E-Controlling Szakmai folyóirat 2013. április XIII. évfolyam 4. szám Beruházáscontrolling A beruházások jelentős mértékben megterhelik a vállalkozások pénzügyi költségvetését, emiatt célszerű körültekintően eljárni az egyes projektek döntésénél. A különböző alternatívák között több szempont alapján kell választani. Jelen tanulmány összegyűjti azokat a módszereket, aminek segítségével az értékelést el lehet végezni. A projektek által megvalósított létesítmények, eszközök általában hosszú élettartamúak, így a működésükkel kapcsolatos kiadások és bevételek is hosszabb időtávon jelentkeznek. Mivel a projektdöntések jövőben végbemenő folyamatokra vonatkoznak, és az információk a jövőről hiányosak, a döntéseket mindig terheli valamilyen bizonytalanság. Az információhiány és az ehhez kapcsolódó kockázat egymástól elválaszthatatlan jelenségek. A tárgyi eszközök mobilitása korlátozott, a létesítmények, a lekötött eszközök újraértékesítése csak veszteséggel képzelhető el. A projektek során létrehozott eszközökhöz, azok működéséhez speciális költségek kapcsolódnak. Különös figyelmet érdemelnek az üzemeltetési, fenntartási, rekonstrukciós és amortizációs költségek. A mezőgazdasági beruházások rendelkeznek néhány további sajátossággal, amelyek csak ebben az ágazatban jellemzőek. Az állattenyésztésben a létesítmények működéséhez nagy értékű forgóeszközök (állatállomány, takarmány stb.) szükségesek. Az ültetvények termőre fordulásáig hosszabb időszak telik el számottevő bevétel nélkül. A mezőgazdasági termelés alapvetően élő objektumokkal foglalkozik, a termelés para métereinek prognosztizálása ezért különösen nehéz. In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! 6 Tartalom 1 Beruházáscontrolling 9 Befektetési központ (The Investment Center) és ROI 11 Számviteli sarok: forgóeszközhitel árfolyam-különbözete 12 Adósarok: vagyonosodási vizsgálat 2013. Szerző: dr. Szücs Tamás controlling és számviteli szakértő Tisztelt Előfizetőnk! A szakmai folyóiratunk előfizetéséhez IN- GYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTA- TÁS is jár! A controllinggal kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen várjuk. Honlapunkról - http://forum-szaklapok. hu/ a Segédletek közül töltheti le az excel alapú szerkeszthető segédleteket. Az Ön felhasználóneve: econtrolling Az Ön jelszava: econt587 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. április 5. 1
A döntési folyamat két legfontosabb eleme a pénzáramok becslése és a lehetséges projektváltozatok értékelése. A projektdöntések folyamatában kulcsfontosságú feladat a megvalósítással kapcsolatos pénzáramok becslése. A megvalósításra tipikusan az jellemző, hogy nagy összegű kezdeti pénzkiáramlást követelnek meg, amit nettó befektetésnek nevezünk. Ezért fontos, hogy a projekttől elvárt jövőbeni teljesítményeket is nettó pénzáramokban mérjük. Az olyan befektetések, amelyek egy kezdő pénzkiáramlást követően az élettartamuk során pozitív nettó pénzáramokat eredményeznek, normális vagy konvencionális befektetéseknek nevezzük. Az olyan típusú beruházásokat viszont, amelyeknél a kezdő pénzkiáramlást (befektetést) a becsült élettartam alatt különböző előjelű pénzáramok követik, nem konvencionális beruházásoknak nevezzük. Függetlenül attól, hogy egy befektetések pénzáramai konvencionálisak-e, vagy sem, a pénzáramok becslése során a következő alapelveket kell érvényesíteni. A projektek értékelésénél csak a pénzáramok (cash-flow) relevánsak. A pénzáram vagy cash-flow legegyszerűbben úgy definiálható, mint egy adott időszak (például egy év) alatt ténylegesen befolyt és ténylegesen kifizetett pénzek különbsége. A beruházási javaslatok pénzügyi életképességének megítéléséhez a pénzáram alkalmasabb, mint a számvitelileg kimutatott eredmény. A számviteli eredmény megállapításakor egyrészt olyan ráfordításokat is figyelembe veszünk, amelyek az adott időszakban nem járnak tényleges pénzkiadással, másrészt a kimutatott számviteli eredmény nagyságát jelentősen befolyásolhatja, hogy a cég a számviteli törvény által megengedett értékelési eljárások (például készletek értékelése, amortizáció elszámolása) közül melyiket alkalmazza. Ha a projekt teljesítményét becsüljük, akkor a számviteli eredmény helyett a működés során képződő nettó pénzárammal (cash-flow-val) kell számolnunk, ami a várható adózott eredmény és az amortizáció együttes összege. A pénzáramokat növekményi alapon kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramok adják, amelyek a javaslat elfogadásából következnek. Ezért minden pénzáramot, amely a beruházás elfogadásával változást eredményez a cég árbevételeiben, költségeiben és adófizetésében, bele kell foglalni az elemzésbe. Ezzel ellentétben, azokat a pénzáramokat, amelyeket a beruházás elfogadása nem érint, vagy nem a beruházás hozadékából térülnek meg, az elemzések során nem kell figyelembe venni. A pénzáramokat adózás utáni bázison kell mérni, mivel az adó egyrészt tényleges pénzkifizetést jelent a cég számára, másrészt a kezdő befektetés is adózott pénzből történik. A pénzáramok becslésekor a projekt valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni. Például a legtöbb beruházás a forgótőke-szükséglet növekedésével jár együtt. Nyilvánvaló, ha több vagy nagyobb kapacitású gépeken folyik a termelés, akkor több anyagra és pénzre is lesz szükség a megnövekedett folyó tevékenység zavartalan lebonyolításához. A forgótőkeszükséglet változását mind a kezdő befektetésnél, mind a működés során figyelembe kell venni. Az angolul sunk costs-nak nevezett elsüllyedtnek, elmerültnek fordítható költségeket ki kell hagyni a számításokból. Ezek körébe olyan kiadások tartoznak, amelyek már korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától vagy elutasításától. A nominális pénzáramok kiszámításánál a legnagyobb nehézséget annak a becslése jelenti, hogy a pénzáramokat meghatározó legfontosabb tényezők, mint az eladási árak, a gyártási költségek, az alapanyagok ára, a munkabér stb. az inflációval azonos mértékben változik-e, vagy sem. Például az biztos, hogy az amortizációra az infláció nincs hatással, mivel a számviteli előírások szerint az amortizációt az eszközök eredeti beszerzési árai alapján kell kiszámítani. A belső finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a működési pénzáramok becslésekor. A belső (tulajdonosi, hitelezői) finanszírozási költségek osztalék vagy kamat formájában történő kifizetéseket jelentenek a tulajdonosok vagy hitelezők számára, akik a beruházás megvalósításához szükséges tőkét biztosítják. A finanszírozási költségektől azért kell eltekinteni, mert ezek a beruházástól elvárt hozamba a kalkulatív kamatláb közvetítésével már belefoglalásra kerültek. 2
Minél magasabb a finanszírozási források költsége, annál magasabb kamatlábat használunk a pénzáramok diszkontálásához. Így ha a kifizetésre kerülő osztalékokat vagy kamatot levonnánk a becsült pénzáramokból, majd ezeket a pénzáramokat diszkontálnánk a megfelelő kamatlábbal, akkor ez a finanszírozási költségek kétszeres számbavételével lenne egyenlő. A projektek révén nagy értékű, hosszú élettartamú eszközök keletkeznek, ebből következően a következő közös jellemzők állapíthatók meg: jelentős pénzkiadással járnak, a projekt révén képződő hozamok időben később jelentkeznek, és teljes bizonyossággal nem számíthatók ki hosszú időre meghatározzák a cég műszakitechnológiai jellemzőit, gazdasági és pénzügyi helyzetét, a rossz beruházási döntések sok esetben visszafordíthatatlanok, vagy csak tetemes költséggel korrigálhatók. A beruházások gazdaságossági előkészítése három alappilléren nyugszik: projektterv készítése a kivitelezési folyamat tervezésére, valamint a beruházási költségek meghatározására, az üzleti terv részeként időarányos a vállalkozás életpályájához alkalmazkodó árbevétel és költségterv a tervezett beruházás pénzügyi működésének előrejelzésére, az időtényező figyelembevételén alapuló korszerű mutatószámok számítása a vállalkozás pénzügyi adatai alapján. A tervezés pontatlanságának ellensúlyozását szolgáló érzékenységvizsgálatok elvégzése, amely az adott beruházás stabilitását mutatja az elkerülhetetlenül bekövetkező társadalmi, közgazdasági változások mellett. A vállalkozások és beruházások gazdaságossági vizsgálata során a következő három fő terület meghatározása szükséges: befektetési költségek, bevételek és a működési költségek. A beruházás pénzügyi tervezésekor a fenti tételeket részletezve időbeni esedékességük szerint kell tervezni. A beruházási költségeket a projektterv, az árbevételeket és a működési költségeket a működési terv tartalmazza. Az üzleti tervezés során a beruházások pénzügyi tervei egyrészt közép- és hosszú távra szóló gazdaságossági vizsgálatok, másrészt rövid távú likviditási tervek. A tervek más-más vizsgálatok alapjául szolgálnak, de természetesen szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A beruházásgazdaságossági vizsgálatok tulajdonképpen hatékonyságvizsgálatok, amelyek a befektetés jövedelemtermelését számszerűsítik. A likviditási tervek a tervváltozatok finanszírozhatóságát, életképességét vizsgálják, különös tekintettel a működés első időszakára. Itt különös figyelemmel kell tervezni a vállalkozással kapcsolatos pénzösszegek megszerzésének és kifizetésének időpontjait, a működtetés és a forgóeszköz-finanszírozás törvényszerűségeit. Sok problémát okoz az áfával kapcsolatos bizonytalanság, amely abból adódik, hogy különösen az induló vállalkozások esetében az adóhatóság az első nagyobb összegű áfa-visszaigénylés után adóellenőrzést rendel el, és ez a vizsgálat befejezéséig halasztó hatályú az összeg kifizetése szempontjából. Hiába fizet esetleg késedelmi kamatot az adóhatóság, ha a vállalkozás likviditási egyensúlya veszélybe kerül. A vállalkozásoknál megvalósított projekt megítélésének egyik legátfogóbb szempontja a vagyonmérleg készítése. A beruházás tényleges hozama a működés során jelentkező jövedelmek és a létrejött vagyongyarapodás összegeként határozható meg. A beruházási döntések meghozatala minden vezető számára nagyon nehéz feladat, hiszen rossz választással aláaknázhatja a vállalkozása jövőjét. A döntése során ki kell tudni választani azokat az alternatívákat, amelyeket elfogadhatónak tart. Az értékelés módszerei A vállalkozásnak az egyes projekteket önállóan kell megvizsgálni, és nem a többi függvényében. A beruházási javaslatok eldöntésénél többfajta módszer létezik, itt öt metodika kerül bemutatásra: 1. A megtérülési idő módszere 2. A jövedelmezőségi index módszere 3. A nettó jelenérték módszere 4. A belső megtérülés módszere 5. Hozam-költség (BCR) mutató 6. A dinamikus (diszkontált) megtérülési idő (Payback Period) 3
A mintapéldában négy egymástól független, egymást kizáró beruházási alternatíva szerepel: M Ft Év A B C D 0 - - - - 1 300 0 100 200 2 1200 100 300 600 3 500 500 500 700 4-100 900 600 720 5-300 1750 1700 750 A jövedelmezőségi index módszere A jövedelmezőségi index módszerének lényege, hogy a projekt várható élettartama során remélt pénzáramokat átlagolják és elosztják a kezdeti tőkebefektetéssel: Kumulált cash - flow Jövedelmezőségi index évek száma Kezdeti tőtőkebef tetés A megterülési idő módszere A megtérülési módszer esetében a döntéshozó azt vizsgálja, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a cash-flow éppen egyenlővé váljon az eredeti tőkebefektetéssel. Ez alapján a példában a következőképpen néz ki: A: 300+1200 = 2 év B: 0+100+500+900 = 4 év C: 100+300+500+600 = 4 év D: 200+600+700 = 3 év Ha döntéshozó e módszer alapján dönt, akkor az A beruházási alternatívát kell választani, hiszen ez két év alatt megtermeli a befektetett 1 500 000 Ft-ot. Ha jobban szemügyre vesszük a többi alternatíva tekintetében, akkor már megfontolandó, érdemes-e ezt a projektet választani, ami a 2. év után folyamatosan csökkenő cash-flow-t produkál. A megtérülési idő módszere nem veszi figyelembe a pénz időértékét, tehát figyelmen kívül hagyja az egyes pénzáramok időbeli lefutását. Nem foglalkozik az eredeti költségek megterülése utáni pénzáramokkal, továbbá nem nyújt segítséget a minimálisan elfogadható küszöbérték meghatározásához sem. Mindezen hiányosságok ellenére alkalmazzák a mindennapi gyakorlatban, mivel könnyű kiszámítani, továbbá jelzőértéke lehet a kockázatnak is, hiszen minél hosszabb megtérülésű a beruházás, annál kockázatosabb. A vállalati likviditás menedzsment számára is fontos információt szolgáltat, hiszen rövidebb idő alatt visszanyeri a vállalkozás a pénzt, így finanszírozási oldalról a terhei kisebbek. 300 1200 500 100 300 20 J A = 5 0,0133 1,33% 0 100 500 900 1750 350 J B = 5 0,2333 23,33% 100 300 500 600 1700 340 J C = 5 0,2267 22,67% 300 500 700 720 750 294 J D = 5 0,196 19,6% A jövedelmezőségi index módszere alapján a B projekt lenne a legjobb döntés, hiszen a legmagasabb jövedelmet biztosítja a négy közül. A módszer vizsgálatakor ugyanazon problémák, amelyek a megterülési idő módszerénél felvetődtek, itt is érvényesek, hiszen nem veszi figyelembe továbbra sem a pénz időértékét. A jövedelmezőségi index szabályának előnyei: Viszonylag könnyű kiszámítani. A százalékos megtérülés összehasonlíthatósága könnyű. A szabály hátránya: Elég nehéz értelmezni. Nem veszi figyelembe a pénz időértékét. Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében félrevezetheti a döntéshozókat. A nettó jelenérték módszere A nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva 4
a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik. A kezdő pénzáram előjele mindig negatív (pénzkiadás), a működési pénzáramok együttes jelenértéke pedig általában pozitív, ezért a nettó jelenérték az alábbiak szerint írható fel: A nettó jövedelem jelenlegi értéke azt fejezi ki, hogy mennyi a beruházás - tervezett időszak alatt megtermelt - nettó nyeresége a beruházás időpontjára diszkontálva. A mutatószám segítségével megítélhető a vállalkozás abszolút eredményessége. A számítás alkalmas kompetitív (egymással ugyanazon forrásért versengő) tervváltozatok összehasonlítására. A nettó jövedelem úgy számolható ki, hogy a keletkező bevételek jelenlegi értékéből kivonjuk a felmerülő költségek jelenlegi értékét, melyek egyrészt az egyszeri beruházásráfordításokat, másrészt a folyamatos fenntartás, működtetés költségeit jelentik. A nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató a következő összefüggés alapján számítha tó: NPV n Ct = 1 ( 1 I t ) 0 t= + r ahol I 0 : a kezdeti tőkebefektetés értéke r : újrabefektetési rátaként fogható fel Ha NPV < 0 a döntéshozónak el kell utasítani a projektet NPV > 0 a döntéshozónak el kell fogadni a projektet NPV = 0 a döntéshozónak el is utasíthatja, és el is fogadhatja a projektet Tegyük fel, hogy az újrabefektetési ráta mértéke: 10% 300 1200 500 100 300 NPV A= 1385,54 - = - 114,46 2 3 4 5 1,1 1,1 1,1 1,1 1,1 NPV B = 0 100 500 900 1750 2159,6 - = 659,6 2 3 4 5 1,1 1,1 1,1 1,1 1,1 100 300 500 600 1700 NPV C = 2179,8 - = 679,8 2 3 4 5 1,1 1,1 1,1 1,1 1,1 300 500 700 720 750 NPV D = 2161,0 = 661,0 2 3 4 5 1,1 1,1 1,1 1,1 1,1 A nettó jelenérték módszer alapján a C beruházási alternatíva biztosítja a legnagyobb jövedelmet. Az A beruházás eleve elutasítandó, hiszen negatív nettó jelenértékkel rendelkezik. A NPV figyelembe veszi a pénzáramok időbeli alakulását, így már pénzügyi szempontból korrektebb döntést tudunk hozni. A nettó jövedelem jelenlegi értéke mint döntési kritérium előnyei: Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, azok időbeni alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. Kiemelten fontos szerepe van a pénz időértékének a projekt értékelésekor olyan periódusokban, amikor az inflációs ráta különösen magas. A jelenérték-számítás révén minden pénzmennyiséget a jelenlegi árviszonyok mellett kell értelmezni, így a különböző projektjavaslatokkal kapcsolatos pénzáramok, illetve az NPV értékeik összeadhatók. Az összeadhatóság (additivitás) tulajdonságával egyedül csak e módszer rendelkezik. A nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató kizárólag a projektből várhatóan visszaáramló jövedelmektől (cash-flow) és a befektetéseknek a tőkepiacokon kialakult jövedelmezőségi szintjétől (Opportunity Cost of Capital) függ. Minden más döntési szabály, amelyre hatással van (vagy lehet) a menedzsment szájíze, szubjektív értékítélete vagy a vállalkozás üzleti tevékenységének eddig tevékenységén alapuló jövedelmezősége, illetve más független a projektek eredményessége, mindezek csak roszszabb döntéshez vezethetnek. Leginkább biztosíthatja a tulajdonosok vagyonának gyarapodását. Az egyik legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. A döntési szabály hátránya: Számos kritika fogalmazódik meg az iránt, hogy nehéz megérteni a nettó jövedelem jelenlegi értéke által kifejezett pénzösszegek pontos jelentését. Ha a projekt erőforráskorlátba ütközik, akkor a módszer alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést. 5
A belső megtérülés módszere (IRR) A belső kamatláb úgy definiálható, mint az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege éppen egyenlő a kezdő pénzárammal. Tehát lefordítva az előbbi mondatot, ha az adott projekt NPV = 0-val az adott kamatszint mellett, akkor teljesül a belső megtérülés szabálya. A belső kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a projektmegvalósítás egyszeri és a működtetés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer térülnek meg az élettartam alatt. Az egyenlőségi pont fedezeti pontnak tekinthető, ekkor még nem képződött nyereség. Így a belső kamatláb az adott projekt belső jövedelmezőségét mutatja. A befektetés annál jövedelmezőbb, minél magasabb a belső kamatláb. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha annak belső kamatlába meghaladja a számításokban alkalmazott kalkulatív kamatláb nagyságát. A beruházás kölcsönből történő megvalósítása esetén, a belső kamatláb meg kell hogy haladja a kölcsön után fizetendő kamatláb mértékét, tehát a belső kamatláb a projekt megvalósításának hitelképességét mutatja. Számítása meglehetősen bonyolult, számos iterációt el kell végezni ahhoz, képesek legyünk beszorítani a belső megtérülés határait. A belső kamatláb értéke mutató a következő összefüggés alapján számítógépes iterációval számítható: I 0 = n ( 1 ) t= 1 + Ct IRR A belső megtérülés, mint a fejezet korábbi részében láthattuk, fokozatos közelítéssel állapítható meg. A közelítés eredménye alapján a következő megtérülésekkel számolhatunk: IRR A = 1,0445 = 104,45 % 4,45 % IRR B = 1,1791 = 117,91 % 19,925 % IRR C = 1,211 = 121,10 % 21,10 % IRR D = 1,2565 = 125,65 % 23,43 % t A belső megterülési ráta módszerét alkalmazva elvileg mind a négy alternatívát el lehet fogadni, hiszen mind pozitív hozamot realizál. A négy közül a legjobb a D alternatíva, ami 25,65%-os hozamot biztosít. A belső kamatláb mutató alkalmazásának előnyei: Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás egész élettartama alatt. Könnyű vele eldönteni, hogy elfogadjunk vagy elutasítsunk egy projektet; a nettó jelenérték szabállyal azonos eredményhez vezet. Nagymértékben szükség van az elemzők kreatív tudására. Egyes vélemények szerint könnyebb értelmezni egy projekt belső megtérülési rátáját, mint a nettó jelenértékét. A döntési szabály hátrányai: Vannak olyan szituációk, amikor a belső kamatláb használata problémát okoz, több lehetséges IRR vagy egy sem (pénzáramlásokon belüli előjelváltás). Különböző rövid és hosszú távú kamatok. Hozam-költség (BCR) mutató A hozam-költség mutatók arra adnak választ, hogy a beruházás egyszeri ráfordításának vagy az egyszeri és folyamatos ráfordítás együttes összegének diszkontált értéke hogyan térül meg a beruházással elérhető haszon diszkontált értékéből. Ha a beruházási terveket a BCR-mutatókkal minősítjük, követelmény, hogy a mutató értéke érje el az egyet (1-et). Ez csak akkor teljesülhet, ha a beruházás nettó jelenértéke pozitív. A BCR 1 mutató arra ad választ, hogy a beruházás tejes élettartama alatt keletkező bevételek és a maradványérték diszkontált összegéből a beruházás egyszeri és a működés folyamköltségeinek diszkontált összege megtérül-e, illetve hányszor térül meg. A BCR 2 mutató azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő eredmény diszkontált összegéből a beruházás diszkontált egyszeri ráfordítása megtérül-e, illetve hányszor térül meg. 6
PV ( BCR 1 = PV ( I) BCR 2 = PV ( R) R) PV ( C) PV ( I) PV ( C) NPV = PV( R ) - PV ( C) PV ( I) ahol: PV (R) = R = bevétel jelenértéke PV (I) = I = beruházás jelenértéke PV (C) = C = költségek jelenértéke A BCR 2 módszer alapján a következő eredményeket kaptuk: BCR A = 1385,54 / = 0,9237 BCR B = 2159,6 / = 1,4397 BCR C = 2179,8 / = 1,4532 BCR D = 2161,0 / = 1,4407 A kiszámolt mutatók alapján a C megoldás biztosítja a legkedvezőbb megterülést a vállalkozás számára. A dinamikus (diszkontált) megtérülési idő (Payback Period) A statikus megtérülési idő egykor az egyik legismertebb, nem diszkontáláson alapuló döntési technika volt, idővel modernizálták. A szakaszosan halmozott NPV számításon alapuló dinamikus megtérülési idő arra a kérdésre ad választ, hogy hány év alatt kapja vissza a vállalkozás az eredetileg befektetett pénzt a projekt eredményeként képződő jövedelmekből. A dinamikus megtérülési idő azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a nettó jövedelem jelenlegi értéke pozitív legyen. A módszer (döntési szabály) ötvözi a megtérülési idő előnyeit (kockázat és likviditás jelzése) a diszkontált jövőbeni pénzáramok előnyeivel. A dinamikus megtérülési időn alapuló döntési kritériumokhoz meg kell határozni a projektmenedzsment által megkövetelt (a még megengedhető maximális) megtérülési időt. A döntést a megfogalmazott megtérülési szabály alapján kell meghozni. A beruházási javaslat akkor fogadható el, ha a várható megtérülési idő rövidebb a megengedhető maximális megtérülési időnél. Ha egymást kölcsönösen kizáró javaslatok között kell dönteni, akkor azt kell választani, amelyik leggyorsabban megtérül. Megtérülési idő (PP) = Kezdeti tőkebefektetés (Σ PV(I)) n C t / t t t 1 1 r PP A = / (1385,54 / 5) = 5,41 év PP B = / (2159,60 / 5) = 3,47 év PP C = / (2179,80 / 5) = 3,44 év PP D = / (2161,00 / 5) = 3,47 év A kiszámolt mutatók alapján a C megoldás biztosítja a legkedvezőbb megterülést a vállalkozás számára. A megkapott eredményeket összefoglalva egy táblázatba, a következőket kapjuk: Kritérium A B C D Megtérülési idő 2 év 4 év 4 év 3 év Jövedelmezőségi index 1,33 % 23,33% 22,67 % 19,6 % Nettó jelenérték -114,46 659,6 679,8 661,0 Belső megtérülési ráta 4,45 % 19,925% 21,1% 23,43% Kezdeti tőkebefektetés (Σ PV(I)) BCR n 0,9237 1,4397 1,4532 1,4407 Megtérülési idő (PP) = C t Dinamikus megtérülési idő / t 5,41 év 3,47 év 3,44 év 3,47 év t 1 r t 1 7
A táblázat adatai alapján láthatjuk, hogy ahány módszer annyi eredmény. Így felvetődik a kérdés: tudunk-e olyan módszert bemutatni, amellyel egyértelmű döntést hozhatunk? A kérdésre a válasz: nem! Mivel minden projektnek megvan a maga sajátossága, így célszerű több szempontból megvizsgálni, mielőtt meghozzuk az ítéletet. Az egyes módszerek döntési kritériumai Módszer DÖNTÉSI SZITUÁCIÓK ELFOGADNI ELUTASÍTANI Nettó jelenérték NPV > 0 NPV < 0 Belső megtérülés IRR > r IRR < r BCR PI > 1 PI < 1 Ha ugyanis a nettó jövedelem jelenlegi értéke pozitív, akkor biztos, hogy a BCR 1-nél nagyobb lesz, mivel a diszkontált pénzáramok és a kezdeti befektetésének hányadosa. Ha a kalkulatív kamatlábbal diszkontálva a pénzáramokat, a nettó jelenérték pozitív, akkor a belső kamatlábnak magasabbnak kell lenni a piaci hozamhoz képest, hiszen a belső kamatlábbal diszkontálva a nettó jövedelem jelenlegi értéke 0-val egyenlő. Érzékenységvizsgálatok Az érzékenységvizsgálat célja a projekt gazdaságossági számításaiban figyelembe vett kritikus változóinak és paramétereinek kiválasztása, amelyek pozitív vagy negatív változásai összehasonlítva azzal az értékkel, amelyet az alapeset legjobb becslésében használtak a legnagyobb hatást gyakorolják az eredeti értékekre. A változások hatást gyakorolnak a belső megtérülési rátára vagy a nettó jelenértékre. A kritikus változók kiválasztásához alkalmazott kritériumok az egyes projekteknek megfelelően változnak, és eseti alapon gondosan ki kell azokat értékelni. A módszer segítségével három alap paraméter változásának az eredményre gyakorolt hatása vizsgálható. a) Az első lépesként meg kell határozni azokat a változókat, amelyek a gazdasági elemzéseket befolyásolják, majd csoportosítani kell egy egységes logika alapján. b) Második lépésben meg kell határozni a determinisztikusan függő változókat, amelyek az eredmények torzulásait okozhatják, illetve redudanciát idézhetnek elő. Ilyen esetben el kell távolítani a felesleges változókat, és csak a legjelentősebbeket kell kiválasztani, vagy módosítani kell a modellt, hogy kizárhassuk a változók egymástól való belső függését. c) Harmadik lépésben ajánlott elvégezni a változók hatásának minőségi elemzését annak érdekében, hogy kiválaszthassuk azokat, amelyeknek kicsi vagy marginális a rugalmassága. A későbbi mennyiségi elemzést a jelentősebb változókra lehet leszűkíteni, csak kétség esetén ellenőrizve azokat. d) A jelentős változók kiválasztását követően számítások végzésével értékelni lehet a rugalmasságukat, amelyeket könnyebb végrehajtani, ha rendelkezünk egy egyszerű számítógépes programmal a belső megtérülési ráta és/vagy a nettó jelenérték mutatók kiszámításához. Minden esetben egy új értéket (magasabbat vagy alacsonyabbat) kell minden változóhoz hozzárendelni, és újból kiszámítani a belső megtérülési rátát vagy a nettó jelenértéket, figyelve az alapesetben rögzített eredményhez képest az eltéréseket. e) Ötödik lépésként szükség van a kritikus tényezők vizsgálatára. Felhasznált irodalom: 1. Myers S. C. Majluf N. S.: Corporate Financing and Investment Decision when Firms have Information that Investors do not have Journal of Financial Economics Vol. 13. 187 221. o. 1984. 2. Brealey R., Myers S.: Modern Vállalati Pénzügyek I II. Panem, Budapest 1992. 3. Bélyácz Iván: Vállalati tőkefinanszírozás. JPTE, Pécs 1999. 8
II. rész Befektetési központ (The Investment Center) és ROI A decentralizáció irányába ható legerősebb faktor, ami a gyakorlatban nehéz vagy lehetetlen feladat, hogy a központi vezetéssel minden helyi információt megosszunk. A helyi vezetők megfigyelések és tapasztalataik segítségével különleges szakértelmet szereznek az olyan kérdésekben, mint a helyi piaci és termelési lehetőségek és korlátok, a munkaerő morális hozzáállása és képességei, valamint a helyi beszállítók minősége, megbízhatósága. Rendkívül nehéz, költséges és időigényes lenne a helyi vezetők számára, hogy minden általuk birtokolt információt eljuttassanak a központi vezetéshez. A tapasztalatok nagy részét nehéz lenne számszerűsíteni vagy megfogalmazni. A kommunikációs forma behatárolja az emberek azon képességét, hogy tudásukat, megérzéseiket megfelelően fejezzék ki, akár szavak, akár számok, grafikonok segítségével úgy, hogy azt mások is pontosan megértsék. Rendkívül fontos hajtóerő a decentralizáció felé az az igény, hogy a döntéshozatalt oda helyezzük, ahol a megfelelő információt beszerzik, tárolják, feldolgozzák. Ha nyereségközpontok a termelési és szolgáltatási folyamat döntésein felül diszponálnak a működő tőke és fizikai vagyon felett, akkor másfajta ellenőrzésre van szükség. A hagyományos pénzügyi és fizikai mutatókon túl szükség van más indikátorokra is. Ezek lehetnek ROI (Return of Investment) vagy hozzáadott gazdasági érték (EVA, Economic Value Added). Megnevezés 1. divízió 2. divízió 3. divízió Árbevétel 560 000 672 000 750 000 Működési kiadások 336 000 470 400 562 500 Üzemi eredmény az igénybe vett szolgáltatások nélkül 224 000 201 600 187 500 Igénybe vett szolgáltatások költsége 154 000 117 600 112 500 Üzemi eredmény 70 000 84 000 75 000 Befektetett eszközök 350 000 700 000 500 000 ROI 20% 12% 15% A beruházási döntések meghozatalához alkalmazott dinamikus mutatók jellemzően egy-egy projekt megvalósításának megítélését szolgálták (számolva a pénz időértékével) ahogy az előző részben bemutattuk. A gyakorlatban azonban a döntéshozók statikus mutatókat is preferálnak, mert egyszerűen, gyorsan meghatározhatók, nem kell a diszkontáláshoz alkalmazható kamatláb kalkulálásának nehézségeivel megküzdeniük. Ez olykor elfogadható azonban több esetben is téves értékelésre, s durva hibákhoz vezetnek, amelyek a döntéseket megalapozzák. A gyakorlatban sokszor a beruházások jövedelmezősége alapján ítélik meg a projekteket. A leggyakrabban alkalmazott mutatószám a ROI (Return on Investment), azaz a befektetett tőke jövedelmezősége. Ez a mérőszám egy projekt, egy beruházás vagy a vállalat szintjén is értelmezhető (ez utóbbi esetben a vállalat befektetéseinek jövedelmezőségét méri): ROI = Adózás előtti eredmény Beruházás összege vagy a befektetett tőke A mutató azt fejezi ki, hogy a befektetett tőke milyen mértékű (hány százalékos) éves hozamot eredményez, eredményt képes generálni. Abban az esetben, ha egy projektjavaslatra vonatkozik, a számítások eredményeként kapott ráta megközelítőleg a projektnek a cég minimumként meghatározott (vagy a cégre jellemző, átlagos) jövedelmezőségi szintjéhez viszonyítható fajlagos hozamát mutatja. Elfogadásra javasolt az a beruházás, amelyik a ROI mértéke a cég által elvárt jövedelmezőségi szintet meghaladja, ellenkező esetben a racionalitás szempontjai szerint elutasításra kerül. 9
Eredménykimutatás Eszközök Források Árbevétel - Értékesítés közvetlen költsége = Bruttó profit - Amortizáció - Működési költségek = Működési profit - Pénzügyi tételek = Kamat és adózás előtti eredmény - Kamat = Adózás előtti eredmény -Adók = Adózott eredmény Tárgyi eszközök (Ingatlanok, gépek, berendezések, felszerelések) Készletek Előre fizetett költségek Vevői követelések Készpénz, bankszámla Jegyzett tőke Eredménytartalék Tőketartalék Hosszú távú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Hosszú távú kölcsönök következő évi törlesztése Szállítói kötelezettségek Halasztott tételek Összes eszközök Összes források ROI = Működési eredmény Befektetett eszközök = Működési eredmény Nem kamatozó tételek A mutató alkalmazása során többféle probléma is felmerülhet. 1. A kalkuláció nem számol a pénz időértékével, a hozamot éves átlagos adatként kezeli. A mutató számlálójában szereplő hozam a működés során tervezett hozamok egyszerű számtani átlaga (a hozamok összege/működési évek száma). Nem közömbös azonban, hogy a várható hozamok a tervezett működési periódus melyik évében, milyen nagyságrendben keletkeznek. A kezdeti években keletkezett hozamok többet érnek a jelenben, mint a későbbi évek hozamai. Többéves átfutású innovációk értékelésénél ez óriási torzítások forrása lehet. 2. A mutatóban szereplő kategóriák eltérő tartalmúak lehetnek, emiatt célszerű minden esetben a mutató számszerűsítését bemutatni. A jövedelmezőségi mutató tipikus példája annak, hogy ugyanolyan tartalmú mutató más-más elnevezéssel szerepel a szakirodalmakban, de ennek fordítottja is létezik, tehát ugyanaz az elnevezés más tartalmakat is takarhat. Megnevezés 1. divízió 2. divízió 3. divízió Üzemi eredmény 70 000 84 000 75 000 Árbevétel 560 000 672 000 750 000 Nyereségráta 12,5% 12,5% 10,0% Árbevétel 560 000 672 000 750 000 Befektetett eszközök 350 000 700 000 500 000 Befektetés forgási sebessége 1,6 0,96 1,5 Üzemi eredmény 70 000 84 000 75 000 Befektetett eszközök 350 000 700 000 500 000 ROI 20% 12% 15% Megnevezés 1. divízió 2. divízió 3. divízió 1. Nyereségráta 12,5% 12,5% 10,0% 2. Befektetés forgási sebessége 1,6 0,96 1,5 3. ROI (1. x 2.) 20% 12% 15% 10
A három divízióval kapcsolatos befektetés esetében az a furcsaság adódik, hogy a legmagasabb megtérüléssel rendelkezik az 1. divízió, amely a legkisebb bevételt generálja. Megnevezés 1. divízió 2. divízió 3. divízió Üzemi eredmény $ 70,000 $ 84,000 $ 75,000 Befektetett eszközök $350,000 $700,000 $500,000 Minimum elvárt megtérülés 10.0% 10.0% 10.0% Minimum elvárt jövedelem $ 35,000 $ 70,000 $ 50,000 Reziduális jövedelem $ 35,000 $ 14,000 $ 25,000 III. rész Számviteli sarok: forgóeszközhitel árfolyam-különbözete A devizaliberalizáció eredményeként a vállalati finanszírozásban elterjedt a devizaalapú hitelek igénybevétele. Nagy értékű tárgyi eszköz beszerzése esetében (például termelő gépet, berendezést) a forráshiány miatt szükség van az idegen tőke igénybevételére. A beruházások finanszírozása a legritkább esetben történik tisztán saját forrásból, általában a vegyes finanszírozás jellemző. A beruházásra felvett hitel lehet forintban vagy külföldi fizetőeszközben. A beruházásokhoz kapcsolódó devizahitelekkel kapcsolatban a Számviteli törvény speciális szabályokat alkalmaz, illetve speciális lehetőséget kínál. 2013-tól hatályos számviteli törvény lehetővé teszi a lentiekben bemutatandó algoritmus alkalmazását a devizában felvett forgóeszközhitelek esetében is. A devizaalapú hitel számviteli nyilvántartása esetében pénzügyileg realizált és nem realizált árfolyamkülönbözet kerül meghatározásra. A pénzügyileg realizált árfolyamkülönbözet a számviteli törvény alapján egyértelműen a pénzügyi műve letek között elszámolandó tétel. A forint piaci alapú árfolyamképzése eredményeként a pénzügyi teljesítéskor akár árfolyamnyereség vagy -veszteség keletkezhet. A nem realizált árfo lyamkülönbözetet az üzleti év végi értékelésben határozzák meg. Ha nem realizált árfolyamveszteség keletkezett, annak létezik egy speciális kezelése, ami nem kötelező jelleggel alkalmazható olyan devizás kötelezettségeknél, amelyek külföldi pénzértékre szóló beruházáshoz vagy forgóeszköz-finanszírozáshoz kapcsolódó hiteltartozások, és azok devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezettek, és év végén a mérleg-for dulónapi értékelésből adódóan a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékeléséből keletkeztek, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolták azokat, és árfolyamnyereséggel (tárgyévi vagy előző évi) nem ellentételezték, és konkrét árfolyamveszteséget tartalmaz a tétel. Ha a vállalkozás élt ezzel a lehetősséggel, akkor ehhez kapcsolódóan már kötelező az árfolyamveszteség céltartalékának képzése. Ha a tárgyévet megelőző évben képzett céltartalék ennél az összegnél kevesebb, akkor a tárgyévben újabb céltartalékot kell képezni. Amennyiben viszont magasabb, akkor a különbözettel csökkenteni kell az céltartalék összegét. A céltartalékképzés kiindulópontja az eszköz aktiválása, üzembehelyezése. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb, mint a hitel futamideje, illetve mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz várható élettartama (tehát a két időszak közül a rövidebb). Fel kell oldani az összes megképzett céltartalékot, ha a halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteség megszűnik. Nem képezhető céltartalék viszont akkor, ha a vállalkozás a devizás kötelezettségének év végi értékeléséből származó árfolyamveszteségét a tárgyévi eredmény terhére számolta el, és időbelileg nem határolta el azt. 11
A törvényi előírások alapján a devizahitel nem realizált árfolyamveszteségének elszámolása esetében korlátozni kell az osztalékfizetést, hiszen az eredmény torzításra került az elhatárolás miatt. Az elhatárolt árfolyamveszteség és az erre képzett céltartalék különbözetét le kell kötni az eredménytartalék terhére a lekötött tartalékba. Az egyes évek végén követni kell a különbözet alakulását, mivel ezzel párhuzamosan újabb öszszegeket kell lekötni vagy feloldani. A 2013. évi módosítás során a forgóeszközhitel esetében is rendelkezésre áll az előbbi értékelési eljárás. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy néhány szabály nem alkalmazható a forgóeszköz-finanszírozás esetében. A tárgyi eszközök és a vagyon értékű jogok esetében az állományból történő kivezetéskor meg kell szüntetni a nem realizált árfolyamveszteség elhatárolását. Ez a forgóeszközöknél nem releváns, hiszen a finanszírozott tételek (például: készletek) egy éven belül felhasználásra kerülnek, addig a hitelek futamideje több lehet, mint 1 év. Továbbá fontos eltérés, hogy a beruházásokhoz vagy vagyon értékű jogokhoz felvett hitelek szorosan köthetőek az adott eszközhöz. Addig a forgóeszközhitelt bármire fel lehet használni. Ilyen típusú hiteleket elsősorban készletfinanszírozásra vagy likviditási problémák megoldására vesznek fel. Egy jó banki kapcsolat alapján a hitelek futamideje több év is lehet, addig a készleteket egy éven belül értékesítik vagy felhasználják. Továbbá fontos szabály az előző évi törvénymódosítással szemben, hogy az elhatárolt nem realizált árfolyamveszteségre céltartalékot kell képezni. A beruházások és vagyon értékű jogok esetében a céltartalékképzés a használatbavételtől kerül számszerűsítésre. A forgóeszközhitelnél a felvétel időpontjától kell számszerűsíteni a céltartalékot. IV. rész Adósarok: vagyonosodási vizsgálat 2013. Az elévülés szabályai folytán 2013. január 1-től az adóhatóság már nem vizsgálhatja a 2007. évet megelőző időszakot. Ha a vagyonosodási vizsgálat során a magánszemély 2006. december 31-én vagy azt követően meglévő megtakarításra hivatkozik, ehhez bizony már banki papír vagy hatósági okirat kell. A felhasználható bizonyítékok köre tehát jelentősen leszűkült! A kiadott tájékoztatás szerint a NAV továbbra is kiemelten fogja kezelni a vagyonosodási vizsgálatokat. Az eltitkolt jövedelmek feltárása érdekében vizsgálandó a magánszemélyek jövedelmeinek és vagyongyarapodásának, illetve életvitelre fordított kiadásainak összhangja elsődlegesen a működésükre, adózói kapcsolataikra tekintettel jelentős kockázatot hordozó társaságok magánszemély tagjai, az egyéb ellenőrzések alapján rendelkezésre álló információk szerint a vállalkozások pénzforgalmi számlájáról jelentős összegű készpénzt felvevő, de annak vállalkozási célú felhasználását igazolni nem képes, az adócsalásgyanús ügyletekkel érintett magánszemélyek, valamint a csőd-, a felszámolási és a kényszertörlési eljárások alá kerülő adózók vagyonát vagy jelentős jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek körében. A gazdasági társaságok és a magánszemélyek ellenőrzéseit párhuzamosan, egymásra épülően kell végezni. A vizsgálatok módszerében és lebonyolításában ettől az évtől jelentős szerepe lesz egy 2006-ban elfogadott törvénymódosításnak is, amelyről kevesen tudnak. A törvénymódosítás ugyanis két részre osztja az adózó által vizsgált vagyonszerzési időszakot! Egyik időszak lesz a 2006. szeptember 15. előtti, míg a másik az ezt követő időszak. a) A 2006. szeptember 15 előtti időszak: ebben az esetben megmaradnak a régi bizonyítási formák is a vagyonszerzés indokaként való elfogadásnál, tehát a magánokiratokat, a tanúvallomásokat is elfogadják, gyakorlatilag minden marad a régi elvek szerint. 12
b) 2006. szeptember 15. utáni időszak: ebben az esetben a törvénymódosítás csak és kizárólag rögzített formájú okiratokat fogad el bizonyítékként. Eszerint ha az adózó a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak. A jogszabályváltozás leszűkíti a védekezési lehetőséget, valamint a revizorok 2013 júliusától elektronikus megkeresés alapján hozzáférhetnek a vizsgált személyek banki adataihoz (hasonlóan, mint az ingatlan-nyilvántartási valamint gépjármű-nyilvántartási adatok esetében). A kötött bizonyítási rendszer azt jelenti, hogy az elévülési időn kívüli jövedelemszerzés forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolása csak közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve egyéb közokirat, bankszámlakivonat adatai szolgálhatnak. A 2006. szeptember 15. előtti vagyonszerzés esetében a szabad bizonyítási forma marad érvényben, tehát a jövedelem megszerzésnek bizonyítására elviekben bármilyen bizonyítási eszköz, tanúvallomás, nyilatkozat, magánokirat is felhasználható. A közhiteles nyilvántartás: E-Controlling című szakmai folyóiratunkban közzétett szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijárműnyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás; b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás. A vagyonosodási vizsgálatok eddig főképp az ismeretlen eredetű vagyongyarapodásokat vizsgálták. Elsősorban azonban júliustól várhatóak olyan jellegű ellenőrzések is, amelyek csak egy-egy konkrét ügyet vizsgálnak tüzetesebben, vagy egy átfogó vizsgálat közben a bekért banki adatok alapján egy ügyet tüzetesebben megvizsgál az adóhatóság. A személyijövedelemadó-vizsgálatok során vizsgálati szempont a magánszemély által korábban érvényesített, a biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlására tekintettel visszafizetendő adókedvezmény bevallása. A magánszemélyek körében végzett ellenőrzések során előtérbe kell helyezni az osztalékból származó jövedelmet szerző adóalanyok vizsgálatát. A rendelkezésre álló ellenőrzési tapasztalatokra tekintettel a jövőben is folytatódik a magánszemélyek ingatlanértékesítéseinek vizsgálata a bevallási adatoknak az illeték szakterület-nyilvántartási rendszerében szereplő adatokkal való összevetése alapján. E-Controlling XIII. évfolyam, negyedik szám, 2013. április Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila Hu issn 1587-8961 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917 E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.