EUROBAROMÉTER 75.2 VÁLSÁG ÉS ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG

Átírás

1 EUROBAROMÉTER 75.2 VÁLSÁG ÉS ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG Készítette a TNS Opinion & Social az Európai Parlament megbízásából A felmérés a Kommunikációs Fıigazgatóság koordinálásával készült TNS Opinion & Social 40 Avenue Herrmann Debroux 1160 Brüsszel Belgium - 1 -

2 Tartalom VÁLSÁG ÉS ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG... 1 BEVEZETÉS... 3 ÖSSZEFOGLALÁS Az EP által elınyben részesítendı politikák Az európaiak és a növekedéshez való visszatérés Az európaiak és az euró szerepe A tagállamok módszerei a válság kezelésére Hogyan kellene viselkedniük a tagállamoknak az európai polgárok szerint? Melyik legyen a prioritás: csökkenteni az állami kiadásokat, vagy fellendíteni a gazdaságot? Az európaiak és a pénzügyi tranzakciók megadóztatása A pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetésének elvét az európaiak viszonylag széles körben elfogadják A pénzügyi tranzakciók megadóztatása: az elv támogatói általában véve helyeslik az adó bevezetését, akár globális, akár európai szinten A pénzügyi tranzakciók utáni adó támogatásának okai A pénzügyi tranzakciók Európai Unión belüli megadóztatását ellenzık indokai Az európaiak és az élelmezésbiztonság A közvélemény határozottan támogatja az élelmezésbiztonság javítására irányuló uniós fellépést Az élelmiszertermékek áremelkedése ellen a fejlıdı országoknak nyújtott mezıgazdasági támogatás tőnik a leghatékonyabb intézkedésnek...70 KÖVETKEZTETÉS MELLÉKLETEK Technikai feljegyzés - 2 -

3 BEVEZETÉS Bár a 2010 második felére vonatkozó gazdasági mutatók a növekedés enyhe visszaesését jelezték az EU-ban, a 2011-re szóló elırejelzések elég biztatóak. A becslések 1,8%-os GDP-növekedést helyeznek kilátásba, ami fıként a globális gazdaság fellendülésének és a vállalatokon belüli bizalom megerısödésének köszönhetı 1. Az uniós szinten fennálló gazdasági helyzet ugyanakkor nem egyformán tükrözıdik az egyes tagállamokban. Németország és Franciaország ugyan kedvezı eredményeket mutatott, de a görögországi, írországi, portugáliai és spanyolországi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot. A tüntetések és sztrájkok jól tükrözik a felsorolt országokban élı lakosság jelentıs részének aggodalmait. Emellett az Európai Unió határaihoz közel zajló arab tavasz is számos kérdést vet fel az Európai Unióban, ideértve a bevándorlás konkrét kérdését is. Ezek zajlottak a háttérben, amikor április 13. és május 2. között lebonyolították az Eurobarométer 75.2 hullámát. Az itt elemzett felmérés mindenekelıtt azt vizsgálta, hogy a gazdasági válság kérdésében hogyan alakul a közvélemény. Ez a harmadik, kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt felmérés, amelyet az Európai Parlament Kommunikációs Fıigazgatósága végzett (Közvélemény-figyelı Egység). Az elsı felmérés január februárban zajlott, tehát néhány hónappal a válság kezdete után, a másodikra pedig másfél évvel késıbb, augusztus szeptemberben került sor. Így most lehetıségünk nyílik arra, hogy ezen Eurobarométer eredményeit összehasonlítsuk az elızı két felmérés eredményeivel. Ezt követıen azt fogjuk megvizsgálni, hogy az európai polgároknak milyen aggályaik és elvárásaik vannak az élelmezésbiztonság terén. Ehhez a TNS Opinion & Social hálózat kérdezıbiztosai hozzávetılegesen , 15 éves vagy annál idısebb európai polgárt kérdeztek meg személyesen (a kérdıívet a kérdezıbiztos a válaszadó otthonában töltötte ki). Az alkalmazott módszertan az Európai Parlament Kommunikációs Fıigazgatóságának (Közvélemény-figyelı Egység) módszertana volt. A TNS Opinion & Social hálózat intézményei által készített interjúkról szóló technikai feljegyzés e jelentés mellékletében található. A feljegyzés tartalmazza az interjúkkal kapcsolatban alkalmazott módszertant és a konfidencia-intervallumokat. A kutatás mind a 27 tagállamra kiterjed, és az Eurobarométer 75.2 hullám része. A jelentésben elıször azokat a különféle szakpolitikákat elemezzük, amelyeket az európai polgárok szerint az Európai Parlamentnek elınyben kellene részesítenie. 1 Lásd az Európai Bizottság sajtóközleményét e tárgyról: =FR&guiLanguage=en - 3 -

4 Ezután azt járjuk körül, hogy az európai polgárok megítélése szerint megkezdıdött-e már az új gazdasági növekedés idıszaka, vagy tartós válságra számítanak. Ezt követıen megvizsgáljuk, hogy az európaiak milyen szerepet tulajdonítanak az eurónak: segített-e mérsékelni a válság negatív hatásait, vagy sem? A továbbiakban a válság kezelésének legjobb módszerére koncentrálunk, a gyors kilábalás érdekében. Elıször azt elemezzük, hogy a tagállamok hogyan viszonyulnak a válsághoz: vajon az európaiak védettebbnek éreznék magukat, ha országaik az Unión belül összehangoltan lépnének fel; a válságból való gyorsabb kilábaláshoz pedig az állami kiadások csökkentését vagy a gazdaságélénkítı intézkedésekbe való befektetést kellene elınyben részesíteniük a tagállamoknak? Az európaiakat másodsorban a pénzügyi tranzakciók megadóztatása terén alkalmazandó elvrıl és módszerekrıl kérdeztük. Utolsóként az élelmezésbiztonság kérdése kerül terítékre annak érdekében, feltárjuk a legjobb módszereket az élelmiszerárak emelkedése ellen, mindeközben megóvva a mezıgazdasági ágazatot is

5 Megjegyzés A jelentésben az országokat hivatalos rövidítésükkel szerepeltetjük. RÖVIDÍTÉSEK EU-27 NT Európai Unió 27 tagállam Nem tudja BE CZ BG DK DE EE EL ES FR IE IT CY LT LV LU HU MT NL AT PL PT RO SI SK FI SE UK Belgium Csehország Bulgária Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Litvánia Lettország Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovákia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság Az Eurobarométer weboldala a következı címen érhetı el: Ezúton szeretnénk köszönetet mondani valamennyi válaszadónak szerte az Európai Unióban, akik idıt szántak a felmérésben való részvételre. Ez a felmérés nem jöhetett volna létre az aktív közremőködésük nélkül

6 ÖSSZEFOGLALÁS Közel három évvel azután, hogy megkezdıdött a nyugati világban az 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb gazdasági és szociális válság, ugyanakkor figyelembe véve az enyhe gazdasági fellendülést, ez a felmérés az európaiak jelenlegi lelkiállapotát tükrözi. A felmérés legfıbb tanulságai a következık: - Ezek az eredmények mindenekelıtt azt jelzik, hogy a 2008 ıszén kezdıdött válság által legsúlyosabban érintett európaiak többsége továbbra is kitart amellett, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet prioritásnak kell tekinteni az Unió szintjén (51%). - Ezenkívül az európai lakosság jelentıs részénél újra egyfajta pesszimizmust lehet érzékelni. Az európai polgárok több mint egyharmada (36%) úgy véli, hogy a válság még sok évig el fog tartani. Ez az eredmény 10 százalékpontot emelkedett a augusztus szeptemberi Eurobarométer-felméréssel összehasonlítva. - Az európaiak többsége (57%) úgy gondolja, hogy az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait, és ez a szám is hét százalékponttal magasabb lett augusztus szeptemberhez képest. - Ennek ellenére a többség (56%, +4 pont) védettebbnek érezné magát a válsággal szemben, ha saját országa a többi tagállammal egyeztetve fogadná el és hajtaná végre az intézkedéseket, a válaszadók több mint egyharmada (36%, +3 pont) viszont az ország egyéni fellépését részesíti elınyben. Az Eurobarométer e hullámában feltett többi kérdés eredményeihez hasonlóan itt is a vélemények bizonyos fokú polarizálódását figyeltük meg. Olyannyira, hogy 8%-ra csökkent, tehát határozottan visszaesett azok száma, akiknek nincs véleményük (-7 pont). - Ezt szem elıtt tartva, az európaiak még így is megosztottak a tekintetben, hogy mely intézkedéseket kellene elınyben részesíteni. Egy relatív többség (40%, +2 pont) úgy véli, hogy a tagállamoknak a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene befektetniük, ezzel szemben 34% (- 1 pont) szerint a tagállamoknak az állami kiadások csökkentését kellene választaniuk, 22% pedig egyidejőleg alkalmazná mindkét módszert. - Tíz válaszadóból hatnál többen (61%) nyilatkozták azt, hogy támogatják a pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetését

7 o o Közülük 85% támogatna egy ilyen intézkedést, ha azt az egész világon alkalmaznák. Mindazonáltal 81% akkor is támogatna egy ilyen adót, ha azt elıször csak az Európai Unió területén vezetnék be (amennyiben nem sikerül nemzetközi megállapodást elérni). A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának indoklására két fı okot említettek: egyrészt hogy segítené a kiterjedt spekuláció elleni küzdelmet, ezáltal pedig hozzájárulna a jövıbeni válságok megakadályozásához (41%), másrészt hogy a pénzügyi szereplıktıl megkövetelné, hogy hozzájáruljanak a pénzügyi válság költségeihez (35%). - Akik ezzel szemben ellenezték egy ilyen adó bevezetését elıször az EU szintjén, részben azzal támasztották alá véleményüket, hogy az szerintük nem kivitelezhetı (26%), mert ilyen adót a pénzügyi tranzakciókra csak globális szinten lehet bevezetni. - Ami az élelmezési kérdést illeti, az európaiak nagy többsége messzemenıkig támogatta a javasolt intézkedéseket, amelyek segítik a mezıgazdasági ágazatot és egyúttal az egész világon fenntartják az élelmiszerellátás biztonságát. o Tíz európai közül több mint kilenc egyetért azzal, hogy az élelmiszereknek méltányos áron hozzáférhetınek kell lenniük a fogyasztók számára, ugyanakkor biztosítaniuk kell a gazdák tisztességes életszínvonalát (95%), és azt az elképzelést is támogatják, hogy az Európai Uniónak biztosítania kell polgárai számára az élelmezés biztonságát azáltal, hogy megırzi a mezıgazdasági tevékenységet az EU-ban (92%). o Közel ugyanennyien értenek egyet azzal is, hogy az EU-nak részt kell vennie az élelmiszerhiány elleni harcban, amely számos fejlıdı országban lázadások és sztrájkok kiváltó oka, és hogy az EU-nak hozzá kell járulnia egy globális élelmiszerbank létrehozásához, ami szavatolná a lakosság élelmiszerellátását és leküzdené az élelmiszerárakkal való spekulációt (mindkét állítással 86% ért egyet). o Az európaiak ugyanakkor továbbra is erısen megosztottak abban a kérdésben, hogy melyik a leghatékonyabb intézkedés az emelkedı élelmiszerárak ellen. A válaszok alapján a mezıgazdaság segítése a fejlıdı országokban került az élre az intézkedések sorában (34%), ezt követte a globális szintő mechanizmusok kialakítása a koordináció erısítése és a túlzott spekuláció megakadályozása érdekében (32%)

8 1. Az EP által elınyben részesítendı politikák [QA1] - Az európai polgárok többsége továbbra is úgy vélekedik, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet kell prioritásnak tekinteni - Ebben a különösen eseménydús gazdasági és társadalmi közegben helyénvalónak tőnt ismét megkérdezni az európaiakat az Európai Parlament politikai prioritásaival kapcsolatos elvárásaikról. A válaszadóktól elıször azt kérték, hogy 12 szakpolitika közül válasszák ki azt, amelyiket szerintük az elsı számú prioritásnak kellene tekinteni (QA1a) (elsısorban?). Ezután azt kérték, hogy a felsoroltakból nevezzenek meg még legfeljebb három olyan szakpolitikát, amelyet szintén fontosnak tartanak (QA1b) (és még?). o QA1a (elsısorban): a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése egyértelmően az elsı helyen áll Amennyiben csak az európaiak által elsı helyen megnevezett szakpolitikákat elemezzük, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyértelmően kiemelkedik: a válaszadók közel egynegyede említette (24%). A második legnépszerőbb politika a válaszadók 10%-ának választása szerint a gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolása. A harmadik (9%) a fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztése. E három politika után következett a többi kilenc javaslat, amelyek mindegyikét a válaszadók kevesebb mint 9%-a említette: - biztonsági és védelmi politika, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió reagáljon a nemzetközi válságokra (8%); - az éghajlatváltozás elleni küzdelem (7%); - a terrorizmus elleni küzdelem, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával (7%); - bevándorlási politika, amelyet a származási országokkal konzultálva valósítottak meg (7%); - közös energiapolitika, amelynek célja az EU energia-függetlenségének biztosítása (6%); - környezetbarát mezıgazdasági politika, amely hozzájárul a globális élelmiszer-egyensúlyhoz (6%); - olyan külpolitika, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió egyhangúlag beszéljen a nemzetközi színtéren (5%); - kutatási és fejlesztési politika (K+F), amely biztosítja a versenyképességet és az újítást (3%); - és végül az európai szociális modell érvényesítése (3%)

9 Ha most az összes választ vesszük (QA1T kérdés), azaz a kapott válaszok összegét, az ebbıl kialakuló sorrend valamelyest eltér az elsısorban kérdésre kapott válaszoktól (QA1a). Meg kell jegyezni, hogy a QA1T kérdés eredményei révén az összes választ be tudjuk mutatni, azt is, hogy az európaiak mit szeretnének elsı helyen kiemelten látni, illetve hogy mi fontos még. o QA1T (elsısorban és még): a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet az európaiak fele nevezte meg, megelızve a fogyasztóvédelmet és a közegészség-védelmet A válaszadókat leginkább egységbe kovácsoló elv (51%) még mindig a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, bár a 74.1-es Eurobarométerhez képest valamelyest visszaesett (-1 pont), de még mindig sokkal magasabb volt az elıfordulása, mint a 73.1-es Eurobarométer idején, 2010 elején (+7 pont). A második leggyakrabban említett kijelentés ezúttal is a fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztése lett, amely a válaszok közel egyharmadában szerepelt (32%), bár az elızı két Eurobarométer-felméréshez képest szintén csökkent: -1 pont a augusztus szeptemberihez képest, -3 pont a január februári felméréshez képest. A most harmadik és negyedik helyre sorolt politikák hierarchiája jelentısen megváltozott az elızı felmérés óta. Így a most harmadik helyen álló szakpolitika, a gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolása jelenleg a válaszok 28%-át kapta. Nyolc hónappal ezelıtt csak az ötödik helyen végzett, a válaszok 27%-ával. Ehhez hasonlóan a negyedikként említett politika, az éghajlatváltozás elleni küzdelem is csak a hatodik helyre került az Eurobarométer EB74.1 felmérésében, a válaszok 26%-ával mindkét felmérésben. Ezek után öt olyan javaslat következett, amelyet a válaszadók egynegyede vagy valamivel kevesebben említettek meg. Ezek közül az elsı a környezetbarát mezıgazdasági politika, amely hozzájárul a globális élelmiszeregyensúlyhoz, illetve a második a terrorizmus elleni küzdelem, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával (mindkettı 25%-ot kapott) két, illetve három százalékponttal esett vissza augusztus szeptemberhez képest. Utánuk következett a biztonsági és védelmi politika, amely lehetıvé teszi, hogy az EU szembeszálljon a nemzetközi válsággal, a válaszadók 24%-ával (+1 pont augusztus szeptemberhez képest), a közös energiapolitika, amelynek célja az EU energiafüggetlenségének biztosítása 23%-kal (+3 pont) és a bevándorlási politika, amelyet a származási országokkal konzultálva valósítottak meg, a válaszadók 22%-ával (+2 pont)

10 Ezzel szemben kisebb volt az egyetértés a következı három szakpolitikát illetıen, minthogy ezeket ötbıl egynél kevesebb válaszadó említette meg. Ezek pedig az alábbiak: olyan külpolitika, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió egyhangúlag lépjen fel a nemzetközi színtéren (16%, -1 pont), kutatási és fejlesztési politika (K+F), amely biztosítja a versenyképességet és az újítást (13%, -1 pont), valamint az európai szociális modell érvényesítése (12%, -1 pont)

11 A tagállamok közötti különbségek Ezeket a politikákat tekintve az eredmények országonkénti elemzése megmutatja, hogy a különbözı tagállamokban melyek a válaszadók preferenciái. A válaszok elemzésébıl kitőnik, hogy némelyik országban adott esetben jelentıs különbségek mutatkoznak a két felmérés között. Ezek közvetlenül a gazdasági, társadalmi és energetikai körülmények változásából, valamint a nemzetközi környezetbıl erednek. Ez esetben úgy döntöttünk, hogy a QA1T kérdés eredményeit elemezzük, amely az összesített válaszokat adja meg. - Az elsı észrevétel, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés kezelését többen említették a 2004/2007 utáni országokban (56%), mint a 2004 elıtti országokban (49%), ami az Európai Unió egészére nézve 51%- os arányt adott. A következı tagállamok válaszadói említették a legnagyobb arányban ezt a politikát: Portugália (71%), Görögország és Litvánia (mindkettıben 69%), Ciprus (64%), Finnország (63%), Bulgária (62%) és Belgium (61%). Úgy tőnik viszont, hogy ez Olaszországban (32%), Máltán (35%), Hollandiában (38%), az Egyesült Királyságban (39%) és Csehországban (43%) kevésbé alapvetı fontosságú. A augusztus szeptemberi felméréssel összehasonlítva azok a válaszadók, akik véleménye a legkedvezıbben alakult (akik nagyobb valószínőséggel említik meg ezt a politikát), többnyire Cipruson (+10 pont), Észtországban, Portugáliában és Litvániában (mindenhol 7 pont), illetve Bulgáriában, Romániában és Lettországban (mindenhol 6 pont) élnek. Ezzel szemben augusztus szeptemberhez képest most kevesebb válaszadó említette ezt a politikát Hollandiában (-10 pont), valamint Olaszországban és Csehországban (mindkét helyen -8 pont)

12 - A fogyasztóvédelem és közegészség-védelem fejlesztését (EU-27, 32%) szintén valamivel gyakrabban említik a 2004/2007 utáni országokban (37%), mint a 2004 elıttiekben (31%). Különösen gyakran említették Cipruson (62%), Bulgáriában és Írországban (mindkét helyen 48%), viszont sokkal ritkábban Svédországban (15%), Luxemburgban (23%), az Egyesült Királyságban (25%) és Portugáliában (27%). - A harmadik prioritásnak tekintett szakpolitikát, a gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolását (EU-27, 28%) gyakrabban említették az euróövezetbe tartozó országok válaszadói (29%), mint az euróövezeten kívülrıl származók (24%). Ez különösen fontosnak bizonyult Litvánia (51%), Lettország (48%) és Magyarország (46%) válaszadói számára, ellenben igen kevéssé

13 foglalkoztatta Dánia (8%), Luxemburg (14%), Svédország és Málta (mindkét helyen 15%) válaszadóit. - Az éghajlatváltozás elleni küzdelem (EU-27, 26%) továbbra is kifejezetten fontos szempont az észak-európai országokban, bár a augusztus szeptemberi felméréshez képest gyakran kevésbé, különösen Svédországban (56%, -13 pont), Dániában (43%, -4 pont), Ausztriában (38%, -6 pont) és Szlovéniában (36%, -6 pont). Ezen az érzésen a németországi válaszadók 38%-a is osztozik, a augusztus szeptemberi felméréshez képest 2 százalékponttal nagyobb arányban. A balti államokban viszont sokkal kevésbé határozott ez a vélemény: Észtország (7%), Lettország (10%) és Litvánia (12%) válaszadói számára kevéssé volt fontos. Az éghajlatváltozás leküzdése iránti elkötelezettség jellemzıbb a 2004 elıtti országokban (27%), mint a 2004/2007 utániakban (20%); ugyanez igaz az euróövezetbe tartozó országokra is (27%, szemben az euróövezeten kívüli országokban mért 22%-kal)

14 - A környezetbarát mezıgazdasági politikát, amely hozzájárul a globális élelmiszer-egyensúlyhoz (EU-27, 25%) különösen fontosnak tartják a Lettországban (48%), Romániában (45%), Bulgáriában (41%), Szlovákiában és Szlovéniában (mindkét helyen 40%) megkérdezett európai polgárok, ezzel szemben sokkal kevésbé fontos a Máltán (17%), Portugáliában és Spanyolországban (mindkét helyen 18%), illetve az Egyesült Királyságban (19%) élık számára. - A terrorizmus elleni küzdelem, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával, amely uniós szinten ugyancsak a válaszok 25%- ában szerepelt, elsısorban Dániában (39%), Cipruson (35%), Bulgáriában (34%) és az Egyesült Királyságban (32%) volt fontos. Sokkal kevésbé látták fontosnak Lettországban (10%), Észtországban (11%) és Szlovéniában (13%). A 27 tagállam közül 20-ban kisebb arányban említették ezt a pontot most, mint a augusztus szeptemberi felmérésben. - A hatodikként említett állítást, a biztonsági és védelmi politikát, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió szembeszálljon a nemzetközi válsággal (EU-27, 24%), legtöbben Romániában (38%), Olaszországban és Cipruson (mindkét helyen 35%), illetve Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon (mindenhol 31%) említették, ellentétben a Litvániában (14%), Szlovéniában (15%), Belgiumban és Lettországban (mindkét helyen 17%) tapasztalt arányokkal. - A közös energiapolitikát, amelynek célja az Európai Unió energiafüggetlenségének biztosítása (EU-27, 23%) többen említették Németországban (42%; +15 pont), Ausztriában (38%) és Magyarországon (35%), de sokkal kevesebben Portugáliában (12%), Spanyolországban, Romániában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban (mindenhol 14%) és Cipruson (15%). - A nyolcadik állítás, a bevándorlási politika, amelyet a származási országokkal konzultálva valósítottak meg (EU-27, 22%), sokkal fontosabb szempont a 2004 elıtti országokban (26%), mint a 2004/2007 utániakban (9%). Kisebb mértékben, de az is megfigyelhetı, hogy az euróövezeten belüli országokban gyakrabban említik (25%), mint az euróövezeten kívüliekben (18%). A válaszadók a legnagyobb valószínőséggel Olaszországban 2 (36%; +13 pont), Ausztriában (36%; +1 pont), Cipruson (33%; +12 pont), Máltán (32%, +15 pont), valamint Belgiumban és az Egyesült Királyságban

15 (mindkét helyen 30%) említették ezt a politikát. Ezzel szemben a romániai (6%), illetve a bulgáriai, lengyelországi és lettországi (mindhárom helyen 7%) válaszadók nem tekintik fontosnak ezt a politikát. - Azt a külpolitikát, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió egyhangúlag beszéljen a nemzetközi színtéren (EU-27, 16%), különösen Ciprus (27%), Luxemburg (24%), illetve Olaszország, Málta és Hollandia (mindenhol 22%) válaszadói részesítették elınyben, ezzel szemben Szlovéniában és Lettországban csak a válaszadók 8%-a, Portugáliában és Litvániában 9%-uk választotta. - A kutatási és fejlesztési politika (K+F), amely biztosítja a versenyképességet és az újítást (EU-27, 13%) valamivel fontosabb volt Szlovénia (24%), Dánia és Olaszország (mindkét helyen 20%) válaszadói számára, szemben az Egyesült Királyságban (7%), Cipruson (8%) és Máltán (9%) uralkodó véleménnyel. - Végül az európai szociális modell érvényesítését (EU-27, 12%) többen említették Szlovéniában (26%) és Ausztriában (22%), ellenben úgy tőnt, hogy az kevéssé fontos az Egyesült Királyság (2%), Málta (4%), Írország (5%) és Svédország (6%) válaszadói számára. 2 Az olasz Lampedusa szigetén történt közelmúltbeli események (sok bevándorló érkezése, sok esetben Tunéziából és Líbiából) talán némi magyarázatot nyújthatnak ezen eredményre

16 - 16 -

17 Szociodemográfiai elemzés Itt az interjúalanyok összesített válaszaival foglalkozunk (QA1T). Ha az európaiak által legtöbbször említett három szakpolitikát vesszük, és szociodemográfiai kategóriák szerint elemezzük az eredményeket, kiemelhetünk néhány érdekes eredményt. - A szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése (EU-27, 51%): o Ez olyan téma, amely a nıket jobban foglalkoztatja, mint a férfiakat (54%, illetve 47% említi). o Ezzel szemben minden korosztály nagyjából ugyanolyan mértékben említi ezt a pontot, de a legfiatalabb válaszadók valamivel jobban hajlanak ebbe az irányba (a évesek 53%-a, szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 49%-ával). o Viszonylag logikus, hogy láthatólag a legkiszolgáltatottabb helyzető társadalmi csoportokat érinti legjobban ez a kérdés. Vonatkozik ez a munkanélküliek 61%-ára és a háztartásbeliek 54%- ára, szemben a vezetı beosztásúak mindössze 44%-ával. Ehhez hasonlóan a társadalmi ranglétrán magukat alulra soroló válaszadók közül is 59% véli úgy (szemben magukat a ranglétra tetejére helyezık 42%-ával), hogy ezt a politikát prioritásnak kellene tekinteni. o Az is megfigyelhetı, hogy azok a válaszadók, akik inkább a politikai spektrum baloldalán helyezik el magukat, határozottabbak ebben a kérdésben: 56% tartja azt fontosnak, szemben a magukat jobboldalon elhelyezık 42%-ával. o Végül meg kell jegyezni, hogy ezt a politikát 57%-ban említették meg azok, akik szerint a válság még hosszú évekig el fog tartani (szemben azok 44%-ával, akik szerint már visszatértünk a növekedéshez). - A fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztése (EU-27, 32%): o Ez ismét egy olyan politika, amely valamivel jobban érdekli a nıket, mint a férfiakat, 35%-os, illetve 30%-os említési aránnyal. o Ezzel szemben a korcsoportok között nem voltak valódi különbségek e válaszok tekintetében. Ezt a pontot a évesek

18 31%-a, valamint az 55 évesek és annál idısebbek 32%-a említette meg. o o A szegénység és a társadalmi kirekesztés kezeléséhez hasonlóan ezt a politikát is viszonylag nagyobb valószínőséggel választották a legkiszolgáltatottabb helyzető társadalmi csoportok tagjai. Igaz ez a munkanélküliek 36%-ára (szemben a vezetı beosztásúak 26%-ával), illetve magukat a társadalmi ranglétra aljára soroló válaszadók 35%-ára (szemben azok 29%-ával, akik a ranglétra tetejére helyezik magukat). Végül azok a válaszadók, akik szerint a válság vélhetıen még sokáig eltart, 33%-ban említették ezt a politikát (szemben azok 28%-ával, akik azt állítják, hogy a növekedéshez való visszatérés már megtörtént). - A gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolása (EU-27, 28%): o A férfiakat e téren jelentıs, hétpontos különbség választja el a nıktıl. Ezúttal az elıbbiek azok, akik nagyobb valószínőséggel hajlanak ebbe az irányba (31%, szemben a nık 24%-ával). o A válaszadók kora ugyancsak döntı tényezınek tőnik: a fiatal fizikai munkások jelentik a legnagyobb csoportot a szóban forgó politikát megemlítık közül (a évesek 31%-a, szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 24%-ával). o A fent említett elsı két politikával ellentétben ezt a politikát a legnagyobb valószínőséggel éppen a tehetısebb társadalmi osztályok részesítik elınyben. Igaz ez a legmagasabb iskolai végzettségő válaszadók 30%-ára (szemben azok 22%-ával, akik 15 évesen vagy elıbb hagyták abba az iskolát), illetve a vezetı beosztásúak 34%-ára (szemben a háztartásbeliek 23%-ával és a nyugdíjasok 24%-ával). o Végül azok a válaszadók, akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megtörtént, 34%-ban említik ezt a politikát (szemben azok 26%-ával, akik szerint a válság még hosszú évekig el fog tartani)

19 - 19 -

20 2. Az európaiak és a növekedéshez való visszatérés [QA5] Az európaiak többsége úgy gondolja, hogy a válság még sok évig el fog tartani; a közvélemény augusztus szeptemberhez képest határozottan romlott A májusban kiadott gazdasági elırejelzések az Európai Unióra vonatkozóan meglehetısen optimisták voltak 3. Úgy tőnik azonban, hogy az európaiak pesszimistábbnak bizonyulnak most, mint a augusztus szeptemberben végzett elızı Eurobarométer-felmérés (EB74.1) idején. A többség (37%) akkor úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkezı években számítani lehet a növekedéshez való visszatérésre. Most a válaszadók többsége (36%, +10 pont) úgy gondolja, hogy a válság még hosszú évekig eltart. 33% (-4 pont) viszont úgy véli, hogy az elkövetkezı években visszatérünk a növekedéshez. A válaszadók legoptimistább csoportja csak a megkérdezettek valamivel több, mint egynegyedét teszi ki: 14% (+1 pont) gondolja úgy, hogy a növekedéshez való visszatérés már megkezdıdött, 13% (-4 pont) szerint pedig erre a következı hónapokban kerül sor. 3 Lásd az Európai Bizottság által kiadott tavaszi gazdasági elırejelzéseket, amelyek megerısítették az európai gazdaság fokozatos fellendülését. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek az elırejelzések május 13-án jelentek meg, e felmérés elvégzése után néhány héttel:

21 A tagállamok közötti különbségek Mindenekelıtt azt érdemes megjegyezni, hogy a legpesszimistább vélemény (amely egyben az uralkodó vélemény is az EU egész területén) 27 ország közül 26-ban erısödött a augusztus szeptemberben végzett Eurobarométer-felmérés óta. Csak egy országban, Romániában nem változott ez a szám (38%). Másodsorban megfigyelhetı, hogy a közvélemény ilyen jellegő romlása különösen hangsúlyos a munkanélküliség által leginkább sújtott országokban. Az ilyen országok közé tartozik Lettország (20 ponttal emelkedett azok aránya, akik szerint a válság még sok évig eltart, a munkanélküliségi ráta pedig 17,2% 4 ), Spanyolország (+18 pontos emelkedés és 20,7%-os munkanélküliségi ráta) és Görögország, ahol ez a kérdés már az elızı felmérés idején is magas pontszámot ért el (+16 pont és 14,1%-os munkanélküliségi ráta)

22 - 22 -

23 Mindazonáltal azon országok közül, ahol a közvélemény a leginkább borúlátó, az Egyesült Királyságban januárban csak 7,7% volt a munkanélküliségi arány. A mostani új felmérési hullámban kifejezésre juttatott, a jövıvel kapcsolatos erıs aggodalmak (+17 pont) részben talán a brit kormány közelmúltbeli megszorító intézkedéseinek hatásával magyarázhatók. Továbbá a legoptimistább vélemény (miszerint már átléptünk a növekedéshez való visszatérés fázisába) az euróövezeten belül a legelterjedtebb (16%, szemben az euróövezeten kívüli 10%-kal). Ezt a nézetet a 2004 elıtti országok válaszadói is gyakrabban (16%) juttatták kifejezésre, mint a 2004/2007 utáni országokban élık (7%). Ezzel szemben a 2004/2007 utáni országokból több válaszadó (37%, szemben a 2004 elıtti országokban mért 31%-kal) gondolja úgy, hogy a növekedéshez való visszatérés az elkövetkezı években várható. Az eredmények országonkénti elemzése számos különbségre hívja fel a figyelmet: - A legoptimistább európaiak, akik szerint már átléptünk a növekedéshez való visszatérés fázisába (EU-27, 14%), többnyire az EU északi részén élnek: Svédországban (58%), amely élesen kiemelkedik a többi tagállam közül, Németországban (35%), Finnországban (34%), illetve Luxemburgban, Hollandiában és Ausztriában (mindhárom esetben 29%). A legalacsonyabb arányokat ezzel szemben a következı országokban figyelték meg: Görögországban és Bulgáriában a válaszadók 1%-a, Spanyolországban 2%, Írországban, Portugáliában, Romániában és Szlovéniában 3%, Cipruson pedig 4%. Ezek többnyire a válság által súlyosan érintett országok

24 - Az a (szintén elég határozott) meggyızıdés, miszerint a növekedéshez való visszatérés az elkövetkezı hónapokban fog megtörténni (EU-27, 13%), Ausztriában (24%), Olaszországban (22%) és Belgiumban (20%) volt a legjellemzıbb, sokkal ritkább volt viszont Lettországban (4%), Görögországban és Litvániában (mindkét helyen 5%), illetve Írországban (6%). - Ezzel szemben a pesszimistább nézetet, amely szerint a növekedéshez való visszatérés az elkövetkezı években várható (EU-27, 33%), sok válaszadó osztja Dániában (57%), Spanyolországban (45%), Szlovéniában (43%), Cipruson és Romániában (mindkét helyen 41%), szemben a németországi válaszadók 19%-ával és az ausztriai válaszadók 20%-ával. - Ami a legpesszimistább európaiakat illeti, akik szerint a válság még hosszú évekig el fog tartani (EU-27, 36%), ık többnyire Görögországban (63%), Portugáliában (57%), Lettországban (53%) és Írországban (50%) élnek; az ilyen pesszimistákból sokkal kevesebbet találunk Svédországban (9%) vagy Dániában (18%). Szociodemográfiai elemzés - A férfiak a nıkhöz képest valamivel nagyobb valószínőséggel optimisták: 16%, illetve 12% vélte úgy, hogy már átléptünk a növekedéshez való visszatérés fázisába. Azt viszont a két nem tagjai egyforma valószínőséggel gondolják (33%), hogy a növekedéshez való visszatérés az elkövetkezı években fog megtörténni. A nık láthatólag kevésbé bíznak a jövıben: 38%-uk (szemben a férfiak 34%-ával) mondta azt, hogy a válság még sok évig el fog tartani. - Amint az a felmérésekben gyakran megfigyelhetı, a fiatal válaszadók optimistábbak az idısebbeknél: közülük csak 29% hiszi azt (szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 40%-ával), hogy a válság még hosszú évekig eltart. - A kifejezett pesszimizmus különösen a hátrányosabb helyzető társadalmi csoportok körében érzékelhetı. Így például azon vélemény tekintetében, hogy a válság hosszú évekig el fog tartani, 20 százalékpont választja el a vezetıket (27%) a munkanélküliektıl (47%). A válaszadók iskolai végzettsége szintén okoz némi különbséget ezen a téren: azok közül, akik 16 éves koruk elıtt hagyták abba tanulmányaikat, 46% gondolja úgy, hogy a válság még sok évig eltart, szemben a hosszan továbbtanulók 29%-ával

25 - Azt is érdemes megjegyezni, hogy ez a pesszimistább nézet gyakrabban fordul elı azok körében, akik szerint az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait (44%, szemben azok 25%-ával, akik úgy gondolják, hogy az euró mérsékelte ezeket a hatásokat). - Végül azon válaszadók közül, akik védettebbnek éreznék magukat, ha az országuk egyéni intézkedéseket hajtana végre, 40% mutat nagyfokú pesszimizmust (szemben azok 33%-ával, akik a többi tagállammal összehangolt fellépést részesítenék elınyben)

26 - 26 -

27 3. Az európaiak és az euró szerepe [QA2] Az európai polgárok többsége nem hiszi, hogy az euró enyhítette a válság negatív hatásait Miközben folytatódik az Európai Unió gazdasági fellendülése, láthatjuk, hogy az euróról alkotott kép hogyan alakult a tagállamokban. Az európai polgárok többsége (57%) azt állítja, hogy az euró összességében nem enyhítette a válság negatív hatásait. Ez hét ponttal több, mint augusztus szeptemberben. Meg kell jegyezni, hogy valamelyest az ellenkezı vélemény is erısödött (34%, +1 pont), miközben a nem válaszolók aránya nyolc ponttal csökkent (17%-ról 9%-ra). A közvélemény tehát polarizálódott, és az eurót illetıen egyre nagyobb a szakadék a pozitív és negatív vélemények között: ez a különbség a augusztus szeptemberi 17 százalékpontról április májusra 23 százalékpontra nıtt

28 Ez az euróval szembeni negatív vélemény folyamatosan erısödött az elsı, január februári felmérés óta, amikor az európaiak 44%-a gondolta úgy, hogy az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait. A tagállamok közötti különbségek Érdemes megjegyezni, hogy mint azt január februárban és augusztus szeptemberben már megfigyelhettük az euróövezeten belüli európai polgárok az euróövezeten kívül élıknél nagyobb valószínőséggel értettek egyet azzal, hogy az eurónak enyhítı hatása volt (38%, illetve 28%). Az euróövezet polgárainak többsége azonban úgy gondolja, hogy a közös valuta összességében nem csökkentette a válság negatív hatásait (56%, +5 pont a augusztus szeptemberben mért számhoz képest). Az euróövezeten kívül élık 57%-a osztja ezt a véleményt. - A 27 tagállam közül 22-ben a válaszadók többsége nem ért egyet azzal, hogy az euró összességében csökkentette a válság negatív hatásait. Ez három országgal többet jelent, mint augusztus szeptemberben. A válaszadók abszolút többsége így érez (EU-27, 57%) Szlovéniában (71%), Csehországban (70%), Cipruson (69%), Spanyolországban (68%), Franciaországban (67%) és Észtországban (64%)

29 2010. augusztus szeptember óta a közvélemény a legnagyobb mértékben a következı országokban tolódott el ezen nézet ( egyáltalán nem ért egyet") irányába: Bulgária (60%, +23 pont), Spanyolország (+21 pont), Románia (+18 pont), Ciprus (+17 pont), Litvánia (+16 pont) és Görögország (+15 pont). - Ezzel szemben azon válaszadók, akik szerint az euró enyhítette a válság negatív hatásait, a következı öt országban találhatók: Szlovákia (55%), Olaszország és Ausztria (mindkét helyen 53%), Finnország (50%) és Írország (47%). Óhatatlanul megmutatkozik, hogy errıl a kérdésrıl Írországban és Görögországban nagyon eltérıen vélekednek, noha a válság mindkét országot különösen nagymértékben sújtja, és mindkettı részesült az IMF támogatásával az euróövezet által levezényelt mentıcsomagból. Azt is érdemes megjegyezni, hogy szinte mindegyik tagállamban visszaszorulóban van az a nézet, hogy az euró összességében csökkentette a válság negatív hatásait

30 - 30 -

31 Szociodemográfiai elemzés A legfontosabb észrevétel az, hogy a válaszadók többsége a vizsgált kategóriák közül szinte mindegyikben úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet azzal, hogy az euró összességében csökkentette a válság negatív hatásait. Az egyedüli kivételt ez alól azok a válaszadók jelentik, akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megtörtént vagy a következı hónapokban várható, közülük ugyanis a többség egyetért azzal, hogy az eurónak mérséklı hatása volt (50%, illetve 52%). - A nıkhöz képest több férfi (38%, szemben a nık 31%-ával) támogatja a közös valutát, azt állítva, hogy az enyhítette a válság negatív hatásait. Ezzel a kijelentéssel a nık közül valamivel többen nem értenek egyet (58%, szemben a férfiak 55%-ával). Az euró ilyenfajta határozottabb támogatása a férfiak részérıl számos felmérésben megfigyelhetı. - Az euró válságenyhítı hatását illetıen a leginkább hátrányos helyzető társadalmi csoportok a legszkeptikusabbak. Ez igaz a munkanélküliek 63%-ára és a fizikai munkások 60%-ára, szemben a vezetık és a szellemi foglalkozásúak 54%-ával. Hasonlóképpen osztozik ezen a véleményen azon válaszadók 62%-a, akik magukat a társadalmi ranglétra aljára helyezik (szemben azok 51%-ával, akik annak tetején helyezik el magukat). - Hozzá kell tenni, hogy akik védettebbnek éreznék magukat a válsággal szemben, ha az országuk egyéni intézkedéseket fogadna el és hajtana végre, 67%-ban gondolják úgy, hogy az euró nem mérsékelte a válság negatív hatásait (szemben azok 51%-ával, akik a többi uniós országgal összehangolt intézkedéseket részesítenék elınyben)

32 - 32 -

33 4. A tagállamok módszerei a válság kezelésére 4.1 Hogyan kellene viselkedniük a tagállamoknak az európai polgárok szerint? [QA3] Most nézzük meg, mi kellene ahhoz, hogy az európaiak védettebbnek érezzék magukat a válsággal szemben. Inkább azt szeretnék, ha az országuk egyéni intézkedéseket fogadna el és alkalmazna, vagy azt, ha a többi uniós tagállammal összehangoltan tenne lépéseket? Az európai polgárok többsége úgy érzi, hogy védettebb lenne, ha országa a többi tagállammal összehangoltan hozna intézkedéseket és alkalmazná azokat Érdekes módon a többi tagállammal összehangolt intézkedések iránti vágy négy százalékponttal erısödött (56%) a legutóbbi, augusztus szeptemberben végzett felméréshez képest (EB74.1), annak ellenére, hogy január február (EB71.1) és augusztus szeptember között kilenc százalékponttal visszaesett. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az ellenkezı vélemény (az egyéni fellépés elınyben részesítése) szintén erısödött (36%, +3 pont). Az összehangolt és az egyéni fellépés támogatottságának ez az egyidejő növekedése a nem tudja válaszok arányának markáns visszaesésébıl ered (8%, -7 pont), ami az interjúalanyok részérıl határozottabb állásfoglalást és kiforrottabb véleményt jelez

34 A tagállamok közötti különbségek Az euróövezeten belüli válaszadók az euróövezeten kívüliekhez képest sokkal nagyobb valószínőséggel mondják azt, hogy védettebbnek éreznék magukat, ha az országuk az Unió többi országával összehangoltan fogadna el és hajtana végre intézkedéseket (63%, illetve 45%). Az euróövezeten kívül élı válaszadók sokkal inkább megosztottak: mint láthattuk, 45%-uk szívesen látná az összehangolt fellépést, de valamivel többen, 47%-uk inkább az egyéni intézkedést részesíti elınyben. Ezek az eredmények az elmúlt nyolc hónap folyamán megváltoztak, a legutóbbi felmérésben ugyanis még az euróövezeten belüli és kívüli válaszadók is a tagállamok között egyeztetett fellépés mellett voksoltak. - A többség a 27 országból 24-ben az összehangolt fellépést részesítette elınyben (EU-27, 56%), a leghatározottabban Hollandiában (72%), Spanyolországban (70%), Finnországban és Észtországban (mindkét helyen 69%), Dániában és Máltán (mindkét helyen 67%). - Bár augusztus szeptemberben az Egyesült Királyság volt az egyetlen, ahol a többség az egyéni intézkedést preferálta, ez most már három országban van így: az Egyesült Királyságban (64%), Lettországban (51%) és Csehországban (50%), miközben az európai átlag 36%. - Végül meg kell jegyezni, hogy a nem tudja válaszok aránya (EU, 8%) a legnagyobb mértékben Máltán (7%, -20 pont), Romániában (11%, -12 pont), Bulgáriában (9%, -12 pont) és az Egyesült Királyságban (7%, -12 pont) esett vissza. Ez a vélemények megszilárdulására utal. Ami a tendenciákat illeti, megfigyelhetı, hogy a közvélemény a következı országokban mozdult el leginkább az összehangolt fellépés felé: Luxemburg (+13 pont), Bulgária, Dánia és Hollandia (mindhárom helyen +12 pont), Málta (+11 pont) és Svédország (+10 pont). Azok az országok, ahol a közvélemény a leginkább az egyéni fellépés felé tolódott: Csehország (+14 pont), Ciprus és az Egyesült Királyság (mindkét helyen +13 pont), illetve Szlovénia (+11 pont)

35 - 35 -

36 Szociodemográfiai elemzés Az európaiak között minden kategóriában többségben vannak azok, akik szerint a többi tagállammal összehangolt intézkedés jobb védelmet nyújtana a válsággal szemben. A vélemény szilárdságát tekintve azonban több különbség is van: - A férfiak körében gyakoribb az a vélemény, hogy a többi tagállammal összehangolt intézkedés jobb védelmet biztosítana a válaszadók számára (59%, szemben a nık 54%-ával). - Ugyanezen a véleményen vannak a legfiatalabb válaszadók is (63%, szemben az 55 évesek vagy és annál idısebbek 53%-ával). - Kifejezetten meghatározó tényezınek tőnik az is, hogy a válaszadók milyen életkorban fejezték be tanulmányaikat, mivel a legiskolázottabb válaszadók közül 65% ért egyet ezzel a véleménnyel, míg azok közül csak 49%, akik 16 éves koruk elıtt hagyták abba tanulmányaikat. - Ugyanez igaz a társadalmi kategóriákra is: minél kiváltságosabb kategóriába tartozik a válaszadó, annál nagyobb eséllyel részesíti elınyben az összehangolt fellépést. A vezetık 64%-a nyilatkozott így, szemben a munkanélküliek 52%-ával. - Végül az összehangolt fellépést azok a válaszadók is nagyobb arányban támogatták, akik szerint az euró enyhítette a válság negatív hatásait (68%, szemben az ellenkezı véleményen lévık 50%-ával); ehhez hasonlóan a legoptimistább interjúalanyok között többen vannak olyanok, akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megtörtént (64%, szemben azok 51%-ával, akik szerint a válság még sok évig el fog tartani)

37 - 37 -

38 4.2 Melyik legyen a prioritás: csökkenteni az állami kiadásokat, vagy fellendíteni a gazdaságot? [QA4] - Az európaiak továbbra is megosztottak a gazdaság fellendítésére leginkább alkalmas intézkedések kérdésében - Az interjúalanyoknak két megoldást ajánlottak fel, és arra kérték ıket, válasszák ki, szerintük melyik a legalkalmasabb a válság gyors megszüntetésére: 1) a tagállamoknak elıször csökkenteniük kellene az állami kiadásokat, vagy 2) a tagállamoknak elıször a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene befektetniük. Az Eurobarométer augusztus szeptemberi 74.1 hullámához hasonlóan ezúttal is meglehetısen megosztott válaszok érkeztek erre a kérdésre. Az európaiak relatív többsége (40%, +2 pont) úgy gondolja, hogy a tagállamoknak elıször a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene befektetniük. Valamivel kevesebb válaszadó (34%, -1 pont) van azon a véleményen, hogy a tagállamoknak az állami kiadások csökkentését kellene választaniuk. Azon személyek aránya, akik spontán módon azt mondták, hogy a két módszert egyszerre kellene alkalmazni, alig több mint a válaszadók egyötöde (22%, +3 pont)

39 A tagállamok közötti különbségek Bár ebben a kérdésben eleve megoszlik az európaiak véleménye, az EU 27 országában is eltérıek voltak a válaszok. Mindenekelıtt jelentıs, 15 százalékpontos különbséget lehetett megfigyelni az euróövezet országai és az euróövezeten kívüli országok között, a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe való befektetés kérdésében: az euróövezeten kívül a válaszadók 50%-a támogatja ezt a lehetıséget, míg az euróövezeten belül 35%. Hasonlóképpen, a 2004/2007 utáni országokban a válaszadók 48%-a szavazott e lehetıség mellett, ezzel szemben a 2004 elıtti országokban 38%. A gazdaságot fellendítı intézkedések ötvözése az állami kiadások csökkentésével szintén népszerőbb volt az euróövezet válaszadói körében (28%, szemben az euróövezeten kívüli 12%-kal), illetve a 2004 elıtti országokban (24%, szemben a 2004/2007 utáni országokban mért 15%-kal). - A gazdaságot fellendítı intézkedések (EU-27, 40%) a legnagyobb támogatottságot Dániában (63%), Litvániában (62%), Romániában (54%), Lettországban (52%) és Svédországban (50%) kapták, ellentétben Németországgal (22%) és Portugáliával (24%). 20 tagállamban ez volt a többség választása. - Az állami kiadások csökkentését (EU, 34%) Franciaországban (47%) és Portugáliában (41%) tartják a legjobb választási lehetıségnek, ezzel szemben Írországban csak a válaszadók 19%-a, Bulgáriában és Dániában pedig 23%-uk vélekedik így. Összesen hat tagállamban preferálták ezt a módszert. - A közvélemény a következı országokban élesen megoszlik a gazdaságot fellendítı intézkedések támogatói és az állami kiadások csökkentését pártolók között: Csehországban (mindkettıre 44%), Szlovéniában (33%, illetve 32%), Szlovákiában (43% és 44%) és Finnországban (40% és 41%). - Azok az interjúalanyok, akik spontán módon úgy nyilatkoztak, hogy a két intézkedéstípust együttesen kellene alkalmazni (EU-27, 22%), fıként Hollandiában (46%), Németországban (42%), Írországban (36%) és Cipruson (34%) élnek. Mivel ez esetben spontán válaszról van szó, ez növeli a fontosságát

40 - 40 -

41 Szociodemográfiai elemzés Az, hogy a válaszadók mennyire hisznek abban, hogy a tagállamoknak mindenekelıtt a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene befektetniük, szociodemográfiai kategóriák szerint igen változatosan alakul. - A gazdaságot fellendítı intézkedéseket valamivel több férfi (42%) választja, mint nı (39%). Ugyanakkor egyforma valószínőséggel (mindkét nem esetében 22%) választják spontán módon a két intézkedéstípus kombinációját. - Az életkor szintén befolyásolja a válaszokat, mivel minél fiatalabb válaszadókról van szó, annál inkább támogatják a gazdaságot fellendítı intézkedéseket (a évesek 43%-a, szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 36%-ával). - Az iskolai végzettség szintén szerepet játszik a válaszokban, mivel minél iskolázottabbak a válaszadók, annál nagyobb valószínőséggel választják a gazdaságot fellendítı intézkedéseket (43%, szemben azok 36%-ával, akik 16 éves koruk elıtt hagyták abba az iskolát). - Láthatólag a válaszadók foglalkozási kategóriája is megszabja a válaszokat: a szellemi foglalkozásúak (45%), a vezetık (42%) és a munkanélküliek (44%) nagyobb valószínőséggel támogatják a gazdaságot fellendítı intézkedéseket, mint a háztartásbeliek (34%) és a nyugdíjasok (36%). - Azon válaszadók közül, akik védettebbnek éreznék magukat, ha országuk a többi tagállammal összehangolt intézkedéseket fogadna el és alkalmazna, 44% pártolta a gazdaságot fellendítı intézkedéseket (szemben az egyéni intézkedéseket preferáló válaszadók 37%-ával)

42 - 42 -

43 5. Az európaiak és a pénzügyi tranzakciók megadóztatása 5.1 A pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetésének elvét az európaiak viszonylag széles körben elfogadják [QA6.1] A válságból való kilábalás érdekében több megoldást is lehet mérlegelni. A megoldások közül három javaslatot ismertettek meg a válaszadókkal. Arra kérték ıket, mondják meg, hogy pártolják vagy ellenzik ezeket a javaslatokat. Az európaiak többsége azt állítja, hogy támogatja a pénzügyi tranzakciók megadóztatását Az elsı javaslat (QA6.1), a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elve tíz válaszadóból hatnál többnek nyerte el a támogatását (61%). A válaszadóknak elmagyarázták az adó elvét, és azt is, hogyan alkalmaznák. 5 Közel egyharmaduk teljes mértékben támogatta ezt a javaslatot (30%). Ezzel szemben a válaszadók több mint egynegyede (26%) ellenezte az ötletet. 13% nem válaszolt a kérdésre. 5 A kérdés teljes szövege így szólt: Az Európai Parlament nemrégiben jóváhagyta a pénzügyi tranzakciók adóztatásának bevezetését globális szinten, de legalábbis elıször az EU-ban. Ez az adó nagyon alacsony: pénzügyi tranzakciónként 0,05%. A lakosságra nem vonatkozik, csak a pénzügyi szereplık közötti tranzakciókra (bankok, fedezeti alapok stb.). Kérem, mondja meg, hogy támogatja vagy ellenzi az alábbi, ezen adóra vonatkozó kijelentéseket:

44 A tagállamok közötti különbségek Mindenekelıtt azt figyelhetjük meg, hogy a pénzügyi tranzakciók utáni adó támogatottsága (EU, 61%) sokkal elterjedtebbnek tőnik a 2004 elıtti országok válaszadóinak körében (64%), mint a 2004/2007 utáni országokban (48%). Az euróövezetben élı válaszadók hasonlóképpen nagyobb valószínőséggel pártolták ezt az elképzelést (63%, szemben az euróövezeten kívüliek 54%-ával). - Azok az uniós országok, ahol a válaszadók legnagyobb valószínőséggel támogatják a pénzügyi tranzakciók megadóztatását: Ausztria (80%), Németország (71%), Franciaország és Szlovákia (mindkét helyen 69%). - Ezzel szemben azok a tagállamok, ahol a válaszadók a leginkább ellenzik egy ilyen adó bevezetését: Málta (44%), Szlovénia (39%), Lengyelország (36%) és Hollandia (35%). - Azok a válaszadók, akik a legnehezebbnek találták a véleménynyilvánítást ebben a kérdésben, és akik nem válaszoltak, legnagyobb arányban Bulgáriában (43%), Romániában (30%), Máltán és Írországban (mindkét helyen 26%) élnek

45 - 45 -

46 Szociodemográfiai elemzés Minden szociodemográfiai kategóriában többségben vannak azok, akik támogatják egy ilyen adó elvét. Ugyanakkor megfigyelhetı, hogy azt a válaszadók legkiszolgáltatottabb helyzetben lévı csoportjai pártolják a legkevésbé. - A pénzügyi tranzakciók utáni adót a férfiak nagyobb valószínőséggel támogatják, mint a nık (63%, illetve 58%). A nık viszont nagyobb valószínőséggel nem válaszoltak a kérdésre (16%, szemben a férfiak 10%-ával). - A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának gondolata valamivel népszerőbb a középsı korcsoportokban (a évesek 63%-a és a évesek 61%-a támogatja, szemben a évesek 59%-ával, illetve az 55 évesek vagy annál idısebbek 58%-ával). - A társadalom legelınyösebb helyzetben lévı csoportjai egyben ennek az adótípusnak a legfıbb hívei is: a vezetık 70%-a (szemben a háztartásbeliek 53%-ával és a munkanélküliek 54%-ával) és a legiskolázottabb válaszadók 66%-a (szemben az iskolát 16 éves koruk elıtt elhagyók 53%-ával). Bár egy ilyen adó csak a pénzügyi szereplık közötti tranzakciókra vonatkozna, magánszemélyekre nem 6, a felmérés eredményei arra utalnak, hogy a hátrányosabb helyzető csoportok tartanak attól, hogy közvetve maguk is áldozatul eshetnek egy ilyen intézkedésnek: ugyan tájékoztatást kaptak arról, hogy az adót polgárokra nem vetnék ki, az ilyen csoportok tagjai valószínőleg attól félnek, hogy a pénzügyi szereplık valamilyen módon rájuk hárítják majd ezen adó terhét. - Végezetül az adó mellett állt ki azok 69%-a is, akik szerint az euró mérsékelte a válság negatív hatásait (szemben azok 57%-ával, akik nem gondolják, hogy enyhítı hatása lett volna). - Meg kell jegyezni, hogy a baloldal felé hajló válaszadók szintén nagyobb valószínőséggel támogatják a pénzügyi tranzakciók megadóztatását (68%, szemben a jobboldali válaszadók 59%-ával). 6 A válaszadóknak feltett kérdés bevezetıjében felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez az adó nagyon alacsony lenne, és csak a pénzügyi szereplık (bankok, fedezeti alapok stb.) közötti tranzakciókra vonatkozna, a lakosságra nem

47 - 47 -

48 5.2 A pénzügyi tranzakciók megadóztatása: az elv támogatói általában véve helyeslik az adó bevezetését, akár globális, akár európai szinten [QA6.2 és QA6.3]. Ezután kicsit mélyebben is megvizsgáltuk az elızı kérdésbıl kapott eredményeket. Azoktól, akik pozitív választ adtak (támogatták) az elsı kérdésre (QA6.1), azt kérdezték, hogy az adót csak globális szinten tudják-e elképzelni, ha nemzetközi megállapodás születik, és hogy támogatnák-e az adó bevezetését elıször az EUban, amennyiben nem születik nemzetközi megállapodás. A túlnyomó többség támogatta a pénzügyi adó bevezetését, de csak globális szinten (85%). Csupán a válaszadók 11%-a ellenezte, 4% pedig nem tudott dönteni. Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a)

49 Ugyanakkor annak is kifejezetten nagy volt a támogatottsága (81%), hogy az adót elıször csak uniós szinten vezessék be, amennyiben nem születik nemzetközi megállapodás. Ez az eredmény alátámasztja egy ilyen adó elvi támogatottságát. Ebben a forgatókönyvben csak a válaszadók 14%-a nem támogatta egy ilyen adó elvét, 5% pedig nem válaszolt. Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a) Az adó elvi támogatása mellett az európaiak a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának bevezetését is támogatják: globális szinten, amennyiben nemzetközi megállapodás születik, ha pedig nem, akkor legalábbis eleinte az Európai Unió szintjén

50 A tagállamok közötti különbségek - Adó csak globális szinten (QA6.2): A válaszadók túlnyomó többsége támogatja ezt a javaslatot (EU-27, 85%). Néhány tagállamban még ennél is magasabb a támogatottság, tízbıl több mint kilencen jelezték egyetértésüket. Ezek az országok: Bulgária (93%), Románia (92%), Ciprus és Málta (mindkét helyen 91%). Bár a javaslatot igen nagy többség támogatja, ez a támogatás valamivel kevésbé markáns Németországban (79%) és Portugáliában (79%)

51 Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a)

52 - A javasolt adó bevezetése elıször az Európai Unió szintjén, ha nem születik nemzetközi megállapodás (QA6.3): A válaszadók a legnagyobb valószínőséggel Görögországban (89%), Cipruson (87%), Franciaországban, Romániában és Magyarországon (mindhárom helyen 86%), valamint Spanyolországban és Olaszországban (mindkét helyen 85%) támogatták egy ilyen adó bevezetését. Az adó bevezetésének támogatására a legkevésbé Hollandia (67%), Luxemburg (73%) és Lengyelország (74%) válaszadói hajlottak. Szociodemográfiai elemzés Ilyen nagyarányú támogatottság mellett logikus, hogy a különféle szociodemográfiai csoportok válaszai között nincsenek jelentıs különbségek. Úgy tőnik, mintha magától kialakult volna egyfajta általános egyetértés, hogy támogatják a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának bevezetését, akár globálisan, akár eleinte csak európai szinten. Ugyanakkor azt észre kell vennünk, hogy jelentıs különbség van a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának európai szintő bevezetése iránti támogatás erısségében (QA6.3), attól függıen, hogy a válaszadók teljes mértékben támogatják vagy inkább támogatják maga az adó elvét (QA6.1): az arány 87%, illetve 75%

53 5.3 A pénzügyi tranzakciók utáni adó támogatásának okai [QA7]. Az európaiak többsége úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatása segítene leküzdeni a kiterjedt spekulációt Az elıbbiekben láthattuk, hogy az európaiak többsége jóváhagyná a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának bevezetését (61%). Most vizsgáljuk meg, mi a fı oka ennek a támogatásnak. Ennek érdekében az adót támogató válaszadóktól (QA6.1) azt kérték, hogy (négy javaslatból) válasszák ki, melyik volt a döntésük hátterében álló fı ok. - A leggyakrabban megnevezett ok (a válaszok 41%-ában) az volt, hogy ez lehetıvé tenné a kiterjedt spekuláció elleni harcot, ezzel segítve a jövıbeni válság megakadályozását. - A válaszadók több mint egyharmada (35%) azt is mondta, hogy egy ilyen adó a pénzügyi szereplıket arra késztetné, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez. A válaszadók többsége tehát mindkét esetben elsısorban azokat vette célba, akiket a válságért felelısnek tart, azaz a pénzügyi szereplıket. - 11%-uk azt is mondta, hogy az adó segítené az államadósság csökkentését. - Végül 10%-uk gondolta úgy, hogy az adó elısegítené az innovatív politikák finanszírozását (pl. éghajlatváltozás elleni küzdelem, a környezet, fejlesztési segély stb.). Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a)

54 A tagállamok közötti különbségek - A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának bevezetését támogató válaszadók által megnevezett elsı okot (EU-27, 41%), a kiterjedt spekuláció elleni harcot, ezzel segítve a jövıbeni válság megakadályozását, az euróövezeten belül több válaszadó említette (44%), mint az euróövezeten kívül (35%). 21 tagállamban ez volt a leggyakoribb válasz (Hollandiában holtversenyben azzal, hogy arra késztessék a pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez). A válaszadók különösen a következı tagállamokban rokonszenveztek ezzel a válasszal: Németországban (49%), Bulgáriában és Olaszországban (mindkét helyen 48%), illetve az EU-ban északabbra haladva Dániában és Finnországban (mindkét helyen 47%), valamint Svédországban (46%). Ez a vélemény ugyanakkor kevésbé jellemzı az Egyesült Királyságban (26%), Írországban (27%) és Máltán (28%). - A második okot (EU-27, 35%), a pénzügyi szereplık késztetését arra, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez, fıként Írországban (57%), Spanyolországban és az Egyesült Királyságban (mindkét helyen 45%) említették. Hat tagállamban ez volt az elsı számú indok. Ezzel szemben Svédországban (22%) és Csehországban (24%) sokkal kevésbé volt gyakori. - A harmadik okot (EU-27, 11%), az államadósság csökkentését, különösen Csehország és Málta (24%), illetve Litvánia (20%) válaszadói helyeselték, ellenben Bulgáriában (2%), Finnországban (4%) és Spanyolországban (5%) nagyon kevesen azonosultak vele. - Végül az innovatív politikák finanszírozását (pl. éghajlatváltozás elleni küzdelem, a környezet, fejlesztési segély stb.)" (EU, 10%) valamivel többen említették Svédországban (23%), Ausztriában és Luxemburgban (mindkét helyen 15%), mint Írországban (4%) vagy Magyarországon, Bulgáriában és Finnországban (mindhárom országban 6%)

55 Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a)

56 Szociodemográfiai elemzés - A év közötti válaszadók és a legidısebb válaszadók a többiekhez képest nagyobb valószínőséggel említették a kiterjedt spekuláció elleni harcot (43%, illetve 42%, szemben a év közötti fiatalok 36%- ával) a támogatásuk okaként. Ezzel szemben a fiatalabb európai polgárok nagyobb valószínőséggel indokolták azzal a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának támogatását, hogy ez lehetıvé tenné az innovatív politikák finanszírozását (17%, szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 8%-ával). - A legelınyösebb helyzetben lévı társadalmi csoportok láthatólag nagyobb arányban nevezik meg okként a kiterjedt spekuláció elleni harcot (ami többségi vélemény az EU-ban: EU-27, 41%): igaz ez a vezetık 48%-ára (szemben a fizikai munkások 36%-ával) és azon válaszadók 41%- ára, akiknek szinte soha vagy csak néha okoz gondot a számlák befizetése (szemben azok 36%-ával, akik szinte mindig ilyen nehézségeket tapasztalnak). Ezt a véleményt nagyobb arányban osztják azok is, akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megtörtént (48%, szemben azok 37%-ával, akik szerint a válság még sok évig el fog tartani)

57 Bázis: A pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elvét támogatóknak feltett kérdés (a minta 61%-a)

58 5.4 A pénzügyi tranzakciók Európai Unión belüli megadóztatását ellenzık indokai [QA8] Azok az európaiak, akik ellenzik a pénzügyi tranzakcióknak csak az EU-ra kiterjedı megadóztatását, több okkal indokolták döntésüket Azon válaszadók közül, akik a QA6.1 kérdésnél pártolták a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, néhányan azt mondták, hogy elleneznék egy ilyen adó kezdeti bevezetését az EU-ban, ha nem születik nemzetközi megállapodás (QA6.3). Ettıl a csoporttól a továbbiakban azt kérdezték, hogy ilyen körülmények között miért elleneznék ezt az adót. A válaszadók négy állítás közül választhatták ki azt, amelyik szerintük a legfontosabb ellenérv. Erre a kérdésre nagyon változatos válaszok születtek: a válaszadók 26%-a például úgy gondolja, hogy nem lenne kivitelezhetı, és hogy ilyen adót a pénzügyi tranzakciókra csak globális szinten lehet bevezetni. A következı két okot a válaszadók 22%-a nevezte meg: - annak ténye, hogy az gyengítené az európai pénzpiac versenyképességét. - annak ténye, hogy csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez. Végül az utolsó, a válaszadók 21%-át összefogó indok az volt, hogy a tıke EUból való kiáramlását eredményezné. Bázis: A pénzügyi tranzakciók uniós szintő megadóztatásának ellenzıi (14%)

59 A tagállamok közötti különbségek Mivel ennél a kérdésnél, amelyet a teljes minta 8%-ának tettek fel, nagyon alacsony volt a bázis, ezúttal nem lehet számszerő eredményeket közölni. Ehelyett megelégszünk az átfogó tendenciák bemutatásával. - Azt az elgondolást, hogy egy ilyen adót csak globális szinten lehet bevezetni, elsısorban Görögországban, Portugáliában és Magyarországon említették. A legkisebb valószínőséggel a lettországi és bulgáriai válaszadók hivatkoztak erre. - Az európai pénzpiac versenyképességének gyengülését mint veszélyt fıként az Európai Unió északi részén említették: Dániában, Finnországban, Hollandiában, Szlovákiában és Ausztriában. A legkisebb valószínőséggel a romániai és észtországi válaszadók választották ezt az indokot. - Azt az érvet, hogy ez az adó csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez, elsısorban Ciprus, Észtország és Görögország válaszadói érezték érvényes indoknak. Írországban és Lengyelországban viszont nagyon kevesen vélekedtek így. - A tıke EU-ból való kiáramlásának veszélyét a legtöbben Belgiumban, Olaszországban és Lengyelországban említették, ellenben Romániában és Görögországban ritkán hivatkoztak erre

60 Szociodemográfiai elemzés A szociodemográfiai elemzéssel óvatosan kell bánni, tekintettel az alacsony bázisra. - A legfiatalabb válaszadók nagyobb valószínőséggel tartották úgy, hogy az EU szintjén bevezetett adó csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez (a évesek 28%-a, szemben a évesek 19%-ával). Esetükben annak is nagyobb a valószínősége (25%, szemben az 55 évesek vagy annál idısebbek 19%-ával), hogy úgy gondolják, az adó gyengítené az európai pénzpiac versenyképességét. Ugyanakkor ık hajlanak a legkevésbé (19%, szemben a 25 év felettiek 27%-ával) arra a véleményre, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatását csak globális szinten lehetne bevezetni. - A kiszolgáltatottabb helyzető társadalmi csoportokhoz való tartozás döntı tényezı e tekintetben: az iskolai végzettség szintje és a foglalkozási kategória egyaránt befolyásolja a választ. Azok az interjúalanyok, akik 16 éves koruk elıtt hagytak fel tanulmányaikkal, nagyobb valószínőséggel mondják azt, hogy egy ilyen adó csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez (29%, szemben a legiskolázottabbak 17%-ával). Ugyanez vonatkozik a háztartásbeliek 25%-ára és a munkanélküliek 23%- ára (szemben a vezetık 13%-ával). Ugyanakkor a legalacsonyabb iskolai végzettségőeknél a legkisebb a valószínősége (13%, szemben a legiskolázottabbak 26%-ával) annak az állításnak, hogy az adó gyengítené az európai pénzpiac versenyképességét. Ugyanez igaz a háztartásbeliek 17%-ára (szemben a vezetık 36%-ával). - Azok a válaszadók, akik szerint az euró enyhítette a válság negatív hatásait, nagyobb valószínőséggel állították, hogy az EU szintjén bevezetett adó gyengítené az európai pénzpiac versenyképességét (26%, szemben azok 20%-ával, akik nem hisznek a válságenyhítı hatásban). Emellett 31%- uk gondolja úgy (szemben 23%-kal), hogy egy ilyen adót csak globális szinten lehet bevezetni

61 - Végül a legoptimistább válaszadók (akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megkezdıdött) nagyobb valószínőséggel gondolták úgy, hogy egy ilyen adót csak globális szinten lehet bevezetni (30%, szemben a legpesszimistább válaszadók 22%-ával). Ellenben azok a válaszadók, akik szerint a válság még sok évig el fog tartani, nagyobb valószínőséggel (30%, szemben azok 20%-ával, akik szerint a növekedéshez való visszatérés már megkezdıdött) gondolták úgy, hogy egy ilyen adó csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez. - Végezetül, a válaszadók politikai irányultsága szintén okoz némi különbséget: a baloldali válaszadók a jobboldaliakhoz képest nagyobb valószínőséggel (26%, szemben 15%-kal) mondták azt, hogy egy ilyen adó bevezetése az EU szintjén csak arra késztetné az európai pénzügyi szereplıket, hogy hozzájáruljanak a válság költségeihez. Annak a véleménynek viszont esetükben kisebb volt a valószínősége (19%, szemben 25%-kal), hogy ez az adó gyengítené az európai pénzpiac versenyképességét

62 Bázis: A pénzügyi tranzakciók uniós szintő megadóztatásának ellenzıi (14%)

63 6. Az európaiak és az élelmezésbiztonság 6.1 A közvélemény határozottan támogatja az élelmezésbiztonság javítására irányuló uniós fellépést [QA9.1, 9.2, 9.3 és 9.4] Az Európai Parlament aggódik az élelmiszerárak komoly globális emelkedése miatt, ami részben a mezıgazdasági nyersanyagokra irányuló pénzügyi spekulációk következménye. Az európai közvélemény e téren történı felmérése érdekében a válaszadóknak négy kérdést tettek fel. Az európaiak túlnyomó többsége nagymértékben támogatja a javasolt intézkedéseket, hogy a mezıgazdasági ágazat támogatása mellett a világ élelmezésbiztonságát is fenn lehessen tartani Az európaiak túlnyomó többsége (95%) úgy nyilatkozott, hogy egyetért a következı kijelentéssel: az élelmiszertermékek méltányos áron hozzáférhetık kell, hogy legyenek a fogyasztók számára, ugyanakkor biztosítaniuk kell a gazdák tisztességes életszínvonalát. Ezzel az állítással csak a válaszadók 4%-a nem értett egyet, 1% pedig nem válaszolt. Tíz válaszadó közül több mint kilencen (92%) egyúttal azt gondolják, hogy az EUnak biztosítania kell állampolgárai számára az élelmiszerek biztonságát azzal, hogy fenntartják a mezıgazdasági tevékenységet az EU-ban. A válaszadók 6%-a volt ettıl eltérı véleményen, 2% pedig nem válaszolt. Öt válaszadóból négynél többen (86%) vélik úgy, hogy az EU-nak részt kell vennie az élelmiszerhiány elleni harcban, ami számos fejlıdı országban oka a lázadásoknak és társadalmi megmozdulásoknak. Tíz válaszadóból egy nem értett egyet, a nem válaszolók aránya pedig 4% volt. Az európaiak 86%-a azt a kijelentést is támogatta, hogy az EU-nak hozzá kell járulnia az élelmiszer-felhalmozás globális rendszerének kialakításához, ami szavatolná a népességek élelmiszerellátását és küzdene az élelmiszerárakra irányuló spekuláció ellen. Az elızı kijelentéshez hasonlóan itt is a válaszadók 10%-a nem értett egyet, és 4%-uk nem válaszolt. 63

64 Az európaiak valójában annak a határozott szándékuknak adtak hangot, hogy szeretnék, ha az EU jelentıs szerepet játszana az élelmiszerhiány elleni küzdelemben: úgy vélik, hogy ez az Európai Unió és intézményei számára egyaránt fontos feladat. 64

65 A tagállamok közötti különbségek Bár a megkérdezettek túlnyomó többsége saját állítása szerint egyetért azzal, hogy az élelmiszertermékek méltányos áron hozzáférhetık kell, hogy legyenek a fogyasztók számára, ugyanakkor biztosítaniuk kell a gazdák tisztességes életszínvonalát (EU-27, 95%), a válaszok részletes elemzésébıl kiderül, hogy a vélemények erısségét tekintve az országok között van némi különbség. A válaszadók hozzáállása Cipruson (93% teljes mértékben egyetért ), Szlovéniában (85%), Németországban (83%), Bulgáriában és Svédországban (mindkét esetben 82%) volt a legkedvezıbb. Ezzel szemben Portugáliában (48% teljes mértékben egyetért ), Olaszországban (53%) és Írországban (58%) valamivel visszafogottabbak voltak a válaszok, bár az egyetértık még itt is jelentıs többséget képviseltek: valójában minden országról elmondhatjuk, hogy a válaszadók legalább 90%-a támogatja ezt az állítást. - Azt a gondolatot, hogy az EU-nak biztosítania kell állampolgárai számára az élelmiszerek biztonságát azzal, hogy fenntartják a mezıgazdasági tevékenységet az EU-ban (EU-27, 92%) a válaszadók túlnyomó többsége támogatja az EU egész területén; a legkisebb valószínőséggel a dániai válaszadók értettek egyet ezzel az állítással (79%). A válaszok részletes elemzése azt jelzi, hogy a legnagyobb arányú egyetértés Cipruson (91% teljes mértékben egyetért válasz), Szlovéniában (81%) és Bulgáriában (80%) született. A portugáliai (45% teljes mértékben egyetért ), olaszországi (47%), dániai (48%) és lengyelországi (49%) válaszadók nem voltak ennyire határozottak. - Minden uniós országban a válaszadók több mint háromnegyede úgy vélekedik, hogy jó ötlet lenne az EU részvétele az élelmiszerhiány elleni harcban, ami számos fejlıdı országban oka a lázadásoknak és társadalmi megmozdulásoknak (EU-27, 86%). Ezt a véleményt azonban valamivel kisebb mértékben támogatják, mint az elsı két állítást: ismét a ciprusi válaszadók között voltak a legtöbben, akik teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy az EU-nak részt kell vennie az élelmiszerhiány elleni harcban (86%), utánuk következtek Svédország (67%), Szlovénia (63%) és Görögország (61%) válaszadói. Ezzel szemben Csehországban (37%), illetve az Egyesült Királyságban és Olaszországban (mindkét esetben 39%) tíz válaszadó közül négynél kevesebben jutatták kifejezésre ezt a vágyat. 65

66 66

67 Végül azt a törekvést, hogy az Európai Unió járuljon hozzá az élelmiszerfelhalmozás globális rendszerének kialakításához, ami szavatolná a népességek élelmiszerellátását és küzdene az élelmiszerárakra irányuló spekuláció ellen (EU-27, 86%), különösen Szlovéniában (97%), Cipruson (96%), Máltán és Szlovákiában (mindkét helyen 94%) támogatnák. Megfigyelhetı azonban, hogy bár az állítást a válaszadók igen nagy többsége szorgalmazza, az elsı két kijelentéssel összehasonlítva kevésbé hangsúlyos a támogatás: miközben Cipruson a válaszadók 81%-a, Szlovéniában 73%-uk, Bulgáriában 65%-uk, Romániában és Máltán pedig 61%-uk teljes mértékben egyetért azzal, hogy az EU-nak hozzá kellene járulnia az élelmiszerfelhalmozás globális rendszerének kialakításához, az Egyesült Királyságban csak a válaszadók 37%-a, Olaszországban 40%-uk, Portugáliában 44%-uk, Lengyelországban pedig 45%-uk osztja ezt a véleményt. 67

68 68

69 Szociodemográfiai elemzés A fenti négy kérdésre kapott eredmények elemzése a szociodemográfiai változók tükrében nem jelez semmilyen lényeges különbséget a válaszok között. Az egész kérdéskörrıl nagyon általános az egyetértés: minden válaszadó támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek mindenki számára garantálják az élelmezésbiztonságot, a mezıgazdasági ágazat megóvása mellett. 69

70 6.2. Az élelmiszertermékek áremelkedése ellen a fejlıdı országoknak nyújtott mezıgazdasági támogatás tőnik a leghatékonyabb intézkedésnek [QA10] A jelenlegi nehéz gazdasági környezetben különösen idıszerő a növekvı élelmiszerárak kérdése. A válaszadókat ezért meg akartuk kérdezni arról, hogy szerintük mi a legjobb módszer e növekvı tendencia megfékezésére. Arra kértük ıket, hogy három állítás közül válasszák ki azt, amelyiket a leghatékonyabbnak gondolják. Az európaiak nagyon megosztottak az élelmiszerárak emelkedése elleni leghatékonyabb intézkedések kérdésében Csak az európaiak valamivel több, mint egyharmada (34%) gondolja úgy, hogy a mezıgazdaság segítése a fejlıdı országokban lenne a leghatékonyabb intézkedés az élelmiszertermékek áremelkedésének megelızésére. Egy kicsivel kevesebben (32%) választanák inkább az alábbi opciót: Globális szintő mechanizmusok bevezetése a túlzott spekuláció koordinálása és megakadályozása végett. Végül az európaiak egynegyede szavazna az új Európai Pénzügyi Szabályozási Hatóság nagyobb hatalommal való felruházására a túlzott spekuláció megakadályozása végett. 70

71 A tagállamok közötti különbségek A preferált megoldások sorrendje tagállamonként igen eltérı. - Az euróövezeten kívüli országok az euróövezetbe tartozókhoz képest sokkal inkább meg vannak gyızıdve arról (45%, illetve 29%), hogy a mezıgazdaság segítése a fejlıdı országokban hatékony módszer lenne az élelmiszerárak emelkedése ellen (EU-27, 34%). Ezt az intézkedést 15 tagállamban érezték a leghatékonyabbnak, élen az Egyesült Királysággal (58%), Lettországgal (52%), Svédországgal (51%) és Dániával (49%). Ezzel szemben Szlovákiában csak a válaszadók 16%-a, Ausztriában 17%-uk, Cipruson pedig 18%-uk említette meg. - Az intézkedések közül a globális szintő mechanizmusok bevezetését a túlzott spekuláció koordinálása és megakadályozása végett (EU-27, 32%) viszont az euróövezetben említették gyakrabban (35%, szemben az euróövezeten kívüli 24%-kal). Ezt 10 tagállamban tartották a leghatékonyabb intézkedésnek, közülük is különösen Cipruson (44%), Spanyolországban (41%), valamint Olaszországban, Görögországban és Szlovákiában (mindhárom helyen 39%). Máltán viszont csak a válaszadók 15%-a, az Egyesült Királyságban és Írországban pedig 19%-uk van ezen a véleményen. - Az új Európai Pénzügyi Szabályozási Hatóság nagyobb hatalommal való felruházását a túlzott spekuláció megakadályozása végett (EU- 27, 25%) Ausztriában (39%), Magyarországon (35%) és Litvániában (33%) tekintették a leghatékonyabb intézkedésnek. Szlovákiában (38%) és Olaszországban (37%) szintén sokan említették ezt az intézkedést. Ezzel szemben legkevesebben az Egyesült Királyságban (13%), Dániában (14%) és Lettországban (15%) választották ezt a lehetıséget. 71

72 72

73 Szociodemográfiai elemzés Ebben a kérdésben nem volt túl nagy különbség az egyes kategóriák között. Mindazonáltal a következıket lehetett megfigyelni: - A nık a férfiakhoz képest valamivel nagyobb valószínőséggel (33%, illetve 30%) választották a globális szintő mechanizmusok bevezetését a túlzott spekuláció koordinálása és megakadályozása végett. - A legfiatalabb válaszadók (15 24 évesek) nagyobb valószínőséggel (41%, szemben a évesek 32%-ával) szavaztak a mezıgazdaság segítésére a fejlıdı országokban. Ellenben az ı esetükben volt a legkisebb a valószínősége (27%, szemben a évesek 34%-ával) annak, hogy a túlzott spekuláció koordinálására és megakadályozására szolgáló, globális szintő mechanizmusokat részesítsék elınyben; és annak is náluk volt a legkisebb az esélye (23%, szemben a évesek 26%-ával), hogy az új Európai Pénzügyi Szabályozási Hatóság nagyobb hatalommal való felruházását válasszák a túlzott spekuláció megakadályozása végett. - Azok a válaszadók, akik szerint az euró hozzájárult a válság negatív hatásainak enyhítéséhez, nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy az új Európai Pénzügyi Szabályozási Hatóság nagyobb hatalommal való felruházása a túlzott spekuláció megakadályozása végett a leghatékonyabb intézkedés az élelmiszerárak emelkedése ellen (31%, szemben azok 23%-ával, akik nem hisznek ebben a válságenyhítı hatásban). Ugyanezen a véleményen volt azon válaszadók 36%-a is, akik szerint a növekedéshez való visszatérés a következı hónapokban kezdıdik (szemben azok 22%-ával, akik azt mondják, hogy a válság valószínőleg még sokáig el fog tartani). - Azok közül pedig, akik ellenzik a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, 40% támogatná a mezıgazdaság segítését a fejlıdı országokban (szemben azok 32%-ával, akik pártolják ezt az adót). Ezt az intézkedést támogatná még azon válaszadók 38%-a is, akik védettebbnek éreznék magukat, ha az országuk egyénileg hozna intézkedéseket (szemben azok 32%-ával, akik jobban szeretnék, ha országuk a többi tagállammal összehangoltan fogadna el intézkedéseket). 73

74 74