A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

Átírás

1 HEFOP 1.2 intézkedés: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése 1. Szolgáltatásfejlesztés, stratégiai tervezés, kutatás 1.2 Stratégiai tervezés és kutatás Aktív eszközök és munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA Nyíregyháza december

2 A monitoring fejlesztés koncepciójának kidolgozásában részt vevők: I.rész A foglalkoztatás-politikai eszközök, munkaerő-piaci szolgáltatások-, programok monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója Dr. Nagy Gyula Tokai Gyula Némethné Kemecsei Éva Balkányiné Sarvai Ildikó Dr. Gazdag Ferencné Juhász Éva Lovas Ferencné Boros Ágnes Dobrozsi Zoltán Dr. Simkó János Corvinus Egyetem Budapest APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Országos Foglalkoztatási Közalapítvány II.rész A monitoring fejlesztési koncepcióhoz felhasznált tanulmányok Dr. Frey Mária Juhász Éva Lovas Ferencné Boros Ágnes Dobrozsi Zoltán Dr. Simkó János Cseppentő László Foglalkoztatási Hivatal Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Pest megyei Munkaügyi Központ Temesfalvi Miklós Szerkesztő: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ

3 I. RÉSZ A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

4 TARTALOMJEGYZÉK Temesfalvi Miklós Oldal Bevezető 7. Dr. Nagy Gyula Oldal 1. Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére Bevezetés Az értékeléshez használandó legfontosabb mutatók Bekerülési esély az aktív programokba Eredménymutatók a követéses vizsgálat alapján: foglalkoztatottság és bérszínvonal Viszonyítási csoportok mutatóinak alkalmazása az értékelésben Adatforrások, adatgyűjtés és adatbázis Mintavétel Az ÁFSZ nyilvántartásaiból származó adatok Adatgyűjtés a résztvevők munkaerő-piaci helyzetéről A monitoring rendszer adatbázisa Az eredmények értékelése Munkafázisok a monitoring rendszer korszerűsítésében 27. Tokai Gyula, dr. Gazdag Ferencné, Némethné Kemecsei Éva, Balkányiné Sarvai Ildikó 2. A monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása Oldal A helyzetértékelés során feltárásra került hiányosságok A koncepcióban használt terminológiák A monitoringból kapott információk A monitoring hasznosulásának területei A monitoring hasznosulásának, értékelésének szintjei Hasznosulás ÁFSZ-en belül és kívül A jelenleg alkalmazott követéses rendszer főbb jellemzői A továbbfejlesztett monitoring rendszer főbb változtatásai Közreműködők elemi adatai Egyének elemi adatai Informatikai támogatás esetén megvalósítandó folyamat 43.

5 Juhász Éva, Lovas Ferencné, Boros Ágnes, Dobrozsi Zoltán 3. Munkaerő-piaci szolgáltatások monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója Oldal Munkaerő-piaci szolgáltatások helye a munkaerő-piaci eszközök rendszerében A munkaerőpiaci szolgáltatások szakmai tartalma A szolgáltatások monitoring rendszere kialakításának indokai A monitoring rendszer indikátorainak meghatározása A meglevő számítógépes háttér monitoring szempontú értékelése Humán szolgáltatások mérhetősége, eredményessége, hatékonysága Eredményesség mérése, módszere, gyakorisága Költséghatékonyság a munkaerő-piaci szolgáltatások esetében A munkaközvetítés mérhetősége, eredményessége A monitoring rendszer szereplői, mérési szintjei, információi A munkaközvetítés monitoring értékelésének gyakorisága és értékelési szintjei A monitoring mérési szintjei, az egyes mérési szinteken előállítható számszerűsíthető információk köre a munkaerő-piaci szolgáltatások 67. tekintetében A humánszolgáltatási monitoring lehetséges formája, hasznosíthatósága A munkaközvetítés nyomon követése során kapott adatok és információk hasznosításának lehetőségei A munkaerő-piaci szolgáltatások egységes monitoring rendszerének bevezetésének feltételrendszere A munkaközvetítés nyomonkövetési rendszerének bevezetéséhez szükséges feltételek 75. Dr. Simkó János: Oldal 4. Munkaerő-piaci programok monitoring fejlesztési koncepciója A munkaerő-piaci programok monitorozást és értékelést befolyásoló sajátosságai Az Európai Unió terminológiája szerint használt néhány fontos fogalom értelmezése A programok monitoringjának és értékelésének kapcsolata A programok indikátorainak fogalma és típusai Az eredményesség és a hatékonyság fogalma Javaslat a munkaerő-piaci programok számszerűsíthető indikátoraira 89.

6 4.7. Eredményesség vizsgálat Hatékonyság vizsgálat A monitoring rendszer indikátoraihoz szükséges adatok és az 100. informatikai támogatási igény Az elégedettségi vizsgálatok szerepe és célszerű köre A monitorozás és az értékelés szervezeten belüli hasznosítási lehetőségei Javaslat a monitorozási és értékelési tapasztalatok szélesebb körű hasznosítására Temesfalvi Miklós: Oldal A monitoring fejlesztési koncepciójával kapcsolatos megállapítások Hivatkozások 121.

7 Bevezető Az Aktív eszközök és munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése projekt kidolgozása során első lépésként az országosan jelenleg is alkalmazott követéses módszer helyzetfelmérését végeztük el. A helyzetértékelő tanulmány, mint az első munkafázis záró dokumentuma december végére készült el, amely megfelelő alapot adott a fejlesztéssel kapcsolatos elképzelések kialakításához. A több mint tíz éve működtetett országosan egységes tartalommal bíró jelenlegi monitoring rendszerről elmondható, hogy bevált és a külföldi szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak róla. Az eltelt időszakban azonban a gazdaságban végbement változások és a foglalkoztatási viszonyok átalakulásai a jogszabályokban új foglalkoztatáspolitikai eszközök megjelenését igényelték. Ezek között lehet megemlíteni a munkaerő-piaci szolgáltatásokat és programokat, valamint azokat az új támogatási formákat is, amelyek a hátrányos helyzetű rétegek elhelyezkedési esélyeit javítják. A pénzügyi felhasználások nagyságai és arányai az új eszközöknél folyamatosan növekedetek, ami önmagukban is indokolttá és elengedhetetlenné tették az új támogatási formáknál a ráfordítás és eredmény vizsgálatok feltételeinek megteremtését. Valamennyi szakmai területről kapott információ egybehangzóan kihangsúlyozta a monitoring rendszer fejlesztésének fontosságát. A helyzetértékelésből szerzett tapasztalatokon túl a fejlesztési javaslat megfogalmazása során nem tekintettünk el a külföldi szakirodalmak tanulmányozásától és annak lehetséges adaptációjától sem. A jelenleg elkészült monitoring fejlesztési koncepció a Foglalkoztatási Hivatal, a munkaügyi központok, valamint a külső szakemberek, kollégák munkájának eredménye. Ez a tanulmány a projektben mérföldkőnek számít, mivel erre épül az informatikai fejlesztést megelőző szakmai specifikáció elkészítése, ami a különböző foglalkoztatáspolitikai aktív eszközök, a munkaerő-piaci szolgáltatások, programok lehetséges eredményeit, pozitív kimeneteit, és ezek folyamatainak vizsgálatát biztosítja. 7

8 Ebben az évben szakmai vitára bocsátott Foglalkoztatást elősegítő támogatások szabályainak módosítása című a Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvényt megalapozó anyag valamennyi verziója azt az Európában általánosan elfogadott álláspontot képviseli, hogy a munkaerő-piaci politikáknak szerepe és egyben feladata, hogy biztosítson esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon átmenetileg, vagy tartósan versenyképtelen állampolgárok számára. A monitorig projekt és azon belül a koncepció kidolgozása során figyelemmel voltunk a fent említett álláspontra és azon túlmenően arra, hogy az elkészített szakmai anyagaink illeszkedjenek és harmonizáljanak az ÁFSZ modernizációs programjával és az abban rögzített stratégiai célkitűzésekkel. A monitoring sokrétű és nagy mennyiségű elemi adatot célzottan, megfelelő struktúrákban feldolgozó rendszert igényel, ezért a jelenleginél komfortosabban és hatékonyabban csak megfelelő informatikai támogatással működtethető. Az erős informatikai függőség, az adattárház és ennek még nem ismert inputjai több fejlesztési változat felvetését tette szükségessé. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve a követéses rendszerből előállítható információkat úgy fogjuk meghatározni, hogy azok kifelé is kommunikálhatóak legyenek, és a környezet megismerhesse az évi milliárd forintos MPA decentralizált Foglalkoztatási alaprész felhasználásának hatásait és eredményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy a közreműködőink folyamatos tájékoztatást kapjanak a szervezetünkkel való együttműködésről és arról, hogy az együttműködésünk milyen eredményre vezetett. A jelenleg működtetett monitoringozás mellett csak részben tudjuk bemutatni és értékelni a felhasznált pénzügyi források hasznosulását. Ennek oka, hogy nincs minden eszköznek informatikai támogatottsága, emiatt a követés sem funkcionál. Ugyanakkor probléma, hogy a különböző szakmai rendszerekben jelenleg is megtalálható elemi adatok a statisztikákban nem szerepelnek. Ezek között lehet megemlíteni a közreműködőket, (foglalkoztatók, szolgáltatást nyújtók, képzők) gazdasági ágak szerinti bontásokat, illetve más szempontok alapján meghatározott csoportosítást (teljes támogatott létszámot 8

9 foglalkoztató, csökkentett támogatott létszámot foglalkoztató munkáltatók, nyilvántartásba visszakerülő személyek stb.). A különböző csoportok vizsgálatának felsoroltak szerinti bővítését célszerűnek és indokoltnak tartjuk. A beszámolók elkészítéséhez a részletes szakmai anyagok kidolgozásának munkafázisában táblákat készítünk, a kirendeltségi illetékességi területek, illetve a tizenkilenc megye plusz a főváros és a hét régió eredményeinek és ehhez kapcsolódó fontosabb információk kimutatására. Ezeken túlmenően biztosítjuk a tetszés szerinti települések kiválasztását is, ami az elemzések elkészítéséhez, vizsgálatokhoz további praktikus megoldásként szolgál és segíti a döntésekhez mélyebb elemzések elkészítését. Ezek felhasználásával a javasolt monitoring rendszer lehetőséget ad arra, hogy a különböző szintű területek döntéshozói és munkatársai a közreműködőknek adott támogatásokról minél több információval rendelkezzenek. Ezt fogja elősegíteni a munkáltatónkénti események naplózása, amely valamennyi megítélt támogatást, annak felhasználását, eredményét és egyéb más fontos adatát időrendi sorrendben kell, hogy tartalmazza. A beszámolók elkészítéséhez az automatikusan nyomtatott táblázatok a legfontosabb adattartalommal és mutatókkal lesznek előállíthatók. Széleskörű információt nyújtó lekérdezési lehetőség áll majd rendelkezésre, amely az elemi adatoknak különböző szűrő feltételek szerinti alkalmazására épül. Ezeket a jelenlegi anyagban a 41. és 42. oldalon meghatározottak szerint csoportosítottuk. A vizsgálatok elősegítésére az intézkedésben résztvevőkhöz, a közreműködőkhöz és az egyénekhez szorosan kapcsolódó elemi adatokat szerepelnek, amelyek fontosak az elemzések és értékelések elkészítésekor. Számos személyhez kapcsolódó információt, adatot jelenítünk meg, így az egyénekhez kötődő különböző időszakokban jelentkező jövedelmek összegét is (nyilvántartásba vétel előtti jövedelem, elvárt jövedelem, támogatott munkahelyen elért jövedelem). Fontosnak tartjuk, hogy valamennyi döntési szinten, így a jelenlegi megyei szintű alkalmazáson túl a monitoringot támogató szoftverek kirendeltségeken is működtethetők, és alkalmazhatóak legyenek. Ezen túl indokoltnak tartjuk, hogy a megítélt támogatások főbb paraméterei - beleértve az eredményt - naplózva, a szervezeten belül közvetítést végző személyéhez kapcsolva megjeleníthetők legyenek. 9

10 Alapvető feladatnak tartjuk a jelenleg működő rendszer felgyorsítását, aminek feltétele, hogy a lehető legkevesebb manuális tevékenység szerepeljen a monitoring rendszer működtetésében. A jelenlegi javaslatunkban a munkaviszony vizsgálatát az EMMA biztosítja, de ennek más országos munkaviszonyokat tartalmazó adatbázis is megfelelhet. Számoltunk azzal, hogy ezek az adatbázisok csak a munkaviszonyra vonatkozó, illetve ehhez kapcsolódó szűk információkat tartalmaznak, ezért a szubjektív értékelések elkészítésének módszereit is ki fogjuk dolgozni. Az értékelési javaslataink között szerepel többek között a viszonyítási csoportok alkalmazása is mint módszer. A befejezett támogatások vizsgálatánál a nyilvántartásba visszakerült egyénektől információt felmérőlapok felhasználásával kaphatunk, ennek alkalmazása a beszámolók készítésénél nem kötelező, ugyanakkor fontos visszajelzéseket adhatnak az érintett területek szakembereinek a programokba bevont egyének munkavállalási felkészültségéről. A jövőben főleg a munkaerő-piaci programok esetében felmerülhet az a kérdés, hogy ki végezze a monitoringozást. Szervezeten belülre vagy kívülre kerüljön a feladat, illetve egy egészséges megosztásra kerüljön sor a belső és külső szervezet által elvégzett monitorozási munkában. Kérdés az is, hogy megelégszünk-e annak vizsgálatával, hogy a kirendeltségek, a munkaügyi központok a saját korábbi eredményeikhez képest mit érnek el. Az általuk elért eredmények (javulás vagy romlás) minek tudhatók be, ezek hogyan viszonyulnak az országos átlaghoz és a tendenciákhoz, a mutatók milyen intézkedések mellett javíthatók. A felvetéssel kapcsolatos észrevételünk a következő. Az általunk javasolt eredmény mutatók nagymértékben függnek a munkaerő-piaci helyzettől, környezettől, amiben országosan, de a megyéken belül kistérségek között is jelentős eltérések mutatkoznak. A felsoroltakon túl meghatározóak a programba bevontak munkavállalási kondíciói. Nem lenne szerencsés, ha az összehasonlítások, vagy az elvárások a jobb pozícióban lévő térségek elért eredményeinek szintjén fogalmazódnának meg. Ennek elkerülése érdekében szükséges az eltérésekből adódó különbségek kiszűrése. 10

11 A módszer alkalmazását, és kidolgoztatását más fejlesztési kérdésekkel együtt a döntéshozóknak kell megválaszolni, ugyanakkor abban biztosak vagyunk, hogy monitoring a támogatások, hasznosulásának a jelzőrendszere kell hogy legyen. A jelenleg kidolgozott fejlesztési koncepcióban informatikai igényeket tartalmazó javaslatot is teszünk. Fontosnak tartjuk az integrált informatikai rendszeren belül a szakmai alapszoftverek elkészítésekor a monitoring fejlesztés elvárásainak figyelembevételét. Szakmai tartalom tekintetében az eddig alkalmazott módszerekre építve javasoljuk a korszerűsítést a megbízhatóság növelését a tanulmányban részletezettek alapján. A fejlesztési koncepció szakmai dokumentumainak témái az alábbiak szerint kerültek csoportosításra: A monitoring rendszer fejlesztési koncepciója az anyag első részében található és a következő főbb témaköröket tartalmazza: Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére A monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása. Munkaerő-piaci szolgáltatások monitoringjának fejlesztési koncepciója. Munkaerő-piaci programok monitoringjának fejlesztési koncepciója. A második részbe kerültek az alábbi szakmai tanulmányok: Nem lehetett eltekinteni attól, hogy azoknál a munkaerő-piaci eszközöknél, ahol monitoring helyzetértékelésre nem került sor, mert nem volt eddig követéses vizsgálat, ne készüljön háttértanulmány a fejlesztési koncepció kidolgozásának elősegítésére. A fejlesztési elképzelés megfogalmazásához szükség volt a külföldi tapasztalatok 11

12 megismerésére is, ezekről szintén részletes tanulmány készült. Ez a szakmai anyag többek között rámutat arra, hogy a külső nagy rendszerek (a mi esetünkben ONYF és OEP stb.) összekapcsolásával, milyen egyéb adatokat, statisztikákat lehet bemutatni a befejezett intézkedések eredményeinek igazolására. Az összekapcsolás jogi akadályainak felszámolása mint lehetséges jövőbeni feladat újabb teret nyújthat a monitoring rendszer továbbfejlesztésében. Nyíregyháza december 30. Temesfalvi Miklós projektvezető 12

13 1. Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére (Dr. Nagy Gyula) 1.1. Bevezetés Mind az európai foglalkoztatási stratégia, mind a magyar foglalkoztatási irányvonalak és foglalkoztatási akcióterv szerint a foglalkoztatási szolgálatok a jövőben mind nagyobb mértékben válnak a foglalkoztatási célokat végrehajtó, illetve az eredményeket figyelemmel kísérő és értékelő, komplex feladatokat ellátó központokká. Ezen belül is várhatóan megnövekszik az aktív, illetve az aktivizáló eszközök monitorozásának és értékelésének a jelentősége. Magyarországon az aktív eszközök monitoring rendszerét a kilencvenes évek elején alakították ki. A rendszer hatóköre, adattartalma, adatgyűjtési módszerei és elemzési módszerei azóta alig változtak, és jelenleg már csak részben felelnek meg a komplex, teljesítménymutatókon alapuló eredménykövetés és teljesítményértékelés követelményeinek. Írásunk célja a jelenleg működő rendszer kulcselemeinek áttekintése, és javaslattétel az adatgyűjtési és értékelési módszerek továbbfejlesztésére. A kívánatosnak tartott fejlesztés főbb irányait vázoljuk fel (koncepció), és kifejtjük, milyen konkrét lépésekre van szükség a javasolt fejlesztések megvalósítása érdekében. Úgy véljük, a jelenleg működő monitoring rendszer alapvetően alkalmasnak bizonyult az aktív programok ráfordításainak és rövid távú bruttó hatásainak felmérésére, ezért a korszerűsítéshez nem egy teljesen új rendszer kiépítésére, hanem a működő rendszer átgondolt továbbfejlesztésére, kiegészítésére van szükség. Javaslataink elsősorban a monitoring rendszer keretében vizsgált témakörök és a rendelkezésre álló adatok körének szélesítésére, az adatok minőségének javítására és az információk jobb kihasználására irányulnak. A következő kérdésekkel foglalkozunk: - az értékeléshez használatos mutatók köre és tartalma - adatforrások és adatgyűjtés, a monitoring rendszer adatbázisa, az adatok többcélú felhasználhatóságának biztosítása - az eredmények rendszeres értékelése és közreadása 13

14 1.2. Az értékeléshez használandó legfontosabb mutatók Bekerülési esély az aktív programokba A munkaerő-piaci programok eredményességét jelentősen befolyásolja, hogy az egyes programokba milyen tulajdonságokkal rendelkező munkanélküliek kerülnek be. Azok a programok, amelyekbe előnyösebb tulajdonságokkal, jobb elhelyezkedési eséllyel és jobb bérkilátásokkal rendelkező munkanélküliek kerülnek be, nyilván sikeresebbek lesznek, mint a kedvezőtlenebb tulajdonságú munkanélkülieket támogató programok (akár a program sikeres befejezésének valószínűségét, akár a program befejezését követő munkaerő-piaci pályafutás paramétereit tekintjük sikermutatónak). Ez a körülmény nem csak a különböző típusú programok eredményeinek összehasonlítását nehezíti meg, hanem mivel a programok résztvevőinek összetétele változhat az azonos programok eredményeinek időbeli összehasonlítását is. Azon túl, hogy a programok hatáselemzésénél tekintettel kell lenni az eltérő összetételre, fontos a bekerülési esélyek nyomon követése is. A programok tervezéséhez és tudatos működtetéséhez a döntéshozóknak pontos információval kell rendelkezniük arról, hogy egyes munkanélküli csoportok milyen valószínűséggel jutnak be egy-egy munkaerő-piaci programba. Ilyen adatok birtokában lehet ugyanis értékelni, hogy a programokat a kitűzött céloknak megfelelően szervezik-e. Feltehetően már a kezdeti tervezéskor, a programcélok kitűzésekor meghatározzák egy-egy adott program legfontosabb célcsoportjait, továbbá a folyamatos programértékelésből származó információk megmutatják, hogy egy-egy program mely csoportok esetében milyen sikereket ér el, és a programok célzását ennek alapján is lehet módosítani. Bár a jelenleg működő monitoring nem tartalmaz információt a résztvevők kiválasztásáról-kiválogatódásáról, korábbi kutatási eredményekből tudjuk, hogy igen nagy különbségek figyelhetők meg a különböző programokba történő belépés esélyeiben. A kilencvenes években készült kutatások (Micklewright-Nagy, 1995, Galasi-Nagy, 1999), amelyek többek között a járadékosok aktív programba kerülési esélyeit vizsgálták többváltozós időtartammodellel, kimutatták például, hogy míg a képzési programokba a nők és a viszonylag jó elhelyezkedési eséllyel rendelkezők az iskolázottabbak, a fiatalabbak és a kisebb munkanélküliséggel rendelkező körzetekben lakók kerültek be nagy valószínűséggel, a bértámogatási programok esetében nem voltak kimutathatók hasonló különbségek, közhasznú munkára pedig inkább az alacsony iskolázottságú férfiak kerültek a járadékról, akik magas munkanélküliséggel jellemezhető körzetekben éltek. 14

15 Hasonló (bár nem feltétlenül azonos mértékű, esetleg nem is azonos irányú) különbségek minden bizonnyal manapság is jellemzik az aktív programok célzását. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a monitoring kiegészüljön a programrésztvevők kiválasztódását jellemző mutatókkal. A konkrét megoldásra több lehetőség is adódik: a.) a résztvevők és a regisztrált munkanélküliek összetételének összehasonlítása Egy-egy időszakra vonatkozóan összehasonlíthatjuk a regisztrált munkanélküliek és a különböző aktív programokban résztvevők összetételét - a munkanélküliek személyes jellemzői (nem, iskolai végzettség, életkor stb.), - a munkanélküliség időtartama, - a lakóhely munkaerő-piaci jellemzői (pl. helyi munkanélküliségi ráta), valamint - az igénybevett munkanélküli ellátások (a programrésztvevők esetében a belépéskori állapot) szerint. E módszer előnye, hogy a szükséges megoszlások könnyen kiszámíthatók a számítógépes nyilvántartásokból (bár csak a jelenlegi monitoring adatbázis kiegészítésével), hátránya viszont, hogy hozzávetőleges következtetéseket enged levonni a kiválasztódás folyamatáról, és nem teszi lehetővé az esélyek pontos felmérését, az egyes jellemzők önálló szerepének elkülönítését. b.) belépési esélyek meghatározása a regisztrált munkanélküliek követésével Egy-egy időszakban a számítógépes nyilvántartásokban követjük a regisztrált munkanélkülieket és mindenkiről megállapítjuk, belépett-e aktív programba. Az adatok alapján programonként pontosan meghatározható az egyes csoportok belépési esélye. A módszer előnye, hogy pontos információt biztosít a programok célzásáról, és megfelelő többváltozós módszerekkel az egyes tulajdonságok, tényezők (lásd az a.) pontban) önálló hatása is kimutatható tehát megalapozottabb döntésekre ad lehetőséget. Hátránya a nagyobb munkaigény, bár hangsúlyozzuk, hogy a meglévő számítógépes nyilvántartások adatai alapján kivitelezhető, külön adatgyűjtésre nincs szükség Eredménymutatók a követéses vizsgálat alapján: foglalkoztatottság és bérszínvonal A monitoring fő eredménymutatója jelenleg a programokból kikerült munkanélküliek foglalkoztatottsági aránya. Az elhelyezkedési esély vizsgálatának természetesen a jövőben is kulcsszerepe kell, hogy legyen az eredménymutatók között. Ebben a részben a 15

16 munkaerő-piaci állapot vizsgálatának időhorizontjával és az elhelyezkedési esélyt kifejező eredménymutató konkrét tartalmával foglalkozunk röviden. A monitoring jelenleg valamennyi program esetében a befejezés után három hónappal méri fel a programot sikerrel befejezők munkaerő-piaci állapotát. Ez igen rövid idő, és felvetődik, hogy a vizsgálatot egy hosszabb időszakra vonatkozóan végezzük el, melynek alapján megbízhatóbb képet alkothatunk a munkaerő-piaci pályafutás alakulásáról és az elhelyezkedési arányokról. Megfontolásra javasoljuk az időhorizont 6 hónapra történő kiterjesztését. E megoldás nyilvánvaló hátránya lenne, hogy a felmérési eredmények később állnának rendelkezésre, mint jelenleg. Mintegy másfél-két hónapos késedelemmel akkor is számolni kell, ha az adatgyűjtést és adatfeldolgozást, valamint az elemzés elkészítését sikerül valamelyest felgyorsítani. A jelenleg működő monitoring keretében a követéses adatgyűjtés és az eredmények értékelése csak a programokat sikerrel befejezett munkanélküliekre terjed ki, a programokból idő előtt kiváló (lemorzsolódó) munkanélküliek kimaradnak belőle. Magát a lemorzsolódást is csak a képzési programoknál kísérik figyelemmel a monitoringon alapuló beszámolók. Feltétlenül szükségesnek tartjuk a lemorzsolódás vizsgálatát a többi programnál is. Ezen felül nem tartjuk indokoltnak a lemorzsolódók teljes kihagyását a követésből és az eredménymutatók kiszámításából, mert egyrészt a részvétel hatást gyakorolhat a kimaradók esélyeire illetőleg viselkedésére is, másrészt az ő programrészvételük is kiadásokkal jár. Javasoljuk tehát a lemorzsolódók bevonását a követő vizsgálatokba és a lemorzsolódókra vonatkozó információk közlését az eredménymutatók között. (Nem világos számunkra, hogy a költségek kimutatásakor és a fajlagos költségmutatók kiszámításakor figyelembe veszik-e a lemorzsolódókra eső költségeket. Amennyiben igen, javaslatunk értelemszerűen csak a munkaerő-piaci követés kiterjesztésére és az annak alapján kiszámított eredménymutatókra vonatkozik.) A konkrét megvalósítás módját a lemorzsolódási adatok részletesebb vizsgálata után érdemes meghatározni, lehet például, hogy a programokat igen hamar elhagyó munkanélküliek követése felesleges. A programrésztvevők követése segítségével a monitoring a későbbi (jelenleg három hónappal a program befejezése utáni) foglalkoztatottságról gyűjt adatokat, de az összegyűjtött információ és a közölt mutatók tartalma nem azonos minden program esetében. A munkaerő-piaci képzések résztvevőitől megkérdezett kérdőív tartalmazza a program befejezését követő első elhelyezkedés időpontját, és azt is megtudakolja, hogy a megkérdezés időpontjában a válaszadó foglalkoztatott-e (munkaviszonyban áll vagy 16

17 önálló), vagy nem. Ezek alapján az elhelyezkedők aránya és a megkérdezéskor foglalkoztatottak aránya is kiszámítható, sőt az elhelyezkedés üteme is kiszámítható a résztvevők különböző csoportjaira (az elemzésekben ezek közül jelenleg csak a kérdezés időpontjában foglalkoztatottak arányát használják). A kérdőívben egyebek között a válaszadáskor dolgozóktól megkérdezik azt is, hogy alkalmazottak vagy önállóak, a munkaviszonyban állóktól ezen felül, hogy milyen időtávra szól a munkaszerződésük. A munkanélküliek különböző támogatott foglalkoztatási programjainak (tartós munkanélküliek bértámogatása, pályakezdők munkatapasztalat-szerzési és foglalkoztatási programjai, közhasznú munka) résztvevőit nem keresik meg személyesen a monitoring keretében, róluk az őket támogatással foglalkoztató munkaadók megkérdezésével gyűjtenek információt, azt tudakolva, hogy három hónappal a támogatás (a kötelező továbbfoglalkoztatás) lejárta, illetve a közhasznú munka befejezése után még ott dolgoznak-e. E módszer nem alkalmas a programrésztvevők foglalkoztatottsági helyzetének megismerésére, hiszen az adott munkaadónál már nem dolgozók máshol is elhelyezkedhettek. Az érintett programok hatásainak megfelelő felméréséhez a jövőben a monitoringnak a foglalkoztatási programok résztvevőiről is a tényleges munkaerő-piaci állapotot tükröző információt kell összegyűjtenie, ami nem szerezhető be a korábbi munkáltatótól. Az egyének kérdőíves megkeresésével a munkavállalás tényére vonatkozó információn kívül a munkaerő-piaci állapot más jellemzőiről is gyűjthetünk adatokat, hasonlóan a képzési programokhoz. A munkanélküliek vállalkozóvá válási támogatásának résztvevőit ugyan megkeresik a monitoring keretében, de csak arról gyűjtenek adatot, hogy a támogatással létrejött vállalkozás működik-e még, illetve a támogatott egyén vállalkozó maradt-e. A vállalkozást abbahagyók munkaerő-piaci állapotáról itt sem tájékozódhatunk. E támogatási forma esetében a kérdőív megfelelő bővítésével könnyen pótolható az információhiány. A munkaviszonyban állók képzési programját a monitoring a foglalkoztatási programokhoz hasonlóan a munkáltatóktól összegyűjtött, a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó adatok felhasználásával értékeli. Ez esetben mivel a program célja kimondottan a továbbfoglalkoztatás, a munkanélkülivé válás elkerülése véleményünk szerint megfelelőnek tekinthető e mutató használata, nincs szükség további információra. Az aktív programok az elhelyezkedési esélyeken kívül az elhelyezkedők elért bérekre is hatást gyakorolhatnak. A megnövekedett elhelyezkedési valószínűség mellett a programrésztvevők által elért magasabb béreket is munkaerő-piaci programok sikerének fontos mutatói között tartják nyilván. Javasoljuk, hogy a monitoring is gyűjtsön adatokat 17

18 az elhelyezkedők béréről, és az eredménymutatók között szerepeljen a résztvevők bérszínvonala. A fentiek alapján a következő eredménymutatók használatát javasoljuk az aktív programok monitorozásában: a.) munkanélküliek képzése, bértámogatás, pályakezdő programok, vállalkozásindítási támogatás Alapmutatók: a program befejezését követő első munkavállalás (önfoglalkoztatás) időpontja (bértámogatás, pályakezdő programok esetén a támogatott munkahelyet követő első munkavállalás, vállalkozás indítási támogatás esetén a támogatással létrejött önfoglalkoztatást követő első munkavállalás) foglalkoztatási státus a vizsgálat időpontjában a program befejezése és a vizsgálat időpontja közötti időszakban munkában töltött idő (foglalkoztatotti státus hosszabb távon) a foglalkoztatásban állók bére (keresete) Kiegészítő mutatók: foglalkoztatottak: információ a foglalkoztatás jellegéről, a munkaadó jellemzőiről nem foglalkoztatottak: információ a munkaerő-piaci részvételről, azaz az elhelyezkedési szándékról, a munkakeresésről, az elhelyezkedési készenlétről és a nappali tagozaton való tanulásról; információ a munkanélküli-ellátásról munkanélküli-ellátások igénybe vétele a program befejezése óta újabb aktív programba történő bekapcsolódás a program befejezése óta bértámogatás, pályakezdő programok és vállalkozásindítási támogatás: a támogatott munkahelyen/önfoglalkoztatásban töltött idő a program szubjektív értékelése (a program jellege szerint eltérő kérdések, ahol értelmezhető) Az egységes eredménymutatók alkalmazása elősegíti a különböző típusú programok hatásainak összehasonlítását. b.) közhasznú munka A közhasznú munka értékelésében, amennyiben a normál munkaerőpiacra való visszatérés esélyét vizsgáljuk, ugyanazokat az eredménymutatókat kell használni, amelyeket az előző pontban felsoroltunk. Magyarországon azonban a közhasznú munka jelentős arányban a szociális segélyezés kiegészítőjévé vált, és kimondva-kimondatlanul 18

19 kevéssé tekintik célnak a programrészvételt követő elhelyezkedést. Ezért felvetődik, hogy a közhasznú munkán résztvevők munkaerő-piaci pályafutásának nyomon követését nem kellene-e kivonni a rendszeres monitorozásból. Úgy gondoljuk, hogy a közhasznú munkáról kikerültek munkaerő-piaci érvényesüléséről jelentős költséggel elvégzett folyamatos adatgyűjtés, mivel a program tervezésével összefüggő rövid távú döntésekben ennek eredményeit nem, vagy csak kevéssé vennék figyelembe, nem jól hasznosulna. Ezért azt javasoljuk, hogy e programról a folyamatos monitoring keretében csak a résztvevők kiválasztódásáról, összetételéről és a felmerülő költségekről készüljön vizsgálat. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a közhasznú munka munkaerőpiaci esélyekre gyakorolt hatásának felmérésére. A többi programhoz hasonló eredménymutatókat tartalmazó követéses vizsgálatot azonban véleményünk szerint elegendő ritkábban pl. évente egyszer elvégezni. Ez a folyamatos követésnél sokkal olcsóbb megoldás. c.) munkaviszonyban állók képzése E program esetében mint már említettük elegendőnek tartjuk a jelenleg alkalmazott eredménymutató használatát (az adott munkahelyen történő továbbfoglalkoztatás), ezért a résztvevők megkeresésére nincs szükség. Az elemzésekben viszont az eddigieknél részletesebb adatokat kellene közölni a résztvevő munkaadókról és munkavállalókról Viszonyítási csoportok mutatóinak alkalmazása az értékelésben A monitoring eredmények értelmezésének és felhasználásának jelentős akadálya, hogy a kapott adatokat, eredménymutatókat nincs mihez viszonyítani. A jelenlegi rendszerben még a monitoringban vizsgált aktív programok eredményei sem összevethetők a mért eredménymutatók különbözősége miatt, de ennél többről van szó. Az aktíveszköz-értékelés legfontosabb kérdése annak vizsgálata, hogy milyen hatással volt a résztvevők esélyeire. Bár a monitoring esetében nyilván nem követelmény a nettó hatásvizsgálatoknál szokásos bonyolultabb elemzési módszerek alkalmazása, valamilyen támpontra azért szükség lenne az értékeléshez. Viszonyítási alap híján nehéz megítélni a programok sikerét, továbbá nem lehet kimutatni sem az egyes résztvevő csoportok helyzetére gyakorolt relatív hatásokat, sem az eszközök eredményességének időbeli alakulását. (Ez utóbbit azért, mert az eredménymutatók alakulását a munkaerő-kereslet 19

20 változásai is befolyásolják. Ezért az elhelyezkedési arány romlása például nem feltétlenül jelzi a program teljesítményének romlását, mert lehetséges, hogy a keresletlanyhulás miatt az elhelyezkedési esélyek általában is romlottak, esetleg még nagyobb mértékben.) A leginkább megfelelő viszonyítási csoport a regisztrált munkanélküliek közül kiválasztott kontrollminta lenne, melynek tagjai nem vettek részt aktív programban. A regisztrált munkanélküliek jelentik ugyanis azt a sokaságot, amelyből az aktív programok résztvevői kikerülnek. A monitoring keretében évente egy-egy ilyen mintát kellene követni és az elhelyezkedésről, valamint a bérekről ugyanolyan információkat összegyűjteni róluk, mint a programrésztvevőkről. Az aktív programok teljesítménymutatóit a kontrollmintából származó adatokhoz lehetne így hasonlítani. A kontrollminta használata támpontot nyújtana a programok egyes munkaerőcsoportok helyzetére gyakorolt relatív hatásának kimutatásához, az eredmények területi különbségeinek vizsgálatához és az eredmények időbeli változásának megítéléséhez. Amennyiben nincs kapacitás kontrollminta megkérdezésére, viszonyítási alapul szolgáló mutatókat más adatforrásból is lehetséges számítani, bár ezek korlátozottabb elemzési lehetőségeket biztosítanak. Az ÁFSZ számítógépes járadék-nyilvántartása pontos adatokat tartalmaz a járadékban részesülő munkanélküliek kiáramlásáról. Ezt az adatbázist számos kutatásban használták az elhelyezkedési esélyek felmérésére (pl. Micklewright-Nagy, 1995 és 1998, Galasi-Nagy, 1999 és 2002, Bódis és szerzőtársai, 2005). Az aktív eszközökben résztvevők elhelyezkedési arányait és az elhelyezkedési esélyek időbeli alakulását a járadékregiszterben szereplő (aktív programokban nem résztvevő) munkanélküliek megfelelő mutatóihoz lehet hasonlítani, ha a járadékosok mintáit időről-időre követjük a járadék-nyilvántartásban. E módszer azonban nem egyenértékű a regisztráltak közül kiválasztott kontrollminta megkérdezésével, mert a) aktív programokba nem csak járadékról kerülnek a munkanélküliek, b) a járadékregiszter segítségével csak az elhelyezkedési esélyekről tájékozódhatunk, ezért a monitoringból származó többi mutatóhoz nem biztosít összehasonlítási alapot. Az összehasonlításokhoz külső adatforrást is fel lehet használni, mégpedig a KSH munkaerő-felmérését. A munkaerő-felmérésben negyedévente gyűjtenek adatokat reprezentatív lakossági mintán a munkaerő-piaci részvételről. A felmérés panel jellegű, minden válaszadót többször, egymást követő hat negyedévben kérdeznek meg, és két egymást követő negyedév mintája öthatod részt azonos. Így a felmérés alapján képet kaphatunk a mintában szereplő munkanélküliek elhelyezkedési esélyének alakulásáról (pl. 20

21 Micklewright-Nagy, 2001, Munkaerő-piaci Tükör kiadványok között). A kérdőívben a munkaügyi kirendeltségnél történő regisztrációról is megkérdezik a válaszadókat, tehát elvileg ha ez az információ megbízhatónak bizonyul a regisztráltak munkaerő-piaci állapotának változásáról is tájékoztat a felmérés. A munkaerő-felmérés használata sem biztosít azonos mennyiségű és minőségű információt az összehasonlításhoz, mint a monitoring keretében követett kontrollminta, mert a) viszonylag alacsony az elemszám (egy-egy negyedévben mintegy munkanélküli kerül a mintába, és közülük csak öthatod követhető a következő negyedévben), b) a kérdőív nem tartalmaz megbízható információt az aktív eszközökben való részvételről (ezért nem lehetséges az aktív eszközökben részt nem vett munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit külön kalkulálni), és c) csak az elhelyezkedési esélyekről tájékoztat, a monitoringból származó többi mutatóhoz nem nyújt összehasonlítási alapot Adatforrások, adatgyűjtés és adatbázis Mintavétel Jelenleg a monitoring keretében teljes körű adatgyűjtést végeznek a vonatkozási időszakban aktív programról kilépők körében. Ez évente a képzési programoknál több tízezer fő kérdőíves megkeresését (2004-ben 40,2 ezer), a többi program esetében pedig több ezer vagy több tízezer személyről történő adatgyűjtést jelent az őket kedvezménnyel alkalmazó munkáltatóknál (2004-ben: bértámogatás 17,6 ezer, munkaviszonyban állók képzése 4,6 ezer, vállalkozóvá válási támogatás 2,4 ezer, pályakezdők munkatapasztalatszerzése 6,8 ezer). A nagy létszámú programok jelenleg a képzések és a bértámogatás ilyen, esetleg a pályakezdők munkatapasztalat-szerzési programja esetén megfontolandó a teljes körű adatgyűjtés helyett mintavételes módszert alkalmazni, mely jelentősen csökkenthetné az adatgyűjtési költségeket. Félévente néhány ezer megfelelően (véletlenszerűen) kiválasztott résztvevő adatai alapján megbízhatóan meg lehetne becsülni a programok eredménymutatóit. A szükséges minta elemszámát pontosabban azután lehet kiszámítani, hogy meghatározzuk, milyen részletes csoportosításokban kívánunk mutatószámokat becsülni az elemzéskor. Az érintett programok esetében az elemszám csökkenése természetesen korlátozza az elvégezhető számítások részletességét, ami például azt jelenti, hogy csak nagyobb területi egységekről lehet külön-külön megbízható mutatókat becsülni. Ez a korlát azonban amely egyébként a kisebb létszámú programoknál most is 21

22 jelentkezik többváltozós technikák alkalmazásával áthidalható, és a mintavételes adatgyűjtés mellett is megbízható eredmények születhetnek Az ÁFSZ nyilvántartásaiból származó adatok A monitoring adatbázis alapadatai az ÁFSZ más nyilvántartásaiból származnak, elsősorban az ún. eszközkezelő programokból, melyek az aktív programok résztvevőiről és költségeiről tartalmaznak információt. Az innen származó adatokra támaszkodva valósul meg a résztvevők egyénenkénti követése a monitoring rendszerben. A monitoring adatbázisba az irodai nyilvántartásokból is átkerül néhány személyes információ a munkanélküliekről (feltehetőleg az aktív eszközkezelő programokon keresztül). Ilyenek például a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a lakóhely. Ezen felül a programba lépést megelőző munkaviszonyról és munkaerő-piaci eszközben való részvételről is találhatunk átvett adatokat a monitoringban, de ezek 2004-ig pontatlannak, megbízhatatlannak bizonyultak (lásd Galasi-Nagy, 2005a.). Úgy véljük, a monitoring rendszer információtartalmát jelentősen javítaná, ha több adat kerülne át a résztvevők adatbázisába az ÁFSZ meglévő számítógépes nyilvántartásaiból. Az ÁFSZ több olyan eddig mellőzött egyéni szintű információval rendelkezik a munkanélküliekről, melyek felhasználása mélyebbé, árnyaltabbá tenné az aktív eszközök teljesítményének értékelését. Ezek elsősorban a munkanélküliség időtartamára, ismétlődésére és a programba való belépés előtt illetőleg a program befejezése után igénybevett ellátásokra, más programokra vonatkozó információk: a folyamatosan regisztrációban töltött idő a belépéskor (regisztrált munkanélküliség időtartama) regisztrációban töltött idő egy hosszabb időszakban a programba lépés előtt (2-4 év) regisztráció a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában járadék a belépéskor; a járadék (napi) összege; felhasznált és hátralévő járadékjogosultság járadék a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában szociális munkanélküli ellátás igénybe vétele a belépéskor szociális munkanélküli ellátás igénybe vétele a program befejezése után a 22

23 monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában aktív eszközökben való részvétel a belépés előtti időszakban (2-4 év) aktív eszközökben való részvétel a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában (Az aktív eszközökben való részvételre vonatkozó adatok megtalálhatók a monitoring adatbázisban, de a megfelelő változókat létre kell hozni.) A fentieken kívül hasznos lenne a kirendeltségeken a programba belépés előtt, a programrészvétel időszakában és a program befejezése után igénybevett egyéb szolgáltatásokról (közvetítés, tanácsadás, álláskeresési klub stb.) is információt venni át a monitoring rendszerbe annak érdekében, hogy ezen szolgáltatások befolyásolják-e az aktív eszközök eredményes alkalmazását Adatgyűjtés a résztvevők munkaerő-piaci helyzetéről A kívánt eredménymutatók létrehozásához követni kell a programok résztvevőit a program befejezése után. A követés jelenleg a képzési programoknál egyéni kérdőíves felméréssel történik, a támogatott foglalkoztatási programok esetében pedig a munkáltatók megkeresésével. Az egyének helyzetéről akkor is szükség van információra, ha már nem dolgoznak a támogatott munkahelyen, ezért a munkaadókon keresztül történő tájékozódás nem megfelelő módszer. Kézenfekvő megoldás egyéni kérdőíves megkeresés alkalmazása az összes programnál (kivéve a munkaviszonyban állók bértámogatását). Úgy tudjuk, egyegy munkaadónál csak igen kis létszámban dolgoznak programrésztvevők, ezért az egyéni kérdezés nem túl nagy mértékben növelné meg az adatgyűjtés költségeit. Ezért, ha javaslatunknak megfelelően végül mintavételes adatgyűjtésre kerül sor, a költségek összességében akkor is lényegesen csökkennének, ha a foglalkoztatási programok résztvevőit egyénileg keresnénk meg. Az alkalmazott postai megkérdezés mellett számolnunk kell a jelentős arányú válaszhiánnyal. A képzési programok monitoringjában a válaszadási arányok meglehetősen magasak számítanak (csaknem 70 százalék), ennek növekedésére e módszerrel nem számíthatunk. A személyes megkeresés a magas költségek miatt nem reális alternatíva. Megfontolásra javasoljuk viszont a telefonos kérdezés, illetve a telefonos és a postai kérdezés kombinációjának alkalmazását. Úgy tudjuk, a munkaügyi kirendeltségeken nyilvántartják az ügyfelek telefonos elérhetőségét, ami lehetőséget biztosítana telefonos megkeresésre. Nem ismerjük viszont, milyen arányban rendelkeznek 23

24 telefonnal az ügyfelek, de feltehetően magas arányról van szó. A telefonos megkérdezés amellett, hogy gyorsítaná az adatfelvételt (elmaradna a postai kézbesítési idő és a válaszokat már a kérdezéskor rögzíteni lehet), lényegesen javítaná annak minőségét is, mert ritkábban fordulna elő a kérdések félreértéséből vagy a válaszok egy részének elmaradásából származó információhiány. Telefonos megkérdezés lebonyolításával erre felkészült külső szervezetet kellene megbízni. Szakosodott külső szervezet megbízását az adatgyűjtéssel egyébként akkor is megfontolnánk, ha az illetékesek végül a postai kérdőíves megkérdezés mellett döntenek. Újabban fel-felvetődik, hogy a munkanélküliek követéséhez a foglalkoztatottak adatait tartalmazó országos adatbázist kellene használni a monitoringban. Ez a feltehetően igen alacsony költségek miatt kétségkívül vonzó alternatíva. Kétséges azonban, hogy ilyen úton valóban lehet-e biztosítani az eredménymutatókhoz szükséges információkat. A foglalkoztatási adatbázis ugyanis nem tartalmaz minden, a monitoringhoz szükséges információt. Elvileg pontos adatokat nyerhetünk innen az elhelyezkedés időpontjáról és a foglalkoztatottságban töltött időszakokról, de nem tartalmaz adatokat a bérekről és a részletes munkaerő-piaci státusról, továbbá ilyen úton nem lehet a program szubjektív értékelését sem felmérni. Még az is kérdéses, hogy a foglalkoztatásban töltött időről mennyire lesznek megbízhatóak az adatok, mert fennáll például a veszélye, hogy a megszűnő munkaviszonyokat hiányosan jelentik a munkaadók, továbbá nem világos, az önállókról (önfoglalkoztatókról) tartalmaz-e megbízható információt. Tény, hogy foglalkoztatotti adatbázis kizárólagos felhasználása mellett több fontos monitoring eredménymutatóról eleve le kellene mondani, ami rontaná a minőséget. Ezért amennyiben technikailag egyáltalán megvalósítható csak kiegészítő adatforrásként javasolunk felhasználni foglalkoztatotti adatbázist a monitoringban. Mielőtt ilyen adatbázis felhasználása akár kiegészítő adatforrásként komolyan mérlegelésre kerül, tüzetesen tesztelni kell a hozzáférhetőséget, az átvételhez szükséges időt és az átvett adatállomány teljességét valamint minőségét A monitoring rendszer adatbázisa A monitoring elemzések eredményességét alapvetően befolyásolja az adatokat tartalmazó adatbázis tartalma és minősége. Bonyolult adatállományról van szó, melybe sok különböző forrásból kerül információ és sokféle elemzési célt kell kiszolgálnia. Az adatbázis tartalmát nem ésszerű eleve a rutinszerű monitoring jelentésekhez 24

25 szükséges információkra korlátozni, hanem arra kell törekedni, hogy az ÁFSZ-nél hozzáférhető, az elhelyezkedési esélyeket befolyásoló egyéni változók minél szélesebb körét magában foglalja az eszközökben résztvevőkről és a kontrollcsoport tagjairól. Egyrészt a rendszeres monitoring elemzések tartalma is változhat, bővülhet, másrész érdemes biztosítani, hogy az adatbázist az aktív eszközök működésével összefüggő egyedi vizsgálódások céljaira is megfeleljen. A monitoringot kiszolgáló jelenlegi adatbázist több tekintetben is tovább kell fejleszteni. Nyilvánvaló, hogy ki kell tudnia szolgálni a fejlesztés nyomán keletkező új igényeket (háttérváltozók szélesebb köre, új eredménymutatók stb.). Ezen túl jelentős változások szükségesek az adatbázis dokumentálásában és az adatok ellenőrzésében. (Az adatbázis egyes jellemzőiről részletesebben lásd Galasi-Nagy, 2005a.) Jelenleg meglehetősen hézagos a dokumentálás, és az adatokat kezelő programozó segítsége nélkül ki sem lehet igazodni a változók között. Részletesen dokumentálni kell minden egyes változó tartalmát, pontos forrását, előállításának algoritmusát olyan módon, hogy az visszakereshető, ellenőrizhető legyen. A más ÁFSZ adatbázisokból származó változókról is pontos leírás szükséges. A dokumentációban folyamatosan követni kell az esetleges változásokat. Olyan dokumentációra van szükség, mely segítségével az adatelemzést végző (nem számítástechnikai, programozói képzettségű) szakemberek tájékozódni tudnak a változók pontos tartalmáról és forrásáról. Szükség van továbbá az adatminőség folyamatos ellenőrzésére, és az esetleg előforduló hibákról, hiányokról tájékoztatni kell a felhasználót. Több más adminisztratív adatbázishoz hasonlóan a monitoringéra is jellemző, hogy a rendszeresen nem használt változók között gyakran előfordulnak hibásak Az eredmények értékelése A programok eredményének becslésekor figyelemmel kell lennünk arra, hogy az eredményváltozók nem a programból kilépő teljes sokaságra (vagy annak véletlen mintájára) állnak rendelkezésre, mert a programokból kilépők között jelentős azok aránya, akikről válaszhiány miatt nincs információ. Ennek következtében lehetséges, hogy a válaszadók mintájára úgynevezett mintaszelekciós torzítás jellemző, ami azt jelenti, hogy a programból kilépő sokaság és a válaszadók fontos jellemzőikben különböznek egymástól, és ezt az eredménymutatók becslésekor figyelembe kell venni. A monitoring adatállományán végzett elemzések több programnál kimutatták a mintaszelekció 25

26 jelenlétét, azaz a válaszadók és a nem válaszolók összetétele valóban lényegesen különbözik (Galasi-Nagy, 2005b). A mintaszelekció kiszűrésére minden egyes alkalommal meg kell vizsgálni, hogy a visszaküldők és a nem visszaküldők mintája érzékelhetően különbözik-e egymástól, és ha igen, megfelelő korrekciós eljárást kell alkalmazni az elemzésben. A korrekció bizonyos egyszerűbb átfogó mutatók becslésekor megvalósulhat súlyozással, a hatások tényezőinek részletesebb elemzéséhez pedig szelekciós torzítást kiszűrő modelleket érdemes használni (pl. mintaszelekciós probitbecslés, ilyet használt Galasi-Nagy, 2004b a monitoring mintáján). Az eddigi gyakorlat szerinti egyszerű mutatószámok (elhelyezkedési arányok) mellett ajánlott az elemzésekben többváltozós modelleket is használni. Ennek legalább két okból is szükségét látjuk. Egyrészt az eszközök hatását több, adott esetben kis létszámú csoport esetében indokolt kimutatni, amit az egyváltozós elemzés az elemszám korlátai miatt nem tesz lehetővé. Másrészt a döntések jobb megalapozásához fontos az eredményességet befolyásoló független változók tiszta (a más változók szerinti összetétel különbségeit kiszűrő) hatását kimutatni, melyre csak a többváltozós elemzés képes. Fontos továbbá, hogy ilyen modellek segítségével összehasonlíthatóvá tehető az egyes régiókban, megyékben működtetett programok teljesítménye, a nyers eredménymutatók különbségeiből kiszűrve a munkanélküliek eltérő összetételéből és a helyi munkaerőkereslet különbségeiből adódó torzításokat. A modellezés pontosabbá teszi azonos programok teljesítményváltozásainak értékelését is, mert kiszűri az összetétel-változás hatásait. Az elhelyezkedési esély modellezését valamely bináris modellel kell elvégezni (logit vagy probit), a keresetek alakulását lineáris regressziós függvénnyel. Megítélésünk szerint a monitoring rendszeres hatásértékelő tanulmányaiban is szerepelhetnének ilyen modellekből származó, közérthetően interpretált eredmények, ezen túlmenően többváltozós módszerekkel évente érdemes egy-egy alaposabb, bonyolultabb elemzést készíteni az aktív eszközök teljesítményéről, amelynek eredményeit külön lehetne közzé tenni. Mivel nem elhanyagolható mértékű az aktív programokban való ismétlődő részvétel (egy eszközben történő többszöri, illetőleg több eszközben történő egymás utáni részvétel), ennek feltérképezésére illetőleg hatásaira is érdemes kiterjeszteni az elemzést. Az adatgyűjtéssel foglalkozó részben fentebb már javasoltuk olyan változók előállítását, amelyek az ismétlődő részvételről tartalmaznak információt. Ezek segítségével vizsgálni lehet az ismétlődő részvétel előfordulásának jellemzőit, továbbá az eredménymutatók 26