A szocializáció kérdései
A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Szerepet játszanak benne - mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, - a szülık által nyújtott viselkedési minták, - a saját magatartásukról nyert visszajelentések módosító hatásai - a tudatos nevelés útján közvetített törekvések.
Egy személyt társadalmi nézıpontból akkor tekinthetünk szocializáltnak, ha alapvetıen úgy gondolkodik, érez, vélekedik és cselekszik, ahogyan azt az adott közösség egy vele azonos életkorú, nemő és társadalmi státuszú egyéntıl elvárja. A szocializáció interaktív folyamat => az egyén maga is fontos szerepet játszik benne. Egész életen át tartó folyamat.
AZ EGYÉN SZOCIALIZÁCIÓJA - szőkebb és tágabb környezet megismerése - szokás- és normarendszer megismerése - hagyományok átvétele - értékek elsajátítása - együttélési szabályok megismerése - életmód kialakítása - anyanyelv, kultúra elsajátítása
Segítik: a szociális meghatározottságú személyiségjellemzık 1. én-funkciók: a. én-tudat (saját személyiségünk tudata; a szocilaizáció folyamatában fokozatosan alakul ki, és e folyamat feltételeként funkcionál) b. énkép (azon személyes tulajdonságok összessége, melyet az egyén önmagának tulajdonít) c. énideál (eszményi énkép amilyen az egyén lenni szeretne) d. önkontroll, önértékelés egymást feltételezı énfunkciók; önkontroll folyamatos szembesítés a társ.-i elvárásokkal, a környezet visszajelzéseivel és az énideállal önértékelés az így szerzett tapasztalatok kritikus megítélése e. önnevelés (a szem. társadalmi fejlıdésének kiegészítıje, a nevelési folyamat belsı komponense) 2. attitődök (egy attitődtárggyal szembeni értékelı beállítódás) 3. szociális szerepek (státusz) 4. védekezı mechanizmusok
A szocializáció és a normaátadás folyamatai A széles körben elfogadott kognitív-szociális tanuláselméleti megközelítés három összetevıt tételez fel a tanulás hátterében: - a direkt instrukciók - a formálás (shaping), - obszervációs tanulás vagy modellálás
Direkt instrukciók Információközlés arra vonatkozóan, hogy - mit kell vagy nem szabad csinálni vagy mondani - hogyan és mikor kell vagy tiltott mondani vagy cselekedni. Az utasítás lehet 1. KONKRÉT (Ha piros a lámpa, ne menj át az úttesten!) 2. ÁLTALÁNOS (Viselkedj rendesen!)
Formálás büntetés és jutalmazás A formálás azokat a folyamatokat takarja, amikor a klasszikus és operáns kondicionálást a társas társadalmi célok elérése érdekében alkalmazzák. A formálás olyan tanítási technika, mellyel csak az elvárásoknak megfelelı viselkedést erısítik meg, és az ezzel nem kongruenseket kioltják. megjelenik megszőnik kellemes vagy appetitív inger a viselkedést követıen pozitív megerısítés negatív büntetés kellemetlen vagy averzív inger a viselkedést követıen büntetés negatív megerısítés
Modellálás, megfigyeléses tanulás Mások viselkedésének megfigyelése révén - az egyén új viselkedéselemeket sajátíthat el - meglévı viselkedésrepertoárja új kombinációit fedezheti fel és alakíthatja ki, - ráismerhet mások viselkedésének következményeire. A modellkövetés valószínőségét fokozza: - ha a modell hatalommal és presztízzsel rendelkezik, - ha fogyasztója bizonyos vonzó javaknak, - ha a modell gondoskodó, - ha ügyesebb, jobb készségekkel rendelkezik, mint a megfigyelı - ha a megfigyelıt a modellhez erıs érzelmi vagy dependencia-motívumok kötik.
Utánzás, identifikáció, szereptanulás Utánzás Két élılény egyike (az obszervátor vagy imitátor) a jelenlevı vagy korábban megfigyelt társ, azaz modell viselkedéséhez hasonló, ahhoz igazodó, ill. azzal megegyezı és attól indított (függı) reakciót mutat. Az utánzás kialakulhat: - megerısítéssel (milyen következménnyel jár az utánzó számára az adott viselkedés tanúsítása) - vikariáló megerısítéssel (milyen következménnyel jár a megfigyelt személy számára az adott viselkedés tanúsítása) - másodlagos jutalmazással (a viselkedés produkálása önmagában jutalom)
Utánzás, identifikáció, szereptanulás Azonosulási elméletek Freud elsıdleges és másodlagos identifikáció - elsıdleges i.: az élet korai idıszakában; a gyermek nemétıl függetlenül az anyával azonosul (oka a gyermek felismeri, hogy az anyja tıle különálló személy, de az identifikációval mintegy megteremti ıt magában ) - másodlagos i.: azonosulás az agresszorral a fejlıdés fallikus szakaszában; az azonos nemő szülıvel való azonosulás => a superego kialakulása) Mowrer fejlıdési és defenzív identifikáció - fejlıdési i. - az élet korai szakaszában (kialakulásában a szeretett személy elvesztésétıl való félelem játszik szerepet) utánzásos tanulás útján megy végbe, a szülı távollétében zajlik - defenzív i. a szülı (büntetı) jelenlétében valósul meg - a gyerek anticipálja a büntetést, és annak elkerülése érdekében azonosul a felnıttel, azaz elfogadja annak viselkedésre vonatkozó normáit
Azonosulási elméletek Kagan az identifikáció alapja az irigység a szülı vagy felnıtt olyan eszközökkel, tulajdonságokkal rendelkezik, ami a gyereknek nincs => olyan szeretne lenni mint a szülı; azzal azonosul jobban, akivel több idıt tölt (=> a hasonlóság jobban tudatosítható); az életkor elırehaladtával folyamatosan csökken az identifikáció két fázisban zajlik: 1. a gyerek megirigyli a tárgyakat, tulajdonságokat (a hasonlóság észlelésének döntı jelentısége van) 2. a gyerek már hiszi, hogy a szülı és az ı tulajdonságai azonosak (ilyenkor már nincs szükség a gyakori együttlétre, a gyerek a szülı érzéseit, reakcióit saját viselkedésében éli át) Whiting - státuszirigység-elmélet A felnıttszerep elsajátításában a jutalmak és büntetések közvetítése a döntı tényezı ( jó magatartásért elınyök, rossz magatartásért az elınyök megvonása). A gyerek maga is hasonló magatartást produkál. 1. Elıször a babáit vagy testvéreit jutalmazza, bünteti úgy mint a szülııt. 2. Késıbb a viselkedésminta internalizálódik, és a gyermek önmagával szemben is hasonló igényeket, elvárásokat támaszt.
Azonosulási elméletek Parsons a szociális hatalom elmélete Az identifikáció alapja az a szociális hatalom, amellyel a szülı rendelkezik gyermeke felett. Az identifikáció a családtagok közötti viszonyrendszerek sémáinak internalizálása (belsıvé tétele), ebben a szülıi hatalomnak megkülönböztetett szerepe van. Eltérés Whiting és Parsons elméletében: az irigység alapja az, hogy a szülı - a szociális elınyök élvezıje, fogyasztója (státuszirigység-elmélet) - a szociális elınyök birtokosa, elosztója (szociális hatalom elmélete) Bronson infantilis és egoidentifikáció - infantilis i.: az élet elsı éveiben következik be a. autoriter szülı letöri gyermeke akaratáát; a gyerek a normákat követi, de ez nem valós identifikáció, hanem a félelem szabályozza b. demokratikus szülı a gyerek kevésbé követi a normákat - egoidentifikáció - serdülıkorban a. autoriter szülı - negatív modellé válik => a fiatal leszámol azokkal az értékekkel, normákkal amelyekhez csak félelmében igazodott b. demokratikus szülı a fiatal magától vállalja a szülıi normát, azonosul a család nyújtotta legfontosabb viselkedési szabályokkal
Utánzás, identifikáció, szereptanulás Szereptanulás szociális szerepek - minden olyan társ. helyzet, funkció, amit az egyén elfoglal, betölt szerepelvárás az adott szereppel kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összessége szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának módja szerepkészlet az egyén által aktuálisan birtokolt, szereppel adekvát reagálásmódok Szerepmodell a társadalmi követelményeket megtestesítı minta (pl. az ideális orvos) Szereptípusok Adott szerep (pl. nemi szerep) Tanult szerep (pl. foglalkozási szerep) Spontán szerep (pl. vásárló, beteg) Szerepkonfliktusok személy-szerep (a sz. nem illik az adott egyén személyiségéhez, vagy a szerepelvárások ellentétesek a meggyızıdésével) szerepek közötti (pl. anya munkavállaló) szerepen belüli (pl. középvezetı eltérı elvárások a felettesei és a beosztottjai irányából)
Szocializációs folyamat hibáinak következményei - torz személyiségfejlıdés - deviáns magatartás - antiszociális magatartás, beállítódás - agresszió - bőnözés
ELSİDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ Színtere: a CSALÁD Kettıs vezetéső kiscsoport Apa instrumentális vezetı (kifelé) Anya expresszív-emotív vezetı (befelé) Funkciói: - Gondozási - Érzelmi - Verbális metakommunikatív - Szociokulturális - Énkép kialakító
Jellemzıi Családi alrendszerek: 1. Házastársi (minta a férfi-nıi kapcsolatra; hogyan lehet érzelmeket kifejezni, problémákkal megküzdeni egy szimmetrikus kapcsolatban) 2. Szülıi (a gyerek megtanulja, hogy hogyan lehet feszültségekkel, nehézségekkel boldogulni aszimmetrikus helyzetekben) 3. Gyermeki (az elsı kortárs csoport) Strukturáltság: - jól strukturált (az alcsoportok körülhatároltak, tudatában vannak eltérı szerepeiknek; a másmás alcsoportokba tartozó családtagok kommunikálnak egymással, közös problémáik is vannak, képesek jól együttmőködni) - strukturálatlan (az alcsoportok v. gyakorlatilag nem léteznek, v. elszigetelıdnek, elzárkóznak egymástól, csak konvencionálisan és alig kommunikálnak => nem tudja szocializációs feladatait teljesíteni) - rosszul strukturált (az egyes családtagok nem illeszkednek be természetes alcsoportjukba, hanem arra kényszerülnek, hogy valamely másik alcsoport szabályai szerint éljenek) Környezet felé: - zárt (kevés a külsı kapcsolat; a család a a társadalmi hatások befogadására sem nyitott) - nyitott (sőrőn kommunikál környezetével, a szociális és kulturális változások iránt érdeklıdik) Mőködés: - ép - formálisan ép - csonka
Másodlagos szocializáció kortárscsoportokba való beilleszkedés - szerepkísérletezés - eszményképek - referenciacsoportok Mozzanatok: - Szimmetrikus kommunikáció elsajátítása - Belsıkontroll-attitőd kialakulása - Nemi szerep, mint a személyiség alapvonása - Én-azonosság és társadalmi azonosság (identitás)