Hippoterápia Főként az egészségügyben, leginkább gyógytornászok, (szomatopedagógusok) által alkalmazott, kiegészítő, egyéni terápiás eljárás a tartási és mozgás funkciók javítása, korrekciója érdekében. A hippoterápia orvosi indikáció alapján történő neurofiziológiai gyógytorna kezelés, mely a sérült, károsodott, fogyatékos személy passzív és aktív részvételével, terápiás célú gyakorlatok végeztetésével, általában hátulról, hosszúszáron vezetett lovon, hevederrel történik. Gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna/voltizsálás célja a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, pervazív fejlődési zavarral, részképesség problémákkal küzdő, látás-, és hallássérült, /esetenként mozgássérült/, teljesítmény és viselkedési zavarokkal küzdő, hiperaktivitással és figyelemzavarral valamint beszéd problémákkal küzdő gyerekek és fiatalok fogyatékosság specifikus fejlesztése egyénileg, vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által. A terápiát szakképzett gyógypedagóguslovasterapeuta vezeti, és a foglalkozás során egyéni elbírálás alapján felhasználható a ló bármely jármódja. A terápia magába foglalja a lovaglást, a lovastornát, a lógondozást, a lovaglás történhet vezetve, futószáron, vagy önállóan.
1. A hippoterápia A hippoterápia mozgásszervi rendellenességek, tartás és mozgási funkciók hibája esetén használatos terápiás eljárás. A hippoterápia során a ló egy élő gyógyászati segédeszköz. A kezelést általában hippoterápiás végzettségű gyógytornász vagy szomatopedagógus (mozgásszervi betegekkel foglalkozó gyógypedagógus) végezi. A hippoterápia a neurológia törvényszerűségein alapuló terápia, melyen belül a lónak az emberével hasonló mozgás lefutását és a fellépő háromdimenziós mozgásimpulzusokat használja fel, amelyek a ló hátsó lábából indulnak ki, és futnak végig előre a ló gerincén, amihez a lovas a medencéjével kapcsolódik. Ez olyan tartási és egyensúlyreakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén automatikusan kiváltódnak. A ló mozgását filmes analízissel és EMG-vel vizsgálva kiderült, hogy az olyan szinuszhullámot ír le, melynek alapján elmondható, hogy mozgásképe egyezik az ember járásképével. Éppen ezért a szakemberek a hippoterápiát főként neurológiai betegségek és ortopédiai korképek esetében javasolják. A kezelés során javul a résztvevő személy tartása, ízületi mozgékonysága erősödik, nyúlik az izomzata, fejlődik az érzékelése, javul az egyensúlyérzéke és mozgáskoordinációja. A folyamat úgy megy végbe, hogy a ló hátsó lábainak és medencéjének mozgása áttevődve a lovasra olyan tartási reakciókat vált ki, melyek járáskor automatikusan kiváltódnak. A központi idegrendszer így megkapja azokat az ingereket, amelyek járáskor alakulnának ki. A lovon való ülés széles, nyitottabb ülést követel meg az embertől. Központi idegrendszer sérülteknél, bizonyos fejlődési rendellenességeknél az ún. spasztikus, azaz görcsös testtartásért felelős izmok, így a combközelítő izmok, görcsös, merev tartása nehezíti a járást. A lovaglóülés ezeket az izmokat passzívan kényszeríti a helyes tartásba, lazítja, nyújta őket, mivel a lovon való megmaradáshoz kifelé fordított lábtartás szükséges. A nyújtó és lazító gyakorlatok a gyógytornásszal végzett mozgásterápiának is részei. A lovaglás előtt is szükséges egyfajta előtornáztatás. 2. Gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglás A gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglást és a lovastornát a szakemberek elsősorban pszichés problémák, kommunikációs, viselkedésbeli, tanulási zavarok, valamint értelmi fogyatékosság, autizmus esetén javasolják. Lehet egyéni vagy
csoportos foglalkozás lovasterapeuta végzettségű gyógypedagógus vagy pszichológus vezetésével. Itt a ló mindhárom jármódját igénybe vesszük a kezelések alatt, a résztvevők nyereggel, szőrén vagy voltizshevederrel is lovagolhatnak. Voltizsálás során a paciensek tornagyakorlatokat sajátítanak el álló, illetve járó lovon. A gyógypedagógiai lovaglás során az ember-ló együttműködése eredményeképpen létrejövő pszichológiai értékek kerülnek előtérbe az egyén fejlesztése érdekében. A terápia során a legfontosabb a lóval való közvetlen kontaktus, a testének a melege, puhasága, járásának ringatása, melyek segítenek kikapcsolni a káros külső és belső ingereket. Ezt a közelséget játékos gyakorlatokkal, különféle utasításokkal lehet elérni, pl. Nyúlj fel a labdáért!, Nézd meg a fülét!. A ló közelségének pozitív hatása miatt a kezelések nemcsak lovaglásból, hanem foglalkozások előtti/utáni simogatásokból, lóápolásból is állnak. Ez azért is fontos, hogy a gyerekek ráhangolódhassanak a rájuk váró feladatra. A gyermekek általában nem félnek a lótól, esetleg kezdetben a magasságtól és a mozgástól, de ez gyorsan oldódik és egyre magabiztosabbak, bátrabbak lesznek, határozottságuk, felelősségérzetük nő, csakúgy mint egészséges társaiknak. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét. A terápiás lovaglás - lovagoltatás - számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi gyermekeink komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem aktív cselekvőtárs. Ez olyan motiváló tényező a gyermek számára, mely áthatja és pozitív irányba tereli a foglalkozások hatékonyságát, hangulatát. A hatásokat a következő csoportokba tudjuk sorolni: fizikai hatások pszichológiai hatások szociális hatások nevelés, oktatás elősegítése
a. Egyensúly javítása Ahogy a ló mozog, a lovas folyamatosan kibillen egyensúlyából, s ennek következtében a lovas izmainak egyszer meg kell feszülniük, máskor pedig el kell lazulniuk az egyensúly visszanyerése érdekében. A gyakorlatok olyan izmokat is megmozgatnak, melyek a hagyományos fizikai terápia számára elérhetetlenek. A ló háromdimenziós ritmikus mozgása hasonlít az emberi mozgásra járás közben. A lovon való elhelyezés, elhelyezkedés változtatásával különböző izmokat tudunk munkára bírni. A ló megállítása és elindítása, jármódjainak és haladási irányának változtatása még inkább jótékony hatással van a beteg szervezetére. b. Megerősödő izmok Az izmok a megnövelt terhelés hatására egyre inkább megerősödnek. Annak ellenére, hogy a lovaglás csak egy gyakorlat, a lovasok számára mégis ez egy örömteli tevékenység, melynek eredményeként tűrőképességük és motiválhatóságuk megváltozik. c. Koordináció, gyorsabb reflexek, átgondolt cselekedetek A lovaglás nagyobb koordinációt követel meg a lovastól annak érdekében, hogy a ló is megértse a lovas kívánalmait. A ló minden jelzésre azonnal reagál, így könnyen felismerhetjük, hogy mikor alkalmazunk helyes segítségeket. A ló befolyásolását elősegítő mozdulatok ismétlése, a ló irányítása gyorsítja a reflexeket, s javítja a cselekvések megtervezésének folyamatát. d. Az izületek mozgási lehetőségei Ahogy a görcsösség csökken, úgy lehet a mozdulatok választékát növelni, melyek a lóra való fel- és leszállásból, a ló ápolásából és a kezelések során végzett gyakorlatokból is továbbfejleszthetők. a. Rendellenes mozgások csökkentése Amennyiben sikerült a görcsösséget mérsékelni, feloldani és az elvégezhető feladatok sorát is kibővíteni következő lépésként megpróbálhatjuk az abnormális mozgások megszüntetését. A lovaglás alatt alkalmazott relaxációs technikák szintén hasznunkra válhatnak.
b. Görcsös izmok feloldása A lovon való ülés a combizmok ellazulását és megnyúlását is megköveteli. A combizmokat a lóra szállás előtt el kell lazítani. Egyes esetekben előfordulhat az is, hogy a terápiás foglalkozásokat egy keskenyebb, majd a későbbiek folyamán egyre szélesebb lovon végzik el. A lovaglás során különböző izmokat tudunk megnyújtani, illetve megerősíteni: kengyellel való lovaglás esetén a sarok vízszintesen tartásával, a sarok lenyomásával a bokaszalagokat és a vádli izomzatát az egyensúly, illetve a helyes tartás fenntartásának érdekében végzett mozgásoktól a hasi- és a hátizmokat a lovon végzett rutin feladatok, valamint a kantárszár használatával, kézbentartásával a kar és kéz izmokat c. Görcsösség csökkentése Sokféle ülésmódot fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a betegek görcsösségét megszüntessék vagy feloldják: a ló ritmusos mozgásával csökkenthető a beteg görcsös tartása a ló melege elősegítheti a nyugodt lelkiállapot kialakulását a lovagló ülésben való elhelyezkedés segíti az alsó végtagokban lévő feszítőizmok görcsösségének oldását a kantárszár tartása a hajlítóizom görcsösségének csökkentésében segít a felső végtagokban a fáradtság - nyugalmi állapot megteremtésével - szintén elősegíti a görcsösség feloldását d. Légzés és keringés javítása Annak ellenére, hogy a lovaglást alapvetően nem tekintik igazi testgyakorlatnak, az ügetés és a vágta mégis jó hatással van a keringési rendszer javítására. e. Jobb étvágy, hatékonyabb emésztés Mint minden testmozgás a lovaglás is fokozza az éhségérzetet ( étvágyat gerjeszt ), elősegíti az emésztést. f. Szenzoros integráció A lovaglás során a lovas külső környezeti ingerekre való reakciója is javítható:
a szaglással, tapintással, hallással szerezhető érzékek az érintés, illetve a környezeti hatások segítségével az egyensúlyi helyzet a ló jármódjának, illetve a mozgás irányának változtatásával a látás a ló irányításával befolyásolható A külső ingerek a lovaglás során együttesen lépnek fel, s ezzel elősegítik a proprioceptorok ( azon receptorok, melyek információt juttatnak el izmaink, ínszalagjaink, izületeink részére ) működését. a. A jó közérzet általános érzése A szabad levegőn - távol a kórháztól, az orvosi rendelőtől, esetleg otthontól - végzett gyakorlatok elősegítik a jó közérzet kialakulását, állandósulását. b. Önbizalom javulása A beteg önbizalma a lovaglási, cselekvési képességek - melyeket általában ép, egészséges, munkaképes emberek végeznek - tanulásával folyamatosan növelhető. c. Külvilág iránti érdeklődés A betegségük következtében bezárkózott emberek részére a világ lekicsinyül. A lovaglás növeli az érdeklődést a külvilág iránt ( mi történik a lovas körül ), s így lehetőség nyílik a világ lóhátról történő felfedezésére. d. Érdeklődés növelése a saját környezete iránt A lovaglás izgalma és a gyakorlatok befolyásolják a lovast, s felbátorítják őt, hogy megossza élményeit másokkal is. e. Kockázatvállalás, felelősségérzet A lovaglás nem veszélytelen sport. A lovas a tanulás során megismeri a félelmet, a kockázatot, ugyanúgy, ahogy megpróbál új ismereteket szerezni, vagy esetleg más pozíciókat is kipróbálni a lovon. f. Nagyobb türelem A betegnek meg kell tanulnia türelmesnek lenni mialatt megpróbálja befolyásolni a lovat, hiszen a ló is saját gondolatvilággal rendelkezik. A
türelem eredménye egy összehangolt munka ló és lovas között. A lovaglási alapelvek átismétlése szintén segítségünkre lehetnek abban, hogy türelmesebbek legyünk. g. Érzelmek kontrolálása, önfegyelem A lovas gyorsan megtanulja, hogy egy rendezetlen, kontrollálatlan lovas rendezetlen lovat is jelent. A kiabálás, a sírás és az érzelmi kitörések felzaklatják a lovat, melynek következtében a ló félelemmel érezhet lovasa iránt. A lovas megtanulja érzelmeit kontrollálni, majd később helyesen is fejezi ki őket. h. Egészséges ember érzése A különböző képességek nehézségek szerinti megtanulása - akárcsak az egészséges emberek esetében - a teljesen ép" ember érzését keltik a betegben. i. Figyelem összpontosítása A lovas egyre inkább kontroll alatt érzi saját világát úgy, ahogy befolyást gyakorol egy élőlényre. a. Barátság Igaz, a lovaglás egy önállóan végzett tevékenység is lehet, a lovasok általában mégis kisebb csoportokba szerveződnek. A lovasok megosztják egymás közt a lovak iránt érzett szeretetüket, lovaglások során szerzett tapasztalataikat, s ez megfelelő alapja a barátságnak. b. Tisztelet és szeretet az állatok iránt A lovak nagy figyelmet és törődést igényelnek. A lovasokban először érdeklődés alakul ki a lovak iránt, ami a későbbiekben törődéssé alakul át. Ennek megfelelően a legelső dolog mindig a lovak szükségleteinek kielégítése lesz. c. Élvezet Semmi kétség a felől, hogy a lovaglás egy örömteli sport. Minden egyes foglalkozás alkalmával a lovasok izgalommal és örömtelien érkeznek meg a lovardába.
a. Gyógyító olvasás Mielőtt megismerkedünk a betűk, az olvasás világával alapvető dolog, hogy megtanuljuk felismerni a különböző formákat, méreteket és színeket. Ezek a feladatok a lovon sokkal könnyebben és gyorsabban végezhetők el különféle játékok segítségével. A tanulás folyamán sokkal kisebb ellenállásba ütközünk, ha a lovas tudja, hogy ez mind a lovaglás része. Alkalmazhatunk különböző jeleket, egymás után különálló szavakat olvashatunk, megtanulhatjuk a legfontosabb jelek, figyelemfelhívó táblák ( stop, veszély, kijárat ) jelentését is, melyek lényegesek a mindennapi életben. b. Gyógyító matematika A számolás különböző módokon tanítható meg a betegek számára. Ilyenek például: mennyit lépett a ló? hány fa van a lovarda körül? hány füle és lába van a lónak? A számok közötti különbség az összehasonlítások révén fejlődik ki ( pl.: hány lába van a lónak és hány lába van az embernek ). Az összeadás és kivonás játékok segítségével tanítható meg ( pl.: számozott hab-kockák eldobása, majd az így kapott számok összeadása és kivonása ) c. Tevékenységek megtervezése Néhány dolog, mint például a ceruza megfogása és használata nagyon egyszerűnek tűnik számunkra, pedig ez hatalmas feladat a szervezet részére. Minden egyes tevékenység legfontosabb eleme, hogy sorrendet tudjunk felállítani az egyes részfeladatokra vonatkozóan. Ezek a képességek szintén fejleszthetők a lovaglás során ( pl: akadálypálya használata ). d. Vizuális, térbeli érzékelés Ez a képesség magában foglalja a formák és terek közötti különbségek, összefüggések, illetve a formák és környezet közötti kapcsolat megértését. Az itt elvégzendő gyakorlatok a következő ismereteket érintik: irányok megkülönböztetése ( jobb, bal ) térlátás, tér érzékelés, mely segítséget nyújt azon formák megkülönböztetésében, melyek alakra nagyon hasonlítanak, ám térbelileg különbözőek ( pl.: h és b )
forma érzékelése ( pl.: h és m ) vizuális, sorozatos emlékezés (pl.: emlékezés egy szimbólumra, hogy az adott sorban hol helyezkedett el) e. Megkülönböztetés A lovas megtanulja, hogy mi a különbség nagyon fontos és kevésbé fontos ingerek a környezetében. Ez a képesség a lovaglás során fokozatosan, a lovastudás fejlődésével alakul ki. A lovas megtanul figyelni ló környezeti ingerek hatására bekövetkezett reakcióira. A gyógylovagoltatás során törekedni kell arra, hogy a gyermek, és a ló között egy meghitt, bensőséges és bizalommal teli kapcsolat alakuljon ki. A lovagoltatás előtt a szülőkkel, vagy a pedagógussal történő személyes találkozás alkalmával tájékozódunk a gyermekek egészségügyi állapotáról, a lovagláshoz való hozzáállásukról A kezdetek Kezdetben a legfontosabb feladat az, hogy a gyermekek megbarátkozzanak a lovakkal és megtanulják, hogyan kell viselkedniük a lovak környezetében, megtanulják az alapvető biztonsági előírásokat, szokásokat, meg kell ismertetni velük a lóápolással kapcsolatos mindennapi tennivalókat, melyek a következők: figyelemfelhívás a veszélyforrásokra a lóval, lakhelyével, életmódjával, testtájaival való ismerkedés a ló körüli munkák, gondozási feladatok megtanulása és végzése a ló le- és felszerszámozásának megismerése, sorrendiség betartása a gyermek kommunikációjának, kapcsolatteremtő képességének kialakítása, fejlesztése a lóhoz való helyes közeledés, a lóval való helyes bánásmód kialakítása során a helyes beszéd és viselkedés megtanulása, mind a lóval, mind társaival szemben - szociális viselkedésük fejlesztése
magatartási problémák csökkentése, helyes személyiségi jegyek, tulajdonságok (felelősségtudat, önfegyelem, egymás munkájának megbecsülése, kiegészítése, megerősítése) pszichés és testi képességek fejlesztése ( gondolkodás, mozgáskoordináció, egyensúlyérzet, problémamegoldó képesség gazdaságos mozgásszervezés, laterális fejlődés ) Lovon ülve Ezután következnek a konkrét lovaglási helyzetekhez kapcsolódó gyakorlatok: lóra felszállás, leszállás ülésbiztonságot kialakító gyakorlatok egyensúlyt fejlesztő gyakorlatok törzs-, kar-, lábgyakorlatok (eszközökkel) A voltizsheveder a kezdő lovasok oktatásában nagy segítséget nyújt, méretéből adódóan nem változtat a ló és a lovas szoros kontaktusán, mindamellett lehetővé teszi szükség esetén a lovas megkapaszkodását, egyensúlyának visszanyerését. A lovagoltatás során a következő feladatokat igyekeznek a gyerekekkel megvalósítani: egy ellazult izomállapot megéreztetése, megtanulása állásban és lépésben, mely a ló ritmusának átvételéhez kell - biztonságérzet kialakításához szükségesek lovon való helyes ülés megtanulása, rendszeres begyakorlása a gyakorlatok során, ülésbiztonság kialakítása aktív, minden izomra kiterjedő izommunka és izomerősítés elérése a lépésben haladó ló hátán eszközzel vagy eszköz nélkül végzett egyszerű kar-, láb- és törzsgyakorlatokkal a gyermek téri tájékozódásának fejlesztése a természeti tárgyak megmutogatásával, megnevezésével, a környezet megfigyelésével a szimmetria megéreztetése, a test középvonalának érzése, a helyes testséma, a magukról kialakított testkép fejlesztése a gyermekek figyelmének elvonása saját problémáikról, nehézségeikről, esetleges félelmeikről különböző eszközökkel (labda, kiskarika, nagykarika, vödör, bóják) végzett gyakorlatokkal
a napjainkban oly gyakori tartáshibák, gerincproblémák (kisfokú gerincferdülés esetén is) és tartási rendellenségek kialakulásának prevenciója vagy a már kialakult probléma korrigálása lépésben haladó ló hátán végzett has- és hátizom-erősítő gyakorlatokkal az egymásra figyelés, az egymás segítésének képességének fejlesztése annak érdekében, hogy megtanulják: kellő fegyelmezettség, önfegyelem és önuralom híján figyelmetlenségük, rendetlenkedésük komoly veszélyt jelenthet magukra és társaikra nézve is bátorság, ügyesség, kitartás fejlesztése - egyes esetekben az ügetés jármód megismerése, kipróbálása az emberi mozgástól szokatlan diagonális szinkronmozgás megéreztetése érdekében A lovagoltatás során a különböző érzékszervek, analizátorok a külső, belső érzékelés állandó, folyamatos változó hatása alatt állnak. Az állandó ritmusos mozgáshatást gyakorol a haptikus, taktilis, kinesztetikus érzékelés alakulására, fejlődésére. A lovaglással összefüggő új térátélés élménye, valamint a mozgó lóhoz való folyamatos alkalmazkodás segíti a pszichés és kognitív funkcióikban károsodott gyerekek figyelmének fejlődését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek figyelme tartósabbá nehezebben elterelhetővé válhat. A lovaglás körülményeinél fogva alkalmas a korábban elsajátított mozgássémák (egyensúly, gyorsaság, ügyesség, gyakorlottság) javítására, finomítására valamint az új helyzethez igazodó mozgások megtanítására. Mindez nagyfokú figyelmet és koncentrációt igényel a lovasoktól. A mozgáskoordináció következtében a gyerekek mozgása rendezettebbé válik egyensúlyérzékük, téri orientációjuk javul tartáshibájuk mérséklődik nagy és finommozgásaik pontosabbakká válnak fejlődik ritmusérzékük fokozódik erőnlétük, nő edzettségük Maga a lovaglási helyzet megkívánja a lovastól, hogy a ló mozgása közben cselekedjen és ehhez képest gondolkodjon. A lovaglás során megvalósuló folyamatos mozgás cselekvésvezérléshez igazodó gondolkodási reakciót igényel. A gondolkodási reakció befolyásolható a ló jármódjának, mozgásgyorsaságának, a lovaglási területnek és az ehhez kapcsolt cselekvésnek együttes megváltoztatásával. A gondolkodással szoros összefüggésben van a beszéd is. A
lovaglás nagyon jó lehetőséget kínál a kommunikáció fejlesztéséhez is. A szóbeli utasítások, a bemutatással egybekötött magyarázatok mind a beszéd megértését, a passzív és az aktív szókincset egyaránt fejlesztik. A gyerekek gyakran szavakkal is kísérik a gyakorlatokat ez mind a feladatok könnyebb bevésését, mind a beszédkésztetést, a beszédkedvet és a szókincset egyaránt növeli. A lovon ülve egyébként is sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, szeretnek beszélni a lóhoz is. Emellett a foglalkozás vezetőjével és a tárasakkal is kommunikálni kell. Különösen autista vagy autisztikus személyiségvonásokkal rendelkező gyerekek esetében van különösen fontos szerepe a kommunikáció fejlesztésének. Ezt még elősegíthetik kis mondókák is. A lovaglás elképzelhetetlen a másik fél figyelembevétele nélkül. Legyen szó akár a lóról, akár a többi társról vagy a lovardai környezet egyéb szereplőiről. A lovaglási környezet sok olyan elemet tartalmaz követelményeiben, amelyek a szocializálódást spontán vagy szervezett módon segítik elő. Értékes segítséget jelenthet ebben a tekintetben a lóval, lovaglással való érzelmi motiváltság. A foglalkozások során megtanulnak együttműködni egymással, segíteni a társaknak. A lovaglás fejleszti az önállóságot, aktivitást, a foglalkozásokon alkalmazott játékok fokozzák a találékonyságot, a problémamegoldást. A gyerekek számos pozitív megerősítéshez jutnak a feladatok, gyakorlatok elvégzése során. A sikerélmény önértékelésükre, énképükre is pozitívan hat és nem utolsó sorban ennél eredményesebb motiváló tényező sem sok van. Mindezen szakmai szempontok és eredmények mellett számunkra talán a legfontosabb dolog, hogy a gyerekek oldottak, vidámak a foglalkozásokon, élvezik a lovakkal és társaikkal való együttlétet és együttműködést, s nem egyszer számolják az ujjaikon, hogy hányat kell még aludniuk, hogy újra jöhessenek lovagolni. A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja, feladata, és alapelvei
A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autista, részképesség problémákkal küzdő, látás-, és hallássérült, (esetenként mozgássérült), magatartászavaros, hyperaktív, valamint beszéd problémákkal küzdő, esetleg inadaptált gyerekek és fiatalok fogyatékosság specifikus fejlesztése egyénileg, vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által. Általános célként megfogalmazhatjuk, hogy a fogyatékos, sérült, akadályozott emberek számára is nyitottá kell tenni az emberi élet hozzáférhető területeit, hogy minden lehetőséget felhasználva aktív résztvevői lehessenek a társadalom életének. Emellett számukra egy speciális integrálódási alkalmat is teremt a lovasterápia, hiszen ez kapcsolódik a lovaglás eddig meglévő és működő rendszeréhez is. A lovaglási helyzetek összetettsége rendkívüli és hatékony lehetőségeket teremt a különböző fogyatékosságokkal rendelkező emberek fejlesztése számára. Konkrét célok, feladatok: A megelőzés, a gyógyítás, a képességfejlesztés, a nevelés, valamint az életminőség javítása. A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentése, kompenzációja A sérült, vagy nem megfelelően fejlett pszichés funkciók / érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás/ fejlesztése. Motoros funkciók fejlesztése: nagy mozgások, finommozgások koordinációja, helytelen mozgások korrekciója, adekvát mozgások kialakítása, tartási hibák csökkentése, egyensúlyérzék, ütem- ritmusérzék fejlesztése. Az érzelmi-, akarati élet, a viselkedés, a magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása. A szocializáció elősegítése, a társadalomba való beilleszkedés hatékonyabbá tétele. Az állattal, a társakkal, a környezettel való kapcsolatteremtés képességének fejlesztése. A kommunikációs készségek fejlesztése. Szenzoros integráció tréningje. A testtudat és a térérzékelés fejlesztése. A tér és időbeli tájékozódás fejlesztése. Önállóságra való nevelés. Fegyelem, kitartás céltudatosság, felelősségérzet, a kötelességtudat kialakítása.
A bátorság, a gyorsaság, az ügyesség, az erőnlét növelése. Segítségadás, önzetlenség, a szeretet, a tapintat megtapasztalása. Sikerélmények elérése, örömszerzés. A szabadidő kellemes és hasznos eltöltése. Új ismeretek szerzése a lóról, a ló környezetéről, életmódjáról, gondozási körülményeiről. Személyiség fejlesztése, önmagunk megismerése. A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi a sérült lovasok komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem egy aktív cselekvő társ. Feltételek, melyek során a gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás valóban terápia lesz 1. A lovas károsodásának, fogyatékosságának pontos ismerete. A gyógypedagógus az a szakember, akinek a kompetencia körébe tartozik a különböző fogyatékossági típusok, azok súlyossági fokozatainak, lehetőség szerint a kiváltó okainak pontos ismerete. A gyógypedagógusnak ismernie kell a fogyatékos személyek pszichés jellemzőit, megismerési funkcióikat: érzékelésük, észlelésük legfontosabb jellemzőit, emlékezeti és figyelmi teljesítményeiket, gondolkodási folyamataik szerkezetét, beszédük és a gondolkodásuk kapcsolatát, a beszédük szintjét Ismernie kell a fogyatékos személyiség jellemzőit: a környezeti és biológiai adottságok szerepét a személyiségük alakulásában, sajátos fejlődésük jellemző állomásait, a személyiség külső jegyeit, mint megjelenés, motorikum, a praktikus készségüket, közösségbe való beilleszkedésük jellemzőit.
Emellett ismernie és alkalmaznia kell az alapvető diagnosztikai eljárásokat, mint: megfigyelés, kikérdezés, kísérlet, pedagógiai-, és általános tájékozottság felmérését célzó vizsgálati eljárásokat, rajzvizsgálatot, érzelmi jellegű vizsgálatokat, beszéd és mozgás vizsgálatot. 2. A lovas egészségi állapotának felmérése és a terápia meghatározása Szintén a gyógypedagógus feladata és kompetenciája (természetesen szükség esetén speciális szakemberek, szakorvosok, pszichológusok, gyógytornászok, szomatopedagógusok stb.) segítségével a leendő lovas egészségi állapotának, terhelhetőségének felmérése. Pontosan ismernie kell a lovas jelenlegi állapotát, életkorát, másodlagos problémáit társuló rendellenességeit, fejlettségi szintjét, hiszen a pontos felmérési eredmények alapján lehet meghatározni a fejlesztés célját, területeit, módszereit, a felhasználandó speciális eszközök körét, a rövidebb távú célokat és feladatokat. Milyen speciális terápiás elvek, módszerek építhetők az adott kórforma, klinikai tünet, valamint az egyéni állapot kezelése, terápiája céljából a foglalkozásokba. 3. A ló ismerete Fontos ismerni a terápiás ló kiválasztásának szempontjait. Ez elsősorban a lovas szakember kompetencia körébe tartozik. A következő lépés az alapszinten kiképzett és belovagolt lovat, alkalmassá tenni a terápiás munkára. Ehhez speciális elméleti és gyakorlati ismeretekre van szüksége a lovas szakembernek. A ló alapos ismerete nélkül lehetetlen dolgozni a terápiában, hiszen pontosan tudnunk kell, hogy mit várhatunk el a lovunktól, mire képes, mik az esetleges gyenge pontjai. Fontos, hogy a lovat legyen időnk megismerni és csak a valóban megfelelő fizikai adottságokkal és temperamentummal rendelkező lovakkal érdemes elkezdeni a speciális tréninget. 4. A lovaglás tanításának elmélete és gyakorlata A lovas szakembernek alapvető, de a gyógypedagógusnak is fontos, hogy a lovaglás tanításának elméletét és gyakorlati kérdéseit legalább alapszinten ismerje. A lovas terápia során nélkülözhetetlen, hogy a lovasnak megfelelő bizalma alakuljon ki mind a ló, mind a vele foglalkozó szakemberek iránt, hiszen önbizalma is csak ez által fejlődhet. A bizalom egyik alapja pedig a szakemberek megfelelő szakmai tudása. A lovasnak bíznia kell saját
képességeiben, hogy a lóval meg tudja értetni magát, képes irányítani, és meg tudja teremteni az együttes munka feltételeit. Mindezek nemcsak a lovaglásnál, de a lovagoltatásnál is fontosak. 5. Speciális módszertan Tudnunk kell, hogyan befolyásolja a lovas állapota és a kitűzött fejlesztési cél a lovaglás tanításának módszertanát. Milyen speciális eszközök, felszerelések, megoldási módok szükségesek a sikeres tevékenységhez. Fontos jellemző a fogyatékosság specifikus módszertan ismerete. Ismerni kell nemcsak a lehetséges feladatokat, gyakorlatokat, hanem ezek célját, hatásait is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy nem egyszerűen a fogyatékosok lovagoltatásáról, vagy lovaglás tanításáról van szó, hanem egy terápiás folyamatról, ami egyéni, vagy csoportos fejlesztést jelent, amelynek része lehet egy bizonyos szint elérése után a lovaglás tanulása, természetesen egészen más céllal, más feltételekkel és más körülmények között, mint az ép lovasoknál. A gyógypedagógiai lovaglásban és voltizsálásban érintettek köre kiterjed a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott (enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos ), érzékszervi fogyatékos, autista, hyperaktív, magatartászavaros, részképesség problémákkal küzdő, és mozgássérült gyerekekre is. A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja, és feladata a következő területek fejlesztése: A) Kognitív funkciók: érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás és beszéd fejlesztése B) Motoros és orientációs képességek fejlesztése C) Érzelmi állapot, akarati cselekvések befolyásolása D) Szocializálódás elősegítése A) Érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás és kommunikáció fejlesztése A lovagoltatás során a különböző érzékszervek, analizátorok a külső és belső érzékelés állandó, folyamatosan változó hatások alatt állnak. Az állandó ritmusos mozgás hatást gyakorol a haptikus, taktilis, kinesztetikus érzékelés alakulására, fejlődésére. A játékok, gyakorlatok során vizuális és akusztikus észlelésük, érzékelésük differenciáltabbá tehető. A komplex feladatok lépéseinek helyes sorrendjének megtanulása, gyakorlása révén a szerialitás fejleszthető.
A lovaglással összefüggő új térátélés élménye, valamint a mozgó lóhoz való folyamatos alkalmazkodás segíti a pszichés és kognitív funkcióikban károsodott gyerekek figyelmének fejlődését, általuk fokozható a figyelmük tartóssága, terjedelme. A lovaglás során végzett gyakorlatok fejlesztik megfigyelő képességüket, növelik emlékezeti teljesítményeiket. Maga a lovaglási helyzet megkívánja a lovastól, hogy a ló mozgása közben cselekedjen, és ehhez képest gondolkodjon is. A lovaglás során megvalósuló folyamatos mozgás cselekvésvezérléshez igazodó gondolkodási reakciót igényel. A gondolkodási reakció gyorsasága befolyásolható a ló jármódjának, mozgásgyorsaságának, a lovaglási területnek - valamint az ehhez kapcsolt cselekvéseknek együttes - megváltoztatásával. Az önálló lovaglási helyzetek az analógiás és a problémamegoldó gondolkodást egyaránt fejlesztik. A gondolkodással szoros összefüggésben van a beszéd. A lovaglás nagyon jó lehetőséget kínál a kommunikáció fejlesztésére is. A szóbeli utasítások, a bemutatással egybekötött magyarázatok a beszéd megértést, a passzív és az aktív szókincs gyarapodását egyaránt segítik. A gyerekek gyakran szavakkal is kísérik a gyakorlatokat ez lehetővé, teszi a feladatok könnyebb bevésését, elősegíti a beszédkésztetést, a beszédkedvet. A lovon ülve egyébként is sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, szeretnek beszélni a lóhoz. Emellett a foglakozás vezetőjével, a segítőkkel és a társakkal is kommunikálni kell. Különösen az autista, vagy autisztikus személyiségvonásokkal rendelkező gyerekek esetében van fontos szerepe a kommunikáció fejlesztésének. Ezt még elősegíthetik kis dalok, vagy mondókák ill. a zenével kísért, vagy zenére történő lovaglás is. A terápiás foglalkozások során lehetőség van új ismeretek szerzésére a ló tartásával, gondozásával, ápolásával kapcsolatban. (szerszámozása, szaporodása, felépítése, testrészei, táplálkozása, patkolása) B) Motoros és orientációs képességek fejlesztése A lovaglás körülményeinél fogva alkalmas a korábban elsajátított mozgássémák javítására, finomítására valamint az új helyzethez igazodó mozgások megtanítására. Mindez nagyfokú Figyelmet és koncentrációt igényel a lovasoktól. Önmagában már a ló mozgása is hat a lovas mozdulataira. A lovaglás fejleszti a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, téri orientációt. A lovon való helyes ülés kialakítása csökkenti a sérült lovasok tartáshibáit. A
játékos gyakorlatok és feladatok segítik nagy-és finommozgásaik összerendezettségét. A ló ritmusos mozgása, a zenével kísért lovaglás fejleszti a gyerekek ritmusérzékét. A motoros és orientációs képességek fejlesztésének területei: Testkép, testfogalom kialakítása Egyensúlyérzékelés fejlesztése Téri tájékozódás fejlesztése Mozgáskoordináció fejlesztése: a két testfél mozgásának összehangolása, illetve nagy és finommozgások összerendezése C) Érzelmi állapot, akarati- cselekvési képességek befolyásolása A lovagoltatás során a résztvevőknek sok lehetőségük van a különféle érzelmeik kinyilvánítására. Ebben természetesen vannak magukkal hozott pozitív és negatív elemek. Célunk lehet az utóbbiak lehetőség szerinti megváltoztatása és a pozitív érzelmek megerősítése. A lovaglás sikeres megvalósításához kapcsolódó követelmény az akarati tulajdonságok kialakítása, formálása. Bátorság, kitartás, céltudatosság és helyes önértékelés nélkül nincs mérhető eredmény. Ezek a tulajdonságok ugyanakkor szorosan összefüggnek a cselekvéssel és annak eredményességével. Egy-egy feladat sikeres végrehajtása a gyerekeket örömmel tölti el. A lovaglás során számos dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Mindez fokozza önbizalmukat, segíti a pozitív önértékelés és énkép kialakulását. A lovaglás hatására a gyerekek magatartása és személyisége pozitívan változik. Maga a lovaglási helyzet, a lóval való foglalkozás, a ló gondozása lehetővé teszi a feszültségek, a szorongás oldódását, a szeretet kimutatását, a felelősség kialakulását egy másik élőlény iránt. A lovaglás során a gyerekeknek meg kell tanulniuk bizonyos biztonsági és egyéb szabályokat, valamint ezek betartását is. Meg kell tanulniuk a különböző helyzetekhez alkalmazkodni, a körülményeknek megfelelően adekvátan viselkedni, cselekedni. Ezáltal fokozható kitartásuk, feladat- és szabálytudatuk. A lóval való közös munka olyan motiváló erő, hogy gyakran a foglalkozások során nincs is szükség más motiváló tényezőre, sőt gyakran ez a hatása kihasználható a gyerekek életének egyéb területein is. Az érzelmi nevelésre és a magatartási zavarok csökkentésére a terapeuta egyéni példaadása által is lehetőség van.
D) Szocializáció elősegítése A lovaglás elképzelhetetlen a másik fél figyelembevétele nélkül. Legyen szó akár a lóról, akár a többi társról, vagy a lovardai környezet egyéb szereplőiről. A lovaglási környezet sok olyan elemet tartalmaz követelményeiben, amelyek a szocializálódást spontán, vagy szervezett módon segítik elő. Értékes segítséget jelenthet ebben a tekintetben a lóval, lovaglással való érzelmi motiváltság. A foglalkozások során a gyerekek megtanulnak együttműködni egymással, segíteni a társaknak. A lovaglás fejleszti az önállóságot, az aktivitást, a foglalkozásokon alkalmazott játékok fokozzák a találékonyságot, a problémamegoldást. A lovardai környezet gazdag ingerforrást nyújt a gyerekeknek, rengeteg élményszerzési lehetőséget biztosít számukra. Emellett az integráció megvalósításának egyik legjobb színtere, mely lehetőséget teremt a sérült gyerekeknek az ép lovasokkal való együttműködésre, játékra, vetélkedőkre. Fontosnak tartom ezt abból a szempontból, hogy az épek is jobban megismerhetik fogyatékos társaikat, s ez fokozza a toleranciát a másság, a másság elfogadása iránt. A lovaglás, pedig felbecsülhetetlen értékű a sérült lovasok számára, hiszen ilyenkor ők is egyenértékű embernek érzik magukat, nem kell szembesülniük azzal, hogy kiszolgáltatottak, hogy másokra utaltak. Ezt épp az egyik mozgássérült lovasunk fogalmazta meg nagyon egyszerűen, de mégis úgy, hogy minden benne van: A lovon és is olyan vagyok, mint a többiek." Mindezen szakmai szempontok mellett számomra talán a legfontosabb dolog, hogy lovasaink oldottak, vidámak a foglalkozásokon, élvezik a lovakkal és társaikkal való együttlétet és együttműködést, s nem egyszer számolják az ujjaikon, hogy hányat kell még aludniuk, hogy újra jöhessenek lovagolni.
KUTYÁS TERÁPIÁK A külföldi szakirodalom már 3 ágát különbözteti meg az állat-asszisztált foglalkozásoknak. Mindhárom esetben számíthatunk azokra a jótékony hatásokra, melyeket az emberek tapasztalhatnak állatok jelenlétében: endorfinok, vagyis "boldogsághormonok" szabadulnak fel, könnyebben megy az ellazulás, a relaxáció, oldódik a magány és a szomorúságérzés, normalizálódik a vérnyomás és pulzusszám. A közös játék során meghatározó lesz a jókedv, vidámság, a kölcsönös elfogadás, az öröm és az egymásra figyelés. Nő az önbizalom, önértékelés, fejlődik mind a verbális, mind a non-verbális kommunikáció, tolerancia, empátia és a kapcsolatépítés során számos jótékony hatása van az állatoknak. 1. AAA (animal assisted activity): Ez tulajdonképpen egy látogató program. Itt a kutya ugyan jelen van, de nem történik konkrét fejlesztés. Nincs konkrét fejlesztési cél, konkrét célcsoport. A kutya jelenlétének csak jótékony hatását használjuk ki. A kutya selymes szőrének simogatása, önzetlen szeretete, a rendszeresen járó állatok mind sokat jelentenek pl.: az idős embereknek. Mindamellett, hogy a felvezetőkkel beszélgethet, mely már magában is egy mentálhigiénés foglalkozás. A beszélgetés nem csak a kutyáról szólhat, de a kutyán keresztül indulhat el. 2. AAT (animal assisted therapy): Konkrét terápia, rehabilitáció, fejlesztés. Meghatározott a fejlesztendő terület. Van fejlesztési cél, konkrét a célcsoport. Meghatározottak a terápiás keretek. Itt a kutya, mint motivációs társ van jelen. A fő hangsúly a kutya munkáján van. A kutya kellő képzettséggel és rutinnal képes arra, hogy bizonyos szituációkat a felvezető segítsége nélkül is oldjon meg. Ez egy igen nehéz területe ennek a munkának. 3. AAE (animal assisted education): Az állat asszisztált pedagógiában is túlnyomórészt kutyát alkalmaznak motivációs társként, mert az állatnak óvodában, iskolában kell dolgoznia és nem csak simogatás céljából viszik be az intézetbe. A kutyát a legkönnyebb megtanítani különböző feladatokra, hiszen mind az óvodai-, mind az iskolai foglalkozásokba, órákba bevonható a négylábú, ezzel is megkedveltetve a különböző órákat, foglalkozásokat a gyermekekkel. Magyarországon is már több alapítványnak vannak iskola, illetve óvoda
Kutyás terápia a gyakorlatban Tudjuk, hogy az egészségi állapot nagymértékben függ az interperszonális kapcsolatoktól. A kutya fontos lehet a gyermek személyiségfejlődésében. Egyrészt kedvező hatással van a gyermek szociális és érzelmi fejlődésére, másrészt úgy tűnik, hogy a kutyával való interakciók elősegítik a helyes társas viselkedés elsajátítását, s így javítják a gyermek közösségbe való beilleszkedésének készségét. Stresszhelyzetben érzelmi támaszként használhatják a kutyát, ami így jelentős stressz csökkentő tényezővé válhat. A kutyával való rendszeres kapcsolat segíti a gyermek identitásfejlődését és a társas kapcsolatok elsajátítását. Ezek miatt a pozitív tulajdonságok miatt elmondhatjuk, hogy a kutya társaságában felnövő gyermek nyitottabb, kommunikatívabb, talpraesettebb felnőtté válhat, aki barátságosan és megértően közeledik majd embertársai felé. Érzelmi és szociális támaszként a kutya közreműködhet nem csak a gyermekek, de a felnőttek pszichés állapotának karbantartásában is. A kutyatartás - tehát a kutyával való rendszeres kapcsolat - hosszú távon mindenképpen tompítja a stresszhelyzetek okozta negatív hatásokat. A kutya képes ráhangolódni az emberre, átvenni a hangulatát, figyelni rá, olyannyira, hogy az már vigasztaló lehet egy szomorú egyén számára. Kimutatható, hogy a kutyával való szeretetteljes kapcsolat gátolja például az idős emberek magány és depresszió okozta testi és szellemi leépülését is. A kutyával való terápiás foglalkozás növeli, erősíti az egyének társas viselkedésre való törekvését, így hatékonyan gátolja, lassítja például az időskori leépülési folyamatot. A terápiás és fejlesztő foglalkozások során sikerrel alkalmazhatók a terápiás kutyák értelmileg akadályozott felnőtteknél csakúgy, mint súlyos tanulási problémákkal küzdő gyermekeknél. Az eredmények azt mutatják, hogy a kutya - mint motiváló ágens, mint szociális facilitátor - elősegíti a sérült személyek figyelmének fókuszálás a fejlesztő feladatra, s a terapeutával való intenzívebb együttműködésre motiválta őket. A beteg gondolatati a kutya eltereli a fájdalomról, a szenvedésről, és ami a legfontosabb, amire az embertársaink képtelenek, a betegségtudatról. Ha egy sérült ember mellett kutya van, a többi ember is bátrabban lép oda hozzá, teremt kapcsolatot. Az állat okot ad a közeledésre és az emberek képesek minden távolságtartás nélkül, fesztelenül elbeszélgetni a gazdával, esetenként a kutyával. Így a kutya kommunikációs kapcsolatot teremt olyan emberek között, akik egyébként szó nélkül mentek volna el egymás mellett.
A kutyás terápia alkalmazási területei A kutya a terápiákon való jelenlétével és aktív közreműködésével sokoldalú hatást gyakorol a gyermekek és felnőttek egész személyiségére. Mint személyiségfejlesztő tényező hatással van a gyermekek szociális-, érzelmi-, értelmi-, akarati képességének fejlődésére. A kutyával rendszeresen kapcsolatot tartó gyermekek konfliktuskezelési képessége jobb, mint társaiké, s empatikus készségük is javul. A kutyával való kapcsolat elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, csökkenti a hospitalizációt, javítja az egyén önértékelését. A kutya motiváló erő, akinek a közreműködésével a különböző feladatok elvégzése egyfajta szórakozás, fejlesztő kikapcsolódás. A kutya segítséget nyújt a pszichoterápiában résztvevő egyénnek, oly módon, hogy áthidalja a kommunikációs szakadékot a terápiát végző szakember és az egyén között. A kutya elősegíti a gyermekek figyelemkoncentrációját az elvégzendő feladatra, így a jobban és tartósan figyelő, tanulásra, cselekvésre jobban motivált gyermekek nagyobb előrehaladást érnek el a képességfejlődés terén. A kutyás terápián a természetes mozgások elsajátításával javul a terápiában résztvevő gyermekek mozgásállapota, kommunikációs készsége, értelmi képessége. A kutyával együtt töltött idő fokozza a sérült gyermek kommunikáció és beszédfejlődését, mely megnyilvánulhat a kontaktusteremtésben, a kommunikációban is. A kutya közelsége a szükséges támogatást nyújtja a hiányos képességek, adottságok kibontakozásához a fejlesztésben. Kutyás terápia értelmileg akadályozott gyermekekkel A terápiás kutya sokoldalú hatást fejthet ki az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében. A kutya, mint személyiségfejlesztő tényező hatással van a gyermek szociálisés érzelmi fejlődésére, elősegíti a társas kapcsolatok kialakítását, azok alakulását. Javítja a gyermekek önértékelését. A kutya motiváló erő a gyermekek számára, aki elősegíti a gyermeknek a feladatra való figyelmének összpontosítását, így a tanulásra jobban motivált gyermek nagyobb előrehaladást érhet el. A mozgáskészség fejlesztésére a kutyás terápián a természetes mozgáskészséget használva fejleszthető a gyermek. A négylábú társ közelsége a szükséges támogatást nyújtja a hiányos képességek, adottságok kibontakozásához.
ZENETERÁPIA A zeneterápia a zene erejével történő fejlesztés: a mozgás, a figyelem, koncentráció és a kommunikáció területén, egyéni vagy csoportos foglalkozás keretében. A foglalkozások segítik a közösségbe való könnyebb beilleszkedést, a kortárskapcsolatok kialakulását. Az autista gyerekek jellemző tulajdonsága, hogy nem tudnak a másik emberrel kapcsolatot teremteni. Az eredendő sérülést a zeneterápia sem gyógyítja, de tapasztalatot ad arról, hogy az autista ember is képes ráhangolódni a másikra. Javulhat az állapota, jobban képes a környezetével együtt lenni, viselkedészavara csökkenhet, erősíti az énélményt. A foglalkozásokon az improvizálás mellett mindig más és más kommunikációs gyakorlatokat is végeznek. Autisták esetében is sikeresen alkalmazzák az Ulwila módszert. Heinrich Ullrich német gyógypedagógus szembeszállt azzal az elterjedt véleménnyel, mi szerint az értelmi fogyatékosok nem képesek dallamhangszeren játszani. Olyan módszert dolgozott ki, amely nem igényel komplex gondolkodásmódot, csak a színek azonosításának képességét. A hagyományos kottaolvasás megtanulása valóban bonyolult még az egészséges kisgyerek számára is, de ez a speciális, színes kottarendszer és a hozzátartozó egyszerű és könnyen áttekinthető hangszercsalád, hatalmas sikerélményt ad az így zenélni megtanuló sérült embereknek. Zeneterápiára egyre több intézményben van lehetőség.