A DIGITÁLIS NYELV HATÁSA AZ ANYANYELVRE MAGYAR SZAKOS PEDAGÓGUSOK ÉS DIÁKOK SZEMSZÖGÉBŐL

SAPIENTIA ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM CSÍKSZEREDAI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KÖZKAPCSOLATOK SZAK SZAKDOLGOZAT A DIGITÁLIS NYELV HATÁSA AZ ANYANYELVRE MAGYAR SZAKOS PEDAGÓGUSOK ÉS DIÁKOK SZEMSZÖGÉBŐL Vezető tanár: Dr. Biró A. Zoltán Hallgató: Szőcs Erika Csíkszereda 2017

UNIVERSITATEA SAPIENTIA CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE ŞTIINŢE ECONOMICE, SOCIO-UMANE ȘI INGINEREȘTI, MIERCUREA CIUC SECŢIA DE COMUNICARE ȘI RELAȚII PUBLICE LUCRAREA DE LICENŢĂ EFECTUL LIMBA DIGITALĂ PE LIMBA MATERNĂ DIN PERSPECTIVA ELEVI SI PROFESORI DE SPECIALIZAT MAGHIAR Coordonator: Dr. Biró A. Zoltán Absolvent: Szőcs Erika Miercurea Ciuc 2017 2

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 5 2. Szakirodalmi áttekintés... 6 2.1. Információs társadalom, digitális nyelv... 6 2.2. Digitális nyelv magyar nyelv... 11 2.3. Térségi kutatási tapasztalatok.... 19 3. A kutatás módszertana... 20 4. Kutatási eredmények bemutatása és tárgyalása... 23 4.1. Magyar szakos pedagógusokkal készített interjúk szövegkorpuszainak elemzés... 23 4.1.1. Témakör: A digitális nyelv jelenlétével kapcsolatos pedagógusi tapasztalatok... 24 4.1.2. Témakör: A digitális nyelv negatív hatásai az anyanyelvre... 31 4.1.3. Témakör: A pedagógusok projekciói a digitális nyelv hosszú távú anyanyelvre tett hatásával kapcsolatban... 36 4.1.4. Témakör: Az iskolák és a tanárok feladatai... 39 4.1.5. Az interjúelemzés összefoglalása... 42 4.2.Kérdőívek szövegeinek elemzése... 43 4.2.1. A szövegek terjedelme... 45 4.2.2. Állítások száma... 45 4.2.3. Állítások szóátlaga... 45 4.2.4. Grafikus jelek száma... 45 4.2.5. Állítások grafikus jel átlaga... 46 4.2.6. Csupa nagybetűvel írt szavak... 47 4.2.7. Összevonások száma... 47 3

4.2.8. Központozás... 47 4.2.9. Mondatkezdő nagybetű hiánya... 47 4.2.10. Angol szavak száma... 47 4.2.11. A szöveg tagoltsága... 48 4.2.12. Hiányos mondatszerkezet... 48 4.2.13. Beszélt nyelvi fordulatok... 48 4.2.14. A levelek elemzésének összefoglalója... 48 5. Összefoglalás... 50 6. Szakpolitikai javaslatok... 51 7. Irodalomjegyzék... 53 8. Rezumat... 57 9. Abstract... 58 10. Mellékletek... 59 4

1. Bevezetés Milyen módon, milyen mértékben befolyásolja az anyanyelv használatát, vagy magát az anyanyelvet a digitális eszközök (Internet, mobiltelefon) egyre nagyobb mértékű használata? Gondot okoz-e az iskolának, a pedagógusnak az úgynevezett digitális nyelv egyre nagyobb mértékű térhódítása? Melyek a kézzelfogható hatások az anyanyelvhasználatban, és miként viszonyulnak ehhez a pedagógusok? Ezek a kérdések már néhány éve aktívan foglalkoztatják a magyarországi kutatókat is (Balázs 2007, Bódi 2004, Veszelszki 2012, Kruzslicz 2013, Simon 2014), hiszen a magyar nyelv használatát is befolyásolja az IKT eszközök térnyerése. Ez a téma nyilván jóval szélesebb körben is előtérben van. A jelenség magyarázata egyértelműen a digitális eszközök térhódításához köthető. Rajtuk zajlik kommunikációnk egyre nagyobb része, főleg, de nem kizárólag a fiatalabb generációk körében. Ebben a digitális térben történő nyelvhasználat sok vonatkozásban eltér a normatív, szabályokat betartó anyanyelvhasználattól, úgynevezett digitális nyelv formálódik. A téma érthetőbbé tétele érdekében a fent említett kutatók digitális- és anyanyelvhez kapcsolódó tanulmányait fogom bemutatni, mind ide kapcsolódó szakirodalmat. Ez a téma térségünkbe, a Székelyföldön is aktuális, újszerű, a kutatások ezen a területen most kezdődtek. A csíkszeredai Sapientia EMTE Kutatócsoportja (A média hatása a gyermekekre és fiatalokra Kutatócsoport) folytatott kutatásokat ebben a témakörben 2016 nyarán, Budapesten, majd Székelyföldön a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat megbízásából. A kutatás eredményeit az Internet Iskola Anyanyelv című könyvben meg is jelentették (Biró Bodó 2016). Dolgozatom tárgya a digitális nyelv anyanyelvhasználatra gyakorolt hatása, a magyar nyelvet és irodalmat tanító pedagógusok szemszögéből, akik városi és rurális középiskolákban oktatnak A magyar szakos pedagógusokkal készített interjúimat fogom bemutatni, melyekben a tanároknak a digitális nyelv használatáról, annak terjedéséről alkotott véleményét próbáltam feltérképezni. Hogy miért éppen magyar szakos pedagógusokkal? Azért, mert szerintem ők a legérzékenyebbek a magyar anyanyelvet érintő változásokra, ők képviselik a normatív 5

anyanyelvi szabályokat, és tantárgyukon belül, főleg az órák keretében kifejezetten figyelnek a diákok nyelvhasználatára, úgy írásukra, mint szóhasználatukra. Ezt a témát dolgozatomban a magyar szakos pedagógusokkal készített interjúkból kivonatolt szövegkorpuszok elemzéseinek eredményei alapján tárgyalom. Kutatásom feltáróalapozó jellegű. Tudomásom szerint ebben a térségben még nem került ennek a célcsoportnak a kutatására a digitális nyelv hatása témakörben. Az interjúk városi és rurális környezetben, általános szinten oktató pedagógusokkal készültek. Az interjúalanyok kiválasztása hólabdamódszerrel történt. Egyetemi hallgatóként nyilván nem volt lehetőségem nagymintás adatfelvételre, de nem is ez volt a célom, hanem elsősorban az adatfelvétel és a feldolgozás módszertanának kipróbálása, illetve a figyelem felhívása erre a témára és erre a vizsgálati lehetőségre. A saját adatfelvételi munkához kapcsolódik egy második kiegészítő jellegű elemzési modul is. Ebben A média hatása a gyermekekre és fiatalokra munkacsoportban készült adatfelvétel szövegeit elemeztem abból a szempontból, hogy miként jelenik meg a tanulók nyelvhasználatában a digitális nyelv, illetve ezen belül a grafikus jelek. A kétféle elemzési eljárás lehetőséget kínál annak vizsgálatára, hogy milyen mértékben tér el vagy egyezik a pedagógusok véleménye és a mindennapi írásgyakorlat. 2. Szakirodalmi áttekintés 2.1. Információs társadalom, digitális nyelv Az informatika társadalmunk lassan minden területén megjelenik, hiszen információs társadalomban élünk. Kommunikációnk egyre nagyobb része zajlik informatikai eszközök által, digitális nyelven. A kommunikáció és a nyelv nem tud teljesen független maradni a digitális eszközöktől. A nyelvek használatuk során folyamatosan változnak, de eltérő mértékben és 6

különböző irányba. A nyelvhasználat változása szorosan kapcsolódik a kultúrához, azon belül is főképp a kommunikáció technológiájával. McLuhant idézve a médium maga az üzenet, vagyis a szöveg környezete befolyásolja az üzenetet, például amiután megjelent az írásbeliség az emberek kommunikációja sokkal könnyebbé vált, kevesebb erőfeszítésbe került. Az emberek nem kellett mindent tudniuk, hiszen már sok minden le volt írva. Először a non-verbális kommunikáció után megjelent a szóbeli, verbális kommunikáció. Azután bizonyos idő elteltével megjelent az írásbeliség, amely az iparosítás során, a nyomtatás feltalálásával kezdett rohamosan terjedni. Az írásbeliség következtében a nyelvi változások üteme lecsökkent, ugyanis a már rögzített kódokhoz jobban ragaszkodtak az emberek, és azoknak a megváltoztatása magában rejtette a meg nem értés veszélyét. A harmadik korszaka a kommunikációs technikáknak a hangrögzítés és hangtovábbítás hozta létre, amely később kibővült a képekkel is, így egy úgynevezett multimédiás korszak érkezett el. Napjainkban egy negyedik korszakot élünk, amikor az informatika egyre nagyobb teret hódít. Fölbukkan egy újabb írásmód, amely az előző hármat ötvözi, és amelyet a szakemberek másodlagos írásbeliségnek neveztek el. Ez az írásmód jelenik meg az internetes levelekben, közösségi médiafelületeken, üzenetekben, chaten, sőt napjainkban a kézzel írt szövegekben is, ami épp a kutatásom témája is. Ezekre az üzenetekre jellemző, hogy rövidek, rögtönzöttek, jelszerűek, egyedi grafikus (képi) megoldásokat tartalmaznak a hagyományosan megszerkesztett szövegekkel ellentétben. Az elektronikus szövegek sokkal könnyebben átszerkeszthetőek is, és a linkek segítségével a köztük való átjárás is sokkal könnyebb. Már most megfigyelhetőek lazább mondatszerkezetek, agramatikus formák, csökken a konkrétság kifejezése és nő az alá-, illetve mellérendelések száma. Ezeket mind befolyásolja a technológiai változás. (Balázs 2007) A széles körben elterjedt internethasználat lehetővé tette az elektronikus úton történő levelezést, valamint különböző csevegésre alkalmas programok használatát. Napjainkban egyre jobban terjednek az internetes szlengek, amiket nem csak az internetezők és nem csak az interneten használnak. Az internet szlengje egy újabb divat, amely sok kreatív, újszerű elemet foglal magába. Sokszor megjelenik benne a köznyelvből átvett, újrafogalmazott, jelentését 7

megváltoztatott szavak, valamint az angol szavak is, hiszen az informatika alapnyelve az angol. (Gerhát, 2012) Nyilvánvaló, hogy az informatika hatásására a magyar nyelv egy idegen eredetű, dinamikusan változó szókészlettel bővül. Az Internethez ma már egyre többen hozzáférnek, az ott található szövegeket befogadják, aminek következtében a köznyelvi hatása a tömegkommunikációs eszközök nyelvi hatásához hasonlít. Rajta keresztül sok idegen kifejezés és nyelvi minta terjed el, amelyek folyamatosan hatolnak be a magyar nyelvhasználatba. Legnagyobb mértékben az angol eredetű szavak térhódítása jellemző, hiszen az informatika alapnyelvezete az angol nyelv. (Bódi, 2004) A digitális nyelv elterjedésének magyarázata egyértelműen a digitális eszközök térhódításához köthető. Rajtuk zajlik kommunikációnk egyre nagyobb része, főleg, de nem kizárólag a fiatalabb generációk körében. Ebben a digitális térben történő nyelvhasználat sok vonatkozásban eltér a normatív, szabályokat betartó anyanyelvhasználattól, úgynevezett digitális nyelv formálódik. Susan Herring A számítógép által közvetített diskurzus című tanulmányában tett megfogalmazása alapján a számítógép által közvetített diskurzus az a kommunikáció, az emberek hálózati számítógépeken egymásnak küldött üzenetei. (Herring, 2001). Hering tanulmánya részletesebben foglalkozik az addig megjelent témával kapcsolatos angol nyelvű szakirodalommal, ennek alapján tekintem át röviden a témakör fontosabb, kutatásom szempontjából releváns elemeit. Mivel a nyugati országokban hamarabb elterjedtek a digitális eszközök és az Internet, ezért a digitális nyelv hatásai témakörét hamarabb el is kezdték vizsgálni, amelyekből különböző tanulmányok születtek. Herring tanulmányának megírásakor a legtöbb számítógép által közvetített diskurzus szöveg alapú volt, amit az üzenet fogadója egy számítógép képernyőjén olvashatott, az üzenet küldőjétől egy bizonyos távolságra, de mindenképp más helyen. A különböző diskurzusok (pl. e-mail, vitacsoportok, valós idejű chat, virtuális szerepjátékok) során alkalmazott nyelvi tulajdonságok az alkalmazott üzenetkezelési rendszertől és a szociális- illetve kulturális környezettől függően változtak. Azonban azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a legtöbb végzett tevékenység elsősorban vizuálisan bemutatott nyelvre alapszik. Ez a tulajdonság fontos szempont a számítógép által közvetített 8

nyelv természetének megértéséhez. Egyúttal egyedi környezet is biztosít a számára, ami független más csatornáktól és a fizikai tényezőktől. A számítógépeken lezajló emberi kommunikáció mára már nem számít újdonságnak. Eredetileg az 1960-as évek végén jött létre az Amerikai Egyesült Államokban, annak érdekében, hogy megkönnyítse a programok és adatok átvitelét a távoli számítógépek között a nemzetvédelem érdekében. (Levy 1984; Rheingold, 1993). Interperszonális kommunikációra először a számítógépes tudósok használták az 1970-es évek elején (Hafner & Lyon, 1996), majd az 1980-as években elérhetővé vált az elitet képező egyetemi- és üzleti felhasználók számára. A kereskedelmi internetszolgáltatók csak az 1990-es években kezdetek elterjedni. Az első internethálózatot, amit az ARPANET szponzorált, az 1980- as években felváltotta a globális internethálózat, amelyet már 1999-ben 58.000 hálózatot támogatott, mintegy 150 millió felhasználóval (Petrazzini & Kibati, 1999). A vizsgálatok a számítógép által közvetített diskurzusról végig az interaktív hálózat mellett zajlott, hiszen a tudósok több lehetőséget kaptak és kíváncsivá váltak az új médium iránt. 1984-ben, a nyelvész, Naomi Baron publikált egy spekulatív cikket arról, hogy a számítógép által közvetített kommunikációnak jelentős szerepe van a nyelvi változások előidézésében. Ezután az első részletes leírás a számítógép által közvetített kommunikációról hamar meg is született, 1985-ben Denise Murray munkája nyomán (Murray, 1985), majd 1986- ban Kerstin Severinson Eklundh tanulmánya a svéd COM konferencia rendszer valós idejű üzenetkezelő rendszeréről (Severinson Eklundh, 1986). A számítógép által közvetített diskurzus témáját azonban csak 1991-től vették komolyan, amikor is megjelent Kathleen Ferrara, Hans Brunner és Greg Whittmore Interaktív írásbeli diskurzus, mint feltörekvő új műfaj című tanulmánya. (Ferrara et al, 1991) Ezt követően, az 1990-es évek közepétől kezdve a számítógép által közvetített diszkurzusról folytatott kutatások gyors ütembe folytak és a közzétett források száma egyre növekedett. Első körben a már korábban közzétett félreértések tisztázása történet. Ezekben a kutatásokban a számítógép által közvetített kommunikációt olyan tulajdonságokkal jellemezték, amelyek a médiára jellemző sajátosságok is: névtelen, személytelen, egalitárius, töredezett és beszéd-szerű. Ezen kutatásokban nem tesznek különbséget ezen kommunikáció típusai és felhasználásai között. 9

Ferrara és munkatársai (1991) bár hasznos észrevételeket tettek a valós idejű számítógép által közvetített kommunikáció formairól, egyetlen műfaja túlságosan hangsúlyba kerül, az interaktív írásos diszkurzus. Ezen nyelvezet jellemzői közé sorolják, hogy kevésbé korrekt, összetett, koherens és mint a normatív nyelv. A Wired magazinban azt közölték, hogy az Interneten közölt üzenetek egy teljesen töredezett nyelven vannak megírva, amely nyelv nem olyan polírozott és elegáns mint az angol nyelv. Ehhez hasonlóan Baron (1984:131) azt jósolta, hogy a nyelv kifejező funkciója csökkeni fog, akárcsak a szókészlet és a mellérendelő szavak száma. Bár a számítógép által közvetített nyelv gyakran nem szabványos a standard nyelvi formák figyelmen kívül hagyása vagy hiánya kis százaléka tűnik hibának. (Herring 1998). A felhasználók részéről ennek a nyelvnek használata többnyire tudatos. Az előzőekben ismertetett nyelven azért írnak, hogy csökkentsék a gépeléssel töltött erőfeszítéseiket, utánozzák a beszélt nyelvi jellemzőket vagy éppen kreatívan akarják magukat kifejezni. A szokatlan ortográfiát eredményező másik szándékos gyakorlat a hallásban megjelenő információk szöveges megjelenítése. Az ilyen jellegű stratégiák alkalmazása nem azt jelenti, hogy elszegényedett vagy leegyszerűsödött nyelvről van szó, hanem ezek demonstrálják a felhasználók azon képességét, hogy a számítógépes médiumot a saját kifejező igényeikhez igazítsák. Annak ellenére, hogy gyakran szóbeli jellemzőket tartalmaz, változásokat mégis inkább az írás területén idéz elő. Az egyik mérsékelt változó azonban erősen befolyásolja a szerkezet összetételét: a szinkronicitás. Csakúgy, ahogy a rögtönzött beszéd szerkezete tükrözi a kognitív képességet, mégis valós idejű korlátozások lépnek fel, mint például a túl hosszú információs egységek, a lexikai sűrűség és szintaktikai integráció mértéke (Chafe 1982). Így a szinkronizált számítógép által közvetített kommunikáció az aszinkron üzemmódhoz képest időben korlátozzák a felhasználókat, ami a nyelvi szint csökkenését eredményezi. Így az InterChange tanulmány egyfajta szinkron a számítógép által közvetített kommunikáció oktatási környezetében (Ko 1996). Kutatása során formális szövegek korpuszában talált rövid kiegészítő szavakat. 10

2.2. Digitális nyelv magyar nyelv Ebben az alfejezetben a magyar nyelv és a digitális nyelv közti kapcsoltra vonatkozó tanulmányokat mutatok be. Először időrendi sorrendben felsorolom a tanulmányokat, majd azokat a tanulmányokat, amelyeknek módszertana és vizsgált elemei egyeznek az államvizsgámban elemzettekkel, azokat részletesebben mutatom be. Veszelszki Ágnes kutatásában a vizuális megoldásokat vizsgálja szövegalkotási gyakorlatokban, pontosabban, hogy miként befolyásolja az internet- és számítógép-használat a középiskolás diákok szövegalkotási stratégiáit a kreatív fogalmazási feladatok megoldása során (Veszelszki, 2008). Bakonyiné Kovács Bea 4., 6., 8., 10. és 12. évfolyamos tanulók körében végzett felmérést, és alapvetően azt vizsgálja, hogy mennyire vannak a tanulók birtokában a helyes központozásnak. A felmérés eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a diákok nagy része nem tanul meg kommunikatív értéket tulajdonítani az írásjelek grammatikai használatának. Egyes írásjelek a fiatalok írásgyakorlatából eltűnni látszanak: ilyen a gondolatjel, a pontosvessző és a kettőspont, kevésbé veszélyeztetett azonban a vessző, a pont, a kérdő- és a felkiáltójel (Bakonyiné Kovács, 2008). Laczkó Mária tizenévesek spontán beszédjeiben megjelenő kifogásolható elemeket kutatja. Ezek legtöbbször a tempóra, az artikulációs pontatlanságokra, a hangképzési rendellenességekre, a hangsúlyozási hibákra, a szókincs minőségi és mennyiségi összetételének hiányosságaira vonatkoznak (Laczkó, 2009). Nagy Zsuzsanna 11.-es szakközépiskolás tanulók szövegalkotási képességének fejlettségét, szövegtani ismereteik mélységét, valamint a közöttük lévő összefüggéseket keresi. A fogalmazási képesség felmérése hivatalos levél írásával, a szövegtani ismeretek pontosságának megismerése pedig tudásszintmérő teszttel valósult meg. A tanulók a szövegalkotásban közepes átlagteljesítményt nyújtottak, míg szövegtani ismereteket felmérő teszten csak gyenge eredményeket értek el (Nagy, 2009). Lózsi Tamás a diákok által beszélt köznyelvet, ifjúsági nyelvet, illetve különböző csoportnyelveket vizsgálja az anyanyelvi nevelés tükrében. Ezek a csoportnyelvek általában valamilyen ifjúsági szubkultúra sajátos regiszterét képezik. Azt kutatja, hogy hogyan tudja a magyartanár felhasználni az ifjúsági nyelvet általában a tanítás alkalmával motiválásra, a diákok által túl elvontnak tartott tananyag életközelibbé tételére (Lózsi, 2010). Koltay Tibor írásának fő témája az információs műveltség, amely kevés figyelmet kapott az oktatásban. Koltay szerint 11

a digitális írástudás, amely az írástudás és a műveltség több típusát fogja át, sikeresebb lehet, ha nem a számítástechnikára leszűkítve alkalmazzuk. Az új formákkal kapcsolatban a legégetőbb kérdés az, hogy milyen mértékben változik meg a nyelv és az írástudás akkor, amikor az új technológiák egyre jobban elterjednek és egyre gyakrabban mediatizált terekben fejezzük ki magunkat. (Koltay, 2011). Budai Zsófia az Internet fiatalok fogalmazásaira és kifejezőkészségére gyakorolt hatását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok nyelvi kifejezőképességét nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyi időt töltenek a számítógép előtt és milyen intenzitással használják a csevegőfórumokat (Buda, 2011).Veszelszki Ágnes anyanyelvkutatásában egyes szimbólumok, úgynevezett emotikonok elterjedésére hívja fel a figyelmet. Amint megfigyelte az emotikonok kézzel írt szövegekben is megjelennek, kiemelten az informális kommunikációban, például a diákok tanórai levelezésében. E szövegek keletkezésekor mindkét beszédpartner jelen van, ám a szóbeli kommunikáció lehetetlen (például zavarnák az órát a beszélgetéssel) (Veszelszki, 2012). Parapatics Andrea szlengekkel kapcsolatos tanulói attitűdöket és elvárásokat vizsgál az anyanyelvi órák keretében. A tanulmánya középiskolások véleményeket mutat be arról, hogy milyen reakciót tartanak elfogadhatónak pedagógusaiktól a szleng használatakor. A megkérdezett tanulók közel fele a standard közvetítését, negyedük többnyire a fejlettebb anyanyelvi tudatú végzősök feltételekhez szabja a szleng elfogadását. A legkisebb arányban azok a diákok vannak, akik szerint a tanárnak kivétel nélkül el kell fogadnia a szleng használatát. Mindennek a hátrányaira is felhívja a figyelmet: a szleng tanári elfogadása, használata megsebezheti a tekintélyét, és könnyen mesterkéltté, nevetségessé, bizalmaskodóvá teheti őt tanítványai előtt (Parapatics, 2013). Sváb Ágnes tanulmányának célja az, hogy példákat mutasson be az anyanyelvet oktató pedagógusoknak a web 2.0 alkalmazások használatára. A tanulmány első fele az alkalmazások előnyeit mutatja be, majd olyan ingyenesen hozzáférhető, egyszerűen kezelhető applikációkat ajánl, amelyek jól alkalmazhatók az anyanyelvi órákon különféle munkaformákban és számítástechnikai eszközökön (Sváb, 2013). Kruzslicz Tamás a kutatás során elsősorban a lexikai hatásokat vizsgálja. Célja az, hogy bebizonyítsa, hogy a fiatalok élőbeszédjeiben is megjelennek a digitális kommunikációból származó szókincs egyes elemei (Kruzslicz, 2013). Simon Viktória Modern kódkeverés: az internetes nyelvhasználat hatásai fiatalok írásbeli 12

fogalmazásaiban című tanulmányában a modern kódkeverés jelenségét vizsgálja a tanulók kézzel írt fogalmazásaiban, azok jellegzetességeit taglalja. Rámutat arra, hogy létrejöhet kódkeverés az internetes nyelvhasználat és a hagyományos normatív nyelv között, úgy helyesírási szempontból, mind formai, stilisztikai és nyelvtani szempontból is. A kódváltási képesség a tanulmány másik fő témája, amelynek kiküszöbölésében a kutató nagy szerepet tulajdonít az anyanyelvet oktató pedagógusoknak, akiknek elsődleges feladatának tekinti a kódváltás képességének megtanítását, ehhez le is ír pár lehetőséget (Simon, 2014). A legfrissebb kutatásban pedig Lackó Mária és Kovácsné Nagy Ibolya a digitális technika hatását vizsgálja alsó tagozatos tanulók írásaira, helyesírási és fogalmazási készségeire (Laczkó-Kovácsné Nagy, 2017). A fenti tanulmányok közül most bemutatok néhányat, amelyek szorosabban kapcsolódnak államvizsga témámhoz. A bemutatás Buda Zsófia tanulmányának rövid ismertetésével kezdem, a következőket pedig részletesebben ismertetem. Buda Zsófia tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy a fiatalok nyelvi kifejezőkészségét jelentősen befolyásolja az internetezéssel, elsősorban a csevegéssel töltött idő. A csevegőfórumokon eltérő nyelvezetet használnak, úgynevezett csoportnyelvezetet, amely eltér a normatív nyelvtől. A kutatás során beigazolódott az a hipotézis, miszerint az internetes csevegőfórumokon eltöltött idő mennyiségének növekedésével a fogalmazáskészség egyre inkább romolhat. A diákság nyelve mindig is eltért a felnőttekétől, de itt nem elsősorban a szóhasználatot kell figyelni, hanem a stílus megváltozását (Buda, 2011). A második tanulmány, amit részletesebben tárgyalok Laczkó Mária és Kovácsné Nagy Ibolya A digitális technika hatása alsó tagozatosok írási, helyesírási és fogalmazási készségére című tanulmánya. A kutatás során 4. osztályos diákok nyelvhasználatát figyelték meg, három azonos típusú feladat megoldása révén, amelyeket kézírással és számítógépes írással kellett a tanulóknak megoldaniuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a feladatok típusától függetlenül a számítógépen megoldott feladatokban növekedett a hibák aránya. A legjelentősebb eltérések a kétféle módon írt fogalmazásokban volt tapasztalható. A terjedelem szempontjából kisebbek voltak az eltérések, de a fogalmazások minőségét jellemző szerkezetek alkalmazásában nagyobb 13

szintű volt. A számítógépen a feladatokat általában több idő alatt oldották meg, mint kézzel (Laczkó-Kovácsné Nagy, 2017). A következő tanulmány, amit részletesebben ismertetek Simon Viktória 2012 márciusában végezett kutatása, amely két részből állt: egy kérdőívből és egy szövegalkotási feladatból. A megkérdezettek száma 265 fő volt, 139 kilencedikes és 131 tizenegyedikes tanuló. A kérdések a diákok olvasási, írási, kapcsolattartási és internethasználói viszonyulásokat, illetve az internetes nyelvhasználat során igénybe vett és elvárt helyesírási, nyelvhelyességi és stílusbeli standardjait, nézeteit. A szövegalkotási feladatok eltérőek voltak évfolyamonként. Míg a 9. évfolyamos tanulók egy Facebook oldal levelezőfelületéhez hasonló feladatlapra egy elektronikus körlevelet kellett írniuk a barátaiknak, amelyben egy kirándulásra hívták meg őket, addig a 11. évfolyamos diákok egy hivatalos levelet kellett írniuk az igazgatónak címezve, melyben több sportolási lehetőséget kértek tőle. A fogalmazások közül 50 kilencedikesé és 58 tizenegyedikes diáké került elemzésre, kiválasztás pedig véletlen mintavétellel történt. A kutatásnak több hipotézise is volt. Az első, hogy azoknak a fiataloknak a fogalmazásaiban fog jobban érződni az internetes nyelv használata, akik többet interneteznek. Következő hipotézisek pedig azok voltak, hogy a fiatalabb korosztály kevésbé képes a kódváltásra, az internetes nyelv hatása jobban érződik a barátoknak írt levelekben és a szakközépiskolások írásaiban jobban érzékelhető a kódkeverés, mint a gimnazistákéban. A kérdőíves kutatás eredményei kiderült, hogy a vizsgált tanulók 89%- a naponta használja az internetet, közülük 57% naponta több órát. Közel 80%-uk azért használja az internetet, hogy fenntartsa a kapcsolatot barátaival, ismerőseivel, rokonaival, de sokan használják zene hallgatásra, film nézésére, tájékozódásra és tanulásra is. A válaszokból azt is megtudták, hogy e-mail esetében a fiatalok 73%-a fontosnak tartja a helyesírási szabályok betartását és a megfelelő stílust, míg a barátokkal való csevegés közben csak 33%-uk szerint fontos ezekre figyelni, ott inkább az a fontos, hogy megértsék, amit közölni akarnak egymással. Mindössze 6% az, aki azt állította, hogy csetelés közben szigorúan ügyel a helyesírásra.a fogalmazások elemzéseinek eredményei azt mutatták, hogy a kilencedik évfolyam több hibát halmozott, mint a tizenegyedik. A 9.-esek közül az egyházi nyolcosztályos gimnázium és a közgazdasági szakközépiskola, addig a 11. évfolyamos tanulók körében az általános gimnázium fakultációs 14

csoportja, az általános nyolcosztályos gimnázium és az egyházi nyolcosztályos gimnázium ejtették a legkevesebb hibát. Az összes hiba 57%-a helyesírási és központozási hiba, 30%-a stilisztikai és 13%-a grammatikai és nyelvhelyességi hiba volt. Olyan helyesírási hibaként jelentek meg, mint a kis- és nagy betűk helytelen használata, magyar szavak angolosítása, szándékosan használt fonetikus írásmód, rövidítések. Simon Viktória a központozás esetében azt figyelte meg hogy halmozottan használták a tanulók az írásjeleket és smiley-k rajzoltak, főleg a baráti levelekben. A mondatok végéről sokan elhagyták a pontot, míg mások csak elvétve hagyták el a mondatvégi írásjeleket. Ugyanakkor legtöbben egyáltalán nem használtak vesszőket a mondatok tagolására. A grammatikai és stilisztikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a mondatszerkesztések sokkal igénytelenebbek, aminek ok egyrészt a gyorsaság, másrészt a spórolás. Jellegzetes volt az egyszerű mondatok nagy százalékban való jelenléte, a toldalékolási tévesztések, élő beszédre emlékeztető, szókapcsolatok, szószerkezetek, közhelyek, szlengek használata. Az idegen szavak viszont csak kis mértékben voltak jelen. A hivatalos levelek írásakor a fiatalok próbálták betartani mind a tartalmi, helyesírási és formai szabályokat is. A baráti levelek viszont nem feleltek meg a követelményeknek. A legtöbbször hiányzott a megfelelő megszólítás (legtöbbször csak egy egyszerű köszönés volt) és az elköszönés is. A keltezés esetében is hasonló volt a helyzet, míg a hivatalos leveleknél megjelentek, addig a baráti leveleknél nem. Mindkét levélfajtáról azonban az elmondható, hogy többségük tagolatlan, logikailag szerkesztettelenek voltak, ami szintén az elektronikus levelek sajátos vonása (Simon, 2014). A következőkben Kruzslicz Tamás fenn említett tanulmányát mutatom be. Kruzslicz hipotézise az volt, hogy ez a szókincs elsősorban a fiatalabb, az új média napi szintű felhasználóira, az úgynevezett digitális bennszülöttek generációjára jellemző. Ebből kiindulva a papír alapú, valamint elektronikus kérdőívet 15-17 éves, rurális környezetben elő középiskolások, valamint rurális és fővárosi, 18-25 éves fiatalok töltötték ki, utóbbiak elektronikus változatban. Összesen 214 személyt kérdeztek meg, amelyből 109-et elektronikus formában töltöttek ki 18-25 év közötti fiatalok (a továbbiakban: fiatalok) és 104-et pedig egy rurális környezetben lévő gimnázium 10-11. osztályos diákokat. A nemek szerinti arányokat tekintve a magyar népesség 15

arányához igazodva a gimnazisták 33% fiú és 66%lány, a fiatalok esetében 27% volt fú és 73% lány. A kutatás nem csak a élőnyelvi változások jellemzőit, hanem irányát is vizsgálta, a megkérdezett korcsoportok között lévő tíz évnyi eltérés által. A kérdőív tartalmazott internetes kommunikációs szokásokra, attitűdökre vonatkozó kérdéseket, valamint a digilektus szókincs egyes elemeihez való hozzáállásukra is rákérdezett. A kérdőívben megtalálhatóak voltak magyar szavakból képzett rövidítések, a magyar hangrendszerhez jól találó angol származású, hangutánzó származékok, angol mozaikszavak, magyar, becézett szavak, illetve angol rövidítések alapján létrejövő, de az előbeszédben magyar magánhangzókkal kiegészített mondatelemek. A kérdések arra vonatkoztak, hogy ismerik-e ezeket a szavakat, kedvelik-e, illetve, hogy hol, mikor, kivel használják, különös tekintettel arra, hogy élőbeszédben mennyire tapasztalják, esetleg alkalmazzák, és mely korosztálytól, nemtől tartják elfogadhatónak használatukat. A legfőbb hipotézise mellett, miszerint a számítógépes nyelvhasználat hatással van a szóbeli kommunikációra, Kruzslicz feltételezte, hogy ez a hatás megjelenik az írásban is, s ez a két hatás erősíti egymást. A szócsoportokból feltételezése szerint a leggyakoribbak a magyar nyelvből származó rövidítések, lesznek majd ezt követik a magyar hangrendszerhez jól találó angol eredetű származékok, majd a legkevésbé elterjedt az angol szóból származó, de a magyar hangrendszerhez átformált szavak. Feltételezte, hogy az attitűdök annak függvényében fognak változni, hogy az illető személy mennyit használja az adott szavakat, illetve, hogy a felsorolt példamondatok használóit 10 és 25 év közöttiekre azonosítják be. Az életkor szempontjából azt feltételezte, hogy kevesebben lesznek azok, akik a felsorol szavakat beszédjükben alkalmazzák, fiatalabbakat gondolnak azok használóinak a gimnazistáknál, és egyes szavakról azt gondolják, hogy nem is használják az élőbeszédben. Ezen hipotézisek legtöbbjeit a kutatási eredmények igazolták is. A vizsgált korosztályok esetében bebizonyosodott, hogy a digitális kommunikációnak mindenképp van hatása az élőbeszédre. A befolyásolás mértéke egyenesen arányos az internethasználat mértékével és az elektronikus médiáról alkotott véleményükkel. A kérdőívben felsorakoztatott szavakhoz aló attitűdjük pedig annak függvényében változott, hogy ők használták vagy sem azokat a saját beszédjükben. 16

Kruzslicz kutatásából is, akárcsak a fent említett Simon Viktória kutatásából, az derült ki, hogy a kérdezettek legnagyobb százaléka kapcsolattartásra használja az internetet, a gimnazistáknál 13 tanuló, a fiatalok közül pedig csak 3 személy állította azt, hogy ő nem használja az internetet kapcsolattartásra. Szintén nagyon nagy százalékuk látogatja a közösségi oldalakat. A gimnazistáknak 98%-a, a fiatalok 94%-a használja valamelyik közösségi portált. Ezeken a felületeken alkalmuk nyílik a digilektus alkalmazására az lévő chatprogramok használatakor, illetve posztok és kommentek létrehozásakor. A digitális műfajok közül a chatprogramokon zajló kommunikáció hasonlít legjobban az élőbeszédhez. A jelen kutatás szempontjából még fontosnak számított a Twitter és az SMS sokak általi használata, ugyanis ezek korlátozott karakterszámú üzenet továbbítását teszik lehetővé, így a rövidítések és a szóalkotások alkalmazása esetükben rendkívül jellemző. A megkérdezettek közül csak 31-en nem szoktak soha chatelni, viszont 108-an naponta igen. Az SMS küldés is népszerű volt mindekét korosztály esetében, akárcsak a Twitter és a Gmail Buzz. Különbség a két korosztály között megfigyelhető az e-mail írási szokásaikban. Míg a fiatalok közül 68-an naponta írnak e- mailt, addig a gimnazisták közül csak 10-en írnak napi gyakorisággal. Eltérő gyakorisággal használják ezen kívül a chatprogramokat, ugyanis míg a gimnazisták legnagyobb része naponta chatel, addig a fiatalok átlagban hetente2-3-szor, vagy ennél is ritkábban. A Windows Live Messenger használatában is eltérések mutatkoztak. Erről a programról azt fontos tudni, hogy azonnali kommunikációt tesz lehetővé a felhasználók között. Ezt a programot a fiatalok közül csak 12-en használják 1-3 órát, öten 3 óránál többet naponta, addig a gimnazisták közül 78-an egy vagy több órát napi rendszerességgel használják. Összességében a legnagyobb különbséget az e-mail írási szokások jelentették, pedig a digitális kommunikációs eszközök használatában nem volt eltérés. A nyelvhasználattal kapcsolatban az a következés született a kutatásból, hogy a kérdőívben lévő digitális kommunikációs tevékenységeben való részvétel nem jelenti azt egyértelműen, hogy az adott személy minden alkalomkor a digitális nyelvváltozat aktív használója. Viszont biztosan észleli ezt a jelenséget. A digitális nyelvváltozat hatással van a nyelvi bázisra az aktívan használt és passzívan befogadott nyelvváltozat. A digitális térből kilépve is így gyakrabban jelennek meg ezek a szóhasználatok, akár az élőbeszédben, akár írásban is. Ezen szóhasználatok gyakoriságára 17

vonatkozó kutatási hipotézisek viszont nem igazolódtak be. Vegyesen voltak jelen idegen és magyar eredetű szavak is, amelyeket élő szóban használtak. Az életkorral kapcsolatos hipotézisek esetében az eredmények a feltételezetteknek épp az ellenkezőjét mutatták. Az idősebb korosztály élőbeszédükben gyakrabban használja a digitális környezetre jellemző lexikai elemeket, mint a gimnazisták. Ez az eredmény azért érdekes, mert a megkérdezettek 12-30 év között helyezik el azokat, akik élőbeszédükben használnak ilyen szavakat. Míg a fiatalabb korosztály a náluk idősebbeknél is elfogadhatónak tartják az ilyen kifejezéseket, addig az idősebb korosztály, annak ellenére, hogy ők maguk is használják, maguknál fiatalabb korcsoportot jelöltek meg, átlagosan 10-20 év közöttieket. Ezzel az a hipotézis igazolódott, hogy az idősebb korosztály saját magánál fiatalabbak fog gondolni ezen nyelv haszálóinak, de az a része nem, hogy kizárják bizonyos szavak előszóbeli előfordulását. A kutatásban a vizsgált szavak alapján, hogy melyiket használják chaten, kézírásban és szóban, azt az eredményt kapták, hogy a szavak chaten való használatának gyakorisága nem szükségképpen egyezik meg a szóban való használatuk gyakoriságával. A chates szóhasználatban a pill és a sztem kifejezéseket használja mindkét korcsoport a leggyakrabban, az idősebbekknél a legritkábban pedig a rofl, a gimnazistáknál pedig a micsin szót használták. A leggyakoribb szavak, amelyek az élőbeszédben is előfordultak mindkét korosztály esetében a következők voltak: lol, pill, WTF/wétéef. A fiatalok ezen kívül még gyakran használják a figy rövidítést. Külön említést a wow élőszóbeli alkalmazásának elterjedtsége, amely főleg a 18-25 évig terjedő korosztályra jellemző. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy hangulatfestő szó, többféle helyzetben is alkalmazható és könnyen leírható. A kort és a nemet figyelembe véve a kutatásból az derült ki, hogy mindkét csoport inkább a fiatalokkal, illetve a kortársaival, vagyis a barátaival, barátnőivel és osztálytársaival használják legtöbbet a kérdéses szavakat. A gimnazisták a náluk idősebekkel, tanáraikkal és szüleikkel beszélgetve is használják ezeket a kifejezéseket, míg a fiatalok csoportja inkább a tőlük fiatalabbakkal és a saját korosztályukon kívül. A nemek esetében nem figyelhetők meg jelentős különbségek. (Kruzslicz, 2013). 18

2.3. Térségi kutatási tapasztalatok. A csíkszeredai Sapientia EMTE Kutatócsoportja ( A média hatása a gyermekekre és fiatalokra Kutatócsoport) a székelyföldi térségben készített adatfelvételt ebben a témakörben. A kérdőívet és a szövegalkotási feladatokat tartalmazó adatfelvételi űrlappot négy diákcsoport töltötte ki, hetedikesek és tizenegyedikesek, rurális, illetve urbános térségben élők. A kérdőívek első kérdései az IKT eszközök használatának mértékére és tartalmára vonatkoztak, a második részben a kutatók a normatív nyelvhelyességi szabályokról alkotott tanulói véleményekre kérdezett rá. Ezt követte a szövegalkotási feladat. A szövegalkotási feladat 3 részből tevődött össze. Először egy levelet vagy feljegyzést kellet írniuk egy osztálytársuknak, melyben egy közös kirándulásra kellett meghívniuk, rábeszélniük. Második feladatként egy választ, kommentet kellett megfogalmazniuk a beérkezett levélre, harmadik lépében pedig a szülőknek kellett egy beszámolót írniuk egyik csoportos élményükről. Ezen szövegek elemzésekor a következő mutatókat vizsgálták: szavak száma, állítások száma, állítások szóátlaga, grafikus jelek száma, állítások grafikus jel átlaga, csupa nagy betűvel írt szavak száma, összevonások száma, központozás, mondatkezdő nagybetű hiányzik, angol szavak száma, a szöveg tagoltsága, hiányos mondatszerkezet és beszélt nyelvi fordulatok. Bíró A. Zoltán a kérdőívek elemzése során a barátoknak írt leveleket vizsgálta. Az eddigi eredmények, a számításokkal ellentétben, visszafogott mértékű grafikus jelhasználatot mutatnak. Az adatokból az derült ki, hogy a vizsgált diákok egynegyede használt nagyobb mértékben grafikai jeleket az általuk írt szövegeikben, melyekben minden három állításra jutott legalább egy grafikus jel. Az életkor és lakhely tekintetében ezen belül megoszlottak az arányok, hiszen a városiak, valamint a 11. osztályos tanulók nagyobb arányban használtak grafikus megoldásokat. Az elvárásoktól eltérően a tanulók által alkotott szövegek felében egyáltalán nem voltak grafikus jelek, negyedében pedig kevés volt, és csak 26%-a tartalmazott sok grafikai megoldást. Némi változást figyelhetünk meg, ha a grafikus jelek számát az életkorhoz viszonyítva is megvizsgáljuk. A hetedikesek által írt levelek közel háromnegyedében nem volt grafikai jel, tehát az átlaghoz viszonyítva ők kevesebbet alkalmaznak. A 11.-es a diákok közel egyformán oszlanak meg csoportonként, egyharmaduk nem használt grafikus megoldásokat, egyharmada keveset, egy harmada pedig sokat. 19

A lakhelyenkénti összehasonlítást is végeztek a kutatók az elemzés során. Rurális környezetben élőknél a következő eredményeket kapták: a rurális környezetben élő tanulók 61% nem használt grafikai elemeket, tehát több mint fele diák, sok grafikai jelet pedig csak 18 százalékuk alkalmazott. Itt az látható, hogy az arányok megközelítőleg megegyeznek, a sok grafikai megoldást alkalmazók vannak kis fölényben. Feltevődnek kérdések, hogy megmaradnak-e ezek a grafikus jelekkel átszőtt, egyre több nyelvhelyességi hibát tartalmazó szövegalkotási gyakorlatok a digitális kommunikáció keretei és a kortárscsoportok keretei között, vagy csupán idő kérdése, és kiterjednek az olyan kommunikációs szövegalkotási terekre is, mint az iskolai fogalmazás, az iskolai dolgozat, a szülőkkel és tanárokkal vagy éppen az intézményekkel való kommunikáció? Két nyelv fog-e létezni egy digitális és egy nem digitális annak függvényében, hogy ki, hol, kinek beszél, vagy pedig úgymond keveredik a kettő, és a hétköznapi beszéd egyre nagyobb mértékben megszabadul a normatív írásbeliség szabályozó/minősítő hatalmától? 3. A kutatás módszertana Kutatásom során kvalitatív és kvantitatív kutatási módszert egyaránt alkalmaztam. Kutatásom kvantitatív részeként magyar szakos pedagógusokkal készítettem interjúkat, kvalitatív kutatási módszer keretén belül pedig a diákok által írt levelek szövegeit elemeztem. Az interjús adatfelvétel tervezése, kivitelezése, valamint a narratív szövegek elemzése során a grounded theory szempontjait és módszertani vettem alapul. A Glaser és Strauss nevéhez köthető elmélet (Glaser Strauss 1967), valamint a máig tartó szakmai viták összefoglalását lásd: Mitev 2015.85-125), és felhasználtam azokat a hasonló jellegű elemzési tapasztalatokat is, amelyek A média hatása a gyermekre és fiatalokra kutatócsoportban születtek (lásd: Biró Bodó 2016). Elemzésem célkitűzése az volt, hogy a székelyföldi térségben vizsgáljam az Internetnek, a digitális médiának az anyanyelvhasználatra gyakorolt hatását. Ez komplex, sok szereplőt érintő társadalmi jelenség, ezért egy jól körvonalazható célcsoport, a magyar szakos tanárok kiválasztása mellett döntöttem. Ez a csoport a grounded theory megközelítése szerint sajátos érdekcsoportnak (key informants) tekinthető. Félstrukturált interjúkat készítettem olyan téma 20

körökről, amelyek ennek a célcsoportnak a tapasztalatait és a vizsgált társadalmi jelenséghez való viszonyulását hordozzák. A terepmunka révén narratíva anyagot rögzítettem, amely alkalmas a vizsgált célcsoport viszonyulásának elemzésére. A rögzített narratíva anyagból olyan állításokat kivonatoltam amelyek hordozzák, illetve a mindennapi gyakorlatban meg is erősítik a célcsoport tagjainak a választott jelenséghez való viszonyulását értékeléseknek, feltevéseknek, definíciós kísérletek formájában. A magyar szakos pedagógusokkal készített interjúm kérdései négy nagyobb témakör köré csoportosultak. Első körben a pedagógusi tapasztalataikra voltam kíváncsi, hogy melyek azok a digitális nyelvre emlékeztető jelek/megoldások, amelyeket a diákok által alkotott szövegekben megfigyeltek. Másodszor a véleményüket kérdeztem meg arról, hogy az egyre inkább elterjedő digitális nyelvezetnek lehet-e negatív hatása az anyanyelvre, illetve annak használatára, és ha igen, melyek azok. Ezt követően arra kértem őket, hogy fogalmazzák meg percepciókat azzal kapcsolatban, hogy a jövőben ez az úgynevezett kétféle nyelv, a digitális- és az anyanyelv, milyen hatással lesznek egymásra, tudva azt, hogy a térségi kutatások azt mutatták, hogy a digitális eszközökön a diákok már nem tartják fontosak a normatív helyesírási szabályok betartását. Végül pedig azt szerettem volna tőlük megtudni, hogy ezzel a jelenséggel szerintük az órákon, az iskolába kellene-e foglalkozni és ha igen, akkor milyen módon, melyek lennének a legfontosabb teendők. Az elemzés során bemutatott négy nagyobb témakört az interjúk megtervezésekor alakítottam ki. A kutatási eredmények bemutatásában is a fentebb felsorolt tagolást követem. Az interjúk elkészülte után a begépelt, kinyomtatott változataikban beazonosítottam a fenti tématerületek szerinti állításokat és az állításokat a tartalmi jegyek alapján csoportosítottam. Azokat az állításokat, amelyek nem csak egy témakörhöz tartoztak, más kapcsolódó témakörhöz is beírtam. Elemzésem tárgyai tehát ezen szövegkorpuszok. A saját adatfelvételi munkához kapcsolódik egy második elemzési modul is. Ebben A média hatása a gyermekekre és fiatalokra munkacsoportban készült adatfelvétel szövegeit elemeztem abból a szempontból, hogy miként jelenik meg a tanulók nyelvhasználatában a digitális nyelv, illetve ezen belül a grafikus jelek. 21

Az elvégzett munka feltáró jellegű kutatásnak tekinthető, amely további kiindulópontokat, szempontokat ad a vizsgált témakör értelmezéséhez. 22

4. Kutatási eredmények bemutatása és tárgyalása 4.1. Magyar szakos pedagógusokkal készített interjúk szövegkorpuszainak elemzés A következőkben bemutatom a magyar szakos pedagógusokkal készített interjúim négy témakörével kapcsolatos eredményeket. A lent bemutatott négy nagy témakörön belül beazonosított tematikus csoportokhoz jellemző, példa értékű kijelentéseket, interjú részeket és ezekhez kapcsolódó rövid értelmezést írok. A kutatásom során a magyar szakos pedagógusokkal készített interjúkból az állításokat kivonatoltam és ezen kijelentések elemzésem tárgyai. Egy pedagógussal készített interjúból több kijelentést is kivonatoltam. Ha megismételték mondanivalójukat, akkor az ismétlésekből is újabb kijelentéseket kivonatoltam. Ha egyes témakörökön és tematikus csoportokon belül olyan kijelentések születtek, amelyek más témakörökhöz és csoportokhoz is besorolható, akkor azokat annyi csoportba írtam be, amennyibe beleillettek. Az interjúkból kivonatolt állítások négy nagy témakörhöz kapcsolódnak. Az első nagy témakörben a digitális nyelv jelenlétével kapcsolatos pedagógusi tapasztalatokat vizsgáltam. Arra voltam kíváncsi, hogy tapasztalják-e a tanárok a digitális nyelv jelenlétét a tanulók nyelvhasználatában és ha igen hol és milyen formában. A második témakörbe olyan kijelentéseket soroltam be, amelyek a digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt negatív hatásával kapcsolatosak. A harmadik nagy témakörbe pedagógusi projekciókat vizsgálok azzal kapcsolatban, hogy a jövőben a digitális nyelv vagy a normatív anyanyelv fog győzedelmeskedni. Itt tartom fontosnak kihangsúlyozni, hogy az elemzett állítások a pedagógusok személyes véleményeiből vannak kivonatolva. Végül az utolsó témakörhöz azokat a kivonatolt állításokat soroltam be, amelyekben a pedagógusok által megfogalmazott lehetséges és szükséges alternatívák szerepelnek arra vonatkozóan, hogy melyek az iskola, illetve a pedagógusok feladatai a normatív anyanyelvvel és a digitális nyelvvel kapcsolatban. 23

4.1.1. Témakör: A digitális nyelv jelenlétével kapcsolatos pedagógusi tapasztalatok Az első nagy témakörön belül a digitális nyelv jelenlétével kapcsolatos pedagógusi kijelentéseket vizsgáltam, vagyis, hogy a magyar szakos pedagógusok elmondásuk alapján mennyire tapasztalják a digitális nyelv jelenlétét a tanulók nyelvhasználatában, úgy szóhasználatukban, mint írásaikban. Ezen a témakörön belül három tematikus csoportba soroltam be az interjúkból kivonatolt állításokat. Az első tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek arról nyújtottak információt, hogy a digitális jelek milyen formában jelennek meg a gyerekek anyanyelvhasználatában, vagyis mi az a jel, ami megjelenik vagy éppen hiányzik. A második csoporthoz azokat az állításokat társítottam, amelyek arról szóltak, hogy hol használják a diákok ezt az újfajta digitális nyelvet. A harmadik csoporthoz olyan kijelentéseket soroltam be, amelyek általánosabb jellegűek voltak és a tanárok a tanulóiik nyelvhasználatáról mondták. A pedagógusi tapasztalatokkal kapcsolatban 79 kijelentést sikerült kivonatolnom. Digitális nyelv jelenlétével kapcsolatos pedagógusi tapasztalatok Kijelentések száma (Összesen: 79) Mi az a jel, ami megjelenik? 29 Hol jelenik meg ez a jel? 35 Általános megfigyelések 22 1. Táblázat: Az első témakör tematikus csoportjai és az azokhoz tartozó kijelentések száma 4.1.1.1. Mi az a jel, ami megjelenik? Ebbe a csoportba olyan állításokat soroltam be, amelyek arról nyújtanak információt, hogy a pedagógusok észrevételei alapján a digitális jelek milyen módon jelennek meg a tanulók anyanyelvhasználatában. Ehhez a csoporthoz 29 kijelentés tartozik, íme néhány jellemző példa: A digitális nyelv hatásaként megjelennek a rövidítések. 24

Mondatok végére csak pontot raknak. Elhagyják a betűkről az ékezeteket. Emotikonokat használnak. Angol szavakat használnak az írásaikban. Kézzel írt szövegeikben megfigyelhetőek a szóösszevonások. Igénytelenek a megfogalmazásaik. Szegényes a szókincsük. A kijelentések alapján a gyerek olyan digitális nyelvre jellemző jeleket/megoldásokat használnak a a saját szövegeikben, mint például a mondatvégi írásjelek és ékezetek elhagyása, rövidítések indokolatlan és halmozott használata, emotikonok alkalmazása, angol szavak megjelenése, helyesírási hibák, szóösszevonások, megszerkesztettség hiánya, egyszerű szavak használata, fonetikus írásmód megjelenése. Ezek a jelek azért annyira feltűnőek és emlékezetesek, mert grafikai, képi elemek, így eléggé szembetűnőek, gyakorlott szem, főleg egy magyar szakos pedagógus azonnal észreveszi. Szemléltetés képpen idézek egyik tanárnővel készített interjúból: Amit biztosan digitális nyelvi hatásként említenék, az az emotikonok, szmájlik használata. Valószínűleg a egyes rövidítések használata (tal, vki, mind1) is a csetelés számlájára írható. A helyesírási hibák legnagyobb részéről nem tudni, hogy mi áll azok hátterében: a gyakorlatlanság, a helyesen írt szövegek olvasásának hiánya, a helytelenül írt szövegek olvasásának gyakorisága, a digitális nyelvhasználat helyesírás iránti közömbössége vagy egy digitális szférától független személyes hanyagság. Olyan kijelentést is kivonatoltam, amely arról számol be, hogy a digitális nyelv hatása nem csak konkrétan írásjelek formájában érzékelhető. Az interjús beszélgetésből idézek ennek alátámasztására egy részt: Nem is annyira a jelek, bár az is. Hanem egyszerűen nem érzi a diák, hogy egy iskolai feladat végére nem rajzolnak smileykat. Nehéz nekik a kódváltás, ez az egyik, még az ügyesebb, intelligensebb gyerekeknél is előfordul ez. 25

Mi az ami megjelenik? Hányszor említik meg? Rövidítések 8 Emotikonok 5 Helyesírási hibák 4 Mondatvégi írásjelek elhagyása 2 Angol szavak 2 Szóösszevonások 2 Megszerkesztettség hiánya 2 Egyszerű szavak használata 1 Fonetikus írásmód megjelenése 1 2. Táblázat: A digitális jelek megjelenésének formái 4.1.1.2. Hol jelenik meg ez a jel? A pedagógusi tapasztalatokkal kapcsolatos témakörön belül a második tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek a digitális jelek megjelenésének helyére vonatkoztak. A digitális jelek megjelenésének helyével kapcsolatban 35 állítás hangzott el, az alábbiakban ezek közül sorolok fel néhányat: A tanórákra is beszivárog a digitális nyelv hatása. A hétköznapi nyelvhasználatba is egyre inkább bekerül a digitális nyelv. Magyar füzetben nem nagyon észleltem a digitális nyelv hatását. Füzet hátába vagy cetlikre biztos írnak digitális jeleket, ahol nem látom. Az iskolában nem jellemző a digitális jelek használata. A digitális jeleket alapvetően sms-ben használják. A kijelentésekben több hely is szerepel, ahol a pedagógusok észre vették, hogy a diákok digitális jeleket használtak, és azt is elmondták, hogy hol nem észleltek ilyen jeleket. A kijelentések közül nyolcban elhangzott, hogy a tanulók fogalmazásaiban és írásaiban 26

megjelennek digitális jelek, három kijelentésben viszont ennek az ellenkezője hangzik el, vagyis hogy ott épphogy nem jelennek meg ezek a jelek. Csak egy kijelentés vonatkozik arra, hogy magyar órán, magyar füzetbe megjelennek a digitális jelek, hat kijelentés szerint ott nem. Általában az iskolában egy kijelentés szerint jelennek meg digitális jelek, míg három állítás arra vonatkozik, hogy nem. Hétköznapi nyelvhasználatban, üzenetben/chat-en, füzet hátába a kijelentések alapján megjelennek digitális jelek, míg dolgozatok, felmérők esetén 1-1 kijelentés hangzik el hogy megjelenik és hogy nem jelenik meg. Ezen a csoporton belül a kijelentések megoszlottak, ugyanis, míg egyik állítás egy adott helyről az állítja, hogy ott megjelennek digitális jelek, addig a másikban épp azt olvashatjuk, hogy ott nem. Ennek okának megállapítása természetesen mélyebb vizsgálatot igényel, de ami miatt különbségek vannak az nyilván tulajdonítható magának a tanárnak a digitális jelekre való odafigyelésének mértékének, a különböző iskolák profiljának, helyének, a különböző évfolyamú és életkorú diákoknak, stb. Íme egy interjú részlet, melyben a pedagógus arról számol be, hogy ő hol tapasztalja a digitális jelek jelenlétét: A diákok iskolai írásaiban észlelhető a digitális nyelv hatása. Fogalmazásaikban, írott véleménynyilvánításaikban megfigyelhető, hogy grammatikailag erősen meghatározóak a rövidítések, a szóösszevonások, ugyanakkor erős az idegen nyelvi hatás is (angol nyelv). Egy rövid részletet egy olyan interjús beszélgetésből is idézek, amelyből az derül ki, hogy a magyar füzetben még nem nagyon jelennek meg digitális jelek: Hát például füzetben nem nagyon észleltem, így, hogy órán, amivel dolgozunk, mondjuk, lehetséges, hogy olyan helyre, ahol látom nem is írják, de valószínű, hogy írják máshová ahová nem látom, például a füzet hátába vagy cetlikre. De úgy, hogy a füzetbe, amin dolgozunk órán, s ami úgy előttem megfordul, ott nem találkozok ilyennel. Valószínű az, hogy csúnyán írnak, vagy rövidítenek, vagy kihagynak dolgokat, mert, hogy unják leírni, az igen, de a magyar füzetbe nem nagyon találkozok digitális nyelvi elemekkel. 27

Hol? Megjelenik Nem jelenik meg Fogalmazásokban/írásaikban 8 3 Magyar órán/magyar füzetben 1 6 Hétköznapi nyelvhasználatban 3 0 Iskolában 1 3 SMS-ben/Chat-en 2 0 Dolgozatban/felmérőben 1 1 Füzet hátába/ cetliken 1 0 3. Táblázat: hol jelennek meg/nem jelennek meg a digitális jelek? 4.1.1.3. Általános megfigyelések Az első témakörön belül a harmadik, egyben az utolsó tematikus csoportba az általános megfigyelésekre alapúló kijelentéseket soroltam be, amelyek pedagógusi szemszögből tartalmaznak véleményeket a tanulók anyanyelvhasználatáról, valamint a digitális nyelvnek arra gyakorolt hatásáról. Összesen 22 olyan kijelentést találtam, amelyek általános megfigyeléseket tartalmaztak, íme néhány jellemző példa: Egyértelműen használnak a diákok az iskolában digitális jeleket. Többet írnak digitális nyelven, mint helyesen a füzetbe, háziba. Használói körében elfogadott ez a nyelvezet. Egy idő után már nem tudják megkülönböztetni, hogy mi a helyes és mi nem. Nehéz nekik a kódváltás. A központozás szigorúságot sugall. 28

Több kijelentés is vonatkozott arra, hogy a tanulók már nem csak otthon, és nem csak a digitális eszközeiken írnak digitális jeleket, hanem már az iskolában is, órák alatt, kézzel írt szövegeikben is. Nehéz nekik a kódváltás, sőt nem csak a kisebb, hanem az idősebb korosztályú tanulóknak is; még ők sem tudják pontosan, hogy mikor, hol melyik nyelvezetet illik vagy épp szükséges használni és melyiket nem. A kijelentések alapján ez abból adódik, hogy egyre többet írnak digitális nyelven, ami annak ellenére, hogy nem felel meg a normatív helyesírási szabályoknak, ez a használói körében elfogadott, és mivel a digitális nyelvet használják gyakrabban, már egy idő után fel sem tűnik nekik, hogy mit írnak helyesen és mit nem. Ugyanakkor olyan kijelentés is van, amely szerint az iskolába, és főleg magyar órán, magyar tanár jelenlétében törekednek a helyesírásra és a kódváltásra. Egyik pedagógus a témakör kapcsán így vélekedik: Mivel jóval többet kommunikálnak digitális nyelven egymással, egymás közt, inkább ezt a beszédet, írást használják. Akár Facebookon, Messengeren csevegnek, akár sms-ben. Mikor megkérdeztem az osztályomat, hogy hány üzenetet/ sms-t írnak egy nap alatt, azt mondták, hogy lehetetlenség megszámolni. Többet írnak így mint füzetbe, háziba, stb. Éppen ezért már elfogadott nyelvezet. Ez beszivárog a tanórákra, mivel ezt többet használják. Amikor magyar órára bemegy egy magyar szakos tanár és mondja a diákoknak, hogy írjatok nekem egy fogalmazást, akkor ott van nekik, hogy helyes írás, -beszéd, -kifejezésmód. De így is szivárog be az órára a digitális nyelvből, jelekből. Általános kijelentések Kijelentések előfordulásának száma Gyakrabban használják a digitális nyelvet, mint a normatív nyelvet 6 A központozás szigorúságot sugall 3 Nem veszik észre a saját hibáikat 2 Képesek a kódváltásra 2 Nehéz a tanulóknak a kódváltás 2 Fontos szempont a gyorsaság 1 4. Táblázat: Általános kijelentések előfordulása 29

Az első témakörben tehát az elemzett kijelentések a pedagógusok által elmondott tapasztalatokat tartalmazzák, amelyeket munkájuk során, a gyerekkekkel együtt töltött idejük alatt szereztek azok anyanyelvhasználatával kapcsolatban.az állítások alapján a tanulók olyan digitális nyelvre jellemző jeleket/megoldásokat használnak a saját szövegeiben, mint például a mondatvégi írásjelek és ékezetek elhagyása, rövidítések indokolatlan és halmozott használata, emotikonok alkalmazása, angol szavak megjelenése, helyesírási hibák, szóösszevonások, megszerkesztettség hiánya, egyszerű szavak használata, fonetikus írásmód megjelenése. Ezek a jelek azért annyira feltűnőek és emlékezetesek, mert grafikai, képi elemek, így eléggé szembetűnőek, gyakorlott szem, főleg egy magyar szakos pedagógus azonnal észreveszi. A kijelentésekben elhangzott, hogy a tanulók fogalmazásaiban és írásaiban megjelennek digitális jelek, viszont ennek az ellenkezője is találunk példát, vagyis hogy ott épphogy nem jelennek meg ezek a jelek. Csak egy kijelentés vonatkozik arra, hogy magyar órán, magyar füzetbe megjelennek a digitális jelek, hat kijelentés szerint ott nem. Hétköznapi nyelvhasználatban, üzenetben/chat-en, füzet hátába a kijelentések alapján megjelennek digitális jelek, míg dolgozatok, felmérők esetén 1-1 kijelentés hangzik el hogy megjelenik és hogy nem jelenik meg. Ezen a csoporton belül a kijelentések megoszlottak, ugyanis, míg egyik állítás egy adott helyről az állítja, hogy egy adott helyen megjelennek digitális jelek, addig a másikban épp azt olvashatjuk, hogy ott nem. Ennek okának megállapítása természetesen mélyebb vizsgálatot igényel, de ami miatt különbségek vannak az nyilván tulajdonítható magának a tanárnak a digitális jelekre való odafigyelésének mértékének, a különböző iskolák profiljának, helyének, a különböző évfolyamú és életkorú diákoknak, stb. Több kijelentés is vonatkozott arra, hogy a tanulók már nem csak otthon, és nem csak a digitális eszközeiken írnak digitális jeleket, hanem már az iskolában is, órák alatt, kézzel írt szövegeikben is. Nehéz nekik a kódváltás, sőt nem csak a kisebb, hanem az idősebb korosztályú tanulóknak is. A kijelentések alapján ez abból adódik, hogy egyre többet írnak digitális nyelven, ami annak ellenére, hogy nem felel meg a normatív helyesírási szabályoknak, ez a használói körében elfogadott, és mivel a digitális nyelvet használják gyakrabban, már egy idő után fel sem tűnik nekik, hogy mit írnak helyesen és mit nem. Ugyanakkor olyan kijelentés is van, amely 30

szerint az iskolába, és főleg magyar órán, magyar tanár jelenlétében törekednek a helyesírásra és a kódváltásra. A kijelentések alapján elmondhatjuk, hogy a pedagógusok tudatában vannak annak, hogy a digitális nyelv egyre jobban elterjed a tanulók körében, ismerik ennek a nyelvnek a sajátos jellemzőit. Míg ennek a hatását, jeleit egyes tanárok már az iskola falain belül is tapasztalják, addig mások nem vettek ott ilyesmit észre. A fenti adatokból ami mindenképp kitűnik, hogy ez egy valós, aktuális jelenség, és a tanárok többsége már az iskolában is tapasztalja hatását. 4.1.2. Témakör: A digitális nyelv negatív hatásai az anyanyelvre A második témakörben a kivonatolt állítások alapján a digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt lehetséges negatív hatásait vizsgáltam. Az volt a kérdésem a pedagógusok felé a kérdésem, hogy szerintük van-e hatással a digitális nyelv az anyanyelvre és ha igen, az negatív vagy sem. Megkértem őket, hogy véleményeiket konkrét példával támasszák alá. A digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt negatív hatásait kutatva a magyar szakos tanárokkal készített interjúkból 56 állítást kivonatoltam. Ezeket két csoportba próbáltam besorolni az alapján, hogy a kijelentés a gyerekek anyanyelvhasználatára vonatkozott, vagy általánosan a magyar anyanyelvre. A digitális nyelv negatív hatása Kijelentések száma Negatív hatás a tanulók anyanyelvhasználatára 40 Az anyanyelvre gyakorolt negatív hatás 14 5. Táblázat: A digitális nyelv negatív hatásaival kapcsolatos kijelentések csoportosítása és a kijelentések előfordulásának száma 4.1.2.1. A digitális nyelvnek a diákok anyanyelv használatára gyakorolt negatív hatásai 31

A második témakörön belül az első tematikus csoportba azok az állítások tartoznak, amelyek a digitális nyelvnek a diákok anyanyelvhasználatára gyakorolt negatív hatásával kapcsolatosak. A kijelentések közül túlnyomó többsége, összesen 40, ebbe a csoportba sorolható. A pedagógusok többsége szerint a digitális nyelv elsősorban a tanulók nyelvhasználatára lesz negatív hatással, amit a következőkkel kijelentések támasztanak alá: A digitális nyelv beszivárog az írásba és abba is, ahogy egymás között beszélnek. Kevés szót tartalmaz a szókincsük és nem értik meg a régebbi irodalmi műveket. Nem látják a szövegeikben a saját hibáikat. Összevonják a szavakat, ami által módosul a jelentés. A felelősség hiánya jelenik meg: a névtelenül vállalom a véleményem stílus. Ebbe a csoportba negyven olyan kijelentéseket soroltam be, amelyekben a tanárok arról számoltak be, hogy a digitális nyelvnek milyen hatásai vannak a gyerek anyanyelvhasználatára. Olyan állításokat kapcsoltam ide, melyekben a tanárok arról számolta be, hogy sok diák egy idő után már nem tudja megkülönböztetni, hogy mit írnak helyesen és mit nem, számukra divat nem helyesen írni, egyre kisebb a szókincsük és az élőbeszédre jellemző, fonetikus írásmódot kezdtek el használni. Az állításokból az tűnik ki, hogy a tanulók körében a leegyszerűsített szavak terjednek el, és nem használnak változatos beszédet. A szavakat úgy írják le, ahogyan hallják, nem pedig úgy, ahogyan azt a helyesírás megkövetelné. A digitális eszközökön való íráskor elfogadott, hogy ha valaki nem ír helyesen, ezért nem alakul ki az igényük az iránt, hogy ott helyesen írjanak, ez a hatás pedig fokozatosan átterjed a kézzel írt szövegekre is, sőt beszédjükre is. Mivel leegyszerűsített szószerkezeteket írnak, és az a céljuk, hogy minél hamar elküldjék üzenetüket, ezért nem fordítanak figyelmet arra, hogy választékosan írjanak, hogy ne ismételgessék ugyanazt 32

a szót egy rövid szövegben, nem próbálnak meg szinonimákat keresni, hanem mindent a lehető legegyszerűbben és legrövidebben igyekezenek megfogalmazni. Egyik pedagógus az interjúkészítés során a következőt mondta a digitális nyelv negatív hatásával kapcsolatban: Mivel nagyon sokat használják a digitális eszközöket, háttérbe szorul például az olvasás és a választékos nyelvhasználat is. Én azt látom, hogy csak van változás. Ez beszivárog az írásba, s abba is, ahogy egymás között beszélnek. Negatívumként tehát ez tudnám felhozni, hogy elfásul a nyelv. Mindig csak megyek valahova, se nem ballagok, se nem sétálok. Ezek az egyszerű szavak jellemzőek. 4.1.2.2. Általánosan az anyanyelvre gyakorolt negatív hatása a digitális nyelvnek A digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt negatív hatásai témakörén belül a második tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek arra vonatkoztak, hogy a digitális nyelven általánosan a magyar anyanyelvre milyen hatásai lesznek. Ebbe a csoportba 14 olyan kijelentés tartozik, amelyek a digitális nyelvnek az anyanyelvre általánosan gyakorolt negatív hatásáról szólnak, íme néhány példa: Hosszú távon a kézzel írott szövegben is megjelennek ezek a jelek. Ez miatt az újfajta nyelvhasználat miatt elfásul a nyelv. El fog veszni a magyar nyelv sajátossága. Helyesírási változásokat idéznek elő. Személytelen szerkezetek jelennek meg. A normatív helyesírás már nem elsődleges szempont a digitális szövegek létrehozásakor. Ehhez a második tematikus csoporthoz tartozó kijelentésekből azt tudjuk meg, hogy általánosan az anyanyelvre gyakorolt hatása a digitális nyelvnek az, hogy ennek hatására megjelennek a digitális jelek/elemek a tanulók kézzel írt szövegeiben is, nem csak a digitális eszközeiken. A személytelen szószerkezetek és a választékos beszéd hiányában elfásul a nyelv. Egy másik negatív hatás pedig a kijelentések alapján, hogy ez a nyelvezet helyesírási változásokat idéz elő. 33

Egyik pedagógus a témáról így vélekedik: A digitális nyelvnek az írott nyelvre biztosan van negatív hatása, ha átgyűrűzik még jobban és megjelenik már a füzetekben is. Aztán meg már nem lesznek füzetek. Tehát akkor nyilván egy rakás helyesírási szabály felülíródik. Az fog elvesződni, ami a magyar nyelvek a sajátja. Ugyanakkor itt fontos megemlíteni, hogy elhangzott néhány igen pozitív kijelentés is a digitális nyelvről: Ezzel a digitális kommunikációval ez a generáció többet nyer, mint veszít. Digitális írásban könnyebben fejezik ki magukat azok, akik kézzel írásban kevésbé. Egy érdekessége is lehet ez a nyelvhasználat a magyar nyelvnek. Nem érzem a digitális nyelv negatív hatását. A két nyelv meg tud élni egymás mellet, külön körökben. Ezen állítások szerint a két nyelv megfér egymás mellett, és az anyanyelvet nem folyásolja be negatívan a digitális nyelv, inkább gazdagítja azt. Sőt olyan kijelentések is elhangzottak, hogy a digitális nyelvnek az adott pedagógus nem érzi a negatív hatását. Néhány kijelentés alapján úgy lehet erre az új fajta kialakuló nyelvre tekinteni, mint a magyar nyelv egy érdekességére, egyes nyelvjárásokhoz hasonlóan. Azt is megemlítették, hogy a gyerekek könnyebben ki tudják fejezni magukat, és így összességében a digitális nyelvvel többet nyernek, mint veszítenek. Az állítások közül ötöt találtam olyat, amely ehhez az állásponthoz kapcsolódott. Ide kapcsolódóan az egyik pedagógus ez mondta: Úgy vélem, a digitális írásgyakorlat mindenképp hozzájárul ahhoz, hogy verbálisan, sőt a nonverbális kísérőelemek nélkül, írásban (!) fejezzék ki magukat olyan gyerekek is, akik számára ez meglehetősen nehéz feladat. Ebből a szempontból a digitális kultúra határozottan segíti a munkánkat. A dolog velejárója persze az, hogy ennek a nyelvhasználatnak saját standardjai vannak, amiket értelemszerűen nem a magyartanárok előírásai alapján jönnek létre, így a helyesírás nem olyan egyértelmű prioritás, mint mi azt szeretnénk. Ezzel együtt véleményem szerint ez a generáció többet nyer, mint amennyit 34

vesztünk azzal, hogy állandóan kommunikál még ha ezen kommunikáció minősége minket nem is mindig elégít ki. Összességében a második témakörhöz tartozó kijelentésekből az tűnik ki, hogy a tanárok a digitális nyelvnek sokféle negatív hatását tapasztalják az anyanyelvre vonatkozóan. Az első tematikus csoporthoz tartozó állításokból az tűnik ki, hogy a tanulók körében a leegyszerűsített szavak terjednek el, és nem használnak változatos beszédet. A szavakat úgy írják le, ahogyan hallják, nem pedig úgy, ahogyan azt a helyesírás megkövetelné. A digitális eszközökön való íráskor elfogadott, hogy ha valaki nem ír helyesen, ezért nem alakul ki az igényük az iránt, hogy ott helyesen írjanak, ez a hatás pedig fokozatosan átterjed a kézzel írt szövegekre is, sőt beszédjükre is. Leegyszerűsített szószerkezeteket írnak, és az a céljuk, hogy minél hamar elküldjék üzenetüket, ezért nem fordítanak figyelmet arra, hogy választékosan írjanak mindent a lehető legegyszerűbben és legrövidebben igyekezenek megfogalmazni. A második tematikus csoporthoz tartozó kijelentésekből azt tudjuk meg, hogy általánosan az anyanyelvre gyakorolt hatása a digitális nyelvnek az, hogy ennek hatására megjelennek a digitális jelek/elemek a tanulók kézzel írt szövegeiben is, nem csak a digitális eszközeiken. A személytelen szószerkezetek és a választékos beszéd hiányában elfásul a nyelv. Egy másik negatív hatás pedig a kijelentések alapján, hogy ez a nyelvezet helyesírási változásokat idéz elő. Azokról a kijelentésekről sem szabad viszont megfeledkezni, amelyek szerint a két nyelv megfér egymás mellett, és az anyanyelvet nem folyásolja be negatívan a digitális nyelv, inkább gazdagítja azt. Néhány kijelentés alapján úgy lehet erre az új fajta kialakuló nyelvre tekinteni, mint a magyar nyelv egy érdekességére, egyes nyelvjárásokhoz hasonlóan. Pozitívumként van megemlítve, hogy a gyerekek könnyebben ki tudják fejezni magukat, és így összességében a digitális nyelvvel többet nyernek, mint veszítenek. Az állítások közül ötöt találtam olyat, amely ehhez az állásponthoz kapcsolódott. A témakör kapcsán elmondhatjuk, hogy a pedagógusok figyelnek az anyanyelvet befolyásoló negatív tényezőkre és az anyanyelvben bekövetkező változásokra, ugyanakkor nem zárkóznak el az olyan változásoktól, amelyek megkönnyítik a diákok életét a könnyebb kifejezés területén. 35

4.1.3. Témakör: A pedagógusok projekciói a digitális nyelv hosszú távú anyanyelvre tett hatásával kapcsolatban A harmadik témakörben a kijelentések alapján a magyar szakos pedagógusok projekcióit, elképzeléseit arra vonatkozóan, hogy a jövőben szerintük hogyan fog egymáshoz viszonyulni a digitális nyelv és az anyanyelv, melyik fog-e egyik a másik felett győzedelmeskedni, vagy meg fognak férni egymás mellett. A pedagógusok véleményeiből 25 állítást kivonatoltam. Itt a válaszokból 2+1 csoportot tudtam kialakítani. A megkérdezett pedagógusok többsége szerint a digitális nyelv egyre inkább el fog terjedni és az lesz a dominánsabb a gyerekek életében. A megkérdezett pedagógusok sokkal kisebb százaléka szerint fog a normatív anyanyelv győzni. Olyan pedagógusok is voltak, akik szerint nem ezen két kategória közül fog győzni valamelyik, hanem az, amelyik épp a használói számára épp a legmegfelelőbb és legfunkcionálisabb lesz. 4.1.3.1. A digitális nyelv dominanciáját jóslók A harmadik témakörnél az első tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek a digitális nyelv dominanciáját jósolták a normatív anyanyelv felett. Ehhez a tematikus csoporthoz 14 állítás tartozik, ezekből sorolok fel néhányat: Hosszú távon a kézzel írott szövegben is meg fognak jelenni ezek a jelek. Az iskolában sem lesz egy idő után a helyesírás fontos a gyerekek számára. Meg fog változni a fiatal generáció szóhasználata. Az írásukban szlenges írásmódot fognak használni. Az újfajta nyelvi trendek egyre inkább elterjednek a digitális térben, de nem csak kizárólag ott. A csoporthoz tartozó kijelentések alapján hosszú távon a digitális nyelv győzedelmeskedni fog a normatív, szabályokat betartó anyanyelv felett és a digitális nyelvre jellemező jelek/megoldások a kézzel írott szövegben is egyre gyakoribbak lesznek, még az iskolában is ez a nyelvhasználat válhat uralkodóvá. Szóhasználatuk is ehhez a nyelvhez fog igazodni, így a digitális nyelvezet egyre jobban megjelenhet nemcsak írásban, de a szóban is. A téma kapcsán egyik pedagógus ezt nyilatkozta: 36

Lehet, hogy figyelnek, de lehet, hogy egy idő után már nem fog a szemükbe ötleni, nem fogják látni a saját hibájukat. Nekik az a nyelvhasználat rutin lesz.. Mondjuk ez leginkább 7. osztályban figyelhető meg, amikor annyira akarnak társasághoz, saját korosztályukhoz tartozni, hogy átveszik, még, ha sokszor nem is értenek egyet, hogy ne lógjanak ki. 4.1.3.2. A normatív nyelv győzelmét előre vetítők Ide a második tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek szerint hosszú távon ez a fellángolás a digitális nyelv iránt el fog múlni és végül a normatív, helyesírási szabályuknak megfelelő magyar anyanyelv fog győzni. Ehhez a csoporthoz nyolc kijelentést találatam, amelyeket most fel is sorolok: Az iskolában megmarad a normatív helyesírás. Lehet, hogy ez a folyamat visszafordul, amikor elég érettek lesznek. Lehet, hogy ez a folyamat meg fog változni és oda fognak figyelni a helyes anyanyelvhasználatra. Egy idő után csak megérik az eszük, hogy a digitális eszközökön is lehet helyesen használni a nyelvet. Az anyanyelvhasználat szabályait be fogják tartani. Ezekben a kijelentésekben, amelyekben az hangzik el, hogy az iskolában továbbra is meg fog maradni a normatív nyelvhasználat, és ahogy egyre érettebbek lesznek a gyerekek, úgy meg fogják érteni, hogy miért fontos a megfelelő és helyes anyanyelvhasználat az élet minden területén. Az interjúk során egyik pedagógus ez mondta: Az iskolában amíg csak lehet a tanárok a normatív nyelvet tanítják, s ezt még a diákok nem tudják felülírni. De azt is gondolom erről, hogy a gyerekben is van olyasfajta okosság vagy belátás, hogy ezt azért kell így használni, mert az értelem így jön át, nagyon sokszor. Nemcsak azért, mert az iskolában így kell, hanem mert, hogyha esetleg nem teszem ki a pontot, nem lesz érthető, amit közölni akarok. 37

Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan a plusz egy csoportba azt a három olyan kijelentést soroltam be, amelyek szerint úgy fog alakulni a nyelvhasználat a kommunikáló felek között, hogy az legérthetőbb legen, ez pedig személyektől és közegtől függően változik, és azt fogják használni, ami éppen akkor a legalkalmasabb a megértéshez. Ezek a kijelentések a következők: Azt a nyelvet fogják használni, ami érthetőbb és személyesebb. Annak függvényében fogják a nyelvet váltogatni, hogy milyen közegben és kivel kommunikálnak. Olyan nyelvhasználathoz fognak alkalmazkodni, amelyet az adott közegben a legjobban meg fognak érteni. Egy pedagógussal folytatatott beszélgetésből idézve: Én hiszek abban, hogy mindenki igyekszik úgy kommunikálni, hogy mások megértsék (másképp mi értelme volna?). Ha pedig ez a célja, akkor úgyis alkalmazkodni fog azokhoz a nyelvhasználati szabályokhoz, amelyek mondanivalóját mások számára érthetővé teszik Tehát természetesen léteznek nyelvi trendek, irányzatok, és tény, hogy ezek gyönyörűen burjánzanak a virtuális térben, de nem kizárólag ott. Hogy ugyanúgy néz-e ki nyelvi szempontból egy hetedikes diák Facebook-kommentje, mint az irodalom házi feladata? Nem tudom. Pontosabban tudom, hogy egyeseknél igen, másoknál nem. De ha a komment az, ami érthetőbb és személyesebb, akkor inkább a magyarfüzet is olyan legyen. A harmadik nagy témakörben tehát azt kutattam, melyek a magyar szakos pedagógusok elképzelései azzal kapcsolatban, hogy a jövőben a digitális nyelv és az anyanyelv hogyan fog egymáshoz viszonyulni. Az első tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amely szerint a digitális nyelv fog győzedelmeskedni. Ezek alapján a digitális nyelvre jellemző jelek/megoldások a kézzel írott szövegben is egyre gyakoribbak lesznek, még az iskolában is ez a nyelvhasználat válhat uralkodóvá. Szóhasználatuk is ehhez a nyelvhez fog igazodni, így a digitális nyelvezet egyre jobban megjelenhet nemcsak írásban, de a szóban is. A második csoportba tartozó kijelentésekben, amelyekben az hangzik el, hogy az iskolában továbbra is meg fog maradni a normatív nyelvhasználat, és ahogy egyre érettebbek lesznek a gyerekek, úgy meg fogják érteni, hogy miért fontos a megfelelő és helyes anyanyelvhasználat az élet minden területén. A második csoportba tehát az anyanyelv győzelmét jósló kijelentések tartoznak. A 38

plusz egy csoportba azok a kijelentések kerültek, amelyek szerint úgy fog alakulni a nyelvhasználat a kommunikáló felek között, hogy az legérthetőbb legen, ez pedig személyektől és közegtől függően változik, és azt fogják használni, ami éppen akkor a legalkalmasabb a megértéshez. Annyit mindenképp elmondhatunk, hogy egyrészt a pedagógusok tartanak attól, hogy a digitális nyelv egyre jobban el fog hatalmasodni az anyanyelv felett, másrészt meg, hogy többségük ragaszkodik a normatív helyesíráshoz, hiszen ők ezt tanítják a gyereknek, hogy ezt helyes használni. 4.1.4. Témakör: Az iskolák és a tanárok feladatai A negyedik témakör keretében azokat a kijelentéseket vizsgálom, amelyek azokat a lehetséges feladatokat, megoldásokat, alternatívákat tartalmazzák, amelyek a pedagógusok véleménye szerint az ők illetve az iskola hatáskörébe tartoznak az anyanyelvvel kapcsolatos tennivalók területén. Itt két tematikus csoportot alakítottam ki az állításokból. Egyik kategóriába azokat a véleményeket soroltam be, amelyek szerint a tanároknak és az iskolának mindenképp kell tennie valamit a normatív nyelv megőrzéséért, a második csoportba pedig olyanokat, amelyek szerint a diákokkal közösen elbeszélgetve, kiegyezve lehet a legmegfelelőbb megoldást megtalálni. Összesen 31 kijelentést kivonatoltam ennél a témakörnél. 4.1.4.1. Imperatívuszok: Tenni kell az anyanyelv megőrzéséért! Az első tematikus csoportba azokat a kijelentéseket soroltam be, amelyek imperatívuszokat tartalmaztak, vagyis ezen állítások mindegyike tartalmazta a kell szót a tanárok és az iskola feladataival kapcsolatba, vagyis ezen állítások szerint mindenképp tenni kell valamit a normatív anyanyelv megőrzéséért. Bemutatok néhány jellemző példát: Kell segítenünk a kódváltás problémájában. Nagyon kell ezzel a digitális nyelv hatásával foglalkozni. El kell mondani, mi helyes és mi nem. Az órák keretén kívül is kell ezzel a témával foglalkozni. Az iskolának feladata ezzel a jelenséggel foglalkozni. 39

Ide olyan kijelentéseket soroltam, amelyekben a tanárok az nyilatkozták, hogy a digitális nyelv hatásával mindenképp kell foglalkozni, nem lehet róla nem tudomást venni. Az iskola, illetve tanárok legfontosabb feladata szerintük az, hogy el kell a diákoknak mondani, hogy mi helyes s mi nem, milyen a szabályszerű írás. Ők mindenképp a helyesírás fontosságátt hangsúlyozták ki, ahhoz ragaszkodnak, a gyerekeket is mindenképp azok betartására akarják nevelni. A kódváltás problémájába is szerintük feladtuk segíteni, nem csak órákon és az iskolában, hanem azon kívül is, hogy a mindennapi életükbe is megfelelően, helyesen használják a magyar anyanyelvet. Egyik pedagógus ezt nyilatkozta a témával kapcsolatban: Mindenképpen kell a digitális nyelv hatásával foglalkozni, ha azt szeretnénk, hogy a diákok igényesen használják anyanyelvüket. 4.1.4.2. Kiegyezés, közös megoldás keresése Az iskola, illetve a tanárok feladatival kapcsolatos témakörön belül a második tematikus csoportba azok a kijelentések tartoznak, amelyek kiegyezési lehetőségeket, közös megoldási opciókat tartalmaznak az anyanyelv használatával kapcsolatban, vagyis ezen állítások szerint a gyerekekt is meg kell kérdezni a témáról és közöse kell megoldásokat keresni, amelyek mind a tanároknak, mind a diákoknak megfelelnek. A következőkbe ezen állítások közül sorolok fel néhányat: Létre lehetne hozni egy köztes tantárgyat. Nem kell kiirtani a digitális nyelvezetet. Meg kell tanuljuk elfogadni. Kezdjünk el beszélni a digitális nyelvről. Tanuljuk meg, hogy a digitális nyelvben hol, mi illik és mi nem. Nem szabad elutasítani ezt az újfajta nyelvváltozatot. Ezen kijelentéseket olyan pedagógusok tették, akik nem minden áron akarják ráerőltetni a szabályokat, saját akaratukat a diákokra, hanem azon a vélemények vannak, hogy el kell erről beszélgetni a diákokkal, meg kell ismerni az ő álláspontjukat is. Szerintük nem kell feltétlenül 40

elutasítani a digitális nyelvet, hanem jobban meg kell ismerni, akár egy köztes tantárgyat is létre lehetne hozni, amelyből meg lehetne tanulni, hol és mikor használhatják. Az interjú során az egyik pedagógus ezt mondta a téma kapcsán: Ez is egyfajta módosulása a magyar nyelvnek s nem lehet azt, hogy a szemünket behunyjuk s észre nem vettük, hanem tudjuk ezt elfogadni, ne is tiltsuk, de valamilyen rendszerbe lássuk, kezdjünk el beszélni róla. Tehát, hogy van ez a nyelvhasználat, kialakult, s a médiában, vagy a digitális eszközön használjuk. Ez most már úgy-e nagyon elterjedt. Meg lehet a diákokkal közösen beszélni, hogy mit lehet, mit nem, mi illik, mi nem kitéve egy csoportba, milyen határok vannak, vagy nincs határ. Összesen 29 állítást kivonatoltam ehhez a témakörhöz, amelyből 15 arra vonatkozott, hogy hogy ezzel a témával kell foglalkoznia az iskolának, annak érdekében, hogy a diákok megtanulják helyesen használni anyanyelvüket, míg 10 arra, hogy együttesen kell olyan megoldást keresni, ami mindenkinek megfelel, ők kompromisszum készebbek. Az első tematikus csoporthoz olyan kijelentéseket soroltam, amelyekben a tanárok az nyilatkozták, hogy a digitális nyelv hatásával mindenképp kell foglalkozni, nem lehet róla nem tudomást venni. Az iskola, illetve tanárok legfontosabb feladata ezen kijelentések szerint az, hogy el kell a diákoknak mondani, hogy mi helyes s mi nem, milyen a szabályszerű írás. Kihangsúlyozódik a helyesírás fontossága és a pedagógusok ahhoz való ragaszkodása. A kódváltás problémájába is szerintük feladtuk segíteni, nem csak órákon és az iskolában, hanem azon kívül is, hogy a mindennapi életükbe is megfelelően, helyesen használják a magyar anyanyelvet. A második tematikus csoportba tartozó kijelentéseket olyan pedagógusok tették, akik nem minden áron akarják ráerőltetni a szabályokat, saját akaratukat a diákokra, hanem azon a vélemények vannak, hogy el kell erről beszélgetni a diákokkal, meg kell ismerni az ő álláspontjukat is. Szerintük nem kell feltétlenül elutasítani a digitális nyelvet, hanem jobban meg kell ismerni, akár egy köztes tantárgyat is létre lehetne hozni, amelyből meg lehetne tanulni, hol és mikor használhatják. A negyedik témakör összegzésként elmondható, hogy a pedagógusi vélemények megoszlanak azon a téren, hogy az iskoláknak és a tanároknak az-e a feladata, hogy mindenképp 41

kitartson az a normatív anyanyelv megőrzése mellett vagy alkalmazkodjanak a digitális nyelvhez és a diákokkal közösen megbeszélve találják meg a megoldást a nyelvi változásokra, olyan megoldásokat, amelyek a diákoknak is megfelelnek. Az mindenképp elmondható, hogy a magyar szakos pedagógusok segíteni szeretnék a diákokat abban, hogy anyanyelvükkel megismertessék őket és segítsenek nekik hatékonyan és érthetően megtanulni kommunikálni a különböző helyezetekben. 4.1.5. Az interjúelemzés összefoglalása Ezzel a kutatással arra vállalkoztam, hogy feltérképezzem a magyar szakos pedagógusok viszonyulását a digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt hatásáról, de mivel ismereteim szerint nem volt hasonló kutatás, ezért a vizsgált szempontokat a saját feltételezéseim alapján állítottam össze. Ennek a kutatás az alapján majd lehet formalizáltabb kutatásokat végezni nagyobb mintán, illetve tesztelni az ebben a kutatásban elért eredményeket. Az interjú első témaköréből kiderült, hogy a pedagógusok tudatában vannak annak, hogy a digitális nyelv egyre jobban elterjed a tanulók körében, ismerik ennek a nyelvnek a sajátos jellemzőit. Míg ennek a hatását, jeleit egyes tanárok már az iskola falain belül is tapasztalják, addig mások nem vettek ott ilyesmit észre. Megtudtuk, hogy ez egy valós, aktuális jelenség, és a tanárok többsége már az iskolában is tapasztalja hatását. A második témakörből az tűnik ki, hogy a tanárok sokféle negatív hatást tapasztalnak. 28 olyan állítást tudtam kivonatolni, amelyek a digitális nyelv negatív hatásáról szólnak. Ezekben legtöbbjeiben a helyesírási szabályoknak a módosulása van kiemelve, de sokszor említik a szókincs csökkenését és a választékos beszéd hiányát. Ugyanakkor itt fontos megemlíteni azon tanárok véleményét is, akik szerint a két nyelv megfér egymás mellett, és az anyanyelvet nem folyásolja be a digitális nyelv. Sőt olyan állítások is elhangzottak, hogy a digitális nyelvnek nem érzi a negatív hatását, úgy lehet erre az újfajta kialakuló nyelvre tekinteni, mint a magyar nyelv egy érdekességére, egyes nyelvjárásokhoz hasonlóan. Az is elhangzott, hogy ez által a gyerekek könnyebben ki tudják fejezni magukat, és így összességében a digitális nyelvvel többet nyernek, mint veszítenek. Az állítások közül ötöt találtam olyat, amely ehhez az állásponthoz kapcsolódott. 42

A harmadik témakörnél majdnem egyenlő arányban vannak jelen olyan pedagógusi vélemények, amely a digitális nyelv egyre nagyobb elterjedését és az anyanyelvre gyakorolt egyre nagyobb hatását jósolják, azokkal, amelyek szerint a normatív szabályokhoz ragaszkodó magyar nyelv hosszú távon úgyis győzedelmeskedni fog. Annyi már mindenképp látszik, hogy egyrészt tartanak attól, hogy a digitális nyelv egyre jobban el fog hatalmasodni az anyanyelv felett, másrészt meg, hogy többségük ragaszkodik a normatív helyesíráshoz, hiszen ők ezt tanítják a gyereknek, hogy ezt helyes használni. Ehhez a témához kapcsolódóan viszont találtam három olyan kijelentést is, amelyben azt mondták el a pedagógusok, hogy úgy fog alakulni a nyelvhasználat, hogy az a kommunikáló felek között, ami a legérthetőbb, ez pedig személyektől és közegtől függően változik, és az fogják használni, ami éppen akkor a legalkalmasabb a megértéshez. A negyedik témakörnél kivonatolt állításokból 15 arra vonatkozott, hogy hogy ezzel a témával kell foglalkoznia az iskolának, annak érdekében, hogy a diákok megtanulják helyesen használni anyanyelvüket, míg 10 arra, hogy együttesen kell olyan megoldást keresni, ami mindenkinek megfelel, ők kompromisszum készebbek. Amit a kutatás eredményeiből mindenképp megállapíthatunk az az, hogy a digitális nyelv anyanyelvre gyakorolt hatása mindenképp egy valós probléma, amely kihívást jelent a magyar pedagógusok számára, valamint, hogy a többségük fontosnak tartja cselekedni a normatív szabályoknak megfelelő anyanyelv megőrzéséért. Mindegyik témakörhöz többféle viszonyulást is tapasztaltam, valószínű, hogy egy nagyobb mintájú kutatás világosabb képet fog adni a teljes pedagógusi közösség álláspontjáról 4.2.Kérdőívek szövegeinek elemzése A digitális nyelv térnyerését a témával foglakozók sok esetben evidenciaként kezelik. A gyakorlatban azt lehet tapasztalni, hogy a tanulók esetében a digitális nyelv hatása eltérő jellegű életkor szerint, településtípus szerint, de az szerint is, hogy milyen kommunikációs helyzetről van szó. Ez a jelenség felvet egy sor fontosnak mutatkozó kérdést: 43

- Melyek azok a kommunikációs helyzetek, amelyekben a digitális nyelv erőteljesebben jelenik meg, és melyek azok, amelyek a jelenléte visszafogottabb. Van-e különbség abban a tekintetben, hogy élőbeszédről vagy írásról van szó? Van-e különbség a hivatalos, intézményes kommunikáció és a hétköznapi beszéd között? Változik-e a digitális nyelv jelenléte annak függvényében, hogy a beszélünk egy társadalmi csoporthoz vagy kortárscsoporthoz tartoznak, illetve aszimmetrikus viszonyban vannak egymással? - A fenti kérdések előtérbe hozták azt, hogy a beszélők (esetünkben a tanulók) mennyire képesek a kódváltásra. Vagyis arra, hogy a beszédhelyzettől függően változtassák a beszédmódot, nyelvezetet. - Fontos kérdés az is, hogy mivel hozható összefüggésbe fiatalok körében a digitális nyelv térnyerése? Életkorral, nemmel, társadalmi státusszal. - Természetesen fontos az, hogy számba vegyük a konkrét szövegeket elemezve a digitális nyelv megjelenési formáit. A felsorolt fontos kérdések mindegyikére természetesen az államvizsgám keretén belül nincs lehetőségem válaszolni, ahhoz szélesebb körű vizsgálat szükséges. Ebben az elemzésben arra törekszem, hogy megvizsgáljam a digitális nyelv jelenlétének a mértékét olyan szövegek esetében, amelyek kétféle kommunikációs helyzetben születtek. A média hatása a gyermekekre és fiatalokra projektben készült adatfelvétel anyagjait használom elemzésemben. Az adatfelvétel során a tanulók elektronikus leveleket írtak. Első esetben a kortárscsoport tagjai számára, második esetben a szülők számára. Az első eset olyan kommunikációs helyzetre utal, amelyben a beszélők közti viszony szimmetrikus. A második esetben aszimmetrikus helyzetről van szó, ezért számítani lehetett arra, hogy a digitális nyelv jelenléte a szülőknek írt levelekben visszafogottabb lesz. Ez a megközelítés felveti azt a kérdést, hogy tanulók mennyire képesek-e a kódváltásra, vagyis arra, hogy eltérő kommunikációs helyzethez igazítják a nyelvhasználatot. A kutatócsoport által gyűjtött kérdőíveket felhasználva arra keresem a választ, hogy hogyan, milyen mértékben jelennek meg a digitális nyelv elemei a szülőknek, illetve a barátoknak levelekben egymáshoz viszonyítva. A szövegek feldolgozása a kutatási program keretében történt, de amint már a szakirodalmi részben is bemutattam, Biró A. Zoltán a 44

tanulmányában csak a baráti levelek elemzésének eredményeit részleteit mutatta be. (A kutatás során a szövegek jellemzőit sok, kevés, nincs minősítésekkel értékelték.) A saját elemzésem a adatbázisok feldolgozására irányult a kétféle levelek szövegeit összehasonlítva. Összefoglalom a levélszövegek vizsgálatából származó fontosabb eredményeket. 4.2.1. A szövegek terjedelme A kérdőíves kutatás összesített adatai azt mutatják, hogy a szülőnek írt levelekben több a szavak száma, mint a barátoknak írt levelekben, ugyanis a szülőnek írt levelek 86,3% fordul elő sok szó, míg a barátoknak írt levelek 74,5%-ában.. Ez azt jelenti, hogy a diákok nagyobb százaléka fogalmazza meg részletesebben, bővebben a mondanivalóját a szüleinek, mint diáktársainak. Diáktársainak való íráskor valószínűbb, hogy a sajátos nyelvhasználat lehetővé teszi a tömörebb fogalmazást, és ezen levelek írásakor a gyorsaság az egyik legfontosabb szempont. 4.2.2. Állítások száma Az állítások számát vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a szülőnek írt levelek nagyobb százaléka tartalmaz sok kijelentést, mint a diáktársaknak írottak. Ez nyilván abból is adódik, hogy a szülőnek írt levelek nagyobb százaléka tartalmazott sok szót. A szülőnek írt levelek 37%a tartalmaz sok szót, míg a diáktársaknak írt levelek csak 19%-a. 4.2.3. Állítások szóátlaga Az állítások szóátlaga a baráti levelekben nagyobb százalékban magas, mint a szülőnek írt levelekben. A baráti levelek 46%-ában magas az állítások szóátlaga, míg a szülőknek írt szövegeknek csak 25%-ában magas. A baráti szövegben sok mondat egyetlen szóból áll, ami maga egy állítás is. Ezekben a levelek megalkotásánál úgy tűnik, fontos szempont a tömörség és a gyorsaság. 4.2.4. Grafikus jelek száma A grafikus jelek vizsgálatakor a két típusú szövegben jelentősebb eltérések mutatkoznak. A baráti levelek esetében a szövegek felében nincsenek grafikus jelek, negyedében kevés, negyedében pedig sok grafikus jel van. Ezzel szemben a szülőnek írt szöveg 80%-ában nincsennek grafikus 45

jelek, és 10-10%-ában csak kevés, illetve sok. Ezekből az adatokból látszik, hogy a kortársaknak írt levelekben a diákok sokkal gyakrabban és sokkal több grafikus jelet/megoldást használnak, mint a szülőknek írt levelekben. 1. Ábra: Grafikus jelek száma barátoknak/szülőknek írt levelekben 4.2.5. Állítások grafikus jel átlaga Ha a grafikus jelek arányát az állátások számához viszonyítva vizsgáljuk akkor azt látjuk, hogy a barátoknak írt levelek esetében az arányok megmaradnak, vagyis felében nincsenek grafikus jelek, közel negyedében kevés, és kicsivel több, mint negyedében sok van, míg a szülőknek írt levelek esetében változás tapasztalható. A szülőknek írt levelek 69%-ában nincsennek grafikus jelek, míg 30-ában kevés és csak 1%-ában van sok. Tehát a grafikus jelek számát nem a teljes szöveghez, hanem az állításokhoz viszonyítjuk, akkor a sok grafikai jelet tartalmazó szövegek aránya nagyon lecsökken és megnő a kevés grafikai jelet tartalmazók aránya. 46