Az államhatár által kettészakított térség kapcsolatrendszerének változása a Sajó és a Hernád által

Átírás

1 Az államhatár által kettészakított térség kapcsolatrendszerének változása a Sajó és a Hernád által közrezárt határvidéken Molnár Judit Loboda Zoltán A táj változásai a Kárpát-medencében kötetben A települések kapcsolatrendszere és intézményi ellátottsága egy határmenti térségben címmel megjelent írásnak (MAROZSÁK - MOLNÁR 1999) a folytatása ez a munka. A kutatás a magyar-szlovák határvidék Sajó és Hernád közötti szakaszán folyt, 105 (47 szlovákiai és 58 magyarországi) települést érintett, hivatalos információforrásokon és empirikus vizsgálatokon alapult. A kutatás egyik fõ irányvonala a kapcsolatrendszer vizsgálata volt. A második világháború után kialakult történelmi és politikai körülmények nem kedveztek Szlovákia és Magyarország együttmûködésének. Kelet-Közép- Európa Szovjetunió vezette államai egyrészt a deklarációk szintjén szívélyes, baráti, sõt testvéri viszonyban voltak egymással, másrészt viszont a területi integritás és a belügyekbe való nem avatkozás elvének túlhangsúlyozásával, az etnikai problémák szõnyeg alá söprésével, a centralizált szervezési-irányítási modell tartós mûködtetésével olyan helyzetet hoztak létre, amelyben a határokat szinte fétisként kezelték, nehezen átjárhatóvá tették. (TÓTH 1996). A KGST országai gazdasági kapcsolataiban a centralizmus érvényesült: az együttmûködõ országok központjaik révén szervezték azokat. Így a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából nem volt jelentõsége annak, hogy az ezekben résztvevõ felek telephelyei, vagy a felvevõpiac hol van az egyes országokon belül. (ASCHAUER 1996). Ugyanakkor az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok merevvé váltak, a határok teljesen elválasztották és elszigetelték a határmenti területeket. Ez a jelenség egyértelmûen letapogatható a vonzott területek vizsgálatával. Az utóbbi egy-két évben igaz megindult a társadalmi életben is egy kis mozgolódás a kapcsolatok élénkítése céljából, de ezzel együtt is az mondható, hogy a Martinez féle határátjárhatósági modell szerint még mindig csak a második, az egymás mellett létezõ típusba sorolható a határvidék, a két oldal egymás közötti kapcsolata alapján (MARTINEZ 1994). A tanulmány az F sz. OTKA támogatásának keretében készült.

2 Elõször a vonzásközpontok meghatározása történt, kérdõívek alapján, úgy, hogy a következõ kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek: Hova járnak rendszerint: 1. bevásárolni mindennapi szükségleteiket kielégítõ árucikkeket, 2. ruházati cikkeket, 3. iparcikkeket. Valamint mely településekre járnak 4. vásárba, 5. gázpalackot cserélni, 6. szórakozni, 7. színházba, 8. moziba, 9. fodrászhoz, 10. szabóhoz, 11. cipészhez, 12. háztartási gépszerelõhöz, 13. tankolni, 14. személygépkocsi szervizbe. A kiértékeléskor a saját település nem számított, minden megnevezett más község vagy város 1-1 pontot kapott. Ezeket összegezve, a települések különbözõ pontszámot értek el. Az összehasonlíthatóság miatt meg kellett határozni az egyes helységeknek a lehetõ legmagasabb vonzási értékét, amit akkor érne el, ha a fentebb felsorolt 14 esetben, minden megkérdezett (765), azt a települést jelölte volna meg. Ez tehát , illetve ha az adott település a vizsgált térséghez tartozott, akkor a maximális vonzásértéket mivel a saját település nem számított úgy kaphatjuk meg, ha az adott településen vett minta elemszámát szorozva a 14-gyel, kivonjuk a ( )-bõl. Ehhez lehetett viszonyítani azután a ténylegesen elért pontokat, azaz milyen mértékû a vonzása az adott községnek, vagy városnak. Tekintettel a számok nagyságára, a kapott értékek ezrelékben kerültek kifejezésre. Az értékelés során azok a települések, amelyeket tíznél kevesebb esetben jelöltek meg, kimaradtak a vizsgálatból. Messze a legerõsebb a vonzása Miskolcnak, 78,5 -kel. A legalacsonyabb értékkel bíró település: Perkupa (0,9 vonzáserõsség). A leírt módszerrel 29 értékelhetõ település adódott, és külön kategóriákként kerültek jelölésre azok az esetek, amikor nem egy konkrét települést, hanem az országot nevezték meg (Magyarország és Szlovákia). A kérdõíves felmérés alapján megjelölt vonzásközpontok a vonzás intenzitása alapján öt csoportot alkottak (1. ábra). 1. ábra Az elvileg legnagyobb vonzáserõsséghez képest elért vonzerõ, a vizsgált térségben végzett felmérés alapján ( ) Ny É K D vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút Vonzáserõsség: 1-2 ezrelék ezrelék ezrelék ezrelék ezrelék

3 Az elsõbe került a vizsgált térség legerõsebb vonzásközpontja: Miskolc (78,5 ). A másodikba a vonzáserõsség között szereplõ: Kassa (43,5 ), Rozsnyó és (34,4 ), (31,6 ), Kazincbarcika (27,8 ) és Encs (26,6 ). Az említett módszerrel azt is meg lehetett vizsgálni, hogy mely településekrõl vonzódnak ezekbe a centrumokba, és ez a vonzottsági fokot reprezentáló ábrákon került bemutatásra. (Ebben az esetben az adott településrõl vett minta elemszámát kellett 14-gyel szorozni, ehhez kellett arányítani a megjelölt város, illetve falu összeseteinek számát egy településrõl, és %-ban kerültek kimutatásra a vonzottsági fokok.) Miskolc vonzáskörzete kiterjed az egész vizsgált térségre. Határon innen mindenképpen erõsebb, de az egész vizsgált szlovákiai területen is stabil vonzerõvel bír (2. ábra). A rangsorban utána 4 szlovákiai város következik, amelyek közül kettõ (Kassa és Rozsnyó) a kutatási terület szomszédságában, kettõ pedig a kutatási térséghez tartozik ( és ). Ebbõl a vizsgálatból is kitûnik, hogy a magyarországi oldal kimondottan városhiányos övezet. A számok tükrében is jól érzékelhetõ Miskolc túlsúlya, jóllehet a legtöbb településtõl távol fekszik és megközelíthetõsége sem kedvezõ. A szlovákiai határszakasz menti térség két, funkcionálisan is jelentõs városkával is bír, és a nagyobb városok közelsége szintén javítja ellátottságát. Ami viszont a vonzott területeket illeti, figyelemre méltó, hogy a szlovákiai városok általában nem célpontjai a vásárlások és a szolgáltatások szempontjából a magyarországi területen élõknek. Rozsnyó kivételével, más települések nem szerepelnek Szlovákiában magyarországi vonzott településsel. 2. ábra Miskolc vonzásterülete a vizsgált térségben végzett felmérés alapján ( ) Kassa Ny É K Ózd Miskolc D vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút nincs kérdõíves felvételezés vonzásközpont Vonzottsági fok: % % % % %

4 Kazincbarcika és Encs szorosan követi a szlovákiai városokat, de Miskolctól jóval gyengébb a vonzerejük. Súlyuk egymáshoz viszonyítva nem nagyon tér el (Kazincbarcika 27,8, Encs 26,6 ), de másképpen alakul abban az esetben, ha csak a magyarországi területeket vesszük figyelembe, és másképpen, ha az egész kutatási térséget. (MAROZSÁK - MOLNÁR 1999.) Kazincbarcika szerepe ugyanis az elõbbi esetben valamivel gyengébb, mint Encsé. Ám a vonzott területeket szemlélve az tapasztalható, hogy Encs vonzása sokkal koncentráltabb, és csakis a hazai térségre korlátozódik, míg Kazincbarcikáé átnyúlik a határon, és a magyarországi szakaszon is jóval szórtabb. A harmadik csoportba hat település tartozik: Putnok (19,8 ), Ózd (19,3 ), Szendrõ (12,1 ), Torna (11,7 ), Edelény és Bódvaszilas (10,8 ). Putnok újra tért hódít Ózddal szemben, ha nem is nyerte vissza történelmi múltjában betöltött helyzetét, megerõsödni látszik annak ellenére is, hogy intézményi ellátottsága még éppúgy elmarad Ózdétól, mint a szocializmus korában (MAROZSÁK MOLNÁR 1999). Ózd jelentõsebb határon túli szerepe ellenére sem tudja Putnokkal szemben biztosítani magának az elsõbbséget, és a magyarországi térségben jóval kisebb területen fejti ki vonzerejét, mint a történelmileg is központi funkciókat betöltõ Putnok. Szendrõ és Edelény összehasonlításában az tapasztalható, hogy a vizsgált térségben erõsebb vonzerõvel bír Szendrõ, mely közelségébõl is fakadhat, ám Edelény hatása a határon is átnyúlik, ami Szendrõ esetében nem látható. Torna közvetlen környezetében fejti ki hatását. A szlovákiai területen õt megelõzõ tõl mind vonzerejében, mind vonzásterületének nagyságában elmarad, de e település közelsége ellenére is kiemelkedõ a szerepe. Ez bizonyítja azt, hogy még akkor is van létjogosultsága a szolgáltatások széles választékának, ha a közelben több nagyobb város is található, és a lakosságnak fontos szempont a távolság, annak eldöntésében, hogy hova mennek ezekért. Bódvaszilas az elsõ olyan település, amely a vizsgált határvidék magyarországi szakaszához tartozik, és az elsõ község a szlovákiai Tornával, amelyek vonzerõvel bírnak. Bódvaszilas vonzásterületének elemzése alapján megállapítható, hogy Tornával szemben kiterjedtebb a hatása, átnyúlik a határon túlra is, érinti Tornát is és vonzáskörzetét is, de intenzitása nem olyan nagymértékû, mint szlovákiai társáé. Krasznokvajdával egyedüli települések, amelyek jelentõsebb szerepkört képesek betölteni a vizsgált térség magyar oldalán, mely tény megint csak azt jelzi, hogy az itt élõk ellátottsága csak nagyon alacsony fokot ér el. A negyedik csoportba a 2 és 10 közötti vonzáserõsségû települések kerültek. Pelsõc (6,6 ), Rimaszombat (5,5 ), Gönc (2,9 ), Krasznokvajda

5 (2,4 ), Szádalmás (2,4 ). (3,4 -û Szlovákia, de ország lévén külön tárgyalást érdemel, amelyre itt nem kerül sor.) Pelsõc hasonlóan Tornához, leginkább közvetlen környezetére gyakorol nagyobb befolyást. A vonzásközponthoz közel található egy nagyobb város (Rozsnyó), melynek szerepköre messze meghaladja Pelsõcét, s ahogyan ezt Torna esetében is tapasztalhattuk, jelentõségét úgy tûnik ez mégsem csorbítja, a közeli helységek életében fontos szerepet töltenek be ezek a közép- és alsófokú központok. Rimaszombat vonzereje leginkább a Rimaszombati járásban jelentkezik természetesen, de távolabbi területekrõl is felkeresik idõnként. Gönc a vizsgált térségen kívül fekszik, hatása átnyúlik az országhatáron túlra is. Az egykor még vármegyeszékhely funkcióját is betöltõ nagyközség az 1700-as évektõl kezdve veszített jelentõségébõl, és a trianoni szerzõdés óta végképp perifériára került. Az empirikus kutatás során felvázolt kapcsolatrendszere sejtetni engedi egykori szerepét, de ezek intenzitása a vizsgált térségben nem túl erõs. Természetesen ez az érték nem Gönc teljes vonzerejét adja, hanem kifejezetten csakis a vizsgált határmenti térségben jelentkezõ vonzerõt reprezentálja. Ez egyébként minden más vonzásközpontként említett településre is vonatkozik. Szádalmás és Krasznokvajda a környezõ települések alsófokú központjai. Vonzerejük egyenlõ értékû, ám teljesen más a helyzet a szlovákiai és a magyarországi térségben, ugyanis Krasznokvajda zsákutcás falvak számára biztosít némi szolgáltatást, minthogy a legközelebbi nagyobb települések (Encs, Edelény, Szendrõ) nehezen megközelíthetõk az ott élõk számára. Beluszky Pál 1977-ben megjelent tanulmánya a községrõl és vonzáskörzetérõl, olyan problémákat vet fel, amelyek még ma is léteznek (BELUSZKY 1977.). A népesség folyamatosan fogy, egyedül Krasznokvajda enged némi pozitív változásra következtetni, hiszen a lakosság száma itt az utóbbi 8-9 évben stagnál, ill. gyengén növekszik. Ennek oka leginkább az, hogy megszûnt az erõs elvándorlás, sõt vannak évek, amikor ebben az idõszakban pozitív vándorlási egyenlege van a községnek. A környezõ falvakból települnek ide, mivel valamivel jobbak a körülmények, mint a vonzáskörzetéhez tartozó aprófalvakban. Az alacsony vonzáserõ viszont arra utal, hogy Krasznokvajda nem tudja megfelelõ mértékben kiszolgálni vonzáskörzetét, így az ott élõk kénytelenek távolabbi helységeket felkeresni igényeik kielégítése céljából. Szádalmás vonzásterülete csak hat településre terjed ki, közelében több erõsebb vonzerejû központ is található (Rozsnyó, Torna, ), ezért nagyobb igénnyel nem fordulnak felé a térségbõl. Ezek voltak azok a vonzásközpontok, amelyek még annak nevezhetõk, ennél az értéknél kevesebbet elért települések gyakorlatilag nem töltenek be különösebb funkciót környezetük számára, ám a kapcsolatrendszerek vizsgálata miatt, illetve a határon átnyúló vonzás miatt mégsem hanyagolható el azok vizsgálata sem. Az ötödik csoportba 11 település került: Hidasnémeti (2 ),

6 Nyíregyháza (2 ), Rudabánya és Forró (1,5 ), Aggtelek és Ragály (1,3 ), Budapest (1,2 ), Buzita és Serényfalva (1,1 ), Szin és Perkupa (1 ). Ezek közül Hidasnémeti és Aggtelek azok a községek, amelyeknek a határon átnyúló vonzása is van. Hidasnémeti szerepe ahhoz képest, hogy nemzetközi vasúti és közúti határátkelõhely, nem túl nagy jelentõséggel bír. Kassa közelsége szívhatja el a környezõ falvak lakosságát maga irányába, illetve éppen a jó közlekedési helyzetnek köszönhetõen könnyebben elérhetõek a kisebb-nagyobb magyarországi városok, mint pl. Encs, Miskolc. A vele egy nagyság-kategóriájú Bódvaszilasnak, pl. mind vonzereje, mind vonzáskörzetének kiterjedtsége, valamint határon túli hatósugara is nagyobb. Aggteleknek csak Kecsõvel van szorosabb kapcsolata a szlovákiai térségben, ez hagyományosan létezõ, leginkább kulturális és idegenforgalmi együttmûködést jelent. Figyelemreméltó Nyíregyháza esete, amelynek hatása csakis a vizsgált térség szlovákiai szakaszán érvényesül, de ott több, mint egy tucat településen jelezték, hogy oda járnak vásárolni ruhanemût, ill. oda járnak vásárba. Köztudott, hogy Nyíregyházán nagy piac mûködik, ahova több országból érkeznek árusok és vevõk. A települések kapcsolat-hierarchiájának alapján elkészített térkép a vonzásközpontokat és a hozzájuk tartozó vonzásterületeket ábrázolja (3. ábra). 3. ábra A vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek a vizsgált térségben végzett felmérés alapján ( ) Rozsnyó Kassa Ny É K D Szendrõ Ózd Putnok Miskolc Edelény Kazincbarcika Encs vasútvonal fõ közlekedési út fontosabb közút Vonzásközpontok és a hozzájuk tartozó vonzásterületek: Miskolc Kassa Encs Kazincbarcika Putnok Ózd Rozsnyó Szendrõ Miskolc és Encs Miskolc és Szendrõ Edelény Szendrõ és Edelény magyarországi vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont szlovákiai vizsgált terület egyik települése a vonzásközpont

7 Látható, hogy a magyarországi részen a nagy távolság ellenére is Miskolc jelentõsége milyen nagy. Rajta kívül még Encs és Kazincbarcika birtokol nagyobb területet a vonzásközpontok közül. Putnok és Szendrõ hatása néhány településre terjed csak ki, Edelényé és Ózdé pedig csak egy-két községre. Ózd térvesztése nagyon jelentõs. A szlovákiai oldal települései a legközelebbi városhoz vonzódnak leginkább, így, Rozsnyó, és Kassa között oszlanak meg a vonzásterületek falvai. Az eredményeket összesítve megállapítható, hogy a magyarországi határmenti térség feltûnõen városhiányos övezet, és közép-, illetve alsófokú központokban sem bõvelkedik. Az itt élõk szolgáltatásokkal való ellátottsága tehát nagyon alacsony szintû, s ez mindenképpen csökkenti a térség népességmegtartó képességét. A szlovákiai területen ebbõl a szempontból kedvezõbb a helyzet, kevésbé jelentkeznek azok a negatív demográfiai folyamatok, amelyek nálunk (MOLNÁR 2000). A két oldal együttmûködésérõl a szolgáltatások és vásárlások szempontjából elmondható, hogy a Szlovákiában élõk gyakrabban és célirányosan keresik fel hazánkat, mivel kedvezõbbek nálunk az árak. Az áruválasztékban a két oldal között lényeges különbség napjainkban nincsen. A határ tehát nem zárt, létezik mozgás rajta keresztül, ennek fõ irányait ebben az esetben a két ország áraiban eltérõ különbségek adják, illetve ha vannak, a vámkötelezettségek is befolyásolhatják. A vizsgálat azt mutatja, hogy ebben az átjárásban a vizsgált térség valamennyi szlovákiai települése érintett. Ám a magyarországi oldalról kevésbé és ritkábban mennek Szlovákiába, de ennek oka jelen esetben a kedvezõtlen árfekvés (kivétel az üzemanyag). Irodalom Aschauer, W. (1996) A földrajzi határterület-kutatás témakörei és vizsgálati módjai a magyar határvidék példáján In:Pál Á. Szónokyné Ancsin Gabriella szerk. Határon innen-határon túl, Szeged pp Beluszky P. (1977) Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítõ XXVI. évf füzet, pp Marozsák P. Molnár J. (1999) A települések kapcsolatrendszere és intézményi ellátottsága egy határmenti térségben In: Füleky György szerk. A táj változásai a Kárpát-medencében, Gödöllõ pp Martinez, O. J. (1994) The dynamics of border interaction. New approaches to border analysis. Global Boundaries, World Boundaries Volume 1. London and New York pp Molnár J. (2000) A népesség alakulása egy határmenti térségben DK-Szlovákiában és ÉK-Magyarországon In: Süli-Zakar I. szerk. A földrajz jövõje, a jövõ földrajzosai, Debrecen pp Tóth J. (1996) A regionális fejlõdés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében In:Pál Á. Szónokyné Ancsin Gabriella szerk. Határon innen-határon túl, Szeged pp