PhD ÉRTEKEZÉS. dr. Fónagy Sándor MISKOLC 2011.

Átírás

1 PhD ÉRTEKEZÉS dr. Fónagy Sándor MISKOLC 2011.

2

3 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR A FIZETÉSKÉPTELENSÉGÉRT VALÓ MAGÁNJOGI FELELŐSSÉG PhD értekezés KÉSZÍTETTE: dr. FÓNAGY SÁNDOR OKLEVELES JOGÁSZ DEÁK FERENC ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA DOKTORI ISKOLA VEZETŐ: Prof. Dr. Bragyova András A MAGYAR ÁLLAM-ÉS JOGRENDSZER, JOGTUDOMÁNY TOVÁBBFEJLESZTÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉSI TENDENCIÁKRA DOKTORI ALPROGRAM TUDOMÁNYOS VEZETŐ: Prof. Dr. Bíró György Miskolc 2011

4

5 Tartalomjegyék BEVEZETÉS... 9 I. FEJEZET A FELELİSSÉGTİL A FELELİSSÉGÁTTÖRÉSIG BEVEZETÉS A FELELİSSÉG A KLASSZIKUS POLGÁRI JOGI FELELİSSÉG KIALAKULÁSA A MAGYAR KÁRTÉRÍTÉSI JOG KIALAKULÁSA AZ ÁLTALÁNOS KÁRFELELİSSÉG FELTÉTELEI A JOGI SZEMÉLYEK ELKÜLÖNÜLT FELELİSSÉGÉRİL A TÁRSASÁGI JOGI FELELİSSÉG KIALAKULÁSA ÉS SAJÁTOSSÁGAI A MÖGÖTTES FELELİSSÉG ÉS HELYTÁLLÁS A KORLÁTOZOTT FELELİSSÉG ÁTTÖRÉSE A POLGÁRI JOGI KÁRFOGALOM MÓDOSULÁSA A FELELİSSÉGÁTTÖRÉS ESETEIBEN II. FEJEZET A FIZETÉSKÉPTELENSÉG JOGI VETÜLETE BEVEZETÉS MAGYAR JOGTÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉVI CSİDTÖRVÉNYRE ÉS GYAKORLATÁRA NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A FIZETÉSKÉPTELENSÉG HATÁLYOS SZABÁLYOZÁSA A FIZETÉSKÉPTELENSÉGGEL FENYEGETİ HELYZET MEGÍTÉLÉSE ÖSSZEFOGLALÁS III. FEJEZET A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK FELELİSSÉGE BEVEZETİ GONDOLATOK A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK ÉS AZ ÁRNYÉKVEZETİK JOGTÖRTÉNETI ELİZMÉNYEK A Kereskedelmi törvény szabályozása A csıdeljárás késedelmes kezdeményezéséért való felelısség a Kereskedelmi törvényben A korlátolt felelısségő társaságról és a csendes társaságról szóló évi V. tc. szabályozása A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK GT. SZERINTI ÁLTALÁNOS KÁRFELELİSSÉGE ( CSİDÖN KÍVÜL ) A vezetı tisztségviselık általános kárfelelısségének tartalma A vezetı tisztségviselı jogkörének értelmezése és a jogkör túllépésével okozott kárért való felelıssége Összefoglaló gondolatok A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK ÁLTALÁNOS KÁRFELELİSSÉGÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A FELSZÁMOLÁS ALATT A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK DÍJAZÁSA NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Anglia Amerikai Egyesült Államok Dél-afrikai Köztársaság Hollandia A vezetık (és felügyelı bizottsági tagok) felelıssége a holland Ptk. alapján A vezetık felelısségét megalapozó egyes cselekmények A vezetık (és felügyelıbizottsági tagok) felelıssége a fizetésképtelenségért A felelıs személyek Oroszország Az igazgatói testület tagjainak általános polgári jogi felelıssége A fizetésképtelenség bekövetkezése A társaság fizetésképtelenségéért való felelısség Az anyavállalat felelıssége A felelıs és igényérvényesítésre jogosult személyek köre Németország

6 A felelısség esetei A felelıs személyek Igényérvényesítésre jogosult személyek Románia A VEZETİ TISZTSÉGVISELİ CSİDJOGI FELELİSSÉGE A csıdjogi felelısség fogalmi megközelítése A fenyegetı fizetésképtelenség tényének felelısségfordító hatása Az igényérvényesítés folyamata A kárfelelısségi elemek sajátosságai A HAZAI BÍRÓI GYAKORLAT ÁLTALÁNOSÍTHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK ÖSSZEFOGLALÁS IV. FEJEZET A GAZDASÁGI TÁRSASÁG TAGJAINAK FELELİSSÉGE A GAZDASÁGI TÁRSASÁG, MINT FELELİSSÉGKORLÁTOZÓ FIKCIÓ A TAGOK TÁRSASÁG FELÉ FENNÁLLÓ KÁRFELELİSSÉGE A társaság saját érdekeinek védelme A felelısség feltételei A felelısség esetei JOGTÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS A Kereskedelmi törvény szabályozása A korlátolt felelısségő társaságról és a csendes társaságról szóló évi V. tc. szabályozása A KORLÁTOZOTT FELELİSSÉG ÁTTÖRÉSE A korlátolt felelısséggel való visszaélés tényállása A korlátolt felelısséggel való visszaélés a bírói gyakorlatban Az igényérvényesítésre jogosultak Az igényérvényesítés kezdı idıpontja A felelıs tagok köre Kárfelelısség vagy mögöttes felelısség? Alultıkésítettség Vagyonvegyülés NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A KORLÁTOZOTT FELELİSSÉG ÁTTÖRÉSE TEKINTETÉBEN Angolszász gyökerek Egyesült Államok Dél-afrikai Köztársaság Kína Németország Összefoglalás A HÁTRÁNYOS ÜZLETPOLITIKÁVAL OKOZOTT VAGYONVESZTÉSÉRT VALÓ FELELİSSÉG A konszernkonfliktus elismerése A tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmi meghatározhatósága Kárfelelısség vagy mögöttes felelısség? Az egyszemélyes társaság tagjának fokozott felelıssége Az elismert vállalatcsoport uralkodó tagjának felelıssége A konszernfelelısség és a Gt. 50. szerinti felelısségáttörés kapcsolata A VAGYONI HÁNYAD ROSSZHISZEMŐ ÁTRUHÁZÁSA MIATTI FELELİSSÉG A felelısségi tényállás létjogosultságáról A tényállási elemei AZ ISMERETLEN SZÉKHELYŐ CÉG MEGSZÜNTETÉSÉRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS A felelısségáttörés tényállási elemei Gt. 50. szerinti felelısségátvitel alkalmazhatósága V. FEJEZET A JOGI SZEMÉLY VEZETİ TISZTSÉGVISELİJÉNEK ÉS TAGJÁNAK A FELELİSSÉGE A KODIFIKÁCIÓS TERVEZETEKBEN BEVEZETÉS AZ ÚJ PTK. RENDELKEZÉSEI

7 2.1. Az elkülönült jogi személyiséggel való visszaélésre alapozott felelısségáttörés Az egyetemleges marasztalás indokoltságáról A SZAKÉRTİI JAVASLAT A JOGI SZEMÉLYEK KÖNYVÉNEK AKTUÁLIS TERVEZETE ÖSSZEFOGLALÁS VI. FEJEZET CSİDMEGTÁMADÁS BEVEZETÉS AZ ÉVI XVII. TÖRVÉNYCIKK SZABÁLYOZÁSA A HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS ÉS A JOGGYAKORLAT A csalárd ügylet Értékaránytalan és ingyenes ügyletek Hitelezıket elınyben részesítı ügyletek Visszakövetelési jog A KERESHETİSÉGI JOG A PTK. ALAPJÁN ÉRVÉNYESÍTHETİ MEGTÁMADÁSI JOG KORLÁTAI A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS KERETÉBEN TÖRTÉNİ ÉRTÉKESÍTÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Hollandia Németország Oroszország BIZONYÍTÁSI NEHÉZSÉGEK VII. FEJEZET A FELSZÁMOLÓ ÉS VÉGELSZÁMOLÓ FELELİSSÉGE BEVEZETİ GONDOLATOK A FELSZÁMOLÓ JOGÁLLÁSA A HITELEZİI VÁLASZTMÁNY A KIFOGÁS A FELSZÁMOLÓ KÁRFELELİSSÉGE A felszámoló kárfelelısségének jogalapja A felszámoló kárfelelısségének a tartalma A felszámoló által kötött szerzıdés megtámadhatósága Értéken aluli vagyonértékesítés Az elszámolt felszámolási költségek kifogásolása A VÉGELSZÁMOLÓ FELELİSSÉGE VIII. FEJEZET A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA JAVASLATOK A FELSZÁMOLÁS ELRENDELÉSE KÖRÉBEN A VEZETİ TISZTSÉGVISELİK FELELİSSÉGE A GAZDASÁGI TÁRSASÁG TAGJAINAK A FELELİSSÉGE A CSİDMEGTÁMADÁS A FELSZÁMOLÓ FELELİSSÉGE ZÁRÓ GONDOLATOK SUMMARY FELHASZNÁLT IRODALOM SZERZİSÉGI NYILATKOZAT

8 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Áfa tv. Az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény BH. Bírósági Határozatok, A Legfelsıbb Bíróság által közzétett határozatok lapja (HVG-ORAC Kft.) EBH Elvi Bírósági Határozat (HVG-ORAC Kft.) BDT. Bírósági Döntések Tára (Complex Kft.) Ctv. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény Cstv. vagy A csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény Csıdtörvény Ftvr. A felszámolási eljárásról szóló évi 11. tvr évi Gt. A gazdasági társaságokról szóló évi VI. törvény évi Gt. A gazdasági társaságokról szóló évi CXLIV. törvény Gt. A gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény IH. Ítélıtáblai Határozatok (HVG-ORAC Kft.) Inytv. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló évi CXLI. törvény Itv. Az illetékekrıl szóló évi XCIII. törvény KGD. Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár (Complex Kft.) Kt. Az évi XXXVII. Törvénycikk a kereskedelemrıl Kftc. A korlátolt felelısségő társaságról és a csendes társaságról szóló évi V. tc. Mt. A Munka Törvénykönyvérıl szóló évi XXII. törvény PK A Legfelsıbb Bíróság Polgári Kollégiuma GK A Legfelsıbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma Pp. A polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény Ptk. A Polgári Törvénykönyvrıl szóló évi IV. törvény új Ptk évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl, amely nem lépett hatályba tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az 51/2010. (IV. 28.) AB határozatában megállapította a Polgári Törvénykönyvrıl szóló évi CXX. törvény hatálybalépésérıl és végrehajtásáról szóló évi XV. törvény egyes rendelkezéseinek az alkotmányellenességét. A évi CXX. törvény hatályba nem lépésérıl rendelkezett a évi LXXIII. törvény. Ptké. A Polgári Törvénykönyv hatálybalépésérıl és végrehajtásáról szóló évi 11. törvényerejő rendelet Számv. tv. A számvitelrıl szóló évi C. törvény Vht. A bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény régi Cstv. vagy A csıdületrıl szóló évi XVII. Tc évi Cstv.

9 BEVEZETÉS A kapitalista másként piacgazdasági rendszer szükségképpeni velejárója a kereskedı, a bank, a vállalkozó és a gazdasági élet más alanyának fizetésképtelensége, vagyoni eszközök kimerülésének helyzete, a vállalat vagy cég bukása. Ezért az általános magánjogtól különváló és a gazdasági élet speciális igényeihez igazodó kereskedelmi törvénykönyvek szükségképpen szabályozni kényszerültek a hitelezıi érdekek védelmében a fizetésképtelenség és a vagyoni bukás jogkövetkezményeit mintegy visszatartó hatással, a polgári halál joghátrányaival fenyegetve, teljes vagyonfelosztást kilátásba helyezve. 1 A fizetésképtelenség a piacgazdaság természetes velejárója, a gazdasági-pénzügyi kezelése legalább annyira nehéz, mint a felmerülı, egymásnak feszülı érdekkonfliktusok és jogviták megoldása. A fizetésképtelenségnek valamint hatásainak jelentkezése az adott ország gazdaságának és a gazdasági szereplık intelligenciájának a függvénye, két országban nem lehet ugyanazt a csıdtörvényt alkalmazni akkor sem, ha az adott országok hitelbiztosítéki rendszere hasonló vagy adott esetben ugyanolyan. A rendszerváltással együtt járó gazdasági változások okán megalkotásra került A felszámolási eljárásokról szóló évi 11. tvr. (Ftvr.), hiszen az akkori ideológia szerint a szocializmusban a csıd ismeretlen jelenségnek számított. Az Ftvr. nagyon szőken rendelkezett az adós fedezetelvonó szerzıdéseinek a megtámadásáról, a vezetı tisztségviselık és tagok felelısségérıl pedig egyáltalán nem tartalmazott rendelkezést. Idıközben elfogadásra került A gazdasági társaságokról szóló évi VI. törvény is, amely korlátlan teret nyitott a magántulajdon szabadságán és a szabad társuláson alapuló gazdasági társaságok kialakulása elıtt. Az 1990-es évek közepére a gazdasági rendszerben a gazdasági társaságok az állami vállaltokhoz képest többségbe kerültek, lassan kialakult a társasági jog, ugyanakkor a piacgazdaságra való áttéréssel párhuzamban megjelent a fizetésképtelenség jelensége, amely kezelésre elfogadásra került A csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló évi XLIX. törvény, amely január 1-jén lépett hatályba. Magyarország már több mint 20 éve tért át a piacgazdaságra, az átalakulás hirtelen bekövetkezett, politikai és személyi felelısséget ködbe burkoló idıszaka lehetıvé tette rendkívül 1 Novotni Zoltán: kérdések a csıd joga, vagy a jog csıdje körébıl (Jogtudományi Közlöny, 1992/9, 383. oldal)

10 10 BEVEZETÉS nagy értékő vagyonok kimentését, magánkézbe kerülését, ráadásul a kiskapuk csak lassan kerültek bezárásra, több, hitelezıket védı alapvetı jogintézmény kezdetben nem került szabályozásra, azok a gyakorlati tapasztalatok alapján csak idıközben kerültek bevezetésre, ez utóbbi okokból több jogintézmény még nem forrotta ki magát. A Csıdtörvény az január 1-jén történı hatályba lépése óta több mint 50 alkalommal módosult. Az évi Gt. kógens szabályokkal erısítette a hitelezıvédelmet, viszont a évi Gt. a túlzottan vállalkozóbarát szellemiség jegyében indokolatlan és eltúlzott liberalizációt hajtott végre a tıkeminimum leszállításával, így a társaságok túlnyomó része már alapításkor alultıkésített, ráadásul a törzstıke meglétét illetıen elegendı az, ha az vezetı tisztségviselı úgy nyilatkozik a társasági szerzıdést ellenjegyzı ügyvéd elıtt, hogy a törzstıkét a házi pénztárba bevételezte. A polgári jogi felelısségtıl elkülönül a társasági jogi és csıdjogi felelısség. A Gt. rendelkezései a társaság mőködése alatt preventíve a törzstıke védelmét hivatottak biztosítani. A Csıdtörvény viszont már a társaság fizetésképtelensége esetén, reparatív eszközökkel próbálja növelni a hitelezık kielégítési alapjául szolgáló felszámolási vagyont illetve tesz lehetıséget a felelıs személyek elleni igényérvényesítésre. A társasági jog és a csıdjog szerves kapcsolatának a felismerése a hatékony és komplex hitelezıvédelmi rendszer megalkotásának elsı lépése. A Csıdtörvény, a Társasági törvény és a Polgári Törvénykönyv módosításainak visszatérıen hangoztatott elsıdleges célja a hitelezıvédelem, a követelések biztosításának, a nagyobb arányú és minél gyorsabb kielégítésének elıre mozdítása. A jogi felelısség szigorítását célzó újabb felelısségi tényállások beiktatását (jelentıs fáziskésésük ellenére) határozott elırelépésként értékelhetjük, de összességében a rendszer nem sokat látszik javulni, a hitelezık általában már csak legyintenek, ha adósuk felszámolás alá kerül, a követelésüket azonnal leírják, a megtérülésben és a bíróságok felelısségrevonó, reparáló funkciójában és képességében nem hisznek, legalábbis szkeptikusan fenntartással szemlélik és erıtlennek tekintik. A tagok és vezetı tisztségviselık felelıssége helyett inkább (túlzás nélkül) felelıtlenségrıl beszélhetünk. A hitelezıi igények felszámolási eljárásokban való megtérülésének mértékét tükrözı statisztika tükrében a hazai hitelezıvédelmet hatékonynak egyáltalán nem nevezhetjük. A felszámolási eljárásban ki nem egyenlített követeléssel maradt hitelezık önkéntelenül vetik fel a magának a fizetésképtelenné vált társaságok tagjainak és vezetı tisztségviselıinek a felelısségét, és ezen

11 BEVEZETÉS 11 társadalmi igény nemcsak a felszámolási eljárásban, hanem a társaság rendes mőködése alatt is gyakran felmerül. A hitelezıvédelem erıtlensége különbözı szegmenseket érint, amelyekre csak érintılegesen utalok. A vezetı tisztségviselık társaság felé fennálló belsı kárfelelısségét illetıen a hazai joggyakorlatban elvétve találunk csak eseti döntéseket, aminek több együttesen ható oka van. Az adott esetben fedezetelvonó ügylettel vagy eleve a hitelezıt károsító céllal kötött ügylettel (pl. a társaság nevében kölcsön a visszafizetési szándék vagy képesség kezdettıl fogva fennálló hiánya) megrövidített hitelezık a társaság létezése alatt (beleértve a rendes mőködést és a felszámolás alatti idıszakot is) közvetlenül a vezetı tisztségviselıvel szemben kárigényt nem érvényesíthetnek. Ennek dogmatikai indoka a jogi személyek elkülönült felelısségének (elválasztásának) az elve, amely szerint a jogi személy tevékenységi körében, ügykörében eljáró tagjának, vezetı tisztségviselıjének és alkalmazottjának minden ténykedéséért, beleértve a harmadik személynek okozott káráért a jogi személy a felelıs akkor is, ha a cselekményt adott esetben a társaság érdekétıl elkülönülı saját érdeke által vezérelve, saját anyagi hasznára követte el, így a felelıssége gyakorlatilag feloldódik a jogi személy leple mögött. A bírói gyakorlat még bőncselekmény elkövetése esetén sem választja el a vezetı tisztségviselı felelısségét a jogi személyétıl. A vezetı tisztségviselık elleni kártérítési perek hiányának másik oka az, hogy a kártérítési perek a társaság fizetésképtelenné válása és felszámolásának elrendelése után lesznek aktuálisak, amikor a hitelezık kielégítésére szolgáló csıdvagyon növelése szükséges, viszont a felszámolók (saját érdekeltségük hiánya miatt) ritkán döntenek perindítás mellett júliusában angol mintára bekerült a Csıdtörvénybe a vezetı tisztségviselık csıdjogi felelısségét szabályozni hivatott 33/A., de rendkívül elhibázott módon kétlépcsıs eljárás keretében, amely szerint elıször a hitelezınek a vezetı tisztségviselı felelısségének a megállapítására irányuló pert, majd a felszámolás jogerıs befejezése után külön marasztalási pert is kell indítania. Az elérni kívánt cél nem valósult meg, amely kifejezetten az lett volna (annak kellett volna lennie), hogy a fizetésképtelenség beálltát követıen a hitelezıi érdekekkel ellentétes, vagyoncsökkenést eredményezı ésszerőtlen gazdálkodást folytató vezetı a csıdvagyonba befizetést teljesítsen. A 33/A szeptember 1-i hatállyal eszközölt módosítása folytán már a megállapítási per alatt lehetıvé vált, hogy a bíróság vagyoni biztosíték nyújtására kötelezze a vezetı tisztségviselıt, de a Cstv. már nem rendelkezik a vagyoni biztosíték végrehajthatóságáról és a módosítása a jelenlegi szabályozás hibáját (kétlépcsıs igényérvényesítést) nem oldotta meg, tehát a vezetı tisztségviselı

12 12 BEVEZETÉS felelıssége mögöttes felelısség maradt. A jogszabályok sajnos nem kötelezik a vezetı tisztségviselıt arra, hogy fizetésképtelen helyzetben terjessze elı a felszámolási kérelmet, így a társaság akár meddig tovább folytathatja a gazdálkodást. A társaság tagjainak felelıssége körében a Gt. 20. (7) bekezdése a társaság jelentıs érdekeit sértı határozat meghozatalában résztvevı tagok társaság felé fennálló belsı kárfelelısségérıl rendelkezik, de ilyen per rendkívül ritka, kiváltképpen felszámolás alatt, aminek egyik fı oka a legfıbb szervi határozat létének bizonyíthatatlansága, mindemellett pedig a hitelezık (az elválasztás elvének okán) közvetlenül nem érvényesíthetnek kárigényt a tagokkal szemben sem a társaság rendes mőködése, sem annak felszámolása alatt. A Gt. a társaság saját tıkéjének a jegyzett tıke alá való csökkenése esetén rendelkezik a legfıbb szerv összehívásának kötelezettségérıl, de az összehívás elmaradásának illetve az összehívott ülésen meghozni elıírt intézkedések (pl. tıkepótlás, átalakulás) elmulasztásának jogkövetkezménye nincsen. A Gt. és a Cstv. fizetésképtelen helyzetben a felszámolás kezdeményezésének a kötelezettségét sem terheli a tagokra. A fizetésképtelenné vált társaság tagjainak a hitelezık felé fennálló személyes felelısségérıl a Gt a tartalmaz rendelkezést, amennyiben azok a társaság elkülönült jogi személyiségével vagy korlátolt felelısségével visszaéltek, viszont a szabályozás hibája az, hogy a felelısségáttörési kereset lévén a jogintézmény a társaság jogutód nélküli megszőnéséhez kötött - csak a felszámolási eljárás befejezése után terjeszthetı elı, azonban a hitelezık ezt követıen már nem érvényesítenek igényt, tehát a felelısség mögöttes jellege nem szolgálja a forgalmi biztonságot. A konszernjogi felelısséghez tartozó tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmát a Gt. és a Cstv. sajnos nem magyarázza, talán ez az oka annak, hogy a közzétett ítéletek tanúsága szerint a hitelezık helytelenül próbálják meg az általuk tapasztalt, rosszhiszemőnek vitathatatlanul minısülı tagi magatartásokat a fogalom hatálya alá sorolni. A fedezetelvonó szerzıdések elleni fellépést illetıen a bírói gyakorlat egyik hibája, hogy a bíróságok a Cstv. alapján támadott értékaránytalanság szerzıdést a Ptk. alapján ítélik meg és amikor az érvényessé tételt alkalmazzák jogkövetkezményként, úgy nem a forgalmi értékre korrigálnak, hanem csak olyan ellenszolgáltatást állapítanak meg, amely mellett az értékaránytalanság már nem feltőnıen nagy. Igaztalan helyzetet szülhet az is, ha csalárd ügylet érvénytelenítése esetén kell a szerzıdés megkötésében részes másik, csalárdul eljáró félnek visszajáró követelés besorolásáról rendelkezni, ugyanis ezt az igényt ugyanúgy kell besorolni, mint adott esetben bármely más, jólelkő hitelezı igényét, azaz vele egy sorban vagy adott

13 BEVEZETÉS 13 esetben ıt megelızve, csökkentve a kielégítése esélyét. Az egy éves jogvesztı megtámadási határidı bár hosszúnak tőnik, de a gyakorlatban ez mégis kevésnek bizonyul, ha a vezetı tisztségviselı a társaság iratanyagát nem adja át, a bizonyítási nehézségekrıl nem is beszélve. A hitelezık részérıl indokolt igény fogalmazódik meg a felszámoló felelısségének szigorítására is, hiszen a hitelezıi érdeksérelem egyik ritkának nem mondható sarokpontja a felszámoló törvénytelen eljárása, ami jogtalan vagy eltúlzott mértékő költségelszámolással vagy értéken aluli vagyonértékesítéssel kapcsolatos, amelynek jogkövetkezményeit a Cstv. nem rendezi, a felszámolónak a felszámolási eljáráson belüli felelısségre vonhatóságát nem teremti meg. Az értekezés célja az, hogy a gazdasági társaságok tagjainak és vezetı tisztségviselıinek a gazdasági társaság fizetésképtelenségéért, a ki nem egyenlített tartozásaiért való valamennyi felelısségi formáját, a kimentett vagyonelemek visszaszerzésének módjait és magának a felszámolónak és végelszámolónak a felelısségre vonhatóságát is sorra vegye, a tényállási elemek ismertetése után bemutassa a konkrét jogintézménnyel kapcsolatban kialakult bírósági gyakorlatot, az ellentétes vagy egymást támogató jogirodalmi álláspontokat, kodfikációs elképzeléseket és más országok kapcsolódó szabályozását, majd a konkrét tényállásokkal szemben kritikai észrevételeket fogalmazzon meg és jogalkotási javaslatokkal éljen. Egy új Csıdtörvény megalkotását az elmúlt évek során több kormányzat is célul tőzte ki, de a jogalkotási folyamat a koncepciók szintjén maradt meg, eltekintve a évi Csıdtörvény novellától, amely egy teljesen új típusú csıdeljárást vezetett be, a felszámolási eljárást illetıen pedig több, a hitelezık érdekeit védı rendelkezést iktatott be. Az új Ptk. eddigi koncepciói már foglalkoznak a vezetı tisztségviselık csıdjogi felelısségével és a jogi személy elkülönült felelısségével való visszaélı tag felelısségével. A dolgozat a jogrendszer továbbfejlesztésének folyamatában próbál helyet foglalni és a hitelezıvédelem eszközeinek a hatékonyságát illetve inkább a hitelezık és a fizetésképtelenné vált adós érdekei közötti egyensúlyteremtés megvalósíthatóságát vizsgálja, kifejezetten csıdjogi aspektusból. A feladat összetett egyrészt azért, mert a fizetésképtelenségi jog fogalom- és eszközrendszerének megismerése és megértése elıfeltételezi a polgári anyagi jog, a polgári eljárási jog, a társasági jog és még más jogágak (pl. munkajog) ismeretét és helyes alkalmazását, de talán még inkább fontosabb annak felismerése, hogy a csıdügyön kívül nincs még egy olyan

14 14 BEVEZETÉS processzus, amelyben egy idıben, ennyi érdek feszülne egymásnak, amelyek másrészt hangsúlyeltolódásokkal bár, egymással párhuzamosan kívánnak érvényesülni. A probléma megoldására felállított hipotézisem az, hogy a fizetésképtelenné vált gazdasági társaságok hitelezıinek védelme hatékonyabbá tehetı, effektíve a követeléseik kielégítési aránya növelhetı a gazdasági társaságok fizetésképtelenné válásáért felelıs vagy pedig a társaság elkülönült jogi személyiségével visszaélı tagok és vezetı tisztségviselık felelısségét szabályozó társasági jogi, csıdjogi és cégjogi tényállásoknak továbbá a csıdmegtámadási perekre és a felszámolók felelısségére vonatkozó rendelkezéseknek a módosításával. A felvázolt probléma és hipotézis ismertetése után szükséges a dolgozat úgy tematikai, mint földrajzi szempontú lehatárolása. A dolgozat a fizetésképtelenségért való magánjogi felelısséget tárgyalja, a jogi személyek körébıl pedig kifejezetten a gazdasági társaságokra szőkítem le a vizsgálatot. A hitelezıvédelmi aspektusú vizsgálatot azon tényállásokra szorítom, amelyek lehetıvé teszik a gazdasági társaság tartozásai kiegyenlítésének elmaradásáért felelıs személyek saját vagyonukra kiterjedı közvetlen, személyes felelısségének a megállapítását vagy pedig a fizetésképtelen állapotban kötött ügyletek megtámadását. Ezek a tényállások: Gt. 50. a társaság elkülönült jogi személyiségével illetve a saját korlátolt felelısségével visszaélı tag felelısségérıl Gt. 54. és Cstv. 63. a tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató tag felelısségérıl Cstv. 33/A. és 63. társaság vezetı tisztségviselıjének a fizetésképtelenséget fenyegetı helyzet bekövetkeztét követıen folytatott, hitelezıi érdekeket sértı gazdálkodásért való felelısségérıl Cstv. 63/A. a vagyoni hányadát átruházó tag felelısségérıl Ctv. 93. a törölt cég tartozásaiért való tagi felelısségérıl Cstv. 40. alapján történı megtámadás. Foglalkozom azon tényállásokkal is, amelyek törvényi indoka nem a fizetésképtelenné vált társaság szándékos vagyonkimentésének a szankcionálása, amely tényállások közvetlenül nincsenek kapcsolatban hitelezıi érdekek sérelmével, ugyanakkor mégis a társasági vagyon felróható csökkenéséért való felelısséget alapozzák meg. Ebbe a körbe tartozik a Gt. 20. (7) bekezdés szerinti tagi és a Gt ában szabályozott vezetı tisztségviselıi felelısség. Ezen esetekben a felelısség közvetlenül a társaság felé áll fenn, amely felelısséget a felszámolás alatt

15 BEVEZETÉS 15 (a társaság nevében) a felszámoló érvényesítheti, így a felszámolási vagyon növelésén keresztül a két tényállás közvetve a hitelezıi igények kielégítési arányának növelése is alkalmas. Nem foglalkozom a felügyelıbizottság és a könyvvizsgáló felelısségével. A dolgozatom végén vizsgálom a felszámoló és a végelszámoló felelısségét. Más országok szabályozása közül vizsgáltam Anglia fizetésképtelenségi törvényét, hiszen annak szabályozása modelljét számos ország vette át, az Egyesült Államokban pedig nagy múltú bírói gyakorlata van a felelısségáttörésnek. Hazánk törvényeivel ellentétben a holland Ptk. sokkal szélesebb körben teszi lehetıvé a vezetı tisztségviselı felelısségének megállapítását, Németországban a személyes felelısség megállapításának módjait szintén követendınek ítélem. Oroszország és Kína vizsgálatát a rendszerváltás elıtti, hasonló állami berendezkedésük továbbá a világgazdasági viszonylatban meghatározó voltuk indokolta. A kutatás módszerei körében kutatás céljának megvalósításához a vizsgált jogintézményeknél elsısorban jogtörténeti elemzést alkalmaztam (már amely jogintézménynél a tárgyánál fogva erre lehetıség volt) vizsgálati körbe vontam a legfontosabb, kereskedelmi jogi jogfejlıdést a mai napig meghatározó törvényeket (1840. és évi Csıdtörvény, évi Kereskedelemi törvény, évi V. tv. a korlátolt felelısségő társaságról és a csendes társaságról) és nagymértékben támaszkodtam a XX. század eleji bírósági joggyakorlatra, elemeztem a dolgozatban vizsgált felelısségi formákkal kapcsolatos cúriai és ítélıtáblai határozatokat. Rendkívül tanulságos a múlt század eleji cúriai joggyakorlat, pl. a csıdmegtámadás körében a század eleji bírói gyakorlat a virágkorát érte, ennek keretében több modern csıdjogi alapelv és fogalom is kidolgozásra került (pl. hitelezık egyenlıségének elve; a hitelezınek a rendes gazdálkodás körébe nem sorolható kielégítésének esetei stb.). A jogtörténet ismeretének a létjogosultságát példának okáért mi sem támasztja alá jobban, minthogy a 3/2008. PJE. sz. határozatában a Legfelsıbb Bíróság is visszautal az évi Csıdtörvényre. A lehetıségekhez képest nemzetközi jogösszehasonlítás keretében vizsgáltam más országok szabályozását, amelyek közül néhány nem képez hagyományos hivatkozási alapot a jogirodalomban (pl. Dél-afrikai Köztársaság, Kína, Spanyolország, Hollandia, Szerbia, Bermuda). A hatályos jogszabályok tartalmi elemeit leíró és elemzı módszert olyan mértékben alkalmaztam, amely a dolgozat tárgyának feldolgozásához és megértéséhez szükséges volt.

16 16 BEVEZETÉS Feldolgoztam az összes vizsgált tényálláshoz kapcsolódó és fellelhetı hazai bírósági ítéletet, a bírósági gyakorlat kiterjedt ismertetésén keresztül rámutattam a szabályozás hiányosságaira, ütköztettem az adott esetben egymással ellentétes jogirodalmi álláspontokat, majd levontam az általánosítható következtetéseket. Ahol a vizsgált tényállások engedték (különösen a tagi és vezetı tisztségviselıi felelısségáttörés körében), ott összehasonlító elemzés útján mutattam be az adott törvényi tényállások párhuzamos érvényesíthetıségének lehetıségét, feltételeit. A dolgozat felépítését illetıen a dolgozat elsı fejezetében a felelısség, polgári jogi felelısség alapkérdéseivel és a társasági jogi, csıdjogi felelısség sajátosságaival foglalkozom, folyamatosan közelítve meg a dolgozatban vizsgált kérdéskört. Részletes kifejtésre és elhatárolásra kerül a mögöttes felelısség és felelısségáttörés intézménye, ami a késıbb vizsgált vezetı tisztségviselıi és tagi felelısségi tényállások minısítése miatt szükséges. A második fejezetben a fizetésképtelenség jogi és gazdasági szempontú megközelíthetıségével foglalkozom. Itt kerül sor a fenyegetı fizetésképtelenségre utaló körülmények összefoglalására. A harmadik fejezetben széleskörő hazai jogtörténeti visszatekintést követıen elıször a vezetı tisztségviselıknek a társaság felé fennálló belsı kárfelelısségével és annak felszámolás alatti érvényesíthetıségének a lehetıségével foglalkozom, majd külföldi, példaértékő szabályozási modellek ismertetése után térek rá a vezetı tisztségviselık csıdjogi felelısségének dogmatikai elemzésére, amit a magyar bírói gyakorlat széleskörő ismertetése, és a leszőrhetı következtetések összegzése követ. A negyedik fejezetben a tagok társaság felé fennálló belsı felelısségének az ismertetése után ismertetem a tagi felelısségáttörés tényállását és a kapcsolódó bírói gyakorlatot. A nemzetközi kitekintés keretében több ország szabályozása elıtt elsıként elengedhetetlenül bemutatásra került az angol és amerikai bírói gyakorlat, hiszen az felelısségáttörés angolszász gyökerő jogintézmény. Vizsgálat alá vontam a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásáért való, nehezen megfogható tagi felelısséget továbbá a vagyoni részesedését rosszhiszemően átruházó tag és az ismeretlen székhelyővé vált társaság tagjának a felelısségi tényállását is. Az ötödik fejezetben elemzem a Ptk. rekodifikációja tárgyában eddig készült három tervezetnek a tagi és vezetı tisztségviselıi felelısségével kapcsolatos rendelkezéseit is.

17 BEVEZETÉS 17 A hatodik fejezetben részletes és kiterjedt hazai jogtörténeti visszatekintés és joggyakorlat elemzést követıen térek rá a csıdmegtámadási tényállások ismertetésére. Foglalkozom többek között a hitelezıt elınyben részesítı ügylet nehezen megérthetı fogalmával valamint a csalárd és jóerkölcsbe ütközı szerzıdés joggyakorlatban nehezen kezelt kapcsolatával. Nemzetközi kitekintés keretében más országok szabályozását is a vizsgálat körébe vonom. A fejezet végén mutatok rá a bőnös tényállásokat támadó felszámolóra és hitelezıkre nehezedı bizonyítási nehézségekre, amely nehézségek sokszor alapjaiban lehetetlenítik el az eredményes igényérvényesítést. A hetedik fejezetben a felszámoló és végelszámoló felelısségét vizsgálom, a felszámoló felelıssége körében az alaptalan költségelszámolás és értéken aluli vagyonértékesítés támadhatóságával valamint a felszámoló saját kárfelelısségének megállapíthatóságával foglalkozom. A dolgozat végén a Kutatási eredmények összefoglalása c. fejezetben foglaltam össze a vizsgált tényállásokkal kapcsolatos, túlnyomórészt normatívan megfogalmazott jogalkotási javaslataimat. 2 2 A kézirat lezárásának dátuma: október 17.

18

19 I. FEJEZET A FELELİSSÉGTİL A FELELİSSÉGÁTTÖRÉSIG 1. BEVEZETÉS Évezredes folyamat volt a modern polgári jognak, különösen az általános kárfelelısségi tényállásnak a kialakulása, a magyar társasági jognak a nyugat-európai fejlett országok jogához való felzárkózása pedig csak 1990-tıl kezdıdhetett meg. Tekintettel arra, hogy jelen dolgozat a gazdasági társaság vagyonában felróhatóan okozott, hitelezıi igények kiegyenlítésének teljes vagy részleges elmaradását eredményezı vagyoncsökkenésért való magánjogi felelısségét vizsgálja, ezért elengedhetetlen a polgári jogi kárfelelısség kialakulásának és fejlıdéstörténetének rövid áttekintése. Ezt követıen a fejezet második felében foglalkozom a polgári jogi felelısséggel szoros kapcsolatban álló társasági jogi felelısséggel, a jogi személyek elkülönült felelısségének a bemutatását követıen pedig a mögöttes felelısséget és a felelısségáttörést vizsgálom, törekedve utóbbiak elhatárolására, aminek a dolgozat II. és III. fejezetében elemzett felelısségi tényállások minısítését illetıen van jelentısége. A felelısségáttörési tényállások közös jellemzıinek összegzése után a fejezet végén arra kívánok rámutatni, hogy a polgári jogban megismert kárfogalom illetve a kárfelelısség más elemei mennyiben módosulnak a dolgozatban vizsgált társasági jogi, csıdjogi és cégjogi tényállásokban. 2. A FELELİSSÉG A közösségben élı ember magatartása a hétköznapi életben az erkölcs mércéjéhez képest folyamatos értékelést nyer, az összes normarendszerhez képest legtöbb normát (magatartás mintát) felölelı erkölcsi normarendszer keretében. Az erkölcsi norma megsértésének következménye a közösség rosszallása, aminek különbözı megnyilvánulásaira példa az üzleti életben az üzleti kapcsolatok megszakítása. Egymással párhuzamosan létezik és nyer napi szintő

20 20 I. FEJEZET A FELELİSSÉGTİL A FELELİSSÉGÁTTÖRÉSIG alkalmazást a politika, vallás, jog stb. normarendszere is, amelyek a normasértıkkel szemben különbözı következményeket helyeznek kilátásba. A felelısség intézménye nem más, mint az egyéni magatartás (tény) és a közösségi magatartás-minta (mérce) egybevetése és az egybevetés eredményétıl függı következmények megállapítása és érvényre juttatása. 3 A felelısség elıfeltétele egy kötelezettség fennállása, amelynek létét egy norma alapozza meg. A kötelezettség megelızi a felelısséget, tehát jogsértés elıtt kötelezettségrıl, azt követıen pedig felelısségrıl beszélünk. A felelısségrevonás annak a negatív értékelı megállapítása, hogy egy személy magatartása nem felelt meg a normáknak. Amikor valamely emberi magatartás olyan mértékben veszélyes a társadalomra, hogy a civilizációban élı társadalom részérıl, a társadalom mőködése érdekében szükséges a beavatkozás, úgy az állam az adott magatartást jogellenesnek nyilvánítja és a bekövetkezéséhez jogkövetkezményeket főz. A jogi felelısség a jogellenessé minısített, felróhatóan tanúsított társadalomellenes magatartás ellen védekezik, államilag alkalmazott vagy biztosított hátrányok alkalmazásával, illetve kilátásba helyezésével nevelve a jogsértıket és az egész társadalmat. 4 A jogi felelısség tehát a többi felelısségtıl abban különbözik, hogy a norma megsértése esetére kilátásba helyezett jogkövetkezmény az állam szervezetrendszere útján, részletesen szabályozott felelısségrevonási eljárás lefolytatása után közhatalmilag kikényszeríthetı. Mivel a negatív jogkövetkezmény kikényszeríthetı, ezért szabályozott mind a felelısség alanya, a felelısséget megalapozó tényállások köre, a felelısségrevonás garanciális folyamata és a kikényszerítés menete. Az erkölcsi felelısséget tehát a magatartás társadalomra veszélyes volta avatja jogi felelısséggé. A jogi felelısség természetesen nem egy, az erkölcsi felelısségtıl elszakított normarendszeren alapszik, hiszen minden jogi normát erkölcsi norma képezi, a jogsértés magával vonja a közösség morális rosszallását is. Erre a legjobb például a Ptk. általános alapelvei szolgálnak, a jóhiszemőség, tisztesség és kölcsönös együttmőködés. Marton Géza szerint a felelısség akkor keletkezik, ha valamely kötelezettség, kötelem elmulasztása, megszegése miatti következményeket kell rendezni. Felfogásában a felelısség nem autonóm fogalom, nem független minden elızménytıl: ellenkezıleg. Norma által elıírt 3 Bevezetés a jog- és államtudományokba (szerkesztette Szabó Miklós, Miskolc, 1995, Bíbor kiadó, 154. oldal) 4 Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelısség kézikönyve (KJK Kiadó, Budapest, 1966, 28. oldal)