XII. A LÖVÉSNÉL ADÓDÓ LÖVEDÉKSZÓRÁS A) A SZÓRÁS FOGALMA ÉS ELEMEI Egy és ugyanazon fegyverrel történő lövésnél a pontosság és az egyforma célzás követelményeinek leggondosabb betartása mellett egy egész sor véletlen ok következtében minden lövedék külön-külön röppályát ír le és a többivel nem azonos, saját becsapódó (találati) pontja lesz. Fogalma: azt a jelenséget, hogy egy és ugyanazon fegyverrel, ugyanazon viszonyok között történő lövésnél a lövedékek szétszóródnak, természetes lövedékszórásnak vagy röppálya szórásnak nevezzük. B) A SZÓRÁS OKAI A lövedékszórást kiváltó okokat három csoportba sorolhatjuk: 1. Azok az okok, amelyek a különböző kezdősebességeket okozzák: a töltet és a lövedék különböző súlya, a lövedék és a hüvely különböző alakja és mérete, a lőpor különböző minősége stb., amelyek a gyártás pontatlanságának (tűrésének) a következményei; a töltethőmérséklet eltérése, amely a levegő hőmérsékletétől függ és az a körülmény, hogy a töltények különböző ideig vannak a lövéstől felhevített csőben; a cső különböző mértékű felhevülése és minőségi állapota. Ezek az okok kezdősebesség-ingadozásokat eredményeznek és ebből kifolyólag lőtávolságváltozást is okoznak azaz a hosszúsági (magassági) lövedékszórást eredményezik. 2. Azok az okok, amelyek a különböző induló szögeket és lőirányokat eredményezik: irányzási hibák (a fegyver beirányzása vízszintes és függőleges síkban); a különböző kirepülési szögek és a fegyver oldalirányú elmozdulásai, amelyeket annak következtében kapunk, hogy nem egyforma a lövéshez való felkészülés, a fegyver feltámasztása, a tusa beszorítása, a támasztékok használata és nem folyamatos a billentyűelhúzás; az automatafegyver csövének rezgése, mely a mozgó részek mozgásának és ütődésének következménye; az automatafegyver különböző módon történő rögzítése, különösen kézzel, sorozatlövés idején. Ezek az okok oldalirányú és hosszúsági (magassági) szóráshoz vezetnek, a szóráskép nagyságára befolyást gyakorolnak, rendszerint a lövő felkészültségétől függnek. 3. Azok az okok, amelyek a lövedék mozgásának eltérő viszonyait váltják ki: a különböző légköri viszonyok, különösen a szél iránya és sebessége; a lövedék különböző súlya, alakja és méretei, amelyek a légellenállási erők ingadozásához vezetnek és ebből kifolyólag lőtávolság-ingadozást eredményeznek. Ezek az okok, az oldalirányú és hosszúsági (magassági) szórás növeléséhez vezetnek, rendszerint a külső lőviszonyoktól, valamint a lőszertől függnek. Minden egyes lövésnél mind a három ok hat bizonyos mértékben. Az egyik közülük a lövedék magassági (távolsági; eltérését, a másik az oldalirányú eltérést okozza. összességében viszont mindezek az okok a lövedékszórást eredményezik. Teljesen kiküszöbölni azokat az okokat, amelyek a szórást eredményezik nem lehet, ezért magát a szórást megszüntetni sem. Azonban, ha ismerjük azokat az okokat, amelyektől a szórás függ, csökkenthetjük az egyes okok befolyását és ezzel csökkenthetjük a szórást, növelhetjük a lőszabatosságot. A lövedékszórás a lövő felkészültségének növelésével csökkenthető. Ilyenek pl. a helyes testhelyzet felvétele, az egyforma vállhoz szorítás, a pontos célzás, a billentyű egyenletes elhúzása, a fegyver lövés közbeni helyes és biztos tartása, a fegyver és a lőszer megfelelő karbantartása. A lövedékszórás fő okai főleg mérési hibák (pl. pontatlanságok, tűrések a lőszerek és fegyverek gyártásánál, irányzási hibák stb.) következményei. A valószínűségelméletben mérési hibának, egyszerűen hibának azt a különbséget tekintik, amely a kapott mérési eredmény és a mérendő nagyság valódi értéke között fennáll. Ha viszont a megmérendő nagyság valódi értéke ismeretlen, akkor az ismeretlen való érték helyett az egyes mérési eredmények középértékét vesszük.
Középértéknek az előjelekkel vett mérési eredmények összegének a mérési eredmények számával való osztásnál kapott hányadost nevezzük. A hibák lehetnek pozitívak, ha a mért mennyiség nagyobb a valódinál és negatívak, ha a mért mennyiség kisebb a valódinál. A hibák lehetnek állandó, rendszeres és véletlen hibák. Rendszeres (állandó) hibák, amelyeket állandóan ható okok hoznak létre, egyforma behatást gyakorolnak minden mérésre és számításba vehetők. Pl. a fegyver célgömbje egy adott értékkel jobbra van eltolva, a lövedék a célponttól balra tér el egy állandó értékkel. Elegendő a célgömböt az eltolás értékével elmozdítani a lövedékek eltérésének irányába, a hiba megszűnik. A véletlen hibák hatására példa a lövedékszórás. A véletlen hibák megoszlására, megjelenésének gyakoriságára meghatározott törvényszerűség áll fenn, nagyszámú mérés (kísérlet) esetén, amelyet a véletlen hibák normál törvényének nevezünk. Nagyszámú mérés (kísérlet) esetén a mérési hibák egyenlőtlenek, a kisebb hibák gyakran, a nagyobb hibák ritkábban fordulnak elő: szimmetrikusak - azonos határokon belül a pozitív és negatív hibák száma egyenlő, és minden pozitív hibának egy vele abszolút értékre nézve egyenlő negatív hiba felel meg. Minden nem határtalan mérési eljárásnak meg van a hiba határértéke, amelynél nagyobb hibák gyakorlatilag nem fordulhatnak elő. C) A SZÓRÁS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI Nagyszámú (20-nál több) lövés esetén a találati pontoknak a szórásképben történő elhelyezkedésében határozott törvényszerűség figyelhető meg. A lövedékszórás a véletlen hibák normál törvénye szerint alakul és amikor ezt a törvényt a lövedékszórás viszonylatában használjuk - szórástörvénynek nevezzük. A szórástörvényt a következő három elv jellemzi: 1. A találati pontok a szórásképben egyenlőtlenül helyezkednek el, a szóráskép középpontjához közelebb sűrűbben, széleihez közelebb pedig ritkábban. 2. A szórásképben meghatározható egy olyan pont, amely a szórás középpontja (középső találati pont) és amelyhez viszonyítva a találati pontok szimmetrikusan oszlanak meg, azaz a szórás középpontjától minden lövés egyik oldalra történő eltérése feltételezi a másik oldalra, egy másik becsapódás eltérését, kb. azonos távolságra. 3. A találati pontok nem határtalan, hanem határolt területen belül helyezkednek el. A szórástörvényt általános alakban a következőképpen fogalmazhatjuk meg: azonos körülmények között leadott nagyszámú lövés esetén a lövedékek szórása egyenlőtlen, szimmetrikus és határolható. D) A KÖZÉPSŐ TALÁLATI PONT MEGHATÁROZÁSA A/ Három lövés 1. Egymás utáni távolság osztással Kevés (legfeljebb 5) találati pont esetén alkalmazzuk (200. ábra). B/ Négy lövés két tetszés szerinti találati pontot összekötünk és a közöttük levő távolságot megfelezzük; az így nyert pontot összekötjük a harmadik találati ponttal és a köztük levő távolságot három egyenlő részre osztjuk: mivel a szórás középpontja felé a találati pontok sűrűbben helyezkednek el, a három találati pont középső találati pontjának azt az osztásjelet vesszük, amely a két előző találati ponthoz közelebb van; a három találati pontra vonatkozólag az így kapott középső találati pontot összekötjük a negyedik találati ponttal, és a közöttük levő távolságot négy egyenlő részre osztjuk, a három első találati ponthoz legközelebb levő osztásjelet a négy találati pont középső pontjának veszszük. Négy találati pont alapján a középső találati pontot a következőképpen is meghatározhatjuk (201. ábra). az egy sorba eső pontokat párosával összekötjük, az egyenesek középpontját ismét összekötjük és az így kapott egyenest megfelezzük, a felezési pont a középső találati pont
201. ábra 200. ábra KTP/ Középső találati pont; 1-4. Találatok Öt találati pont (202. ábra) esetén a középső találati pontot az előbbiekhez hasonló mádon határozzuk meg. 2. Szórás tengelyének meghatározásával 202. ábra Nagyszámú találati pont esetén a szórás szimmetrikussága alapján határozhatjuk meg a középső találati pontot (203. ábra) a következőképpen: leszámoljuk a találati pontok alsó (közelebbi) felét és elválasztjuk a vízszintes (keresztben haladó) szórástengellyel;
ugyanilyen módon leszámoljuk a találati pontok felét a jobb oldalon vagy a bal oldalon és elválasztjuk a függőleges (hosszirányú) szórástengellyel, a szórástengelyek metszéspontja a középső találati pont. 203. ábra A-A 1 vízszintes (keresztiránvú) szórástengely; B-B 1.függőleges (hosszanti irányú) szórástengely 3. Számoló eljárással A középső találati pontot számoló eljárással is meghatározhatjuk a következőképpen (204. ábra): a bal oldali (jobb oldali) találati ponton keresztül függőleges egyenest húzunk, lemérjük minden egyes találati pont távolságát ettől az egyenestől, összeadjuk a függőeges egyenestől kapott össztávolságokat, a kapott összeget elosztjuk a találati pontok (becsapódások) számával; az alsó (felső) találati ponton keresztül vízszintes vonalat húzunk, lemérjük az összes találati pontok távolságát ettől a vonaltól, az összes távolságokat összeadjuk és elosztjuk a találati pontok (becsapódások) számával;
az így kapott számok a középső találati pont távolságát adják az általunk meghúzott egyenestől. 204. ábra Becsapódások Távolság cm-ben a becsapódástól száma Függőleges tengely Vízszintes tengely 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 13 3 0 27 8 17 20 3 35 24 52 44 35 39 27 23 22 13 15 0 Az összeg osztva a becsapódások számával 150 280 10 = 15 10 = 28 E) A LÖVÉS PONTOSSÁGA A lövés pontosságát a középső találati pontnak a célon kijelölt ponttal egymáshoz való viszonya és a szórás nagysága határozza meg. Minél, közelebb van a középső találati pont a kijelölt ponthoz, és minél kisebb a lövedékszórás, annál pontosabb a lövés. A lövés akkor pontos, ha a középső találati pont a célon kijelölt ponttól nem tér el jobban, mint a lőtávolság ezred részének a fele, a szórás pedig nem haladja meg a lőtáblázat szerinti normát. A lövés pontosságát a fegyver belövésével, a fegyver és a lőszer gondos kezelésével, a lövő jó felkészülésével biztosítjuk. A lövés pontosságának javításához a lövőnek tudnia kell meghatározni a céltávolságot, értenie kell a lőviszonyok lövésre gyakorolt befolyásának számításba vételéhez, és ennek megfelelően kell megválasztani az irányzékállást és a célpontot, gondosan óvni a fegyvert és a lőszert.
A leglényegesebb okok, melyek a lövés pontosságát csökkentik, a lövő által elkövetett hibák: A célpont megválasztásánál, az irányzék és a nézőke beállításánál és a lövéshez való felkészülésnél, valamint a lövés leadásánál. Az irányzék és a nézőke helytelen beállítása, valamint helytelen célpont megválasztása esetén a lövedékek túlrepülnek a célon (nem repülnek el a célig), vagy oldalt térnek el a céltól. Ha a fegyver oldalt van döntve, a középső találati pont a fegyver dőlésének irányában és lefelé tér el. Ha az alátámasztás a fegyver súlypontja előtt van (közel a csőtorkolathoz), a középső találati pont felfelé tér el. Ha az alátámasztás a fegyver súlypontja mögött van (közel a tusához), a középső találati pont lefelé tér el. Lövés közben az alátámasztás változtatása a szórás növekedéséhez vezet. Ha a tusa a vállhoz az alsó hegyével támaszkodik, akkor a középső találati pont felfelé tér el. Ha pedig a felső hegyével, akkor lefelé. Durván vett célgömbnél: (a célgömb a nézőke szélei fölött van) a középső találati pont felfelé tér el, finoman vett célgömbnél (célgömb a nézőke szélei alatt) pedig lefelé. Jobbra a nézőke jobbszéle felé elszorított célgömb esetén a középső találati pont eltérése jobbra lesz. Balra elszorított célgömb esetén pedig balra. A billentyű elrántása rendszerint a középső találati pont jobbra vagy balra való eltérését eredményezi. A lövéspontosságot a fegyver és a lőszer különböző hibái csökkentik. Így például, ha meggörbül az irányzékcsapó és a cső, a középső találati pont a görbülés irányába tér el. Ha meggörbül a célgömb és ha felverődések vannak a csőtorkolaton, a középső találati pont a görbüléssel (felverődéssel) ellenkező irányba tér el. Az irányzék oldalirányú kotyogása esetén, a csőfurat kopása, lábak kotyogása stb. esetén növekszik a lövedékszórás és megváltozik a középső találati pont helye. A lőszersúly lényeges eltérése befolyást gyakorol a lövés pontosságára, megváltoztatja a középső találati pont helyét, növeli a szórást. A lövés pontosságára befolyást gyakorolnak a világítási és időjárási viszonyok. Például, ha a nap jobbról süt, a célgömb jobb szélén csillogás keletkezik, amelyet a lövő célzásnál a célgömb oldalának vesz. Így a célgömb balra fog eltérni, amitől a lövedék is balra tér el. Szél esetén, ha az jobbról fúj, a lövedéket balra, ha balról fúj jobbra téríti el. Kivételt képez a nyíllövedék, mert az mindig a szél irányába tér el, tehát ha a szél balról fúj balra, a jobbról fúj jobbra fog eltérni. Ezt a tulajdonságát a kialakítása okozza, ugyanis a súlypont a fejrészen van, a légellenállás támadási pontja pedig a farok részen (205. ábra). A támadási pont és a súlypont között távolság van, forgatónyomaték jön létre, és az oldalszél eredője - mint a nyomaték karja - a gránátot irányának megfelelően (szélirány) a súlypont - mint forgáspont - körül elforgatja. 205. ábra 1. Súlypont; 2. Oldalszél; 3. A farokrész és egyben a gránát elfordulásának iránya; 4. Oldalszél eredője