Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.266/2013/11. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2014/84 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2014.07.18. Iktatószám: 12914/2014 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K. 27.266/2013/11. szám. A bíróság a Deák Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr.deák Krisztina ügyvéd, 7100 Szekszárd, Jókai u. 22./ által képviselt Sümeg Város Önkormányzata /8330 Sümeg, Béke tér 7./ felperesnek - a dr.szathmári Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság /1026 Budapest, Riadó u. 5./ alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság a keresetet elutasítja. Az eljárási illetéket az Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény /Kbt./ 122. -a /7/ bekezdésének a./ pontja alapján hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított Sümeg csapadékvíz elvezetés fejlesztése tárgyában, az ajánlati felhívást 2013. május 17-én küldte meg az ajánlattevők részére. A beruházás becsült értéke nettó 92.687.000 Ft volt. A felhívás I./ pontja értelmében az ajánlattevő alkalmatlan - többek között - ha nem rendelkezik a felhívás megküldését megelőző 60 hónapos időszakban /2008. május 17. - 2013. május 17. között/ befejezett összesen legalább 2 db olyan mélyépítési beruházással, amelyek magukban foglalnak vízrendezési kivitelezési feladatokat is. Az SZL-Bau Építőipari és Kereskedelmi Kft. ajánlattevő 2013. június 4-én előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő kifogásolva, hogy a felhívás I./ pontja és a kiadott műszaki dokumentációban foglalt műszaki tartalom megvalósítására vonatkozó követelményrendszer nincs 1
összhangban. Erre tekintettel az ajánlatkérő az ajánlattételi határidőt 2013. június 11 -re módosította, az előzetes vitarendezési kérelmet június 7-én elutasította. A halasztott ajánlattételi határidőre négy ajánlattevő nyújtotta be az ajánlatát. Az ajánlatkérő 2013. június 15-én hiánypótlási felhívással fordult az egyik ajánlattevőhöz, majd június 17-én három ajánlattevőt arra hívott fel, hogy csatoljon olyan nyilatkozatot, amelyben legalább 2 db referenciát olyan mélységben bemutat, amely alapján megállapítható, hogy mindkettő mélyépítési projekthez kapcsolódik és tartalmaz vízrendezési feladatokat is. A kérelmezők a felhívásra nyilatkoztak. Ezt követően az ajánlatkérő 2013. június 18-án a tisztázó kérdés megjelölésű dokumentumokban két ajánlattevőt felkért az arra vonatkozó nyilatkozattételre, hogy a referenciaként megjelölt beruházások vízjogi létesítési engedéllyel rendelkeztek-e. Az ajánlatkérő 2013. június 20-án értesítette a Construct-Two Kft. ajánlattevőt az ajánlat érvénytelenné nyilvánításáról a Kbt. 74. -a /1/ bekezdésének d./ pontja alapján tekintettel arra, hogy a referenciákat nem pontosították olyan mélységben, hogy az alapberuházás mélyépítési beruházásként került volna feltüntetésre vagy megjelölésre. A Hettyei-Éptech Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ajánlattevő tekintetében megállapította, hogy az egyik referenciát teljesítette, a másik referenciaként bemutatott építési beruházást pedig maga a kiíró sem tekintette mélyépítési munkának. A másik két ajánlattevővel felperes tárgyalást tartott. Az ajánlatkérő az összegzését elkészítette és az ajánlattevők részére megküldte. Az ebben foglaltak szerint az eljárás eredménytelen volt a Képviselő-testület 2013. július 2. napján megtartott testületi ülésen hozott döntése szerint. A Construct-Two Kft., a Hettyei-Éptech Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., valamint az SZL Bau Építőipari és Kereskedelmi Kft. jogorvoslati kérelemmel élt a felperesi döntéssel szemben. A Közbeszerzési Döntőbizottság a D.321/10/2013. iktatószámú határozatával a jogorvoslati kérelmeknek helyt adott, megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 74. -a /1/ bekezdésének d./ pontjában, illetve a 76.. /1 / bekezdésében foglaltakat. Megsemmisítette az ajánlatkérő 2013. június 20. napján kiadott kizáró levél elnevezésű dokumentumát és valamennyi ezt követően hozott döntését. Ezen túlmenően az ajánlatkérőt 5.000.000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. Döntésének indokolása szerint az ajánlatkérő alkalmassági követelményként kérte legalább 2 db, a felhívás megküldését megelőző 60 hónapos időszakban befejezett olyan mélyépítési beruházás bemutatását, amelyek magukban foglalnak vízrendezési kivitelezési feladatokat is. Nem határozta azonban meg a felhívás és dokumentáció rendelkezései, valamint a közbeszerzési eljárás során kiadott dokumentumok között sem azt, hogy mit tekint mélyépítési munkálatnak. A Construct-Two Kft. és a Hettyei-Éptech Kft. által megnevezett referencia munkák vonatkozásában az ajánlatkérő által nem vitatottan megjelölték az igazolási mód körében előírt adatokat. A Construct-Two Kft. ajánlatának a Kbt. 74. -a hl bekezdésének d./ pontja szerinti érvénytelenségét az ajánlatkérő arra alapozta, hogy a bemutatott referenciákat nem pontosította olyan mélységben, hogy azokról megállapítható az, hogy ténylegesen mélyépítési munkálatokat foglaltak magukban. A Döntőbizottság szerint az ajánlatkérő által az alkalmasság igazolási módja körében a felhívásban előírt adatokat az ajánlatában a Construct-Two Kft. megadta. Ezt követően hiánypótlásra hívta fel az ajánlatkérő, de nem határozta meg a mélyépítés általa elfogadott tartalmát, és azt sem, hogy milyen adatokból, tényekből tudja egyértelműen megállapítani a beruházás mélyépítési jellegét. A társaság a hiánypótlást teljesítette és további referencia munkákat jelölt meg. 2
A Hettyei-Éptech Kft. esetében is ugyanezen jogszabályhelyre alapította az ajánlat érvénytelenné nyilvánítását az ajánlatkérő annak ellenére, hogy a hiánypótlási felhívásra a társaság bemutatta az általa megjelölt beruházások vonatkozásában a ténylegesen elvégezett munkálatokra vonatkozó dokumentációt. Az alperesi döntés szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 74. -a (1) bekezdésének d./ pontjában foglaltakat az előbbi két társaság vonatkozásában azzal, hogy a bemutatott referencia munkák alapján az ajánlatkérői és jogszabályi előírások ellenére megállapította a felhívás I./ pont 2.pontjában foglalt alkalmassági követelmény teljesülésének hiányát. A Döntőbizottság szerint a következetes és egységes gyakorlat szerint nem állapítható meg az ajánlattevő ajánlatának érvénytelensége, az ajánlattevők alkalmasságának hiánya olyan okból, amely tekintetben az ajánlatkérő nem rögzítette pontosan a vizsgálni kívánt fogalmat, illetve az alkalmasság igazolása körében előírtakon túl további adatok, tények megkövetelése alapján sem. A Döntőbizottság az SZL-Bau Kft. jogorvoslati kérelmét is megalapozottnak találta arra tekintettel, hogy az ajánlatkérő nem tett eleget a Kbt. 76. -a (1) bekezdésében foglaltaknak, e rendelkezés megsértésével állapította meg a közbeszerzési eljárás eredményét, ennek konkrét okát ugyanis a jogszabályi rendelkezésekben foglaltak szerint nem jelölte meg. A Döntőbizottság a Kbt. 152. -a (2) bekezdésének d./ pontja alapján megállapította a jogsértés megtörténtét és alkalmazta a 152.. /3/ bekezdésének b./ pontja szerinti jogkövetkezményt, azaz megsemmisítette az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését. A Döntőbizottság ezen túlmenően a Kbt. 152. -a (3) bekezdésének e.) pontja alkalmazásával az /5/ bekezdés rendelkezésének alkalmazásával bírság megfizetésére is kötelezte felperest. Ennek mértékének meghatározása során figyelemmel volt a közbeszerzés értékére, arra, hogy három ajánlattevő vonatkozásában is jogsértő döntést hozott az ajánlatkérő, és a megállapított jogsértések közvetlen hatással voltak a közbeszerzési eljárás eredményére. A bírság összegének meghatározása során figyelembe vette azt is, hogy az Európai Uniós támogatásból megvalósított beruházás tekintetében nyilvánította jogsértő módon eredménytelenné a közbeszerzési eljárást az ajánlatkérő. Az ajánlatkérő javára azt értékelte a Döntőbizottság, hogy közfeladat ellátásához szükséges az adott beszerzés megvalósítása. Felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság mondja ki, hogy a Kbt. rendelkezéseit felperes nem sértette meg, az abban foglalt előírásoknak megfelelően járt el, ebből következően vele szemben bírság kiszabása sem indokolt. Felperes álláspontja szerint a két gazdasági társaság kizárása a részéről jogszerű volt, az alkalmassági minimum-követelményeket a referencia tekintetében ugyanis egyik sem teljesítette. Az ajánlati felhívás több helyen is tartalmazta, hogy felperes milyen jellegű munkákat tekint mélyépítési beruházásnak. Az alperes figyelmen kívül hagyta a jogorvoslati eljárás során tett felperesi nyilatkozatot és észrevételt is, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy mind a mélyépítés, mind a magasépítés fogalma elfogadott kategória az építési beruházások területén. A mélyépítés általános elfogadott fogalmát az ajánlatban, illetve a kibocsátott hiánypótlási felhívásban, és a tisztázó kérdésben is rögzítette, egyértelműen megjelölte azokat a beruházásokat, amelyeket mélyépítésként elfogad. A két ajánlattevő által bemutatott referencia munkák egyértelműen olyan magasépítési munkákra vonatkoztak, amelyek magukban foglaltak ugyan vízrendezési feladatokat, ettől azonban még nem minősültek mélyépítésnek. Az eljárás eredménytelenné nyilvánítása körében előadta, hogy az ajánlatkérő önkormányzat 3
képviselő-testületének tagjai nem akartak kárt okozni az önkormányzatuknak, jóhiszeműen, a köznapi tapasztalataik alapján alkalmasnak vélték a másik két ajánlattevőt is, és tudomásuk volt arról, hogy ők a kizáró határozatot mindenképpen megtámadják. Kétely merült fel a képviselő-testületben a kizárás jogszerűségével kapcsolatban, bár nem tudta megjelölni a Kbt. 76. -a Hl bekezdésének g./ pontját az eredménytelenség jogalapjaként, de számított arra, hogy a Döntőbizottság az ajánlatkérő valamely döntését megsemmisíti, és új közbeszerzési eljárás lefolytatásáról gondoskodott. Felperes megítélése szerint a kiszabott bírság mértéke eltúlzott és indokolatlan. A Döntőbizottság nem tett eleget a Kbt. 152. -ának /5/ bekezdésében foglaltaknak, nem az eset összes körülményeit figyelembe véve határozta meg a bírság mértékét, hanem csak azokat értékelte, amelyek a felperes hátrányára szolgálnak és a döntésében említést sem tesz arról, hogy felperes előnyére bármilyen körülményt is figyelembe vett volna. Nem értékelte azt, hogy felperes a versenyt egyáltalán nem kívánta korlátozni, hiszen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás során nyolc ajánlattevőt is meghívott, holott erre jogszabályi kötelezettsége nem volt. A bírság összegét a közbeszerzés nettó értékéhez képest a Döntőbizottság több mint 5 %-ban határozta meg, ez az alperesi joggyakorlat alapján csak olyan jelentős mértékű jogsértések esetén kerül kiszabásra, ahol a jogsértés nem reparálható. Perbeli esetben azonban az alperes által jogsértőnek vélt valamennyi eljárási cselekmény reparálható, ezt enyhítő körülményként kellett volna értékelni. Azt sem vette figyelembe alperes a bírság összegének meghatározásakor, hogy felperes ezidáig elmarasztalásban nem részesült. A bírság magasabb összegét nem alapozza meg az a tény, hogy a beruházás Európai Uniós támogatásból valósul meg. Ezen alperesi megállapítás egyébként ellentmond a Kbt. 152. -ának /5/ bekezdésében deklarált azon jogalkotói szándéknak, amely szerint a bírság kiszabása során figyelembe kell venni a támogatásból megvalósult beszerzések esetén azt a körülményt, hogy a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat. Alperes a kereset elutasítását kérte fenntartva a határozata indokolásában foglaltakat. Álláspontja szerint egyértelmű ajánlatkérői előírás nem készült, a Döntőbizottság és a bíróságok egységes gyakorlata alapján pedig nem lehet az ajánlatok érvénytelenségét olyan okra alapítani, amely vonatkozásában az ajánlatban nem tett kétséget kizáróan értelmezhető rendelkezést. A közbeszerzési eljárás eredménytelenségét kizárólag a Kbt. 76. -a /1/ bekezdésében felsorolt okokból lehet érvénytelenné nyilvánítani, a képviselő-testület jóhiszeműsége a megvalósított jogsértést nem menti. Alperes szerint a bírság mértéke nem eltúlzott, a 288/2011. /XII.22./ Korm.rend. 5. -a (2) bekezdése szerint ugyanis a bírság mértékének felső határa jogsértés megállapítása esetén a közbeszerzési eljárás becsült értékének 10 %-a. Felperes több, rendkívül súlyos jogsértést valósított meg, és a határozatban megjelölt mérlegelési szempontok alapul vételével a bírság mértéke arányos. A felperesi kereset megalapozatlan. A közigazgatási perben a bíróság a kereseti kérelem keretei között azt vizsgálja, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat az irányadó eljárási és anyagi jogi szabályoknak megfelel-e. Perbeli esetben a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes terhére jogsértés az eljárás eredménytelenné nyilvánítása során megállapítható-e, illetve az alperes által megállapított bírság összege eltúlzott-e. A Kbt. rendelkezéseiből következően az eljárás megindítását megelőzően az ajánlatkérő alkalmassági követelményeket határoz meg annak érdekében, hogy meggyőződhessen az ajánlattevő gyakorlatáról, műszaki és szakmai /eszközök, szakemberek, referencia munka/ 4
felkészültségéről és pénzügyi helyzetéről. Az alkalmassági követelményeket a közbeszerzési eljárást megindító dokumentumokban kell közzétenni és ezeket az ajánlatok objektív bírálata érdekében az ajánlatkérő legkésőbb az ajánlattételi határidőig változtathatja meg. Az ajánlattételi határidőt követően a megadott alkalmassági feltételekre is kötöttség áll be, azaz az ajánlatkérő az addig közölt alkalmassági feltételek teljesülését vizsgálhatja az ajánlatokban. Az alkalmassági követelménynek az előre rögzítettek szerint kell teljesülnie, utóbb nem lehet sem szigorúbb, sem enyhébb feltételek alapján megítélni az ajánlattevő alkalmasságát. Az alperesi ajánlattételi felhívás I./ pontja határozza meg az alkalmassági követelményeket, az alkalmasság megítéléséhez szükséges adatokat. Az 1/ pont értelmében az ajánlattevő alkalmatlan, ha a közbeszerzés tárgyából /csapadékvíz, szennyvíz-, ivóvíz-, mélyépítés/ származó árbevétele nem éri el az előző három évben összesen a nettó 10 millió Ft-ot. A 2./ pont szerint az ajánlattevő alkalmatlan, ha nem rendelkezik a felhívás megküldését megelőző 60 hónapos időszakban befejezett összesen legalább 2 db olyan mélyépítési beruházással, amelyek magukban foglalnak vízrendezési kivitelezési feladatokat is. Felperes nem vitathatóan a felhívásban nem határozta meg azt, hogy mit ért a mélyépítési beruházás fogalmán, e körben mit követel meg az ajánlattevőktől. Az alkalmasság vizsgálata során hiánypótlási felhívást is bocsátott ki, azonban ebben sem rögzítette a mélyépítés fogalmát, pedig az eljárásnak ebben a szakaszában az ajánlattevőknek még lehetőségük lett volna az alkalmassági követelmény fennállását alátámasztó referencia munka bemutatása. Felperes először a két ajánlattevő alkalmasságának hiányát megállapító, kizáró levél megjelölésű iratban fogalmazta meg a mélyépítés általa elfogadott definícióját. A felek által sem vitatottan a mélyépítésnek és a magasépítésnek nincs sem jogszabályi, sem konkrét szakmai definíciója, egy-egy beruházásnak többnyire van mélyépítési és magasépítési része, ezek nem válnak el élesen egymástól, leggyakrabban egymással kapcsolódva valósulnak meg. Felperes a felhívásban nem határozta meg, hogy mit ért mélyépítési tevékenység alatt, e vonatkozásban milyen körben elvégzett munkát fogad el referenciaként és vízjogi létesítési engedély meglétét sem követelte meg. A bíróság megítélése szerint helytálló alperes azon álláspontja, hogy a két ajánlattevő ajánlata megfelelt a felperes által előírt alkalmassági feltételeknek. Egy építmény jellemző funkciójára tekintettel pl. a strand, a trágyatároló esetében a lényegi elemek a föld felszíne alatt helyezkednek el, a kastély vonatkozásában pedig a meglévő épülethez kapcsolódóan valósul meg a mélyépítés, vízrendezési munka. Attól függetlenül, hogy a kivitelezés egy meglévő magasépítésű épülethez, építményhez kapcsolódik, az adott beruházás, az elvégzett munka mélyépítés, vízrendezés. Megállapítható tehát, hogy a két ajánlattevő által megjelölt referencia munkák az alkalmassági feltételeknek megfelelnek, azok tartalmaznak mélyépítési és vízrendezési tevékenységeket is. Felperes hivatkozott a tárgyaláson arra, hogy a benyújtott összes referenciát értékelte és okát adta annak, hogy miért tekinti magasépítési tevékenységnek ezeket, bár azt elismerte, hogy mélyépítésre vonatkozó elemeket is tartalmaznak. Figyelemmel azonban a felhívás tartalmára a felperesi érvelés nem fogadható el. Nem helytálló a fogalom meghatározás körében a bányászati törvényre, illetve az igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendeletre való hivatkozása sem, az előbbi ugyanis csak az adott törvény alkalmazása során ad fogalom-meghatározást, az utóbbi pedig a szakértői tevékenység végzésének a feltételeit határozza meg, de e körben a bíróság ismételten utal arra, hogy a felhívásban kellett volna felperesnek az elvárásait pontosabban megjelölnie. A Kbt. 74. -a /1/ bekezdésének d./ pontja értelmében az ajánlat vagy a részvételi jelentkezés 5
érvénytelen, ha az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező nem felel meg a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek. A felperes eljárása jogsértő volt mindkét ajánlattevő vonatkozásában, az általuk adott ajánlatok ugyanis a fentiekben kifejtettek szerint nem minősültek alkalmatlannak, ebből következően az érvénytelenség sem állapítható meg. A bíróság elutasította felperesnek az igazságügyi építési szakértő kirendelésére irányuló indítványát figyelemmel arra, hogy annak megítélése nem szakértői kérdés perbeli esetben, hogy a referenciák ténylegesen mélyépítési munkálatokat tartalmaztak-e, illetve mélyépítési tevékenységnek minősültek-e, a fentiekben kifejtettek szerint ugyanis annak az ajánlatból kell kitűnnie, hogy az ajánlattevőnek milyen feltételeknek kell megfelelnie. A más ajánlatkérők által meghatározott alkalmassági feltételek megfogalmazásának pedig perbeli esetben nincs relevanciája, a felperes általi ajánlat tartalma az irányadó. Amennyiben felperes szándéka az volt, hogy kizárólag mélyépítési tevékenységet fogadjon el referenciának, meggyőződhessen arról, hogy szakmai gyakorlattal, megfelelő gépparkkal, képzett szakemberekkel rendelkező vállalkozóval köt-e szerződést, az ajánlatot ilyen tartalommal kellett volna megfogalmaznia. A Kbt. 73. -a szerint az eljárás nyertese az az ajánlattevő, aki az ajánlatkérő részére az eljárást megindító felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint a 71.. (2) bekezdésében meghatározott értékelési szempontok egyike szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette. A Kbt. garanciális jelleggel kötelezően írja elő az ajánlatkészítő számára az ajánlatok bírálatát a 76. -ban foglaltak értelmében, és ez alól csak kivételesen és a törvényben egyértelműen meghatározott okokból, igen szűk körben mentesül. Az ajánlatban az ajánlatok bírálatán túl köteles megállapítani az eljárás eredményét, az eljárás kizárólag a Kbt. 76. -a (1) bekezdésében megjelölt valamelyik indok alapján nyilvánítható eredménytelenné, a felsorolás taxatív. Felperes az ajánlatok bírálatára vonatkozó kötelezettségének eleget tett, az eljárást lezáró összegzésben megállapította, hogy két kérelmező ajánlata érvénytelen, a másik két kérelmező pedig érvényes ajánlatot tett. Mindezek ellenére felperes a közbeszerzési eljárást eredménytelennek nyilvánította a képviselő-testület 2013. július 2. napján meghozott döntésére alapozva. A Döntőbizottság helytállóan állapította meg, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás eredménytelenségeként okot nem jelölt meg, emiatt a Kbt. 76. -a (1) bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg a közbeszerzési eljárás eredményét. Felperes ezt lényegében nem is vitatta, a képviselő-testület jóhiszeműségére, illetve feltételezésére hivatkozott, az a tény azonban, hogy a képviselő-testületben felmerült annak lehetősége, hogy az ajánlattevők jogorvoslati kérelemmel élnek és a Döntőbizottság az eljárást lezáró döntést megsemmisíti, a felperes által elkövetett jogsértés megítélése során figyelembe nem vehető. A fentiek alapján alperes a Kbt. 152. -a (2) bekezdésének d./ pontja alapján helyesen állapította meg a jogsértés megtörténtét és alkalmazta a /3/ bekezdésben felsorolt jogkövetkezményeket, azaz megsemmisítette az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás folyamán hozott, illetve azt lezáró döntését. A Kbt. 152. -a (3) bekezdésének e) pontja szerint amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság a határozatában jogsértést állapít meg, bírságot szabhat ki a jogsértő szervezettel /személlyel/ vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. 6
A 152.. /5/ bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság annak eldöntésében, hogy indokolt-e bírság kiszabása, valamint a bírság összegének megállapításában az eset összes körülményét - így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását - veszi figyelembe. A Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 288/2011. /XII.22./ Korm.rendelet 5. -ának /2/ bekezdése szerint ha a döntőbizottság a Kbt. 152. -a /3/ bekezdésének e./ pontja alapján bírságot szab ki, a bírság összege - a Kbt. 152. -a /5/ bekezdésében foglaltak figyelembe vételével - a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetében a jogorvoslattal érintett rész értékének legfeljebb 10 %-a. A Pp. 339/B. -a értelmében a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Felperes az alperes által a terhére megállapított bírság összegét eltúlzottnak tartotta, álláspontja szerint ez nem felel meg az általános döntőbizottsági és bírói gyakorlatnak, és bizonyos szempontokat az alperes a döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyott. A bíróság megállapította, hogy alperes a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta. A bírság kiszabása során a bíróság álláspontja szerint a felperes terhére megállapított jogsértések súlyát kell elsődlegesen értékelni. Figyelembe kell venni azt, hogy ezek hirdetmény közzététele nélkül megindított közbeszerzési eljárásban valósultak meg, amely ebből következően a versenyt és a nyilvánosságot csak korlátozottan biztosította. A versenyben csak azok az ajánlattevők tudtak részt venni, akiknek az ajánlatkérő ajánlati felhívást küldött. Felperes az eljárás során két ajánlattevő ajánlata érvénytelenségét úgy állapította meg, hogy az ajánlat előírása nem volt egyértelmű, ezzel e két ajánlattevőt elzárta annak lehetőségétől, hogy az ajánlatuk a bírálati szempont szerint értékelésre kerüljön. A harmadik, jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlattevő joggal bízhatott abban, hogy teljesítheti az ajánlatkérő beszerzési igényét, a Kbt. kifejezett rendelkezése ellenére sem kapott azonban értelmezhető indokot arra, hogy felperes a közbeszerzési eljárást miért minősítette érvénytelennek. Felperes az eljárásban résztvevő négy ajánlattevő közül három tekintetében is jogsértést követett el, ezek a jogsértések a közbeszerzési eljárás eredményére közvetlenül hatással bírtak, és a bíróság megítélése szerint is súlyosak voltak. A közbeszerzés értékét is figyelembe kell venni a bírság megállapítása során, de ennek nyilvánvalóan a bírságrendeletben előírt mérték betartásánál, alkalmazásánál van meghatározó szerepe, ezt pedig alperes nem lépte túl. Alperes a bírság összegének meghatározása során figyelembe vette azt is, hogy Európai Uniós támogatásból megvalósított beruházásról van szó. Nyilvánvalóan ez a körülmény is lényeges, ugyanis a felperes jogsértése az uniós támogatás igénybevétele esetén a beruházás kivitelezése során maga után vonhatta volna a támogatás esetleges visszavonását, illetve szankciók kiszabását. Az egyébként a bíróság álláspontja szerint nem enyhítő körülmény - bár értékelhető -, hogy törvénybe ütköző magatartást az ajánlatkérő terhére korábban nem állapítottak meg, a jogalanyok kötelezettsége ugyanis a jogkövető magatartás. Kifogásolta felperes azt is, hogy alperes nem 7
értékelte az eljárást segítő magatartását, felperes azonban azt konkrétan nem jelölte meg, hogy ez miben állt. Az alperes határozatából a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, a bíróság figyelemmel a Pp. 339/B. -ának rendelkezéseire is, az alperesi mérlegelést nem tartotta okszerűtlennek, a felülmérlegelésre ezért lehetőséget nem látott. Felperes a perben hivatkozott az alperesi döntőbizottság több határozatára is, álláspontja szerint az ezekben foglaltak egybevetésével megállapítható, hogy perbeli esetben az alperes által megállapított bírság mértéke eltúlzott. Ezek azonban az alperesi döntés megváltoztatására nem adnak alapot, hiszen nem vethető össze a jogsértések súlya, a bírság kiszabása során pedig elsődlegesen az a meghatározó, nem pedig a felperes által hivatkozottak szerint az adott projekt becsült értéke. Fentiek alapján a bíróság a megalapozatlan felperesi keresetet a Pp. 339. -ának /1/ bekezdése alapján elutasította. Alperes perköltséget nem igényelt, erre tekintettel a bíróságnak erről rendelkeznie nem kellett. Az eljárási illetéket a felperesnek az Itv. 5. -a hl bekezdésének b.) pontja alapján fennálló teljes személyes illetékmentességére tekintettel az Állam viseli a 6/1986. /VI.26./ IM számú rendelet 14. -a alapján. A fellebbezést a Pp. 340. -ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 160. -ának 15/ bekezdése zárja ki. Veszprém, 2014. június 5. Dr.Hadnagyné dr.göllén Mária sk. bíró 8