A gyermekről vallott felfogások változása Pukánszky Béla: A gyermekkor története 1. gyermekkortörténet =egyes korok gyerekkel kapcsolatos felfogását, gyerek iránti attitűdjét vizsgálja születése: a 60-as években oka: a kutatókat már nem csak a társadalmi struktúrák változása, hanem az egyéni fejlődés, a személyes történelem, a hétköznapi események is érdeklik a tudomány alapműve: Philippe Ariés: A gyerek és a családi élet az ancien régime korában (1960) - a középkorban nem volt jellemző a gyermeki sajátosságok iránti érzékenység - a gyerekkor mint elkülönített életszakasz fogalma csak a polgárosodás kezdetétől - magas gyermekhalandóság àtávolságtartó közöny a szülőknél - a 16. századtól a gyerek a mulatság, felüdülés forrása, kényeztető-babusgató magatartás (főleg arisztokratáknál) - az újkortól a gyermekkor konzerválása: az élet rossz dolgaitól megvédeni a gyereket + erkölcs, jellem fejlesztése, jól nevelt gyermek ideálja A középkori művészet kb. a 12. századig nem ismerte a gyermekábrázolást, vagy legalábbis nem tett rá kísérletet. A 10-11. század embereit nem foglalkoztatta vagy érdekelte a gyermekkor ábrázolása, a kérdés fel sem merült a számukra, a gyermekkor átmeneti, gyorsan múló időszak, melynek még az emléke sem tartós. (Gyermekek a középkorban) Lloyd DeMause: - Lloyd DeMause Ariés téziseivel vitatkozva dolgozata ki saját gyermekkor-történeti fejlődési modelljét - fő műve: A gyermekkor története (1974) - szerinte a gyermekkor története a felnőtt és a gyermek egyre szorosabb közeledése egymáshoz à érzelmi evolúció - a szülők egyre alkalmasabbá váltak arra, hogy megfelelően reagáljanak gyermekeik szükségleteire reakciótípusok (szülői attitűdök): projektív reakció: a szülő a gyermeket saját tudatalattijának (félelmeinek, szorongásainak) kivetítésére használja megfordító reakció: a szülő a gyermekben saját gyermekkora felnőtt figuráinak (többnyire szüleinek) helyettesét látja empatikus reakció: a szülő megérti a gyermek szükségleteit és kielégítésükért tenni is tud (empatikus reakció) attitűdök a különböző korokban: 1. gyermekgyilkosság: (antikvitástól a 4. századig): félelmek, szorongások kivetítése a gyerekre, gyermekgyilkosság, gyermek mint szakrális áldozat, szexuális visszaélések 2. kivetés (4-13. század): mindennapos gyerekverés, a gyerek mint a gonosz megtestesülése, gyerekek elhagyása (vagy kolostorba zárása) 3. ambivalencia (14-17. század): a gyerek teste és lelke alakítható viasztömb; a 17. századra megjelenik az ártatlan gyermek mítosza à távolságtartás és kötődés ambivalenciáját hozza létre 4. intrúzió (18.század): a szülők törekednek minél közelebb kerülni a gyerekhez, szülői kontroll, gyermekgyógyászat, Alfred Jenner, 1796: Himlő elleni védőoltás! à A gyermekhalandóság
visszaszorulása, demográfiai váltás 5. szocializáció (19-20. század közepe): már az apa is bekapcsolódik a nevelésbe, cél hogy a gyerek zökkenőmentesen beilleszkedjen a társadalomba 6. támogatás, empátia (1950-től): gyermekközpontú nevelés, támogató szülői attitűd a szülő elismeri, hogy a gyerek jobban tudja nála, hogy mire van szüksége fejlődése egy-egy szakaszában 1990-ben megjelent művében módosította a periodizációt, az ambivalenciát a 12-16. századra teszi, az intrúziót a 16-18. század második feléig, a szocializációt pedig a 18. századtól a 20.század közepéig. DeMause és Ariés elmélete: közös: - a szülő és a gyermek közötti kötődés fejlődési folyamat eredménye - az újkor meghatározó pont volt ebben (de nem egy csapásra történt a változás) eltérő: - középkori és azt megelőző gyerekkép - Ariés: szerinte nem hagyták el, nem vetették meg a gyerekeket, szerinte a gyerek bizonyos szempontból boldogabb volt, mert szabadon érintkezhetett különböző osztályokba tartozó és különböző életkorú emberekkel - DeMause tagadja az újkor előtte gyerekek szabadságát, szerinte nem a szeretet képessége hiányzott a régi szülőkből, hanem az érzelmi érettség, hogy gyermekeiket autonóm emberi lénynek tekintsék - újkor után: Ariés nem foglalkozik a 18. század utáni korszakokkal fekete pedagógia történet: 18-19. század gyermekfelfogásának antihumánus jellemzői Otto Hansmann: folytatja DeMause periodizációját: A változó gyermekkor (kb. 1960-tól): fogyasztó gyerekek, a gyerek a szabadidő- és szórakoztatóipar céltáblája Az elveszett gyermekkor (kb. 1980-tól): gyermekkor eltűnik, család összeomlik, tömegkommunikációs eszközök radikálisan átformálják a hagyományos értelemben vett gyermekkort a mai gyermekképre a következőket mondják: - gyermekkor kiüresedése - tizenéves farkasember tinédzserek indulataitól félnek a szülők - átmenet nélkül felnőtté válás Gyerekek az ókorban: - rituális gyermekáldozatok (termékenység-kultusz) - gyerekek befalazása - később helyettesítő áldozatok: rabszolgák, bárányok - de Egyiptomban: megbecsült érték volt a gyermek, tiltották a gyermekgyilkosságot - Görögország: a gyerek a jövő szimbóluma, újszülött befogadása, családi idill, (szépirodalmi források), a verést csak végső esetben alkalmazzák, de a gyermekgyilkosság elfogadott (jogilag is), gyermekkor szakaszaihoz és nevelési módszereket határoz meg Platón - Róma: cél hogy derék férfit neveljenek, katonás erények, atyai hatalom à az apa élet-halál ura, a lányokat férjhezmenetelükig nevelték, a fiúkat 17 éves korukig, utána be kellett állniuk
katonának, gyermeki lét mint tabula rasa, a szülők megtanulják, hogy örömüket leljék a gyerekben - Quintilianus: 3 éves korig dajkára kell bízni a gyereket, utána meg kell kezdeni a nevelését és oktatását, játékos tanulás, dicséret és versengés ösztönző hatású, 7 éves kortól a fiúkat iskolába kell küldeni, mellőzni kell a verést, kíváncsiság és emlékezőtehetség felismerése Korai keresztény gyermekkép: - gyermekgyilkosságot főben járó bűnnek nyilvánítják - Újszövegségben a gyerek a tisztaság, ártatlanság jelképe - keresztény nevelési elvek: óvó-segítő nevelői gondolat - mese mint a nevelés eszköze - nemi vágyak ellen küzdeni kell - Szent Ágoston: a gyermek bűnben fogant, abba születik, szellemi emberré kell válnia - a gyerek eredendően rossz, és a nevelőnek kell jó irányba fordítania - A középkori gyermekfelfogás (folytatni 57. oldaltól) - a gyerekek kicsinyített felnőttek (ábrázolásban is) - a gyerekkor jelentéktelen, átmeneti időszak - kezdetekben jellemző volt itt is a gyermekgyilkosság, gyermekek elhagyása, elutasítása - szoptatós dajkák - szoros pólya - a gyerekek kolostorban nevelkednek - a gyermekkor fogalma létezett - 12. század: gyermek Jézus kultusza Reneszánsz: - gyerekek még mindig a dajkánál à nem megfelelő nevelés, sokan meghaltak - 2 éves korukban kerültek haza a dajkától, a szülők idegenek voltak - 6 éves korukig éltek a szüleikkel, utána kolostorba, iskolába vagy szolgálni mentek - bentlakásos iskolák - mindennapos verések (apa) - humanisták: nevelési tanácsokat írnak àerasmus (külön tétel ) Reformáció, újkor: - Luther: a család legfőbb feladata a gyermek következetes, szigorú erkölcsi elvek szerinti nevelése (gyerek születésekor rossz mint Szent Ágostonnál) - polgárosodás à munka, evilági boldogulás - puritanizmus, protestáns életeszmény (Locke) - illemtankönyvek (pl. Comenius) - a szülők ragaszkodnak gyermekükhöz - szigor és engedékenység, kötődés és távolítás ambivalenciája 18. század - pedagógiai század, nevelés népszerűvé válása - projektív gondolkodás: szülői törődés kezdetleges formája (saját gondoskodásszükséglet kielégítése a gyereken) - dajkaság még mindig jellemző àanyai szeretet hiánya, rejtett gyermekgyilkosság - csecsemőhalandóság csökkenése, várható élettartam növekedése
- új családtípus: házastársak életkora közeledik àalkalmasabbak a gyereknevelésre - nukleáris család létrejötte, kevesebb számú gyerek, több szülői figyelem és törődés - egyéniség újra fontosság válik - gyermek szerepe felértékelődik - csodagyerek kultusz - Rousseau elvei, Emil 19. század - ipari forradalom, urbanizáció àmagánszféra sértetlensége fontossá válik - család mint végső menedék, bensőséges, nyugodt - szexualitás tabuvá válása àgyerek eltávolítása a hitvesi ágyból àgyerekszoba létrejötte, rácsos ágy, gyermekbútorok - gyermekvilág kialakulása - játékipar megszületése - gyerekeknek szánt irodalom megjelenése - a gyerek a jövő biztosítéka - a gyerek szocializációja, társadalmasítása elkezdődik - állampolgárrá nevelés - az anyaság új értelmet nyer: már a szülés előtt tudatosan készül a gyermeke fogadására - szoptatós dajkák eltűnése - viszont a dolgozó apa egyre jobban elszigetelődik gyermekeitől - gyermekmunka: kapitalizmus miatt, főleg a fejlett országokban - gyermekek verése még ekkor is bevett szokás - az iskolások túlterheltsége ellen fellépnek (főleg egészségügyi szempontokból) 20. század - a gyermek évszázada? - reformpedagógia: a gyerekeket egyéniségként tisztelik, önálló gondolkozásra hajnalom és alkotómunkára képes lénynek tartják - demitologizálás: a gyerek lélektani kutatások tárgyává válik - Watson: behavorizmus àa dédelgetést, babusgatást száműzni akarta (túlzott érzelmi kötődés), a szülőt józan, érzelemmentes, távolságtartó szakemberré akarta nevelni - nevelő célzatú könyvek, tankönyvek - a szófogadó gyermek: legfontosabb a szülők tisztelete és a nekik való feltétlen engedelmesség - jól nevelt, illedelmes gyermek ideálja uralkodó marad - gyerekközpontú szemlélet az 1940-es évektől: a gyerek szeretetre vágyó, törődést igénylő lény - 50-60as évek Amerikája: baby-boom 20. század végétől napjainkig: - kizárólag a gyerekek számára létrehozott fogyasztási piac (gyerekdivat, játékok, ételek, italok ) - gyerekek igényeihez méretezett kulturális ajánlat (irodalom, film, képregény, tv-műsorok) - törvények jönnek létre, melyek szabályozzák a gyerekek gazdasági szerepét, társadalomban elfoglalt helyét, és tiltják a számokra káros áruk (alkohol, cigaretta) fogyasztását - óvodai, napközi otthoni hálózat - kötelező iskolarendszer - gyermeki tudományterületek (gyermekpszichológia, gyermekgyógyászat, stb.) - gyermeki önállóság és szabad cselekvés elvárása
- csonka családok - technikai felszereltség àcsökken az érzékszervi tapasztalatszerzés - szervezett, speciális gyermeki tevékenységterek (játszóterek) minden elszigetelve - média àmásodkézből szerzett tapasztalatok - a gyerekek egyre kevésbé gyerekesek / a felnőttek gyerekszinten megragadtak