SEGÉDANYAG MENTOROKNAK ÚTRAVALÓ ÖSZTÖNDÍJPROGRAM PÁLYAVÁLASZTÁS, PÁLYAORIENTÁCIÓ
A mentorálás célja, a mentori feladatok, a mentor szerepe Azokat a munkatársakat (tanítók, tanárok) nevezzük mentornak, akik nemcsak a tanuló tanulási folyamatának segítésével és figyelemmel kísérésével vállalnak szerepet, hanem tanácsadó-vezető-védő feladatkört is ellátnak. A mentor képzett és motivált, az oktatás terén szerzett élet-és szakmai tapasztalatai lehetővé teszik a mentorált széles körű segítését. Fogékony tanítványa jelzése iránt, arra azonnal igyekszik reagálni, érdeklődik. Milyen a jó mentor? Olyan személy, aki határozottan és gyorsan dönt, döntéseiért vállalja a felelősséget, képes mások lelkesítésére, irányítására, támogatására, alkotó képzelőereje segíti a munkában. Nagy empátiás készséggel bír, türelmes, jó szervező. Képes hatást gyakorolni egyes emberekre, csoportokra, dönteni kritikus helyzetekben, példát mutatni, bátorítani másokat Emberi tulajdonságai: - ambíció, kitartás, akadályoktól nem meghátrálás problémamegoldó képesség, lényeglátás és szelektálás képessége (a programban érintettekkel való konfliktus esetén nagy szükség van rá) - erkölcsi értékek (lelkesedés, empátia, őszinteség, becsületesség, megbízhatóság, hitelesség és nyitottság, humor) - humorral is hozzá lehet járulni a nehézségek leküzdéséhez - törekedni kell a kritika elfogadására - előrelátás a kockázatvállalás bátorsága - együttműködési készség fontos a tanulóval, a tanulót körülvevő, az őt tanító és nem tanító felnőttekkel - ha a mentornak nincs önbizalma, akkor a mentoráltnak sem tudja kellően fejleszteni, kialakítani az önbizalmát - kognitív képességgel, szakértelemmel, kreativitással, rugalmassággal nem csak a mentornak kell rendelkezni, hanem minden oktatásban tevékenykedő szakembernek - képes legyen megfelelő értékrend kialakításával segíteni a célok elérését - talpraesett legyen, feltalálja magát minden körülmények között A mentor tanácsadó, önbizalom növelését segítő, erkölcsi támogatást adó, bátorító, dicsérő, reális önismeretet kialakító személyiség. 2
A mentor feladatai, aki az iskola-és pályaválasztást is segíti: - tanulási körülmények felmérése - családlátogatás (nagy szerepe lehet az első családlátogatásnak, a jó hangulatú, közvetlen beszélgetésnek a későbbi kapcsolattartásra) - családi körülmények felmérése - rendszeres kapcsolattartás a szülői házzal - a gyerek kompetenciáinak felmérése - a tanuló érdeklődési területe - tanulási hiányosságok feltárása - kapcsolati zavarok felismerése (diák-tanár, diák-diák, szülő-diák) - pályaválasztás, iskolaválasztási célok - korrepetálás - ellenőrzés, értékelés nélkül nem lehet a mentorálás eredményességét mérni - életvezetési tanácsok, (leginkább életvitel, osztályfőnöki, etika órán, délutáni beszélgetések során tehetjük meg) - szabadidő közös eltöltése (könyvtár, a neten tartalmas programok, a tantárgyakat segítő kiegészítő anyagok keresése, hétvégi egy napos gyermekprogramok, egy hetes táborok, melyet a mentor szervez iskolai szinten, gyermek civil szervezetek programjaiba való bekapcsolódás, esetleges versenyekre kísérés, egy-egy edzés meglátogatása, kiállítások megtekintése, osztályszintű mozi látogatás, amelyen a mentorált tanuló is részt vesz, múzeumlátogatás, minden mentor a saját lehetőségeit használja ki, stb. - önképzés (továbbképzések, konzultációk) - kulturális szokások - szakemberek bevonása (külső-belső, szükség esetén családgondozó) - multikulturális nevelés (sokszínűség) - tehetséggondozás- mindenki tehetséges valamiben, csak szükséges felfedezni, hogy ki, miben? A tehetség olyan, mint a Nap előbb, utóbb fölfénylik! - a mentorok nagymértékben hozzá járulhatnak a hátrányos és halmozottan hátrányos tanulók tehetségének felismeréséhez, ezzel is biztosítva számukra az esélyegyenlőséget 3
További feladatok: - Egyéni fejlesztési tervet készít, amelyben a tanuló tanulmányi előmenetelét nyomon követi, különböző pedagógiai eszközökkel (kommunikációs játékok, önismereti játékok, irányított beszélgetés, helyzetgyakorlatok, szerepjátékok, érdeklődés, különböző tanulási technikák kipróbálása, esetmegbeszélések, tesztek töltése, értékelése, ön-és pályaismereti munkafüzetek, felmérő lapok töltése, amelyek az ön-és pályaismeret fejlesztését szolgálják). - Háromhavonta értékeli a tanuló haladását, fejlődését (az értékelésre meghívja a tanuló szülőjét, a tanulót, indokolt esetben a gyermekjóléti szolgálatot, a gyámhatóságot, illetve a nevelési tanácsadó képviselőjét, fejlesztő pedagógust). - Az értékelés eredményét az előrehaladási naplóban rögzíti. - Legalább heti 3 órában foglalkozik a mentorált tanuló felkészítésével, fejlesztésével. - Elősegíti azt, hogy a tanuló tanulmányi eredménye javuljon. - Részt vesz azokon a rendezvényeken, amelyeket a pályáztató szerv szervez az Útravaló Ösztöndíjprogram sikeres lebonyolítása érdekében. - A mentori munka tanórán kívüli feladat. A mentor tanár szerepe a tanulás segítésében, aki egyben diákja iskolaválasztását, pályaválasztását is segíti: - Segít a kérdések megválaszolásában, hogy a tanuló következtetéssel jusson el a válaszig. - Bátorítja tanítványát. - Nem ő mondja meg a választ, hanem rávezeti a tanítványát a válaszra. - Eléri, hogy a tanuló felelősséget vállaljon a saját tanulási folyamatáért. - Tudja, hogy a tanulónak minél több egyénileg megoldott példára van szüksége. - Épít a tanuló előző tudására. - Fogékony a diákja jelzése, hangulata iránt, és képes azonnal reagálni. - Motiválja tanítványát a minél több tanulási technikák kipróbálására. - A mentornak nem kell hatékonyan előadni, tanítani, hanem kedvet kell kialakítani a tananyag elsajátításához. 4
- A saját tudását a tanuló építi fel, nekünk, mentoroknak, ezt az építkezést kell segíteni. - Az ismeretek önálló megszerzésére kell megtanítani a fiatalokat! - A felismert problémák megbeszélése, esetleg vitája, majd értékelése, összegzése. - Fontos az azonnali visszacsatolás. - Ha a mentor figyelembe veszi tanítványa igényeit (tanulási stílusát, problémáit, időbeosztását, stb.) nagymértékben hozzá járul tanítványa személyes fejlődéséhez. - A jó tanulásszervezés az egyik legfontosabb feltétele a sikernek. - A program kiemelt feladata a tanuló haladásának folyamatos figyelemmel kísérése. Néhány jó tanács mentoráltjainknak! Tudnod kell, hogy: - minden szellemileg és testileg egészséges ember a pályák sokaságára alkalmas - a legtöbb képesség kellő szorgalommal fejleszthető - alaposan vesd össze képességeidet a kiválasztott iskola, pálya követelményeivel - a döntés előtt gondolkozz több lehetőségben is - hallgass meg mindenkit, aki segíteni akar neked, de ne feledd, a legfontosabb az iskola-és pályaválasztásnál Te vagy! Nincs rossz iskola és pálya, csak rossz választás! 5
A fejlesztés lehetséges eszközei, az egyéni tanulás segítése Az oktatással szemben megváltoztak a külső elvárások A minél több ismeretanyag elsajátíttatása, a lexikális tudás helyett a képességek, az adottságok megerősítése, az egyéni fejlődéshez való rugalmas alkalmazkodás került előtérbe. A NAT meghatározza azokat a kiemelt fejlesztési feladatokat, melyek az iskolai oktatás valamennyi elemét áthatják. Az életpálya-építés kerettanterv kiemelten kezelve az énkép, önismeret, tanulás, testi és lelki egészség; felkészülés a felnőtt lét szerepeire területeket határozza meg célrendszerét, írja le a tartalmakat és a megvalósításhoz ajánlott tevékenységeket. Ez számunkra azt jelenti, hogy felértékelődnek azok a stratégiák, módszerek, amelyekkel a heterogén csoportokban megvalósíthatók az egyénre szóló személyes törődést segítő tanulásszervezési eljárások alkalmazása, építve az egymástól tanulás pedagógiai lehetőségeire. A sokféle tanulót együtt nevelő tanár feladata, hogy segítse a nagyrészt önálló tanulási tevékenységet. A tudást ugyanis minden tanuló maga építi fel, ebben a folyamatban a pedagógus szabályozza, de nem vezérli a tanulási tevékenységet. A tanulás szervezése A tanuló számára elegendő időt biztosítsunk a kitűzött készségek elsajátításához és mérjük, értékeljük, hogy sikerült-e az. Támogató, segítő tényezők: a motiváció egyénhez igazított folyamatos fenntartása, korrekciós lehetőségek, a tanuló egyéni képességeinek figyelembe vétele a fejlesztésben. A tanulás-szervezés stratégiái, módszerei direkt és indirekt módon történhetnek. Direkt lehet: magyarázat, kérdezve kifejtés, szemléltetés, gyakorlás, előadás. Indirekt módszerek: megbeszélés, fogalomalkotás, probléma-megoldás, kutatás. További változatosságot jelenthet az önálló tanulás, egyéni feladat megoldás (esszé, mestermunka, számítógépes segítség). A fejlesztő értékelés az ösztönzés a tanulási képességek fejlesztése visszahat a belső motivációra, az önbecsülésre, a pozitív énkép kialakítására. 6
Egyéni fejlesztés Az egyéni fejlesztési tervek hatékony kialakításához elengedhetetlen az aktuális személyes adottságok pontos feltérképezése, hiszen csak ezek ismeretében jelölhetők ki a legfontosabb, elsődleges prioritást élvező fejlesztendő kulcsterületek. Fejlesztés: Az egyéni vagy csoportos fejlesztési programokat, pontosan azokra a készségekre, tudásanyagra, személyiségvonásokra fókuszálva lehet megtervezni és lefolytatni, amelyek közvetlenül befolyásolják az eredményességet, és amelyek kapcsán a kompetencia-modellen alapuló értékelések szerint fejlesztésre szorul az egyén. Az ily módon kialakított célzott fejlesztéssel érhető el, hogy a személy valóban azon készségei, és tulajdonságai mentén tudjon fejlődni, amelyek egyben iskolai teljesítményének alapját is képzik. Mi szükséges ehhez? A tanárok szociális érzékenysége, empátiája, az eltérések elfogadásának, a különbségek kezelésének a képessége. A kooperatív tanulást megvalósító gyakorlatok alkalmazása, az egymást segítő tanulók együttműködése, a csoportos tanulás lehetősége. Heterogén csoportok működtetése, rugalmas tanulásszervezés mindennapi gyakorlata, alternatív utak kínálata a tanulók számára. A folyamatos mérés és visszajelzés, az egyéni tanulmányi terv és megvalósulásának mindennapi nyomon követése. Együttműködés a problémamegoldásban intézményen belüli és intézményen kívüli szakemberekkel. A tanulás, mint a tudáshoz vezető út Hogyan lehet eljutni a tudáshoz? Hogyan tanulunk? Van annak egy jól bevált útja. Lépései a következők: Megfigyelem, elolvasom, megnézem, amit el kell sajátítanom ez történik akkor, amikor elolvassuk a megtanulandó szöveget, megfigyeljük a kísérletet, megnézzük a filmet stb. Megértem a dolgokat. Azt gondolom: Aha, én ezt már értem. Ezt tesszük akkor, amikor lerajzoljuk-elképzeljük, kipróbáljuk, értelmezzük a dolgokat, értelmező kérdéseket teszünk fel velük kapcsolatban. Megjegyzem azt, amit megismertem, megértettem. Ez akkor történik, amikor hangosan elmondjuk a szöveget, ha nem sikerül, akkor megnézünk - megjegyzünk egy-egy 7
kulcsszót, amiről eszünkbe jut a többi, logikai szervezőket ( ábrákat ) rajzolunk, hogy segítsenek felidézni a tanultakat kialakítjuk a megjegyzés mankóit. Alkalmazni tudom, amit megtanultam. Ezt akkor mondhatjuk, amikor a felidézéshez már nem kell visszalapozni a könyvben, újra megnézni a jegyzetet, a felidézett ismereteket kapcsolatba tudjuk hozni más ismeretekkel, összefüggéseket fedezünk fel közöttük, elemezni, összehasonlítani tudunk. Természetesen az ilyen órákra, foglalkozásokra való felkészülés sok előzetes munkát vár a pedagógustól. Segítő algoritmus Lépések: A tananyag felosztása kis egységekre (elsajátítás, értékelés) A leghatásosabb tanítási-tanulási technika alkalmazása az elsajátítás érdekében Formatív, diagnosztikus tesztek szerkesztése és kitöltése Kiegészítő eszközöket és tanulást kell biztosítani. Ellenőrzés szummatív teszttel. Azokat a tanulókat, akik nem sajátították el az egységet, újratanítjuk úgy, hogy a folyamat bármelyik részéhez csatolunk vissza, amíg el nem érik a megfelelő szintet. A fejlesztés várható eredményei A program során gazdagodik és formálódik a tanuló énképe. Tapasztalatot szerez kommunikációs, együttműködési és szervezési képességeiről. Megismeri egyéni adottságait, készségeit, képességeit. Fejlődik a kritikai gondolkodása. Képessé válik az önálló tanulásra, alkalmazza a számára leginkább eredményes tanulási módszereket, tanulási technikákat. Fejlődik döntéshozatali, problémamegoldó képessége, alkalmazza a különböző konfliktusmegoldó technikákat. Röviden összegezve: a fejlesztést egy állandóan változó folyamatnak kell tekintenünk, mivel A személyiség születése is egy folyamat része (Carl Rogers alapján ). 8
Egyéni fejlesztési terv A törvényi előírás alapján a mentor a mentorált tanulóval kapcsolatosan egyéni fejlesztési tervet készít. Ez lesz a későbbi munka során alapja annak, hogy az osztályfőnök és az érdekelt pedagógusok bevonásával értékelésre kerüljön a tanuló haladása, fejlődése. Az egyéni fejlesztési terv - a mentorált tanuló személyiségéhez, adottságaihoz, tanulmányi szintjéhez, tanulási módszeréhez alkalmazkodik, - fejlesztést határoz meg - időrendre épül A dokumentum elkészítését segítő gondolatkörök: 1. A mentorált diákot meghatározó főbb elemekből hangsúlyosan kiemelhetőek a családi háttérre, a személyiségjegyekre, a szociális kompetenciákra és a tanuláshoz való viszonyra vonatkozó elemek. Ezek alapján a megismerési területek köre vonatkozhat a családi, szociális háttér feltérképezésére, a családi klíma megismerésére, az iskolai életút áttekintésére éppúgy, mint mentoráltunk társas kapcsolatainak, szabadidős szokásainak számbavételére. A megismerési technikák közül a beszélgetés elsősorban a családról, barátokról, tervekről, célokról nyújt munkánkhoz alapot. A kérdőív a tanulási szokások, tanulási stílus feltárása, személyiségvizsgálat, képesség, érdeklődésvizsgálat tekintetében segít, az interjú a kapcsolatok feltérképezésére szolgálhat. A dokumentumok (felmérők, egyéb tanulói munkák, írásos feljegyzések, helyzetértékelés, mérésen alapuló kompetenciakutatás, osztálynapló stb.) elemzése a tanulmányi helyzetről ad képet. 2. Ahhoz, hogy készségeket és képességeket fejleszteni tudjunk, a fejlesztés területeit, s a fejlesztés útját ki tudjuk jelölni, két kérdésre kell tudnunk válaszolni. Hol tart mentoráltunk egy-egy adott területen? Hová akarjuk eljuttatni a fejlesztés során? 3. A fenti két pont elemei alapot adnak ahhoz, hogy mentor-mentorált közös munkájának első dokumentumában időrendben a célokat kijelölve elkészülhessen a terv. Az egyéni fejlesztési tervben meg kell határozni a területet, amelyre vonatkozik fejlesztésünk, a célt, melyet elérni kívánunk, az eszközt/módszert, amivel dolgozni 9
fogunk, az időtartamot, mely alatt a célt elérni kívánjuk, s végül az értékelés idejét, módját, annak tartalmát. Ezek összefoglaló áttekintése következik a teljesség igénye nélkül. A fejlesztési terület egyrészt lehet tantárgyhoz kötődő, másrészt mivel a mentor az a képzett és motivált személy, akinek az oktatás terén szerzett tapasztalatai lehetővé teszik azt, hogy a mentorált jelzéseire figyeljen, így valamennyi tantárgy tananyagának elsajátításában segíthet. A cél kijelölésének legfőbb kívánalmai, hogy legyen fokozatra épülő, vállalható, tartható és reális. Az eszköz módszer idő hármasában a meglévő gyakorlatra támaszkodva a mentor választását a terület és a cél figyelembe vétele segíti. Az értékelés ideje a mentorált időszakon belül tervünk alapján, a kitűzött célhoz rendelve különböző lehet. Az értékelő visszajelzés elvárt követelményei közé tartozik, hogy fejlessze a tanulót, valamint a nevelés-oktatás színvonalát, biztosítsa annak minőségét; a tanulói tevékenység bonyolult, összetett jellegét képes legyen differenciáltan megragadni. Legyen szigorúan következetes, átlátható, objektivitásra törő, a szubjektivitást tudatosan kizárni törekvő, a megszégyenítést kerülő. Legyen továbbá elméletileg megalapozott és kivitelezhető. Az értékelés alapján szükség esetén kerüljön sor tervünkben korrekcióra. Összegzés: Az Egyéni fejlesztési terv olyan reális célok elérését rögzítő dokumentum, amely elemeiben igazodik a mentorált diák tanulmányait érintően a bemeneti szinthez, ezen túl az élethelyzethez. Figyeljen tehát a tanulási képességek fejlesztésén túl a társas kapcsolatok, szociális kompetenciák fejlesztésére is. 10
A szociális kompetencia fejlesztése, segítése A szociális kompetencia értelmezése, összetevői A különböző szerzők eltérően, - ki szűkebben, ki tágabban- értelmezik a szociális kompetenciát. Az azonban biztos, hogy az Útravaló ösztöndíjprogramban részt vevő tanulók szempontjából elengedhetetlen ezek fejlesztésének középpontba való állítása. Egyfajta megfogalmazásban: A szociális kompetenciák A személyiség önvezérlő képessége: a belső igények felismerése és megfogalmazása. Realitásérzék: törvények és szabályok betartása. Szenzibilitás: az egyes tettek következményeinek belátása, a társak igényeinek, problémáinak figyelembevétele. Szociális extenzivitás: a társadalmilag elfogadott magatartási normák betartása csoporton belül. A legitimitás vizsgálata: a deviancia felismerése, elhatárolódás a szélsőséges magatartástól. Önismeret: reális és pozitív énkép a reális énképhez minél közelebb álló énideál kialakítása; önbecsülés; önkontroll; önmotiválás; szerepvállalás; kooperativitás; kötelezettségvállalás; egyéni arculatformálás. Stratégiaalkotás és - megvalósítás: információkezelés: információszerzés, információfeldolgozás, eszközhasználat; hatékony kommunikáció; gondolkodási képességek. A szociális kompetencia társas viselkedés, az emberek, közösségek közötti viszonyok, kapcsolatok, a szociális viselkedésben megnyilvánuló szociális kölcsönhatások. A szociális kölcsönhatást az aktuális szociális helyzet, a szociális értékrend és a szociális képességek határozzák meg. 11
A társas fejlődés egy kétoldalú folyamat, amelyben a gyerekek egyszerre integrálódnak közösségükbe és differenciálódnak, mint önálló egyének. Egyik oldala a szocializáció az a folyamat, amelyben a gyerekek elsajátítják társadalmunk normáit, értékeit és ismereteit. Másik oldala a személyiségalakulás ez is egy folyamat, amelyben a gyerekek eljutnak azokhoz a sajátos és következetes érzés- és viselkedésmódokhoz, amelyekkel a körülményekre reagálnak. A szociális kompetencia öröklött és tanult komponensek (szociális motívumok, hajlamok, szokások, készségek, minták, ismeretek) készleteivel rendelkezik. Ezek alapján két fő csoportot alkothatunk: - intraperszonális: azaz személyes kompetenciák - interperszonális: társas kompetenciák A szociális kompetencia fejlődésének feltétele a szociális komponenskészletek gyarapodása. A szociális viselkedés a meglévő komponensek aktiválásával, azokból aktuális komponensek létrehozásával szerveződik. Vannak a szociális kompetenciának öröklött és tanult komponensei. Az egyén személyiségét, a családot és az iskolai környezetet tekinthetjük a szociális kompetencia kialakulását befolyásoló tényezőknek. A mai társadalomban egyre nő azon munkahelyek száma, ahol a csoport tagjai úgy működnek együtt, hogy munkájukban az információáramlás is jelentős szerepet játszik. Ezért a kooperatív munkaformák az oktatásban is fontos szerepet játszanak, közben a diákok nemcsak új ismereteket tanulnak, hanem társadalmi szempontból is fontos készségekre tesznek szert. Halász Gábor megfogalmazása alapján a személyes és szociális kulcskompetencia elemei: - Saját forrásaink, jogaink, korlátaink és szükségleteink azonosításának, értékelésének és megvédésének képessége. - Az a képesség, hogy egyedül vagy csoportban projekteket alkossunk és vezessünk, ehhez stratégiákat fejlesszünk ki. - Az a képesség, hogy rendszerszerűen helyzeteket, relációkat és erőviszonyokat elemezzünk. - Az a képesség, hogy együttműködjünk, közösen cselekedjünk és kollektív, megosztott vezetésben vegyünk részt. - Az a képesség, hogy demokratikus szervezeteket és kollektív cselekvési rendszereket építsünk ki és ilyenekben működjünk. 12
- Az a képesség, hogy konfliktusokat menedzseljünk és oldjunk meg. - Az a képesség, hogy szabályoknak megfelelően játsszunk, használjuk és értelmezzük e szabályokat. - Az a képesség, hogy a kulturális különbségeken keresztül és ezek felett kialkudott rendet alkossunk. A szociális kompetencia vizsgálható komponensei egy-egy gyerek esetében a következők lehetnek: Személyközi viselkedés: konfliktuskezelés, figyelemfelkeltés, üdvözlés, segítés másokon, viselkedés társalgás közben, viselkedés játék közben, pozitív hozzáállás másokhoz, helyes kortárs kapcsolatok. Önmagával szembeni viselkedés: következmények vállalása, etikus viselkedés, érzelmek kifejezése, pozitív én-attitűd, felelősség. Feladattal kapcsolatos viselkedés: verbális kommunikáció feladatvégzés során, figyelés feladatvégzés közben, osztálytermi kommunikáció, csoporton belüli aktivitás, mások előtti szereplés vállalása. Környezeti viselkedés: környezet megóvása, étkezési kultúra, közlekedési morál. A szociális kompetencia-fejlesztés lehetőségei az iskolában A szocializáció során a tanuló szociális környezetében sajátítja el a társas kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához szükséges ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a társadalom aktív tagja legyen. A szociális kompetencia fontosságát a környezetben zajló folyamatok eredményei, következményei révén tapasztalhatja az egyén, és a tapasztalatok birtokában alakíthatja ki saját értékrendjét. Mivel a szocializáció egyik helyszíne az iskola, az oktatásban résztvevőknek meghatározó szerepük van a hatékony szocializációs folyamatok irányításában. A szocializáció tanulható és tanítható folyamat, a szociális képességek és készségek fejlesztése minden tanuló érdeke, a társadalomnak pedig természetes elvárása. A szociális viselkedésben megkülönböztethető: a proszociális, illetve az antiszociális viselkedésmód. A proszociális viselkedésmód elsősorban az együttműködések során valósul meg, de megjelenhet az antiszociális viselkedésmód is, mely az esélyegyenlőség érdekeit sértő viselkedésmód jellemzője. 13
A proszociális viselkedés számos eleme megjelenik az osztálytermi munka során. Ezek között található a korrektség és tisztesség, a felelősségvállalás és megbízhatóság, valamint a kötelességtudat, a tolerancia és szolidaritás, a megértés, a segítőkészség, a csoportban való dolgozás, a tanulás és a haladás iránti szándék is. Az iskolában zajló fejlesztéseknek támogatniuk kell a proszociális magatartásmód kialakulását, és meg kell akadályozni az antiszociális magatartásmód megjelenését. A szociális kompetencia élmény alapú tanulását szolgálják a különböző kollektív munkaformák alkalmazásai az oktatás során. Fontosak a cselekvések közben megszerzett tudáselemek és ezek tudatosítása mind a tanár, mind a gyerekek részéről. Vannak olyan módszerek, amelyek alkalmazásával a gyerekek kompetenciáinak szélesebb köre fejleszthető, ahol a tanulók önállóan próbálnak valamit megtanulni, miközben olvassák akár a tankönyv szövegét, vázlatot írnak, magyarázó ábrákat készítenek, önállóan elvégeznek pár egyszerű kísérletet, keresnek az interneten, és mindeközben együttműködnek társaikkal. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha ténylegesen önálló tanulási szituációkat hozunk létre. Fejlődnek a tanulókban a szociális kompetenciák: - az empátia (mások megértése és fejlesztése, szükségleteik felismerése, a sokszínűség értékelése, érzelmi feszültségek érzékelése), - a motiváció (kezdeményező készség, optimizmus, elkötelezettség, teljesítményösztönzés), - a társas készségek (kapcsolatépítés, kommunikáció, konfliktuskezelés, irányítás, befolyásolás, együttműködés, csapatszellem). A személyes kompetencia részeként: - Önismeret, én-tudatosság: egy önmagunkról alkotott reális kép, amely a szubjektív énkép és a mások által visszatükrözött kép dinamikus egyensúlyából alakult ki megélt tapasztalatok és rendszeres önértékelés révén. - Identitás: az emberi világ különböző csoportjaihoz való tartozás felismerése, megélése és tudatos vállalása révén kialakuló önazonosság. - Önállóság és önbizalom: amely az elfogadottságból fakadó érzelmi biztonságon, a tévedés jogán, a reális önismereten alapszik - Ön-motiváltság: optimizmus, teljesítményvágy, kitartás, kezdeményezés, kreativitás. 14
A társas kompetencia részeként: - Társas tudatosság: szabálykövetés és szabályalkotás, amely mindenféle emberi együttélés és sikeres együttműködés alapvető feltétele. - Empátia: a mások érzelmi állapotára való ráhangolódás képessége, a megértés, a sikeres kommunikáció és az eredményes együttműködés feltétele, a sokféleség elfogadása és kezelése, mások fejlesztése. - Társas készségek: személyközi kapcsolatok kialakítása, kezelése. - Kooperáció: a másokkal való együttműködés képessége, ami a békés együttélés, a konfliktusok, illetve a problémák megoldásának nélkülözhetetlen kelléke. Itt jelenik meg a kommunikáció, valamint az önérvényesítés fontossága is. A mentor nevelőnek nagyon jól kell ismernie a gyerekeket, tudnia kell, kinek milyen jellegű feladatot lehet adni Az önállóságot biztosító munkaformák, a kooperatív tevékenységet igénylő szervezési módok és az újszerű módszerek alkalmazása rendkívül időigényes, ugyanakkor csak ezek hosszú távú alkalmazása hozhat sikert. A kooperatív tanulás közben lehetőség adódik több szociális képesség fejlesztésére, a mások javát szolgáló, segítő magatartás formálására, amelyek fokozatosan alakulnak ki. Fejlődik az egyénnek az a képessége, amely lehetővé teszi, hogy közös cél érdekében együtt dolgozzon másokkal. A szociális kompetenciák fejlesztése eredményesebb, amikor a tanulók együtt dolgoznak, hiszen ebben az esetben magától értetődő az, hogy a diákok megosztják egymással ötleteiket, megbeszélik gondolataikat, együttműködnek. Nagyon sok lehetőség nyílik a segítségadásra, a barátkozásra, a társas érintkezéshez szükséges készségek gyakorlására. A szociális kompetencia iskolán belüli fejlesztését hátráltathatják: - személyi feltételek (a tanár személyisége, felkészültsége; a tanár, a gyerek és a szülő kapcsolata; kiemelten az iskola-szülő viszony) elégtelensége, - a szervezeti feltételek (tér- és időszervezés, tantárgyi rendszer) elégtelensége, - a tanítási módszerek egysíkúsága, - tárgyi feltételek elégtelensége (például különböző méretű csoportok működéséhez átrendezhető bútorok). 15
Feladatok, melyek ezekből adódnak módszertani sokszínűségre ösztönöznek - biztosítsunk minél több lehetőséget a személyes kapcsolatok alakulására, különös tekintettel a mentor-diák és a mentor-szülő viszonyra, támogató viselkedés, partneri viszony, facilitátor szerep. - nagyobb szabadság megteremtésével adjunk lehetőséget a diákoknak idejük szabadabb beosztására, a feladatok közötti választásra, - vezessük be az önértékelés, valamint az osztályozás mellett az árnyalt értékelést, - csökkentsük a tanulás verseny jellegét, erősítsük az együttműködést, a frontális tanulásszervezést egészítsék ki kooperatív és más tanulásszervezési eljárások módszerek, a differenciálás szélesítése (mennyiség, feladatok, követelés, értékelés) - a tananyag problémaközpontú megfogalmazása és feldolgozása tegye érdekessé a gyerekek számára a tanulást, adjon lehetőséget kreativitásuk fejlesztésére. Mindezek megoldásához vegyük igénybe a különböző segítő formákat (pályázatok, tanártovábbképzések, tréningek). Fokozott jelentősége van a szociális kompetencia fejlesztésében a mentorálásnak, hiszen itt megtapasztalhatja a fiatal a mentorának csak őrá irányuló figyelmét, elfogadó, bíztató, támogató hozzáállását, melynek hatására a tanuló esélyegyenlősége valóban javulhat. 16
A tantestületen belüli együttműködés lehetőségei a mentori munka sikeressége érdekében. A téma indításához a jogszabályi háttér adja az alapot. A mentor rendszeresen személyesen kapcsolatot tart az osztályfőnökkel, szükség esetén a szaktanárokkal. Az osztályfőnök és az érintett szaktanárok az adott tantestület tagjai. Így a tantestület egészét érdemes kiindulási pontként vizsgálni. Két szempontból lehet közelíteni. Egyrészt a tantestület a pedagógusoknak az a közössége, ahol az egyenrangú munkatársak munkája több szinten összekapcsolódik a közösen megvalósítandó pedagógiai cél érdekében. Másrészt az a közösség is egyben, ami értéket, normát képvisel, hiteles, viselkedési mintát nyújt az egész iskolaközösség számára. A tantestület egésze számára szükséges és fontos az Útravaló Ösztöndíjprogram céljainak megismerése, az adott intézményben e tekintetben folyó munka, hisz az együttműködés így lehetséges. Szakmai munkaközösségek segíthetik munkánkat a gyermek- és ifjúságvédelem, a szabadidő hasznos eltöltése területén éppúgy, mint a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációját szolgáló feladatok segítéséhez is. Az alkalmi munkacsoportok konkrét feladat elvégzésére időszakos jelleggel működő kisebb közösségek. Így: 1. Osztályfőnök és mentor mindkettejük szerepe más. Közös munkájuk akkor eredményes, ha a mentorált tanuló fejlődésére vonatkozó tapasztalatok kölcsönös átadására, az eredményesség/eredménytelenség okainak feltárására irányul közös tevékenységük. 2. A mentor osztályfőnök - mentorált diák hármas munkakapcsolatának legfőbb értékét a két segítő közös megbeszélése, értékelése, elemzése adja a mentorálttal. 3. Mentor ifjúságvédelmi felelős kapcsolata akkor különösen fontos, ha szakmai munkaközösség híján a mentorált élethelyzete a gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhatóság közbenjárását is megkívánja. 4. Mentor pályaválasztási felelős munkakapcsolat a helyes iskolaválasztás előkészítésének időszakában, a továbbtanulás tervezésénél válik jelentőssé. 5. Az azonos osztályban tanító nevelők együttműködése a legjobban igényelt munkaformák közé azért sorolható, mert itt az azonos osztályban tanító 17
nevelők az eredményesség, az osztály fejlődése szempontjából végezhetnek értékelést, sor kerülhet esetmegbeszélésre, így a mentorált tanuló vélemények ütköztetésére, a további út kijelölésére. 6. Mikroértekezlet megtartására esetében a mentorált tanuló áll a középpontban, s a megbeszélésen részt vesz mindenki, aki vele valamilyen kapcsolatban van. Haszna témánk szempontjából kiemelkedően fontos. 7. Az intézményi kapcsolattartó és a mentor megbeszélése elsődlegesen a pályázat elkészítésében, a dokumentumok kezelésében megszokott. Valamennyi megbeszélés alkalmas lehet egyrészt az elvárások, a normák tisztázására, másrészt a felmerülő probléma megoldásában. Tisztázható, az előrehaladás érdekében ki milyen elvárásokkal szembesíti a mentorált tanulót. Érdemes ezeket egyeztetni úgy, hogy egymást erősítsék. Értékelés a mentori munkában Az előzőekben vázolt kapcsolatokra építve eleget tudunk tenni a program következő előírásának is. Az osztályfőnök és az érdekelt pedagógusok bevonásával legalább háromhavonta értékelni kell a tanuló haladását, fejlődését, illetve az ezeket hátráltató okokat. Az értékelésre meg kell hívni a tanuló szülőjét, indokolt esetben a gyermekjóléti szolgálat, a gyámhatóság, illetve a nevelési tanácsadó képviselőjét. 18
A mentorált tanuló fejlődésének követése, a hozzá kapcsolódó dokumentáció vezetése A mentor a mentorálási időszak során az alábbi dokumentumokhoz kapcsolódóan végzi munkáját: Egyéni fejlesztési tervet készít Egyéni előrehaladási naplót vezet Szakmai beszámolót készít Az Egyéni fejlesztési terv elkészítésének lehetséges módjával külön anyag foglalkozik részletesen. Kapcsolódva a mentorálási idő teljes köréhez, ez a dokumentum az alapja annak, hogy a mentor az osztályfőnök és az érdekelt pedagógusok bevonásával legalább három havonta értékeli a tanuló haladását, fejlődését, illetve az ezeket hátráltató okokat. Kapcsolódva a következő dokumentumhoz, az értékelés eredményét kitérve az értékelésen résztvevők észrevételeire is - az Egyéni előrehaladási naplóban írásban is rögzíti. Egyéni előrehaladási napló a mentorálás kezdetétől a mentor rendelkezésére áll (táblázatos formában) Az első táblázata általános adatokat tartalmaz. A második táblázat az egyéni foglalkozások rendjét rögzítését kéri. Ennek szempontjai: - Időrend a rendelet alapján a mentor legalább heti 3 órában foglalkozik a mentorált tanuló felkészítésével - A foglalkozások témája/tartalma, célja, az alkalmazott pedagógiai módszer. Minden diák esetében külön naplót kell vezetni, mely heti rendszerességgel, s tanulónként eltérő tartalommal kell kitölteni. Az egyéni előrehaladási napló mindenfajta mentori tevékenységnek teret enged, a komplex pedagógiai megközelítés regisztrálását támogatja. Nincsen ajánlott tartalmi megkötés, minden belefér, a színházlátogatástól kezdve a korrepetálásig (nem kell kizárólag tantárgyi szintre korlátozni). A diák fejlődésének adott pontjait dokumentálja. A naplót a mentornak kell vezetnie és tárolnia. Kitöltése történhet számítógéppel, ehhez segítség, hogy az OKM Támogatáskezelő honlapján a formanyomtatványnak van kitölthető változata. Kézírás esetén a nyomtatott nagybetű a kívánalom. 19
A tanuló előrehaladásának értékelése, észrevételek Ez a 3. táblázat, mely a kötelezően előírt három értékelés dokumentálására alkalmas. - Az egyéni fejlesztési terv alapján az osztályfőnök és az érdekelt pedagógusok bevonásával legalább háromhavonta értékeli a tanuló haladását, fejlődését, illetve az ezeket hátráltató okokat. - Az értékelésre meghívja a tanuló szülőjét, a tanulót, indokolt esetben a gyermekjóléti szolgálat, a gyámhatóság, illetve a nevelési tanácsadó képviselőjét. - Az értékelés eredményét - kitérve az értékelésen résztvevők észrevételeire is, írásban rögzíti. Családlátogatás A családi környezet meghatározó volta miatt a mentorált időszak kezdetén fontos, munkánkhoz alapot adó információkat szerezhetünk általa. Szerencsés, ha a diák is aktív résztvevője az itt zajló beszélgetéseknek. Minden esetben rögzíteni kell az időpontot, a családlátogatás célját és eredményét. A szülővel alá kell íratnunk a kitöltött dokumentumot abban az esetben, ha a mentorált kiskorú, egyébként korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. Szakmai beszámoló A mentorálási időszak végén az OKM Támogatáskezelő által megadott formátumban a mentor Szakmai beszámolót készít. A szakmai beszámoló legfontosabb kérdéseit az egyéni előrehaladási napló már tartalmazza. Mindez újbóli áttekintése, s a következő kérdéssorra adott válaszok átgondolása segíti a mentort a dokumentum kitöltésében. - Mik voltak a tanév elején meghatározott közös célok? - A közösen megfogalmazott célok érdekében milyen területeken kellett a diákot fejleszteni? - A mentor milyen módszereket alkalmazott a fejlesztés során? - Az alkalmazott módszer milyen eredményt hozott? - Milyen csatornákon és hogyan követte a mentor a fejlődést? - Milyen segítséget nyújtott az iskola a mentori munkához? - Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani a szülőkkel? - Milyen nehézségekkel találkozott a mentor a munkája során? 20
- Szaktárgyi ismeretek átadása vagy a személyes mentorálás volt a jellemzőbb? - Milyen tanulási technika volt eredményes? - Sikerült-e rászoktatni tanítványát a rendszeres tanulásra? - Milyen sikereket ért el a mentori tevékenység eredményeként a tanuló? - Milyen főbb problémák akadályozták a mentori tevékenységet, illetve annak sikerét? - Milyen hatással volt a mentorálás a tanuló továbbtanulási terveire? - Sikerült-e a következő évfolyamba lépnie a diáknak? - Sikerült-e bejutnia abba a középiskolába, ahová szeretett volna? - Javult-e a tanulmányi eredménye a tanulónak? - Sikerült-e bensőséges, őszinte, közvetlen kapcsolatot kialakítani a mentorálttal? - Változtak-e életviteli szokásai a tanulónak? - Mennyire sikerült céltudatos emberré alakítani? 21
A mentor szerepe és feladata a pályaorientációban és pályaválasztásban Az iskola szolgáltat, a tanár nem ítél, hanem támogat. A pályaválasztási felelős nevelő tevékenysége az általános iskolákban: Az iskolaválasztás nem azonos a pályaválasztással, két különböző döntési szint. 1. A tanár és a tanuló közös cselekvései 2. Tanári önálló munka 3. Tanári közösségben végzendő feladatok 1. A tanár és a tanuló közös tevékenységei: - felvilágosítás - előadás - filmvetítés - látogatások szervezése - csoportos foglalkozások vezetése (órakeretben, órán kívül) - csoportos beszélgetés - csoportos tanácsadás - egyéni tanácsadás 1 - tanulási technikák - önismereti elemek - pályaismereti elemek - álláskeresési technikák - önismereti tréningek 2. Tanári önálló feladatok - pályaorientációs tevékenység bemutatása, - részvétel iskolai rendezvények szervezésében, - pályaválasztási hetek, - középiskolai tanárok meghívása összevont szülői értekezletre a szülőkhöz, tanulókhoz, - középiskolai tanulók meghívása osztályfőnöki órákra, - pályaorientációs órák beépítése az osztályfőnöki- és háztartástan-életviteli órákra (tanmenet készítése), 22
- a Munkaügyi Központ Foglalkozási Információs Tanácsadója látogatásának segítése, - külső intézményekkel történő kapcsolattartás) - számítógépes pályaorientációs program igénybevétele (esetleges beszerzése, pályázatok útján), könyvtár látogatása, szakirodalom gyűjtése) - videok, CD-k, DVD-k által szakmák, pályák bemutatása, ebben a témában weboldalak látogatása a neten). 3. Tanári közösségben végzendő feladatok: - tanári kapcsolattartás a tantárgyak és a pályaorientáció kapcsolatának kialakítása céljából - tanári kapcsolattartás az osztály vagy az egyes tanuló pályaválasztási problémájának megoldása szempontjából - továbbképzés, közös konzultációkon részvétel - szülői értekezlet tartása A pályaorientációs tevékenység A pályaorientációs tanárral szemben támasztott követelmények, aki mentor is: - a tanár pozitív módon közeledik minden tanulójához - tanulóival személyes kontaktusa alakuljon ki - csoportfoglalkozást a nyíltság, a tolerancia kell, hogy jellemezze, - olyan légkörben és időintervallumban foglalkozzon a tanulóval, ahogyan szeretné, ha hasonló helyzetben vele is bánnának, - ne szolgáltasson ki olyan információkat, amelyeket, a tanuló és a szülő csak a tanárnak szánt - ne kérdezősködjön irreleváns részletek felől - megfelelő felelősségtudattal rendelkezzen. A pályaorientációs tevékenység szakaszai: Hol vagyok? Hol tartok? Hová tartok? Ezek a terveim! A mentorált tanulóra, a pálya- és iskolaválasztásra ható környezeti tényezők: - család - szülők - nagyszülők - testvérek, rokonok - baráti kör - barátok-osztálytársak - ismerősök 23
- tanárok - szomszédok - tömegtájékoztatás (Tv, rádió, folyóiratok-újságok, CD-k, Video-felvételek) Az Útravaló Ösztöndíjprogram segít abban, hogy a tanulók leküzdjék hátrányaikat és csökkentsék a családi háttér okozta lemaradást. Otthon nincs net, megfelelő könyvtár, nem tud a tanuló szakkönyvekhez jutni. Nekünk, nevelőknek a feladatunk, hogy segítsük a fiatalok szociális hátrányaiknak lefaragását, az életben való eligazodásukat. 24
A pályaorientációs tevékenységek eszközei Az Útravaló Ösztöndíjprogram indításáról szóló Kormányhatározat többek között rendelkezik a mentori feladatokról is. Ennek egyik eleme, hogy a mentori feladatot ellátó pedagógus pályaorientációs tevékenységet végez, melynek célja a régiós, illetve a helyi igényeknek megfelelő szakképesítés megszerzése, a későbbi lehetséges munkahelyekkel való kapcsolat felvétele. A pályaorientációs tevékenység értelmezéséhez tisztázandók a következő fogalmak: pálya, szakma, foglalkozás, hivatás, képesítés, képzettség, pályaelképzelések, stb. A pályaorientációs tevékenységek elsődleges célja, hogy a pályaválasztó: - megismerje és érzékelje a választható szakmát, szakmacsoportokat, szerezzen elegendő információt az egyes pályákról, szakmákról, foglalkozásokról, - fejlessze önismeretét, - mérje fel saját készségeit, adottságait, képességeit, érzelmi-akarati tulajdonságait és a szakma gyakorlásához szükséges készség-, tudás-, követelmények közötti távolságot, ennek legyőzhetőségét, - megismerje a választandó szakmát övező munkaszervezeti-társadalmi viszonyokat - megismerje a szakma megszerzéséhez vezető utat - megismerje a tudás és a gyakorlat elsajátíttatását biztosító intézményeket. - tegye lehetővé a tanulók számára céljaik megfogalmazását, a megalapozottabb döntést a pályaválasztásban. - a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók is találják meg az érdeklődésüknek, képességeiknek legmegfelelőbb iskolát, képzést. A pályaorientációs folyamat legfőbb szereplői - a pályaválasztásban résztvevők, a diákok - a szülők, - a pályaválasztást segítő tanárok: osztályfőnök, pályaválasztási felelős, a mentor, - az általános iskola és a középfokú képző intézmények, - a pályaválasztót körülvevő társadalmi közeg, - a munkaadók és munkakörnyezetük, a foglalkoztatási viszonyok. 25
A pályaorientáció eszközeinek csoportjai: - életkornak megfelelő gyakorlati készségek fejlesztését és önismeret létrejöttét szolgáló eszközök, - életkornak megfelelő tanulást támogató és önismeretét segítő eszközök, - a munkakörnyezetet és munkaviszonyokat megismertető eszközök és segítségnyújtás a tapasztalatok feldolgozásához, értékeléséhez, - a tanulási környezet megismerését szolgáló eszközök, - segítségnyújtás a szerzett tapasztalatok értékeléséhez, a jövőkép kialakításához. A pályaorientáció várható eredményei A pályaorientációs program végére a tanuló: - ismerje fel saját erősségeit és gyengeségeit, - legyen képes a pedagógus és társai segítségével reális önértékelésre, - fogalmazzon meg önmaga számára közeli és távoli célokat, - lehetőségek szerint ismerjen meg minél több pályát, szakmát, foglalkozást, - tudjon önállóan tájékozódni a pályaválasztással kapcsolatos kiadványokban, - tudjon segítséggel tájékozódni a továbbtanulási lehetőségekről, - legyen képes egyéni pályaterv kialakítására. A pályaorientációs tevékenység területei Osztályfőnöki órák: a tanulók a különböző évfolyamokon már feldolgoznak pályaorientációval kapcsolatos témákat (Mi az, ami érdekel, amit szívesen csinálok, miért tanulok. Fizikai és szellemi munka, az iskolaválasztás, jövőnkre készülünk ) Drámajátékok (önismeret: testi képességek, érzelmi képességek, szociális képességek, egyéni motivációk ) Pályaválasztási tanácsadás: munkaügyi központ által szervezett rendezvények, lehetőségek. Iskolákkal való kapcsolattartás: nyitott napok, szülői értekezletek. Pályaválasztási kiállítások, börzék: megyei, körzeti, települési rendezvények. Útravaló Ösztöndíjprogram: a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók mentori segítése. 26
A pályaorientáció módszerei Információs tanácsadás: - felvilágosítás: információk nyújtása, információk cseréje, - előadások: diákoknak, szülőknek (meghívott előadók, tanárok ritkán), - videofilmek: szakmai anyagok vetítése (vizuális úton támogat) - előny: életszerűbb, több érzékszervre hat. Vitaindítónak kezeljük, célszerű megbeszélni, az érzelmi hatásokat elmondják a tanulók. A mondanivalókat nem értékeljük, azt a tanuló önállóan szűrje le. - munkahelyi látogatások, - társintézmények meglátogatása (szervezési feladatok). Egyéni és csoportos beszélgetés, tanácsadás: - személyközpontú, - célirányos, - interaktív, - problémamegoldó jellegű. Befejező elmélkedés A nevelők, a mentorok egyik nagy célkitűzése, hogy a diákokat olyan tapasztalatokkal lássák el, amelyek lehetővé teszik számukra életük pozitív alakítását. Ez olyan feladatokat jelent nekünk - nevelőknek, mentoroknak - amelyek merőben eltérnek a korábbiaktól, amelynek magunk is csak a körvonalait sejtjük. Az információk, a világ olyan gyors ütemben változik, hogy az előrejelzések szerint a most iskolába lépők felének várhatóan olyan munkaköre lesz, amelyet ma még nem is ismerünk. Nem vagyunk tehát abban a kényelmes helyzetben, hogy életük végéig használható információval lássuk el a mentoráltjainkat. Sokkal inkább az egész életen át tartó tanulásra, a gondolkodási képességek fejlesztésére kell koncentrálnunk, és arra készíteni őket, hogyan működjenek a legkülönbözőbb társas helyzetekben. 27
A pályaválasztás segítése Pályaorientációs munka fejlesztése az iskolában A pályaválasztás és az ehhez kapcsolódó tanácsadói munka az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül. A megfelelő pálya megtalálására vonatkozó döntés már nem zárul le az iskolai tanulmányok befejezésével, hanem folytatódik, és ismételten felmerül az életpálya későbbi szakaszaiban is. Az egyén számára megfelelő pálya kiválasztására irányuló döntés magában foglalja a pályaválasztási és a pályamódosítási döntést. A pályaválasztási döntés ebben az értelemben az első pálya kiválasztását jelenti, amelyet az életpálya későbbi szakaszában az egyén elsősorban a munkaerő-piac követelményeire reagálva, valamint saját alkalmasságát figyelembe véve több alkalommal is korrigál. Ez a pályakorrekció megvalósulhat teljesen új szakma elsajátítása, új végzettség megszerzése révén, vagy a meglevő végzettség továbbfejlesztésével. A pályaválasztás ilyen módú, szélesebb értelemben vett fogalmának kialakulása szorosan összefügg a rendszerváltozást követően hazánkban bekövetkező társadalmi és gazdasági folyamatokkal. A munkaerő-piac átalakulása, a munkanélküliség megjelenése és nagy arányúvá válása, majd a 90-es évek második felében és jelenleg az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei nagymértékben hozzájárultak a pályaválasztás fogalmának átértékelődéséhez. A pályák, szakmák, az egyes végzettségekkel betölthető munkakörök tartalmának változása, a fokozódó munkáltatói elvárások, az egész életen át tartó tanulás gondolatának megjelenése és szükségességének tudatosulása új dimenziókat adott a pályaválasztásnak és az azt segítő tevékenységeknek egyaránt. A pályaválasztás fogalmának átalakulásával, a pályatanácsadással szembeni követelmények változásával egyidejűleg a pályatanácsadás rendszere is fokozatos átalakuláson ment keresztül. A folyamatos változásoknak az eredményeként mára a pályaválasztási tanácsadásnak egy olyan sokszereplős intézményrendszere alakult ki, amely az oktatásügy és a munkaügy területén működő szervezetek és szakemberek formájában biztosítja azt a támogatást, ami az egyre összetettebbé váló életpályára történő felkészítéshez nélkülözhetetlen. A pályaválasztás fogalmának és a tanácsadás rendszerének átalakulása következtében a pályaorientációs tevékenység is egyre komplexebbé vált, egyre sokfélébb és egyre 28
összetettebb ismeretanyagot feltételez a pályaválasztási döntést segítő pedagógus, pályaválasztási szakember részéről. A pályaorientációhoz kapcsolódó iskolai tevékenységeket hagyományos funkcióban a pályaválasztási felelős tanárok látták el. Az átalakuló szakképzésben a pályaválasztáshoz kapcsolódó tevékenységek koordinálását a különböző szerkezetű iskolák különböző módon oldják meg. A pályaválasztási felelős tanári (osztályfőnöki) munka hagyományosan az iskolán belüli munkára vonatkozik, de súlypontja a tanulókkal való foglalkozásra helyeződik (osztályfőnöki munka, csoportmunka stb.). Napjainkban számolnunk kell az interdiszciplináris ismeretek előretörésével. Akik diszciplináris ismereteken nőttek fel, nehezebben barátkoznak meg az összetett témakörök megjelenésével az iskolában. Azonban az érintkező tudományterületek - jelen esetben a pályaorientációhoz kapcsolódó pszichológia, közgazdaságtan, munkatudomány, a jog, a szociológia és az egészségtan - mint önálló tudományágak már rendszerezett ismeretanyaggal rendelkeznek. Az interdiszciplináris ismeretek átadásához új típusú" tanári magatartás szükséges, ez pedig a moderáló tanár, aki nemcsak átad információt, hanem segíti az információk helyes mederben történő áramlását is. Amikor pályát, hivatást választunk, két alapvető dologgal kell tisztában lennünk. Először is ismerni kell önmagunkat. Másodszor, tudnunk kell, mit kínál a világ, milyen lehetőségeink vannak. A téma feldolgozásánál szükséges a pályaválasztáshoz kapcsolódó fogalmak tisztázása: - az iskolaválasztás (mely az általános iskola feladata, s a 14 éves korú tanulóknál történik) nem azonos a szakmaválasztással, - az iskolaválasztás nem azonos a pálya kiválasztásával sem (két különböző döntési szintet jelent), - a pályaválasztás és a pályaorientáció sem egymás szinonimája. A pályaválasztás azt jelenti, hogy lehetőségeinkhez mérten, önállóan, vágyainknak megfelelően választunk ki egy olyan szakmát, amely értékes mind a társadalom, mind az egyén szempontjából. A pályaorientáció egy több évet átívelő hosszabb folyamat, amely a tanuló egyéniségének igénybe vételével segíti a megfelelő pálya, szakma kiválasztását a lehető legszélesebb információ nyújtásával. A pályaválasztás és a NAT A Nemzeti Alaptanterv, mint a közoktatásról szóló alapdokumentum, 10 műveltségterületre osztotta az elsajátítandó ismereteket, amelyek szélesebb egységei a 29
tudományoknak, mint az egysíkú diszciplináris megközelítés volt. Ezek között szerepel az Életvitel és gyakorlati ismeretek: technika, háztartástan és gazdálkodás, pályaorientáció. A NAT-hoz kapcsolódóan ez a műveltségterület lehetőségeket kínál az iskolák számára a tanulók személyiségfejlődésének hosszú távú támogatására, a jó választás segítésére. A pályaválasztási döntések meghozatalához öt, viszonylag jól elkülöníthető terület feldolgozásával tudunk hozzájárulni. 1. Tanulásmódszertan A pályaválasztásban a tanulás jelentősége igen nagy mind a pályára való felkészülésnél, mind a szakma gyakorlása során fellépő feladatok megoldása szempontjából. Az iskolai évek alatt minden tanulóban kialakult már valamilyen gyakorlat a tanulásra, van valamilyen rendszere annak, ahogyan tanul. Nem biztos azonban, hogy a meglévő tanulási módszerek kellő hatékonyságúak, meghozzák a várt eredményt, és hogy a gyermek érzelmi viszonya az iskolához, a tanuláshoz kedvező. A hatékony tanulási módszereket korán ki kell alakítani, de nem elegendő ismerni azokat, hanem annak automatikus cselekvéssé kell válnia. A sikeresség elengedhetetlen feltételként szerepel a tanulásmódszertan célkitűzései között, de nem egy szokásos tantárgyat jelenthet egyetlen módszertani foglalkozás sem, hanem egy képességfejlesztő, segítő tantárgyról van szó. Bármikor kezdjük is alkalmazni a tanulásfejlesztést, célszerű egy visszatekintés az előzményekre, a tanulási szokásokra, hiszen az egyéni tudásanyag mögötti munka igen eltérő lehet. Ezzel segít szembesülni valamely önvizsgálati kérdőív, amit a magunk megismerésére végezhetünk el. Egyúttal az őszinteség iskolája is ez, hiszen a valóságos tényeket érdemes feltárni, önmagunknak végzik az értékelést a tanulók, a mentor, a tanár csak az értéknormákat képviseli. Személyes megnyilatkozásra, megbeszélésre csak egyéni formában kerülhet sor. Természetesen néhány kérdés amelyről több személynek is van mondanivalója megvitatható közösen is. A skála értékeiből akár kérdésenkénti átlagot is számíthatunk, ami jelzi az egyéni, vagy csoportos problémákat is. Ezekre épülhet valamely tanulási képességek fejlesztése - visszatekintés a tanulási előzményekre - tanulás tudás; a tanulási tevékenység - tanulási stílusok 30