AZ URADALMI ORVOSI ÁLLÁS MEGSZERVEZÉSE A SOMOGY MEGYEI MERNYEI URADALOMBAN ( )

Átírás

1 AZ URADALMI ORVOSI ÁLLÁS MEGSZERVEZÉSE A SOMOGY MEGYEI MERNYEI URADALOMBAN ( ) TÓTH TIBOR XVIII XIX. század fordulójának háborús eseményeit és a napóleoni hadjárátok lezáródását követő mezőgazdasági konjunktúra, majd krízis egyéb, kontinentális méretű hatásokhoz csatlakozva, mind hangosabban sürgette az agrár gazdaság racionalizálását. E több, egymással összefonódó folyamat a befektethető tőkemennyiség fokozatos növelése mellett a termelés folytatásához szükséges élő munkaerő állandó biztosítását is követelte. Másszóval mind világosabbá vált, hogy a haszonállomány és az igaerő jó karbantartása elsődleges gazdálkodási érdeke minden fejlődni akaró üzemnek. Érdekes módon a felvilágosodás századában, majd a további nagy társadalmi átalakulások csíráit magában hordozó XIX. század első felében az élő munkaerő másik összetevője, a dolgozó ember mintha az érdeklődés perifériájára szorult volna. A korabeli utazók által közölt hírek a magyar faluról nagyon sötét képeket vetítenek elénk. A lakás- és életviszonyok tűrhetetlensége [1] nyilván olyan egészségügyi következményekkel járt, amelyek a robotoltató nagyüzemek szempontjából tekintve is előnytelenek voltak. Mégis akár a korabeli folyóirat irodalmat, akár a falunak írt megannyi kiadvány során tekintsük is át [2] a sokféle, nem ritkán ma is használható állatgyógyászati javallatt mellett alig-alig lehet találni bármilyen orvosi jellegű tanácsot. A fenti általános megállapításaink nem kevésbé vonatkoznak tárgyunk szűkebb területére, Somogy megyére is. Néhány, igazán jeles orvos, mint pl. Csorba József áldozatos működése is annyira kevés eredménnyel járt, hogy Fényes Elek még 1847-ben is, jeles munkájában Somogy megye egészségügyére vonatkozóan semmi érdemleges, említésre méltó momentumot sem talált [3]. A megyei fizikusi állást 1740-ben szervezték meg. Az első egészségügyi felmérés márc. 8-án készült egy helytartótanácsi adatszolgáltatás kapcsán [4]. Ekkor a megyében 13 kirurgus működött, akik a vármegyei tisztiorvos előtt tett approbációs vizsga után nyerték el működési engedélyüket. Ezek mellett általában minden falu tartott bábát, bár ezeknek csak kis hányada rendelkezett kellő szakmai jártassággal ig három patika működött, ekkor azonban a szerzetesrendek korlátozásával összefüggően felszámolták az andocsi és a segesdi gyógyszertárakat, csak az egyetlen Pyrker-féle kaposvári patika állt a nagy területű megye rendelkezésére.

2 Bizonyos javulást jelentett, hogy 1818-ban megszervezték a második megyei fizikusi állást, majd egymás után sorra nevezték ki a járási székhelyek orvosait is ben a vármegyében 5 orvosdoktor, 19 magister, 3 civilis kirurgus és két nem diplomás orvos működött [5]. A megye székhelyétől viszonylag távol eső, belső-somogyi falvakban köztük a tárgyalásra kerülő mernyei uradalom községeiben is az egészségügyi ellátás, a többi periférikus helységhez hasonlóan a szükséges minimumot sem érte el. A nagy orvoshiánnyal is összefüggő ellátatlanság, ha nem is azonos súlyíyal, de hasonló módon érintette a vidéknek a várostól általában pénzügyi okokból állandóan távol élő kis- és középbirtokos nemességet is. Az orvostartás költségeit egyedül vállalni nem tudó érdekeltek tehát csak társaságokba csoportosulva próbálkozhattak meg az orvostartással. így tették ezt a Richter doktort alkalmazó kaposvári nemesek is, és ezt a megoldást választották a geszti, szentgáloskéri és mocsoládi birtokosok is [6], Az orvosi állás létesítésével kapcsolatos tervezgetések e tájon csak ban kerülhettek kivitelezésre, miután a piaristák mernyei uradalmának élére a beteges Ugróczi Ferenc került jószágkormányzónak. Levele, amelyben a társulatot alakító 14 környékbeli birtokost értesítette arról, hogy a rendi káptalan orvosával történt megbeszélése alapján lehetőség nyílik egy helybenhagyott, értelmes és már tapasztalt, nem pedig valamelly újontz Seb-Orvost" szerezni, december 1-én kelt. A terv kivitelezését annál is inkább fontosnak tartotta, mert mint írja a Nemes Vármegye Orvossai távolabb, és úgy elfoglalva lennének, hogy őket legnagyobb szükségben is vagy nehezen, vagy éppen nemis lehetne megkapni, vagy legfellyebb akkor jelennének meg, midőn a betegen segítteni már sem tudományokban, sem hatalmokban nem leend" [7]. A kedvező hír közlése után Ugróczi kérte az érdekelt birtokosokat, hogy az orvos fizetéséhez szándékolt anyagi hozzájárulásukat közöljék vele. A megküldött értesítésre azonban, a korábbi lelkesedés ellenére, mindössze egyetlen válaszlevél érkezett, Kacskovics Mihály mocsoládi birtokostól, aki egyúttal a mernyei uradalom jogtanácsosa is volt. December 4-én kelt levelében kérte tisztázni, hogy az alkalmazandó orvos teljesen az uradalom salariusa lesz-e, vagy nem. Első esetben ugyanis ő és családja, mint uradalmi ügyvéd, joggal számíthat a majdani ingyenes gyógykezelésre. A második alternatíva értelmében pedig azt javasolta, hogy az orvos fizetésül szánt évi 1000 forintot az érdekelt családok létszámától és az orvos székhelyétől, Mernyétől való távolságától függően osszák fel. Majd közölte, hogy ez utóbbi esetben ő 50 forinttal hozzájárul az orvostartás költségeihez. Bár Kacskovicson kívül a több érdekelt nem jelezte szándékát, Ugróczi nem hagyta az ügyet elaludni, és január 10-én meghívólevelet íratott az érdekelt birtokosoknak. E levélben január 17-re valamennyiüket meghívta magához egy, az orvosalkalmazás ügyét illető tanácskozásra. Ez a második felszólítás eredményesebbnek bizonyult, és a kijelölt időpontban két fő kivételével valamennyi érdekelt birtokos megjelent a mernyei jószágkormányzói lakban. A tárgyalások eredményeképpen egy hét pontban rögzített megegyezésre jutottak. Eszerint a megbízandó orvos fizetését a szabad lakáson kívül 1000 váltó forintban határozták meg, amely összeget három évre előre megajánlották. Az összeg felét

3 és a szabad lakás biztosítását a mernyei uradalom vállalta, a második 500 forintot pedig a többi birtokos. A leendő orvosnak Mernyéről kellett ellátnia a geszti, a mocsoládi és a szentgáloskéri betegeket is. Megszabták, hogy a körzetet az orvos 24 óránál hosszabb időre nem hagyhatja el. ígéretet tettek, hogy minden felhasznált gyógyszer árának megtérítéséről egyetemleges kezességgel gondoskodnak. A családonként esedékes díjakat félévenként előre fizették a mernyei számtartónak, szintén egyetemleges kezességgel. A fizetés az állomáshely elfoglalása után azonnal esedékessé vált. A valamennyi birtokos által aláírt megegyezés második része a fejenként felajánlott összegeket tartalmazta. Eszerint az öt mocsoládi birtokos 145, a szentgáloskéri Svastics-család 160, az öt geszti birtokos 202 Ft 30 kr-ral járult hozzá az orvostartás költségeihez. Ezt toldotta meg a mernyei uradalom 500 forinttal, pontosabban 300 forint természetbeni juttatással és 200 forint készpénzzel. A január 17-i közös megegyezés első pontjával ellentétben a megígért szabad lakást később 50 forint értékben számolták el, csökkentve ezzel az uradalomra eső terhet. Feltűnően magas volt ez a bérezés, ha a megye többi orvosának a helyzetével vetjük össze. Az 1818-ban alkalmazott második megyei fizikus egész évi illetménye összesen 400 forintot tett ki. A 20-as években alkalmazott járási orvosok valamennyien orvosdoktorok évi illetménye a szabad lakás mellett 300 forint körül mozgott [8]. A megajánlások alapján összejött pénz birtokában Ugróczi most már gyorsan megegyezett a jelölttel, és április 21-én megkötötte a három évre szóló szerződést Kohányi Imrével, a Seb Orvosság, és Bábaság Tudományának helybe hagyott Mesterével". A szerződés szerint az uradalom a lakáson kívül 250 forint értékű juttatást ad (15 akó bort, 15 öl fát, 10 mérő tisztabúzát, 40 mérő kétszerest, egy hízót, négy szekér szénát, két szekér szalmát és 200 forint készpénzt). A fizetést az orvos negyedévenként utólag kapta. A mernyei igényeken túl köteles volt ellátni az orvos az uradalom közeli helységeiben adódó tennivalókat is. Az uradalom gondoskodott a szükség szerinti fuvarról és a felhasznált gyógyszerek megtérítéséről. Az uradalom érdekeinek károsodása nélkül a január 17-i megegyezés szerinti feltételek mellett kellett ellátnia a három község érdekelt birtokosainál is az orvosi teendőket. A szerződés e két alapvető feltételének teljesítése esetén módjában állt a környező falvakban is praktizálni. A megkötött egyezség három évre szólt, ezt követően új szerződést kívántak majd kötni. Kohányi Imre pár napon belül május 1-től hivatalba is lépett, és több mint két évtizedig maradt ezután az uradalom szolgálatában. A konvenciós orvos alkalmazása, a szükséges gyógyszerek központi elszámolása kétségkívül szociális értékkel bírt. Ezzel tulajdonképpen a családtagokat is tekintve uradalmi alkalmazott egészségügyi ellátása rendeződött viszonylag előnyösen. Mindez a mernyei uradalom számára is olcsó megoldás volt. Amíg ugyanis a 12 környékbeli birtokos nemes csak szűkebb háznépük után fizette az orvostartási költségek felét, addig ezt az uradalom az egész személyzet ellátása fejében tette. Nyilván érezhető volt ez az aránytalanság amit az uradalmi orvosok magánpraxisával kapcsolatos, egyébként nem általános türelem is mutat. Nyilván ezzel függött össze, hogy 1834-ben a következő szerződés-

4 kötésnél 100 forinttal emelték a készpénzt és 74 forinttal a gabonajárandóságok összegét. Végezetül szükségesnek látszana lemérni, hogy az orvosi állás megszervezése egy bizonyos idő elteltével milyen gyakorlati eredményekkel járt. Számunkra az lenne igazán érdekes, ha több évtized viszonylatában, statisztikailag elemezhetnénk az uradalmi alkalmazottak átlagéletkorának alakulását, az előforduló betegségeket, a gyógyulási arányokat. E kérdésekre azonban a korabeli gazdaságvezetés figyelme nem terjedt ki, így meg kell elégednünk annak a ténynek a rögzítésével, hogy úgy látszik a XIX. század első harmadának végére a Somogy megyei uradalmak is eljutottak addig a gondolatig, hogy a racionalizált üzem eredményes tevékenysége az élő és holt leltár gondozása mellett a dolgozó emberrel történő fokozottabb törődés függvénye is volt. J E G Y Z E T E K [1] Vö. Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon Bp [2] A teljesség igénye nélkül utalnánk néhány szerzőre, Pethe, Nagyváthy, Balásházy, Lengyelffy, korábban Kő-halmi Fekete, Patikai Lukács munkáira. [3] Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest II. k [4] Vö. Kanyar József : Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, [5] Somogy vármegye. Szerk.: Csánki Dezső (Magyarország vármegyéi és városai) Bp. é. n [6] Somogy megyei Levéltár (SmL). Mernyei urad. levéltára. Contractusok Az orvosi állás betöltésével kapcsolatos adataink nagy részét e helyről vettük. Szükség esetén tehát csak az egyéb forrásokat fogjuk külön jelezni. [7] Mennyire hasonlít e mondat a somogyi rendeknek a szerzetesi gyógyszertárak 1771-es megszüntetése idején keletkezett folyamodásának egyik megjegyzéséhez: Vármegyénknek határai kaposvári patikáiul oly messze esnek, mely miatta távul levő betegek minden előtte orvossághoz és orvoshoz jutnának, vagy térhessen szülődni, vagy éppen gyámoltalanul elveszni kényszerítettetnek". (Idézi Kanyar : i. m. 148.) [8] Vö. Csánki: i. m Zusammenfassung In der Konjunkturepoche der europäischen Landwirtschaft nach den Napoleonischen Kriegen drang der Gedanke einer ständigen Sicherung sowohl des Tierbestandes, als auch der menschlichen Arbeitskräfte auch in den landwirtschaftlichen Betrieben Ungarns allmählich durch. Ein Beispiel hierfür ist die Domäne von Mernye, einem Dorf im Inneren des Komitats Somogy, verhältnismässig abseits vom Hauptort des Komitats, von Kaposvár. Die Domäne gehörte dem Piaristenorden, In einem Brief des Güterverwalters Ferenc Ugróczi vom 1, Dez wird den 14 Gutsherren der Umgebung vorgeschlagen einen amtlich bewilligten, einsichtigen und schon erprobten, nicht etwa einen anzufangenden Chirurgen" gemeinsam anzustellen. Der Vorschlag wurde im

5 nächsten Jahr realisiert und ab 1. Mai 1830 tritt der vertraglich verpflichtete bewilligte Meister der Chirurgie und der Geburtskunde", Imre Kohányi seine Stelle an. Laut Vertrag bekam er nebst freien Wohnung von der Domäne Naturalien im Gesamtwert von 450 damaligen Forints, 200 Forints im baren Geld, 500 Forints von den übrigen Gutsherren der Umgebung. Die Domäne besorgte auch die nötigen Fuhren für den Arzt und die Rückvergütung der verbrauchten Medikamente. Kohányi blieb mehr als 20 Jahren im Dienst der Domäne. Der soziale Wert der Anstellung dieses Domänearztes erstreckte sich die Familienmitglieder mitberechnet auf ca Angestellten der Domäne.