(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: C12N 1/11 (06.01) A61K 31/7088 (06.01) A61P 3/00 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/DK 04/ () Elsõbbségi adatok: DK DK (72) Feltalálók: HANSEN, Jens Bo Rode, DK-2900 Hellerup (DK); THRUE, Charlotte, Albaek, DK-1327 Copenhagen K (DK); PETERSEN, Kamille, Dumong, DK-2800 Lyngby (DK); WESTERGAARD, Majken, DK-34 Birkerod (DK); WISSENBACH, Margit, DK-3480 Fredensborg (DK) (73) Jogosult: Santaris Pharma A/S, 2970 Horsholm (DK) (74) Képviselõ: dr. Gyõrffy Béla, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Survivinexpresszió modulálására szolgáló oligomer vegyületek HU T2 A leírás terjedelme 62 oldal (ezen belül lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A találmány területe A találmány tárgyát képezik survivinexpresszió modulálására szolgáló készítmények és eljárások. Részletezve, a találmány tárgyát képezik oligomer vegyületek, elõnyösen oligonukleotidok, amelyek specifikusan hibridizálhatóak survivint kódoló nukleinsavakkal. Az oligomer vegyületekrõl bemutattuk, hogy modulálják a survivin expresszióját és ismertettük a vegyületek gyógyszerészeti készítményeit és alkalmazásukat rákbetegségek kezelésére A találmány háttere A rák a világ vezetõ haláloka és betegségek csoportját foglalja magában, amelyeket genetikai instabilitás következtében fellépõ genetikai rendellenességek váltanak ki. Úgy vélik, hogy az összes ráksejt a normális sejtproliferációt és ¹homeosztázist irányító, számos szabályozási útvonalban hordoz hiányosságokat. Ezek a hiányosságok különbözõ, ráksejtekre specifikus, jellegzetes képesség megszerzését eredményezik (Hanahan és Weinberg, 0, Cell 0, 7 70). Ezen rákjellemzõk egyike az apoptózis vagy programozott sejthalál elkerülése, amely egy evolúciósan konzervált sejtöngyilkossági folyamat (Hengartner, 00, Nature 7, ). Az apoptózis esszenciális a magzati fejlõdés során, mivel eltávolítja azokat a sejteket, amelyekre már nincs szükség, és felnõtt szövetekben a sejttermelés és sejtpusztulás egyensúlyával biztosítja a homeosztázis fenntartását. Továbbá ezen a módon eltávolítódnak azok a sejtek, amelyeknek rendellenes tulajdonságaik vannak, mint például fertõzõ ágensek vagy vegyületek által indukált mutációk vagy genetikai károsodások. Malignussejtekben hiányzik ez a sejtes ellenõrzési mechanizmus az apoptózis gátoltsága miatt, amely megnövelt sejtéletképességet eredményez, ami sejtes transzformáció, gyorsabb betegség elõrehaladás és terápiára való rezisztensség kockázatát növeli (Evan és Vousden, 01, Nature 411, ). Ezért az apoptózis manipulálása megjelent, mint új, rák kezelésére szolgáló stratégia (Nicholson D. W., 00, Nature 7, ). Két jelátvivõ útvonal ismert, amelyek apoptózis indukciót váltanak ki, a belsõ vagy mitokondriális útvonal, amelyet környezeti stressz és kemoterapeutikumok indukálnak, és a külsõ vagy halálreceptor útvonal, amelyet az immunrendszer végrehajtó sejtjei indukálnak (Ashkenazi és Dixit, 1998 Science 281, 1 18; Green és Reed, 1998, Science 281, ). Mindkét útvonal kaszpázok aktiválásában csúcsosodik ki, amelyek egy sejten belüli cisztein proteáz családot alkotnak, amelyek perceken belül szétszedik a sejt szerkezeteit, ezzel gyors sejtpusztulást okoznak (Cohen, 1997, Biochem. J. 326, 1 16). Mind apoptózist elõsegítõ, mind apoptózisgátló fehérjék ismertek. A Bcl 2 fehérjecsalád tartalmaz mind pro¹, mind antiapoptotikus ferhéjéket. Az apoptózis inhibitorai között az evolúciósan nagyon konzervált apoptózis gátló fehérje (inhibitor of apoptpsis protein, IAP) család nyolc fehérjét tartalmaz emberekben. Ezek egyike a survivin, amelyet nemrégiben azonosítottak (Ambrosini és munkatársai: 1997, Nat. Med. 3, ). A survivin a Bcl 2 után gátolja az apoptózist, közvetlenül vagy közvetve gátolva a végrehajtó kaszpáz¹3 és 7 intracelluláris proteázokat, amelyek az apoptózisért felelõsek (Shin és munkatársai: 01, Biochemistry, ). A legújabb bizonyítékok azt sugallják, hogy a survivin közvetlenül szabályozza a korábban ható kaszpáz¹9 aktiválását. Egy survivin Thr 34 -Ala domináns negatív mutáns nem tud apoptózist indukálni egér embrionális fibroblasztokban, amelyekben nincsen Apaf 1 vagy kaszpáz¹9 apoptószóma összetevõ (Blanc-Brude és munkatársai: 03, Clin. Cancer Res. 9, ). A hepatitisz B¹kölcsönható fehérje (HBXIP) a foszforilált survivin kofaktoraként mûködik, lehetõvé teszi, hogy a prokaszpáz-9-hez kötõdjön és elnyomja az aktiválódását (Marusawa és munkatársai: 03, EMBO J. 22, ). Egyéb hatásmechanizmusokat is tárgyaltak már (Beltrami és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. 279, 77 84). A survivin nagy figyelmet keltett, mint új terápiás célpont, mivel szelektíven expresszálódik ráksejtekben és szükséges az életképességükhöz. A survivin normálisan expresszálódik az embriogenezis során. A csecsemõmirigyen, CD34+ csontvelõ-eredetû õssejteken, placentán és a bazális vastagbél-epitéliumon kívül a survivin nem detektálható normális felnõtt szövetekben, de alapvetõen nagy mennyiségben van jelen az összes transzformált sejten, attól függetlenül, hogy milyen a mitózisos állapotuk. Az expressziója általánosan sejtciklus függõ módon van szabályozva, a csúcspontja a mitózis során van (U és munkatársai: 1998, Nature 396, 80 84). A G2/M fázis során a survivin az interfázishoz képest több mint ¹szeres mennyiségben lehet jelen. Továbbá, a CDC2-ciklin¹B1 általi Thr 34 foszforiláció következtében fellépõ megnõtt fehérjestabilitás okozhatja a mitózisnál a megemelkedett survivinszintet. Az interfázisban a fehérjeszint alapértékekre csökken az ubikvitinfüggõ protoeolízis következtében (Zhao és munkatársai: 00, J. Cell Sci. 113, ). Azt sugallták, hogy a survivin túltermelése a ráksejtekben az alapvetõ apoptózisindukáció ellen hat, túljut a G2/M ellenõrzési ponton és ezáltal a sejtek mitózison keresztüli áthaladását segíti (Li és munkatársai: 1998, Nature 396, 80 84). Sejttenyészetes rendszerekben a sejtpusztulás a a survivin túltermelése révén jól megalapozott (Ambrosini és munkatársai: 1997, Nat. Med. 3, ; Tamm és munkatársai: 1998, Cancer Res. 8, 31 3; Mahotka és munkatársai: 1999, Cancer Res. 9, 97 62). A survivinapoptózist gátló szerepét in vivo transzgenikus egerekben demonstrálták, amelyek survivint expresszáltak a bõrükben, amely gátolta az UVB indukálta apoptózist a keratinocitáknál (Grossman at al., 01, J. Clin. Invest. 8, ). A sejtes apoptózisban betöltött szerepe mellett a survivin kritikus szerepet játszik a mitózis különbözõ szakaszaiban. Például a survivin kiütése homozigóta survivin kiütött egerekben 0 letalitást okoz (Uren és munkatársai: 00, Curr. Biol., ; Conway és munkatársai: 02, Gastroenteroigy 123, ). 2

3 A survivinról azt találták, hogy a mitózisos gépezet különbözõ összetevõihez kapcsolódik, mint például a centroszómákhoz, miktrotubulusokhoz és a magorsók maradékához a középtestekhez. A mikrotubulus asszociáció esszenciális a survivin apoptózis elleni hatásához. A survivin kettõs szerepét, mint apoptózisinhibitor és esszenciális faktor a sejtosztódás során, bemutatták a survivin célzott leszabályozásával, Hela-sejtek transzfektálásával EPR 1 cdns-sel, amely komplementer a survivinhoz. A survivin EPR 1 antiszensz általi leszabályozása megnövelt apoptózist és sejtproliferáció t eredményezett (Ambrosini és munkatársai: 1998, J. Biol. Chem. 273, ). A survivin eltüntetésének további jelei a mitózisos megállás, poliploiditás, sérült centroszómareplikáció, mikrotubulus-nukleáció és mitózisos orsó összeállítás/stabilitás és sejtosztódás. Ezen hatások legtöbbje fokozódik egy p3 / mutáns háttér (Beltrami és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. 279, 77 84; Carvalho és munkatársai: 03, J. Cell. Sci. 116, ; Lens és munkatársai: 03, EMBO J. 22, ). A survivinmitózis során betöltött alapvetõ szerepét alátámasztja, hogy asszociál a mitózisos gépezettel, ideértve a metafázisú és anafázisú orsó mikrotubulusait, és a metafázisú kromoszómák kinterokórjait (Beltrami és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. 279, 77 84). A survivin együtt helyezkedik el egyéb kromoszomális utazó fehérjékkel, mint amilyen az INCENP és az Aurora B (Carvalho és munkatársai: 03, J. Cell. Sd. 116, ; Lens és munkatársai: 03, EMBO J. 22, ). Az Aurora B kináz aktivitása függ a survivinnal mutatott kölcsönhatástól (Chen és munkatársai: 03, J. Biol. Chem. 278, ). Azt sugallták, hogy az Aurora B kináz aktivitása esszenciális a citokinézishez, ezáltal egy mechanisztikus kapcsolatot ad a survivin és a sejtosztódás között (Chen és munkatársai: 03, J. Biol. Chem. 278, ). Két beszámoló azt igazolta, hogy a survivin szükséges a fenntartott ellenõrzési pontnál történõ leálláshoz, a leánykromatidák kinetokórjain a feszültség hiánya. Úgy tûnik, hogy a survivin esszenciális a BubR1 ellenõrzési pont fehérjének a kinetokóroknál történõ tartásához és a mitózisos megálláshoz, olyan állapotokban, amikor nincs feszültség a kinetokóroknál. A taxol, amely egy mikrotubulus stabilizálószer, lehetõvé teszi, hogy a mikrotubulusok a kinetokórokhoz kapcsolódjanak, de meggátolja a feszültség létrehozását. Normálisan a taxollal kezelt sejtek mitózisban állnak meg egy kinetokór asszociált fehérje, a BubR1 közvetített ellenõrzési pont aktiválásának következtében. A taxollal kezelt survivinhiányos sejtek azonban be tudják fejezni a mitózist egy késést követõen, amelynek során a BubR1 eltûnik a kinetokórról. A Nokodazol szintén meggátolja, hogy feszültség jöjjön létre a kinetokórokon, de a mikrotubulusok hozzákapcsolódásának a révén. Azonban a survivin eltüntetése nincs hatással a Nokodazol indukált mitózisos blokk és az ellenõrzési pont aktiválás. A survivin láthatóan nem érintett a kinetokór és mikrotubulus kapcsolat figyelésében, hanem ehelyett a kinetokóron kifejtett magorsó feszesség ellenõrzési pontjához szükséges (Carvalho és munkatársai: 03, J. Cell. Sd. 116, ; Lens és munkatársai: 03, EMBO J. 22, ). Továbbá azt sugallták, hogy a survivin egy kritikus p3 függõ mitózisos ellenõrzési pont fehérjeként szolgál, amely a genomikus integritás és a sejtvédelem érdekében szükséges (Beltrami és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. 279, 77 84). A survivin tehát egy fontos kapcsolat lehet a sejthalál és a sejtosztódás szabályozása között. A survivin kettõs szerepe következtében, azaz hogy az apoptózis inhibitora és a mitózis elõsegítõje, a survivin egy fontos faktor a rák megjelenésében és progessziójában, valamint a kemoterápiás ágensekre mutatott rezisztenciájában. A rákban betöltött klinikai szerepét hangsúlyozták, hogy nagy survivinszintet találtak majdnem minden típusú tumorban. A tumorokban a megnövelt survivinexpresszió gyenge prognózishoz, megnövekedett rák újramegjelenéshez és terápiára mutatott ellenálláshoz társul (Kawasaki és munkatársai: 1998, Cancer Res. 8, 71 74; Adida és munkatársai: 1998, Lancet 31, ). Érdekes módon a tüdõ- és emlõtumorok expresszálják a legnagyobb survivinszintet. Ezek a tumorok általánosan nem elõnyös prognózisához társul a korai metasztatizálóképesség és a számos mechanisztikusan nem rokon kemoterápiás ágensre megjelenõ rezisztencia következtében. A survivin szintjének csökkentésérõl kimutatták, hogy érzékennyé teszi a tumorsejteket az olyan DNS-károsító ágensekre, mint az etopozid (Li és munkatársai: 1999, Nature Cell Biology l, ; Olie és munkatársai: 00, Cancer Res., ; Jiang és munkatársai: 01, J. Cell. Biochem. 83, ), cisplatin (Pennati és munkatársai: 04, Oncogén 23, ;), doxorubicin (Zhou és munkatársai: 02, J. Farmacol. Exp. Ter. 3, ) és radioterápia (Pennati és munkatársai: 03, J. Invest. Dermatol. 1, ; Asanuma és munkatársai: 02, Jpn. J. Cancer Res. 93, 7 62). Azok a sejtek, amelyekbõl a survivin el lett távolítva, különösen érzékenyek a texolra, ami szintén igaz a taxolra is (Zaffaroni és munkatársai: 02, Cell. Mol. Life Sci. 9, ; Ling és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. elektronikus közzététel a nyomdai elõtt). A taxolra és a radioterápiára mutatott rezisztenciáról kimutatták, hogy korrelál a survivinexpressziós szintjével (Zaffaroni és munkatársai: 02, Cell. Mol. Life Sci. 9, ; Rodel és munkatársai: 03, Int. J. Radiat. Oncol. Biol. Fys., ) és a taxol éppen nem letális koncentrációi kimutatták, hogy fokozza a survivinexpressziót jelentõs mértékben MCF 7 emlõráksejtek (Ling és munkatársai: 04, J. Biol. Chem. elektronikus közzététel a nyomdai elõtt). A survivin úgy tûnik, hogy szükséges a magorsó ellenõrzési pont mûködéséhez a taxol kezelésre adott válaszban (Carvalho és munkatársai: 03, J. Cell. Sci. 116, ; Lens és munkatársai: 03, EMBO J. 22, ). Survivin hiányában tehát a sejtek meg vannak fosztva az egyik természetes ellenállási mechanizmusoktól, amely lehe- 3

4 tõvé teszi a taxol hátrányos hatásainak kijavítását a mitózisban. Érdekes módon a survivin az angiogenezis során is kritikus szerepet játszik. Azt találták, hogy az angiogenetikailag stimulált endotéliumsejtekben a survivin szintje megemelkedett in vitro és in vivo (O Connor és munkatársai: 00, Am. J. Patol. 16, ; Tran és munkatársai: 1999, Biochem. Biofys. Res. Commun. 264, ). A survivin antiszensz célbavétele endoteliális apoptózist okozott és a kapillárisszerû véredények gyors begyûrõdését in vitro (Mesri és munkatársai: 01a, Am. J. Patol. 18, ). Emberi emlõrák xenograftokba történõ injekciója egy olyan adenovírusnak, amely a survivin domináns negatív változatát expresszálta, gátolta a kialakult tumorok növekedését. Ehhez apoptózis társult, mind a tumorsejtek, mind az endotél sejtek és jelentõsen csökkent a tumoreredetû véredények mennyisége (Blanc-Brude és munkatársai: 03, Clin. Cancer Res. 9; ). A kemoterápia és a radioterápia mind a tumorsejteket, mind a proliferáló endotélsejteket célbaveszi a tumorvaszkulaturában. A vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (vascular endothelial growth factor, VEGF) jelentõsen csökkenti a kemoterápia proapoptotikus hatását a vaszkuláris endotél sejtekre. A gyógyszertoxicitás ez a sejtvédelem kapcsolatba lett hozva a VEGF közvetített survivinexpresszió fokozással. A survivin aktivitásának elnyomása eltünteti a VEGF sejtvédõ hatását azon gyógyszerek esetében, amelyek a mikrotubulus dinamikával lépnek kölcsönhatásba (taxol) és a DNS-károsítókkal, valamint az a tumornekrózis-faktor elleni védelemmel (Tran és munkatársai: 02, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 99, ; Mesri és munkatársai: 01a, Am. J. Patol. 18, ). Továbbá domináns negatív survivin (T34A) expressziója endoteliális sejtekben (HU- VECC és DMVEC) masszív apoptózis indukciót eredményezett (Blanc-Brude és munkatársai: 03, Clin. Cancer Res. 9, ). A survivin célbavételét egyre fokozottabban említik, mint aminek kettõs rákellenes hatása van a tumorsejt apoptózis kiváltásával és a tumorhoz kapcsolódó angionegezis ával (Altieri DC, 03, Oncogene 22, ). Számos survivint alkalmazó terápiás megközelítést kezdeményeztek már. A legígéretesebbek a következõk: oltási stratégiák, mutáns survivin alkalmazása, mint domináns negatív antagonista és survivin specifikus antiszensz oligonukleotidok alkalmazása. Domináns negatív mutáns survivin fehérjét (Thr34-Ala) expresszáló replikációképtelen adenovírus alkalmazása gátolt tumornövekedést váltott ki három különbözõ mellrák xenograft modellben egérben. Ez az adenovírus mellrák xenograft modellekben in vivo hatásosnak bizonyult és survivin (T34A) expressziót indukált melanoma sejtekben, gátolta a tumornövekedést melanoma xenograft modellben (Blanc-Brude és munkatársai: 03, Clin. Cancer Res. 9, ; Grossman és munkatársai: 01 Proc. Natl. Sci. USA 98; 63 6). Sejttenyészetekben növekedett az apoptózis, ha mutáns survivin CDC2-ciklin¹B1 komplexhez volt kötve és ezáltal meg volt akadályozva a vad típusú survivin foszforilációja (Mesri és munkatársai: 01b, J. Clin. Invest 8, ). Egyes CDC2 antagonisták, mint amilyen a purvalanol A és a flavopiridol, meggátolják a survivin foszforilációt, és ezeket jelenleg klinikai vizsgálatokban tesztelik taxollal kombinációban (Schwartz és munkatársai: 02, J. Clin. Oncol., ). Számos antiszensz oligonukleotidot alkalmazó megközelítés azt mutatta, hogy az antisurvivin antiszensz oligonukleotidok leszabályozzák a survivint sejttenyészetekben, apoptózist indukálnak és tüdõrák sejteket és HeLa-sejteket érzékennyé tesznek az etopozid nevû kemoterápiás ágensre (Li és munkatársai: 1999, Nature Cell Biology 1, ; Olie és munkatársai: 00, Cancer Res., ; Jiang és munkatársai: 01, J. Cell. Biochem. 83, ). Az ISIS 2899 antiszensz oligoval, amely egy kevert vázú 2 ¹O-MOE szárnymer (wingmer), végzett multinukleált sejteket és apoptózisindukció t eredményezett (Chen at al., 00, Neoplasia 2, ). Egy egér májregenerációs modellben az ISIS antiszensz oligonukleotid 90%-kal lecsökkentette a survivin mrns¹t (Proceedings of the American Association for Cancer Research, vol. 42, 01, 2468 számú kivonat). Az ISIS antiszensz oligonukleotid intratumorális injekciója korlátozott hatást mutatott agresszív nem-hodgkin-limfóma xenograft tumorok növekedésére egérben (Ansell és munkatársai: 04, Leukemia elektronikus közzététel a nyomdai elõtt). Jelenleg nincs olyan terápiás ágens, amely hatásosan gátolná a survivin szintézisét. Tehát létezik egy hosszú ideje fennálló szükség olyan ágensekre, amelyek gátolják a tumorsejtnövekedést a survivin expressziójának csökkentése révén. A WO számú nezetközi közzétételi iratban eljárásokat ismertettek apoptózis modulálására olyan ágensekkel, amelyek modulálják a survivin mennyiségét vagy aktivitását és eljárásokat ismertettek survivin által közvetített patológiás állapotok súlyosságának csökkentésére. Ilyen ágens például az EPR 1¹et kódoló szálat kódoló konstrukció, amely a survivin komplementere, de nem ismertettek specifikus antiszensz oligokat. A WO számú nemzetközi közzétételi irat ismertet egy tet-off promoter rendszert, amely szabályozza survivin antiszensz mrns transzkripcióját. Azonban ez az alkalmazás nem ismertet antiszensz oligonukleotidokat. A jelenleg klinikai próbák alatt lévõ oligonukleotidok legnagyobb része a foszfortioátkémián alapul, ból, amely az elsõ alkalmas antiszensz kémia volt, amelyet kifejlesztettek. Azonban az elmúlt években egyértelmûvé vált, hogy ennek a kémiának súlyos hátrányai vannak, amelyek korlátozzák a klinikai alkalmazását. Ezek közé tartozik a cél mrns¹re mutatott alacsony affinitás, amely negatívan befolyásolja a hatásosságot és korlátozásokat jelent arra nézve, hogy milyen kicsi aktív oligonukleotidok lehetségesek, ezáltal bonyolulttá teszi az elõállítást és növeli a kezelési költségeket. Továbbá, az alacsony affinitásuk a cél mrnshez alacsony hozzáférést eredményez, amely nehéz- 4

5 kessé teszi az aktív vegyületek azonosítását. Végül a foszfortioát-oligonukleotidok mellékhatások sokaságától szenvednek, amelyek leszûkítik a terápiás ablakokat. Annak érdekében, hogy ezeket és egyéb problémákat megoldjanak, sok erõfeszítést tettek új analógok kifejlesztésére, amelyeknek jobbak a tulajdonságaik. Amint azt az alábbi 1. ábrán bemutattuk, ezek közé tartozik az olyan teljesen mesterséges analóg, mint a PNA és morfolino és több hagyományos DNS-analóg, mint például a boránfoszfonátok, N3 -P -foszforamidátok és számos 2 ¹módosított analóg, mint például a 2 ¹F, 2 ¹O¹Me, 2 ¹O-metoxi-etil (MOE) és 2 ¹O-(3¹amino-propil) (AP). Nemrégiben vezették be a hexitol-nukleinsavat (HNA), 2 ¹F-arabino-nukleinsavat (2 -F-ANA) és D¹ciklohexenil-nukleozidot (CeNS). Ezen analógok közül több jobban kötõdik komplementer nukleinsavakhoz, jobb a biostabilitása vagy megmarad az a képességük, hogy egy sejtbeli enzimet toborozzanak, az RNáz-H¹t, amely számos antiszensz vegyület hatásmechanizmusában érintett. Azonban ezek közül egyik sem kombinálja ezen elõnyök mindegyikét s számos esetében az egyéb tulajdonságbeli javulás egy vagy több tulajdonságbeli romlással jár. Továbbá számos esetben új komplikációkat jegyeztek fel, amelyek komolyan korlátozzák az analógok némelyikének kereskedelmi értékét. Ezek közé tartozik az alacsony oldhatóság, komplex oligomerizációs kémia, nagyon alacsony sejtek általi felvétel, egyéb kémiával mutatott inkompatibilitás stb. Betegségek kezelésére szolgáló survivinexpressziót moduláló antiszensz oligonukleotidokat ismertettek a WO és WO01709 számú nemzetközi közzétételi iratokban. Ezen oligonukleotidok mindegyike 18 bp hosszúságú és a foszfortioát vagy a MOE kémia alkalmazásával lettek tervezve. A WO0146 számú nemzetközi közzétételi irat egyetlen antiszensz oligonukleotidot ismertet, amelynek célpontja a survivin és ez egy teljesen módosított foszfortioát, ahol néhány MOE-nukleozid is van. A MOE-kémiának számos korlátja van. Ennek csupán enyhe affinitása van, amely csak akkor jelenik meg, ha számos MOE van inszertálva egy tömbben az oligoba. A MOE a 2 ¹módosítások családjába tartozik, és jól ismert, hogy a vegyületeknek ezen csoportja az antiszensz aktivitás közvetlenül korrelál az ENS-kötõ affinitással in vitro. A c¹raf¹ot célzó MOE bp hosszúságú gapmer (MOE/PO-PS-MOE/PO) IC -értéke a beszámoló szerint körülbelül nm T24 sejtekben és a PKC-célzó MOE gapmer IC -értéke 2 nm a beszámolók szerint A49 sejtekben. Ezzel szemben az antiszensz kísérletekben alkalmazott foszfortioát vegyületeknek az IC -értéke jellemzõen a 1 nm tartományban van (Stein, Kreig, Applied Antisense Oligonucleotide Technology, Wiley-Liss, 1988, p 87 90). A jelen találmánnyal egyidejûleg benyújtott WO számú nemzetközi közzétételi irat egy ¹mer foszfortioát antiszensz oligonukleotidot ismertet, amelynek a célja a survivin, és a survivin mennyiségének csökkenését váltja ki nagyon nagy koncentrációk (például a 903 vegyület fehérjecsökkentést váltott ki 0 nmol ). Az US 02/ számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés survivint célzó antiszensz oligonukleotidokat ismertet. Az ismertetett oligonukleotidok között vannak foszfortioát oligodezoxinukleotidok és kiméra foszfortioát oligonukleotidok, amelyeknek van 2 MOE szárnya és dezoxiprés, valamint ismertetve lettek konjugátumok, amelyek tartalmazzák az oligonukleotidokat és a rák elleni terápiás alkalmazások. A jelen találmány fõ célja új oligomer vegyületek létrehozása a survivin mrns ellen. A találmány szerinti vegyületekrõl azt találtuk, hogy csökkent IC -értékeket mutatnak (tehát nagyobb az aktivitásuk), ezáltal könnyebbé teszik számos rákbetegség hatásos kezelését, amelyben a survivin expressziója okozati vagy kapcsolt ágensként van meghatározva. Amint azt a következõkben megmagyarázzuk, ezt a célt legjobban egy szupernagy affinitású kémia alkalmazásával értük el, amelyet LNA (Locked Nucleic Acid, azaz zárt nukleinsav) névvel láttak el. A találmány tárgyát képezik oligomer vegyületek, különösen LNA antiszensz oligonukleotidok, amelyek survivint kódoló nukleinsavra vannak célozva, és amelyek a survivin expresszióját módosítják. Részletezve ez a moduláció különösen hatásos volt survivin mrns ra, valamint apoptózisos válasz kiváltására. Az LNA¹t tartalmazó oligomer vegyületek lehetnek olyan kicsik, mint például 8¹merek és ugyanolyan aktívak, mint egy 16¹mer, amely meglehetõsen rövidebb, mint a survivint célzó antiszensz vegyületek, amelyekrõl eddig beszámoltak. Ezek a 16¹mer oligomer vegyületek alsó nanomoláris tartománybeli IC -értékkel bírnak. A találmány lehetõvé teszi antiszensz oligomerek általános hosszának jelentõs csökkentését ( 2 merrõl, például 8 16 merre) anélkül, hogy sérülne a farmakológiai aktivitáshoz szükséges affinitás. Mivel egy oligo belsõ specifikussága fordítva arányos a hosszával, ezért egy ilyen rövidítés jelentõsen növeli az antiszensz vegyület specifikusságát az RNS célja irányába. Továbbá, várhatóan a rövidebb oligomer vegyületeknek nagyobb a biostabilitása és a sejtekbe való bejutása, mint a hosszabb oligomer vegyületeknek. Ezen okokból kifolyólag a jelen találmány egy jelentõs hozzájárulás a szakterülethez. A találmány összefoglalása A survivin esszenciális a sejtproliferációhoz és a mitózis több fázisában érintett. Számos ellenõrzési pontban érintett, amely a mitózist a sejtosztódással és az apoptózissal kapcsolja össze. A survivin az apoptózisgátló (inhibitor of apoptosis, IAP) géncsalád tagja, amelyek szuppresszálják a programozott sejthalált (apoptózis) (lásd 6. ábra). A leggyakoribb humán neopláziák megfigyelhetõ a megemelkedett survivinexpresszió, ezen neopláziák közé tartoznak a következõk: vastagbélrák, hólyagrák, tüdõkarcinóma, emlõrák, malignus glioma és hematológiás rákok. A survivin expressziója korrelál az elõrehaladottság fokával és az

6 invázió fokával számos rák. A normális differenciálódott szövetekben a survivin nem detektálható vagy nagyon alacsony szinten van jelen, amely a survivint egy elõnyös célponttá teszi számos humán rák. A találmány egy központi szempontja szerint a találmány tárgya 12 2 nukleotidból álló vegyület, ahol a vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett szekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el, ahol az említett vegyület legalább egy nukleotidanalógot tartalmaz. Mivel a humán genom szekvenciája elérhetõ és a gének azonosítása gyorsan növekszik, a találmány egy megvalósítási módja a lehetõ legrövidebb egyedi szekvenciák azonosítása, amelyek mrns¹et céloznak. A találmány szerinti LNA-tartalmú oligomer vegyületek össze lettek hasonlítva LNA¹t és/vagy foszfortioátokat tartalmazó 18 merekkel, amelyek izoszekvenciálisak az ISIS antiszensz oligomerrel. Összehasonlítást is végeztünk az ISIS vel (amely egy 18¹mer 4 MOE foszfortioát, amelyet 4 MOE követ). Megadtunk továbbá a találmány szerinti oligomer vegyületeket tartalmazó gyógyszerészeti és egyéb készítményeket is. A találmány tárgya továbbá eljárás survivin expressziójának modulálására sejtekben vagy szövetekben, amely eljárás tartalmazza az említett sejtek vagy szövetek érintkeztetését a találmány szerinti oligomer vegyületek közül eggyel vagy többel. Ismertetünk továbbá eljárásokat állat vagy ember kezelésére, akik gyanítható, hogy olyan betegségre vagy állapotra hajlamosak, amely kapcsolatba hozható a survivin expressziójával, melynek során terápiásan vagy profilaktikusan hatásos mennyiségben van beadva a találmány szerinti oligomer vegyületek közül egy vagy több. Továbbá survivin expressziójának ára és survivinaktivitáshoz kapcsolódó betegségek kezelésére szolgáló oligomer vegyületeket alkalmazó eljárásokat is megadunk. Az ilyen betegségek példái: rák különbözõ típusai, mint például tüdõ¹, emlõ¹, vastagbél¹, prosztata¹, hasnyálmirigy¹, tüdõ¹, máj¹, pajzsmirigy¹, vese¹, agy¹, here¹, gyomor¹, bél¹, vékonybél¹, gerincvelõ¹, szinusz¹, hólyag¹, vizeletrendszeri vagy petefészekrák. Az ábrák rövid ismertetése 1. ábra: A találmány szerinti különbözõ megoldások bemutatása: különbözõ összetételû gapmerek, fej- és farokmerek (head and tailmers) és keverékmerek (mixmer). A keverékmerek a számok az alternatív folytonos DNS-szakaszokat jelölik, ¹D-oxi-LNA vagy ¹L-LNA. Az ábrán a vonal a DNS, a szürke satírozás az ¹L-LNA-nak felel meg és a négyzet ¹Doxi-LNA. 2. ábra: Survivin mrns a LNA antiszensz oligomer vegyülettel. Northern-blot az összes RNS¹re 1PC3-ból, amely 0,2, 1,, 2 nm 2A, 6A, 9A, 1A vegyülettel volt kezelve rendre. Az összes vegyület hatásos inhibitor volt alacsony koncentrációk A. ábra: Survivin mrns a LNA antiszensz oligomer vegyület által. Összes RNS Northern-blotja, SW480 (felsõ panel) és A49 (alsó panel) sejtekbõl, amelyek 0,2, 1,, 2 nm 2A és 1A vegyülettel voltak kezelve. A sejtek az oligonukleotiddal voltak transzfektálva és 24 órát tenyésztve. 4. ábra: A tio-lna szintézisének általános vázlata.. ábra: Humán survivin mrns-szekvencia, SEQ ID No 1, GenBank regisztrációs szám: NM_ ábra: A survivin vázlatos mûködése az apoptózisútvonalban. 7. ábra: Survivin mrns-a LNA antiszensz oligonukleotidokkal. A sejtek oligonukleotidokkal voltak transzfektálva és 24 órát tenyésztve. Az összes RNS¹t extraháltuk és detektáltuk a survivin mrns¹t 1 PC3 és MCF 7 sejtekben valós idejû PCR alkalmazásával. A bemutatott survivinexpresszió normalizálva van a GAPDH-transzkripció állandósult állapotához. 8. ábra: LNA-tartalmú antiszensz oligonukleotidok általi apoptózis indukció. Az oligokkal transzfektált 1PC3 sejtek és a koncentrációk vannak jelölve egy 96 lyukú lemezen. A transzfekciót követõen kaszpáz-3/7¹glo reagenst adtunk, ahogy azt már ismertettük, lumineszcencia indukciójára (luficeráz aktivitás), amelyet Luminoskan Ascent készüléken rögzítettünk, amelynek szállítója a Thermo Labsystem volt. A luciferáz aktivitás másodpercenkénti relatív fényegységben mértük (Relatíve Light Units, RLU/s). 9. ábra: Az ábra azt mutatja, hogy az LNA-tartalmú vegyületek (14A és 14C) javítják az apoptózisindukciót az azonos szekvenciájú MOE-vegyülethez képest ISIS (itt 14F) és az azonos szekvenciájú foszfortioátvegyülethez képest (14D). Az LNA-vegyület (146C) és a MOE-vegyület (146F), valamint a 1B LNA-vegyület hibás párosodású kontrolljai szintén a vizsgálat részét képezték. Az LNA antiszensz oligomer vegyület által végzett célzott survivin mrns- nem eredményez növekedett apoptózist 1PC3 sejtekben. Az apoptózis aktiválását citometrikus gyöngy eljárással mértük. Az indukció többszörözõdését a kontrollal kezelt sejtekhez képest mutatjuk be.. ábra: Aktív kaszpáz-3¹at detektáltunk imunhisztokémiás detektálási eljárás alkalmazásával 1A LNA-antiszensz oligonukleotidokkal kezelt 1PC3 sejtekben, amely oligonukleotid a survivint célozza. 6

7 11. ábra: Survivin LNA antiszensz a proliferáló ráksejtekben. Példái a 6A vegyület különösen potens volt. 12. ábra: 1A vegyülettel transzfektált 1 PC3 sejtekben a survivin ának elemzése Western-blottolással 0 nm koncentrációnál A találmány ismertetése A találmány oligomer vegyületeket alkalmaz, különösen antiszensz oligonukleotidokat, survivint kódoló nukleinsavmolekulák mûködésének modulálásában történõ alkalmazásra. A modulálás végsõ soron a termelt survivin mennyiségének változtatása. Egy megvalósítási mód szerint ezt úgy érjük el, hogy olyan antiszensz vegyületeket biztosítunk, amelyek specifikusan hidrolizálnak survivint kódoló nukleinsavakkal. A modulálás elõnyösen a survivin expressziójának a, amely a termelt mûködõképes fehérjék mennyiségének csökkenéséhez vezet. A találmány szerinti antiszensz és egyéb oligomer vegyületek, amely a cél expresszióját modulálják, kísérletezéssel vagy a cél szekvenciájának információján alapuló ésszerû tervezéssel és egy kívánt cél elleni oligomer vegyület tervezésének legjobb ismeretanyagával azonosíthatóak. Ezen vegyületek szekvenciái a találmány elõnyös megvalósítási módjai. Hasonló módon a célmolekulában lévõ azon szekvenciamotívumok, amelyekhez ezen elõnyös oligomer vegyületek komplementerek (a továbbiakban forró pontok néven jelölve) az elõnyös helyek a célzásra. A találmány tárgya 12 2 nukleotidot és/vagy nukleotidanalógot tartalmazó vegyület, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid vagy nukleotidanalóg hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett alszekvencia a 1. azonosító számú szekvencián belül található (SEQ ID NO: 1), ahol az említett vegyület legalább egy nukleotidanalógot tartalmaz. A nukleotidanalógok jellemzõ módon a 1. azonosító számú szekvencia nukleotidjainak analógjai. Tehát a találmány szerinti vegyület alszekvenciája jellemzõ módon a 1. azonosító számú szekvencián belül helyezkedik el, vagy a 1. azonosító számú szekvencián belüli nukleotidok analógját tartalmazza. Egy elõnyös találmány szerinti nukleotidanalóg az LNA. Összesen 12 2 nukleotid vagy nukleotidanalóg jelentése szándékunk szerint 12 2 nukleotid vagy 12 2 nukleotidanalóg vagy ezek kombinációja, amely nem több mint összesen 2 nukleozidegység. A jelen szövegkörnyezetben a nukleozid kifejezést a normális jelentése szerint alkalmazzuk, azaz 2¹dezoxiribóz-egységet vagy ribózegységet tartalmaz, amely az egyes számú szénatomján keresztül van kötve egy nitrogénbázishoz, amely az adenin (A), citozin (C), timin (T), uracil (U) vagy guanin (G). Hasonló módon a nukleotid kifejezés jelentése 2¹dezoxiribóz-egység vagy RNS-egység, amely az egyes számú szénatomján keresztül van a nitrogénbázisok egyikéhez kötve, adenin (A), citorzin (C), timin (T) vagy guanin (G), uracil (U) és amely az ötös számú szénatomján keresztül egy nukleozidok közötti foszfátcsoporthoz van követve vagy egy terminális csoport. A leírás szerinti értelemben a nukleotidanalóg jelentése nem természetesen elõforduló nukleotid, ahol vagy a ribózegység különbözik a 2¹dezoxiribóztól vagy RNS-tõl és/vagy a nitrogénbázis különbözik az A¹tól, C¹tõl, T¹tõl és G¹tól és/vagy a nukleozidok közötti foszfát kapcsolócsoport különbözõ. Nukleozidanalógok specifikus példáit ismertetik például a következõk Freier & Altmann; Nucl. Acid Res., 1997, 2, és Uhlmann; Curr. Opinion In Drug Development, 00, 3(2), A megfelelõ nukleozidanalóg és megfelelõ nukleozid kifejezések jelentése szándékunk szerint az, hogy a nukleozidanalógban lévõ nukleobázis és a nukleozid azonos. Például, ha a nukleotid 2¹dezoxiribózegysége adeninhez van kötve, akkor a megfelelõ nukleozidanalóg pentózegységet (2¹dezoxiribóztól különbözõt) tartalmaz adeninhez kötve. A nukleinsav kiefejezés definíciója egy olyan molekula, amely kettõ vagy több nukleotid kovalens kötésével van kialakítva. A nukleinsav és polinukleotid kifejezéseket felcserélhetõ módon alkalmazzuk. A nukleinsavanalóg kifejezés jelentése nem természetes nukleinsavkötõ vegyület. Nukleinsav analógokat és nukleotidanalógokat ismertet például Freier & Altmann (Nucl. Acid Res., 1997, 2, ) és Uhlmann (Curr. Opinion in Drug & Development [00, 3(2): ]. Az 1. ábra nukleinsavak elõállítására megfelelõ nukleotidanalógok kiválasztott példáit mutatja be. Az LNA kifejezés jelentése bicikluoss nukleozidanalógot tartalmazó nukleotid, amelyre hivatkozunk úgy is, mint LNA-monomer, vagy egy vagy több nukleozidanalógot tartalmazó oligonukleotid. LNA-monomereket ismertetnek a WO számú nemzetközi közzétételi iratban és a következõ bejelentésekben: WO006746, WO006748, WO00664, WO , WO022887, WO0942 és WO03/ Egy timidin LNA-monomer egy különös példája az (1S,3R,4R,7S)-7-hidroxi-1-hidroxi-metil-- metil-3-(timin-1¹il)-2,-dioxa-biciklo[2:2:1]heptán. Az oligonukleotid kifejezés jelentése a jelen bejelentés szövegkörnyezetében egy oligomer (úgy is nevezzük, mint oligo) vagy nukleinsavpolimer [például ribonukleinsav (RNS) vagy dezoxiribonukleinsav (DNS)] vagy a szakterületen jártasak számára ismert nukleinsavanalóg, elõnyösen zárt nukleinsav (locked nucleid acid, LNA) vagy ezek keveréke. Ez a kifejezés tartalmazza a természetben elõforduló nukleobázis oligonukleotidokat, cukrokat és internukleozid (váz) kapcsolatokat, valamint olyan oligonukleotidokat, amelyeknek természetben nem elõforduló részei vannak, amelyek hasonlóan vagy javított módokon mûködnek. Egy teljesen vagy részlegesen módosított vagy szubsztituált oligonukleotid gyakran elõnyösebb a natív formákhoz képest, mivel számos kívánatos tulajdonsággal bírhatnak az ilyen oligonukleotidok, mint amilyen például a sejt- 7

8 membránon való átjutás, jó ellenálló képesség a sejten kívüli és sejten belüli nukleázokra, a cél nukleinsavra mutatott nagy affinitás. A fenti tulajdonságokat mutató LNA-analóg különösen elõnyös. foszfortioát 2 ¹O-metil 2¹MOE 2 ¹fluor 2 AP HNS CeNS PNS morfolino 2 ¹F-ANS 2 ¹(3¹hidroxi)-propil 3 ¹foszforamidát boranofoszfát 1. vázlat Az egység kifejezés jelentése monomer. A legalább egy kifejezés tartalmazza az 1¹et vagy az 1¹nél nagyobb egész számokat, mint például 1, 2, 3, 4,, 6, 7, 8, 9,, 11, 12, 13, 14, 1, 16, 17 és így tovább. A tio-lna kifejezés zárt nukleitidot tartamaz, amelyben a 2. ábra szerinti X vagy Y legalább egyikének jelentése S vagy CH 2 S. A tio-lna lehet ( ¹Dés ¹L-konfigurációban is. Az amino-lna kifejezés tartalmaz olyan zárt nukleotidot, amelyben a 2. ábra szerinti X vagy Y közül legalább egy N(H), N(R), CH 2 N(H), CH 2 N(R) ahol R hidrogénatom és C 1 4 -alkil közül választott. Az amino-lna lehet beta¹d és alfa-l-konfigurációjú is. Az oxi-lna kifejezés zárt nukleotidot tartalmaz, amelyben a 2. ábra szerinti X vagy Y közül legalább egy jelentése O vagy CH 2 O. Az oxi-lna lehet beta¹d- és alfa-l-konfigurációjú is. Az ena-lna kifejezés jelentése zárt nukleotid, amely tartalmaz a 2. ábra szerinti Y¹on CH 2 O csoportot. 4 Az alfa-l-lna kifejezés zárt nukleotidot tartalmaz, amelyet a 3. ábrán mutattunk be (szerkezet a jobb oldalon). Az LNA-származékok kifejezés tartalmazza a 2. ábra szerinti zárt nukleotidokat, kivéve a beta-d-metilén LNA¹t, lehet például tio-lna, amino-lna, alfa-loxi-lna és ena-lna. A kapcsolócsoport kifejezés jelentése olyan csoport, amely képes két nukleozidot, két nukleozidanalógot, egy nukleozidot és egy nukleozidanalógot stb. kovalensen összekapcsolni. Az egyedi és elõnyös példák közé tartoznak a foszfátcsoportok és a foszfonotioátcsoportok. A jelen szövegkörnyezetben a konjugátum kifejezés jelentése szándékunk szerint egy olyan heterogén molekula, amely itt ismertetett vegyület (azaz nukleozidok vagy nukleozidanalógok szekvenciáját tartalmazó vegyület) és egy vagy több nem nukleotid vagy nem polinukleotid rész kovalens összekapcsolásával lett elõállítva. A nem nukleotid vagy nem polinukleotid részek példái közé tartoznak olyan makromolekuláris ágensek, mint például fehérjék, zsírsavláncok, cukrok, 8

9 glikolproteinek, polimerek vagy ezek kombinációi. A jellemzõ fehérjék lehetnek a célfehérje antitestei. Jellemzõ polimer lehet a polietilénglikol. A karcinóma kifejezés jelentése szándékunk szerint epitéliás eredetû malignus tumor. Az epiteliás szövet beborítja vagy szegélyezi a testen belüli és kívüli sejtfelszíneket. Az epitéliás szövetek példái a bõr és a nyálkahártya és a savós hártya, amely testüregeket és belsõ szerveket borít be, mint amilyenek a belek, húgyhólyag, méh stb. Az epitél szövet kiterjedhet mélyebb szöveti rétegekre, csomók kialakítására, mint amilyenek például a nyálkakiválasztó csomók. A szarkóma kifejezés jelentése szándékunk szerint olyan malignus tumor, amely kötõszövetbõl növekszik, mint például porc, zsír, izom, ín és csont. A glioma kifejezés, ha itt alkalmazzuk, akkor szándékunk szerint gliasejt-eredetû malignus tumort takar. Az egy ha egy nukleoziddal, nukleozidanalóggal, szekvenciaazonosító számmal stb. kapcsolatban alkalmazzuk, akkor egyet vagy többet jelent. Különösen az egy összetevõ (mint például nukleozid, nukleozidanalóg, azonosító számú szekvencia vagy a hasonlóak) a következõk alkotta csoportból választva kifejezés szándékunk szerint azt jelenti, hogy egy vagy több említett összetevõ választható ki. Tehát az olyan kifejezések, mint egy összetevõ az A, B és C alkotta csoportból kiválasztva szándékunk szerint tartalmazza az A, B és C összes kombinációját, azaz A, B, C, A+B, A+C, B+C és A+B+C kombinációkat. A jelen szövegkörnyezetben a C 1 4 -alkil kifejezés jelentése szándékunk szerint lineáris vagy elágazó, telített szénhidrogénlánc, ahol a láncnak 1 4 szénatomja van, mint például metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, n¹butil¹, izobutil¹, szek-butil- és terc-butil-csoport. A leírás szerinti értelemben a cél nukleinsav kifejezés survivint kódoló DNS¹t, RNS¹t (ideértve premrns¹t és mrns¹t) jelöl, amely az ilyen DNS-bõl lehet átvive és az ilyen RNS-bõl eredõ cél DNS¹t is magában foglalja. Amint azt itt alkalmazzuk, a gén kifejezés jelentése exonokat, intronokat, nem kódoló ¹ és 3 ¹szakaszokat és regulátorelemeket és ezek összes jelenleg ismert variációját és bármilyen további még felderítendõ variációját tartalmazó gén. Amint azt itt alkalmazzuk, az oligomer vegyület jelentése egy oligonukleotid, amely kívánt terápiás hatást tud indukálni emberekben, például hidrogénkötõdés révén egy célgénhez Chimeraplast és TFO, a célgén antiszensz inhibitorai sirns, ribozimek és oligozimek RNS átirataihoz történõ kötõdés révén vagy a célgén aptamer, spiegelmer vagy csali ( decoy ) által kódolt fehérjékhez kötõdés révén. Az mrns kifejezés jelentése a leírás szerinti értelemben a célgén jelenleg ismert mrns átiratai, és bármilyen még azonosítandó további átirat. A leírás szerinti értelemben a modulálás kifejezés jelenthet vagy növelést (stimulálást) vagy csökkentést (t) a gén expressziójában. A jelen találmányban a a modulálás elõnyös formája, amely egy elõnyös cél mrnsének és génexpressziójának a modulálása A leírás szerinti értelemben a célzás kifejezés egy antiszensz vegyület, egy olyan különös cél nukleinsav eszköz, amely antiszensz oligonukleotidot ad a sejtnek, állatnak vagy embernek oly módon, hogy az antiszensz vegyület képes a céljának a funkcióját modulálni vagy a célhoz kötni. A leírás szerinti értelemben a hibridizáció jelentése hidrogénkötés kialakítása, amely lehet Watson Crick, Holstein, fordított Holstein, hidrogénkötés stb. a komplementer nukleozid vagy nukleotidbázisok között. Watson és Crick körülbelül évvel ezelõtt bemutatta, hogy a dezoxiribonukleinsav (DNS) két szálból áll, amelyeket hidrogénkötések tartanak össze egy hélixszerû konfigurációban, amely kötések egymással szembelévõ komplementer nukleobázisok között alakulnak ki a két szál között. A négy, DNS-ben gyakran megtalálható nukleobázis a guanin (G), adenin (A), timin (T) és a citozin (C), amelyek közül a G nukleobázis a C¹vel párosodik és az A nukleobázis a T¹vel párosodik. Az RNS-ben a timin nukleobázist az uracil (U) helyettesíti, amely a T nukleobázissal hasonló módon az A¹val párosodik. A standard kettõs szál kialakításában részt vevõ kémiai kötések a nukleobázisokban adják a Watson Crick-nézetet. Néhány évvel késõbb Hoogsteen bemutatta, hogy a purin nukleobázisok (G és A) a Watson Crick-arculatukon kívül bírnak Hoggsteen-nézettel, amely a páron kívülrõl ismerhetõ fel, és pirimidin oligonukleotidokat szokott kötni hidrogénkötés révén, ezáltal háromszoros Helix-szerkezetet kialakítva. A jelen bejelentés szövegkörnyezetében a komplementer kifejezés két nukleotid vagy nukleozidszekvencia közötti pontos párosodás képességére utal. Például, ha egy oligonukleotid egy adott pozíciójában lévõ nukleotidnak képes hidrogénkötés kialakítására egy DNS- vagy RNS-molekula megfelelõ pozíciójában lévõ nukleotidjával, akkor az oligonukleotid és a DNS vagy RNS egymással komplementernek tekinthetõ az adott pozícióban. A DNS vagy RNS és az oligonukleotid egymással komplementernek tekinthetõ, ha az oligonukleotidban lévõ nukleotidgyök elégséges szálon hidrogénkötést tud kialakítani a cél DNS- vagy RNS-molekulában lévõ megfelelõ nukleotidokkal, hogy ezáltal stabil komplex alakuljon ki. Az in vitro vagy in vivo stabilitáshoz az antiszensz vegyület szekvenciájának nem szükséges 0%-ban komplementernek lennie a cél nukleinsavval. A komplementer és specifikusan hidrolizálható kifejezések tehát azt jelzik, hogy az antiszensz vegyület elég erõsen és speficikusan kötõdik a célmolekulához, ahhoz, hogy kívánt interferenciát váltson ki a cél normál mûködésével, miközben a nem cél molekulák mûködése nem változik. A találmány szerinti oligomer vegyületek a célmolekula hatásos modulátorai. Például a célmolekula in vitro át mutatjuk be az 1. táblázatban, amelyet valós idejû PCR alkalmazásával mértünk. A 2. ábra a találmány szerinti oligomer vegyületek in vitro hatásosságát mutatja Northern-blot alkalmazásával mérve. Az oligomer vegyületek nagyon alacsony IC -értékeit a 3. táblázatban mutatjuk be. Az összes fent említett kísérleti megfigyelés azt mutatja, hogy a találmány szerinti 9

10 vegyületek gyógyszerészeti készítmény hatóanyagát alkothatják. A találmány szerinti vegyület alszekvenciája jellemzõ módon a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el. A nukleotidok analógjai megfelelõ módon ezen szekvencián belüli nukleotidok. A találmány szerinti vegyület 12 2 nukleotidot, legmegfelelõbb módon 12 nukleotidot, mint például 12, 13, 14, 1, 16, 17, 18, 19 vagy nukleotidot tartalmaz. A találmány egy nagyon elõnyös megvalósítási módja szerint a találmány szerinti vegyület nukleotidot, mint például 14, 1, 16, 17 vagy 18 nukleotidot, elõnyösen 1 17 nukleotidot, mint például 1, 16 vagy 17 nukleotidot, jellemzõbben 1 nukleotidot, vagy 16 nukleotidot, vagy 17 nukleotidot tartalmaz. A találmány egy megfelelõ megvalósítási módja szerint a SEQ ID NO: 1 szekvencián belüli alszekvencia jellemzõ módon legalább 8 nukleotid vagy nukleotidanalóg hosszúságú, mint például legalább 9 nukleotid a szekvenciából vagy nukleotidanalógja a nukleotidnak az említett szekvenciából. Jellegzetesebben az alszekvencia legalább 12 nukleotidot vagy nukleotidanalógot tartalmaz az említett szekvenciából, min például 14 nukleotidot vagy nukleotidanalógot, így például, 11, 12, 13, 14, 1 vagy 16 nukleotidot vagy nukleotidanalógot. A nukleotidok jellemzõ módon egymáshoz egy kapcsolócsoporttal vannak kötve, amely foszfátcsoport, foszfortioátcsoport és borán-foszfát-csoport alkotta csoportból választott. Megfelelõ módon a nukleotidok közül néhány vagy mindegyik foszfátcsoporttal van egymáshoz kötve. Megfelelõ módon az összes nukleotid foszfátcsoporttal van egymáshoz kötve. Hasonló módon a találmány szerinti nukleotidok jellemzõ módon foszfátcsoport, foszfortioátcsoport és borán-foszfát-csoport alkotta csoportból választott kapcsolócsoporttal vannak egymáshoz kötve. A találmány szerinti elõnyös oligonukleotidvegyület a SEQ ID NO: 1 szerinti vegyület. A találmány egy további megvalósítási módja szerint az említett nukleotidok foszfortioátcsoporttal vannak egymáshoz kötve, mint például foszfortioátcsoporttal egymáshoz kötött nukleotidok. A találmánynak egy érdekes megvalósítási módja szerint a SEQ ID NO: 1 szerinti vegyületeken belül minden egyes kapcsolócsoport foszfortioátcsoport. Az ilyen módosításokat S alsóindexszel jelöltük. Alternatívan kifejezve a találmány egy szempontjának a tárgya a SEQ NO: 1 A vegyület. A találmány egy további szempontja szerint a találmány tárgya a SEQ NO: 1 B vegyület. A találmány megvalósítási módjainak egy elõnyös csoportja a 1 B képlet szerinti szekvenciát tartalmazó vegyület. A találmány tárgya egy további szempont szerint a SEQ NO 1 C. A találmány tárgya egy további szempont szerint a SEQ NO 1 D. A találmány tárgya egy további szempont szerint a SEQ NO 1 E Egy elõnyös megvalósítási mód szerint a találmány szerinti vegyület 12 2 nukleotidot tartalmaz, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, az említett alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el, ahol legalább egy nukleotid a megfelelõ nukleotidra van cserélve. Jellemzõ módon a találmány szerinti vegyület 1 2 nukleotidanalógot tartalmaz, mint például 2 2 nukleotidanalógot, 3 2 nukleotidanalógot, megfelelõ módon 4 2 nukleotidanalógot, 2 nukleotidanalógot, 6 2 nukleotidanalógot, jellemzõen 6 2 nukleotidanalógot, jellemzõbben 6 14 nukleotidanalógot, mint például 6 12 nukleotidanalógot, mint például 6, 7, 8, 9,, 11 vagy 12 nukleotidanalógot. A feltalálók azt találták, hogy a 6 16 nukleotidanalógot tartalmazó találmány szerinti vegyületek különbözõ ribóz egységekkel megfelelnek arra, hogy jobb affinitásuk legyen az egyéb nukleotidokhoz képest. Tehát a találmány tárgya egy érdekes szempont szerint egy 6, mint például 6, 7, 8, 9 vagy nukleotidanalógot tartalmazó találmány szerinti vegyület, amelyeknek különbözõ ribóz egysége van, elõnyösen 7, 8 vagy 9 különbözõ ribózegységû nukleotidanalóg, legjellemzõbben 8 különbözõ ribózegységû nukleotidanalóg. Elõnyösen a különbözõ ribózegységû nukleotidanalóg az LNA. Jelen feltalálók azt találták továbbá, hogy a különbözõ ribózegységû nukleotidanalógok, és továbbá a módosított nukleozidok közötti kapcsolat tovább javította az antiszensz módosításokat a célokra. Tehát a 6 16 nukleotidanalógban lehetnek módosított ribóz egységek, különbözõ kapcsolócsoport vagy mindkettõ. Megfelelõ módon az összes nukleotid a megfelelõ nukleotidanalógra van cserélve. Egy elõnyös nukleotidanalóg a találmány szerint az LNA. A találmány szerinti további elõnyös nukleotidanalóg, ha az internukleozid foszfát kapcsolat foszfortioát. Egy még további elõnyös nukleotidanalóg, ahol a nukleotid LNA, és ahol a nukleozid közötti kapcsolat foszfortioát. Egy érdekes megvalósítási mód szerint a találmány szerinti vegyület 12 2 nukleotidot tartalmaz, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el, ahol legalább egy nukleotid a megfelelõ nukleotidanalógra van cserélve és ahol a 3 ¹vég nukleotidot tartalmaz és nem nukleotidanalógot. Egy különösen érdekes megvalósítási mód szerint a vegyület legalább egy nukleotidanalógot tartalmaz, ahol az említett nukleotidanalóg zárt nukleinsav (locked nucleic acid, LNA), amely a következõ képlet szerinti: ahol Z és Z* egymástól függetlenül hiányzik, internukleozid kapcsolat, terminális csoport vagy védõcsoport

11 közül választott csoport; ahol X és Y jelentése egymástól függetlenül O, S, NR, CH 2, CH, (ha kettõs kötés része), CH 2 O, CH 2 S, CH 2 NR, CH 2 CH 2,CH 2 CH (ha kettõs kötés része) és CH=CH, ahol R jelentése hidrogénaton vagy C 1 4 -alkil-csoport alkotta csoportból választott csoport. A kötések kapcsolócsoport általi kapcsolatot képviselnek. Jellemzõ módon X jelentése O és Y jelentése O, S és NR, ahol R jelentése hidrogénatom vagy C 1 4 -alkil-csoport alkotta csoporttól függetlenül választott csoport. Jellemzõbb módon X jelentése O és Y jelentése O, S és NH alkotta csoportból választott csoport. Legjellemzõbben X jelentése O és Y jelentése O. Azokban a megvalósítási módokban, ahol az LNA nukleotidok közül legalább az egyik a 3 ¹végen van, akkor az említett pozícióban Z jelentése terminális csoport és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. Azokban a megvalósítási módokban, ahol az LNA nukleotidok közül legalább az egyik az ¹végen van, akkor az említett pozícióban Z nincs jelen és Z* jelentése terminális csoport. A nukleotidszekvencián belül Z hiányzik és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. A találmány egy megfelelõ megvalósítási módja szerint, a találmány LNA¹t tartalmaz nukleotidanalógként, ahol az említett LNA a béta¹d vagy alfa¹l formában van, elõnyösen a béta¹d formában. A találmány nukleotidanalógként legalább egy LNA¹t tartalmazó megvalósítási módjaiban, mint például 1 2 LNA nukleotidanalógot, mint például 2 2 LNA nukleotidanalógot, mint például 3 2 LNA nukleotidanalógot, mint például 4 2 LNA nukleotidanalógot, mint például 2 LNA nukleotidanalógot, mint például 6 2 LNA nukleotidanalógot, jellemzõen 6 LNA nukleotidanalógot, jellemzõbben 6 14 LNA nukleotidanalógot, mint például 6 12 LNA nukleotidanalógot, így például 6, 7, 8, 9,, 11 vagy 12 LNA nukleotidanalógot, az említett nukleotidok és/vagy nukleotidanalógok egymáshoz a következõk közül választott kapcsolócsoporttal vannak kötve: foszfátcsoport, foszfortioátcsoport és borát-foszfát-csoport. A találmány LNA nukleotidanalógot tartalmazó megfelelõ megvalósítási módja szerint az említett nukleotidok és/vagy nukleotidanalógok foszfátcsoporttal vannak egymáshoz kötve. Az LNA nukleotidanalógokat tartalmazó találmány elõnyös megvalósítási módja szerint az említett nukleotidok és/vagy nukleotidanalógok egymáshoz foszfortioátcsoport alkalmazásával vannak kapcsolva. Egy érdekes megvalósítási mód kombinációja szerint az LNA nukleotidanalógot tartalmazó találmány szerinti megvalósítási módban az említett nukleotid és/vagy nukleotidanalógok foszfortioátcsoporton keresztül vannak egymáshoz kötve, ahol X jelentés O és Y jelentése O, és az említett LNA béta¹d alakban van. A találmány szerinti vegyület megvalósítási módjaiban, amely vegyület 12 2 nukleotidot tartalmaz, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el és az említett nukleotidok LNA nukleotidanalógokat tartalmaznak, az alszekvencia jellemzõ módon 2 6 LNA hosszúságú szakaszt tartalmazhat, az itt definiáltak szerint, amelyek 4 12 nukleotid hosszúságú szakasz követ, amelyet 2 6 LNA hosszúságú szakasz követ az itt definiáltak szerint. LNA-szakaszt tartalmazó alszekvenciák, amelyeket nukleotidok követnek, amelyeket LNA-szakasz követ, úgy is ismertek, mint gapmerek. Megfelelõ módon az említett alszekvenciák 4 LNA hosszúságú szakaszt tartalmaznak, az itt definiáltak szerint, amelyet 8 nukleotid hosszúságú szakasz követ, amelyet 4 itt definiáltak szerinti LNA-szakasz követ. A találmány szerinti 12 2 nukleotidot tartalmazó vegyület megvalósítási módjaiban, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett alszekvenciák a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkednek el, és az említett 12 2 nukleotid hosszúságú LNA nukleotidanalógot tartalmazó szekvencia, ahol az említett szekvencia tartalmazhat 2 6 itt definiált LNA hosszúságú szakaszt, amelyet 4 12 nukleotid hosszúságú szakasz követ, amelyet 2 itt definiált LNA hosszúságú szakasz követ, amelyet 1 4 nukleotid hosszúságú szakasz követ, mint például 1 vagy 2 nukleotid, jellemzõbb módon egyetlen nukleozid. Az 1 4 nukleotid, 1 vagy 2 nukleotid vagy egyetlen nukleotid jellemzõ módon a szekvencia 3 ¹végén helyezkedik el, és jellemzõbb módon az oligomer 3 ¹végén. A 12 2 nukleotidot tartalmazó találmány szerinti vegyület megvalósítási módjaiban, ahol az említett vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el és az említett nukleotidok LNA nukleotidanalógokat tartalmaznak, az említett szekvencia jellemzõen tartalmazhat 4 itt definiált LNA hosszúságú szakaszt, amelyet 8 nukleotid hosszúságú szakasz követ, amelyet 3 itt definiált LNA hosszúságú szakasz követ, amelyet egyetlen természetes nukleotid követ. Az egyetlen nukleotid jellemzõ módon az alszekvencia 3 ¹végén helyezkedik el és jellemzõbb módon az oligomer 3 ¹végén. A 12 2 nukleotidot tartalmazó találmány szerinti vegyület megvalósítási módjaiban, ahol a vegyület legalább 8 nukleotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el, és az említett nukleotidok tartalmaznak LNA nukleotidanalógokat, az említett alszekvencia LNA-szakaszt tartalmaz, amelyet nukleotid szakasz követ, amelyet LNA-szakasz követ, amelyet itt úgy definiálunk, mint gapmerek, az említett nukleotidok és/vagy LNA¹k foszfátcsoport, foszfortioátcsoport és borán-foszfát-csoport alkotta csoportból választott kapcsolócsoporttal vannak egymáshoz kapcsolva. Megfelelõ módon az említett nukleotidok és/vagy említett LNA¹k foszfátcsoportokkal vannak egymáshoz kötve. Jellemzõ módon az említett nukleotid és/vagy említett LNA foszfortioátcsoportokkal vannak egymáshoz kötve. Összesen 12 2 nukleotidot és/vagy nukleotidanalógot tartalmazó találmány szerinti vegyületek megvalósítási módjaiban az említett vegyület legalább 8 nuk- 11

12 leotid hosszúságú alszekvenciát tartalmaz, ahol az említett alszekvencia a SEQ ID NO: 1 szekvencián belül helyezkedik el és ahol az említett szekvencia 4 itt definiált LNA hosszúságú szakszból, 8 nukleotid hosszúságú szakaszból és 4 itt definiált LNA hosszúságú szakaszból áll, hogy összesen az említett alszekvenciában 16 nukleotid és nukleotidanalóg legyen, ahol az említett nukleotidok és LNA¹k foszfortioátcsoporttal vannak egymáshoz kötve. Egy megfelelõ megvalósítási mód szerint az alszekvencia a SEQ ID NO: 1a. Egy további megfelelõ megvalósítási mód szerint a találmány szerinti vegyület szekvenciája a SEQ ID NO: 1 szekvencia, és ahol a szekvencia 4 itt definiált LNA hosszúságú szakaszból, 8 nukleotid hosszúságú szakaszból és 4 itt definiált LNA hosszúságú szakaszból áll, hogy ezáltal az említett vegyület összesen 16 nukleotid vagy nukleotidanalóg hosszúságú legyen, az említett nukleotidok és említett LNA¹k foszforitoátcsoportokkal vannak egymáshoz kapcsolva. Egy megfelelõ megvalósítási mód szerint a vegyület a SEQ ID NO: 1a szekvenciából áll. A közvetlenül ezelõtt említett egyedi megfelelõ megvalósítási módban, ahol a vegyület a SEQ ID NO: 1a, ott a 3 LNAvegyület megfelelõ módon le lehet cserélve a megfelelõ nukleotidra. Egy további szempont szerint a találmány tárgya az itt definiált vegyületet tartalmazó konjugátum, amely legalább egy nem nukleotid vagy nem polinukleotid részt tartalmaz az említett vegyülethez kovalensen kapcsolva. A találmány egy rokon szempontja szerint a találmány szerinti vegyület ligandokhoz van kapcsolva, hogy ezáltal az említett ligandumok konjugátumai alakuljanak ki, amelyeknek célja a konjugátumsejtek általi felvételének növelése az antiszensz oligonukleotidokhoz képest. Ez a konjugátum az /3 ¹OH terminális pozícióknál történik, de a ligandok lehetnek a cukrokon és/vagy a bázisokon is. Részletezve, a növekedési faktor, amelyekhez az antiszensz oligonukleotidok konjugálhatóak, tartalmazhat transzferrint vagy folátot. Transzferrin-polilizin-oligonukleotid komplexek vagy folát-polilizin-oligonukleotid komplexek elõállíthatóak a sejtek általi felvétel céljából nagy mennyiségû transzferrin vagy folátreceptor expresszálásával. A konjugátumok/ligandok további példái a koleszterinrészek, kettõs interkelátor vegyületek, mint például az akridin, poli-l-lizin, végsapkázó vegyületek egy vagy több nukleáz rezisztens kapcsolócsoporttal, mint például foszfor-monotioát és a hasonlók. A transzferrinkomplexek, mint oligonukleotidsejtekbe történõ felvételének hordozói, elõállítását ismertették Wagner és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 87, , (1390). A folátreceptor endocitózis révén történõ folát-makromolekula konjugátumok sejtekbe juttatását, ideértve az antiszensz oligonukleotidok bejuttatását Low és munkatársai ismertették: U.S. Pátnt Lásd még: Leamon és munkatársai: Proc. Natl. Acad. Sci. 88, 72 (1991). A találmány szerinti vegyületek konjugátumokkal lehetnek konjugálva vagy tovább konjugálva gyógyszer-hatóanyagokhoz, például aszpirin, ibuprofen, szulfadrog, antidiabetikum, antibakteriális ágens, kemoterápiás ágens vagy antibiotikum. A találmánynak, egy különösen érdekes szempont szerint, a tárgya gyógyászati készítmény, amely az itt definiált vegyületet vagy az itt definiált konjugátumot és gyógyászatilag elfogadható diluenst, hordozót vagy adjuvánst tartalmaz. Meg kell érteni azt, hogy a jelen találmány különösen releváns gyógyászati készítmények is, amelyek legalább egy antiszensz oligonukleotidot tartalmaznak a találmány szerint hatóanyagként. Meg kell érteni azt, hogy a találmány szerinti gyógyászati készítmények adott esetben tartalmaznak gyógyszerészeti hordozót, és hogy a gyógyászati készítmény adott esetben tartalmaz további antiszensz vegyületeket, kemoterápiás ágenseket, gyulladáscsökkentõ vegyületeket, antivirális vegyületeket és/vagy immunmoduláló vegyületeket. Amint kifejtettük, a találmány szerinti gyógyászati készítmény tartalmazhat továbbá legalább egy kemoterápiás ágenst is. A kemoterápiás ágens jellemzõ módon a következõk által alkotott csoportból választott: adrenokortikoszteroidok, mint például prednizon, dexametazon vagy dekadron; altretamin [hexalen, hexametil-melamin (HMM)]; amifostin (etiol); aminoglutetimid (citadren); amsacrin (M¹AMSA); anastrozol (arimidex); androgének, mint például tesztoszteron; aszparagináz (elspar); bacillus calmette-gurin; bicalutamid (casodex); bleomicin (blenoxán); buszulfan (mileran); karboplatin (paraplatin); carmustin (BCNU, BICNU); klorambucil (leukeran); klór-deoxiadenozin (2¹CDA, cladribin, leustatin); ciszplatin (platinol); citozin-arabinozid (citarabin); decarbazin (DTIC); dactinomicin (actinomicin¹d, cosmegen); daunorubicin (cerubidin); docetaxel (taxoter); doxorubicin (adriomicin); epirubicin; estramustin (emcyt); ösztrogének, mint például dietilstilbestrol (DES); etopozid (VP 16, VePesid, etopophos); fiudarabin (fludara); flutamid (eulexin); ¹FUDR (floxuridin); ¹fluor-uracil (¹FU); gemcitabin (gemzar); goserelin (zodalex); herceptin (trastuzumab); hidroxi-karbamid (hidrea); idarubicin (idamicin); ifoszfamid; IL 2 (prolukin, aldesleukin); alfa interferon (A intron, A roferon); irinotecan (camptosar); leuprolid (lupron); levamizol (ergamizol); lomustin (CCNU); mekloratamin (mustargen, nitrogénmustár); melphalan (alkeran); merkapto-purin (purintol, 6¹MP); metotrexát (mexát); mitomicin¹c (mutamucin); mitoxantron (novantron); oktreotid (sandostatin); pentostatin (2¹deoxikoformicin, nipent); plicamicin (mitramicin, mitracin); prorokarbazin (matulán); streptozocin; tamoxifin (nolvadex); taxol (paclitaxel); tenipozid (vumon, VM 26); tiotepa; topotecan (hicamtin); tretinoin (vesanoid, teljesen transz retinoidsav); vinblasztin (valban); vinkrisztin (oncovin) és vinorelbin (navelbin). A találmányban lévõ oligomer vegyület vagy konjugátum alkalmazható számos gyógyászatilag elfogadható só alapban. A leírás szerinti értelemben a kifejezés olyan sókra utal, amelyek megtartják az itt azonosított vegyületek kívánt biológiai aktivitását és minimális nemkívánatos toxikológiai hatást mutatnak. Az ilyen sók nem korlátozó példái elõállíthatók szerves amino- 12

13 sav- és bázisaddíciós sókkal, amelyek fémkationokkal lettek kialakítva, mint például cink, kalcium, bizmut, bárium, magnézium, alumínum, réz, kobalt, nikkel, kadmium, nátrium, kálium és a hasonlóak, vagy kationnal, amely ammóniából, N,N-dibenzil-etilén-diaminból, D¹glkózaminból, tetraetil-ammóniumból vagy etiléndiaminból lett kialakítva; vagy (c), (a) és (b) kombinációi; például cink-tannát¹só és a hasonlóak. A találmány egy megvalósítási módja szerint az oligomer vegyület vagy konjugátum lehet prodrog alakban. Az oligonukleotidok negatívan töltött ionok. A sejtmembránok lipofil természete következtében az oligonukleotidok sejtek általi felvétele le van csökkenve semleges vagy lipofil ekvivalensekre. Ez a polaritási hátrány elkerülhetõ a prodrog megközelítés alkalmazásával [lásd például Crooke, R. M. (1998) in Crooke, S. T. Antisense research és Application. Springer-Verlag, Berlin, Germany, vol. 131, pp. 3 1]. Ezen megközelítés szerint az oligonukleotidok védett formában vannak elõállítva, hogy ezáltal az oligo semleges legyen a beadáskor. Ezek a védõcsoportok úgy vannak megtervezve, hogy eltávolíthatóak akkor, amikor a sejtek az oligot felveszik. Az ilyen védõcsoportok példái az S¹acetil-tioetil (SATE) vagy S¹pivaloil-tioetil (t¹butil-sa- TE) csoportok. Ezek a védõcsoportok nukleáz rezisztensek és szelektíven vannk eltávolítva a sejten belül. A találmány tartalmazza az itt ismertetett egy vagy több oligonukleotid vegyület vagy konjugátum kiszerelését is. Gyógyászatilag elfogadható kötõanyagok és adjuvánsok alkothatják a kiszerelt gyógyszer részét. A kapszulák, tabletták és pirulák stb. tartalmazhatják például a következõ vegyületeket: mikrokristályos cellulóz, gumi vagy zselatin, mint kötõanyag; keményítõ vagy laktóz, mint excipiens; sztearátok, mint lubrikánsok; különbözõ édesítõ- vagy ízesítõszerek. A kapszulák az adagolási egység tartalmazhat folyékony hordozót, mint például zsírsavakat. Hasonló módon cukor vagy enterikus ágensek lehetnek részei az adagolási egységnek, mint bevonatok. Az oligonukleotid kiszerelések lehetnek emulziói a gyógyászati hatóanyagoknak és micellás emulziót kialakító lipid is. Egy találmány szerinti oligonukleotid elkeverhetõ bármilyen anyaggal, amely nem károsítja a kívánt hatást, vagy olyan anyaggal, amely kívánt hatást visz a kiszerelésbe. Ezek közé tartozhatnak egyéb nukleotidvegyületeket tartalmazó gyógyszerek. A parenterális, szubkután, intradermális vagy topikális beadásra a készítmény tartalmazhat steril diluenst, puffereket, tonikusságot és antibakterialitást szabályozóanyagokat. Az aktív vegyület elõállítható hordozókkal, amelyek lebomlás ellen védenek vagy a testbõl történõ azonnali eltávolítás ellen, ideértve az implantált mikrokapszulákat, amelyeknek szabályozott kibocsátású tulajdonságaik vannak. Az intravénás beadásra az elõnyös hordozók a fiziológiai sóoldat vagy a foszfáttal pufferezett sóoldat. Elõnyösen egy oligomer vegyület egy egység kiszerelésben van, mint például gyógyszerészetileg elfogadható hordozóban vagy diluensben olyan mennyiségben, amely elégséges a páciens számára terápiásan hatásos mennyiség bejuttatására anélkül, hogy a kezelt páciensben súlyos mellékhatásokat váltana ki. A találmány szerinti gyógyászati készítmények számos módon adhatók be, attól függõen, hogy lokális vagy szisztémás kezelés az elõnyös és a kezelni kívánt területtõl függõen. A beadás lehet (a) orális, (b) pulmonáris, például porok vagy aeroszolok inhalációja vagy belégzése, ideértve a nebulizátor általi bevitelt; intratracheális, intranazális, (c) topikális, ideértve az epidermálist, transzdermálist, optalmikus és nyálkahártyákra történõ, ideértve a vaginális és rektális bejuttatást; vagy (d) parenterális, ideértve az intravénás, intraarteriális, szubkután, intraperitoneális vagy intramuszkuláris injekciót vagy infúziót; vagy intrakraniális, például intratekális vagy intraventrikuláris beadást. Egy megvalósítási mód szerint az aktív oligo IV módon, IP módon, orálisan, topikálisan vagy bolusinjekcióként van beadva, vagy közvetlenül a cél szervbe van beadva. A topikális beadásra szolgáló gyógyászati készítmények és kiszerelések tartalmazhatják a következõket: transzdermális tapaszok, kenõcsök, lotionok, krémek, zselék, cseppek, sprayk, kúpok, folyadékok és porok. Hagyományos gyógyszerészeti hordozók, vizes, por vagy olajos bázisok, sûrítõanyagok és hasonlóak lehetnek szükségesek vagy kívánatosak. Bevont kondomok, kesztyûk és a hasonlóak szintén hasznosak lehetnek. Az elõnyös topikális kiszerelések közé tartoznak azok, amelyekben a találmány szerinti oligonukleotidok elkeverve vannak topikálisan bejuttató ágenssel, mint például lipidek, liposzómák, zsírsavak, zsírsav-észterek, szteroidok, kelátképzõ vegyületek és felületaktív anyagok. Az orális beadásra szolgáló készítmények és kiszerelések nem korlátozó módon tartalmazzák a porokat vagy granulátumokat, mikrorészecskéket, nanorészecskéket, vízbeni vagy nemvizes közegbeni szuszpenziókat vagy oldatokat, kapszulákat, gél kapszulákat, tasakokat, tablettákat vagy minitablettákat. A parenterális, intratekális vagy intraventrikuláris beadásra szolgáló készítmények és kiszerelések tartalmazhatnak steril vizes oldatokat, amelyek tartalmazhatnak puffereket, diluenseket és egyéb megfelelõ adalék anyagokat, de nem korlátozó módon bejuttató, elõsegítõ anyagokat, hordozóvegyületeket és egyéb gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot vagy excipienst is tartalmazhatnak. A találmány szerinti gyógyászati készítmények nem korlátozó módon tartalmazhatnak oldatokat, emulziókat és liposzómatartalmú kiszereléseket. Ezek a vegyületek elõállíthatóak számos vegyületbõl, amelyek közé nem korlátozó módon tartoznak az elõre kialakított folyadékok, az önmagukban emulgeáló szilárd anyagok és a tárolás során emulgeáló félig szilárd anyagok. A gyógyszer bejuttatása a tumorszövetbe javítható hordozó közvetített bejuttatással, ideértve nem korlátozó módon a kationos liposzómákat, ciklodextrineket; porfirin származékokat, elágazó láncú dendrimereket, polietilén-imin-polimereket, nanorészecskéket és mikrogömböket [Dass C. R., J. Farm., Farmacol., 02; 4(1):3 27]. A találmány szerinti gyógyszerészeti kiszerelések, amelyek hagyományosan lehetnek egységdózis alak- 13

14 ban, elõállíthatóak hagyományos technikák szerint, amelyek jól ismertek a gyógyszeriparban. Az ilyen technikák tartalmazzák a hatóanyag és a gyógyszerészeti hordozó(k) vagy excipiens(ek) kapcsolatba hozását. Általánosan a kiszerelések oly módon vannak elõállítva, hogy a hatóanyagokat egyenletesen és bensõségesen kapcsolatba hozzuk folyadék hordozókkal vagy finoman eloszlatott szilárd hordozókkal vagy mindkettõvel és ezután szükség szerint a terméket alakkal látjuk el. A találmány szerinti készítmények számos lehetséges dózisalak bármelyikében kiszerelhetõek, mint például nem korlátozó módon tablettákká, kapszulákká, gélkapszulákká, folyékony szirupokká, lágy gélekké és kúpokká. A találmány szerinti készítmények kiszerelhetõek vizes, nemvizes vagy kevert közegû szuszpenzióknak is. A vizes szuszpenziók tartalmazhatnak továbbá olyan anyagokat, amelyek a szuszpenzió viszkozitását növelik, ideértve például a nátrium-karboxi-metilcellulózt, szorbitot és/vagy dextránt. A szuszpenzió tartalmazhat stabilizátorokat is. Az LNA-tartalmú oligomer vegyületek számos terápiás alkalmazásban alkalmazhatóak, ahogy azt fent jeleztük. Általánosan a találmány szerinti terápiás eljárások tartalmazzák egy LNA-módosított oligonukleotid terápiásan hatásos mennyiségének beadását emlõsnek, különösen embernek. Bizonyos megvalósítási módokban a találmány tárgya gyógyászati készítmény, amely tartalmaz (a) egy vagy több antiszensz vegyületet és (b) egy vagy több kemoterápiás ágenst, amelyek nem antiszensz módon mûködnek. Ha a találmány szerinti vegyületekkel van alkalmazva, akkor az ilyen kemoterápiás ágensek alkalmazhatóak egyedileg (például nitromicin és oligonukleotid), szekvenciálisan (például nitromicin és oligonukleotid egy adott ideig, amelyet további ágens és oligonukleotid követ), vagy egy vagy több ilyen kemoterápiás ágenssel kombinációban, vagy sugárterápiával kombinációban. A szakember számára ismert összes kemoterápiás ágens a kitanítás részét képezi, mint kombinációs kezelés a találmány szerinti vegyülettel. Gyulladásgátló gyógyszerek, ideértve nem korlátozó módon a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereket és kortikoszteroidokat, antivirális gyógyszereket és immunmoduláló gyógyszereket, szintén kombinálhatóak a találmány szerinti készítményekben. Két vagy több kombinált vegyület alkalmazható együtt vagy szekvenciálisan is. Egy további megvalósítási mód szerint a találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak egy vagy több antiszensz vegyületet, különösen oligonukleotidot, amely egy elsõ nukleinsavat céloz és egy vagy több további antiszensz vegyületet, amely egy második nukleinsavat céloz. Kettõ vagy több kombinált vegyület alkalmazható együttesen vagy szekvenciálisan. Az adagolás a kezelni kívánt betegség súlyosságától és kezelésre adott válaszától függ, és a kezelés tarthat néhány naptól akár néhány hónapig is, vagy amíg gyógyulás nem történik, vagy a beteg állapot lecsökkenését nem érjük el. Az optimális adagolási meneterendek kiszámolhatóak a páciens testében történõ gyógyszer akkumulálás méréseibõl Az optimális dózisok függhetnek az egyedi oligonukleotidok relatív hatásosságától. Általánosan megbecsülhetõ az in vitro és in vivo állatmodellekben hatásosnak talált EC -értékeken alapulva. Általánosan a dózis 0,01 g 1 g testtömegkilogrammonként, és adható naponta, hetente, havonta vagy évente egyszer vagy többször, vagy akár minden 2 évben egyszer vagy folytonos infúzióval néhány órától több hónapig terjedõ idõszakban. Az adagolás ismétlési sebességei megbecsülhetõk a mért tartózkodási idõbõl és a gyógyszer testfolyadékbeli vagy szövetekbeli koncentrációiból. A sikeres kezelést követõen elõnyös lehet, ha a páciens fenntartó terápián megy át, annak érdekében, hogy a beteg állapotba történõ visszaesést meggátoljuk. Amint azt kifejtettük, a találmány egy érdekes megvalósítási módja, ha az oligomer vegyületek legalább egy egység LNA (zárt nukleinsav, Locked Nucleic Acid) névvel ellátott kémiát tartalmaznak. Az LNA-monomer jellemzõen biciklusos nukleotidanalógot jelöl, ahol a nukleozidrész egy olyan analóg, mint amilyen a WO 99/14226 nemzetközi szabadalmi bejelentésben és az ezt követõ, WO006746, WO006748, WO00664, WO , WO022887, WO0942 és WO0647 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésekben lett ismertetve. Az elõnyös LNA nukleotid struktúrák a találmány szerinti vegyület kialakítására a következõ 2. vázlattal jellemezhetõek: 2. vázlat ahol X és Y jelentése egymástól függetlenül O, S, N(H), N(R), CH 2 vagy CH (ha kettõs kötés része), CH 2 O, CH 2 S, CH 2 N(H), CH 2 ¹N(R), CH 2 CH 2 vagy CH 2 CH (ha kettõs kötés része), CH=CH ahol R jelentése hidrogénatom és C 1 4 -alkil közül választott csoport; ahol Z és Z* egymástól függetlenül hiányzik, nukleozidok közötti kötés, terminális csoport vagy védõcsoport közül választott csoport. Azokban a megvalósítási módokban, ahol legalább egy LNA nukleotid van a 3 ¹végen, ott az említett pozícióban Z egy terminális csoport és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. Azokban a megvalósítási módokban, ahol legalább egy LNA nukleotid az ¹végen van, az említett pozícióban Z nincs jelen és Z* jelentése terminális csoport. A nukleotidszekvencián belül Z hiányzik és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. Az aszimmetrikus csoportok megtalálhatóak bármelyik irányultságban. A 2. vázlaton bemutattuk a 4 kiralitáscentrumot rögzített konfigurációban. Azonban a 2. vázlat konfigurációi nem szükség szerint rögzítettek. A találmány részét képezik továbbá a 2. vázlat szerinti vegyületek, amelyekben a kiralitáscentrumok különbözõ konfigurációjúak, mint például azok, amelyeket a 3. vagy 4. vázlaton mutattunk be. Tehát a 2. vázlat célja az illusztráció és nem a kiralitási centrum konfiguráció- 14

15 jának korlátozása. A 2. vázlat minden egyes kiralitáscentruma létezhet R¹ vagy S¹konfigurációban. Az R (rectus) és S (sinister) definíciói az 1974¹es IUPAC ajánlásokban voltak ismertetve [Pure Appl. Chem. 4, 13, (1976) és Nomenclature of organic Chemistry pergamon, New York, 1979]. A Z és Z* nukleozidok közötti kapcsolat kialakítását szolgálják, terminális csoportok vagy védõcsoportok, az LNA-molekulán belüli pozíciójától függõen, nevezetesen az alszekvencián vagy a vegyület szekvenciájának 3 ¹végén. A nukleozidok közötti kapcsolat lehet O P(O) 2 O, O P(O,S) O, O P(S) 2 O, S P(O) 2 O, S P(O,S) O, S P(S) 2 O, O P(O) 2 S, O P(O,S) S, S P(O) 2 S, O PO(R H ) O, O PO(OCH 3 ) O, O PO(NR H ) O, O PO(OCH 2 CH 2 S R H ) O, O PO(BH 3 ) O, O PO(NHR H ) O ; O P(O) 2 NR H, NR H P(O) 2 O, NR H CO O, NR H CO NR H ¹, O CO O, O CO NR H, NR H CO CH 2, O CH 2 CO NR H, O CH 2 CH 2 NR H, CO NR H CH 2, CH 2 NR H CO, O CH 2 CH 2 S, S CH 2 CH 2 O, S CH 2 CH 2 S, CH 2 SO 2 CH 2, CH 2 CO NR H, O CH 2 CH 2 NR H CO, CH 2 NCH 3 O CH 2, ahol R H hidrogénatom és C 1 4 -alkil-csoport közül választott. A terminális csoportok egymástól függetlenül a következõk közül választottak: hidrogénatom, azido, halogén, ciano, nitro, hidroxi, Prot¹O, Act¹O, merkapto, Prot¹S, Act¹S, C 1 6 -alkil-tio, amino, Prot-N(R H ), Act- N(R H ), mono- vagy di(c 1 6 -alkil)-amino, adott esetben szubsztituált C 1 6 -alkoxi, adott esetben szubsztituált C 1 6 -alkil, adott esetben szubsztituált C 2 6 -alkenil, adott esetben szubsztituált C 2 6 -alkenil-oxi, adott esetben szubsztituált C 2 6 -alkinil, adott esetben szubsztituált C 2 6 -alkinil-oxi, monofoszfát, monotiofoszfát, difoszfát, ditiofoszfát, trifoszfát, tritiofoszfát, DNS-interkelátor, fotokémiailag aktív csoport, termokémiailag aktív csoport, kelátképzõ csoport, riportercsoport, ligandok, karboxi¹, szulfon¹, hidroxi-metil¹, Prot-O CH 2, Act-O CH 2, amino-metil¹, Prot-N(R H ) CH 2, Act-N(R H ) CH 2, karboxi-metil¹, szulfono-metil-csoportok, ahol Prot jelentése védõcsoport az OH, SH, és NH(R H ) csoportra, rendre, Act jelentése aktiváló csoport az OH, SH, és NH(R H ) csoportra, rendre, és R H hidrogénatom és C 1 6 -alkil-csoport közül választott. A hidroxiszubsztituensek védõcsoportjai közé tartoznak a következõk: szubsztituált tritil, mint például 4,4 -dimetoxi-tritil-oxi (DMT), 4¹monometoxi-tritil-oxi (MMT), és tritil-oxi, adott esetben szubsztituált 9¹(9¹fenil)-xanténepoxi (pixil), adott esetben szubsztituált metoxi-tetrahidropiranil-oxi (mtp), szilil-oxi mint például trimetil-szilil-oxi (TMS), triizopropil-szilil-oxi (TIPS), terc-butil-dimetil-szilil-oxi (TBDMS), trietil-szilil-oxi, és fenil-dimetil-szilil-oxi, terc-butil-éterek, acetálok (beleértve két hidroxicsoportot), acil-oxi, mint például acetilvagy halogénszubsztituált acetilek, például klór-acetiloxi vagy fluor-acetil-oxi, izobutiril-oxi, pivaloil-oxi, benzoil-oxi és szubsztituált benzoilok, metoxi-metil-oxi (MOM), benzil-éterek vagy szubsztituált benzil-éterek, mint például 2,6-diklór-benzil-oxi (2,6-Cl 2 Bzl). Alternatív esetben, a Z vagy Z* jelentése hidroxilcsoport, akkor védve lehetnek szilárd hordozóhoz történõ kapcsolással, adott esetben egy kapcsolómolekulán keresztül. Ha Z vagy Z* jelentése aminocsoport, akkor az aminocsoportot védõ csoportok jellemzõ példái: fluorenilmetoxi-karbonil (Fmoc), terc-butil-oxi-karbonil-amino (BOC), trifluor-acetil-amino, allil-oxi-karbonil-amino (alloc, AOC), Z benzil-oxi-karbonil-amino (Cbz), szubsztituált benzil-oxi-karbonil-amino, mint például 2¹klór-benzil-oxi-karbonil-amino (2¹C1Z), monometoxi-tritil-amino (MMT), dimetoxi-tritil-amino (DMT), ftaloil-amino, és 9¹(9¹fenil)-xantenil-amino (pixil). A fenti megvalósítási módban az Act aktiválócsoportot jelöl az OH, SH és NH(R H ) csoportokra, rendre. Az ilyen aktiválócsoportok például a következõk közül választottak: adott esetben szubsztituált O¹foszforamidit, adott esetben szubsztituált O¹foszfortriészter, adott esetben szubsztituált O¹foszfor-diészter, adott esetben szubsztituált H¹foszfonát, és adott esetben szubsztituált O¹foszfonát. A jelen szövegkörnyezetben a foszforamidit kifejezés jelentése P(OR*) N(R y ) 2 képlet szerinti csoport, ahol R x adott esetben szubsztituált alkilcsoportot, például metil¹, 2¹ciano-etil- vagy benzilcsoportot jelöl; és az R y mindegyike adott esetben szubsztituált alkilcsoportot, például etil vagy izopropilcsoportot jelöl, vagy az N(R y ) 2 csoport [ N(CH 2 CH 2 ) 2 O] morfolincsoportot alkot. R x elõnyösen 2¹ciano-etilt jelöl és a két R y elõnyösen azonos és izopropilcsoportot jelölnek. Tehát egy különösen releváns foszforamidit az N,N-diizopropil-O¹(2¹ciano-etil)-foszforamidit. A B semleges vagy nem semleges nukleobázist jelöl és a következõk közül választott: adenin, citozin, ¹metil-citozin, izocitozin, pszeudoizocitozin, guanin, timin, uracil, ¹bróm-uracil, ¹propinil-uracil, ¹propinil-6-fluorol-uracil, ¹metil-tiazol-uracil, 6¹amino-purin, 2¹aminopurin, inozin, 2,6-diamino-purin, 7¹propin-7-deaza-adenin, 7¹propin-7-deaza-guanin, 2¹klór-6-amino-purin. Különösen elõnyös biciklusos szerkezeteket mutatunk be az alábbi 3. vázlaton: 3. vázlat ahol Y jelentése O, S, NH, vagy N(R H ), Z és Z* egymástól függetlenül nincs jelen, egymástól függetlenül nukleozidok közötti kapcsolat, terminális csoport vagy védõcsoport közül választott csoport. Azokban a megvalósítási módokban, ahol az LNA nukleotidok közül legalább egy a 3 ¹végen van, ott az említett Z pozíció jelentése terminális csoport és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. Azokban a megvalósítási módokban, ahol az LNA nukleotidok közül legalább egy az ¹végen van, ott az 1

16 említett Z pozíció nincs jelen és Z* jelentése terminális csoport. A nukleotidszekvencián belül Z nincs jelen és Z* jelentése nukleozidok közötti kapcsolat. A nukleotidok közötti kapcsolat lehet: O P(O) 2 O, O P(O,S) O, O P(S) 2 O, S O(O) 2 O, S P(O,S) O, S P(S) 2 O, O P(O) S, O P(O,S) S, S P(O) 2 S, O PO(R H ) O, O PO(OCH 3 ) O, O PO(NR H ) O, O PO(OCH 2 CH 2 S R) O, O PO(BH 3 ) O, O PO(NHR H ) O, O P(O) 2 NR H, NR H P(O) 2 O, ¹NR H CO O, ahol R H hidrogénatom és C 1 4 -alkil-csoport közül választott. A terminális csoportok egymástól függetlenül hidrogén, azido, halogén, ciano, nitro, hidroxi, Prot¹O, Act¹O, merkapto, Prot¹S, Act¹S, C 1 6 -alkil-tio, amino, Prot-N(R H ), Act-N(R H ), mono- vagy di(c 1 6 -alkil)-amino, adott esetben szubsztituált C 1 6 -alkoxi, adott esetben szubsztituált C 1 6 -alkil, adott esetben szubsztituált monofoszfát, monotiofoszfát, difoszfát, ditiofoszfát, trifoszfát, tritiofoszfát, ahol Prot jelentése védõcsoport rendre az OH, SH, és NH(R H ) csoportokra, Act jelentése egy aktiválócsoport rendre az OH, SH és NH(R H ) csoportokra, és R H jelentése hidrogénatom és C 1 6 -alkil-csoport közül választott csoport, közül van kiválasztva. A hidroxiszubsztituensek védõcsoportjai közé tartoznak a következõk: szubsztituált tritil, mint például 4,4 -dimetoxi-tritil-oxi (DMT), 4¹monometoxi-tritil-oxi (MMT), adott esetben szubsztituált 9¹(9¹fenil)-xanteniloxi (pixil), adott esetben szubsztituált metoxi-tetrahidropiranil-oxi (mtp), szilil-oxi mint például trimetil-szililoxi (TMS), triizopropil-szilil-oxi (TIPS), terc-butil-dimetilszilil-oxi (TBDMS), trietil-szilil-oxi, és fenil-dimetil-szililoxi, terc-butil-éterek, acetálok (beleértve két hidroxicsoportot), acil-oxi, mint például acetilcsoport. Alternatív esetben, ha Z vagy Z* jelentése hidroxilcsoport, akkor védve lehetnek szilárd hordozóhoz történõ kapcsolással, adott esetben egy kapcsolómolekulán keresztül. A specifikusan elõnyös LNA-egységeket a 4. vázlaton mutatjuk be. Béta-D-oxi-LNA Béta-D-tio-LNA Béta-D-amino-LNA 4. vázlat Alfa-L-oxi-LNA Béta-D-ENA-LNA Ha Z vagy Z* jelentése aminocsoport, akkor az aminocsoportot védõ csoportok jellemzõ példái a következõk: fluorenil-metoxi-karbonil-amino (Fmoc), terc-butiloxi-karbonil-amino (BOC), trifluor-acetil-amino, allil-oxikarbonil-amino (alloc, AOC), monometoxi-tritil-amino (MMT), dimetoxi-tritil-amino (DMT), ftaloil-amino-csoport. A fenti megvalósítási módokban az Act jelentése OH, SH és NH(R H ) aktiválócsoportja, rendre. Ilyen aktiválócsoportok például a következõk közül választottak: adott esetben szubsztituált O¹foszforamidit, adott esetben szubsztituált O¹foszfor-triészter, adott esetben szubsztituált O¹foszfor-diészter, adott esetben szubsztituált H¹foszfonát és adott esetben szubsztituált O¹foszfonát. A jelen szövegkörnyezetben a foszforamidit kifejezés jelentése P(OR x ) N(R y ) 2 képlet szerinti csoport, ahol R x jelentése adott esetben szubsztituált alkilcsoport, például metilcsoport, 2¹ciano-etil-csoport, és az R y mindegyike adott esetben szubsztituált alkilcsoportot jelent, R x elõnyösen 2¹ciano-etil-csoportot jelöl és a két R y elõnyösen azonosak és izopropilcsoportot jelölnek. Tehát egy különösen releváns foszforamidit az N,N-diizopropil-O¹(2¹ciano-etil)-foszforamidit. B jelentése a 3. és 4. vázlaton egy természetes vagy természetben nem elõforduló nukleobázis és a következõk közül választott: adenin, citozin, ¹metilcitozin, izocitozin, pszeudoizocitozin, guanin, timin, uracil, ¹bróm-uracil, ¹propinil-uracil, 6¹amino-purin, 2¹amino-purin, inozin, diamino-purin, 2¹klór-6-aminopurin. Szakember értékeli azt, hogy az LNA-tartalmú oligomer vegyületek alkalmazhatóak survivinhoz kapcsolt betegségek leküzdésére számos különbözõ elv mentén, amelyek a jelen találmány szellemének részét képezik. Például LNA oligomer vegyületek lehetnek olyan antiszensz inhibitorok, amelyek egyszálú nukleinsavak, amelyek meggátolják betegséget okozó fehérje termelését, az mrns szinten történõ beavatkozás révén. Továbbá, lehetnek ribozimek vagy oligzimek, amelyek olyan antiszensz oligonukleotidok, amelyek amellett, hogy célba veszik a kötõdomén(eke)t, tartalmaznak katalitikus aktivitást, amely lebontja a cél mrns¹t (ribozimek) vagy tartalmaznak egy külsõ irányítószekvenciát (external guide sequence, EGS), amely endogén enzimet (RNáz P) toboroz, amely lebontja a cél mrns¹t (oligozimek). Az LNA oligomer vegyületek hasonlóan jól tervezhetõk, mint sirns-vegyület, amelyek kis kettõs szálú RNS-molekulák, amelyeket a sejtek arra használnak, hogy specifikus endogén vagy exogén géneket csendesítsenek el egy egyelõre gyengén megértett antiszensz-szerû mechanizmus révén. Az LNA oligomer vegyületek megtervezhetõek, mint aptamerek (és ezeknek változataként, amelyeket spiegelmereknek nevezünk), amelyek olyan nukleinsavak, amelyek molekulák között hidrogénkötések révén háromdimenziós szerkezeteket vesznek fel, amelyek lehetõvé teszik számukra, hogy a biológiai célpontjukat 16

17 megkössék és gátolják, nagy affinitással és specifikussággal. Továbbá, az LNA oligomer vegyületek megtervezhetõek, mint csalik, amelyek kicsiny kettõs szálú nukleinsavak, amelyek meggátolják a sejten belüli transzkripciós faktorokat, hogy a DNS kötõhelyük szelektív blokkolása révén transzaktiválják a célgénjeiket. Továbbá az LNA oligomer vegyületek megtervezhetõek, mint kiméraplasztok, amelyek kicsi, egyszálú nukleinsavak, amelyek képesek specifikusan párosodni és módosítani egy célgénszekvenciát. Az LNA-tartalmú oligomer vegyületek, amelyek ezt az elvet használják ki, tehát különösen alkalmasak lehetnek survivinhoz kapcsolódó betegségek kezelésére, amelyeket a survivin génben történt mutáció okoz. Egyrészt az oligonukleotidok szándékolt mûködési módjának terápiás elvei alapján a találmány szerinti LNA oligomer vegyületek elõnyösen körülbelül 8 körülbelül nukleobázist tartalmaznak, azaz körülbelül 8 körülbelül összekapcsolt nukleotidot. Különösen elõnyös vegyületek az olyan antiszensz oligonukleotidok, amelyek körülbelül 12 körülbelül nukleobázist tartalmaznak és legelõnyösebbek az olyan antiszensz vegyületek, amelyek körülbelül 12 körülbelül nukleobázist tartalmaznak. Az 1. és 2. táblázatban bemutatott vegyületek mindegyike 16¹mer. A fenti elvekre hivatkozva, melyek szerint egy LNA oligomer vegyület a találmány szerinti célmolekulán terápiás hatást vált ki, lehet a survivin gén, az mrns vagy a fehérje. A legelõnyösebb megvalósítási mód szerint az LNA oligomer vegyület úgy van megtervezve, hogy antiszensz inhibitor legyen, amely a survivin pre-mrns vagy survivin mrns ellen irányuljon. Az oligonukleotidok hibridizálhatnak bármely helyhez a survivin pre-mrns¹en belül vagy mrns¹en belül, mint amilyen helyek például az ¹transzlációban részt nem vevõ vezetõ szekvencia, exonok, intronok és 3 ¹transzlációban részt nem vevõ farokszekvencia. Egy elõnyös megvalósítási mód szerint az oligonukleotid a humán survivin pre-mrns vagy mrns egy olyan részéhez hibridizál, amely tartalmazza a transzlációs iniciátor helyet. Elõnyösebben a survivin oligonukleotid tartalmaz CAT szekvenciát, amely komplementer az AUG iniciációs szekvenciával a survivin premrns¹en vagy mrns¹en. Egy további megvalósítási mód szerint a survivin oligonukleotid a hasítási donorhely egy részéhez hibridizál a humán survivin premrns¹en. Egy még további megvalósítási mód szerint a survivin oligonukleotid a hasítási akceptorhely egy részéhez hibridizál a humán survivin pre-mrns¹en. További megvalósítási mód szerint a survivin oligonukleotid hibridizál a humán survivin pre-mrns vagy mrns részeivel, amelyek a poliadeninezésben, transzportban vagy lebomlásban érintettek. Szakember értékeli, hogy az elõnyös oligonukleotid azok, amelyek a survivin premrns vagy mrns olyan részével hibridizálnak, amelyek szekvenciája nem fordul elõ gyakran a nem rokon gének átirataiban, hogy fennmaradjon a kezelés specifikussága. A találmány szerinti oligomer vegyület úgy van megtervezve, hogy elégséges mértékben komplementer legyen a célhelyhez, hogy kívánt klinikai választ adjon, azaz az oligomer vegyületnek elégséges erõvel és specifikussággal kell kötõdnie a célpontjához, hogy a kívánt hatást váltsa ki. Egy megvalósítási mód szerint az említett survivint moduláló vegyület úgy van megtervezve, hogy egyéb specifikus nukleinsavakat moduláljon, amlyek nem survivint kódolnak. Elõnyös, ha a találmány szerinti oligomer vegyület oly módon van megtervezve, hogy a molekulán belüli és molekulák közötti oligonukleotid hibridizáció el van kerülve. Számos esetben azon LNA oligomer vegyületek azonosítása, amelyek hatásosak a survivin aktivitás módosítására in vivo vagy klinikailag, a célgén szekvenciainformációján alapulnak. Azonban átlagos tudású szakember értékeli azt, hogy az ilyen oligomer vegyületek azonosíthatóak kísérletes vizsgálatokkal. Mivel az ilyen survivin oligomer vegyületek, amelyeknek például kisebb szekvenciahomológiája van, több vagy kevesebb módosított nukleotidokat tartalmaz, vagy hosszabb vagy rövidebb láncú, az elõnyös megvalósítási módokkal összehasonlítva, de amelyek ettõl függetlenül válaszokat mutatnak klinikai kezelésekben, szintén a találmány oltalmi körébe esnek. A találmány egy megvalósítási módja szerint az oligomer vegyületek megfelelõ antiszensz gyógyszerek. Egy hatásos és biztonságos antiszensz gyógyszer tervezése megköveteli különbözõ paraméterek finomhangolását, mint amilyen az aktivitás/specifikusság, biológiai folyadékokban tapasztalható stabilitás, sejtek általi felvétel, hatásmechanizmus, farmakokinetikai tulajdonságok és toxikusság. Affinitás és specifikusság: Oxi-metilén 2 ¹O, 4 ¹C kapcsolati LNA ( -D-oxi-LNA) korábban nem létezõ kötési tulajdonságokat mutat DNS és RNS célszekvenciák irányába. Hasonló módon az LNA-származékok, mint például amino¹, tio- és ¹L-oxi-LNA korábban elõ nem forduló affinitásokat mutatnak komplementer RNS és DNS irányában és a tio-lna esetében az RNS irányában mutatott affinitás még jobb, mint a ¹D-oxi-LNA esetében. Ezen figyelemre méltó hibridizációs tulajdonságok mellett, az LNA-monomerek keverhetõek és kooperatív módon hatnak DNS- és RNS-monomerkkel, és további nukleinsavanalógokkal, mint például 2 ¹O-alkilmódosított RNS-monomerekkel. A találmány szerinti oligonukleotidok önmagukban állhatnak teljesen ¹Doxi-LNA-monomerekbõl vagy ¹D-oxi-LNA és DNS, RNS vagy kiegészítõ nukleinsavanalógok bármilyen kombinációjából, amely tartalmazza az olyan LNAszármazékokat, mint például az amino¹, tio- és ¹L-oxi- LNA. A korábban nem tapasztalt kötési affinitás az LNA esetében a DNS vagy RNS célszekvenciák irányában és az a képessége, hogy szabadon keverhetõ DNS-sel, RNS-sel és számos kiegészítõ nukleinsavanalóggal, számos fontos következményekkel jár a találmány szerinti, hatásos és biztonságos antiszensz vegyületek kifejlesztése tekintetében. Elõször is, a találmány egy megvalósítási módjában lehetõvé teszi egy antiszensz oligo általános 17

18 hosszának a figyelemre méltó rövidítését ( 2-merekrõl például merekre), anélkül, hogy kompromittálná a farmakológiai aktivitáshoz szükséges affinitást. Mivel egy oligo belsõ specifikussága fordítottan arányos a hosszával, ezért egy ilyen rövidítés szignifikánsan növeli az antiszensz vegyület specifikusságát az RNS célmolekulája irányában. Mivel a humán genom szekvenciájának elérhetõsége és az annotált génjeinek száma gyorsan növekszik, ezért a találmány egy megvalósítási módja a legrövidebb lehetséges egyedi szekvenciák azonosítása a cél mrns-ben. Egy további megvalósítási mód szerint az LNA alkalmazása az oligok méretének csökkentésére, jelentõsen könnyíti az eljárást és a gyártás költségét, tehát a kereskedelmileg versenyképes antiszensz terápia alapját adja számos betegség. Egy további megvalósítási mód szerint az LNA korábban nem tapsztalt affinitása alkalmazható egy antiszensz oligo cél mrns-éhez történõ hibridizációnak lényeges javítására in vivo, ezáltal jelentõsen lecsökken egy hatóanyag azonosításához szükséges idõ és erõfeszítés mennyisége az egyéb vegyületek helyzetéhez képest. Egy további megvalósítási mód szerint az LNA korábban nem tapasztalt affinitását antiszensz oligonukleotidok hatásosságának javítására alkalmazzuk, ez lehetõvé teszi olyan vegyületek kifejlesztését, amelyeknek elõnyösebb terápiás ablakul van, mint azoknak, amelyek jelenleg a klinikai próbákban vannak. Ha antiszensz inhibitornak vannak tervezve, akkor a találmány szerinti oligonukleotidok a cél nukleinsavhoz kötõdnek és modulálják az ezekhez tartozó ferhéje expresszióját. Elõnyösen az ilyen modulálás legalább % vagy % expressziós t vált ki a normális expressziós szinthez képest, elõnyösebben legalább %, %, %, %, 70%, 80% vagy 90% t vált ki a normális expressziós szinthez képest. Jellemzõen a találmány szerinti LNA oligonukleotidok tartalmaznak a ¹D-oxi-LNA¹n kívüli vegyületeket, mint például natív DNS-monomerek, RNS-monomerek, N3 P foszforamidátok, 2 ¹F, 2 ¹O Me, 2 ¹O-metoxietil (MOE), 2 ¹O-(3¹amino-propil) (AP), hexitol-nukleinsav (HNA), 2 ¹F-arabino-nukleinsav (2 -F-ANA) és D¹ciklohexenil nukleozid (CeNA). Továbbá a ¹D-oxi- LNA-módosított oligonukleotid tartalmazhat egyéb LNA-egységeket is egy oxi-lna-csoport helyett vagy ezenkívül. Egy különösen elõnyös további LNA-egység tartalmazza a tio-lna vagy amino-lna-monomereket, akár D¹ ¹, akár L¹ -konfigurációkban vagy ezek kombinációit vagy ena-lna¹t. Általánosan egy LNA módosított oligonukleotid legalább körülbelül,, 1 vagy LNA-egységet tartalmaz, az oligonukleotidban lévõ összes nukleotidon alapulva, jellemzõbben legalább körülbelül, 2,,,,, 70, 80 vagy 90% LNAegyésget tartalmaz, az oligonukleotidban lévõ összes bázis mennyiségén alapulva. Stabilitás biológiai folyadékokban: A találmány egy megvalósítási módja tartalmazza LNA-monomerek beépítését standard DNS vagy RNS oligonukleotidba, hogy az eredményül kapott oligomer vegyület stabilitása növekedjen biológiai folyadékokban, például a nukleázokkal (endonukleázok és exonukleázok) szemben mutatott ellenállás növelése révén. A stabilitás mértéke az alkalmazott LNA-monomerek számától, az oligonukleotidon belüli pozíciójától és az alkalmazott LNA-monomer típusától függ. A DNS-hez és foszfortioátokhoz képest a következõ nukleolitikus lebontás elleni oligonukleotid-stabilizáló képességi sorrend állapítható meg: DNS << foszfortioátok ~ oxi-lna < ¹L-LNA < amino-lna < tio-lna. Abból a ténybõl kiindulva, hogy az LNA kompatibilis standard DNS-szintézisekkel és szabadon keveredik számos kiegészítõ nukleinsavanalógokkal, ezért az LNA-oligomer-vegyületek nukleáz rezisztenciája tovább javítható a találmány szerint vagy további olyan analógok beépítésével, amelyek javított nukleáz stabilitást mutatnak, vagy nukleázrezisztens nukleozidok közötti kapcsolatok kihasználásával, azaz foszformonotioát, foszforditioát és metil-foszfonát kapcsolatokkal stb. Hatásmechanizmus: A találmány szerinti antiszensz vegyületek kifejthetik a terápiás hatásokat számos mechanizmus révén és képesek lehetnek arra, hogy számos ilyen vegyületet ugyanabba a vegyületbe kombináljunk. Egy forgatókönyv szerint az oligonukleotid kötõdése a céljához (pre-mrns vagy mrns) úgy mûködik, hogy megelõzi egyéb tényezõk kötõdését (fehérjék, további nukleinsavak stb.), amelyek a cél megfelelõ mûködéséhez szükségesek, azaz térbeli révén mûködnek. Például az antiszensz oligonukleotid kötõdhet a szekvenciamotívumhoz a pre-mrns¹en vagy mrns¹en, amelyek fontosak transzkripciós faktorok felismerésére és megkötésére, amelyek az érésben, poliadeninezésben, sejt általi transzportban, transzkripciót követõ módosításokban érintett a nukleozidokban az RNS-ben, az ¹vég lezárása, transzlációja stb. A pre-mrns érés esetében a kölcsönhatás eredménye az oligonukleotid és a célja között lehet egy nem kívánt fehérje expressziójának szuppressziója, kívánt fehérjét kódoló mrns alternatívan hasított formájának elõállítása vagy mindkettõ. Egy további megvalósítási mód szerint az oligonukleotid kötõdése a céljához nem teszi lehetõvé a transzlációs folyamatot egy fizikai blokk létrehozásával a riboszomális gépezetnek, azaz transzlációs blokk. Egy még további megvalósítási mód szerint az oligonukleotid kötõdése a céljához interferál az RNS¹ek azon képességével, hogy másodlagos vagy felsõbb rendû szerkezeteket vegyen fel, amelyek fontosak a megfelelõ mûködéséhez, azaz strukturális interferencia. Például az oligonukleotid interferálhat törzs-hurok szerkezetek kialakulásával, amelyek kritikus szerepet játszanak különbözõ funkciókban, így például addicionális stabilitás biztosítása az RNS-nek vagy esszenciális felismerõ motívumok adaptálása különbözõ fehérjékre. Egy még további megvalósítási mód szerint az oligonukleotid kötõdése a célmolekulák inaktiválja a további celluláris metabolikus folyamatok tekintetében, olyan sejten belüli enzimek toborzására, amelyek le- 18

19 bontják az mrns¹t. Például az oligonukleotid tartalmazhat olyan nukleozidok részét, amelynek ribonukleáz H (RNázH) toborzó képessége van, amely lebontja az RNS részét egy DNS/RNS duplexnek. Hasonló módon az oligonukleotid tartalmazhat egy szegmenst, amely kettõs szálú RNáz-okat toboroz, mint például RNáz III vagy tartalmazhat externális irányítószekvenciát (EGS), amely endogén enzimet (RNáz P) toboroz, amely lebontja a cél mrns¹t. Továbbá az oligonukleotid tartalmazhat egy olyan szekvenciamotívumot, amely RNáz katalitikus aktivitást mutat vagy olyan részek kapcsolhatóak az oligonukleotidhoz, amelyek ha a cél közelében vannak hozva a hibridizációs esemény révén, mûködésképtelenné teszi a célmolekulát további metabolikus aktivitásokra. Bemutattuk, hogy a ¹D-oxi-LNA nem támogat RNázH-aktivitást. Azonban ez megváltoztatható a találmány szerint kiméra oligonukleotidok létrehozásával, amelyek ¹D-oxi-LNA-ból és DNS-bõl állnak, amelyeket gapmereknek nevezünk. Egy gapmer egy központi 4 12 nukleotidos DNS-szakaszon alapul vagy RnaseH által felismerhetõ és hasítható módosított monomerekbõl (a gap) jellemzõen ezt 1 6 ¹Doxi-LNA rész (a határoló) határolja. A határolórészek elõállíthatóak LNAszármazékokkal. Vannak további találmány szerinti kimérakonstrukciók, amelyek képesek RNázH-közvetített mechanizmus révén hatni. Egy fejmert ¹D-oxi-LNA vagy LNA-származékok folytonos szakasza definiál az ¹végen, amelyet DNS vagy módosított monomerek folytonos szakasza követ, amelyek RNázH által felismerhetõek és hasíthatóak, a 3 ¹vég irányában, és egy farokmert folytonos DNS vagy RNázH által felismerhetõ és hasítható módosított monomerek folytonos szakasza definiálja az ¹végen, amelyet folytonos ¹D-oxi- LNA vagy LNA-származék szakasz követ a 3 ¹vég irányában. További találmány szerinti kimérák, amelyeket mixmereknek nevezünk DNS alternatív összetételébõl vagy RNázH által felismerhetõ és hasítható módosított monomerekbõl állnak és ¹D-oxi-LNA és/vagy az LNAszármazékok képesek lehetnek RNázH-kötõdés és hasítás közvetítésére. Mivel az ¹L-LNA RNázH-aktivitást toboroz egy adott mértékig, ezért kisebb DNS vagy módosított monomer rés ismerhetõ fel és hasítható az RNázH által, mivel a gapmer szerkezet szükséges lehet, és talán bevihetõ több rugalmasság a mixmer konstrukciójába. Az 1. ábra különbözõ, találmány szerinti tervek körvonalait mutatja. Antiszensz oligonukleotid klinikai hatásossága jelentõs mértékben függ a farmakokinetikai tulajdonságaitól, azaz abszorpció, eloszlás, sejt általi felvétel, metabolizmus és kiválasztás. Ezzel szemben ezeket a paramétereket az oligonukleotid alapvetõ kémiája és a mérete, és a háromdimenziós szerkezete jelentõsen befolyásolja. Amint azt korábban említettük a találmány szerinti LNA nem egyetlen, hanem számos rokon kémiából áll, amelyek habár molekulárisan különböznek, de mindegyik megdöbbentõ affinitást mutat a komplementer DNS és RNS irányában. Tehát a kémiák LNA családja különösen és egyedi módon megfelelõ a találmány szerinti oligo kifejlesztésére, amelyeknek elõre meghatározott farmakokinetikai tulajdonságai vannak, az LNA nagy affinitásának a kihasználása révén, a hatóanyagok méretének modulálásával vagy különbözõ LNA-kémiák kihasználásával a pontos molekuláris összetétel modulálására az aktív vegyületek. Az utóbbi esetben például amino-lna alkalmazása, inkább, mint az oxi-lna alkalmazása megváltoztatja az oligo teljes töltését és befolyásolja a felvételi és disztribúciós viselkedést. Hasonló módon a tio-lna alkalmazása az oxi- LNA helyett növeli az oligonukleotid lipofilikusságát és ezáltal befolyásolja azon képességét, hogy lipofil gátakon, mint például sejtmembránon keresztül jusson. Egy találmány szerinti LNA oligonukleotid farmakokinetikai tulajdonságainak módosítása elérhetõ továbbá számos különbözõ rész hozzákapcsolásával. Például az oligonukleotidok azon képessége, hogy átjussanak a sejtmembránon, javítható például lipidrészek hozzákapcsolásával, mint amilyen egy koleszterinrész, egy tioéter, egy alifás lánc, egy foszfolipid- vagy egy poliaminrész hozzákapcsolása az oligonukleotidhoz. Hasonló módon az LNA oligonukleotidok sejtekbe történõ felvétele javítható részek hozzákapcsolásával az oligonukleotidhoz, amelyek kölcsönhatnak membránon lévõ molekulákkal, amelyek elõsegítik a citoplazmába történõ transzportot. A találmány szerint a farmakodinamikai tulajdonságok javíthatók olyan csoportokkal, amelyek javítják az oligomer felvételt, javítják a biostabilitást, mint például javítják az oligomer rezisztanciáját a lebomlásra, és/vagy növelik az oligonukleotidok specifitását és affinitását a célszekvenciával szemben mutatott hibridizációs jellemzõkben, amely célszekvencia például egy mrns-szekvencia. Alapvetõen két típusú toxikusság társul az antiszensz oligókhoz: szekvenciafüggõ toxikusság, amely az alapszekvenciát érinti, és szekvenciától nem függõ toxikusság, amely az osztályhoz kapcsolódik. A natív CpG szekvenciamotívumok általi immunstimuláláshoz kapcsolódó problémák kivételével, az antiszensz oligonukleotidok kifejlesztése során a legegyértelmûbb toxikusságok a szekvenciától függetlenek, azaz az oligonukleotidok kémiájához és dózisához, beadási módjához, beadási gyakoriságához és beadási idejéhez kapcsolódik. Az oligonukleotidok foszfortioát osztálya különösen jól lett jellemezve, és azt találták, hogy számos hátrányos hatást váltanak ki, mint például komplent aktiválás, kinyújtott PTT (részleges tromboplasztin idõ), trombocitopénia, hepatotoxikusság (májenzimek szintjének növekedése), kardiotoxikusság, lépmegnagyobbodás és retikuloendoteliális sejtek hiperpláziája. Amint azt korábban említettük, a kémiák LNA-családja korábban nem ismert affinitást biztosít, nagyon nagy a biostabilitása és azon képessége, hogy az oligonukleotid pontos molekuláris összetételét modulálja. A találmány egy megvalósítási módja szerint az LNAtartalmú vegyület lehetõvé teszi olyan oligonukleotidok kifejlesztését, amelyek a nagy hatásosságot a kevés vagy egyáltalán nem létezõ foszfortioátkapcsolatokkal kombinálják, és amelyek ezáltal valószínûleg jobb ha- 19

20 tásosságot és biztonságot mutatnak, mint az egyéb antiszensz vegyületek. A találmány szerinti oligo- és polinukleotidok elõállíthatók a szerves kémia területén átlagos jártassággal bíró szakember által jól ismert nukleinsav kémiai polimerizációs technikák alkalmazásával. Általánosan a foszforamidit megközelítés standard polimerizációs ciklusai vannak alkalmazva (S. L. Beaucage és R. P. Iyer, Tetrahedron, 1993, 49, 6123; S. L. Beaucage és R. P. Iyer, Tetrahedron, 1992, 48, 2223), de például H¹foszfonát-kémia, foszfor-triészter-kémia szintén alkalmazható. A találmány egyes monomerjei esetében hosszabb kapcsolási idõt, és/vagy friss reagensekkel végzett ismételt kapcsolásokat, és/vagy töményebb kapcsolóreagensek alkalmazását alkalmaztuk. Az alkalmazott foszforamiditek kielégítõ > 9% lépésenkénti kapcsolási hozamokat értek el. A foszfát tiolezését a foszfor-diészter-oligomerek szintézisére alkalmazott normális oxidálószerek, például jód/piridin/h 2 O lecserélésével végeztük, ami után Beaucage-reagenst (kereskedelemben kapható) alkalmazó oxidálást végeztünk és egyéb szulfurilezõreagensek szintén részét képezik az eljárásnak. Az LNA-foszfortioát oligomereket hatásosan szintetizáltuk lépésenkénti kapcsolási hozamokkal, amelyek > 98% voltak. A ¹D-amino-LNA, ¹D-tio-LNA oligonukleotidok, ¹L-LNA és ¹D-metil-amino-LNA oligonukleotidok szintén hatásosan voltak elõállítva > 98% lépésenkénti kapcsolási hozamokkal a foszforamiditeljárások alkalmazásával. Az LNA oligomer vegyületek tisztítását eldobható, fordított fázisú tisztítási patronokkal és/vagy fordított fázisú HPLC alkalmazásával, és/vagy etanolból történõ kicsapással vagy butanolból történõ kicsapással végeztük. Kapilláris gélelektroforézist, fordított fázisú HPLC¹t, MALDI-tömegspektrometriát és ESI-tömegspektrometriát alkalmaztunk a szintetizált oligonukleotid tisztaságának igazolására. Továbbá különösen érdekesek az olyan szilárd hordozóanyagok, amelyekhez egy adott esetben nukleobázissal védett és adott esetben ¹OH védett LNA van kötve, mint olyan anyag, amely alkalmas LNA-tartalmú oligomer vegyületek szintézisére, ahol az LNA-monomer a 3 ¹végen van. Ez esetben a szilárd hordozóanyag elõnyösen CBG, azaz egy egyszerûen (kereskedelemben) hozzáférhetõ CPG anyag vagy polisztirol, amelyre egy 3 ¹funkciós csoporttal ellátott, adott esetben nukleobázis védett és adott esetben ¹OH védett LNA van kapcsolva, olyan körülmények alkalmazásával, amelyet az adott anyag szállítója meghatározott. Amint ez mostanra egyértelmûvé vált, egy érdekes szempont szerint a találmány tárgya egy vegyület vagy találmány szerinti konjugátum alkalmazása gyógyszerként. Szintén kétségtelennek kell lennie mostanra, hogy a találmány szerinti vegyület vagy a találmány szerinti konjugátum alkalmazása rák kezelésére szolgáló gyógyszer elõállítására, egy különösen érdekes szempontja a találmánynak. A találmány szerinti gyógyászati készítmény számos különbözõ betegség kezelésére alkalmazható Például a survivinról azt találták, hogy nagy mennyiségben expresszálódik a következõk humán tumorjaiban: tüdõ (Monzo és munkatársai: 1999, J. Clin. Oncol 17, 24), emlõ (Tanaka és munkatársai: 00, Clin. Cancer Res. 6, ; Nasu és munkatársai: 02, Anticancer Res. 22, ), vastagbél/végbél (Kawasaki és munkatársai: 1998, Cancer Res. 8, 71 74; Rödel és munkatársai: 02, Strahlenter. Onkol. 8, ), gyomor (Lu és munkatársai: 1998, Cancer Res. 8, ; Tsuburaya és munkatársai: 02, Hepatogastroenterology 49, ), nyelõcsõ (Kato és munkatársai: 01, Int. J. Cancer 9, 92 9; Ikeguchi és Kaibara, 02, Br. J. Cancer 87, ), hasnyálmirigy (Satoh és munkatársai: 01, Cancer 92, ; Sarela és munkatársai: 02, Br. J. Cancer 86, ), máj (Ikeguchi és munkatársai: 02, Clin. Cancer Res. 8, ), méh (Saitoh és munkatársai: 1999, Int. J. Oncol. 1, ; Takai és munkatársai: 02, Cancer Lett. 184, 116), petefészkek (Yoshoda és munkatársai: 01, Int. J. Oncol. 19, 37 42; Takai és munkatársai: 02, Int. J. Mol. Med., ), Hodgkin-betegség (Garcia és munkatársai: 03, Blood 1, ), non-hodgkin-limfóma (Adida és munkatársai: 00, Blood 96, ; Kuttler és munkatársai: 02, Leukemia 16, ), leukámiák (Adida és munkatársai: 00, Br. J. Haematol. 111, ; Kamihira és munkatársai: 01, Br. J. Haematol. 114, 63 69; Mori és munkatársai: 01, Int. J. Haematol. 7, ), neuroblasztóma (Islam és munkatársai: 00, Oncogén 19, ; Adida és munkatársai: 1998, Lancet 31, ), faeochromocytoma (Koch és munkatársai: 02, Eur. J. Endocrinol. 146, ), lágyszöveti szarkómák (Würl és munkatársai: 02, Lancet 39, ), gliómák (Chakravarti és munkatársai: 02, J. Clin. Oncol., 63 68), melanoma (Grossman és munkatársai: 1999, J. Invest. Dermatol. 113, 76 81), hólyag (Swana és munkatársai: 1999, New Engl. J. Med. 341, 42 43; Smit és munkatársai: 01, JAMA 28, ), méhnyak (Kim és munkatársai: 02, Anticancer Res. 22, ; Yoshida és munkatársai: 03, Oncol. Rep., 4 49), prosztata (Ambrosini és munkatársai: 1997, Nat. Med. 3, ). A ráksejtekhez hasonlóan a proliferáló vaszkuláris endotél sejtek érzékenyek a survivin expressziójának csökkenésére. A találmány szerinti gyógyászati készítmény, ezért alkalmazható azon betegségek kezelésére, amelyekre abnormális betegséget okozó angiogenezis jellemzõ. Az ilyen betegségek példái általánosan a rákok és az arteroszklerózis, pszoriázis, diabetikus retinopátia, reumatoid artritisz, asztma, szemölcs, allergiás dermatitisz és Kaposi szarkóma. Továbbá a survivin aktívan érintett lehet a sejtéletképesség szabályozásában HIV 1-fertõzés során (Zhu és munkatársai: 03, Apoptosis 8, 71 79). A survivin esszenciális a mitózis megfelelõ végrehajtása és a sejtosztódás befejezése során. A survivin a, ezért releváns kell legyen minden olyan betegségben, amelyre nem szabályozott vagy abnormális sejtnövekedés a jellemzõ.