Doktori (Ph.D) értekezés tézisei Az MHC rendszer molekuláris genetikai vizsgálata, eredményeinek felhasználása a származásmegállapításban, a populációgenetikában és a csontvelő transzplantációban Keresztury László SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA Program: A humán molekuláris genetika és géndiagnosztika alapjai Témavezető: Dr. FALUS András egyetemi tanár Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt - és Immunbiológiai Intézet, Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet Immungenetikai Osztály Budapest, 2001
2
1. Bevezetés A származás-megállapítási vizsgálatokban nélkülözhetetlen az adott populációban rendkívül változatos formában megjelenő öröklődő jellegek megbízható, természettudományos eszközökkel kapott, reprodukálható eredményeinek a felhasználása. A molekuláris genetikai vizsgálatokkal ma már közvetlenül az örökítő anyag polimorfizmusának detektálása lehetséges. A rendkívüli polimorf Fő Hisztokompatibilitási Rendszer (MHC) molekuláris biológiai módszerekkel végzett vizsgálata hatékony segítséget nyújt a származás-megállapítási vizsgálatokban, megfelel a hazai igazságszolgáltatási követelményeknek. Alkalmazásukkal megadható az apaság valószínűsége, illetve igazolható a biológiai apa személye. Kiegészíthetik továbbá - a rendelkezésre álló gazdag adatbázis segítségével - a hazánkban alkalmazott kriminalisztikai vizsgálatokat. A meglevő eljárások molekuláris biológiai módszerekkel történő bővülésével nem csupán lehetővé vált az egységesnek tűnő szerológiai HLA típusok valós sokféleségének megismerése, vizsgálata és kimutatása, de bizonyossá vált az is, hogy a polimorfizmusok jelentős része funkcionális jelentőséggel bír. Mindezek ismerete nélkülözhetetlen az orvosi gyakorlatban: a szerv- és szövetátültetés során, az immunreaktivitás folyamatának és egyes betegségek patomechanizmusának megértésében. 2. Célkitűzések Az MHC polimorfizmusok vizsgálatában sokoldalúan alkalmazható molekuláris genetikai módszerek bővítését, valamint az eredmények populációgenetikai értékelését tűztük ki célul. 1. A hazánkban alkalmazott, szerológiai módszerrel végrehajtott HLA-tipizálás származásmegállapítási gyakorlatába 1994 óta fokozatosan beépített molekuláris biológiai vizsgálatok körének bővítése újabb módszerekkel. Törölt: (mi volt az eredeti tervezetben? Fontos-e? A módszer/eredmények témasorrend eltér a célkitüzésekétől ) 2. A HLA-C lókusz alléljeinek kimutatására szolgáló molekuláris genetikai módszerek adaptálása, a hazai népességben detektálható HLA-Cw* allélek vizsgálata. 3. A HLA-A2 szubtípusok kimutatására szolgáló módszer(ek) beállítása, a szubtípusok megoszlásának vizsgálata egy magyarországi populációs mintán. 4. Az MHC-régión kívül eső, eddig hazánkban nem vizsgált polimorf VNTR-lókuszok kimutatására alkalmas módszert beállítása. 5. A vizsgált HLA-lókuszokon és két VNTR-lókuszon detektált allélek gyakoriságának meghatározása az újonnan beállított módszerekkel, különböző populációs mintákon. 6. Az MHC régióban elhelyezkedő, a sejten belüli fehérjék transzportjában szerepet játszó TAP fehérjéket kódoló DNS régió polimorfizmusának vizsgálata. 7. A beállított módszerek alkalmazása a nem rokon csontvelő-átültetést megelőző donorkiválasztás során. 8. A populációgenetikai eredmények kiértékeléséhez megfelelő statisztikai program bevezetése. 3
3. Vizsgálati minták és módszerek 3.1. DNS izolálási eljárások A hagyományos kisózásos és a Lahiri-Nurnberger - izolálási módszert állítottuk be és hasonlítottuk össze. Az izolált DNS mennyiségének és minőségének ellenőrzése (agarózgélben, UV fény alatt); koncentrációjának és tisztaságának összehasonlító meghatározása (optikai denzitásméréssel) után, a rendelkezésünkre álló biológiai mintákat a továbbiakban a kisózásos módszerrel dolgoztuk fel. Törölt: klasszikus/ Törölt:? 3.2. VNTR-alapú restrikciós fragmenshossz polimorfizmus vizsgálata hibridizációs módszerrel A vizsgálatokhoz 132 nem rokon, ismert HLA-típusú személy vér- illetve buffy coat mintáját használtuk. A DNS-minták Pst I restrikciós enzimmel való emésztése után, a fragmensek méret szerinti szétválasztása agarózgél-elektroforézissel; a nylon-membránra történő replika-készítés elsősorban kapilláris (kisebb mértékben vákuum-) transzferálással történt. A DNS fragmenseket hőkezeléssel, majd UV besugárzással kötöttük a membránhoz. Az alkalikus foszfatázzal jelzett SLI 1335 próbával a D1 S339, az SLI 1090 próbával a D6 S132 polimorf VNTR-t mutattuk ki. A detektáláshoz Lumi-Phos 480 illetve CDP Star kemiluminescens szubsztrátokat használtunk, majd a membránokat röntgenfilmre helyezve előhívás után értékeltük. 3.3. A HLA-C lókusz vizsgálata PCR-SSO technikával A módszer beállításakor standardként 15 ismert HLA-Cw* típusú (nemzetközi sejtpanel) mintát használtunk. A Káli-medence 5, viszonylag zárt településéről gyűjtött DNS-mintákból 46, Ópusztaszer és Pusztaszer körzetéből gyűjtött mintákból 32 személy vérmintáját vizsgáltuk. Összehasonlításként 44 random kiválasztott, normál magyarországi népességhez tartozó személy vérmintáját használtuk. A populációgenetikai értékelés során az allélgyakoriságokat a Magyar Csontvelődonor Regiszter (HBMDR) adatbankjához hasonlítottuk. A PCR segítségével felszaporított, a HLA-Cw* allélek 2. és 3. exonját tartalmazó 904 bp méretű génszakaszokat nylon membránra rögzítettük (dot-blot). A mintákat hordozó membránokat egyenként 39, alkalikus foszfatázzal konjugált SSO-próbával hibridizáltattuk. A detektáláshoz Lumi-Phos 480 illetve CDP Star kemiluminescens szubsztrátokat használtunk, majd a membránokat röntgenfilmre helyeztük, és előhívás után értékeltük. A HLA-Cw* típusok meghatározása az egyes próbákkal adott pozitív reakciók alapján történt. 3.4 A HLA-A2 szubtípusok kimutatása, gyakoriságának meghatározása PCR-ARMS módszerrel 126 előzetesen HLA tipizált magyar (a 12. Nemzetközi HLA Workshopra [12 th International Histocompatibility Workshop and Conference, tov.:ihwc]-kiválasztott) egészséges személy közül a HLA-A2 allélt hordozók (n= 55) mintáját használtuk. A HLA-A2 szubtípusok szekvencia-specifikus felszaporítása két egymást követő lépésben történt. Az első körben 4 PCR reakció során 2 HLA-A*02 szubtípus elkülönítése vált lehetővé. A négy reakció közül a második 813 bp hosszúságú terméke - amely tartalmazza a HLA-A*02 allélek 2. és 3. exonját - szolgált templátként a következő körben, az ún. "nested" 4
PCR reakció során. A vizsgált személyek HLA-A*02 szubtípusa a 19 szekvencia-specifikus primerkeverékkel adott pozitív reakciók alapján volt meghatározható. 3.5. Speciális csoportok vizsgálatai 3.5.1. Származás-megállapítási ügyekben alkalmazott PCR-vizsgálatok A bemutatott 12 apasági ügy molekuláris biológiai vizsgálataihoz a betegkivizsgálásban alkalmazott módszerek közül a legalkalmasabbat választottuk az adott esetben leginformatívabbnak ítélt allél vizsgálatára: a HLA-Cw* allélek kimutatása PCR-SSO módszerrel, a HLA-I. és II osztályú antigének meghatározása PCR-SSP, illetve PCR-reverz dot blot módszerrel történt. 3.5.2. Szerológiailag HLA-ABDR egyező, csontvelő-transzplantációra váró nem rokon donorrecipiens párok vizsgálata. A rokon donorral nem rendelkező, csontvelő-transzplantációra szoruló, HLA-ABDR antigénekben szerológiai szinten egyező betegek és donoraik összehasonlító HLA-Cw* és HLA-A*02 szubtípus-vizsgálatát végeztük el. Az 1995 és 2000 között vizsgált donorrecipiens párok közül 76-ot teszteltünk. 3.6. TAP1 és TAP2 polimorfizmusok vizsgálata PCR-ARMS módszerrel A TAP I/1 és I/2 valamint a TAP II/1,-2,-3 allélek kimutatásához 50 random választott, egészséges személy DNS mintáját használtuk. A vizsgálatokhoz lókuszonként 4 ill. 6 primerpárt használtunk, amelyet a 12. IHWC bocsátott rendelkezésre. 3.7. Statisztikai számítások A VNTR-kimutatására szolgáló RFLP vizsgálatok eredményeinek statisztikai értékeléséhez az ún. "fixed bin" eljárást alkalmaztuk. A megoszlások összehasonlítása chi-négyzet próbával történt. Az MHC-lókuszok vizsgálata, valamint a VNTR-alapú RFLP vizsgálatok során kapott eredmények értékelése az Arlequin populációgenetikai szoftverrel, a származás-megállapítási vizsgálatok értékelése az Essen-Möller féle számításokkal történt. Törölt: (12. International Histocompatibility Workshop and Conference) Törölt: 4. Eredmények 4.1. A VNTR lókuszok vizsgálatainak eredményei A D6S132 VNTR esetében az allélek 70%-a 5 binkategóriába (3034-4821 bp) tartozik; a D1S339 VNTR vizsgálatai során kapott fragmensek közel 53%-át 6 kategória (2089-3329 bp) tartalmazza. A D6S132 lókusz esetében egy 94 személyből álló hazai populációs minta allélgyakorisági értékeit az Egyesült Államokból származó kaukázusi és afro-amerikai populációs mintával összehasonlítva a három csoport allélgyakorisága statisztikailag eltérőnek bizonyult. 4.2. A HLA-C lókusz vizsgálati eredményeinek összegzése A HLA-C lókusz szerológiai módszerrel történő kimutatása kevéssé hatékony: az antigén alacsony sejtfelszíni sűrűsége, illetve a megfelelő tipizáló savók hiánya arra vezet, hogy pl. a Magyar Csontvelődonor Bankban szereplő közel 3000 személy mindössze 37 %-ában volt 5
kimutatható legalább egy HLA-C antigén (személyes információ, Dr. Rajczy Katalin). Az általunk beállított módszerrel a vizsgált csoportokban olyan allélek kimutatása is megtörtént, amelyek szerológiailag nem detektálhatóak, és a heterozigótaság aránya is nagyon magas volt. A (európai populációkban leggyakoribb) HLA-Cw*07 előfordulása a káli medencei régió mintáiban 27.2%, az ópusztaszer-környéki mintákban 37.5%, a magyar kontrollcsoportban 28.4%. A Cw*08 gyakorisága - az előbbi sorrendben - 5.4%, 1.6% és 2.3%, a Cw*12 9.8%, 7.8% és 17% volt. A HLA-Cw*14-17 allélek gyakorisági értékei 3.5% alattiak voltak. A szerológiai módszerekkel HLA-ABDR egyezőnek bizonyult idegen donoros csontvelő-átültetésre váró donor-recipiens párok a HLA-Cw* allélekben - molekuláris genetikai módszerrel vizsgálva - 87%-ban eltértek egymástól. A vizsgálati csoportok HLA-lókuszpárjainak az Arlequin populációgenetikai program segítségével számolt kapcsoltsági analízise alapján a magyar kontroll-csoport és a kálimedencei régió mintái hasonlóak; az Ópusztaszer-környéki minták eltérnek e kettőtől. A HLA-B és -C, a HLA-A- és -C, valamint a HLA-C és -DR kétlókuszos haplotípusgyakorisági értékek összehasonlítása alapján a HLA-B és -C lókuszok leggyakoribb allélpárja a HLA-B8- Cw*07 (a káli medencei régió mintáiban 8.7%, az ópusztaszer-környéki mintában 15.6%, a magyar kontroll-csoportban 11.4%). Gyakoribb allélpárok még a HLA-B35-Cw*04 (az előbbi sorrendben: 9.8%, 7.8% és 7.9%), a HLA-B7-Cw*07 (4.3%, 6.3%, 5.5%). A HLA- A- és -C lókuszok leggyakoribb allélpárja a HLA-A 2-Cw*07 (10.5%, 4.7%, 11.3%), a HLA- A 1 -Cw*07 kombináció jelentősen kisebb gyakorisággal figyelhető meg a káli-medencei mintákban, mint a másik két csoportban (2.6%, 10.9% és 10.1%). A HLA-C és -DR lókuszok esetében a HLA-Cw*07 - DR3 volt a leggyakoribb allélpár (9.8%, 17.2%, 9.1%). 4.3. A HLA-A*02 szubtípusok megoszlása A hazai népességet reprezentáló 55 tagú mintában (az európai adatokkal összhangban) HLA- A*0201 (96,4%) és HLA-A*0205 (3,6%) szubtípusokat detektáltuk. A magyarországi romák előzetes vizsgálatai során ezen szubtípusok mellett az - eddig csak az indiai népességben kimutatott A*0211 (>17%) szubtípus jelenlétét igazoltuk. Az általunk vizsgált HLA-A2 allélt hordozó csontvelődonor-recipiens párokban kivétel nélkül a Közép- és Észak-Európában domináns HLA-A*0201 szubtípus volt jelen. Törölt: az 4.4. A származás-megállapítási vizsgálatok eredményei 4.4.1. Kizárások Az ún. "egy férfis" apasági vizsgálatok közül egy esetben a szerológiai vizsgálatok alapján feltételezhető HLA-A homozigótaságot DNS-szintű vizsgálatokkal sikerült megerősíteni és ezáltal a vélelmezett apát kizárni (gyermek A*0101,3201, vélelmezett apa A*1101); egy másik esetben a gyakran előforduló - ezáltal alacsony bizonyító erejű - HLA-A és -B allélek (gyermek HLA-A 1,2; B 51,44 vélelmezett apa HLA-A2,24; B51,55) haplotípus egyezésének detektálása mellett, a HLA-Cw* (gyermek Cw*0501,1502, vélelmezett apa Cw*0202,0303) és a DRB1* allélek DNS-szintű kimutatása tette lehetővé a kizárást. Az ún. "két férfis" esetek egyikében az egyik férfi apasága a DRB1*-, egy másik esetben további DQB1* allélek vizsgálata alapján-, a harmadikban pedig mind az öt HLA-lókusz vizsgálata ellenére csak az STR-lókuszok vizsgálatának eredményeképpen volt kizárható. "Elhunyt férfi" apaságának kizárása indirekt módon, családtagjainak (feleség, testvérek, biológiai gyermekek) vizsgálatával történhetett meg. 6
4.4.2. Nem kizárásos apasági ügyek A vizsgálatokban szereplő férfi/ak/ apasági vélelme az eredmények alapján nem volt megerősíthető. Két esetben a gyermeknél vagy a vélelmezett apánál a HLA-A és/vagy -B lókusz/ok/ban homozigótaság volt feltételezhető. Ezek közül az egyikben az apaság vélelmének megerősítése a DRB1* allélek meghatározásával, a másikban DNS szintű HLA-A tipizálással (gyermek HLA-A*1101, vélelmezett apa A*0201,1101) történt. További esetben a HLA-B lókuszon blank allél fordult elő a gyermekben és a vélelmezett apában: az apaság megerősítése HLA-DRB1 tipizálásssal történt. Két esetben szerológiailag nem detektálható HLA-A allélleket sikerült DNS-szintű tipizálással kimutatni. "Elhunyt férfi" apaságának megerősítése a gyermekben is előforduló, nagyszülői haplotípus detektálásával történt. Törölt: * Törölt: * 4.5. TAP1 és TAP2 polimorfizmusok vizsgálatainak eredményei A végzett kísérletek során a primerek areaktivitása volt igazolható; ezáltal magyar mintán a TAP1/2 allélek megoszlására, a polimorfizmus mértékére nem tudtunk adatot szolgáltatni. 5. Az értekezés legfontosabb új megállapításai Az MHC génkomplex polimorfizmus-vizsgálatai során a HLA I osztály HLA-A és HLA-C lókuszának hazánkban eddig nem alkalmazott, a betegellátáshoz kapcsolódó, jelentőséggel bíró molekuláris biológiai tipizálásának módszereit állítottuk be és alkalmaztuk, amelyek eredményesen egészítik ki a szerológiai módszerrel végzett HLA-vizsgálatokat. Előzetes vizsgálatokat végeztünk az általuk kimutatható HLA allélek magyar populációs megoszlásának kimutatására. A beállított, a szerv-és szövetátültetés gyakorlatában szükséges és nélkülözhetetlen módszereket származás-megállapítási ügyekben alkalmaztuk. A HLA-C lókusz tényleges polimorfizmusának detektálására megfelelő DNS szintű, PCR alapú technikát állítottunk be. Alkalmazásával a szerológiai módszerrel gyakran talált blank allélek száma az adott lókuszon jelentősen csökkent. Gondos szelekciót követően két régióból származó mintákat (Káli-medence, Ópusztaszer környéke) magyar kontroll-csoportot vizsgáltunk és hasonlítottunk össze. Noha a vizsgálati minták száma erősen csökkent, különbségek mutatkoztak a vizsgált csoportok között mind az allélek, mind a haplotípusok gyakoriságában: a magyar kontroll-csoport és a káli-medencei régió mintái hasonlónak mutatkoztak; az Ópusztaszer környéki minták ezektől kissé nagyobb eltérést mutattak. Az eredményeinket amelyek lényegében beleilleszkednek az európai átlagba körültekintően, megfelelő kritikával értékeltük; következtetéseinket további vizsgálatokkal kell alátámasztani. A szerológiai módszerekkel (a HLA-A,B,DR lókuszokon) egyezőnek talált csontvelőtranszplantációra váró, nem rokon donor-recipiens pároknál a PCR-alapú vizsgálatok jelentős HLA-C-lókuszbeli eltéréseket igazoltak, melyeknek jelentősége lehet a transzplantáció sikerességében. A HLA-A*02 szubtípus-vizsgálatokkal a kaukázusi populációra jellemző két típus, az A*0201 és a HLA-A*0205 jelenlétét és az európai átlaghoz hasonló eloszlását igazoltuk magyar populációs mintában. A hazai roma etnikumban detektálható volt az egyébként rendkívül ritka A*0211 szubtípus. A csontvelő-transzplantációra váró, nem rokon donorrecipiens párok vizsgálata során eddig csak a HLA-A*0201 szubtípust detektáltuk. 7
Kiemelt jelentőségű volt a meglevő és az újonnan alkalmazott módszerek, valamint a bővített adatbázis felhasználása a származás-megállapítási eljárásokban. Igazoltuk, hogy segítségükkel pontosítható az apaság valószínűsége, illetve bizonyítható a biológiai apa személye. Igazoltuk a HLA tipizálás különös előnyét: az azonos mintából történő további, DNS szintű vizsgálatok szükség esetén kiegészíthetik / pontosíthatják a korábbi eredményeket. Az MHC-régión kívül eső, az 1. illetve a 6. kromoszómán levő VNTR lókuszok vizsgálatára szolgáló módszert állítottunk be. Hazai mintán igazoltuk mindkét lókusz rendkívüli polimorfizmusát. 6. Köszönetnyilvánítás Munkámat a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézetében, valamint az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet Immungenetikai Osztályán végeztem 1995 és 2000 között. Tisztelettel köszönöm Dr. Falus András akadémikus és Dr. Sótonyi Péter akadémikus segítségét, akik program-, illetve alprogram vezetőjeként lehetővé tették tanulmányaim elkezdését és folytatását. Tisztelettel köszönöm Dr. Petrányi G. Győző akadémikus, az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet volt Főigazgatójának, valamint Dr. Földi Jánosnak, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy kísérleteimet az intézetben végezzem. Köszönettel tartozom az Immungenetikai Osztály vezetőjének, Dr. Gyódi Évának, hogy segítette beilleszkedésemet az Osztály munkájába, és nagy segítségét nyújtott a disszertáció összeállításában. Tisztelettel és hálával köszönöm dr. Rajczy Katalin segítségét, aki szinte az első percektől mind a kísérleti munkában, mind a disszertáció összeállításában mellettem állt. A kézirat összeállításában hasznos tanácsokat kaptam Dr. Tóth Sárától és Prof. Dr. Stenszky Valériától; a laboratóriumi munkában Újhelly Annától és dr. Lászik Andrástól. Gyimesi Ágnes segítségével könnyebben tájékozódhattam a hivatalos teendők intézésében. Köszönöm Prof. Dr. Stenszky Valériának és Dr. Paál Máriának, hogy munkám elkezdéséhez mintákat bocsátottak rendelkezésemre. Köszönöm támogatását dr. Pintér Sándornak, dr. Kacziba Antalnak, dr. Bartalus Antalnak, Kiss Mihálynak, dr. Horeczki Lászlónak, Kaizer Józsefnek és dr. Szabó Jánosnak. Tisztelettel és hálával köszönöm Vargha Péter matematikus számomra nélkülözhetetlen segítségét a statisztikai számításokban. Segítségül szolgáltak Kemény Sándor professzor statisztikai útmutatásai. Meleg hálával köszönöm feleségem és családom nyugodt és bátorító hátteret biztosító támogatását, a feszültebb időszakokon átsegítő megértő és segítő türelmüket. 7. Publikációk 1. Keresztury L., Lászik A., Pénzes M., Hegyesi H., Falus A.: Application of a chemiluminescent labeled single locus probe in the detection of repetitive nucleotide sequences on the human 6-th chromosome, Med. Sci. Monit. 4(4): 583-586, 1998 2. L. Keresztury, A. Lászik, H. Hegyesi, A Falus.: DNA profiling by detection of repetitive nucleotide sequences on human chromosome 6, Acta Biologica Hungarica 53 (4),pp.495-498 2002 3. Keresztury L., Rajczy K., Lászik A., Falus A., Gyódi É., Petrányi G.Gy.: Combination of DNA-based and conventional methods detecting HLA polymorphism and its utilization Formázott: Felsorolás és számozás 8
for paternity testing, The American Journal of Forensic Medicine and Pathology 2002 Mar;23(1):57-62 4. Keresztury L., Rajczy K., Tauszik T., Gyódi É., Petrányi G.Gy.; Falus A.: DNA Typing Revealing High HLA-Cw Polymorphism Completes Availability of MHC loci Forensic Medicine, The American Journal of Forensic Medicine and Pathology (Közlésre elfogadva) 5. Lászik A., Weisser H.-J., Keresztury L., Pollak S.: Allele frequencies for the VNTR locus D17S5 (YNZ22) in Hungary, Int. J. Legal. Med. 112: 336, 1999 6. Lászik A., Falus A., Keresztury L., Sótonyi P.: DNA technology and its application in forensic medicine. A rewiew, Acta Biologica Hungarica 49 (1): 89-95, 1998 7. Lászik A., Weisser H.-J., Keresztury L., Pollak S., Papp G., Pozsgai I.: PCR typing of human semen stains after SEM-EDX examination, Int. J. Legal. Med. 112: 376-379,1999 8. Rajczy K., Jaini R., Keresztury L., Pozsonyi E., Garaczi K., Kaur G., Gyodi E., Mehra N.K., Petrányi G.Gy.: Population expression of HLA*02 subtypes indicates a common origin for North Indians and Hungarian Gypsies (163), Eur. J. Immunogenetics, 28; 279, 2001 Formázott: Felsorolás és számozás Közlésre benyújtva: Pénzes M., Rajczy K., Tauszik T., Gyódi É., Padányi Á., Keresztury L., Petrányi G. Gy: HLA-G polymorphism and linkage disequilibrium with HLA-A in three Hungarian population AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ELŐADÁSOK, POSZTEREK 1. Lászik A., Weisser H.-J., Keresztury L., Pollak S., Papp Gy.: Stabilitatät der human Spermium DNA nach Elektronenstrahl - Bestrahlung, Partnerschaftstreffen der Universitäten, Semmelweis Medizinische Universität, Universität Freiburg, Universität Heildelberg V. Symposium Budapest, május 26-27, 1997 2. Rajczy K., Keresztury L., Gyódi É., Pénzes M., Tauszik T., Padányi Á., Petrányi G.Gy.: HLA-C polymorphism in two, geographically isolated Hungarian population settled around XII-XIII. century, 13 th European Histocompatibility Conference, Kréta április 13-17,1999 3. Rajczy K., Pénzes M., Keresztury L., Gyódi É., Petrányi G.Gy.: Molecular characterization of HLA-Cw incompatibilities in HLA-A,B,DR matched unrelated donorrecipient pairs, Central European Transplant 4 th CET Meeting 1999. november 3-6, 1999 4. Rajczy K., Pénzes M., Keresztury L., Bartha A., Masszi T., Gyódi É.,. Petrányi G.Gy.: Molecular characterization of HLA-Cw incompatibilities in HLA-A,B,DR matched unrelated donor-recipient pairs, 14 th European Histocompatibility Conference Montpellier április 4-7. 2000 5. Rajczy K., Pénzes M., Keresztury L., Gyódi É., Petrányi G.Gy.: Molecular characterization of HLA-Cw incompatibilities in HLA-A,B,DR matched unrelated donorrecipient pairs, Magyar Immunológiai Társaság XXIX. Kongresszusa, Bük, október 27-29, 1999 6. Rajczy K., Jaini R., Keresztury L., Pozsonyi E., Garaczi K., Kaur G., Gyodi E., Mehra N.K., Petrányi G.Gy.: Population expression of HLA*02 subtypes indicates a common origin for North Indians and Hungarian Gypsies; 15 th European Histocompatibility Conference Granada, Spanyolország, március 28, 2001 7. Pozsonyi É., Rajczy K., Garaczy K., Pénzes M., Keresztury L., Barta A., Kriván G., Masszi T., Nagy K., Gyódi É., Pálóczi K., Petrányi G.Gy: A DNS szintű HLAmeghatározások szerepe a nem teljesen egyező csontvelődonorok kiválasztásában. Az eltérések összefüggése a transzplantációs szövődményekkel. MHTT XVIII. Kongresszusa Pécs 2001. május 24-26. 9