Kórokozók elleni adaptiv mechanizmusok 2016. 10. 05.
Az immunválasz kialakulása és lezajlása patogén hatására.
Nyálkahártyán keresztül Különbözó patogének eltérő utakon jutnak a szervezetbe Légutakon A bejutás módja Patogén Betegség Cseppfertőzéssel Influenzavírus Influenza Spórák belégzésével Neisseria meningitidis Agyhártyagyulladás Bacillus anthracis Inhalációs anthrax Aspergilus fumigatis Allergiás aszpergilózis Emésztőrendszeren Fertőzött étellel vagy itallal Salmonella typhi Hastífusz Rotavírus Hasmenés Reproduktív traktuson Fizikai kontaktussal Treponema pallidum Szifilisz HIV AIDS Külső hámon keresztül Sérüléssel, horzsolással Bőrhorzsolással Bacillus anthracis Bőranthrax Szúrt seben Clostridium tetani Tetanuszos merevgörcs Fertőzött állat útján Francisella tularensis Tularemia Rovarcsípéssel Kullancs-csípéssel Borellia burgdorferi Lyme-kór Szúnyogcsípéssel Flavivírus Sárgaláz (Aedes aegypti) Szúnyogcsípéssel (Anopheles) Plasmodium spp. Malária
A sejtközötti térben és a sejten belül élő és szaporodó kórokozók ellen kialakuló védekezési mechanizmusok eltérőek: SEJTES MECHANIZMUSOK HUMORÁLIS ELEMEK Mikroba patogenitása attól függ, mennyire áll ellen az IR működésének, vagy hogyan tudja elekrülni azt Betegséget a kórokozók termékei (toxinok) okozzák Túlzott válasz túlézékenység
Az immunválasz jellegét a T sejtek polarizációja szabja meg A kórokozó tulajdonságai meghatározzák az antigén-prezentáció módját és az adaptív immunválasz fő mechanizmusait.
T-limfociták polarizációja. A kórokozók ellen kialakuló immunválasz jellegét a T-sejtek polarizációja döntően befolyásolja
Citokinek részvétele a nehézlánc izotípusváltásának létrejöttében
Az ellenanyagok által közvetített effektor funkciók Mikróbák és toxinok neutralizációja Mikróbák opszonizációja és fagocitózisa Ellenanyagközvetített sejtes citotoxicitás Komplement aktiválás Mikróbák oldása (lízise) A komplement hasítási termékeivel opszonizált mikróbák fagocitózisa (pl. C3b) Gyulladás
Mikróbák és toxinok neutralizálása Az ellenanyag gátolja a mikróba kötődését és a sejt megfertőződését Az ellenanyag gátolja a szomszédos sejtek megfertőződését Az ellenanyag gátolja a toxin kötődését a sejt receptorához
Ellenanyag- közvetített opszonizáció és fagocitózis Mikróbák opszonizációja IgG-vel Opszonizált mikróbák kötődése a fagociták Fc receptoraihoz (Fc RI) Az Fc R közvetített jelek aktiválják a makrofágot A mikróbák fagocitózisa A bekebelezett mikróba elpusztítása
Ellenanyag közvetített citotoxicitás (ADCC) Sejtfelszíni antigén Kis affinitású Ellenanyaggal fedett sejt Az ellenanyaggal fedett sejt elpusztítása
FcR által közvetített effektorfunkciók Sejt ölő (killing) funkció
Vírusok célsejtekhez való kötődésében szerepet játszó molekulák Vírus Receptor/Molekula Célsejtek EBV CD21 (CR2) B-limfocita HIV CD4, kemokinreceptorok Th-sejt, monocita Influenzavírus sziálsav Számos sejt Kanyaróvírus CD46 (MCP) Számos sejt Rhinovírus ICAM 1 Számos sejt Poliovírus Poiliovírus receptor (Ig-szuperfamília) Neuron Veszettségvírus Acetilkolin receptor Idegsejt HSV1 Fibroblaszt növekedési hormon receptor Idegszövet, fibroblaszt
Virusfertőzés gátlása és a fertőzött sejtek eliminálása a veleszületett és az adaptív immunrendszer által Az adaptív immunválasz a kórokozó teljes vagy részleges eliminációját, szaporodásának gátlását és immunológiai memória kialakulását eredményezi. Ha az immunrendszer nem képes a vírus teljes és megfelelő eltávolítására, perzisztáló vírusfertőzés jön létre.
A vírusfertőzés alatt lezajló veleszületett és adaptív immunreakciók időkinetikája.
Az extracelluláris baktériumok ellen kialakuló adaptív immunválasz.
Pneumococcus ellen kialakuló fajlagos immunválasz. poliszacharid-kapszulát a B sejtek felismerik T-sejt independens válasz
adhéziót fokozó fehérje termelése (Bordatella pertussis) fagocitózist gátló poliszaharidok (Streptooccus pyogenes) komplement rendszer gátlása
A Listeria monocytogenes ellen kialakuló immunválasz Intracelluláris baktérium fagoszómában szaporodik elérhetetlen az immunrendszer számára
A polarizált T-sejtek által termelt citokinek szerepe a Mycobacterium leprae- vel való fertőzés hatására kialakuló kórképekben. A CD4+ T-sejtek bizonyos körülmények között Th1- sejtekké differenciálódnak, amelyek aktiválják a makrofágokat, melyek elpusztítják a bekebelezett mikrobát. Más hatásokra Th2- sejtekké alakulnak, amelyek a makrofág aktivációját gátló citokineket termelnek. A két T-sejt-alpopuláció között kialakuló egyensúly befolyásolja a Mycobacterium leprae által okozott fertőzés kimenetelét.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz. Makrofágok lizoszómáiban szaporodik Kórokozó menekülése: Kicsi antigenitás Elzárt helyen (malária, toxoplazma) Maszkírozás Felszíni struktúrák változása (trypanosomák) Komplement rendszer gátlása
Többsejtű paraziták (pl. Schistosoma) ellen kialakuló immunreakciók.