MÉDIUMISMERET I. Forgó Sándor

Átírás

1 Forgó Sándor

2 MÉDIAINFORMATIKAI KIADVÁNYOK

3 Forgó Sándor Eger, 2011

4 Lektorálta: CleverBoard Interaktív Eszközöket és Megoldásokat Forgalmazó és Szolgáltató Kft. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Felelős kiadó: dr. Kis-Tóth Lajos Készült: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában, Egerben Vezető: Kérészy László Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné Kurzusmegosztás elvén (OCW) alapuló informatikai curriculum és SCORM kompatibilis tananyagfejlesztés Informatikus könyvtáros BA, MA lineáris képzésszerkezetben TÁMOP /1/A

5 Tartalom MÉDIUMISMERET I. 1. Bevezetés Tartalmi áttekintés A kurzus tömör kifejtése A médiumismeret I. tárgy oktatásának célja Kompetenciák és követelmények Tanulási tanácsok, tudnivalók Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése A kommunikáció fogalma Az interperszonális kommunikáció A médiakommunikáció A médiakommunikáció jelensége és változatai A telekommunikáció A tömegkommunikáció A tömegkommunikáció rendszere Az információ és a kapuk A Laswell-formula Összefoglalás Önellenőrző kérdések Megismerési formák a külvilág ingerei Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az érzékelhető világ A látható világ Hangtan a hallható világ A külvilág ingerei és a biometria (Webinárium) Biometria a test mint üzenethordozó Összefoglalás Önellenőrző kérdések A médiarendszerek korszakolása Cél Tartalom Tananyag A jelzőrendszerek A kommunikációs technológiák történetének korszakolásáról Az Ong-féle írásbeliség-szóbeliség

6 4.3.4 A Donald-féle evolúciós pszichológiai felfogás INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai determinizmus A Fülöp Géza-féle kommunikációs forradalmak Az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumok Összefoglalás Önellenőrző kérdések Az információs lánc Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az információ útja Az információs lánc Az információszerzés Az információtovábbítás Az információ előállítása Az információ feldolgozása Az információtárolás Az információ megjelenítése Az információ átviteli lánc a médiában (webminárium) Információs munkamenetek a médiában A napilapok Az elektronikus sajtó A szerkesztőség felépítése Az on-line sajtó Az új médiumok és a médiakonvergencia Összefoglalás Önellenőrző kérdések Az információszerző eszközök Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az információszerző (input) eszközök Az emberi szem és az optikai érzékelők A hagyományos fényérzékeny anyagok Az érzékelők és az átalakítók Fényérzékelés és a képérzékelők A hangfrekvenciás átalakítók A mikrofonok Információszerzés a médiában Összefoglalás Önellenőrző kérdések

7 7. Az információtovábbítók Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az információ továbbítása Az információtovábbítás rövid története Az információs csatorna Shannon és Weaver híradástechnikai modellje A csatornák és az átviteli közegek Vezetékes átviteli közegek A kábeltévé Vezeték nélküli átviteli közegek A vezeték nélküli információtovábbítás elve és eszközei Mobilkommunikációs rendszerek A mobil rendszerek generációi Az internet és az on-line média Számítógépes hálózatok A hálózatok és az adatátviteli technológiák Összefoglalás Önellenőrző kérdések Az interfészek Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az interfész fogalma, funkciója és működési elve A vezetékes interfészek A vezeték nélküli interfészek Az interfészek a médiában Összefoglalás Önellenőrző kérdések Az információ tárolása Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az agyagtól a papírig A rögzítőeszközök csoportosítása A mechanikai hangrögzítés A fény által történő hangrögzítés A mágneses rögzítés története A mágneses képrögzítési rendszerek Az optikai rögzítés A DVD-től a BD (Blu-ray) diszkig

8 9.3.9 A mágneses-optikai elv és a MiniDisc Szilárdtest (SSD) meghajtók, Flash-memóriák Összefoglalás Önellenőrző kérdések A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése A megjelenítők A médiarendszer lényeges tulajdonságai A vetítés elve, az optikai megfordíthatóság; leképzés és vetítés Vetítéstechnika és prezentációs eszközök Megjelenítés optikai eszközökkel Az állóképvetítők Az állóképvetítők csoportosítása A mozgókép-megjelenítők Az elektronikus képmegjelenítők csoportosítása A videoprojektorok A számítógép és a projektor A projektorok felhasználási területe Az LCD (folyadékkristályos kijelző) A digitális zsúrkocsi Az interaktív tábla Az elektronikus hangmegjelenítés eszközei Összefoglalás Önellenőrző kérdések Az információ megjelenítése médiatervezés Célkitűzés Tartalom A tananyag kifejtése Az elméleti órán tanultak feldolgozása A bemutatás, szemléltetés módszertana, előkészületei A szemléltetés általános szabályai A prezentációs programok Az elektronikus prezentációk fajtái és szolgáltatásaik Összefoglalás Önellenőrző kérdések Feladatok Feladat (1) Feladat (2) Összefoglalás

9 11.8 Önellenőrző kérdések Összefoglalás, kiegészítések Irodalomjegyzék Elektronikus dokumentumok Ábrajegyzék Médiaelemek Tesztek Próbateszt Záróteszt A Záróteszt B Záróteszt C

10

11 1. BEVEZETÉS Elsősorban az információs és kommunikációs technológia rohamos fejlődésének és konvergenciájának következményeként, az ehhez tartozó gyártó- és szolgáltató-, valamint a médiaipar globalizálódásával a társadalomban egy új életforma, újszerű működés és viselkedés alakul ki. Új értékrendek jönnek létre. Ezt a széles körben új életmódot, magatartást, információs technológiával átszőtt gazdaságot nevezzük információs társadalomnak. 1 A humán kommunikációban az információ sokféle formában jelenik meg: verbálisan, állóképen, nyomtatott formában, mozgóképként és még számtalan más módon. Ennek előnyeit azonban csak akkor élvezhetjük, ha megteremtettük az információ 2 mely megjelenési formáját tekintve sokféle lehet pl.: numerikus adatok, számok, de lehet akár szöveg, zene, kép vagy akár egy elektronikus jel is áramlásának technikai feltételeit, és bánni is tudunk az ehhez szükséges eszközökkel. Képesnek kell lennünk az információt mások számára érthetően előállítani, és ez csak úgy lehetséges, ha mi magunk is nyitottak vagyunk az új információk befogadására. A médiatartalom-fejlesztő, -kivitelező és -közvetítő szakmákban elengedhetetlen a médiumok működésén és kreatív használatán túlmutató, a történeti síkon feldolgozott eszközök működésének, fejlődésének története. A tananyag médiainformatika-technológiai aspektusból kívánja feldolgozni az audiovizuális csatornára ható eszközöket. A jegyzet lehetőséget ad ahhoz, hogy a médiatechnológiákkal foglakozó hallgatók megismerkedjenek a munkájukat segítő információtechnikai eszközökkel, azok használatával, tervezésével és működtetésével, illetve szeretnénk segítséget nyújtani a megfelelő eszközök kiválasztásához is. A leírtakat ajánljuk az oktatásban és közművelődésben dolgozó kollégáknak is, hogy munkájuk során hatékonyan tudják felhasználni és alkalmazni a korszerű kommunikáció- és információtechnológiai eszközöket. Az a célom, hogy a jegyzet és az elektronikus tananyag tanulmányozása révén a hallgató elsajátítsa a munkája során nélkülözhetetlen információtechnológiai eszközök működési elvét, felhasználásukat és kreatív alkalmazásukat. 1 FODOR István: Merre megy a világ gazdasága, merre mehetünk mi? In: GLATZ F. (szerk.): Az információs társadalom. Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián VI., MTA, Budapest Latinul: informatio képzés, felvilágosítás értelmezés a mindennapi életben tudásnyereséget jelent. In: BREUER, Hans: SH Atlasz, Informatika. Springer, Budapest

12 1.1 TARTALMI ÁTTEKINTÉS I. Általános bevezető, elméleti alapfogalmak 1. Bevezetés 2. Társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció II. Megismerés és érzékelés 3. Megismerési formák a külvilág jelei, ingerei. A külvilág jelei ingerei, biometria (webinárium) 4. A médiarendszerek korszakolása III. Az információátviteli lánc elemei 5. Az információs lánc elemei. Az információs lánc elemeinek feldolgozása (webinárium) 6. Az információszerző eszközök. Az információszerző eszközök elemeinek feldolgozása (webinárium) 7. Az információtovábbítók. Az információtovábbítók elemeinek feldolgozása (webinárium) 8. Az interfészek. Interfészek a médiában (webinárium) 9. Az információ tárolása: rögzítőeszközök és médiumok. Az információ tárolása: rögzítőeszközök és médiumok téma szerinti feldolgozása (webinárium) 10. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik. A korszerű elektronikus megjelenítők és szolgáltatásaik gyakorlat 11. Az információ megjelenítése médiatervezés 12. Összefoglalás, kiegészítések 13. Médiarendszerek korszakolása 1.2 A KURZUS TÖMÖR KIFEJTÉSE A tananyag az információs lánc elemei mentén dolgozza fel azokat az új ismerteket, amelyeket a médiaszakemberek az alábbi pontokban foglalva sajátíthatnak el: információszerző- és továbbító eszközök, az információ tárolásának és feldolgozásának eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása. Napjainkban a médiainformatikai ismeretek a média intézményült és amatőr (civil) szférájában egyaránt nélkülözhetetlenek. A napjainkra jellemző hi-tech rendszerek részét képezik az információszerzés (auditív és vizuális érzékelők és átalakítók), a továbbítás (műholdas rendszerek, az optikai kábelek a számítógépes hálózatok), a tárolás (pl. video-magnetofonok, a számítógépek mágneses adattárolói, az optikai tárolók CD-k, DVD-k, az elektronikus elven működő Flashmemóriák, holografikus tárolók), a feldolgozás (nagysebességű és kapacitású számítógépek) eszközei és a kimeneti (megjelenítő) eszközök. 12

13 1.3 A MÉDIUMISMERET I. TÁRGY OKTATÁSÁNAK CÉLJA MÉDIUMISMERET I. A képzés keretében a hallgatók megismerik a prezentációs és információtechnikai eszközöket és a velük való megjelenítés jellemzőit. Elsajátítják a mediális kommunikáció gyakorlatát. 1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK A hallgatóknak ismerniük kell a különböző médiumok állókép és hangdokumentumok, videofelvételek, multimédia anyagok készítésének eszközeit és munkafázisait. A hallgatók ismerkedjenek meg a multimédiás tartalmak feldolgozásához szükséges perifériákkal. Ismerjék a gyakran előforduló számítógéprészegységek főbb jellemzőit: működési elvüket, sebességüket, üzemeltetési tulajdonságaikat. Képesek legyenek választ adni olyan kérdésekre: mivel, hogyan lehet és érdemes adatokat tárolni, szállítani, ismerjék az információátviteli formák különböző hordozóit, az ezt megvalósító eszközöket. A médiatechnológia az információtechnológia részeként az egyes eszközök (médiumok) hatékony alkalmazását vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve az információ tárolására, feldolgozására és megjelenítésére. További célunk az elektronikus médiumok, szolgáltatások tudatos és kreatív használatához szükséges kompetenciák kialakítása; a mediális tartalmak értékalapú, kritikus megítéléséhez és befogadásához szükséges értékszemlélet és attitűd kifejlődésének elősegítése. 1.5 TANULÁSI TANÁCSOK, TUDNIVALÓK A kurzus 12 leckét tartalmaz. Elméleti és gyakorlati példákon keresztül ismereteket szerezhet a médiatechnológia szakterületéről. A foglalkozások feldolgozására fordítandó idő a gyakorlatok megoldásával és a kérdések megválaszolásával együtt: 2 óra. Az egyes fejezeteken belül megadom: azokat a felvezető kérdéseket, amelyek a problémakört érzékeltetik, a tanulási egység célját (miért tanulja meg, mit fog tudni stb.) az új ismereteket, azon belül a törzsanyagot, definíciókat és azokat a példákat, amelyek hatékonyan szemléltetik az elsajátítandó új ismereteket a szükséges illusztrációkat, az önellenőrző kérdéseket, a fejezet összefoglalóját, az ajánlott irodalmat és beküldendő feladatokat. Rendszeres gyakorlással és a leckék végén található feladatok elkészítésével tudását biztos alapokra helyezheti. Kövesse tanácsainkat, értse meg a szövegeket, tekintse át a példákat, válaszoljon a kérdésekre, és próbálja megoldani a feladatokat. Ez az elektronikus tanulás olyan képzési forma, amely a tanár személyes jelenléte nélkül történik, ezért ajánlatos a keretrendszerben a tanulási útmutatót vagy egyéb médiaforrásokat rendszeresen használnia. Amennyiben tanulmányai 13

14 során problémák adódnak, úgy szíveskedjen felkeresni a kapcsolattartó személyt (adminisztrátor, informatikai rendszergazda, tutor, tanár). Az elektronikus jegyzet egységes szerkezetben tartalmazza az előszót, tanulási tanácsokat, tartalmi áttekintést, a tankönyv használatát, struktúráját, célkitűzések megfogalmazását, a követelményrendszert, ill. a leckék, tananyagegységek tagozódását, majd az összefoglalást és a kérdéseket. A leckék végén találja a tananyag elsajátítását ellenőrző kérdéseket. 14

15 2. TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ, MÉDIAKOMMUNIKÁCIÓ 2.1 CÉLKITŰZÉS A társadalmi kommunikációs formák és a médiakommunikáció közötti összefüggések feltárása. A tananyag a kommunikáció fogalmának tisztázását követően bemutatja az interperszonális és a médiakommunikáció jellemzőit. Megismerkedhet az információátviteli lánc modelljével. A tanultak ismeretében legyen képes a modellt alkalmazni a kommunikációs formák különböző változataira. 2.2 TARTALOM A kommunikáció fogalma A kommunikáció korszakai Az interperszonális kommunikáció A médiakommunikáció A médiakommunikáció jelensége és változatai A telekommunikáció SHANNON és WEAVER híradástechnikai modellje A tömegkommunikáció A tömegkommunikáció rendszere Az információ és a kapuk A LASWELL-formula 2.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE A kommunikáció fogalma A kommunikáció fogalma nagyon elterjedt a társadalom- és a természettudományokban egyaránt. A kommunikáció fogalmi meghatározása több százra tehető. A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben előforduló kifejezés, mely általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerveződésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet nem képzelhető el. Eredeti jelentése (közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél, tanácskozik; közzététel, teljesítés, megadás, a gondolatok közlése a hallgatósággal) kifejezésekre vezethető vissza. A fogalmat értelmezve sokan gondolnak kapcsolatra, információcserére, közlésre, közlési folyamatra. De vajon meddig terjed a fogalom határa? Kommunikációnak kell-e tartanunk minden, rendszerek közötti információcserét az összes olyan jelenséget, amelyben információk mozognak? Így a fogalom köre kiterjed a sejten belüli folyamatoktól a kozmikus jelenségekig, vagy az állati megnyilvánulásoktól kezdve a számítógépek közötti adatátvitelig. Vagy pedig szűkítsük le a kört kizárólag csak az emberi-társadalmi információcserére? A kommunikáció valójában az egyik legfontosabb emberi életjelenség, 15

16 amely minden társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommunikációelmélet szorosan kapcsolódik a hírközléshez, kibernetikához, filozófiához, pszichológiához, szociológiához, antropológiához, pedagógiához, nyelv- és irodalomtudományhoz, művészetelmélethez, esztétikához. Az Idegen szavak és kifejezések szótárában 3 a kommunikáció fogalom három jelentését találhatjuk: A szó latin alakja communicatio, -onis fn Jelentése: 1. közzététel 2. teljesítés, megadás 3. ret a gondolatok közlése a hallgatókkal. Részletesebben az alábbi ábrán láthatjuk a kifejezés származtatását. Másik értelmezésben a kommunikáció latin szó jelentései: 1. tájékoztatás, (hír)közlés, 2. inf információk közlése és cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján, 3. ritk közlemény, összekötetés, közlekedés, érintkezés. HORÁNYI Özséb terminológiájában a kommunikációs akció használatos, így indokolja terminológiáját: Noha a kommunikáció megnevezés általánosan elterjedt, meg-megújuló törekvések figyelhetők meg magyar szóval történő helyettesítésére. Csakhogy az eddigi javaslatok nem hoztak eredményt. Pl. mondhatnánk közlést a kommunikáció helyett, ámde magyarul lehet hőenergiát is közölni; vagy mondhatnánk közleménycserét, ámde a tömegkommunikáció eseteiben éppen nem cseréről, vagyis kölcsönös közleményátadásról van szó Az interperszonális kommunikáció A közvetlen emberi kommunikáció megközelítési módjában az interakció és a kommunikáció két külön jelenségszintként szerepel, amely ugyan sok pontban fedi egymást, vagy azonos, mégis igen fontos különbségeket is mutat. Így például az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfelelő viszontválasz. Az interakció továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses megnyilvánulást, nem csak a kommunikációs csatornák működését. Az interaktív kommunikáció latin eredetű kifejezés, mely kölcsönhatást, kölcsönös közlést jelent. Két vagy több szereplő olyan kommunikációs helyzete, amelyben minden résztvevőnek lehetősége van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni, és azokra válaszolni. Az interakció lehet személyközi (interperszonális) és embergép (számítógép) közötti egyaránt. A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymásra. A mindennapi viselkedések jó részét kölcsönhatások, elvárások vezérlik. A kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról kialakított kép (impresszió, előítélet, hírnév) is. A kommunikációban a minőség is fontos, mert az egyén a szervezet alkalmazkodásának érdekében hasznosítja ezeket az információkat is. Kommunikációkutatásokban különös jelentőséget tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyamatosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van. A beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan 3 BAKOS Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, HORÁNYI Özséb: Kommunikáció. In: Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I II. Válogatott tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

17 reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk mondanivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepődik vagy unatkozik, egyetért-e velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül érzi magát. Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a szemöldökének és szájszegletének állása. 1. kép A személyközi (interperszonális) kommunikáció A kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csatorna. Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai. Az információs lánc elemei SHANNON aki a hírközlési modellt alkotta meg alapján: 1. Információforrás: valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség vagy személy, aki üzenettartalommal rendelkezik. 2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja el. 3. Csatorna: a jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát energiaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas médium. 4. Vevő/dekódoló: a csatorna kimenetén megjelenő jelekkel állítja vissza az eredeti üzenetet, olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud. 5. Címzett: a rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott üzenetet észleli. 6. A zaj: a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban. 17

18 2.3.3 A médiakommunikáció A mediális, közvetett közvetített kommunikáció Az információátadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik ezt a formát közvetett közlésnek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő mint természeti anyag az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal közvetített, mediatizált jelenségek is. A közvetített kommunikáció, a mediated communication az ezredfordulón élő ember viselkedésének része. Ide tartozik minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől szembe társalgást. A közvetített kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszközegyüttesek; a kézírástól és a nyomtatott médiumoktól kezdve az elektronikus médiumukon keresztül a multimédiás ma már hálózatokkal is megvalósított nyílt rendszereket is magába foglaló, a számítógéppel közvetített (mediált) kommunikációig. A médium szó jelentése:...a közbülső helyen található általános közeg, közvetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje) A médium szó értelmezései: közvetítő elem, információknak beszéd, mozdulatok, arckifejezések nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására, továbbadására és megjelenítésére szolgál. Általában médiumnak nevezzük az információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Példák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép, valamint a mozgókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak. Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádió, a televízió, a mozi, a videó, tévé stb.) változatokat. A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. Egy másik felfogás szerint: Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkcióját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikációját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását. 5 MCLUHAN médiumfelfogása szerint közlési eszköz minden olyan dolog, amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és 5 BARBIER, Fréderic LAVENIR, Catherine Bertho: A média története : DIDEROT-tól az internetig. Osiris Kiadó, Budapest,

19 ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden emberi terméket: a hardvereket a fizikailag előállított tárgyakat éppúgy, mint a szoftvereket az eszméket és gondolatokat. E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domináns, kommunikációt közvetítő médium tehát az ember valamely szervének meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz természete a lényeges, méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és pontosan mely érzékszerveire hat. MCLUHAN szerint a médiumok nem csupán termékei az embernek, hanem bizonyos értelemben azonosak is vele: testének kiterjesztései abban az értelemben, ahogyan például a kerék a láb, vagy a ruha a bőr meghosszabbítása. A szerző érvelése szerint a túlélés érdekében, a fizikai és a társadalmi környezetből ránk zúduló ingertömeggel szembeni lökhárító szerepének betöltésére szánva terjesztjük ki szerveinket a térben. 6 BARBIER LAVENIR összegzése szerint: médiának tekinthetünk minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve, médiának nevezzük e struktúrák hordozóit. 7 A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk. A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (térés/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított, továbbított üzenettel közvetett viszonyban áll, mediális kommunikációnak nevezzük. 2. kép A mediális kommunikáció modellje A médiakommunikáció során valamilyen teret és/vagy időt áthidaló médium segítségével kommunikálunk. A modell két végpontján az üzenet kibocsátója, illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló, illetve a dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolja, illetve kibontja. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médium (közvetítő, tároló, megjelenítő) hordoz. A médium ezekben az esetekben többet jelent a fizikai vagy kémiai, vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt intézmény(rendszer), amely előzetesen 6 VARGA Barbara: Manuel Castells és a Mcluhan-Galaxis halála In: 7 BARBIER, Fréderic LAVENIR, Catherine BERTHO: i.m

20 rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább. A médiumokon keresztüli hatás benne a szó és látvány adagolása nem új, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat, bár egy parányit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember vagy az előember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is eljuthat az üzenet. A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre tartósabban rögzítni. 8 A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmányok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldódott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképezés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. A hang rögzítésére pedig megalkották a hanglemezt, mágneses hangszalagot A médiakommunikáció jelensége és változatai A médiakommunikáció olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér- és időutazást végezhetünk. A médiumok alkalmazása révén megszűnik a szemtől szembeni forma. A mediális kommunikációnak két típusát különböztetjük meg egymástól: a tele- és a tömegkommunikációt. A média egy jelentős többlettel egészíti ki az informatikát: az információkereséssel, az előállítással, a terjesztéssel és a kritikus értékeléssel, válogatással. Az üzleti életben ma már a személyközi kommunikációt szervesen kiegészítik az interaktív médiakommunikációs eszközök. A médium és a média fogalma A médium közönséggé szervezi az egymással kapcsolatban nem lévő heterogén tömeget, csoporttá alakítja a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű, világnézetű, műveltségű, lakhelyű, korú, érdeklődésű embereket az üzenet maga állítja elő közönségét. Média: a tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége. Nyomtatott média: könyvek, újságok, magazinok, ingyenes reklámújságok, katalógusok, tájékoztatók, szakkiadványok, hirdetőtáblák, óriásplakátok. Elektronikus média: rádió, televízió, kábel, műhold, teletext, videotext, adatbankok, mozi, videokazetták, lemezek A telekommunikáció A telekommunikáció (távközlés) fogalmán az egymástól távol lévő halló- és látótávolságon kívüli személyek közötti közlési formát értjük. Rendszerint a 8 FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest,

21 személyes közlés keskenysávú (narrow) csatornájaként fogjuk fel, de a tömegkommunikációs eszközök sem léteznének a távolságot áthidaló médiumok nélkül. A kifejezés tágabb értelmezése szerint tehát magában foglalja a tömegkommunikációs formákat, míg a szűkebb felfogás szerint a személyi, bizalmas csatorna eszköze, ahol a kommunikáció nem meghatározhatatlan (tömegmédia), hanem meghatározható számú felek között történik (pl. személyes beszélgetés vagy telekonferencia). A telekommunikáció meghatározásában abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az elnevezés a görög eredetű tele távoli szóból származik (ld. televízió távolba látó készülék, telefon, telegráf stb.). Összességében közléseink olyan közvetített személyes csatornája, mely lehetővé teszi, hogy meghatározott felek közötti információcsere történjen. Az üzenetnek mindig konkrét címzettje van. Jellemzője a kommunikáló felek közötti sűrű szerepcsere. Napjainkban a telekommunikációs vezeték nélküli mobiltechnológiák is a többi információs technológiához hasonlóan egyszerre a fogyasztás tárgyai és a szociális kapcsolatokat megvalósító kiszolgáló kommunikációs médiumok. Az a tény, hogy ezek a technológiák lehetővé teszik, illetve ösztönzik a távolból való kommunikációt, magában foglalja azt a tényt, hogy az általuk összekapcsolt egyének területen kívül vannak, térben kimozdultak azokból a közösségekből, amelyeknek részei A tömegkommunikáció A tömegkommunikáció egyike a manapság a legszélesebb értelemben használt fogalmaknak. Igen nehéz olyan meghatározást adni, amely tudományosan jól megalapozott. A tömegkommunikációs eszközök segítségével lehetségessé válik, hogy üzeneteket közvetítsenek egyidejűleg több millió embernek. Az üzenetek szerzői általában szervezetek, a befogadók pedig egyének. Ami a nehézséget jelenti az a tömegkommunikáció tér- és időbeli, valamint a technológiai változatosságából adódik. A tömegkommunikáció során közléseink intézményes formában, nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, rendszerint egyirányú formában (a visszacsatolás csak a számítógépes rendszerekkel jelent meg), jutnak el nagy tömeghez. A tömegkommunikáció során a kommunikátor bizonytalan abban, hogy az üzenet eljut-e a befogadóhoz, az tudja-e dekódolni a befogadó szándéka szerint a hozzá küldött üzenetet, kellően motiválja-e, cselekvésre készteti-e a befogadót. Összességében a tömegkommunikáción a kommunikációnak azt az intézményes megjelenési formáját értjük, amelyben a közlések nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, indirekt egyoldalú módon, egy diszperz (szétszórt) publikumra (tömegre) irányulnak. Olyan közlés, melynek során... nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök segítségével, közvetetten (tehát nem szemtől szembe), egyoldalúan (a közlők és a 21

22 befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy diszperz (eltérően együttlévő) közönség számára. 9 Mára ez a definíció már nem teljes érvényű. Forgalomba kerültek olyan technikai eszközök, melyek lehetővé teszik a visszajelzést (pl. televízióhoz kapcsolt kamera). Az interaktivitás lehetőségét a multimédia-alkalmazások (vagy pl. az interaktív tévé) teremtik meg a tömegkommunikáció számára. A rádió még csak akusztikus jeleket sugároz (beszéd, zene), a televízió feltalálásával új kultúra korszaka kezdődött meg, az audiovizuális kultúráé. Az információtovábbítás oldaláról nézve pedig a rádió és televízió feltalálásával az embernek sikerült legyőznie az időt, s részben a teret is. A tér végleges legyőzése a hírközlő mesterséges holdakkal sikerült. 10 Manapság az internet teljes jogú médiummá vált. Megjelent az elektronikus levelezés [@ jel], majd pedig a webes dokumentumok tárolására és elérésére szolgáló protokollok [pl.: a formula], azaz egy world wide web-dokumentum lelőhelyének címe. A fenti konkrét példák alapján a média összefoglaló értelmezése az alábbiakban kibővítve adható meg: A tömegkommunikáció ismérve, hogy kevesek szervező munkájával, technikai közvetítők segítségével nagy tömeghez nagy tömegű információ jut el. Az információ útja ma még egyirányú, a visszajelzés késleltetett. Ilyen tömegkommunikációs funkciót lát el a modern média (a rádió, a televízió) az elektronika közvetítésével. Az internet megjelenésével azonban a kommunikáció már kétirányúvá válik, és nem a műsorszóró, hanem a hálózati jelleg emelkedik ki. Miért fontos a tömegkommunikáció, és mennyiben más, mint a személyes vagy csoportkommunikáció? A tömegkommunikáció fő jellemzői, melyek egyúttal a különbséget is magyarázzák: közvetett kapcsolat technikai eszközök útján terjed az információ mérete azonos időben, azonos információ tömegméretekben, technikai eszközök közvetítésével jut el a befogadóig egyoldalú mely az ezredfordulóig jellemző nincs feed back (visszajelentés), face to face (szemtől szembeni) kapcsolat adó-vevő között, amelyben csak a képzelőerő jeleníti meg a nem verbális kommunikációt; direkt közlésre nem érkezhet direkt válasz A tömegkommunikáció leginkább abban különbözik a kommunikáció más szintjétől és formáitól, hogy itt az alapvető alanyok a társadalmi egységek (rétegek, osztályok) teljesen meghatározott típusai. A tömegkommunikáció során a kommunikáció a személyeshez képest kevésbé változatos, továbbá a visszacsatolási lehetőség igen kicsi. A tömegkommunikációt valamely társadalmi, sőt formális szervezet kezdeményezi, a nem intézményes tömegkommunikáció nem is létezik. A tömegkommunikáció esetében a fő forrás egy kommunikációs szervezet vagy egy intézményesített személy 9 ZRINSZKI László: A kommunikáció. I. JPTE Pécs, FÜLÖP Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest,

23 (W. SCHRAMM). A nem intézményes tömegkommunikáció az internet kétirányúvá válásával vette kezdetét (a szerző megjegyzése). 3. kép A tömegkommunikáció során egy ember (csoport) sok ember számára küld információt A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamat része, melynek során az információ intézményesített formában és egyirányúan a forrástól szakemberek által feldolgozva, technikai közvetítők révén jut el az emberek kisebbnagyobb csoportjaihoz, a nagyközönséghez. A tömegkommunikáció több funkcióval rendelkezik a társadalomban. Első a tájékoztatás, amely hírek, adatok, tények összegyűjtését, tárolását és terjesztését jelenti. Közérdekű kérdésekben biztosítja a megegyezéshez szükséges vita és eszmecsere lehetőségét. A médiának köszönhetően szocializáció is történik azáltal, hogy közvetíti az emberek társadalmi beilleszkedéséhez szükséges ismereteket, értékeket, magatartásmintákat. Napjainkban megfigyelhető, hogy a tömegkommunikáció hatása egyre erősebbnek mutatkozik, olyannyira, hogy a hagyományos szocializációs terepek (család, iskola, munkahely, közösségek) súlya háttérbe kerül. Ugyancsak nélkülözhetetlen és fontos a média a kulturális és művészeti ismeretek terjesztése, a kulturális örökség ápolása terén. A média kollektív információs eszköz is, segítségével a különböző szervezetek minden szükséges információhoz hozzájuthatnak, illetve közvetíthetik felé saját adataikat, véleményüket. Emellett azonban a média a rábeszélés legáltalánosabb hordozóeszköze is. A szórakoztatási funkció, melynek révén színdarabok, játékok, filmek, tánc, képzőművészeti alkotások, hangok és képek, jelek és szimbólumok kerülnek előadásra, kisugárzásra, ma már nem csupán egyedüli az egyéni és közös kikapcsolódásban, hanem már kiegészül a hírek gyakran szórakoztatva történő átadásával, amelyet infotainmantnek neveznek. 23

24 A média és az oktatás kapcsolata a tartalommal A digitális forradalom hatására napjainkban nemcsak az iskola, hanem a tömegkommunikációs médiumok is közvetítenek olyan tartalmakat, melyek óhatatlanul beépülnek a tanuló értékrendjébe. A televíziós hírek, információs műsorok, sportközvetítések, filmek, sorozatok, show-műsorok mellett az ezredforduló környékén megjelentek a hálózati információkeresési, szórakozási formák is. 4. kép A média, az oktatás és az információ kapcsolata a tartalommal A fentiekben felvázolt hírakoztatás (infotainment), valamint az ismeretek szórakoztató formában történő ( szórakoztanítás, szórakoktatás edutainment) kifejezések jelezték a szabadidő, a kultúra, a média és az oktatás különböző alakzatainak látványos találkozását és összeolvadását az elektronikus térben. Ezt a két tömegkommunikációval határos területet lehet kiegészíteni az információkeresés, -előállítás révén történő tanulás fogalmával: az infooktatással. 11 A hírakoztatás : egy híregység, riport, tudósítás vagy bármilyen, a valóságban zajló esemény leegyszerűsített, szenzációfókuszált, gyakran torz és manipulatív formában történő megjelenítése. Ez utóbbinak célja, hogy a közönség olyan 11 FORGÓ S.: A korszerű a gyors technológiaváltások és tudástranszfer lehetőségét támogató oktatási módszerek és IT-technológiák alkalmazásának lehetőségei és gyakorlata a szakképzésben. II. In: Szabó István (szerk.) Technológia Tudomány Szakképzés. Kutatási jelentés, pp Budapest Gödöllő, NSZI,

25 életvitelre legyen kondicionálható kulturálisan, amely a fogyasztói társadalomban érdekelt szféráknak profitot eredményez. A szórakoztanítás : oktatási célú tartalomnak, eseménynek a szórakoztató média formanyelve alapján történő, leegyszerűsített, multimédiás formában megvalósuló megjelenítése. Infooktatás: Az oktatási célú tartalom elsősorban infokommunikációs eszközökkel történő elsajátítása. A tanulási igény és az információszükséglet területén kirajzolódó szakterület. Az információszükséglet és a tanulási igény ma már nem csupán papíralapú dokumentumgyűjtemény alapján, hanem elektronikusan is kielégíthető. A tanulók körében már széles körben elterjedt a keresőprogramok használata, azonnali üzenetküldő kommunikációs eszközök alkalmazása, hirdetés, levelezés, blogírás, fáljmegosztó helyek és on-line enciklopédia (Wikipedia) használata A tömegkommunikáció rendszere A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak ezeken belül is a köznapi kommunikációnak egyik sajátos formája, amely a személyes és a csoportközi kommunikációtól is viszonylag tisztán megkülönböztethető. Legfontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetítettség. A tömegkommunikáció szervezetei: az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklámműsorok. Összességében elmondható, hogy a bemenő jelek, az információk új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már sajátos szűrőn átjutva sok redundanciát tartalmazhatnak. a kisugárzó rendszer a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás Itt már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat. 5. kép A tömegkommunikáció rendszere 25

26 A média a körülöttünk történő események végtelen információhalmazából válogat. A tartalomcsomagokat a médiarendszer csatornáin kapuin keresztül eresztik ki a piacra. A fogyasztó különféle tartalmú termékek közül választhat. A kínálatban van közszolgálati, kereskedelmi szempontok szerint készített híregyveleg, hordozóját-közvetítőjét tekintve írott és elektronikus, sajtó, rádió, tévé, internet, mobilalapú szolgáltatás. KOMENCZI így ír erről: Az elektromágneses hullámokra épülő tömegkommunikáció első korszaka a rádióhoz kapcsolódik. Bár az új, vezeték nélküli hírközlési technológia kifejlesztésének úttörői távíróról beszéltek (drótnélküli távíró, szikratávíró) hamarosan nyilvánvaló volt, hogy az egész társadalomra kiható kommunikációs áttörést a hangátvitel fogja jelenteni. A rádió volt az első olyan eszköz, amely egyidőben képes nagy embertömegekhez szólni, úgy, hogy mindenki megérti az elhangzottakat (a beszédértés eltérően az olvasni tudástól minden normális körülmények között felnőtt ember természetes adottsága, a siketeket kivéve). A rádió tette először lehetővé, hogy alkalmanként egy egész nemzethez, illetve azonos nyelvi kultúrához tartozó emberek együtt rezdülő információs közösséggé formálódjanak. A rádió volt csaknem fél évszázadig a meghatározó tömegkommunikációs eszköz. [ ] Mára a televízió átvette a rádiótól a csúcsmédium szerepét. 12 Valójában napjainkban a televíziózás is nagy változás előtt áll, hiszen világháló révén, ma már nem csak a nappali szobában elhelyezett televíziókészülék előtt tudunk (háttér) televíziózni, hanem akár on-line vagy mobiltelefonunk segítségével is Az információ és a kapuk Az információ kapukon keresztül jut a közönséghez, a nyílásnál ott állnak a kapuőrök 13, a média tulajdonosai (irányítói, szerkesztői, akik szelektálnak azáltal, hogy kiválasztják, hogy mely személyek szerepeljenek) és az újságírók. Ők döntenek arról, hogy milyen információkból váljanak hírek, az ő merítésük alapján lesz a végtelen halmazból véges számú hír. Az információ attól függően válik hírré, hogy kié az a kapu, kinek a kezében van a kulcs, ki fizeti meg a kapuőrt. A médiafolyamatok által előállított termék az előállítás folyamán több szervezési lépcsőn is átmegy, amíg eljut a fogyasztóhoz. A folyamat minden fázisában az eredeti adatok szűrésre kerülnek, az időtartamukat csökkentik, továbbá stílusbeli változásokon, illetve szerkesztésen és tartalomszűrésen esnek át. A folyamat minden fázisa a felhasználóhoz való út egy kapujának tekintendő, így ez kapunyitásnak, illetve -építésnek is nevezhető. Tegyük fel, hogy egy országos hálózattal rendelkező televízió riportereit az ország középnyugati területére küldik, hogy beszámoljanak az ottani erős esőzések- 12 KOMENCZI Bertalan: Információ ember és társadalom. Líceum Kiadó, Eger, MCCOMBS W. szerint a média az információk kapuőrének (information gatekeeper) szerepét játsza azáltal, hogy a szerkesztőségi munkatársaktól függ, hogy az egyes témák mikor milyen megvilágításban kerülnek adásba. Különbséget lehet tenni a média, a közvélemény és a politika napirendje között. 26

27 ről és az árvizekről. Ebben az esetben a kapunyitást az esemény megfigyelése jelenti. Habár az árvíz több négyzetkilométernyi területet érint, és több millió ember életére lehet hatással, a riportercsapat időbeli korlátok miatt az egész eseménynek csak egy kis részét képes rögzíteni. Ha a riporterek a kukoricaállományban esett kárra összpontosítanak, akkor ez a döntés már egy bizonyos szűrést jelent, mert az eredetileg az összes adatra irányuló érdeklődés a kukoricatermésre szűkül, és figyelmen kívül hagy más növénytípusokat, illetve károkat. A híreket előállító szervezeti rendszerben sok ember munkája szükséges, hogy ez a történet létrejöjjön. A vágó kiválasztja a végső formában használandó megfelelő video elemeket, az írók összeállítanak egy forgatókönyvet a hírolvasó számára, rajz- és képzőművészek olyan a megjelenítést gazdagító elemeket hoznak létre, mint a kiemelt címek, térképek vagy animációk, a zenészek pedig kísérő zenét állítanak össze. Mielőtt az adott történetet vagy hírelemet közvetíti az esti híradóban, a hírszerkesztő eldönti, mikor lesz a közvetítés időpontja, hogyan fog illeni az adott hírműsor szerkezetébe, melyik anyagot, hírelemet vagy reklámot fogja követni, majd a hírolvasó bemutatja a történetet, a stúdió személyzete pedig végrehajtja a közvetítési folyamatot. Habár a riportercsapat több órányi videoanyagot forgatott le és állított össze, nagyszámú tényt tárt fel, és sok embert kérdezett meg interjú formájában az árvíz sújtotta területen, a történet ha adásba kerül csak pár percnyi hosszúságú lesz. Továbbá mindenegyes fázisban a kapunyitó vagy kapuépítő formálhatja a történet tartalmát, illetve stílusát. Minden, a folyamatban résztvevő személy hozzáadhat vagy elvehet az eredeti anyagból, és ezáltal a saját módján képes alakítani az adott kommunikációs terméket A Laswell-formula A kommunikációelmélet számos tudományág és tudományterület eredményeit ötvözi. A műszaki tudományok nagymértékben segítették a kommunikációelmélet kialakulását, de a kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt. 27

28 6. kép A Laswell-féle formula magyar és eredeti (angol nyelvű) változata A LASWELL-formula szerint: A kommunikáció-kutatásban azt kell vizsgálni, hogy KI, MIT mond, milyen kommunikációs CSATORNÁN keresztül, KINEK és milyen EREDMÉNNYEL 14 történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizsgálata. KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommunikáció elindul MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a tartalom, az üzenet CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvitelét valósítja meg KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást Megjegyezendő, hogy a közlés módja, formai sajátossága, jelrendszere a kód, melynek elemi egysége a jel. A modell klasszikus és a leggyakrabban hivatkozott elméleti tézis. A majdnem tökéletes meghatározásból a MIÉRT azonban hiányzik. Már pedig a kommunikáció folyamatát, a kommunikációs cselekvést vagy cselekvéssort olyan indíték hozza mozgásba, amely azonos a miért -ekre adható válasszal. A folyamat végén, annak eredményeképpen jön létre az a KAPCSOLAT, amely az egyénnek és a társadalomnak egyaránt létszükséglete. Az emberi társadalom nem képzelhető el tudatosan, célirányosan tervezett és szervezett kapcsolatrendszer nélkül. Ez könynyen belátható, nyilvánvaló (evidencia), mégis alaposabban meg kell vizsgálni a miérteket, hiszen az az érdeke minden személyiségnek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjék be a társadalmi kapcsolatrendszerbe, s azon belül minél eredményesebb, minél hatékonyabb kommunikátor legyen. Megjegyzés: LASWELL behaviorista pszichológusként nem foglalkozott a miértekkel, azaz azzal, hogy milyen indítékok játszanak szerepet a közlőben a 14 LASSWELL, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society. In: The 28 Communication of Ideas. New York, 1948.

29 kommunikáció során. Ez napjainkban egyaránt lehet az imázsteremtés termék, áru, szolgáltatás személyes jellegű eszköze. 2.4 ÖSSZEFOGLALÁS Az előzőekben sor került a társadalmi kommunikáció teljes vertikumának bemutatására. Megismerkedett a kommunikáció hierarchikus (egymásra épülő) és nem alá-fölérendelt rendszerével. Elsajátíthatta a kommunikáció formáinak, folyamatainak társadalomhoz és kultúrához kapcsolódó formáit. A társadalmi kommunikáció személyes és tömegkommunikációs kapcsolatát is figyelemmel kísérhette. Megtárgyaltuk a kommunikációs modelleket és a hozzájuk tartozó fogalmakat. 2.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Értelmezze a kommunikáció fogalmát! 2. Mutassa be a kommunikációs korszakokat! 3. Ismertesse az interperszonális kommunikáció fogalmának jelentését! 4. Mit jelent a médiakommunikáció fogalma? 5. Mutassa be a médiakommunikáció jelenségét és változatait! 6. Mit értünk a telekommunikáció fogalmán? 7. Mutassa be s SHANNON-féle híradástechnikai modellt! 8. Mit értünk a tömegkommunikáció fogalmán? 9. Mutassa be a tömegkommunikáció rendszerét! 10. Szóljon az információ kapuőreiről! 11. Mutassa be a LASWELL-formulát! 29

30 30

31 3. MEGISMERÉSI FORMÁK A KÜLVILÁG INGEREI 3.1 CÉLKITŰZÉS Ebben a szakaszban a bennünket körülvevő világ a kép- és hangfeldolgozáshoz elengedhetetlen hallható és látható tartományát dolgozzuk fel. Mivel a médiában az audiovizualitás a döntő, ezért ebben a foglalkozásban a külvilág audiovizuális ingereire koncentrálva dogozzuk fel a különböző jelforrások tulajdonságait, valamint az érzékelés és észlelés folyamatát. 3.2 TARTALOM Az érzékelhető világ A látható világ Hangtan a hallható világ Az érzékelés mint a kommunikáció jelforrása 3.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE Az érzékelhető világ Az információt rendszerint valamilyen energia- vagy állapotváltozás hordozza, ezért ezt a változást kell érzékelnünk valamilyen módon. A körülöttünk lévő fizikai és társas világgal való kapcsolat az alapja az értelmi és érzelmi fejlődésünknek, szükségünk van a külvilágból küldött jelek fel- és megismerésére. Ezáltal alakítjuk, formáljuk a minket körülvevő világot, úgy, hogy közben mi magunk is alkalmazkodunk hozzá. A megismerési (kognitív) folyamatok első lépcsőfoka a környezet ingereinek az érzékelése. Az érzékelés (szenzáció) fogalmán az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük, míg az észlelés (percepció) fogalmán a magasabb szintű idegrendszeri folyamatok révén kialakuló ingerület tudatosítását és annak integrálását értjük. Az észlelés tehát az emberben tudatos folyamat, amelyhez a figyelem irányítottsága is hozzákapcsolódik, és ez teszi lehetővé a differenciálás lehetőségét. A különböző ingereket (pl. fény, hang stb.) érzékelve az ingerületek elektromos impulzus formájában az érző idegpályák közvetítésével a megfelelő agyi központokba kerülve tudatosulnak. Az érzékelés (érzéki megismerés) során a környezetből kiinduló fizikai és kémiai folyamatok hatására (hang, fény, hő, nyomás, párolgás) keletkező ingerek az idegvégződésekben ingerületet váltanak ki, és az idegpálya közvetítésével továbbterjednek az idegrendszer központi részébe. Ennek során alakul ki az agykéregben az érzéklet (érzet). Az ingerforrások elhelyezkedésük alapján lehetnek: külsők (látás, hallás, szaglás, tapintás, hőérzet és fájdalomérzékelés exteroreceptorai) 31

32 és belsők (szervi, valamint egyensúlyi és kinesztétikus mozgásérzékelés interoreceptorai). Érzékszerveink érzékenysége, ingerküszöbe az evolúció során változott, és adott határok között működik. Az egyes érzékszervi receptorok ingerküszöbe a nekik megfelelő adekvát ingerre a legkisebb, azaz már igen gyenge inger is működésbe hozza őket, illetve a túl erős inger már nem hat rájuk. Az érzékelés abszolút küszöbe az a legkisebb erősségű inger, amely még érzékletet vált ki. Az érzékelés különbözeti differenciaküszöbének nevezzük az ingernek azt a legkisebb változását (különbségét), amelyet még észlelni tudunk. A küszöbértékek nagysága a korábbi tapasztalatoktól, az élő szervezet pillanatnyi állapotától, céljától nagymértékben függ. Az érzékszervek a környezethez való folyamatos alkalmazkodás eredményeként alakultak ki, és az élőlényeknek a külső környezet és a belső ingerek felfogására alkalmas szervei. Az ingerek energiaállapotaik szerint különböző típusúak. Az elektromágneses hullámok keltette fényingerek felfogására alakult ki a látás érzékszerve, a szem; a környezet mechanikai rezgéseinek, a hang érzékelésére pedig a hallás érzékszerve, a fül. A kémiai ingerek közül a gázhalmazállapotú anyagok érzékelésére szaglás útján a szaglás érzékszerve az orr, míg az ízérzés érzékszerve a nyelv pedig az oldott anyagok érzékelésére fejlődött ki. A tapintás a szilárd tárgyak érzékelése során a bőrben levő tapintóideg végződések (mechanoreceptorok) segítségével történik. A testhelyzetünk egyensúlyi állapotáról a fülben lévő helyzetérző szerv, a labirintus szerv tájékoztat. Az érzékszervek csak adekvát energiaállapotok (ingerek) felfogására alkalmasak, vagyis a látás szerve csak az elektromágneses hullámtartomány egy részére, a látható fénytartományra jön ingerületbe, a hallásé pedig kizárólag mechanikai rezgésekre, a szaglás és ízlelés szerve pedig csak ún. olfaktorikus kémiai anyagok hatására. Az érzékszervek egyfajta bemenetként önmagukban csak az ingerület érzékelésére és átalakítóként pedig a változásokról történő tudósításokra alkalmasak. A velük szoros kapcsolatban álló idegpályák segítségével pedig az agyban levő megfelelő érzékelési központokba továbbítják a jelzéseket. Minden élő szervezetnek rendelkeznie kell információszerző- és feldolgozóapparátussal, mert e nélkül egyetlen élő rendszer sem működhet. Információra van szükség a külső környezet változó jeleiről, a rendszer belső állapotáról, a kimenet hatékonyságáról. Napjaink információszerző eszközei az emberi érzékszervek kiterjesztését képezik. Az optikai elektronikai eszközök rohamos fejlődése a gyorsabb és pontosabb információszerzést szolgálják. A technikai eszközök rohamos fejlődése, az érzékelők egyre kifinomultabb változatai lehetővé teszik a nagyon távoli információforrások érzékelését (mérését) csakúgy, mint a sebességben és méretekben végletes (nagyon gyors vagy nagyon lassú, nagyon kicsiny vagy nagyon nagy) jelek érzékelését. 32

33 3.3.2 A látható világ 7. kép Az érzékelési csatornák Az elektromágneses hullámok spektrumának érzékelése a légkör sugárzáselnyelése mert a Földre érkező elektromágneses hullámok jelentős részét a légkör elnyeli következtében alakult ki. Az elnyelődés következtében megmaradó látható fénysugarak úgy hatnak ránk, hogy a környezetünkben lévő tárgyak felületéről visszaverődő fényhullámokat érzékeljük. Ez az evolúció során alakult ki az élőlényekben. A rádióhullámok amelyeket az emberiség még egy jó évszázada fedezett fel nemcsak műsorszórásra (földi, műholdas), hanem a világűr kutatására is alkalmasak. A fény amely elektromágneses sugárzás, szemünkbe jutva a fotoreceptorokban ingerületet kelt, és az agy látóközpontjában fényérzetté alakul olyan elektromágneses (transzverzális) hullám, melynek hullámhossza m (vörös) és m (indigókék) között van. Az emberi szembe jutva az emberi szem ideghártyájának (retinájának) érzékelőit (csapokat és pálcikákat) ingerli, mely ingerek elektromos impulzusként terjednek tovább és a látóidegen végighaladva az agyban a látás érzetét hozzák létre. A látható fény hullámhossza 380 nm-től 780 nm-ig terjedő tartományban mozog. A látható fény prizma segítségével spektrumaira bontható. A fénysugarak homogén, egynemű közegben (így a levegőben is), minden irányban egyenes vonalban terjednek km/s sebességgel. A különböző hosszúságú hullámok megtörnek a prizma élein, ennek eredményeképp látjuk a szivárvány színeit. vörös: nm narancs: nm sárga: nm 33

34 zöld: nm kék: nm indigókék: nm 8. kép Az elektromágneses hullámtartomány Az olvasott információkat kiegészítő információk itt tekinthetők meg. 15 A fény nemcsak anyagban terjed, hanem légüres térben (vákuumban) is, ahol a terjedési sebessége állandó. Vannak olyan elektromágneses sugárzások, amelyek megegyeznek a látható fény tulajdonságaival, de azokat az emberi szem nem érzékeli. Ezek két csoportba sorolhatók: a rövidebb hullámhosszú változatai az infravörös (IR), a radar, tévé és rádióhullámok a nagyobb hullámhosszú pedig ultraibolya (UV), de ebbe a fogalomkörbe tartozik a röntgensugár, a radioaktív sugárzás) tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is A fény emberi szemen kívül más eszközökkel is tanulmányozható. A fény például fényképlemezen kémiai változást okoz, működésbe hozza a fotocellát. Az élővilág érzékelésének tanulmányozása során is bebizonyosodott, hogy a külön- 15 További információk itt tekinthetők meg:

35 böző állatok más-más, az embertől különböző tartományokat látnak az elektromágneses sugárzásból, tehát a fény nemcsak a műszerek, hanem az élővilág számára is tágabb fogalmat jelent, mint az emberi szem számára látható fény. A fény terjedése során prizma és fehér fény alkalmazásakor színszóródás, diszperzió jön létre, mert a különböző színű fénysugarakra a prizma törésmutatója eltérő. A fény legfontosabb fizikai jellemzői: fénysebesség, frekvencia, hullámhossz A fény kettős természetű, egyrészt hullámjelenség, másrészt pedig korpuszkuláris (részecske) természetű. A részecskéket a fény kvantumainak, fotonoknak nevezik, melyek légüres térben fénysebességgel mozognak, nyugalmi tömegük pedig zérus. A fény mint hullámjelenség a sebességével, a frekvenciájával és a hullámhoszszával jellemezhető. A hullámmozgást valamilyen rezgő forrás hozza létre, a frekvencia mértékegysége a [Hz]. A látható fény színét a tiszta spektrumszínek esetén a fény frekvenciája határozza meg. A fény sebessége vákuumban közel km/s ( ± 0,5 km/s). Ez a sebesség a fizikai világban elérhető legnagyobb érték. Levegőben és más közegekben a fény sebessége kisebb. Két közeg közül azt, amelyikben a terjedési sebesség kisebb, optikailag sűrűbb közegnek nevezzük. A hullámhosszt egy adott közegben a sebesség határozza meg, vagyis a hullámhossz a sebesség és a frekvencia hányadosa, tehát a különböző közegekben a sebesség értékével arányosan változik. A sebesség (c), a frekvencia (f vagy ν) és a hullámhossz (λ) között a következő összefüggéssel jellemezhető: A fény energiájáról A részecskeelmélet alapján a fény energiáját a frekvenciájával arányosnak találták. A fény a frekvenciájával arányos nagyságú energiacsomagok, fotonok áramának tekinthető. Az elnyelődött fényenergia a közeg anyagában hoz létre változásokat. Az anyagban a fény legfontosabb kölcsönhatásai melyek a médiatechnológiákban alkalmazást nyernek a következők: hőhatás (pl. hőkamerák) fotodisszociáció (a vízmolekulák oxigénre és hidrogénre bomlása ultraibolya sugárzás hatására) ionizáció, lökéshullámok keltése (pl. lézerfény) fluoreszcencia (CRT-képcsövek) fotokémiai reakciók keltése (fényképezés, filmek) 35

36 3.3.3 Hangtan a hallható világ 16 Hangnak nevezzük a rugalmas közegben terjedő, hangérzetet kiváltó longitudinális hullámokat. A hallás adekvát ingere a levegő molekuláinak rezgése. Az ember által hallható hang frekvenciatartománya 20 Hz és 20 khz közé esik. Az ennél nagyobb frekvenciájú hangot nevezzük ultrahangnak, a kisebb frekvenciák esetén infrahangról beszélünk. Egyes állatok az embernél jóval tágabb frekvenciatartományban képesek a hanghullámok érzékelésére. A hang terjedési sebessége levegőben 0 C hőmérsékleten 1 atm nyomáson: c 0 = 331,5 m/s. 9. kép Hangterjedelmek különböző élőlényeknél A hang terjedésének lényege az, hogy a közeg részecskéi egy hangforrás hatására kimozdulnak nyugalmi állapotukból, és ezt a kimozdulást a környező részecskék is átveszik, ilyen módon az eredeti elmozdulás hullámszerűen továbbterjed. A fül mint a hallás szerve az akusztikus környezet információit veszi fel és továbbítja a központi idegrendszer felé. A hallószerv a levegőmolekulák vibrációjával, az ún. hanghullámokkal kapcsolatos mechanikai energiát elektromos impulzussorozattá alakítja át: az ily módon frekvenciakódban továbbított információ a hallási neuronláncon keresztül a hallókéregbe kerül, ahol a dekódolás történik. A hangmagasság, hangerősség, valamint a hangszínezet alapján jellemezhető hangérzéklet jön létre. A λ hullámhossz és az f frekvencia segítségével határozható meg. A hanghullám terjedési sebessége C. Nagyságát a közeg anyaga, illetve annak fizikai állapota (nyomása, hőmérséklete stb.) határozza meg: 16 További információk itt tekinthetők meg: 36

37 10. kép A hanghullám fizikai tulajdonságai Emberi hallás terjedelme: db suttogó beszéd: 35 db normális beszéd: 60 db zajos utca: 80 db metró: 100 db diszkomfort érzés: 120 db fájdalomérzet: db repülő: db az emberi beszédtartomány: Hz Az emberi érzékelési modell szerint az érzéki ingerek először egy olyan szakaszba kerülnek, ahol az érzéki ingerek regisztrálása történik. Mindez nagyon rövid ideig tart: néhány tized másodperc alatt lezajlik. Az összegyűjtött információnak csak egy kis része jut el a következő szakaszba, ahol az észlelet keletkezik. Ezután az észleletek kiegészülnek nyelvi jelekkel vagy fogalmakkal a gyors emlékezetben. A gyors emlékezet működési ideje másodperc (rövid távú emlékezetnek is nevezik). Kapacitása korlátozott, hiszen egy időben kb. 7 észleleti egységet képes tárolni. A következő szakasz a tartós emlékezet, amelynek működési ideje és kapacitása szinte korlátlan. Általában a gyors emlékezet dönti el, hogy mi kerüljön a tartós emlékezetbe. 17 Gondoljunk arra, hogy a mechanikus rezgés formájában megjelenő hangot a fülünkkel, mint információszerző eszközzel érzékeljük, amit az átalakít az agyunk számára értelmezhető formára. Általában elmondhatjuk, hogy az információszerzés során az érzékelőből és átalakítóból álló információszerző eszközök lépnek kapcsolatba először az információt hordozó energia- vagy állapotváltozással. 17 NORDENSTRENG, K.: Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmányozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest,

38 Ezeknek az eszközöknek az a feladata, hogy a környezetből érkező jeleket az ember vagy valamilyen másik eszköz számára feldolgozhatóvá, illetve továbbításra alkalmassá tegye. Tekintettel arra, hogy az általunk vizsgált folyamatokban az audiovizuális közlés a domináns így a hallási és a látási információk játszanak többnyire szerepet, a következőkben csak a kép- és hangátalakítás eszközeivel foglalkozunk. Azonban ne feledjük: az információt másfajta állapotváltozás is hordozhatja. Az interaktív multimédiumokban már ezeket az állapotváltozásokat is alkalmazzák. Tekintsük át a következőkben az ember információfeldolgozó rendszerét, melyet az alábbi ábra szemléltet! 11. kép Az emberi audiovizuális feldolgozó rendszer Az idegrendszer alapegységei az idegsejtek, melyek kisülése révén függetlenül az azt kiváltó inger, energia (mechanikai, vegyi, hő) típusától elektromos impulzus keletkezik. Ez az impulzus neuronok (idegsejtek) hálózatán keresztül továbbítódik. Ezt az impulzust viszont csak más érzéksejt vagy idegsejt segítségével továbbítja. Tehát az idegsejtek hálózatot alkotnak az idegrendszerben. Az érzékelés folyamatában a környezet a közlő, míg az ember a vevő szerepében van. Az érzékelés folyamatában a külső jelet (ingert) a vevőrendszer természetének megfelelően érzékelhetővé, majd továbbításra alkalmassá kell tenni, ill. megfelelő csatornán továbbítani kell, majd az ember számára közvetlenül érthetővé kell tenni. A teljes központi idegrendszer jelfeldolgozását vizsgálva az alábbi becsült értékekre következtettek: A szervezet a környezetéből bit/sec számú ingert fogad. A feldolgozásra kerülő információmennyiség bit. (Ez azt jelenti, hogy ennyi az idegrendszerünk másodpercenkénti terhelhetősége. Ennek maximált értéke például az űrhajósoknál 150 bit/sec, míg egy zongoraművésznél 90 bit/sec.) A kiadott információmennyiség tartományok között mozog. 38

39 12. kép A külvilág jelei, ingerei és feldolgozásuk Érzékelhető tehát, hogy a környezetünkből és saját testünkből érkező különböző ingerekből nagyon keveset dolgozunk fel. Mi lehet ennek az oka? Több tényező közül az egyik legfontosabb az, hogy a receptorok eltérő mértékben fogják fel, és kisszámú idegpályán továbbítják a különböző ingereket. Ennek eltérő volta miatt éljük át a világot szubjektíven. A másik szempont, hogy a receptorok által felvett ingerek ún. szűrő rendszereken keresztül jutnak el a nagyagykéregbe. Ezek a szűrő mechanizmusok elsősorban a lényeges információk továbbjutását biztosítják, és egyéni színezettel telítik, ezért éljük meg a körülöttünk lévő világot szubjektíven. A külvilág jelenségei iránti érzéktelenséget jól érzékelteti a nem látó, halló és nem beszélő három majom (Mizaru, Kikazaru Iwazaru) szimbólumegyüttese a templom őrzői, mely egy 17. századi japán templom oszlopcsarnoka felett található faragásból ered. 3.4 A KÜLVILÁG INGEREI ÉS A BIOMETRIA (WEBINÁRIUM) Biometria a test mint üzenethordozó E szakterület alaptézise, hogy bár mindannyian emberek vagyunk, de nincs igazán két egyforma közöttünk. A biometria az emberek egyedi testi jellemzőik alapján való azonosításának tudománya. Létrejöttében nagy szerepet játszott a sok kód (telefonszám, bankkártya PINkód, autóriasztó, táskazár, loginnév/jelszó) megjegyzésének a nehézsége mellett a bűnüldözésben kialakult nyomolvasás, a globalizáció következtében kialakult tömegközlekedés, a tömeges részvétel nyilvános eseményeken. Alkalmazása ki- 39

40 terjed a mindennapi élet banki, egészségügyi szolgáltatásian túl az üzleti életben, a határbeléptető rendszerekre egyaránt. Minden tömegrendezvényen, ahol a személyek anonimokká váltak, ma már használnak beléptető rendszereket (kapukat), állami intézményekben, nyilvános tömeges szórakozóhelyeken, diszkókban. Közkönyvtárakban, vállalkozásokban egyaránt. Olyan azonosításra alkalmas egyedi bélyegeket alkalmaznak túl az azonosítókon és a jelszavakon, mint a test(részek) formája, az arc felépítése, az ujjlenyomat, az íriszminta, de használható a kéz redőzete vagy éppen a retina ereinek képe, a hang jellemzőinek megállapítása, szagminták és még sok egyéb jellemző. Az egyik leggyakoribb a szem jellemzőinek azonosítása, melynek során a szivárványhártya (írisz), valamint az ideghártya (retina) erezetének jellemzőit tárják fel. 3.5 ÖSSZEFOGLALÁS Ebben a foglalkozásban feldolgoztuk a bennünket körülvevő világ a kép- és hangfeldolgozáshoz elengedhetetlen hallható és látható tartományába tartozó információforrások tulajdonságait. A külvilág auditív és vizuális ingereire koncentrálva a különböző jelforrások ismérvein túl feldogoztuk az érzékelés és észlelés folyamatát. 3.6 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Mutassa be külvilág ingereit! 2. Melyek a látható világ jelei? 3. Melyek a hallható világ jelei? 4. Mutassa be az információ-feldolgozás folyamatát! 40

41 4. A MÉDIARENDSZEREK KORSZAKOLÁSA 4.1 CÉL E fejezetben megismerkedhet a kommunikációs korszakok különböző csoportosítási formáival, ezek eltérő értelmezéseivel és a kutatók nézeteivel. 4.2 TARTALOM A jelzőrendszerek A korszakolásokról ONG háromlépcsős korszakolása A DONALD-féle evolúciós pszichológiai felfogás INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai determinizmus PETHŐ Bertalan a technikai médiumok öt generációja HERNÁD István négy technológiai forradalma FÜLÖP Géza kommunikációs forradalmai 4.3 TANANYAG A jelzőrendszerek Az emberiség kommunikációs korszakainak vizsgálata különböző kommunikációs irányzatokban eltérő formákban jelenik meg. Mielőtt elkezdenénk a korszakolást, vessünk egy pillantást arra, hogy az emberi lény milyen jelzőrendszerrel rendelkezik. A PAVLOV által alkotott az ember magasabb idegtevékenységéről szóló tanaiban található kifejezés arra utal, hogy a külvilágot közvetlenül tükröző, azaz a közvetlen, érzékletes, megfogható, konkrét sajátosságokon keresztül jelzi, vagy közvetetten második jelzőrendszer, beszéd, fogalmak segítségével ragadja meg a világot. Míg az első jelzőrendszert az egyedfejlődés által meghatározott feltételes reflexek alkotják, mely reflexkapcsolatok az egyénnek környezete tárgyairól és eseményeiről való tapasztalatszerzése során jönnek létre 18 a második jelzőrendszer az embernél a gondolkodás és a beszéd. Az első jelzőrendszer tehát közvetlen érzékelésen alapuló melyben a környező világ valós, szemléletes alakban van jelen, konkrét tárgyak és jelenségek hatására keletkezett kapcsolatok rendszere. A második jelzőrendszer a beszéd segítségével az első jelzőrendszerből alakult ki úgy, hogy...a közvetlen érzékleti és észleleti benyomások jeleit nyelvi szimbólumokkal helyettesítjük. Így az ember a valóságot nemcsak alakja és jellemző vonásai alapján tudja manipulálni és osztályozni, hanem viszonyok segítségével is. A második jelzőrendszer teszi lehe- 18 NORDENSTRENG, Kaarle Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmányozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest,

42 tővé az ember számára, hogy ismereteket szerezzen, raktározzon és továbbítson anélkül, hogy közvetlenül érintkezne a dolgokkal. 19 A második jelzőrendszer tehát szóbeli ingerek hatására keletkezik, így a környező világ elvont alakban tükröződik benne, és csak az embernél lehetséges. A jelzőrendszerek természetesen nem elkülönülve, hanem együttműködve, egymásra épülve, kiegészítve léteznek, a második működése az első alapján lehetséges, míg az első működését befolyásolja a második. Ha mindkét rendszerünk adekvátan működik, akkor érzelmeinket egyszerűen, spontán formában ki tudjuk fejezni, gondolatainak megfelelő szavakba tudjuk önteni A kommunikációs technológiák történetének korszakolásáról A könyv médiakommunikációs vonulata igényli a kommunikációs korszakok különböző csoportosítási formáinak bemutatását beleértve a kutatók eltérő értelmezéseit, nézeteit. Időrendben először a torontói iskola 20 képviselői (alapítói) közül INNIS 21 aki MCLUHAN mestereként a kommunikációs technológiát tekintette a gazdasági és politikai uralom és centralizáció legfontosabb paraméterének, az ONG-féle 22 elsődleges másodlagos szó- és írásbeliséget tipizáló terminuson át, az ember kialakulásának három evolúciós fázisát megkülönböztető DONALDi evolúciós pszichológiai felfogásig jutunk el. Igen elterjedt a kommunikációs technológiák történetének mcluhani 23 felosztása, amely az akusztikus, tipográfiai (Gutenberg-galaxis) az elektronikus kort (Neumann-galaxis) különbözteti meg. MCLUHAN a törzsek korát, az akusztikus, a tipográfiai (Gutenberg-galaxis) és az elektronikus kort (Neumann-galaxis) különböztette meg. Külön színt visz az elemzésbe a MCLUHAN vs CASTELLS általi kritikai felfogás, mely utóbbi szerző szerint a hatvanas években MCLUHAN által konstruált technikai determinista médiateória, az új kommunikációs technológiák elterjedése révén, érvényét vesztette. HERNÁD István 24 négy a technológiaváltásokat forradalmaknak nevező felosztása: a hangzó nyelv, az írás, a nyomtatás és az elektronikus kommunikáció (a Gutenberg utáni galaxis). PETHŐ Bertalan egyfajta evolúciós jellegű változásokra vezeti vissza a korszakokat, melyek biológiailag adott affektor- és effektorszervek alkalmi manifesztó- 19 NORDENSTRENG, Kaarle: Közléselmélet: Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmányozásába. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest : A torontoi médiatudományi iskola szerzői: INNIS H., MCLUHAN, M., HAVELOCK, ide sorolható ONG W., is aki MCLUHAN tanítványa volt. 21 INNIS, Harold: Empire and Communication. Oxford: Oxford University Press, 1950 [elektronikus dokumentum]url 22 BENCZIK Vilmos: Korszakok a kommunikációs technológiák történetében. (Ong 1982, 136) 23 MCLUHAN, Marshall, kanadai médiateoretikus, a torontói iskola legismertebb, gyakran idézett képviselője. 24 HERNÁD István: A Gutenberg utáni galaxis. Replika, 1993/

43 dálásán alapulva, a beszéd, az alfabetikus írás, könyvnyomtatás és a technikai médiumokon keresztül alakulnak, végül pedig a számítógépes és kibernetikai elvek szerint működve az elektronikus jeltermelés, programszervezés jellemzi őket, lehetőséget adva arra, hogy intellektuális hatalomként önállósulhatnak. Értelmezésében a könyvnyomtatás és a technikai médium generációja a Modern, míg a számítógépes és kibernetikai fejezet a Modernen túli fejlődéssel azonosítható. A FÜLÖP Géza által alkotott kommunikációs forradalomnak nevezett rendszer öt korszakot (beszéd, írás, könyvnyomtatás, az elektromos hírközlés, valamint az információ forradalma) különített el. A számítógépes hálózatok által vagy másként a számítógépek közvetítette kommunikáció (CMC: computer-mediated communication), ahol a nyílt rendszerek összekapcsolásának megjelenésével szokás újabban ötödik kommunikációs forradalomról beszélni. Az emberi társadalom fejlődése szorosan összefügg az információs összeköttetések, a kommunikáció fejlődésével. Éppen ezért információs szemléletünk velejárója az a felfogás, mely szerint a történelmet a kommunikációs eszközök fejlődése alapján korszakolják. Az eltérő korszakokkal sok kutató foglalkozott. Közülük W. J. ONG, Marshall MCLUHAN, HERNÁD István, PETHŐ Bertalan, FÜLÖP Géza munkásságát mutatjuk be. A többféle felosztás jellemzője, hogy általában kommunikációs vagy technológiai infokommunikációs, más esetben az írásbeliség-szóbeliség (ONG-féle) szemszögéből vizsgálódó felfogások léteznek Az Ong-féle írásbeliség-szóbeliség A kommunikáció történetének a címben jelzett felosztását jelöli meg ONG W. J. 25, aki terminológiájában három korszakot különböztet meg: az elsődleges szóbeliséget (primary orality) az írás megjelenése előtti kort, az írásbeliséget (literacy), mely a könyvnyomtatás megjelenésétől vette kezdetét, egyeduralma a 20. század derekáig az elektronikus médiumok megjelenéséig tartott. A harmadik fázison a másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszakát érti, amelyben a hangrögzítés és -átvitel kialakulása révén újra szerephez jut a szóbeliség. A másodlagos szóbeliség korszakában a hangtechnika feltalálásától (telefon, fonográf, majd rádió, magnetofon) kezdődően térben és időben egyaránt jelentősen kitágult a szóbeli kommunikáció. A másodlagos szóbeliség a televízió 80-as években történt széles körű elterjedése révén már a képbeliség korszakát vetíti előre. Az internet elterjedésével ezt a felosztást követve megjelent új médiumban, az interaktív fórumokon és chatszobákban zajló kommunikáció korszakát a másodlagos írásbeliség koraként jelölhetjük meg. 25 Az alábbi írás nyomán: BENCZIK Vilmos: Korszakok a kommunikációs technológiák történetében. (ONG 1982, 136) 43

44 4.3.4 A Donald-féle evolúciós pszichológiai felfogás Fontos szólni a beszédet megelőző kifejezési formákról, amelyet a korszakolások nagy része nem tartalmaz. Ez pedig a DONALD-féle 26 mimetikus kultúra 27, amely rendszerben a nyelv keletkezése előtti intelligencia magyarázata ölt testet. Szerinte az emberré válás folyamatában négy kultúra (epizodikus, mimetikus, mitikus és teoretikus-elméleti), illetve reprezentációs rendszer jellemző. Az ember kialakulásának három evolúciós fázisát az alábbiak szerint különbözteti meg. 28 Az első evolúciós átmenet, az emberszabású majmoktól a Homo erectusig terjed, melyet az események mímelésére vagy újra-megjelenítésére való képességnek a kialakulása jellemez. A második a Homo erectustól a Homo sapiensig tart, melyhez az emberi beszédképesség megjelenését társítja. Harmadik evolúciós átmenetként a külső szimbolikus tárolás megjelenését jelöli meg, megkülönböztetvén benne a vizuális- szimbolikus feltalálásnak három irányát a képi, az ideografikus és a fonologikus kifejezési formákat. Az emberi gondolkodás eredete címmel, magyarul is megjelent művében a gondolkodás és közlés forradalmait az emberré válástól a mai társadalmi kommunikációs rendszerekig mutatja be. Felfogása szerint a különböző történeti korszakok aszerint jellemezhetők, hogy milyen gondolatközlési rendszereket használnak. Az epizodikus kultúrát a főemlősök kultúrájaként jelezve szituatívnak, az idegrendszer saját világába zártnak tartja. A testtel való (mimetikus) közlés kialakulása jelentette a fordulatot az állati létből az emberré válás felé. Ezt a természetes nyelv, majd az írás kialakulása követte, mely létrehozta a külső emlékezeti rendszereket, így közléseink során rendszeresen hivatkozhatunk. Gondoljunk az ősi dokumentumokra (Biblia, Korán). 1. Az epizodikus a főemlősök kultúrájának tartott kultúrát elemezve arra következtetésre jut, hogy az ismereteink mindig egyedi dolgokra és csak az adott szituációban használhatók. 2. A mimetikus kultúrát a saját testtel való szándékos reprezentáció megjelenése hozza létre, majd a kognitív változásoknak köszönhetően alakult ki a nyelv (oralitás), melyet követően a mitikus kultúra bontakozott ki. 3. A mitikus kultúrában elsősorban kognitív változásoknak köszönhetően a nyelv (szóbeliség) alakult ki. 26 DONALD, M.: Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest, A mimézis: valamely esemény vagy viszony szimbolikus célzatú megismétlése vagy újraábrázolása. A mimetikus reprezentáció eszköztárához a gesztusok, arckifejezések, testtartás, de a zajok és hangok utánzása is hozzátartoznak. A taglejtések archaikus természete arra indította a tudósokat, hogy ezt a beszéd tényleges ősének tekintsék. 28 NYÍRI Kristóf: Képi jelentés és mobil kommunikáció. In: A 21. századi kommunikáció új útjai. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest, URL 44

45 Az első három kultúra (epizodikus, mimetikus, mitikus) közös jellemzője, hogy a tudás valójában egy-egy ember fejében tárolódik, bár a mitikusban a társas közösségi jellege következtében már megosztott. Az írás kialakulása révén ezek már tőlünk függetlenedett külső rendszerekké válnak, amelyeket majd mi használunk Az elméleti-teoretikus kultúra létrejötte az írás ( külső szimbolikus tárolás, külső emlékezeti mező ) megjelenésének köszönhető, melynek lényege, hogy fizikailag testet öltve már a testen kívül történik. Lehetővé teszi így, hogy tudásunkat kívülre helyezve tevékenységeink során mindig csak annyit használunk, amennyire éppen szükségünk van INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai determinizmus Harold INNIS, MCLUHAN mestere a torontói iskola egyik jeles alapítójaként, a kommunikációs technológiát tekintette a gazdasági és politikai uralom és centralizáció legfontosabb paraméterének. A Communication and Empire (1950) című művében 30 az emberiség történelmét vizsgálva arra a következtésre jut, hogy a térbeli uralom az üzenetek létrehozásához, tárolásához és terjesztéséhez használt technológián múlik. 31 MCLUHAN akinek a nevéhez fűződik többek között a kódexvilágtól a Gutenberg-galaxist megkülönböztető kifejezés aszerint különít el négy korszakot, hogy éppen melyik érzékszervünk volt aktívabb a meghatározó kommunikációs eszközök használatában: a törzsek kora az akusztikus kor a tipográfiai kor (Gutenberg-galaxis) az elektronikus kor (Neumann-galaxis) Az egyes korszakok részletesebb kifejtésben: A törzsek korában, mely a történelem akusztikus fejezetét képezi a közösségekben a hallás, a tapintás vagy az olfaktorikus-gusztatorikus érzékelés (szaglás, ízlelés) sokkal fejlettebb volt, mint a látás. Az uralkodó érzékszerv a hallás volt. Ebben a korban az információk tárolása az emberi memória révén történt, a továbbítás pedig a nyelv útján. Az átadandó ismeretek növekedésével alakult ki az írás és a könyvnyomtatás. Felfogása szerint a könyvnyomtatás vált a következő korszak központi kérdésévé. 29 Az evolúciós koncepció. [elektronikus dokumentum] URL 30 INNIS, Harold: Empire and Communications. Revised by Mary Q. Innis. University Toronto Press, 1950 és Svennik HOYER: Média a harmadik évezred küszöbén. [elektronikus dokumentum] URL 32 Kommunikációtechnológiai forradalmak és társadalmi változások. [elektronikus dokumentum] URL 45

46 2. Az írásbeliség kora, melyet egyidősnek tekint az ábécével, elősegítette civilizáción belüli elkülönülést. Aki már olvasni tudott, annál az érzékelés a fülről a szemre tevődött át. Felfogása szerint az olvasás és írás önálló gondolkodásra késztet, a hallgatás inkább utánzásra kevesebb kreativitással. 3. A nyomtatás korát Gutenbergről a könyvnyomtatás feltalálójáról GUTENBERG-galaxisnak, más néven a tipográfia korának is nevezte. A kifejezés eredetileg az írásbeli szövegek (könyvek) nagy számban történő sokszorosítását jelentette, a szót ma már azonban a 20. században kidolgozott audiovizuális és digitális médiától való megkülönböztetésre is használják. A nyomtatás megjelenésével egységesült a nemzeti nyelv, megerősítette és hangsúlyozta a vizualitást, ugyanakkor a hordozható könyvek segítségével megjelent az olvasói individualizáció. 4. Az elektronika kora a nyomtatott szó korszakának a vége elsőként a távíró megjelenésével veszi kezdetét. A késleltetés nélküli valósidejű kommunikációs formák (rádió, tv, majd hálózatok) megjelenése visszavezeti az emberiséget az ábécé előtti szóbeli hagyományhoz, amikor a hallás és az érintés fontosabb a vizualitásnál. Azaz visszatérünk a törzsi korszakra oly jellemező oralitás kultúrájához, azaz kialakul a másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszaka. A technológiai determinizmus által egy globális falu lakóivá váltunk. MCLUHAN hangsúlyozza, hogy az írás TECHNIKA. Az embernek a maga által készített eszköz (techne = toll, tinta, nyomdagép, számítógép) szükséges a használatához, és így kiterjeszti testrészeinek vagy érzékszerveinek kapacitását. Külön színt visz az elemzésbe a MCLUHAN vs CASTELLS 33 általi kritikai felfogás, hisz az utóbbi szerző a hatvanas években, MCLUHAN által konstruált technikai determinista médiateóriát egyesek szerint doktrínája elfogadva ugyanakkor rámutat, hogy a tömegkommunikációban a televíziózás dominanciája az új kommunikációs technológiák diffúziójával érvényét vesztette. Megjósolván ezzel az analóg rendszerű tömegmédia (elsősorban a televíziózás) végnapjait. 33 CASTELLS, M. im. 46

47 13. kép A McLuhan-féle csoportosítás (Griffin alapján) A Fülöp Géza-féle kommunikációs forradalmak FÜLÖP a MCLUHAN által említett első korszakhoz hasonlóan az első nagy lépcsőfoknak a kommunikáció történetében a beszéd megjelenését tekintette. Mivel szerinte ez forradalmi változást jelentett az emberiség történetében, ezért ő ezt a korszakot a beszéd forradalmának nevezte, ekkor az ember kiemelkedett az állati létből, s a munkavégzés során szerzett és teremtett információit átadta társainak, utódainak. A beszéd korszakát megtartva, de a GUTENBERG-galaxist tovább bontva, az írás és a nyomtatás korszakát különbözette meg. A kommunikáció történetében öt korszakot különített el, amit Hernád Istvánhoz hasonlóan ő is forradalomnak nevezett. Az öt korszak: 34 GRIFFIN, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe, (First Look at Communicational Theory), Harmat, fej., Technológiai determinizmus, Marshall McLuhan 47

48 1. A beszéd megjelenése: (egyben az emberré válás forradalma) a hangadással történő kommunikáció az emberi fajra és minden emberi közösségre egyetemesen jellemző. 2. A következő nagy lépés a fejlődésben az írás forradalma melynek gyűjtőpontja a fonetikus írás megjelenése volt, amikor az információtárolás függetlenné válik a kevésbé megbízható emberi emlékezettől, ezáltal megkezdődik az idő és a tér legyőzése, a primitív társadalom megindul a civilizáció útján. Kialakulása mezőgazdasági alapú társadalmakhoz kapcsolódik. 3. A könyvnyomtatás forradalma a sokszorosítás technikája révén az információk (ismeretek) tömeges terjesztésének lehetőségét teremti meg, s ezzel elősegíti a társadalmi haladás felgyorsulását. A kézműves, kereskedő társadalomhoz, tehát a kialakuló polgárság igényeinek kielégítéséhez köthető, amely bizonyos szempontból előkészítője volt a polgári forradalomnak. 4. A távközlés az elektromos hírközlő eszközök: távíró, telefon, rádió, televízió forradalma révén az információs kapcsolatok behálózzák a Földet, megteremtvén a globális emberi társadalom körvonalait. Az ipari forradalom alapjain fejlődött ki, és a kialakuló kapitalista társadalom szükségleteit, egyre erősödő információigényét elégítette ki. 5. Az információ forradalma az elektronikus információfeldolgozás forradalma révén a kommunikáció új minőséggel gyarapodik, mely napjainkban is zajlik, és a globalizálódó társadalomhoz kötődik. Ebben a bővülési folyamatban döntő szerepet játszik a személyi számítógép és az internet. A számítógépes hálózatok által vagy másként a számítógépek közvetítette kommunikáció (CMC: computer-mediated communication) ez, ahol a nyílt rendszerek összekapcsolásának megjelenésével szokás újabban ötödik kommunikációs forradalomról beszélni Az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumok Egy tengeren túli szerző, Richard BAILEY az 1980-as évekig a tömegkommunikációs (nyomtatott és sugárzott), majd a digitális eszközök megjelenése hatására a médiumok sokaságáról, majd a személyes médiumoknak az individualizáció jelenként megjelent blogoszférára épülő (Me Média) korszak különbözteti meg. 35 Ezt a csoportosítást folytatta a közösségi We media 36 kora BOWMAN és WILLIS felfogásban, akik ezzel az új média hálózatos, közösségi jellegét emelik ki. Ez a fejlődés megfelel a taneszközök ötödik generációjának (SZŰCS). 37 A szerző azokat az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket sorolta ide, amelyek lehetővé teszik a tanuló számára a folyamatos visszacsatolást saját maga és a 35 BAILY, Richard : PR and new media [elektronikus dokumentum] URL 36 BOWMAN, Shayne WILLIS, Chris (2003): We Media. Media Center at The American Press Institute. Stanford California, [elektronikus dokumentum] URL 37 SZŰCS, P.: Technológiai fejlődés és az oktatástechnika értelmezésének változása. In: Benedek András - Nováky Erzsébet Szűcs Pál: Technológiai fejlődés az oktatásban című kiadványban. Tankönyvkiadó, Budapest,

49 számítógép között. Ennek révén a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és cselekvésre késztet. 4.4 ÖSSZEFOGLALÁS Megismerkedtünk a jelzőrendszerek ismérveivel, feldolgoztuk a kommunikációs korszakok különböző csoportosítási formáit, melyek a következők: ONG háromlépcsős korszakolása A Donald-féle evolúciós pszichológiai felfogás INNIS, MCLUHAN és CASTELLS és a technológiai determinizmus Pethő Bertalan a technikai médiumok öt generációja HERNÁD István négy technológiai forradalma FÜLÖP Géza kommunikációs forradalmai Az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumok 4.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Ismertesse ONG W. J. háromlépcsős korszakolását! 2. Mutassa be Marshall MCLUHAN féle csoportosítás elemeit! 3. Mely elemek alkották HERNÁD István négy technológiai forradalmát? 4. Mutassa be a PETHŐ Bertalan féle médiumok öt generációját! 5. Mi jellemzi a technológiai determinizmust? 6. Mely tényezők alkotják Merlin DONALD három evolúciós fázis elméletét? 7. Mi jellemezi az individuális és társas-közösségi hálózatalapú médiumokat? 49

50 50 5. AZ INFORMÁCIÓS LÁNC 5.1 CÉLKITŰZÉS Annak tudatosítása, hogy az információátvitel, tájékoztatás, felvilágosítás, milyen fontos szerepet tölt be a társadalmi életben. Bemutatásra kerülnek azok az elemek, amelyek ma alapvető szerepet töltenek be a különféle információs rendszerekben. 5.2 TARTALOM 1. Az információ útja 2. Az információs lánc elemei 3. Az információszerzés 4. Az információtovábbítás 5. Az információ előállítása 6. Az információ feldolgozásra 7. Az információtárolás 8. Az információ megjelenítése 5.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE Az információ útja Mint ahogy A külvilág ingerei és a megismerési formák című tananyagban tárgyaltuk, az élőszervezetekhez hasonlóan a társadalmi szervezetek és intézmények is rendelkeznek információs csatornákkal. Ezek egyaránt lehetnek teljesen nyílt rendszerűek, azaz nyilvánosak, vagy zárt belső információs rendszerek. Az információ minden társadalmi csoport, szervezet működésének alapfeltétele. Minden szervezett rendszer, intézmény gondoskodik arról, hogy a szükséges információk megfelelő helyre, a megfelelő időpontban, a lehető legpontosabban jussanak el, megfelelő ellenőrzési (visszacsatolási) rendszer segítségével. A tananyag az információs lánc elemein haladva dolgozza fel azokat az új ismereteket, amelyeket a média leendő szakemberei az alábbi pontokba foglalva sajátíthatnak el: információszerző és -továbbító eszközök, az információtárolás és -feldolgozás eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása. Az információszerző eszközök: az emberi érzékszervek kiterjesztéseiként foghatók fel, fejlődésük az újkorban kezdődik az optikai eszközök feltalálásával. Korunk technikái (médiatechnológiái) lehetővé teszik a méretekben (nagyon kicsiny vagy nagyon nagy) és a sebességben (nagyon gyors vagy nagyon lassú) végletes jelek, a nagyon távoli információforrások érzékelését is. Az információtovábbítás: lényege azon alapul, hogy az anyag, energia vagy információ forrásának és felhasználásának helye bizonyos esetek-

51 ben nem egyezik meg. Ilyenkor van szükség továbbításra a forrás (vagy a tárolás) helyéről a felhasználás helyére. Az információ továbbítása sok esetben nem tökéletes. A továbbítás folyamán bekövetkezett torzulások a vevő oldalán a kiinduló állapothoz képest információveszteségként jelennek meg. A kódolás az ún. kölcsönös (vagy átvitt) információ optimalizálását szolgálja. Azért kölcsönös, mert az adó által leadott információ egyrészt eltorzulhat, amíg a vevőhöz ér (zaj), másrészt a dekódolás sem mindig tökéletes, így a vétel helyén az eredeti üzenet csak veszteségesen fejthető meg. A kódtól független jelentésről (információról) nincs értelme beszélni. Az információtárolás: az információ valamilyen adathordozón történő tárolása. Hagyományos változatai az írott, nyomtatott, képi ábrázolású anyagok. Információt tárolnak a régmúlt idők kövületei, az építmények, a művészi és technikai alkotások egyaránt. Az információtárolás története a barlangrajzok készítésénél kezdődik, követhető az írás formájának és hordozójának (agyag, papirusz, pergamen, papír) változásán, a fényképezés és a filmezés föltalálásán keresztül a mágneses, optikai és elektronikus információs eszközökig, azaz a XX. század végi informatikáig. Az információ feldolgozásának folyamata során valamely adathalmazból, korábban szerzett információkból egy adott cél érdekében újabb információkat nyerhetünk. Az élő szervezetek egyik jellegzetessége az információfeldolgozás képessége. Ez a folyamat zajlik le az agyban, amikor a környezetből érkező, és a már tárolt információk alapján létrejön a szervezet válasza (döntése) a környezeti hatásokra, és (egyidejűleg) bővül, módosul a tárolt adatok halmaza. Az embert azonban az is jellemzi, hogy az információfeldolgozáshoz is kialakítja és felhasználja a tudomány és a technika eszköztárát. A számítógépes információfeldolgozás célja egy konkrét rendszerről (újabb) információk előállítása, amit mindig valamilyen célrendszer határoz meg. Szélesebb értelemben ez a célrendszer lehet gazdasági, kereskedelmi, banki és pénzforgalmi, vagy akár oktatási közlekedési és kommunikációs (ez utóbbiba beleértendő a média világa is). Az információ megjelenítése az információszerzés műveletének a fordítottjaként értelmezhető. A megjelenítésnél a cél a felhasználó informálása, igényeinek kielégítése egy rendszer működtetése érdekében. Az információ hasznosítás azon alapul, hogy valamilyen tevékenység elvégzéséhez információra van szükség. Információkat használ fel az élő egyed a környezeti hatásokra válaszoló magatartásának kialakítására. Az egyén, a csoport, a társadalom, a technika folyamatait mindig érik külső (és belső) zavaró hatások. Ezek kompenzálása csak megfelelő információk felhasználásával lehetséges. Minden élő szervezet valamilyen kitűzött cél irányában működik. E cél elérését a külső hatások segíthetik 51

52 vagy hátráltathatják. A szerzett (és tárolt) információk felhasználásával (a cél és a hatások összehasonlításával) tud a szervezet a folyamatba beavatkozni, a kitűzött cél elérését elősegíteni Az információs lánc Az alábbi ábrán láthatjuk az információs lánc egyes alkotóelemeit: kép Az információs lánc elemei 1. Az információszerzés eszközei (hangérzékelő és -átalakító mikrofonok, képérzékelő és -átalakító eszközök szeme : vidikon, CMOS, CCD). Beviteli eszközök (billentyűzet, egér, fényceruza, digitalizáló tábla, szkenner, vonalkód-olvasó, botkormány, hang- és képdigitalizáló, mágneskártya, memóriakártya (bár az utóbbi nem beviteli, hanem adattároló eszköz, de képezheti egy feldolgozórendszer bemenetét). 2. Az információtovábbítás vezetékes eszközei (telefon, telex, telefax, kábeltévé), a vezeték nélküli információtovábbítás eszközei, rádióadó, rádióvevő, CB, rádiótelefon, televízió, műholdas tévé). Digitális információtovábbító megoldások (műhold, kábel, wifi). 3. Az információ előállítása (forrásanyagok módosítása hang- és képfeldolgozó szoftverek segítségével) 4. Az információ tárolása (írott és nyomtatott anyagok, könyvtárak, adatbázisok, mechanikus, mágneses és elektronikus információtárolás (fonográf, gramofon, mágnesszalag, CD- és DVD lemez (a CD és a DVD optikai tároló), elektronikus, flash. A számítógép háttértárolói (mágnesszalag, mágneslemez, optikai lemez). 5. Az információfeldolgozás eszköze a számítógép, amely két alapvető funkcionális egységre a központi egységre és a perifériákra osztható. A központi egység az összes többi egység tevékenységét irányítja, míg a perifériák teszik lehetővé a központi egység számára, hogy a környezettel kapcsolatot tartson. A számítógép moduláris felépítésű, mely azt jelenti, hogy a felhasználó igényeitől függően bővíthető a közös vezérlőegység irányítása alatt, és egymástól függetlenül működtethető, önálló műkö-

53 désre alkalmas részekből (egységekből) áll. Az alaplap amely meghatározza a későbbiekben használható legfontosabb hardverelemek tulajdonságait megszabja a felhasználható processzor(ok) típusát és sebességét, a bővítőkártyahelyek számát és fajtáját, a felhasználható memória típusát, az adott gép által kezelhető maximális memóriaméretet, a használható tápegységet. A processzor (Central Processing Unit) a számítógép központi vezérlő egysége. Ez hajtja végre a programok utasításait. Legfontosabb feladatai: a számítógép működésének vezérlése, kapcsolattartás a perifériákkal, a matematikai műveletek végzése. A CPU által végrehajtandó programokat és a feldolgozásra váró adatokat a dinamikus memória tárolja. Legfontosabbak jellemzőik: a tárolókapacitás, a sebesség, az energiafogyasztás és a méret. 6. Megjelenítők, hangsugárzók, televíziók a számítógép kimeneti kiviteli eszközei (monitorok, nyomtatók, plotterek). További információ itt tekinthető meg. 38 A forrásanyagok feldolgozása széleskörű ismereteket igényel, kezdve a hardver eszközök ismertétől a feldolgozó szoftvereken keresztül egészen a végleges formában történő megjelenítésig. Az információs láncban analóg és digitális jelek egyaránt áramolhatnak. Az analóg jel ismérve, hogy az analóg jelek amplitúdója (az információkitérés nagysága) az idő függvényében folyamatosan változik. A jel az információ fizikai ábrázolása, az információt alkotó adatok időbeli lefolyásának függvénye. Úgyis mondhatjuk, hogy az eredeti intenzitással arányos jel keletkezik. A digitalizáció alapja a kettes számrendszerre épülő ún. bináris elv, melynek alkalmazása végigvonul a számítástechnikán az információátalakítástól a feldolgozáson és tároláson keresztül a továbbításig. Az információátalakítás arra az elvre épül, hogy ha kellően kis szegmensekre bontjuk a feldolgozásra váró információhalmazt, valamennyi eleméről megállapíthatunk egy adott kritérium szerint meglévő, illetve meg nem lévő tulajdonságot, amely a matematikai logika szerint az igen vagy a nem egyértelmű megfeleltetése. A fenti információs lánc értelmezhető egyaránt analóg és digitális jeláram esetén is. Analóg jelfolyamnál az információforrást például a mikrofon érzékeli, melynek hangfrekvenciás jeleit a TOVÁBBÍTÓ csatorna közvetíti. Ahhoz, hogy a számítógép képes legyen kommunikálni a környezetével, szükség van olyan eszközökre is, amelyek ezt lehetővé teszik. Ezeket a számítástechnikában perifériának (a számítógéphez csatlakoztatható különféle eszközök, berendezések, amelyet a számítógéphez kapcsolva annak működését teszik lehetővé, ill. hatékonyabbá) nevezik. A perifériák használatához elengedhetetlen az interfész, amely az eszköz és alaplap kapcsolatához szükséges szabványos csatlakozást biztosítja, a szoftverre, amely az operációs rendszer felől érkező parancsokat a periféria számára végrehajtható formában közli és tápfeszültségre. A perifériák csoportosítása: bemeneti egység (input), kimeneti egység (output), háttértár (secondary memory), 38 Forrás: 53

54 hálózati kommunikációs eszközök. A környezet, amelyhez a számítógép kapcsolódhat lehet: emberi (másképpen humanoid, amely az embert mint biofizikai objektumot illeszti a számítógéphez) vagy technikai (vagyis a perifériák) vagy valamilyen más környezethez illeszkedő. A kommunikáció irányultságát tekintve ezek a berendezések lehetnek kimeneti, bemeneti vagy ki- és bemeneti perifériák. A csoportosítást tovább folytatva megkülönböztethetünk számítástechnikai (ide értendők a klasszikus perifériák, úgymint: nyomtatók, billentyűzetek stb.) és speciális (a számítógép egy adott feladathoz történő illesztését segítő eszközök pl. hang- és képállományokat feldolgozó vagy akár csak egyetlen AD-konverter is) perifériákat kép Az információs lánc és a számítógépes kommunikáció Az információszerzés Az információszerzés során valamilyen külső energia, vagy állapotváltozásról szerzünk be jeleket. Az információszerzők érzékelőből és átalakítóból állnak. Elsőként az információszerző eszközökkel foglalkozunk részletesen. Ezeknek az eszközöknek az a feladata, hogy a környezetből érkező jeleket az ember számára feldolgozhatóvá, ill. továbbításra, gépi feldolgozásra alkalmassá tegye. Tekintettel arra, hogy az ismeretszerzési folyamatban az audiovizuális közlés a domináns így a hallási és a látási információk játszanak szerepet, a következőkben csak a kép- és hangátalakítás eszközeivel foglalkozunk. Azonban ne feledjük, hogy az

55 információ lehet hőváltozás vagy kémiai energia állapotváltozása is. Az interaktív virtuális valóságot megjelenítő technikákban már ezeket az állapotváltozásokat is alkalmazzák. Az auditív információszerző eszközök közé tartoznak a mikrofonok, míg a vizuális információszerzők körét a foto- és videokamerák, szkennerek, valamint az egér és a billentyűzet alkotják. Részletesebben: hangbemenet (mikrofon, rádió, audio magnetofon, CD, szintetizátor, keverőpult, stb.) képbemenet (szkenner, digitális fényképezőgép, adattárolók memóriakártya, CD, WEB-kamera) videobemenet (analóg és digitális videomagnetofon, analóg és digitális kamera, tv, DVD) a fentieket együttesen tartalmazó bemenetek, például internet adta lehetőségek Más csoportosításban források lehetnek: papíralapúak: listák, rajzok, képek, kódok leolvasása celluloid alapúak: filmek (35mm, 8 mm, S8) analóg jeleket hordozó adathordozók: szalag, LP-diszk További, vezérlést szolgáló bemeneti információk: vezetékes vagy vezeték nélküli: klaviatúra, egér, fényceruza, jelek, távirányító, érintés, műszerjelek, elektronikus adatátvitel, üzenetek Az információtovábbítás Az információtovábbítás során a megszerzett információt az információs csatornán továbbítjuk. Az információ továbbítása, fogadása, fizikai átalakítása során fontos szempont, hogy csak azokat a jeleket lehetséges továbbítani, amelyeket az érzékelő-átalakító együttes olyan állapotúvá alakítja át, amelyek képesek az információs csatornán leggyakrabban az elektromos jellé alakítást alkalmazva terjedni. A műsor és az adatátvitel azonban nemcsak a földfelszínen és az alatt (kábelen), hanem műholdak révén is történhet. Az információtovábbítást száz évig az analóg átvitel uralta. Napjainkra már elterjedtek a digitális átviteli technikák. Beszédkommunikációra alkalmassá vált a számítógép-hálózat, felhasználói készülékként használható a PC. A PC ha rá médiafolyamokat letöltünk mint audiovizuális vevőkészülék is működhet. A SMS és MMS típusú adatátvitelt a mobiltelefonokra fejlesztették ki. A digitális technológia révén bármely információs tartalom egységesen megjeleníthető, ezáltal különféle hálózatokon egyaránt átvihető, így indokolttá válik a hálózatok integrált megvalósítása. A telematika (telekommunikáció és az informatika határterületén kialakult tudományág) szakterületének 4 fő csoportba sorolható alkotóelemeit szokás megkülönböztetni: hálózatok, hálózati szolgáltatások, végkészülékek, végfelhasználói alkalmazások. 55

56 A helyi hálózatokon belül az off-line információk elérését CD/DVD-tornyok és merevlemezek biztosítják, de több helyen a funkcióit már szoftveres megoldásokkal valósítják meg. Az on-line információk elérése internet-hozzáféréssel történik. Ezekre a feladatokra megfelelő hardvereszközöket vagy célszoftverekkel felszerelt számítógépeket, ún. szervereket alkalmaznak. Az adatforgalom-irányítás, az információelérés biztosításának speciális esete, amikor egy szervezet nem a saját gépein teszi lehetővé az internet használatát, hanem Wi-Fi/WLAN (Wireless Local Area Network) routerek üzemeltetésével vezeték nélküli helyi hálózatot internetvégpontokat kialakítva, melyhez az ügyfelek saját számítógépeiken keresztül is csatlakozhatnak Az információ előállítása Az információelőállítás során nemcsak a beszerzett adatokra támaszkodnak, hanem valamilyen szoftver és hardver segítségével új adatokat állítanak elő. Tágabb értelmezésben az információ előállítása adatok feldolgozását, az egy tárgyról, személyről vagy jelenségről, illetve eseményről összegyűjtött nyers jelek ismeretté való alakítását jelenti. Az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése az információs társadalomban jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység, melynek sajátossága, hogy az információtechnológia központi szerepet játszik a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Nemcsak a médiatechnológiák (szöveg, kép, hang, mozgókép) tartoznak a körébe, hanem a mikroelektronika, számítástudomány távközlés, híradástechnika is. Napjainkban az információelőállítás már kibernetikusan irányított, és az egyéni előállításon túl a kollektív módszerek is elterjedtek. (Például a nem professzionális személyes és közösségi hálózati tartalom előállítására (pl. blogok), illetve szerkesztésére (pl. wikik) egyre több eszközzel rendelkeznek, és folyamatosan növekszik a népszerűségük.) További információ itt érhető el Az információ feldolgozása Az információ feldolgozására csak olyan gépi rendszerek képesek, amelyek vezérlőegységgel, memóriával, összességében bonyolult, központi egységgel rendelkeznek. A számítógéphez számos feldolgozó szoftver használható: hangdigitalizáló, hanglejátszó, hang- és dalszerkesztő képmegjelenítő, -szerkesztő, -feldolgozó és -archiváló lehetőségek videolejátszó, -szerkesztő és output-előállító a fentieket együttesen kezelő rendszerek Az információfeldolgozás fázisai: input fázis: adatgyűjtés, előkészítés, bevitel, ellenőrzés (érvényesség, öszszefüggés-, konzisztencia-, teljességvizsgálat), átalakítás, tárolás, 39 Forrás: 56

57 feldolgozási fázis: adatmanipuláció, információelőállítás, output fázis: megjelenítés, tárolás, biztonsági mentés Az információtárolás MÉDIUMISMERET I. E művelet során cél az információ megbízható konzerválása, az információ átörökítése. Tárolásra akkor van szükség, amikor a szerzés (a forrás) és a felhasználás időpontjai eltérnek egymástól. Azaz a keletkezés és a forrás (vagy közvetítés) és a felhasználás ideje közötti különbség hozza létre tárolás igényét. Az információtárolás során az információt valamilyen módon adathordozóra rögzítik. Hagyományos eszközei az írott, nyomtatott, képi ábrázolású anyagok, de tárolhatnak információt a régmúlt idők kövületei, régészeti leletei, az építmények, a művészi alkotások. A technikai információtárolás története a barlangrajzok keletkezésével kezdődik, majd az írás formájának és hordozójának (agyag, papirusz, pergamen, papír) változásán, a fényképezés és a filmezés feltalálásán keresztül a mágneses, optikai és elektronikus információhordozókig tart. Napjainkban az információhordozók differenciálódásával egyre több tartalom jelenik meg elektronikus adathordozón. Számtalan változatuk létezik. Csoportosítási lehetőségek az alábbiak lehetnek: nyomtatott vagy elektronikus időfüggő vagy időfüggetlen a kommunikáció irányultsága szerint (reaktív, kommunikatív, interaktív) érzékszervi hatás szerint (monomediális, audiovizuális, multimediális) rögzítő közegek szerint (mágneses szalag, optikai lemez, elektronikus elven működő adathordozó) rögzítési mód szerint (lineáris vagy non-lineáris) passzív (csak olvasható), aktív (írható-olvasható) és interaktív (cselekedtető, cselekvésre ösztönző) közegek. A digitális technika elterjedése ezeken a hordozókon jelent meg először, forradalmasítva ezzel a szórakoztatóelektronikai eszközöket. Háttértárak, amelyek feladata általában nagyobb mennyiségű adat tárolása és azoknak a gép számára elérhetővé tétele Az információ megjelenítése Az információ megjelenítése során a cél a felhasználó informálása, igényeinek kielégítése, a rendszer működtetése érdekében. Míg az ember kialakulásának kezdetén teljesen személyek közötti volt az információátadás, addig ma sok esetben valamilyen közvetítő eszköz segít eljuttatni a fogadó számára. Az információátadás közvetetté vált. Ismeretes, hogy az információközlés akár emberi, akár gépek segítségével történik, akkor a leghatékonyabb, ha minél több érzékszervi csatornára hat. Korábban ez a fogalom az egyes eszközök által küldött információkra korlátozódott, amelyek még általában egy érzékszervi csatornát céloztak meg. 57

58 Kezdetben az auditív csatornára (fonográf, gramofon) korlátozódott, majd kiegészült a vizuális (állókép, majd némafilm), a század első harmadától pedig már audiovizuális formára, az előző évszázad utolsó felétől pedig megjelent az interakció lehetősége. Az audiovizuális közlés mellett megjelentek a testre ruhadarabként felhúzható kesztyűk, melyekben az ujjra illeszthető kis szerkezetek, érzékelők a galvanikus bőrreakció és hőmérséklet változásának érzékelése alapján képesek a hatás fokozására vagy csökkentésére. A szag- és ízérzetek szimulálása egyelőre nem megoldott. Az egyensúlyérzés is nehezen szimulálható, bár már elterjedőben vannak a multiplex mozikban alkalmazott mozgó székek, amelyek a vetített látványnak megfelelő módon mozgatják a néző alatt a széket. Az információmegjelenítők csoportosítási lehetősége a működési elv és az érzékszervek szerint: mechanikus információmegjelenítők (mechanikus kijelzők, írógépek, nyomtatók) audioeszközök (hangszóró különféle típusai, melyek a rádió a digitális vagy analóg magnetofon szalag, CD, DVD, Flash jeleit jeleníti meg) elektronikus képmegjelenítők (katódsugárcsövek (CRT), LCD, plazma, LED) egyéb, a fentieket együtt kezelő lehetőségek, mint dokumentumkamerák, visulaizerek stb.) Más szempontból elemezve a rendszer üzenetei, eredményei kimenetek, outputok, dialógusok, melyeknek az alábbi formákat ölthetik: képernyőképek: szöveges, grafikus, képi megjelenítés papíralapú kimenetek: listák, rajzok, képek hangalapú outputok elektronikus adat- és üzenettovábbítás továbbítás adathordozóra 5.4 AZ INFORMÁCIÓ ÁTVITELI LÁNC A MÉDIÁBAN (WEBMINÁRIUM) Információs munkamenetek a médiában Az általános információátviteli modellhez hasonlóan a tömegkommunikációs médiumokban vannak információszerzők, akik begyűjtik az információkat, és szerkesztők, akik valamilyen szempontrendszer szerint szerkesztik, majd eldöntik, hogy hol és mikor kerül sugárzásra az adás. Részletesen: Az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok. A hírügynökségek mivel célcsoportjuk nem a közvélemény, hanem a nyomtatott, az elektronikus és az on-line sajtó nem számítanak tömegkommunikációs csatornának. Feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók. Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek: politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklámműsorok. Összességében elmond- 58

59 ható, hogy a bemenő jelek, az információk új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már sajátos szűrőn sok redundanciát tartalmazhatnak. A kisugárzó rendszert a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás képezik, ahol már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat. Az információfeldolgozás, -előállítás folyamata a nyomtatott és elektronikus médiában az alábbiakra bontható: indító értekezlet információgyűjtés interjúkészítés cikkírás, vágás anyagleadás nyomtatás, sugárzás A napilapok A lapindító értekezleten a főszerkesztő osztja ki a rovatvezető munkatársaknak a feldolgozandó témákat, és ők azok, akik beszámolnak az általuk feldolgozásra érdemesnek tartott témákról. Az információgyűjtés során az újságírók a lehetséges információforrásokból tájékozódnak. Ezek lehetnek hírügynökségek, sajtótermékek, szakmai kapcsolatok és informális fülesek, pletykák. Az információfeldolgozáshoz elengedhetetlen az információk megerősítése, ennek során azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy csak azt lehet közölni, amelyet több egymástól független hiteles forrás is megerősített. A cikkírás során az újságíró az összegyűjtött és megerősített információkat rendszerezi, megírja a cikket, majd azt lapzártáig leadja. Ezt a szerkesztő vagy a rovatvezető ellenőrzi gyakran át is írja, majd az olvasószerkesztő már csak stilisztikai és helyesírási észrevételeket tesz, végül a tördelőszerkesztő megformázza a cikket. A kész oldalterveket a lapszerkesztő vagy megbízottja, a főszerkesztő hagyja jóvá, és indítja útjára a nyomdai munkálatokra. Ezt követően a jóváhagyott laptervnek megfelelően megadott időre kerül a nyomdába, hogy ott időben megkezdhessék az újság nyomtatását Az elektronikus sajtó A hírműsorok szerkesztőségi munkarendje a napindító értekezlettel kezdődik, ahol a főszerkesztő vagy a napi (felelős) szerkesztő kiosztja a feldolgozandó témákat. Az információgyűjtés során információforrásokból való tájékozódás történik. Az interjúkészítés során a nyomtatott sajtóhoz képest, ahol sokszor háttérinformáció is szükséges az elektronikus sajtóban már nyilatkozóra is szükség van. 59

60 A vágás (szerkesztés) során a szerkesztőriporter rendszerezi az összegyűjtött információkat, visszanézi és meghallgatja a felvett interjúkat, majd megírja hozzá az összekötő szöveget. Az elektronikus sajtóban a vágás révén melyen a mondanivaló előre eldöntött sorrend szerinti összeillesztését értjük alakul ki a felvett anyagból, az összekötő szövegből és hangillusztrációkból álló tudósítás. A rendelkezésére álló műsoridőn belül a szerkesztő-riporternek arra kell törekednie, hogy minden érintett felet megszólaltasson, nézeteiket ütköztesse és a néző, rádiózás esetén a hallgató számára is egyértelmű legyen, hogy mi a probléma, illetve milyen álláspontot képviselnek az érintettek. Az anyagleadás határidejének meghatározása nyomdai termékeknél lapzárta során szem előtt kell tartani, hogy még a műsor előtt meg kell írni a hírolvasó (bemondó) bevezetőszövegét (felkonf) is, de az elkészített, megvágott tudósításnak legkésőbb a hírműsor kezdetéig el kell készülnie. A sugárzás nem csupán technikai értelemben vett terjesztés, hanem az is fontos szempont, hogy a hírolvasó személyisége jelentős hatással van a hírműsor hangulatára, stílusára. A televíziós műsortípusokról bővebben itt 40 olvashat A szerkesztőség felépítése Egy szerkesztőség az ábrán látható módon épül fel. főszerkesztő főszerkesztő-helyettes szerkesztők újságírók, fotósok tördelők, korrektorok Az újságírók, nevükből adódóan, írják az újságot. Nagyrészt ők felelősek az újság tartalmáért. A feladatuk, hogy utánajárjanak minden olyan információnak, amikből később a hírek lesznek. Felkeresik az illetékeseket, és kérdezz-felelek formában megtudakolják az információk valóságtartalmát, és az információkból ily módon készítenek híreket, tudósításokat, riportokat, melyek az olvasó számára fontosak. Hogy mik is fontos hírek az olvasók számára, azt előzetesen segítségül híva az on-line médiát derítik ki, majd az érdekesebb témák közül, értekezleten döntenek, hogy melyeket írják meg. A fotósok, mára már nem csak fotósok, hanem videósok is lettek, ugyanis az on-line média számára videófelvételeket is készítenek. Az egyes cikkek megírásukat követően először a szerkesztőkhöz kerülnek, akik ellenőrzik azokat, majd ha megfelelőnek találták őket, továbbküldik a korrektorokhoz. A szerkesztők feladatai közé tartozik még a fotósok és újságírók koordinálása, a munka szervezése és az ellenőrzés. 40 Bővebb információ: 60

61 A korrektorok a szerkesztőktől kapott anyagot nyelvtanilag és szerkezetileg ellenőrzik, majd ha megfelelőnek találták, továbbítják a tördelőknek. A tördelők feladata a szerkesztőktől kapott vázlat alapján az újság kinézetének elkészítése. Ebbe beletartozik a hasábolás, képek elhelyezése, és minden formázási munka. Feladatuk befejeztével az anyagot visszajuttatják a korrektorokhoz, akik ismét ellenőrzik azt, majd visszajut a szerkesztőkhöz. Ha mindent rendben találnak, és összegyűlt minden anyag, akkor azt továbbítják a nyomdába. A főszerkesztő és helyettesei állnak kapcsolatban mindenkivel. Ők kapcsolják össze a heti szerkesztők által koordinált munkát az on-line, és off-line szerkesztőség között, tartják a kapcsolatot a terjesztés, a marketing, az értékesítés és a nyomda között Az on-line sajtó Az on-line sajtó az internet elterjedésével egyre inkább polgárjogot nyerve már tömegmédium, hisz a híroldalak napi látogatottsága többszázezres nagyságrendű. A nyomtatott sajtót az olvasottság, a rádiózást a hallgatottság, a tv-t a nézettség, az internetes on-line sajtót pedig letöltések számával jellemezhetjük. Az írott és az elektronikus sajtóval szembeni nagy előnye rugalmasságán kívül, hogy fizikailag korlátlan terjedelmű lehet. Hátránya, hogy a gyorsaság érdekében gyakran feláldozza a minőséget, sokszor pontatlan, stilisztikailag pedig hibás. On-line újságírás előnye a nyomtatotthoz ahol a nyomdai átfutási idő hosszú és a hagyományos elektronikushoz ahol a műsorrend gátolja az azonnali elérést képest kétségtelenül az azonnaliság, melynek mértéke nemcsak az infrastruktúrától, hanem a frissítések gyakoriságától is függ. Az információszerzés egyre decentralizáltabbá vált, kezdetben a nagy hírügynökségek (CNN, Reuters idehaza az MTI) adatbázisát használták, napjainkban ez már kiépített helyi tudósító hálózatok és hírportálok ( révén történhet. Az Internet-használati szokásokhoz (életmód és napirend kutatások alapján) alkalmazkodva történik a frissítés. A munkahelyekről legtöbben 8 12 óra között, odahaza pedig a netezők 18 h-tól neteznek a legtöbben. Állandó rovatstruktúrával rendelkezik és a felület úgy kerül kialakításra, hogy a nyitó oldalról gyorsan lehessen tallózni. Korlátlan belső tartalommal rendelkezhet, melyben menüsorok révén kereshetünk a keresőfelületen, archívumban. Szinte minden hagyományos napi- és hetilap rendelkezik on-line verzióval (Népszabadságnak: Magyar Nemzet, Magyar Hírlap), amelyek azonban nem feltétlenül tartalmazzák 100%-ig azt, amit a nyomtatott verzió, ám sokszor hamarább felkerülnek a netre, mint az újság tartalma a nyomdába kerülne. Az újságírás új hullámát a webkettőn alapuló új megoldások: a közösségi oldalak (Social networking, Facebook, MySpace, MyVIP, iwiw,), a kép (Flickr, Indafotó, Picasa), videó (YouTube, IndaVideó) és hang fájlmegosztók jelentik. 61

62 A blogokon kívül elterjedőben vannak a mikroblogok (Twitter, Jaiku.com, Plurk), valamint a Wikipédia és más wikik (szabadon szerkeszthető ismerettárak) és fórumok Az új médiumok és a médiakonvergencia A médiumok új generációja/nemzedéke az Új Média amely a tartalmat világhálón, multimédiás megjelenítéssel, interaktívan, egyéni és közösségi cselekvési formákban is feldolgozhatja eszközrendszerével előállított tartalmak, különböző csatornákon keresztül jutnak el a közönséghez (blog, interaktív televízió, mobiltelefónia stb.). A médiumfajták keveredésének korszakát éljük tehát, amikor hétköznapivá válik, hogy az interneten hallgathatunk rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is tehetjük ezt akár oly módon, hogy a közösen készítünk a tartalmat vagy megosztjuk az információinkat másokkal. A modern tömegkommunikációs eszközök ma már a közvetlen emberi kommunikáció leglényegesebb csatornáit egyre tökéletesebben közvetítik a befogadók számára. Nemcsak médiakonvergenciáról beszélünk mely a tömeg és telekommunikációs technológiák digitális egybefonódásán alapulva jött létre, hanem egyfajta média diverzifikációról, mely a tömegkommunikációs médiumok funkcióinak kiteljesedését is jelenti. Például napjainkban a hálózati kompetenciák birtokában bárki szolgáltathat tartalmat [consumer (user) generated content]. Az Interaktív TeleVízió (itv)a televízión alapuló tanulás interaktív formájára elterjedt kifejezés, mely a számítógépes technológia és a digitális televíziózás adta lehetőségek révén interaktívvá válik. Külön kiemelendő a mobil (celluláris, handy) kommunikációs eszközök adta új pedagógia és módszertani lehetőségek, melyek már nemcsak a formális, hanem az informális és non-formális tanulás gazdagításához is hozzájárulnak. 62 A KOMMUNIKÁCIÓ 1. Táblázat A hagyományos és az új médiumok összehasonlítása 41 Hagyományos tömegmédia Új média 1. Intézmény engedélyhez kötött szabad, független 2. Nyilvánosság tere a médium disztribúciós globális (helytől független) határáig 3.Közvetítettség szerkezete centralizált, Broadcast decentralizált, hálózati 4. Irányultság egyirányú többirányú 5. Interakció nincs, vagy csak alternatív magas, paraméterezhető 6. Időbeliség csak valósidejű (szinkron) szinkron és aszinkron (időben késleltetett) egyaránt lehet 41 További információk: HALÁCSY Péter: Az Internetmédia kérdései I. [elektronikus dokumentum]

63 A KOMMUNIKÁCIÓ Hagyományos tömegmédia MÉDIUMISMERET I. Új média 7. Tartalom típusa mono- és multimediális multimediális 8. Résztvevők száma egy (csoport) a sokhoz Sok sokhoz, egy az egyhez (many-to one) (many-to-many, one-to-one) 5.5 ÖSSZEFOGLALÁS Feldolgoztuk az információátvitel, tájékoztatás, felvilágosítás társadalmi életben betöltött szerepét. Bemutattuk azokat az elemeket az információszerzők, -továbbítók, -feldolgozók és -megjelenítők, amelyek ma alapvető szerepet töltenek be a különféle információs rendszerekben. Megismerkedtünk a média különböző területein alkalmazott információs munkamenetekkel, azok jellemző közös és specifikus tulajdonságaival. 5.6 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Mutassa be az információ útját! Melyek az információs lánc elemei? 2. Mutassa be részletesen az információs lánc elemeit és jellemzőit! 3. Hogyan történik az információszerzés, mutassa be a formáit! 4. Mutassa be a tanult információtovábbítási technikákat! 5. Hogyan történik az információ előállítása? 6. Mutassa be az információ feldolgozásának folyamatát! 7. Az információ tárolásának milyen formáit ismeri? 8. Szóljon az információ megjelenítésének módozatairól! 9. Szóljon arról, hogy milyen információs munkamenetek vannak a médiában? 10. Mutassa be a napilapok szerkesztésének munkamenetét! 11. Szóljon az elektronikus sajtó munkamenetéről! 12. Mi a hírügynökségek szerepe? 13. Mutassa be az on-line sajtó jellemző ismérveit! 14. Hasonlítsa össze a hagyományos és az új médiumokat 15. az alábbi szempontok szerint! 16. Intézményrendszer, nyilvánosság, közvetítettség, irányultság, interakció, időbeliség, tartalom típusa, résztvevők száma. 63

64 Feladat A szemináriumon feldolgozandó témakör: Az új médiumok és a médiakonvergencia jelenségének bemutatása. A határterültek jellemzése A filmkészítés folyamatának áttekintése 64

65 6. AZ INFORMÁCIÓSZERZŐ ESZKÖZÖK 6.1 CÉLKITŰZÉS Annak tudatosítása, hogy az információszerzés nemcsak a számítógépekhez csatlakoztatott perifériák segítségével történhet, hanem a korábban kialakult analóg technológián alapuló eszközökkel is. Az információszerzők humán és gépi változatainak elsajátítása. A működési elvük külvilág jelei alapján történő csoportosítása, feldolgozása. 6.2 TARTALOM Az információszerző (input) eszközök Az emberi szem és az optikai érzékelők Hagyományos fényérzékeny anyagok Az érzékelők és az átalakítók A hangfrekvenciás átalakítók A mikrofonok Valósidejű 6.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE Az információszerző (input) eszközök Az információszerző eszközök a külvilág fizikai, kémiai jellemzőit érzékelik, majd átalakítják olyan formátumra, hogy jól szállítható, illetve feldolgozható legyen. (A legősibb változatuk az élőlények érzékelési csatornáin feldolgozásra kerülő külvilágból érkező ingerek érzékelése, majd feldolgozása.) 16. kép A közvetlen információátviteli lánc leggyakoribb (valós kép- és hangátalakítás elvén működő) elvi megoldása Két fontos elemük van: az érzékelő, amely közvetlen fizikai kapcsolatban áll a külvilágból érkező jelekkel, és az átalakító, amely valamilyen fizikai vagy kémiai törvényszerűségen alapulva általában elektromos jelekké alakítja át a bejö- 65

66 vő jeleket. Az információszerző eszközök érzékelhetnek pl. mechanikai rezgéseket (hang), ill. elektromágneses hullámokat (fény). Az auditív információszerző eszközök közé tartoznak pl. a mikrofonok membránjai, a vizuális információszerzők közé a kamerák (fotó- és videokamerák) fontos eleme, a CCD (Charge Coupled Device, azaz töltéscsatolt eszköz), illetve a Vidikon cső. A multimédiumok, ill. a virtuális valóságot előállító számítógépes rendszerek révén újabb és újabb információszerző eszközök jelennek meg. A terület e miatt széleskörű ismeretek igényel, kezdve az analóg digitális hardver eszközöktől, folytatva a feldolgozó, szerkesztő szoftvereken keresztül egészen a végleges formában történő megjelenítésig. Input berendezések: hangbemeneti eszközök: (mikrofon, rádió, audió magnetofon, CD, szintetizátor, keverőpult stb.) képbemeneti eszközök: (szkennerek, digitális fotó- és videó kamerák) videó bemenet (analóg és digitális videó magnetofon, analóg és digitális kamera, tv, DVD) egyéb eszközök: a digitalizáló tábla a fentieket együttesen tartalmazó bemenetek, például internet adta lehetőségek Az ember-gép kommunikáció fontos elemei a különböző beviteli eszközök. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik beviteli sebessége az emberi kezelés miatt lassú. A humán interfész HCI (Human Computer Interface) révén az ember kommunikálni tud a számítógépen működtetett alkalmazással, és igénye szerint vezérelni tudja annak működését. A hangbemeneti eszközök közül a mikrofon emberi hang, zene, effektusokat tartalmazó mechanikai rezgéseit egy a hangkártyához csatlakoztatható bemeneti eszközön keresztül csatlakoztatják a számítógéphez. Képezheti a hangrögzítés- és továbbítás (ez esetekben egy hangrögzítő és/vagy egy kommunikációs program internettelefon szükséges a használatához), valamint a vezérlés bemeneti forrását. Analóg elven működő magnetofonok és lemezjátszók jelei is és hangfájl is képezheti a bemenet forrását, amelyet hangkártyához csatlakoztatunk, vagy adattárolóból tölthetünk be. Szintetizátor (hangszer) lejátszott dallama MIDI fájl formában képezheti a bemenetet csakúgy, mint az analóg és digitális magnetofon, lemezjátszó kimeneti jelei (például az MP3 lejátszó). A képbemeneti eszközök: lapolvasó szkennerek, amelyek képek illetve írógéppel írt vagy nyomtatott szövegek bevitelére alkalmas karakterfelismerő programuk (OCR) révén a bemeneti képből szöveges dokumentum is készíthető (a forrásanyag lehet könyvlap, papírlap, dia, mikrofilm, vonalkód). A digitális kamerák (fényképezőgépek és mobiltelefonok kamerái), amelyek a látható (valódi vagy reprodukált) világ képpontokká történő leképzését végzik. A videóbemenet, amely analóg és digitális videó magnetofon, analóg és digitális kamera, tv, DVD kimeneti forrásából egyaránt adódhat. A videomagnetofon videoszalagjáról érkező jeleket video-digitalizálásra képes kártya (capture card) és mozgóképrögzítő program segítségével mozgóképfájllá alakíthatjuk. 66

67 A televíziós antennabemenetre érkező jeleket a tv-tuner kártya segítségével az adások megfelelő programmal felvehetők, mozgóképfájlokká alakíthatók, a csatornák adásai a monitoron valós időben megjeleníthetők. Más szórakoztatótechnikai eszközök is lehetnek bemenetek például az MP4 lejátszók. Egyéb eszközök, mint például a digitalizáló tábla. Megjegyzés: Az internet adta fájlletöltési lehetőségek is képezhetik a bemenet forrását, de az internetet informatikai értelemben tárolóeszközök elérésére szokás használni Az emberi szem és az optikai érzékelők A külvilág természeti jelenségeit ma már nemcsak egyszer láthatjuk, hallhatjuk, hanem az információs lánc révén átalakíthatjuk, feldolgozhatjuk és tárolhatjuk is. Az információs láncban az információ forrásai lehetnek a külvilág (optikai, akusztikus, taktilis, és olfaktorikus) jelei csakúgy, mint analóg, vagy digitális dokumentumok. A CCD éves múltra tekint vissza. Félvezető alapú eszköz, szilícium egykristályra épített MOS félvezető elemeket tartalmaz. A fényérzékeny lemezre eső fotonok ütköznek a szilícium kristály elektronjaival, energiájukat átadják, így a szilícium atomból elektronok tudnak kiszakadni. A képelemek száma videókamerák esetében megközelíti, illetve meg is haladhatja a félmilliót, digitális fényképezőgépek esetén több milliót. A CCD érzékelővel ellátott színes kamerákban a 3 alapszínhez (vörös, zöld, kék) 3 külön érzékelőt, illetve áramkört használnak. A CCD-t tartalmazó kameráknak számos előnyös tulajdonságuk van a csöves kamerákkal szemben: kis méret, mechanikai stabilitás, kis teljesítményfelvétel, kisméretű geometriai torzítás, kis zaj. A CCD-k és filmek kapcsán érdemes azokat az emberi szem optikai részeivel összehasonlítani. A leképezők között sok hasonlóság fedezhető fel. A film, a vidikon fényérzékeny felülete és az emberi szem idegvégződésein az rodopszin, azaz a látóbíbor funkciója nagyon hasonló. A lencsék az éles képet biztosítják, a rekeszek illetve az írisz a megvilágítási alkalmazkodást, míg az expozíciót a zárszerkezet illetve a videókamerában az elektronikus zár, az emberi szemnél a fixáció, azaz a pillanat, amikor szem megáll, funkciójukat tekintve szintén nagyon hasonlóak. A szem és kamerák közös részei : 1. Fénytörő közeg (szaruhártya és a szemlencse objektív) 2. Fényszabályozó (írisz rekesz, elektronikus zár shutter) 3. Időszabályozó (szemmozgató izmok szökellő mozgás, zárszerkezet, képfrekvencia) 4. Fényérzékeny réteg (rodopszin, ezüsthalogenid, félvezető) 67

68 17. kép Az emberi szem, a fényképezőgép és a videokamera közös elemei (Tárgy, fénysugár, lencse, film CCD) A hagyományos fényérzékeny anyagok Azokat az anyagokat, amelyekben fény hatására kémiai vagy fizikai elváltozás megy végbe, fényérzékeny anyagoknak nevezzük. Ezeket az anyagokat rendszerint a fotótechnikában, illetve a filmtechnikában használják nyers filmek előállítására. A nyers filmek jellemzői hasonlóak: egy vagy több fényérzékeny rétegből, hordozóból és segédrétegből állnak. A fényképezésnél felhasznált fényérzékeny anyagok valamilyen hordozóra felvitt zselatinrétegben finoman eloszlott ezüsthalogenidből állnak. Az ezüstbromid-kristályban fény hatására fémezüst és bróm válik ki. A fény hatására közvetlenül bekövetkező változás szabad szemmel nem látható (látens kép), mert az így kivált ezüst mennyisége csekély (5 10 atom szemcsénként). Előhíváskor a kivált ezüst katalizátorként működik, az egész szemcse ezüstbromid tartalma elbomlik. Ha a szemcsében nem volt (fény által kiválasztott) ezüst, akkor előhíváskor nincs változás. A kép fedettségét az előhívott szemcsék mennyisége szabja meg. A fényérzékeny anyagokat több szempont szerint osztályozhatjuk 43 : A hordozó réteg anyaga alapján: film a hordozó réteg átlátszó acetát vagy poliészter fólia fotolemeznél a hordozó (általában nagyméretű) üveglemez fotopapír 42 Forrás: Eye Anatomy 43 Tóthné Parázsó Lenke: Fototechnika. In: Oktatástechnológia (főiskolai jegyzet). Líceum Kiadó, 68 Eger, 1994.

69 A keletkező kép árnyalatai szerint: negatív pozitív vagy fordítós (diakép, ill. közvetlen papírkép készítéséhez) A fényérzékeny anyag lehet fekete-fehér vagy színes. A fényérzékeny anyagok számunkra fontos tulajdonságai: 1. érzékenység 2. színérzékenység 3. gradáció 4. lencseméret 5. felbontóképesség A negatívok érzékenységét nemzeti és most már nemzetközi szabványokban rögzített módszerekkel mérik és jellemzik Az érzékelők és az átalakítók Az információszerző eszközök a külvilág fizikai, kémiai jellemzőit érzékelik, majd átalakítják olyan formátumra, hogy jól szállítható, illetve feldolgozható legyen. Két fontos elemük van: az érzékelő, amely közvetlen fizikai kapcsolatban áll a külvilágból érkező jelekkel, és az átalakító, amely valamilyen fizikai vagy kémiai törvényszerűségen alapulva általában elektromos jelekké alakítja át a bejövő jeleket. Az információszerző eszközök érzékelhetnek pl. mechanikai rezgéseket (hang), ill. elektromágneses hullámokat (fény). Képfelvevő eszközök Az elektronikus képátvitel során a kép érzékelésére kezdetben elektroncsöveket (ikonoszkópot, vidikont), használtak, jelenleg képfelvevő és átalakító eszközökben CCD-t. A videókamerák CCD belső oldalára olyan félvezető anyagot hordtak fel, amely fény hatására megváltoztatja ellenállását. E CCD-jellemezre vetíti rá az optikai rendszer a képet, és az ellenállás-változást kihasználva végzi el az optikai elektromos átalakítást. A CCD-érzékelő a digitális fényképezőgép fényérzékelő retinája. Ma a digitális fényképezőgépekben 1 2 millió pixeltől 5 6 millió pixeles példányokkal, illetve millió pixeles hátfalakkal találkozhatunk. Ez utóbbiak a professzionális filmes kamerák hátoldalára szerelhető érzékelő eszközök. Számunkra fontos jellemzőik a hagyományos filmmel összevetve: 2. Táblázat A celluloid film és CCD tulajdonságaink összeghasonlítása CCD Hagyományos film Hatásfok 50 80% 3 4% Dinamika Lineáris, szeres Az érzékenységtartomány szélei felé átfogás nem lineáris, kb. 100-szoros átfogás Spektrális érzékenység Látható és infravörös Látható és ultraibolya Felbontás Kisebb Nagyobb 69

70 A számítógépes képfeldolgozásban felvevő eszköznek csak az olyan berendezéseket tekintjük, amelyek a kimenetükön digitalizálható analóg képjelet, illetve közvetlenül digitális képet adnak. A képérzékelés azon alapul, hogy valamilyen elsődleges fényforrás (nap vagy valamilyen mesterséges fényforrás) megvilágítja a digitalizálni kívánt tárgyat, személyt, amelyre rá eső fény egy részét visszaveri, ezért úgynevezett másodlagos fényforrássá válik. A visszavert fény információt szállít a felület alakjáról, színeiről illetve különböző jellemzőiről. A visszavert fény egy részét optikai eszközökkel leképezve jön létre a kép, melyet a képérzékelő eszköz érzékel, és pontról pontra letapogat. Kamerák Az 1960-as években, amikor a képfeldolgozó rendszerek dinamikus fejlődésnek indultak, a televíziós képfelvételi, átviteli és vételi rendszer már széles körben elterjedt, így kézenfekvően adódott a képfeldolgozó rendszerek bemeneti eszközeként az opto-elektronikus tv-kamera. A digitális kamerák működése is a camera obscura elvén alapul csakúgy, mint a digitális fényképezőgépek és a szkennerek. Digitális fényképezőgép, amelyek a látható világ képpontokká történő leképzését végzik. Az eredmény annál inkább közelíti a valóságot, minél több képpontból (pixel) áll össze a keletkezett kép. Egy átlagos felhasználó számára megfelelő lehet az 1 Megapixel (1 millió képpont), a csúcstechnológiát jelenleg a 10 Megapixeles fényképezőgépek jelentik. 18. kép Optikai leképzés a CCD-n 70

71 19. kép CCD képe 20. kép CMOS (Complemetary Metal Oxide Semiconductor) képérzékelő Charge Coupled Device (töltéscsatolt eszköz), amely a leggyakoribb képérzékelő napjainkban, és a CMOS (Complemetary Metal Oxide Semiconductor) képérzékelő Fényérzékelés és a képérzékelők A fény elváltozást okoz, ezt már az ókorban is megfigyelték a gyümölcsök elszíneződésekor. Ezt arányosan, hosszú időtartamig tartóssá tenni volt nehéz. A fényképezés úttörői kezdetben fémlemezre, üveglapra, majd celluloidra hordtak fel fényérzékeny anyagot. A CCD fényérzékeny érzékelő (töltéscsatolt eszköz), amely a szkennerekben, analóg és digitális fényképezőgépekben és videokamerákban egyaránt használnak. Maga a CCD csak a fényerősség mérésére alkalmas analóg eszköz, ennek jelét digitalizálva szürke árnyalatos képet kapunk. Színes képek előállításához vörös, zöld és kék (RGB) szűrőkkel bontják fel a képet az elsődleges alapszínekre. Általában plusz egy zöld szűrő található még a CCD-mátrixon, ami a kontraszt javítását segíti. Mind a CMOS, mind a CCD esetén a fény érzékelése igen apró fényérzékeny alkatrészekkel, fotodiódákkal történik. Minél több fény jut a fotodiódára, annál nagyobb áram folyik át rajta, feltöltve így a vele sorba kapcsolt miniatűr kondenzátort. A kép rögzítésének első szakasza a fotonok gyűjtése, mely tulajdonképpen az expozíció. Az érzékelő cellákban a beérkező fotonok számával arányos töltésmennyiség halmozódik fel. A második ütemben a töltéscsomagokat a mátrix oszlopain végigléptetik, ki a lapka szélére, ahol sorban a sarok felé haladnak, s egymás után, mint analóg jel jutnak a feldolgozó áramkörbe, majd a digitális kamerákban a CCD jele erősítés után egy analóg/digitális átalakítóra kerül, majd különféle képjavító műveletek után megszületik a digitális kép. A feldolgozás során a kép minőségét rontja a CCD-ben keletkező termikus eredetű zaj, sötétáram, valamint az analóg áramkörök zaja. A CCD összes pixele 71

72 nem kerül kiolvasásra csak az ún. effektív pixelszámnak megfelelő mennyiség. Azonban a szélső néhány pixelt egy fekete maszk takarja. Az itt lévő érzékelőket nem éri fény, ezek a fekete szintnek, a nullának megfelelő jelet adják az elektronika számára. A szokásos 4:3-as oldalarány (celluloid filmnél 2/3 arány) megtartása végett további pixelek maradnak ki a végleges képből. A CCD (Charge-Coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) egy analóg jelek továbbítására szolgáló elektronikai alkatrész-lánc (analóg shift regiszter). Fényérzékenysége révén a fényt elektronikus jelekké alakító eszköz, mely egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép. A CCD-ket nemcsak a digitális fényképezés és videózás területén, hanem csillagászatban is alkalmazzák. Két fő csoportot különbözetünk meg: a CCD- t és a CMOS-t. A leggyakrabban a CCD-t alkalmazzák, míg ritkábban CMOS-ból (Complemetary Metal Oxide Semiconductor) építik fel a gépet. A CMOS és a CCD esetében is a fény érzékelése igen apró fényérzékeny alkatrészekkel, fotodiódákkal oly módon történik, hogy a fotodiódára jutó fénnyel arányos formában folyik át rajta áram, ezáltal nagyobb mértékben töltődik a vele sorba kapcsolt miniatűr kondenzátor. A CCD és a CMOS közötti legnagyobb különbség a gyártási eljárásban található; a CMOS áramkörök előállítása egyszerűbb és olcsóbb, a CCD-k gyártása pedig bonyolultabb és költségesebb. A CCD-k előnye a CMOS- rendszerhez képest, a nagyobb érzékenysége, hátránya viszont a jelentős teljesítményfelvétel. Egy CCD érzékelő akár 5-6 Watt fogyasztású, a CMOS kivitelben a mindössze 0,5 Watt lehet. A CCD jellemzői Spektrálérzékenység azt mutatja meg, hogy az ember által látható hullámhosszokat mennyire pontosan viszik át. (Pl. a CCD sokkal érzékenyebb a vörös tartományban, mint az emberi szem.) A linearitás elve azt képviseli, hogy megvilágítás növekedése hatására arányosan megnövekedett jelet adjon a detektor. A dinamikusság értéke a megjelenített legfényesebb és leghalványabb képpontok fényességarányát adja meg. Felbontás, érzékelő felület 15 mm-es, átlagos pixelmérettel számolva a felbontás 66 vonal/mm, ami elmarad néhány, akár vonal/mmes felbontást elérő fotoemulzióktól. Az érzékelő felületének nagyságát a pixelméret és a pixelszám határozza meg. Ez általában néhány tized és pár cm 2 között mozog, a legnagyobbaké is csak 36 cm 2, ami szintén elmarad az óriási, több száz cm 2 -es fotolemezekétől. Szinte csak ezen a két területen van hátránya a CCDknek a hagyományos technikával szemben. 72

73 Sötétáram, hibák az elektronok nem csak fotonok hatására, hanem a hőmozgás során is elszabadulhatnak, s ez a filmeknél ismert alapfátyol -hoz hasonlóan keletkeznek. A számítástechnikai értelemben bemeneti egységek azok a perifériák, amelyek képesek adatot továbbítani a számítógépbe. Számtalan fajtájuk létezik, a vonalkód leolvasótól a billentyűzetig. A leggyakrabban használatos bemeneti egységek: A billentyűzet, mely segítségével az adatok karakterek formájában vihetők be a gépbe, a megfelelő gomb lenyomásával. Az ún. mutató eszközök családjába tartozó egér használata során azt mozgatnunk kell az asztalon, s erre reagál az éppen futó program. A lapolvasó (szkenner) vizuális formában meglevő adatok bevitelét teszi lehetővé. Segítségével juttathatunk be a számítógépbe olyan ábrákat, szövegeket, amelyek papíron vannak. A szkenner pontról pontra letapogatja a képet, s ennek eredményét adja át a gépnek. Működése során azt a tényt használja ki, hogy a kép világos pontjairól több fény verődik vissza, mint a sötétekről. A szkennerek minőségének megítélése során igen fontos adat az, hogy egy inch (25.4 mm) papíron hány különböző pontot képes felismerni, azaz mekkora felbontással rendelkezik. Ezt a jellemzőt pont/inch-ben azaz DPI-ben (Dot Per Inch) szokás megadni. Lapolvasók változatai: síkágyas, kézi lapolvasó, lap-áthúzós, dobscanner (nyomdai), diafilm olvasó. Síkágyas szkenner esetében az olvasófej az egyik esetben egy fénycsövet és egy tükröt mozgat az üvegfelület alatt. A fix érzékelőhöz tükrök segítségével jut el a fény (egy lencse kicsinyíti le a CCD méretére). A LED-es (CIS: Compact Image Sensor) technológia estében fénycső helyett itt LED-ek működnek, az olvasófej tartalmazza az érzékelőt. Egy 300 DPI-s szkenner egy inchnyi papíron 300 pontot képes megkülönböztetni. Manapság a DPI-s értékek a jellemzőek, de a nyomdászatban ettől lényegesen nagyobb felbontású szkennerek használatosak A hangfrekvenciás átalakítók A hangfrekvenciás átalakítók az akusztikai energiát alakítják át villamos energiává. A hangérzékelők csoportjába tartoznak pl. a mikrofonok membránjai. A hangátalakítók között vannak induktív jellegű átalakítók, melyek elektromágneses vagy elektrodinamikus rendszerűek lehetnek. Az első típus lényege, hogy a mágneses térerő változása (mely az információváltozást hordozza) a tekercsben feszültséget indukál. A második típusnál a homogén mágneses térben mozgó vezető szálban (tekercs) indukálódott feszültségváltozás a hang információ hordozója. Az elektrodinamikus átalakító a hangtechnika legfontosabb, leggyakrabban használt átalakítója, hiszen a mikrofonok, hangszórók, fejhallgatók többsége ezen az elven működnek. Ide sorolhatjuk a magnófejeket is, melyek egyrészt a hangfrekvenciás feszültséggel keltett mágneses erővonalakat bocsátják ki, másrészt a magnószalagról letapogatott mágneses jeleket alakítják át hangfrekvenciás feszültség- 73

74 gé. A magnószalagok törlése (homogenizálás) állandó frekvenciájú (min. 50 khz) feszültséggel történik, amelynek az elvét a videotechnikában is használják. A kapacitív jellegű átalakítók a kondenzátorok működési elvére alapozva végzik a hang rezgéseinek átalakítását. A kapacitív jellegű átalakítók elsősorban a mikrofontechnikában terjedtek el, az alacsony ár melletti magas minőségi jellemzők miatt. Az átalakítóknál beszélni kell az optikai átalakítókról is, hiszen a CD- és DVD-lejátszók ilyen elv alapján olvassák a lemezt. Az érzékelést és az átalakítást ebben az esetben optoelektronikai eszköz (pl. fotódióda) végzi. 74 Hangszedők A hagyományos lemezjátszók lassan kiszorulnak a használatból, így csak a leglényegesebb jellemzőket említjük meg. A rendszerint elektrodinamikus hangszedő esetén egy tekercs és egy állandó mágnes relatív mozgásakor indukálódott feszültség biztosítja az átalakítást. A hangszedők része a lejátszótű, amely a hangminőséget jelentősen befolyásolja. Anyagát tekintve zafírból vagy gyémántból készülhetnek. A zafírtű , a gyémánttű üzemórán át használható A mikrofonok A hírközlésben és tömegkommunikációban az információ nagy távolságra való eljuttatása a cél, illetve az információ rögzítése a reprodukálhatóság érdekében. Az információ jelek formájában kerül feldolgozásra és továbbításra. A hangátviteli rendszer első eleme a mechanikai rezgést elektromos feszültségváltozássá átalakító mikrofon. Mikrofonoknak különböző elveken működő változatai léteztek a hangrögzítés története során (szén, piezo), napjainkban a legelterjedtebb változatok az alábbiak: elektrodinamikus átalakítás elvén működő dinamikus: mágnes körüli mozgó tekercsben indukálódik a hanghullámmal arányos feszültség kapacitás elvén működő átalakító kondenzátor (elektret) mikrofon: kapacitásváltozást alakít át feszültségváltozássá. (tápfeszültség kell hozzá) FARADAY 1831-ben felfedezte az elektromágneses indukció jelenségét, ezt felhasználva G. BELL 1875-megalkotta az első elektromágneses elven működő telefonkészüléket, amely elindította a távbeszélő technika fejlődését. A mikrofonok tehát a hangnyomás változást elektromos jellé alakítják. Ebben az értelemben a mechanikai-elektromos átalakítók körébe tartozik, a visszaalakítók (hangszórók) pedig az akusztikai-mechanikaiak körébe. A mikrofonok általában nem minden irányban egyformán érzékenyek, és érzékenységük a frekvenciától is függ. A rendeltetési cél szerint változtatható a mikrofonok kialakításával (a membrán elhelyezése, a különböző házkiképzés) az irányérzékenység. Attól függően, hogy a mikrofon membránt milyen módon érik a hanghullámok, beszélhetünk gömb síkmetszetét tekintve kör iránykarakterisztikájú (csak a membrán egyik oldalát használó) mikrofonról, amely egyenlő mértékben vesz fel minden jelet a körülvevő térből, nyolcas (a membrán mindkét

75 oldaláthasználó) mikrofonról. A kettő kombinációjaként létrehozott vese vagy szív (kardioid) alakú mely elsősorban a stúdiótechnikában terjedt el, és puskamikrofonról, amely csak a membránjára merőlegesen érkező hanghullámokat alakítja feszültséggé, az oldalról érkező (zavaró) hullámokat nem. Az ún. irányított mikrofon eltérő érzékenységű a különböző irányból érkező hangokra. 21. kép Mikrofonok iránykarakterisztikái 22. kép Mikrofon folyamatosan változtatható irány-karakterisztikával Tovább információk itt tekinthetők meg Információszerzés a médiában A hírügynökségek szerepe A tömegkommunikáció hagyományos még egyirányú fő vonulatának (mainstreamjének) elengedhetetlen szereplői a hírügynökségek, hiszen a fenti sajtótermékek által közvetített hírek 90%-a az általuk megszerzett információkból származik. A szolgáltatásukra előfizető sajtótermékek szerkesztőségeibe eljuttatott friss információk hasznosításáról a sajtótermékek szerkesztői döntenek. A döntés eredménye lehet az, hogy elvetik azaz megy a szemétkosárba, vagy a szerkesztőségben további információkkal kiegészítve a saját újságírói stábjukkal dolgoztatják fel, és az is lehetséges, hogy változtatás nélkül kerül adásba. Magyarországon nemzeti állami tulajdonú hírügynökség (MTI), nemzetközi hírügynökségek (Dow Jones, Reuters), kiadói (pl. az Europress az Axel Springer kiadó hírügynöksége) és egyéb speciális területre szakosodott hírügynökségek (pl. a bűnügyi hírekre szakosodott Havariapress) működnek. 75

76 A web 2.0 és a participatív média A web 2.0 amely a közösségekre épülő interaktivitáson alapuló internetes szolgáltatások gyűjtőneve a technológiai újításokon kívül elsősorban a felhasználók közösségi tevékenységére (pl. tartalommegosztásra) épül, több formája van. A web 1.0 és elődje a web 2.0 generációk között nincs éles határ, de azért mégis van különbség közöttük, amelyek az utóbbi esetében a közösségi tudásra, a felhasználók aktív részvételére, kétirányú kommunikációra, a tudásmegosztásra, a szolgáltatások és tartalmak létrehozásában való aktív részvételre, akár az újrafeldolgozásra is lehetőséget adnak. A mára más ismert blog és wiki fogalom mellett az ezredfordulóra a médiában is megjelent egy új fogalom a participatív média, amelynek lényege az állampolgári részvételen alapuló újságírás. Ennek az értelmezésnek az az alapelve, hogy bárki bárhol lehet aktuális újságíró, amennyiben frissen tudósít az események sodráról: adott esetben mobiltelefonról, pda-ról valóban a helyszínről küldheti el saját élményeit. Nyilván nem hasonlítható ez a képzett, igényes újságíráshoz, mégis sokan vevők rá, mert mára mindennél fontosabb lett az azonnali, a legfrissebb információ fogadása az internetes fogyasztói szokásokra ez a legjellemzőbb. Kutatások tanúsítják: az átlagfelhasználók többsége gyors, azonnali információt keres a weben, és kevéssé törődik a kapott információhitelességével. Ugyanez érvényesül a hírolvasási szokások területén is. 44 A civil, amatőr fotósok munkáját sokan nem a lélekjelenlétükkel magyarázzák, hanem sokan szívtelenségnek, morbidságnak, kalandorságnak fogják fel az eseményrögzítőket. Internetes forrás az alábbiakban tekinthető meg arról, hogy a civil szféra hogyan tört be a hivatásos médiába a maga fotóival és szövegeivel. 45 A londoni robbantásos merénylet során kialakult helyzetről a nagy televíziós hírcsatornák tudósítói csak jóval később értek a helyszínre, mint az áldozatok közelében lévő társaik, és a majdnem áldozat túlélőktől kértek mobiltelefonról mmseket és eket. Így az első nap végéig a tragédiáról húszezer , ezer fénykép, húsz videoklip érkezett a szerkesztőségekbe. Ezzel és a hasonló jelenségekkel kezdetét vette az állampolgári részvételen alapuló tudósítás és szerkesztés az internetre történő közzététellel, amely a hírügynökségek és tudósítók egyfajta háttérbe szorulását is jelentette. Tehát a korábbi gyakorlatot felváltó a felhasználóknak nem csak tartalmat és statikus weboldalakat kínáló szolgáltatások, keretrendszerek létrejöttével lehetővé vált egyfajta új médiumként a saját tartalmak létrehozása, az egyént érdeklő tartalmakat közzététele és annak felhasználói oldalon történő megtekintése. Egy 2008-ban készült hazai (Szonda Ipsos) felmérésben is a Médiaanalízis kutatások eredménye is arra engednek következtetni, hogy a felhasználók egyre inkább 44 SZŰCS Viktor VIDA Andrea: Web2.0 a könyvtárak világában. Az előadás elhangzott a Bölcsészettudományi Kari Konferencia Könyvtártudományi szekciójában Szegeden április 18-án MÉSZÁROS Antónia: Az állampolgár-riporter. [elektronikus dokumentum] In: 76

77 a saját szelekciót (internetes tartalom, műsorválasztást) preferálják, mint a mások által (sajtó, rádió, tévészerkesztőségek) által előreszerkesztettet. Ez a jelenség az ezredfordulós (Y) generáció tagjaira ( között születettekre) különösen jellemző, akik a számítógépekkel együtt nőttek fel, és számítógép nélkül szinte el sem tudják elképzelni az életüket ÖSSZEFOGLALÁS A foglalkozásban tanultak alapján elsajátíthatta az információszerzés különböző formáit (humán, gépi) rendszereknél. A külvilág jelei alapján tisztáztuk az érzékelők és átalakítók működési elvét. Megismerhette az emberi érzékelés és különböző érzékelők közötti hasonlóságokat és különbözőségeket. A szemináriumon elmélyítettük az információszerzőkről szerzett ismereteket. Így ismeretei birtokában képessé vált a gépi és humán érzékelők és átalakítók közötti hasonlóság és különbség felismerésére. A tanultak ismeretében értelmezni tudja a hagyományos médiumok és az új média együttesek és a participatív média közötti különbségeket. 6.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Melyek az információszerző (input) eszközök? 2. Hasonlítsa össze az emberi szemet és az optikai érzékelőket! 3. Melyek a hagyományos fényérzékeny anyagok? 4. Mutassa be az érzékelők és az átalakítók szerepét és működésük elvét! 5. Melyek a hangfrekvenciás átalakítók? 6. Mutassa be a mikrofonok működését és használatát! 7. Mutassa be az információszerző (input) eszközök működése és a médiában történő és az információszerzési módszereket! 8. Mi a szerepe a hírügynökségeknek? 9. Milyennek látja a web 2.0 elterjedésével a hírügynökségek jövőjét? 10. Feladat: Mutassa be a web 2.0 és a participatív média fontosabb ismérveit! Nemzeti Médiaanalízis: A lakosság internet-ellátottsága az internet hozzáférés helyszíne szerint [elektronikus dokumentum] Szonda Ipsos A feldolgozáshoz alkalmazható forrás: Barát Tamás: A közösségi média és a PR kapcsolata. In: 77

78 78 7. AZ INFORMÁCIÓTOVÁBBÍTÓK 7.1 CÉLKITŰZÉS A fejezet tanulmányozása után a hallgató elsajátítja, hogy miért van szükség információtovábbításra, felismerheti a továbbítás során fellépő zavaró jelek hatását az átvett információra. Elsajátíthatja a hálózatok szerepét és típusait, megismeri a korszerű információtovábbítási eszközrendszerét, a modern információtovábbítás rendszereit; a kábeles továbbításon beleértve a fényvezető megoldásokat az túlmenően elektromágneses jelenségen alapuló rendszereket. 7.2 TARTALOM Az információ továbbítása Az információtovábbítás rövid története Az információs csatorna Az interperszonális kommunikáció és a hírközlési modell A csatornák és átviteli közegek Vezetékes átviteli közegek A kábeltévé Vezeték nélküli átviteli közegek A vezeték nélküli információtovábbítás elve és eszközei Mobilkommunikációs rendszerek A mobil rendszerek generációi Az internet és on-line média 7.3 A TANANYAG KIFEJTÉSE Az információ továbbítása Az információtovábbítás az anyag vagy energiaáramláshoz hasonlóan egyfajta szállításnak is felfogható. Akkor kerül sor rá, amikor a forrás és felhasználásának helye nem egyezik meg. A továbbítás, szállítás során a forrás (vagy a tárolás) helyéről a fogadó helyére jut el. A szállítási elosztási hálózat történhet vonalas (lineáris), sugaras és hurkolt (hálós) formában. Az információ továbbítása nem mindig tökéletes. A továbbítás folyamán bekövetkezett torzulások a vevő oldalán a kiinduló állapothoz képest információveszteségként jelennek meg. A kódolás az ún. kölcsönös (vagy átvitt) információ optimalizálását szolgálja. Azért kölcsönös, mert az adó által leadott információ egyrészt eltorzulhat, amíg a vevőhöz ér (zaj), másrészt a dekódolás sem mindig tökéletes, így a vétel helyén az eredeti üzenet csak veszteségesen fejthető meg. A továbbítás mindig csak a továbbító eszköz lehetőségeit figyelembe véve történhet: pl. levegő esetében hang, fény, elektromos hullámok segítségével. Az információk tartalmát a továbbításhoz részekre bontva át kell alakítani az emberi

79 nyelvről a továbbító eszköz jeleire, majd továbbítás után az emberi értelmezéshez vissza kell alakítani. Az átalakítást kódolásnak, míg a visszaalakítást dekódolásnak nevezzük. A kódolás során az információt alakítják át egyezményes jelekké, melyet kódnak neveznek. A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, mellyel valamely információ egyértelműen meghatározható. A kódolás amelyet gyakran a híradástechnika és a számítógépek megjelenésétől eredeztetnek, ha nem is egyidős az emberiséggel, mindenesetre több évezredes múltra tekint vissza. Kódolásnak tekinthető a születéskor történő névadás csakúgy, mint a rendszámtábla, vagy akár az IP-cím is. Kódolásnak tekinthetők az emberek közötti információs kapcsolatok biztosítására kialakult jelzések, melyek kezdetben mutogatással, később beszéddel, majd leírva, lemezre, vagy hangszalagra, esetleg celluloid filmre rögzítetten történtek. Kódoknak nemcsak bonyolult számjegyek, írásjelek, képletek tekinthetők, hanem a különböző nyelvek szavai is. Az eredményes kommunikációhoz elengedhetetlen tervszerűen kiépített kommunikációs rendszer kialakítása, mely a bekerült és a felhasznált kijövő adatok közötti összefüggések azonos értelmezésén alapul. Az információelmélet a csatorna tulajdonságait a csatornakapacitás fogalmának bevezetésével definiálja. Ha egy üzenet továbbítására szánt idő: T, akkor az üzenetek továbbításának sebessége: v= 1/T képlettel adható meg, amelynek mértékegysége [bit/sec] [Baud]. Az elemenként átvihető információ mennyiség lényegében sebesség jellegű mennyiség, ahol azonban a sebesség vonatkoztatási alapja az időegység alatt átáramló információ nagysága. A redundancia a csatornakapacitás fogalmával függ össze, amely a továbbított átlagos információ mennyiségét és a csatornakapacitást hasonlítja össze mennyiségileg. Azt mutatja meg, hogy egy közlemény mennyivel terjengősebb az elvileg lehetséges legrövidebb formánál. Az információelmélet úttörője C. SHANNON egyik tétele szerint kódolási eljárással zaj jelenlétében is megvalósítható a kis hibavalószínűségű információtovábbítás, ha a zaj mértéke alacsonyabb a csatornakapacitásnál. Az információtovábbítása lényege mindig az optimalizálásban ragadható meg Az információtovábbítás rövid története Bár az információ elektronikus úton történő továbbítását a S. MORSE által 1837-ben először üzembe helyezett távírójától származtatják, az információtovábbítás igénye melyet mindig az ember közlési vágya serkentett már az emberiség történetének hajnalától kezdődően is az ókortól a középkorig mindig fontos volt. Kezdetben futárokkal, galambokkal, postakocsival és fényjeleket továbbító hírközlő hálózatokkal, majd zászlókkal és szemaforrendszerrel küldték az üzeneteket. A döntő fordulatot az elektromágneses jelenségek alkalmazása hozta meg. A HYGENS és MAXWELL által leírt eredményeket hasznosítva találták 79

80 fel az információtovábbítására a távírókat, a távgépíró telexeket, a telefont, a rádiózást, a televíziós műsorszórást a műholdas műsorszórást ban Graham BELL a Philadelphiában rendezett világkiállításon mutatta be az első telefont. A telefon a távíróhálózat vezetékeit használta. A legismertebb vezetékes információtovábbító a beszéd akusztikus jeleit alakítja át mikrofon segítségével elektromos jelekké. Ezt az elektromos jelet vezetékkel, szükség esetén erősítőkön keresztül a fogadó készülékig vezetik, ahol az elektronikus jeleket hangjelekké alakítják vissza. A MARCONI által az 1895-ben feltalált rádióadó/vevő amely a mai vezeték nélküli információtovábbítás őse megteremtette a valós idejű, zárt, kétirányú kommunikáció lehetőségét. PUSKÁS Tivadar nevéhez fűződik a Telefonhírmondó, az első beszélő újság megjelentetése, amely február 15-én szólalt meg először. Adásait melyet a telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A továbbítás vezetékes változatai (országútjai) a kábelek, melyek nemcsak elektronikus jelek, hanem fényvezetés révén is továbbíthatnak adatokat. Az üvegszálakban, a fémvezetékekhez képest sokkal több információt lehet átvinni. Az internet megjelenésével és terjedésével döntő fordulat következett be, hisz olyan összeköttetést kellett kialakítani, amelyen keresztül két vagy akár több gép egymással adatokat, ill. programokat legyen képes cserélni. Az összeköttetésre postai vonalak és külön erre a célra kiépített vezetékek, műholdak egyaránt szolgálnak. Kezdetben helyi hálózatokat LAN (Local Area Network = helyi számítógép-hálózat rövidítése) alkalmaztak, amelyben legfeljebb 5 km az egyes számítógépek közötti távolság. A kisebb hálózatokat később egy-egy nagyobb területen összekapcsolták, és az egyre több LAN összekapcsolása eredményezte az ország-, majd földrészeket összekötő nagy kiterjedésű hálózatok (WAN, Wide Area Network) kialakulását. Az internet egyik legnépszerűbb megjelenési formája a WWW (Word Wide Web), ami a HTTP (Hypertext Transfer Protocol) alapján működik. A World Wide Web már képes volt az elektronikus dokumentumokban multimédiás elemeket kezelni, a svájci CERN-ben ben kezdték el fejleszteni. Ma már az internet segítségével nemcsak levelezhetünk, hanem az azonnali üzenetküldő szolgáltatásokkal (Instant Messenger) úgy kommunikálhatunk a partnerrel, mintha a mellette lévő szobában ülnék. Olyan egy az egyhez (per to per, p2p) típusú szinkron kommunikációs szolgáltatás, amelynek segítségével a felhasználók valós idejű gépelt szöveges, hang- és videóüzeneteket válthatnak egymással. A gyors információváltáson kívül a nyomon követhetjük partnereink be- és kijelentkezését, a szövegeken kívül fájlokat, hivatkozásokat, hangulatjeleket küldhetünk. Az internet fejlődése mellett talán még rohamosabb a vezeték nélküli mobiltelefónia terjedése, mely kezdetben az autókban elhelyezett telefonok működésére és az autóban mobilrádión keresztül folytatott hangkommunikációra hasonlított. A mai készülékek zsebméretű tenyérnyi változatai már jóval túltesznek a telefonálá- 48 A CERN a genfi székhelyű Európai Részecske Fizikai Laboratórium. 80

81 si lehetőségeken, hisz olyan integrált eszközökké váltak, amelyek már nemcsak telekommunikációra, hanem tömegkommunikációs (broadcast) tartalmak megtekintésére és on-line tartalmak letöltésére is alkalmasak. A Motorola már az 1930-as években sikert aratott autós rádiójával, és az 50-es évek fejlesztéseinek eredményeként született: az első személyhívó, az első autós rádiótelefon és nagyteljesítményű rádió adóvevők ban a Motorola dobta piacra az első hordozható telefont, mely sosem látott növekedésnek indította a vezeték nélküli kommunikációs eszközök piacát. Az első modern mobiltelefonrendszert 1981-ben az Ericsson vezette be, mely cég a GSM világszabvány es bevezetésében és fejlesztésében is vezető szerepet játszott Az információs csatorna Az információátvitel térben, időben zajló jelenség. A térbeli információátvitel fogalmát többnyire az információ továbbítás jelölésére alkalmazzák, az időbeli csatornát tartalmazó folyamatokat tárolásnak nevezik. Az információ továbbítása során a megszerzett információt az információs csatornán tovább kell juttatni a feldolgozás vagy tárolás helyére. Az átalakítók célja tehát az, hogy olyan állapotúvá alakítsa az érzékelt energia vagy állapotváltozást, amelyet lehetséges az információs csatornán továbbítani, illetve az információ befogadója képes legyen feldolgozni azt. A csatorna fogalma: A hírközlési csatorna olyan berendezés, amely képes a bemenetnél információt felvenni, és a kimenetnél leadni. 49 A csatorna feladata tehát a jelek továbbítása. A csatornák fizikai értelemben sokfélék lehetnek (levegő, kábel, optikai üvegszál, lézerfény, idegrost, nyomtatott-, vagy elektronikus dokumentum), ezért csoportosítani is többféle szempont alapján lehet őket. A csatorna lehet időbeli és térbeli: a térbeli csatornák (telefon, rádió, TV) a híreket egyik földrajzi helyről a másikra szállítják az időbeli csatornák (könyv, fénykép, film, CD) pedig megőrzik az információt egy tetszőleges időpontban való felhasználásig, valamint szállításra is alkalmassá teszik A térbeli csatorna időbelivé alakítható és fordítva. Beszélhetünk természetes és mesterséges csatornákról. A természetes csatornákon (pl. idegrost) a jel eredeti alakjában utazhat, a mesterséges csatornákon (pl. telefonkábel) a jeleket mindig át kell alakítani. Megkülönböztethetünk analóg és digitális csatornákat is. Az analóg jelek szállítását oldja meg. Az analóg jel az időben folyamatosan változó mintázatot vagy feszültségszintet jelenti. A számítógépek digitális rendszere két ellentétes állapotot, a be-/kikapcsolást, illetve az alacsony/magas feszültségimpulzust használja az információk kódolására és továbbítására. ZAJ: A csatornákon áramló információkra mindig hatnak zajok. A zaj bizonytalanná, sőt akár lehetetlenné is teheti az információátvitelt. A hírközlésben kétfé- 49 FÜLÖP Géza: Az információ. Tankönyvkiadó, Budapest

82 le típusú zajról beszélhetünk. Ennek alapján a zaj lehet időben állandó. A kisebbik problémát ez a típus okozza, hiszen ez a technika tökéletesedésével nagymértékben csökkenthető, sőt elvileg teljesen ki is küszöbölhető. A másik típus a véletlenszerű zaj. A véletlenszerű zajt is lehet csökkenteni, azonban teljesen kiküszöbölni lehetetlen. Minél nagyobb utat kell az információnak megtennie a csatornában, annál nagyobb a torzulás veszélye. Az információ (hasznos jel) és a zaj arányát jel/zaj viszonynak nevezzük. Az információ átvitele közben fontos szem előtt tartanunk az információ azon tulajdonságát, hogy keletkezhet és el is veszhet. Az adatvesztést okozhatja a csatorna zajossága, a nem megfelelő formátumú átalakítás és még számtalan más tényező Shannon és Weaver híradástechnikai modellje Az első kommunikációs modell az információs és kommunikációs eszközök vizsgálata nyomán jött létre. A kommunikáció fogalmának elméleti megalapozását C. SHANNON és W. WEAWER 50 tette meg először, ez matematikai, ill. híradástechnikai megközelítésű volt. Felfogásuk szerint a kommunikációs rendszer pontosan úgy működik, mint az individuális beszélgetés. A S&W modell forrásból, adóberendezésből, csatornából, vevőberendezésből, a címzettből, valamint a zajforrásból állt. Az üzenet közvetítése során a jelek segítségével történt az átvitel. A közlés jelrendszere a kód. A kód elemi egysége a jel. A kommunikáció többféle kódban történhet, mely a közös megállapodás szerinti értelmezésből fakad. 23. kép A SHANNON-féle híradástechnikai modell A modell szerint a kommunikációs rendszer ezekre az alapelemekre redukálható. A telefonban a jel, váltakozó elektromos áram, a csatorna pedig a kábel. A beszédben a jel a váltakozó hangnyomás, a csatorna a levegő. A jelre sokszor az 50 WEAVER, Warren: A kommunikáció matematikája. In: Kommunikáció 1. Szerk.: HORÁNYI Özséb, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, Reprinted with corrections from The Bell System Technical Journal, Vol. 27, pp , , July, October,

83 információforrás által nem kívánt dolgok is rárakódnak. Ilyen a rádió esetében a zaj, a telefonban a hang torzulása. Minden többletet zajnak nevezünk. A shannoni modell két pont közötti kommunikációt írja le, és a közbeiktatott közeg, a csatorna műszaki tervezéséhez ad pontos matematikai eszköztárat. A modell sémája öt alkotórészből áll: Az információforrás szolgáltatta ÜZENET az alábbi láncon megy végig. (Az üzenet a szimbólumok egysége, amit az adó más néven a küldő továbbít.) 1. Információforrás 2. Adó 3. Csatorna 4. Vevő 5. Címzett 6. Zajforrás Az üzenetet az adó jellé, majd a vevő a vett jelet üzenetté alakítja vissza. 1. Információforrás valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség, vagy személy, amely üzenettartalommal rendelkezik. 2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja el. A kódolás során az adatokat szimbolikus formába öntik. Másképpen valamely információt egyezményes jelekké alakítanak át. Enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása. A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ megadható. A jel a választott kód elemi egysége. Jelnek nevezzük azt az energiaváltozást, amely adatokat hordoz. Analóg jelről akkor beszélünk, ha az átalakított jel nagyságának változásai folyamatosan követik az eredeti jelet. Digitális jelen olyan információt értünk, amelynek kódolása nem folyamatos. Adatnak nevezzük a tényeknek és elképzeléseknek nem értelmezett, de értelmezhető formában való közlését. Az adat nem értelmezett ismeret. Információ az adatokon végrehajtott gondolati műveletek értelmezett eredménye. Az információ értelmezett ismeret: tény jel adat (nem értelmezett) információ (értelmezett) 3. Csatorna: A jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát energiaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas. A médium az információ hordozója, közvetítője, megjelenítője. Tér, idő és érzékszervi modalitás jellemzi. A technikai találmányok révén megvalósul az idő és a tér korlátain való túllépés. 4. Vevő/dekódoló: A csatorna kimenetén megjelenő jeleket állítja vissza az eredeti üzenetet olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud. A dekódolás az a folyamat, amivel a befogadó jelentést társít a küldő által továbbított szimbólumoknak. E művelet során történik a közlő által választott kód 83

84 megfejtése, amelynek két feltétele van. Egyrészt a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie), másrészt az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára. 5. Címzett: A rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott üzenetet észleli. A befogadó az a fél, aki a másik által küldött üzenetet megkapja. 6. A zaj a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban. A jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmények hatására a befogadó más üzenetet kap a közlés, a kommunikátor pedig a visszacsatolás alkalmával. A zaj és a zavarforrások elkerülhetetlen tényezői a kommunikációnak, mely torzítják a közlési és a visszacsatolási folyamatot. A zajnak háromféle típusát különböztetik meg: csatorna zaj: pl. mikrofonhiba, telefonkábel problémája, térerő hiánya környezeti zaj: a dekódolást teszi lehetetlenné vagy nehezíti szemantikai zaj: az üzenet megformálása volt hibás, s ebből adódik a zavar A következő két elemet ugyan nem tartalmazza a modell, de a folyamatszerű megközelítés érdekében megemlítjük: 7. A válasz a befogadónak az üzenet vétele utáni reakciója. 8. A visszacsatolás a befogadó válaszának az a része, amit a kommunikátornak küld vissza, és ami el is jut hozzá. A fenti láncot technikai értelemben az információ közvetítésére lehet csak értelmezni. (Elsősorban a telekommunikáció, a telefonos hírközlésre adaptálható.) A Wiener-féle modell már bemutatja a visszacsatolást is. Mindenféle kommunikációs helyzetben, akár az élővilágban állatok vagy emberek vagy gépek cserélnek információt, szükség van egy adóra, egy csatornára vagy közegre, mely összeköti őket és a befogadóra. Az adó valamilyen kódrendszer segítségével a csatornán keresztül juttatja el a hírt vagy az információt. A csatorna másik végén lévő vevő a kódrendszerén keresztül veszi a hírt, azaz dekódol. A kommunikációelmélet szakterülete csupán az üzenetközlés szándékával előállított jelekkel foglalkozik. Egy jel tehát akkor kommunikatív, ha nyilvánvalóvá válik, hogy azzal a szándékkal állították elő, hogy egy másik személynek üzenetet közvetítsen. Ebben az értelemben azt a vevőt, akivel az üzenettel együtt azt is közlik, hogy az neki szól, az üzenet címzettjének nevezzük. A modell azonban szélesebb körben nem alkalmazható, mint az egy irányú átvitel. A rendszer nem ad választ arra, hogyan keletkezik az üzenet, és hogy válik valaki a közlővé. Theodor ROSZAK szerint ezt a modellt egyfajta vallásos tisztelet övezi. A kommunikáció főbb jellemzői közül három legfontosabb paraméter: A hatótávolság az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot. 84

85 Az adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé, a telefonon átvihető üzenet mennyisége is korlátozott csakúgy, mint pl. a levélé. A sebesség: a kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be. A SHANNON és WEAVER modellje (kulturális sokk) kiválóan megalapozta a későbbieket, mint például a LASWELL, SCHRAMM és OSGOOD által megalkotott modelleket. SHANNON 51 később beépített egy megfigyelőt, amely az üzeneten végbement torzulást (M M ) is figyelembe vette és korrigálta. A hírközlési modell és az emberi információfeldolgozás Érdemes megvizsgálni egy példán keresztül, hogy milyen szereplői vannak az egyszerű közlésnek. Ha behelyettesítjük az információátadás modelljébe a beszéd folyamatát, a következő elemeket kapjuk: 24. kép A hírközlési modell és az emberi információfeldolgozás Az agyunkban kigondolt tartalom a hangképző szervek megmozgatása által a levegőben rezgéshullámokat keltve jut el a gondolat a fülünkön keresztül a másik személy tudatába A csatornák és az átviteli közegek Jövőkutatók szerint a világ kommunikációs szempontból a számítógépes hálózatok révén egy nagy faluvá válik. Elengedhetetlen tehát a csatornák változatainak és a rajtuk átvihető információmennyiség nagyságának a megismerése. A csatornákban valamilyen átviteli közeg segítségével valósítják meg az információ továbbítását. Az információ átvitelére többfajta közeg használható. 51 Reprinted with corrections from The Bell System Technical Journal, Vol. 27, pp , , July, October, A Mathematical Theory of Communication 85