Cifrapalota Óvodai és Bölcsődei Intézmény CIFRAPALOTA ÓVODAI ÉS BÖLCSŐDEI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

CIFRAPALOTA ÓVODAI ÉS BÖLCSŐDEI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA Csak az bánik jól a gyermekkel, aki saját maga lelkiismeretének ad számot arról, hogyan végzi munkáját. (Mérei Ferenc) 2013. OM: 201863 1

Tartalomjegyzék I. Bevezetés 2 1. Pedagógiai hitvallásunk 2 2. Nevelési programunk rövid bemutatása 2 3. Az óvodás jellemző adatai 3 4. Nevelési célkitűzéseink 3 II. Helyi óvodai nevelési programunk általános feladatrendszere 3 III. Nevelésünk alapjai 6 1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében 6 1.1. Az érzelmi nevelés feladatai 6 1.2. A csoportok szokásrendszerének kialakítása 7 1.3. A beszoktatás 7 1.4. A gyermekek gondozása 8 1.5. Az egészséges életmódra nevelés 9 2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében. 11 3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében 12 4. A tudatos fejlesztés feltételei 12 4.1. Az óvodai nevelés objektív feltételei 12 4.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei 13 IV. Az óvoda csoportszerkezete 14 V. Az óvodai élet megszervezése 14 1. Személyi feltételek 14 2. Elvárások a pedagógiai segítőkkel szemben 14 2.1. A dajka feladatai 15 VI. Óvodánk tevékenységformái 17 1. JÁTÉK és szabadidős tevékenység 17 2. Társas közösségi tevékenység 21 3. Munkatevékenység 22 4. A tanulás 24 VII. A komplex foglalkozások rendszere 25 1. Anyanyelvi nevelés 25 2. Matematikai nevelés 26 3. Természet-társadalom ember 27 4. Művészeti tevékenységek 28 4.1. Mese-vers bábozás 29 4.2. Ének-zene, énekes játékok 30 4.3. Vizuális tevékenységek 30 2

5. Mozgás, testnevelés 31 VIII. Tervezésünk 31 IX. Gyermekvédelem az óvodában 33 X. Az óvoda kapcsolatrendszere 35 XI. A csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése 36 XI.1. Az óvodai csoportok ellenőrzési és értékelési rendszere 36 XI.2. Egyéni fejlődés- fejlesztés 36 XII. Az óvodai nevelési programok értékelése 37 XIII. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 37 XIV. Érvényességi rendelkezések 40 XV. Elfogadás, jóváhagyás 42 3

I. Bevezetés "Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak engedik. A talaj kioldja a mag fejődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy, mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége." I.1. Pedagógiai hitvallásunk (Thomas Gordon) Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramjának módosító rendelete, a komplex prevenciós mozgásprogram alkalmazásának tapasztalatai, helyzetelemzésünk, a programjainkhoz kapcsolódó gyakorlatunk eredményei, megtartandó értékeink, szemléletbeli és módszertani megújulásunk értelmében dolgoztuk át helyi nevelési programunkat. Hisszük és valljuk, óvodai szinten, hogy minden gyermek más és más, megismételhetetlen, egyedi ezért a fejlesztésükre irányuló pedagógiai eljárásoknak alkalmazkodniuk kell az egyéni fejlettséghez, fejlettségi szinthez, érési pontokhoz az egyéni fejlődés üteméhez és sajátosságaihoz. Számunkra nincs különbség gyermek és gyermek között, csak az egyenlő feltételek és az azonos körülmények között bizonyított tehetség, egyéni hajlam, irányultság, érdeklıdés különbözteti meg őket egymástól. Fontos feladatunk az igazságosság, a kisebbrendűségből, a szociális és szubkulturális körülményekből eredő különbségek kiegyenlítése, a lappangó tehetségek felszínre hozása, a mindenki más, mindenki egyenlő és mindenki tehetséges, értékes és fontos pedagógiai szemlélet,beállítódás alapján. Számunkra kiemelt fontosságú az esélyegyenlőség megteremtése, a gyermekek mindenekfelett álló érdekének képviselete. Tiszteljük és elfogadjuk a gyermekeket, biztosítjuk egyéni képességeiknek és készségeiknek kibontakoztatását. Minden gyermek önálló, külön személyiség, akit olyannak kell elfogadnunk és olyannak is fogadunk el, amilyen. A gyermeket, mint fejlődő személyiséget, gondoskodás és különleges figyelem illet meg, amit mindenkor, minden helyzetben biztosítunk. Az elfogadás, odafordulás az alapja annak, hogy a pedagógiailag determinált környezetben a gyermekek szükségleteinek kielégítésével, igényeik kinyilvánításával, önmagukhoz mérten folyamatosan fejlődhessenek, érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes légkörben, empatikus, elkötelezett, szakmailag felkészült nevelők segítő, óvó- védő irányításával, segítségével. Intézményegységünk helyi programja az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára épül, megőrizve annak tradicionális értékeit, hangsúlyozva a gyermekközpontúságot, a különbözőség természeteskénti kezelését, figyelembe véve az óvodai nevelés funkcióit, szerepét, nevelési rendszerszemléletét, s azt a tényt, hogy a ma óvodájában nem lehet a tegnap módszereivel, szemléletével nevelni. 4

I.2. Nevelési programunk rövid bemutatása Szent kincs a gyermek teste-lelke, Szeretni kell azt melegen, és fölnevelni féltő gonddal, hogy tiszta, jó, erős legyen. Szemlér Ferenc A társulási megállapodásban és az alapító okiratban foglaltak szerint, a határozat alapján az óvodák szervezetileg, szakmailag önálló intézmények. A törvények által kidolgozott a nevelőtestület által elfogadott, a szülői szervezet által véleményzett, valamint a fenntartó által jóváhagyott nevelési program alapján végzik szakmai tevékenységüket. Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramjának módosító rendelete, a komplex prevenciós mozgásprogram alkalmazásának tapasztalatai, helyzetelemzésünk, a programjainkhoz kapcsolódó gyakorlatunk eredményei, megtartandó értékeink, szemléletbeli és módszertani megújulásunk értelmében dolgoztuk át helyi nevelési programunkat. I.3. Az óvodák jellemző adatai Székhely :5054. Jászalsószentgyörgy, Rákóczi út 15. Tel.:/Fax.: 06.57/456-380 Felvehető gyermeklétszám: 125 fő Mesevár Tagintézménye Telephely: 5044. Jászboldogháza, Petőfi Sándor út 2. Tel.: 06-57/ 460-744 Felvehető gyermeklétszám: 50 fő I.4. Nevelési célkitűzéseink 1.Az óvodák erősségeikre, hagyományaikra építve az egyéni arculatának megőrzése, továbbfejlesztése. 2.Alapfeladatainak magas színvonalon ellátó, a tehetséggondozásnak és felzárkóztatásnak egyaránt helyetadó működtetése. 3.Szellemileg, erkölcsileg és testileg egészséges gyermekek nevelése. Nevelési Programunk az óvodák sajátos stuktúrájából adódó lehetőségek kihasználásával készült, melynek nevelés filozófiája, alapelvei, célok, feladatok meghatározása mellett tükröződik egyéni arculatuk. Helyi Programunkban kiemelt feladatként jelenik meg az egyéni sorsokkal való törődés, családgondozás, a gyermeki jogok és alapvető szabadság jogok tiszteletben tartása,a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése. 5

II. Helyi óvodai nevelési programunk általános feladatrendszere Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője a gyermek 3 éves korától az iskolába lépésig. Az óvodai nevelés a gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítésére irányul, ezen belül az egészséges életmód alakítására, az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítására, az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítására. Programunk fő törekvése, hogy alternatív programeleink beépítésével, komplex személyiségfejlesztéssel a tanuláshoz szükséges alapkészségek, képességek és kompetenciák célirányos fejlesztésével minden gyermeket lehetőségeihez mérten közvetetten alkalmassá tegyünk az iskolai életbe történő sikeres átlépésre. A főbb nevelési területekhez kapcsolódó pedagógiai és pszichológiai feladataink tartalmi kidolgozásánál a gyermekek alapvető megnyilvánulási formáira, a játékra és mozgásra építünk. A program nevelési keretét a gyermekek természetes megnyilvánulási formái és az óvoda kultúraátadó hatásrendszerének együttese, kölcsönössége, harmóniája határozza meg. Ehhez a szemlélethez összegyűjtöttük az elméleti, gyakorlati pedagógiai, pszichológiai ismereteinket, tapasztalatainkat. Felmértük lehetőségeinket, a szülői igényeket és az egészet jól összegyúrtuk, a saját igényeinknek, helyi sajátosságainknak, szokásainknak, elvárásoknak megfelelően. Megtartottuk saját idő- és szervezeti kereteinket, a fejlesztési tartalmakat. Nagy szabadságot és önálló döntési jogokat kaptak az óvodapedagógusok munkájuk megszervezésében, megtervezésében, a kivitelezésben. Csak keretfeladatokat fogalmazunk meg, az óvodapedagógusok módszertani szabadsága maximálisan biztosított, hisz óvónőink jó szakemberek, akik képesek az önálló, színvonalas munkára. Elkészült a HOP, annak érdekében, hogy az óvodánkból kikerülő gyermekek alkalmasak legyenek az iskolai élet megkezdésére és rendelkezzenek olyan szokás és szabályrendszerrel, fejlettséggel, amelyek megalapozzák az életre való felkészülést. A nevelőtestület alapelve, hogy a gyermek jól érezze magát az óvodában, ott tartózkodása döntő részét a játékra fordíthassa, hisz a gyermek elsődleges tevékenysége a játék. A szülői igényeknek megfelelően sikerül a biztonságos, gyermekszerető környezetet, és ezáltal az egészséges fejlődést biztosítani. A jó munkatársi kapcsolatok hatékonyan segítik a gyermekek fejlődését, biztosítják a kiegyensúlyozott, egészséges pszichés életet. Korszakváltás időszakát éljük át az óvodapedagógiában is. A helyi óvodai programunk (HOP) kialakításakor a nevelőtestület azon munkálkodott, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemében megtalálja az optimális cél- és feladatrendszert a helyi sajátosságok és reális tárgyi-személyi feltételek figyelembevételével, és az elkészült HOP megfeleljen az alapprogram előírásainak, a gyermeki, a szülői és fenntartói igényeknek. 6

Az óvodák személyi feltételei: Az óvoda dolgozói fő Felsőfokú, szakvizsgázott, szakirányú végzettségű 9+3 főállású óvónők,óvodai szakértő,vezető óvónő, közoktatás vezető, fejlesztő pedagógus, gyermektánc pedagógiai munkát segítő főállású szakképzett dajkák 5+2 pedagógiai munkát szakképesítés nélkül segítő dajka - pedagógiai munkát közvetlenül segítő pedagógiai asszisztens egyéb munkakörben foglalkoztatott félállásúak: - 1+1 Lépcsőzetes munkaidőkezdéssel megoldott, hogy az óvoda teljes nyitvatartási idejében óvodapedagógus foglalkozzék a gyermekekkel. A törvény által deklarált átfedési idő biztosított. A nevelőtestület a 3-6-7 éves gyermekek sokoldalú harmonikus fejlődésének elősegítésére és az egyéni fejlesztésére törekszik. Ezek a célok a jövőben sem változnak meghatározóan, hiszen - az előkészítés során végzett szülői felmérések eredményeképpen - körvonalazódott az a megerősítés és elvárás, amit mi is igyekeztünk megfogalmazni a HOP-ban. Az óvodai alkalmazottak gyermek- és szakmaszeretetét, hozzáértését bizonyítja a nyugodt, derűs, családias légkörben végzett, sokféle, változatos tevékenység biztosítása, a gyermekek szeretete, tisztelete, a nevelésbe vetett hitük, hivatástudatuk. A gyermekek ismereteinek bővítését segítve különböző programokat szervezünk (tanulmányi kirándulások, erdei kirándulás, termések-növények gyűjtése, környezet megfigyelése, ismerkedés helyi intézményekkel. stb.). Az óvónők igyekeznek hasznosítani azokat a jó dolgokat, amelyek a gyermekek megismerésében, nevelésében eredményesek lehetnek, illetve változatosabbá teszik a csoportok arculatát. Az óvodapedagógusok a szociálisan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, sajátos nevelési igényű gyermekek sorsának fokozott figyelemmel kísérésén túl, kapcsolatot tartanak a gyermekvédelmi fellelőssel. Ő teszi meg a szükséges lépéseket a gyermekek érdekében. Az óvónők nagy gondot fordítanak ezeknek a gyermekeknek a differenciált fejlesztésére. Mindenkor érvényesítik az egyéni bánásmód elvét, szem előtt tartva az érintett gyermek egyéni képességeit, korlátait, fejlődésének többiekétől eltérő ütemét. Lehetőséget nyújtanak számukra a sok-sok egyéni foglalkozásra, a lassabb tempójú feladatvégzésre, több segítséget adnak számukra a feladatok sikeres elvégzéséhez. A dajkák gyermekszeretete szakmai tudással párosul, amely a nevelőmunkában nélkülözhetetlen segítség. 7

Az óvodai alkalmazottak közös, hagyományokra épülő programokkal rendelkeznek, melyek erősítik a közösség összetartó erejét (, kirándulás, farsang, karácsonyi vacsora, ballagás..) A pedagógusetika megtartása, a hivatali titoktartás minden dolgozó munkaköri kötelessége. Alapvető feladatunknak a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekintjük. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető indivídum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés - az érés - sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. További feladatunk a tehetséges gyermekek differenciált fejlesztése, illetve a szociálisan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermekek differenciált nevelése, harmonikus fejlődésük elősegítése hátrányaik csökkentése érdekében, figyelembe véve eltérő egyéni sajátosságaikat, képességeiket, fejlődési ütemüket. Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét (életre nevelését) minden későbbi fejlődés alapjaként kezeljük, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítjuk, azaz kooperációra és kommunikációra kívánjuk képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket. III. Nevelésünk alapjai 1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba való bevezetés" feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van (lehet) az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda nem csak a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, 8

befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárul a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek. 1.1. Az érzelmi nevelés feladatai: - A szeretet és kötődés képességének fejlesztése; - A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése; - Az élménybefogadás képességének fejlesztése; - Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése; - Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése; - Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése. A fejlesztés tehát azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata, olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul. Az óvodapedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében: Az egészséges óvodai környezet megteremtése; A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása; A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása; A gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése. 1.2. A csoportok szokásrendszerének kialakítása Az óvoda mindennapi életének zökkenőmentességét, harmonikusságát és nyugalmát biztosítja, ha megfelelő szokásrendszert sikerül kialakítani. A szokásalakítás hosszú, fáradságos munka, ami olykor talán unalmasnak is tűnik, hiszen a jó szokásrendszer 9

a mindennap gyakorolt cselekvések sorozatának állandó ismétlése. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a fáradság később nagyon is megtérül a három évig tartó óvodai nevelés során. A szokásalakításban is elsődleges maga a cselekvés, a tevékenység, ami az egész személyiséget fejleszti. A feladatmegoldás ez esetben is öntevékenységre és a gyermek aktív együttműködésére épül. A szokásrendszer kialakítása az utánzáson és az ezzel összefüggő azonosuláson nyugszik. A szoktatás esetében tehát a példamutatásnak van kiemelt szerepe. Ez igazán egyszerűen belátható, hiszen köszönni megtanítani a gyermeket úgy lehet, ha az óvodapedagógus is köszön minden nap minden egyes gyermeknek. A szoktatásnak azért is van jelentősége a személyiségfejlesztés szempontjából, mert egy általános tudatmentesítő szerepe van. A jól kialakított szokások, melyek rendszert alkotnak, nem kívánnak akaratkifejtést a gyermektől, és nem kell koncentrálni sem, hiszen automatikusan cselekszik a gyermek. A szokásrendszer segítségével a mindennapi cselekvések egy része gazdaságosabbá válik, kiküszöbölődnek a felesleges mozdulatok, mindenki számára egyértelmű keretet kap a napi óvodai élet. A szokásalakítás módja tehát utánzás - ismétlés - tudatossá váló cselekvés. A szokásrendszer a csoport nyugalmát, derűs légkörét alapvetően befolyásolja. Erre építhető fel a harmonikus, kiegyensúlyozott, tevékenységgel teli napi óvodai élet. 1.3. A beszoktatás A gyermek egész későbbi óvodai életére kihat a beszoktatás minősége. Nagyon sok türelmet, gyöngédséget és időt igényel a gyermekek beszoktatása. Nem célszerű az új gyermekeket egyszerre fogadni. Mindenki számára megnyugtatóbb a fokozatos és folyamatos beszoktatás. Így 2-3 új gyermekre kell fokozott figyelmet fordítani és jut időnk a többi gyermekkel való foglalkozásra is. Ilyenkor a gyermek és a szülő egyéni igényei szerint először 1-2 órát, majd egyre hosszabb időtartamot tölt el a gyermek az óvodában eleinte anyjával együtt. Nincs szabály arra vonatkozóan, meddig tartson a beszoktatás, 1-2 hétig vagy tovább? Minden gyermek esetében egyénileg, a szülővel közösen kell ebben a kérdésben dönteni. Kivételt képezhet, ha a bölcsődéből kerülnek át egymást ismerő gyermekek. A gyermekek zöme otthonról kerül óvodába, aminek az a következménye, hogy megnövekszik a beszoktatás időtartama. Erre gondolva augusztus végétől kezdve folyamatos lehet az új gyermekek fogadása és az akár októberig is elhúzódhat. Miután naponta csak néhány új gyermek érkezik, és ők nem töltenek el csak néhány órát az óvodában, egy kis létszámú csoport fokozatos fejlesztésével az óvodapedagógusok terhelése is csökkenthető. Azokon a napokon, amikor több gyermeket is fogadunk, célszerű mindkét óvodapedagógusnak hosszabb ideig az intézményben tartózkodni. A beszoktatás alatt és azután is lehetővé tesszük, hogy a gyermekek kedvenc játékszereiket behozhassák az óvodába. A csoport szokásrendszerét úgy alakítjuk ki, hogy ez természetes dolognak számítson az óvodai csoportban. A csoportban lévő régebbi gyermekeket is előkészítjük az újak fogadására, hogy minden tekintetben biztosítva legyen a szeretetteljes légkör és a jó hangulat az ismerkedés időszakában. A beszoktatás ideje alatt nem kívánjuk meg egyetlen gyermektől sem, hogy bekapcsolódjon a csoportban folyó tevékenységekbe. 10

Az önkéntesség az egész óvodai élet folyamán rendkívül fontos, a beszoktatás alatt pedig egyenesen hangsúlyos szabálya a gyermekekkel való foglalkozásnak. Az utánzási hajlamra építve előbb-utóbb úgyis minden gyermeknél elérhetjük, hogy beilleszkedik a csoportba és bekapcsolódik a tevékenységekbe, tehát ne legyünk türelmetlenek. A beszoktatás során kiépül a gyermekben az a bizalom, ami később az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködését meghatározza. A bizalom kiépítése a szülők irányában is rendkívül fontos. Éppen ezért jó, ha a beszoktatás alatt a szülők bent tartózkodnak az óvodában, mert saját tapasztalataik győzik meg őket arról, hogy jó helyre került a gyermekük. A HOP-ban a harmonikus szülő-nevelő kapcsolatot rendkívül fontosnak tartjuk. A szülők a beszoktatás után is bármikor bent tartózkodhatnak az óvodában, ha ezt igénylik és maguk az óvodapedagógusok is kérik, várják a szülők a folyamatos együttműködését. Közös programok, ünnepek, kirándulások a szülők egyetértésével és konkrét segítségnyújtásával valósulnak meg. 1.4. A gyermekek gondozása A gondozás az óvodai nevelőmunkát megalapozó tevékenység, melynek feladatai részben átalakultak, részben pedig felerősödtek a társadalmi folyamatok hatására. Ma olyan jelenségekkel is gyakran találkozunk, ami nem volt jellemző néhány évvel ezelőtt. Sajnos előfordul a gondozatlan, nem megfelelően öltöztetett vagy étkeztetett gyermek. A zavartalan fejlődéshez, az egészség fenntartásához a gyermekek fokozott gondozása elengedhetetlen követelmény. A gondozási feladatok végzése az óvodában dolgozó valamennyi felnőtt feladata, ami az óvodapedagógust nem mentesíti a tényleges teendőktől, csupán arról van szó, hogy neki kell koordinálnia, megterveznie, átgondolnia a többiek munkáját is. Az óvodai környezet esztétikus, harmonikus és célszerű kialakítása, a veszélyforrások minimálisra csökkentése, az óvodai napirend helyes kialakítása a gondozási feladatok végzését könnyíti meg. Az óvodába kerülő gyermek számára a környezetváltozás, az idegen emberek, új életfeltételek, a megszokott környezettől való elszakadás nagyon komoly nehézséget jelent. Ezek a bekövetkező változások az első időszakban a gyermek pszichés és testi állapotában átmeneti zavarokat okozhatnak. A gondozás, a gyermekkel való törődés az első kapocs, ami közel viszi a felnőttet a kicsihez, ami lehetővé teszi az átmeneti problémák kezelését. Az óvodának a gondozás olyan klasszikus feladata, amit nem adhat fel, amit nem hanyagolhat el, amit nem helyettesíthet mással. Szerintünk addig egyáltalán nem fejleszthető a gyermek, amíg nincs biztonságérzete, komfortérzete, amíg valamennyi testi szükséglete nincs kielégítve. Ebből következően az óvodai csoportban leginkább azt kell biztosítani, hogy a gyermekek kellemes, jó légkörben, várakozás és sorakoztatás nélkül, szükségleteiknek megfelelően végezhessék a tisztálkodással, a WC használatával, az öltözködéssel, az étkezéssel kapcsolatos teendőiket. A napirendnek pontosan ezt a folyamatosságot, rugalmasságot kell tükröznie. A hátrányos helyzetű gyermekek esetében a gondozási teendők növekedésével számolhatunk. Az a cél, hogy megtanulja önállóan ellátni magát a gyermek. Ehhez nyújtanak segítséget a felnőttek. Fontos ezen a területen is a családdal való szoros együttműködés, egymás tájékoztatása és a rendszeresség mindkét fél részéről a gondozáshoz kapcsolódó 11

szokások kialakítása érdekében. Az egyéni bánásmód, az egyes gyermekek sajátos igényeinek figyelembevétele a gondozás esetében is érvényesül. 1.5. Az egészséges életmódra nevelés Az egészséges életmódra nevelés mai életünkben felértékelődött, fontossága hosszú távon meghatározza a felnövő gyermekek önmaguk által kialakított életstílusát. Az egészséges életmód magában foglalja a környezettel való harmonikus együttélést, a természet szeretetét és védelmét. Természetes körülmények között minél nagyobb mozgástér biztosítása a célunk. Tágas, levegős, világos csoportszoba és fákkal, növényekkel, füves területekkel beültetett udvar szükséges a nevelési feladatok megoldásához. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A gyermekek mozgásának fejlesztése örömforrás és alkalmas lehetőség az esetleges mozgáshibák korrigálására is. Az optimális mozgásfejlődéshez biztosítani szükséges a spontán mozgáslehetőségeket, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. A gyermekek napirendjét úgy kell összeállítani, hogy elkerüljük az egyoldalú terhelést, azaz lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek el a szabad levegőn. A napfény, a levegő, a víz is edzi, erősíti őket. Természetesen az időjárásnak megfelelő ruházatra van szükség kint az udvaron és bent az épületben. Az udvaron nemcsak játszani, étkezni, hanem tevékenykedni is lehet. Vannak olyan udvari játékeszközeink, tornaeszközeink, építményeink, amelyek lehetővé teszik a gyermekek sokoldalú mozgásigényének kielégítését. Télen a szánkózás, csúszkálás, a hóval való játék az örömet jelenti. Az egészséges életmódra nevelés nem csak az óvoda épületének és udvarának célszerű hasznosítását jelenti, hanem gyakori sétákat, kirándulásokat a szabad természetben, nagyobb füves réteken, erdőben. A természet szépségeinek élvezete, a szabad természetben való játék öröme, a mozgás szabadsága, a mozgást követő pihenés és nyugalom - ami nem biztos, hogy minden gyermek esetében az alvást is jelenti - a legbiztosabban vezeti el a gyermeket a természet szeretetéhez. Az óvodapedagógus tudatossága abban nyilvánul meg, hogy gondosan választja meg a helyszíneket és felhívja a figyelmet a környezet megóvásának fontosságára. A séták alkalmával, a párosával haladást csak addig követeljük meg, amíg a gyermekek biztonsága, testi épségének megóvása ezt igényli. Mindig legyen alkalom szabad, önálló mozgásra, futkározásra. A játék, a kirándulások célját és ezzel együtt időtartamát a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz igazítjuk. 12

Az egészséges életmód szokásainak kialakításában fontos szerepet kap a helyes táplálkozás szokásainak kialakítása és az étkezés körülményeinek, esztétikumának biztosítása. A helyes táplálkozási szokások kialakításánál a rendszeresség az első szempont. Sajnos sok család életvitele éppen ezt a rendszeres, időben történő étkezést nem biztosítja, ezért fokozottan figyelnünk kell arra a napirendben, hogy meghatározott időintervallumon belül történjenek az étkezések. Igyekszünk gyümölcsökkel kiegészíteni a napi óvodai ellátást. A gyermekétkeztetési vállalat által szállított ételek minőségét az óvoda vezetőjének és az óvodapedagógusoknak fokozott figyelemmel kell kísérni és véleményüket közvetíteni az illetékesek felé. Az étkezés körülményei, esztétikuma mindig is erőssége volt az óvodai gyakorlatnak. A mindig tiszta, vasalt, finom színekben pompázó asztalterítők, a minőségi, esztétikus étkezőedények, a szalvéták, az asztaldíszek stb. mind tovább fokozzák az étkezés pozitív hatását és nevelő értékét. Az étkezés közbeni halk beszélgetés, zsongás a kultúrált étkezési szokások elsajátítása pedig tovább fokozza az egész tevékenységhez kapcsolódó pozitív hatásokat. A gyermek nem megérti, hanem megérzi ennek az egész miliőnek a jótékony hatását és megőrzi magában a későbbi életében is. Mindez újabb adalék ahhoz, hogy a környezet hatásával nevelni tudunk, hogy a példaadás a legerősebb nevelő erő. 2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban: a.) Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze; b.) Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze; c.) A közösségben és a közösségért való megnyilvánulás eszköze; a.) A nevelő hatás belső (a tevékenység tartalmából eredő) feltételei: az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg) a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje) a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból: - elégítse ki a gyermekek akciószükségletét - oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a - csoportélet kialakításáig, a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig) 13

A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik; minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusaink tudják, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segíthetik elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése. Lehetőség nyílhat olyan tevékenységre, amelyre a szociális háttér esetleg nem ad módot (színház, könyvtár). b.) A nevelő hatás pedagógiai feltételei: A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás stb.) közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek. A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyerekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyerekeknek). A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja. 3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében Programunk olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen, ezeket képtelenség lenne áttekinteni és külön-külön formálni. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb.) határozza meg. A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes. Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra és a kooperációra való képességet a 14

gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában a kommunikáció és a kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl. a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját. 3.1. A tehetség, a képesség kibontakoztatását segítő tevékenység A tehetséggondozás első és egyben nagyon fontos fázisa, hogy minél előbb felismerjük a tehetségre utaló tulajdonságokat (testi, fizikai, idegrendszeri, intellektuális, érzelmi.) Ezen feladatot a gyermekeinkkel közvetlen kapcsolatba kerülő pedagógusok végezhetik el. A tehetség gondozásának elsődleges színtere az óvoda. Az óvodában elsősorban a gyermekek megfigyelése zajlik. A játékok, különböző szereplések sok információt nyújtanak a pedagógusok számára, segítik felismerni a gyermekekben rejlő tehetséget és különböző tevékenységformákban fejleszteni azt. Tehetséggondozó műhelyek az óvodában: ének-zene, gyermektánc hagyományápolás. 4. A tudatos fejlesztés feltételei A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a gyermek képességei, egyéni fejlettsége, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják. Az objektív (külső) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermeket körülvevő környezet adottak. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban minden óvodában a lehetőségekhez mérten javíthatók. Az óvodai nevelés egymásra épülő, egymással összefüggő komplex tevékenységek rendszerében fejti ki hatását. Ahhoz azonban, hogy a tevékenységek lehetőségét biztosítani tudjuk, a nevelés során át kell gondolnunk a nevelés feltételrendszerét. 4.1. Az óvodai nevelés objektív feltételei: Az óvoda épülete, udvara, környezete Az óvoda belső berendezése 15

Az óvoda tárgyi feltételei, eszközei, szakmai felszereltsége Esztétikus környezet kialakítása. 4.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei A szubjektív feltételek sokrétűségéből az alábbi öt legfontosabb elem kiemelésével próbáljuk összefoglalni azt, ami a programunkkal összefüggésben a legfontosabbnak látszik a nevelőmunkánk során. IV. Az óvoda csoportszerkezete A csoportok kialakításában meghatározó az a tény, hogy csoportjaink mindig a gyermekek életkora alapján szerveződnek. Az itt dolgozó felnőttek ismerete (óvóképző!), pedagógiai gyakorlata, tapasztalata is ebben a szerkezeti formában hatékony. A szülők is elfogadják ezt a csoportalakítást. Szülői döntés hatáskörébe tartozik, hogy nyári születésű gyermeke esetén, melyik csoportba kéri gyermeke besorolását. (Kiscsoportot, középsőt vagy nagycsoportot ismétel). Új gyermekek felvételénél igyekszünk a szülői reális kéréseknek megfelelni. (szomszéd, ismerős társ...) Tudjuk, a mai pedagógiai törekvések sokszor a vegyes életkorú csoportszervezés mellett foglalnak állást. Mi úgy gondoljuk, megmaradunk pedagógus közösségünkben már jól bevált formánál, azaz az életkor alapján kis, középső és nagycsoportok szervezésénél. Amennyiben a jövőben, a gyermeklétszám és a változó körülmények szükségessé teszik, vegyes csoport kialakítását is elképzelhetőnek tartjuk. V. Az óvodai élet megszervezése 1. Személyi feltételek A gyerekek természetes módon utánozzák a felnőtteket, annak ellenére, hogy azok megpróbálják őket jó modorra nevelni. (Anonymus) Az óvodai nevelő munka kulcsfontosságú szereplője az óvodapedagógus, aki az óvoda teljes nyitvatartási ideje alatt, nem pusztán csak felelős a rábízott gyermekek testi-lelki egészségéért, biztonságáért, személyiség fejlődéséért, hanem a gyermekek számára kicsit helyettesítve az anyát, követésre, utánzásra késztető minta, példa, akinek személyisége így vagy úgy,de mindenképpen beépül a gyermekek lelkivilágába. Mi épül be, mi van a gyermekre legnagyobb hatással, mire emlékszik vissza, mit visz útravalóként? Nem határozható meg pontosan, hiszen a gyermekek sokszínű, különböző egyéniségek. Ezt elfogadva tiszteljük és értékeljük a 16

nevelőtestületünket alkotó óvónők sokszínűségét, különbözőségét is, ha hitelesek, ha elhivatottak, ha mindig és minden gyermeknek egyformán adnak a szeretetükből, vidámságukból, megértésükből, mert ezek alapján várhatják el a gyermekektől, szülőktől, társadalmi környezetünktől is ugyanezt. Pedagógusnak lenni sosem volt könnyű, ma sem az, tudva, hogy a ma óvodájában nem lehet a tegnap módszerével, s holnap óvodájában a ma módszerével nevelni, csak néhány biztos pont van:empátia, humanizmus, optimizmus, kreativitás, emberség, hit, pozitív életszemlélet, s a semmivel nem pótolható gyermek szeretet. 2. Elvárások a pedagógiai munkát segítőkkel szemben A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével, hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztassuk az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Programunkban konkrétan körülhatároljuk azokat a feladatokat, amelyeknél számíthatunk a segítségükre, egyértelművé tesszük, hogy mely kérdésekben van véleményezési, mely kérdésekben van döntési jogkörük. 2.1. A dajka kompetens szerepköri feladatai: Az óvoda óvó-védő funkciójának teljesítése. A gyermekekről kapott információk közvetítése az óvónők, vezetők felé. A megszerzett ismeretet és tudásanyagot gyakorlati munkájába beépíti. Elfogadó, befogadó attitűddel viszonyul a gyermekekhez. Alkalmazza az óvónők útmutatása alapján az egyéni bánásmód elvét és a differenciálás módszereit. Maximálisan biztosítja az esélyegyenlőség érvényesülését, előmozdítását, az egyenlő bánásmód elvét és a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit mindenkor figyelembe veszi. Tevőleges segítséget nyújt a gyermekek tevékenységeihez, de csak szükség szerint, s kellő mértékben, a gyermekek önállósági törekvésének tiszteletbe tartásával, fejlődésének elősegítésével. A lehetőségek szerint részt vesz a továbbképzéseken, hospitáláson. A továbbképzések anyagát alapvető mentálhigiénés ismeretekkel, önismereti, személyiség fejlesztő elemekkel is bővíti. Fokozott figyelmet fordít beszéd és kifejezés kultúrájára, metakommunikációjára. Segítséget nyújt a hátránykompenzációhoz. Tiszteletbe tarja a gyermekek intim szféráját, egyéni szükségleteit, sajátos nevelési igényeit. Gondoskodik a kívánt, kért eszközök előkészítéséről, adekvát esetben a balesetvédelmi előírások betartásáról. A dajka segítő szerepet tölt be: - az óvoda alap és kiegészítő feladatainak teljesítésében, - az óvoda nevelő és személyiségfejlesztő funkciójának megvalósításában, - az óvoda minőségi szolgáltatást nyújtó feladatainak ellátásában, - az óvoda által kitőzött minőségcélok elérésében, - a gyerekek tevékenységének segítésében, 17

- a gyermekek tehetséggondozásában, - a gyerekek egyéni bánásmódot igénylő feladatellátásában, - a gyermeki programok, séták, kirándulások, projektek, programok lebonyolításában - a szülőkkel való együttműködésben. A gyermekek óvodai életét úgy alakítottuk ki, hogy fejlődésükben, fejlesztésükben biztosított legyen az egészséges fejlődéséhez szükséges mozgásos tevékenységek és a pihenés. Mindehhez megfelelő időkeret biztosítása szükséges. A rendszeresen ismétlődő tevékenységek érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekekben. A nyugodt légkör megteremtésének alapvető feltétele a megfelelő napirend biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirendben periodikusan ismétlődő tevékenységeknek a csoport szokásrendszere ad keretet. A napirend a gyermek számára egy kiszámítható, megszokott életritmust biztosít. Természetesen a napirend rugalmas és ezért alkalmanként szükség szerint változtatható, alakítható, módosítható. A napirend összeállításánál az egyes tevékenységekre fordítható időt úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az elmélyült, nyugodt és hosszan tartó játékot. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) jól beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. Az étkezések közül csak az ebéd időpontja kötött, a reggeli és az uzsonna folyamatosan zajlik. A folyamatos étkezésekre fordított idő a kapkodás mentes, kényelmes étkezést biztosítja, és több játék lehetőséget a gyermekek részére. A napirend rugalmassága a változtathatóság és az alkalmazkodás mellett azt is jelenti, hogy az egyes napirendi tevékenységek végzésénél kiküszöböljük a torlódást, a sorakoztatást. A gyermekek alapvető szükségleteiket a nap folyamán bármikor kielégíthetik minden különösebb kérés és szabály nélkül. Ügyelnünk kell a párhuzamos csoportok egymáshoz alkalmazkodó, figyelembe vevő napirendjének kialakítására A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható. A napirend időkeretei 11 órás óvodai nyitva tartásunk esetén: Játék és szabadidős tevékenység: legalább 6 óra Étkezés, pihenés: 3,5 óra ebből pihenés: kiscsoport: legalább 2 óra középső csoport: legalább 1óra 45 nagycsoport: legalább 1 óra 30 18

Öltözködés, tisztálkodási tevékenység: 1,5 óra Komplex foglalkozások naponta: kiscsoport: 10-15 középsőcsoport: 20-25 nagycsoport: 30-35 (esetenként kétszer) A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a gyermekcsoport sajátosságai, a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására A napirendet az időkeretek figyelembe vételével a csoport sajátosságainak, fejlettségének megfelelően szükséges kialakítani, a fel nem használt időt játéktevékenységre kell fordítani. VI. Óvodánk tevékenységformái Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a HOP tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól. A feladatrendszer elemei: 1. Játék és szabadidős tevékenység 2. Társas és közösségi tevékenység 3. Munkatevékenység 4. Tanulási tevékenység A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat. 1. Játék és szabadidős tevékenység A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul 19

a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé. A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamatában céljai eléréséhez. Az óvodapedagógus tudatossága természetesen sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység - beleértve a játékot is - felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. Csupán a helyes arányok megtalálására kívánjuk a figyelmet felhívni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza. Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet; az, amit a kisgyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. Alapelvünk, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban az óvodapedagógusnak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból, a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. A gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai kellő figyelmet kapnak, s az ilyen pedagógiai alaphelyzet már valóban a gyermekek képességeire épít, azt alapul véve fejleszti az egyént éppúgy, mint a csoportot. 20

A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. A gyermekek a sokszori próbálkozás közben megtanulják a játékszerek használatát, megismerik sajátosságaikat. A 3-4 éves gyerekek tevékenységét a gyakorló játék és a szerepjátékból kiemelt művelet jellemzi. Tárgyi cselekvésük tartalma a saját személyükkel és közvetlen környezetükkel kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. A környezetükben lévő játékeszközöket, tárgyakat is felhasználják a játékhoz. A gyakorló játék keretei között már kiscsoportban is kialakulnak a szerep- és konstruáló játék elemei. A szerepjátékban a gyerekek különböző személyek és állatok, dolgok szerepét vállalják magukra. Játékukban sajátos módon tükrözik ezek tevékenységét, funkcióját és a köztük lévő kapcsolatokat. A szerepjáték fejlődése a játszó gyerekek közötti kapcsolatok bonyolultabbá válásában, az együttműködés kialakulásában, a játék témájának és tartalmának bővülésében, gazdagodásában, színvonalának emelkedésében, időtartamának növekedésében és az eszközök felhasználási módjában mutatkozik meg. A szerepjátékban jelentkező többnyire rejtett játékszabályok elfogadása, megtartása az ezeknek való megfelelés szándéka teremti meg a szabály-játék előfeltételeit. A korábban kialakult játékfajták továbbra is részei maradnak a különböző, egymást követő, egyre fejlettebb játékoknak. Egyszerű szabályjátékokat a szerepjáték megjelenésével, kifejlődésével egy időben is játszanak a gyerekek, a szerepjáték pedig még a kisiskolás korban is él. A megfelelő feltételek, és irányítás segíti, hogy az egyes játékfajták a különböző életkorokban megjelenjenek, és tovább fejlődjenek. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben, a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá - fölé rendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják. A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő-felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket A szabadidős foglalkozásoknak szerepe, hogy a gyermek megtanulhatja, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni. 21