REVISTA PEDAGOGILOR MAGHIARI DIN ROMÂNIA 1 SZ/2014 FEHÉR MEGYEI PEDAGÓGUSOK LAPJA

REVISTA PEDAGOGILOR MAGHIARI DIN ROMÂNIA 1 SZ/2014 FEHÉR MEGYEI PEDAGÓGUSOK LAPJA

Oszd meg a tudásodat másokkal: ez az egyik módja annak, hogy halhatatlan légy. (Dalai Láma) Irányítók: Lőrincz Helga, Deák-Székely Szilárd Főszerkesztő: Dimén Erika Szerkesztő: Vass József A tartalomból: - A didaktikai játék tanításának menete - Erdei óvoda - Mese vagy mesefilm? - Hogyan induljon a nap az óvodában? - Kettős óvó- és tanítóképzés Nagyenyeden - Népi gyermekjátékok az előkészítő osztályban - Magyar nyelvű oktatás a szórványban - A kétnyelvű környezet a kisiskolások anyanyelvi fejlettségi szintjére gyakorolt hatása - A mesék élni segítenek - Olvasás és írás - A tanítói szerepkör - Tematikus Projekt a retek - Speciális nevelési igényű gyerekek oktatása az elemi osztályokban 2

Előszó az első számhoz Dr. Lőrincz Helga Fehér megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő 2012 ben, amikor átvettem a Fehér megyei kisebbségi tanfelügyelői tisztséget, nem volt számomra teljesen világos, hogy mi is az, amit tennem kell. Egy dolgot azonban biztosan tudtam, azt, hogy elsősorban segítenem kell a magyar pedagógusokat abban, hogy jogaikat érvényesítsék, valamint azt, hogy a megye magyar diákjainak biztosítani kell a lehető legjobb tanulási körülményeket. Ezekből kiindulva kezdtem el dolgozni és közben gyűjtöttem az információt, a diákokat és a pedagógusokat illetően. Meggyőződésem, hogy sok minden más mellett, szükséges találkozni, beszélgetni, rengeteg közös problémánkat együtt könnyebben viseljük el, talán sikerül egy részét meg is oldani. Így lett 2013 februárjában az első magyar pedagógus-bál a Bethlen Gábor Kollégium éttermében. Mintegy 100 magyar anyanyelvű óvónő, tanítónő és tanár gyűlt össze megbeszélni közös gondjaikat. Jó hangulatban, vacsora és tánc mellett sokat beszélgettünk, ismerkedtünk és vitattunk meg mindannyiunk számára fontos dolgokat. Búcsúzáskor megígértük egymásnak, hogy ezt folytatjuk. A folytatás picit bővült, ugyanis úgy gondoltam, a hasznost a kellemessel társítani kell és lehet. Megszületett egy konferenciának és a hiánypótló magyar lapnak az ötlete. Így lett 2013. november 15-én, újra a nagyenyedi kollégiumban Magyar Pedagógusok Konferenciája. Az eseményre meghívtuk a Babeș - Bolyai Tudományegyetem tanárait is. A szekcióüléseket Dr. FÓRIS FERENCZI RITA egyetemi adjunktus és Dr. SZÁLASSY NOÉMI egyetemi adjunktus vezette le, a kapcsolattartásban és a szervezésben fontos szerepet vállalt Dr. Demény Piroska egyetemi tanár is. A rendezvényen részt vett Király András államtitkár úr is. A megye különböző sarkaiból érkezett 30 pedagógus dolgozatát mutatták be. 3

Mi, a szervezők, úgy gondoltuk, hogy ezt a sok értékes anyagot közzé kell tenni, pedagógusok számára segítséget és számos ötletet nyújthat, és íme, az első szám, amely az óvónénik és tanítónénik dolgozatait tartalmazza. Fogadják szeretettel kiadványunkat. A továbbképzések szükségességéről Deák-Székely Szilárd Levente Fehér Megyei Pedagógus Szövetségi Elnök Egyre inkább felgyorsuló világunkban azt észleljük, hogy napjaink egybefolynak, most volt születésnapunk, ami már újra itt van, most volt csak év vége és újra az év vége felé járunk. A pedagógus úgy érzékeli mindezt, hogy most kezdte el a tanévet, és a tanév már a vége fele jár, itt a vizsgaidőszak, a rengeteg tennivaló, a diákok vizsgára való felkészítése, a pedagógusi munkával járó sok-sok papír elkészítése, rendszerezése. Jönne a nyári vakáció, viszont ekkor továbbképzési lehetőségek közül kell válogatni, szakmai vagy módszertani képzéseken kell részt venni, így a vakáció sem az, aminek látszik... Mindezeket figyelembe véve, gyakran teszik fel pedagógusaink e kérdéseket: Szükség van-e ennyi továbbképző tanfolyam elvégzésére? Miért nyaggatnak minket folyton továbbképző tanfolyamok elvégzésével? Véleményem szerint, igenis szükség van továbbképző tanfolyamokra, viszont a pedagógusnak legyen lehetősége szelektálni; adjuk meg neki a lehetőséget, hogy olyan képzésre mehessen, ami neki hasznos, amely során tudásanyaga bővül, tapasztalata gyarapszik és amennyiben lehetőség van erre, konkrét gyakorlati alkalmazásokat legyen képes elsajátítani. Majd ezeket a gyakorlati sziporkákat legyen képes beépíteni a tanulókkal történő oktatói-nevelői munkába. 4

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) minden évben, az országos elnökségi gyűlésen részletesen beszámol a Bolyai Nyári Akadémia tanfolyamainak (továbbképzéseinek) az eredményességéről. A 2013-as évi BNYA keretén belül 22 szekcióban közel 550 pedagógus vett részt különféle képzéseken. A képzés végi értékelő kérdőívek összegezése során, a pedagógusok visszajelzéseiből kiderült, hogy a résztvevők több mint 70%-a a szakmaiság miatt kedveli a BNYA tanfolyamait és nem a kreditpontok beszerzése végett. Levonva a következtetést, a Bolyai Nyári Akadémia továbbképzései minőségi továbbképzések, olyan tanfolyamok, melyeken érdemes részt venni, mert gazdag ötlettárral és érdekes, gyakorlati alkalmazásokkal gyarapíthatjuk pedagógusi készlettárunkat, tudásunkat bővíthetjük. Jómagam 1998-ban vettem először részt BNYA-án és ezt követően még 5 alkalommal Matematika, Multimédia, Média az oktatásban szekciók keretén belül, alátámasztva mindezzel a fent felsorolt érveket. Végezetül a továbbképzési lehetőségek kiválasztása a legfontosabb tényező, olyan ez mintha a Világhálón elérhető óriási adatmennyiség közül kellene kiválasztani azt, ami minőség, ami érték; így a továbbképzési lehetőségek közül is azt válasszuk ki, amely minőséget közvetít, értéket közvetít, amelynél az előadó személye, szakmai tudása, előadókészsége garancia. Mellesleg, aki 2013-ban részt vett a Bolyai Nyári Akadémia bármelyik tanfolyamán 10 kreditponttal is gazdagodott. A 2014-es évi BNYA továbbképző programjai szintén akkreditálva lesznek, az összes, szekciótól függetlenül. Sok sikert kívánok pedagógus kollégáimnak hivatásukhoz, külön gratulálok mindazoknak, akik megértették egy magyar nyelvű pedagóguslap szükségességét megyénkben és munkáikkal gyarapították lapunkat, ötleteikkel, tapasztalataikkal gazdagították és színesebbé tették pedagógus/ és diáktársadalmunk életét. 5

A didaktikai játék tanításának menete Szerző: SZABÓ EMŐKE óvónő Munkahely: Torockószentgyörgyi Óvoda Cím: Torockószentgyörgy, 216 szám Tel. 0788502849 e-mail: szaboemoke79@yahoo.com A didaktikai játék, mint az óvodai program egyik fő tevékenysége, egyenértékű az elemi iskola leckéjével. Ahogy egy lecke szervezése, levezetése és értékelése bizonyos követelményeknek kell eleget tegyen, úgy a didaktikai játéknak is tartalmaznia kell az oktatási folyamat minden lépését, de óvodáskornak megfelelően. A didaktikai játék egyik alapvető jellemzője, hogy kedvező feltételeket teremt az ismeretek alkalmazására, készségek gyakorlására kellemes, vonzó, hozzáférhető tevékenység formájában. A gyerekek érdeklődésének serkentése, a játékban való aktív részvételük és a megfelelő hangulat megteremtése érdekében szükséges a játék lezajlásának feltételeit pontosan körülhatárolni és megszervezni. Ezért kötelező a terem, a didaktikai anyagok, a gyerekek megfelelő elrendezése. Ahhoz, hogy a didaktikai játék kitűzött célját elérje, bizonyos követelményeket kell betartani, éspedig: - a játék lezajlásához szükséges hangulat megteremtése; - a játék megtervezése úgy, hogy figyelembe vegye a gyerekek életkori sajátosságait és intellektuális fejlődési szintjüket; - a konkrét és az absztrakt tevékenységek helyes összekapcsolása; - egy gazdag, strukturált tartalom biztosítása, változatos formában, a lényegre törekedve; számára; - az új ismeretek fokozatos bemutatása; - a megoldandó feladatok bemutatása hozzáférhető legyen a gyerekek - a játékszabályok pontos leszögzése; - megfelelő szemléltető anyagok használata; 6

- a gyerekek stimulálása az elért eredmények függvényében. A didaktikai játék lezajlásának menete, akár az elemi iskola leckéje, több mozzanatot foglal magába: (Stark, 2010. 135-136) a) A játék előkészítése a játéktér körülhatárolását, a kellékek és az eszközök előkészítését jelenti. Az előkészítés mozzanata a gyermek figyelmét a szándékosság látszata nélkül irányítja a játékra. Az óvónő mindig állapítsa meg pontosan és jelölje meg jól látható módon a határokat. A kellékeket és eszközöket időben elő kell készíteni, mert sok értékes időt veszthet el az utólagos kereséssel, a gyerekeket pedig tétlenségre ítéljük. A szerek, eszközök mindig tiszták, hibátlanok legyenek. b) A játék megnevezése pontos kell legyen. Pl. a Találd ki, ki vagyok című játékot fogjuk játszani. Semmiképp sem elegendő, ha csak azt mondjuk: egy érdekes játékot fogunk játszani. A játék akkor érdekes a gyermek számára, ha úgy tudjuk megszervezni, vezetni és értékelni, hogy az maradandó élményt jelentsen. c) A játék tartalmának ismertetése, játékszabályok magyarázata nagyon fontos mozzanat a gyermekek számára. Először a tartalmat, majd azután a szabályokat magyarázzuk el. Minden lényeges részre ki kell térnünk. A szabály megértése a jó magyarázattól függ. Röviden, szemléletesen és jól hangsúlyozottan tolmácsoljuk mondanivalónkat. Ki kell hangsúlyoznunk az egyén és a csoport konkrét feladatát, az események egymásutániságát, kinek a teljesítményét fogadjuk el. A játék ismertetése rövid legyen, az egyoldalú beszéd fárasztja a gyerekek figyelmét, mindig alkalmazkodjék a gyerekek értelmi szintjéhez. A szabály magyarázatánál ki kell térnünk az ismeretlen szavak értelmezésére, valamint a vezényszavak, szakkifejezések ismertetésére. A már ismert játéknál csak felelevenítjük a szabályt. A szabályismertetés után fel kell hívni a csoport figyelmét az első alkalommal előforduló hibákra és a megelőzés módjára. Nagyon fontos ez a mozzanat, mivel biztosítja a megértést, a feladattartalom kijelölését, a feladatmegoldás sikerét, kilátásba helyezi a várható jutalmat vagy büntetést. d) A játék bemutatása a jobb megértést szolgálja. Ha szemléltetünk, 7

akkor lerövidíthetjük a szóbeli bemutatást, de sokszor elég egy mozdulat vagy egy mozgás bemutatása. A magyarázatot gyakran összekapcsolhatjuk a játékkal, vagy a magyarázatot követi a játék bemutatása. e) A próbajátékban minden gyermek részt kell vegyen. Célja, hogy mindenki megismerje a játék tartalmát, feladatait, menetét, és legyen önbizalma, hogy azt ő is meg tudja oldani és el tudja játszani. A próbajáték a játékszabályok megértéséről, alkalmazhatóságáról győz meg. f) A tulajdonképpeni játékban a gyerekek a játékeszközök, játékos elemek alkalmazásával tevékenykednek. Az érdeklődés, jó hangulat biztosítja az óvodások aktív részvételét. Ügyelni kell arra, hogy a játékot a gyerekek ne unják meg, minden játékot csak addig ismételjünk, amíg a gyerekek a játék közben örömet, lelkesedést, aktív részvételt mutatnak. A játék alatt az óvónő mindig úgy helyezkedjen el, hogy az egész csoportot láthassa, de ne zavarja a játékot. Közös hibánál le kell állítani a játékot, és újra elmagyarázni a szabályt. Azoknak, akik többször sem tartják be a szabályt, rövid időre megfigyelő szerepet adhatunk. A szabályjáték irányítása csak akkor lehet eredményes, ha a játék egész időtartama alatt jó hangulatot, játékélményt biztosítunk. Az óvónőnek magának is játékosnak kell lennie: hangvétele, színes beszéde mellett a gyermekek esetleges figyelmeztetése, megszólítása is ebben a hangulatban történhet. Törekedni kell arra, hogy egyszerre érezze jól magát minden különböző egyéniségű gyermek. g) A játék bonyolítása, mint mozzanat, nem kötelező, kis csoportban nem is igazán ajánlott, inkább közép és nagycsoportban. A már megismert játék bonyolítására, nehezítésére beiktathatunk egy új szabályt, amely változatossá, érdekessé teszi a játéktevékenységet, a gyermeket pedig fokozott erőfeszítésre ösztönzi. Megszünteti a fáradtságot, az unalmat. h) Az értékelés, a játékélmények megbeszélése. Az óvónőnek tapintatosan, értékelve jutalmazva kell átvezetnie a csoportot egy másik hangulatba, tevékenységbe, mivel a gyermek nehezen válik meg a játékszerektől, a játékból nehezen szakad ki. Időt kell adni az élmények 8

feldolgozására. Értékelni kell a játékot, a gyermekek részvételét, aktivitását, a szabályok betartását. A pedagógusnak arra kell törekednie, hogy gyorsan és tévedésmentesen döntsön. A pedagógus feladata nemcsak a kudarcok okainak megmagyarázása, a vesztesek bátorítása, hanem a játékban tanúsított pozitív viselkedés elismerése, a jobb teljesítmény feletti öröm érzésének kifejezésre juttatása. A játék utáni hangulat lehetőséget ad az események újbóli átélésére. A didaktikai játék levezetése az óvónő részéről találékonyságot, méltóságot és tapintatosságot követel. A játék játék kell maradjon, még akkor is, ha didaktikai játékról van szó. Könyvészet Cser János (1939): A magyar gyermek szókincse. Magyar Pedagógiai Társaság. Budapest Demény Piroska (2009): Anyanyelvi nevelés óvodában és elemi osztályokban. Glória Kiadó, Kolozsvár Jungbert Magda, Kerekes Ella, Szilágyi Anna, (1976): Mit játszunk az óvodában?, Edit. Didactică şi Pedagogică, Bukarest Kovács György Bakosi Éva (1997): Játék az óvodában. Debrecen Kőrösi, Andorné, (1964): Didaktikus játékok az óvodában, Tankönyvkiadó vállalat, Budapest Stark Gabriella (2010): Óvodapedagógia és játékmódszertan, Státus Kiadó, Csíkszereda 9

Erdei óvoda 10 SZÉKELY-BÁNYAI Andrea Mária Munkahely: Magyarlapádi óvoda Cím: Magyarlapád 60 szám Tel. 0744299666 e-mail: szekelyb.andrea@yahoo.com Az erdei óvoda olyan tudatosan tervezett és szervezett, a nevelési intézmény székhelyétől különböző helyszínen folytatott, a környezet adottságaira támaszkodó tevékenység, amely a külső világ tevékeny megismerésére nevelés részeként segíti elő a gyermekek környezethez, természethez való érzékenységét, a pozitív környezettudatos magatartás kialakítását. Az erdei óvodai program olyan szakmai terv (projekt) alapján valósul meg, melynek kiemelkedő nevelési (pedagógiai) feladatai messzemenően figyelembe veszik a fenntarthatóságra nevelés elvét, a helyi nevelési programot, az óvodai nevelés folyamatjellegét, a nevelési területek kölcsönhatását, egymásra épülését. Az erdei óvoda az életkori sajátosságokhoz, a választott helyszín természeti és épített, szocio-kulturális környezetéhez, helyi adottságokhoz, lehetőségekhez igazodó több napon keresztül (min.3 nap) folytatott cselekvésre, cselekedtetésre, élménypedagógiára komplex módon alapuló tapasztalatszerzés. Erdei óvoda szakmai megfelelése a környezeti nevelőmunkában A külső világ tevékeny megismerésére, a nevelés részeként egyre hangsúlyosabb szerepet kap az erdei óvoda. Az óvodapedagógus a gyermek életkori sajátosságait, fejlődési ütemét ismerve tisztában van a közvetlen tapasztalatszerzés elsődlegességével. A közvetlen tapasztalatszerzés jelentősége pont abban rejlik, hogy a gyermek teljes személyiségével átélheti azt az élményt, amely megalapozza pozitív viszonyulását az őt körülvevő mesterséges és természeti környezetéhez.

Mindnyájan tisztában vagyunk az élménypedagógia fogalmával, melynek az erdei óvodáztatás során egyértelműen jelen kell lennie. Amikor a kisgyermek lehunyja szemét, és úgy hallgatja a szellő susogását, a patak csobogását, vagy éppen tágra nyílt szemmel csodálja a madarak könnyed reptét, a pillangók táncát, a mezei virágok hajladozását, érzelmileg nagyon közel kerül ezekhez a szavakkal is alig kifejezhető természeti csodákhoz. Ezt át kell élni, és ehhez az átéléshez maga a természet a legjobb színtér! Az átéléshez, a természet megismerésére, pedig az egyik legalkalmasabb nevelési forma az erdei óvoda. Az erdei óvodáztatás során olyan értékeket közvetítünk, olyan viselkedési formákat adunk a gyermek számára, amely jelentősen befolyásolja személyiségének fejlődését, belső harmóniájának megteremtését. Szinte egész lelkével, testével fogadja be azokat a hatásokat, amelyekre tapintatos (indirekt) módon, de ráirányítjuk a figyelmét, érzékenyítjük a befogadásra. Ebből mindjárt következik, hogy a spontán tapasztalatszerzés mellett az erdei óvodáztatás során egy tervszerű, tudatos pedagógiai munka folyik, ami az óvodapedagógus részéről felkészülést, szakmai hozzáértést, és nem utolsósorban hitelességet kíván. Az erdei óvoda sajátos terepe az esztétikai nevelésnek. A sajátos adottságok kihasználására sajátos módszerek és lehetőségek kínálkoznak. Tapasztalataink alapján ki tudjuk, de ki is kell tudnunk használni azt a lehetőséget, amit a természet közelsége, kézzel foghatósága adhat. Mi pedagógusok tehetjük érzékelhetően valóságossá, ha ráirányítjuk óvodásaink figyelmét a látható világ, a természet csodáira ugyanakkor alkalmat teremtünk arra, hogy a természetben szerzett élményeiket közvetlenül is megjeleníthessék. A változatos programok, gyakori túrák, kirándulások során a gyermekek élményekkel, ismeretekkel töltődnek fel, amit sokrétűen ki lehet aknázni a különféle foglalkozásokon. A leglátványosabb eredményt élményeik rögzítésében, az ábrázolás, tárgyalakítás nyújthatja. Tényként kezelhetjük, hogy a gyermekeknek a természet még nem az esztétikai 11

élmény tárgya, csupán számtalan öröm forrásának a színhelye! Ezt az örömöt, örömérzetet élik át újra és újra alkotó munkájuk során. De nem csak az alkotás folyamata, hanem csupán a természetben található anyagok sokfélesége is a felfedezés örömét adja az óvodásoknak. Kevésbé ismert, de nagyon ajánlható területe az erdei óvodai foglalkozásoknak a természetben található anyagok begyűjtése, feldolgozása. A természetes anyag találékonyságra, nagy fantáziára, türelemre, színharmóniára nevel. Adjunk alkalmat a lehetőség kiaknázására! Tárgyformáló, képalkotó tevékenységük első fokozata az anyagok, természetének, formálásának megismerése legyen! A gyermekek munkálkodásuk során a legkülönfélébb anyagokkal foglalkoznak: kővel, fával, magvakkal, náddal, növényi részekkel stb. És az ezek képpé, tárgyá alakítását lehetővé tévő festékekkel, gyantával, fonallal stb. Munkálataik közben megismerik az anyagok sajátos tulajdonságait. Játékos tevékenység során szereznek tapasztalatokat, érzékelik, észlelik, megismerik az őket körülvevő világot. A megismerés mellett különösen érzelmi világuk gyarapodik. Őszintén élvezik magát az alkotást, büszkék arra, amit ők maguk hoztak létre. Munkájuk közben fejlődik kézügyességük, élénkül fantáziaéletük, az apró sikerektől nő önbizalmuk. Akarati tulajdonságaik közül a kitartás képessége, céltudatosságuk, önállóságuk, határozottságuk fejlődik. Nagyon fontos, hogy a tevékénységek ne csupán önmagukért történjenek, hanem mindig valamilyen feladat adja az alkalmat az anyagokkal való ismerkedésre, alkotásra. Arra kell törekedni, hogy mind a pedagógusok, mind a gyermekek számára a foglalkozások olyan alkotó gyakorlattá váljanak, amelyben a tapasztalatok kölcsönösen gazdagodnak! Így pl. a gyerekek munkájuk során megfigyelhetik, tapasztalhatják, hogy az anyagok egymásra hatásának következtében faragás, törés, gyűrés, fonás, applikálás, színezés, domborítás stb. mindig más és másfajta eredmény születik. A pedagógusok segítségének megvan a sajátos helye és szerepe a 12

gyermeki alkotásokban. Feladatuk kezdettől fogva a figyelem állandó ébrentartása, irányítása, másrészt a megismerkedés és élménybefogadás legszélesebb körének a feltárása. Segítsen összegyűjteni, kiválogatni az anyagokat előkészíteni, felkínálni azokat, ötletet adni, témát javasolni kedvcsinálással, biztatással segítsen elindítani és végigvinni a munkát. A foglalkozásokon kedvező légkör alakulhat ki, ha a program következetes, sokoldalú, szakmailag hibátlan, színes és élménybeli. Ugyanakkor legyen olyan mértékben variálható, hogy minden gyermek megvalósíthassa elképzeléseit, elevenedjenek meg személyes élményeik, jó közérzetüket pedig a megoldási módok szabad megválasztása biztosítsa. Mindezek közben lényeges a pedagógusok magatartása, őszinte lelkesedése a szépért, hiszen ez maradandó hatást gyakorol a gyerekekre. Soha ne minősítsük bántóan az olykor kezdetleges vagy szokatlan, különleges színű és összetételű, néha furcsa képződményeket. Nem az a dolgunk, hogy valamilyen hagyományos, felnőtt mérce által tökéletesnek ítélt szépséget kérjünk számon a gyerekektől, hanem az, hogy megadjuk a lehetőséget az alkotásra. Mindig, minden munkát dicsérjünk meg, felfedezve benne azt a mozzanatot, amely őszintén dicsérhető pl. a színek összeválogatása, érdekes anyagkombináció, furcsa alakzat stb. egyéni, sajátos minden munkában akad. Előfordulhat, hogy valóban rosszul sikerül és alkotója is elégedetlen vele. Ilyenkor számára sem hangzik hitelesen a kritikátlan dicsérgetés, de a dolgok kiemelésére szükség van. Ha olyan egyedi darabokat készítenek, melyeknek hasznát látják, melyekben örömüket lelik, akkor más tárgyakon is könnyebben felfedezik, felismerhetik a használati és az esztétikai értékösszefüggését, az emberi kéz teremtő erejét. AZ ERDEI ÓVODA MEGSZERVEZÉSE Az erdei óvoda megszervezésének elengedhetetlen kritériuma az erdő, a mező, a természet közelsége, ahová a gyerekek könnyen eljuthatnak. 13

A tapasztalat az, hogy egy-egy vidék természeti környezetét az ott lakók alig ismerik. Kis településünk ebből a szempontból szerencsésnek mondható. A mi óvodánk a falu végén található, néhány lépésre, egy rövid sétára az erdő szélétől. Alig indulunk el és máris távolodunk a piros tetős, szép sorban rendezett házaktól, és kanyargós, gidres-gödrös úton jutunk a falut körülölelő mezőre. Utunk a kis patakocska mellett halad, mely a távoli dombok alól fakad és csörgedezve halad át a falun, hogy majd találkozzon nagyobb testvérével, a Nagypatakkal. A mezei úton haladva, távolodunk a patakocskától és szántóföldek közt dombra mászva, lihegve, érünk el a Kiserdőbe, ahol a magas, öreg fák árnyékában, madárdalt hallgatva, megpihenhetünk. Ilyen csodálatos, változatos és színes természetes környezet tárul elénk, ha elindulunk az óvodából a mező irányába. Kár lenne ezt nem megismerni, nem felkutatni, tudva azt, hogy a lakóhelyhez kötődő környezeti nevelés révén elérhető az, hogy amit valaki megismer, arról tudja, hogy esetleges kár okozásával a természet olykor többéves munkáját semmisítette meg és előfordulhat az is, hogy már pótólhatatlan lesz az az érték, amit tönkre tesz. AZ ÓVÓNŐ-PEDAGÓGUS FELKÉSZÜLÉSE AZ ERDEI ÓVODA MEGSZERVEZÉSÉRE Az erdei óvoda megszervezését alapos előzetes felkészülés előzi meg az óvónő részéről. A pedagógus felkészülése és munkája két, egymástól nem elkülöníthető területre osztható: szervezési és tartalmi részre. A szervezési területhez tartozik a hetiterv elkészítése, amelyet napokra bontunk le. Minden nap tevékenységei egy meghatározott és előre kiválasztott helyen zajlanak, pontos időbeosztással. Az erdei óvoda lebonyolítását megelőzi a terület feltérképezése, a helyszín alapos megismerése, a közvetlen környék megszemlélése olyan szempontból, hogy az előre megtervezett tevékenységeket hol, milyen módon tudjuk végrehajtani, kivitelezni. Meg kell keresnünk a környékbeli 14

településeken azokat az embereket, akik hajlandók velünk együttműködni, bemutatni szakmájukat, beszámolót tartani napi tevékenységükről. Ha mindez megtörtént, csoportunkra vonatkozóan kiválasztjuk az életkori sajátosságoknak legjobban megfelelő helyszíneket és témákat. Az óvónőnek pontosan kell tudni, hova mennek az adott napon, mit fognak ott találni, mit lehet, és mit kell megfigyelni, hol lehet madárfészket találni, hol van az öreg tölgyfa, a patak mely részét kell megtisztítani és hol lehet látni békát, a mező melyik részén van bőséggel gyógynövény. A heti tevékenységi terv összeállításánál figyelembe kell venni a természeti adottságokat, és igénybe kell venni a helyi természetjárók segítségét. A GYEREKEK RÁHANGOLÁSA Az eddigi tapasztalataim szerint, gyerekek kedvelt tevékenysége a természetben való barangolás. Az erdei óvoda megszervezését egy beszélgetés előzi meg, melyet az óvónő folytat a gyerekekkel az erdei óvoda hetét megelőző napokban. A gyerekek tudomást szereznek arról, hogy a jövő héten már az óvodába érkezés után elindulnak a kis mezei úton az erdőbe, vagy ennek környékére és ott töltik majd a délelőttöt. Ennek megfelelően csomagolják majd a gyerekeknek a tízórait és az innivalót, és ennek megfelelően kell öltözni a gyerekeknek is. Könnyen, kényelmesen és rétegesen. Fontos tudniuk azt is, hogy a kint tartozkodás alatt mi az, amit szabadon megtehetnek. A gyerekekkel előre meg kell beszélni az erdőben való viselkedés szabályait: ne távolodjanak el a csoporttól, gombákhoz, bogyókhoz ne nyúljanak, nem tördeljék az ágakat, nem taposák le a rovarokat, nem romboljanak szándékosan, halkan, csendben járjanak, hogy ne zavarják az erdő életét. 15

Az Erdei óvoda-hét programja ELSŐ NAP ERDEI NAP 9 óra Megérkezés az óvodától nem messze fekvő Kiserdő szélére, az aznapi táborhelyre. Rövid beszélgetés az erdőről, az erdőben való viselkedésről. 9 óra 30 perc Barangolás az erdőben, a fák megfigyelése (kocsányos tölgy, gyertyán, akác, kőris, nyír); a kéregmintázat megfigyelése, összehasonlítása; levél formája, színe és fonákja; a fa törzsének vastagsága, ennek mérése. (Hányan érjük át? Öreg-e vagy fiatal a fa?). Mohák megfigyelése. - Beszélgetés: a fák élnek táplálkoznak, pihennek, lélegeznek és vérkeringésük van, akár nekünk. A sztetoszkópot erősen a fához szorítva hallgatjuk a fa szívverését az élet csodálatos, recsegő, gugulázó áramlását. - Élet az erdő talaj-, avar- és mohaszintjében: földigiliszta, hangyaboly és vakondtúrás keresése. - A tisztás gyepszőnyegén sáskák, szöcskék, tücskök sokaságát találjuk, csöndben figyeljük és hallgatjuk muzsikájukat. Kistermetű rágcsálók szaladgálnak körülöttünk, zajunk hallatán pockok, egerek, cickányok, fürge gyíkok, erdei béka. - Madárhangokat hallgatunk, meglessük a madarakat (vörösbegy, fülemüle, rigók, erdei pinty, tengelic, cinke, fakopáncs, kakukk) ( melyik madár hangja? ), fészkeket fürkészünk a magas fákon, ódut is látunk a fa törzsében. - Közben énekelgetünk: Erdő mellett nem jó lakni..., Erdő, erdő, de magas a..., Erdő, erdő, erdő.... 10 óra 30 perc Tízórai az erdei tisztáson 11 óra - Játék: Gyűjts olyan dolgokat, amelyeket kár okozása nélkül is biztonságban vissza lehet helyezni, vagy 16

eltávolításuk nem okoz kárt (tojás, tojáshéj, toll, termések, fakéreg). 11 óra 30 perc Mese: Mese az erdőről Wass Albert 12 óra - Hazaindulás MÁSODIK NAP VADÁSZKÍSÉRŐ NAP 9 óra Megérkezés a Kiserdő szélére, a vadásszal való találkozás helyszínére - Beszélgetés: a vadász történeteket mesél a vadászatairól, tapasztalatairól, megfigyeléseiről, vadgondozásról. - Bemutatja fegyverét és annak használati módját - Elmeséli, hogy csak meghatározott időszakban és meghatározott számú vadra lehet vadászni. - Kiserdőben élő vadak: sündisznó, vaddisznó, róka, őz, szarvas, nyúl. 9 óra 30 perc Séta az erdőben a vadász irányításával, megnézzük a téli etetőhelyeket, lábnyomok után kutatunk és megpróbáljuk azonosítani azokat, vaddisznótúrást, rókalyukat fedezünk fel a sűrűben. Elejtett vadak csontmaradványait találjuk meg séta közben milyen állaté lehet és melyik állat pusztította el?, a vadász segít a kérdés megválaszolásában. Az erdőszéli bokor alól fácánok röpködnek rikácsolva, róluk is mesél a vadász bácsi. 10 óra 30 perc - Tízórai a tisztáson 11 óra A vadász trófeáinak megtekintése 12 óra - Hazaindulás HARMADIK NAP A PATAK 9 óra - Elmegyünk az óvodánk közelében folydogáló kis patakhoz - A patak apró állatainak megfigyelése békák, szitakötők - Beszélgetés: mivel táplálkoznak, hogyan szaporodnak, hol vannak télen? 17

- A patak széli nádasban verebek ringatóznak és hangosan csiripelnek, az egyik bokor ágán apró barázdabillegető hintázik, ha fölriasztjuk, hangját hallatja és elszáll. - A víz körforgása a természetben megbeszélése 10 óra - A patak egy rövid partszakaszának a letisztítása. Mennyire szennyezett? Milyen anyagok szennyezik? Szelektív szemétgyűjtés. 10 óra 30 perc A patak csobogásának hallgatása, békakuruttyolás hallgatása közben, tízórai a letisztított partszakaszon. 11 óra - Fűzfasíp készítése 12 óra - Hazaindulás NEGYEDIK NAP MEZEI SÉTA 9 óra - Kisétálunk a mezőre és gyűjtünk az ott levő külömbségek felfedezése gyógynövényekből: kamilla, cickafark, pitypang, kankalin, menta, orbáncfű, kék iringó. - A növények gyógyító hatásának megismerése - A növény részeinek megfigyelése, hasonlóságok és 10 óra 15 perc Népi gyerekjáték 10 óra 30 perc Tízórai a fa árnyékában 11 óra - Pitypangból láncot készítünk, és közben énekelünk. 11 óra 30 perc Visszamegyünk az óvodába és néhány növényt, virágot lepréselünk, a gyógynövényeket előkészítjük a másnapi teafőzéshez. 12 óra - Hazaindulás ÖTÖDIK NAP ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Ezen a napon a csoportszobában maradunk, megbeszéljük élményeinket, tapasztalatainkat majd a gyerekek lerajzolják ezeket és rajzkiállítással zárjuk az erdei óvoda projektet. 18

KÖVETKEZTETÉSEK A felnövekvő nemzedéket úgy kell nevelni, hogy legyen szemük, szívük és akaratuk a természet felelőtlen pusztításának megfékezésére. Ezért fontos, hogy a természetvédelmi nevelés már az óvodában elkezdődjön, hiszen a kicsi gyerekek képesek arra, hogy, ha az érzelmeikre hatunk, szeretettel és gondoskodással forduljanak a természethez. A természetvédelem óvodáskorban az ismerkedéssel, a természet megszerettetésével kezdődik. Amíg a gyerekek nem veszik észre, milyen szép az erdő, milyen hangulatos a tarka rét, addig védeniük sincs mit. Az erdei óvoda alkalmas a környezet megszerettetésére, megismertetésére, ezért láttam fontosnak az Erdei óvoda meszervezését, mert a gyerekek négy napon át ismerkedhettek az óvodától egy sétányi távolságra lévő érintetlen természettel, az erdővel, a mezővel és a patakmenti élőlényekkel. Ha már óvodáskorban megismerkedhetnek gyermekeink a környezetvédelemmel, akkor ez a szemlélet végigkíséri őket egész életükön. Nyitottabb szemmel, bátrabban és öntudatosabban fogják eltölteni szabadidejüket a természetben. Szabó Csilla Mese vagy mesefilm? Munkahely - Miriszlói óvoda A meseolvasással, mesehallgatással alapozzuk szépirodalom iránti fogékonyságukat, elemző képességüket, azt a technikát, ahogyan tudatosítják magukban, hogy egy mű hogyan hat rájuk, ők hogyan viszonyulnak ahhoz, mit olvastak vagy hallottak. (Gasparicsné, 2007) 19

A mese az óvodai életben nemcsak az egyik foglalkozási ág, több annál. Bármikor mesélhetünk, amikor igény, kedv, idő és hely van számára. Nemcsak hetente egyszer vagy kétszer, hanem a gyerekek kérésére is bármikor, ha a körülményeket meg tudjuk teremteni. A mesehallgatás, a versmondás, a verses szöveggel kísért játék, a bábszínház az anyanyelvi nevelés semmi mással nem pótolható lehetősége. Különös beszédhelyzet, amely erős, tartós önkéntelen figyelmet vált ki. A jó mese szövege hangzásban, ritmusban, hangulatban, képi erőben messze fölülmúlja hétköznapi beszédünket. Nincs még egy szövegfajta, amelyre a hét éven aluli gyerek ennyire elmélyülten tudna figyelni. (Zilahi, 1998) Az egyik legfontosabb fejlesztő feladatomnak tartom az anyanyelv ápolását, melynek népmeséink csodálatos, mással nem pótolható ősi nyelvezete évszázadokon keresztül gazdagította köznyelvünket. Szabadi Ilona szerint a mese ősi forrása az anyanyelvi nevelésnek: szép szavakat tanul a gyermek. A mesének óriási szerepe van a szókincsfejlesztésben. A mesék által a gyermekek ugyanis egy másfajta nyelvet ismerhetnek meg. A mindennapi életben használt, szülők nyelvhasználata által elsajátított nyelvnél sokkal árnyaltabb, színesebb, jelzőkben gazdagabb a mesék nyelve. A gyermekek számára szokatlan, érdekes kifejezések fordulnak elő benne, melyek könnyen beleivódnak a tudatukba, így bővítve szókincsüket. Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra szövegértés szókincs és általában a nyelvi fejlettség szintjén jóval megelőzhetik azokat a társaikat, akiknek a mesehallgatás nem jutott osztályrészül. 1 Milyen készségeket és képességeket fejleszt a mese? Az alkalmazott irodalmi funkciók fejlesztik a kommunikációs készséget, megszilárdítják az anyanyelvi kompetenciát, valamint a helyes nyelvi mintákat. 1 Vekerdy 20

Hatékonyan fejleszti, formálja és alakítja az anyanyelvi képességeket, (pl. anyanyelvi szocializációt, a beilleszkedés a társadalomba, hiszen másképp beszél a kortársaival, az óvónővel), a beszédértést, memóriát, és bővíti a gyermek szókincsét, A mese fejleszti anyanyelvi képességeket, s hozzájárul a kulturális örökség megismeréséhez Fejleszti, és hosszú ideig megőrzi érdeklődést, ezért nyitottságra nevel Pszichikus képességfejlesztés Fejleszti a szociális készségeket (empátia, szolidaritás), a problémamegoldó-, és döntéshozó képességet. Emocionális (intelligencia) képességek fejlesztése, fantázia, kreativitás Örömszerző, felfedező Oldódik a gyermekben meglévő tudattalan feszültség és szorongásoldás 1. A MESE JELLEGZETES VONÁSAI Évszázadok során számos jellemzője alakult ki a mesének. Jellegzetes szereplők a mesebeli lények (sárkányok, boszorkányok, tündérek, törpék ), csodás, természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező tárgyak (terülj-terülj asztalkám), és a való világ által megnevezett szereplők (öreg király, a juhász, legkisebb szegénylegény). A jó és rossz szinte minden mesében benne van, a szereplőkben, vagy tetteikben nyilvánul meg. A mesében a szereplők nem egyszerre jók és rosszak: mindenki vagy jó, vagy rossz, nincs középút. Az egyik szülő csupa jóság, a másik a gonoszság megtestesítője, az egyik nővér szorgalmas, a másik kettő lusta. A gyermeki gondolkodásban is ez uralkodik. Jó és rossz között aszerint választ, hogy számára melyik szereplő a rokonszenvesebb, melyik szereplővel tud igazán azonosulni. (Bettelheim, 2000) Teljes mértékben beleéli magát a hős szerepébe. Képzeletben együtt harcol a hőssel, és együtt győzedelmeskedik vele, mikor a rossz elnyeri méltó 21

büntetését. Nem úgy merül fel benne a kérdés jó akarok-e lenni, hanem úgy kire akarok hasonlítani. 2 A mese kezdő- és záróformuláinak alapvető jellemzői a mesehangulat megteremtése, bevezetés a mese világába, majd a mindennapokhoz vezetnek vissza. A kezdőformulák a mese idejéről és helyéről csak annyit árulnak el Egyszer volt, hol nem volt Óperenciás-tengeren túl.a hagyományos kifejezések a mese egész történetében fellelhetők Hol jársz itt, ahol a madár sem jár. Legkedveltebb záróformulák pedig: Itt a vége, fuss el véle, Még ma is élnek, ha meg nem haltak. 2. MILYEN MESÉT OLVASSUNK? Teljesen más mesét igényel egy 2 éves kisgyermek és mást egy 6-7 éves. Minden életkornak megvannak az életkori sajátosságai és a hozzájuk tartozó irodalom. A 3 4 éves, óvodáskorú gyermeknek az olyan történetek javasoltak, amelyek róla vagy szüleikről szólnak, viszont már az állatmeséket is nagyon szívesen hallgatják. Ezek az állatmesék rövidek legyenek, mert ebben a korban még nem képes a hosszú információ befogadására. A gyermekek 4 éves kor után kezdődik az igazi mesekorszak, amely 12-14 éves korig eltarthat. A 4 5 éves gyermek már különbséget tud tenni mese és valóság között, tudja követni a mese történetét, ezért erre a korra a tündérmesék a legalkalmasabbak. Megjelenik a fantázia szerepe is, a valós és nem valós (csodák) elválasztása. A jó és rossz tulajdonságok, események is fontosak: a jó győz, de meg kell találni az utat a jóhoz, a győzelemhez. Ezek a mesék a fantázia fejlesztését segítik. Az 5 éves gyermek már gyakran megváltoztatja a mesék tartalmának egyes részleteit. 2 Bettelheim (2000): 15 p. 22

A 6 7 éves korra már kialakul a gyermek mesetudata. Ezért a nagycsoportosok meseanyaga a legválasztékosabb. 3. A mesemondás módszereiről a) A szabad mese és felolvasás Ez a mesélési forma nem más, mint fejből, emlékezetből mesélés. Amikor a szülő, vagy óvónő emlékezetből mesél, nem használ semmilyen segédeszközt, a gyermekkel a mese egész folyamán szem és testkontaktust tart. A szabad mese a legjobb mesélési mód. Ilyenkor bármi megengedett, ha a mese folyamata megengedi, akár még új színeket is bele lehet vinni. Felolvasás során, ha a mesélő és a befogadó (szülő/pedagógus és a gyermek) együtt vannak, szinte ugyanaz elmondható róla, mint a szabad meséről, csupán annyi a kötöttség, hogy a szemkontaktus nem tartható egész végig, és a gyermek a könyvből mesélésnél legtöbbször igényli a szó szerinti pontosságot. B) A DRAMATIZÁLT MESE ÉS BÁBOZÁS Az alkotómunkának az a formája, amelyben egy nem dialógus formában írott mű szereplőinek és helyszíneinek számát szükség szerint csökkentik, a cselekményt sűrítik, dialógusokat és a fontosabb utasításokat tartalmazó szövegkönyvet alakítanak ki, megteremtve az alapmű színházi eseménnyé alakíthatóságának lehetőségét. A kisgyermek személyiségfejlődése szempontjából az óvodai bábjáték a legalkalmasabb műfaj, amely egyszerre több érzékszervre is hat. Amikor a gyermek játszik a bábbal, arcáról leolvasható az érzelmi odaadás, érezhető a belső tartalom gazdagsága. C) A DIAFILM, MINT MESE-FELDOLGOZÁSI FORMA Miért szeretik a gyerekek? A diázásban a hozzá szükséges rituálét kedvelik: sötét szoba, ami maga is misztikus, előkészületek, film befűzés, az egyszerűsített mesetörténet képi kivetítése. A meseképek nem mozognak. Nem kötik meg olyan módon a gyermek képzeletét, mint egy vetített mese, 23

tehát a diázás közben a gyermek belső képalkotási folyamata nem sérül. 4. A MESEFILM-NÉZÉS HATÁSAIRÓL Szülőként és óvónőként is tapasztalom, hogy a modern technikai eszközök, a számítógép, televízió egyre nagyobb teret töltenek be a gyermekek életében a mesehallgatás (később olvasás), a játék és más szabadidős tevékenységek rovására. Tapasztalataim szerint bár a legősibb idők óta a mese nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekek életében a modern, huszonegyedik századunkban a mesélés, a meseolvasás sajnos kihalni látszik kezdetben a szülők, később a gyermekek mindennapjaiból. Ezt a jelenséget számos kutatás is alátámasztja, melyben bizonyítást nyert, hogy a médiumok közül a televízió hatol be legerősebben a gyerekek lelkivilágába. Tény, hogy a média egyre jobban körülvesz bennünket. Ebbe a médiavilágba születnek bele gyermekeink, s a televízió mint a leggyakrabban használt médium egészen kis koruktól formálja, alakítja világlátásukat. Az óvodások tévénézése közben a képeket és hangokat készen kapják, míg a mesekönyvből olvasott, vagy fejből mondott mesék olyan képzeletbeli beleélést kívánnak tőlük, mely során egy belső képet kell alkotniuk. Ha a meséket mindig csak a televízióból kapják, akkor nem fogják tudni majd elképzelni a halott mese helyszínét és a szereplőket sem. A gyerekek képzeletében megszületett farkas, boszorkány, ördög csak annyira ijesztő és csúnya, amennyire ők akarják, s ameddig nem okoz számukra félelmet. a szülő ölében hallgatott történetben szereplő boszorkány, sohasem tud olyan félelmetes lenni, mint a televízióban látott, a felnőtt képzelete által megformált. 3 Óvodás korban indul el az a belső képkészítés, amely azt hivatott szolgálni, hogy a külvilág és a saját belső világ élményeit feldolgozza. A 3 Oszoli M.: Ki nevel olvasóvá? In: Csodaceruza 24

gyermek saját maga készíti, a látottak, hallottak valahogyan megjelennek az ő belső világában. Szakemberek még a gazdagon illusztrált mesekönyveket is kerülendőnek tartják a belső képkészítés szempontjából. Ehhez képest azonban a televízió képsorai összehasonlíthatatlan mértékben avatkoznak bele mindebbe, visszaszorítják vagy teljesen, leállítják a belső képkészítést. A megjelenő külső kép mindig blokkolja a belső képkészítést. Mindez bármilyen témájú filmre igaz: a legszelídebb természetfilm is ingerültséget ébreszt a gyermekben, miközben nézi, felkelti az agresszióját, mert a belső feszültsége nem oldódik, inkább tovább fokozódik. Nagyon erősen hat gyermekeinkre a vizualitás: megfigyelhető, ha leülnek a képernyő elé, az annyira lebilincseli őket, hogy alig tudnak elszakadni tőle. Ezért tartom fontosnak, hogy szülők és pedagógusok egyaránt megértsük a mese fontosságát a gyerekek életében, hogy megtaláljuk számukra az életkoruknak, érdeklődéseiknek, pillanatnyi lelkiállapotuknak megfelelő meséket, s ennek segítségével, mesélve szerettessük meg gyermekinkkel az irodalmat. 5. SZÜLŐK MESEOLVASÁSI SZOKÁSVIZSGÁLATA Csoportom szüleivel és a gyermekekkel interjút készítettem meseolvasási szokásaikról. Kérdőívet töltettem ki a szülőkkel, miközben én a gyermekekkel beszélgettem. Mindezzel az volt a célom, hogy háttérinformációt szerezzek a gyermekek mesékhez fűződő viszonyáról. 1. A szülők esetében 15 kérdésből álló kérdőívet alkalmaztam, mely a következő kérdéscsoportokat foglalja magába: Demográfiai adatokra vonatkozó kérdések Gyermekkorában hallgatott-e mesét, és ki mesélt? Mond-e, olvas-e mesét gyermekének, és milyen rendszerességgel? Miért olvas mesét? Mi a jellemzőbb mesével való találkozási forma a családban? 25

Szokta e meséskönyvvel megajándékozni gyermekét? 2. A gyermekek részére 10 kérdésből álló interjút állítottam össze, mely kérdések tartalmilag a következő témákra vonatkozik: Szoktak-e otthon mesélni, és ki, mikor? Mit kedvel jobban, mesét hallgatni, vagy mesét nézni? Hogyan találkozik leginkább a mesével? Örül-e annak, ha mesekönyvet kap ajándékba? Hogy gondolja, mond- e, majd ha szülő lesz gyermekének mesét? A szülői kérdőívek kérdései arra irányultak, hogy milyen összefüggés van a szülők gyermekkora és mesékhez fűződő viszonyuk között. Csoportom családi hátteréről a következő eredmények születtek: Ami a szülők foglalkozását illeti, túlnyomó többségben (84%) nem dolgozik, nincs munkahelyük. Sok családban mindkét szülő munkanélküli, így a mezőgazdaságban dolgoznak, biztosítván családjuk fenntartását. A kemény munka és a munka utáni fáradtság kihat a gyerekek nevelésére is: kevesebb idő marad a közös foglalkozásra, a gyerekekre való odafigyelésre. Régebben a szülők mellett segédkeztek a gyerekek, ma már azonban az elektronikus bébiszitterre vannak bízva. Számomra meglepő módon, a szülők egyharmada, pontosan 31%-a nem szereti a mesét. Talán épp azért nem, mert gyermekkorukban nem volt, aki megszeretesse velük, tehát nem hallgathattak elég mesét. Ezek a szülők saját gyermeküknek sem fognak olvasni, tehát tovább hagyományozódik az a minta, melyet gyermekként kaptak. A szülők többsége a mesehallgatást részesítette előnyben, alig 8%-a jelölte be a mese nézését. Ennek valószínű az lehetett az oka, hogy régen nem voltak rajzfilmes adók. A televízió ritkaság volt (alig néhány készülék az egész faluban). Több család gyűlt össze annál a háznál ahol televíziót 26

nézhettek. Az esetek többségében (77%) a gyerekek naponta néznek televíziót, a gyereknek 15%-a csak azért nem nézi soha, mert nincs televíziójuk. A gyermek későbbi személyiségfejlődésére negatív hatást gyakorol a magára hagyott óvodás tévénézése. És itt nemcsak médiumhasználatról van szó, hanem arról, hogy a szülők bébicsőszként használják a ma már majdnem minden háztartásban meglévő televíziót. Nem foglalkoznak eleget gyermekükkel, s nem számolnak a magányosan tévénéző gyermekük későbbi, súlyos következményeivel. A szülők nem szabályozzák e médium használatát, így félő, hogy a mozgóképen látott feszültségek beépülnek a gyermeki pszichébe, későbbi agresszivitást okozva. Nem fog fejlődni képzelőerejük és szókincsük sem, mivel a fiktív történetet készen kapják, nem kell megdolgoztatniuk képzeletüket sem, mely az iskolai olvasástanulást fogja majd megnehezíteni. A Hogyan szabályozza gyermeke televízió nézési szakásait kérdésre a válaszokból az derül ki, hogy a szülők a televizió előtt hagyják a gyereket, a gyerek azt néz, amit akar, a legritkább eset, pedig az, hogy a szülő leül gyerekével mesét nézni. A gyermekek nagy részének van meséskönyve, habár nincs nagy számban, 31%-ának viszont egyáltalán nincs meséskönyvük. Annak ellenére, hogy vannak gyerekek, akik nem kapnak ajándékba meséskönyvet, egy részük ezek közül mégis örvendene a meséskönyvnek. Sok gyermek kap, azonban az eredmények mégis azt mutatják, hogy a szülők mégsem élnek a lehetőséggel, hogy bevezessék gyerekeiket a mesék világába. A mai gyermekek mesével való találkozásának legjellemzőbb formájamég falun is- a mesefilm. A 21. század sok újat hozott a gyermekek szabadidős tevékenységeiben. A televízió, számítógép, a különböző elektronikus játékok lassan elfeledtetik gyermekeinkkel mindazt, ami ezelőtt egy-két évtizeddel még természetes volt. Játékokat már nem kell barkácsolni, minden készen 27

kapható az üzletekben, a babaruhákat nem kell megvarrni, megvásárolhatók vagy akár számítógépes programon öltöztet a gyermek, a könyvekről már interneten érdeklődhetnek, a meséket televízióban, számítógépen nézhetik. Óvónőként és szülőként is tapasztalom, hogy a gyermekek megfelelő irányítás hiányában elfelednek együttjátszani, kirándulni, idejük nagy részét a televíziózás, a számítógépezés tölti ki. Közismert tény, hogy a szülők gyakran hagyják már nagyon kicsi kortól a gyerekeket a képernyő előtt. A fegyelmezés, a szabályok felállítása helyett, rábízzák a gyerekeket a televízióra. A televízió egy vezetékes kábítószer, amely súlyos függőséget okoz. A többórás tévézés nemcsak a gyermek szemét rontja. Károsíthatja az idegrendszert, hátráltathatja a szellemi fejlődést. Kisgyermekek maximum húsz-harminc percet tölthetnének a tévé előtt. A napi többórás ülés-fekvés testtartási és gerincproblémákat okozhat. Bár testi-és lelki szempontból is káros a túlzott televíziózás, s a szülők nagy része ennek tudatában van, mégsem tesznek ellene semmit. Habár minden szülő jelen volt, mikor a mese jótékony hatásáról beszélgettünk szülői értekezletek alkalmával, még sincsenek tudatában annak, hogy a mese elhagyásával, mennyivel rövidítik meg gyermekeiket. Ugyan elfogadták és egyetértettek azzal, hogy mind a gyereknek, mind a szülőnek jót tesz, ha minden este vagy akár napközben elolvasnak, elmondanak gyerekeiknek egy mesét. Valahányszor tehettem, mindig kiemeltem a mese fontosságát. Ennek ellenére, nem így történt a gyerekek megnyilatkozásai alapján, viszont a kérdőívek kitöltésekor minden szülő igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy mesélnek a családban. A turpisság akkor derült ki, mikor a gyerekeket is kikérdeztem az otthoni mesélési szokásokról. Valamennyire eltérő lett a gyerekek válasza a szülők válaszától. A mesefilm nézése vagy mesehallgatás tekintetében a szülők és a gyerekek részéről teljesen megegyező volt a válasz: a rajzfilm volt. 28

TÉVEDÉS AZT HINNI, HOGY AZ OLVASÓVÁ NEVELÉS AZ ISKOLÁBAN VAGY AZ ÓVODÁBAN KEZDŐDIK. AKI MESE- ÉS BESZÉLGETÉSHIÁNNYAL ÉRKEZIK AZ OVIBA, ABBÓL MAJDNEM BIZONYOSAN NEM-OLVASÓ GYEREK, NEM-OLVASÓ FELNŐTT LESZ. AZ OLVASÓVÁ NEVELÉS ELSŐ SZÁMÚ FELELŐSE TEHÁT MAGA A SZÜLŐ, AKI ELSŐSORBAN NEM AZZAL SEGÍTHETI A FOLYAMATOT, HOGY PÉLDÁT MUTAT AZ OLVASÁS ÉS A KÖNYVEK SZERETETÉVEL, TISZTELETÉVEL, HANEM AZZAL, HOGY MESÉL. (BOLDIZSÁR ILDIKÓ) KÖNYVÉSZET 1) Bruno Bettelheim (1985): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat Kiadó, Budapest 2) Boldizsár Ildikó (2004): Mesepoétika. Akadémia Kiadó, Budapest 3) Gasparicsné (2007): A mese szerepe az anyanyelvi nevelésben.in: http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/gke_0703.htm 4) Gasparicsné Kovács Erzsébet (2007): A mese szerepe a gyermek anyanyelvi nevelésében. In: Könyv és Nevelés, 3. sz. 5) Fischer Eszter: A népmese és a gyermeki tudattalan. Eső, 2001. 6) Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes (1997): Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest 7) Oszoli Márti: Bölcsőtől a könyvespolcig: Ki nevel olvasóvá? In: http://www.csodaceruza.com/cikk_bolcso.html 8) Szilágyiné Gálos Ildikó (2008): Az olvasóvá nevelés megalapozása óvodás kortól kisiskolás korigszeretve Tanulni Oktatási Egyesület, Budapest 9) Vekerdy Tamás(1999): Az óvoda és az első iskolai évek., Saxum Kiadó Bt. 10) Vekerdy Tamás (2006): Felnőttek és gyermekek. Mit akarunk egymástól - pszichológiai írások. Saxon kiadó, Budapest 11) Zilahi Józsefné (1998): Mese-vers az óvodában.eötvös József Könyvkiadó, Budapest 12) Zilahi Józsefné (1988): Óvodai nevelés játékkal, mesével. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 29

Hogyan induljon a nap az óvodában? NAGY MÓNIKA Munkahely - 4-es szamú óvoda, Nagyenyed, Cuza-Voda utca, 38-as szám Az óvónő és az óvoda léte nélkülözhetetlen a gyermek szocializációs folyamatában. Ezt a tényt a múlt században eképp fogalmazta meg Kodály Zoltán: A leggondosabb családi nevelés sem adhatja meg, amit az óvónő nyújt: az emberi közösségbe való beilleszkedést. Az értelmi intelligencia fejlesztésénél sokabb fontossabb a gyermek érzelmi intelligenciájának a fejlesztése. A reggeli tevékenység épp ez utóbbit hivatott elmélyíteni. Ezen dolgozatomban a reggeli beszélgetésről fogok beszámolni részletesebben. Mi a reggeli beszélgetőkör? Az óvodai csoport a gyerekek és az óvónő - minden egyes nap összegyűlnek, hogy köszöntsék egymást, megbeszélik az óvodán kívüli élményeiket, ill. az óvodai életükkel kapcsolatos információkat. Mindnyájan részt vesznek egy közös tevékenységben és az óvónő elmondja a gyerekeknek a nap mottóját ( a napi üzenetet). Ezek a tevékenységek meghatározott sorrendben követik egymást. 1. Köszöntés. A gyerekek egymást köszöntik egy rövid üdvözlő mondókával. Az üdvözlés segítségével mindenkit "hivatalosan" beléptetünk a körbe és a barátságos hangnem hatással van a beszélgető kör és a nap további részére is. A bizalom légkörét is segít megteremteni a barátságos üdvözlés, ami nélkülözhetetlen alapja az élmények megosztásának. 2. Élménycsere. A gyerekek strukturált formában beszélgetnek egy-egy témáról. Mindenkinek van lehetősége arra, hogy megoszthassa a gondolatait a többiekkel. A téma lehet szabadon választott vagy az óvónők által előre meghatározott. Ez összetett készséget kíván meg a gyerekektől, hiszen egy adott témára kell koncentrálniuk és azzal kapcsolatban kifejezni magukat, illetve képesnek lenni meghallgatni a többieket vagy akár kérdéseket 30

megfogalmazni. Azért fontos, hogy reggel, korán történjen ez a tevékenység, mert a gyerekek még frissek és figyelmük is élénk. 3. Csoporttevékenység. Miután a gyerekek elmondhatták a véleményeiket, készek arra, hogy egy rövid, játékos tevékenységet végezzenek együtt csoportként. Ez olyan játékos feladatokat is tartalmazhat, amiben szerepel a matematika, a memorizálás, az éneklés, stb. 4. Reggeli üzenet. Az óvónő minden reggel egy üzenetet hoz a gyerekek számára, ami valahogyan kapcsolódik az éppen közösen tanult, átélt eseményekhez. Ez lehet egy szólás, közmondás, vagy versrészlet, idézet. Az óvónő saját maga is megfogalmazhatja az üzenetet. A reggeli üzenet segít a gyerekeknek abban, hogy az előző együttes tevékenység után megnyugodjanak és átmenetet biztosít a nap további részéhez is. Az óvónő elmondja, elmutogatja, felolvassa az üzenetet és utána közösen megbeszélik a gyerekekkel, hogy mi a mögöttes tartalma, jelentése. A reggeli beszélgetőkör általában 20-30 percig tart. Egy olyan értékes alkalom a gyerekek számára, amikor érzelmi intelligenciájuk fejlődhet és gyakorolhatják azokat a szociális készségeket, amelyekre a nap további részében is szükségük lesz. A beszélgetőkör célja Az óvodai csoportból közösséget, kis csapatot épít, miközben kielégíti a gyerekek "valahová" tartozási szükségletét, fontosnak érezhetik magukat és mindezt játékos formában teszi. 1. Megalapozza az együttműködés, játék, tanulás pozitív, bizalommal teli légkörét. 2. Összekapcsolja a gyakorlati tanulást az elméleti tudással. 3. A gyerekek gyakorolhatják és megerősíthetik azokat a szociális készségeket, amelyeknek óriási hasznát veszik a további életük során. Többek között megtanulják az egymásra való odafigyelés, a meghallgatás, az empatikus reagálás, a nyilvánosság előtti megszólalalás készségét. Hogyan készítsük fel a gyerekeket a reggeli beszélgetőkörre? 31