Molnár Judit. A XX. századot az állandó változások századának is lehetne nevezni, hiszen egymást

Átírás

1 EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT KÉPEK A SAJÓ ÉS A HERNÁD KÖZÖTTI MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRVIDÉK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATAIBÓL 1 Molnár Judit A XX. századot az állandó változások századának is lehetne nevezni, hiszen egymást érték a nagy történelmi, gazdasági, társadalmi események és átalakulások. A tér, amelyben lejátszódtak ezek a folyamatok, is állandó változásban, átalakulásban volt. Ennek a térnek egy egyedi részletével foglalkozik e tanulmány, mégpedig a határterülettel, egy adott példa kapcsán, a szlovák-magyar határvidék Sajó és Hernád közé esõ szakaszával. A határterületek elválaszthatatlanok a történelmi folyamatoktól, már csak azért is, mert annak során változnak, alakulnak azzá, illetve szûnnek meg azzá lenni. Gyakran csak úgy érthetjük meg egy-egy határvidék jellemvonásait, ha ismerjük a történelmi hátterét. Ebben a cikkben azonban mégsem a történelmi események kerültek elõtérbe, hanem a kapcsolatrendszer mai állapota. A kapcsolatrendszer a határvidék-vizsgálatok középpontjában áll. Több oldalról is meg kell közelíteni ezt a témát, hogy minél közelebbi képet lehessen alkotni a határmenti térségek fejlõdésében az egyik legnagyobb szerepet játszó mechanizmusról. A dolgozat célja, hogy választ keressen arra a kérdésre, hogy együttmûködnek-e a határ két oldalán lévõ települések egymással, illetve milyen - rokoni, baráti, vásárlási, munka jellegû stb. - kötelékek fûzik össze a határ által megosztott térség lakóit. A kutatási terület a Sajó és a Hernád között található, 105 települést érint, 58 magyarországi falut és 47 szlovákiai helységet, amelybõl kettõ városi ranggal bír (Tornalja és Szepsi). A magyarországi oldalon szélesebb sáv tartozik a vizsgált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiindulópontját. Itt a Sajótól É, ÉK-re a történelmi Gömör-Kishont vármegyéhez tartozó falvak jelentik a vizsgált területet, tõlük É, ÉK-re a Galyaság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd néhány ÉK-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot. A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó, északról a tornai Felsõ-hegy határolja a vizsgált területet, ettõl keletre a Hernádig a Kanyapta-medence falvai tartoznak még a vizsgált térséghez (1. ábra). A vizsgált térség Trianon elõtt és között, hazánk részeként, társadalmilag és gazdaságilag szorosan összetartozó területet képezett. Az újonnan kialakított határ 1

2 kettévágta az addig jól mûködõ kapcsolatokat. A szlovákiai területhez kerültek a térség vonzásközpontjai és az azokat összekötõ fõ közlekedési útvonalak (1. ábra). A magyarországi részen maradt települések elveszítették a vonzásközpontjaikat, az új központok távol esnek a térségtõl, ill. nehezen megközelíthetõek. 1. ábra A vizsgált térség Kassa Miskolc Ny É D K vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút a vizsgált határvidék magyarországi területe a vizsgált határvidék szlovákiai területe A dolgozat saját adatgyûjtésre támaszkodik. Kétféle kérdõíves felvételezés készült, az egyik a háztartásokat célozta meg, a másik a települések polgármestereit. 765 háztartás került be a mintavételi keretbe. A kérdõívek száma a lakosság arányában változott, a mintavételi keret településenként különbözött, a háztartások 5-10%-át foglalta magába. Nem valószínûségi mintavételezés alkalmazása mutatkozott célszerûbbnek, mivel Szlovákiában valószínûségi mintavételre nem volt mód az adatok hozzáférhetetlensége miatt. A 105 település közül 101-ben sikerült a polgármesterektõl adatot gyûjteni. A feldolgozás számítógéppel történt. A kapcsolatrendszer vizsgálata a következõ megközelítésben történt: 1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok 2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek 2

3 3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, ill. célja 4. Etnikai preferencia vizsgálat 5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján 1. Határon átnyúló hivatalos településközi kapcsolatok: Az utóbbi egy-két évben igaz megindult a társadalmi életben egy kis mozgolódás ennek élénkítése céljából, de ezzel együtt is az mondható, hogy a Martinez-féle határátjárhatósági modell szerint még mindig csak a második, az egymás mellett létezõ típusba sorolható a határvidék, a két oldal egymás közötti kapcsolata alapján (MARTINEZ, O. 1994). A települések polgármestereinek nyilatkozata alapján az egyes községeknek és városoknak a határvidék másik oldalán lévõ településekkel való együttmûködési kapcsolata a következõképpen alakul (2. ábra): 2. ábra A vizsgált térség településeinek határon túli együttmûködési kapcsolata a polgármesterek adatközlései alapján ( ) É Ny D K nincsegyüttmuködési kapcsolata vanegyüttmuködési kapcsolata nincsadat,illetvenemvizsgált település A 105 település közül 4 polgármestere eleve nem szolgáltatott semmiféle adatot, sajnos ebben a témakörben hozzájuk csatlakozott még másik 7 település vezetõsége is. Így csak 94 esetet lehetett e kérdés kapcsán feldolgozni: 40 szlovákiai és 54 magyarországi 3

4 településrõl érkeztek válaszok. A választ küldõ szlovákiai települések 37,5%-a, 15 település tart valamilyen jellegû hivatalos kapcsolatot magyarországi településsel, esetenként akár többel is egyszerre. A magyarországi falvak csak alig több, mint 20%-ának van ilyen viszonya valamelyik szlovákiai településsel. A feldolgozás során az is tapasztalható volt, hogy egy-egy település megemlített olyan határon túli települést, amellyel hivatalos együttmûködési kapcsolatban áll, ugyanakkor az érintett település polgármestere nem nyilatkozott errõl a kapcsolatról, mintha az nem is létezne. Tíz magyarországi településnek van kapcsolata 13 szlovákiai településsel (ebbõl 9 tartozik a vizsgált térség szlovákiai részéhez). A vizsgált térség 12 szlovákiai településének van hivatalos kapcsolata 16 magyarországi településsel (ebbõl 4 tartozik a vizsgált térség magyarországi részéhez). Tehát csak 2 olyan településpáros van a 11 vizsgált térségben meglévõ kapcsolat-párból, amelyek oda-vissza számítanak egymásra, tudnak egymásról. Ezeknek a kapcsolatoknak a jellege legtöbb esetben kulturális, illetve sporttal van összefüggésben, egy-két esetben jelezték még azt, hogy természetvédelmi. Ez utóbbinak pedig szintén nagy jelentõsége lenne, hiszen nemcsak a közös kultúra, de a közös táj is összeköti e két részt, sõt közös természeti kincsei közé tartozik az országhatárral két részre osztott, ám földrajzilag, földtanilag és hidrológiailag összefüggõ egységet alkotó Gömör Tornai- (Aggteleki- és Szlovák-) karszt barlangjai. Ennek megóvása csak közös összefogással lehetséges. Egyetlen egy esetben sem tettek említést gazdasági együttmûködésrõl, sem a térségbeli, sem távolabbi vidékrõl. Azt, hogy a legtöbb esetben ezek a kapcsolatok néhány megrendezett kulturális vagy sport jellegû rendezvényt takarnak, nem mindig valódi és rendszeres együttmûködést, mutatja az, hogy legtöbbször nem jelezték a kapcsolatot kölcsönösen egymással. Szóltak nem hivatalos jellegû kapcsolatokról is, ezek többsége baráti és rokonsági alapokon nyugszik, nem településszintû. Ezekrõl a késõbbiekben még lesz szó. Látható, hogy vannak kezdeményezések a két országrész települései között, de ezek közül csak kevés az vagy talán nincs is, amelyik szorosan vett együttmûködést hozott volna létre. Mindamellett, hogy a kulturális jellegû kötõdéseknek igen fontos szerepe lehet abban, hogy elinduljon a két oldal újra egymás felé, nagyon kívánatos lenne a környezeti, természetvédelmi jellegû együttmûködések bõvítése, és ami szintén fontos, hogy létrejöjjenek gazdasági, kereskedelmi jellegû érintkezések is ebben az övezetben. A határok átjárhatósága még mindig komoly akadályt jelent, ma még elképzelhetetlennek tûnik, hogy valaki az egyik oldalán él és a másikra jár dolgozni vagy tanulni naponta. Ráadásul nem hogy javulnának a 4

5 feltételek, de szigorodnak inkább, hosszadalmas vizsgálódások elõzik meg az egyik országból a másikba való átjutást. A négy átkelõhely közül kettõ nincs állandóan nyitva, októbertõl májusig már délután öt órakor bezárnak, és aki csak egyetlen percet késik, visszafordítják - alapos és hosszadalmas vizsgálat után, amely során feljegyzik adataikat, mondván, hogy elkéstek és veszélyt jelenthetnek esetleg a tiltott határátlépésben. A határnak itt az elválasztó szerepe mûködik és nagyon sok a tenni és változtatni való, ahhoz hogy ez megszûnjön. 2. Határon átnyúló rokonsági kötelékek: Az, hogy a vizsgált terület szervesen egymáshoz tartozó volt, mielõtt kettévágta a határ, egyszerûen bizonyítható a rokonsági kapcsolatok meglétével. A 765 megkérdezett közül 760 válaszolt arra a kérdésre, hogy élnek-e rokonai a határ másik oldalán. Ebbõl 426, tehát az összes megkérdezettnek valamivel több, mint 55%-a válaszolta azt, hogy igen, 334- en, azaz közel 44%-uk, azt hogy nem. Tehát jól kitapintható a társadalmi összefonódottság. A következõ kérdés az volt, hogy amennyiben élnek rokonai a határ túloldalán, akkor tartják-e velük a kapcsolatot, és ha igen, milyen gyakran találkoznak. A 426 igennel válaszoló közül 27-en, azaz valamivel több, mint 6%-uk, egyáltalán nem tartja már a kapcsolatot a rokonokkal. A legtöbben, 49%-uk csak ritkán (havonkénti találkozástól ritkábban) találkozik ezekkel a rokonokkal, 26%-uk már csak nagyobb ünnepeken jár össze velük. 10% válaszolta azt, hogy havi rendszerességgel, 2,5%-uk kéthetente és fél %-uk, azaz a 426 családból csak kettõ az, amelyik hetente vagy gyakrabban találkozik a határon túl élõ rokonaival (1-2. táblázat). 1. táblázat Rokonok a határon túl a megkérdezettek körében a vizsgált térségben ( ) A megkérdezettek Határon túli rokonság index* %-ában Magyarországi Szlovákiai Különbség terület terület Nem élnek rokonaik 43, Élnek rokonaik 55, Nem válaszoltak 0, *Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt. 5

6 2. táblázat Határon túli rokonokkal való kapcsolattartási szint a megkérdezettek körében a vizsgált térségben ( ) Milyen gyakran találkoznak A válaszadók Kapcsolattartási szint index* %-ában Magyarországi Szlovákiai Különbség terület terület Nem tartják a kapcsolatot Hetente vagy gyakrabban 0, Kéthetente 2, Havonta Ritkábban Csak nagyobb ünnepeken Nem válaszolt *Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt. A szlovákiai falvak családjai között több az, akiknek élnek rokonaik a határ másik oldalán. Abban a tekintetben viszont, hogy mennyire tartják a kapcsolatot, kiegyensúlyozottabb a helyzet, hiszen a kapcsolattartási szint skálájának mindkét szélsõ értékeinél a Szlovákiában élõ családok szerepelnek túlsúlyban, tehát közülük kerülnek ki többen azok is, akik sûrûbben találkoznak a rokonaikkal és azok is, akik ritkábban. 3. Szomszédos országba való utazás gyakorisága, ill. célja: A határ átjárhatóságát többféle módon közelíthetjük meg. Empirikus vizsgálattal két kérdés feltevésével történt ennek mérése: az egyik az volt, hogy milyen gyakran járnak át a szomszédos országba, a másik pedig ehhez csatlakozóan, hogy milyen célból (3-4. táblázat). A megkérdezettek közel egyharmada válaszolta azt, hogy nem járnak át a szomszédos országba. Ez már önmagában is magas érték. 16%-uk csak nagyon ritkán lépi át a határt. Tehát csaknem fele a megkérdezetteknek nem vagy csak nagyon ritkán utazik át a szomszédos országba. Valamivel több, mint egyötödük egy évben egyszer vagy kétszer lépi át a határt, egynegyedük egy évben négyszer, ill. havi gyakorisággal, és csak alig több mint 5% azoknak az aránya, akik ennél is gyakrabban kelnek át a szomszédos országba. Azok közül, akik legritkábban utaznak, többségük rokoni látogatás valamint kirándulás céljából lépik át a határt (37% jelölte meg a rokoni látogatást, és 28% a kirándulást). 6

7 3. táblázat A határ átjárhatóságának mérése a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben ( ) Milyen gyakran járnak át A válaszadók Határátjárási index* a szomszédos országba %-ában Magyarországi Szlovákiai Különbség terület terület Nem járnak Naponta 0, Hetente Havonta Negyedévente Félévente Évente Ritkábban Nem válaszolt 0, *Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt. Összehasonlítva a szlovákiai és a magyar települések lakóinak határátlépési intenzitását, jól látható a különbség, miszerint a szlovákiai falvakból sokkal inkább jönnek hazánkba, mint viszont. A nem magyar nemzetiségûek aránya nagyon alacsony, hiszen a vizsgált térség falvai túlnyomórészt magyarlakta települések. Látható tehát, hogy a Szlovákiában élõ magyarok mindenképpen erõsebb kapcsolatot tartanak fenn az anyaországgal. Az, hogy ez milyen irányultságú, a 4. táblázat foglalja össze. A szlovákiai családok a vizsgált térségbõl gyakrabban járnak élelmiszert, ruházati cikkeket, iparcikkeket vásárolni Magyarországra, mint a magyarországi falvak lakói Szlovákiába, többször vesznek nálunk igénybe különbözõ szolgáltatásokat, mint a magyarországi családok Szlovákiában, és gyakrabban járnak hozzánk kirándulni is. A sporttal kapcsolatos és a tanulás céljából történõ átjárásuk kizárólagos a hazai településeken élõkkel szemben. Az említett célok közül csak a tankolás, a munka céljából történõ átutazás, valamint a szórakozás, baráti- és színházlátogatás az, amelyik cél jellemzõbb a magyarországi családok körében. Tükrözõdik a két ország különbözõ termékeinek árában meglévõ különbség, és az is hogy melyik árucikknél a legjelentõsebb mértékû ez (üzemanyag ár, 4. táblázat). 7

8 4. táblázat A megkérdezettek szomszédos országba utazásának célja a vizsgált térségben ( ) Milyen célból járnak a A válaszadók Határátlépési cél index* szomszédos országba %-ában Magyarországi Szlovákiai Különbség terület terület Nem járnak Élelmiszer vásárlás Ruházati cikkek vásárlása Iparcikkek vásárlása Tankolni Különbözõ szolgáltatásokért Rokoni látogatás Kirándulás Dolgozni 0, Szórakozás, színház látogatás Sportrendezvények látogatása 0, Tanulás 0, Nem válaszolt *Az index számítása a két országban felmért háztartások arányában történt. 4. Etnikai preferencia vizsgálat: A határmenti térségek kutatásánál gyakran alkalmazott vizsgálat az etnikai rokonszenv és önértékelés mérése. Ilyen preferencia elemzést végzett Éger György 1996-ban. Az általa leírt módszer alkalmazásával (Bogardus-skála módosított változata) a kapott eredmények összehasonlíthatóak (ÉGER GY. 1996). Felvételezésünkben 19 nemzet, ill. nemzetiség szerepel (Éger 21-et használt), amelyet rangsorolni kellett 1-5 fokozatú skálán, aszerint, hogy mennyire antipatikus ill. szimpatikus (1=legkevésbé kedvelt, 5=leginkább kedvelt). Mivel a megkérdezettek magyarok, így különbséget csak a magyarországi és a szlovákiai magyarok között tehetünk. A felvételezés helyszíne is eltér az Éger-féle kutatás területeitõl, az a vizsgálat 6 országot érintett, ez csak a szlovákiai és a vele határos magyarországi területekkel ad összehasonlítást. Ez a felvételezés nagyobb mintaszámú az érintett területek tekintetében. 8

9 A felvételezés idõpontját illetõen 2-3 év különbség van, ennek alapján történt az eredmények megkülönböztetése (5. táblázat). 5. táblázat Etnikai rokonszenv index a megkérdezettek válaszai alapján a vizsgált térségben ( ) és az 1996-os Éger-féle vizsgálatban Etnikum Etnikai rokonszenv index Magyarországi terület Szlovákiai terület Különbség Teljes minta, Teljes minta, 1996 Különbség Magyar 4,40 4,78-0,38 4,59 4,77-0,18 Szlovák 3,31 3,83-0,52 3,57 3,63-0,06 Ukrán 2,54 2,78-0,24 2,64 3,72-1,04 Ruszin 2,68 2,79-0,11 2,73 3,50-0,77 Román 2,54 2,74-0,20 2,62 2,87-0,25 Szerb 2,29 2,38-0,09 2,32 2,69-0,37 Horvát 2,78 3,21-0,43 2,95 3,13-0,18 Szlovén 2,98 3,36-0,38 3,13 3,42-0,29 Osztrák 3,84 3,78 0,06 3,82 3,91-0,09 Lengyel 3,45 3,79-0,34 3,61 3,60 0,01 Cseh 3,30 4,45-1,15 3,93 3,68 0,25 Német 3,76 4,00-0,24 3,88 3,84 0,04 Cigány 2,11 2,12-0,01 2,12 2,35-0,23 Orosz 2,63 2,60-0,03 2,62 3,33-0,71 Amerikai 3,78 3,93-0,15 3,84 3,85-0,01 Japán 3,77 3,84-0,08 3,79 3,90-0,11 Zsidó 3,11 3,43-0,32 3,25 3,46-0,21 Arab 2,50 2,66-0,16 2,57 3,01-0,44 Francia 3,77 3,84-0,07 3,79 3,82-0,03 A teljes minták összevetésekor az tapasztalható, hogy a három évvel ezelõtt végzett felmérés esetében a magyar válaszadók körében akkor valamivel pozitívabb volt az egyes etnikumok megítélése, legnagyobb mértékben az ukrán, a ruszin és az orosz néprõl alkotott kép romlott, leginkább pedig a cseh néppel szembeni szimpátia jelentkezett. Ez utóbbi 9

10 hátterében nagy jelentõsége van annak, hogy a cseh néppel szembeni rokonszenv a vizsgált területen kiemelten magas a szlovákiai magyarok körében. Jobb értékû e körben, mint a magyarországi magyarok önértékelése alapján alkotott mutató. Ha a vizsgált térség szlovákiai és magyarországi családok értékelését vetjük össze, az alábbiakat fontos kiemelni: a szlovákiai magyarok önértékelése jobb, mint a magyarországiaké. A szlovákok megítélése a magyarországi magyarok körében rosszabb valamivel, ez nem meglepõ, és nem is azt jelenti, hogy a Szlovákiában élõk szimpatikusabb népnek tartják õket. Ugyanis személyes felvételezési tapasztalataink azt mutatják, hogy az ott élõ magyarok többsége felértékelte ezt a népcsoportot, ugyanis nagyfokú félelem kísérte az adatszolgáltatást. Nem egy esetünk volt, amikor egyenesen visszakérték és széttépték a kérdõívet, annyira tartottak valamiféle fenyegetettségtõl. Mások jó értéket adtak, ugyanakkor saját szavaikkal olyan történeteket meséltek, amelyben antipátiájukat hangsúlyozták a szlovák néppel szemben. Olyan vélemény is volt, hogy azt mondták, hogy a kelet-szlovákiai szlovákokkal jó a viszonyuk, de a nyugat, észak-nyugat szlovákiai szlovákok nem szimpatikusak számukra. Erre a szimpátia különbségre Éger György (ÉGER GY. 1996) is felhívja a figyelmet. Ami egyértelmû és kiugró különbség, az a cseh nép megítélése. Több, mint egy egész érték. A szlovákiai magyarok és (minden más megkérdezett Szlovákiában élõ népcsoport) körében kifejezetten szimpatikus a cseh nép. A szlovákiai magyarok körében a preferencia skálán kiemelkedõ értékkel a második helyen áll, míg a Magyarországon végzett felmérésben csak a hetedik helyre kerültek, egyetlen századdal elõzve meg a szlovák nemzetet. Ez azt is mutatja, amit szintén tapasztalhattunk, hogy a magyarországiak a cseh népet jórészt a szlovákkal azonosítják. A két területrész közötti különbséget nézve tapasztalható, hogy a Szlovákiában élõk egyetlen nép (az osztrákok, de ott is csak 6 századdal maradnak el a magyarországi értéktõl) kivételével, minden nemzetet kedvezõbben értékelt, mint a Magyarországon élõ megkérdezettek. Harminc századnál nagyobb a különbség a horvátok, a szlovének, a lengyelek és a zsidók preferencia értékeinél. Jellemzõ, hogy azok a népek megítélése sokkal rosszabb, melyek területileg és történelmileg közelebb állnak a magyarsághoz. (Kivétel az osztrák, a cseh és a lengyel nép.) Mindkét területen, és a teljes mintákat figyelve is a cigány népcsoport a legkevésbé kedvelt, nagyon kedvezõtlen értékekkel szerepel mindenkor és mindenhol, ami a magyar és a cigány népcsoport közötti feszültségre utal. A 6. táblázatból leolvasható az öt legjobb és az öt legrosszabb értékkel szereplõ nép, nemzet rangsora. A legrosszabb minõsítést kapott cigányság után a szerbek szintén alacsony értékkel bírnak, ebben nagy szerepe lehet a délszláv háborúnak. E mellett az arabok, a 10

11 románok és az oroszok is a kevésbé szimpatikus népek közé tartoznak. E két utóbbi nemzettel történelmi kapcsolatban áll a magyarság, amely kapcsolat úgy tûnik nem feltétlenül hagyott pozitív emléket körükben (6. táblázat). 6. táblázat Az öt legmagasabb és az öt legalacsonyabb értékû etnikai rokonszenv indexszel bíró nép vagy nemzet a vizsgált területen készített felmérés alapján ( ) Legmagasabb érték Legalacsonyabb érték Nép, nemzet Etnikai rokonszenv index Nép, nemzet Etnikai rokonszenv index magyar 4,59 cigány 2,12 cseh 3,93 szerb 2,32 német 3,88 arab 2,57 amerikai 3,84 román 2,62 osztrák 3,82 orosz 2,62 5. Vonzásközpontok a kiskereskedelem és a szolgáltatások igénybevétele alapján : A határvidék interaktusainak elemzésében a települések közötti kapcsolatrendszer vizsgálata a legelsõ helyen áll. Vajon mennyire kötõdnek egymáshoz, ill. a megye, vagy a tágabb környezet mely városaihoz vonzódnak inkább ezek a falvak? Fontos annak a megállapítása is, hogy a kutatási területen a térkapcsolatok mely formáival állunk szemben. Az mai államhatárok mentén Magyarországon alig százados sajátosságként, többnyire izolációs folyamatok következtében, olyan területek jöttek létre, melyek kapcsolatrendszerének intenzitása jóval gyengébb, textúrája pedig ritkább, mint a belsõ területeké (TÓTH J. 1996). A mai határ korábban tartós gazdasági és társadalmi kölcsönviszonyban lévõ területeket vág ketté, melyek fejlõdése és fejleszthetõsége a határos államok politikai viszonyának függvénye (KOVÁCS Z. 1990). Amint arról korábban is szó volt, a körülmények nem kedveztek Szlovákia és Magyarország együttmûködésének. A KGST országai politikai, gazdasági kapcsolataiban a centralizmus érvényesült: az együttmûködõ országok központjaik révén szervezték gazdasági kapcsolataikat. Így a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából nem volt jelentõsége annak, hogy az ezekben résztvevõ felek telephelyei, vagy a felvevõpiac hol van az egyes országokon belül. (ASCHAUER, W. 1996). Ugyanakkor az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok merevvé váltak, a határok 11

12 teljesen elválasztották és elszigetelték a határmenti területeket. Ez a jelenség egyértelmûen letapogatható a vonzott területek vizsgálatával. Elõször a vonzásközpontok meghatározása történt kérdõívek alapján, úgy, hogy a következõ kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek: Hova járnak rendszerint: 1. bevásárolni mindennapi szükségleteiket kielégítõ árucikkeket, 2. ruházati cikkeket, 3. iparcikkeket. Valamint mely településekre járnak 4. vásárba, 5. gázpalackot cserélni, 6. szórakozni, 7. színházba, 8. moziba, 9. fodrászhoz, 10. szabóhoz, 11. cipészhez, 12. háztartási gépszerelõhöz, 13. tankolni, 14. személygépkocsi szervizbe. A kiértékeléskor a saját település nem számított, minden megnevezett más község vagy város 1-1 pontot kapott. Ezeket összegezve, a települések különbözõ pontszámot értek el. Az összehasonlíthatóság miatt meg kellett határozni az egyes helységeknek a lehetõ legmagasabb vonzási értékét, amit akkor érne el, ha a fentebb felsorolt 14 esetben, minden megkérdezett (765), azt a települést jelölte volna meg. Ez tehát , illetve ha az adott település a vizsgált térséghez tartozott, akkor a maximális vonzásértéket mivel a saját település nem számított úgy kaphatjuk meg, ha az adott településen vett minta elemszámát szorozva a 14-gyel, kivonjuk a ( )-bõl. Ehhez lehetett viszonyítani azután a ténylegesen elért pontokat, azaz milyen mértékû a vonzása az adott községnek, vagy városnak. Tekintettel a számok nagyságára, a kapott értékek ezrelékben kerültek kifejezésre. Az értékelés során azok a települések, amelyeket tíznél kevesebb esetben jelöltek meg, kimaradtak a vizsgálatból. Messze a legerõsebb a vonzása Miskolcnak, 78,5 -kel. A legalacsonyabb értékkel bíró település: Perkupa (0,9 vonzáserõsség). A leírt módszerrel 29 értékelhetõ település adódott, és külön kategóriákként kerültek jelölésre azok az esetek, amikor nem egy konkrét települést, hanem az országot nevezték meg (Magyarország és Szlovákia). A kérdõíves felmérés alapján megjelölt vonzásközpontok a vonzás intenzitása alapján öt csoportot alkottak (4. ábra). Az elsõbe került a vizsgált térség legerõsebb vonzásközpontja: Miskolc (78,5 ). A másodikba a vonzáserõsség között szereplõ: Kassa (43,5 ), Rozsnyó és Tornalja (34,4 ), Szepsi (31,6 ), Kazincbarcika (27,8 ) és Encs (26,6 ). Az említett módszerrel azt is meg lehetett vizsgálni, hogy mely településekrõl vonzódnak ezekbe a centrumokba, és ez a vonzottsági fokot reprezentáló ábrákon került bemutatásra. (Ebben az esetben az adott településrõl vett minta elemszámát kellett 14-gyel szorozni, ehhez kellett arányítani a megjelölt város, illetve falu összeseteinek számát egy településrõl, és %-ban kerültek kimutatásra a vonzottsági fokok.) 12

13 4. ábra Az elvileg legnagyobb vonzáserõsséghez képest elért vonzerõ, a vizsgált térségben végzett felmérés alapján ( ) É Szepsi Kassa Ny K Tornalja Ózd Miskolc D vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút vizsgált terület: magyarországi rész szlovákiai rész Vonzáserõsség: 1-2 ezrelék ezrelék ezrelék ezrelék ezrelék Miskolc vonzáskörzete kiterjed az egész vizsgált térségre. Határon innen mindenképpen erõsebb, de az egész vizsgált szlovákiai területen is stabil vonzerõvel bír. A rangsorban utána 4 szlovákiai város következik, amelyek közül kettõ (Kassa és Rozsnyó) a kutatási terület szomszédságában, kettõ pedig a kutatási térséghez tartozik (Tornalja és Szepsi). Ebbõl a vizsgálatból is kitûnik, hogy a magyarországi oldal kimondottan városhiányos övezet. A számok tükrében is jól érzékelhetõ Miskolc túlsúlya, jóllehet a legtöbb településtõl távol fekszik és megközelíthetõsége sem kedvezõ. A szlovákiai határszakasz menti térség két, funkcionálisan is jelentõs városkával is bír, és a nagyobb városok közelsége szintén javítja ellátottságát. Ami viszont a vonzott területeket illeti, figyelemre méltó, hogy a szlovákiai városok általában nem célpontjai a vásárlások és a szolgáltatások szempontjából a magyarországi területen élõknek. Rozsnyó kivételével, amint ez a továbbiakban látható lesz, más települések nem szerepelnek Szlovákiában magyarországi vonzott településsel. Kazincbarcika és Encs szorosan követi a szlovákiai városokat, de Miskolctól jóval gyengébb a vonzerejük. Súlyuk egymáshoz viszonyítva nem nagyon tér el (Kazincbarcika 27,8, Encs 26,6 ), de másképpen alakul abban az esetben, ha csak a magyarországi területeket vesszük figyelembe, és másképpen, ha az egész kutatási térséget. (MOLNÁR J. MAROZSÁK P ) Kazincbarcika szerepe ugyanis az elõbbi esetben valamivel gyengébb, mint Encsé. Ám a vonzott területeket szemlélve az tapasztalható, hogy Encs vonzása sokkal 13

14 koncentráltabb, és csakis a hazai térségre korlátozódik, míg Kazincbarcikáé átnyúlik a határon, és a magyarországi szakaszon is jóval szórtabb. A harmadik csoportba hat település tartozik: Putnok (19,8 ), Ózd (19,3 ), Szendrõ (12,1 ), Torna (11,7 ), Edelény és Bódvaszilas (10,8 ). Encs szerepe tehát erõsebb, mint Ózdé, sõt a magyarországi területek vonatkozásában, még Kazincbarcikáénál is. Ez Ózd esetében utalhat szerepkörének elvesztésére, mely a rendszerváltozás, a nehézipar válsága óta fennáll és jelentheti azt is, hogy Encs környéke valóban igényelte egy városi funkcióval és szerepkörrel bíró település létrejöttét, hiszen a fiatal (1984 óta) város már várossá nyilvánítása elõtt is középfokú központként szerepelt. Az, hogy milyen nagy mértékben elmarad a megyeszékhelytõl, pedig jelzi azt, hogy a múlt rendszerre oly jellemzõ centralizált politika a mai napig messzemenõen érezteti hatását. A többi településnek olyan nagy a hátránya, hogy képtelenek felvenni a versenyt Miskolccal. Putnok újra tért hódít Ózddal szemben, ha nem is nyerte vissza történelmi múltjában betöltött helyzetét, megerõsödni látszik annak ellenére is, hogy intézményi ellátottsága még éppúgy elmarad Ózdétól, mint a szocializmus korában (MOLNÁR J. MAROZSÁK P. 1999). A vonzottsági fokokat és a központok vonzáskörzetét mutató ábrákról leolvasható Putnok és Ózd esetében, hogy ez utóbbi jelentõsebb határon túli szerepe ellenére sem tudja Putnokkal szemben biztosítani magának az elsõbbséget, és a magyarországi térségben jóval kisebb területen fejti ki vonzerejét, mint a történelmileg is központi funkciókat betöltõ Putnok. Szendrõ és Edelény összehasonlításában az tapasztalható, hogy a vizsgált térségben erõsebb vonzerõvel bír Szendrõ, mely földrajzi távolságának elõnyébõl is fakadhat, ám Edelény hatása a határon is átnyúlik, ami Szendrõ esetében nem látható. Torna közvetlen környezetében fejti ki hatását. A szlovákiai területen õt megelõzõ Szepsitõl mind vonzerejében, mind vonzásterületének nagyságában elmarad, de e település közelsége ellenére is kiemelkedõ a szerepe. Ez bizonyítja azt, hogy még akkor is van létjogosultsága a szolgáltatások széles választékának, ha a közelben több nagyobb város is található, és a lakosságnak fontos szempont a távolság, annak eldöntésében, hogy hova mennek ezekért. Bódvaszilas az elsõ olyan település, amely a vizsgált határvidék magyarországi szakaszához tartozik, és az elsõ község a szlovákiai Tornával, amelyek vonzerõvel bírnak. Bódvaszilas vonzásterületének elemzése alapján megállapítható, hogy Tornával szemben kiterjedtebb a hatása, átnyúlik a határon túlra is, érinti Tornát is és vonzáskörzetét is, de intenzitása nem olyan nagymértékû, mint szlovákiai társáé. Krasznokvajdával egyedüli 14

15 települések, amelyek jelentõsebb szerepkört képesek betölteni a vizsgált térség magyar oldalán, mely tény megint csak azt jelzi, hogy az itt élõk ellátottsága csak nagyon alacsony fokot ér el. A negyedik csoportba a 2 és 10 közötti települések kerültek. Pelsõc (6,6 ), Rimaszombat (5,5 ), Gönc (2,9 ), Krasznokvajda (2,4 ), Szádalmás (2,4 ). Pelsõc hasonlóan Tornához, leginkább közvetlen környezetére gyakorol nagyobb befolyást. A vonzásközponthoz közel található egy nagyobb város (Rozsnyó), melynek szerepköre messze meghaladja Pelsõcét, s ahogyan ezt Torna esetében is tapasztalhattuk, jelentõségét úgy tûnik ez mégsem csorbítja, a közeli helységek életében fontos szerepet töltenek be ezek a közép- és alsófokú központok. Rimaszombat vonzereje leginkább a Rimaszombati járásban jelentkezik természetesen, de távolabbi területekrõl is felkeresik idõnként. Gönc a vizsgált térségen kívül fekszik, hatása átnyúlik az országhatáron túlra is. Az egykor még vármegyeszékhely funkcióját is betöltõ nagyközség az 1700-as évektõl kezdve veszített jelentõségébõl, és a trianoni szerzõdés óta végképp perifériára került. Az empirikus kutatás során felvázolt kapcsolatrendszere sejtetni engedi egykori szerepét, de ezek intenzitása a vizsgált térségben nem túl erõs. Természetesen ez az érték nem Gönc teljes vonzerejét adja, hanem kifejezetten csakis a vizsgált határmenti térségben jelentkezõ vonzerõt reprezentálja. Ez egyébként minden más vonzásközpontként említett településre is vonatkozik. Szádalmás és Krasznokvajda a környezõ települések alsófokú központjai. Vonzerejük egyenlõ értékû, ám teljesen más a helyzet a szlovákiai és a magyarországi térségben, ugyanis Krasznokvajda zsákutcás falvak számára biztosít némi szolgáltatást, minthogy a legközelebbi nagyobb települések (Encs, Edelény, Szendrõ) nehezen megközelíthetõk az ott élõk számára. Beluszky Pál 1977-ben megjelent tanulmánya a községrõl és vonzáskörzetérõl, olyan problémákat vet fel, amelyek még ma is léteznek (BELUSZKY P. 1977). A népesség folyamatosan fogy, egyedül Krasznokvajda enged némi pozitív változásra következtetni, hiszen a lakosság száma itt az utóbbi 8-9 évben stagnál, ill. gyengén növekszik, de ennek oka leginkább az, hogy megszûnt az erõs elvándorlás, sõt vannak évek, amikor ebben az idõszakban pozitív vándorlási egyenlege van a községnek. A környezõ falvakból települnek ide, mivel valamivel jobbak a körülmények, mint a vonzáskörzetéhez tartozó aprófalvakban (5. ábra). Az alacsony vonzáserõ viszont arra utal, hogy Krasznokvajda nem tudja megfelelõ mértékben kiszolgálni vonzáskörzetét, így az ott élõk kénytelenek távolabbi helységeket felkeresni igényeik kielégítése céljából. 15

16 Szádalmás vonzásterülete csak hat településre terjed ki, közelében több erõsebb vonzerejû központ is található (Rozsnyó, Torna, Szepsi), ezért nagyobb igénnyel nem fordulnak felé a térségbõl. 5. ábra Krasznokvajda és vonzáskörzetének népességszám változása ( ) Krasznokvajda Büttös Kány Keresztéte Pamlény Perecse Szászfa Ezek voltak azok a vonzásközpontok, amelyek még annak nevezhetõk, ennél az értéknél kevesebbet elért települések gyakorlatilag nem töltenek be különösebb funkciót környezetük számára, ám a kapcsolatrendszerek vizsgálata miatt, illetve a határon átnyúló vonzás miatt mégsem hanyagolható el azok vizsgálata sem. Az utolsó csoportba 11 település került: Hidasnémeti (2 ), Nyíregyháza (2 ), Rudabánya és Forró (1,5 ), Aggtelek és Ragály (1,3 ), Budapest (1,2 ), Buzita és Serényfalva (1,1 ), Szin és Perkupa (1 ). Ezek közül Hidasnémeti és Aggtelek azok a községek, amelyeknek a határon átnyúló vonzása is van. Hidasnémeti szerepe ahhoz képest, hogy nemzetközi vasúti és közúti határátkelõhely, nem túl nagy jelentõséggel bír. Kassa közelsége szívhatja el a környezõ falvak lakosságát maga irányába, illetve éppen a jó közlekedési helyzetnek köszönhetõen könnyebben elérhetõek a kisebb-nagyobb magyarországi városok, mint pl. Encs, Miskolc. A vele egy nagyság-kategóriájú Bódvaszilasnak, pl. mind vonzereje, mind vonzáskörzetének kiterjedtsége, valamint határon túli hatósugara is nagyobb. Aggteleknek csak Kecsõvel van szorosabb kapcsolata a szlovákiai térségben, ez hagyományosan létezõ, leginkább kulturális és idegenforgalmi együttmûködést jelent. 16

17 Figyelemreméltó Nyíregyháza esete, amelynek hatása csakis a vizsgált térség szlovákiai szakaszán érvényesül, de ott több, mint egy tucat településen jelezték, hogy oda járnak vásárolni ruhanemût ill. oda járnak vásárba (126. ábra). Köztudott, hogy Nyíregyházán nagy úgynevezett KGST piac mûködik, ahova több országból érkeznek árusok és vevõk. Egy 1994-ben készített felmérés alapján az derül ki, hogy Szlovákiából nem mennek oda árulni (KÓKAI S. 1995). A most készített vizsgálat viszont rámutat arra, hogy a Szlovákiában élõk ismerik ezt a piacot, járnak is oda, mint vevõk, de úgy tûnik eladóként nem érdemes megjelenniük. A települések kapcsolat-hierarchiájának alapján elkészített térkép a vonzásközpontokat és a hozzájuk tartozó vonzásterületeket ábrázolja (6. ábra). Látható, hogy a magyarországi részen a nagy távolság ellenére is Miskolc jelentõsége milyen nagy. Rajta kívül még Encs és Kazincbarcika birtokol nagyobb területet a vonzásközpontok közül. Putnok és Szendrõ hatása néhány településre terjed csak ki, Edelényé és Ózdé pedig csak egy-két községre. Ózd térvesztése nagyon jelentõs. A szlovákiai oldal települései a legközelebbi városhoz vonzódnak leginkább, így Tornalja, Rozsnyó, Szepsi és Kassa között oszlanak meg a vonzásterületek falvai. 6. ábra A vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek a vizsgált térségben végzett felmérés alapján ( ) Rozsnyó Szepsi Kassa É Ny K Tornalja D Szendrõ Ózd Putnok Miskolc Edelény Kazincbarcika Encs vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút Vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek: Miskolc Kassa Encs Kazincbarcika Putnok Ózd Rozsnyó Tornalja Szepsi Szendrõ Miskolc és Encs Miskolc és Szendrõ Edelény Szendrõ és Edelény magyarországi vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont szlovákiai vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont 17

18 Az eredményeket összesítve megállapítható, hogy a magyarországi határmenti térség feltûnõen városhiányos övezet, és közép-, illetve alsófokú központokban sem bõvelkedik. Az itt élõk szolgáltatásokkal való ellátottsága tehát nagyon alacsony szintû, s ez mindenképpen csökkenti a térség népességmegtartó képességét. A szlovákiai területen ebbõl a szempontból kedvezõbb a helyzet, kevésbé jelentkeznek azok a negatív demográfiai folyamatok, amelyek nálunk (MOLNÁR J. 2000). A két oldal együttmûködésérõl a szolgáltatások és vásárlások szempontjából elmondható, hogy a Szlovákiában élõk gyakrabban és célirányosan keresik fel hazánkat, mivel kedvezõbbek nálunk az árak. Az áruválasztékban a két oldal között lényeges különbség napjainkban nincsen. A határ tehát nem zárt, létezik mozgás rajta keresztül, ennek fõ irányait ebben az esetben a két ország áraiban eltérõ különbségek adják, illetve ha vannak, a vámkötelezettségek is befolyásolhatják. A vizsgálat azt mutatja, hogy ebben az átjárásban a vizsgált térség valamennyi szlovákiai települése érintett. Ám a magyarországi oldalról kevésbé és ritkábban mennek Szlovákiába, de ennek oka jelen esetben a kedvezõtlen árfekvés (kivétel az üzemanyag). Összegzés: A határtérségben gyengék a települések közötti hivatalos jellegû együttmûködések. A rokonsági kapcsolatok megléte igazolja a térség társadalmi összefonódottságát, bár a kapcsolattartás intenzitása nem erõs. A határ nehezen átjárható, de nem teljesen zárt. Etnikai feszültség kevésbé jellemzõ a magyar-szlovák népre, sokkal inkább vonatkozik a magyarcigány népcsoportra. Elsõ lépésben a határátkelõhelyeken való átjutás megkönnyítése lehetne a cél, valamint a két ország gazdasági kapcsolatainak, így a határvidékeinek gazdasági kapcsolatainak felvétele. IRODALOM: ASCHAUER, W. 1996: Themen und Betrachtungsweisen In: Pál Á. Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határon innen-határon túl. Szeged, pp BELUSZKY P. 1977: Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton Földrajzi Értesítõ XXVI. évf füzet, pp ÉGER GY. 1996: Kettõs tükörben. Etnikai preferenciák néhány közép-európai határtérségben Pro Minoritate V. évf. 3. szám, pp

19 19