MEZŐGAZDASÁGI Ő ALAPISMERETEK NOVOTNINÉ DR. DANKÓ GABRIELLA DEBRECENI EGYETEM AGTC

AMEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS A mezőgazdaság ő az élőhelyeket éő és környezetét megváltoztatja, hogy szerves anyagot termeljen a növénynek termesztésével és az állatok tenyésztésével, melynek forrása a termőföld használata. A mezőgazdaság legjellemzőbb sajátossága, hogy a tevékenység alanyai élő szervezetek, így a gazdálkodás eredmények kimenetele csak bizonyos valószínűséggel becsülhető, mivel a ható tényezők száma nagy és a hatások eredménye nehezen kiszámítható.

ÁLLATTENYÉSZTÉS Akülönféleháziasított állatfajokat az ember évezredek óta saját hasznára nevelte. Napjainkban az életszínvonal-emelkedéssel emelkedéssel együtt az állatállomány is nagymértékben növekedett, elterjedtek az iparszerű állattenyésztő telepek. Népélelmezési szerep: összes táplálék 30-40 %-át is elérheti az állati eredetű kalória. A háziállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik részük haszonállat, ezek megélhetést biztosítanak, védelmünkről gondoskodnak, segítségünkre vannak, vagy a pénzkeresést szolgálják. Haszonállatok például: szarvasmarha, juh, sertés, ló, tyúk, lúd stb. A háziállatok másik részét kedvtelésből tartjuk.

Hosszú úé évszázadokon keresztül az állattenyésztés é a növénytermesztés egyik kisegítő ágazata volt, a munkákat állati erővel végezték. Napjainkban az állattenyésztés legfontosabb célja az állati termék előállítás, a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. Talajerő fenntartása: istállótrágya Az állatok értékes termékké alakítják az olyan növényi anyagokat, amelyek emberi táplálkozásra nem alkalmasak.

ÁLLATTENYÉSZTÉSI ALAPFOGALMAK Háziállat: azon állatfajok, melyek a háziasítás megfelelő szintjét elérték, az ember közvetlen környezetében élnek és célkitűzéseinek megfelelően szaporodnak. Gazdasági állat: Mindazon állatfaj, amely az ember céltudatos tevékenységének é é k (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen hasznot hajt.

Faj: Az állatok azon csoportja, melyek egyedei magukon viselnek bizonyos öröklődő (faji) bélyegeket, amelyek más fajra nem jellemzőek, így az adott állatcsoport elkülönítésére alkalmasak. Akülönböző fajba tartozó egyedek általában nem párosodnak, de ha igen, akkor utódaik terméketlenek. Egymástól többé-kevésbé elhatárolható, azonos jellegű, saját körön belül szaporodó állatcsoportok.

Fajta: A fajon belüli kisebb állatcsoportok, amelyek egyedei meghatározott alaki, színbeli, szervműködési tulajdonságokkal, ún. fajtatulajdonságokkal rendelkeznek és ezeket hasonló külső viszonyok között örökítik.

Állattartás: Az állatokat valamilyen hasznosítási cél érdekében takarmányozzuk, gondozzuk, de tenyésztésükkel nem foglakozunk. Állattenyésztés: A tartási teendőkön túlmenően céltudatos tenyésztői munkát is végzünk, azzal a céllal, hogy a születendő utódoknak az ősökéhez hasonló vagy jobb tulajdonsága legyen.

A tenyésztési módszereknek két alapvető változata: Fajtatiszta tenyésztés: azonos fajtához tartozó egyedet egymás közt párosítunk Keresztezés: különböző fajtához tartozó egyedeket párosítunk. A keresztezésből származó utódok termelőképessége, é életképessége, é ellenálló képessége, esetenként szaporasága nagyobb mint a szülőké (heterózis hatás).

Számosállat: Állattenyésztési, statisztikai, üzemszervezési szempontból szükség van egy olyan mértékegységre, amelyre a különböző fajú, ivarú, hasznosítású és korú állatok átszámíthatók, ez a mértékegység g a számosállat (szá). A számosállat 500 kg élőtömegű állatot, illetve állatcsoportot jelent. Átlagos összetételű állomány esetén a következő szorzókulcsokkal számolhatunk: Ló 0,8 Szarvasmarha: 0,8 Sertés : 0,114 Juh: 0,071

Szaporodás: Az élőlények azon alapvető képessége, hogy önmagukhoz hasonló utódokat t hoznak létre. Gazdasági állataink ivaros úton szaporodnak, a nőivarú állatok petesejtet, a hímivarú állatok ondósejtet termelnek, amelyekből egyesülés után fejlődik ki az utód. Ivarérettség: A hímivarú állatok életképes ondósejtet,a nőivarúak életképes petesejtet termelnek. Tenyészérettség: A tenyésztésbe vétellel meg kell várni azt a fejlődési fokot, amikor az állatok elérik a kifejlett kori tömegük 65-75% 75%-át. Ivarzás: A nőivarú állatok olyan élettani folyamata, amely a párzásra való hajlandóságban nyilvánul meg. Az ivarzás folyamán válik le a petefészekben a petesejt (ovuláció). A tehén ivarzását folyatásnak, a kocáét búgásnak,a juhét üzekedésnek (berregésnek),a kancáét sárlásnak nevezzük.

Párzás (pároztatás): A megtermékenyítést, illetve fogamzást célzó nemi aktus. A pároztatási módok a következők: Vad Csoportos Hárembeli Egyedi vagy kézből való pároztatás A vemhesség ideje a fogamzástól az ellésig tart.

Szarvas- marha Az állatállományok létszáma Magyarországon 2005-20102010 (Aug.01; 1000 db) 2005 2007 2008 2010 722 705 701 685-343 322 324 305 Sertés 3853 3871 3383 3052-277 259 230 223 Juh 1405 1232 1236 1016-1082 977 964 793 Baromfi 31902 29866 31165 38198 -tyúk 15483 12644 13344 16425

SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS A gazdasági állatfajok közül a szarvasmarha-tenyésztés (Bos taurus) hazánkban és világviszonylatban is igen nagy jelentőségű. Egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladata a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása. Magyarországon az egy főre jutó tejfogyasztás 163,5 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés második legfontosabb haszna a hústermelés, amely hazánkban főleg az exportlehetőségek kihasználása miatt nagy jelentőségű. Az egy főre jutó hazai marhahús-fogyasztás 3,3 kg/év (KSH, 2007). Napjainkra mintegy 400 szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. A hasznosítás iránya szerint megkülönböztetünk tejtermelő (például holstein-fríz, jersey stb.), hústermelő (például hereford, charolais stb.) és vegyes hasznosítású (például magyartarka, brown swiss stb.) fajtákat. Napjainkban is jelentős őshonos fajtánk a magyar szürkemarha.

Az állattenyésztés bruttó termelési értékének 24%-át adja. Az ágazatot nagy értékű erőforrás lekötés és gazdasági rugalmatlanság jellemzi. A lakosság fehérjeszükségletének fedezésében döntő szerepe van, de ipari nyersanyagokat y is ad. A legelő, tömegtakarmányok és melléktermékek fontos hasznosítója. Szarvasmarha-tenyésztés é helyzete ellentmondásos, a visszaeső tejfogyasztás csökkenő létszámot és stagnáló hozamot eredményez. Hasznosítási irányok: tejtermelő: friss árutej hústermelő: hízóalapanyag, előhizlalt borjú, növendék, hízóállat

Anatómiai ismeretek

Testtájak

Húsipari szakkifejezések marhában

Küllemi bírálat, kondíciópontozás A küllemi bírálat célja annak megítélése, hogy a külső testalakulás mennyiben áll összhangban az állat gazdasági haszonvételével. Vizsgáljuk, hogy Az állat magán viseli-e e a fajtájára jellemező bélyegeket Külleme szolgálja-e azt a termelési célt, amiért tartjuk (tej, hús, igaerő) Képes-e e minél hosszabb ideig i termelni Kellően szilárd szervezetű-e

Kívánatos pontszámok Többször ellett tehenek ellés után: 3,5-4 pont Először ellett tehenek: 3 pont Szárazra állításkor és alatt: 3,5 pont Soha ne legyen 2-es pont! Szárazon állás alatt ne legyen 4-es pont feletti egyed! ed!

Elnevezés kor és hasznosítás szerint Szopós borjú: a tejtáplálás ideje alatt az elválasztásig. Választott borjú: Elválasztás után ½ éves korig, Növendék: 7-12 hónapos koráig. Üsző: nőivarú szarvasmarha Bika: hímivarú szarvasmarha Tinó: ivartalanított hímivarú növendékmarha Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó Ökör: 4 éves tinó Vemhes üsző vagy előhasi üsző: először vemhes nőivarú szarvasmarha Elsőborjas ő tehén: 1. ellés után a nőivarú ő szarvasmarha Tehén: 2. ellés utántól a nőivarú sz.m. Anyatehén: nem fejt tehén, fő terméke a borjú

Fontosabb Magyarországon tartott Magyar fajták: Magyartarka szarvasmarha Magyar szürkemarha Tejhasznú fajták: Holstein-fríz Jersey Ayrshire Húsfajták: Limousine Charolais Aberdeen angus Hereford Blonde d'aquitaine Fehér-kék belga Kettős hasznosításúak: Szimentáli Pinzgaui Lapály marhák fajták

Hazánkban a holstein-fríz fajta használata az utóbbi 30 évben meghatározóvá vált. A tenyésztési stratégia a tejelő szarvasmarha tenyésztésben a tejtermelés gyors növekedésére irányult. Az utóbbi időszakban elsősorban a termelési tulajdonságokra irányult a szelekció, ezért az élettartam t jelentősen csökkent. Az intenzív tejtermelésre történő folyamatos szelekció mellett az állomány genetikai képességeinek olyan további fejlesztése is szerepel a jelenlegi tenyésztéspolitikában, mint például a hasznos élettartam növelésének tenyésztési lehetőségei.

A genetikai et képességek javításában a tenyészbikák célszerű kiválogatása és okszerű felhasználása játssza a legnagyobb szerepet. A genetikai előrehaladáshoz ő a következő ő generációt mindig a legmagasabb g örökítő értékű tenyészállatok párosításával kell előállítani. Az ivadékvizsgálat jelentősége igen nagy a tejelős szarvasmarha tenyésztésben, é mivel a genetikai fejlesztési programok ezen alapulnak.

Néhány fontos szaporodásbiológiai jellemző Ivarérés bika (hó) 5-7 üsző (hó) 4-6 Tenyészérettség (hó) bika tehén 14-30 13-24 Két ellés közti idő (nap) tejelő húshasznú Vemhességi idő (nap) 380-420 360-380 280 Ivari ciklus hossza (nap) 21 Ivarzás neve üzekedés, folyatás Ivarzás időtartama (óra) 12-24 Ovuláció ideje az ivarzás vége előtt, vagy után (óra) után 10 Forrás: Nagy (1996)

Méhregeneráció (involúció): 42-50 nap Szerviz periódus (elléstől az újravemhesülésig): 120 nap

A KÉT ELLÉS KÖZÖTTI IDŐ JELENTŐSÉGE ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK É LEHETŐSÉGEI Ő TEJTERMELŐ Ő TEHENÉSZETEKBEN Dr. Gábor György - Tóth Fruzsina, ÁTK, Herceghalom A tejtermelő tehenészetek napi problémája a két ellés közötti idő csökkentése. Az újratermékenyítés az előző elléstől számított 60-90. nap között lenne kívánatos, hiszen a méh involúciója ekkora befejeződik. A gyakorlatban azonban ez nehezen megoldható az ellést követő különböző oktanú szaporodásbiológiai zavarok, illetve az ivarzók nem megfelelő hatásfokú felderítése miatt.

Az elmúlt években az ellenőrzött tehenészetekben a két ellés közötti idő átlagosan elérte ill. mára valószínűleg meg is haladta a 425-430430 napot. (tehát 140-145145 nap az újratermékenyítésig eltelt idő) A szaporodási teljesítmény javítása főként a két ellés között eltelt idő és az egy vemhesülésre eső termékenyítések számának csökkentésével el érhető el.

A tejtermelő e e ő és húshasznú ú tehenészet technológiája

Tejtermelő tehenészet Tejtermelő tehenészetben a tehéntartás fő terméke a tej, ikerterméke a született borjú, mellékterméke az istállótrágya. Laktációs időszak: A tejtermelés időszaka. A fejőstehén az elléstől a következő ellés előtti 6-8 hétig fejhető. Szárazra állítás: az ellés előtt 6-8 héttel abbahagyják a fejést és részlegesen megvonják az abrakot. Involúciós időszak: az ellés utáni regenerálódási időszak. Kritikus tejhozamszint: költségfedezeti pont. Az a hozamszint, ami az adott gazdadaság viszonyai között 0 jövedelmet ad. Laktációs termelés: a 2 ellés közti tejtermelés. Nagy állomány esetén havi próbafejéssel állapítják meg.

Tejtermelő képesség komponensei 1. Tejmennyiség Napi tejtermelés: 5-30 kg Maximális termelés időpontja az ellés után: 6hét Laktációs tejtermelés: 1500-9000 kg Laktáció időtartama: 305-350350 nap 2. Perzisztencia A tejtermelés kiegyenlítettsége g alaktáció alatt

3. Tej összetétele Megnevezés Szárazanyag, Zsír, Fehérje, Ebből % % % kazein, % Tejcukor, Hamu, Energia, % % MJ/kg Humán 12,2 3,8 1,2 0,4 7,0 0,2 2,90 anyatej Tehén 12,7 3,7 3,4 2,8 4,8 0,7 3,04 Tehén 22,8 4,9 13,6 5,2 3,2 1,1 5,73 föcstej Anyakecske 13,2 4,5 2,9 2,5 4,1 0,8 3,10 Anyajuh 18,4 7,4 5,5 4,6 4,8 0,8 4,96 Forrás:Schmidt,1993

Laktációs görbék Tej, kg Két ellés közötti idő (vemhesség + szervíz periódus B tehén Elapasztás A tehén Tejelő napok

Tejmennyiség kifejezésmódjai fejési átlag, istálló átlag, a laktációs termelt tej), hozam (elléstől az elapasztásig az éves termelés (egy naptári év termelése), az életteljesítmény (a kérdéses egyed élete során termelt tej összes mennyisége), csonkalaktációs kevesebb tejelő eredmény), termelés (a 240 napnál napra elszámolt termelési egy takarmányozási napra jutó tejtermelés, egy életnapra jutó termelés.

A tejtermelő tehenészet technológiája Ak korszerű ű tehenészeti ti telep jellemzői: Termelés alapján 60-100 db-os csoportokba helyezik az állatokat Azonos napi takarmányadagok Egyszerre terelik a várakozóba fejés előtt (megfigyelhető a viselkedés, esetleges ivarzó egyedek kiválasztása) Fejés stabil fejőberendezéssel, legalább napi 2x A tej vezetéken megy a tejhűtőbe ű ő (4-5 C) A tej csíraszám szerinti minősítése Ma a kötetlen tartásmód a jellemző. A nyitott kötetlen tartásrendszer jó lehetőséget ad a telepi munkák gépesítésére (fejés, takarmányozás, kitrágyázás). Pótabrak etetés: azonosítójel a tehén nyakán, takarmánykiosztón jelfogó Trágyázás: mélyalmos tartás a nyitott istállókban Ivóvízellátás: önitatókkal.

A telepek munkaszervezetének kialakításakor a nagy állatlétszám miatt szakosodnak k a dolgozók: Elletősök Fejősök Takarmányosok k Karbantartók Tejkezelők.

A gépi fejés műveletei Tőgy előkészítése: é 1. Tőgymosás (35-40 C o -os vízzel) 2. Tőgytörlés és masszálás 3. Első tejsugarak kifejése Gépi fejés 4. Fejőkelyhek felhelyezése 5. Fejőkelyhek előre, lefelé történő meghúzása és a tejfolyás ellenőrzése 6. Gépi utófejés 7. Fejőkelyhek levétele A fejés utóművelete 8. kézi utócsepegtetés (a tőgy megfelelő kifejésének ellenőrzése) 9. a tejcseppek letörlése és a tőgybimbók fertőtlenítése.

Szaporítás Mesterséges termékenyítés napi 2x Vemhesség megállapítás Vemhes állatok figyelése, vetélt állatok azonnali eltávolítása Elletés

Fejős tehén takarmányozása A tehén napi tejtermelése a fajta termőképessége és az ellés óta eltelt idő mellett alapvetően függ a takarmányozás színvonalától. Af felmerülő költségek k 45-55 55 %-a. Alaptakarmány: tömegtakarmányból áll és fedezi a létfenntartó tápanyagszükségleten felül egy bizonyos napi tejtermelés (10-15 l) tápanyagszükségletét is. Pótabrak: azok a tehenek kapják, akik az alaptakarmánnyal lefedezett tejmennyiségnél többet termelnek. Különböző abrakféleségből áll. Téli takarmányozási időszak: október 1-től május 1-ig. betárolt széna- és szilázskészletre l épül. Nyári takarmányozási időszak: május 1-től október 1-ig. Zöldtakarmányokra épül. A téli és nyári takarmányköltség közötti különbség megjelenik a tej felvásárlási árában is.

A tehenekkel etetett takarmányok Zöldtakarmányok: őszi takarmánykeverékek, kukorica csalamádé, pillangós fűfélék. Napi adag 30-60 kg Tartósított tt tömegtakarmányok: t k szilázs 30-50 kg, szenázs 10-1515 kg, szénák 3-5 kg Lédús takarmányok: takarmányrépa 10-15 15 kg, tarlórépa 10-1515 kg, burgonya 6-10 kg. Mezőgazdasági és ipari melléktermékek: takarmányszalmák, kukoricaszár 3-6 kg, leveles répafej 30-40 kg, melasz 1 kg répaszelet 10-15 15 kg, szeszmoslék 20-40 kg, sörtörköly 8-15 kg Abrak: keverőüzemekben készült tápok. 40 dkg/tejliter

Példa napi takarmányadagra Életfenntartó + 8 liter tej: 30 kg silókukorica szilázs 5 kg lucernaszéna 40 dkg/liter pótabrak Kötetlen tartású telepeken az állományt csoportosítani kell termelés szerint, hogy kivitelezhető itele legyen en a termelés szerinti takarmányozás.

Vízellátás Fontos! Nedves takarmányok- vegetációs víz Tiszta ivóvíz Egy átlagos élőtömegű tehén napi vízigénye az elfogyasztott takarmány- szárazanyag x 5-6 l víz vagy az élőtömeg 12-15 15 %-a =50-100 l víz/nap

Az adag vagy komplett keverék összeállításának szempontjait a táplálóanyag-igény mellett főként a várható szárazanyag felvétel befolyásolja. A laktáció eleji csökkent étvágy miatt bekövetkező negatív energia- és fehérjemérlegű állapot esetén jó emészthetőségű takarmányokból álló, koncentrált takarmányadag etetése szükséges, mert csak e módon fedezhető minél nagyobb mértékben a szükséglet.

Negatív energiamérleg A nagy tejtermelésű ű tehenekben a laktáció első heteiben a tejtermelés és energiaszükséglete gyorsabban nő, mint az állat szárazanyag-felvevő képessége. Ezt a 8-12 hétig tartó időszakot negatív energiamérleg jellemzi. Ez időszak alatt a tehén pillanatnyi energiaszükségletének fedezése céljából a saját testének energiatartalékait mozgósítja, ami anyagforgalmi betegségekhez vezethet.

Laktáció eleji energiahiány A laktáció eleji energiahiány mérséklése magas energia koncentrációjú takarmányadagok etetésével oldható meg. Az abrak arányának növelése az adagban azonban csak részben oldhatja meg az energia koncentráció növelését, mivel így csökken az adagban a rost aránya, az abrakkal bevitt nagy mennyiségű keményítő pedig acidózist és tejzsír depressziót válthat ki. Az energiadeficit mérséklésére nyújthat megoldást -a rosttartalom lényeges csökkentése nélkül - natúr vagy védett zsírforrásoknak a nagy termelésű tehenek takarmányadagjába juttatása, melyek növelik az adag energiakoncentrációját és energiaértékét. A takarmányadagok nyerszsírtartalmát hozzávetőlegesen 1,5-2 %-kal lehet növelni normál (olajosmag, pogácsák, egyéb zsírféleségek) é zsiradékokkal, kk és ezen felül 2-2,5 25% 2,5 %- kal bendőben inert (védett) zsírféleségekkel.

Takarmányadagok összeállításának szempontjai a csúcstermelés időszakában E laktációs fázis az elléstől a 8-10. hétig tart. t A tehenek ekkor érik el csúcstermelésüket és a táplálóanyag-felvételük főként az ellés utáni néhány hétben - elmarad a táplálóanyag-szükségletüktől. A termelésükhöz elengedhetetlen, de a takarmányfelvétellel nem kielégíthető táplálóanyagok szükségletüket testtartalékaik lebontásával fedezik, ezért elmondható, hogy a tejelő tehenek takarmányozásának talán legfontosabb eleme a laktáció elején fellépő fehérje- és energiahiány mérséklése. é é Ennek fontos eszköze ebben a laktációs fázisban a takarmányadag bypass jellegének növelése oly módon, hogy az ne a bendő ő mikrobiális működésének rovására történjen. A laktáció elején szintén előnyös lehet pufferanyagok etetése. A nátriumbikarbonát önmagában, vagy magnéziumoxiddal együtt alkalmazva közömbösíti a bendőerjedéskor keletkező savak egy részét, így megakadályozhatja az acidózis kialakulását és ezúton növelheti a takarmányfelvételt. A javasolható NaHCO 3 mennyiség 100-200 g/nap.

Takarmányadagok összeállítása a laktáció közepén A tejtermelés valamelyest csökken, a takarmányfelvétel viszonylag magas szintű a laktáció közepén, így az energia- és fehérjeszükséglet biztosítása általában nem jelent problémát. Ez indokolttá teszi az abrak mennyiségének csökkentését, s a szálas- és tömegtakarmányok növelését a napi takarmányadagban.

Takarmányadag összeállítás a laktáció végén A tehenek takarmány- és táplálóanyag ellátása a laktáció végén könnyen kielégíthető. A tömegtakarmányokból és a rendszerint csak néhány kilogramm abrakot tartalmazó adagokból a tehenek többet képesek felvenni, mint a szükségletük, s ez lehetőséget biztosít arra, hogy a laktáció elején elvesztett tartalékaikat tovább pótolhassák. Kívánatos, hogy az állatok ebben az időszakban jó kondíciót érjenek el, s testtartalékaik pótlását be tudják fejezni az apasztás idejére. Kerülendő azonban, hogy a túlkondícionált tehenek nagyobb számban jelenjenek meg az állományban. Ezen állatok esetében nagyobb a veszélye az ellés körüli problémák kialakulásának, a következő laktációban kevesebb takarmányt vesznek fel és hajlamosabbak az anyagcsere betegségekre.

Szárazonálló tehenek takarmányozása - Az elapasztástól az ellés előtti 2-3. hétig: A teheneknek a tejtermelésük befejeztével szükségük van szervezetük, tőgyszöveteik regenerációjára hogy felkészülhessenek a következő tejtermelő ciklusra. Kedvező, ha az apasztás az ellést megelőző 60. nap környékén történik. Amennyiben 40 napnál rövidebb ez az időszak, úgy a tehén nem tudja kellő mértékben regenerálni tőgyét és a következő laktációban kevesebb tejet fog termelni. Mivel a tőgy aktív involuciója (kb. 30 nap) és szöveteinek újraépítése (12-20 20 nap) átlagos körülmények között mintegy 45-50 50 napig tart, t így a szárazonállás idejének minimálisan el kell érni ezt az időtartamot. A 60 napnál hosszabb szárazonállás nem jelent előnyt az állatok számára, sőt megnőhet az elhízás veszélye.

A szárazonállók táplálóanyag igénye és takarmányfelvétele egyaránt alacsony. A szárazonállás első időszakában (az ellés előtti két hétig) táplálóanyag áó szükségletük kisebb táplálóértékű, de jó minőségű takarmányok, mint réti széna, fűszenázs étvágy szerinti (ad libitum) etetésével kielégíthető. E takarmányokból nem szabad a takarmányfelvételt korlátozni, fontos, hogy az állatok bendője telített legyen. Takarmányfelvételük ennek ellenére nem lesz nagy, mivel e takarmányok bendőemésztéséhez hosszú időre van szükség. Abban az esetben, ha nem biztosítjuk folyamatosan az étvágy szerinti takarmányfelvételt, úgy az az ellés után is kisebb lesz és hátrányként á t jelentkezik az állat számára. á

- Az ellés előtti 2-3. héttől az ellésig: Az ellést megelőző két hétben ajánlatos a tehenekkel olyan takarmányokat is etetni, melyeket az ellés utáni időszakban is fogyasztani fognak. Ennek egyik lehetősége, hogy a nagy termelésű csoport komplett takarmánykeverékének a harmadát vagy negyedét kapják ebben az időszakban az állatok és étvágy szerint fogyaszthatnak mellé jó minőségű réti szénát. Amennyiben erre nincs lehetőség, a kukoricaszilázs adagja kissé növelhető a szálas rovására és 2-4 kg - a csúcstermelés időszakában is nyújtott - tejelőtáp vagy annak megfelelő abrakkeverék etetése ajánlatos, melyben a gabonadara mennyisége érje el a 2 kg-ot. Lehetőség szerint törekedni kell az adagban a szűk Ca/P arány, illetve a mérsékeltebb Ca szint beállítására.

A szarvasmarha felnevelése Újszülött borjak ellátása Borjak takarmányozása: előnevelőben, kiscsoportos tartásban, tá utónevelőben Üszőnevelés: szakszerűsége meghatározza a tehénállomány utánpótlásának mértékét és minőségét.

Borjúnevelési eljárások: Borjúnevelés Szoptatásos (természetes) borjúnevelés Itatásos (mesterséges) borjúnevelés: A borjakat kevesebb tej felhasználásával, olcsóbban lehet felnevelni. Szakaszai: 1. Föcstejes időszak: születéstől 8-10 napos korig 2. Tejitatásos időszak: 50-90 napos korig 3. Utónevelés: tejtáplálás megszüntetésétől 6 hónapos korig

Húshasznú tehéntartás és a szarvasmarha hizlalás A húshasznú h ú tehéntartás t tá célja a hízóalapanyag előállítása árutej termelése nélkül. A gyepterület jó hasznosítója. Kb. 25 e húshasznú tehenet tartanak Magyarországon. Alapvető követelmény a szapora, könnyen termékenyülő, könnyen ellő, jól legelő és az időjárás viszontagságait jól tűrő tehénállomány, pl. hereford, magyar tarka. A tehén hozama a 180-250 0 kg-os borjú. Tartásmód: Kötetlen tartással: nyáron legelőn, stabil karámban, télen színszerű épületben

Tenyésztés szervezés A húshasznú h ú tehén egyetlen hozama a borjú, tehát a jó termékenység alapvetően fontos. Úgy kell szervezni, hogy az állomány minél nagyobb hányada termékenyüljön az előre meghatározott 4-6 héten belül. Tavaszi, nyári, téli elletés A választásra 2 lépcsőben kerül sor. A nagyüzemi ágazat 200-300 tehén. Célravezető, ha egy termelési egységet képez a húshasznú tehéntartás, a növendéknevelés, az állománypótlást szolgáló üszőnevelés a szükséges gyepterülettel.

Húshasznú tehén állományok gyakorlati takarmányozása Akl klasszikus húshasznú h út tehéntartás t tá egyetlen produktuma a választott borjú. Ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony, ennek következményeként a húshasznú tehéntartás csak akkor lehet gazdaságos, ha nagyon olcsó tartási és takarmányozási á megoldásokat választunk. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Bár gyakorlati körülmények között nehezen megvalósítható, a cél évente egy tehéntől egy választott borjú! A tehenek és a borjak szempontjából egyaránt ideális a legelőn tartás. A húsmarhatartás alapja a gyep.

Szezonális elletés egy ciklusban Ebben az esetben arra törekszünk, hogy a tehénállomány, az év egy meghatározott időszakában, néhány hónap alatt leelljen. A borjak felnevelése, a tehenek takarmányozása szempontjából a legkedvezőbb a tél végi tavaszi elletés. A fedeztetési időszak ebben az esetben május-június június hónapokra esik. A húshasznú fajták tejtermelése alacsony általában csak 5-12 kg naponta. Kora tavaszi ellés után, a tehenek, a laktációjuk nagy részében, a legelőn tartózkodnak. A legelőfű fedezi a tehenek táplálóanyag- szükségletét és a legelő kiváló tartási feltételeket jelent mind a tehenek, mind a borjak számára. á A borjakat a legeltetési idény végén választják, a gyengébb takarmányadottságú téli hónapokban a tehenek vemhesek, amikor is táplálóanyag-igényük jóval szerényebb, mint a szoptatási időszakban.

Szezonális elletés két ciklusban A tehenek ellése két időszakra, a kora tavaszi hónapokra és az őszi október- november időszakra esik. Hátránya, hogy az ősszel született borjak részére nehezebb kedvező feltételeket teremteni, a tehenek a téli hónapokban termelnek jelentős mennyiségű tejet, ezért takarmányozásuk is jóval költségesebb.

Takarmányozás kora tavaszi elletés esetén A tejtermelés időszaka A laktáció első hónapjában általában tartósított takarmányokat kell etetni, erre kiválóan alkalmas a fűszilázs, a réti széna vagy a kukoricaszilázs, kiegészítő takarmányként adhatunk borsószárat vagy tavaszi árpa, illetve zabszalmát, etethetünk nedves répaszeletet is, ha rendelkezésre áll. Abrak kiegészítésre csak akkor van szükség, ha a tehenek kondíciója gyenge. A legeltetést minél előbb célszerű megkezdeni, a kora tavaszi, zsenge legelőfű mellé adjunk szénát, szalmát, hogy a hasmenést elkerüljük. A nyári időszakban, ha a legelőfű mennyisége elegendő nincs szükség póttakarmányozásra. Aszályos időszakokban a takarmányhiányt áthidalhatjuk tarlólegeltetéssel, l l vetett kukorica k vagy szudánifű legeltetésével, vagy réti széna, fűszilázs etetésével. Az őszi csapadék hatására a legelő általában újra bőven terem, szalma vagy széna kiegészítésre ismét szükség van. A kora tavaszi rövid időszakot leszámítva, a legelő tartja el a tehenet. A borjaknak célszerű külön borjúóvodában abrakot adni, hogy növekedésüket meggyorsítsuk. Erre a célra a kukoricadara vagy egyéb gabonák darájának keveréke (búza, árpa, zab) tökéletesen megfelel.

A választás utáni időszak A tehenek táplálóanyag-szükséglete a borjak választása után a legkisebb, majd fokozatosan nő a vemhesség utolsó időszakában, ellésig. A tehenek takarmányozására ebben az időszakban kiválóan alkalmas a kukoricatarló, ami a tél végéig legeltethető, kivéve, ha nagy a hótakaró. A tehenek a kukoricaszár legértékesebb részeit fogyasztják el levél, csuhélevél, a szár felső része és összegyűjtik a leesett csöveket is. Kondíciójuk a kukoricatarlón általában javul. Amennyiben kukoricatarló nem áll rendelkezésre, úgy fő takarmányként ként etessünk betakarított füvet, amit kiegészíthetünk szalmafélékkel borsószalma, gabonaszalmák, kukoricaszár.

Takarmánykészlet, illetve tartósított takarmányok A gyepek termése a tavaszi időszakban több mint amit a tehenek lelegelnek, a felesleget takarítsuk be szilázsként fonnyasztás után vagy szénaként. é Vessünk kukoricát aszályos időszakban legeltethető, silózható, illetve szemesként betakarítható, utóbbi esetben a szár legeltethető. lt th tő A gyep és a kukoricatermesztés a húshasznú tehéntartás szempontjából nagyon jó kombináció. Vethetünk szudáni cirokfüvet aszályban legelő ha nem kell, szénát készíthetünk belőle. Szalmára, almozási áié és takarmányozási tk ái célra is szükségünk van! Ezen túlmenően felhasználható minden olcsó melléktermék: répalevél (korlátozottan!), borsószalma, borsószár-szilázs, szilázs, répaszelet, ocsúk stb.

A borjúszaporulat növelésének lehetőségei A fedeztetési időszakban törekedjünk arra, hogy a tehenek javuló kondícióban legyenek, ennek érdekében fedeztetést megelőzően még 1 2 kg abrak etetése is megengedhető.

Szarvasmarha-hízlalás hízlalás A marhahústermelés befejező ő szakasza. A hízóalapanyagot a tervezett értékesítési tömegre és minőségre ő felhizlaljuk, feljavítjuk. Fő formái: - vágóborjú előállítás - hízott növendékbika, üsző vagy tinó előállítása -felnőtt marha feljavítása. Éves vágómarha-termelésünk cca 120 000 t. 1 főre jutó marhafogyasztás: 7-8 kg/fő.

Növendékmarha-hizlalás: hizlalás: 4 hónapos korban kezdődik, 14-16 16 hónapos korig koncentráltabb takarmánnyal rövidül a hizlalási idő Intenzív marhahizlalás: Magas abrakkeverék ár miatt Mo.-on on nem terjedt el. Előfeltétele ltét l a nagyobb napi táplálóanyag-felvétel. l l Félintenzív hizlalás: Ez az általános Nyáron zöldtakarmány, télen tartósított takarmány + széna + abrak Extenzív hizlalás: abrakot csak a hizlalás utolsó 10-1212 hetében adnak. Nálunk ez sem terjedt el.

A marhahizlalásban általánosan á elterjedt: Nyitott, kötetlen Kiscsoportos Mélyalmos tartásmód A termelést alacsony épület- és bérköltség, jó gépesíthetőség jellemzi Az elletés szezonális = szezonális a vágóállat- kb kibocsátás áá és árbevétel.

A vágóértéket meghatározó tulajdonságok kívánatos szintjei hízóbikákon Tulajdonságok Tejelő x hereford x végtermék eá. fajták Húsfajták és keresztezettjeik Vágáskori nettó tömeg, kg 500-560 550-620 Hasított ttfelek ktömege, kg 300-350350 335-380380 Színhús % 65-70 69-75 Csont % 15-1717 14-1818 Faggyú % 8-12 3-10 Hús-csont arány 4-4 4,5 45-55 4,5 5,5 Hús-faggyú arány 4-7 7-12 Nettó testtömeg-termelés, termelés, g/n 1100-1250 1250 1250-1350 1350 Csontoshús-termelés, g/n 700-750 750-850 Színhústermelés, g/n 520-540 550-680 Rostélyos keresztmetszet, cm 2 75-90 85-110

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET