Személyiségfejlesztési tanácsadás (tanulmány)

Átírás

1 KEIRDI Kutatási Szolgáltatás Design: RIQ & Lead modell. Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén TÁMOP D-15/1/KONV Személyiségfejlesztési tanácsadás (tanulmány) A személyiségfejlesztés társadalmi dimenziói és elméletei 2015.

2 TÁMOP D-15/1/KONV Személyiségfejlesztési tanácsadás (tanulmány) A személyiségfejlesztés társadalmi dimenziói és elméletei Készítette: Humanitas Socialis Kft.... Boncsér Zoltán István ügyvezető igazgató 1

3 A személyiségfejlesztés dimenziói és elméletei Mi a társadalom? Mi az ember? Ki az ember? Milyen az egyén és társadalom viszonya? Az egyén társadalmi lény és politikai lény viszonya kérdései Induktív módszer: megfigyelés, törvényszerűségek megállapítása, hipotézis: azaz az összefüggések bemutatása, magyarázat Deduktív módszer: A magyarázathoz elméletre van szükség: a magyarázat hipotézisek hierarchikusan elrendezett rendszere, logikailag levezethető kapcsolatai a teorémák. Az elmélet: deduktív rendszer valami mindig általánosabb hipotézissel magyarázható meg. Platón: a definició meghatározása mi az amitől a dolog az ami, a rész és egész, a lényeg kérdése? Kulcskérdések: Az emberfelfogások: az egyén és társadalom közötti viszony A társadalmi integráció: a társadalmi egész egyes részei közötti összefüggés A társadalmi differenciáció: részcsoportok, funkciók, foglalkozások, osztályok, rétegek A társadalmi változások: az anyagi struktúra és értékrendszer A cselekvésorientáció és annak társadalmi meghatározottsága: természetes szükségletek, kulturális értékek, szubjektív indítékok és objektív cselekvésminták közötti viszony Társadalmi problémák Társadalom és politika kapcsolata Válaszok Újkor előtti gondolkodás: Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás A társadalmi létet a természetes vagy isteni rendből vezetik le Az állam és társadalom azonossága 2

4 Az emberi viszonyok megváltozhatatlansága Kora újkor: Ki az ember? Ember-e az indián? Descartes: lehetséges e ésszerű rend? Hobbes ( ): ember embernek farkasa természetes lételvével szemben társadalmi szerződésre van szükség: a nép a hatalmat az uralkodóra ruházza Jean Jacques Rousseau ( ): a társadalmi konfliktusok oka a rossz politikai rendszer, az abszolutista állam, ehelyett társadalmi akaratra van szükség, az egyenlőtlenség társadalmilag meghatározott, oka a tulajdon Immanuel Kant ( ): az ember antinómiák egysége (ellentmondások): elkülönülés és társadalmiasodás, az ész és ösztönök, kényszerítés és szabadság, morális törvények és ész, világbéke és az emberiség eszméje Adam Smith, David Ricardo, John Stuart Mill: A társadalmi rendnek saját törvényei vannak, ezért politikai beavatkozással nem megváltoztatható A társadalom törvényeit a gazdasági cselekvés, a felhalmozás-elosztás, piac, az osztálytagozódás határozza meg Fizokraták (Quesnay): termelő osztály és rendelkező osztály Adam Smith: a haladás forrása a munkamegosztás, a munka értékteremtő erő, az osztályok a jövedelemforrások szerint különböznek, az ember boldogságra, anyagi jólétre, cserére hajlamos, az egyén érdekeit követi, a piac szabályozó szerepe elsődleges James Stuart Mill: az egyének közötti viszonyok társadalmi szerződésen alapulnak, az állam funkciója az egyéni cselekvés joga biztosítása (utilitarista, haszonelmélet) Összegzés: állam és társadalom azonossága, a társadalmi rend ész által alakítható. A században kialakult nézetek a társadalomról négy fő csoport köré rendezhetők: a funkcionalista, kritikai, a viselkedéstudományi, az interpretatív strukturalista, interakcionista és a rendszerszemléletű társadalom értelmezés csoportjaiba. Funkcionalista, kritikai szociológia A funkcionalista, kritikai perspektíva a felvilágosodás örökségét viszi tovább, meggyőződése a társadalom történeti kulturális struktúrákba ágyazott, amelyet meghatároz a termelés módja agrártársadalom vagy feudalizmus, kereskedelmi, ipari,és szolgáltató kapitalizmus, illetve az állami berendezkedés. A társadalom két nagy csoportra, uralkodó és 3

5 elnyomott csoportra osztható, a társadalmi haladás az elnyomott csoportok küzdelme eredménye. A konfliktusok csoportok közötti konfliktusok, a társadalmi problémák a társadalmi berendezkedésből fakadnak. Két nagy korszak figyelhető meg a kapitalista társadalomban a modernitás és a posztmodernitás időszaka. Jelenleg kockázati társadalomban élünk, amit a reflektív modernitás jellemez. Ez a szociológiai nézőpont a hangsúlyt a makroszintű struktúrákra helyezi. Modernista megközelítések Karl Marx: ( ) materialista társadalomelmélet Társadalmi struktúra, társadalmi rendszer, társadalmi változás történetileg kialakult, a történelmi materializmus eredménye. A történelemi folyamatban kiemelt a munka szerepe. A munkamegosztás rendszere határozza meg a termelő erők és a termelési viszonyok struktúráját. A termelő erők adják az alapot, a termelési viszonyok a felépítményt. Alap és felépítmény viszonya határozza meg a lét és tudat viszonyát. A társadalom, mint totalitás, egész értelmeződik, amelyben az individum elhanyagolt. Az ember a társadalmi viszonyok összessége, a termelés a létezés szükségszerűségéből fakad. A tőkés társadalom elemzése: az áru, a csere szerepe, értéktöbblet termelése. Az értéktöbblethez az uralkodó csoportok kizsákmányolás alapján jutnak hozzá. Az értéktöbblet adja azt az alapot, amelyre az uralkodó osztály hatalma épül. A társadalom belső ellentmondásokra épül, amelyben a legfontosabb a munka és a tőke ellentéte. A társadalomról való gondolkodás a dialektika alapján érthető meg. Amikor a termelő erők fejlődése meghaladja a termelési viszonyokat, akkor kialakul a változás szükségessége. A változás az elnyomottak és kizsákmányoltak, mindenekelőtt a munkásosztály harcának, a társadalmi forradalomnak eredménye. Az osztályharc és társadalmi változás ily módon összekapcsolt. kritikai nézőpont funkcionalizmus definíció A társadalom egymáshoz funkcionálisan illeszkedő részekből áll, ha a részek nem vagy rosszul kapcsolódnak szociális problémák keletkeznek. diszfunkció A problémák a társadalom rossz működését, diszfunkcióit eredményezik.a társadalmi ellenőrzés az elit érdekeit szolgálja. Ugyanakkor nem hoztak létre olyan rendszereket, ami a fehérgalléros bűnözést, a csalást, sikkasztást, korrupciót, a gazdasági, politikai hatalommal való visszaélést ellenőrzi. Ráadásul a nők, akik erőszak áldozatai gyakran kezeltetnek bűnözőkként. 4

6 Ralf Dahrendorf: konfliktuselmélet( ) A társadalom normákra, szankciókra és uralomra épül. Az uralom típusai eltérőek. A társadalmi konfliktusok a strukturálisan létrejött ellentétek a társadalom a társadalom elemei között. Konfliktuscsoportok képződésük alapján lehetnek potenciális, látens, kifejlett jellegűek. A konfliktus lehet objektív, látens, manifeszt,és szubjektíven feldolgozott. A társadalmi egységek mérete alapján a konfliktusdimenzió lehet társadalmi egységeken belüli és közötti dimenzió. Osztálykonfliktusok, olyan csoportkonfliktusok, amelyekben jelen van az alá- és fölérendeltség. Posztmodern megközelítések Habermas: modernitás elmélete A modernitás, mint szociokulturális fejlődés alapjában tér el a korábbi fejlődéstől, mert megváltoztatta a társadalom tradicionális rendszereit. Az életvilág, amelyben a családi, a munka világa egységes volt, szétkapcsolódott: a családi és munkaviszonyokra. A társadalmi rendszer gazdasági szerveződése és az életvilág elkülönült, az életvilág racionalizálódott. A kulturális elszegényedés folyamata összekapcsolódott a szociális mozgalmak kialakulásával. Ulrich Beck: Kockázati társadalom Modernitás: szabványosított munka, nagycsoportok társadalma, osztályok, a férfi és női szerepek kettéválása, hivatás a férfi-anyaság a nő, a tudomány a technológia értéksemleges, a politika alapját a nagy pártok versengése adja A posztmodernitás: kereső munka hiánya, alulfoglalkoztatottság, élethelyzetek a meghatározók, gazdag kínálat kevés elérhetőség, mobilitás, a magán életformák sokfélesége, a tudomány és technológia pluralizálódik, a pártállam válsága, a politika határnélkülisége a legfőbb kérdés. Pluralitás a társadalmi élet minden területén kimutatható. Jürgen Habermas: kritikai elmélet (1929-) Habermas az emberi tevékenységet kétféle tevékenységre bontja, az egyik a munka, azaz az eszközzel végzett stratégiai cselevés, a másik az ún. kommunikatív cselekvés, ami a viselkedést koordinálja a konzeszuzos normák alapján. A stratégiai cselekvés során az egyén egyéni céljainak és érdekeinek megfelelően cselekszik, míg A társadalom rendszerelméleti megközelítése A rendszerelméleti perspektíva. A rendszerelmélet eltérően az első háromtól, amely a társadalom nézőpontjait társadalmi ideológiák alapján közelítette meg, egy olyan megismerési perspektíva, amely a társadalom tudományos szemléletű leírását adja. Eszerint a társadalom nem elválasztható a környezettől, az ember bio-pszicho-szociális-kulturális lény, az emberi 5

7 társadalom nyitott rendszer. Addig, amíg az előző három perspektíva lineárisan és diszciplinárisan (közgazdaságtan, politológia szociológia, biológia, pszichológia)közelítette meg a társadalmat ( a fejlődés folyamatosan előrehaladó), addig a rendszerelmélet egyetemes megismerési elv, amelyben a szomatikus, pszichés, szociális, gazdasági, jogi, politikai, kulturális jelenségek rendszerszerkezetként, folyamatként jelennek meg. Eszerint a társadalom minden eleme komplex rendszer, a szociális rendszernek van környezete, vannak elemei (szereplők), vannak folyamatai (input folyama output), a cselekvés szituációban történik, fontos eleme az értelem (értelem teli kommunikáció), a struktúra, a szocializáció, a morál. Talcott Parsons: cselekvéselméleti rendszerelmélet 1. cselekvés-funkció-struktúra-rendszer: a szociológia a cselekvést, a viselkedést kutatja 2. A cselekvés strukturális összetevőkből áll. A cselekvés feltételei, a cselekvés eszközei, mint a cselekvő személy helyzetének összetevői, a cselekvő szubjektív céljai, a normák, a cselekvéshez szükséges energiák, motiváció 3. A cselekvés lehet funkcionális, a strukturált jelenségek rendszert képezhetnek 4. Cselekvési rendszerek: összehangoltság, nyitottság, előreláthatóság, a cselekvés és átélés egyidejűsége: 1. A cselekvés olyan struktúrákat épít, amelyben a kommunikáció és interakció révén értékek és normák fogalmazódnak meg, a kultúra szilárd struktúrákra épít, amelyekhez a cselekvők igazodnak, amelyek betartását az interakciókban a társadalmi ellenőrzés mechanizmusai közelítik meg, a tanulási folyamatok révén belsővé válnak, és a személyiség részei 2. A cselekvésnek kapcsolati keretei vannak 3. A szituáció, szimbólumrendszerek, kognitív problémák 4. Személyiségrendszer-cselekvési mintákra épül. A minták változhatnak 5. A szimbolikus médiák elmélete 6. Teljesítőképesség, viselkedési hajlam, intelligencia Niklas Luhmann: A természet, a környezet rendszerekből áll. 1. Önreferenciális rendszerek azok, amelyek képesek létrehozni önmagukat. A rendszerfenntartás a határok fenntartását jelenti. A rendszerek érintkeznek a környezetükben levő rendszerekkel. A társadalmi rendszer önreferenciális rendszer, képes létrehozni és reprodukálni önmagát. A rendszerben vannak belső, ún. operatív folyamatok. 6

8 2. Értelelem. A társadalmi rendszerek nyitottak.információk alapján működnek, az értelemteli információfeldolgozás nem egyszerű cselekvés, hanem jellemzője a szociális reflexivitás: azaz önmaga értelmezése. Az értelmezést meghatározza az érték. Az értelem révén kialakulnak a pszichikai és szociális rendszerek. Az ember folyamatos háborúban áll az önmaga teremtette rendszerekkel, maga is részt vesz a szociális problémák létrehozásában. 3. A személyiség rendszer, a személyiségek egymáshoz való viszonyukban alakulnak, a kapcsolatok a cselekményélményeken múlnak, azaz a partner elfogadja e a kommunikációt. A viselkedés a másik személytől is függ azaz kettős kontingencia jellemzi. 4. Minden rendszernek van környezete, határa. Minden rendszer a saját környezetéből kiindulva különbözteti meg önmagát. A környezet sokkal komplexebb, mint a rendszer. A környezet szerepelhet erőforrásként és megélhető függőségként, bizonytalanságként. 5. Interpenetráció: ez azt jelenti, hogy egyik rendszer (ember) a másik rendszer felépítéséhez rendelkezésre bocsátja önmagát (komplexitását), azonban azok eltérő kapcsolódó képességgel, eltérő múlttal és eltérő jövővel ruházzák azt fel. 6. Az ember, mint pszichikai rendszer ki van téve a környezet elvárásainak, igényeinek, saját elvárásainak és igényeinek. 7. Struktúra az elvárások és igények alapján kialakított döntések eredménye, amely cselekvésekben és kommunikatív cselekvésben nyilvánul meg. Az elvárások komplex elvárások, amelyekben a biztonság feltétele a csalódások megfelelő kezelése. A kommunikáció folyamatában ellentmondások és konfliktusok keletkeznek, amelyek elősegítik az immunrendszer kifejlődését, hogy lehetővé tegye a kapcsolódó képességet. A szociális immunmechanizmusok segítik megérteni a kockázatos viselkedéseket. A nézőpont megállapításai a társadalmi problémák értelmezésében Rendszerelmélet definíció Nézet A konfliktusok a kommunikáció megtagadására vezethetők vissza. A konfliktus olyan operacionalizált, kommunikációvá vált ellentmondás, szociális rendszer, amely más rendszerekben képződik, és parazita módjára 7

9 létezik, az ellenségesség kontextusában minden cselekvést képesek maguk alá vetni, önmagukat reprodukálni. elvárás, csalódás A rendszerelméleti megközelítésben Gyakran a konfliktus a személyiség identifikációját adja, aki elveszíti ellenségét az sajátos űrt érez, hiányoznak számára cselekvési motívumok. Az interakció az elvárható szociális kommunikáció összessége. A jog és morál meghatározza konfliktusgerjesztő lehet, aki a saját oldalon áll az támogatandó, az ellenoldal ki lehet téve szankcionálásnak. a konfliktusok, devianciák, a társadalmi kockázatok természete megértését igénylik. Az egyéneket érintő kockázatok kontextusba ágyazottak, multikontextuálisak ( hajlam, szocializáció egyéni viselkedés) egyszerre fakadhatnak társadalmi szintű, csoportszintű, biológiai, identitásbeli okokból. A komplex szociális rendszerek értelmezése Önteremtő rendszereknek azokat nevezzük, amelyek képesek létrehozni önmagukat. amelyek minden eleme dinamikus (változó), és mint folyamatok hálózata meghatározza saját alkotórészeinek létrehozását. Ezek az alkotórészek a hálózatokat egységként teremtik meg, megvalósítják saját határaikat. Az önteremtő rendszerek elemeik, műveleteik és struktúráik során önmagukra vonatkoznak, ezért önreferenciális rendszereknek nevezzük őket. Az önteremtő rendszerek elemekre és a közöttük lévő interakciókra (viszonyokra) épülnek. A szociális rendszer meghatározása: Az önreferenciális rendszerek jellemzője az összetettség (komplexitás) és a kontingencia (összeköttetés, érintkezés): azaz olyan sok elemből állnak, hogy nem mindegyik elem kerül kapcsolatba a másikkal. Másrészt a kontingencia azt jelenti, hogy a kapcsolatok sem szükségszerűek, sem lehetetlenek, lehetségesek, de lehetnének másképp is. Az önreferenciális rendszerek a szociális rendszerek, amelyek egységgé, struktúrákká szerveződnek. Az egyik elem kapcsolatba lép a másik elemmel, ugyanakkor a kapcsolat kiválasztására nemcsak egy lehetőség van: ez a kontingencia azaz a kapcsolatok másmilyenek is lehetnének. 8

10 A szociális rendszerek cselekvési rendszerek, amelyben a valóságot teremtő folyamat a kommunikáció. Ha a cselekedetekből kiválasztás történik, azt átélésnek nevezik. A szociális folyamatok csak a cselekedetek révén rendeződnek időbeli sorrendbe, ám a kommunikáció és cselekvés nehezen szétválasztható. A fentiek alapján a társadalom rendszere olyan jelenség, amelyben a kommunikáció és a cselekvés összekapcsolódik, a folyamatot cselekvésekre lehet lebontani. Az átélés a cselekvés kiegészítője, amely függ a környezettől, és következményekkel jár, pl. a válaszadás. A szociális rendszerben Parsons bevezeti a cselekvés kapcsolati keretei kifejezést, a cselekvő (az aktor) és környezete (az aktor helyzete) közötti viszonyt. A kapcsolatokat igazodási (relációs) módok árnyalják: kognitív kapcsolati mód (a cselekvő képes a valóságról alkotott felfogást, a cselekvés feltételeit, lehetőségeit, akadályait számba venni), az affektív kapcsolati mód (a szolidaritás, a gyűlölet, az identitás stb. formájában kialakuló érzelmi kötődődéseket megérteni), az értékelő relációs módot (miként becsüljük fel az elemzés és a döntések következményeit a cselekvési rendszerben). A szociális rendszerek környezete: A szociális rendszerek környezetükben léteznek. Minél egyszerűbb a környezet, annál egyszerűbb a rendszer. A környezet differenciálódása a rendszer differenciációját és struktúráját is befolyásolja. A szociális rendszer egységei: A szociális rendszer egységeit szereplőknek nevezzük. Cselekvés akkor történik, amikor valamilyen szereplőt valamilyen hatás ér és erre reagál. Input szereplő output A szociális rendszer elemei: 1. A cselekvés fontos eleme a szituáció. Több cselekvő közötti interakciókban (érintkezésekben) társadalmi rendszerek jönnek létre. A társadalmi rendszerek cselekvési rendszerek, amelyekben az interakció megszerveződik. A társadalmi szerepekben rögzülnek a szereplők jogai és kötelességei, a viselkedéssel szemben támasztott elvárások. A cselekvés kulturális rendszerekben és kognitív rendszerekben, valamint relációs rendszerekben történik. 2. A szociális rendszer eleme a kommunikáció. A szociális rendszer, mint önreferenciális rendszer az értelemteli kommunikáció rendszere. A rendszer egységei is önmagukban összetettek, fekete lyukként, dobozként (kiszámíthatalanul) viselkednek, azonban ez a viselkedés mégis ellenőrizhető és kiszámítható. 9

11 A kommunikáció olyan egység, ami akkor keletkezik, ha az információ, a közlés és megértés összekapcsolódik. A kommunikáció nem azonos a cselekvéssel. A cselekvés személyekhez kapcsolódik, a cselekvésnek van felelőse. A szociális folyamatok csak a cselekvés révén rendeződnek olyan időbeli sorrendbe, amely nem megfordítható. 3. A szociális rendszer eleme az értelem. Az értelem a nézőpontban, a szándékban, utalásokban jelentkezik: csak a világban tanulhatjuk meg, hogy olyan rendszert hozzunk létre, amelyet kiválasztunk magunknak. Értelem csak értelemre utalhat, ami az utalásstruktúrában jelenik meg. A szándék, az utalás: az adott és a lehetséges megkülönböztetése. A kommunikáció és cselekvés csakis valamilyen viszonyrendszerben értelmezhető: a világban tanuljuk meg, milyen rendszerben kívánunk létezni. Valamilyen érték alapján választunk. Ez az értékrendszer határozza meg az információ feldolgozását, a kommunikációt és a cselekvést. A nemzetközi jog értékeket, viselkedési normákat határoz meg, amelyekhez az államoknak illik tartani magukat. Tipikus példa erre az amerikai és a nyugati társadalom célkitűzése: mivel a demokráciák olyan társadalmi rendszerek, amelyek az emberi jogokat tiszteletben tartják, ezért egymással nem harcolnak. Következésképp, ha a világban egyre több államban van demokrácia, akkor a háború kiküszöbölhető, tehát harcolni kell a nem demokratikus rendszerek megszüntetéséért. 4. A szociális rendszerek eleme a struktúra: az elemek közötti viszonyok korlátozásának kiválasztása. Az adott társadalom témakészlete a kultúra. A kultúra megfogalmazza az elvárásokat, amelyeket bizonyos pozíció birtokosával szemben megfogalmaznak: miután a szociális rendszerek az értelmes kommunikáció rendszerei, a cselekvések összetett módon rendeződnek el, magas fokú rendet képeznek, mivel a rendszerben megengedettek az elemek közötti viszonyok korlátozásai. A korlátozások kiválasztása képezi a struktúrát. A struktúrát a bekapcsolható kommunikációs témák korlátozzák. Egy adott társadalom témakészletének összessége adja a kommunikatív folyamatok struktúráinak összességét, a kultúrát. A struktúra az elvárások alapján rajzolódik ki. Luhmann szerint a modern társadalom világtársadalom, kommunikatív hálózatai globálisan elterjedtek. Az egész világ egyetlen kommunikációs rendszerbe integrált. A modern társadalom nem tervezhető, mert minden tervezésre más tervezések hatnak. A modern társadalom struktúrái csak evolúcióval változtathatók meg akkor, ha megváltoznak a kiválasztás és a stabilizáció szabályai. Rendszeresek a deviáns struktúrák. A funkcionális különbözőség egyenlőtlenségeket teremt, vagyis megnőnek a különbségek az osztályok és régiók között. A szociális rendszer a tagok felett álló struktúrákat szuperstruktúrákat- hozhat létre. A szociális rendszereknek vannak alrendszerei: az alrendszerek egymás számára környezetet 10

12 alkotnak, amelyek kölcsönös alkalmazkodási folyamatokat indítanak el. A szociális rendszer differenciálódása során alrendszerek keletkeznek. A tagolódás lehet szegmentális (a rendszer egységei egyenjogúak: pl. államok), vagy hierarchikus (a rendszer egységei egymásnak alárendeltek: csoportok) A szocializáció: az adott társadalom viselkedésmintáinak átadása az egyik nemzedék által a másiknak. A szociális rendszerek szubjektumokra, egyénekre épülnek, akiknek organikus, pszichés és szociális tulajdonságai vannak. Más tulajdonságai vannak az embereknek a tekintélyelvű, és más tulajdonságaik a demokratikus társadalmakban. A szocializáció folyamatában az adott társadalom értelem- és viselkedésmintáit adjuk át. A szocializáció lehet sikeres és sikertelen (ez vezet devianciához); amennyiben formálisan rögzítik a szocializáció szabályait, akkor nevelésről beszélünk Az elvárások alapján kialakulnak a normák, a normarendszerek, amelyben bizonyos pozícióhoz bizonyos viselkedések, szereplők társíthatók. A nemzetközi politikai rendszer ennek alapján olyan kultúra, amelyben a szereplők valamilyen érték alapján, valamilyen normáknak megfelelően viselkednek. Gyakran előfordul, hogy egy szereplő nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, amiből a többiek tanulnak, következtetéseket vonnak le, és változtatnak elvárásaikon. A kommunikatív cselekvés társadalmi koordinációt és konszenzust igényel, amelyben a személyek forrásaikat mobilizálják. A beszédaktus célja, hogy a beszélő megerősítő pozícióba kerüljön, kritikai vagy támogató módon, ami dialógus formáját öltheti. Az így kialakuló beszédaktusok eredményezik a diskurzusokat, ami a racionális cselekvés hátterét adhatja. A társadalomban a piac és a hatalmi bürokrácia a képezi a koordináció rendszereit. Az egyén életvilágát a források, kontextusok, a társadalmi cselekvés dimenziói határozzák meg, amelyekben a szereplők képessé válnak az együttműködésre a közös megértés alapján: a közös kultúra megteremti az értelmezés közösségét, az intézményi rend stabilizálja a család, a vallás, a szomszédság, az oktatás struktúráiban elsajátított cselekvési mintákat. A modernizáció gyarmatosította az életvilágot a pénz és a hatalom révén, és kiölte abból a szolidaritás kommunikációs formáit. A társadalom egész valósága eljogiasítottá vált, hiszen az életünk egyre több eleme került bürokratikus igazgatás és engedélyezés alá. 11

13 A nézőpont megállapításai a társadalmi problémák értelmezésében kritikai szociológia definíció nézőpont konfliktuselmélet, egymással vetélkedő érdekcsoportok alávetés, hatalom, privilégiumok, a konfliktusok újratermelődnek A nézőpont által leginkább megjelenített társadalmi problémák: A funkcionalista, azon belül a kritikai nézőpont főként a makroszintű társadalmi problémákkal foglalkozik, amelyek megoldása a nemzeti közpolitikák, főként a nemzeti szociálpolitikák szintjén történhet. Az összehasonlító elemzésekben megkülönböztethetünk a nemzetközi társadalom szintjén gazdag és szegény országokat, átmeneti társadalmakat. Napjainkban a társadalmi problémák többsége a globalizáció hatásaiból, az ún. kockázatokból, a technológiai fejlettségből fakadó problémákat, amelyek másképp hatnak a fejlett és a fejletlen országokban. A fejlett társadalom kockázatai kihatnak a fejletlen országokra, pl. a nukleáris hulladék, egyéb hulladék, ökológiai hatások (ózonlyuk), a nem megfelelő fogyasztás (fejlett túlfogyasztás, fejletlen alultápláltság, a fejletlenen belüli szegény csoportok fogyasztása), illetve elmondható, hogy minél gazdagabb egy ország annál védtelenebb a kockázatokkal szemben, míg a fejletlen országokban számos nem jelenik meg a fejlettek problémái közül. A fejlett országok sebezhetősége egyértelmű a szeptember 11-i terrortámadással, amelynek költségei a konkrét károkon és helyreállításokon túl minden fejlett országban, vagy a nyugathoz tartozókban hatalmas védelmi rendszer fejlesztését és kiépítését, folyamatos megújítását igénylik. Ebből a szempontból az egyik legjelentősebb probléma az elektronikus adatbázisok védelme, a közösségi közlekedési eszközök, közintézmények védelme. A cyber terrorizmus kiterjed a bankrendszer elleni spekulációs támadásokra, a zárt iratok nyilvánosságra hozatalára. A népesedési problémák A fejlett társadalmak legjelentősebb társadalmi problémái között kiemelkedik a népességgel kapcsolatos változások sora. Addig, amíg az ipari forradalom időszaka Európában idézett elő népességrobbanást, amit a felfedezéseket követő gyarmatosítás révén vezettek le (kivándorlás, kitelepítés, a rabok, bűnözők kitelepítése), a gyarmati adminisztráció és hadseregek hatalmas tömegeket foglalkoztattak, a gyarmati világ vége a gyarmati elit és középosztály tömeges 12

14 hazatelepítését eredményezte. A brüsszeli európai bürokrácia a fejlett országok nemzetközi középosztálya felszívójává vált. Az ipari forradalom, és az ipari kapitalizmus korszaka az adott ország lakosságának nyújtott tömeges foglalkoztatást, ám a szolgáltató gazdaság nem képes ilyen tömegű munkaerőt foglalkoztatni. A fejletlen világ hatalmas népességrobbanása ( a Föld lakossága 100 év alatt megduplázódott) a fejlett országokba való migráció állandósulását okozza, és a népesedési problémák legjelentősebb eleme a lakosság fiatal életkora. Ezzel szemben a fejlett országok nemzeti népessége csökken, és erőteljesen elöregedett. A fejlett országok erőteljes migráció hatására komoly etnikai változásokon mentek át, ezek között a leginkább aggódásra okot adó tényező, hogy az adott országokon belül a népesség dinamikája megváltozott. A nemzetállam domináns népcsoportjai egyre inkább öregednek, a népesség e csoportja reprodukciós képessége megkérdőjelezett, a lakosság csökkenését némileg elfedi a fejlett, domináns népcsoportok idősödése. A fejlett társadalmak lakossága a században erőteljesen laicizálódott, és a keresztény kultúrához tartozásukat inkább a társadalomtudományos és kulturális tényezők tartják fenn, miközben a fejletlen országokból beérkezett mingráns csoportok és hullámok népessége vallásos, többnyire nem a keresztény civilizációhoz tartozó vallásokhoz tartozik, sőt gyakorta e csoportok a vallások fundamentalista ágához tartoznak. Addig, amíg a fejlett országok domináns nemzeti lakossága dominánsan középosztályhoz tartozik, a betelepedett és beérkező migráns csoportok szegény népcsoportokból verbuválódnak, amelyeket erőteljesen befolyásolnak a nemzetközi migrációban érdekelt közvetítők, és nem egyszerűen szegényen, hanem a migráció uzsoraköltségein eladósodottan érkeznek és telepednek le. A beérkező népcsoportok többnyire többnyire zárt falusi településekről érkeznek, miközben a befogadó közegek a nagyvárosok, megacity-k, azok gettósodott csoportjai. E lakossági csoportok hatalmas fogyasztói bázist képeznek, amelyek a tömegétkeztetés, tömegszolgáltatások révén biztosíthatók, amely szolgáltatásokat többnyire az etnikai alapú vállalkozások látják el. Ezen etnikai terek lakossági kiszolgálásáért komoly kereskedelmi háborúk dúlnak, és ezek gyakran rivális félfekete vagy teljesen fekete gazdaságban működő kereskedelmi háborúk dúlnak. A nagyvárosok így különböző etnikai közösségi háborúk színtereivé váltak (fraktál city). 13

15 A fejlett országokban egyre nehezebb és költségesebb a közösségi terek rendje és biztonsága fenntartása, aminek következménye volt a kertvárosok kialakulása a 70-es évektől, ahová a fehér lakosság kiköltözött, miközben a belvárosok a bevándorlók terepei maradtak. Napjainkban ezek a kertvárosok idősök lakta lepusztult területekké váltak, miközben megindult a belvárosok rehabilitációja, dzsentrifikációja. A városokon belül kialakultak a zárt magán tulajdonlású lakóparkok, miközben a közterek továbbra is veszélyeztetett zónák. A kisvárosok és települések esetében a marginális kisebbségi csoportokkal szemben egyre erőteljesebb az esszencializmus, ami a kirekesztéstől a kisebbséggel szembeni hajtóvadászatokig terjedhet. A fejlett országokban a lakosság dinamikájának megváltozása az iskoláskorú gyerekek összetételének megváltozásához vezetett, és egyes településeken, lakónegyedekben megnőtt a kisebbséghez tartozó tanulók aránya, probléma számukra a hivatalos nyelv ismerete, a befogadó ország civilizációs kultúrája, és gyakoribb a multikulturalizmus politikája hatására, hogy egyházi iskolákban tanulnak (nem keresztény civilizáció), ami erőteljesen hozzájárul a hozott kultúra és életvilág, szokások reprodukciójához a fejlett országokban. Humán ökológiai problémák A humán kapcsolatok alakulásában és formálódásában a társadalmi fejlődés alapvető kérdései jelentős változásokat eredményeznek, azonban mind az agár, mind az ipari, mind a szolgáltató társadalom váltásai ellenére úgy tűnik, vannak olyan trendek, amelyek állandónak bizonyultak, vannak olyanok, amelyek csak napjainkban mennek át gyökeres változásokon. Az emberi szervezeti fejlődés legfőbb jellemzőjének Platón óta az ember politikai szervezeti képességeit, az ún. zoon politicon minőségét, az ember politikai lény jellegét vezették le. Napjaink társadalmában azonban egyértelmű, hogy a zoon politicon jelleg mellett a zoon economicus, a zoon societicus, ill. a zoon civilizaticus egyaránt fontos minőségek. A humán ökológia az emberi élet szervezetében a zoon organikon központi kérdésénél a családmodell speciális vonásait (három generációs forrásellátás a családon belül, a férfi és női párkapcsolatok hosszú távú jellegét, a rokonságon belüli egalitárius kapcsolatokat, a humán szervezetek tanulásra és készségre építő jellegét) tekintik. Napjaink legjelentősebb ökológiai és gazdasági-technológiai változásai erőteljesen megváltoztatták a humán kapcsolatok természetét. A lakosság tömegeinek iskolázottsága, az értelmiségi foglalkozások alapvető foglalkozássá válása megváltoztatja a képességek szerepét a forrásteremtésben. Addig, amíg a tanulás, a politikai tevékenység, a munka természetében a 14

16 fizikai jelleg, a női/férfi termelési inputokban komplementer jellegű volt, a humán szervezetek is eképpen alakultak: a politika világa, mint a férfi társadalom világa jelent meg, a munkában a vezetés és fejlesztés férfi dominanciát igényelt, míg a háztartás és a családtagokról gondoskodás női szerepeket igényelt. A 21. század információs gazdasága, a női tudásra épülő egyenjogúság, az ezzel párosuló függetlenedés alapjában kezdte ki a női/férfi munkamegosztás és kapcsolat komplementer jellegét. Az ipari társadalom mellett megerősödött szolgáltató társadalom messze nagyobb változás, mintsem azt csupán termelési kultúra trendváltozásnak tekintsük. A szolgáltató kultúra modell az emberi kapcsolatok új egalitárius modellje a szolgáltató és a szolgáltatást használó vonatkozásában. Az ipari társadalmi modellekhez képest, amelynek hangsúlyos eleme a verseny, a globalizáció által kialakított skálagazdagságban a verseny és kooperáció összekapcsolódnak. A humán kapcsolatokban az adaptív komplex viselkedés is jelentős változásoknak kitett. Addig, amíg a tradicionális társadalmakban az élettartam a krisztusi életútra terveződött (33 éves idős), az ipari társadalmak ehhez képest megduplázták az emberi egyedi életút idejét, napjaink szolgáltató társadalmában az élettartam megháromszorozódott a tradicionális társadalmakhoz képest. Mindez alapvetően felborította a háromgenerációs forrásszervezés rendszerét, hiszen erőteljesen megváltozott a generációk együttélése. Az emberi élet alapvető jellemzője, a hosszú ifjúsági függőség, ami az elmúlt évben radikálisan meghosszabbodott, a korábbi életévtől áttevődött a életévre a tanulási folyamatok meghosszabbodása következtében. Mindez azt eredményezi, hogy az emberi élet legkreatívabb időszaka reprodukcióval, tudástranszferrel eltöltött, és nem a kreatív energiák kibontakozására fordított. A későbbi pályakezdés későbbi családalapítást, későbbi karrierfejlődést eredményez, ami párosult az idősebb generációk vezetésben való maradásával; ez a generációk más fajta munkahelyi viselkedését eredményezte. A szolgáltató gazdaság, a női és férfi munkahelyi szerepek kompetitív jellege, a középosztályosodás önálló, egyéni életforma révén elérhetővé válása megváltoztatta a férfi/női együttélés tartóssága jellegét és alapvető státuszképző kondícióit. Új hangsúlyt kapnak a technológiai képességek, a menedzserialista tudás és ismeretek az egyének önszerveződése, integritása, szociális és politikai jogai vonatkozásában is. A tartós együttélés a tradicionális társadalmakban is év volt, az ipari társadalmakban, a mezőgazdaság modernizációjában ez az együttélést megnövekedhetett, azonban a kapcsolatokban a középtávú jelleg (4-5 év) már semmiképpen sem felel meg a három generációs forrástervezésnek, a fiatalok eltartása és az idősek eltartása évre kitolódott. A 15

17 nem szilárd családokban a forrástermelés komplementer jellemzői, a komplex családi viszonyok komplementer felelős funkciói is megjelennek. A 21. századi változásokban fontos szerepe van a skála gazdaság jellemzőinek, ami kihatással van a humán szolgáltatási trendek fejlődésére is. A skála gazdaság a munkaerő foglalkoztatásában jelentős változásokat eredményezett, az urbanizáció új folyamataiban a nemzetközi foglalkoztatás és az ezzel párhuzamosan a baráti és családi kapcsolatok interetnikai jellege mellett a lokális társadalmak etnikai esszencializmusa, illetve a fejletlen térségek szegregációja a humán kapcsolatok kulturális megalapozottságát eredményezte. A megnövekedett változásarány kihatott az emberi életutat érintő regisztrációs szükségletek megnövekedésére, a megnőtt családi változások arány, a foglalkoztatás mobil jellegűvé vált, a pénzügyi/jövedelmi források ciklikus változása a kora kapitalista időszak jellemzőit mutatja, a tanulmányok, iskolai végzettségek, tudások, egészségügyi, stb. adatok nyilvántartási igénye megnövekedése, a humán szolgáltatások új szintű igényeit és szükségleteit alakította ki. Ezek a szükségletek elemi szinten eddig is működtek, azonban nagyságrendbeli változások következtek be: - új alapokra kell helyezni az állami/államközi, helyi regisztrációs jellegű szolgáltatásokat; - a háromgenerációs forrásrendszer és a hosszú távú női/férfi együttélés miatt megváltozott forrástermelés a szociális szolgáltatásokban életre hívta az ún. közérdekű humán, társadalmi szolgáltatásokat; - a lakosság diverz jellege miatt kialakultak a szociális szolgáltatások ún. területközpontú szolgáltatási igényei, amelyek már nem szűkíthetők egy sebezhető lakossági csoport igényeire. A globalizáció, mint társadalmi probléma A globalizáció a társadalom számára számos betegséget produkál. fenyegetés a természetre a megnövekedett szállítási szükséglet (az olajtankok elsüllyedése, hulladéktárolás), fenyegetés a Földre, klímaproblémák, globális éhezés, betegségek, genetikailag módosított ételek, járványok, rovarok, arra mutatnak, hogy a globalizált társadalmi rend nem fenntartható. A technikai eszközök, a számítógépek, hagyományos TV-k, stb. rendszeres cseréje az ún. e- hulladék felhalmozódását eredményezte, amelynek feldolgozása nem annyira a fejlett, mint a fejletlen országokban történik. Az autók rendszeres cseréje a feltörekvő és fejletlen országokat a roncsok, környezetet károsító öreg autók lerakataivá alakítja. 16

18 E problémák egyike a globális tőkeáramlás, a pénzügyi és befektetési tevékenység, a termelési láncok kialakulása, az elosztási hálózatok, globális kereskedelmi és szolgáltatási láncok kialakulása. A legtöbb országban drámaian megnőtt az életszínvonal. E láncok elterjedése veszélyt jelent a nemzetekre, és a globális társadalmi rend morális megszegésével jár együtt. A globalizáció fokozza az egyenlőtlenséget, kialakítja az adott országokban a helyi politikai elit fizetéseit, azokat a nemzetközi trendekre egyenlíti ki, miközben a munkások bérét alacsony színvonalon tartja. A működéshez állami támogatást, pénzügyi manipulációkat használnak, gyakori a korrupciós tevékenység. A beszállítói szerződések rendszerével veti alá a helyi vállalkozásokat, gyakran megszegik az emberi jogokat. A globalizáció kialakította az új munkásosztályt a call centerek, stb. révén. A munkaidőt átalakítják, gyengék az ergonómiai munkaköri rendszerek, restriktív öltözetek, kollektív szerződések hiánya gyengíti a foglalkoztatottak helyzetét. A globalizáció, fenyegetés a nemzetállamra, mivel a cégek csak összeszerelési tevékenységet folytatnak, és az országok kitettek a fejlett államokban meglévő kutatási és fejlesztési rendszereknek. gazdasági válságok idején a válság költségeit a fejletlen vagy fejlődő országokban lévő cégeikre és országokra hárítják. Ennek eredménye a magas adósságspirál és az IMF által kikényszerített intézkedések. A fejlett országok komplex agrobiznisz rendszereket fejlesztettek ki, amelyek drága vetőmagokat és műtrűgyákat, növényvédő szereket használnak, GPS rendszer segíti a tevékenységet, a saját élelmiszerláncok ezekre támaszkodva alakítják árukészletüket, majd a hatalmas termékfelesleggel elárasztják az országokat tönkretéve a helyi termelés rendszerét. A globális gyógyszeripari cégek a nemzetközi kizsákmányolás új formáit alakították ki, a fejlődő világ helyi társadalmaiban mindenütt kialakultak a helyi betegségek kezelésének természetes módszerei. A genetikai átalakításokkal ezeket nemzetközileg törzskönyveztetik, majd a licencek árát és a gyógyszereket is beépítik az üzleti haszon rendszerébe. A gyógyszeripari cégek az orvos látogatói rendszerrel az orvosokat beépítik a rendszerbe, és kialakul a kettős foglalkoztatás rendszere az egészségügyben: a jól kereső orvos látogatók, gyógyszerészek, és a rosszul fizetett helyi orvosoké. A globalizáció egyben fenyegetés az egyének számára, mivel rosszabbak a foglalkoztatási, vállalkozási lehetőségei, állandó a fenyegetettség, hogy a cég kivonul, gyengébbek a szociális háló rendszerei, veszélyeztetett az egészség a környezeti ártalmakkal, a globális élelmiszerláncok megbízhatatlan termékeivel, az egészsége károsul, a gyógyszerfogyasztás 17

19 mellékhatásai kiszámíthatatlanok, költségei megsokszorozódnak e téren, és rosszabb az egészségügyi ellátása. A globalizáció veszélyes a nemzeti kultúrákra, fenyegeti a kultúrák sokféleségét. Mindenütt egyformák a szállodák, az éttermek, az iskolák, a filmek, ami a kulturális imperializmus következménye. A nemzeti kultúrák, az etnikai kultúrák elsprvadnak, turisztikai látványosságá silányulnak. E kulturális imperializmus kiváltja a nemzeti és vallási fundamentalizmusokat, és kialakulnak a nyugati társadalmakkal szembeni ellenállások (WEST/REST). A média, mint társadalmi probléma A média negatív társadalmi hatásai már a két világháború között és a második világháború alatt is megmutatkoztak, hiszen a háború kialakulásában, menetében erőteljes szerepe volt a propaganda hadjáratoknak. A véleményt mondó szakértők befolyásolják a választásokat, a politikai célokat, attitűdöket, értékeket, a fogyasztási szokásokat. A média alapvető szocializáció eszköz, mivel olyan viselkedést erősít meg, amely a globalizáció által megkövetelt. A média a elsőszámú szocializáció tényezővé vált, az ember elsőszámú kulturális környezete. Egyértelműen kimutatható az erőszak növekedése az akciófilmek, a rap zene, a video és számítógépes játékok, és az ifjúsági bűnözés között. A legnagyobb probléma hogy aláássa a társadalom morális rendjét, a munkaetikát és a tradicionális értékeket, a szórakoztatás mindenekelőttivé válásával lecsökkenti az írástudás készségét. A média különösen komoly probléma a gyermekek számára, csökkenti a kognitív növekedést, csökkenti a figyelő képességet, a kulturális tapasztalatot töredezetté teszi. A nyolcvanas évektől kialakult a globalizált média rendszere, azóta nemzetközi tőkés társaságok kezében a populáris szórakoztatóipar. A média szervezett üzleti modell jellegűvé vált, és megszűnt a demokrácia rendszereiként működni. A közszféra napjainkban a média dominálta politikai szférává vált, a menedzselt manipuláció eszköze. A kereskedelmi televíziós térhódításával egy agresszív az üzleti érdekeket megtestesítő napirend jellemzi a kereskedelmi adókat: mindenütt a deregulációs politikai intézkedések, a gazdagok adóztatása csökkentése, a nemzetközi kockázatok, az adómegszorítások, a nemzetközi pénzpiacok nyugtatása a főbb mondandó. Átalakult a közmédia jellege, az ún. bulvár programok nyertek teret, és összességében az új globalizált gazdaság rendszereit éltették. Számos országban új médiatörvényekkel szigorúbb szabályokat alkottak, média reformokat vezettek be, megkezdődött a harc a média demokratizálásáért, a közmédia szerepe megerősítéséért. Rendszeres bírálat és büntetés éri a kereskedelmi médiákat, megerősödtek a köztévék, a közszolgálati rádiók, a közszolgálati újságírás megújult, megkezdődött a helyi gyártókapacitások helyreállítása. A kereskedelmi 18

20 média hatalmát és befolyását jól mutatja az olasz belpolitika, Silvio Berlusconi uralta saját médiarendszerével a választásokat. Különösen jól kimutatható a Robert Murdoch által kiadott lapok agresszív politikája, a politikusok, hírességek, problémás személyek telefonjainak illegális lehallgatásával. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi médiákban társadalmi problémákról nem esik szó. A munkával kapcsolatos társadalmi problémák Alulfoglalkoztatottság: a fejlett és felemelkedő társadalmakban megnőtt az életkor, egyre inkább kitolódik a nyugdíjba vonulás időpontja. A fejlett és feltörekvő országok egyik legnagyobb gondja, hogyan lehet a lakosság minél nagyobb százalékát a munkaviszonyok rendszerében megtartani, csökkentve az állami ellátáson élő csoportok számát. E probléma érinti a rokkantsággal, fogyatékkal élőket, a szakmai szabályokkal korábban nyugdíjba menőket, a veszélyeztetett életkorúakat, a gyermekgondozási támogatáson élő nőket, a szezonális munkát végzőket, a részmunka időben foglalkoztatottakat. Az alulfoglalkoztatottság kategóriáját jelenti a diplomások nem megfelelő szintű foglalkoztatása, a diplomát megszerzett, de nyelvvizsga hiányában ki nem adott végzettségi igazolások társadalmi következményei. A munkabiztonság, mint kérdése: a fejlett társadalmakban a foglalkozások túlzottan specializált jellegűk, ami a kormányzatok összehangolt tevékenységét igényli. A foglalkoztatás és munkaerőpiac globális rendszerré vált, amelyben a munkahelyek fenyegetettsége megnőtt. A munkahely megtartása státusképző szerepet játszik, azokban a térségekben, amelyekben jelentős csoportok veszítik el a munkát, megnő a bűnözési ráta, megnőnek a családi és egészségügyi problémák. A munkabiztonság csökkenése evidens a job-service rendszeren keresztül foglalkoztatottak esetében. Ugyancsak a munkabiztonság ellen hat a munkaterületek kiszervezése, az alkalmazottak vállalkozói jellegű foglalkoztatása A képességek szerepe megváltozása: Számos szakma meghatározza azokat a képességeket, amelyeket művelőinek produkálnia kell. A szakmák megváltozását jelenti, hogy számos területen a munkafolyamatok kettébomlottak szakértői és rutin, értéktelen, jelentéktelen munkákra. Mindez a fiatalok nem felelős munkakörökben való foglalkoztatását erősíti. Másrészt az egyének nagyon gyakran önfoglalkoztatók, akiknek meg kell szerezni a munkát, menedzselni a folyamatokat, a könyvelést, azaz nem csupán szakmát, de vállalkozási ismereteket is kell, hogy szerezzenek. 19

21 Munkanélküliség: C.W Mills a munkanélküliség okai között a személy képességei és jelleme hiányosságai mellett a tőkés társadalom válságciklusait, üzleti ciklusait, regionális ciklusait, demográfiai jellemzőit hangsúlyozza. A munkanélküliség számos problémával párosul, mentális, fizikai betegség, élvezeti szerek fogyasztása, megnövekedett családi konfliktusok, lecsökkent életszínvonal, magas adósság. Maynard Keynes szerint a munkanélküliség rendszerszerű, a kapitalista rend beépített jellemzője. A munkanélküliség a viselkedési nézőpontok szerint a jóléti rendszer következménye, az emberek lusták, a segélyekre orientáltak. A strukturalista nézőpont szerint a munkanélküliség függ a térség beágazottságától a világgazdaságba, a cégek versenyképességétől, a bürokratikusságtól, a technológiai fejlettségtől, a foglalkozások összetételétől. A munkanélküliség típusai a következők: pályakezdők munkanélkülisége, a munkahelyet elhagyók munkanélkülisége (nem jogosultak szolgáltatásokra), a munkaelvesztők munkanélkülisége. A munkanélküliség szezonálisan is változó, függ a recessziótól, földrajzi területektől és demográfiai csoportokhoz tartozástól ( idősek, fiatalok), etnikai csoportokhoz tartozástól, társadalmi nemtől. A túlzott fogyasztás, mint társadalmi probléma A fejlett országok gazdagsága a jólét korábban nem látott rendszereit hozta létre (a fogyasztás lehetőségei az élelmiszerellátásban, a szolgáltató jellegű munkák terjedése nem igényel fizikai erőfeszítést, az autó használat elterjedése), ami komoly változást eredményezett az emberi élelemfogyasztás szerkezetében és szükségleteiben. Az emberek több ételt fogyasztanak, mint a fizikai munkát igénylő társadalmakban, lecsökkent a mozgás, és a fogyasztott ételek szerkezete is átalakult. Mindez a lakosság tömeges elhízását eredményezte, ami speciális betegségek kialakulásához vezetett. Új kategóriák jelentek meg, mint a túlsúlyos, elhízott és a korosan elhízott. Az elhízottság nem egyformán érinti a különböző csoportokat, osztályokat, a túlsúlyosság és egészségtelen táplálkozás, napjainkban az alacsonyabb státuszú, és kevésbé iskolázott csoportok veszélyeztetettebbek. A gyorséttermek, áruházláncok, plázák, kaszinók elterjedése a túlzott fogyasztás rendszereinek kialakítását ösztönzi. A bankhálózatok kiépülése a fogyasztói kölcsönök azonnali elérhetőségét hozta magával, ami kiegészült a nem megengedhető lakásokra és berendezésükre felvett jelzálog jellegű kölcsönökkel. A kölcsönök révén a bevándorlókat befogadó országok olyan csoportjai is lakáshoz, illetve kölcsönökhöz jutottak, amelyek rendszeres munkabér és jövedelemforrásokkal nem rendelkeztek. A 20

22 folyamat kiegészül az autóutak, a fapados repülőgép társaságok elterjedésével, ami a fejlett országok középosztályi lakossága tömeges külföldi nyaralóvásárlását a könnyű megközelítés miatt- megengedhetővé tette. Az amerikai lakáshitelek bedőlése domino effektust idézett elő, egy globális pénzpiaci és hitelválságot okozva, ami globális bankválságot és gazdasági recessziót, valamint folyamatos valutakrízist eredményezett. A valutakrízis nyilvánvalóvá tette a magyar lakosság mértéken felüli devizában való eladósodását, ami többszázezer család krízishelyzetbe kerülését eredményezte. Szociális probléma Dimenziói: szociális tanácsadás, szociális tényállás, konkrétan vet szociális probléma konkrét problémaeset, deficit rászorultság, szubjektív megterhelés,megoldási nehézség A szociális probléma A szociológiai rendszerszerű nézőpontja eltérően az egyéb szociológiai nézőpontoktól nem társadalmi problémákról, hanem szociális problémáról beszél. A szociális probléma nem egyszerűen szociológiai, hanem a szociális munka elméletébe tartozó terminus technicus (meghatározás). A szociális probléma többdimenziós jelenség, egyrészt beletartozik a szociális tanácsadás dimenziója, másrészt a szociális tényállás, harmadrészt a konkrétan vett szociális probléma. A rendszerszemléletű megközelítésben a szociális probléma mindig egyedi és konkrét problémaeset, azaz a fentiekben ismertetett társadalmi problémák a tevékenység tárgyát, illetve keretfeltételeit képezik. A szociális tényállás az egyének tárgyi szükségleteit feltáró fogalom, amelyekbe beletartoznak a szociális igények, a szociális gondoskodás szükségleteinek felmérése. A szociális probléma egy deficit, amelynek hiányát a konfliktus határozza meg oly módon, hogy megvannak benne a következő mozzanatok: rászorultság, szubjektív megterheltség, megoldási nehézség. Amennyiben mindhárom mozzanat megvan, akkor beszélünk szociális problémáról, amely lehet hiány típusú vagy konfliktus probléma. A rászorultság lehet anyagi jellegű, nem anyagi jellegű, amely szükségállapot szintet is elérhet. A rászorultság nem azonos a magasabb életszínvonalat érintő 21

23 nehézségekkel, és élesen elhatárolható a középosztályok ideiglenes szükségleteitől, amelyek nem képezhetik szociális probléma tárgyát (pl. frankhiteles probléma). A szubjektív megterheltség akkor áll fenn, ha legalább egy személy megterhelve érzi magát az illető tényállás miatt. Például egyes lakónegyedekben az átlagpolgár tarthatatlan állapotokról beszél, az érintettek viszont nem érzik, hogy segítségre szorulnának. A megoldási nehézség azt jelenti, hogy az érintettek saját maguk vagy laikus segítők révén nem tudnak birkózni a problémával, azaz valamely tényállás akkor szociális probléma, ha a tényállás különböző tulajdonságai összetettek, zavarosak vagy az érdekelt személyek speciális sajátosságai miatt bonyolultak. A szociális probléma rendszerszerű elgondolása azt jelenti, hogy a probléma kliensközpontúan értelmezett, ugyanakkor diszfunkciós szociális rendszerként jelenik meg. A diszfunkciós szociális rendszer legfontosabb eleme a család, amely hiányos rendszerkapcsolat, vagy céltól idegen rendszerkapcsolat, vagy rendszerkonfliktus, vagy szerepkonfliktus problémájában szenved. A szociális probléma összetételében lényeges, hogy a szociális rendszerek szerep-felépítmények. A szerepeket személyek viselik, és a probléma a személyek szerkezetétől függ. Ez azt jelenti, hogy az érintett személyek többféle kategóriába sorolhatók: a problémában érintettek, a harmadikok, a problémával terheltek, kliensek, problémajelzők és segítő harmadikok. Összességében a szociológia rendszerszemléletű nézőpontja szakít a társadalmi probléma fogalmával, és a hangsúlyt a probléma egyedi megértésére helyezi. A szociális munkás feladata, hogy egyedi sajátosságában és különlegességében értse meg a szociális problémát. Fontos elem, hogy a teljes és végérvényes megértés nem elérhető, ugyanakkor etikai alapelv, hogy annak megoldásán dolgozzon, hogy feltárja, hogy milyen tényezők hozták létre, tartják fenn a szociális problémát, mi játszódik le a problémamegoldás folyamata során, hogyan változik vagy változhat meg általa a problémás szociális tényállás, milyen szerepet játszhat ebben a szociális munkás. A szociális munka elméletei, értékei, modelljei, szabályai, technikái nem alkalmazhatók általánosságban a szociális probléma megoldására, hanem e sémák, modellek, elméletek hozzásegíthetnek a probléma igazi sajátosságai feltárásához, és annak megértéséhez, hogy az milyen egyéni megoldást igényel. A szociális problémában érintett embereknek joguk van ahhoz, hogy a szociális munkás megértse őket, és a tevékenységében a megértés és cselekvés kölcsönhatásai érvényesüljenek. A szociális munka feladata, hogy a 22