A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.172/2014/12. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2014/130 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2014.11.07. Iktatószám: 22937/2014 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: A KURIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.172/2014/12.szám ~ A Kúria a dr. Budapest, Sas u Kórház Nonprofit 1.) felperesnek Dagonya András Szabolcs ügyvéd (1052 1. ) által képviselt Semmelweis Halasi Kft. (6400 Kiskunhalas, dr. Monszpart u. a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a K&Z Horisontal Kft. (6000 Kecskemét, Szövetség tér 5.), valamint az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében az Allegro Kft. (1045 Budapest, Berlini u. 47-19.) beavatkozott - a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27. 417/2013. szám alatt megindult és a Kecskeméti Törvényszék 2013. szeptember 24. napján kel t 3.Kf.20.964/2013/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélét ellen az alperes által 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes által 8. sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi 1
ítéletet A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Kf.20.964/2013/4. számú ítéletét az alperes 2013. február 21. napján kel t D.11/18/2013. számú határozatát részben megváltoztató rendelkezését tekintve a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27. 417/2013/11. számú ítéletére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 300.000,- (háromszázezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indoklás Az alperes a 2013. február 21. napján kelt D.11/18/2013. számú határozatában az alperesi beavatkozó kérelmező által a felperesi ajánlatkérő Szállítási szerződés" a Struktúraváltás a Halasi Kórházban" TIOP-2.. 2. 4. -09/1-2010-001. projekt - eszközbeszerzés Struktúraváltást támogató infrastruktúra fejlesztés a fekvőbeteg szakellátásban" tárgyú közbeszerzési eljárása első része ellen benyújtott kérelmének részben hely adott, és megállapította, hogy az ajánlatkérő a második kérelmi elemmel összefüggésben megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény fa továbbiakban: Kbt.) 74. (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Kbt. 63. (3) bekezdését, ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Az alperes az első és harmadik kérelmi elem tekintetében a jogorvoslati kérelmet elutasította. Az ajánlatkérőt 2.000.000, - forint pénzbírság valamint a kérelmező részére igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte. A határozattal szemben a felperes terjesztett elő keresetet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását, avagy a bírságkiszabás mellőzését, illetve összegének 300.000,- forintra történő leszállítását kérte. Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében az alperes határozatát részben és annyiban változtatta meg, hogy a bírság összegét 300.000,- forintra leszállította, ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a pénzbírság nagyságrendjével kapcsolatban nem értett egyet az alperesi határozatban kifej tett állásponttal. Utalt a Kbt. 152. (3) bekezdés e) pontjára, (4) és (5) bekezdésére, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 288/2011. (XII.22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)5. (2) bekezdésében kifejtettekre, és arra, hogy az alperesnek a jogsértés megállapítása mellett a bírság kiszabása csupán lehetőség volt. Álláspontja szerint a felperesi kereseti kérelem alátámasztására, azaz a bírság elengedésére, vagy annak mérséklésére önmagában nem voltak alkalmasak azon döntőbizottsági határozatok, amelyeket a felperes az iratokhoz csatolt, azonban a per specifikumait figyelembe véve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kiszabott 2.000.000,-forint pénzbírság a jogsértés súlyára figyelemmel eltúlzott, mivel olyan jogsértésre nézve lett kiszabva, amelynél a bírság mellőzhető lett volna. Az elsőfokú bíróság megítélése 2
szerint 300.000, - forint pénzbírság, mint jogkövetkezmény, elegendő, ezért az alperes határozatát e vonatkozásban megváltoztatta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság határozata amiatt törvénysértő, mert az alperes mérlegelési jogkörébe tartozó, a bírság mértékének megállapítására vonatkozó döntését felülmérlegeléssel olyan módon változtatta meg, hogy a döntőbizottsági határozatban megállapított jogsértés tekintetében a felperes keresetét elutasította illetve nem cáfolta a bírság kiszabása és annak mértéke körében rögzítetteket. Nem állapította meg a továbbá, hogy az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, illetve semmilyen hiányosságát nem tárta fel a határozatnak. Utalt a Pp. 339/B. -ában foglaltakra. A másodfokú bíróság a fellebbezést részben alaposnak értékelte, az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében részben megváltoztatta, az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a bírság összegét 1.000.000,- forintra mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság döntését kizárólag abban a körben bírálta felül, amelyben a bírságösszeg tekintetében megváltoztatta az alperesi határozatot. Ennek során a törvényszék figyelemmel volt arra, hogy a döntőbizottság a felülvizsgálattal érintett határozatában a bírság kiszabását a Kbt. 152. (3) bekezdés e) pontja alapján a Kbt. 152. (5) bekezdésében felsorolt körülmények értékelését követően mérlegeléssel hozta meg, így annak felülvizsgálatára a Pp. 339/B. -a volt az irányadó. A törvényszék tekintettel volt a Korm. rendelet 5. (2) bekezdésére is. Tényként állapitotta meg, hogy az ajánlatkérő a második kérelmi elemmel összefüggésben megsértet te a Kbt. 74. (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a 63. (3) bekezdését, ezért az alperes az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. A törvényszék megállapította, hogy a Kbt. 152. (3) bekezdés e) pontja és (5) bekezdése továbbá a Pp. 339/B. -a alapján az alperes a bírság összegének meghatározása során az ajánlatkérő javára további enyhítő körülményeket nem tárt fel és nem értékelt, ezért a bírság összegszerűségére vonatkozó döntése is felülmérlegelhető. így az alperes a bírság összegének meghatározása során nem értékelte a felperes javára a Kbt. 152. (5) bekezdésében foglalt azon körülményt, hogy a felperes vonatkozásában megelőzően a döntőbizottság törvénybe ütköző magatartást nem tárt fel, az ajánlatkérő korábban jogsértést nem követett el, továbbá a felperes perben nem cáfolt előadása szerint a közbeszerzési eljárást követő jogorvoslati ügyben az alperessel az eljárást segítő együttműködő maga tartást tanúsított. Ezen szempontokat az alperes a bírság összegének meghatározása során nem vette figyelembe a mérlegelés szempontjai között, annak ellenére, hogy azok az ügy egyéb körülményeivel együtt alkalmasak a bírság összegének mérséklésére. Erre figyelemmel a törvényszék megítélése szerint az alperes által meghatározott 2.000.000,- forintos pénzbírság eltúlzott, ezen okból helyes az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a bírság összegnek mérséklése a feltárt körülmények alapján indokolt. A törvényszék azonban nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a Korm. rendeletben foglalt szempontrendszerek értékelésével 300.000,- forintban határozható meg a kiszabható jogkövetkezmény. Az alperes által fel tárt jogsértés jelentős súlyú volt, hiszen az ajánlatkérő az általa kiírt szakmai követelményeknek való megfelelőséget az egyes ajánlatok elbírálásakor jogsértő módon értékelte és minősítette. Az eljárást lezáró döntésében olyan ajánlatot tekintett érvényesnek, amely a minimum követelményeknek meg nem felelő érvénytelen ajánlat volt, még ezzel szemben a további ajánlattevők ajánlatait ezen minimumkövetelmény értékelésével nyilvánította érvénytelennek. Mindebből következően az ajánlatkérő összegezésében a három ajánlat közül 3
egyetlenegy ajánlatot minősített érvényes és nyertes ajánlatnak jogsértő módon, amely jogsértés orvoslásához az alperesi hatóság eljárása volt szükséges. Ezért a jogsértés súlya a bírság kiszabásának jogalapját megteremtette, azonban a közbeszerzés értékére is figyelemmel a bírság mértéke olyan összegben határozandó meg, amely arányban 11 a jogsértés súlyával, a közbeszerzés értékével, illetve az ügyben fel tárt az ajánlatkérő javára írható körülményekkel egyaránt. Mindezen szempontokat együttesen értékelve a törvényszék megítélése szerint a bírság összege mérlegeléssel 1.000.000forintban határozható meg, mely összegre ezért az alperes határozatában foglalt bírságot mérsékelte. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, továbbá az elsőfokú ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát és a bírság összegének megváltoztatására vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzését kérte. Az alperesi álláspont szerint a másodfokú bíróság ítélete jogsértő, ellentétes az alperes mérlegelési jogkörében alkalmazott bírság összegének a meghatározása során eddig követett joggyakorlattal. A. másodfokú bíróság a tényekből és a jogszabályok előírásaiból helytelen következtetést vont le és jogsértően mérlegelte felül az alperes határozatában foglalt bírság összegének megállapítását. Hangsúlyozta az alperes, hogy a Kbt. kogens előírása alapján a konkrét eset összes körülményét kell figyelembe venni, a nevesített körülmények a különösen kifejezéssel megjelölve olyanok, amiket példálózóan sorol fel a Kbt. Olyan körülményeket, amelyek nem következtek, illetve nem következhettek be a vizsgált esetben, nem is lehet figyelembe venni. Hangsúlyozta az alperes, hogy a közigazgatási perben a bírság kiszabásának törvényességét ellenőrizheti a bíróság, amely alapján a bíróságnak nincs lehetősége az alperes mérlegelését felülmérlegelni. Amennyiben a bírság kiszabásának indokoltsága és a bírság összegének megállapítása alapjául szolgáló körülmények és szempontok a Kbt.-ben meghatározottak szerint megállapíthatóak, a bíróság nem mérlegelheti felül az alperes mérlegelési jogkörben hozott döntését, azt nem változtathatja meg, vagy nem helyezheti hatályon kívül. E körben az alperes jogerős ítéletekre, legfelsőbb bírósági, fővárosi ítélőtáblai, és kúriai határozatokra hivatkozott. Kiemelte az alperes, hogy a felperesnek az eljárást segítő magatartása semmilyen formában nem volt megállapítható, a felperes csupán a Kbt.-ben meghatározott kötelezettségét teljesítette, ezen túlmenően semmilyen tényleges segítő maga tartást nem fejtett ki. A Kbt.-ben meghatározott kötelezettség teljesítése és az eljárásjogi lehetőségek kihasználása nem tekinthető a törvényben meghatározotton túlmutató együttműködésnek. A másodfokú ítélet csupán ezt a tényt állapította meg, de azt, hogy mit értett együttműködő magatartáson, egyetlen indokkal, ténnyel sem támasztotta alá, sem azt, hogy milyen felperesi magatartás lett volna a kiváltója a felperes javára történő értékelésnek. Miután együttműködő magatartást nem fej tett ki a felperes, ezt nem is értékelhette javára az alperes a bírság összegének megállapítása körében. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor erre hivatkozással állapította meg, hogy az alperes nem tárt fel minden körülményt. a bírság kiszabás során. A törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsításának a hiánya vonatkozásában azt hangsúlyozta az alperes, hogy a Kbt. alapelvei közöt t rögzítésre került a 2. (3) bekezdésben, hogy az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és tisztesség valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A Ptk. indokolása szerint az adott helyzetben általában elvárhatóság mércéje egy speciális, az egyedi és az általános közötti szint, amely a különböző személyekre és különböző szituációkra más és más elvárhatósági mércét hoz létre. A jogsértő 4
maga tartásnak jogkövetkezményei vannak a közbeszerzési jogban is, hasonlóan más jogágakhoz, amelyek egyrészt a Kbt.-ben kerültek megfogalmazásra (bírság, döntés megsemmisítés, stb.), másrészt további jogkövetkezmény lehet az esetleges forrás megvonás, csökkentés. Ezen rendelkezések is egyértelműen azt mutatják, hogy a jogkövető maga tartás általános elvárás az ajánlatkérővel szemben, így az ennek való megfelelést nem lehet az ajánlatkérő javára értékelni a bírságkiszabás tekintetében, annál is inkább, mert a Kbt. kogencíája alapján a jogsértő maga tartás ismételt tanúsítását kell figyelembe venni. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a bírság mellőzésére, avagy annak minimumra mérséklésére irányult. Arra hivatkozott hogy az alperes által meghozott korábbi határozatokra is figyelemmel a törvényszék által kiszabott bírság mértéke is túlzó, különös tekintettel a Kbt. 152. (5) bekezdésében foglaltakra. A felperes arra tekintettel kérte a bírság mellőzését vagy minimalizálását, hogy a közbeszerzési eljárás során szerződéskötésre nem került sor, és a jogsértés teljes mértékben orvosolható volt új ajánlatkérői eljárást lezáró döntés meghozatalával, valamint a beszerzés becsült értéke sem kiemelkedően magas, továbbá a felperes vonatkozásában megelőzően a döntőbizottság törvénybe ütköző magatartást nem tárt fel, a felperes jogsértést nem követett el. Hangsúlyozta a közbeszerzési eljárást követő jogorvoslati ügyben az alperessel az eljárást segítő, együttműködő magatartást tanúsított. A felülvizsgálati kérelem, alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Kúria álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, abból azonban az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával részben téves jogkövetkeztetést vont le. Kiemeli a Kúria, hogy a Pp. 270. (2) bekezdése és 272. (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélét jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. Szükségesnek tartja leszögezni elsődlegesen azt a Kúria, hogy a bírság kiszabás jogalapját sem az első, sem a másodfokú ítélét kétségbe nem vonta, e tekintetben az alperesi határozatot jogszerűnek találta, e vonatkozásban a felperes keresetét elutasította. Mind a másodfokú, mind a felülvizsgálati eljárás során, a felperes a bírságösszeg mérséklését kérte, és e körben változtatta meg az elsőfokú ítélet, majd a jogerős ítélét is az alperes határozatát - ugyan eltérő mértékben. Mindezek előrebocsátásával hangsúlyozza a Kúria, hogy a Pp. 339. (1) bekezdése értelmében közigazgatási perben a bíróság a keresettel támadott határozat jogszerűségét vizsgálhatja felül. A határozat érintésének megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének -kizárólag akkor van helye, ha a bíróság eljárása során jogszabálysértést állapit meg. A perben feltárt és megállapított tényállásból következően sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság konkrét jogszabálysértést a bírság kiszabás körében nem állapított meg, ennek ellenére a Pp. 339/B. -ára hivatkozással a bírság összeg tekintetében a felülvizsgált alperesi határozatot részben megváltoztatta. A Kúria sem a megváltoztatás tényével, sem összegszerűségével nem értett egyet, annak ugyanis semmiféle jogalapja nem állt fenn. A bírságösszeg megváltoztatásának körében sem az elsőfokú, sem a jogerős ítélét az alperes által elkövetett jogszabálysértésre nem hivatkozott, ennek hiányában pedig az ítéletek nem tekinthetőek megalapozottnak. A jogerős ítéletben - az alperessel egyezően - arra az álláspontra helyezkedett a másodfokú bíróság, hogy bírság kiszabása indokolt volt, a megállapított jogsértés tényével és 5
következményeivel egyetértett, így a bírság jogalapja körében a határozatot jogszerűnek találta. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes javára szolgáló körülményeket nem értékelt az és figyelmen kívül hagyta azt, a felperes vonatkozásában megelőzően az alperes törvénybe ütköző maga tartást nem tárt fel, az ajánlatkérő korábban jogsértést nem követett el, továbbá a felperes a perben nem cáfolt előadása szerint a közbeszerzési eljárást követő jogorvoslati ügyben az alperessel az eljárást segítő együttműködő maga tartást tanúsított. A Kúria megítélése szerint a jogerős ítéletben kialakított ezen érvelés alapvetően téves. A felülvizsgált alperesi határozat indokolásából kitűnően az alperes a tényállást teljes körben feltárta. Pontosan, dátumszerűen követte a felek közötti eseményeket, rögzítette azok tartalmát. Az alperesnek a Kbt. nem enyhítő és súlyosító körülmények feltárását teszi kötelezővé, hanem a bírság kiszabásakor valamennyi, a törvényben meghatározott körülményt kell értékelnie. A jogalkotó a törvényben szempontrendszert határozott meg, mint olyat, amit az alperesnek a bírság indokoltsága és annak mértéke körében figyelembe kell vennie. A keresettel támadott határozatban minden körülmény fel tüntetésre került, melyet az alperes figyelembe vett. A Kbt. 152. (5) bekezdése alapján a bírság és az el tiltás tekintetében az eset összes körülményeit, így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő maga tartását, a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időt, támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt a körülményt, ha a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat - kell figyelembe venni. Az alperes a törvény kogens előírása alapján a konkrét eset összes körülményét vette figyelembe, a nevesített körülmények a különösen" kifejezéssel megjelölve olyanok, amiket példálózóan sorol fel a Kbt. Helyesen hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy olyan körülményeket, amelyek nem következtek, és nem is következhettek be a vizsgált esetben, nem lehet figyelembe venni. A Pp. 339/B. -át illetően a közigazgatási perekben töretlen és következetes bírói gyakorlat alakult ki. A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor jogszerű, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, valamint a mérlegelés szempontjai a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége a határozatból kitűnik. Abban az esetben lehet a bírság összegét megváltoztatni, ha bizonyítást nyer, hogy a bírság kiszabása ezen feltételeknek nem felelt meg. A mérlegelés. szempontjai sorában hiányolt felperesi késedelmes jogkövető maga tartás és a jogsértések számának értékelése az alperes részéről megtörtént. A kétségtelenül fennálló jogsértés ténye a bírság, kiszabásának lehetőségét jogszerűen megteremtette, azt a jogsértést elismerő maga tartást nem befolyásolja. Az elismerő magatartás csak mint a bírság indokoltsága, illetve összegszerűségének megállapítása körében figyelembe vehető szempont jelenik meg. Ezt nyilvánvalóan az alperes nem kívánta kiemelten értékelni. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra utalással hangsúlyozza a Kúria, hogy a Kbt. szabályozásrendszere alapelvi szinten rögzíti azt az elvárást az ajánlatkérővel szemben, hogy a Kbt. alapelvei és részletszabályai szerint járjon el a közbeszerzési eljárásokban, tartsa be a Kbt. és egyéb ide vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit. Az ennek megfelelő magatartás semmiképp sem minősíthető enyhítő vagy az ajánlatkérő javára értékelendő körülménynek. Ez az alapvető elvárás a közbeszerzési eljárások minden résztvevőjével szemben, tehát tévesen értékelte ezt a másodfokú bíróság enyhitő körülményként. A jogkövető maga tartás általános elvárás az ajánlatkérővel szemben, így az ennek való megfelelést nem lehet az ajánlatkérő javára értékelni a bírságkiszabás tekintetében. A Kúria egyetértett az alperes ezzel kapcsolatos felülvizsgálati 6
kérelembeli okfejtésével. A rendelkezésre állt iratokból az is megállapítható volt, hogy a felperesi együttműködő magatartás" ténye kifejezetten nem nyert alátámasztást, a jogerős ítélét erre való hivatkozása konkrétumok nélküli. Ezen együttműködés - akárcsak a korábban kifej tettek szerint a korábbi jogsértések hiánya - alapelvi követelmény a Kbt. rendszeréből de a magyar jogrendszer egyéb szabályozásaiból is - következően, az szintén nem volt a felperes javára értékelhető a bírságösszeg meghatározása körében. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a jogerős itélét bírságösszeg mérséklésére vonatkozó indokolása nem volt megalapozottnak tekinthető, az az alperesi határozat tekintetében jogszabálysértést nem jelölt meg, a felperes javára olyan enyhítő" körülményeket értékelt, amelyet a Kbt. nem nevesít és nem is tesz lehetővé. Mindebből következően a jogerős ítélét erre vonatkozó része nem volt jogszerűnek tekinthető, ezért azt a Kúria a Pp. 275. (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét a Pp. 339. (1) bekezdése értelmében teljes egészében elutasította. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perben eddig hangoztatott álláspontját ismételte, a Kbt. 152. (5) bekezdésének sérelmére hivatkozott, azonban a fen t kifej tettekből következően teljes mértékben megalapozatlanul. Ezért utasította el a Kúria a jogerős ítélét hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetét teljes egészében. Az elsőfokú, a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. (1) bekezdés szerint kötelezte. A kereseti, fellebbezési és felülvízsgálati, csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. (1) bekezdés c) pontjából és m) pontjából valamint a (2) bekezdésből következően a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. (1) bekezdés és a 14. értelmében az állam viseli. Budapest, 2014. szeptember 10. Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s/k. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró 7