Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011 Bakó Gyula és Pétervári Erika A Gerontológia Molekuláris és Klinikai Alapjai 7. előadás MOZGÁSSZERVI ZAVAROK ÉS BETEGSÉGEK 2. RÉSZ
Témavázlat Gyakori mozgásszervi betegségek idősekben az elesések, a krónikus immobilizáció és a rokkantság okai - Osteoarthrosis - Rheumatoid arthritis - Köszvény - CPPD arthritis (álköszvény) - Osteoporosis Immobilizáció és remobilizáció idősekben
Rheumatoid arthritis (RA) idősekben RA: krónikus, szisztémás autoimmun gyulladásos betegség, amely számos szövetet és szervet érint, de elsősorban az ízületeket támadja meg. Az idős RA betegek aránya relatíve fokozatosan emelkedik a RA betegpopuláción belül. Jellegzetesen 40 és 50 év között kezdődik. (Létezik 60 év felett kezdődő formája is. Utóbbi jellegzetes tünetekkel kezdődik.) RA esetén a vérben reuma faktor (nem specifikus antitest) mutatható ki. Aktív fázisban We érték (vérsejtsüllyedés) magas, lázas a beteg. Ha kevesebb a reumás csomó (fibrózus szövettel körülvett fibrinoid nekrózis) és enyhébbek a szisztémás tünetek, jobb a
Rheumatoid arthritis (RA) idősekben Ízületeket érintő klinikai tünetek: lassú, krónikus kezdet idősekben, a polymyalgia rheumaticához hasonlóan gyakran jár izomfájdalmakkal testszerte ízületi és izommerevség, jellegzetes a reggeli ízületi merevség végtagok görcsös fájdalma kezek, csuklók, alkarok diffúz oedemája deformitást és funkciókárosodást okozó synovitis a nagyízületek gyakrabban érintettek, de a kéz kisízületeit érinti a legsúlyosabb formában.
Köszvény, köszvényes arthritis Definíció: Krónikus gyulladásos arthritis, amelyet az ízületekben, inakban és a környező szövetekben lerakódó Na-urát kristályok okoznak. Visszatérő, akut, fájdalmas gyulladásos rohamok jellemzik. Okok: A purin-anyagcsere terméke a húgysav. Hyperuricaemiában a kicsapódó urát visszatérő gyulladásos fellángolásokhoz, bármely szövetben (kivéve az agyat) idegentest-granulóma (tophus) képződéséhez vezet.
Köszvény Urát kicsapódás következményei: magas mortalitás vesékben - vesekövesség (hyperuricaemia 1.000 növeli a rizikóját) - parenchyma károsodás (krónikus sclerotizáló interstitialis nephritis) ízületekben visszatérő arthritis, tophusok, arthrosis arteriafal atherosclerosis coronariák ischemiás szívbetegség Hyperuricaemia jelentősen növeli a köszvény kockázatát, de nincs kizárólagos direkt okozati összefüggés az emelkedett húgysavszint és a köszvény között (ritkán lehet hyperuricaemia köszvény nélkül, szérum urát csökkentése rohamot válthat ki ). Kevés ízületet érintő új esetben meg kell mérni a húgysavszintet!
CPPD arthritis (álköszvény) CPPD: calcium pyrophosphate dihydrate deposition disease Calcium pyrophosphat kristályok lerakódása az ízületekben (basophil, romboid, kék-sárga, lineális kristályok, gyenge kettőstörés polarizált fényben). Gyakoriság: 65-75 év között 15%, 85 év felett 60%. Incidencia: 9/10.000. Formái: sporadikus (idiopathiás), herediter, szekunder (asszociált) Gyakran kapcsolódik öregedéshez, hyperparathyreosishoz, haemochromatosishoz. Valószínű asszociációt mutat arthrosissal, amyloidosissal, hipermotilitás syndromával. Klinikai jelei: akut vagy krónikus arthritis, az akut roham többnyire a térdet, csuklót, vállat érinti.
Osteoporosis Definíció: A csontrendszer szisztémás megbetegedése, amelyben a csonttömeg megfogyatkozása, a csontszövet mikroarchitektúrájának károsodása, a csontsűrűség csökkenése a csontok fokozott törékenységéhez vezet. Diagnózis : csontsűrűség mérése alapján (denzitometria). Súlyos osteoporosis fogalma: a beteg egy vagy több töréstől szenved (főleg csípő- és csigolyatörés).
Az osteoporosis diagnózisa Csont denzitometria: Osteoporosis 2,5 Osteopenia T-score 1 Normál 0
Osteoporosis: epidemiológia 75 millió beteg Európában + USA-ban + Japánban. Incidencia: 9-15%. Magyarországon: 20%. A postmenopauzás nők 1/3-a érintett. Jellegzetes kezdet: - nőkben: 40-50 évesen - férfiakban: 60-65 évesen (nagyobb csúcscsonttömeg ) 50 éves nő élethosszig tartó csípőtáji törésből származó halálozási rizikója megegyezik az emlőrákéval (2,8%) és nagyobb az endometrium carcinomáénál (0,7%)!
Osteoporosis: epidemiológia Combnyaktörés 1990: 1,7 millió (2050: 6 millió). Mo.: 16.000/év földrajzi eloszlás: észak >>> dél Közép-Európa : 1-2,5 millió / év nő:férfi = 2:1 túlélés: 90% 6-12 hónap, össz-halálozás: 5-25% költség ek: -1990: 10 milliárd USD / 250 ezer eset -2040: 82 milliárd USD / 500 ezer eset Csigolyatörés : nehezebb diagnosztizálni prevalencia: >65 év - nő:férfi = 2:1
Osteoporosis rizikótényezői: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011 csonttömeget meghatározó tényezők Genetikai tényezők (75-80%) Kaukázusi és ázsiai rassz: több törés női nem dominanciája D vitamin receptor polimorfizmus Kor Hormonális tényezők (menopausa, ösztrogén v. androgén) Életmódi faktorok táplálkozás (alacsony Ca, fehérjehiány) alkohol, dohányzás fizikai inaktivitás/immobilizáció, vékony alkat Másodlagos tényezők (betegségek ) endokrin, anyagcsere (glucocorticoid túlsúly, diabetes mellitus) GI malabsorptio, máj-, veseelégtelenség rheumatoid arthritis gyógyszerek (diureticumok, antacidák, heparin)
Osteoporosis Energia/fehérjehiány Csontképzés Csontképzés nem kompenzálja a csontvesztést Közvetlen hatás Közvetett hatás Csontreszorpció Ca bevitel Szekunder hyperparathyreosis CSONTVESZTÉS
Az osteoporosis kezelése és megelőzése Megfelelő kalciumbevitel az élet során (1.000-1.500 mg/nap; sajt, tejtermékek, broccoli, szardinia) Megfelelő D vitamin ellátás az élet folyamán (400-1000 NE/nap) Folyamatos fizikai aktivitás (izomerősítő és/vagy aerob, ill. koordinációs gyakorlatok) Alkohol, dohányzás, más rizikótényezők elhagyása Szekunder osteoporosisok kezelése (pl. steroid kezelteknél) Hormonhiány korai felismerése és kezelése (menopauzális, perimenopauzális hormonpótló kezelés) Osteopenia korai, pontos differenciáldiagnózisa, a progresszió megelőzése (szelektív ösztrogén receptor modulátorok, biszfoszfonátok, calcitonin)
Immobilizáció és remobilizáció idősekben Immobilizáció idősekben Kezelési lehetőségek Remobilizáció idősekben
Immobilizáció idősekben Az életkortól és az említett korfüggő változásoktól függetlenül az idős ember is képes lépcsőn járni, guggoló helyzetből felállni, egyenes iránytartó járásra, fél lábon is megállni és elvégezni minden, mozgást igénylő napi tevékenységet. Azok az idős emberek, akiknek mozgásképességét akut betegség korlátozza, vagy tartósan ágyban fekvőkké váltak, nagyon hajlamosak az izomtömeg és izomerő gyors elvesztésére. Ennek aránya elérheti a napi 1,5 %-ot. A veszteség a legnagyobb mértékű azokban az izmokban melyek a felülést, felállást, megállást biztosítják és így a mindennapi élethez elengedhetetlenek.
Kezelési lehetőségek Az ízületek rendszeres átmozgatása, tornáztatás A beteg helyes fektetése Óvatos, fokozatos mobilizálás Légzőtorna, expectoránsok alkalmazása Megfelelő folyadékbevitel és táplálás A hólyag rendszeres és teljes kiürítése, hólyagkatéter mielőbbi eltávolítása A bőr tisztántartása, decubitus prevenció Aktív környezet, kapcsolattartás
Remobilizáció idősekben Egyes geriáterek véleménye szerint egy napi ágyban fekvés 2 hét alatti tréninggel hozható helyre. Ezért minden kórházban fekvő, súlyos krónikus beteg esetében egyénre szabott ápolási és edzésprogramot kell kidolgozni az erőnlét megtartására. Időskorban a fizikai aktivitás minél további fenntartása elengedhetetlenül fontos, mind a munka specifikus, mind az izomerősítő edzésekkel. A fizikai aktivitás optimális gyakoriságáról, intenzitásáról, tartamáról és a kívánatos izom-fittness megőrzésének és fenntartásának optimális módjáról még nincs egységes álláspont. Jelenleg legelfogadottabb, hogy heti 3-4 alkalommal, 30-60 percig tartó intenzív, sietős gyaloglás a legalkalmasabb, melynek során 10 percenként csökkentjük az iramot kb. 5 percig.