Fogadd szeretettel ennek a sokak által kedvelt és ismert receptnek a Kilófaló módon történt átalakítását. Sok év munkája, kísérletezése van a receptjeimben, abban a végeredményben, amit ma már bárki minden nehézség nélkül azonnal használatba vehet: nem kell időt, pénzt és energiát rááldozva egyenként kísérletezni, mert ezt megtettem én. Használd egészséggel a receptet, sőt, nyugodtan megoszthatod a pároddal, legjobb barátnőddel, de kérlek arra is, ennél szélesebb körben ne terjeszd, ne továbbítsd, ne használd üzleti célra, ne tedd közzé a neten, hanem ha úgy gondolod, ismerőseid számára is hasznos lenne ez az anyag, irányítsd őket arra a (rövid regisztrációt igénylő) űrlapra a www.kilófalo.hu oldal főoldalán, melyen keresztül Te is letöltötted. Köszönöm Szeretettel: Szoó Judit Kilófaló
Hordós savanyúság Kilófaló átirat Vannak receptek, amelyek évekig köröznek körülöttem, mire eljön az idő, hogy végre kipróbáljam őket. És vannak receptek, amelyek egyszerűen alapművek egy jó háziasszony konyhájában, ilyen például a lekvár befőzés, a házi ételízesítőszer készítése vagy mondjuk a nagy kedvencem, a sóval darált paprika csodája. És van még egy, ami számára most jött el az idő: ez nem más, mint a hordós savanyúság Kilófaló változata. Ez is alapmű egy valamirevaló konyhában. Fogadd, és legfőképp használd nagy szeretettel, és fogyasszátok egészséggel! Szeretettel: Szoó Judit Ui. Ha attól tartasz, nem tudod kipróbálni, mert túl nagy mennyiséget sem tárolni nem tudsz, sem elfogyasztani nem tudjátok, megnyugtatlak, hogy az én első adagom is mindössze egy 3 literes edényben készült. Ui.2. Ha a másik aggályod, hogy már nem tudnál mit beletenni, mert vége a termőidénynek, szintén megnyugtatlak, hogy ezt akkor is elkészítheted, ha tél közepe van és röpködnek a mínuszok: én is a zöldségesben vettem korábban a savanyításra szánt alapanyagokat akár a tél közepén, és nagy lelkesedéssel készítgettem a házi savanyúságokat. Csak azóta van ilyen jó dolgom, mióta kiköltözünk Toscanaba, és magam termelem meg a zöldségeinket, de azért előtte is volt élet.
Hordós/vödrös savanyúság Kilófaló módon A hordós/vödrös savanyúság alapreceptjét Némethné Kriszta olvasóm által ismertem meg, aki az édesítőszeradagolás miatt kérte a segítségemet, és el is küldte az eredeti receptet. Amikor elkészítette, meg is írta tapasztalatait, amivel olyan kedvet csinált nekem is, hogy amit találtam a kertben, gyorsan összeszedtem, és elkészítettem az első saját vödrös savanyúságomat. Nem találtam már sok mindent, az enyémbe ezért hosszú, hegyes, csípős zöldpaprika került, és a látvány kedvéért karikáztam bele sárgarépát és pár gerezd fokhagymát is. Mivel a gyerekeim nagyon szeretik a gyöngyhagymát, jövőre termesztek azt is, meg apró uborkát, és így még gazdagabb lesz a hordós savanyúságunk.
A recept: 5 liter víz 1,5 kg eritritol vagy kb. 80-90-100 dkg (kb. 1 kg) xilit (tessék megkóstolni, először csak 80 dekát beletenni, és ízlés szerint tenni még hozzá xilitet, ha szükséges, erőteljesen édesnek kell lennie, mert a zöldségek be fogják szívni az édes ízt! Az eritritol mennyisége a biztos, én azzal készítettem!) 1,5 liter ecet 10 %-os 30 dkg só 1 csomag nátrium-benzoát 3 kávéskanál bórkén (én rosszul emlékeztem és borkősavat vettem, de ha már megvettem, azt tettem bele.) 50 szem feketebors 8 db babérlevél 30 db koriandermag 30 szem mustármag 2 csokor kapor 2 szál torma
Elkészítés: Ezeket szépen összekeverjük, és a tárolásra szánt műanyag edénybe, hordóba, vödörbe tesszük, lényeg, hogy műanyag legyen és lehessen fedéllel/tetővel zárni. A bele szánt zöldségeket nagyon alaposan meg kell tisztítani, semmi szennyeződés nem maradhat rajtuk és beteg, hibás példány sem kerülhet a lébe (de ezt a gyakoló befőzők, lekvárkészítők pontosan tudják: semmivel nem kell jobban megijedni a savanyúság készítéstől sem!) Az elkészített lébe folyamatosan, ahogy, ami érik a kertben, vagy be tudjuk szerezni a zöldségesben, azt rakhatjuk bele. Ez lehet édes vagy csípős paprika, pritamin paprika, szeletelt sárgarépa, gyöngyhagyma, almapaprika, zöld dinnye, zöld paradicsom, karfiol, pepperóni, cseresznyepaprika, macskapiros paprika és nekem úgy rémlik, unokatesómék még gyalult káposztával töltött almapaprikát is tettek bele. Mivel későn kezdtem idén bele, és főleg csak ki akartam próbálni, ezért én nem nagyon fogok már tenni bele semmit, mutatom mindjárt fotókkal, hogy hogyan csináltam elsőre véglegesre. Egyébként viszont legalább egy hetet kell állni hagyni a lében a zöldségeket, mire meg lehet kóstolni. Én mindössze egy három liter űrtartalmú edényre való zöldséget válogattam össze. Ebbe bele is tettem a zöldségeket, és úgy tippeltem, hogy ez a mennyiség kb. 1 liter folyadékot fog csak felvenni, ezért ennyi lét kevertem be az alábbi arányokkal:
1 liter víz 30 dkg eritritol (vagy 15-20 dkg xilit, de ez becsült mennyiség, én eritritollal készítettem!) 3 dl ecet 6 dkg só (lehet, hogy durva, asztali só kellett volna, nekem finom tengeri só volt itthon, majd kiderül kóstoláskor ) negyed kávés kanál nátrium-benzoát negyed kávés kanál bórkén (vagy étkezési borkősav) 10 szem bors 2 babérlevél (mindig kettétöröm őket, mert jobban érvényesül az ízük) Mustármag, kapor, koriandermag nem került bele, mert egyik sem volt itthon (Utólag is lehet.) Úgy a legegyszerűbb, ha a kikapcsolt konyhai mérlegre ráteszel egy 2 literes műanyag kancsót (üresen), és akkor kapcsolod be a mérleget: sorra a kancsóba öntöd a szükséges hozzávalókat, pont olyan mennyiséget, amit a recept ír. Végül egy másik kancsóval kimértem az egy liter vizet meg a 3 dl ecetet és ezekkel addig kevertem, amíg fel nem oldódott az eritritol. Nagyon fontos, hogy csak műanyag eszközöket lehet használni, mind az elkészítéskor, mind akkor, amikor már megértek a lében a zöldségek, és szedni szeretnénk belőlük. Ha kézzel vesszük ki, akkor pedig mindig legyen teljesen tiszta a kezünk.
Felöntöttem a zöldségeket a bekevert lével, jól megpúpoztam még zöldséggel, hogy a tető segítségével szépen lemenjen minden az aljára (ha tényleg vödörben vagy hordóban csináljuk, akkor egy tányért kell a tetejére tenni, azzal a folyadék alá nyomni a zöldségeket, majd csak úgy rá a műanyag fedelet. Gondolom, az így elkészített vödrös savanyúságnak a legjobb helye a hűvös spejzban van, nekem olyanom jelenleg nincs, ezért csak feltettem a fagyasztó tetejére. Bár mérete miatt még a hűtőbe is beférne. Ez a fajta zöldség egy teljes éven keresztül fogyasztható, de az már saját tapasztalat, hogy ez jóval meghosszabbítható, ha tényleg be tudjuk tenni hűtőbe vagy kifejezetten hűvös helyen tudjuk tárolni. Lássuk mindezt képekben!
A edény űrtartalma 3 liter, ehhez egy kicsivel több, mint 1 liter bekevert folyadék szükséges (kb. 1 liter és még 1-2 dl) A plusz 1-2 deci miatt én semmiből (só, eritritol) nem tettem bele többet.
Próbáltam a műanyag kanállal lenyomni a zöldségeket, hogy látható legyen, amint ellepi őket az ecetes folyadék, de olyan szép tiszta, átlátszó, hogy nemigen látható, de tény: itt már fel van öntve.
Itt pedig készen várja sorsa beteljesülését a fagyasztó tetején pihenve. Jó időtöltést, örömteli kihívást, majd persze jó étvágyat kívánok hozzá! Szeretettel: Szoó Judit Kilófaló