Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető

Elméleti bevezető

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető A fejezet az ifjúsági munka azon eleméhez igyekszik áttekintést és fogódzókat adni: a személyes munkához, az ifjúsági munkás és a fiatalok interperszonális kapcsolatához. Szóba kerül az ifjúságsegítő saját személyiségével való munkája, illetve a szerepei a fiatalokkal való munka során, a két fél közötti kommunikáció, a felmerülő konfliktusok és problémák kezelése, valamint a közös célok kitűzésének módszerei. Egy kérdéssel mely munkánk jellegének egyik meghatározója fontos a fejezet elején foglalkoznunk: melyek a személyes ifjúsági munka helyszínei, fórumai. A fórumokról, helyszínekről beszélve automatikusan egy ifjúsági irodában folyó, egyszeri vagy többszöri, egyéni vagy csoportos párbeszéd juthat eszünkbe. Az élet, a gyakorlat azonban ennél sokszínűbb élethelyzeteket teremt, az ifjúsági munka jelen kondíciói máshogy adnak alkalmat a személyes hatás elérésére. Dolgozhatunk egy ifjúsági iroda falai között négy-tíz négyzetméteren. Érintkezhetünk fiatalokkal nagyobb közösségi terekben, klubokban, alacsony küszöbű szolgáltatásokkal mindenkit befogadva. Előfordulhat, hogy iskolák délutáni programjait jelentő foglalkozásokat vezetünk átrendezett tantermekben. Egész más, ha konkrét táboros és képzési projekteket valósítunk meg erdei iskolákban, képzőhelyeken, kulcsos házakban vagy éppen többcsillagos szállodákban. Felkereső ifjúsági munka esetén pedig gyakorlatilag bármi szolgálhat helyszínül, hiszen a fiatalok tartózkodási helyeit látogatjuk meg. Kocsma, park, hétvégi iskolaudvar, sportpálya, diszkó, utca, tópart, erdő is lehet a munkánk helyszíne. Mindemellett a különböző speciális célcsoportokhoz kötődő helyszínek is rendszeresek lehetnek praxisunkban: gyermekotthon, fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézménye, speciális képességű fiatalok napközije, romák lakta faluszéli telep. Végül nemzetközi ifjúsági csereprogramok vezetőjeként külföldön, utazással is telhet a munkánk egy része. A lényeg az, hogy munkánk jellege miatt a személyes munka lehetősége és hatás elérése leginkább a fenti nemformális tanulási helyzetek informális szakaszában van: egy tábor esti zárása utáni beszélgetés, a sportfoglalkozás szünetében feltett kérdések, a klubfoglalkozás során feloldódott hangulat spontán őszintesége teremti meg a helyzetet. Készen kell állnunk rá bármelyik pillanatban! D1/3

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető Az ifjúságsegítő személyisége: minta és munkaeszköz Minden emberekkel foglalkozó szakmánál fontos tény, hogy a szakember a személyiségével dolgozik. Az ifjúságsegítésben mindez még hangsúlyosabb. A fent vázolt munkakörülmények nagy része sokkal nagyobb felületet megmutat belőlünk, mint pl. egy tanári, katedra mögül, formalizált pozícióban zajló tevékenység. Emiatt mindennél fontosabb, hogy teljes személyiségünkkel, annak irányultságaival, motivációival, őszintén és természetesen viselkedjünk. Szembe kell néznünk azzal, hogy a rólunk a munka során (sokszor felületesen) gyorsan kialakuló kép egyes fiatalokat vonzani, másokat taszítani fog. Nem érdemes túl sokat taktikázni, hiszen a munkánk interaktív jellege miatt úgysem tudjuk titkolni, milyenek vagyunk. Személyiségünk az első pillanattól kezdve a fiatalok tudatos és tudattalan fókuszába kerül. Stílusunk, beszédmódunk, illetve elsősorban az őszinteségünk és a hitelességünk eldönti, hogy bíznak-e bennünk, vagy nem. Az autentikus személyiség aki interiorizálódott értékrenddel bír, aki önmagát képviseli a fiatalok életterében tudja az állandóságot és biztonságot sugallva ellátni a feladatát. Visszatérő kérdés, hogy saját érzelmeinket mennyire mutassuk ki a munka során. Pontosan a személyiségünk viselkedésen át érzékelhető nagyobb transzparenciája miatt arra nincs lehetőség, hogy szenvtelenek legyünk. Uralni és használni kell az érzelmek adta energiát, s ezt a képességet szükséges gyakorolni is. Interaktívan, tevékenyen dolgozva, sport, drámázás, csoportmunka során bennünk is kialakulhat pl. harag, düh. Erre készüljünk, s próbáljuk kiaknázni, felhasználni a felszabaduló pszichés energiákat pozitív célokra, egy gyakorlat céljának mélyebb megértésére, emlékeztetésre. A hitelesség szempontjából fontos, hogy legyen olyan tevékenység, amelyhez az ifjúságsegítő biztonsággal, készségszinten ért. Lehet ez csapatsport, kirándulás vezetése, hangszeren való játék, kézműves-technika, drámafoglalkozások vezetése, informatikai kompetencia: a lényeg, hogy kézzelfogható, konkrét legyen. Bizonyos témák feldolgozása, az ezekről szóló beszélgetések nagyobb létszám- D1/5

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv ban és tartósan akkor vonzanak fiatalokat, ha van mellettük egy biztos hátteret, az aktív szabadidő-eltöltést biztosító tevékenység is. Talán még fontosabb, hogy attól lesz az informális és tapasztalati tanulásról beszélő ifjúságsegítő hiteles, ha konkrét tevékenységeket tud felkínálni, amelyekbe bevonhatók a fiatalok. A személyiségünkkel való munka a legfontosabb eszköz a fiatalok motivációjának fenntartására. Az információs társadalom ingerversenye, a tehetséges fiatalok lehetőségek terrorja közti elaprózódása, az élethelyzetek gyakori változása miatt a fiatalok érdeklődése sok esetben hirtelen eltűnik addig meghatározó csoportok, tevékenységek iránt. Ez a folyamatokat lezárni tudás mint képesség - nem megtanulását eredményezi. Sok esetben az ifjúságsegítő személye, tudása, törődése és példája az a tényező, ami fenntartja a fiatal motivációit. Ezzel kapcsolatban áll a fiatalokkal való munka egy másik eleme: az ifjúságsegítő szerepe a vállalt feladatok teljesítésének, a teljesítménynek, az önkéntes munkához tartozó kötelességek betartásának az elérése és elismerése terén. Ha a munkánkat az önállóság felé vezető út katalizátorának tekintjük, a befejezés, a lezárás képességét, egy kezdeményezés hosszú távú megvalósításának képességét ugyanolyan hangsúllyal kell(ene) kezelnünk, mint az első lépéseket, azaz az aktivizálást és a saját ötletekben való hitet. Ezen a ponton a személyes példa még fontosabb! Ha a bizalom kiépült, s személyünknek hitele van, sok esetben az aktív részvételünk az egyetlen ok, ami miatt a fiatalok befejeznek egy érdekesnek induló, de a szürke hétköznapokon felelősségekkel és munkával teli projektet. Sok esetben felmerül a kérdés az ifjúságsegítésben, hogy hogyan tudjuk motiválni a fiatalokat, mert azokat látszólag nem érdekel semmi. Ez legfeljebb a felszínen igaz. Ha az ifjúságsegítő közelebb engedi magához a fiatalokat, akkor gyorsan kiderül, mennyi kiaknázható erőforrás, érdeklődés, vágy van a felszín alatt, amely csak arra vár, hogy szikrát kapjon. Az ifjúságsegítő ilyen helyzetben ahelyett, hogy szakkönyveket, módszereket keresne a motiválás témakörében, legjobb, ha elmélyül magában, kinyitja a fülét, a szemét, figyel, megengedi, hogy a fiatalok őszinték lehessenek hozzá, és azt ő maga is viszonozza. D1/6

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető Az ifjúságsegítő lehetséges szerepei a személyes ifjúsági munkában A fiatalokkal való személyes munka keretei között számos szerepbe kerülhetünk. Alább megkíséreljük három fogalom mentén felvázolni lehetséges helyzeteinket. Tanácsadás A tanácsadás fogalmát azokra az interakciókra használjuk, amelyek a fiatalokkal való munka legáltalánosabb, kevés személyes kockázatot rejtő tevékenységei. Tanácsadás esetén igyekszünk belehelyezkedni a fiatal helyzetébe és szerepébe, lehetséges megoldásokat, irányokat, alkalmazásokat felvetve. A tanácsadás kiterjedhet információ-átadásra konkrét témáról (pl. pályaválasztás), problémahelyzet felismerésében és megoldásában nyújtott segítésre vagy akár a tudattalan indítékok tudatosítására is. A tanácsadás célja, hogy a fiatal jobban átlássa, megértse saját problémái hátterét, eljusson az önismeret egy magasabb fokára, képes legyen dönteni, és változtatni tudjon helyzetén. A tanácsadói attitűd elemei a pozitív odafordulás, a fiatal személyiségének tisztelete. A tanácsadás során kérdésekkel segíthetjük a fiatalt, illetve rámutathatunk viselkedése, gondolkodása ellentmondásaira. Counseling segítő beszélgetés Tanácsadást segítő beszélgetésen át is megvalósíthatunk. Ez a hétköznapinál hatékonyabb, mélyebb kommunikációs forma, amely csak akkor hatékony, ha a fiatal belső világát érinti meg. Ha a fiatal maga is érzékeli ezeket a kommunikációs érintéseket, és képes rájuk válaszolni, azaz élményeiben és viselkedésében D1/7

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv változást létrehozni. Carl Rogers (amerikai pszichológus (1902-1987) a saját beszélgetési módszerét counseling -nek (konzultációnak) nevezi, ami egy probléma közös megbeszélését és annak eredményét jelenti. Rogers konzultációs módszere nem direkt, a segítséget kérő fiatal élményvilágába való belehelyezkedést, annak megértését helyezi a középpontba. A segítő a fiatal szavakban kifejezett az azok mögött rejlő érzéseit próbálja visszatükrözni úgy, hogy ezáltal segítse őt a saját érzéseinek, nehézségeinek jobb megértésében, megfogalmazásában. A visszatükrözés újrafogalmazást jelent: átérezzük a fiatal érzéseit, amelyeket szavakban is kifejezett, és azokat tükrözzük vissza saját fogalmainkkal. A személyközpontú segítő beszélgetés kulcsszavai: meghallgatni, megérteni és elkísérni a másik tudatosodásának kísérőjévé válni. Coaching A coaching személyre szabott, megoldás-orientált, a fiatal belső erőforrásainak mozgósítását célzó fejlesztői munka. Személyes fejlesztő tevékenység, amely a résztvevő(k) megerősítését, önállóságának fejlődését teszi lehetővé úgy, hogy közben maximális teret kap(nak) az önmegvalósításra. A résztvevőket a saját gondolkodásuk és cselekedeteik tudatosításában, önreflexiós készségeik és a tanulásra való kapacitásuk, illetve a kreativitásuk fejlesztésében támogatja annak érdekében, hogy tudatosan és felelősen döntsenek és cselekedjenek. Fő eszközei a strukturált kérdezés, az aktív hallgatás, a visszajelzés, a javaslatok és a fejlesztő feladatok ugyanakkor teret ad a résztvevőknek, hogy saját módjukon, konstruktívan bánjanak a felmerülő helyzetekkel, felfedezzék belső erőforrásaikat és megtanulják használni azokat, illetve saját céljuk érdekében, saját tervük szerint cselekedve megvalósítsák saját megoldásaikat. A coaching egyedi, az itt és most -ban zajló, strukturált folyamat. A jelenből indul ki, és a jövőre fókuszál. Gyakorlatias és cselekvésre ösztönző. A középpontban a fiatal áll: a módszer az ő céljára koncentrál. Nem a megoldandó hely- D1/8

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető zetre, hanem arra helyezi a hangsúlyt, hogy a fiatal a megoldás érdekében mit és hogyan tesz/tehet. A fiatalok életében főleg a tizenévesek esetében az életvezetési és a szakmai helyzetek nem vagy nem minden esetben válnak el világosan. Nem is kell, hogy elváljanak, ez maga is életkori sajátosság, hiszen ennek az életszakasznak a feladata, hogy a fiatalok eldöntsék, számukra mi tartozik a munka és mi tartozik a magánélet / szabadidő területére. Ez természetesen mindenkinél mást jelent. Az esetek nagy részében többek között ezért is az ifjúsági coachingban nem klasszikus coaching folyamat valósul meg, hanem az empowerment mint alapelv miatt sokkal inkább coaching szemléletű mentorálásról, vezetésről, tréningről vagy ifjúságsegítésről van szó. Az empowerment szintén egy olyan angol szó, amelynek nincs megfelelő, a szó értelmét teljességében visszaadó magyar megfelelője azt a segítői alapállást jelenti, amely szerint az ügyfelet megerősítjük, teret adunk neki, képessé tesszük a célja elérésére. Valójában a coaching folyamatokkal dolgozó ifjúságsegítői szerep rendkívül érzékeny lehet. Általában akkor használjuk, ha a fiatal önállósága, saját hangjának megtalálása, egyéni ötletének megvalósítása a cél. Kulcskérdése az lehet, hogy hagyjuk-e a rosszul megválasztott, túl nagy célok miatt összeomlani a fiatal tevékenységét, hiszen a személyes fejlődés ekkor is megtörténhet a tapasztalatok megfelelő értékelésével. A válasz erősen személyfüggő. Sokszor pontosan a munkánk hangsúlyozott célcsoportját jelentő hátrányos helyzetű fiatalok esetében nem fejezhetünk be kudarcélménnyel egy projektet, mert az önbizalom és az önállóság, illetve a kudarctűrő-képesség esetleges hiánya miatt visszaeshetnek egy passzív állapotba. D1/9

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető Az ifjúságsegítő és a fiatal közötti interakció és kommunikáció Az ifjúságsegítő és a fiatal közti kommunikáció stílusa, csatornája a sikeresség szempontjából döntőek lehetnek, csakúgy, mint az ifjúágsegítő által használt kommunikációs eszközök. Stílusunkat érdemes az adott célcsoportéhoz igazítani, megtalálni azt a kommunikációs kódrendszert, nyelvezetet, amelyen át a fiatalok megértik, amit mondunk, és mi is el tudjuk mondani, amit szeretnénk. Ugyanakkor rosszul sül el, leereszkedően hat, ha egy adott szubkultúra nyelvezetét próbáljuk utánozni. Legjobb a saját köznapi stílusunknál maradni, s időről időre egy-egy szleng szó használatával mutatni, hogy értjük, miről van szó. Egy konkrét csoportból, társadalmi, szubkulturális rétegből származó fiatalok esetén érdemes lefuttatni egy saját magunknak készülő felmérést, ami a lehető legrészletesebben feltárja az adott csoport tagjairól a számunkra fontos tudnivalókat. Meg kell ismernünk és értenünk az az életkort, a hobbikat és szokásokat, a belső kapcsolatrendszert (baráti és intézményi kapcsolatok), a szubkultúrát, amelyhez tartoznak, a fontossági sorrendet, a referenciaszemélyeket, a használt kommunikációs formákat és helyszíneket (chathelyek, internetes közösségi oldalak, e-mail, a személyes találkozók helyszínei stb.). Rendkívül lényeges, hogy milyen kommunikációs csatornán tartjuk fenn a kapcsolatot a fiatalokkal. Ifjúságsegítőként az iwiw, a hi5 vagy a facebook, chatfórumok, mail-listák és egyéb internetes felületek használata nélkül a legtöbb esetben hiányos lesz a kapcsolatunk a fiatalokkal. Érdemes nekünk felajánlani pl. egy közös levelezőlista használatát, illetve belekalkulálni a munkánkba heti néhány óra msn-ezést. Sok fiatal szocializálódott úgy, hogy az ezeken a virtuális helyeken töltött idejük az életük igazán aktív, koncentrált időszakai, és ilyenkor motiválhatóak, pattanhat ki a fejükből a nagy ötlet, vagy éppen ilyenkor lesznek őszinték. Emellett van mindennek egy kevésbé tudatos, a felkereső munkához hasonló üzenete is: itt vagyok a te közegedben, látod, bízhatsz bennem. D1/11

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Nagyon hatékony, ha meghallgatjuk az adott csoport kedvenc zenéjét, megnézzük kedvelt filmjeit, elolvassuk közös könyvélményeiket. A közismert divatregények ismerete egyáltalán nem degradáló, sőt alapot teremt bármilyen beszélgetéshez. A Harry Potter történetéből bármilyen emberi értékről szóló beszélgetés kiindulhat, a Twilight saga kapcsán pedig felgöngyölíthetők a tinédzserkori szerelem, rivalizálás, a szülőkkel való kapcsolat örömei és nehézségei. A tapasztalatok szerint mindezek után a fiatalok is motiválhatóak lesznek az általunk kedvelt és ajánlott zenére, könyvre. A legnagyobb hiba, amelybe felnőtt ifjúságsegítő (vagy bármely felnőtt) eshet, nem más, mint a sokszor hallott, mindig újratermelődő bezzeg az én időmben hozzáállás. Bármennyire is hihetetlen, az új generációk számára is adott minden fontos érték és annak közvetítő rendszere, csak máshogy van csomagolva, illetve gyakran a felnőttek számára nem látható vagy látszólag nem dekódolható. D1/12

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető A nehézségek, problémák, konfliktusok megoldása Több szempontból is végiggondolhatóak a problémás és konfliktushelyzetek. Egyrészt felmerülhet, hogy milyen mértékben tegyük a fiatalok problémáit a személyes munkánk témájává. Emellett kérdés lehet, hogy ha a velünk interakcióban álló fiatal és köztünk konfliktushelyzet teremtődik, hogy oldjuk azt fel. Végül átgondolandó, hogy a csoportunkban zajló, akut konfliktus esetén mit tegyünk. A probléma mint téma Minden abbéli próbálkozásunk ellenére, hogy a személyes ifjúsági munkát a fiatalok belső erőforrásainak kiaknázására használjuk, napi szinten megjelenik a felénk jelzett igények között az akut problémákban való segítségnyújtás igénye is. Hiába tűzzük ki célul, hogy a fiatalokkal nem kívánunk problémák felől megközelítve foglalkozni, ezeket a problémákat ők maguk mondják el nekünk a klubokban, a képzéseken, a rendezvények szervezése idején, az informális pillanatokban. A fő kérdés, hogyan viselkedjünk ilyen esetekben: tanácsadók legyünk, csak hallgassuk meg őket és bólogassunk, esetleg hangsúlyozzuk, hogy itt mi most a megegyezés szerint csak egy projekten dolgozunk? Mindez természetesen függ a helyzettől. Ami ezzel kapcsolatban fontos, az a kompetenciahatárunk, valamint a segítői munkához való viszonyunk. Utóbbi azt jelenti, definiáljuk-e a magunk ifjúságsegítői munkáját problémamegoldó szakemberként. Ez személyes döntésünk, amelyben érzelmi stabilitásunk, tanult kompetenciáink, munkához fűződő attitűdjeink együttesen számítanak. A kompetenciahatár kérdése nem egyszerű. Belefuthatunk szerhasználatba, tinédzserkori szerelmi problémába, családon belüli erőszakba, depresszióba, iskolai teljesítménykényszerbe, hiperaktív tünetegyüttesbe. Nagyon fontos észben tartani, hogy a fiatalokkal sok esetben olyan nyílt kapcsolatba kerülünk, D1/13

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv amilyenben sem a tanárai, sem más szakemberek, de még gyakran a szülők sincsenek velük. A fiatalok szabadidős zónájában dolgozva velük vagyunk, amikor rágyújtanak egy cigarettára, csókolóznak, káromkodnak, elengedik magukat. Rendkívül érzékenynek, folyamatosan nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy a helyzet egészét, a kontextust figyelembe véve megértsük, mikor kell lépnünk és mikor kell egyszerűen a szerepünkben maradunk. Ehhez csak támpontokat lehet adni. Ha tanáraikat például jelenlétünkben szidják, megkérhetjük őket stílusuk moderálására. Ha egy tábor zárásakor alkoholt isznak, mi nem tesszük azt mértéktelenül. A példákat még lehetne sorolni, a lényeg az, hogy ne legitimáljunk az értékrendünktől idegen tetteket. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy a fenti jelenségek munkánk ajándékának is tekinthetőek: mi látjuk a fiatalokat a legőszintébb állapotukban. Az ebből nyert többlettudás ismét csak szakmánk egyik egyedi lehetősége. Az ilyen helyzetekben nem tudni, hanem érezni kell a határokat és a korrekciós lehetőségeket, ezt sablonokból kirakni, könyvből megtanulni nem lehet. Ha valaki ezeket a helyzeteket nem tudja jól kezelni, terhesnek éli meg, az egészen egyszerűen nem való ifjúságsegítőnek. Szükséges lehet néhány támpont annak eldöntéséhez, hogy a tanácsadói vagy terápiás célú munka felvállalásában meddig mehetünk el, ifjúságsegítőként milyen problématerületeken segíthetünk. Általában a mentálhigiénés problémákkal (például beilleszkedési problémák, társ- és párkapcsolati kérdések, korcsoporti konfliktusok, tanulmányi nehézségek) kapcsolatos prevenció, e problémák kezelése és megoldása érdekében adhatunk tanácsot, információt. Ha ennél mélyebb szintű beavatkozásra van szükség, rendszerint szakemberhez kell irányítanunk a fiatalt. Ugyanakkor sok esetben fajsúlyos ügyek megoldásában azért tudunk katalizátorok lenni, mert bizalom alakult ki irányunkban, s a fiatal a mi tanácsunkra hallgat. Nincs tehát előírás, hogy hol húzzuk meg azt a határt, ameddig beavatkozhatunk. Minden eset más és más, és minden embernél más és más módszer válik be. Nincs olyan lista, amelyhez fordulhatnánk, hogy eldöntsük: például zavart D1/14

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető személyiség vagy depresszió esetén mikor kell szakemberhez irányítani egy fiatalt, vagy drogfogyasztás esetén meddig avatkozhatunk be. Egy segítőnek mindenesetre szembe kell néznie a ténnyel, hogy sokszor nem segíthet (például, ha valaki nem érzi szükségét, hogy segítsenek rajta, vagy épp fél megnyílni, mert olyan lelki problémái lehetnek, melyekről senkinek sem beszél szívesen). Bele kell törődnie, hogy nem menthet meg mindenkit. De ha a gondokkal küzdő saját környezetében van valaki, akit bármikor felkereshet, elmondhatja neki a gondjait, megkérdezheti tőle, hogy hol lelhetnénk megoldást, máris nő a bizalma egyrészt az emberekben, másrészt önmagában. Ugyanakkor fontos aláhúzni még egy szakmai sajátosság jelentőségét: a társszakmáktól eredő, gyakorlatban elterjedt szemlélet fontosságát a három lépés távolság betartásáról. Ennek kettős értelmezése is lehetséges: engedjük a fiatalt olyan közel, hogy képes legyen elmondani problémáit, kérdéseit, alakuljon ki egy bizalmi légkör, ugyanakkor tudatosítsuk benne, hogy a kapcsolatunk nem azonos a barátsággal (bár megjelenhetnek benne ennek elemei), pláne nem a haverkodással. Vannak olyan szerepek, amelyekben ez a szemlélet adekvát, ugyanakkor használható, de nem elégséges a felkereső munka és az ifjúsági projektek szervezésének támogatása kapcsán, amelyek pontosan a személyes ifjúsági munka esszenciáját jelentik. A kiindulópontunk a más szakmák esetén ritkán tapasztalható, azonban a mi szakmánk egyediségét adó jelenség: a fiatalok őszinte viselkedése. Ez az életterükben zajló programoknak, illetve annak köszönhető, hogy a fiatalok ötleteiből és kezdeményezéséből alakul ki a programok egy jelentős része. Emiatt szinte elkerülhetetlen, hogy a fiatalok kisebb vagy nagyobb hangsúllyal ugyan, de barátként definiálnak bennünket és találnak meg minket problémáikkal. Ez azt jelenti, hogy a helyzetből fakadóan nem a tanárt vagy a pszichológust - mint egyértelmű keretekkel (iroda, tanóra, szaktudás) rendelkező szakembert - s nem is a velük egy szinten álló havert érzékelik bennünk, hanem a kettőnek valamifajta keverékét. Mindez egy szűk mezsgye, ám ha tudatában vagyunk a határainak, komoly lehetőséget nyújt számunkra a pedagógiai hatás kifejtésére. D1/15

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Nem kvantitatív, de komoly segítséget jelentő módszer, ha egy-egy élesebb érzelmi szituációban feltesszük magunknak a kérdést, hogy hogyan reagálna most a helyünkben a fiatal idősebb nővére vagy bátyja. Néhány valós példa konkrét ifjúságsegítői praxisokban előfordult helyzetekből: a) fél évet destruktív viselkedéssel töltő fiatal illuminált állapotban tanácsunkat kéri, hova adja be a felvételi lapját másnap. b) Egy keveset beszélő, addig távolságtartó fiú bevallja, hogy drogozik és abba akarja hagyni, de nem meri/nem akarja elmondani senki másnak. c) Egy hepciáskodó stílusú fiú félrevon, hogy adjunk tanácsot, mert már egy éve szerelmes egy lányba, s csak ezért jött a csoportba is. d) Egy okosnak és talpraesettnek tartott lány elmondja, hogy két éve antidepresszáns tablettákon él és az öngyilkosság foglalkoztatja. e) Egy csendes visszahúzódó fiú egy esti tábortüzes beszélgetés során félve bevallja nekünk, hogy ő meleg és szerelmes a csoport egyik tagjába. Ezekben az esetekben a fiatalok gyakran nem az utasító szakembert vagy a meghallgató barátot, hanem a kettő egyfajta keverékét keresik bennünk. Ez pedig azt bizonyítja, hogy így van ránk igény. Meg kell tanulni ezért adekvátan betölteni ezt a szerepet! Természetesen lehet általános határokat szabni: pl. súlyos bűncselekmény esetén be kell vonnunk a rendőrséget, betegség, életet fenyegető állapot esetén orvost. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a fiatalok számára mi egy hiánypótló szerepet töltünk be, s nem hivatalos vagy haveri reakciót, hanem egyfajta mentori támogatást várnak el tőlünk. Gyakran fordulnak elő speciálisnak vélt esetek is. A gyermekvédelemben felnövőkkel foglalkozó ifjúsági projektekben azzal tudunk igazi eredményt elérni, ha (néha ellentétben az általános gyakorlattal) elsősorban a fenti, idősebb testvérhez hasonló, érzelmi közelséget is magában foglaló kapcsolatot alakítunk ki. Ennek oka, hogy (ahogy sok felmérés kimutatta) vannak célcsoportok, akiknek a személyiségfejlődését az állandó bizalmi személyhez való kötődés teljes hiánya gátolja, ezért időszakosan betöltve ezt a szerepet, közvetve segítjük őket az ön- D1/16

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető állóság útjára. Ez a jelenség kevésbé plasztikusan, de sűrűn előfordul a csonka családban élő fiatalok jelentős táborában is, növekvő számban! Konfliktusok rendezése egy fiatallal történő munkában Gyakran előfordul, hogy egy mélyebb, komolyabb, bizalmi kapcsolatban a fiatal és segítője között konfliktus, meg nem értés, neheztelés alakul ki. Fontos ilyenkor felidéznünk, hogy mi vagyunk a stabil személyiség, nekünk kell kezdeményeznünk a helyzet oldását. Célunk a fiatallal közösen a konfliktus forrásainak megértése, és annak lehetővé tétele, hogy az intenzív érzelmek a pozitív tartalmak felé irányuljanak. A konfliktus forrása lehet az információhiány, az érték- és/vagy érdekellentét, a kommunikációs zavar, az érzések, a szemléletmód különbözősége. Talán a leglényegesebb azoknak az előfeltételeknek a megteremtése, melyek az alapot jelentik a konfliktusunk feloldásához. Jamie Walker megközelítésében* az alábbi feltéteknek kell teljesülniük: az önbecsülés és a fiatal megbecsülése; készség a meghallgatásra és megértésre (osztatlan figyelmet biztosítsunk a másik fél számára, próbáljuk megérteni a problémáját, érzéseit); erőszakmentes és konstruktív önérvényesítés; egyéni helyett kölcsönös érdekek figyelembevétele; nyitottság és kritikai gondolkodás (a saját véleményünket új információk nyomán vagy a helyzet megváltozott értékelése alapján készek legyünk változtatni); kreativitás a megoldásokra (ne ragaszkodjunk a kezdeti merev álláspontokhoz, hiszen pontosan azokból alakult ki a konfliktus). * Erőszak és konfliktuskezelés az iskolában. Európa Tanács, 1989. D1/17

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv A segítő viselkedés erőszakos és veszélyes helyzetekben Viselkedési zavarokkal küzdő fiatalok között interaktív környezetben (azaz gyakorlatok közben) sokszor előfordulhat erőszakosság. Ilyen vészhelyzetekben nem várhatunk a békés problémamegoldásra, meg kell akadályozni az akut problémát, saját pszichés tartalékaink mozgósításával, fizikai közbelépéssel is. Kemény szavak, hangerő vagy akár fizikai közbelépés is szükséges lehet, s erre fejben és képességekben készülni kell. D1/18

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető A célok kitűzésének módszerei a személyes ifjúságsegítésben Mi a cél jelentése a személyes ifjúsági munkában? Amikor arról beszélünk, hogy mi a személyes ifjúsági munka célja, sok esetben három dolgot összemosunk. Az egyik az, hogy mi a fi a t a l o kegy adott csoportjának a célja. A másik a mi személyes szakmai és emberi célrendszerünk. Harmadrészt minden korszaknak megvan a maga trendje, azok a divatos célok, melyeket a segítői szakmák kitűznek maguk elé. Rengeteg zűrzavart okoz egyik vagy másik összetevő túlzott hangsúlya. Gyakori az önmegvalósító ifjúságsegítő, aki saját (esetleg fiatal korában nem teljesült) vágyaihoz keres fiatalokból álló dekorációt. Ugyanilyen rossz, amikor a fiatalok ezt akarják címen csocsózáson és zenehallgatáson kívül nem zajlik más egy ifjúsági klubban. De az sem örömteli, amikor egy csapat lelkes fiatal és egy jóravaló ifjúságsegítő zavaros tekintettel ül egy háromnapos képzés zárásakor egymás mellett csak azért, mert az EU abban az évben a pluralista demokrácia disszeminációját jelölte meg prioritásként. Meg kell találnunk a három tényező között az egyensúlyt! Az ifjúságsegítők egyik legkomolyabb feladata pontosan annak megértése, hogy egy-egy konkrét célcsoportjuk milyen szinten áll, illetve annak a beavatkozva segítői szintnek a megtalálása, mely a fiatalokat a biztonságosan kezelhető kockázati állapotban tartja. Az ifjúsági munka általános céljainak használata Az általános, ifjúsági munkában kitűzött céljaink a fiatallal való személyes munka céljainak egy dimenzióját jelenthetik. Ezek: a fiatalok önállóvá tétele, aktivizálása, a projektszerű feladatmegoldási kompetenciájuk fejlesztése vagy a más társadalmi rétegekkel történő integrációjuk. Ezek mentén elindulva kereteket adhatunk a személyes munkának. D1/19

Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Az ifjúságsegítő saját célrendszere A segítésnek vannak befelé irányuló céljai, melyeket az egyén haladási irányként saját magának tűz ki, és vannak külső céljai, melyek a környezetre gyakorolt hatást, változást hozzák az egyén közreműködésével. Befelé irányuló cél például az olyan értékek elsajátítása (pl. a humanitárius eszme elfogadása, a tolerancia, a segítőkészség, a szervezőkészség), melyekkel a segítő is élni tud a későbbi életszakaszaiban, amelyeket hasznosítani képes. A segítők az ilyen munka során önismeretre tehetnek szert, fejlődik a kritikai érzékük, és kooperálásra ösztönözhetők. Környezetre irányuló cél például a másokon való segítés, az aktív szerepvállalás a helyi szerveződésekben, a társadalmi folyamatokban való részvétel és a példamutató magatartás. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek egy folyamat, saját tapasztalatszerzés során létrejövő tanulás eredményei. Végül ne felejtsük el, hogy akár tudatában vagyunk, akár nem, az ifjúságsegítő lényegében társadalomfejlesztőként a szűkebb a szűkebb és tágabb értelemben vett közösség jövőjét formálja. D1/20

Személyes ifjúságsegítés Elméleti bevezető Az ifjúságsegítő szerepei tanácsadó A segítő beszélgetés lépései Mindenkinek a saját személyiségének megfelelően ki kell kísérleteznie azt, hogy miként építse fel a beszélgetést egy fiatallal, hogy milyen körülményeket teremtsen, amelyek a beszélgetést övezik. Ugyanakkor lehet adni ehhez egy sorvezetőt s néhány tanácsot is. Ráhangolódás a fiatalra Mielőtt találkozunk, szánjunk öt-tíz percet arra, hogy ráhangolódunk az adott fiatalra! Futassuk végig magunkban, mit tudunk róla, képzeljük el gyenge és erős pillanataiban, különböző élethelyzetekben! Idézzük fel, milyen kommunikációs stílusa van, mivel lehet megőrizni a figyelmét, milyen nyomógomb-témái vannak, amelyek akadályozhatják, hogy kinyíljon! Jó tudatosítani magunkban előre, hogy milyen nexusban vagyunk egymással. Amennyiben nincs múltbeli tapasztalatunk vele kapcsolatban, egy előzetes telefon- és e-mailváltás révén legyen egy első kontakt élménye, hogy ne ismeretlenül kelljen beszélnie velünk egy esetlegesen érzékeny témáról. A körülmények kialakítása Minden esetben érdemes átgondolni, hogy az adott fiatal és a téma milyen körülményeket követel meg. A székeink közelsége, egy asztal vagy hiánya közöttünk, a fényviszonyok, nyílt vagy zárt tér, más emberek közelsége vagy teljes hiánya mind megfontolandó körülmény, amit a fiatal fejével gondolkodva kell optimálisra alakítanunk. Ha megérkezett, kérdezzük is meg, hogy szeretne-e változtatni ezeken a körülményeken! D1/21