzetközi kutatások is (lásd Melrose 1999 vagy Rossi 1989). Évrıl évre elhangzanak különbözı becslések vagy találgatások a hajléktalan emberek számára vonatkozóan, melyet aztán sokan tényként kezelnek, ám valós kutatási adatok a többségüket nem támasztják alá. Talán a fenti módszertani nehézségeknek is betudható az, hogy a közterületeken élık, a ténylegesen fedél 6 A Pilisi Parkerdı Zrt. a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal 2007 tavaszán közös akciót hirdetett, melynek keretében szociális szervezetek pályázhattak a területen élık lakhatási problémájának kezelésére az egy fıre pályázható Ft-ból Ft-ot fordíthattak a szociális munka költségeire, a többibıl a hajléktalan emberek lakásproblémáját kellett megoldani. Ez az összeg az intenzív támogatói munkával az esetek nagy részében sikeres kiköltözéshez vezetett. 14

15 nélküliek holisztikus, vagyis összetett, több dimenziós, a bonyolult személyiségbeli, szocializációs és társadalmi-gazdasági összefüggéseket és ezek egymásra hatását is megragadó vizsgálatának, elemzésének nincsenek hagyományai nálunk (Gyıri 2008c) A népszámlálás A 2001-es országos népszámlálás során próbálták meg elıször országosan teljes körően felmérni a(z utcai) hajléktalanpopulációt. 7 A lakott egyéb lakóegységekben (bódéban, kunyhóban, putriban, barlangban, vagy egy épület valamely használaton kívüli helyiségében pl. mosókonyhában, raktárban), valamint a valamely épület (pl. lakóház) lépcsıházában, kapualjában, padlásfeljárójában ( helyiséghez nem köthetı területen ) élıket a területért felelıs számlálóbiztosoknak kellett összeírni, míg a fedél nélküli hajléktalanokkal: a pályaudvarokon, aluljárókban, metróállomásokon, kapualjakban, félreesı zugokban, padokon élıkkel való kapcsolatfelvételhez a települési önkormányzat jegyzıjének és szociális irodájának a segítségét kérték kevés sikerrel (lásd Szőcs 2008). Az akció nem bizonyult túl sikeresnek, részben az önkormányzatok passzivitása, részben a kérdezıbiztosok nehézségei (nem tudtak kapcsolatot létesíteni a hajléktalan emberekkel, nem ismerték fel lakóhelyeiket stb.) miatt, így 2011-ben tervezik az amúgy is evvel a célcsoporttal foglalkozó szociális szervezetek munkatársainak bevonását, kérdezıbiztossá való kiképzésüket (uo.). Az elsı kísérlet sikertelenségébıl fakad, hogy valós adatokkal nem szolgált az utcai hajléktalanokkal kapcsolatban. Mivel a hivatalos szervek nem tudtak (és lehet, hogy olyan nagyon nem is akartak, akarnak) 8 konkrét, tényeken alapuló számokat megismerni az utcai hajléktalanság 7 Ennek természetesnek kellene lennie, hiszen a hajléktalan emberek is az ország lakosai, az ı adataik és jellegzetességeik ugyanúgy hozzátartoz(ná)nak az ország mutatóihoz, mint bármelyikünké. Gondolom, elsısorban nem a KSH hibája, hogy a korábbi népszámlálásoknál ez nem merült fel szempontként, ahogy az sem, hogy a 2001-es (kísérleti) akció nem járt sikerrel. Reméljük, hogy a jó szándék és a szakértelem összefogásával a 2011-es uniós népszámláláson már a közös direktívákat figyelembe véve, a számlálóbiztosok az utcai hajléktalan embereket is el fogják érni (lásd az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 763/2008/EK számú rendelete a népszámlálásokról, valamint az ENSZ EGB és az Eurostat 2007-ben elfogadott közös ajánlása a évi népszámlálásokról az európai régióban). 8 Sajnos bevett gyakorlat, hogy a mindenkori hatalmat kevéssé érdekli a probléma konstruktív felszámolása abban az értelemben, hogy senkinek ne kelljen közterületen éjszakázni, legyenek alternatív (és vonzó) megoldások, segítıhálózat. Inkább tőnnek egyesek érdekeltnek a hajléktalan emberek (látható helyekrıl való) kizsuppolásában, kiutálásában (lásd korlátok, hullámos padok, aluljárókitakarítási akciók Török Udvarhelyi 2005) vagy megszépítésében (ha tiszta fehér pólóba, sapkába és tornacipıbe öltöznek, kevéssé zavaróak), mint a probléma megértésében és etikus megoldásában. 15

16 problémájának nagyságáról, sajátosságairól, e hiányosságot a hajléktalan-ellátók és szakemberek évek óta saját szervezéssel igyekeznek pótolni Szakmai kutatások A hajléktalan emberek iránt érdeklıdı kutató mégis abban a szerencsés helyzetben van Magyarországon, hogy a rendszerváltás óta számos vizsgálatot végeztek a hajléktalan emberek ellátásában tevékenykedı szakértık. Bizonyos vizsgálatok kimondottan a közterületen élıket célozták meg, mások a különbözı intézményeket használókat ám a közterületen élı populáció adatai így is elkülöníthetıek, és a többi csoporttal összehasonlíthatóak. Az alábbiakban az elmúlt húsz év utcai hajléktalanokkal foglalkozó hazai kutatási eredményeit foglalom össze Mezei György és a Nyomorskála Mezei György és társai a 90-es évek elején több felmérést készítettek mind az utcai, mind az utcáról éjjeli menedékhelyre került hajléktalan emberek körében. Egyik legismertebb kutatásuk során tíz helyszínen végeztek megfigyeléseket Budapesten: négy pályaudvaron, népkonyhákon, éjszakai buszokon, forgalmas köztereken (Deák tér, Kıbánya-Kispest), valamint közfürdıkben elsısorban a kapcsolatteremtés, a jobb megértés céljával. Rövid, memorizált kérdéssort vettek fel az utcai hajléktalanokkal, a válaszokat a beszélgetés után jegyezték fel. A kérdések a demográfiai alapadatokon túl az ún. nyomorskála (mekkora nyomorban élnek a hajléktalan emberek az éhezés, az alváshiány, az egészségügyi ellátások hiánya, a tisztálkodás, illetve a személyes tárgyak hiánya terén), illetve a szociális skála (ellátási kapcsolati háló erıssége) felállítását tették lehetıvé. Felmérésüket nem tekintik hajléktalankutatásnak, mert nagyon keveset tudhatunk meg belıle a hajléktalanság okairól, az odatorkolló életutakról, a hajléktalanok személyiségállapotáról, társadalomhoz való viszonyáról, a kilábalás lehetıségeirıl (Mezei-Sarlós 1995:17). Bizonyos közterületes csoportok tagjaival ( domesztikáltakkal, lépcsıház-, pince- és padláslakók erdılakókkal ) a helyszínválasztás miatt nem találkoztak, másokat nem biztos, hogy felismertek (a fiatalabb hajléktalanokat, a nıket). Azokat pedig, akik valamilyen módon dolgoztak, nem zavarták, nehogy rontsuk az üzletüket (uo.). 16

17 A megfigyelések alapján 407 fı demográfiai alapadatait győjtötték össze. Mivel ez a felmérés akár a késıbbi, Február 3 -ai kutatássorozat elızményének is tekinthetı 9, s a késıbbi kutatások jóval nagyobb mintát fedtek le, illetve idıben is közelebb állnak a mai helyzethez, az eredmények ismertetésétıl itt eltekintek A Február 3. kutatássorozat 1999 óta minden év február 3-án kerül sor a kérdıíves hajléktalankutatásra, az ún. Február 3. -ra. Az elsı években a kutatók a budapesti éjjeli menedékhelyeken és átmeneti szállásokon éjszakázó emberek helyzetérıl győjtöttek információkat, idıközben azonban vidéki városok is csatlakoztak a kezdeményezéshez; 2005 óta pedig az utcai hajléktalan embereket is igyekeznek bevonni, elsısorban az utcai szociális munkások segítségével. A kérdıív kitöltése önkéntes és anonim, de a válaszadó nevének kezdıbetőibıl és születési dátumából képzett kód alapján akár longitudinális összehasonlításokra is lehetıség van. A kérdıív egy része minden évben változatlan, alapvetı demográfiai adatokra kérdez rá, más témák évente változnak (egészségi állapot, szenvedélybetegség, foglalkoztatás, személyes tárgyak, a hajléktalanná válás útja stb.). Míg a (budapesti) szállón élıket majdnem 100%-ban lefedi a kérdezés, az utcai hajléktalanok esetében ez az arány nem ilyen magas. Pontosat azonban a már korábban is jelzett nehézségek miatt nem tudhatunk után 2008-ban, a szokásos kérdıíves adatfelvétel elıestéjén a fıvárosban másodszor is megkíséreltük regisztrálni, azaz összeírni a közterületen éjszakázókat. A számlálóbiztosok minden körzetet bejártak Budapest Hungária körúton belüli (és a belbudai) területén, a külsı kerületekben pedig egyszerő véletlen mintavétellel került kiválasztásra 35 körzet. A megszámolt utcai hajléktalanok alapján nyert statisztikai becslés közöttire teszi a LÁTHATÓ területen10 éjszakázók számát, ugyanakkor arra vonatkozóan egyelıre becsléseink sincsenek, hogy hányan élnek NEM LÁTHATÓ helyeken (bıvebben lásd dr. Gyıri P. 2008a). 9 Mezei György a Február 3. munkacsoport egyik alapítója, és haláláig tagja volt. 10 Mivel a számlálás éjszaka, sötétben zajlott, a láthatóság az éjszakai állapotokat jelzi. Így nem kerültek megszámolásra a közvilágítással nem rendelkezı parkokban, erdıkben, barlangokban élık, a lépcsıházakba húzódók, a rejtızködık. 17

18 A 2007-es február 3-i felmérés adataiból a következıket tudjuk az utcai hajléktalanokról (Gyıri 2008b) 2460 fı 11 válasza alapján: Az utcai hajléktalanok fiatalabbak a szállón éjszakázóknál 61% év közötti, 30% 39 éves vagy fiatalabb, 9% 60 éves vagy idısebb. Egészségesebbek (elsısorban a férfiak), mint a szállón lakók. 25% dolgozik, további 20% guberál vagy győjtöget, 15% részesül társadalombiztosítási ellátásban, 15% kapott valamilyen segélyt a kérdezést megelızı hónapban. 51% házastársától különél vagy elvált, 81% mégsem egyedül él, hanem egy vagy több baráttal (a nık közül szinte mindenki). 32% sose aludt még szállón. 65% családtagjánál aludt közvetlenül az utcára kerülés elıtt. 33% minden nap fogyaszt alkoholt, további 23% legalább minden harmadik nap a kérdezés napján 41% fogyasztott alkoholt. Általában sokat fogyasztanak, 1/3 hetente legalább egyszer lerészegedik. 60% éves korában fogyasztott alkoholt elıször. 55%-nak volt már öngyilkossági kísérlete. 51% (inkább) nem értett egyet az alábbi állítással: Az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme terveket szıni. 68% pedig avval, hogy Manapság az életnek nincs sem célja, sem értelme. 18,4% értett egyet a következı állítással: A hajléktalanok maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Összefoglalásul érdekes megállapítani, hogy az utcai hajléktalanok, bár mostoha körülmények között, és közülük sokan önpusztító módon élnek, mégis kevésbé pesszimisták, mint ahogy azt várni lehetne, s ez a szociális munkásokat is aktivitásra serkentheti! Utcák népe a közterületen élık kutatása A dr. Gyıri Péter, Breitner Péter és Gurály Zoltán vezette kutatócsoport 2007 ıszén 160 közterületen élı emberrel készített strukturált interjút, elsısorban közterületen, s 11 A 2460 fı válaszait utcai szociális munkások győjtötték össze az ország különbözı városaiban. 18

19 amennyiben lehetett, a hajléktalan emberek alvóhelyén, Budapesten és Debrecenben. A beszélgetések alanyait a korábbi Február 3-as adatfelvételek helyszínlistái alapján vett mintából választották ki. Az interjúkat gyakorló szociális munkások többen közülük utcai szociális munkások készítették el. A strukturált interjúk hat témát öleltek fel egy-egy témakörben nagyobb ívő, kibontó kérdések, majd tisztázó jellegő pontosítások követték egymást. A hat téma a következı: Az alvóhely bemutatása Az utcára kerülés eseményei A hajléktalanná válás elıtti idık, a fiatal felnıttkor A gyerekkor Személyes tapasztalatok és vélemény a hajléktalan emberek ellátásáról Egyéb A kutatás egyik fontos kérdése tehát az, hogy kik az utcai hajléktalanok, és hogyan kerültek ebbe a helyzetbe? A kutatók szerint az egyik legnagyobb tanulság, hogy a»mindenki lehet hajléktalan«, a»te is lehetsz hajléktalan!«szlogenek igazaknak látszanak. Vagyis nem kell feltétlenül semmi különösnek történnie ahhoz, hogy valaki»padlót fogjon«, egyszerre csak kint találja magát az utcán (Gyıri 2008c:10). A felmérés összegzéseként a következıket állapítják meg: az általunk megkérdezett másfél száz fedél nélküli ember többsége szegény vagy nagyon szegény sorból jött, szüleik között is nagyon sokan voltak, akik ittak, betegek vagy alig iskolázottak voltak. Sokan kerültek állami gondozásba, vagy éppen nem az édesszüleik nevelték fel ıket, keveseknek adatott meg a boldog gyerekkor. Jelentıs hátrányokkal, kockázatokkal indultak neki felnıtt életüknek (akárcsak nagyon sokan mások) egy olyan idıszakban, amikor a korai, serdülıkori munkábaállás sem mentette meg ıket attól, hogy viszonylag hamar munkanélkülivé váljanak, sok százezer társukkal együtt. Alig kezdték el a berendezkedést, az önálló otthon valamiféle megteremtését, társkapcsolatuk is megromlott, válásuk is egy a sok-sok százezer közül. A kényszerő lakhatási puffer intézményekbe már nem menekülhettek, s már nem is kényszeríthették a földönfutókká vált embereket erıszakkal valamilyen büntetı intézménybe. Szabadon zuhanhattak a semmibe. (Gyıri 2008b: 53) 19

20 A kutatás másik, talán ugyanolyan fontos kérdése az, hogy ha már bekövetkezett az utcára kerülés, mi az oka annak, hogy a hajléktalan ember nem költözik máshova? A kérdést két oldalról is meg lehet közelíteni: az egyik, hogy mit veszítenének, ha feladnák szokásos tartózkodási helyüket? A személyes tárgyaikon, a megszokott környezeten túl elképzelhetı, hogy társadalmi presztízsüket is még ha ez sokak számára paradoxonnak is tőnik. Az utcai életforma legtöbbször sok szállal kapcsolódik a környezetéhez, amely szálak testi-lelki javakkal szolgálnak az utcán élı számára. A környékbeli boltosoktól egy kis élelmet és ivóvizet kaphat. A szomszéd fedél nélküliektıl egy korty bort, némi élelmet, társaságot és odafigyelést. A közeli gyár biztonsági ıreitıl (nem is olyan ritkán, mint gondolnánk) pár jó szót és védelmet. A kisboltok, piaci standok, kocsmák környékén kisegítı munkalehetıségek, egy kis melegedés, egy-két fröccs, a környezı házak lakóitól élelmiszer, ruhaadományok és egy kevés törıdés várható, sıt bizonyos esetekben még társadalmi presztízst is jelent egy terület, lakótömb hajléktalanjának lenni. A lényeg és ez az, amit a közterületi hajléktalansággal foglalkozó segítıknek és szakmastratégáknak tudniuk kell, hogy az utcán élıknek meglehetısen sok veszítenivalójuk lehet azzal, ha elfogadják az intézményrendszer kínálta elhelyezési lehetıségeket, mert ezzel fel kell adniuk addigi megélhetési és társadalmi viszonyrendszerüket. (Breitner 2008:131.) A kérdés másik oldala az, hogy mit ajánl fel a hajléktalanellátó rendszer, ami ezeket a veszteségeket ellensúlyozni tudná Ami az eddigi kutatásokból kimaradt A fenti kutatásokból tehát megtudtunk számtalan tényt, demográfiai adatot, leírást az utcai hajléktalan emberek helyzetérıl, állapotáról. Mintha pillanatfelvételeket tartanánk kezünkben, melyek a szabad szemmel érzékelhetı dolgokat tükrözik vissza: a nem, a kor, az egészségi állapot, a zsebekben lapuló iskolai bizonyítvány vagy munkaszerzıdés, a tárgyak, a lakókörnyezet stb óta magam is részt veszek a Február 3. munkacsoport munkájában, az éves vizsgálatok elıkészítésében, a kérdıív kérdéseinek összeállításában, az eredmények értelmezésében. A munkacsoport 20