KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍ- TÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN.

Átírás

1 4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 41 KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍ- TÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. ÍRTA: SCHAUSCHEK ÁRPÁD. Az AMERIKAI, angol és francia iskolák t \ rajzaiból és munkáiból rendezett kíál- JL L litás január hó végén nyílt meg az orsz. iparművészeti múzeum nagy udvarcsarnokában, hol az angol és francia ipariskolák munkálatait együtt szemlélhetjük egy amerikai rajztanítóképző intézet tanmeneteivel. Tíz éve, hogy egy hasonló külföldi munkakiállítást mutatott be a múzeum igazgatósága: ez az angol nemzeti versenyben (national competition) díjat nyert művek sorozatait tartalmazta. E tárlat nemcsak nálunk, de utóbb Ausztriában is közfeltünést keltett és sokáig foglalkoztatta a szakemberek és a közönség érdeklődését. E körülmény abban leli magyarázatát, hogy az iparművészeti irány eredeti termékei, az angol iparművészeti oktatás és fejlesztésének hatalmas tényezője: a nemzeti verseny először kerültek a kontinens hozzáértő közönsége elé. A következő évtized alatt, ez az érdeklődés csaknem évről-évre fokozódott, kiterjedt nemcsak a nagy erőfeszítéssel és zajjal folytatott küzdelmekre az új művészi irányok érvényesüléseért, hanem ezekkel a kérdésekkel kapcsolódó művészi oktatás, művészi nevelés, a rajzoktatás kérdéseire is. Az általános nevelésnek a művészi nevelés egyik részlete, ennek viszont egyik legközvetlenebbül ható tényezője a rajzoktatás ; a művészi megújhodás bajnokai éppen ezen a területen találkoznak törekvéseikben a social reformerekkel. Mindkét tábor a közönségre, az iskolára akar hatni, főleg az utóbbira, mert az új generációt még elfogulatlannak, ezért alkalmasabbnak tartja, hogy általa eszméi megvalósuljanak. A közönségnek tehát tájékozódnia kell, hogy anyagi és szellemi erőit ezen eszmék szolgálatába csak önálló véleménye sürgetésére bocsássa, azon felelősség tudatában, hogy úgy a saját, mint a jövő nemzedék becses javai forognak szóban. De tájékozódnia nem könnyű még a szakembernek sem, éppen korunkban, midőn nagy elvi harcok folynak, melyekben az öntudatosság, a tiszta meggyőződés épp úgy, mint az elvakult konokság, silány anyagi érdekek, tudatos megtévesztés egyaránt szerepet játszanak. Ezenkívül a modern viszonyok bonyolult volta, specializálódása megannyi akadályai a ható erők és eredmények helyes felismerésének. Az ipar- és rajzoktatás kérdései is ily hullámzásban vannak; áttekintésük nehéz, éppen ezen oknál fogva, pedig az erős verseny cselekvésre készteti azokat, akiknek hivatása ezekben a nagy anyagi és szellemi érdekeket érintő kérdésekben dönteni, a kormányokat, iskolafenntartókat, tanférfíakat, művészeket, iparosokat és az adófizető polgárt is egyaránt, ha nem is egyenlő mértékben. A külföldi, fejlett példák követésre önként ajánlkoztak, főleg oly országokban, mint aminő Magyarország, de követésük nem csekély körültekintést kíván s néha különleges veszedelmekkel jár. Ezért a közvetlen szemlélet útján a külföldi példákat megismertetni kétségtelenül érdemes vállalkozás. Ez okból örömmel üdvözöltük az iparművészeti múzeumban megnyílt kiállítás hírét, mert a tíz év előtt sikerrel kecsegtető kezdeménynek folytatását láttuk benne, azt a törekvést, mely tájékoztatni akarja az iparművészet fejleményeiről, az ipar- és a rajzoktatás irányairól és ezek eredményéről tiszta képet óhajt nyújtani a magyar közönségnek, a szakembereknek. A jelen tárlat, még azon esetben is, ha hasonló bemutatások sorozatában egy láncszem volna, mégsem elégítette ki egészen az érdeklődőknek hozzá fűzött reményeit. A kiállított anyag terjedelem tekintetében alig multa fölül az iparművészeti iskola két évi tárlatain bemutatott munkasorozatokét, de mégsem nyújtott az egyes csoportokon belül képviselt iskolatipusokról tiszta képet. A kifüggesztett feliratokból csak hézagosan és fáradsággal szerezhetett az érdeklődő némi információt az egyes csoportokról. Bármily rövid Magyar Iparművészet. I

2 4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 42 tájékoztató kalauz utalhatott volna, az egyes iskolákat jellemezve, arra, hogy ezek az illető ország oktatási rendszerében mily helyet foglalnak, az átlagot képviselik-e, vagy csak egy speciális intézetet. Az angol és francia intézeteknél az egyes iskolákból vett aránylag csekély s nem teljes anyag, bár számos iskola szerepelt e tárlaton, mégsem nyújtott képet ezen országok iparoktatásáról. Az amerikai rajztanítóképző tanulságosabb volt egymagában, de kérdés, hogy jól képviselte-e az ilynemű amerikai intézetek átlagát? Nagyon kívánatos volna, hogy több szakembernek a helyszínén tett huzamos és beható tanulmánya alapján szereztetnének be ily gyűjtemények, hogy kiállítva tiszta képet nyújtsanak az illető ország művészi vagy ipari oktatásáról, akárcsak egy ískolafaj keretén belül is. Mily tanulságos volna a hazánkban lévő hasonló oktatás eredményeit egyidejűleg kiállítani és katalógusok, szakművek kiadása által a kiállított anyag tanulmányozását megkönnyíteni és utólag a magunk számára levont tanulságokat szintén jelentések alakjában összefoglalni. Mindez most kevéssé lehetséges, a bemutatott sorozatok részleteikben bármily érdekesek, de hézagos voltuk folytán azok még a szakemberre nézve sem tartalmaznak mélyreható tanulságokat, a közönségre még kevésbbé. E lapoknak mindazonáltal hivatása nemcsak röviden beszámolni a kiállítás tényéről, de amenynyíre csak lehet, tartalmának értékét a hazánkban elért eredményekkel szemben megállapítani. Hisszük, hogy a közönség és a szakemberek kívánalmait adtuk közre a fennebbíekben. Legyen ez mentségünk, ha azokat tűlhosszan adva elő, olvasóink türelmét kifárasztottuk, éppen ezért lehetőleg rövidre fogva iparkodunk kitűzött feladatunknak megfelelni, hogy elnézésüket kiérdemeljük. Az iparművészeti múzeum csarnokudvarának egyik hosszfalát az amerikai rajzok, a bejárattal szemben levő részét és az egyik hosszfal felét a francia iskolák, a fennmaradó teret az angol intézetek munkái foglalják el. Kezdjük szemlénket a franciák szakaszánál, Párís város különböző községi ipariskolái képviselik Franciaországot, az ilynemű iskolák másik nagy csoportja, melyet az állam tart fenn, hiányzik. Néhány ipari tárgy (köztük géprészek, műszerek, ez utóbbiakat talán kár volt itt kiállítani) képviseli a francia iparművészet fényes hagyományait, főleg a bútorok és fémmunkák ragadják meg a szemlélő figyelmét. Ezekkel ellentétben a rajzok befoglaló keretei sivár szegmentum-iveikkel, elavult unalmas diszítményeikkel méltán példázzák tartalmukat. Az itt bemutatott szemelvények szerint ebben az oktatásban nincsen haladás. A 70-es, 80-as, sőt a éo-as évek módszerei szerint folyik a rajztanítás, fenntartásra nem érdemes hagyományokon élősködik ma is. Ennél az ipari rajzoktatásnál, az angol, német és osztrák ipariskolákról nem is szólva, ami hasonnemű intézeteinkben különb módon folyik e tárgy tanítása. Talán bizonyságául annak, hogy gyenge iskolák és gyarló rajztanítás mellett kiváló ipari tevékenység lehetséges, de kérdés, hogy fejleszthető-e s megállja-e a versenyt a jövőben? Az egész világ felett uralkodó, ízlésének finomságában, organízált munkájában, találékonyságában utolérhetetlen gall szellem, mely ma ís saját művészi nyelvén beszél, nem fog-e elernyedni és utóbb meghódolni a germán géniusz erejével szemben? A jövő fogja eldönteni; de annyi már most bizonyos, hogy az angol iparoktatás máris hatalmasabb arányokban fejlődik, egészséges alapeszmék után indul és nem a luxus, hanem a tömegprodukcióra dolgozó népművészet,»every day art«, s így a franciának erős ellenfele gyanánt jelenik meg. Every day art": köznapi művészet, ezt a nevet adta Lewis Day, egyik kiváló mívelője, vezéralakja az iparművészetnek, tegyük hozzá : igen találóan, az angol iparművészetn e k. Ez a találó név jut önkénytelenül eszünkbe, midőn az angol ipariskolák tárgyait, tervezeteit, rajzait szemléljük. Ez a művészet nem raffínáltan ízléses és művészi, nem éri el a legmagasabb színvonalat, de legalul sem marad, becsületes, őszinte, használható. Nagyon csábító dolog e helyen az angol iparművészet keletkezéséről elmélkedni, de arra nem lévén hely, itt csak pár szóval lehet utalnunk annak tényezőire. Egy félszázaddal előbb már meg-

3 4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 43 volt a főrendek gazdagsága, a középosztály vagyona, a szolid, hatalmas ipar, ízlés nélkül, a művelt osztály dilettantizmusa és törekvése, hogy állandó otthonát lakályossá, egyénívé tegye. A konzumálók jobbat, szebbet követelnek, mint amit az ipar adhat, következik a meglévőknek számbavétele : világkiállításokon Londonban. Ezeknek tanulságai alapján az iparművészet felélesztése, múzeumok, iskolák felállítása útján. Ruskin tanaínak hatása. Beismerése annak, hogy a stílutánzás tovább nem folytatható; egészséges érzékkel főleg a a keletázsíaí művészet tanulmányozása alapján belátják, hogy a célszerűség mellett, a dekoratív idea a fő, nem a részletforma; de ez is felfrissíthető, ha újból a természethez fordulunk. Ezen elveknek testet adnak kitűnő művészek : Morris, Walter Crane, Day stb. Az iparoktatás társadalmi úton szervezkedik ; a munkások továbbképzéséről gondoskodnak a guíldek, magániskolák, melyek önmagukat tartják fenn, vagy bőkezű alapítványokból fedezik költségeiket, ösztön- és versenydíjaíkat. 1 Végül a helyes irányú iparművészeti dilettantizmus 2 és háziipar terjesztésére külön társulat alakul, mely behálózza iskoláival az egész országot. Ezt a sokféle irányú, fokozatú tanítást és termelést a központi szervezet a nemzeti verseny" irányítja és az eredmények nyilvántartásáról gondoskodik. Ennek a hatalmas, szervezett erőkkel dolgozó iparművészeinek eredményeit a jelen kiállításon lévő szemelvényekből alig ítélhetjük meg. A kontinens országaiban észlelhető ingadozásnak, hullámzásnak az angol nyugodtan továbbfejlődő iparművészetben kevesebb nyoma van, e tárgyak is azt bizonyítják. Róluk kevés megjegyezni valónk van. A kiállított tárgyak számához képest, számos angol iskolától látunk munkákat. Legelői az ország első iparművészeti iskolája, a Royal College of Art, South Ken- 1 Mely valóban használható tárgyakat termel. Homearts and Industrial Association 1. Muthesíusnak Kunstgew. Dilettantismus in England c. müvét. * Bárminők ezek a jórészt iparosokat oktató esti vagy félnapi, időleges tanfolyamok, iskolák, bennük a rajztanítás, a tervezés szoros kapcsolatban marad a munkával, a kivitellel. Az iparos nem szakad el a műhelytől. sington szerényen van képviselve. Néhány művészi rézkarc (mely technika felélesztésében a 70-es évek óta a kitűnő angol műíró, Hamerton szerzett érdemeket) s egy sorozata a freskóterveknek vonja magára figyelmünket, a fafaragványok kevéssé tűnnek kí. Érdekesek a Metropolitan School of Art zománcművei, főleg oktatási szempontból, az ötvösmunkák, a könyvkötések stb., bár közöttük meglepő, kiváló müvek alig akadnak, mégis nagy részük becsületes every day art munka. A rajzok, tervezetek már kevésbbé mérkőzhetnek a kontinens iparművészeti iskoláiból kikerült hasonló művekkel, melyekben az idő nagy részét rajzolásra, festésre, mintázásra fordítják. Kétségtelen, hogy a német kiválóbb iparművészeti tanintézetek e tekintetben fölülmúlják az angol átlagos ipariskolák termékeit, ami egyetlen iparművészeti iskolánk sem különben. De ezzel szemben ott Anglia iskoláiban a legfőbb súly az ipari produkcióra esik, míg nálunk és Németországban több aziskolaéstöbb, talán sok ís a művészet. Elismerjük, hogy a törekvés megvan, hogy ezen az állapoton javítsanak nálunk ís, de viszont az is tagadhatatlan, hogy iparművészeti iskolánknak, a múzeumnak nincs oly közvetlen hatása iparosainkra és íparművészetünkre, mint azt elvárhatnók. Iskolánk számos művészt, köztük nem egy kiváló egyéniséget nevelt, de aránylag kevés praktikus iparművészt, az every day art embereit. A kiállítás harmadik, mondjuk kí legtanulságosabb része a New-York városi Columbia Uníversíty-vel kapcsolatos rajztanítóképző és gyakorló iskoláinak rajzsorozata, mellyel tantervét illusztrálja. Itt legalább egy teljes iskolát látunk, melyről mint egészről biztosabban lehet ítélkeznünk, mint a szemelvényekről. Ha a rajzokon lévő felíratok nem adnak kellő felvilágosítást minden kérdésre, melyre választ kér az érdeklődő, de éppen ebben az intézetben, a képzőművészetek tanárának A. W. Dow-nak felolvasása, melyet a londoni nemzetközi művészeti kongresszuson tartott, 1 jórészt megadja a 1 Megjelent az Art Congress naplójában a 263. f oldalán. í*

4 4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 44 kívánt felvilágosításokat. A nevelés és oktatás kérdéseiben sem tagadja meg magát az amerikai szellem gyakorlati iránya s így csak természetes, hogy elégedetlen volt az európai szabású oktatási rendszerek eredményével, azokat csekély hasznúnak ítélte a gyakorlati pályákra menő tanulók nagy többségére nézve. Az egész egyént úgy kell nevelni és tanítani értelmi, erkölcsi és fizikai tulajdonságai alapján, hogy az életben a maga emberségéből győzelmesen helyt állhasson. Nemcsak ismeretekkel telített értelemre, de ügyes kézre van szükség, nemcsak tanult, de ügyes emberekre egyaránt." Gyors, energikus cselekvésre képes, a gyakorlati szellem, a rajznak általános haszna mellett, annak értékét az aktív nevelésre nézve is felismerte és felhasználta. A rajztudást közvetlenebb hasznúvá, alkalmazhatóvá akarta tenni az oktatás minden fokán. így a rajzolás kapcsolatba került a mintázással, a kézügyesítő munkával már legeleítől fogva. A 80-as években Woodward, később Prang, Liberty Tadd stb. rajztanításí módszereiben nyilvánul a tanultak közvetlenebb alkalmazására való törekvés, a cél határozott, energikus kitűzése, a megvalósítását eszközlő módszer precíz kidolgozása a részletekig, ellentétben az európai tantervek, utasítások általánosságokban mozgó, sokszor semmit mondó, vagy felelősséget hárító szerkezetével és fogalmazásával szemben. Dow módszerében ís ugyanezek a jellemvonások lelhetők fel. Elveti az európai akadémikus tanításmódot a művészet tanításában. Hibáztatja, hogy Európában előbb tanítják az imitativ rajzot és azután a kompozíciót, pedig szerinte az imitativ és a dekoratív rajzolás megkülönböztetése csak mesterséges dolog. Az építészetben, a festésben, a szobrászatban nyilvánuló szépség három elemet tartalmaz: a vonalat, az árnyék-világosságot és a színt. Ezeket kell felismerni és tervezve értékesíteni. Minden művészet ezzel a néhány szerkezeti alapelvvel dolgozik. Ezért nevezi módszerét Structural method"- nak. Mint a kiállított rajzok mutatják, ezt nagy következetességgel megvalósította a vezetése alatt álló rajztanítóképző intézetben. Jellemezzük néhány szóval a kiállított rajzmeneteket. A tanítóképző két folyamból áll, a kezdők és haladók osztályából. A junior class munkáiban nyilvánul meg legjobban a structural method". Legelőbb is a teret osztják fel vonalakkal, a nyert kereteket geometríajellegű díszekkel töltve kí ; majd virág-, gyümölcs-, tájkép- és sílhouetteket rajzolnak ugyancsak vonallal. Végül edények és csendéletí összeállítások sílhouettjeít ugyanígy. Ez utóbbiakat vastag szénvonallal, ecsettel határolják körül. A gyakorlatok második csoportja: ugyanezek a témák árnyék- és vílágosságformákban, mint Dow ezt japáni szóval notan" (mi a chíaroscuro"-nak felel meg) jelzi. A vonallal körülszegett formákat jórészt ecsettechnikából származó díszekkel töltik kí. A virág-, gyümölcs-, táj-silhouetteket két vagy több tónussal elevenítik meg. A gyakorlatok harmadik foka a s z í n tanulmányával foglalkozik. Az előbbi tanulmányi fokon feldolgozott témákat színesen ábrázolják. Minden csoportban tanultakat tárgyak dekorálásánál és illusztrációkban értékesítik. Némely kompozíció tényleg kivitelre kerül, vagy legalább anyagszerűen rajzoltatík meg. A mintázás, műtörténelem stb. egészítik kí a kezdők tantervét. A haladók évfolyamában, a művészeti tanítás elméleteível és gyakorlatával, továbbá táj- és élő-modell után való festéssel és rajzolással, illusztrálással, kompozíciókkal foglalkoznak. A gyakorlóiskola, mely elemi- és középiskolát foglal magában, nagyjában ugyanazt a tanmenetet követi, mintegy kisebbített tükörképét annak, mit a tanítóképző produkált. A Dow-féle iskola munkáit szemlélve önkéntelenül szembeötlik annak dekoratív iránya, melyet japánizmusnak nevezhetünk. Mindent dekorative látni és feldolgozni, mindenesetre nagy egyoldalúság, mely előny lehet a lapformákkal dolgozó iparművészek képzésénél, de rajztanítók számára mégis igen részleges és hiányos tanterv. A természet finomabb, rejtettebb szépségei csakis a beható Studium útján tárulnak fel a művész előtt. Ennek a

5 4Í KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 45 szubtil, nemesebb szépnek keresésére bátorítja fel Ruskin számos művében, szóval és példák közlésével, olvasóit és tanítványait. A felfogás, folyton a dekoratív, nyers hatásokat kevéssé szerves tárgyakon keresve, eldurvul, a magasabb rendű szépséget többé észre nem veszi, mi a művészet tanítójára nézve nagy hátrány, hiszen neki kötelessége tanítványaínak figyelmét arra felhívni. Az emberi alak tanulmányozását, mint a legszervesebb és legművészibb feladatot elhanyagolni, a képzési színvonal leszállítása nélkül, nem lehet. Ennek, vagy bármely más tárgynak imitációja, művészi imitációja, nem pusztán ábrázolás, mint ezt Dow állítja, mert ha csak az, úgy megszűnt művészi lenni. A beállítás, az egésznek szubjektív megértése, átdolgozása a strukturális" elemek felismerésével jár, reproductiója pedig a kompozíció egyik neme. De az egyoldalú, síkban maradó dekoratív felfogás, egy teljesebb, befejezettebb munkáról sem ad a növendéknek fogalmat, részletesebb megfigyelésre, térbeli elképzelésre nem szoktatja, így a rajzolás általános képző ereje e tanmódban csak részlegesen jut érvényre. Végül Dow structural method"-ja, mely csak az ékítménytervezés és dekoráció körében mozog, nem új, megvolt az és van is sok helyütt ma ís a művészi iskolákban, hol a rajzolás és festés egyes ágait kompozícióval kötötték össze, vagy a kompozíciót egyáltalában gyakorolták. Hiba volt, s ebben Downak igaza van, hogy ha az imitáció elszakadt a kompozíciótót. Azt elismerhetjük, hogy Dow igen behatóan, igazi amerikai határozottsággal iparkodik a maga területén eszméit megvalósítani. Még hátra volna Dow iskoláját a mi rajztanárképző főiskolánkkal összehasonlítani, tesszük ezt azok kedvéért, akik állandóul a külföldre irányozzák tekintetüket, nem törődnek a hazai állapotokkal és intézményekkel, de azért ezeket állandóan leszólva, követését ajánlják a külföldi példának, anélkül hogy mérlegelnék, van-e itthon annak létjogosultsága. Az amerikai intézet két évfolyamával szemben főiskolánké négy évre terjed. Az előképzettségre nézve adataink az amerikai iskolát illetőleg megbízhatatlanok, de okunk van feltételezni, hogy ez esetben ís oly arány áll fenn, mint az európai és amerikai technikai főiskolák hallgatóínak előképzettsége között; tehát jóval alacsonyabb, 1 mint nálunk. Dow iskolájában tanultak csak egy részletét képezik annak a tananyagnak, mit a magyar rajztanárjelöltnek el kell sajátítania. Ha pontosabban akarjuk magunkat kifejezni, úgy az amerikai tanitójelölt a művészi szakokból lényegében legfeljebb annyit tanul, mint amennyit ékítmény e s és dekoratív rajz, festés és tervezés címén előadnak a mi főiskolánkban. A többi gyakorlati tárgyakból talán annyit, amennyit egy elsőéves hallgató azokból elsajátított (csendélet, alakrajz). Mint láttuk, a Teachers College programmjából az alakrajzolás csaknem teljesen, az építészeti rajz és tervezés, a konstruktív ábrázolás és gyakorlati perspektíva teljesen hiányzanak. A műtörténelmí pedagógia ott megvan, nálunk szintén. Egyet meg lehet engednem a mi javunkra írandó nagy előnyökkel szemben, hogy az amerikai tanító bizonyára jobban tudja kamatoztatni kis tudástőkéjét mint a mi tanárjelöltünk a maga terjedelmes készültségét. Képzőművészeti főiskolánk, különlegesen a rajztanárképző főiskolának külföldön, nevezetesen a milánói, majd Londonban elért síkereit figyelmen kívül hagyva, csak a III. rajz- és művészi oktatásügyi kongresszus naplójára utalhatunk, melyből kitűnik, hogy a rajztanítóképzést illetőleg az előadók oly kívánalmakat, oly javaslatokat terjesztettek a kongresszus elé, oly iskolát hittek legcélszerűbbnek, mely nálunk már évtizedek óta fennáll. S mégis, évek hosszú során át hány következetesen megújuló igazságtalan támadás érte ezt a különlegesen hazai intézményünket, míg végre a külföld szolgáltatott neki fényes elégtételt, elismerve a maga nemében egyetlen voltát és kitűnőségét. Kívánatos, hogy ne gyöngítsük önmagunk nemzeti kulturánk- 1 L. Ríedler, Amerikanische technische Lehranstalten.

6 46 A MŰIPARI SZAKKÉPZÉS AMERIKAI MÓDSZEREI 46 nak helyesen működő szerveit, nem szabad így pazarolni erőnket. E példa mutatja, hogy mily szükséges objektív ítéletre szert tennünk önmagunkkal szemben. Kívánatos, hogy közvetlen tapasztalat útján legyen alkalmunk ezen ítélet megejtésére. Ez okból cikkem zárósoraiban újra visszatérek a jól szervezett, szervezendő parallel-kiállítások eszméjére, melynek megvalósítását már az imént voltam bátor ajánlani. I a müipari szakképzés amerikai módszerel ACHARLEROI-I belga felső ipariskola főigazgatója, Omer Buysse, hatalmas b kötetben számol be annak a nagy tanulmányútjának az eredményeiről, melyet Amerikában a technikai szakiskolák állapotai és módszerei megfigyelése érdekében tett. 1 A könyv hét fejezetre oszlik, 365 illusztrációt foglal magában s különösen érdekesek azok a fejezetei, melyek az amerikai iparművészeti iskolákról szólnak s az ipari rajzoktatás módszereit, annak elveit és eszközeit ismertetik a közvetlen szemlélet kereteiben. Ezek között az iskolák között különösen a philadelphiai iparművészeti iskola és az ezzel egybekötött pennsylvaniai múzeum egyike Amerika legszebb oktatásügyi intézményeinek. A tulajdonképpeni múzeumon kívül 3 csoportja van az intézetnek : az alkalmazott művészetek iskolája, ide értve a rajzot, rajztanárképző-íntézetet, dekoratív festészetet, illusztrációt, szobrászatot, építőművészetí kompozíciót, fémfeldolgozó munkát és kerámiái művészeteket; azután a textil-iskola a gyapjú-, pamut- és selyemszövéssel, a szövet-struktura és kompozíció tanával, a színösszhangtannal és dekoratív kompozicíóval, a vegytan, a kelmefestés és nyomás stb. ismereteível s végül a modern nyelvek csoportja. A múzeum az Egyesült-Államok legszebb szövetgyűjteményét foglalja magában. Módszeresen tünteti fel a szöveteket kikészítésük minden stádiumában, a festőanyagokat és vegyi produktumokat, úgy hogy struktúrájúk, összetételük, eredetük mindenki előtt egyszerre világos lesz. A múzeum többi osztályai az egész világ, de különösen az Egyesült- Államok dekoratív műtárgyait csoportosítják magukban, de ezek már nem vetélkedhetnek Európa más hasonló gyűjteményeivel. A nevezetesebb amerikai műiparískolák közt első helyen áll a philadelphiai múzeum említett iparművészeti iskoláján kívül a brooklyni»pratt-institute«műipari osztálya, ugyanez a philadelphiai Drexel-Institute-nál, a chicagói, st. louísi iskolák s a bostoni Normal Art School. Ez iskolák látogatóínak legnagyobb része hölgy s a legnépszerűbb osztály az illusztráció osztálya, mely művészet Amerikában újabban hatalmas lendületet vett. A nagyobb iskolák tanárai ezeken az iparművészeti tanfolyamokon nyerték kiképeztetésüket, melyet aztán Európában, főleg Párisban tökéletesítettek. Mindé tanintézetek a mi rajziskoláinkból származtatják eredetöket, de az amerikai módszerek uralkodó vonásához híven, egészen kivetkőztek a klasszikus és elméleti szakképzés jellegéből, hogy a kivitel élet- és erőteljes formáját öltsék magokra. A gyakorlati művészet menedékeívé váltak s ebből a célból a rajz és mintázás általános tanulmányait párosítják díszítőtervek kompozícióival, melyeket állandóan a kivitel tűzpróbájának vetnek alá. Az általános művészeti képzés a lényeges cél és fő tanulmányi tárgy. De a művészies formák alkalmazása a díszítés tárgyaira nemcsak a szép általános törvényeinek van alávetve, hanem a technika szabályaínak ís. 1 Méthodes américaines d'éducation générale et technique, Orner Buysse, conservateur du Musée provincial de l'enseignement technique du Hainaut... stb Editeurs Paris H. Dunod et S. Pinat, 9, Quai des Gr. Augustins ; Charleroi, Musée provincial de l'enseignement technique.

7 47 A MŰIPARI SZAKKÉPZÉS AMERIKAI MÓDSZEREI 47 A formáknak az anyag természetéhez kell símulníok s azonfelül a konstrukcióban kell hogy megtalálják föltételeiket, amely viszont a tárgy használati céljában bírja meghatározását. Mindezek a szubtilis szabályok nem volnának elsajátíthatók a formáknak tisztán elméleti tanulmányozása útján, merőben iskolai technikával, mint a rajz, a vízfestés, mintázás. A kivitel kell hogy ezeket megmutassa. Ehhez képest a műhelyí munkák itt valóságos laboratóriumi kísérletek a növendék által előállított dekoratív tervekre nézve. A növendékek már kezdettől fogva kivétel nélkül a mintázást és rajzot állítják előtérbe annak minden technikájával, mint az ón, a kréta, toll, akvarell- és olajfestés. Az anyagot a növény- és állatvilágból veszik. Az emberi alak tanulmányát igen messzire viszik az iparművészeti iskolában. E tekintetben sokan közülök meglepő művészi nívót és kífejezésbeli igazságot képesek elérni. A tanulmányok művésziek, de a formák és ornamentumok a mesterségből veszik eredetüket és bútorok konstrukciójára, fémfeldolgozó technikára, szövészetre, hímzésre, grafikai és díszitő-művészetekre, könyvkötészetre stb. vonatkoznak. A tanítványok lépten-nyomon összekapcsolják a maguk dekoratív koncepcióikkal e munkák előnyös kivitelét is. A rajztervet úgy tekintik, mint a díszítőművészetek elméleti fázisát, mely csak a kivitel fázisában válik teljessé. Az iskolai tanulmányok a technikai módszerek tökéletesítésére irányulnak, ugyanakkor, midőn a létrehozott tárgyakra ís művészi bélyeget nyomnak. Amerikai felfogás szerint a művészet nem elvont fogalom, hanem az ipar és mesterség alkotása egész folyamán végig kalauzolhatja és inspirálhatja az embert. Azért a növendékek itt díszítő eszméiket mindennemű anyagon alkalmazzák, fán, fémen, bőrön, szöveten. Főcélja gondoskodásuknak, hogy a tárgyaknak szép és művészi formát adjanak. Nem tartják magukat speciálisan egy mesterséghez ; ez ellenkezik az amerikai ideállal, mely azt akarja, hogy az iskola egész erejében fejlessze kí az embert. A kézi munkának nincs más célja, mint hogy megmutassa a szükségképení viszonyt a dekoratív formák s az anyag szerkezete és természete közt. Az egész dokumentációnak forrása pedig az emberi és növényvilág s a históriai díszítés. A kezdők tanulmányozzák a növényt, rajzolva elemzik struktúráját, formáját, karakterisztikus tulajdonságait, azután megmintázzák. Ezt a dokumentumot belevíszík aztán egy-egy szegély, rozetta, festett papír, kartonnyomat, domborveretű érctárgy, tipográfiái díszlapfej vagy illusztráció kompozíciójába, agyagműbe, vázába, faragványba s dokumentációjukat a különböző iskolák stíljeí, ornamentikája, a keleti szőnyegek, régi szövetek, mozaikok stb. tanulmányozásával is kíbővítík. Ez a feladat a koncipiálás fázisa. Azután a növendékek kompozíciójukkal a fazekas-korongot keresik fel, megmintázzák az edényt s rajta alkalmazzák a díszítő rajzot. Ha ez megtörtént, az agyagtárgy a kemencébe kerül égetésre. Hetenkínt egyszer égettet az iskola s gyönyörű kollekciókat gyűjt így össze. Mások a munkaasztalhoz állanak s fába vésik tervezeteiket. így tanulják meg a kivitel által ítélni meg hatásukat s így ismerkednek meg a fa természetével és tulajdonságaival s a kivitelre való alkalmasságával. Viszont mások a bútordíszítéssel próbálkoznak. Körfűrészeket, faesztergályozókat s különféle szerszámokat használnak s ekkép egyesítik a faragászat, asztalosság és esztergályosság eszközeit ugyanegy rendeltetésű tárgynál a művészeti elvek szerint. A növendékek egy csoportja szövetmintákat tervez, a másik általánosabb dekoratív kompozícióval foglalkozik. A harmadik megint a fém technikáját, s különösen a rézvereteket és cizelláló munkát tanulmányozza, amely anyagnak sajátságai, nyujthatósága, szilárdsága más-más formákat inspirál a növendékeknek diszítő munkáikban. Ez a technika Amerikában különösen fejlődése tetőpontját érte el. A tanítványok fele annak szenteli magát. Az ornamentálís és figurális rajz, a drapéria tanulmányozása, az emlékezet utáni rajz, s az élő minta utáni rajz, mindez az illusztráló művészetre látszik utalni. A tollrajz, melyet a tanítványok a virtuozitásig sajátítanak el, a legjellemzőbb gyakorlatok egyikét képezi. Az amerikai

8 48 A MŰIPARI SZAKKÉPZÉS AMERIKAI MÓDSZEREI 48 V'ij^líS^i^' rajzolók remekelnek ebben a technikában, amint képes folyóirataik tanúsítják. De nem szorítkoznak csupán a könyvek illusztrálására és metszetekre, leereszkednek az üzleti és kereskedelmi élet illusztráló művészetéhez ís, mely Amerikában jól fizeti a maga emberét. Jó illusztrátoroknak heti átlag keresménye dollár. E művészeti tanulmányokból bontakozik kí maga az ipar tanulmánya ís, s a növendék egyénisége az Ízlésének, hajlamaínak leginkább megfelelő irányban tör utat magának. Akiknek kedvük telik benne, hajlamukat vagy kenyérkereseti érdekeiket elégítik kí vele, azok a könyvkötészethez fordulnak. Egy-egy könyvtábla speciális díszítését tűzik kí cél gyanánt; aranyozással tesznek kísérletet, különböző kis vas szerszámok segítségével, gondolataikat érzékelhető formákba öntik s a kivitelnél tapasztalják kí hatását. Kifogásolható tán e rendszernél az a nehézség, amely előtt a növendék áll a mesterségek elvei oly fokú elsajátításában, amely lehetővé tegye számára dekoratív eszméi megvalósítását. Hogy e nehézségeken túlessék, egyszerű kivitelű tárgyakat választ s ezzel a nehézségeket minimumra redukálja. Nem ragaszkodik a mesterség fáradságos részleteihez. Beéri megközelítő kivitellel, mely elég arra, hogy megítélhesse egy dekoratív gondolat értékét. Ezekben a sommás technikai készségekben a tanítványok elég gyorsan sajátítnak el annyi ügyességet, hogy munkáikat megvalósíthassák, a nélkül hogy a mesterség nehézségei akadályoznák gondolatai kifejezésében. Bár az általános művészi kiképzés marad a tanulmányok lényeges célja, de a gyors kivitel lehetősége az, mely az iparművészeti képzésnek oly technikai és gyakorlati vonást kölcsönöz, mely a mí rajziskoláink figyelmét ís érdemes felkölteni. A minta után való rajzolásban nincs semmi pedánsság. Igen érdekes a növény strukturális és pittoreszk tanulmányozása. De bár az amerikai irodalom ma már határozott nemzeti irányban fejlődik, a műíparískolák nem tudtak még oly egyéniségeket érlelni, akik a művészeti mozgalmakra ís rá tudtákvolna sütni bélyegöket. Az amerikanizmusnak megfelelő stílformára való törekvésnek alig találjuk nyomát. Némely iskola a díszítményt és a dekorációt japán ízlésben kezeli. Mások a vörösbőrűek flórájának és faunájának jellegzetes tolmácsolását veszik kiinduló pontul. S valóban az indián művészet volna tán leginkább hívatva az amerikai díszítő stílnek eredeti karaktert adni. Említsük fel végül, hogy a philadelphiai iparművészeti iskolával kapcsolatban egy államilag segélyezett szövészetí tanfolyam ís áll fenn. A textíl-ípar egyre növekvő föllendülése Philadelphia környékén szükségessé tette speciális rajzoló művészek kiképzését és ennél a ténynél fogva nagy fontosságot nyert a műipari iskolában a szövetek díszítésének és kompozíciójának tanulmányozása. Természetesen az amerikai oktatás vezérelveinek megfelelőleg itt sem szorítkozik a szövetek díszítő stíljeinek tanulmánya a rajztermekre, hanem felöleli a kézíszövés minden ágát s a mechanikai szövést ís a tanítványok által tervezett díszítő minták kipróbálására. Sőt a szövő-ipar bonyolult gépeinek egész rendszere, a gyártás egész technikája rendelkezésére áll itt a jövő díszítő művészeinek a szövetísmeret elsajátítására, úgy hogy itt tulajdonképpen az iparművészeti iskola hozta létre a szövészeti szakiskolát. Összegezve a mondottakat, az amerikai iparművészeti oktatás egyik nagy előnye, mint a fennebbíekben kifejtettük, a specialízálás gondos kerülése, s ez az ami az európai módszerek túlnyomó többségével szemben fölényét biztosítja. A művészi ösztön általános alapjaiból indul kí, amelynek felköltéséhez a feldolgozandó anyag esetleges tulajdonságai csak a járulékot szolgáltatják, anélkül hogy a művészi elme öntevékenységét korlátolnák. Nem mint az ipari munkától idegen, külső tényezőt akarja a művészi szép elemeit ráhúzni a kézművesség alkotásaira, hanem szabadon engedi érvényesíteni a művészi invenciót abban az irányban, amely a tökéletes megérzékítés föltételeinek legjobban megfelel. Nem a technikai képzést, hanem a művészi lélek nevelését tartja első sorban szem előtt, s a kézműipar alkotásait csak mint annak alárendelt, legcélszerűbb megjelenülése eszközeit tekinti. V.

9 49. BIRMINGHAMI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA: A FELSŐ ÁBRA ZONGORA MELLSŐ LAPJÁNAK INTARSIA DÍSZÍTÉSE. AZ ALSÓ ÁBRA ELŐCSARNOK FRÍZJE. ECOLE DE BIRMINGHAM. DÉCORATION D'UN PIANO (MARQUETERIE). FRÍZE PEINTE DANS UN HALL.

10 A LONDONI SOUTH KENSINGTONI KIRÁLYI FESTÉSZETI AKADÉMIA : FESTETT FRÍZ. ÉCOLE DE SOUTH KENSINGTON (LONDON). FRÍZE PEINTE. 51. BATTERSEA-I (LONDON) IPARISKOLA: ÉCOLE DE BATTERSEA (LONDON) HÍMZETT TERÍTŐ. COUVERTURE BRODÉE.

11 BATTERSEA-I (LONDON) IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : ÉCOLE DE BATTERSEA (LONDON). HÍMZETT LEGYEZŐ. PROJÈT D'EVENTAIL BRODÉ. OUR beave>t Ly LVA'be.R gpél íxiboqi: tby' rember. \ ^ph.cd6rcyölöai Give '. thuîc-ollhl iion f:>\ Mi l.' (.!«>:>!ij [< r i dcxlth H XJ11 thccrosä jnroiirraicmpl-î.wj ioi i;i uho iticbdi'-î I icrc'bi 11 uaoi ic.oun t un i hiniiiclf'<mce.of(èrcaja.ful bperjfect;. >S ttncb sufficient. :<i<-iificc,.oblal icma / solisfiictioi î far Ilie suisof 1 lie. 11 iliolc. gj Í! lorbi-.ontl.d!(í.iruilûïitc.(met In 1!ïV" itoujqc^pcl-coniinaiicliï&toconlii me. St rt Jcrpclu<tLi)icmori Ophitl.hi-'ipi-eo- jjv iouidebth,ui4u>hisa<m» agiiui.; bear us. O merciful. bulher. u<c.imwl, ïj humblu lxsecch i licfviin<i,i)ixtnl tluib A? tue rex'civuk these-1 ht creatures of' breathe iiùne,mvondiiu^ to t hi Son % oiu-íxivioiu-jeötuioiriatsiioíi] inst içr K itéon,tnícmctt)brcmc&ofhiscten li 6t b t» t f r t i'- - is j»sèion,it\«i be. xul<»kciko htsmcyl uitakc. blca&cch Bodii es BlooeL: i iulio, mil ÎC- ci i i'uo ^ same akjhbt IKIL he I rai jetl, i took l^rcotluiixl-.u»lien heliaclci í ven í > î t a^k, <,t>,,.. «IhcíMttdthankix 110 breake il, ; anda)avc. tdlo c,.»..». " i, Anti ha-' h i & a i í>ct pl cö, saxj ma. i et ke-, ctilv» I I îittivt,vt >- This f S C D Y B O b y p -. t. r». t tvrrew-l»»mich t» qivcii loruolt.-. j-ta t liuiui ne- tou>tt., i thi Ct.ua ltkanbrtw%oe.o inc.. pt.^ís Likctuu'iooftcr önp >crlie <orfctlicftif>,-j ^ &.tulicn hcluttl^hai lhor»k8he.gombît lotliaii.sai ii«);lvmki 6alLfl thiöjör...cri; Í1)1H LS (DYBipofc) i tööhcti- icthx 53. CAMPDENI MŰVÉSZETI ISKOLA : PERGAMENTRE ÍROTT ÉS FESTETT IMAKÖNYV KÉT LAPJA. ÉCOLE DE CAMPDEN. LIVRE DE PRIÈRES. CARACTÈRES ET ORNEMENTS PEINTS SUR PARCHEMIN. 2*

12 54. BRISTOLI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : NAPÓRA. ÓLOMLAP, FORRASZTOTT CINFELTÉTTEL. ÉCOLE DE BRISTOL. PLAQUE DE PLOMB ORNEMENTÉE D'ÉTAIN.

13 BIRMINGHAMI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : FARAGOTT FRÍZ. ÉCOLE DE BIRMINGHAM. FRÍZE SCULPTÉE. 56. Ä 56. NORTHAMPTONI IPARISKOLA : DOMBORÍTOTT EMLÉKPLAKET. EZÜSTÖZÖTT RÉZLEMEZ. ÉCOLE DE NORTHAMPTON. PLAQUETTE COMMÉMORATIVE (CUIVRE ARGENTÉ).

14 DUBLINI KÖZSÉGI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : CSATT, DOMBORÍTOTT ÉS ZOMÁNCOS DÍSSZEL. ÉCOLE DE DUELIN. BOUCLE. TRAVAIL REPOUSSÉ ET ÉMAILLÉ. 58. NORTHAMPTONI IPARISKOLA (LONDON) : SZARÚFÉSŰ. DOMBORÍTOTT EZÜST DÍSSZEL. ÉCOLE DE NORTHAMPTON. PEIGNE EN CORNE DÉCORÉ D'ARGENT REPOUSSÉ. 59. NORTHAMPTONI IPARISKOLA (LONDON) : RÉZSERLEG. FORRASZTOTT FILIGRÁN DÍSZÍTÉSSEL. ÉCOLE DE NORTHAMPTON. GOBELET EN CUIVRE DÉCORÉ D'ARGENT. 60. NORTHAMPTONI IPARISKOLA (LONDON) : EZÜST SZELENCE. ÉCOLE DE NORTHAMPTON CASSETTE EN ARGENT.

15 55 6f. LONDONI BOROUGH-ROODI IPARISKOLA: DOMBORÍTOTT EZÜSTCSÉSZE ÉS REKESZZOMÁNCOS SZELENCE. ÉCOLE DE EOROUGH-ROOD (LONDON). ARGENTERIE EN PARTIE ÉMAILLÉE. 63. DUBLINI KÖZSÉGI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : Á-JOUR ZOMÁNCLAPJA. ÉCOLE DE DUBLIN. PLAQUE ORNEMENTÉE (ÉMAIL À JOUR). 62. BATTERSEA-I (LONDON) IPARISKOLA : BURNE JONES RAJZA NYOMÁN KÉSZÜLT DOMBORMŰ. ÖNTÖTT EZÜST. ÉCOLE DE BATTERSEA (LONDON). STATUETTE EN ARGENT. 64. KÖNYVFEDÉL VERETE. DOMBORÍTOTT ÉS ZOMÁNCOS DÍSSZEL. PLAQUE DÉCORANT UNE RELIURE (ÉMAIL CHAMPLEVÉ).

16 , 68. BIRMINGHAMI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : KÉZI ARANYOZÁSSAL DÍSZÍTETT KÖNYVFEDELEK. ÉCOLE DE BIRMINGHAM. RELIURES DORÉES AUX PETIT-FERS.

17 SOUTH KENSINGTONI (LONDON) MŰVÉSZETI AKADÉMIA : MAJOLIKA EDÉNYEK. ÉCOLE DE SOUTH FAYENCES. KENSINGTON. 72. DUBLINI KÖZSÉGI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : ÁRKOLT ZOMÁNCCAL DÍSZÍTETT GYERTYATARTÓ. ÉCOLE DE DUBLIN. CHANDELIER DÉCORÉ D'ÉMAUX INCRUSTÉS. Magyar Iparművészet.

18 CAMPDENI IPARISKOLA : DOMBORÍTOTT, EZÜST VERETEKKEL ÉS ÉKKÖVEKKEL DÍSZÍTETT KÖNYVFEDÉL. ÉCOLE DE CAMPDEN. RELIURE DÉCORÉE D'ARGENT REPOUSSÉ.

19 A LONDONI SOUTH KENSINGTONI FAFARAGÁSZATI ISKOLA : FARAGOTT BÚTORBETÉTEK. ÉCOLE DE SOUTH KENSINGTON. PANNEAU EN BOIS SCULPTÉ. 76., 77. HANLEY-I IPARISKOLA : MAJOLIKA LEMEZEK. ÉCOLE DE HANLEY. CARREAUX DE REVÊTEMENT EN FAÏENCE. 3*

20 , 79. BAT TERSE A-I (LONDON) IPARISKOLA : EZÜST KARPEREC, GYÖNGYHÁZ- LAPOKKAL ÉS EZÜST NÁSFA. ÉCOLE DE BATTERSEA (LONDON). BRACELET ET PENDELOQUE EN ARGENT.

21 DUBLINI KÖZSÉGI IPARMŰVÉSZETI EZÜST MELLCSATT, LIMOGESI ZOMÁNCDÍSZÍTÉSSEL. ISKOLA! ÉCOLE DE DUBLIN. BOUCLE EN ARGENT DÉCORÉE D'ÉMAUX GENRE LIMOUSIN. 81., 82. CAMBERWELLI (LONDON) IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : HÍMZETT TARSOLYOK. ÉCOLE DE CAMBERWELL RÉTICULES (LONDON) BRODÉES

22 62 85., 86. BLACKBURNI KÖZSÉGI IPARISKOLA : NYOMTATOTT KARTONOK. ÉCOLE DE BLACKBURN. TOILES IMPRIMÉES.

23 VEDRES MÁRK: FOOTBALLOZÓ, BRONZSZOBOR. JOUEUR DE FOOTBALL LIIPOLA IRIJŐ SEBESÜLT BRONZSZOBOR LE BLESSÉ, 39. BLACKBURNI KÖZSÉGI IPARISKOLA T BÚTORSZÖVET. ÉTOFFE POUR AMEUBLEMENT.

24

25 65 PÁRIZSI MŰVÉSZI NŐI RUHÁK 65 párizsi művészi női ruhák. Jeles művésznőnk, Undf S. Mariska, körülbelül egy év óta, tanulmányaínak kiegészítése végett, Párizsban tartózkodik. Nemrégiben megkértük őt, hogy rajzoljon lapunk részére a jelen divatot és a párizsi előkelő úrin ők Ízlését jellemző művészi ruhákat. Undi kisasszony rajzait lapunk mostani számában közöljük, de egyúttal közzé adjuk igen érdekes következő levelét, amellyel rajzait magyarázza s Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mikor kívánságára hamarosan megígértem, hogy küldök néhány rajzot s tudósítást a párizsi ruhadivatról, nem képzeltem, hogy ilyen nagy vállalkozásba fogok. Mert hiszen rajzot lehet készíteni akármennyit és szóval is megtoldhatja az ember, ahol már a vonal nem elegendő, de képet nyújtani arról, ami a 1 e g- jellemzőbb, a legértékesebb s ami kimeríthetetlen misztikumát képezi Párizs állandó nagy hatásának a női ruhák révén az egész világ asszonyai ízlésére, ez az, amit bár most célomul kellett tudnom, de amit, be kellett látnom tollal és ecsettel lehetetlen visszaadni. Nemcsak azért, mert a párizsi ízlés abban kulminál, hogy hihetetlen raffínéríával párosítja össze az anyagot és azokat úgy forrasztja egybe, hogy az összetartozóságuk felett semmi kétséget nem hagy, nemcsak ezért mondom, mert hiszen ezt csak a valóság maga állíthatja a szemünk elé, hanem azért, mert a párizsi nők önnönmagukhoz, saját lényükhöz alkotják olymódon az öltözéket, hogy az, bármily pompás is legyen különben, külön nem jut szóhoz soha. A kalap, a fátyol, a vállravetett prém, vagy a fejen levő ékszerek mind az arc báját: színét és formáit hozza érvényesülésre és avval együtt stílusos csak ; a ruha az alak meglevő vagy csupán szuggerált karcsúságát s hajlékony voltát demonstrálja minden egyes ráncával, esetleg teljes ránctalanságával, a főszereplő azonban nem ő, nem is az alak, hanem az egész jelenség. Figyelem ezt napról-napra és bámulatos dokumentumokat sodor előmbe a figyelésem. Hogy az arc- és hajszínéhez választja valaki az öltözéke uralkodó színét, a prémjét, a tűit és ékszereit, az már magától értetődik, legfeljebb azt a hajszálfínom érzéket, mellyel ezt biztosan el is érik, azt találtam nagyon érdekesnek ; de hogy a kalap karimáját is az orr és szemöldök hajtásának megfelelően hajlítsák és tűzzék fel, mint azt nem egyszer láttam, és hogy a kalap azért legyen olyan, amilyen, lapos, széles, túlterhelt, talán formátlan is, hogy a nyak és váll szubtilis körvonalát fedeztesse fel vagy fokozza, hogy terjedelmes volta az alaknak magának majdnem virágszerű kecsességet adjon, szándékosan, ezt már alig mertem tudatosnak hinni és így nagyon meglepett. Csodálnom kell a párizsi nők ennyire finom és biztos ízlését és as előtt az elvük előtt, hogy az öltözék egészével a lényök karakterísztikumát akarják kifejezésre juttatni, készséggel hajlok meg. Ami a részleteket illeti, azt látom, hogy homlokegyenest ellenkező meggyőződésen vannak azokkal a művészi törekvésekkel, melyek utóbbi években német s angol földön keltek lábra. Ott az egyszerűségre törekszenek ; még a szövetdarabok számát is a legkevesebbre szorították vissza, amelyből a szép ruha készül ; ellenben az összeépítés nemes módját nyíltan, őszintén és szépségül tárták elénk. A párizsi ruha csak azt az egyet követi, vallja szintén, hogy ő is lágyan simul az alak formáihoz, de aztán oly képzeletet felülmúló finomsággal rója össze a számtalan szövet-, prém-, csipke- és bársonydarabot, gyöngydíszt, fémpíkkelyt, virágot, csattot, hogy még az én elemzéshez szokott szemem és elmém is alig bír néha ezeknek a tűvel költött rébuszoknak a nyitjára jönni. Nem akarnak ezek egyszerűek lenni, nem akarnak ezek egészs é g e s e k lenni, csak szépek akarnak lenni. Szépek, hódítók a tulajdonosukkal mindenáron s e célból néha mesés sok apró részletet halmoznak egymás tetejére úgyszólván, néha csak sokféle anyagot, hogy dús, pazar benyomást keltsenek, de megtörténik az ís, hogy egy-egy értékes, nehéz szövetnek úgy adják meg a kellő tiszteletet, hogy simán Magyar Iparművészet. 4

26 66 IZABELLA FŐHERCEGNŐ A HÁZIIPARRÓL 66 láttatják és csak az ellentét kiemelésére tesznek mellé itt-ott egy elütő csipkét, prémet. De a párizsi ruha, ha sima is, sohasem egyszerű, sohasem őszinte, sem nem naiv, vagy logikus mindig van valami rajta és éppen ez a jellemző, ami az áttekinthetőséget megbontja; ennek ellenébenî vonzó és bájos, izgató és rejtelmes, számitó és biztos a sikerében, azonos a viselőjével. Ez az, amiért aztán tanácstalanul áll az ember, ha arról van szó, hogy beszámoljon tollal és ecsettel a kezében a párizsi ruháról. Látni kell azt! Hogy némileg is fogalmat adjak róla, nőtipusokat kellene bemutatnom az ő ruháikkal, színesen} hogy éppen azt a csodásan megalkotott szín és formaakkordot, amely az ensemble"-t alkotja, üssem meg. Ezt technikai okok miatt nem tehettem, így csak ruhatípusokat küldhetek, melyeket előkelő ruhavarró szalonok alkottak a társaság hölgyei vagy ünnepelt színésznők számára de, mindössze csak feketében és fehérben. Fogadja, igen tisztelt szerkesztő úr, rajzaimmal együtt küldött szíves köszöntését Párizs, Í909 február ÍO-én tisztelő hívének UNDI S. MARISKÁNAK. izabella főhercegnő a háziip arról. Az Országos Magyar Háziipari Szövetség január hó 7-én délelőtt féltízenkét órakor rendkívüli közgyűlést tartott az Iparművészeti Múzeum üllőí-utí palotájában. A közgyűlés célja"az volt, hogy Izabella főhercegnőt, aki a király jóváhagyásával elfogadta a szövetség védnöki tisztét, ebbe a tisztébe beiktassa. A rendkívüli közgyűlést a főhercegnő a következő beszéddel nyitotta meg : Tisztelt közgyűlés 1 Az Országos Magyar Háziipari Szövetség nekem felajánlott védnökségét Ő császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk, legfelsőbb engedélyével elfogadva, megragadom a ma kínálkozó alkalmat, hogy mindenekelőtt üdvözöljem társadalmunk azon érdemes tagjait, kik a nagy jelentőségű mozgalmat oly kiváló módon megindították és vezetik, valamint afeletti örömömnek is adjak kifejezést, hogy a védnökség elfogadásával alkalmat nyertem résztvehetni ebben a nemzeti munkában. (Lelkes éljenzés és taps.) A háziipar régóta kiváló érdeklődésemet keltette fel és ezen érdeklődésem annál inkább fokozódott, mennél több alkalmam nyílott annak fontosságát felismerhetni, nemcsak a művészet- és ízlésnek benne rejlő gazdag kincseinél fogva, hanem tekintve kulturális és gazdasági jelentőségét is. Mint művészet, mely fejlődésképes és a nép ízlésének növelésére szolgál, fontos kulturális feladatot teljesít ; mint ipari munka, mely a nép anyagi helyzetének állandó javítására alkalmas és emellett nevelő hatású is. Munkára neveli a népet és a munka megbecsülésében emeli erkölcsi színvonalát. (Elénk helyeslés.) Ezek tények, amelyeket a gyakorlati élet már igazolt. Fenn hazánk északi részében immár körülbelül J5 éve áll fenn egy több vármegyére kiterjedő háziipari egylet. Ez az egylet a kereskedelemügyi miniszter úr hathatós támogatásával és hölgyeink fáradhatlan buzgalma, valamint szakavatott vezetése következtében tényleg sikereket mutat fel. Itt ismerhettük fel a háziipar nagy kulturális jelentőségét. Egyrészt a munkák művészi és technikai fejlődésében, másrészt a lakosság folyton növekvő munkakedvében, amikről a munkabérek évről-évre emelkedő összege legjobban tanúskodik. Ezt a kultúrművet kell országszerte elvégeznünk. Mindenütt fel kell keresnünk a régmúlt idők népművészetének emlékeit, maradványait, ahol annak csak fennmaradtak nyomai és megóvta annak nemzeti jellegét, annak rendszeres, keresetszerű művelésével kell népünket foglalkoztatni. Nem dilettantizmussal, hanem rendszerességgel piacképessé téve népünk eme ipari készítményeit. (Éljenzés.) A nemzeti jelleg megóvása alapfeltétele a művészi irányú házíiparnak, sőt csak így bír jogosultsággal. Nemcsak e népművészet belső értékénél és motívumainak nemességénél fogva, hanem azért is, mert a nagy ipari versenyben csak nemzeti specialitásával állhat meg. A nemzeti jelleg megóvása a házíiparban a legnehezebb, de egyúttal a legfontosabb feladat is. Ezt kell szem előtt tartanunk a művészi jellegű hazüpar országos szervezésénél. Vannak azonban a háziiparnak olyan ágai is, amelyek tömeges előállítást igényelnek. És minthogy a háziipar komoly jelentőséggel csak úgy bír, ha széles néprétegekre kiterjed, családok ezreinek nyújt rendes keresetet, fel kell karolnunk ennek minden ágait és szerveznünk annak értékesítését, még pedig kereskedelmi

27 67 NEMZETKÖZI NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS 67 alapon, a kereskedelem segítségül hívásával, melynek eddigi fejlődésünkben is már oly sokat köszönhetünk. Amidőn mi tehát a népnek munka által keresetet juttatunk és a kereset által életfeltételeit biztosítjuk, remélhetjük, hogy sikerül sokakat megtartanunk a hazai rögnek, akik megélhetésüket ma kénytelenek az édes hazán kívül keresni. így válik tehát a háziipar egyúttal a nemzeti munkává. (Élénk helyeslés.) Őszinte örömömre szolgál ebben a munkában önökkel részt vehetni (Éljenzés), és jó népünk helyzetének javítása érdekében közremunkálhatni. Igaz örömömre szolgál továbbá e nehéz, fáradságos, nagy türelmet és szeretetet igénylő munkánk megindulásánál láthatni, ennek hathatós támogatásával, a kormány képviselőit és különösen a miniszterelnök, a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszter urakat, kiknek magam részéről is meleg köszönetet mondok ezért. Ahol a kormány és társadalom ily benső harmóniában együtt működik, ott a siker elmaradhatatlan. E sikert kívánva az Országos Magyar Háziipari Szövetségnek, a mai rendkívüli közgyűlést ezennel megnyitom. Hosszan tartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták a beszédet, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. Wekerle Sándor miniszterelnök a spontán keletkezett hatásnak a szószólója volt, amikor a főhercegnő felé fordulva a magyar kormány nevében köszönetet mondott a főhercegnőnek. Most Szterényí József kereskedelemügyi államtitkár következett, aki a szövetség programmját, működését ismertette igen tanulságos és tartalmas beszédben, mely kiterjeszkedett a legfontosabb feladatok megjelölésére is, miután rámutatott a körülményekre, melyek a háziipar fejlődését és hasznosítását eddig akadályozták és ugyanakkor megjelölte a területeket, melyeken szorgalmas munkával nagy eredményeket lehet elérni. A kormány anyagi és erkölcsi támogatásának hangoztatásakor épp úgy, mint az eszmék propagálásában való lelkes nyilatkozatainál hálás éljenek hangzottak s Izabella főhercegnő folytonosan megtisztelő figyelemmel hallgatta Szterényi érdekes fejtegetéseit. Izabella főhercegnő aztán megköszönte az érdeklődést s az ünnepi gyűlést berekesztette. nemzetközi népművészeti IRTA: MlHALIK A BERLINI LYCEUM CLUB, mely a fent címzett kiállítást rendezte, nagy feladatot tűzött ki maga elé. r^k A népművészetnek művészeti és közgazdasági ~ jelentőségét akarja bemutatni a nagyközönségnek ezen kiállítás keretében. A nagy feladatot előrebocsáthatjuk sikerrel oldotta meg. Bemutatja a kiállítás a népművészetnek múltját és jelenét s ami Európát illeti, mondhatjuk, hogy ennyire teljes képét a népművészetnek még eddig sehol sem láthattuk. Bő alkalmunk van itt arra, hogy egyes nemzetek és fajok népművészetének rokon vonásait tanulmányozzuk. GYULA. kiállítás, Berlin, február hó. A kiállítás két csoportra oszlik. Egyik a retrospektív magában foglalja a népművészetnek emlékeit, a másik a modern a ma is dívó háziipari termelést mutatja be országok szerint áttekinthető csoportosításban. A retrospektív csoportban szép, ősi formáikat mutatják a kosárfonások és ezüstékszerek, melyeket falusi iparosok készítenek megrendelésre, akárcsak minálunk a szabó a ruhát. A délamerikai csipkék és selyemszövetek ezeknek méltó versenytársai. E csoport többi részében a németországi múzeumok és magánemberek gyűjteményei szerepelnek Németország különböző részeiből származó tárgyakkal. Nagyobbára a ruházatot mutatják be ; otthon készült ékszerek, hímzések is gyakoriak. Legérdekesebb a Vierlandí" csoport (Hamburg mellett), melyben a szoba berendezésének gazdag s parasztnál szokatlan pompája lep meg. Régi tradíciókat, egyes darabokon pedig velencei hatásokat mutatnak a Schaumburg-Lippei ékszerek. Érdekesek a braunschweigi faragott mérőpálcák s a fríz cifra fésűk, melyek valószínűleg Thüríngiában készültek. A modern csoportban csaknem kizárólag a modern háziipari termékeket látjuk. Nagyobbára csipkék, hímzések, szőttesek, miket régi tradíciók gondos ápolásával állítanak elő, de vannak olyanok is, a franciaországi ír csipke melyeknek készítését úgy honosították meg egyik-másik vidéken. Eredetiségükkel tűnnek fel a görög hímzések ősi mintáikkal s az ugyancsak idetartozó szőnyegek finom fakó színeikkel. A szőnyeghez való színes pamutot ugyanis kiterítik a napra, s csak mire az kiszíja, dolgoznak vele. A bolgár filigrán ékszerek és a román szőttesek és hímzések gazdag pompájukkal tűnnek fel. Svéd- és Norvégországban ez utóbbiban szervezték legelőször a háziipari termelést Európában sok olyan díszítő formával találkozunk, mely a mi egyszerű geometriai vonalas díszítéseinkhez hasonlít. Az osztrák csipkeiskolák, olasz, német, belga, hollandi, angol és skót házilpar-egyesületek csipkeípartelepeí, az északamerikai indiánok fonott kosarai szimbolikus jelentőségű színeik és formáikkal, jávai batikmunkák, fríz és norvég faragványok külön-külön csoportokban fogalmat nyújtanak arról a művészi tevékenységről, mely a szegény nép kunyhóiban vonul meg. A modern csoportban is sok olyan tárgyat látunk, melynek helye tulajdonképen a retrospektív osztályban volna, csaknem egész terjedelmében odatartozik az orosz csoport történelmi része, a pókháló", hópehely csipke, a 4*