Kállai Gábor: 1 A SAKKOZÁS A TANULÁS SZOLGÁLATÁBAN A lifelong learning, azaz az egész életen át vallott tanulás eszméjét, illetve ennek az eszmének, filozófiának a hasznosságát vitathatatlannak tartom. Egyedül csak a 3L életszemlélet önállóságával kapcsolatban vannak fenntartásaim. Gondoljanak csak bele! Egy földműves, egy orvos, sőt még a jó pap is holtig tanul. Hogy a sakkozókról már ne is beszéljünk! Illetve beszéljünk csak kicsit később róluk... A 3L önállóságát az is vitathatja, hogy az elterjedésének, térnyerésének olyan akadályai vannak, melyek gyermek- és ifjúkorban megtapasztalt tanulási folyamatokból fakadnak. A felnőttek, fiatalok jelentős része nem szeret tanulni, mert rosszak az iskolai tanulással kapcsolatos tapasztalataik. Mik ezek a tapasztalatok? A tanítás unalmas, nem kelti fel a tanulók kíváncsiságát, nem motiválja őket. A front -jellegű tanítás, amikor kiáll a pedagógus az osztály elé és leadja az anyagot, elavult. A tanulók ingerküszöbe, és a tanítás-tanulás folyamatában való részvételi szándéka meghaladja a front-jellegű tanítás lehetőségeit. A pedagógusok korszerű tanítás-módszertani tudása szűk, és amennyiben ilyen jellegű tudásra vágynak, akkor nincsenek tudásforrásaik. A tanítás/közoktatás nem tekinti partnernek a diákokat, és még kevésbé koncentrál a diákok különböző tehetségére. A tanintézetek nem becsülik meg a diákok iskolán kívüli aktivitásokban kifejtett tehetségét, így nem épül ki az iskola és a diákok között olyan kapcsolat, mely kölcsönös megbecsülésen alapszik. Az oktatás nem használja a team-munkát, mely a résztvevőit nem csak felkészíti projektekben való gondolkodásra, hanem egyúttal alkalmat biztosít arra is, hogy a szegregációt elkerülve, témában és mélységben különböző adottságú és képességű fiatalok együtt tanulhassanak, dolgozhassanak. A team-munka mind a jobb, mind a gyengébb helyzetűek szocializációjának eszköze lehet. Az iskolák túlságosan zárt intézmények, holott az oktatás érdekességét és színvonalát is szolgálhatná, ha külső szervezetek (múzeum, könyvtár, civilszervezetek, kutatóintézetek, sportszervezetek stb.) részeseivé válhatnának a tanítási/tanulási folyamatoknak. 1 Nemzetközi Sakknagymester 1. oldal
Mindezen problémákat nehezíti, még bonyolultabbá teszi, hogy az utóbbi időszak alapvető változásokat hozott: Az ismeretek, információk exponenciális mértékű növekedése, melyet a tanulóknak meg kell tanulni kezelni (internet-használat). Az információk hitelességének, hitelesítésének problémája, és ezzel párhuzamosan a döntéshozatali képességek fejlesztése. Új problémák megjelenése, melyekre nem lehet teljes mértékben felkészülni, rátanulni, tehát új, váratlan helyzetekben kell döntéshozói kompetenciával bírni. Az oktatás, közoktatás nehézségei és az élet aktuális változásaiból fakadó problémák részei a 3L gyakorlatának. A problémákkal való szembenézés nem pénz kérdés, hiszen többfajta ingyenes, vagy legalábbis nagyon olcsó eszköz vehető igénybe. Kérem, engedjék meg, hogy mint külsős, de ugyanakkor mint a lifelong learning híve, néhány javaslatot fogalmazzak meg. A javaslatokat, mint lifelongos diák, mint apa, mint PR-s és mint sakkozó, sakkedző szeretném Önöknek felajánlani. I. Kedvcsinálás, motiváció, tanulási szokások kiépítése a folyamatos tanulás iránt A tanítási/tanulási folyamatok legfőbb hadszíntere az iskola, a hadszíntér főtisztje a tanár. Csakhogy az oktatási folyamatok, az oktatási lánc nem a tanárnál kezdődik, hanem a tanárt képző tanároknál. Alapvető probléma, hogy míg a pedagógusok felkészítést kapnak a leszakadó gyerekek képzésére, addig a tehetséges gyerekek/felnőttek segítésére irányuló pedagógiai eszközöknek nincsenek birtokában. A tehetségszemléletű iskola alapelve: Minden ember tehetséges!. Ez az elv értékként, partnerként kezeli a gyereket/felnőttet, aki a partneri viszony miatt felelősséget érez azért, hogy a saját tehetségét kibontakoztassa. Érdemes meghatároznunk, hogy mi a tehetség 5 kritériuma: (1) a tehetség potenciát, lehetőséget, ígéretet, reményt, esélyt jelent (2) valamelyik emberi tevékenységi körben (3) olyan kiemelkedő teljesítményre, amely (4) társadalmilag hasznos és amely (5) megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára. (Dúró Zsuzsa) Ez a tehetség-szemlélet kétirányú motivációt ébreszt az egyének, és az őket segítő közösség között. 2. oldal
A pedagógusok elsősorban a front-tanításra vannak felkészítve. Ahhoz, hogy a pedagógusok változatos, a hétköznapok eseményeit spontánul felhasználni képes, és egyúttal modern, hatékony pedagógiai módszereknek a birtokában legyenek, célszerű olyan anyagokat létrehozni, melyek segítik a pedagógusok tehetségszemléletű és modern, változatos módszerű oktatási struktúrájának kialakítását. Miután a 3L tartalmaz nem intézményesített tanulási folyamatokat is, melyekkel élhetnek akár maguk a pedagógusok, de akár szülők is, javaslom, hogy a felvetett anyagok a megalkotásukat követően legyenek az interneten szabadon elérhetőek. A kedvcsinálás és a tanulási szokások kiépítésében hatékony eszköz lehet számos, a klasszikus iskolai kereteken kívül eső aktivitás. Ilyen, a világon egyre kedveltebb pedagógiai eszköz a sakkozás. A sakkozás mai reneszánszának informatikai alapja, hogy a sakkozás könnyen rögzíthető, tanítható, másrészről pedig igen fontos, hogy teljes információs játék. Minden játékos minden információ birtokában van. A végeredmény nem függ a szerencsétől, vagy külső tényezőtől, kizárólag a teljesítmény számít. A sakkozás talán legnagyobb pedagógia haszna azonban az, hogy a segítségével minden olyan eszköz használatát el lehet sajátítani, melyre általában a tudás megszerzéséhez szükségünk lehet. A könyvek, bonyolult lexikonok, számítástechnikai eszközök, programok és az internet használata mellett, az információkezelés, az információ kiválasztás, a lényeglátás és az idegen nyelvek elsajátításán is túlmenően az emberi kapcsolatok (például mestertanítvány kapcsolat) és az önálló kutatómunka terén is ragyogó felkészítő terep a sakkozás világa. Egy sakkozó az önképzése, játszmákra való felkészülése során a tudás megszerzésének változatos eszközeit és technikáját sajátítja el. A számos pedagógiai sakk-kísérlet közül ki szeretném emelni Michel Noir kísérletét, mellyel kapcsolatban a Sakkal foglalkozó gyerekek kognitív képességeinek fejlődése című cikkében (2002) ezt írja: megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy kétévi sakkal való foglalkozás magasabb színvonalra emeli a gyerekeket, mint amilyenen az ugyanolyan származású és szociális közegből származó más gyerekek tartanak a logikai játékok, a stratégia, az emlékezet és az absztrakciós készség tekintetében. Noir Lyon polgármestereként segítette a francia város sakkéletét megvizsgálta a sakkozásban részt vevő gyerekeket. Az átlagtól való eltérést illetően a következő eredményre jutott az általa kiválasztott hat mutató szempontjából: problémamegoldás +32%, az intuitív reakció természete +50%, lexikális keresés + 13%, összpontosítás +25%, elemzési gyorsaság +13%, memorizáló kapacitás +22%. (Szilágyi Péter sakk-pedagógiai összegző munkájából) 3. oldal
Nincs ok feltételezni, hogy felnőttek esetében a sakkozás ne járna hasonló haszonnal. Egy sakkjátszma lépések, azaz döntések sorozata. Így természetes, hogy a sakkozó gyerekek/felnőttek döntési kultúrája igen fejlett. Egy sakkparti alkalmat nyújt arra, hogy szembesüljünk a hibánkkal, és a döntéseink következményeivel. A sakkjátszmák sorozata pedig alkalmat nyújt arra, hogy a levont tanulságokat (például a vereségeinkből) a fejlődésünkbe építve hasznosítsuk. A sakkozás a nők és a gyerekek egyenjogúságának is bizonyítéka. A hölgyekkel kapcsolatban talán elég, ha a Polgárnővérek sikereire utalok. A sakkozni tanuló gyerek pedig, amikor először győzi le a nagypapát, vagy az apját, akkor a család hirtelen rádöbben, hogy a gyerekük önálló, a sakkozásban teljesen egyenrangú intellektus. A sakkozáson kívül nemigen van olyan aktivitás, ahol egy gyerek a felnőtteknek méltó játszótársa, partnere lehet. Ez a jelenség mind a gyerekeknek, mind pedig nekünk, szülőknek nagyon hasznos! Mintegy 15 éve él az a négyéves akkreditált sakkoktatási program, melynek segítségével tucatnyi iskolában tanítják a sakkozást délelőtti tantárgyként. Délutáni szakköri keretek között jóval több, mint 200 iskolában oktatnak sakkot. Immár 3 éve elindult a Magyar Sakkszövetség Maróczy Géza Sakkiskolája, ahol kiváló edzők képzik a válogatottak közvetlen utánpótlását. A sakkozás csak ebben iskolában cél, hiszen az itt tanuló tucatnyi gyerek profi sakkozó szeretne lenni. A többi sokszázezer gyerek számára szerte a világon a játékunk azonban csak eszköz. A fejlődésük eszköze, melyet aztán az életük során hasznosítani tudnak. A sakkozás életstílus, melynek elengedhetetlen kelléke a folyamatos tanulás. Először megtanuljuk a lépéseket, azután a sakkzsargont, majd a játék alapelveit. Ezután folyamatosan csiszoljuk a képességeinket, és a korábban lejátszott játszmák szelektálását követően azok elemzésével bővítjük a tudásunkat. A versenyjátszmákra, a harcra való felkészülés során új ötleteket állítunk elő azért, hogy az ellenfelünk által várható stratégiára váratlan meglepetéseket dolgozzunk ki. Mindezt minden verseny minden játszmája előtt megtesszük. A versenyek között pedig tovább csiszoljuk a képességeinket, bővítjük az ismereteinket Aki a sakkozás világában gyökeret ereszt, vagy csak akár egy rövid időre is belép ebbe a világba, az megismeri és élvezi a lifelong learninget. Éppen ezért lehet a sakkozás a 3L hatékony népszerűsítője. És persze érdemes megjegyezni, hogy a sakkozás olcsó, szinte semmit nem igénylő tevékenység. Így a földrajzilag és szociológiailag problematikus térségekben is könnyen gyökeret ereszthet. 4. oldal
Két további lehetőség a 3L szokásainkba építésére: A kedvcsinálás és a szokások kialakításának terepe lehet a sport, illetve a tornaóra, melynek keretében megfontolandó lenne időről-időre más, újabb sportágat megtanulni. A 3L szokását a tanulók minden kedvelt aktivitásában, így a sportban is érdemes szokássá tenni! Minden korosztály számára fontos eszköz lehet Disputa! Ez a versenyszerű csapatvitatkozás folyamatos tanulásra, dinamikus gondolkodásra tanítja a résztvevőit. A lényege, hogy egy bizonyos témára, helyzetre készül a két háromfős csapat, majd sorsolás dönti el, hogy az adott helyzetben kinek mi mellett, illetve mi ellen kell érvelni. Avatott bírók döntenek a győztes személyéről. Nem véletlen, hogy az angolszász országokban több tízezer egyetemista űzi ezt a ma még nálunk csak kevesek által ismert szellemi sportot. Az érdeklődők többek között itt találhatnak a disputáról információkat: http://www.adata.hu/_soros/kiadvany.nsf/daac63da410d1454c1256e320071a9a1/dfd9dd049983bfb3c1256e19006 51f43?OpenDocument II. Team-munka,avagy döntéshozatali folyamatok, struktúrák modellezése a sakkozás segítségével Korábban már szó volt team-munka pedagógiai hiányáról, illetve potenciális jelentőségéről. A sakkozás ezen a területen is rendelkezik kínálattal! A sakkvilágban egyre nagyobb teret hódítanak a FreeStyle internetes sakkversenyek. Lényegük, hogy bármilyen emberi vagy elektronikus, informatikai eszköz igénybe vehető. A megkötések nélküli versenyeken egyetlen kérdés van csak: ki tud jobban játszani, illetve ki tud jobb döntéseket hozni kötött időn belül? A Magyar Sakkszövetség a FreeStyle versenyekhez hasonló, újfajta versenyformát talált ki. Ennek a versenyformának, azaz mint később látni fogjuk, inkább gondolkodásmódnak a neve Csapat Gondolkodás. A Csapat Gondolkodás lényege, hogy két, helyileg izolált, egyedül az internet segítségével összekötött csapat játszik egymás ellen úgy, hogy az informatika minden vívmányát használhatják. Telefon, fax, adatbázisok, elemző-programok, internet állnak a rendelkezésükre, és persze minden csapatban IT-szakember is segíti az összmunkát. A csapatok mind a saját technikai hátterüket, mind az emberi kapcsolataikat és a működésük szabályait, módszereit maguk alakítják ki. Maximális lehetőségek egy cél érdekében: sorozatban (a játszma lépéseinek eldöntése alkalmával) optimális döntéseket kell hozni kötött, szoros időhatárok között! Vajon a csapatok hogyan hozzák meg a döntéseiket? Milyen emberi 5. oldal
struktúrában lehet az optimális döntést meghozni? A feladatok, döntések, lépések során hogyan fejlődik egy csapat összjátéka? Demokrácia vagy hierarchia? Kérdések, ahol a sakk elsősorban csak töltelék anyag. A sakkozás segítségével nem csak szórakoztató média program lehet ez a különleges sakkcsapat, illetve Csapat Gondolkodás verseny, hanem egyúttal ennek a fontos, optimumra törekvő gondolkodási-döntéshozási csapatmunkának is a szorgalmazójává válhat. Volt már hasonló a távoli sakktörténetben! A magyar sakkozás az első nemzetközi sakksikerét 1842 és 1845 között érte el. Ekkor a pesti Wurm kávéház válogatottja két, párhuzamosan zajló levelezési játszmában legyőzte a párizsi Café de la Régence csapatát. A tét óriási volt, hiszen a pestiek 500 forintot tettek 1250 frank ellenében, és bizony ez időben az első sakkmester, Szén József levéltárosi fizetése összesen évi 700 forint volt. A pestiek sakksikerének titka a szervezettség volt! Míg a temperamentumos franciák szabadon, egymást zavarva, vitatkozva hozták meg a döntéseiket, addig a Wurm kávéházban (V. Apáczai Csere János utca 15.) két körben hozták meg a végső döntést. Először három sakkozó tanácskozott előkészítő jelleggel, majd javaslatot tettek a végső döntést meghozó három mester alkotta triumvirátusnak. Az előkészítők tanácskozását követte figyelemmel az akkor 30-as évei közepén járó Erkel Ferenc (1810 1893), aki aztán kora legjobb sakkozója lett, és ő volt a Pesti Sakk-Kör elnöke is, és az Operaház zeneigazgatója is. PEST 2:0 PÁRIZS WURM KÁVÉHÁZ CAFÉ DE LA RÉGENCE 6. oldal
Az elmondottakból kitűnik, hogy a Csapat Gondolkodás döntéshozatali módja nem csak a sakkozásban, vagy bármely más problémamegoldó területen versengő csapatoknak kínál lehetőséget, hanem a való élet döntéshozóinak is segítségére lehet. A Csapat Gondolkodás műfaja egyúttal szórakoztató médiaprogram is, ahol a nézők a résztvevők ütközéseit, emócióit és evolúciós módon fejlődő együttműködését kísérhetik szakértői kommentár mellett figyelemmel. III. Számítástechnika A jelenünk, utóbbi évtizedeink legnagyobb változását a számítástechnikának és az internetnek köszönhetjük. Ezek az eszközök elengedhetetlen segédei a lifelong learningnek. Ezeket a segédeket kiválóan népszerűsítheti a sakkozás, melynek internetes használata közben szórakozva lehet elsajátítani a használatukat. A számítógépek és az internet használata tapasztalatot is hozott a számunkra, melyet talán Önök is osztanak. A számítógép-monitorról szerezett információinkat kevésbé dolgozza fel az agyunk, mint ha a sakktáblát vagy esetleg könyveket használnánk. Például 2003-ban, New Yorkban a Kaszparov Fritz X3D meccsen Kaszparov a számítógép-monitort nézve játszott, olyan speciális szemüveggel, mely a kétdimenziós képet a számára háromdimenzióssá alakította át. De miután Kaszparov, minden idők legnagyobb sakkelméje nem tudta integrálni a sakktábla összefüggéseit, rendkívül primitív hibát vétett és vesztett. Ennek a tapasztalatnak köszönhetően a vezető nagymesterek a munkájukat, felkészülésüket, önképzésüket ma már sakktáblán végzik, és a számítógépprogramokat főleg ellenőrzésre használják. Ez a módszer nagyjelentőségű abban az értelemben is, hogy az elvégzendő munka során miután azt nem bízzák a gépekre a saját képességeik fejlődését is elősegítik, viszont a programok segítségével az elvégzett munkából ki tudják szűrni az emberi tényezőt, azaz a számítási hibákat. IV. Sakkozás az időskorúak számára Az életkor kitolódása miatt a lifelong learningre gondolva hangsúlyosan fontos korosztály az időskorúaké. Az ő életminőségük javítását, egészségük megőrzését közvetlenül szolgálja a 3L, ezen belül a szórakoztató szellemi aktivitást nyújtó társasági játékok, sportok, mint például a sakkozás vagy a bridzsezés. Bizonyított, hogy mindenfajta 7. oldal
szellemi aktivitás késlelteti az időskori leépülést, például az Alzheimer-kórt is. A szellemi tevékenységek során kapcsolatok jönnek létre az agysejtjeink között, melyek birtokában az agyunk jobban ellenáll a múló időnek. V. Tudomány-mediátorok Jelen előadás-sorozat alcíme:...a beszélgetésünk zárásaképpen engedjék meg, hogy megfogalmazzam a kérdésre a saját válaszomat, de előbb hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy már a 90-es évek közepén Glatz Ferenc professzor úr szorgalmazta tudomány-politikusok képzését. Az ő feladatuk a tudomány és a társadalom közötti közvetítés lett volna. A képzésük tudomásommal nem kezdődött meg. Nos, ahogy igény nyílt tudomány-politikusokra, úgy nyílik igény Öveges professzorokra, azaz tudomány-mediátorokra. Ha nincsenek, akkor kutathatjuk ennek az okát, de talán érdemes egyszerűen megfogalmazni azt, hogy szükség van rájuk. Éppen ezért, ahogy tudománypolitikusokat is képezni kellene, ugyanúgy képezni kellene tudomány-mediátorokat is. Csak míg az előbbinek a tudományos ismeretei dominálhatnának, addig a tudomány-mediátorok esetében, az elvárt érthetőség és szórakoztatóság okán, a médiabeli jártasságon lehetne a fő hangsúly. Bár érdemes lenne meggondolni, hogy a média és az akadémiai tudás világa együtt olyan közös tudású szakembereket képezzen, akik a tudomány és társadalom között erős és széles hidakat képesek képezni, mely hidak szórakoztató módon való médiabeli megjelenítésére önmaguk is képesek! Biztos vagyok abban, hogy ha alkalmat kap rá, akkor sok szakember szívesen mutatja meg a saját szakterülete érdekes, elgondolkodtató kapcsolatát a mindennapi élettel. Ez a fajta ambíció vezérelt például engem is, amikor 2007. márciusában eleget tettem a Mindentudás Egyeteme meghívásának, illetve most is, amikor megköszönöm a figyelmüket! 8. oldal