A diabeteskontroll rövid története A hazai vércukor-önellenőrzés 30 év távlatában felnőtt diabeteses betegekben 30 éves a 77 Elektronika Kft.

Mazsihisz Szeretetkórház Metabolikus Ambulancia, Budapest,1 Bajcsy-Zsilinszky Kórház Rendelőintézet, X. ker. Tüdőgondozó, Budapest2 A diabeteskontroll rövid története A hazai vércukor-önellenőrzés 30 év távlatában felnőtt diabeteses betegekben 30 éves a 77 Elektronika Kft. Halmos Tamás dr.,(1) Suba Ilona dr.(2) * A 77 Elektronika Kft. 30. évi jubileumi kongresszusán elhangzott előadás Összefoglalás A diabeteses állapot önellenőrzésének története a vizeletcukor meghatározásával vette kezdetét. Az időigényes kémiai vércukor-meghatározást a 70-es években kezdte felváltani a gyors, glukométerrel végzett vércukormérés. Hazánkban a 77 Elektronika Kft. mint magyar családi alapítású innovatív vállalat 30 évvel ezelőtt kezdte gyártani térségünk első, sokáig egyetlen készülékét. Mára a legújabb eszközeik világszínvonalon állnak. Bizonyossá vált, hogy a vércukor-önellenőrzés hatásosan segíti a normoglykaemiára irányuló kezelést, csökkenti a szövődmények előfordulását 1-es típusú diabetesben. Orális antidiabetikummal kezelt 2-es típusú cukorbetegségben alkalmazása individuálisan választandó, amivel időben megtörténhet a rosszul kontrollált betegeken az inzulinkezelésre való áttérés. Sajnálatos, hogy a betegbiztosító egyelőre nem támogatja e betegek készülék- és tesztcsíkellátásának költségét, jóllehet számos vizsgálat támasztja alá az önellenőrzés előnyeit ebben a betegcsoportban is. Kulcsszavak: vércukor-önellenőrzés, 1-es típusú diabetes, 2-es típusú diabetes, diabeteses szövődmények Self monitoring of blood glucose in the past 30 years in Hungary among adult diabetics. 77 Elektronika Kft. is thirty years old Summary: The history of self monitoring in the diabetic state started by measuring of urine glucose. In the seventies of the past century the time consuming process of blood glucose checking had been followed by rapid glucose monitoring. The Hungarian company 77 Elektronika Kft started to produce the first glucometers 30 years ago, in our region. Nowadays the latest devices are suitable for the world standard. It became evident, that self monitoring of blood glucose contributes effectively to achieve normoglycemia, reduces the prevalence of diabetic complications in type 1 diabetes. In type 2 diabetics, especially among orally treated patients, it s use should be individually determined, however self monitoring of blood glucose proved to be advantageous in shifting from oral antidiabetics to insulin treatment in poorly controlled patients in due time. Unfortunately, the insurance company doesn t support the purchase of the device and test-strips at patients treated by oral antidiabetics, though a number of epidemiological studies underlined the benefit of self monitoring of blood glucose also in this patient s group. Keywords: self monitoring of blood glucose, type 1 diabetes, type 2 diabetes, complications DIABETOLOGIA HUNGARICA 24 ( 3) 169 175. 2016. szeptember Rövidítések BOT: bázisinzulinnal kiegészített orális antidiabetikus kezelés (basal insulin supplemented oral antidiabetic therapy); DCCT: Diabetes Control and Complications Trial; DPP-4: dipeptidil-peptidáz-4; GLP1-RA: glukagonszerű peptid re- 169

DIABETOLOGIA HUNGARICA XXIV. évfolyam 3. szám ceptor agonista (glucagon-like peptide receptor agonist); ISO: Nemzetközi Standardizálási Szervezet (International Standardization Organization); MF: metformin; OAD: orális antidiabetikum; PPG: postprandialis glukóz; SMBG: vércukor-önellenőrzés (self monitoring of blood glucose); SU: szulfanilurea; T1DM: 1-es típusú diabetes mellitus; T2DM: 2-es típusú diabetes mellitus; TZD: tiazolidindion A diabeteskontroll rövid története A diabeteses anyagcsere-állapot folyamatos ellenőrzésének fontosságát már korán felismerték. Kiderült, hogy a szövődmények kialakulásának megelőzése kedvezően befolyásolta a cukorbetegek élettartamát, jelentősen javította életminőségüket. Ez ösztönözte a kutatókat világszerte arra, hogy az addig időigényes, lassú kémiai eljárások helyett gyorsabb, egyszerűbb, de megbízható módszereket dolgozzanak ki. Cukorbetegek hirtelen rosszulléte, eszméletvesztése esetén három alapvető differenciáldiagnosztikai kérdés merült fel: hyperglykaemiás kóma? Hypoglykaemiás eszméletvesztés? Egyéb nem metabolikus eredet? Az 1950-es, 60-as évek hazai gyakorlatában a differenciáldiagnosztikai protokoll szerint először intravénás glukózt kellett adni: 20 40 ml 40%-os glukózoldatot fecskendeztünk az eszméletlen beteg vénájába. Hypoglykaemia esetén a beteg általában gyorsan magához tért. Ha a kiváltó ok hyperglykaemia volt, a beteg nem tért eszméletre, és a beadott glukóz nem rontott az állapotán. Ilyenkor viszont a feltételezett kórisme hyperglykaemiás ketoacidotikus vagy hyperosmolaris nem ketotikus kóma lehetett. Ezt az egyéb laboratóriumi leletek (vércukor, elektrolitok, rezerv alkáli, vérgáz stb.), többnyire már a kórházi felvételt követően, később megerősítették. Ötven évvel ezelőtt a gyors vércukor-meghatározás hiánya kritikusan nehezítette a pontos kórismét. A késleltetett vércukor-meghatározás miatt az állapot gyakran súlyos következményekkel járt. Néhány példa saját gyakorlatunkból: 1. Eszméletlen nőbeteget szállítottak éjjel osztályunkra tonusos-clonusos görcsökkel. Reggelre spontán magához tért. Másnap délben derült ki az éjjel levett vérmintából, hogy az állapotot hypoglykaemia okozta. A vércukor: 2,1 mmol/l volt. A háttérben Doege Potter-szindróma (= inzulinszerű hormont extrém mértékben termelő pleuratumor) állt. 2. Az orális antidiabetikumok alkalmazásának kezdeti szakaszában pulmonológiai osztályon fekvő 50 éves, 170 friss diabeteses nőbeteg az akkor szokásos Mehnert szerinti lépcsőzetes módon carbutamid (Bucarban) tablettát kapott. Négy tabletta bevétele után éjjel eszméletlenség, végtagokra kiterjedő konvulzió lépett fel. Az ügyeletes neurológus konziliárus epilepsziára gondolt, és intramuscularisan adandó Sevenalt rendelt. A görcsök megszűntek, de hajnalra a beteg exitált. Az éjjel levett vérből post mortem súlyos hypoglykaemia igazolódott (a vércukor 1,3 mmol/l volt). 3. Az inzulinkezelésben részesült férfi beteg nappal stroke- szerű, többgócú neurológiai tüneteket produkált, enyhe mentális zavartság mellett. Neurológus két hosszú oldalon írta le a bonyolult lézió feltételezett lokalizációit, majd az ex juvantibus adott iv. glukóz 20 ml-e minden tünetet azonnal megszüntetett. A vércukor-meghatározás 8 óra múlva igazolta a hypoglykaemiát (vércukor: 2,1 mmol/l). Eseteinkből kiderül, hogy az időben megkapott vércukoreredmény segíthetett volna az azonnali diagnózisban, egyik esetben a beteg életét menthette volna meg.1 Az anyagcsere-állapot folyamatos ellenőrzése a gondozás során Az anyagcsere-állapot folyamatos ellenőrzése nehézkes volt, rendszerint kórházban történt. Az alábbi lehetőségek álltak rendelkezésre: Vizeletcukor-meghatározás: a betegeket nem terhelő vizeletcukor-meghatározás tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. A korábbi gyakorlat szerint az állapot megítélésére a 2-3 frakcióban gyűjtött vizeletcukor-meghatározás szolgált. A hazai tüdőgondozó hálózat éveken át alkalmazta e módszert a diabetes szűrésére. A betegek éjszakai 12 órás gyűjtött vizeletből mintát vittek a tüdőgondozóba. A glukózpozitívnak bizonyultakat a gondozó a háziorvosi rendelőbe irányította. Számos tévesen pozitív és még több hamis negatív vizeletcukor-meghatározás alapján ez a szűrési metodika sajnos alkalmatlannak bizonyult a diabeteses egyének kiemelésére. Ennek ellenére ezt az eljárást mint első kísérletet a diabetes hazai elterjedtségének felmérésére pozitív próbálkozásként értékeljük. (Az 1960 utáni években terjedtek el a vizelet-cu-

kor kimutatására alkalmas különböző tesztcsíkok, pl. Clinitest, Dipstix, Diastix, Clinistix stb.). Vércukor-meghatározás: az évtizedekkel ezelőtti kórházi gyakorlatban hetente vércukorprofil-vizsgálatot végeztünk, az eredményeket csak másnap lehetett kézhez kapni. A vércukor-meghatározások akár a Hagedorn Jensen, akár a Folin Wu vagy egyéb kémiai eljárások nehézkesek, hos szantartók voltak, ráadásul ügyeletben az orvosok általában nem rendelkeztek a megfelelő laboratóriumi rutinnal, így az eredményeket csak fenntartással lehetett értékelni. Ez a gyakorlat (is) oka volt a halmozott szövődmények gyakori és gyors kialakulásának, az élettartam megrövidülésének, az életminőség súlyos romlásának. A normoglykaemia elérése és fenntartása sok betegben lehetetlen volt. A laboratóriumi meghatározások, az enzimes módszerek pontosságához nem fér kétség, de ennek is sok hátránya van. Nevezetesen, a reggel levett vér órákig áll(hat) a kémcsőben, így mire megszületik az eredmény, az már gyakran nem reális, sőt már nem is aktuális. (Ugyanakkor a 2013-as ISO szabvány előírása szerint a glukométerekben meghatározott vércukorszint alig térhet el a valóságostól, ráadásul azonnali eredményt ad, így lehetőség kínálkozik a terápia gyors változtatására.) Az 1960-as évek elején Free a MILES laboratóriumban (USA)2 kifejlesztette a filterpapíros eljárást. Ennek lényege, hogy a szűrőpapírt glukóz-oxidáz, peroxidáz és kromogén vizes oldatában inkubálták, majd megszárították és nitro-cellulóz oldatba mártották, ami szemipermeábilis hártyát képezett. Ezen keresztül a vérben lévő glukóz a reagensrétegre jutott, míg a membrán a vérsejtek átjutását gátolta. A vizsgálathoz relatíve nagy vércseppre volt szükség, az eredményt 60 másodperc múlva a tesztcsík színváltozásából lehetett leolvasni. A következő évben ez Dextrostix néven került kereskedelmi forgalomba. Rövid időre használata hazánkban is elterjedt. A glukométerek története Számos epidemiológiai tanulmány megerősíti az intenzív vércukor-önellenőrzés jótékony hatását 2-es típusú cukorbetegekben. Kiderült, hogy csök- kenti e betegek halálozási gyakorisá gát és a diabetesszel összefüggő klinikai események kialakulását az önellenőrzést nem végző betegekhez képest. Érdekes, hogy a gyorstesztek (a glukométerek ) bevezetését eleinte kétségek, gyakran nevetség fogadta, mert nem bíztak az eredmények pontosságában. A glukométerek története meglehetősen szerteágazó, így csak néhány jelentősebb fordulópontot említünk meg.3 1964-ben jelent meg a Combur- teszt, 1970-ben a Reflectance Meter (Anton Clemens), amelynek mérési ideje 40 120 másodperc közötti volt. Az Eyetone metert (ARKRAY, Kyoto) 1972-ben, a Reflomat tesztcsíkot használó Refloteszt készüléket 1974-ben vezették be. A klinikai gyakorlatban 1975-ben, az Egyesült Királyságban működő St. Thomas kórházban alkalmaztak először vércukor-önellenőrzést (SMBG) egy diabeteses gravida gondozása során. Az 1983-as év jelentős dátum az önellenőrzés történetében, ekkor javasolta ugyanis a világon elsőként Cohen és Zimmet Ausztráliában alkalmazását 2-es típusú cukorbetegben.4 A japán ARKRAY cég 1987ben elektrokémiai alapú rendszert dolgozott ki más cégekkel együtt, amely formája és nagysága miatt glucocard néven volt kapható Japánban, Európában és az USA-ban. E dátum jelentős a hazai cukorbeteg-gondozás történetében is, Közép- Kelet- Európában elsőként ugyanis a 77 Elektronika termékeként megjelenik a Dcont család első tagja. (Ma már kevéssé ismert, de érdemes megemlíteni: a rövidítés a diabetes control szavakból származik.) Azóta évtizedeken át egyre újabb, korszerűbb glukométerek kerültek forgalomba hazánkban a 77 Elektronika Kft. laboratóriumából (1. és 2. ábra). 2015-ben új Dcont készülékek, az okos glukométerek (Hunor, Magor) jelentek meg a hazai piacon, amelyeknél már nem szükséges kódolás, az eredmény 5 másodperc után megjelenik a kijelzőn. További számos újítást, egyszerűsítést is bevezettek a betegek önellenőrzésének megkön nyítésére. Ma a cukorbetegek állapotának pontos megítélése három módszerrel történik: vércukor-önellenőrzéssel, a hemoglobin A1c mérésével és esetenként folyamatos vércukor-meghatározással. A Magyar Diabetes Társaság 2014-ben rögzítette a vércukor-önellenőrzés szerepét diabetesben.5 Szerepe eszerint a hypoglykaemia felismerése és 171

DIABETOLOGIA HUNGARICA XXIV. évfolyam 3. szám 172 1. ábra. D cont I 2. ábra. Dcont HUNOR elkerülése; hyperglykaemiás anyagcsere-kisiklások megelőzése, illetve korrigálása; a kezelés életvezetéshez, aktuális élethelyzethez történő igazítása; optimális anyagcserekontroll elérése és fenntartása; a felsoroltak révén a betegség megismerésének, a kezelés bizonyos határok közötti önmenedzselésének, a beteg-edukációnak hatékony eszköze. A közép- és kelet-európai szakértői csoport is állást foglalt a közelmúltban a vércukor-önellenőrzéssel kapcsolatban (a szakértői csoportnak két magyar tagja is volt Barkai László és Várkonyi Tamás személyében). Javaslatot tettek a kezelési formák szerinti SMBG stratégiákra, és felbecsülték az ehhez szükséges havi tesztcsíkszámot. Megállapították, hogy a vércukor-önellenőrzés elengedhetetlen eszköz mind 1-es (T1DM), mind 2-es típusú diabetesben (T2DM), nem inzulinnal kezelteknek is a normoglykaemia elérésében és fenntartásában, ezáltal a szövődmények kialakulásának megakadályozásában, illetve késleltetésében.6 Német gyermekgyógyászok a közelmúltban megerősítették, hogy a vércukor-önellenőrzések száma korrelál a HbA1c-értékkel gyermekekben és serdülőkben. A szerzők 26 723 T1DM-es fiatalt vizsgáltak 0 18 éves korig. A gyakoribb vércukormérések jobb anyagcsere-állapotot biztosítottak, a HbA1c-érték átlagosan 0,20%-kal csökkent a gyakoribb mérések során. A gyakoribb mérések különösen előnyösnek bizonyultak a hat éven aluli gyermekeknél.7 Japán szerzők megállapították, hogy ha a vércukor-önellenőrzés gyakorisága <3,5/nap, ez rizikótényezőt jelent a rosszabb anyagcsere-állapot irányába (HbA1c >8%).8 A glukométer nem terápiás intervenció, hanem diagnosztikus eszköz Az SMBG önmagában nem eredményez vércukorcsökkenést. A mérési eredményt a betegnek és az orvosnak is értelmeznie kell! Az oktatott betegek az SMBG-adatok alapján változtathatják az étke-

zési, testmozgási szokásaikat vagy a kezelést (önmenedzselés). Az orvos javasoljon betegének a motiváltság, edukáltság, kezelési célok stb. figyelembevételével egyénre szabott SMBG protokollt (intenzitás, gyakoriság). Az orvos a viziteken tekintse át, értelmezze az adatokat (vércukorminták), és a beteggel egyeztetve ezek alapján adjon terápiás javaslatot. Alapfeltétel: pontos, megbízható vércukormérő és tesztcsík. Az Amerikai Endokrinológiai Társaság és Endokrinológiai Kollégium is állást foglalt az SMBG-t illetően 2016-ban.9 Eszerint a vércukor-önellenőrzés a diabetesgondozás kulcseleme, lehetőséget nyújt, hogy jobban megértsük a diéta, mozgás, gyógyszerek, inzulin, stressz hatását a cukoranyagcserére, és ennek ismeretében a kezelést optimalizálni tudjuk. Az SMBG igazi értékét a DCCT eredményei igazolták, ugyanis az intenzív kezelés rendszeres vércukormérésekkel egyértelműen előnyösebbnek bizonyult a normoglykaemia fenntartása és a szövődmények redukciója szempontjából.10 Az Amerikai Endokrinológus Társaság a közelmúltban összegezte, kiknek indokolt a vércukor-önellenőrzés.9 Javaslata szerint SMBG végzése ajánlott minden cukorbetegnek a terápiától függő gyakorisággal, viszont CGM javasolt minden T1DM-es betegnek, továbbá ha súlyos hypoglykaemiák szerepelnek az anamnézisben, ha meg nem érzett vércukoresések fordulnak elő (hypoglycaemia unawareness). CGM végzése indokolt azon betegeknek is, akik képtelenek elérni az ideális HbA1c-értéket. Indokolt-e T2DM-es betegek számára is a rendszeres vércukor-önellenőrzés? Cohen és Zimmet már 1983-ban javasolták ennek bevezetését T2DM-es betegek részére is.4 Grant és munkatársai az USA-ban 7320 beteg folyamatos megfigyelése alapján úgy ítélték meg, hogy ahol a diabetes nem kiemelt prioritású, ott nem indokolt az SMBG alkalmazása, hanem a kezelésnek a HbA1c-értéken kell alapulnia.11 Hazánkban a Dunántúlon nagyszámú T2DM-es betegben történt HbA1c-vizsgálat annak eldöntésére, vajon e betegek cukoranyagcsere-állapota megfelelő-e orális antidiabetikumok alkalmazása során? A vizsgálatba vontak több mint a felében volt 8,0% feletti érték detektálható, azaz e betegek antidiabetikus kezelése nem volt megfelelő. Hasznos lett volna a vércukor-önellenőrzés a gyors terápiaváltás érdekében. A preventív szemlélet hiányát demonstrálja ez a helyzet.12 Persze az Egészségbiztosító anyagi szempontjai is befolyásolják ezt a döntést, hiszen e betegek legnagyobb részének nem állt rendelkezésre otthoni vércukormérő készülék. Jól ismert, hogy a hypoglykaemia-érzet hiánya T2DM-ben is előfordulhat. Ezen betegek szá mára kiemelt fontosságú lehet a vércukor-önellenőrzés. A közép-kelet-európai szakértői csoport állást foglalt a tekintetben is, hogy mikor mérje cukrát a T2DM-es beteg (1. táblázat).6 Polonsky és munkatársai megállapították, hogy rosszul kontrollált T2DM-es betegekben a HbA1c-érték szignifikánsan csökkent rendszeres SMBG alkalmazása során.13 Legújabban az ADVANCE-ON tanulmány bebizonyította, hogy az intenzív glukózkontroll nagymértékben csökkentette a végstádiumú veseelégtelenség kialakulását T2DM-ben. E vizsgálatban 20 ország 215 diabetesközpontja közreműködésével 8494 beteget követtek átlagosan 5,4 éven át. Veseelégtelenség, dialízisre állítás vagy vese-transzplantáció volt a kritérium. Számos tényező (antihypertensiv kezelés, antidiabetikus kezelés, egyéb betegségek stb.) módosították az eredményt, de a szoros vércukorkontroll (SMBG) 1. táblázat. Vércukor-önellenőrzés ajánlott gyakorisága a közép- és kelet-európai szakértői csoport ajánlása szerint T2DM-ben Életmódkezelés önmagában: havi egyszer rövid (4-5 pontos) profil OAD + alacsony hypoglykaemia-rizikó (MF, TZD, DPP-4-gátlók GLP1-RA kezelés monoterápiában/kombinációban): heti egyszer rövid profil OAD + magasabb hypoglykaemia-rizikó (pl. SU-, glinidkezelés): heti kétszer rövid profil BOT kezelés: napi 2 mérés (1 éhomi* és 1 PPG**) mérés, heti egyszer lefekvéskor is Premix inzulinadás (konvencionális kezelés): napi 2 mérés (1 éhomi és 1 PPG) ICT (intenzív inzulinkezelés): rendszeres vércukor-önellenőrzés, mint T1DM-ben PPG mérés: lépcsőzetesen = minden nap másik főétkezés után * a bázisinzulin titrálása az éhomi vércukorszint alapján történik ** 2 órával főétkezések után 173

rendszeres alkalmazása egyértelműen kedvezőnek bizonyult a veseelégtelenség manifesztálódásának gátlásában.14 A telemedicina szerepe a vércukorönkontrollban Az internetalapú támogatás további segítséget jelenthet a rendszeres önellenőrzést végző betegek részére a normoglykaemia elérésében és folyamatos fenntartásában. Ez a telemedicinális rendszer a vizsgált 1-es típusú cukorbetegekben szignifikáns mértékben javította a terápiás célok elérését. Ilyen módszer már elérhető a Dcont készüléket alkalmazó betegek számára is, széleskörű használata hatásosan segíti a gondozási munkát.15 Mit hozhat a jövő? Jelentős előrelépés lehet, ha nem-invazív vércukor-meghatározások is elérhetővé válnak a napi gyakorlat számára. Ilyen lehet a csarnokvíz polarizált fényben mérhető változásának detektálása a már régóta tanulmányozott optikai szenzor felhasználásával. Transzdermális próbálkozások is hozhatnak eredményeket. A nyálcukormérés speciális bioszenzor segítségével újabban terjed el, elsősorban Európában, német nyelvterületen.16 A nem-invazív eljárások jelenleg még kevéssé pontosak, ráadásul drágák, széleskörű elterjedésük egyelőre nem várható. Összefoglalás A rendszeres vércukor-önellenőrzés T1DM-ben elengedhetetlen, ezt a DCCT l993-ban közölt eredményei bizonyították. Hazánkban a kelet-európai térségben egy magyar családi vállalkozás, a 77 Elektronika Kft. elsőként állított elő 1986-ban, glukométert. Az eltelt évtizedek során egyre korszerűbb, pontosabb, egyszerűbben kezelhető készülékeik kerültek forgalomba. Mai készülékeik világszínvonalon állnak, sikeresen támogatva a hazai cukorbetegek normoglykaemiára irányuló kezelését és fenntartását. Megállapítható, hogy a rendszeres SMBG a korszerű antidiabetikumok és 174 inzulinok alkalmazásával egyenértékű fontosságúnak tekinthető. Hazai epidemiológiai tanulmányban a vércukorönkontroll-vizsgálatok eredményei segítették az orálisan kezelt, rosszul beállított T2DM-es betegek időben történő átállítását inzulinkezelésre. Számos epidemiológiai tanulmány alátámasztotta az önellenőrzés hasznát 2-es típusú inzulinnal kezelt cukorbetegek körében is a normoglykaemia elérésében és fenntartásában, míg alkalmazása jól beállított, orális antidiabetikummal kezelt, stabil 2-es típusú betegekben individuális megítélés alapján történjen. Sajnálatos, hogy jelenleg a 2-es típusú, nem inzulinnal kezelt betegek részére a tesztcsík és a készülék finanszírozását a biztosító nem támogatja, holott a preventív szemlélet szellemében a szövődmények kialakulásának megakadályozása, lassítása ezt megkívánná.

Irodalom 1. Halmos T: Felnőttkori spontán hypoglycaemiák. Medicina Kiadó, Budapest, 1977. 2. Yamada S: Historical achievements of self-monitoring of blood glucose technology developed in Japan. J Diabetes Sci Technol 2011; 5(5): 1300-1306. 3. Clarke SF, Foster JB: A history of blood glucose meters and their role in selfmonitoring of diabetes mellitus. Br J Biomed Sci 2012; 69(2): 83-93. 4. Cohen M, Zimmet P: Self-monitoring of blood glucose levels in non-insulindependent diabetes mellitus. Med J Austr 1983; 2: 377-380. 5. Gaál Z, Gerő L, Hidvégi T, Jermendy Gy, Kempler P, Winkler G és mtsa (szerk.: Jermendy Gy): A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása felnőttkorban A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve 2014. Diabetol Hung 2014; 22(Suppl. 1): 2-84. 6. Czupryniak L, Bolgarska S, Bronis A, Broz J, Várkonyi T et al.: Self-monitoring of blood glucose in diabetes: From evidence to clinical reality in Central and Eastern Europe-recommendations from the International Central-Eastern European Group. Diab Technol Ther 2014; 16(7): 460-475. 7. Ziegler R, Heidtmann B, Hilgard D, Hofer S, Rosenbauer J, Holt R: Frequency of SMBG correlates with HbA1c and acute complications in children and adolescents with type 1 diabetes Pediatr. Diabetes 2011; 12(1): 11-17. 8. Murata T, Tsuzaki K, Yoshioka F, Okada H, Kishi J, Yamada K, et al.: The relationship between the frequency of self-monitoring of blood glucose and glycemic control in patients with type 1 diabetes mellitus on continuous subcutaneous insulin infusion or on multiple daily injections. J Diabetes Invest 2015; 6(6): 687-691. 9. Bailey TS, Grunberger G, Bode WB, Handelsman Y, Hirsch IB, Jovanovič L, et al.: Outpatient glucose monitoring consensus statement of the American Association of Clinical Endocrinologists and American College of Endocrinology. Endocr Pract 2016; 22(2): 231-261. 10. The Diabetes Control and Complications Trial Research Group: The effect of intensive treatment of diabetes on the development and progression of longterm complications in insulin-dependent diabetes mellitus. N Engl J Med 1993; 329: 977-986. 11. Grant RW, Huang ES, Wexler DJ, Laiteerapong N Warton ME, Moffet HH, et al.: Patients who self-monitor glucose and their unused testing results. Am J Manag Care 2015; 21(2): e 119-e129. 12. Hidvégi T, Jermendy Gy, Gerő L és a HbA1c szűrővizsgálat résztvevői: Anyagcserehelyzet és terápiás szokások 2-es típusú orális antidiabetikus kezelésben részesülő cukorbetegek körében. Diabetol Hung 1999; 7: 253-259. 13. Polonsky WH, Fisher L, Schikman CH, Hinnen DA, Parkin CG, Jelsovsky Z, et al.: Structured self-monitoring of blood glucose significantly reduces A1c levels in poorly controlled, non-insulin-treated type 2 diabetics: results from the Structures Testing Program Study. Diabetes Care 2011; 34: 262-267. 14. Wong MH, Chalmers J, Woodward M, Quiang Li, Cooper ME, Harmet P, et al.: Long-term benefits of intensive glucose control for preventing end-stage kidney disease: ADVANCE-ON Diabetes Care 2016; 39: 694-700. 15. Jermendy Gy, Kecskés Á, Nagy A, Ági T, Bibók Gy: Internetalapú támogatás vércukor-önellenőrzést végző cukorbetegek számára: a DcontR e-napló 2010-2015 közötti adatainak elemzése. Diabetol Hung 2016; 24(1): 41-47. 16. Du Y, Zhang W, Wang ML: An on-chip disposable salivary glucose sensor for diabetes control. J Diabetes Sci Technol 2016, 05. April. (Epub ahead of Print). Közlésre érkezett: 2016. február 12. Közlésre elfogadva: 2016. május 19. A levelezésért felelős szerző: Dr. Halmos Tamás MAZSIHISZ Szeretetkórház 1145 Budapest Amerikai út 53-55 E-mail: fishwash@t-online.hu Fiatal diabetológusaink ez EASD-n A 77 Elektronika évtizedek óta támogatja a fiatal diabetológusok külföldi kongresszusi részvételét a számukra meghirdetett, az MDT segítségével lebonyolított utazási pályázat keretében. A Magyar Diabetes Társaság és a 77 Elektronika Kft. 2016. évi Ifjúsági Pályázatára összesen 14 pályázati anyag érkezett. A pályázati kiírásban szereplő szempontok figyelembevételével 10 kolléga kapott támogatást az EASD idén Münchenben megrendezett éves tudományos ülésére. Idén a pályázaton részt vevők közül 3 kolléga (dr. Vági Orsolya Erzsébet, dr. Sipter Emese és dr. Szili-Janicsek Zsófia) absztraktját fogadta el az EASD, ők mutathatták be poszterprezentáció formájában kutatási eredményeiket. Az interjúk az MDT weboldalán érhetők el. 175

Benfogamma 300 mg Oki terápia a cukorbetegség szövődményeinek kezelésében csökkenti a diabeteses szövődmények progresszióját 1,2,3 gátolja a hiperglikémiás eredetű károsodás négy alternatív anyagcsere-útvonalát 4,5 megelőzi a glikációs végtermék (AGE) által indukált mikro- és makrovaszkuláris endotheliális diszfunkciót 1 segíti a tiaminhiányos állapotok hatékony kezelését, mert a benfotiamin biohasznosulása ötször jobb a tiaminhoz képest 6 Benfogamma 300 mg filmtabletta rövidített alkalmazási előírás, hatóanyag: 300 mg benfotiamin, ATC kód: A11DA03 Terápiás javallatok: A Benfogamma 300 mg filmtabletta B1-vitaminhiány okozta neuropathiák és cardiovascularis betegségek kezelésére ajánlott. A terápiás javallat a klinikai B1-vitaminhiányos állapotok kezelése, ha ezeket étrendi eszközökkel nem lehet megoldani. Adagolás és alkalmazás: Az ajánlott adag 1 filmtabletta naponta egyszer. Az alkalmazás időtartama a terápia eredményességétől függ. Neuropathiák kezelésére kezdetben a Benfogamma 300 mg filmtablettát legalább 3 hétig kell szedni. Ezután a fenntartó kezelést a terápiás válaszhoz kell igazítani. Abban az esetben, ha a terápiás válasz 4 hét után hiányzik vagy nem kielégítő, a terápiát felül kell vizsgálni. Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagával, tiaminnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Nemkívánatos hatások, mellékhatások: Nagyon ritka: túlérzékenységi reakciók (urticaria, exanthema), gastrointestinalis zavarok (pl. hányás). Ezen mellékhatások gyakorisága nem különbözött szignifikánsan a placebóval kezelt csoportétól. A benfotiaminnal való oki összefüggés nem kielégítően tisztázott, és dózisfüggő lehet. Kiadhatóság: Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). Forgalomba hozatali engedély jogosultja: Wörwag Pharma GmbH & Co. KG, 71034 Böblingen, Calwer Str. 7., Németország. A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. március 8. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. április 6. A szöveg ellenőrzésének dátuma: 2016. április 6. Bővebb információért kérjük, olvassa el a gyógyszer alkalmazási előírását. Aktuális árak a www.oep.hu honlapon találhatóak. BENFOGAMMA 300 MG FILMTABLETTA 30x A Magyar Diabetes Társaság aranyfokozatú támogatója Bruttó fogy. ár Normatív támogatási összeg (Ft) Térítési díj normatív támogatás esetén KGY keret terhére kiváltható 5 103 Ft 0 Ft 5 103 Ft Igen Wörwag Pharma Kft. 1021 Bp., Hűvösvölgyi út 54. Telefon: (1) 345-7350 info@woerwagpharma.hu www.woerwagpharma.hu Fax: (1) 345-7353 aranyfokozatú főtámogatója Benfo300_04.2016.05.04. Szöveg lezárása: 2016.05.04. 1. Stracke H, Gaus W, Achenbach U, Federlin K, Bretzel RC: Benfotiamine in diabetic polyneuropathy (BENDIP): Results of a randomised, double blind, placebo-controlled clinical study. Exp Clin Endocrinol Diabetes (2008) 116: 600-605. 2. Haupt E, Ledermann H, Kopcke W: Benfotiamine in the treatment of diabetic polyneuropathy: a three-week randomized, controlled pilot study (BEDIP study). Int J Clin Pharmacol Ther 43:71 77, 2005. 3. Pan X et al.: Powerful beneficial effects of benfotiamine on cognitive impairment and b-amyloid deposition in amyloid precursor protein/presenilin-1 transgenic mice, Brain J of Nero. 2010: 133; 1342 1351. 4. Berrone E, Beltramo E, Solimine C, Ape U A, Porta M: Regulation of Intracellular Glucose and Polyol Pathway by Thiamine and Benfotiamine in Vascular Cells Cultured in High Glucose. J Bio. Chem. 281(14): 9307 9313, 2006. 5. Hammes HP, Du X, Edelstein D, Taguchi T, Matsumura T, Ju Q, Lin J, Bierhaus A, Nawroth P, Hannak D, Neumaier M, Bergfeld R, Giardino I, Brownlee M: Benfotiamine blocks three major pathways of hyperglycemic damage and prevents experimental diabetic retinopathy. Nat Med 9:294 299, 2003. 6. Schreeb KH, Freudenthaler S, Vormfelde SV, Gundert-Remy U, Gleiter CH: Comparative bioavailability of two vitamin B1 preparations: benfotiamine and thiamine mononitrate (Letter). Eur J Clin Pharmacol 52:319 320, 1997