AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI KERTÉSZET

AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI KERTÉSZET FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI KERTÉSZET Szerző: Dr. Mihályffy József (gyümölcs) Dr. Varga István (szőlő) Dr. Helyes Lajos (zöldség) Lektor: Dr. Holb Imre

Tartalomjegyzék I. Gyümölcsermeszés 4 1. Hűtőházak 5 2. Koronaforma 6 3. Fajtakérdés 7 3.1. Alma 7 3.2. Körte 8 3.3. Kajszi 8 3.4. Őszibarack 8 3.5. Meggy 9 3.6. Cseresznye 9 3.7. Szilva 9 4. Bogyósok 9 II. Meghatározó tendenciák a világ szőlőtermesztésében és borászatában 22 1. Magyar szőlőtermesztés és borászat helyzete az ezredfordulón (2004) 24 2. A fajta szerepe a szőlőtermesztésben 25 III. Zöldségtermesztés 27 1. Zöldségtermesztés 27 2. Dísznövénytermesztés 30 3. Gyógynövénytermesztés 31 3

I. GYÜMÖLCSERMESZÉS Az Európai Unióba történt belépésünk után a gyümölcstermesztésünkre új és megnövekedett feladatok vártak. A határok átjárhatósága és a vámok megszűnése után a külföldi, nyers- és feldolgozott áruk nagy mennyiségben jelentek meg a hazai piacokon. 1 év alatt a mezőgazdasági termékek importja körülbelül 30 %-kal nőtt és a velünk egyszerre unióba belépett országokból ez az arány körülbelül 50 % lett. Ugyanezen idő alatt a kivitelünk mindössze 5-6 %-kal növekedett. A külföldi tulajdonban lévő üzletláncok ezt a tendenciát nagymértékben elősegítették. A gyümölcsök behozatala terén ez az arány némileg kisebb, de a tendencia hasonló. Ennek következtében egyik fő feladatunk, hogy a hazai piacainkat megőrizzük, sőt igyekezzünk korábbi pozícióinkat visszafoglalni. Az unión belül ezt elsősorban a minőségi termékek arányának fokozásával és marketing tevékenység színvonalának növelésével érhetjük el. Magyarországon a gyümölcsök beltartalmi értéke igen magas, mely az ízben, aromában és a szárazanyag tartalomban mutatkozik meg. Országunkban igen jók a talaj és klimatikus adottságok. Egy eltelepített törzses gyümölcsös élettartama 15-30 év. Természetesen a fajtól és az intenzitás fokától függően ez a szám felfelé és lefelé is eltérhet. A korszerű gyümölcsösök intenzitás fokát lehetőleg növeljük, ezzel az élettartalmat csökkenthetjük. Egy ültetvény létesítési költsége évről- évre növekszik, pl. egy karcsú orsó alma ültetvény bekerülési költsége a termőre fordulásig 3-4 millió Ft is lehet. E magas költségek megtérülése csak úgy gazdaságos, ha az előállított termékek biológiai és gazdasági értéke igen magas. A szomszédos, szintén EU tag Ausztriában a karcsú orsó almaültetvényeket 12 évre tervezik. Ez csak akkor lehet gazdaságos, ha a jó minőség mellett a magas termésmennyiség és a jó értékesítési lehetőségek is biztosítottak. A mezőgazdaságban és ezen belül a gyümölcstermesztésben is úgy a technológiai, mint a technikai elemek is igen gyorsan fejlődnek. A piaci igényekhez igen gyorsan kell alkalmazkodni a fajtakérdésnek is. Ezeknek a kihívásoknak a rövid élettartalmú gyümölcsösök felelnek meg elsősorban, mert a rekonstrukció során az új elemeket már alkalmazhatjuk a létesítendő gyümölcsösünkben. Ez megjelenhet a sor- és tőtávolságban, a törzsmagasságban, az alanyokban, a fajtákban és egyéb technológiai elemekben. Erre egy jó példa a kézzel szedhető cseresznyeültetvények létesítése. Jelenleg talán ez az áru adható el a legjobban, ilyen ültetvények létesítésére csak a cseresznye törpe alanyok megjelenésével vált lehetővé, mert a hagyományos és sajmeggy alanyokon csak igen magas 8x5 méterre telepített ültetvény létesíthető. Törekedni kell arra, hogy az egyes fajok csak a számukra legjobb termőtájon kerüljenek eltelepítésre. Jó példa erre a körte, mely a speciális igénye jó minőségű, nem túl magas mésztartalmú talaj, magasabb csapadék, magasabb relatív páratartalom miatt elsősorban Zala megyében és a Bodrog közbe telepíthető. Homokos, száraz területen a körte még öntözött körülmények között sem termeszthető. Az intenzív alma karcsú orsó pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye száraz, homokos területén a nyári légaszály miatt szintén nem termeszthető, még öntözve sem. Pedig e megye a köztudatban is a legjobb almatermő vidék és az összes magyar almatermés 50 %-a itt terem. A terület kiválasztásánál az alábbiakat vegyük figyelembe. A terület mikroklímája döntő tényező elsősorban a korán virágzó mandula, kajszi, cseresznye, őszibarack fajok esetén. Ismernünk kell a tavaszi fagyok gyakoriságát és mértékét, kizáró tényezőnek kell tekinteni az olyan alacsony fekvésű területeket, amelyeken nagy a fagyok gya- 4

korisága, továbbá azokat a területeket, amelyek lefolyástalanok, fagyzugosak. A melegigényes kajszi, őszibarack fajok esetében kedvező az évi kb. 2000 napfényes óraszám, a 10-10,5 C fok évi középhőmérséklet. Az esetek jelentős részében a telepítő nem talál mért meteorológiai adatokat, ilyen esetekben hallgassuk meg a helyi embereket, továbbá vizsgáljuk meg a helyi kultúrnövényeket, éppen így a természetes növényzetet. A gyakran visszafagyott diófa ágak, gallyak mutatják a helyi fagyok gyakoriságát. Ha valamely vidéken évszázadok óta nem termesztenek házi kertben, zárt kertben őszibarackot, kajszit, cseresznyét, az nem véletlenül alakult ki, ezért tehát ne erőszakoskodjunk a természettel, mert komoly árat fogunk fizetni érte. Az alma, körte, dió gyümölcsfajok esetében az évi csapadék mennyiségének van döntő jelentősége. Ezek a gyümölcsfajok szeretik a nyirkos, jó vízellátottságú talajokat, tehát folyók, tavak közelében, völgyekben amely nem fagyzugos érzik jól magukat. Általános érvényű, hogy Magyarország jelenlegi csapadék viszonyai mellett lehetőleg öntöznünk kell. Ha tehát ültetvényt tervezünk, öntözésre is gondolnunk kell. A terület kiválasztásánál alapállásunk, hogy keressük az optimálishoz közeli, jó ökológiájú területeket. A gyümölcsfa tehát ne olyan helyre kerüljön, amely más növénykultúra számára már nem megfelelő. Álló kultúrák számára a lehető legjobb földeket kell kiválasztani, mert magas jövedelmet csak ezeken lehet elérni. A terület kiválasztásánál a termőhelyi viszonyok mellett vizsgáljuk az ökonómiai tényezőket is (a piac távolsága, az útviszonyok, a vízforrás-, vízkivételi lehetőség, a munkaerő-ellátottság mind-mind nagy súllyal esik latba az ültetvény tervezésekor. Öntözéshez ma elsősorban a csepegtető öntözést használjuk, mert ennek viszonylag kisebb a költsége és kis párolgás miatt a vízfogyasztás is kevesebb. Amennyiben módunkba áll esőszerű öntözésre rendezzük be az ültetvényt. Egy hátránya van, a magasabb bekerülési költség. Ezzel szemben több előnye is van. Nagyon fontos jó tulajdonsága a tavaszi fagyvédelmi öntözés, erre az EU területén belül a Dél-Tiroli alma ültetvények adnak jó referenciát, aszályos időben az úgynevezett frissítő öntözés igen fontos lehet a jobb asszimilációs tevékenység érdekében, a szüret előtti színező öntözés is nagy előnye az esőszerű öntözésnek. Mindkét öntözési módnál a rügy-differenciálódáskori öntözés a következő évi termésmennyiséget növeli. A gyümölcsök először sejtosztódással növekednek, de amint közeledünk az éréshez, úgy a sejtnagyobbodás kerül előtérbe, aminél szintén nagy szerepe van az öntözésnek. A vegetatívan szaporított alanyoknak bojtos gyökérzete van, melyek közel helyezkednek el a felszínhez és egy rövidebb, száraz időszak már nagy terméskiesést okozhat. Ezeknél a ültetvényeknél is fontos az öntözés, pl. M9-es alanyon lévő karcsú orsó alma ültetvényt öntözés nélkül nem lehet üzemeltetni. 1. Hűtőházak A gazdaságos gyümölcstermesztés elengedhetetlen velejárója a hűtőházak építése. A köztudatban hűtőházat az alma és körte tárolására kell építeni. A mai szűkebb értékesítési lehetőségek következtében a csonthéjas és bogyós gyümölcstermesztőknek is szükséges hűtőházat építeni. Amennyiben ezeknek a termelőknek van alma és körte ültetvényük, úgy a kihasználtság fokát a hosszabb igénybevétel miatt növelhetik. Ahol bogyósokat vagy csonthéjasokat géppel takarítanak be, ott néhány órás napra kitettség is nagyban csökkenti az áru értékét, esetleg teljesen tönkre is mehetnek azok. A nyers fogyasztásra szánt árukat is szükséges lehet néhány órára vagy napra hűtőházban tárolni. Az esetleges időszakos piaci telítettséget (túlkínálat, alacsony ár) is elkerülhetjük, ugyanis néhány napos tárolás után kedvezőbb áron értékesíthetjük termékeinket. Erre jó példa az, amikor a 5

Redhaven őszibarack nagy tömegben jelenik meg a piacon. Így érvényesül az a tény, hogy a hűtőház vagy értéknövelő, vagy értékmentő, esetleg mindkettő lehet. 2. Koronaforma Javasoljuk elsősorban az orsófákat és a váza koronát. Az alma és körte legkorszerűbb koronaformája a karcsú orsó. Előnye a kis koronaméret (3,5-4 x 0,8-1,0 térállás), aminek következtében a korona belső részének a megvilágítottsága igen kedvező. Minden munkát a földről végezhetünk (metszés, betakarítás, gyümölcsritkítás), így a kézimunka hatékonysága egy hagyományos koronaformához viszonyítva többszörös. A termőrügy differenciálódás is igen hatékony. A karcsú orsó koronaforma alanya almánál az M9-es, körténél az A Birs általában. Mindkét alanyt vegetatív úton szaporítjuk, így az bojtos gyökere magasan helyezkedik el, tehát öntözés és támrendszer elengedhetetlen. A támrendszer lehet huzalos és oszlopos (nem karós), melyet minden fához külön leverünk. A korona szerkezete az alábbi: - A tengelyen alul 3 oldalvezérből álló ágemeletet alakítunk ki és e felett csak fiatal, gyenge gallyakat, melyeket vízszintesen lekötünk. - A fiatal gallyakat rotációs metszéssel neveljük úgy, hogy azok 3-4 évnél ne legyenek idősebbek. Ekkor tőből eltávolítjuk azokat és egy már meglévő vesszőből újakat nevelünk. - Álsudaras tengelynevelést is alkalmazhatunk, amikor a gyengébb vezér alatti vesszőből neveljük a tengelyt tovább, így a fánk növekedését csökkentjük. - A magassága ne legyen több kb. 220 cm-nél, e felett vagy elágazásra vágjuk, vagy lehajtjuk a tengelyt. - Amennyiben a tőtávolság kisebb 1 méternél, úgy nem hagyunk alul ágemeletet, hanem a tengelyen végig csak gyenge gallyakat nevelünk. Az utóbbi időben a szabadorsó koronaformák is előtérbe kerülnek, melyek térállása nagyobb a karcsú orsónál, a nevelés során itt is ügyelnünk kell arra, hogy a gallyak mindig fiatalok legyenek. Újabban meggy, cseresznye, kajszi és szilva fákat is részben e koronaformával neveljük. Az új meggy, cseresznye és szilva fajták elterjedésével egy új koronaforma, a gépi rázásra is alkalmas váza korona került előtérbe. Ipari felhasználásra az így termelt áru kiválóan alkalmas. Az addig alkalmazott metszett sudaras ágcsoportos koronaforma, valamint a ferdekarú sövényt igen rövid idő alatt felváltotta ez az új koronaforma. Az előbbiek nevelése is bonyolultabb és a kézimunka igényük is magasabb. A metszett sudaras ágcsoportos koronaforma legfőbb hátránya az volt, hogy a korona belső részébe a napfénynek csak 3-4 %-a jutott be, így amikor a korona palástján a gyümölcs érett volt, a belső részén csak félérett gyümölcsök fejlődtek ki. Így a magas fajlagos költségű rázógépekkel csak 2-3 menetben lehet a termést lerázni. A váza korona belső részébe is bejut a napfény, a gyümölcsök egyszerre érnek, tehát a rázást 1 menetben elvégezhetjük. A kézi és gépi szedés kombinációja is megoldható, mivel a korona alsó részén lévő gyümölcsöket a földön állva, kézzel leszedhetjük és a maradékot géppel lerázzuk. A jól megvilágított koronaformában a gyümölcsök mérete is nagyobb, az átlagtermés is magasabb. A jó megvilágítottság miatt a gallyak felkopaszodása a minimumra csökken, a napfény hatására a termőrügy-differenciálódás is kedvezőbb lesz. A fán a rázás után a termésnek mindössze 4-6 %-a marad. 6

A váza korona nevelésénél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: csak 3 oldalvezért neveljünk, az oldalvezérek ne egymás feletti rügyekből fejlődjenek, a tengelyt csak 4-5 éves korban vágjuk ki annak érdekében, hogy a rajta lévő hajtások, vesszők, gallyak az oldalvezéreket ne engedjék úgy nőni, hogy a korona túl szűk legyen. Az érdi bőtermő meggy fajtánál és kajszinál a tengelyt nem szabad kivágni, mert akkor a korona könnyen széthasad. Ehelyett metszéssel és a szél segítségével a tengelyt oldalirányba vezetjük és így belőle oldalvezér lesz. A széthasadás ellen célszerű műanyag szalaggal körbekötni. A termőrészeket gallérágakon neveljük ki (oldalvezérenként 2-3 gallérág). A kajszit annak ellenére, hogy nem rázva takarítjuk be (mivel a gyümölcs nem egyszerre érik) nevelhetjük váza koronának. Az őszibarack a jelen gyakorlat szerint szintén igen jól meghálálja a váza koronán történő nevelést, így a katlan koronát már végleg elhagyhatjuk. 3. Fajtakérdés Célszerű a legkorszerűbb fajtákat telepíteni, mert az EU piacán kelendőek az ún. világfajták. Ez elsősorban almára és körtére vonatkozik. Egyéb gyümölcsfajoknál (csonthéjasok, bogyósok, héjasok) törekednünk kell arra, hogy elkerüljük érési időben a mediterrán államok dömping árukínálatát, így amennyiben módunk van rá, olyan fajtákat telepítsünk, melyek az ottani fajták után érnek. A Magyarországon termelt gyümölcs magas beltartalmi értékét és kiváló ízét, aromáját kihasználva helyezzünk súlyt az ún. hungarikum fajtákra. Itt elsősorban a világelső meggyfajtákra, a kiváló kajszifajtákra, cseresznyefajtákra, diófajtákra gondolhatunk. Az eddigiekben a gyümölcstermesztésről és annak egyes elemeiről beszéltünk, a továbbiakban gyümölcsfajonként próbáljuk értékelni a jelenlegi helyzetet és tanácsokat adni a további fejlesztésekhez. Csak javaslatokat mondhatunk melyek igen szubjektívek és törékenyek a jövő fejlesztéseihez. A gazdasági fejlődések, trendek, fogyasztási szokások, kereskedelmi érdekek, feldolgozási lehetőségek igen gyorsan változhatnak, így néhány évre előremutatóan is igen nehéz jóslatokba bocsátkozni. 13 db táblázatot mellékelünk. Ebből 2 db-on Magyarország területi adatai szerepelnek. A további 11 táblázat az EU országainak, valamint Horvátország, Románia, Szerbia-Montenegró és Ukrajna elmúlt 4 évi terméseredményei szerepelnek fajonként. Azért ezeket az országokat szerepeltetjük, mert az export és import szempontjából őket kell elsősorban figyelembe venni a jövő fejlesztése szempontjából Ez országok terméseredményeit és a jelenlegi gazdasági helyzetet ha figyelembe vesszük, úgy a jövendő fejlesztésekhez ezek némi támpontot adhatnak. 3.1. Alma Az EU-ban jelenleg több mint 12 millió tonnát termelnek. Legnagyobb almatermelő államok Franciaország, Olaszország, Lengyelország. Mindhárom ország erősen exportorientált. Almából az unióban túltermelés van, ezek az országok is eladási nehézségekkel küzdenek. Ezeken az országokon felül még több ország exportál jelentős mennyiségű almát (Spanyolország, Hollandi). A nyugati piacokra betörni igen nehéz. A magyar 500-600 ezer tonna alma nagy része csökkent értékű, ún. ipari alma. A gyümölcsösök állaga nagyon rossz, sok az idős elhanyagolt volt nagyüzemi gyümölcsös, melyeket rendbehozni, már nem lehet és nem is érdemes. Sajnos az új, fiatal ültetvények jelentős része 7

is igen rossz állapotban van, azért mert sokan spekulatív célból telepítettek, valamint az elmúlt évek gyenge értékesítési árai miatt többen csak csökkent intenzitással művelik az alma gyümölcsösöket. Hiányosság, hogy nagyon kevés a hűtőház és tavaszra már nincs jó minőségű alma, így ezekben a hónapokban szinte akadálytalanul jön be az import alma. Az gyenge értékesítési ár miatt voltak olyan termelők, akik nem töltötték fel hűtőtárolóikat. Véleményünk szerint almát csak kis mértékben szabad telepíteni, amennyit a hazai piac felvesz és számítani lehet az igen jó minőségű alma, kismértékű exportjára is. A hazánkban termelt alma igen jó minőségű (szárazanyag, íz, zamat, cukor, sav), de jelenleg ezt az exportban és az árban nehezen tudjuk realizálni. Világfajtákat kell telepíteni. A hűtőházak építését fokozni kellene. Csak az intenzív koronaforma (karcsú orsó) nevelését javasoljuk. 3.2. Körte Az almához viszonyítva termésmennyisége lényegesen kevesebb az EU országaiban, 3.028.900 tonna volt 2004-ben. A magyar körte mennyisége igen alacsony (20.000 tonna alatti), így a körtetermesztés némi fejlesztése célszerű lehet. Optimális termőhelye igen behatárolt (Zala megye, Bodrog-köz). Termesztése és tárolása nagy szakértelmet kíván. Véleményünk szerint a telepítést elsősorban hazai fogyasztásra kellene végezni. Kismértékű fejlesztés indokolt lehet, mert a téli és tavaszi hónapokban elsősorban import áru van az üzletekben. Az értékesítési ár lényegesen magasabb, mint az almáé. Jelenleg a világfajtákkal történő karcsú orsó koronaformájú ültetvények kismértékű optimális termőhelyű ültetvények létesítése lehet indokolt. 3.3. Kajszi A kajszi EU össztermése átlag 600.000 tonna évente. E gyümölcsfaj a mediterrán országok gyümölcse. Magyarország a termeszthetőség északi határán van, a Balaton-Budapest-Miskolc vonaltól északra a kajszi már csak nagy kockázattal termeszthető. Franciaország, Spanyolország, Olaszország a 3 legnagyobb kajszitermelő álam, de Görögország termelése is jelentős. A kajszit felfoghatjuk igazi hungarikum gyümölcsfajnak is a belső értékei miatt. Az ipari felhasználási lehetőségeket bővíteni kellene, mert a magyar kajsziból készült termékek minősége egyedülállóak a világon. Az utóbbi időben a moníliás fertőzés igen sok ültetvényt károsított, így ezek pótlása indokolt lehet. A jelenlegi kajszisok területe 5.747 ha, de ebből véleményünk szerint 2.000 ha igen gyenge, kivágásra váró ültetvény, a hiány a monília és a gutaütés következtében jött létre. A ceglédi nemesítésű (keresztezéses nemesítés és tájszelekció) fajtákat javasolhatjuk (vírusmentes oltványok). 3.4. Őszibarack Az EU átlagtermése 4 millió tonna felett van kevéssel évenként. Legnagyobb termelő államok: Olaszország, Spanyolország, Görögország. Magyarország 930.000 tonna körüli termeléssel a közepesen termelő államok közé tartozik. Legnagyobb termesztési körzetünk Szeged- Szatymaz környéke, majd a Buda környéki, Észak-somogyi és Pécs környéki termőtáj következik, de Heves megyében is jól érzi magát az őszibarack. Elsősorban a belföldi fogyasztást kell előtérbe helyezni, mert a jelentős mértékű vírusfertőzés az exportot igen megnehezíti. Az utóbbi időben a magyar fogyasztók inkább a sárga húsú fajtákat kedvelik, így ezeket telepítsük. Talán a világ egyik legjobb fajtájával a Redhaven-nel legyünk óvatosak, mert e fajta aránya jelenleg is igen magas. 8

A váza korona és amennyiben lehetséges a vegetatív úton szaporított mandula-barack alanyokat használjuk. 3.5. Meggy Jelenleg az EU-ban 300.000 tonna felett van az éves átlagtermés. Legnagyobb termelők Lengyelország, Németország, Magyarország. A két legnagyobb termelő elsősorban gyengébb minőségű Cigány meggyhez hasonló fajtákat termel, ez vonatkozik a jelenleg is nagy mennyiséget termelő Szerbiára-Montenegróra is. A fajtaösszetétel Magyarországon a legjobb. Véleményem szerint a nálunk előállított, itt szelektált fajták a világon a legjobbak. Termő területünk közel 14.000 ha. E fajnál a legnehezebb javaslatot mondani, mivel az utóbbi időben a értékesítési ár nagyon lecsökkent (250 Ft-ról 40-50 Ft-ra). Ez természetesen a géppel betakarított termésre vonatkozik. A virágok moníliás fertőzése ez évben és az elmúlt években is igen magas, így jelenleg több ezer hektár csökkent értékű gyümölcsössel rendelkezünk. Ennek ellenére néhány évig nem javasoljuk a meggy ültetvények létesítését. 3.6. Cseresznye Az EU éves termelési mennyisége átlagban 500.000 tonna felett van. Legnagyobb termelő országok Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország. A magyarországi termés mennyisége igen alacsony, évente kb. 7.000 tonna. Jelenlegi ismereteink szerint a kézzel szedett cseresznye exportlehetősége egészen kiváló. Véleményünk szerint e gyümölcsfaj telepítése indokolt lehet, amennyiben a kézzel történő szedés munkaerő szükséglete megoldható. A szomszédos Burgenlandban elsősorban magyar munkások szedik le a cseresznyét. A magyar fajtaválaszték igen kiváló. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató- Fejlesztő Kht-ban Brózik Sándor által nemesített fajták gyümölcsmérete és húskeménysége kiváló. Az újabb fajták már öntermékenyek, javasolható a vegetatív úton szaporított törpésítő vagy törpe alanyok használata, elsősorban orsó koronaformával. 3.7. Szilva Évente átlagban 1,3 millió tonna az össztermés az EU-ban. Legtöbbet termelő országok: Németország, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Lengyelország. Magyarország 45.000 tonnát termel átlagban, területe 22001-ben 6.844 hektár volt. Úgy érezzük, hogy jelenleg kínálati piac van az országban, pedig igen sokoldalú a felhasználási lehetőség, de ezt jelenleg nem használjuk ki (mirelit, aszalás, pálinka, befőtt). A háttéripart kellene fejleszteni. Európában rengeteg szilvát termelnek, így az export lehetőségek igen korlátozottak. Véleményünk szerint a telepítés csak ott javasolt, ahol az ipari háttér biztosított. Amennyiben telepítünk, a kézzel szedhető fákat vegetatívan szaporított törpe alanyon ültessük, orsó koronaformával. 4. Bogyósok Kívánalom volna, hogy a bogyós ültetvények közel legyenek egy feldolgozó üzemhez, mert az állaguk miatt az ipari felhasználásra szánt gyümölcsök gyorsan romlanak. A hűtőtároló 9

(akár egy kiselejtezett hűtőkamion is) egy nagyobb ültetvénynél létfontosságú. Az ország teljes területén bogyósokat csak öntözéssel lehet termeszteni. A szamóca uniós éves termésmennyisége 900.000 tonna felett van átlagban. A legtöbbet termelő országok: Spanyolország, Lengyelország, Olaszország, Németország. Magyarországon mindössze 3-4.000 tonnát termelünk évente. Elsősorban friss fogyasztásra telepítsünk. A spanyol és a német érési csúcs közötti fajták telepítése javasolt. Ipari feldolgozás nem rentábilis, mert a lengyel és kínai termékek lenyomják az árakat. Málnából Lengyelországban, Németországban és Magyarországon termelnek éves átlagban a legtöbbet az unión belül, hol az évi termelés 95.000 tonna felett van. 1-2 napos gyümölcs, a nyers fogyasztású árut már a tábla széléről célszerű elvinni. 250 g-os dobozokba kell szedni. Nagyon alacsony az ipari védő ár, málnánál 200 Ft, szamócánál 150 Ft. Kismértékű telepítés lehet indokolt. A fekete ribiszkét szinte kizárólag ipari célra használjuk, az ár évről évre igen ingadozik. Magyarországon a klíma meleg a ribiszkének. Telepítése nem javasolható. A piros ribiszkét elsősorban ipari célra használják, mivel jellegtelen a leve és a színe, önálló termékként nem használják. Nyomott az ára, telepítése jelenleg nem javasolt. A szeder elsősorban hűtőipari termék volt, de jelenleg az ipari igénye igen kicsi. Nyersen elsősorban a Balaton melletti német turisták fogyasztják, de ezek számának csökkenésével az igény is csökken. Telepítésre nem célszerű javasolni. A köszmétének a klímánk meleg, így keveset terem, drágán termeljük. Az ipari árak nagyon ingadoznak. A nyers fogyasztási igény igen alacsony. A héjasok közül a dió telepítése lehet indokolt, kizárólag oltvány szaporító anyaggal. A magyarországi fajták igen jók, 50 % feletti a bélarányuk. A magyar nemesítésű oldalrügyön termő fajták szerepe fokozódhat. A dió csak jó minőségű talajon díszlik, jó vízellátás mellett. A termőhelyre nagyon igénye, mert a tavaszi fagyok nagy károkat okozhatnak. Úgy a héjas, mint a tört dió belföldön és külföldön is jól értékesíthető. Mandulát egész különleges esetben, jó termőhelyen és biztosított piaci háttérrel telepíthetünk, igen kis mértékben. Nagyon érzékeny a tavaszi fagyra. 10

1. sz. táblázat: Gyümölcsültetvények területe Magyarországon 2001-ben (ha) Megnevezés Terület (ha) Alma 39 246 Körte 2 046 Birs 100 Naspolya 1 Almatermésűek összesen 41 412 Cseresznye 1 219 Meggy 13 293 Kajszibarack 5 747 Őszibarack 7 159 Szilva 6 844 Csonthéjasok összesen 34 264 Dió 3 243 Mandula 256 Gesztenye 467 Mogyoró 89 Héjasok összesen 4 055 Málna 1 423 Málnaszeder 3 Szeder 504 Piros és fehér ribiszke 1 019 Fekete ribiszke 859 Ribiszkeköszméte (rikö) 1 Köszméte 376 Szamóca 422 Bodza 1681 Homoktövis 24 Kerti és vörös áfonya 5 Fekete berkenye 7 Bogyósok összesen 6 328 Összes gyümölcs területe 86 061 11

2. sz. táblázat: Gyümölcstermesztés az EU-ban és szomszédos országainkban Gyümölcstermesztés (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 63.296.738 61.034.209 61.617.113 65.062.607 Ausztria 1.026.099 1.060.828 1.111.475 1.096.400 Belgium 473.550 570.850 467.735 503.130 Ciprus 250.980 238.907 258.520 259.020 Cseh Köztársaság 417.214 507.721 448.429 470.740 Dánia 32.430 34.730 50.230 46.730 Egyesült Királyság 333.964 293.580 246.910 247.610 Észtország 28.431 29.784 26.808 28.460 Finnország 18.560 17.092 14.157 14.073 Franciaország 10.953.543 10.653.665 9.584.310 11.489.570 Görögország 4.165.406 3.833.349 4.255.939 4.150.600 Hollandia 531.200 575.000 569.000 588.600 Írország 25.320 23.504 22.700 22.700 Lengyelország 3.412.893 3.006.105 3.296.536 3.364.700 Lettország 53.127 67.306 52.870 62.000 Litvánia 167.500 92.500 79.845 77.300 Luxemburg 24.235 35.174 23.194 23.170 Magyarország 1.728.148 1.204.759 1.317.490 1.531.000 Málta 6.616 6.483 6.549 6.555 Németország 4.356.317 4.425.254 4.201.608 4.606.900 Olaszország 17.952.004 16.076.279 15.727.166 17.089.800 Portugália 1.742.301 2.022.602 1.819.469 1.969.300 Spanyolország 15.142.746 15.751.115 17.496.577 16.898.682 Svédország 32.700 31.929 32.029 32.585 Szlovákia 211.605 176.774 215.623 198.973 Szlovénia 209.849 298.919 291.944 284.009 Horvátország 491.786 509.441 483.200 491.621 Románia 2.474.481 2.028.638 3.134.464 2.763.000 Szerbia és Montenegró 1.214.936 1.047.660 1.713.434 1.738.692 Ukrajna 1.442.008 1.570.070 2.202.000 2.149.100 12

3. sz. táblázat: Alma termés Alma (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 12.972.705 12.114.479 11.727.035 12.297.615 Ausztria 409.721 478.789 422.584 482.000 Belgium 336.600 348.600 274.070 280.000 Ciprus 9.300 10.800 11.000 11.000 Cseh Köztársaság 221.164 316.815 243.382 250.000 Dánia 18.800 20.000 33.000 30.000 Egyesült Királyság 211.800 179.300 124.800 125.000 Észtország 15.094 17.160 17.200 17.700 Finnország 3.699 3.153 2.843 2.800 Franciaország 2.397.000 2.432.228 2.136.886 2.400.000 Görögország 243.150 268.998 198.996 288.000 Hollandia 408.000 354.000 359.000 358.600 Magyarország 605.440 526.865 508.000 680.000 Írország 17.100 15.800 15.000 15.000 Lengyelország 2.433.940 2.167.518 2.427.753 2.500.000 Lettország 36.071 50.354 36.091 45.000 Litvánia 151.100 80.000 66.362 67.000 Luxemburg 4.430 11.200 3.920 4.000 Málta 55 33 12 15 Németország 1.779.000 1.471.100 1.578.000 1.600.000 Olaszország 2.340.677 2.199.220 1.944.950 2.012.000 Portugália 264.594 300.482 286.217 286.000 Spanyolország 917.409 651.200 791.100 614.000 Svédország 19.900 18.005 18.005 18.500 Szlovákia 50.217 51.172 60.685 51.000 Szlovénia 78.444 141.687 167.179 160.000 Horvátország 32.461 59.143 58.054 58.000 Románia 507.440 491.500 811.099 810.000 Szerbia és Montenegró 138.000 101.623 251.144 240.000 Ukrajna 474.700 522.300 871.000 850.000 13

4. sz. táblázat: Körte termés Körte (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 2.899.966 3.121.845 2.848.100 3.028.900 Ausztria 108.594 103.649 175.499 104.000 Belgium 88.700 171.200 142.400 170.000 Ciprus 1.050 1.100 1.100 1.100 Cseh Köztársaság 16.339 13.780 9.682 13.400 Dánia 2.900 4.000 6.500 6.000 Egyesült Királyság 38.500 34.200 29.600 30.000 Franciaország 259.500 245.966 199.484 240.000 Görögország 85.296 60.382 58.013 70.000 Hollandia 76.000 171.000 159.000 180.000 Magyarország 21.077 13.082 19.000 16.000 Lengyelország 77.353 92.056 77.178 77.000 Litvánia 4.000 2.000 1.526 1.600 Luxemburg 495 1.500 1.423 1.400 Németország 327.000 531.700 373.600 500.000 Olaszország 963.109 923.110 821.675 820.000 Portugália 141.776 125.294 87.270 129.000 Spanyolország 673.457 608.400 671.600 656.500 Svédország 1.300 1.972 1.972 1.900 Szlovákia 4.354 4.445 4.860 4.000 Szlovénia 9.166 13.009 6.718 7.000 Horvátország 6.734 7.594 7.797 7.600 Románia 71.600 68.100 103.758 103.000 Szerbia és Montenegró 44.917 35.894 70.823 60.000 Ukrajna 102.400 131.100 149.000 150.000 14

5. sz. táblázat: Kajszi termés Kajszi (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 542.968 598.698 519.960 623.745 Ausztria 11.169 6.301 17.408 14.000 Ciprus 1.900 2.000 2.000 2.000 Cseh Köztársaság 3.738 4.281 14.334 16.800 Franciaország 103.164 169.418 123.814 157.400 Görögország 68.485 74.664 66.759 70.000 Magyarország 15.625 6.958 31.000 15.000 Németország 5.000 8.300 6.500 7.000 Olaszország 193.828 200.110 108.539 209.000 Portugália 2.642 4.539 4.585 4.600 Spanyolország 134.767 119.200 142.300 125.700 Szlovákia 2.362 2.246 2.677 2.200 Szlovénia 288 681 44 45 Horvátország 646 909 966 950 Románia 28.316 18.300 42.591 42.000 Szerbia és Montenegró 15.964 13.777 27.603 20.000 Ukrajna 43.711 68.500 110.000 100.000 6. sz. táblázat: Meggy termés Meggy(t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 365.880 314.353 371.198 346.250 Ausztria 5.630 3.738 4.900 3.800 Cseh Köztársaság 9.623 18.194 14.853 16.100 Görögország 3.500 3.500 3.500 3.500 Magyarország 56.016 38.150 49.000 40.000 Lengyelország 179.709 173.154 191.127 190.000 Németország 98.700 65.000 95.000 80.000 Olaszország 9.000 9.000 9.000 9.000 Portugália 600 600 600 600 Spanyolország 1.500 1.500 1.500 1.500 Szlovákia 1.250 1.200 1.200 1.200 Szlovénia 352 317 518 550 Horvátország 8.169 6.542 6.947 7.500 Szerbia és Montenegró 64.012 49.810 86.932 100.000 15

7. sz. táblázat: Cseresznye termés Cseresznye (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 573.795 584.992 547.743 517.470 Ausztria 32.069 21.818 29.384 21.900 Belgium 3.000 6.800 9.200 9.000 Ciprus 1.100 600 1.100 1.100 Cseh Köztársaság 12.194 10.289 9.474 11.900 Dánia 3.000 3.000 3.000 3.000 Egyesült Királyság 1.400 1.300 1.000 1.000 Észtország 804 1.435 1.000 1.050 Franciaország 55.579 68.779 50.826 57.200 Görögország 41.482 46.808 42.657 45.000 Hollandia 200 200 200 200 Magyarország 16.237 6.597 7.000 7.000 Lengyelország 44.645 40.756 44.122 44.000 Luxemburg 75 280 224 220 Németország 139.900 110.000 135.000 120.000 Olaszország 117.347 125.700 100.518 100.000 Portugália 11.981 19.990 14.115 15.000 Spanyolország 85.600 112.900 93.900 73.400 Svédország 900 621 621 600 Szlovákia 3.898 3.618 1.992 2.900 Szlovénia 2.384 3.501 2.410 3.000 Horvátország 4.496 5.873 5.030 5.100 Románia 91.200 66.400 98.504 98.000 Szerbia és Montenegró 21.635 17.257 27.158 30.000 Ukrajna 111.400 146.300 146.000 140.000 8. sz. táblázat: Őszibarack termés Őszibarack (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 4.297.006 4.159.848 4.443.935 4.350.100 Ausztria 8.176 6.698 7.259 6.700 Ciprus 2.800 4.000 3.500 4.000 Cseh Köztársaság 4.764 9.196 9.090 9.200 Franciaország 458.135 455.461 347.218 408.400 Görögország 927.074 739.602 1.300.000 955.000 Magyarország 56.682 22.175 32.000 32.000 Németország 15.100 16.600 10.800 13.300 Olaszország 1.708.403 1.586.570 1.357.352 1.750.000 Portugália 26.759 60.104 56.449 53.000 Spanyolország 1.082.285 1.247.400 1.310.400 1.111.100 Szlovákia 2.113 2.591 4.206 3.500 Szlovénia 4.715 9.451 5.661 3.900 Horvátország 9.046 10.120 6.631 8.300 Románia 16.703 13.000 17.960 17.500 Szerbia és Montenegro 44.818 45.608 59.164 70.000 Ukrajna 20.000 19.650 33.000 30.000 16

9. sz. táblázat: Szilva termés Szilva (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 1.371.970 1.313.198 1.372.035 1.377.395 Ausztria 75.300 43.418 69.499 67.000 Belgium 300 600 600 600 Ciprus 1.100 1.100 1.100 1.100 Cseh Köztársaság 23.056 25.249 28.977 38.000 Dánia 600 600 600 600 Egyesült Királyság 14.800 12.600 15.100 15.000 Észtország 2.334 2.453 2.400 2.400 Franciaország 271.579 246.376 250.192 250.000 Görögország 7.750 8.000 8.000 8.000 Hollandia 5.000 6.000 6.000 6.000 Magyarország 89.824 49.316 45.000 45.000 Lengyelország 131.888 102.892 109.563 110.000 Lettország 2.424 2.903 2.900 2.900 Litvánia 3.000 1.600 1.457 1.500 Luxemburg 255 915 503 500 Németország 387.987 424.457 478.730 450.000 Olaszország 177.405 167.520 127.089 173.000 Portugália 11.453 16.445 15.612 16.000 Spanyolország 149.734 186.500 196.400 178.700 Svédország 400 495 495 495 Szlovákia 10.067 8.631 6.718 5.500 Szlovénia 5.714 5.128 5.100 5.100 Horvátország 39.631 20.543 42.826 30.000 Románia 557.200 220.638 909.648 550.000 Szerbia és Montenegró 338.000 205.371 577.431 600.000 Ukrajna 137.800 94.700 135.000 130.000 17

10. sz. táblázat: Szamóca termés Szamóca (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 1.105.887 977.741 873.442 900.700 Ausztria 18.448 16.836 16.100 17.000 Belgium 41.300 40.000 38.000 40.000 Ciprus 1.700 1.750 1.750 1.750 Cseh Köztársaság 10.589 10.407 7.515 9.000 Dánia 3.500 3.500 3.500 3.500 Egyesült Királyság 36.500 38.500 41.800 42.000 Észtország 3.354 1.883 1.608 2.000 Finnország 13.002 11.597 8.029 8.000 Franciaország 52.737 49.000 45.000 51.100 Görögország 9.000 8.500 8.500 8.500 Hollandia 34.000 35.000 36.000 35.000 Magyarország 12.665 4.631 3.000 3.000 Írország 1.900 1.500 1.500 1.500 Lengyelország 242.118 153.083 131.332 130.000 Litvánia 2.400 2.000 3.000 0 Luxemburg 35 40 50 50 Németország 110.130 105.297 95.278 98.000 Olaszország 184.314 150.890 154.826 150.000 Portugália 2.500 2.500 2.500 2.500 Spanyolország 314.079 328.700 262.500 285.600 Svédország 9.300 9.845 9.845 10.000 Szlovákia 454 412 583 900 Szlovénia 1.862 1.870 1.226 1.300 Horvátország 4.039 4.843 4.272 4.400 Románia 18.400 16.903 14.918 14.500 Szerbia és Montenegro 34.696 34.811 30.069 31.000 Ukrajna 34.518 36.600 33.000 30.000 18

11. sz. táblázat: Málna termés Málna (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 111.232 108.101 96.004 96.784 Belgium 200 200 175 180 Cseh Köztársaság 488 250 192 240 Dánia 130 130 130 130 Egyesült Királyság 7.700 6.700 8.000 8.000 Észtország 368 535 401 500 Finnország 418 539 540 540 Franciaország 8.549 7.971 6.830 7.500 Görögország 100 100 100 100 Hollandia 400 500 500 500 Magyarország 13.306 9.847 9.000 10.000 Írország 220 104 100 100 Lengyelország 44.818 44.874 42.941 42.000 Németország 29.200 29.700 20.600 20.500 Olaszország 1.455 1.380 1.400 1.400 Portugália 100 100 100 100 Spanyolország 3.200 4.500 4.500 4.500 Svédország 100 191 191 190 Szlovákia 300 300 300 300 Szlovénia 180 180 4 4 Horvátország 893 916 771 771 Románia 3.990 4.000 4.500 4.500 Szerbia és 77.781 94.366 79.471 79.471 Montenegro Ukrajna 19.137 18.100 19.700 20.000 19

12. sz. táblázat: Köszméte. ribiszke Köszméte (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 133.309 124.767 122.982 122.496 Ausztria 1.800 1.800 1.800 1.800 Cseh Köztársaság 4.816 4.091 4.046 3.700 Egyesült Királyság 1.380 1.580 1.610 1.610 Észtország 1.347 1.088 775 980 Finnország 47 45 33 33 Magyarország 3.683 4.000 4.000 4.000 Lengyelország 29.622 21.738 20.345 20.000 Németország 90.300 90.100 90.100 90.100 Szlovákia 314 325 273 273 Ukrajna 8.270 5.950 7.900 10.000 Ribiszke (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 416.100 389.987 429.063 431.980 Ausztria 19.072 19.581 18.342 20.000 Belgium 2.000 2.000 1.790 1.800 Cseh Köztársaság 16.597 13.487 13.472 14.400 Dánia 3.500 3.500 3.500 3.500 Egyesült Királyság 15.400 12.900 18.800 18.800 Észtország 3.274 3.411 1.681 1.980 Finnország 1.394 1.758 2.712 2.700 Franciaország 8.604 9.245 10.338 10.500 Hollandia 2.500 3.000 3.000 3.000 Magyarország 12.194 8.138 8.000 8.000 Írország 1.000 1.000 1.000 1.000 Lengyelország 175.300 157.434 192.475 192.000 Lettország 4.132 3.549 3.379 3.600 Németország 148.100 148.000 148.000 148.000 Olaszország 603 586 600 600 Spanyolország 100 100 100 100 Svédország 600 600 700 700 Szlovákia 1.730 1.698 1.174 1.300 Románia 4.000 3.500 4.000 4.000 Ukrajna 19.372 19.970 20.500 20.000 20

13. sz. táblázat: Mandula. dió Mandula (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 446.060 481.315 355.439 246.500 Ciprus 500 2.000 2.000 1.900 Franciaország 6.931 6.800 6.800 6.800 Görögország 55.267 37.349 33.899 34.000 Magyarország 207 225 200 200 Olaszország 112.812 104.891 91.382 91.000 Portugália 15.743 30.850 23.858 17.000 Spanyolország 254.600 299.200 197.300 95.600 Horvátország 2.574 2.616 1.567 1.567 Ukrajna 12 14 31 23 Dió (t) Év 2001 2002 2003 2004 Európai Unió (25) 126.239 139.439 141.754 141.450 Ausztria 15.751 13.914 20.338 13.500 Belgium 500 500 500 500 Ciprus 250 300 300 300 Cseh Köztársaság 5.445 4.036 4.100 4.100 Franciaország 27.815 33.211 23.352 30.000 Görögország 21.927 19.692 19.672 20.000 Lengyelország 1.600 1.600 1.600 1.600 Luxembourg 150 150 138 150 Magyarország 6.492 3.495 7.500 7.500 Németország 15.700 16.900 16.900 16.900 Olaszország 8.000 15.000 15.000 15.000 Portugália 4.447 4.599 4.492 4.500 Spanyolország 11.903 20.605 22.462 22.000 Szlovákia 4.000 3.000 3.000 3.000 Szlovénia 2.259 2.437 2.400 2.400 Horvátország 3.255 2.783 3.487 3.100 Románia 33.942 37.523 50.819 37.000 Szerbia és Montenegro 23.600 23.600 23.600 23.600 Ukrajna 55.130 57.049 78.952 68.000 21

II. MEGHATÁROZÓ TENDENCIÁK A VILÁG SZŐLŐTERMESZTÉSÉBEN ÉS BORÁSZATÁBAN Magyarország EU-tagsága felerősítette a globalizáció korábban is tapasztalható hatását a magyar szőlőtermesztésben és borászatban. A nemzeti borpiac mindennemű védelme (védővám, kereskedelmi kontingens) megszűnt. Az Európai Unió nemcsak a tagországok számára, hanem gyakorlatilag az egész világ borpiaca számára liberalizált. A magyar szőlő- és bor ágazat nem készült fel az EU-tagsággal járó kihívásokra. A mulasztás pótlásához ismerni kell a világban érvényesülő meghatározó tendenciákat, mert a magyar szőlőtermesztés és borászat az ökológiai adottságok és piaci tendenciák harmonizálása esetén remélheti a túlélés esélyét. 14. táblázat Ország TOP 20 Szőlőterület 1991-1995 1998 Változás %-ban Spanyolország 1 290 1 180-8,5 Franciaország 940 914-2,8 Olaszország 985 899-8,7 Törökország 615 602-2,1 USA 323 364 12,7 Irán 244 270 10,7 Portugália 269 260-3,3 Románia 251 253 0,8 Argentína 209 210 0,5 Kína 148 194 31,1 Moldávia 195 159-18,5 Üzbegisztán 127 132 3,9 Magyarország 133 131-1,5 Görögország 138 129-6,5 Ukrajna 165 125-24,2 Dél-Afrika 102 111 8,8 Bulgária 136 109-19,9 Németország 106 106 - Ausztrália 81 98 21,0 Jugoszlávia 91 82-9,9 Forrás: OIV statisztika Európa, elsősorban az EU meghatározó szerepe a szőlőtermesztésben és borászatban csökken, de még mindig jelentős (14. táblázat). A világ szőlőtermő területének és borpiacának 50-55 %-a Európában található. Az EU-ban a világ legtöbb országához hasonlóan mennyiségében csökken a borfogyasztás, ezen belül azonban nő a minőségi borok aránya. 22

15. táblázat Ország Bortermelés 1996 1997 1998 1 Olaszország 58 772 50 894 54 188 2 Franciaország 57 047 53 561 52 671 3 Spanyolország 31 000 33 218 30 320 4 USA 18 887 22 000 20 450 5 Argentína 12 681 13 500 12 673 6 Németország 8 642 8 495 10 834 7 Dél-Afrika 8 739 8 809 8 156 8 Ausztrália 6 734 6 174 7 415 9 Chile 3 824 4 549 5 475 10 Románia 7 663 6 688 5 002 11 Magyarország 4 188 4 472 4 180 Világ összes 270 531 261 459 258 776 Forrás: OIV statisztika 16. táblázat Legnagyobb bor-exportálók (1000 hl) 1 Franciaország 16 446 2 Olaszország 15 570 3 Spanyolország 10 249 4 USA 2 642 5 Németország 2 373 6 Chile 2 298 7 Portugália 2 248 8 Ausztrália 1 983 9 Moldávia 1 147 10 Argentína 1 089 11 Dél-Afrika 1 184 12 Bulgária 1 526 13 Magyarország 1 076 Forrás: OIV statisztika Az európai (különösen EU) borászat törvényekkel és szabályokkal (hegyközségi törvény, jövedéki törvény) védett, - esetleg korlátozott - melynek alapja a hagyományokhoz, tradíciókhoz való ragaszkodás úgy a fajta, mint a termesztési kultúra és a termőhelyet (terroir) illetően. Európa híres borvidékei egyedi, eredeti bort, vagy bor alapú terméket állítanak elő (pezsgő, konyak, cherry, portói, tokaji aszú, stb.), az évszázadok alatt megtapasztalt fajtahasználat és kiérlelt borászati technológia alkalmazásával. A meghatározott termőhelyről származó, eredetvédett minőségi borokat elsősorban a gasztronómiába, szaküzletek hálózatában és közvetlen értékesítés (borturizmus) útján forgalmazzák. Egyes borvidékek borai szorosan kapcsolódnak a vidék gasztronómiai jellegzetességéhez. Ez az alapja az eredetvédelmi rendszereknek, ezt a technológiát összefoglalóan manufakturális borászatnak is nevezzük 23

Az elmúlt 20 évben az úgynevezett BOR ÚJVILÁG -ban - elsősorban Kaliforniában, a déli földtekén és az utóbbi években Kínában - óriási szőlőtelepítések történtek. A tudomány és a technika minden eredményét alkalmazó borászatok jöttek létre. Ezek a nagy területi és tőkekoncentrációval dolgozó üzemek kiváló szakembereket alkalmaznak gyakran Európából és jó minőségű, olcsó vagy közép árfekvésű boraikat óriási marketing akciókkal támogatva sikerrel értékesítik a világ szupermarket hálózatain keresztül. 17. táblázat Ország Bor-import (1000 hl) 1986-1990 1991-1995 1998 1998/86-90 1 Németország 9 228 10 366 12 068 + 30,8 2 Nagy-Britannia 6 704 6 735 8 859 + 32,1 3 Franciaország 4 772 5 679 5 607 + 17,5 4 Hollandia 2 136 2 229 2 890 + 35,3 5 USA 3 216 2 616 4 357 + 35,5 6 Kanada 1 389 1 480 2 030 + 46,1 7 Dánia 1 089 1 318 1 745 + 60,2 8 Japán 570 812 3 214 + 463,9 9 Oroszország nincs adat 2 973 2 911-2,1 10 Olaszország 675 506 1 072 + 58,8 Forrás: OIV statisztika A szőlőtermesztésben nincs tradíció, a szabályozás laza, a környezetvédelem elhanyagolható szerepet játszik. Ezek az üzemek függetlenül a földrajzi fekvésüktől ugyanazt a néhány, ún. világfajtát termesztik. A világfajták (Chardonnay, Sauvignon blanc, Merlot, Cabernet sauvignon, Syrah) gépi technológiát jól tűrik és nagyon jellegzetes boruk van, amit a gasztronómiában járatlan emberek is könnyen felismernek. A borászat irányított erjesztésen alapul és az úgynevezett technológiai borászatot jelenti. Kevés az élőmunka felhasználás és a kormányok által támogatott gépberuházások lehetővé teszik a termelési költségek alacsony szintjét. A borok értékesítése, érlelése, kereskedelme főleg a marketing akciókkal eredményesen operáló áruházláncokban történik. Európában, elsősorban német nyelvterületű, szőlőtermesztő országaiban, ahol az emberi egészség és a környezet védelme társadalmi szinten elismert és megbecsült érték (Svájc, Ausztria, Németország, Dél-Tirol) a szőlőtermesztésnek egy környezettudatos, környezetkímélő megoldásaának, az integrált szőlőtermesztés térhódításának lehetünk tanúi (Ausztria, Svájc, Németország, Dél-Tirol, Elzász). A termesztéstechnológiában az ökonómiai elvárások mellett az ökológiai szempontok is fontos szerephez jutnak. Hagyományos Vitis vinifera fajták alkalmazásával ez a technológia kockázatos. A kockázatok csökkentésére az EU jelentős támogatást biztosíthat a nemzetállami döntésektől függő mértékben.gőzerővel folyik az interspecifikus fajták előállítása, megismerése. Magyarországon 1947 óta sikeres rezisztencianemesítés folyt, ami az elmúlt 20 évben lemaradt az európai eredményektől. 1. Magyar szőlőtermesztés és borászat helyzete az ezredfordulón (2004) A magyar szőlőtermesztés és borászat a trianoni tragédia óta permanens válságban van. Az ország feldarabolása után a szőlőtermő területek mintegy 2/3 része Csonka-Magyarországon maradt, míg a borvásárló lakosság egy jelentős része az elcsatolt területekre került. A bor túltermelési válságot kedvezően oldotta meg a csemegeszőlő termesztésre és 24

termelési válságot kedvezően oldotta meg a csemegeszőlő termesztésre és oltványkészítésre átálló Mátraaljai borvidék. Néhány évvel a II. világháború után a háborús évek alatt megrokkant szőlőtermesztőket újabb megpróbáltatás várta. A szőlőtermesztő gazdákat és gazdaságokat képzetlen vezetők által irányított, technikailag és technológiailag rosszul felszerelt kollektív üzemekbe kényszerítették. A technológiai fejlesztés és a fajtaváltás lassan, sok keserves tapasztalat árán valósult meg. Az 1970-es évekre már sok képzett szakember került a gazdaságokba és a technikai, technológiai fejlődés is meghozta gyümölcsét. Kialakultak a tömegtermelés bázisai a termelőszövetkezetek és különböző borkombinátok. Magyarország a szocialista országok olcsó borszállítójává vált. Borkereskedelem klasszikus értelemben nem volt, helyette cserekereskedelem alakult ki. A nagy és viszonylag korszerű borászati üzemek elsősorban az Alföldön jöttek létre, ahol gyakori volt a szélsőséges klimatikus viszonyok következtében létrejövő alapanyaghiány. Ennek pótlására általánossá vált a seprőbor előállítása, illetve erre az alapra épülő erősített csemege jellegű igénytelen termékek előállítása. A végiggondolatlan intézkedések következtében a borvidékek elvesztették jellegzetességüket, melyet korábban a sajátos fajtaszerkezet és termesztési kultúra és bizonyos bortípus jelentett. Minden borvidék többé-kevésbé ugyanazokat a fajtákat (általában tömegfajtákat) és azonos művelésmódot alkalmaztak. A szőlőtermesztés és borászat újabbkori válsága már a rendszerváltás előtt megkezdődött: a szocialista piacok (Lengyelország, Csehszlovákia, NDK) fizetésképtelenné váltak. Gorbacsov alkoholellenes intézkedései a Szovjetunióba történő borszállításokat drasztikusan csökkentették. A politikai rendszerváltás piaci gondokkal és értékesítési zavarokkal küzdő ágazatot talált. A rendszerváltás utáni privatizáció az ágazat versenyképességét hosszú időre visszavetette. Az árualapokat előállító szőlőültetvények, a borászati beruházások és a hazai és exportpiacok gyakran más ellenérdekelt csoportok tulajdonába kerültek. Ez a megoldás teljesen ellentétes a több mint 100 éves múltra visszatekintő nyugat-európai piacszövetkezeti mozgalom elvével. A rendszerváltás utáni káosz széles teret biztosított a borhamisításnak, ami a nyugat-európai szaksajtó és a jól működő szájhagyomány útján tovább rontotta a magyar borászat megítélését. A birtok- és tulajdonviszonyok kuszaságán nem tudott úrrá lenni a hegyközségi szervezet sem, mert adminisztrációs és statisztikai szervezetté degradálták. A kis számú új telepítés koncepció nélkül valósult meg. Ezzel végképp lehetetlenné vált a fajtaspecifikus talajerőgazdálkodás és növényvédelem kivitelezése, az egységes piaci megjelenést. A 22 borvidék (97 300 ha statisztikai termőfelület) Magyarországon nevetséges nagyzolás és szomorú helyzetet jelez (Franciaországban 11 található). A rendszerváltás utáni szervezeti és szakmai zavaros helyzet megkövetelte volna állami szaktanácsadó szolgálat egységes koncepció szerinti működtetését. Sajnos erre a mai napig nem került sor. (Korábban a nagyüzemek többségében falvanként több 10 szakember dolgozott, emellett komoly feladatot látott el az állami gazdasági, szövetkezeti és a felsőoktatás szaktanácsadó szolgálat. Ma gyakorlatilag egységes szakmai koncepció nélküli látszattevékenység történik.) 2. A fajta szerepe a szőlőtermesztésben A bor nem alapvető élelmiszeripari termék, sokkal inkább élvezeti cikk, ezáltal divatcikk is. A fogyasztók nem a legnagyobb biológiai értékkel (genetikai potenciál) rendelkező fajták borait keresik, mert vásárlási döntéseiket számtalan szempont motiválja, az életkortól a gasztronómián át az ár/érték arányig. 25

A szőlőfajtákat számtalan szempont szerint csoportosítják, melyek körül a gyakorlat számára az egyik legfontosabb az keresettségüket veszi alapul. Ezek szerint vannak világfajták (Chardonnay, Cabernet, Merlot, Syrah, Sauvignon blanc), melyek széles ökológiai amplitudóval rendelkeznek és jól tűrik a gépesített termesztéstechnológiát. Ezeknek a boroknak nincs borvidéki karakterük, keresettségük alapja a határozott, erős fajtajelleg és a kedvező ár/érték arány. A regionális fajták egy-egy nagy (általában európai) földrajzi régió szőlőtermesztését jellemzik (Rajna völgye Rajnai rizling, Kárpát-medence Kékfrankos, Olaszrizling, Balkán Kadarka, Toscana Sangiovese, stb.). A borok borvidéki jellegét a termőhely, termesztési mód és a fajta összefüggésének évszázados tapasztalata teszi harmonikussá (1. sz. ábra). 1. ábra Termőhely Termesztési mód Fajta/alany EGYEDI KARAKTERŰ BOR Ezen séma alapján alakultak ki, működtek Magyarország történelmi borvidékei a II. világháborúig. Mór az Ezerjóról, Szekszárd a Kadarkáról, Eger a bikavérről, Tokaj az aszúról volt híres. A lokális fajták speciális ökológiai igény esetén borkülönlegességek előállítását teszik lehetővé: pl. Somló Juhfark, Pécs Cirfandli, Badacsony Kéknyelű. Ezeknek a fajtáknak csak a borturizmus területén van létjogosultságuk. Rezisztens borszőlőfajták. Az emberi egészség és a környezet védelme a jövőben fokozott igényt támaszt ezen fajták iránt. Alany szerepe a szőlőtermesztésben. A filoxéravész óta Európában az üzemi szőlőtermesztés gyakorlatilag oltványokkal történik. Az alany tulajdonságai között a filoxératűrés mellett döntő jelentősége van a mésztűrő-képességnek, szárazságtűrő-képességnek és a vegetáció hosszára valamint a tőke növekedési erélyére kifejtett hatásának. Ez utóbbi két tulajdonság az elmúlt 10 évben felértékelődött. Ezen időszakban általánossá vált a területegységre számított nagyobb tőkeszámmal történő telepítés 500 tőke/ha - és a kis, vagy kisebb egyedi tőketerheléssel 1,5-2,0 kg/tőke - történő termelés. Sajnos a legtöbb ültetvény ma is az elmúlt 50 évben általánossá vált nagy tőkeformát nevelő alanyokon történt, aminek a következménye a vegetatív túlsúly és komoly növényegészségügyi problémák rendszeres fellépése. 26

III. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS A kertészet a magyar agrárium egyik legsokrétűbb főágazata, amely magába foglalja a gyümölcs-, a zöldség-, a szőlő-, a dísznövény, és gyógynövénytermesztést, valamint a táj- és kertépítészetet. A kertészet szerepe az életszínvonal emelkedésével várhatóan növekedni fog, hisz szoros kapcsolatban van mindennapi életünk minőségével is. A 90-es évektől a privatizáció során szétaprózódott kertészeti struktúra jött létre hazánkban. Napjainkban még mindig nagy gondot jelent az integráció hiánya, ami miatt a termelők kiszolgáltatottak a piac más szereplőivel szemben. A kertészeti főágazat által hasznosított terület az összes termőterületünknek mindössze 4-6%-a, viszont a növénytermesztés bruttó termelési értékének 30-36 %-át állítja elő. Jelenleg a kertészeti termelésből előállított termékek 30-40 %-a exportálható, anélkül hogy a belső ellátás veszélybe kerülne. Napjainkban az összes mezőgazdasági exportnak a 23-24 %-át a kertészeti termékek teszik ki. 2002-ben a mezőgazdasági export 2,6-2,7 milliárd USD volt, amelyből a zöldség és gyümölcs ágazatok 528 millió, a szőlő-bor ágazat 65 millió, a gyógynövény 18 millió, míg a dísznövény 10,6 millió dollárral részesedett. 1. Zöldségtermesztés A világon több mint 200 zöldségfajt tartanak nyilván. Magyarországon kisebb-nagyobb mértékben 40-45 faj szerepel a termesztésben. Az utóbbi évtizedben, hazánkban is bővült a termesztett zöldségfajok száma, hisz egyre többen fogyasztják az ún. különleges zöldségfajokat is, mint például a tojásgyümölcsöt, a cukkínit, a feketegyökeret, a kínai kelt stb. A zöldségtermesztésnek régi tradíciói vannak Magyarországon. E hagyományosan munkaigényes termékek hazánk kedvező agroökológiai adottságai közepette jelentős nemzetgazdasági szerepet vívtak ki maguknak a foglalkoztatás, a lakosság élelmiszerellátása és a GDP-hez való hozzájárulás területén. A többi mezőgazdasági ágazattal összehasonlítva a zöldségtermesztésben használt földterület aránya viszonylag alacsony, az összes mezőgazdasági terület kevesebb, mint 2 %-a. Az összes zöldségtermés 1,5-2 millió tonna között váltakozott az elmúlt években, melyből a hajtatott áru körülbelül 400 ezer tonnát képvisel. Az Európai Unió -hazánk csatlakozása előtti- korábbi 15 tagállama által évente megtermelt zöldségmennyiség 40-45 millió tonna, így hazánk a csatlakozás után várhatóan a középmezőnyben helyezkedik el az EU jelenlegi össztermelésének 2,1-3,2 %-ával. Magyarország jelenlegi zöldségtermesztése elmarad a 86-90-es évek átlagától. Az 1993-as mélypont után mind a termőterület, mind pedig a termésmennyiség lassan emelkedik, 1999-ben az összes zöldségtermésünk elérte a referenciaévek átlagának 96,3 %-át. Az alacsony termésmennyiségek oka a szűkös anyagi források miatti kevesebb ráfordítás, az elavult technológia, és a nem megfelelő vetőmaghasználat. Emellett az egymást követő években is jelentősen ingadozott a termésmennyiség. A korlátozott öntözési lehetőség miatt zöldségtermő területeink jobban ki voltak téve az időjárási szélsőségeknek (hőség, aszály), valamint a helytelen és időnként túlzott, máskor elégtelen műtrágyahasználat is komoly gondokat okozott. Emiatt mind mennyiségben, mind minőségben igen nagy változatosságot mutat hazánk zöldségtermesztésének utóbbi évtizede. Mindezek ellenére számos pozitív példával is találkozhatunk, hiszen egyes márkázott termékek, mint a makói vöröshagyma, a hevesi görögdinnye és a kalocsai, szegedi fűszerpaprika (az elmúlt év hamisítási botránya ellenére is) külpiacon történő értékesítése tovább öregbítette a magyar kertészet hírnevét. A hazai zöldségmennyiség 85-90 %-át magángazdaságok termelik. A birtokviszonyokra jellemző, hogy a termelők több mint 70 %-a 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodik. A nagyobb gazdaságokban jellemzően 27