Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

Inkluzív nevelés Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Óvodai nevelés Írta és szerkesztette Szabó Borbála sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest, 2006

Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1 intézkedés Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben központi programjának B komponense (Sajátos nevelési igényű gyerekek együttnevelése) keretében. Szakmai vezető Kapcsáné Németi Júlia Projektvezető Locsmándi Alajos Témavezető Giflo H. Péter Lektorálta Kőpatakiné Mészáros Mária Azonosító: 6/211/B/4/ovi/4 Szabó Borbála, 2006 sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., 2006 Borítóterv: Dió Stúdió Borítófotó: Pintér Márta A fotók a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, Módszertani Intézmény centenáriumának alkalmából készültek. A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem hozható. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja. Kiadja a sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Szakmai igazgató: Pála Károly Fejlesztési igazgatóhelyettes: Puskás Aurél Felelős kiadó: a sulinova Kht. ügyvezető igazgatója 1134 Budapest, Váci út 37. Telefon: (06-1) 886-3900 Fax: (06-1) 886-3910 E-mail: sulinova@sulinova.hu Internet: www.sulinova.hu

Tartalom 1. Az értelmi akadályozottság fogalmának elméleti és gyakorlati megközelítése 5 2. Az értelmileg akadályozott gyermekek integrációjának feltételei 5 2.1 Törvényi szabályozás 5 2.2 Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelésének irányelvei 6 2.3. Az együttnevelés szereplői, feladatuk az integrációban 6 2.4 Fejlesztési formák 8 3. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődési sajátosságai 9 3.1 A korai pszichomotoros fejlődés sajátosságai 9 3.2 Kognitív funkciók 9 4. Foglalkozási formák 12 4.1 Mozgásfejlesztés 12 4.2. Anyanyelv (Beszédfejlesztés és környezetismeret) 26 4.3 Játék 30 4.4 Matematika 34 4.5 Ének-zene 35 4.6 Az egészséges életmódra nevelés 36 5. Az integráció eredményes megvalósulása 38 5.1 Követelmények 38 5.2 Az óvodából iskolába történő átmenet 38 6. Irodalom 39

Óvodai nevelés 5 1. Az értelmi akadályozottság fogalmának elméleti és gyakorlati megközelítése A közel másfél évszázada folyó tudományos próbálkozások az adott kor tudományos szintjén igyekeztek feleletet adni arra a kérdésre, hogy mit nevezünk értelmi fogyatékosságnak. Magyarországon is sokan sokféleképpen próbálták meghatározni az értelmi fogyatékosságot. Mi Lányiné Engelmayer Ágnes Budapest vizsgálatban megfogalmazott definíciójából indulunk ki: Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és/vagy környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától az első életévektől kezdve számottevően elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott. (Czeizel Lányiné Rátai, 1978.) Az értelmileg akadályozott egyén az átlagosnál lényegesen alacsonyabb mentális képességekkel bír, jelentősen akadályozott társadalmi cselekvőképessége, adaptív (alkalmazkodási) nehézséggel küzd az önkiszolgálás; a kommunikáció; az önirányítás (feladatmegoldás, segítségkérés, kezdeményezés); a mindennapi tevékenységek a lakásban; a közösségi élethez szükséges készségek (a másik érzéseinek felismerése, együttműködés, a viselkedés szabályozásának készsége, a nemi normák ismerete); a közösség/társadalom nyújtotta lehetőségek kihasználása (közlekedésben, vásárlásnál, más szolgáltatásoknál); az egészség és biztonság megőrzése; a tanulási képesség (elsősorban olyan alapkészségek tekintetében, amelyek megalapozzák az iskolai tanulást); a szabadidős tevékenységek; a munkavégzés területén. Ezek közül legalább két képességterület elmaradása szükséges az értelmi akadályozottság megállapításához. A képességek és a környezet kölcsönösen hatnak egymásra. A nevelési segítség formája, tartalma, intenzitása attól függ, milyen konkrét teljesítményre képes a gyermek a fent felsorolt adaptációs területeken, hol kell beavatkozni, mert eltér az átlagos teljesítményszinttől. A gondolkodás előterébe a speciális nevelési igényekhez igazodó segítségformák kerülnek, az eddig használt IQ-kategóriák (enyhe, középsúlyos, súlyos, igen súlyos) így értelmüket vesztik. A fejlesztés tervezéséhez elengedhetetlen a gyermek erősségeinek, gyengeségeinek feltérképezése. Szükséges a teendők konkrét meghatározása (pl. a gyermek széles körű segítségre szorul a kommunikáció, az önkiszolgálás, a közösségi életben való alkalmazkodás területén). (Hatos, 1996.) 2. Az értelmileg akadályozott gyermekek integrációjának feltételei 2.1 Törvényi szabályozás Az integrált gyermekek megjelenése a többségi óvodákban lassú, de egyre erőteljesebben érvényesülő folyamat. Az 1993. évi, többször módosított LXXIX. közoktatásról szóló törvény kötelezettségként írja elő az integrált oktatás lehetőségének biztosítását. A szabályozás a fogyatékosság típusának

6 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez megfelelő speciális intézmények szervezésének lehetőségét egyenrangú megoldásként ismeri el. Az esélyegyenlőségről szóló1998. évi XXVI. törvény kimondja, hogy az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban a többi gyermekkel együtt vesz részt a fogyatékos személy, ha ez fejlődése, képessége kibontakozása szempontjából előnyös. Mérlegelni kell, hogy egy-egy gyermek számára melyik nevelési intézmény, melyik fejlesztési út a legeredményesebb. A nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki, de ha a gyermek sajátos nevelési igényű, a döntéshez a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye is szükséges. Az az intézmény integrálhat sérült gyermeket, amelynek alapító okiratában ez szerepel. Az integrációban résztvevő óvodák az alábbi támogatásokat vehetik igénybe: Emelt normatív költségvetési hozzájárulás Utazó gyógypedagógus alkalmazásának lehetősége (akik biztosítják a habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat) 2.2 Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelésének irányelvei Az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai nevelése az időben elkezdett korai fejlesztésre épül. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe véve olyan képességfejlesztést kell megvalósítani, amely kellő időt, alkalmat biztosít: az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére; a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, a grammatikai rendszer kiépítésére; az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására; az adekvát játékhasználat elsajátítására; a kognitív funkciók fejlesztésére. (A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve 2/2005. (III. 1.) MKM-rendelet) 2.3. Az együttnevelés szereplői, feladatuk az integrációban 2.3.1 A szülők szerepe és feladatai az integrációban Figyelembe kell vennünk, hogy az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek szülei sokszor nagyon bizonytalanok. Vannak, akik nem tudják, hogy helyesen döntettek-e akkor, amikor a speciális intézmény helyett a többségi óvodai fejlesztést választották gyermekük számára. Szükségük van közvetlen kapcsolattartásra az óvónőkkel, segítő szakemberekkel. (Igyekezzünk türelmesen kezelni aggodalmukat, és válaszoljunk minden kérdésükre!) Mivel a sérült gyermekek nem tudják elmesélni, hogy mi történt velük egésznap az óvodában, ezért a szülők minden nap szeretnének tájékoztatást kapni gyermekükről. A mindennapos kapcsolat azért is fontos, mert a gyermek fejlődési üteme nagyon lassú, és a kis apró lépések is nagy jelentőségűek. A szülőknek tudniuk kell, hogy az integráció választásával gyermekük nevelésével kapcsolatos felelősségük megnő. Az eredményes fejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy amit már tud a gyermek, azt otthon is megköveteljék tőle, nevelése otthon és az óvodában azonos nevelési elvek alapján történjen. Sok esetben a gyermeknek fejlődési sajátosságai miatt szüksége van külön speciális fejlesztésre (ami a többségi óvodában nem valósítható meg). A szülő és az óvónő őszinte kapcsolata egy kicsit könnyebbé teheti annak a traumának a feldolgozását is, amikor kiderül, hogy a gyermek fejlődése érdekében speciális intézményi fejlesztés javasolt. Ebben természetesen segítséget nyújthat a gyógypedagógus és a szakértői bizottság is.

2.3.2 Az óvónő és az óvodai közösség szerepe az integrációban Óvodai nevelés 7 Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében részt vevő óvónők és szakemberek együttműködése elengedhetetlen a sikeres integráció megvalósulásához. Az eredményes fejlesztés feltétele, hogy az integrációban részt vevő óvónőknek legyenek ismeretei a csoportba kerülő sajátos nevelési igényű gyermekek fejlődési sajátosságairól. Ebben segíthetnek a szakemberekkel történő konzultációk és szakmai továbbképzések. Az óvónőknek meg kell ismerniük az értelmileg akadályozott gyermek családi körülményeit, tudniuk kell, hogy a család részéről milyen együttműködésre számíthatnak. A szülőkkel történő megbeszélések alkalmával megismerhetik a gyermek fejlettségi szintjét egy-egy területen, magatartását, szokásait. A továbbiakban is elengedhetetlenek a rendszeres megbeszélések ahhoz, hogy egységes követelményeket támaszthassanak otthon és az óvodában, illetve a gyermek az óvodában tanultakat otthon is gyakorolhassa. Ahhoz, hogy az értelmileg akadályozott gyermekek biztonságba érezzék magukat az adott óvodai közösségben, a csoport mindkét pedagógusának és dajkájának a velük szemben támasztott elvárásoknak azonosaknak kell lenniük. Az óvónőknek rendszeresen tájékoztatniuk kell az intézményvezetőséget és a kollégákat a sajátos nevelési szükségletű gyermekek fejlődéséről, a problémákról, az elért eredményekről. 2.3.3 A gyermekközösség szerepe az integrációban A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja az akadályozott és az ép gyermekek számára egyaránt komoly előnyökkel járhat. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kisgyermekek sokkal toleránsabbak, sokkal pozitívabban viszonyulnak a sérültekhez, mint a felnőttek. Már korán megtanulják elfogadni a különbségeket, sokkal érzékenyebbé válnak mások nehézségei iránt. Az integráció lehetőséget nyújt arra is, hogy megtanulják az önzetlen segítségadást, megalapozódik bennük a mások iránti felelősségérzet, empátia. Az értelmileg akadályozott gyermekek beilleszkedését segítheti, ha az adott gyermekcsoportot felkészítjük a sérült gyermekek fogadására. Tudatosan megszervezve a fogadást bevonhatjuk őket a sérült gyermekek mindennapjainak segítésébe. Szembekerülnek azzal, hogy egyes gyerekeknek milyen erőfeszítésükbe telik egy egyszerű feladat végrehajtása, megtanulnak örülni a kis dolgoknak. 2.3.4 Segítő szakemberek Az integráció megvalósulásának elengedhetetlen feltétele a szakemberek felkészítése, az óvónő és a gyógypedagógus együttműködése. A gyógypedagógus jelenléte által válik a spontán integrációból tudatos együttnevelés. A gyógypedagógus feladatai közé tartozik: Megismerkedik a befogadó pedagógusokkal (dajkával) és lehetőség szerint a gyermekcsoporttal is. Tájékoztat a gyermek erősségeiről és gyengeségeiről, a szülői segítőkészségről. Felhívja a pedagógusok figyelmét a szakirodalmakra. Tájékoztatót tart az intézmény többi pedagógusának. Mesél az adott csoportnak a sérült gyermekekről. Rendszeres időközönként hospitál az adott gyermekcsoportnál. Rendszeresen konzultál a pedagógussal. Nyomon követi a gyermek fejlődését. Kapcsolatot tart a szülőkkel, nyomon követi az ő segítő munkájukat is.

8 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Közvetlenül foglalkozik a gyermekkel elsősorban olyan területeken, amely csak az ő szaktudásával oldható meg. Koordinálja a fejlesztésben részt vevő más szakemberek munkáját (logopédus, gyógytornász). 2.4. Fejlesztési formák 2.4.1 Egyéni fejlesztés Az egyéni fejlesztés során azoknak a funkcióknak, képességeknek a fejlesztése történik, amelyek elmaradást és/vagy zavart mutatnak. Feltételei: Megfelelő szakember (gyógypedagógus, logopédus) Fejlesztőszoba Speciális fejlesztő eszközök 2.4.2 Mikrocsoportos fejlesztés A foglalkozáson maximum három gyermek vesz részt. Különböző feladatokkal azoknak a képességeknek a fejlesztése történik, amelyben elmaradnak az adott életkornak elvárható szinttől. Feltételei: Megfelelő szakember (gyógypedagógus, logopédus, szomatopedagógus) Fejlesztőszoba, tornaszoba, udvar Speciális fejlesztő eszközök Az így együtt dolgozó gyerekek már képesek legyenek együtt dolgozni, egymásra figyelni. 2.4.3 Makrocsoportos fejlesztés A foglalkozásokon 10 12 gyermek vesz részt (pl. intenzív mozgásfejlesztés). Feltételei: Megfelelő szakember Udvar, tornaterem Fejlesztés a csoportban Az óvodai csoportban történő fejlesztésnél figyelembe kell venni az értelmileg akadályozott gyermekek egyéni fejlettségi szintjét, és ennek megfelelően lehet bevonni a közös tevékenység végzésébe. A fejlődést elősegítő játékos tevékenységekre, a differenciált foglalkoztatásra a gyógypedagógus, logopédus, fejlesztőpedagógus tesz javaslatot. Feltételei: Óvodapedagógus, fejlesztő pedagógus Csoportszoba Fejlesztés otthon A gyermekek legoptimálisabb fejlesztése érdekében fontos a szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés, tanácsadás. Kiegészítő terápiák Az integrációban lévő gyermekek gyakran részt vesznek terápiákon, illetve a szülő szabadon is választhat még egyéb fejlesztési lehetőséget. (Pl. HRG, gyógyúszás, gyógylovaglás.)

Óvodai nevelés 9 3. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődési sajátosságai 3.1 A korai pszichomotoros fejlődés sajátosságai Nehezen induló, lassú fejlődésmenet, a fejlődési tempó nagyfokú lelassúbbodása, a fejlődés szabálytalansága, egyenetlensége. Meglassúbbodott fejlődési ütem, ami megmutatkozik pl. a mozgásfejlődésben (később fordulnak meg, később kezdenek el mászni, járni), a beszédfejlődésbeli elmaradásban (a beszédmegértés késik, az aktív beszéd később, szegényesebb formában jelenik meg, szótöredékeket használnak), de tetten érhető a játékban is. A mozgásfejlődés során bizonyos fázisok kimaradnak (nem kúsznak), kevésbé gyakorlódnak be, illetve hibásan rögzülnek (szabálytalanul másznak, egyik láb talpon, másik láb térden). Ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és egyensúlyérzék zavarában, mozgásfolyamataik kivitelezésének pontatlanságában, a testséma, a téri, időorientáció fejlődésének elmaradásában, ügyetlen, lassú mozgásban vagy hipermotilitásban. Különböző mértékű beszédfejlődésbeli elmaradás figyelhető meg a beszédfejlődés egyes fokozatai késnek, a nyelvi differenciáltság tökéletlen, gyakran évekig megrekednek a preverbális kommunikáció szintjén, nyelvük tartalmilag szegényes (főneveket használnak, az igék csak késve jelennek meg). Mondatértékű szavakkal kommunikálnak A grammatikai rendszer késve alakul ki. Jellemző az artikulációs hibák nagy száma. Alacsony pszichés aktivációs szint miatt nehezen motiválhatók, figyelmük gyorsan elterelődik, rövid ideig képesek koncentrálni, ezért változatos feladatadással, személyes motivációval segíthetjük a szándékos figyelem fejlődését. Megnehezíti az ismeretszerzést a kognitív funkciók sérülése, a pontatlan megfigyelés, a célirányos mozgások kivitelezésének nehézségei, a hibás vizuális emlékezet, kialakulatlan dominancia, a tartós figyelem, a feladattartás gyengesége és esetleges nyugtalan magatartásuk. A hasonló korú gyermekekhez képest a játékuk monotonabb, kevésbé fantáziadús. Szívesen ismételgetik a már megtanult játékot (pl. autót tologatnak), de nem fejlesztik tovább önállóan (nem építenek garázst, nem szállítanak az autóval). Gyakran váltogatják a játékaikat, nem elég kitartóak. Személyiségfejlődésükben ellentmondó akarati sajátosságok jelennek meg. Tapasztalhatjuk a kezdeményezés hiányát, de ugyanakkor a makacsságot és befolyásolhatóságot is. Bár ismerik a magatartásukkal szembeni követelményeket, de ezek a normák csak lassan válnak cselekvési motívumokká. Elsősorban érzelemvezéreltek. Feltétlenül bíznak az őket szerető környezetben. Kevésbé tudnak disztingválni, ezért könnyebben csatlakoznak a hangadó gyermekekhez. 3.2 Kognitív funkciók A kognitív funkciók fejlesztése az értelmi nevelés központi feladata. Nem külön fejlesztésre kell törekednünk, hanem a megismerési folyamat egészének fejlesztésére. Az értelmi képességeket csak a cselekvéssel szoros összefüggésben lehet fejleszteni. 3.2.1 Észlelés, megfigyelőképesség Az értelmileg akadályozott gyermekekre az érzékelés és észlelés differenciálatlansága jellemző. A tárgyak megfigyelésénél kevesebb jegyet, különbséget tudnak észrevenni, nem tudják megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, inkább a lényegtelen jegyek ragadják meg jobban. Nem törekszenek a tárgyak jellemzésére, a tárgyak nevén túl annak tulajdonságait, jellemzőit nem tudják felsorolni (pl. labda gömbölyű, pöttyös, dobni, gurítani lehet).

10 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez A látási észlelés folyamata meglassúbbodott és beszűkült. A tárgyak felismeréséhez hosszabb időre van szükségük. Az észlelés beszűkülése okozza, hogy, új szokatlan szituációkban bizonytalanul tájékozódnak. A hallási észlelés terén lassan alakulnak ki a differenciált feltételes kapcsolatok, ami megmutatkozik abban, hogy a beszédhangok megkülönböztetési képessége hibás, késve alakul ki, mindez szerepet játszik a beszédfejlődés késleltetettségében. 3.2.2 Figyelem Kortársaikhoz viszonyítva az értelmileg akadályozott gyermekek figyelme szűk terjedelmű, nem tartós, hullámzó, hiányzik a figyelem megosztására való képesség. Sérülésük súlyosságával párhuzamosan romlik figyelmi teljesítményük. A tárgyakkal történő manipuláció, az érzékszervek bevonása a megismerés folyamatába, az érdeklődés felkeltése és fenntartása, a gesztus, a hangsúly segíti a figyelem tartósságának növelését. 3.2.3 Emlékezet Az értelmileg akadályozott gyermekek rendelkeznek a rövid és hosszú távú emlékezés alapvető funkcióival, a bevésés, a megőrzés és a felidézés lehetőségeivel. Azonban ezek a funkciók kortársaikhoz viszonyítva lényegesen gyengébbek, a bevésés jelentősen meglassúbbodott, a megőrzés gyakran bizonytalan, a felidézés pontatlan (hiányosan észlelik környezetük jelenségeit, nem képesek kellően a célra irányítani figyelmüket). Az értelmileg akadályozott óvodás kisgyermekek a szenzomotoros tapasztalatszerzés szintjén állnak, ezért elengedhetetlen, hogy a környezetükben lévő tárgyak emlékezetbe vésését, kiválasztását egyszerű, kevés és feltűnő jegyeket tartalmazó tárgyakon gyakorolják be. A bevésés, felidézés a gyermekek fejlődésével arányosan tartalmazzon funkcionális összefüggéseket, összehasonlításokat. A bevéséshez lényegesen több azonos nehézségi szintű, változatos ismétlésre van szükségük, mint kortársaiknak. 3.2.4 Gondolkodás Az értelmileg akadályozott gyermekek a gondolkodás területén térnek el leginkább nem akadályozott társaiktól, pedig a szociális kapcsolatokban és a problémamegoldáshoz elengedhetetlen az elemi gondolkodási képesség. Érzékelési és észlelési folyamataik differenciálatlansága, a korlátozott és szűkös tapasztalatszerzés a játékban, a manipulációban, valamint a beszédfejlődésbeli elmaradás együttesen okozzák a gondolkodási tevékenység fejlődésének zavarait. Az akadályozott gyermek gondolkodásának jellemzői: Nagyfokú konkrétság; pl. a labda pöttyös, mert ő csak azzal találkozott eddig. Megállapítása forma szerinti összehasonlítás anélkül, hogy a lényeges jegyeket tartalmazná. Ezért fontos, hogy a pedagógus ne csak konkrét tapasztalatokhoz vezesse el a gyermekeket, hanem segítsen később elszakadni azok konkrétságától. Végezzenek általánosítást, összehasonlítást! Rávezető kérdésekkel segítse a verbális megfogalmazást! Következetlenség: A figyelem vibráló jellege miatt nem tudnak a gyermekek huzamosabb ideig összpontosítani, megtapadnak egy számukra érdekes apróságnál, részletnél. Gondolkodásukból hiányzik az előzetes tájékozódási szakasz. Nem ismerkednek az adott feladattal, nem képzelik el a megoldás menetét, nem kérdeznek, hanem azonnal hozzálátnak a megoldáshoz (pl.: a képtörténet kirakásánál nem keresi a kezdő képet, hanem a hozzá legközelebbit teszi a sor elejére).

Óvodai nevelés 11 Az értelmi képességek fejlesztése konkrét tevékenységek útján valósulhat meg. Piaget szerint a fejlődés típusai: Érzékszervi mozgásos (szenzomotoros műveletek): ez jellemző az óvodába kerülő sérült gyermekekre, sokan ezen a szinten sokáig megrekednek. A csoportosított konkrét műveletek Formális műveletek szakasza (Salamon, 1983.) A gyermekek először csak konkrét cselekvésben hajtanak végre gondolkodási műveleteket, később ezt már elképzelt cselekvésekben is képesek megvalósítani. A legfejlettebb szinten már nem kell elképzelniük a cselekvést, azok a formális gondolkodási műveletek alakjában játszódnak le. Az értelmileg akadályozott gyermekek gondolkodásának fejlődése a cselekvéstől, a tárgyakkal való manipulációtól vezet a szimbólumokon át az elvont gondolat felé, de nem minden esetben jut el az elvont gondolkodás szintjére. A cselekvésben alakuló megismerési folyamatokat három szinten szervezhetjük meg: Tárgyi-cselekvéses szinten (pl.: a tárgyak csoportosítása) Szimbolikus képi-rajzos szinten (itt már az emlékképeknek is szerep jut, felhasználja korábbi tapasztalatait; pl. emberrajz) Verbális szinten. Fontos, hogy a feladat tartalma és a benne lévő probléma mindig életközeli legyen. A gondolkodás fejlesztése mint bármely más területre irányult tevékenység nem lehet funkciótréning. Meg kell keresni minden gyermeknél a fejlettségének megfelelő szintet, azon belül akadályok elé s a megoldáshoz egyéni segítséget adunk. A motiváció (a jutalom kilátásba helyezése, dicséret) és a legyőzhető nehézségű feladatok segítik a sikert. A cselekvések játékos jellege, a szenzoros fejlődés alapozása elengedhetetlen. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a cselekvések hasonlóak a fiatalabb, nem akadályozott gyermekekéhez, de a tapasztalatok megszerzéséhez speciális szempontokat kell érvényesíteni. A közvetlen környezet megismerésére különböző tárgyi, képi műveleteket végezhetünk: Azonosítások ( Tedd mellé! Rakd rá! Kösd össze! ) Összefüggések felidézése képekkel ( Ki csinálja? Hová tartozik? Mikor vesszük fel? ) Ez történhet: Motoros manipulációval (pl. játékos utánzó gyakorlatok) Funkció szerint (pl. Melyikkel vágjuk a körmöd? ) Mellérendelés szerint (pl.: A ló az istállóban lakik, a kutya az ólban.) Tulajdonság szerint (pl.: Kinek van piros ruhája? Ez kövér, ez a ) Csoportosítás, osztályozás (pl.: játékok, ennivalók, bútorok) Soralkotás, sorrendiség: Ritmikus sorok kirakása fokozatos nehézséggel (pl. autó, baba, vagy piros, sárga) Időrendiség (pl.: reggelizünk, játszunk, ebédelünk) Logikai következmények, ok-okozat felismerése, egyszerű könnyen felismerhető szituációban (pl.: Esik az eső, megázik a kislány) Az óvoda nyújtotta természetes helyzetekben a gyermekek belátása is fejlődik. Egyre inkább megértik a szituációk közötti összefüggéseket. Ezt segíthetjük, ha egyszerű verbális magyarázatokkal kísérjük a cselekvéseket (pl.: Lassabban tedd rá a kockát, akkor nem dől fel a torony. ) Az önkiszolgálás, a munkatevékenységek alkalmat adnak a belátásos tanulásra. Analízis, szintézis: Játék közben sok tapasztalatot szerezhetnek a gyermekek arról, hogy miből áll egy építmény, hogy rakjuk össze stb. Összehasonlítás: pl. nagyság, ellentétpárok, hasonlóságok (pl.: Arra gondoltam, amelyik nagyobb egy labdánál. )

12 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez A kritikai gondolkodás fejlesztése A gyermekeknek meg kell tanulniuk felismerni a hibákat, az egymáshoz nem illő dolgokat. A sérült gyermeknek is meg kell értenie, hogy tőle is elvárják, hogy képességeinek megfelelően a legjobbat nyújtsa. A segítségnyújtás lehet: A konkrét tapasztalatszerzés segítése, pl. az adott eszköz szétszedése, összerakása mindig a gyermek előtt történjen, apró lépésekre bontva! Az együttes tevékenységnél a hibákat javítsa a pedagógus! Verbális segítség, pl.: a feladatok megmagyarázása, egyszerűsítése, kérdésekkel továbblendítése. Korábbi tapasztalatok felidézésének segítése. A feladatmegoldás folyamatának segítése (közös tevékenység végzése, a feladat megoldásának elkezdése folytasd, a megoldás tempójának lassítása ne siess, motiválás, dicséret) (Hatos, 1996) 4. Foglalkozási formák 4.1 Mozgásfejlesztés A mozgás minden gyermek számára öröm, így az értelmileg akadályozott gyermekeknek is: nagy örömmel futkároznak, kúsznak, másznak. Számukra ez az egyetlen terület, ahol a legbiztosabbak lehetnek, ahol a legtöbb sikerélmény éri őket. Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a központi idegrendszer sérüléséből fakadóan jelentős a szomatikus területeken, így a mozgásfejlődés területén való elmaradás is. A mozgásszerveződés különböző zavaraihoz gyakran társulnak az érzékelés különböző tartományainak zavarai. A kognitív funkciók sérülése, a pontatlan megfigyelés, a célirányos mozgások kivitelezésének nehézségei, a hibás mozgásformák rögzülése, a kialakulatlan dominancia, a tartós figyelem, a feladattartás gyengesége, sokszor nyugtalan magatartásuk nehezíti az ismeretszerzést. Ezért elengedhetetlen, hogy a fejlesztés három területen: a mozgáskoordináció (nagy- és finommotorika), a testséma és a percepció (érzékelés, észlelés) fejlesztésének területén egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve történjen. 4.1.1 A nagymozgások fejlesztése 4.1.1.1 Az értelmileg akadályozott gyermekek mozgásának jellemzői Az értelmileg akadályozott gyermekek pszichoszomatikus fejlődését befolyásolja a fejlődési tempó nagyfokú lelassúbbodása, a fejlődés szabálytalansága, egyenetlensége. Később kezdenek el kúszni, mászni, járni, és a különböző mozgásformák begyakorlása is hosszabb ideig tart. Mozgásfejlődésük során egyes fázisok kimaradhatnak (pl. a kúszás vagy a mászás), illetve hibásan rögzülnek. Mozgásfolyamataik kivitelezése pontatlan, ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék zavarában, a testséma, a téri, időbeli tájékozódás fejlődésének elmaradásában, ügyetlen, lassú, mozgásban, vagy ennek ellentéteként túlmozgásokban. Túlmozgásokon gyakori értelmetlen mozdulatok ismétlését értjük, pl. a kézrázás, fejrázás, hintázás. Ezek a mozdulatok különösen önfeledt tevékenység végzése vagy játék közben jelentkeznek náluk, illetve ha megunják a végzett feladatot. Fejlesztésüknél sok esetben építhetünk jó utánzó képességükre pl. a Down-szindrómás gyerekeknél, más típusú akadályozottság esetén a figyelemzavar és bizonytalan mozgáskivitelezés miatt egyszerű feladatokat is pontatlanul utánoznak.

Óvodai nevelés 13 A fejlesztéshez ismernünk kell a gyermekek szomatikus állapotát, az esetleges társuló mozgássérüléseket. Példaként a Down-szindrómás gyermekek mozgásfejlődési rendellenességeit feltétlenül meg kell említenünk, hiszen ők az integrált óvodai nevelésben mindenhol nagy számban vesznek részt. Hypotónia: Laza ízületek, csökkent izomtónus, amelynek következtében fokozott a gerincferdülés veszélye. Fokozottan figyelnünk kell a helyes testtartásra, arra, hogy ne üljenek a széken törökülésben, játék közben javasolt a terpeszülés helyett inkább a z ülés vagy a térdelés. Karkörzéseknél a gyakorlatokat mindig hátrakörzéssel gyakoroltassuk. A tornaszeren végzett gyakorlatoknál figyeljünk arra, hogy lejtőn lehetőleg csak lefele járassuk. Csigolya instabilitás: Nem jól záródnak a csigolyák, egymáson elmozdulhatnak, és idegsérülést okozhatnak (ritkán fordul elő), hároméves kor után oldali nyakcsigolyaröntgennel kimutatható. Ne bukfencezzenek! Lúdtalp: Ritkán lehet veleszületett rendellenesség, leggyakrabban az izomerőt meghaladó terhelés hatására jön létre. Jól alkalmazhatók az óvónők által is ismert gyakorlatok. Szívrendellenességek: A gyermekek terhelhetőségénél figyelembevétele elengedhetetlen. Tölcsérmell, tyúkmell: a mellkas fejlődési rendellenességei. Hasizom-erősítés, mellkasi légzés tanítása javíthat a deformitáson. Szülési sérült gyermekeknél a fokozott izomtónus (spazmus) lehet jellemző, bénulások, amelyek kiterjedhetnek alsó végtagra, felső végtagra, lehet féloldali, illetve érintheti mind a négy végtagot. A spazmus oldását lazító gyakorlatokkal lehet elérni, de itt feltétlenül szükséges, hogy a fejlesztő szakember (szomatopedagógus, gyógytornász) egyéni fejlesztési tervet dolgozzon ki, meghatározza azokat a gyakorlatokat, amelyek az óvodai csoporttal végezhetők, és amelyket egyéni fejlesztésen lehet megvalósítani. Lazító gyakorlatok pl. a Bobáth-labdán, függőágyban való hintáztatás, ringatás. Sok gyermekre jellemző, hogy fél a feladatok végrehajtása közben, ennek oka lehet egyrészt bizonytalan egyensúlyuk, másrészt a szülők túlféltő, óvó magatartása. Természetesen találkozhatunk ennek az ellenkezőjével is, amikor a gyermekek semmilyen félelemérzettel nem rendelkeznek. 4.1.1.2 Az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek mozgásának jellemzői Mozgásuk bizonytalan, ügyetlen, kevésbé harmonikus. Széles alapú, bizonytalan egyensúlyi állapotot feltételező járás. A kezek együttmozgása hiányzik. Futás közben a karok, lábak mozgása összerendezetlen. Tartáshibák, az izomtónus zavara. Mozgásuk ritmusa diszharmonikus. Mozgáskivitelezésük erőtlen. Lépcsőn járásuk szélsőséges, többnyire kapaszkodva, hozzálépéssel járnak a lépcsőn. Páros lábon merev, terpesztett lábbal ugrálnak. Akadályokról többnyire félelemérzetük miatt csak lelépnek, nem ugranak le. Könnyen kifáradnak. Testsémájuk fejletlen. A mozgások megtervezése és kivitelezése nehézséget okoz. Finommotorikájuk fejletlen. A kezesség dominanciája megkésve alakul ki, illetve elmarad.

14 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez 4.1.1.3 A mozgásfejlesztés feladatai értelmileg akadályozott gyermekeknél Az óvodáskorú gyermekekre a cselekvésbe ágyazott gondolkodás jellemző, így a mozgásos tanulásnak óriási jelentősége van számukra. Mivel fogékonyak a szenzoros-motoros közlésre, tanulásuk alapja a szemléletes, cselekvéses tanulás, ehhez minden esetben vezetésre, megerősítésre van szükségük. A szerzett ismeretek begyakorlásához elengedhetetlen az apró lépésekre bontás és a sok ismétlés. Játékos utánzó gyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermek fejlesztésében nagy szerepe van az utánzásnak. Az utánzókészséget a nagymozgások utánzásával lehet a legjobban fejleszteni. A közös tevékenység végzése sikerélményt biztosít, segíti a kapcsolatteremtést. Ezek a gyakorlatok a test egész átmozgatását szolgálják, segítik a testséma kialakulását, elősegítik a beszédértést, erősítik a beszédkésztetést, fejlesztik a megfigyelést, figyelmet és az emlékezetet. Az énekekkel, mondókákkal kísért játékos utánzó gyakorlatoknak nagy szerepük van a beszédfejlesztésben, a mondókák szövege meghatározhatja az utánzó mozdulatokat, ritmusa segíti a beszéd indulását, valamint a helyes mozgásritmus begyakorlását. Kezdetben segítséggel, majd egyre önállóbban végzik. Az alapmozgások kialakítása, korrigálása, gyakorlása, az egyensúlyérzék fejlesztése Alapmozgásoknak tekinthetők a gurulás, kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, kapás, dobás. Ezeknek a mozgásoknak a nagy részét az óvodába kerülő értelmileg akadályozott gyermekek már használják, azonban az előzőekben említett jellegzetességek miatt végrehajtásuk pontatlan, koordinációs problémáik miatt nem alakul ki ezen egyszerű mozgások harmóniája. A fejlesztéshez jó alapot nyújtanak a meglévő mozgásminták, és ami a legfontosabb, a gyermekek számára örömet és sikerélményt nyújtanak. Ezáltal magasabb teljesítmények elérésére törekednek. Fontos figyelnünk arra, hogy a hibás mozgások rögzülhetnek, és ezeket később már nagyon nehéz korrigálni. Mindenképpen javasoljuk, hogy a mozgásfoglalkozásokon legyen egy segítő (óvónő, fejlesztőpedagógus, dajka). Az alapmozgások fejlesztésének feladatai: A pontos mozgáskivitelezés segítése A hibás összerendezetlen mozgások korrigálása A mozgásos gátlás oldása A mozgásigény kiélésének biztosítása Az erő, ügyesség, állóképesség, gyorsaság növelése Az érzékelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd fejlesztése Az alapmozgások gyakorlásához és a segítségadáshoz néhány ötletet kívánunk adni a teljesség igénye nélkül, amelyből az óvónő az adott gyermekek fejlettségi szintjének megfelelően választhat. Gurulás Feladat Háton fekvés, fej jobbra, balra forgatása Az egész test forgatása balra és jobbra Háton vagy hason fekvésből az egész test ideoda forgatása sodrás Segítségadás Motiváció tárgyak elhelyezése a bal, illetve jobb oldalon A fejforgatás segítése Kezek megfogásával, enyhe húzó erővel a gyermek forgatása bal, illetve jobb oldalra Mondóka: ( Kaszálj Pista ) Pokróccal való forgatás Motiváció: mondóka ( Hinta, palinta )

Óvodai nevelés 15 Folyamatos gurulás oldalra Egy adott pontról a másikra gurulás Páros gurulás Gurulás lejtőn Gurulás labdával a kézben Gurulás pokrócban Segítség adása a láb felől a gurulás irányával ellenkező láb csípőből hashoz nyomása, és a gyermek ellenkező oldalra fordítása Segítség adása a fej felől az egyik kézzel a tarkó alatt, a másik kézzel az áll alatt a fejet kissé megemelve fordítás Segítség adása a kar felől a fordulás irányával ellentétes kar felemelése A gurulás segítése a kar és láb egyszerre történő mozgatásával Segítség adása a láb felől a gurulás irányával ellenkező láb csípőből hashoz nyomása és a gyermek ellenkező oldalra fordítása Segítség adása a fej felől az egyik kézzel a tarkó alatt, a másik kézzel az áll alatt a fejet kissé megemelve fordítás Segítség adása a kar felől a fordulás irányával ellentétes kar felemelése A gurulás segítése a kar és láb egyszerre történő mozgatásával A lábmozgás segítése két oldalról A lábmozgás segítése két oldalról A labda megfogásának, megtartásának és a nyújtott kar tartásának biztosítása Rétes készítése Motiváció: mondóka ( Süssünk, süssünk ) Kúszás Feladat Hason fekvésben a fej emelgetése Hason fekvésben a nyújtott karra támaszkodva a fej és a mellkas felemelése Hason fekve a fej forgatása jobbra-balra Kúszás olyan alacsony tárgyak alatt, ahol a gyermek nem tudja felemelni a hasát (tornaszerekkel a megfelelő magasságú alagút építése) Kúszás tornaszereken Segítségadás A test enyhén lenyomva tartása, a fejemelés segítése, ezzel a nyak és a hátizom erősítése Biztonságos kéztámasz segítése A fej forgatásának segítése, a test nyugalomban tartása A kar-láb váltott mozgásának segítése (két ember segítsége, az egyik a kar mozgását, a másik a láb mozgását segíti) A talp megtámasztása Motiváció: kígyó mozgásának utánzása A mozgás biztonság megteremtése, az egyensúly megtartása

16 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Mászás Feladat Hintázás Bobath-labdán, Body-roll hengeren Négykézláb állás sarokülés többször Négykézlábállás Négykézlábállás súlyáthelyezések előre, hátra, oldalra Négykézlábállás karemelések Haladás gördeszkával, kéztámasz segítségével Mászás fejemeléssel és fordítással Mászás iránykövetéssel Mászás tárgyak alatt Mászás egyensúlygyakorlattal összekapcsolva Mászás különböző magasságú tornaszereken Segítségadás A biztonságos kéztámasz kialakítása A nyújtott kartámasz segítése A lábak összezárása Has alatt henger megtartani a helyzetet, előre, hátra hintáztatni Mondóka A testhelyzet megtartásának segítése a csípő megtámasztása oldalról. A laza csípő miatt a láb szétcsúszásának megelőzése. A helyes testtartás kialakítása érdekében segítsük a helyes fejtartást (ne lógjon a fej) Az egyensúly megtartásának segítése, a csípő megtámasztása oldalról Motiváció: integetés, tárgy után nyúlás, tárgy felemelése, eldobása A kéztámasz a páros és a váltott kézzel haladás, szemből a kéz megfogása A fej megfogásával az emelés, fordítás segítése Motiváció: elgurított labda után Motiváció: Utánozzuk a kiskutyát! Minden kutya másszon a házba! A fent felsorolt segítségnyújtásokon kívül, a bújásnál a fej lenyomása Motiváció: a kiskutya zsákot visz a hátán A mozgásbiztonság megteremtése, oldalról a csípő megtámasztása

Járás, futás Óvodai nevelés 17 Az értelmileg akadályozott gyermekek mozgásfejlődése megkésett, a viszonylag biztonságos járás 2 éves koruk körül alakul ki. Járásuk, széles alapú, bizonytalan egyensúlyi állapotú. A kezek-lábak összerendezett mozgása zavart. Feladat A járás helyes irányának elsajátítása, járás egyenes vonalon A járás helyes ritmusának gyakorlása Egyensúlyfejlesztő gyakorlatok végzése Down-szindrómás gyerekeket laza bokaízületeik miatt a lejtőn lehetőleg csak lefelé járassuk! Járás, jelre megállás Fel- és lelépés tárgyakra Járás közben tárgyak átlépése Lépcsőn járás Segítségadás Sétálás kézfogással A széles alapon történő járás zártabbá tétele földre helyezett deszkalapon a szélesség csökkentésével; téglasor között, utcában; földre rajzolt két vonal között, a szélesség csökkentésével A karok oldaltartásával vagy babzsákkal a fejen az egyensúly megtartása, a fej oldalról történő megfogása Járás eszközzel a kézben Földre helyezett formákon, lábnyomokon a csoszogó, ritmustalan járás megszüntetésére helyes lépéstávolság tanítása Ritmikus járás mondókára, énekre: a dob és a dobbantás a lépés hangsúlyát erősíti meg Kézfogással, együtt járás a gyermekkel a helyes mozgásritmus érzékeltetése Hangszerek hangjával a helyes mozgásritmus kialakítása A ritmikus, összerendezett mozgás kialakításának segítése különböző testrészekkel keltett hangokkal (taps, dobbantás) Tárggyal a kézben a biztos egyensúly megtartásának segítése A mozgásbiztonság kialakulásának segítése különböző magasságú tornaszereken (pad, ferde létra) Különböző minőségű, keménységű talajon (fa, szőnyeg, szivacs) járásnál a biztonságos egyensúly megtartása Sípszóra, dobszóra a mozgás (futás, járás) megállításának és elindításának segítése A fel- és lelépés segítése két kéz, majd egy kéz fogásával, a térd hajlításának segítése kézzel és verbális utasításokkal Földre helyezett (fokozatosan emelkedő, magasságú) tárgyak átlépésének segítése két kéz, majd egy kéz fogásával Kézfogással, kapaszkodva az utánlépéssel történő járás, majd kapaszkodva a váltott lábbal történő lépcsőn járás közbeni mozgásbiztonság megszerzésének a segítése

18 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Feladat Akadályok megkerülése, járás hullámvonalon Lassú és gyors ütemű járás, futás Futkározás Futás egyenes vonalon Futás tárgyak megkerülésével Járás, futás váltakozása jelre Segítségadás Az iránykövetés segítése kézfogással, földre helyezett kötél követésével A hallási differenciálóképesség segítése, a lassú-gyors, lassabb-gyorsabb érzékeltetése mozgással, énekkel, zenével Kézfogással segítve a futás ritmusának érzékeltetése Motiválás: hangszerekkel, hangjaikkal a dinamika erősítése Az irányok jól érthető kijelölése Segítségadás kézfogással Irány kijelölése, földre helyezett ugrókötéllel vagy rajzolt vonallal Kézfogással a mozgás elindításának és megállításának segítése Állás Feladat Állás zárt lábbal néhány mp-ig Állás közben játékos utánzó gyakorlatok végzése Terpeszállás Alapállás és terpeszállás váltogatása Segítségadás Földre helyezett karikában Mondókák, énekek segítségével a kar, a törzs és a lábak átmozgatása A pontos mozgás kivitelezés segítése Motiváció: Nyissuk ki a kaput! A láb megfogása és a megfelelő nagyságú terpesz beállítása Segítségadás mozgásminta és egyszerű verbális utasítások adásával Ugrás Feladat Akadályokról való lelépés Álló helyzetben való szökdécselés, ugrándozás Az ugrálás ritmusának elsajátítása térdhajlítással összekapcsolva Leugrás alacsony padról, zsámolyról Segítségadás Kézfogással a biztos egyensúly megtartását segítjük A gyermekkel szemben állva, kézfogással az ugrás lendületének segítése Bobáth-labdán rugózás Trambulinon való ugrándozás Füles labdán ugrálás Szemből a két kéz megfogásával, a lendületvétel elsajátításának segítése A puha talajéréshez célszerű tornaszőnyeget használni

Óvodai nevelés 19 Állatmozgások utánzása, nyuszi, béka, madár Átugrások, beugrás karikába, alacsony játékok átugrása A mozgásminta bemutatása, kéztámasz segítése Segítés szemből kézfogással Motiváció: mondóka ( Mackó, mackó ugorjál ) Fogás, dobás Feladat A babzsák, labda megfogása elengedése, átadás, kapás begyakorlása Babzsák, labda feldobása elkapás nélkül Dobás földre rakott karikába Átdobás pad fölött Célba dobás Labda elkapása Segítségadás A fogás, elengedés mozdulatának gyakoroltatása a gyermek háta mögül a kéz megfogásával Motiváció: mondóka ( Megy a labda vándor útra ) Motiváció: Dobjuk fel a lámpáig! A mozgásminta bemutatása A mozgásminta bemutatása Nagyméretű karikán átdobás Bady-roll hengeren átdobás Zsámolyba dobás Az elkapás mozdulatának begyakorlása a gyermek háta mögül a kéz megfogásával Egyensúly-érzékelést fejlesztő gyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekeknél a mozgásfolyamatok kivitelezése pontatlan, ez megmutatkozik a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék zavarában (statikus egyensúly: fekvés, térdelés, ülés, járás, dinamikus egyensúly: gurulás, mászás, járás, futás, ugrás). A szem, kéz, láb, illetve a két testfél mozgása összerendezetlen, ez lassítja a nagy- és finommozgások, valamint a testséma fejlődését. Javasolt gyakorlatok a statikus és dinamikus egyensúly fejlesztésére Ülés törökülésben vagy nyújtott ülésben, az egyensúlyi helyzetből való kibillentés jobbra, balra ( Hinta, palinta ) Háton és hason fekvésben ellentétes kar- és lábemelés Az egyensúlyi helyzetből való kibillentés térdelőtámaszban, sarokülésben, térdelésben, állásban Állás közben az egyensúly megtartása billenődeszkán, rácshintán, kapaszkodva, kapaszkodás nélkül Lábujjhegyen járás (nyitott és csukott szemmel) Lábujjhegyen és guggolásban járás (óriás, törpe) Egyensúlyozó járások eszköz nélkül és eszközzel (babzsák, könyv) Lépésritmus és egyensúly fejlesztése a sztepp-pedállal, rollerrel Egyensúlyozó járás vonalon, egyre magasabbra emelt akadályon, pl. padon Egy lábon megállás Állatmozgások utánzása Egyensúlyozás Bobath-labdán, Body-roll hengereken, Ayres-eszközökön

20 Ajánlások értelmileg akadályozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez Javasolt gyakorlatok a két testfél összerendezett mozgásának fejlesztésére A páros testrészek egyidejű, egyforma mozgatása: evezés, labdagurítás, ugrálás Mind a négy végtag egyidejű mozgatása: dobolás kézzel és lábbal Külön-külön a két végtag szinkron mozgatása: bokszolás, biciklizés Mind a négy végtag térben és időben összehangolt mozgatása (Az alapmozgások fejlesztésénél erre már példákkal kitértünk.) A testhossz tengelyének (középvonalának) átlépése: játékos utánzó gyakorlatok, kaszálás, valamilyen bemutatott testhelyzet utánzása (szoborjáték) Mozgásos játékok A mozgásos játékok lehetőséget teremtenek a gyermekek számára, hogy a tanult mozgásformákat játékos keretek között gyakorolják be, és eközben egyszerű szabályokat ismerjenek meg, és alkalmazzanak. Az értelmileg akadályozott gyermekek egyszerű, elemi szintű szabályokat nehezen ismernek fel és tanulnak meg, ezért ezek betartásához segítséget, támogatást igényelnek. A mozgásos játékok alkalmat adnak a versenyzésre, páros gyakorlatokra, együttes játékra. Javasolt tevékenységek Népi gyermekjátékok, körjátékok Különböző eszközökkel végzett játéktevékenységek, pl. labdázás Az eszközök használata elősegíti a mozgáskoordináció, a figyelem fejlődését, a reakcióképesség gyorsulását, az irányok követését és tartását. A szerialitás és a ritmusérzék fejlesztése történhet egyszerű óvodás énekkel meghatározott mozgássor kíséretével (Pl. Nyuszi ül a fűben, térdet üt, tapsol.) Először egy, majd két, majd három mozdulatsor utánzása. Légzőgyakorlatok Az értelmileg akadályozott gyermekek légzése helytelen ritmusú, és túlnyomóan szájon át történik a ki- és belégzés. Fontos feladat a hasi légzés kialakítása, és az orron át történő légzés megtanítása. Ezt segítheti a háton fekvésben végzett ki- és belégzés tapintás útján történő megtapasztalása: egyik kéz a mellkason, másik a hason nyugszik. Minden esetben kísérjük szóbeli utasítással. A megfelelő légzéstechnika elsajátítását segítheti, ha érzékeltetjük a be- és kilégzés hosszúságát, pl. számolással. A hosszú kilégzés segíti az izmok ellazulását és a relaxációt is. Rendgyakorlatok Az eredményes mozgásfoglalkozások vezetésénél elengedhetetlen a bizonyos fokú rend és fegyelem biztosítása. Kiemelt jelentősége az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésénél abban áll, hogy az állandóság biztonságot, kapaszkodót nyújt számukra. Biztonságot jelent számukra, ha a foglakozások mindig ugyanabban a formában kezdődnek, a térben való elhelyezkedéseket, fordulásokat segíthetik különböző támpontok. Pl.: Fordulj az ablak felé!. A köralakítást segítheti, ha körbe rakott tárgyak, székék mögött járunk, irányt mutathatnak a földre helyezett hullahopp-karikák is. Fontos, hogy az alacsony beszédmegértési szint miatt az egyszerű utasításokat mindig ugyanabban a formában adjuk. Segíthetjük a megértést gesztusokkal, rámutatással is. 4.1.2 A testséma fejlesztése Az értelmileg akadályozott gyermekek nem vagy hiányosan képesek önmagukat a térben érzékelni. Nem vagy tökéletlenül tudják felmérni önmaguk és a tárgyak viszonyát, távolságát, térben való elhelyezkedését.