J O G O T A Z É L E L E M H E Z!

ISKOLÁK A VILÁGÉRT J O G O T A Z É L E L E M H E Z! Fotó: Friedrich Ofner

ISKOLÁK A VILÁGÉRT TARTALOMJEGYZÉK 4 NEMZETKÖZI MEZİGAZDASÁGI KERESKEDELEM ÉS FEJLESZTÉS 5 FENNTARTHATÓ MEZİGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSI RENDSZER KIALAKÍTÁSA EURÓPÁBAN ÉS A VILÁGON 9 A KÖZÉPPONTBAN ECUADOR 10 KÜZDELEM AZ ÉLELEMHEZ VALÓ JOGÉRT 11 TESZT ECUADORRÓL 12 KÉPZİK KÉPZÉSE 2008 PROGRAM 13 HÁTTÉRINFORMÁCIÓK A BANÁNRÓL 15 TUDNIVALÓK A BANÁNRÓL A VILÁG A BEVÁSÁRLÓKOSARUNKBAN 20 MELLÉKLET 31 TUDNIVALÓK A RIZSRİL 33 RIZSMŐHELY 2

BEVEZETİ ISKOLÁK A VILÁGÉRT Az Iskolák a világért program célja, hogy a projektben résztvevı négy ország, Lettország, Szlovénia, Ausztria és Magyarország iskoláiban megjelenjen a fejlesztés kérdésköre. A partnerség azt kívánja elısegíteni, hogy a tanárok és a tanulók jobban megértsék a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, annak érdekében, hogy küzdjenek egy igazságosabb, emberibb világért. Négy különbözı országból hét az EU és az ÖEZA által támogatott szervezet vesz részt a programban: Welthaus Graz, Welthaus Linz, Welthaus Klagenfurt és Welthaus Vienna (Ausztria), az Artemisszió Alapítvány (Magyarország), a Humanitas (Szlovénia) és a MiTi (Lettország). Annak érdekében, hogy a projektben résztvevık további képzéseket (tanár képzéseket, tanulói workshopokat) tudjanak nyújtani, az együttmőködı résztvevık számára a projekt három nemzetközi képzést biztosít. Az elsı Képzık képzésére 2007-ben Ausztriában került sor, a másodikat 2008. márciusában Budapesten tartották. Ezen a találkozón a résztvevık az élelmiszer-önrendelkezés témáját vitatták meg. Ez a brosúra a kétnapos találkozó elıadásait és a vitafórum összefoglalóját tartalmazza. Sok hasznos feladatot és tananyagot találhat benne, a jelenlegi mezıgazdasági kereskedelmi rendszerrel kapcsolatos globális problémákkal kapcsolatban. Az ismertetett segédanyagokhoz hasonló tanári segédanyagok öt nyelven hozzáférhetıek a civil szervezıdés kapcsolódó honlapján:. Kellemes olvasást kívánunk! Az Artemisszió Alapítvány 3

Jogot az élelemhez MEZİGAZDASÁGI KERESKEDELEM EDELEM ÉS NEMZETKÖZI FEJLESZTÉS A magyar népesség mindennapi tápláléka a világ minden tájáról származó alapanyagokat tartalmaz: spanyol paradicsomot, török szılıt, ugandai kávét, ecuadori banánt, argentin steaket, chilei bort... Magyarország az egész világot behálózó kereskedelmi lánc része. A fejlıdı országokban emberek milliói termesztik és állítják elı az itt fogyasztott termékeket: kávét, szóját, banánt vagy cukrot. Míg a magyar vállalatok az egész világra exportálják termékeiket és szolgáltatásaikat. De ki profitál a mezıgazdasági termékek nemzetközi kereskedelmébıl? Vajon a mezıgazdasági kereskedelem jelenlegi rendszere elısegíti vagy éppen gátolja a szegénység és az éhezés elleni harcot? Az 1,2 milliárd, napi egy dollárnál kevesebb jövedelemmel rendelkezı szegények közül 900 millió vidéken él. A vidékfejlesztés így kulcsfontosságú a szegénység elleni harcban. A globális mezıgazdasági kereskedelemben uralkodó jelenlegi viszonyok leginkább negatív hatással vannak a fejlıdı országok termelıire és azok családjaira: a gazdák nem kapnak elegendı támogatást, az igazságtalan kereskedelmi szabályok, a dömping és a vállalatok exportja mind a megélhetésüket fenyegeti. Éppen ezért egy olyan mezıgazdasági világkereskedelmet szorgalmazunk, amely társadalmi igazságosságon és környezeti fenntarthatóságon alapul. 1. A termelık és a kereskedelmi alkalmazottak méltányos bért kapnak. 2. A mezıgazdasági termelés, szállítás és kereskedelem nem szennyezi a környezetet. 3. Mindenki számára elegendı, tápláló, rendszeres és kulturálisan elfogadható élelem áll rendelkezésre. 4. A politikai döntéshozók a nemzetközi és nemzeti jog segítségével meghatározzák a méltányos béreken, környezeti fenntarthatóságon és élelembiztonságon alapuló mezıgazdasági kereskedelem kereteit. 4

ISKOLÁK A VILÁGÉRT FENNTARTHATÓ MEZİGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSI RENDSZER KIALAKÍTÁSA EURÓPÁBAN ÉS A VILÁGON ALEXANDRA STRICKNER ( IATP) ELİADÁSA ALAPJÁN Miért kulcsfontosságú a mezıgazdaság? Az élelem és a víz nélkülözhetetlen a létfenntartáshoz. A világon elegendı élelmet állítanak elı, ennek ellenére az éhezés még mindig létezı probléma. Jelenleg 850 millió ember alultáplált és évente 30 millió ember hal éhen. A mezıgazdaság társadalmi jelentıségét mutatja, hogy a világ népességének a fele, 3 milliárd ember vidéken él, többségük fejlıdı országokban. Az élelmiszertermelés módja jelentıs ökológiai hatással is jár. A mezıgazdaság szoros kapcsolatban áll a környezettel. Hogyan épül fel a jelenlegi mezıgazdasági rendszer? A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú ó t a a mezıgazdaságban erıs iparosodás figyelhetı meg: a kisebb családi gazdálkodások eltőnnek, ezzel szemben a farmok egyre jobban terjeszkednek (az északi és déli földtekén egyaránt). Ennek számos negatív következménye van. Szociális szempontból a munkakörülmények gyakran kibírhatatlanok, már-már a rabszolgasághoz hasonlóak. Ez nemcsak Délen van így, hanem több európai országban is. Az iparosodás nemcsak a környezetet károsítja pl. a vizek szennyezésével, a biodiverzitás csökkentésével, a föld eróziójával hanem az élelmiszer minıségére is negatívan hat. A hústermelés és a húsfogyasztás növekedésével az állati takarmány megtermelése is egyre több területet igényel. Ma már a földterület 50 %-át állati takarmány termelésére használják. Az iparosodás a vállalatok koncentrációjához vezet: egyre kevesebb transznacionális vállalat irányítja a globális mezıgazdaság egész folyamatát, a vetımag-ellátástól kezdve az árukereskedelmen át, az élelmiszerek eladásáig: a világkereskedelmi forgalomban lévı magok 50 %-át 10 multinacionális vállalat forgalmazza, a kávékereskedelem négy vállalat irányítása alatt áll, a 30 legnagyobb kiskereskedelmi cég (szupermarketlánc) uralja az európai piac 70 %-át. Emiatt egyre nagyobb a nyomás a termelıkön és a fogyasztókon egyaránt: a termék aktuális ára nem függ az aktuális elıállítási költségektıl, miközben a profit nagy része a kereskedıkhöz jut. A mezıgazdasági termékek ára elég gyorsan változik, ami nagy terhet ró a termelıkre (ha az árak alacsonyak) és a fogyasztókra (ha az árak magasak). Elıreláthatólag a jövıben a piaci koncentráció növekedése magasabb élelmiszerárakhoz vezet. Sok fejlıdı ország kénytelen volt megnyitni a piacát az erıltetett kereskedelmi liberalizáció miatt. Mivel a helyi termelés nem tud versenyezni az olcsó importtal, a fejlıdı országok az élelmiszer-importırökké váltak. Napjaink dilemmája Az áremelkedés miatt az élelmiszerbiztonság (azaz megfelelı mennyiségő élelmiszer biztosításának) ügye mindannyiunkat érint. Az élelmiszerárak, fıként az alapvetı élelmiszerek (pl. a kenyér, tej) árai folyamatosan emelkednek. Egyre többen szembesülnek a stagnáló bérekkel, az alapvetı kiadások (pl. villanyszámla, lakbér) növekvı mértékével, így Európában egyre több ember kerül a szegénységi küszöb közelébe vagy az alá. Az élelmiszerárak emelkedése még jobban sújtja a fejlıdı országokban élı szegények életét. Fıleg a városi lakosság veszélyeztetett, mert a napi megélhetéshez olcsó élelmiszerekre van szükségük. A folyamatosan emelkedı élelmiszerárak az alábbi okokra vezethetıek vissza: - megnövekedett az igény az élelem iránt, ami egyrészt a világ lakosságának növekvı számával, másrészt az étrendváltozással magyarázható(pl. Kínában és Indiában nı a tej- és a húsfogyasztás, és ez a takarmánygabona iránti igényt is növeli) - csökkent az élelmiszer-kínálat az aszály és a klímaváltozás miatt 5

Jogot az élelemhez - a bioüzemanyag és a gabona új felhasználásának n é p szerősítése a gabonakészleteket szinte teljesen kimerítette. A fentiekbıl világosan kiderül, hogy a mezıgazdaság jelenlegi rendszere nem garantálja sem az egészséges és mindenki számára elérhetı élelmet, sem a gazdálkodók létbiztonságát. Fontos kérdés, hogy a jelenlegi a g r á r p o l i t i k a é s a k e r e s k e d e l m i kapcsolatrendszer hogyan tartja fenn az egyenlıtlenségeket és a meglévı rendszer helyett milyen alternatívát lehet bevezetni. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) és hatásai A Közös Agrárpolitika 1963 óta létezik, és azóta is az európai élelmiszerrel és mezıgazdasággal kapcsolatos programok megvalósulásának bázisa. A KAP eredetileg azt tőzte ki célul, hogy a világháború utáni idıszakban az élelmiszerbiztonságot újjáteremtse, azaz ellássa Európát megfelelı mennyiségő élelmiszerrel. A cél elérése érdekében közös piacot alakítottak ki, és engedélyezték a mezıgazdasági termékek szabad mozgását az Európai Unión belül. A termékek fix árasak lettek (ún. intervenciós ár). Ez egyrészt elég alacsony volt ahhoz, hogy a vásárlók élelmiszerhez való szabad hozzáférését biztosítsa, másrészt elég magas volt ahhoz, hogy fedezze a gazdálkodók megélhetési költségeit. A Közös Agrárpolitikával kapcsolatos költségeket az európai uniós büdzsébıl finanszírozták. Globális szempontból az európai termékeket támogatták az importárukkal szemben, ennek megfelelıen importtarifákat vezettek be. Az intézkedések eredményeként a termelés fellendült és a kívánt élelmiszerbiztonság is megvalósult. Emellett azonban a KAP számos negatív hatással is járt. Mivel a KAP azokat jutalmazza, akik többet termelnek, erısödött a mezıgazdaság iparosodása, egyre több európai családi gazdaság ment tönkre, valamint a környezet is károsodott. A kialakult rendszer az élelmiszerek minıségét is csökkentette A BSE-krízis (kergemarhakór) csak egy példa a sorból. Mivel az árutermelést nem szabályozták, a 80- as és 90-es években a Közös Agrárpolitika túltermeléshez vezetett. A növekvı raktározási költségek miatt az EU exportálni kezdte a többletet. A termelık exporttámogatást kaptak, ami azt jelentette, hogy az európai árukat az elıállítási ár alatt adhatták el, így ezek elárasztották a fejlıdı országok piacait. Ezt az is elısegítette, hogy a Világkereskedelmi Szervezet Mezıgazdasági Egyezménye és a Világbank/IMF (Nemzetközi Valutaalap) megnyittatta a fejlı dı o rszágo k mezıgazdasági piacát. A mezıgazdasági kereskedelem liberalizálása miatt a mezıgazdasági termelés visszaesett, mivel a helyben elıállított élelmiszerek árai nem tudtak versenyezni az olcsó importárakkal. A fejlıdı országok Európai Uniós exportja nem tudta kompenzálni a helyi termékek piacra jutásának elmaradásából eredı veszteséget. A fejlıdı országokban az elmúlt évtizedekben gazdálkodók millióinak megélhetése került veszélybe. Az exportlehetıségekbıl csak a fejlett mezıgazdasággal és jó infrastruktúrával rendelkezı országok (pl. Brazília, Argentína vagy Thaiföld) tudtak profitálni. A 80-as évektıl kezdve a Közös Agrárpolitika költségei az intervenciós árak és az exporttámogatás bevezetésével egyre jobban emelkedtek. Úgy tőnt szükség van a Közös Agrárpolitika reformjára. Két szabályozási rendszert vezettek be: a tejkvóta-rendszert és a közvetlen kifizetések rendszerét. Egyik sem mőködött hibátlanul. A tejkvóta kissé meghaladta a belföldi fogyasztási szintet, így továbbra sem oldódott meg az árudömping problémája, ugyanakkor az állandó túltermelés miatt a tejár alig haladta meg a megszabott minimumszintet. Emelés nélkül ez az árszint egyre kevésbé tudja fedezni a gazdálkodók termelési költségeit. A közvetlen kifizetések rendszerének szintén megvannak a hátrányai. A belföldi árakat csökkentették annak érdekében, hogy az exportot olcsóbbá tegyék. A gazdálkodók ebbıl adódó bevételkiesését ellensúlyozták a közvetlen kifizetésekkel. A kisebb birtokon gazdálkodók számára a bevezetett közvetlen kifizetések nem igazán kompenzálták az alacsony belföldi árakat, így kiszorultak a piacról. Ugyanakkor megmaradt az exporttámogatás is. A kereskedelmi dömping folytatódott. IATP: Mezıgazdasági és Kereskedelmi Politikai Intézet, nonprofit kutatási és oktatási szervezet. Küldetése, hogy kívánatos mezıgazdasági és kereskedelmi irányelvek kialakításával közremőködjön a környezeti és gazdasági fenntarthatóságot biztosító közösségek és régiók kialakításában. Az intézet követi a mezıgazdaságot, környezetvédelmet, a gazdasági fejlıdést és kereskedelmet érintı kulcseseményeket és kérdéseket, oktatási anyagok dolgoz ki, tréningeket, konzultációkat ad, nemzeti és nemzetközi hálózatokat szervez annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a közérdekő szervezeteknek hazai és nemzetközi irányelveik megalkotásában. 6

ISKOLÁK A VILÁGÉRT A jelenlegi rendszer nyertesei: A mezıgazdasági és az élelmiszeripar, amely a mezıgazdasági termékek alacsony árán tud takarékoskodni Az Európai Unió nagyobb gazdálkodói, amelyek kihasználják a gazdaságossági küszöböt A vesztesek: Az Európai Unióban élı családi gazdálkodók, akik tönkremennek A Délen (fejlıdı országokban) élı egyéni és családi gazdálkodók, akik nem tudnak versenyezni az olcsó importárukkal, A környezet és a természeti erıforrások Északon és Délen, amelyek egyre inkább kimerülnek A fogyasztók, akik korlátozottan férnek hozzá egészséges és biztonságos élelmiszerhez A jelenlegi mezıgazdasági és kereskedelmi rendszer alternatívája - A fenntartható mezıgazdasági és élelmiszer-rendszer kiépítése Európában és a világon A jelenlegi mezıgazdasági rendszert és kereskedelmi liberalizálását növekvı kritika és ellenállás övezi. A gazdálkodók, a környezet-, és fogyasztóvédelmi szervezetek éppúgy kritizálják, mint a fejlesztéseket támogató nonprofit szervezetek. A családi gazdálkodók szervezeteinek nemzetközi mozgalma, a Via Campesina kidolgozott egy alternatívát a jelenleg támogatott modell helyett, az élelemszuverenitás modelljét. Az élelem-önrendelkezés magába foglalja a jogot az ökológiailag megbízható és a fenntartható módszerekkel elıállított egészséges és kulturálisan megfelelı élelemhez, és a jogot ahhoz, hogy a nemzetek, társadalmi csoportok meghatározhassák hazájuk élelmezési és mezıgazdasági rendszerét. A piaci és vállalati igények helyett tükrözi azoknak a törekvéseit és szükségleteit, akik az élelmezési rendszer motorjaként az élelmiszereket elıállítják. Az élelemönrendelkezés elsısorban a helyi és regionális gazdaságot és piacot támogatja. Elınyben részesíti azokat az egyéni és családi gazdálkodókat, akik a mezıgazdasági tevékenység, a tradicionális halászat, a szabad legeltetés, illetve az ehhez kapcsolódó élelmiszer-elıállítás, -elosztás és -fogyasztás során biztosítják a környezeti, a szociális és a gazdasági fenntarthatóságot. Az élelmiszer-önrendelkezés: Az emberek élelmezését helyezi a középpontba, az élelmiszer-, mezıgazdasági, állattenyésztési és halászati ágazaton belül az élelemhez való jog kérdését tartja a legfontosabbnak. Egyúttal elutasítja azt az álláspontot, amely szerint az élelem csak egy árucikk vagy összetevı a nemzetközi agrárkereskedelemben. Elismeri és tiszteletben tartja az élelmiszer-termelık jogait, és elutasítja azokat az elveket, tevékenységeket és programokat, amelyek alulértékelik ıket, f e n y e g e t i k é s e l l e h e t e t l e n í t i k a megélhetésüket. Helyi élelmezési rendszert alakít ki, így közel hozza egymáshoz az élelmiszer elıállítóit és fogyasztóit. Egyúttal elutasítja azt a k o r m á n y z a t i s t r u k t ú r á t, a z o k a t megállapodásokat és a gyakorlatot, amely támogatja a fenntarthatóságot nem biztosító és méltánytalan nemzetközi kereskedelmet, illetve távoli, ezáltal felelısségre nem vonható vállalatok befolyását növeli. Helyben ellenırzi a vidéki területeket, a földbirtokokat, a legelıket, a vizeket, a vetéseket, a haszonállat- és halállományt; egyúttal elutasítja azokat a törvényeket, kereskedelmi szerzıdéseket, szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos jogszabályokat, amelyek természeti erıforrásokat privatizálnak. Tudást és szakismeretet nyújt a helyi élelmezési és betakarítási rendszer átalakításáról, fejlesztésérıl, irányításáról; ugyanakkor elutasítja azokat a technológiákat, amelyek aláássák, fenyegetik vagy megfertızik ezt a rendszert (pl. génmódosítás). A természethez igazodik a különbözı agrárökológiai termelési és betakarítási módszerekkel, ami optimalizálja az ökorendszer mőködését, és támogatja a természeti változásokhoz, különösen a klímaváltozáshoz történı alkalmazkodását. Egyúttal elutasítja az energiaigényes ipari módszereket, amelyek rombolják a környezetet és globális felmelegedést okoznak. Ezen elvek gyakorlati megvalósítása azt kívánja, hogy Európában felépítsünk egy helyi élelmiszer-gazdasági rendszert és Délen is olyan gazdaságpolitikai irányelveket támogassunk, amellyel ugyanez elérhetıvé válik. A helyi élelmiszergazdaság támogatásával csökken az energia iránti igény, mivel így kevesebb élelmiszert szállítanak az elıállítási helytıl nagy távolságokra. A helyi élelmiszergazdaság így csökkentheti a klímaváltozás mértékét is. Összefoglalva ezek az elvek és ajánlások meghatározzák a szükséges közösségi politikát, amely mind Európában (és más ipari országokban), mind a Déli államokban támogatja a helyi élelmiszer-gazdaságot, és ezzel képessé teszi az embereket a saját élelmük elıállítására. A kereskedelem csak kiegészítı eszköznek tekinthetı, és nem sodorhatja veszélybe az országok és régiók önfenntartását. 7

Jogot az élelemhez Alexandra Strickner Alexandra Strickner közgazdaságtanból szerzett egyetemi diplomát, fejlesztés és regionális integráció szakirányon. Strickner fı szakterületei: az oktatási együttmőködés, a szegénység csökkentése és a nemzetközi kereskedelem. Jelenleg a Mezıgazdasági és Kereskedelmi Intézet munkatársa, aktuális kutatási témája az agrárpolitika mai helyzete az USA és az Európai Unió területén. Keresi a lehetıségeket arra, hogy a jelenlegi rendszer a fenntartható mezıgazdaságot és a családi gazdaságokat támogató rendszerré alakuljon Délen és Északon egyaránt. A fenntartható élelmezési rendszer pillérei Európában a következık: - agroökológiai és biogazdálkodással elıállított élelmiszerek, melyek megırzik a régi fajtákat - a termelık és a fogyasztók közvetlen kapcsolta: néhány nagy áruház helyett inkább direkt marketing és alternatív kereskedelmi marketing-rendszer - olyan kereskedelmi rendszer, mely minden termelınek igazságos jövedelmet garantál, és minden fogyasztónak garantálja az élelemhez és az élelem ellenırzéséhez való jogait. Ugyanakkor lobbitevékenységre van szükség ahhoz, hogy több területen is politikai változás következzen be. Olyan agrárpolitika szükséges, amely - biztosítja a termelık hozzáférését a hazai piacokhoz - kiszámítható jövedelmet ad a gazdálkodónak - támogatja az ökológiailag fenntartható termelést - garantálja az egészséges és biztonságos élelmet minden ember számára Olyan helyi gazdaságot támogató politikára van szükség, amely - elınyben részesíti a helyi és belvárosi üzleteket a városok, falvak külterületein található nagy áruházakkal szemben - támogatja a fenntartható fogyasztást, és a közszolgálati és a közintézmények (iskolák, kórházak, közintézmények, menzák) helyi elıállítású élelmiszerrel történı ellátását A kereskedelmi szabályokat a következı irányelvek alapján kell megfogalmazni: - a termelés és az export ellenırzésének engedélyezésével jogot kell biztosítani az egyes országoknak, hogy megvédjék gazdálkodóikat - a hazai (regionális) élelmiszerbiztonságot elsıbbség illeti az exporttal szemben, és a belföldi piac prioritást kell, hogy kapjon a külföldi piacokkal szemben - meg kell akadályozni, hogy az exportpiac birtokba vegyen földterületeket és természeti erıforrásokat, ha az negatívan befolyásolja a hazai gazdasági szektort - meg kell akadályozni, hogy az exporttámogatás egy szők kör, néhány nagymérető gazdálkodó üzem vagy vállalat kezében összpontosuljon - amennyire csak lehet, be kell vonni az exportgazdaságba az ıstermelıket, a szövetkezeteket, valamint a föld nélküli munkásokat, miközben biztosítani kell a méltányos kereskedelmi kapcsolatokat és a megfelelı munkakörülményeket - támogatni kell a nıket az exporttevékenység területén, biztosítani kell, hogy az exporttámogatásból mindkét nem részesüljön - meg kell elızni a mezıgazdaság iparosodását, és támogatni kell az ismeretterjesztést a munkaigényes agrártermelési módszerekrıl, mint például a biodiverzitást fenntartó gazdaság és az agroökológia - hatásosan össze kell kapcsolni az exportot a többi gazdasági ágazattal, és be kell vonni a szélesebb mezıgazdasági rendszerbe. Ezek a törekvések nem járhatnak sikerrel anélkül, hogy ne foglalkoznánk olyan további kérdésekkel, mint például a bioüzemanyag és a fejlett országok élelmiszer-fogyasztása. Jóllehet a bioüzemanyag potenciálisan egy új energiahordozó, ténylegesen csak akkor válik azzá, ha a termelés és a fogyasztás helyi szintő marad, és az ellenırzés is helyben történik. Azzal, hogy a bioüzemanyagot, amivel a fejlett országokban élık autóit feltöltik a globális Délen termelik meg, a fejlıdı országokban élı emberek élelmiszer-ellátásának biztonságát fenyegetik. Ezt a helyzetet a biodízel támogatóinak mind a fejlıdı országokban, mind az EU-ban figyelembe kell vennie, és alkalmazkodnia kell hozzá. Ma az ipari országok élelmiszerfogyasztását fıként magas húsfogyasztás jellemzi, ezért a fejlıdı országokban óriási területeket szentelnek az takarmány-elıállításra, hogy ezt a növekvı igényt fenntartsák. A piacok bıvülése, fıként India és Kína növekvı számú középosztálya, ezt az igényt tovább erısíti. 8

ISKOLÁK A VILÁGÉRT A középpontban Ecuador* Ecuador Ausztria Magyarország Lettország Szlovénia Terület Lakosság Nettó migrációs ráta /1, 00 lakosra jutó migránsok száma/ Átlagos életkor GDP /fı (PPP) : 283, 560 km 2 83, 870 km 2 93, 030 km 2 64, 589 km 2 20, 273 km 2 13, 927, 650 8205, 533 9, 930, 915 2, 245, 423 2, 007, 711-7. 98 1. 88 0. 86-2. 29 0. 64 76. 81 év 79. 36 év 73. 18 év 71. 88 év 76. 73 év $7, 200 $38, 400 $19, 000 $17, 400 $27, 200 Munkanélküliségi ráta Szegénységi küszöb alatt élık 9. 3% 4. 4% 7. 3% 5. 7% 4. 8% 38. 3% 5. 9% 8. 6% N.A. 12. 9% Háztartási bevétel, fogyasztás %-os megoszlásban alsó 10%: 2% felsı 10% 35 % alsó 10%: 3.3% felsı 10% : 22.5% alsó 10%: 4% felsı 10%: 22.2% alsó 10%: 2,5 % felsı 10%: 29.1% az alsó 10%: 3,6% a felsı 10%: 21.4 % Dolgozók foglalkozás szerinti megoszlása mezıgazdaság: 6.7% ipar: 35. 1% szolgáltatás: 58.2% mezıgazdaság: 1.6% ipar: 30.3% szolgáltatás: 68% mezıg.: 2.8% ipar: 31. 5% szolg.: 65.8 mezıg.: 3.3% ipar: 22% szolg.: 74.7% mezıg.: 2.1% ipar: 34.4% szolg.: 63.5% Mezıgazdasági termékek banán, kávé, kakaó, rizs, burgonya, manióka (tápióka), útilapu, cukornád; szarvasmarha, juh, sertés, marhahús, sertéshús, tejtermékek, balsafa, garnélarák gabonafélék, burgonya, cukorrépa, bor, gyümölcs; tejtermékek, marhahús, sertéshús, faanyag búza, kukorica, napraforgó-mag, burgonya, cukorrépa, sertés, szarvasmarha, baromfi, tejtermékek gabonafélék, cukorrépa, burgonya, zöldségek, marhahús, sertéshús, tej, tojás; hal burgonya, sör, búza, cukorrépa, kukorica, szılı, szarvasmarha, juh, baromfi HDI-index** 89 15 36 27 45 *Forrás: CIA factbook, UN Human Development Report 2007/2008 ** HDI-index- Egy összetett mutatószám, amely az átlagos értékeket mutatja a társadalmi fejlettség három alapvetı dimenziójában (Human Development Az alultápláltság Ecuadorban általános. A falvakban a lakosság 26 %- a alultáplált. Ez az arány a bennszülött lakosság körében 40 %-os is lehet. További szociális problémát jelent az országban a gyermekmunka. Vidéken körülbelül a gyermekek 40 %-ának dolgoznia kell. Hozzávetıleg 2-3 millió ember vándorolt ki gazdasági okok miatt az országból. (www.welthaus.at) 9

Jogot az élelemhez KÜZDELEM AZ ÉLELEMHE Z VALÓ JOG MEGVALÓSULÁSÁÉRT A globalizáció és a kereskedelmi liberalizálás hatása az ecuadori gazdákra Josefina Lema a CONFEUNASSC képviselıjének elıadása összefoglalva Az ecuadori ıshonos lakosság életében fontos szerepe van a mezıgazdaságnak. A kecsua közösség évszázadok óta foglalkozik földmőveléssel. A legfıbb élelmiszerek a kukorica, a burgonya, a bab, a gabonafélék és a quinoa (dél-amerikai gabonaféle). Sajnos az utóbbi évek során. az élelemhez való hozzáférés joga egyre gyakrabban sérül. Az exportorientált ültetvények, amelyeken banánt és rózsát termelnek Európa számára, sok vizet igényelnek. Néhány éve az ecuadori kormány privatizálta az öntözırendszert, így most csak azok férnek hozzá a vízhez, akik meg tudják fizetni az árát, azaz a nagy export-orientált vállalatok. Kisgazdálkodók ezrei nem jutnak hozzá a vízhez, mert azt felhasználják a nagy ültetvényeken. Ugyanakkor megjelent a piacon az olcsó import, ami csökkentette az árakat, és kiszorította a helyi árukat. Idıvel a termékek árai növekedni kezdtek, terhelve ezzel a szegényeket. Josefina Lema az ecuadori mezıgazdasággal és az ecuadori nık jogaival foglalkozó szakértı. A képen egy indián hagyományt mutat be. A CONFEUNASSC (az Ecuadori Gazdaszövetség) a Via Campesina mozgalom tagja. H a r c o l a z e c u a d o r i k i s b i rtokosok s z o c i á l i s biztonságáért. Ennek eredményeként egyre többen alapítottak civil szervezeteket, annak érdekében, hogy küzdjenek az egészséges élelemhez és a vízhez való hozzáférés jogáért. Josefina Lema is csatlakozott a gazdák tüntetéséhez. Ezek a megmozdulások sikeresek voltak: az élelmiszer önrendelkezés joga bekerült az ecuadori alkotmányba is. Az egészséges helyi termékek kínálata is növekedett. A harcnak azonban ezzel még nincs vége, a szegénység és az éhség problémáját ez még nem oldja meg. Source: 10

ISKOLÁK A VILÁGÉRT TESZT ECUADORRÓL 1. Mi Ecuador fıvárosa? a.) Quito b) Lima c) La Paz 2.) Milyen Ecuadorból származó termékkel találkoztál már? 3.) Mi a CONFEUNASSC? a) egy szakszervezet b) egy gazdaszervezet c) egy jogvédı civil szervezet 4.) A gyerekek hány százaléka kénytelen dolgozni Ecuadorban? a) 20% b) 40% c) 80% 5.) Melyik két fı bevételi forrás jelenti az ország külföldi bevételét? a) A banán és az olaj b) A banán és a külföldön élı ecuadoriak átutalásai c) Az olaj és a külföldön élı ecuadoriak átutalásai 6.) Ecuadorban melyik bennszülött nyelvnek van különös jelentısége? a) Urdu b) Szuahéli c) Kecsua 7.) Mit jelent az élelmiszerönrendelkezés? a) A nemzetállamok jogát ahhoz, hogy meghatározzák hazájuk agrárpolitikáját. b) A nemzetállamok jogát ahhoz, hogy a hazai agrártermékeket támogassák és az exporttermékeket más országokba szállítsák c) A nemzetállamok kérhetik a vámtarifák megszüntetését, hogy szabadon exportálhassák termékeiket 8.) A következı helyek közül melyik nem tartozik Ecuadorhoz? a) Andok b) Galápagos-szigetek c) Húsvét-szigetek 9.) Az európai termékek támogatása milyen problémákat okoz Ecuadorban? a) A helyi gazdák nem tudják eladni a termékeiket b) Az importáruk alacsonyabb minıségőek c) A fogyasztók nem tudnak különbséget tenni a helyi és az importáruk között. 10.) Mi az ország hivatalos nyelve? a) Aymara b) Portugál c) Spanyol 11.) Melyik egy fontos ecuadori exporttermék? a) A banán b) A mangó c) A licsi 12.) Miért kerülnek hátrányba az ecuadori gazdák a nagy exportvállalatokkal szemben? a) Kevesebb vízhez jutnak. b) Kevesebb földhöz jutnak. c) Kevesebb állami támogatást kapnak. Okosabb vagy nálam? 11

Jogot az élelemhez 2008. MÁRCIUS 4. KÉPZİK KÉPZÉSE 2008 NAPIREND 9.30-10.00 Megnyitó - Artemisszió Alapítvány 10.00-12.00 Nyitóülés Alexandra Strickner (Kereskedelmi és Mezıgazdasági Intézet, Ausztria) Fenntartható mezıgazdasági és élelmiszer-rendszer kialakítása Európában és a világon A Közös Agrárpolitika kritikai áttekintése és a javasolt újítások 12.00-13.00 Összefoglaló kulcsszavakban Niko Reinberg (Welthaus Graz) 13.00-14.00 Sajtóebéd 14.00-15.00 Médiasarok: Olvasási és pedagógiai háttéranyagok, videók bemutatása, amelyek az oktatási workshopokon használhatóak 15.00-18.00 Délutáni workshop: - Küzdelem az élelemhez való jog megvalósulásáért (Fighting for the right to food) Josefina Lema (Equador) - Résztvevı vendégek Dél-Amerikából (Involving guests from the South) Waltraud Hamad Said (Welthaus Graz) 2008. MÁRCIUS 5. 9.00-9.15 Megnyitó MiTi 9.15 10.15 A tanulóknak szóló workshopok - Bemutató elıadások - Banán-workshop Artemisszió Alapítvány - Rizs-workshop - Welthaus Vienna 10.30 11.30 Értékelés - Wilfried Hackl 11.30 12.00 Visszajelzések - Welthaus Linz 12.00 13.30 Ebéd 13.30-14.30 Közös megbeszélés és a fontosabb eredmények bemutatása 14.30-15.30 Visszajelzések és a minıségi folyamat - Waltraud Hamad Said (Welthaus Graz) 15.00-16.30 Munkacsoport-megbeszélések: Segédanyagok, Tréning és PR 16.30-17.30 Összefoglaló elıadás a megbeszélések eredményeirıl 12

ISKOLÁK A VILÁGÉRT HÁTTÉRINFORMÁCIÓK A BANÁNRÓL A banán a legnépszerőbb gyümölcs Európában, s azon belül Magyarországon. A banánt trópusi területeken (Afrikában, Latin- Amerikában, Karib-szigeteken, Csendes-óceáni területeken) termesztik. Európai országok közül Franciaország (Martinique és Guadeloupe), Spanyolország (Kanári szigetek), Portugália és Görögország területén találunk banánföldeket. 6 országban (India, Brazília, Ecuador, Fülöp-szigetek, Kína és Indonézia) termelik a világ banánjainak több, mint felét. Egyes banántermelı országokra, mint például Ecuador, a nagy, ipari mérető ültetvények jellemzıek, ahol a termelés egyre inkább gépesített és sok növényvédıszert használnak fel. A karibszigeteki banántermelést inkább a kis független családi gazdaságok jellemzik. A banánkereskedelem nyereséges üzlet, azonban a profitból egyre kevesebbet látnak a kistermelık és az ültetvényeken dolgozók. Mivel a banán olcsó ára vásárlócsalogatónak számít, ezért sok szupermarketlánc a banán árát egyre csökkenti, hogy forgalmát növelje. Az árak csökkenése azonban nem jár együtt a nyereségük csökkentésével.. A szupermarketláncok az árak csökkentését inkább a banánkereskedelmi lánc (termelı, ültetvényes, szállítmányozó, érlelı) többi szereplıjére hárítják. Mivel a banánkereskedelmet néhány hatalmas multinacionális vállalat (Chiquita-USA, Dole-USA, Del Monte- UAE/Mexikó, Noboa-Equador, Fyffes-Írország) tartja a kezében, s ezek olyan mamutvállalatok, amelyek a termelés, a szállítás és az érlelés folyamatát is ellenırzik, a szupermarketek által kifejtett árnyomás végsı soron a kistermelıkön 13

Segédanyagok és módszerek Picture: Friedrich Ofner és ültetvényeken dolgozókon csapódik le. Az utóbbi idıben a banánültetvényeken dolgozó munkások életszínvonala rohamos mértékben romlott. Az órabérek olyan alacsonyak, hogy még napi 12-15 órányi munkával is alig tudják elıteremteni a saját és családjuk megélhetéséhez szükséges pénzt. Az alacsony órabérek arra kényszerítik a munkásokat, hogy földeket arra az idıre se hagyják el, amíg repülırıl növényvédıszereket permeteznek, ami súlyos egészségügyi következményekkel jár. Kiszolgáltatottságukat növeli, hogy egyre gyakoribb, hogy munkaszerzıdéseiket határozott idıre kötik, így a munkások elesnek azoktól a szociális juttatásoktól, amelyek állandó szerzıdés esetén járnának nekik. A szakszervezeteket akár erıszakkal is elnyomják, és nemcsak munkájuk elvesztése fenyegeti a tagokat, de például Kolumbiában szakszervezeti vezetık meggyilkolására is találunk eseteket. A kis családi farmokon termelı gazdák életkörülményei sem feltétlenül jobbak. A kistermelık egyre kevésbé képesek felvenni a versenyt a nagy, ipari ültetvényekkel, amelyek gyakran környezetszennyezı eljárásokkal és a munkások kizsákmányolásával képesek nagyon olcsón elıállítani terményüket. Mivel gyakran egy felvásárlótól függnek, ezért kénytelenek elfogadni az alacsony árat, amely termelési költségeiket sem fedezi, nemhogy megélhetésük biztonságát garantálná. Számukra a Fair trade (méltányos kereskedelem) egy kitörési lehetıség, hiszen a Fair Trade hálózathoz csatlakozott termelıszövetkezet méltányos és hosszú távon garantált árat kap termékeiért, ami fedezi termelési és megélhetési költségeit. Jelenleg az Európában forgalmazott banánok 10%-a származik Fair Trade kereskedelembıl, de Svájcban ez az arány már meghaladja az 50%-ot is. Forrás: European Fair Trade Association: Fair Trade Yearbook 2001. Elérhetı online: http:// www.european-fair-trade-association.org/ efta/doc/yb01-en.pdf The Fairtrade Foundation: Unpeeling the Banana Trade. Elérhetı online: http:// www.bananalink.org.uk/images/stories/ unpeeling_the_banana_trade.pdf 14

ISKOLÁK A VILÁGÉRT A VILÁG A BEVÁSÁRLÓK OSARUNKBAN Ez a képzés mindazoknak szól, akik már valaha vásároltak. Napjaink szupermarketjeiben a világ távoli országaiból származó termékekkel találkozunk nap, mint nap. De vajon hányszor gondoltuk végig, hogy honnan is jönnek ezek az áruk, és hogyan élnek azok, akik megtermelték ıket? Mindannyian vásárlók vagyunk, de vajon gondolunk-e rá, hogy vásárlásainkkal távoli helyeken élı emberek életét is befolyásoljuk? A képzés arra mutat rá, hogy a globalizáció térnyerésével egyre inkább egymásrautaltságban élünk és kölcsönösen függünk egymástól. A játékos foglalkozás rövid, bevonó jellegő gyakorlatokon keresztül a mezıgazdasági kereskedelem példáját használva illusztrálja a globalizáció folyamatát és az egyenlıtlenségek kialakulását. Célja, hogy a fiatalokat tudatos és felelıs fogyasztásra ösztönözze. Idıtartam: 90 perc 15

Segédanyagok és módszerek 1. játék- Honnan jön a csoki? A gyakorlat célja: - A diákok érdeklıdésének felkeltése, a téma bevezetése. Elınye, hogy a gyakorlat nem igényel semmi mást, mint csokoládét a csoport minden tagja számára és egy nagy világtérképet. A játék idıtartama: 10 perc Ajánlott korosztály: 10+ Eszközigény: tábla csokoládé (lehetıség szerint méltányos kereskedelembıl származó), világtérkép, kakaóbab-kártyák, csokoládékártyák, madzag, vonalzó 1. A játékosok feladata, hogy kitalálják melyik az öt legnagyobb kakaótermelı, illetve csokoládégyártó ország a világon és elhelyezzenek egy-egy kártyát a megfelelı helyre a falra felfüggesztett térképen. Megkínáljuk a csoportot csokival, majd a következıket kérdezzük meg tılük. - Tudják-e, hogy honnan származik a csoki? - Milyen országokban termelnek kakaót? Melyik a 6 legnagyobb kakaóbab-termelı ország? 1. Elefántcsontpart 2. Ghána 3. Indonézia 4. Nigéria 5. Kamerun 6. Brazília - Milyen országokban gyártanak csokit? Melyik az 5 legnagyobb csokoládégyártó cég? 1. Mars (USA) 2. Nestlé (Svájc) 3. Hershey Foods (USA) 4. Cadbury (Egyesült Királyság) 5. Ferrero (Olaszország) - Hol vannak ezek az országok a térképen? A térképre helyezzük fel a kakaóbab és csokoládékártyákat. 2. Megbeszélés: - Mi érdekes az elrendezésben? - Mi az oka ennek az eloszlásnak? 3. Képzeljük el, hogy egy elefántcsontparti termelı kakaójából az Amerikai Egyesült Államokban készítenek csokoládét, majd azt Magyarországra hozzák. Mérjük meg madzag segítségével, hogy összesen hány kilométert utazik ez a csoki. Milyen következményei vannak ennek? 16

ISKOLÁK A VILÁGÉRT 2. játék Termékkártyák Cél: - Megismertetni a diákokat a mindennapi élelmiszerek eredetével - Megismertetni a diákokat a fejlıdı országbeli termelık életével Idıtartam: 20 perc Ajánlott korosztály: 12+ Eszközigény: Egy-egy szett termékkártya (melléklet) csoportonként. 1. Kérdezzük meg a diákokat, milyen olyan élelmiszereket ismernek, amelyeket a kakaóbabhoz hasonlóan távoli kontinenseken, országokban termelnek. A 2. Minden egyes csoport kap egy szett termékkártyát. Az egyes csoportoknak össze kell párosítania ıket. - kép a kész termékrıl (banán, tea, kávé, cukor, kakaó) - származási ország - leírás a termelı életérıl - kép a nyersanyagról Megoldás: banán-ecuador, cukor- India, tea- Sri Lanka, kávé- Brazília, csokoládé- Elefántcsontpart 3. Közös megbeszélés: Voltak-e meglepetések? Mik voltak azok? Milyen párhuzamokat látnak az egyes termelık élete között? Mennyiben más egy magyar termelı élete? 3. játék A banán útja Idıtartam: 30 perc Korosztály: 12+ Eszközigény: Képek a banán útjáról, papír, színes ceruza, zsírkréta 1. A diákokat 4 fıs csoportokra osztjuk. Minden egyes csoport képregény készít a banán útjáról (hogyan jut el a termelıtıl hozzánk, merre és mivel utazik, mi történik vele, kik dolgoznak vele stb.). 2. Az elkészített képregényeket kiállítjuk a teremben. 3. A képek segítségével beazonosítjuk a termelési értékesítési lánc szereplıit (ültetvényen dolgozó munkások, ültetvényes, szállítmányozó, importır, érlelıüzem tulajdonosa, bolttulajdonos). 17

Segédanyagok és módszerek 1 KÁVÉ BRAZÍLIA KICSI PIROS GYÜMÖLCSŐ FÁKAT NEVELEK. MINDEN GYÜMÖLCS BELSEJÉBEN EGY BABSZEM TALÁLHATÓ, AMELYBİL ITALT FİZNEK. SAJNOS A FIZETÉSEM NEM ELÉG ARRA, HOGY FEDEZZEM A KIADÁSAIMAT, EZÉRT PÉNZT KELL KÖLCSÖNKÉRNEM MÁSOKTÓL, ÉS ÍGY AZ ADÓSSÁGAIM EGYRE NİNEK. Termékkártyák Forrás: http://www.risc.org.uk/ 2 CUKOR INDIA ÉDES ÉS RAGADÓS A TERMÉS, AMIT SZÜRETELEK. SAJÁT CSALÁDOM SZÁMÁRA IS TERMELEK ÉLELMET, MÉGIS SOKSZOR NINCS MIT ENNÜNK. 2 HA TEHETEM, A TERMÉNY ÁRÁBÓL ÉTELT, RUHÁT ÉS GYÓGYSZERT VÁSÁROLOK, DE ARRA MÁR NEM MARAD PÉNZEM, HOGY A GYERMEKEIMET ISKOLÁBA KÜLDJEM. 5 TEA SRI LANKA EGY HATALMAS ÜLTETVÉNYEN DOLGOZOM. A LEVELEKBİL, AMELYEKET LESZÜRETELEK, AZ EGÉSZ VILÁGON ITALT FİZNEK. A LESZÜRETELT TERMÉST EGY HATALMAS KOSÁRBAN CIPELEM A HÁTAMON - EZ KÜLÖNÖSEN NEHÉZ MUNKA, HISZEN A LÉPCSİK SÍKOSAK ÉS MEREDEKEK. 18

ISKOLÁK A VILÁGÉRT 3 BANÁN 4 CSOKOLÁDÉ ECUADOR ELEFÁNT CSONTPART ÉN TERMELEM A VILÁG KEDVENC GYÜMÖLCSÉT. MINDENNAP 12 ÓRÁT DOLGOZOM, 6 NAPOT HETENTE. ENNYIT MÉG TE SEM JÁRSZ ISKOLÁBA! A TERMÉS, AMIT SZÜRETELEK, ÉRETLENÜL ZÖLD, MAJD ÉRETTEN SÁRGA SZÍNŐ TOKBAN VAN. A BENNE LÉVİ BABOT ADOM EL. ÉDESSÉGET KÉSZÍTENEK BELİLE, DE SEM GYEREKEIM, SE ÉN NEM KÓSTOLTAM MÉG SOHA - EGYSZERŐEN NEM ENGEDHETJÜK MEG MAGUNKNAK. 19

Segédanyagok és módszerek 4. játék Kinek mi jut a banánból? Idıtartam:30 perc Korosztály: 12+ Eszközigény: Szerepkártyák (melléklet), 5 db banán, 5 db kés, szalvéta/papírtörlı, 30 db zseton 1. A játék bemutatása során ismertessük, hogy a következı játék a banán útját mutatja be a latinamerikai ültetvényektıl a mi asztalunkig. Alakítsunk öt csapatot, hogy megszemélyesítsünk minden egyes szakmát, ami része a banán áruláncolatának: - banán-ültetvényen dolgozó munkás - ültetvény-tulajdonos - szállítmányozó - importır, banánérlelıüzem tulajdonosa - bolttulajdonos. (Mindenkinek jusson egy-egy szerep!) Elsı kör A csapatok felosztása. Adjuk oda nekik a szerepkártyáikat, és kérjük meg ıket arra, hogy olvassák el a szerepeikrıl szóló információkat. Hagyjunk pár percet arra, hogy végiggondolják, mit is jelenthetnek a szerepeik. Mondjuk el nekik, hogy minden egyes banán 30 forintba kerül. Kérjük meg ıket arra, hogy döntsék el, a 30 forintból mennyit kellene nekik kapniuk a munkájukért a banán láncolatban. Kérjük meg ıket arra, hogy töltsenek néhány percet azzal, hogy érveket győjtenek amellett, hogy miért is illeti meg ıket az az összeg, amit az imént meghatároztak maguknak. Minden csoportnak adunk egy banánt és megkérjük ıket, hogy vágják le az ıket megilletı összegnek megfelelı szeletet. Most pedig minden csapat mondja el a többieknek a kitalált összeget és az okokat. A kért összegeket rögzítsük a táblán, majd adjuk ıket össze. A levágott banándarabokat rakjuk egymás mellé: egy óriásbanánt kapunk! Második kör A csoportok által maguk számára meghatározott díjak összege elkerülhetetlenül több, mint 30 forint, így a csapatoknak újra kell tárgyalniuk az elosztást. Minden egyes csapat gondolja át, hogy tud-e engedni az árból. Az új árakat ismét írjuk fel a táblára. Hogy fokozzuk a hatást, adjuk oda a 30 forintot az áruházat megelevenítı csapatnak, akik megtartják ebbıl a részüket, a maradékot pedig továbbadják az érlelıknek, akik szintén lecsípve a részüket továbbadják a maradékot az importıröknek, akik megtartják a részüket és továbbadják a maradékot a szállítmányozóknak, ezután következnek csak az ültetvénytulajdonosok, majd a legvégén a dolgozók. Végül leplezzük le az igazi felosztást, hogy valójában ki mit kap a Latin-Amerikai banán végsı árából. Hagyományos kereskedelembıl származó banán: Banán munkás: 1 forint Ültetvény tulajdonos: 5 forint Szállítmányozó: 4 forint Importır és banánérlelı-üzem tulajdonosa 7 forint Bolt vagy áruház 13 forint Összesen 30 forint Méltányos kereskedelembıl származó banán esetében a banán munkások számára kifizetett összeg minden esetben úgy kerül meghatározásra, hogy az fedezze megélhetési költségeiket. Ennek megfelelıen az egyes termelıknek juttatott ár országonként eltér a helyi viszonyoknak megfelelıen. Lezárás, közös megbeszélés: Igazságos-e ez a helyzet? Miért így oszlik meg a 30 forint? Kié a hatalom és miért? Hogyan lehetne javítani a helyzeten? Hogyan tudnánk mi, mint fogyasztók befolyásolni az elosztást? Hallottál már a méltányos kereskedelemrıl? Hajlandó lennél-e többet fizetni a banánodért, ha tudnád, hogy a munkások, vagy a termelık cserébe annyit fizetséget kapnának, hogy az fedezze az alapvetı szükségleteiket? Ismersz-e hasonló szituációt Magyarországon, amikor a jövedelmek elosztása nem igazságos? 20