Multikulturális nevelés Inkluzív nevelés Dr. Nyéki Lajos 2016
Az iskolával szembeni társadalmi igények A tudásközvetítő funkció A szocializációs funkció A társadalmi integrációs (ezen belül a mobilitási) funkció
Multikulturalizmus A multikulturalizmus elkülönülő kultúrák együttélése. Az együttélés jelenthet egymás mellettiséget és egymásra hatást egyaránt. A multikulturalizmust lehet vizsgálni úgy, mint együttélési esélyeket hordozó lehetőséget, de le lehet írni együttélési veszélyként is.
A multikulturalizmus okai A gyarmatbirodalmak felbomlása, a globalizáció, a kommunikációs és információs rendszerek változása, a migráció, a turizmus
Együttélési változatok Asszimiláció (a saját kultúra elvesztésével járó beolvadás) Marginalizálódás (a társadalom peremére kerülés) Szegregáció (erőszakos elkülönítés) Szeparáció (önkéntes elkülönülés) Integráció (együttélés a saját kultúra megtartásával) Inklúzió (a sokszínűségre építő, befogadó társadami környezet)
Oktatáspolitikai stratégiák Olvasztótégely iskola (egynyelvű, egykultúrájú állam megteremtése) Kétnyelvű oktatás (az anyaállamokkal rendelkező kisebbségek számára) Internacionalista nevelés (a volt szovjet blokk államaiban) Multikulturális oktatás (a fokozódó migráció hatása)
Megközelítési módok A multikulturális nevelés mint elképzelés (a különböző faji, etnikai és társadalmi csoportból származó diákok esélyegyenlősége) A multikulturális nevelés mint reformmozgalom (az oktatási környezet megváltoztatása, beépítve a különböző kultúrák sajátosságait) A multikulturális nevelés mint folyamat
Az inkluzív nevelés fogalma Eredetileg a különböző fogyatékkal élők együttnevelésének módját, lehetőségeit jelentette. Az inklúzió (bevonás) mint az exklúzió (kirekesztés) ellentétes irányú folyamata. Alapvető célja, hogy eszközrendszerével csökkentse a kirekesztési törekvéseket az iskolában és a társadalomban.
Az integráció fogalma Az integráció a fogyatékos, akadályozott, azaz speciális nevelési igényű (SNI) gyermekeknek vagy fiataloknak a nem fogyatékosok közé való beilleszkedése. Szoros összefüggésben áll az esélyegyenlőség biztosításával, mivel mindenki számára nyitottá teszi a nevelési oktatási intézményeket, tekintet nélkül egyesek akadályozottságára, vagy esetleg nagyon eltérő képességeire a kiemelkedően tehetségestől a gyenge képességű tanulókig.
Az integrált nevelés formái A helyi (lokális) integráció, ilyenkor csak az épület közös, a gyermekek között gyakorlatilag nincs semmiféle kapcsolat (kisegítő csoport, osztály). A szociális integráció, amikor a fogyatékos csoportot tudatosan egyesítik a kortárs közösséggel az óvodában a foglalkozásokon kívüli, az iskolában a tanórán kívüli időben. A funkcionális integráció, amikor együtt fejlesztik a gyermeket az óvodai foglalkozásokon vagy az iskolai tanórákon.
Az integráció szintjei Az egyszerű fogadás (a szűkebb értelemben vett integráció) esetében anélkül veszik fel a fogyatékos gyermeket a többségi intézménybe, hogy igazán ismernék sajátos vonásait, s elvárják tőle, hogy hasonló teljesítményt nyújtson, mint a többiek. A befogadás (inklúzió) esetében valamennyi fogyatékos gyermeket a lakóhelyéhez közeli, erre a feladatra felkészült intézményekbe veszik fel.
A pedagógus eszköztárának jellemzői a tanítási program érdekes, változatos feldolgozása, a gyermekek sokoldalú tevékenykedtetése, az egyéni tanulási stílus és ütem tekintetbe vételével kiszabott, vagy éppen a gyermekek által önállóan kiválasztott feladatfajták (szabad munka), a teljesítményszintek széles sávjának elfogadása, a tanári irányítás mellett az együttműködő tanulás, azaz a pármunka, a csoportmunka, valamint az egyéni feladatmegoldás gyakori alkalmazása.